AI, Józsa István
​IDŐFAJTÁK MARTIN HEIDEGGER LÉT ÉS IDŐ CÍMŰ MŰVÉBEN

​


​Martin Heidegger fő műve, a Lét és idő az idő problémáját nem pusztán fizikai vagy kronológiai kérdésként kezeli, hanem az emberi lét (Dasein) alapvető struktúrájaként. Heidegger számára az idő nem „valami”, ami van, hanem az a horizont, amelyben a lét megérthetővé válik. Jelen tanulmány célja az idő különböző „fajtáinak” feltárása Heidegger gondolkodásában, különös tekintettel az egzisztenciális időbeliségre.



I. Az idő kérdésének filozófiai háttere
A nyugati filozófia történetében az idő problémája központi szerepet játszott. Már Arisztotelész is az időt a mozgás számaként határozta meg¹, míg Szent Ágoston híresen így fogalmaz: „Ha nem kérdezik, tudom; ha kérdezik, nem tudom”².
Heidegger radikális fordulatot hajt végre: az időt nem objektív kategóriaként, hanem az emberi lét belső struktúrájaként értelmezi.


II. A hétköznapi (vulgáris) idő
Heidegger megkülönbözteti az ún. „vulgáris időt”, amely lineáris, mérhető és homogén³. Ez az az idő, amelyet órákkal mérünk, és amely a mindennapi élet szervezőelve.
„Az időt úgy értjük, mint mostok egymásutánját”⁴.
Ez az időfelfogás azonban elfedi az idő eredetibb természetét.


III. Az egzisztenciális időbeliség
A Lét és idő egyik legfontosabb tétele, hogy az idő az emberi lét struktúrája:
„Az időbeliség a lét értelmének horizontja”⁵.
Az ember nem „benne van” az időben, hanem maga időbeli létező. Heidegger ezt az időt három alapvető dimenzióra bontja:
  1. jövő (előrefutás)
  2. múlt (visszavetettség)
  3. jelen (jelenvalóvá tétel)


IV. A jövő primátusa
Heidegger szerint a jövő az elsődleges idődimenzió:
„A jövő az, amelyből a Dasein önmagát megérti”⁶.
Az ember mindig lehetőségei felé irányul. Ez az „előrefutás” (Vorlaufen), amely a halál felé irányuló létben csúcsosodik ki⁷.


V. A múlt: visszavetettség
A múlt nem egyszerűen elmúlt események halmaza, hanem az a tény, hogy „már mindig is” egy adott világba vagyunk vetve:
„A Dasein visszavetett létező”⁸.
Ez a visszavetettség meghatározza lehetőségeinket és önértelmezésünket.


VI. A jelen: elfoglaltság
A jelen Heideggernél nem egy pont, hanem egy tevékenységi mód:
„A jelen az elfoglaltság ideje”⁹.
Ez az a dimenzió, amelyben a világban való tevékenység zajlik.


VII. Az autentikus és inautentikus idő
Heidegger különbséget tesz autentikus és inautentikus időbeliség között:
  • inautentikus idő: a „das Man” uralma alatt álló lét¹⁰
  • autentikus idő: a saját halál felé való tudatos előrefutás¹¹
„Az autentikus lét az időbeliség eredeti módja”¹².


VIII. A halál és az idő
A halál kulcsszerepet játszik Heidegger időfelfogásában:
„A halál a legvégső lehetőség”¹³.
A halál tudata teszi lehetővé az autentikus időbeliséget.


IX. Az idő mint horizont
Heidegger szerint az idő nem objektum, hanem horizont:
„Az idő a lét megértésének horizontja”¹⁴.
Ez azt jelenti, hogy minden létezőt időben értünk meg.


X. Kritikai megjegyzések
Heidegger időfelfogása számos kritikát váltott ki. Hans-Georg Gadamer szerint Heidegger túlzottan szubjektivizálja az időt¹⁵, míg Jürgen Habermas a társadalmi dimenzió hiányát emeli ki¹⁶.


XI. Összegzés
Heidegger időfelfogása forradalmi: az időt az emberi lét alapstruktúrájaként értelmezi. Az idő „fajtái” nem objektív kategóriák, hanem egzisztenciális módok:
  • vulgáris idő
  • egzisztenciális idő
  • autentikus és inautentikus idő
Ez a szemlélet mélyen befolyásolta a 20. századi filozófiát.





Jegyzetek
  1. Arisztotelész: Fizika
  2. Szent Ágoston: Vallomások
  3. Heidegger: Lét és idő, §80
  4. Uo.
  5. Uo. §5
  6. Uo. §65
  7. Uo. §53
  8. Uo. §29
  9. Uo. §68
  10. Uo. §27
  11. Uo. §62
  12. Uo. §64
  13. Uo. §50
  14. Uo. §69
  15. Gadamer: Igazság és módszer
  16. Habermas: A kommunikatív cselekvés elmélete
  17. Ricoeur: Idő és elbeszélés
  18. Kant: A tiszta ész kritikája
  19. Husserl: Belső időtudat
  20. Kierkegaard: Félelem és reszketés
  21. Nietzsche: Így szólott Zarathustra
  22. Derrida: A grammatológia




​
Irodalomjegyzék
  1. Heidegger, Martin: Lét és idő
  2. Arisztotelész: Fizika
  3. Szent Ágoston: Vallomások
  4. Kant, Immanuel: A tiszta ész kritikája
  5. Husserl, Edmund: Belső időtudat
  6. Gadamer, Hans-Georg: Igazság és módszer
  7. Habermas, Jürgen: A kommunikatív cselekvés elmélete
  8. Ricoeur, Paul: Idő és elbeszélés
  9. Kierkegaard, Søren: Félelem és reszketés
  10. Nietzsche, Friedrich: Így szólott Zarathustra
  11. Derrida, Jacques: A grammatológia
  12. Levinas, Emmanuel: Totalitás és végtelen
  13. Sartre, Jean-Paul: A lét és a semmi
  14. Merleau-Ponty: Észlelés fenomenológiája
  15. Dilthey, Wilhelm: Bevezetés a szellemtudományokba
  16. Bergson, Henri: Idő és szabadság
  17. Cassirer, Ernst: A szimbolikus formák filozófiája
  18. Arendt, Hannah: Az emberi állapot
  19. Foucault, Michel: A szavak és a dolgok
  20. Deleuze, Gilles: Különbség és ismétlés
  21. Taylor, Charles: A modern identitás forrásai
  22. MacIntyre, Alasdair: Az erény nyomában
  23. Nagy József: Filozófiai tanulmányok
  24. Vajda Mihály: Heidegger és a filozófia
  25. Fehér M. István: Heidegger értelmezése
​