Józsa István
DOHNÁNYI ERNŐ ZENESZERZŐRŐL
Wass Albertet olvasunk -- az erdélyi származású író státusza tisztázatlan – a fasiszta szimpátia miatt. Ebben az összefüggésben merült fel Dohnányi Ernő neve.
Szabó Lőrinc költőt és Dohnányi Ernő zeneszerzőt fasiszta szimpátiával vádolták – vádolják. Horthy Miklós kormányfő és Adolf Hitler kancellár hat alkalommal találkozott és folytatott tárgyalásokat.[1] Ezek közül, egyik alkalommal Dohnányi Ernő zeneszerző az 1938-as találkozó tiszteletére a Budapesti Operaházban ünnepi koncertet vezényelt.[2] 1944 novemberében Budapest ostroma idején az akkor a Német Birodalomhoz tartozó Ausztriába költözött.[3] Dohnányi Ernő zeneszerzőt 1945-ben háborús bűnösnek nyilvánították, aztán évtizedekig tilos volt kiejteni a nevét is. És akkor kezdjük csak kutatni, urambocsá’ magyarázni, hogy is van az, mért is van az, hogy egy kultúra az egyiküknek megbocsát – Szabó Lőrincet a nagy klasszikusok között tiszteljük, életműve régóta a kötelező oktatás része, Dohnányi Ernőt viszont – fuj, fasiszta szimpátia – ugyanaz a kultúra ki akarta – akarja? – törölni emlékezetéből. |
Laskai Annát, a Zeneakadémia doktoranduszát, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének 20‑21. századi Magyar Zenei Archívumának munkatársát kérdeztük.
– A zenetudósok szerint Dohnányi Ernő Bartók-kaliberű zenei tehetség, alkotóember volt, nagyformátumú életművet alkotott. Wass Albert a „Wehrmacht” tisztje volt – innen a vádak –, Dohnányi esetében pontosan mit jelent a „fasiszta szimpátia”?
Dohnányi esetében – azt hiszem – nem beszélhetünk egyértelműen fasiszta szimpátiáról. Ugyan a Horthy-korszakban Dohnányi a hazai kulturális és zenei élet megkerülhetetlen irányítója volt – bár mint a Zeneakadémia igazgatója, 1934-től hivatalból ő maga képviselte a zeneész-társadalmat a Felsőház ülésein –, de a szó szoros értelmében „nem politizált”. Keveset nyilatkozott, s ennek következtében igen keveset tudunk a zeneszerző politikai meggyőződéséről és a hatalomhoz fűződő viszonyáról. Azt sem vehetjük készpénznek – bár később egyértelműen politikai nézeteivel hozták összefüggésbe –, hogy 1943-ban a nyilas Összetartás[4] című lapnak nyilatkozott, ugyanis az elmondottakban politikáról egyáltalán nem esik szó, sőt Dohnányi már az interjú elején hangsúlyozza, hogy nem szokott nyilatkozni. Visszatérve a fasiszta szimpátia kérdéséhez: Breuer János, „Dohnányi meghurcoltatása”[5] című írásában a zeneszerző kulturális életben betöltött pozíciói mellett néhány olyan kompozíciót is szemügyre vesz, melyek valamilyen politikai konnotációval bírhattak. A művek közül a szerző kiemeli az 1933-ban Gömbös Gyulának dedikált Nemzeti egység indulóját, mely, noha sem szövegét tekintve, sem zeneileg nem tartalmaz semmilyen politikai – sem fasiszta sem pedig náci – utalást 1945-ben – minden bizonnyal az ajánlás személyére való tekintettel – indexre került. Hogy Dohnányi vajon mi célból írhatott ilyesfajta kompozíciót, annak magyarázatára Breuer a komponista első monográfusa, Vázsonyi Bálint egyik szóbeli közlésére hivatkozik.[6] Vázsonyi szerint ugyanis Dohnányi családi indíttatásból komponált indulót az éppen akkoriban miniszterelnökké kinevezett Gömbösnek, hiszen a zeneszerző második házasságából származó fiúgyermekből ludovikás tisztet kívánt nevelni a komponista felesége, Galafrés Elsa. Dohnányi tehát ezzel a kompozícióval kívánta elősegíteni – legalábbis Vázsonyi feltételezése szerint – fia felvételét az akadémiára. Mindezek alapján, úgy tűnik, hogy habár Dohnányi nem egy reprezentatív alkotást – csupán egy egyszólamú indulót (tömegdalt) – ajánlott az akkor még nagy népszerűségnek örvendő államférfinek, később, a háborús bűnösség vádjai során ezt mégis a zeneszerző politikai nézeteivel kapcsolták össze.
További vizsgálódást igényelnek ugyanakkor azok a külföldi turnék is, melyeket Dohnányi, a Filharmóniai Társaság zenekara élén a fasiszta Olaszországban tett. Ugyan ezek a koncertkörutak, az 1927-ben megkötött olasz-magyar barátsági szerződést követően zajlottak le – elsőként 1928-ban, majd 1936-ban –, egyelőre azonban nem sikerült kideríteni, hogy ezek az események bírhattak-e valamiféle külpolitikai jelentéssel (vagy célkitűzéssel).
– Hitler pályája elején elkápráztatta a világot. Ösztöndíjíkkal, konferenciákon többször jártam Németországban, a rokonaim nagy része ott él, a németek ma is azt mondják: “Er hat auch gute Sachen gemacht” – „Jó dolgokat is csinált.” Igen, kezdetben, látva az egész útját: mondjuk inkább így: pályája elején. Meggyőzte az országot-világot, hogy amit ő hirdet, szervez, az a „szebb jövő”. És ország-világ rajongott érte. Dohnányi Ernő is ennek a kezdeti felbuzdulásnak volt része? Ahogy Bukarestben vasgárdista volt a fiatal Mircea Eliade. Az Antonescu-kormány ösztöndíjával jutott el Indiába – és aztán soha többé nem jött haza. Végül a chicagói egyetem tanára lett.
Nem hiszem, hogy Dohnányi része lett volna ennek a felbuzdulásnak. Ismét a már említett külföldi koncertkörutakra hivatkoznék, hiszen 1937-ben Dohnányi a hitleri Németországban is megfordult a Filharmóniai Társaság zenekarával. Sajnos jelenleg még erről a koncertkörútról is keveset tudunk. Viszont a már említett Breuer-tanulmány szerint – bár nem tudható, hogy információi honnan származhatnak – ekkor Dohnányi magával Hitlerrel is találkozott.[7] Mindenesetre Breuer szerint a turné hivatalos kiküldetés lehetett, s így Dohnányinak – nem beszélve a zenekar tagjairól – nem volt és nem is lehetett választási lehetősége sem a koncertkörút, sem a kancellárral való magánkihallgatás teljesítését illetően.
– Évek teltek el, mire a világ felismerte, hogy Hitler ideológiájával valami nagy szörnyűség készül – Dohnányi Ernő pályáján mi volt a fordulat? 1934-től a Zeneakadémia főigazgatója volt – de a „zsidó-törvény” bevezetésekor azonban lemondott.
Valóban, a zsidótörvények bevezetésének következtében mondott le Dohnányi zeneakadémiai főigazgatói állásáról: 1941-ben, amikor egyik kedves egykori növendékét, Faragó Györgyöt eltávolították állásából, a tanítást azonban még 1943-ig folytatta az intézményben. De más vezető pozícióiról is sorban lemondott – például a Magyar Rádió zenei osztályának igazgatásáról – a nácizmus előrenyomulásával párhuzamosan. Dohnányi azonban már korábban – az első zsidótörvény bevezetését követően, 1938-ban – a zeneélet árjásítását céljául kitűző zenekamara felállításának tervébe is beleavatkozott, mégpedig úgy, hogy ő maga készítette el a kamara tervezetét, mely azonban nem felelt meg az elvárt követelményeknek. Nem véletlenül írta 1948-ban Weiner Leó a következőket: „Dohnányin múlott, hogy az annak idején annyira szorgalmazott »zenei kamara«, melynek célja lett volna a zsidók kizárása a zenei életből (per analogiam Kiss Ferenc és színész-kamara) nem jött létre, mert Dohnányi elszabotálta.”[8] Az azonban nem teljesen érthető, hogy Dohnányi miben, vagy mennyiben „szabotálta el” a kamara létrejöttét: ennek a kérdésnek a megválaszolása is további vizsgálódást igényel.[9]
– Mik voltak a vádak Dohnányi Ernő ellen? Mik lehettek? Hisz koncertezett, oktatott és komponált. 1939–41-ben, éppen a pusztítás idején például Cantus vitae – „Az élet dala” címmel írt kantátát. Ki vádolt? Miért?
A háborús bűnösséggel kapcsolatos legfontosabb dokumentumokat elsőként Vázsonyi Bálint közölte Dohnányi életrajzában.[10] E kötetben a forrásmegjelölés nélkül közölt háborús bűnösök nevét tartalmazó listán az alábbi szerepel: „Magyar háborús bűnösök első és második listája, ismeretlen forrásból. (…) Vád: intellektuális munka a nyilasok és a háború folytatása mellett.”[11] Vázsonyi szerint a felsorolásban nyolcadikként szerepel Dohnányi neve, csakúgy, mint Magyar Nemzeti Levéltár internetes felületén is hozzáférhető dokumentumában. Ez utóbbit a Debrecenben ülésező ideiglenes kormány 1945. február 16-i datálással készítette el, melyben – a Vázsonyi által idézett forrás tartalmával csaknem megegyezik – a következő áll: „Háborús bűnös, mert a háború fokozottabb mértékben való folytatására és a nyilas /fasiszta/ mozgalomnak segítségében szellemi tevékenységet fejtett ki.”[12]
A Dohnányit ért háborús bűnösség vádjainak tisztázása a Dohnányi-kutatás egyik nagy hiányossága. Aktuális feladatnak tekinthető, hiszen a zeneszerző Egyesült Államokban eltöltött utolsó évtizedéről a kutatás az utóbbi években jelentős irodalommal gazdagodott.[13] Annak megválaszolása azonban, hogy a hazai zeneélet milyen okokból ignorálta személyét több évtizeden keresztül, további vizsgálódást igényel. Hogy vajon mik lehettek a Dohnányi ellen felhozott vádak, arra Breuer János már említett tanulmánya próbál válaszokat adni, ám ahogy a szerző írása elején hangsúlyozza: alapkutatások elvégzése hiányában fiction-formában próbálja felvázolni, hogy milyen vádak hangozhattak el a zenei igazoló bizottság ülésén. Két politikai jelentéstartalommal rendelkező kompozíció (Magyar hiszekegy, Nemzeti egység indulója) értelmezése mellett a szerző szerint a már említett 1937-es németországi turné, a Rádió zeneigazgatói posztja, valamint a nyugatra menekülés ténye lehettek olyan vádpontok, ami miatt az igazolóbizottság elmarasztalta Dohnányit. A szóban forgó zenei igazolóbizottságról és arról, hogy az ülésekről maradt-e fenn valamiféle dokumentáció, jelenleg nincs tudomásunk.
Arról sincs egyelőre nincs tudomásunk, hogy pontosan ki vádolt. Az viszont nyilvánvaló, hogy az általa betöltött sokoldalú tevékenyégi körökben való működése, megkerülhetetlen zeneélet-szervező tevékenysége miatt nem csak szimpatizánsokat, de sok ellenséget is szerzett magának. Egy Dohnányiról készült dokumentumfilmben Ujfalussy József érzékletesen világított rá arra, hogy a zeneszerző vajon milyen okokból kerülhetett fel a háborús bűnösök listájára. Gondolatmenetében Ujfalussy arra is rámutatott, hogy Dohnányi viselkedésében és szerepvállalásában milyen támadható tényezők voltak. De Ujfalussy azt is próbálja megválaszolni, hogy ezek közrejátszhattak-e abban, hogy később megvádolták.
„Ő politikus volt abban a tekintetben, hogy ő neki a magyar zene és kultúra ügye volt a fontos, tekintet nélkül arra, hogy egyéb mi minden történik körülötte, és ő erre tette rá az életét. (…) De [Dohnányit] egész életmódja, egész neveltetése, egész habitusa egy más generációhoz kapcsolta. (…) A nemzetközi hangversenyező karrierje őt abba a helyzetbe hozta, hogy nem vett részt azokban az itthoni, művészek által kezdeményezett politikai mozgalmakban és irányzatokban, amelyek akár az I. világháború idején, akár a két háború között a 30-as években jellemezték Magyarországot. Ő megmaradt a muzsikus gentlemennek, aki mindent elkövetett azért, hogy jól szolgálja a magyar zenekultúra ügyét.”[14]
Ujfalussy idézett szavaiból úgy tűnik tehát, hogy Dohnányi valójában nem „politikus”, hanem apolitikus volt, hiszen aligha volt körültekintő a körülötte zajló politikai berendezkedések változásait illetően. Nyilvánvaló, hogy ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy később megvádolták.
– Dohnányi Ernő / Ernst von Dohnányi rehabilitációjáról kell beszélnünk? Az a rehabilitáció mára már teljes mértékben megtörtént?
Nyilvánvalóan ilyen célból készült el Vázsonyi Bálint 1971-ben napvilágot látott Dohnányi-életrajza,[15] mely azonban mégsem indította el hazánkban a várt érdeklődést a zeneszerzővel kapcsolatban. Dohnányi rehabilitációja Magyarországon csak az 1990-es években kezdődött el. Intézményes keretek között azonban csak egy évtizeddel később, 2002-ben indulhatott meg a zeneszerző életművét feldolgozó tudományos munka a Zenetudományi Intézetben létrehozott és 2002-től 2009-ig működő Dohnányi Archívumban. Az archívum munkásságának eredményeit a 2007-ig évenként megjelent Dohnányi Évkönyvek sorozata dokumentálja.[16] Habár az archívum 2009-ben megszűnt, a gyűjtemény feldolgozása és kutatás nem maradt abba: jelenleg a Dohnányi-gyűjtemény a Zenetudományi Intézet 20-21. Századi Magyar Zenei Archívumában kapott otthont. A közelmúltban ráadásul jelentős dokumentumokkal gyarapodott a gyűjtemény, mely újabb fellendülést eredményezett a kutatásban. Itt kerültek ugyanis elhelyezésre azok a dokumentumok, melyek 2014-ben és 2015-ben érkeztek Magyarországra a zeneszerző utolsó tartózkodási helyéről, az Egyesült Államokból.[17] A kutatás mérföldkövének tekinthető Kusz Veronika erről az időszakról, Dohnányi amerikai éveiről szóló doktori disszertációja, mely könyv formájában 2015-ben látott napvilágot.[18] Továbbá ebben az évben indult útjára a Dohnányi Évkönyvek folytatásának tekinthető, de immár Dohnányi-tanulmányok 2015[19] címet viselő kiadvány, mely a Dohnányi évfordulóra, 2017-ben új kötettel jelentkezett.[20] A kutatás azonban mindeddig adós maradt egy, a Vázsonyi könyvét felváltó tudományos igényű Dohnányi-monográfia megírásával. De adós a Dohnányit ért háborús bűnösség vádjainak tisztázásával és következményeivel, vagyis annak megválaszolásával, hogy életművét milyen okokból és milyen eszközökkel némították el életművét több évtizeden keresztül a magyar zeneéletben. A kutatás jövőbeli feladata ugyanakkor a háborús bűnösség előzményeinek, a zeneszerző magyarországi, a két háború között betöltött vezető pozícióinak, zeneélet-szervező tevékenységének és a hatalomhoz fűződő viszonyának a vizsgálata is.
– Hogyan lehet ma szakszerűen összefoglalni a Dohnányi-életmű státuszát, helyét, rangját?
Habár a Dohnányi-életmű reneszánsza csaknem három évtizede elkezdődött, Dohnányi neve mégsem foglalta el méltó helyét sem a zenetudományi diskurzusokban, sem pedig a hazai zenei életben. Jóllehet a Dohnányi-kutatás az utóbbi két évtizedben jelentős irodalommal gazdagodott – dokumentumközlések, forráskiadások formájában –, az életmű-feldolgozás azonban még korántsem tekinthető teljesnek. A kutatás már korábban említett aktuális feladatain kívül ugyanakkor elsődleges feladata az oeuvre kritikus szemléletű értelmezése volna. Ezen belül is elsősorban a háborús bűnösség következményeinek, az életmű mellőzöttségének és nem utolsó sorban a hazai zeneélet kirekesztő magatartásának értelmezése – és még számos fontos kérdés megválaszolása – után talán nem csupán a tudományos érdeklődés, de az előadóművészet is intenzívebben foglalkozna az életművel.
– Magyarországon már intézmények veszik fel Dohnányi Ernő nevét, fesztiválokat, versenyeket stb. szerveznek nevével. És Dohnányi a „határon túlinak” mondott magyarság köreiben? Az összmagyar recepció... Művei hol szerepelnek koncertek, zenekarok stb. műsorában? Életműve él? Erdélyben többnyire olyanokkal beszéltem, akik annyit tudtak, „Nem tiszta történet”...
A Dohnányi-kutatás egyelőre nincs olyan helyzetben, hogy a napjainkban lezajló recepcióval is foglalkozzon, így sajnos arról sincs elég tudomásunk, hogy a határon túli magyarság körében hogyan él Dohnányi életműve.
– És a nagyvilágban? Hol a helye ma a nagyvilágban?
A zeneszerző iránti tudományos érdeklődés csaknem egyszerre indult meg Magyarországon és Dohnányi utolsó éveinek helyszínén, az Egyesült Államokban. Érdekesség, hogy Dohnányi halála után mindössze két évvel, Marion Ursula Rueth szakdolgozatában a zeneszerző amerikai éveinek egy kis szeletével, az egyetemen folytatott tevékenységével foglalkozott.[21] Később, az ezredfordulón James A. Grymes a Florida State University Dohnányi-gyűjteményének forrásait használva írta meg szakdolgozatát, majd disszertációját. Szintén az ő nevéhez köthető a 2001-ben napvilágot látott, s a nemzetközi Dohnányi-kutatás mérföldkövének tekinthető kötet megírása is.[22] Ugyancsak az ő szerkesztésében jelent meg 2002-ben a Dohnányi harmadik felesége által írt „Song of Life”[23] című kötet, melyet előszeretettel használ a kutatás.
A zenetörténészeken kívül a nemzetközi előadóművészet figyelmét is felkeltette a zeneszerző életműve: erről nem csupán a világ számos országában már megjelent lemezfelvételek tanúskodnak, hanem a Dohnányi-művek folyamatos jelenléte például olyan rangos nemzetközi fesztiválokon, mint az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál. A Dohnányi életműve iránti nemzetközi tudományos és előadóművészi érdeklődésre jó példa a tavalyi évforduló kapcsán, 2017-ben, az MTA BTK Zenetudományi Intézetben megrendezett nemzetközi Dohnányi-nap (Dohnányi Day), melynek népszerűsége az előadók és közönség számában is megmutatkozott. Az egynapos konferencia keretein belül nem csupán zenetörténészek, de gyakorlati muzsikusok is tartottak zenei példákkal illusztrált előadásokat. Reméljük, hogy az ilyen jellegű eseményeknek köszönhetően a nemzetközi és a hazai zeneéltben egyaránt méltó helyére kerül majd Dohnányi neve.
Jegyzetek
[1] Murányi Gábor, „A Horthy—Hitler-találkozók históriája”, Múlt-kor (2014 tél), 98‑104. Internetes forrása: https://mult-kor.hu/-20141105 (Utolsó megtekintés: 2018.04.10.)
[2] Lásd a Magyar Távirati Iroda 1938. augusztus 13-i közleményét (https://library.hungaricana.hu/hu/view/NapiHirek_1938_08_1/?query=Horthy%20n%C3%A9metorsz%C3%A1gi%20l%C3%A1togat%C3%A1sa%20Dohn%C3%A1nyi&pg=428&layout=s, utolsó megtekintés: 2018. április), továbbá a Magyarország című lap ingyenes vasárnapi lapjában megjelent híradásokat. Szerz. nélk., „A kormányzó németországi útja a Magyar Rádióban” és „Magyar díszhangverseny több német állomás részére”, Magyarország Rádiója 45/187 (1938. augusztus 21‑27), 1.
[3] Vázsonyi Bálint, Dohnányi Ernő (Budapest: Nap Kiadó2, 2002), 261‑262.
[4] Taksonyi Pál, „A mai népi magyar zene nem hozott ujat a modern zeneszerzés szempontjából. Dohnányi Ernő nyilatkozik az Összetartásnak”, Összetartás 1/45 (1943. november 12.), 5.
[5] Breuer János, „Dohnányi meghurcoltatása”, in Sz. Farkas Márta (szerk.), Dohnányi Évkönyv 2002 (Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 2002), 67−76.
[6] Uott., 72.
[7] Uott., 73.
[8] Weiner Leó levele Sugár Jenőnek (1948. augusztus 12.). Az eredeti levél megtalálható az MTA BTK Zenetudományi Intézet 20−21. Századi Magyar Zenei Archívumának Dohnányi-gyűjteményében („Politikai mappa”, MZA-DE-Ta-Script 5.025/31)
[9] A témával kapcsolatban lásd még Breuer János cikkét. Breuer János, „Töredékek Dohnányiról. 3. A Zenei Kamara körül”, Muzsika XLI/11 (1998. november): 19−21.
[10] Vázsonyi, i.m., 271−291.
[11] Vázsonyi, i.m., 272.
[12] A szóban forgó listát lásd a Magyar Nemzeti Levéltár internetes oldalán. https://www.eleveltar.hu/web/guest/bongeszo?ref=TypeDeliverableUnit_6f25153e-ec8e-45f3-a37d-fdcdede07bb0&tenant=MNL&parenthierarchy=6f25153e-ec8e-45f3-a37d-fdcdede07bb0%205e82fd86-340f-4461-a88f-cce35ec645e8%20MNL_3935006%20MNL_3935005%20MNL_3935004%20MNL_733339%20MNL_14660%20MNL_49%20MNL_1 (Utolsó megtekintés: 2018. május 29.)
[13] Az amerikai periódussal Kusz Veronika foglalkozott elsőként, aki doktori disszertációját (PhD) Dohnányi amerikai éveiről írta, mely mostanára könyv formájában is olvasható. Kusz Veronika, Dohnányi amerikai évei (Budapest: Rózsavölgyi, 2015).
[14] A „Dohnányi Ernő emlékére” című 1993-ban készített dokumentumfilmet Mérei Anna rendezte.
[15] Vázsonyi Bálint, i.m.
[16] A nyomtatásban is megjelent Évkönyvek tanulmányai az MTA BTK Zenetudományi Intézet Dohnányi-honlapján digitális formában is elérhetőek. http://www.zti.hu/mza-dohnanyi/index.asp?pg=h22 (Utolsó megtekintés: 2018. május 28.).
[17] A hagyaték felépítéséről és a dokumentumok kutatásban való lehetséges felhasználásáról lásd Kusz Veronika tanulmányát a Zenetudományi Intézet honlapján. http://www.zti.hu/mza-dohnanyi/docs/DE_amerikai_hagyateka_a_ZTI-ben.pdf (Utolsó megtekintés: 2018. május 28.)
[18] Kusz Veronika, Dohnányi amerikai évei (Budapest: Rózsavölgyi, 2015).
[19] Kusz Veronika, Ránki András (szerk.): Dohnányi-tanulmányok 2015 (Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, 2016).
[20] Kusz Veronika, Ránki András (szerk.): Dohnányi-tanulmányok 2017 (Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, 2017).
[21] Rueth, Marion Ursula, „The Tallahassee Years of Ernst von Dohnányi”. M.A. thesis. Florida State University, Tallahassee, 1962.
[22] James A. Grymes, Ernst von Dohnányi. A Bio-Biography (Westport, Connecticut‒London: Greenwood Press, 2001).
[23] Ilona von Dohnányi, Ernst von Dohnányi. A Song of Life. James A. Grymes (szerk.). (Bloomington, Indianapolis: Indiana University Press, 2002). A kutatás előszeretettel használja Dohnányi második felesége, Galafrés Elsa éltrajzi regényét is. Galafrès Elsa, Lives…Loves…Losses (Vancouver: Versatile, 1973).