Józsa István
A 21. SZÁZAD
1
Hol kezdődik a 21. század? A kronológiai idő és a szellem határvonalai nem illeszkednek föltétlenül. 1792 megújulást jelent, aztán ''a tiszta ész'' százada jó 15O évig tartott. Az utópia végét 1848--49 jelentette. A 19. század egészen rövid, de már a gyorsuló idő százada. Az ember földi jelenlétének történetében az egyiptomi, a görög, a reneszánsz csúcs után a negyedik, eddig utolsó kiemelkedő szakasz. A békeidő óriási civilizációs és kulturális fellendülést hoz --- 189O és 191O között több találmány született, mint addig együttvéve --, az új század ezt folytatta. A századok sorában a 2O. különösen tömény, agresszív, sok csodát és sok szörnyűséget produkált: gazdasági válság, két világháború után a
harmadik, a leghosszabb és legpusztítóbb, a hidegháború -- ugyanakkor a modern kultúra, a nagybetűs Modern diadalmenete, parádéja. Az új század gyorsan bejeléenti magát, 19O5 már Einstein -- relativitás-elmélet, Marie Curie – radioaktivitás, Graham Bell – telefon, Fleming – penicillin, Ady Endre költészete, Henry Ford – automobil, örök idők próbálkozásai után sikerül a repülés... -- és még hosszú a sor, a világrengető felfedezések és újítások sora. A 21. természetesen a lezárult század, illeve évezred értékelésével kezd, és azt látjuk, hogy ma a tudományok, a művészetek, a technika terén, mindent összevéve a mindennapi életben a nagyon erős 2O. század folytatódik. Annak használjuk egyre tökéletesített változatát, amit ők kitaláltak, az automobil, a repülés, a hang- és képrögzítés eszközei, művészetek, tudományok sokévezredes történetében fordulópontot jelentő újítások -- mondtunk ehhez foghatót?
Mi történt, történik a század- és ezredfordulón? 2O19 -- a 21. század hozott már valami újat?
Flash--mob
Flash --- villanófény, villámlás, mob -- tömeg. Dél-Amerika sokmilliós, túlnépesedett nagyvárosaiban figyeltek fel a jelenségre. Egy járókelő elkezdi, pillanatokon belül sokan, egyre többen folytatják, csatlakaoznak. Például leveszi az egyik cipőjét, annak sarkával elkezdi püfölni az aszfaltot. A másik kezével integet. Bármilyen kezdeményezés pillanatokon belül folytatódik, spontán módon tömegek verődnek össze. A flash-mob emberei egyébként nem beszélgetnek egymással, a részvétel nem alkalom az ismerkedésre. Fő a részvétel. Mert Mert olyan jó tartozni valahova, valakikhez.
Hát nagyon elidegenedett az a világ, ahol ilyen pótcselekvés egyáltalán megszületett és egyre nagyobb jelentőséggel bír. A túlhajtott iparosodás következmányeit elkezdte ellensúlyozni az új század. Tény, hogy a flash-mob tipikus jelenség, már rögzült, és már világszerte sokfelé tapasztalható. A pszichológusok azt mondják, hogy az emberi létezésben az első szint, az alap az anyag szsintje, a következő a biztonság szintje, és a csúcs a valahova tartozás szintje. Szóval nem meglepő, hogy
először a latin vér...
Kolozsváron két flash--mobról tudunk: az egyik a Central áruház előtt, fiatalok kilyukasztott újságokat tartottak maguk elé, és
egymást nézték. Egy másik a Monostor-negyedben alakult ki. De ne ijedjünk meg, mindez csak utánzás, csak játékból. És rádióstúdiók szerveztek még flash--mobokat, például Michael Jackson emlékére, de az nem flash és nem mob volt. Nem spontán jelenség, hanem épphogy szervezett koncert, közönség, a rendezvényre csak ráhúzták a nevet. Fejlődünk, de itt még vannak emberi kapcsolataink.
Mondják, hogy Rio de Janeiróban nemrég nőtt és nőtt, végül találkozott két flash--mob.
Fan-fiction
A történet úgy kezdődik, hogy ay Egyesült Államokban Goldwyn Sámuel lengyel zsidó emigráns megvásárolt egy öt rozzant faviskóból álló tanyát. Az öt rozzant faviskóból álló tanyát úgy hívták, hogy: Hollywood. Goldwyn építeni kezdett, és amit épített, kezdettől befolyásolja magának az ember földi jelenlétének a történetét. Meg kell említeni, hogy Hollywood kezdetben nyolc stúdiót jelent, az alapítók között sok a magyar. A „XXth Century Fox” filmstúdió erdélyi magyar zsidó alapítású -- ezzel Hollywood születése Erdélyben kezdődik. A történetet sokszor, sokféleképpen megírták, most azt és annyit, hogy Goldwyn már életében látta Hollywood nagyságát. Megkérdezték tőle: akkor
melyek a film céljai és lehetőségei? Mi a film? Goldwyn azt felelte: „Álomgyár”.
Évezredeken át a művészet utánozza az életet, az álommgyár, az ipari méretekben történő manipuláció eredményeként az élet
utánozza a művészetet. Mert a film magatartásmintákat kínál. Mára a század- és ezredfordulón a filmes fikciófajták már a maguk arculatára
formázzák át a világot, új műfajok jelennek meg, ameéyek már a szerző-státusz alapvonatkozásait is megváltoztatják.
A film az irodalom, a képzőművészet, a fotó, a zene történetének találkozása, műnemeik,. műfajaik új kontextusban őj művészetet hoztak létre -- tulajdonképpen mindegyikük a maga fikciófajtájával épített a közösbe. Mintegy másfél évszázad az egyes összetevők sokezer
éves története után... Ezt a relatíve fiatal kontextust a számítógép forradalmasítja rögtön. Az irodalomtörténetbena század- és
ezredfordulóra a rövid műfajok előtérbe kerülését követhetjük, illetve a műfajok keveredését. Aztán a számítógép... Egyetlen pillanat alatt óriási információmennyiséget képes fogadni és továbbítani. És az ''intelligens médiával'' maga az alkotásfolyamat is módosul. A téma -- alkotó -- műalkotás ''sorrend'' végén következne a befogadás, de a befogadó itt már nem kész monumentumok egyszerű szemlélője,
hanem maga is belép az alkotó mellé. Valamely ismert, sikeres filmet újravág, a snitteket mintegy mozaikkockákként másként összerakva új
történetet, új filmet állít össze, és felteszi az Internetre. Reproduktív tevékenység, amely néha ötletes, szellemes alkotásokat eredményez.
Nietzsche úgy fogalmazott, hogy az alkotó ember átok a környezete számára.
Angol nyelvek 1.
''Pigeon Emhlish'', ''Tarzan English'' -- mindkét formula nagyon kifejező, és tökéletesen jellemzi a kortárs világállapotokat.
A 2O. században az angol nyelv primátusa nyilvánvaló, a ''lingua franca'' az angol. Nézzük csak: a latin megfogalmazás a középkorból,
az univerzális nyelv a latin volt. Hogy mégis éppen a ''franca'', az már a 19. századból, az univerzális nyelv a francia. Ellentmondások sora, --
hosszú többszázados történet Univerzális, vagyis a világon sokmilliárd ember haszmálja. Angliától, az eredeti British Ebglish kultúrterétől távol. És már nem is az eredeti angol az eredet. Joanna diáklány Németországban, megkérdeztem, milyen nyelvet beszélnek országában, a Fülöp-szigeteken. Kevert nyelvet, mondta, az alap az őseredeti, a bennszüölött nyelv, erre ráépül a spanyol, de 5OO év spanyol gyarmatosításánál is
mélyrehatóbb felforgatást végzett az utóbbi jó 5O év amerikai angolja, kultúrája. Szóval az eredetektől messzi eltávolodva, a törvényszerű keveredésben az az angol, ezek az angol nyelvek már függetlenül fejlődnek, a helyi jellegtől függően vátoznak.
Közép- és Kelet-Európában angolul beszélni -- húha, ez külön szám, ennek külön íze, bűze van. A magafajták különösen nagy
becsben állnak nálunk, mondja Jókai szereplője az angol utazónak. De tulajdonképpen többszáz éve, hány is?..., hogy Közép- és Kelet- Európa szorgalmasan elismétli, hogy melyik nyugati, lehetőleg angol szerző mit ír, hogy ír, és ez élete maximális teljesítménye. Közép-és Kelet-Európa számára ez már státuszt, fejlődést jelent. Közben sokan úgy tudják mmagukról, hogy jól beszélnek angolul. Pedig ez mind a ''pigeon English'' hatása.
Angol nyelvek, amelyek elszakadtak az eredettől, már rég és messze nem az a viszonyítási alap, elszálltak, mint a galamb.
Angol nyelvek 2.
''Tarzan English'' -- értjük a minősítést. Edgar Rice Burroughs hősének úgy alakul az élete, hogy megszakad minden kapcsolata az emberi világgal, nem tanulhatta meg azt.
A könyv elég sikeres lett ahhoz, hogy felvetődjék: lehetne film belőle? Nem, mondták a filmesek, művészi értéke nulla, erkölcsi értéke nulla, szó sem lehet róla. De néhány megátalkodott ember mégis filmre vitte, és az eredmény nem várt siker lett. Hatalmas siker. Persze, mondhatjuk így utólag, a formula mitikus alapképlet. Az igazságtevő, nők és gyerekek vldelmezője. Az író teljeítményében az az eredeti, hogy elvitte hősét oda, ahova évszázadok szerzői még nem: a dzsungelba. Azóta minden évtized legalább egyszer megfogalmazza a maga képét a hősről. Akinek a története már rég nemcsak valamely dzsungelban zajlik, hanem igazi Tarzan-jelenségről, igazi világjelenségről kell beszélnünk. Emblematizálódott, a számítógépes játékoktól -me, a század- és ezredforduló univerzális nyelvi állapotainak jellemzéséig mindenütt rögzült. Mert ezek az angol nyelvek az eredeti szép angolhoz képpest sokszor nagyon kezdetlegesek, mintha a beszélők elkezdték volna tanulni, de aztán. De aztán. A történet mégsem így végződik. Hanem azzal, hogy ezek az angol nyelvek visszahatnak az eredeti angol nyelvre, egyneműsödött keverék van születőben -- és azt is századok óta tudjuk, hogy a nyelvi szabály, az szabály, de hosszú távon az élő használat a döntő. Az szüli és változtatja és határozza meg a szabályokat.
És él a beszélgetés, és az embereket már semmilyen távolság nem választja el.
Angol nyelvek 3
A funkcionális analfabéta angol tudása általában alacsony szintű vagy korlátozott lehet. Egy funkcionális analfabéta személy általában képes lehet az alapvető olvasási és írási készségek elsajátítására angol nyelven, de nem rendelkezik kellően fejlett nyelvi kompetenciával ahhoz, hogy teljes mértékben megértsen vagy kifejezzen magát angolul.
Egy funkcionális analfabéta angol tudása lehetőségei szerint a mindennapi élet alapvető tevékenységeire korlátozódik. Például ilyen személy képes lehet egyszerű szövegek, mint például az alapvető utasítások, útbaigazítások vagy bevásárlólisták elolvasására. Az írási készsége általában szintén korlátozott, így a kommunikáció során gyakran nehézségei lehetnek az üzenetek megfogalmazásával vagy azok pontos átadásával.
Az egyéni készségek és képzettség szintje nagyban változhat. Vannak olyan funkcionális analfabéták, akiknek korlátozott angol nyelvtudása van, míg mások közelebb állhatnak az alacsony középszintű angol nyelvtudáshoz. Mindenesetre, a funkcionális analfabéták általában nehezebben boldogulnak az angol nyelvű környezetben, és szükségük lehet segítségre vagy további nyelvtanulásra annak érdekében, hogy javítsák angol nyelvtudásukat.
Az ember a kommunikécióért -- minndent vállal.
A funkcionális analfabéta angol tudása általában alacsony szintű vagy korlátozott lehet. Egy funkcionális analfabéta személy általában képes lehet az alapvető olvasási és írási készségek elsajátítására angol nyelven, de nem rendelkezik kellően fejlett nyelvi kompetenciával ahhoz, hogy teljes mértékben megértsen vagy kifejezzen magát angolul.
Egy funkcionális analfabéta angol tudása lehetőségei szerint a mindennapi élet alapvető tevékenységeire korlátozódik. Például ilyen személy képes lehet egyszerű szövegek, mint például az alapvető utasítások, útbaigazítások vagy bevásárlólisták elolvasására. Az írási készsége általában szintén korlátozott, így a kommunikáció során gyakran nehézségei lehetnek az üzenetek megfogalmazásával vagy azok pontos átadásával.
Az egyéni készségek és képzettség szintje nagyban változhat. Vannak olyan funkcionális analfabéták, akiknek korlátozott angol nyelvtudása van, míg mások közelebb állhatnak az alacsony középszintű angol nyelvtudáshoz. Mindenesetre, a funkcionális analfabéták általában nehezebben boldogulnak az angol nyelvű környezetben, és szükségük lehet segítségre vagy további nyelvtanulásra annak érdekében, hogy javítsák angol nyelvtudásukat.
Az ember a kommunikécióért -- minndent vállal.
Internetes műfajok
A mai műfaji struktúra évszázadok és évezredek óta él: verseket minden bizonnyal örök idők óta írnak, bizonyára már őskori elődünk mondott ritmusos, rímes szövegeket rituális célból, vagy egyszerűen azért, mert bele akarta kiabálni az univerzumba életörömét. Regényeket az ókor óta írnak, novellákat a reneszánsz, Boccaccio „Dekameron”-ja óta, 600 éve, szonetteket Petrarca és Shakespeare óta. Századok és ezredek óta működő hagyomány tehát. Újítás? Fordulat.? A többévezredes műfaji struktúrát ma megbontja olyan világhálós kommunikációs és egyébre alkalmas „eszköz”, mint : a blog, blogpróza, blogregény -- „Láncvilág” --, Chat, Skype, Facebook, Prank, Like, Comment stb. Helyettesíti a telefont, a levelet, a térképhasználatot, az állapotmegosztást, a fizikailag elképzelhető tárgyalásra, megbeszélésre alkalmas helyet, az áruházakban való vásárlást. Gyakorlatilag a számítógép előtt ülő személynek lehetősége van arra, hogy néhány billentyűvel maga elé szervezze életszükségleteit.
Nyilván nem a Twitter, a Facebook, a Chat, a Snapchat stb. lehetséges előnyeire szeretnék rácáfolni, hiszen egyértelmű, hogy bizonyos esetekben igencsak hasznos kommunikációs oldalak. Elsősorban bérmentesen működnek az internetcsomagon belül, és megannyi lehetőséget fölkínálnak: különböző csoportok, alkalmazások létrehozására alkalmasak, nyomon követhetőek rajtuk a legfrissebb események, a hírfolyam, a hírek. Lehetőséget adnak arra, hogy rég nem látott ismerőseinket megtaláljuk, kapcsolatba kerüljünk velük. A kapcsolat mint olyan kommunikációt föltételez két vagy több személy között, és ennek a kommunikációnak többféle megvalósulását teszi lehetővé a Facebook. Például a chat ablakok, a kommentek, a lájkolás, az önálló vélemények kifejtése, amelyek valamennyien a Facebook adta lehetőségek példái. E lehetőségek is könnyen kibillenhetnek pozitív irányulásukból, hiszen például egy nem nyilvánosság elé tartozó hozzászólással bárkit könnyen meg lehet sérteni. A Facebookon megosztott gondolatok legnagyobb része informális: magánjellegű, nem hivatalos, kötetlen szövegekből áll. – Új, sosemvolt műfajok születnek a III. évezred elején.
MÉG EGYSZER: RÉGI MŰFAJOK MEGÚJULNAK, ÖTVÖZŐDNEK, ÉS ÚJ, SOSEMVOLT MŰFAJOK SZÜLETNEK A III. ÉVEZRED ELEJÉN.
A tény, pontosabban a történet évszázadok és évezredek távlatában értékelhető és értékelendő. Kérdések sorát veti fel -- és nincsenek válaszaink, sőt még a kérdéseket sem fogalmaztuk meg. Mi újat hoz a 21. század?
Ezt a kérdést és a lehetséges válaszokat kutatják a http/:www.kortarsmuveszet.com weboldal publikációi.
Blog és interaktív napló
Google, ma Google fia vagyok én -- mondja a 21. század embere. És mondhatja, mert nem annyira a Költőt parafrazálja, hanem valóban, sőt egyre inkább a számítógép előtt tölti élete nagy részét.
Az internet képi világa, egyáltalán információs univerzuma egyre könnyebben hozzáférhető, és ma mindenki számára adott a nagy lehetőség, hogy… Hogy… exponálja magát. „Create your own blog – alkosd meg a magad blogját, hangzik a biztatás -- és aztán bárki bemutathatja érzéseit, gondolatait a nagyvilág előtt. És sorjáznak a vélemények, amelyeket aztán követ vagy nem. Az internet világában, a virtuális térben a III. évezred elején bárki szerzővé válhat. Mindenki, aki közzéteszi saját történetét, történeteit.
Vagyis a naplóirodalom továbbfejlesztett változatáról van szó. Története évszázadokkal és évezredekkel ezelőtt kezdődött.
Az irodalomtörténetírás a munkáját elvégezte és végzi folyamatosan, hiszen minden kultúra kutatja a saját történetét, meg akarja ismerni a kezdeteit
És hogy minél régebbre visszavezethesse a kezdeteket, a naplóirodalmat beemelte a szépirodalom műfajai közé.
Napló -- szerzők legszemélyesebb szövege, meditáció és vallomás, leltár és reflexiók sora saját munkásságukról, korukról. A napló eredetileg magánbeszélgetés, nyilván egyszemélyes teljesítmény. És ami az emberiség földi jelenlétének történetében soha nem fordult elő: ma az interaktív naplóval szerző és olvasó együtt alkotják, alakítják a szöveget.
Következik az, hogy idővel eldől, melyik szöveg tűnik el, amint megjelent, és melyik történetmondás közhasznú, és ezzel maradandó. Az elméletírás pedig újragondolja alapfogalmait.
A graffiti 1
Igen, tudjuk, a törvény bünteti -- írom ide utólag.
A falfirka olyan komplex birodalom, amely folyamatosan nagy meglepetéseket tartogat. Feltartóztathatatlanul burjánzó jelenség, hacsak a városi folklór… műnemének, műfajának tartjuk, minden bizonnyal az egyik legerősebb, az egyik legéletképesebb. Cikkek, rövidebb írások foglalkoznak néha vele, de szakszerű hozzáállás híján a graffiti világa lényegében feltérképezetlen terület.
Melyik lesz az a módszer, amely vizsgálatában eredményesnek bizonyul? Egyáltalán melyik lesz az a diszciplína, amely eszközöket biztosít számunkra a vizsgálatához? A néprajz? A társadalompszichológia? Az esztétika? Igen, igen és igen, és a sort bizonyára folytathatnók. Az őskori barlangrajzok miért születtek? Az emberi alkotó energia rejtelmeit kutatjuk, azt az őserőt, amellyel itt szintén számolnunk kell.
Szubkultúra? „Összefirkálták a falamat!” Nem intézhetjük el ennyivel, a közgondolkodás megnyilvánulásáról van szó, feltartóztathatatlan világmondásról, az aktuális események rögzítéséről és minősítéséről. Szeged, Anna-kút: a szemközti házfalon nagy, színes, duhaj betűkkel: „BROOKLYN”. Mellette nyurga, sima, fekete vonalak: „ÉDES ERDÉLY”. A hatás döbbenetes.
A graffitit mint a történelemírás a kortárs krónikaírás sajátos változatát kell tárgyalnunk, ott van a falakon a futballmeccsek eredményeitől az elnökválasztásokig a Régiók, Magyarország, Erdély, 1989 óta eltelt évei, mindennapi élete. Kolozsvár, Akadémiai Könyvtár fala: „LIFE STINKS”. Poénokban, életbölcseletekben, keserű kifakadásokban, a paletta egyszerűen felmérhetetlen. „Tömör gyönyör” ilyeneket hallani, minősítette Kolozsvári Grand Pierre Emil az argo kifejező erejét.
Esztétikumukat tekintve először is arra keres választ, hogy miért hasonlítanak a feliratok, sőt egyformák a betűtípusok Hamburgtól Nürnbergen, Budapesten és Nagyváradon át Kolozsvárig és tovább.
Hangháttér? Fiatalok örökifjak tréfás, keserű, dühös monológjainak, párbeszédeinek töredékei, – ez az az életanyag, amelyet kérdőívekkel gyűjteni egyszerűen nem lehet.
Halljuk azt a hahotázást, azt a muzsikát, azt az éneket, azt a segélykiáltást, azt az üvöltést, amely az összefirkált falakból árad?
Igen, tudjuk, a törvény bünteti -- írom ide utólag.
A graffiti 2
A graffiti világjelenség, egyidős magával az emberiséggel, és folyamatosan megújul. Burjánzó életét semmilyen törvény nem tudta szabályozni soha, a világon sehol, bár folyamatos a hivatalos próbálkozás. Mi az az őseredeti, született késztetés az emberben, hogy odalépjen a felülethez, és húzzon egy vonalat? Aztán még egyet. Többet, mindig többet.
És „a mű” talán soha nem készül el, a szerző sokszor nem is akarja. Az a rajz pillanatnyi vagy átmeneti feloldása egy lelkiállapotnak, élethelyzetnek, amelyből az illető szabadulni akar.
A graffiti az internet korában megújul, túlél: már megjelent a virtuális térben is. Nyomot hagyni a világnak, beszélgetni – az emberben a késztetés örök. Itt az új technika hozzá. A Facebook „Wall”-ján, ”Fal”-án ugyanaz történik, mint amit örök idők óta ismerünk, ugyanaz a késztetés nyilvánul meg. Ugyanaz a kommunikációs szükség és lehetőség – új technikával. Falfirka. Másként.
És a törvény… A törvény egyelőre nem is tudja, mi lenne a teendő, a vonatkozó törvényrendszer még nem is létezik. Amit a számítógépek képernyőin naponta láthatunk, az egyelőre a teljes káosz. Ebből a káoszból – és mérhetetlen nagy energiából – idővel bizonyára szép új világ születik majd. „A szabadság a törvény adománya” -- írta Goethe. A 21. században, bízunk benne, majd felnövünk ehhez az igazi szabadsághoz.
William Shakespeare aláírása
A mai műfaji struktúra évszázadok és évezredek óta él: verseket minden bizonnyal örök idők óta írnak, bizonyára már őskori elődünk mondott ritmusos, rímes szövegeket rituális célból, vagy egyszerűen azért, mert bele akarta kiabálni az univerzumba életörömét. Regényeket az ókor óta írnak, novellákat a reneszánsz, Boccaccio „Dekameron”-ja óta, 600 éve, szonetteket Petrarca és Shakespeare óta. Századok és ezredek óta működő hagyomány tehát. Újítás? Fordulat.? A többévezredes műfaji struktúrát ma megbontja olyan világhálós kommunikációs és egyébre alkalmas „eszköz”, mint : a blog, blogpróza, blogregény -- „Láncvilág” --, Chat, Skype, Facebook, Prank, Like, Comment stb. Helyettesíti a telefont, a levelet, a térképhasználatot, az állapotmegosztást, a fizikailag elképzelhető tárgyalásra, megbeszélésre alkalmas helyet, az áruházakban való vásárlást. Gyakorlatilag a számítógép előtt ülő személynek lehetősége van arra, hogy néhány billentyűvel maga elé szervezze életszükségleteit.
Nyilván nem a Twitter, a Facebook, a Chat, a Snapchat stb. lehetséges előnyeire szeretnék rácáfolni, hiszen egyértelmű, hogy bizonyos esetekben igencsak hasznos kommunikációs oldalak. Elsősorban bérmentesen működnek az internetcsomagon belül, és megannyi lehetőséget fölkínálnak: különböző csoportok, alkalmazások létrehozására alkalmasak, nyomon követhetőek rajtuk a legfrissebb események, a hírfolyam, a hírek. Lehetőséget adnak arra, hogy rég nem látott ismerőseinket megtaláljuk, kapcsolatba kerüljünk velük. A kapcsolat mint olyan kommunikációt föltételez két vagy több személy között, és ennek a kommunikációnak többféle megvalósulását teszi lehetővé a Facebook. Például a chat ablakok, a kommentek, a lájkolás, az önálló vélemények kifejtése, amelyek valamennyien a Facebook adta lehetőségek példái. E lehetőségek is könnyen kibillenhetnek pozitív irányulásukból, hiszen például egy nem nyilvánosság elé tartozó hozzászólással bárkit könnyen meg lehet sérteni. A Facebookon megosztott gondolatok legnagyobb része informális: magánjellegű, nem hivatalos, kötetlen szövegekből áll. – Új, sosemvolt műfajok születnek a III. évezred elején.
MÉG EGYSZER: RÉGI MŰFAJOK MEGÚJULNAK, ÖTVÖZŐDNEK, ÉS ÚJ, SOSEMVOLT MŰFAJOK SZÜLETNEK A III. ÉVEZRED ELEJÉN.
A tény, pontosabban a történet évszázadok és évezredek távlatában értékelhető és értékelendő. Kérdések sorát veti fel -- és nincsenek válaszaink, sőt még a kérdéseket sem fogalmaztuk meg. Mi újat hoz a 21. század?
Ezt a kérdést és a lehetséges válaszokat kutatják a http/:www.kortarsmuveszet.com weboldal publikációi.
Blog és interaktív napló
Google, ma Google fia vagyok én -- mondja a 21. század embere. És mondhatja, mert nem annyira a Költőt parafrazálja, hanem valóban, sőt egyre inkább a számítógép előtt tölti élete nagy részét.
Az internet képi világa, egyáltalán információs univerzuma egyre könnyebben hozzáférhető, és ma mindenki számára adott a nagy lehetőség, hogy… Hogy… exponálja magát. „Create your own blog – alkosd meg a magad blogját, hangzik a biztatás -- és aztán bárki bemutathatja érzéseit, gondolatait a nagyvilág előtt. És sorjáznak a vélemények, amelyeket aztán követ vagy nem. Az internet világában, a virtuális térben a III. évezred elején bárki szerzővé válhat. Mindenki, aki közzéteszi saját történetét, történeteit.
Vagyis a naplóirodalom továbbfejlesztett változatáról van szó. Története évszázadokkal és évezredekkel ezelőtt kezdődött.
Az irodalomtörténetírás a munkáját elvégezte és végzi folyamatosan, hiszen minden kultúra kutatja a saját történetét, meg akarja ismerni a kezdeteit
És hogy minél régebbre visszavezethesse a kezdeteket, a naplóirodalmat beemelte a szépirodalom műfajai közé.
Napló -- szerzők legszemélyesebb szövege, meditáció és vallomás, leltár és reflexiók sora saját munkásságukról, korukról. A napló eredetileg magánbeszélgetés, nyilván egyszemélyes teljesítmény. És ami az emberiség földi jelenlétének történetében soha nem fordult elő: ma az interaktív naplóval szerző és olvasó együtt alkotják, alakítják a szöveget.
Következik az, hogy idővel eldől, melyik szöveg tűnik el, amint megjelent, és melyik történetmondás közhasznú, és ezzel maradandó. Az elméletírás pedig újragondolja alapfogalmait.
A graffiti 1
Igen, tudjuk, a törvény bünteti -- írom ide utólag.
A falfirka olyan komplex birodalom, amely folyamatosan nagy meglepetéseket tartogat. Feltartóztathatatlanul burjánzó jelenség, hacsak a városi folklór… műnemének, műfajának tartjuk, minden bizonnyal az egyik legerősebb, az egyik legéletképesebb. Cikkek, rövidebb írások foglalkoznak néha vele, de szakszerű hozzáállás híján a graffiti világa lényegében feltérképezetlen terület.
Melyik lesz az a módszer, amely vizsgálatában eredményesnek bizonyul? Egyáltalán melyik lesz az a diszciplína, amely eszközöket biztosít számunkra a vizsgálatához? A néprajz? A társadalompszichológia? Az esztétika? Igen, igen és igen, és a sort bizonyára folytathatnók. Az őskori barlangrajzok miért születtek? Az emberi alkotó energia rejtelmeit kutatjuk, azt az őserőt, amellyel itt szintén számolnunk kell.
Szubkultúra? „Összefirkálták a falamat!” Nem intézhetjük el ennyivel, a közgondolkodás megnyilvánulásáról van szó, feltartóztathatatlan világmondásról, az aktuális események rögzítéséről és minősítéséről. Szeged, Anna-kút: a szemközti házfalon nagy, színes, duhaj betűkkel: „BROOKLYN”. Mellette nyurga, sima, fekete vonalak: „ÉDES ERDÉLY”. A hatás döbbenetes.
A graffitit mint a történelemírás a kortárs krónikaírás sajátos változatát kell tárgyalnunk, ott van a falakon a futballmeccsek eredményeitől az elnökválasztásokig a Régiók, Magyarország, Erdély, 1989 óta eltelt évei, mindennapi élete. Kolozsvár, Akadémiai Könyvtár fala: „LIFE STINKS”. Poénokban, életbölcseletekben, keserű kifakadásokban, a paletta egyszerűen felmérhetetlen. „Tömör gyönyör” ilyeneket hallani, minősítette Kolozsvári Grand Pierre Emil az argo kifejező erejét.
Esztétikumukat tekintve először is arra keres választ, hogy miért hasonlítanak a feliratok, sőt egyformák a betűtípusok Hamburgtól Nürnbergen, Budapesten és Nagyváradon át Kolozsvárig és tovább.
Hangháttér? Fiatalok örökifjak tréfás, keserű, dühös monológjainak, párbeszédeinek töredékei, – ez az az életanyag, amelyet kérdőívekkel gyűjteni egyszerűen nem lehet.
Halljuk azt a hahotázást, azt a muzsikát, azt az éneket, azt a segélykiáltást, azt az üvöltést, amely az összefirkált falakból árad?
Igen, tudjuk, a törvény bünteti -- írom ide utólag.
A graffiti 2
A graffiti világjelenség, egyidős magával az emberiséggel, és folyamatosan megújul. Burjánzó életét semmilyen törvény nem tudta szabályozni soha, a világon sehol, bár folyamatos a hivatalos próbálkozás. Mi az az őseredeti, született késztetés az emberben, hogy odalépjen a felülethez, és húzzon egy vonalat? Aztán még egyet. Többet, mindig többet.
És „a mű” talán soha nem készül el, a szerző sokszor nem is akarja. Az a rajz pillanatnyi vagy átmeneti feloldása egy lelkiállapotnak, élethelyzetnek, amelyből az illető szabadulni akar.
A graffiti az internet korában megújul, túlél: már megjelent a virtuális térben is. Nyomot hagyni a világnak, beszélgetni – az emberben a késztetés örök. Itt az új technika hozzá. A Facebook „Wall”-ján, ”Fal”-án ugyanaz történik, mint amit örök idők óta ismerünk, ugyanaz a késztetés nyilvánul meg. Ugyanaz a kommunikációs szükség és lehetőség – új technikával. Falfirka. Másként.
És a törvény… A törvény egyelőre nem is tudja, mi lenne a teendő, a vonatkozó törvényrendszer még nem is létezik. Amit a számítógépek képernyőin naponta láthatunk, az egyelőre a teljes káosz. Ebből a káoszból – és mérhetetlen nagy energiából – idővel bizonyára szép új világ születik majd. „A szabadság a törvény adománya” -- írta Goethe. A 21. században, bízunk benne, majd felnövünk ehhez az igazi szabadsághoz.
William Shakespeare aláírása
|
Ki volt William Shakespeare? Mindenki ismeri a nevet, mindenki használja, boldog, ha egyáltalán említheti, szuperlatívuszokban írnak és beszélnek róla ötszáz éve, méghozzá folyamatosan. De hogy tulajdonképpen ki is volt William Shakespeare, arról mind a mai napig csak elméleteink vannak. Konvencióink, amelyek többé—kevésbé megalapozottak. Elméletek által.
Biztos alapok? Alap? Hogy... még az aláírását is ismerjük. Hogy Stratfordban élt, onnan származik a dokumentum. Dokumentum! Írásos. De -- mondják a kutatók -- először is Angliában van hat Sratford -- which one? Melyik tehát? Az Avon folyó mellettiről van szó, Stratford on Avonről. A Mestert „az avoni hattyúnak” is nevezik néha. Hogy ott élt volna...
Nem, semmiképpen sem -- állítják más Shakespeare-kutatók --, aki a királydrámákat, egyáltalán azokat a nagyszerű szövegeket írta, az udvari szerelmeket, udvari intrikákat ismert, udvari életet -- egészen biztosan az uralkodó közelében élt. És nem egy távoli kisvárosban élő félanalfabéta ember volt, aki még a saját nevét is nehezen tudta leírni. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az aláírást egy végremdeleten találták. Néhai William Shakespeare úr kizárólag vagyontárgyakról szól. Szó sincs szövegelkről, egyáltalán színházról. Nem ez az aláírás? Nem ez az ember? Ki volt William Shakespeare?
Nézzük csak meg közelebbről azt az aláírást, mit találunk. Jól kezdődik, annak rendje és módja szerint, aztán az írás második fele, utolsó harmada romlik. „Egy távoli kisvárosban élő ember, aki még a saját nevét is nehezen...”...—Láttunk már graffitiket, hasonló betűkkel. A mező óriási, duhaj betűk nyomulnak. Az írás elejétől a végéig egyneműen jelzi a szerzője intelligenciaszintjét.
A William Shakespeare névben van három „a”, az első kettő rendben. Szóval nem is csak egy. Ha a szerző félanalfabéta volna, akkor... Végrendeletről, végrendelkezésről van szó – egy halálára készülő emberről. lehet, hogy már halálán volt, elkezdte aláírni végrendeletét, de már nem bírta végigvinni. Nem bírta tovább. Ezért a torzulás. Csak ezért, „csak” ezért.
Ötszáz évvel ezelőtt történt, talán soha nem fogjuk tudni az igazat. Nem is a kutathatatlant kutatjuk – hanem magát a kutatást. Mert egy biztos: felszínes benyomás alapján nem lehet, nem szabad lefélanalfabétázni valakit, akárki az illető. Elmééletírók – folyton magukat kellető akarnokok, dilettánsok, reproduktív elmék, komplexusaikat pátyolgatók folyton azt keresik, nagy igyekezettel kutatják, kit, mit hogyan is becsülhetnének le. Szakmához, szakmaisághoz semmi köze az ilyesminek.
Szóval: akár a Mester volt, akár nem, marad a kérdés. Miről is beszélünk? Magáról a kutatásról? Mert az így halvaszületett gondolatok alkalmi gyűjteménye. Ki volt William Shakespeare? A 21. század újabb konvenciókkal áll elő? Eddig is csak konvencióink voltak? Az elméletírók csak választottak közülük? Kutattak – az elméletírás saját státuszát keresi, lehetőségeket, módszereket, hogy kijelentsen valamit. Igazat mondjon.
Loch Nessről mesélni
Legendát! Legendát akar az ember, amióta a világon van.
A skóciai Loch Ness tó szörnyéről ezerötszáz éve tudunk, a témáról legenda született, aztán a legenda feldolgozásai következtek, irodalmi, képzőművészeti, filmes feldolgozások.
Nézzük csak a mesét, az alaptörténetet. Tekintve a földi élet alaptörvényeit, kicsi a valószínűsége annak, hogy a lény ezerötszáz éves legyen. Ha pedig újabb és újabb egyed születik, akkor a földi élet alaptörvénye szerint hímnemre és nőnemre van szükség. Vagyis a skóciai Loch Ness taváról és annak lakójáról szólva -- egész populációról kellene beszélnünk. És egyre csak „a szörnyet” emlegetjük. „A szörny” pedig, amióta csak tudjuk, illetve tudni vélünk róla, soha semmi szörnyűséget nem követett el. Egyáltalán – tulajdonképpen semmit. Mi történik itt? Mi az, ami történik? Állítólag időnként megjelenik, ilyenkor a megfigyelők tüsténkednek, hogy… hogy… mit is? Fotózzák, filmezzék, elfogják, tanulmányozzák. „Művelik a tudományt.” Ennyi. Ez és ennyi. Ki itt a szörnyeteg? Ő nem, az 1500 éve biztos és nyilvánvaló. Figyeljük meg most a megfigyelőt, a mese születését. Sokan kizárólag azért költöztek a szóban forgó tó partjára, hogy a híres lényt megfigyeljék, végre elfogják. A statisztikák szerint átlag 600 óra megfigyelésre, tóparti, tavi éberségre van szükség ahhoz, hogy az illető észrevegyen – valamit. Aztán ha már ennyi időt eltöltött a témával, akkor bizony el akarja mondani, hogy fáradozása eredményes volt. A lény soha nem adott lehetőséget semmire, kivétel nélkül mindig sikeresen elslisszol. 1500 éve. Hibátlan sor. Ez aztán a teljesítmény! Másfél évezreden át emberek sokasága elől… micsoda bravúr! Az emberi intellektus sárkányokat talált ki, meg hozzá azt, hogy az ember legyőzte a sárkányt. A vitéz. Nem a sárkányról van szó ezekben a történetekben, hanem az ember kompenzál, pátyolgatja a komplexusait. Nessie sokakat felébreszt.
Loch Nessről, a tóról és rejtélyes lakójáról mesélni… A téma rögzült, a mesélés már ott tart, hogy a legenda elszakadt témájától, -- ha már egyszer folyamatosan megragadhatatlan, tettenérhetetlen, bizonyíthatatlan --, a legenda magában a mesélésben, mesélni akarásban generálja magát tovább.
A 21. században Nessie és társai sokakat felébresztenek. Már nem sárkányokat, szörnyeket keresünk -- és győzünk le, persze, vitézen --, hanem másképpen mondjuk magunkat és világunkat. A szimbólum-teremtés legendák születése két egybeeső utat jelent, valamely témán megszületik a jelkép, és a fontosabb aztán a visszahatás: a folyamat, ahogyan valamely jelkép jegyében egyesülünk vagy különbözünk. A téma itt már akár el is tűnhet. Elslisszolhat. Hajrá, Nessie, éld az életed. Maradj titok. A betevő szimbólumgyártás és -kergetés úgyis és mindenképpen működik.
"Gyorsuló idő"
A 19. század 6 km/h-val közlekedett, a 20. század elkején az amerikai Henry Ford feltalálta az automobilt, és a híradások csakhamar lelkesen hirdették: „Az emberiség elérte a lélegzetelállító 60 km/h sebességet!”’ A 21. század több mint 7000 km/h-val lezd, az űrhajók több mint 40 000 km/h-val már távoli bolygókat, égitesteket kutatnak.
„Gyorsuló idő”? A 20. századból örököltük a kifejezést, a magát „rohanónak” nevező századból, mindenki ismeri és használja. Pedig hát… Először is nem gyorsul, nem változik az kérem, 60 perc, 24 óra, 7 nap és így tovább – megtartó keret, mi sem stabilabb. Dehogy gyorsul. A közismert kifejezés – nem igaz. Másodszorra vesszük csak észre, tulajdonképpen az történik, hogy ugyanannyi időegység alatt egyre többre vagyunk képesek -- és ez az idő gyorsulásának illúziójával tölt el bennünket. Harmadszor: a szubjektív időnk „gyorsul”, azon igyekszünk változtatni, az egyetemes nagy időben a mi személyes kicsi időnk… Időfajtákról kell beszélnünk ugyanis, a létezés, majd a történetmondás időfajtáiról – filozófiák tárgyköre. Most akkor csak annyit, hogy az idő csak egy fogalom, amely csak a gondolkodásunkban létezik. Bárhol, bármikor, bárhogy újragondolható.
És a mérésével tulajdonképpen sohasem boldogultunk. Figyeljük meg, a tízes számrendben mérünk távolságot, súlyt, mindent – egy kivételünk van, az idő. 60, 60, 24, 7, 4, 12 – próbálkozások sora, hogy megragadhatóvá tegyük a megragadhatatlant. Most érvényes konvenciókkal világunkat időzónákra osztottuk, Greenwichtől kezdünk – ismerjük az érvényes konvenciókat, mert kezdettől beletanultunk. És eszünkbe sem jut rákérdezni.
A 21. század új felismeréssel kezdett. Egy perc nem hatvan másodperc, egy óra nem hatvan perc és így tovább. A „Universal time code” már „szökőmásodpercekről”, „szökőidőről” beszél.
Hölgyeim és Uraim!
Még egy év, és olyasmit élünk meg, sőt produkáltunk, amit Európa embere évszázadok óta nem. Egy új évszázad, és a mi esetünkben új évezred első két évtizedében BÉKÉT, BÉKÉT, és megintcsak BÉKÉT.
És ebben a békeperiódusban példátlanul gyors civilizációós és kulturális fejlődést. Halleluja!
És mindez nem vélemény, hanem lásd a történelmi dátumokat, már tény. Európa zaklatott, ma sincs teljes, kontinentális nagy rend, mert… mert… mik történnek… Nézzük csak a tévéhíradókat. Stresszelő tévéhíradókat nézni. De béke van. És mit tehetek én? – kérdezheti bárki. Munkahelyre járok, aztán haza, a családommal törődöm. „Mindenki szem a láncban” – mondja versében Illyés Gyula.
Hát elértük, hogy a 21. század nem kontinentális háborúval, rombolással, pusztítással kezd, mint a többi század. Békével jöttünk, az első két évtized, az új század, az új évezred békéjével. A béke nem a háború távolléte, hanem a lélek nyugalma – mondja a filozófus.
Célegyenesben vagyunk, drukkoljunk magunknak.
Akkor is, ha a két első évtized utolsó éve váratlan fordulatot hoz.
