Józsa István
ARANY JÁNOS KÖLTEMÉNYE WALESBEN
Beszélgetés Twm Morys költővel, műfordítóval és Dr. Heini Gruffuddal, a Walesi Swansea University előadójával
|
Arany János “A walesi bárdok’ című költeményét lefordították walesi nyelvre, a remekmű 2012-ben vált végre igazán ismertté Walesben – mondja Dr. Heini Gruffudd. Twm Morys walesi költő fordította, és egyik legkitűnőbb zeneszerzőnk, Karl Jenkins oratóriumot írt a szövegre. Ezt mutatták be a „National Esteddfod of Wales” nemzeti fesztiválunkon. A zenét CD-n a CMI Records adta ki. A bemutatója a zenével előadott magyar versnek 2012. június 22-én volt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben Budapesten. Az első walesi nyelvű bemutatóra 2012 augusztusában került sor a „National Eisteddfod” nemzeti fesztiválon. A költemény walesi fogadtatásáról beszélgetünk Twm Morys költővel, fordítóval és Dr. Heini Gruffuddal, a Swansea University Wales tanárával. |
1
-- Mr. Twm Morys, utazott Ön Közép – Európában?
-- Romániában jártam nem sokkal a forradalom és Ceausescu bukása után. Egy taxisofőr adott egy román – angol szólás- és kifejezés-gyűjteményt cserébe egy Leonard Cohen—kazettáért. Jártam a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában. És kétszer voltam Magyarországon.
-- Mennyire ismeri ezeket az országokat? Bár vázlatosan, súlypontjaikban a történelmüket, művészetüket, irodalmukat?
-- Keveset tudok ezekről az országokról. Az iskolában semmit nem tanulunk róluk. Most többet tudok Magyarországról, mert foglalkoztam A walesi bárdokkal! Kétszer is ellátogattam Magyarországra, hogy többet tanuljak Aranyról és verséről, és érdekelni kezdett a magyar irodalom általában, és különösen a költészet.
-- Hány nyelvet beszél?
-- Walesi nyelvet, angolt, bretont, franciát, kevés németet.
-- Milyen nyelvekről fordított?
-- Néha bretonról, franciából, németről walesirre, walesiről bretonra, angolra és franciára.
-- Hogyan került kapcsolatba a magyar kultúrával? Mi volt a kezdet?
-- A legelső kapcsolatom a magyar kultúrával... Hát az Németországban, Freiburgban történt. A 8O-as évek kezdetén egy darabig ott éltem, egy hárfával az utcákon zenéltem. Mi, utcai zenészek együtt csavarogtunk, és jól éreztük magunkat. Egy este csatlakozott hozzánk egy állatbőrökbe öltözött ember, úgy nézett ki, mint egy medve. Azt mondta, hogy Magyarországról jött, és hogy ő: sámán. Hogy is kételkedhettem volna benne? Morgó, torokhangon énekelt. És örvendtünk a társaságának. Aztán csak a Walesbe látogató magyarok jelentettek kapcsolatot, ők beszéltek A walesi bárdokról.
-- A magyar a világ egyik legnehezebb nyelve – mi volt a motiváció ahhoz, hogy fordítson?
-- A walesi is a világ egyik legnehezebb nyelve! De még gyerekek is beszélik... Megbíztak – főleg Irinyi László buzdítására --, a fordítás nagyobb terv része: hogy Karl Jenkins zenés feldolgozása három nyelven is bemutatható legyen: először is magyarul, hogy a magyar nyelven írott mű magyaroknak magyar nyelven legyen bemutatható. Angolul, hogy bemutatható legyen Amerikában, Ausztráliában és Angliában. És walesiül, az a bárdok nyelve! Az alapgondolat itt Walesben az volt, hogy a művet két nyelven mutathatnánk be: Edward király angolul énekel, a bárdok walesiül. Ez nagyon jól tükrözné az akkori és mostani walesi politikai helyzetet, és Arany allegóriájától független jelentést adna a műnek.
-- Mielőtt fordítani kezd, kutatja a tágabb irodalmi, művészeti, történelmi stb. kontextust?
-- Általában igen. De ebben az esetben a megbizatás egészen különleges volt: hogy a lehető leghűbben lefordítsam a magyar szöveget, és ugyanabban a metrumban,
-- Szerintem itt az új, Egyesülő Európa lehetőségeiről is szólni kellene. Jobban figyelünk egymásra. Másképp.
-- Oké.
-- Ön szerint hogyan értékelhetjük ma a walesi – magyar viszonyokat?
-- Olyan valakiként mondom, aki mostanában egészen bejárta a magyar oldalt. Arany költeménye eredményeképpen a magyarok többet tudnak a walesi történelemről, mint sok walesi ember. A walesi emberek általában semmit sem tudnak Magyarországról – kivéve a gulyást, a gulyáslevest. De az 1848-as forradalom idején a walesi emberek nagyon is figyelték, követték az eseményeket, és inspirálta őket a magyarok helyzete, legfőképpen GWILYM HIRAETHOG írásai nyomán a walesi nyelvű sajtóban. Maga Kossuth, mikor Nagy Britanniába utazott, meglátogatta Gwilym Hiraethogot, hogy kezet rázzon vele.
Később, és legfőképpen Irinyi László lelkesedésére újabb motiváció született. László tavaly érkezett Walesbe egy kis kommandószerű magyar csapattal a National Eisteddfod fesztiválra, ahol A walesi bárdok at a világon először mutatták be walesi nyelven. Egyfajta Magyar Nagykövetséget rendeztek be a sátor alatt egy hétre.
Ki tudja, mi lehet még belőle?
-- Mikor magyar kultúráról van szó, hat országról kell beszélnünk. Ismert ez a tény Walesben?
-- Egyáltalán nem! Hát Magyarországon ismert az, hogy a legrégebbi walesi költemény Skóciából származik, az i.sz. 6. századból? Hogy a 19. században a walesi átlagemberek voltak a legműveltebbek Európában? Hogy Walesben ma is több költő él, mint bármelyik európai országban? Nem.
-- Beszélje el kérem, mik voltak az első kapcsolatai a magyar irodalommal?
-- A walesi bárdok jelentette az első találkozást. De mióta azt olvastam – fordításban, persze --, megismerkedtem Arany több művével, és így aztán Petőfivel is foglalkoztam. Walesben van egy hasonló esetünk: egy fiatal és nagyon ígéretes költőt, Hedd Wynt megöltek Paschendaeleban. Egy másik költő, R. Williams Perry otthon dolgozott, az egészsége miatt. Az elégia, amelyet R. Williams Parry írt Hedd Wyn emlékére, elégia lett minden fiatal walesiért, akik meghaltak abban a háborúban. A dal mind a mai napig jól ismert, és gyakran énekelik.
-- Arany költeményét jól ismerik Walesben az Ön fordítása óta – Ön szerint miért volt szükség 15O évre?
-- Más fordítások is születtek előttem. De a versnek soha nem volt akkora hatása a walesi köztudatra, mert az elégetett bárdok legendája itt ismeretlen.
-- Magyarról fordított, vagy közvetítő nyelv segítségével?
-- Megkaptam Arany költeményének szó szerinti angol fordítását prózában. Aztán a magyar eredetit hallgattam kazettáról azért, hogy halljam, érezzem a ritmust és megértsem a metrumot.
-- A walesi tömeggyilkosság jelképpé vált. Különböző fordítás-technikáink vannak, hogyan fordított le egy gondolatot?
-- Annyit kellett tennem, hogy a lehető leghűbben lefordítsam a szöveget. Nem interpretáltam a gondolatot.
-- “Ötszáz bizony dalolva ment lángsírba walesi bárd” -- ennek az egyetlen sornak egész szakirodalma van – ismeri, követte ezt a szakirodalmat?
-- “Five hundred flames...” “Ötszáz láng...” Nem, nem ismerem azt a szakirodalmat. Nem is tartom feladatomnak. Annyira nem beszélek magyarul, nincs kulcsom ahhoz az ajtóhoz. Máshova igen: én egy legenda születését és újjászületését követtem.
2
-- Dr. Heini Gruffudd, ön utazgatott Közép- és Kelet-Európában. Volt már Magyarországon, Erdélyben?
-- Minden évben elviszem a Walesi irodalom előadásaimon részt vevő hallgatókat egy hétre Európa különböző országaiba. Megpróbáljuk a látogatásokat a walesi irodalom különböző vonatkozásaival összehangolni. Németországban és Olaszországban élt néhány walesi nyelvű alkotó, így voltunk már Heidelbergben, Wormsban és Berlinben, valamint Firenzében és Pisában. 2013-ban az olaszországi Umbria a célpont.
Arany János walesi bárdokról szóló költeménye miatt ellátogattunk Budapestre. Lengyelországban Gdanskban, Wroclawban és Krakkóban voltunk. De már Prágában is jártunk.
-- Mennyire ismeri a magyar kultúrát?
-- Sajnálatos módon Walesben nem sokat tudunk a magyar kultúráról. Mindemellett Kossuth Lajos alakja inspiráló hatással volt a 19. századi walesi nacionalisták számára, akik Wales függetlenségét szerették volna kiharcolni. Közülük néhányan leveleztek Kossuthtal, és megpróbálták az elveit Walesben alkalmazni.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar nyelv nem tartozik az indoeurópai nyelvek közé, illetve azzal, hogy Magyarország különleges helyet foglal el az európai kultúrában. Azt is tudjuk, hogy más európai államokban élnek magyar kisebbségek.
-- Mennyit tudnak a magyar kultúráról a walesi emberek?
-- Attól tartok, hogy Walesben nem sokat tanítanak a magyar kultúráról. Néhány walesi kórus ellátogatott már Magyarországra. Tudom például, hogy egy kórus Morristonból, ahol élek, énekelt Magyarországan. Jó lenne, ha a walesi emberek Magyarországról szóló tudása nem korlátozódna Rubikra.
-- Mi a helyzet a walesi – magyar kapcsolatokkal?
-- A Walesi Nemzeti Közgyűlés 1999-es megalapítása előtt kevés lehetősége volt Walesnek, hogy államként más országokkal kapcsolatokat létesítsen. Annak ellenére, hogy Wales nem önálló állam, van saját közgyűlése vagy parlamentje, amely törvényeket bocsáthat ki. A Közgyűlés már létrehozott kapcsolatokat más európai országokkal és régiókkal. 2001-ben Sziléziával aláírtak egy Együttműködési Egyezményt, továbbá Magyarországgal és más közép-európai országokkal is kereskedelmi együttműködést létesítettek.
-- Az 1848-as bécsi forradalomnak a legnagyszerűbb leírását egy magyar klasszikus, Jókai Mór alkotta meg. A regényét több mint 20-szor lefordították, a német kiadások világszerte ismertté tették.
Arany János A walesi bárdok című versét fordították már walesi nyelvre?
-- Arany János verse végre az idén vált ismertté Walesben. Egy walesi költő, Twm Morys fordította le, zenéjét pedig egyik legkitűnőbb zenészünk, Karl Jenkins szerezte. Ezt mutatták be a nemzeti fesztiválunkon (National Eisteddfod of Wales). A zenét CD-n a CMI Records adta ki. Az első élő felvétele a zenével előadott magyar versnek 2012. június 22-én volt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben Budapesten. Az első walesi nyelvű bemutatóra augusztusban került sor a nemzeti fesztiválon (National Eisteddfod).
3
-- Most a történelmi eseményről – mit mondanak a walesi krónikák? Majd később – mit írnak erről a történészek?
-- Megvan nekem a Walesi Hercegek Krónikájának egy példánya, és próbálom megtalálni, hogy lássam, van-e erről az eseményről benne valami. A walesi hercegek legyőzése után a walesi bárdok szimbóluma megjelenik a 18. századi festményeken, például Thomas Jones 1774-es festményén.
De természetesen vitatható, hogy mennyi a történelmi tény és mennyi a legenda az 500 bárd megöléséről szóló történetben. Az igaz, hogy 1277-re II. Llywelynnek, az utolsó uralkodónkak kegyetlen feltételeket kellett elfogadnia, amikor I. Edward, az angol király Gwyneddbe – Észak-Walesbe, amely II. Llywelynnek a hátországa volt – érkezett egy 800 lovasból és 15000 gyalogosból álló sereggel. Wales bizonyos tartományaiban továbbra is II. Llywelyn uralkodott, Edward viszont egy sor kastély építésébe kezdett, amelyeket városokkal vett körül a hadserege számára. Az utolsó függetlenségi harc 1282-ben Llywelyn elestével ért véget.
Egy angol költemény, A bárd (1757) arra a hagyományra épül, miszerint I. Edward lemészároltatta a walesi bárdokat, a költemény végső képei pedig ennek alapján mutatják be az utolsó walesi bárd alakját. Gray a walesi bárdot a Snowdon hegy csúcsán állva örökíti meg, amint Kedwar angol királyt átkozza, mielőtt a folyóba veti magát.
Mégis kétséges, hogy ez a vérengzés megtörtént-e, és ha igen, akkor milyen mértékben.
Íme Thomas Gray költeménye:
The Bard. A Pindaric Ode"
The following Ode is founded on a Tradition current in Wales,
that EDWARD the First, when he compleated the conquest of
that country, ordered all the Bards, that fell into his hands,
to be put to death.
I. 1.
1 `Ruin seize thee, ruthless king!
2 Confusion on thy banners wait,
3 Though fanned by Conquest's crimson wing
4 They mock the air with idle state.
5 Helm nor hauberk's twisted mail,
6 Nor even thy virtues, tyrant, shall avail
7 To save thy secret soul from nightly fears,
8 From Cambria's curse, from Cambria's tears!'
9 Such were the sounds, that o'er the crested pride
10 Of the first Edward scattered wild dismay,
11 As down the steep of Snowdon's shaggy side
12 He wound with toilsome march his long array.
13 Stout Gloucester stood aghast in speechless trance:
14 `To arms!' cried Mortimer, and couched his quivering lance.
I. 2.
15 On a rock, whose haughty brow
16 Frowns o'er old Conway's foaming flood,
17 Robed in the sable garb of woe,
18 With haggard eyes the poet stood;
19 (Loose his beard, and hoary hair
20 Streamed, like a meteor, to the troubled air)
21 And with a master's hand, and prophet's fire,
22 Struck the deep sorrows of his lyre.
23 `Hark, how each giant-oak, and desert cave,
24 Sighs to the torrent's awful voice beneath!
25 O'er thee, oh king! their hundred arms they wave,
26 Revenge on thee in hoarser murmurs breathe;
27 Vocal no more, since Cambria's fatal day,
28 To high-born Hoel's harp, or soft Llewellyn's lay.
I. 3.
29 `Cold is Cadwallo's tongue,
30 That hushed the stormy main:
31 Brave Urien sleeps upon his craggy bed:
32 Mountains, ye mourn in vain
33 Modred, whose magic song
34 Made huge Plinlimmon bow his cloud-topped head.
35 On dreary Arvon's shore they lie,
36 Smeared with gore, and ghastly pale:
37 Far, far aloof the affrighted ravens sail;
38 The famished eagle screams, and passes by.
39 Dear lost companions of my tuneful art,
40 Dear, as the light that visits these sad eyes,
41 Dear, as the ruddy drops that warm my heart,
42 Ye died amidst your dying country's cries--
43 No more I weep. They do not sleep.
44 On yonder cliffs, a grisly band,
45 I see them sit, they linger yet,
46 Avengers of their native land:
47 With me in dreadful harmony they join,
48 And weave with bloody hands the tissue of thy line.'
II. 1.
49 "Weave the warp, and weave the woof,
50 The winding-sheet of Edward's race.
51 Give ample room, and verge enough
52 The characters of hell to trace.
53 Mark the year and mark the night,
54 When Severn shall re-echo with affright
55 The shrieks of death, through Berkeley's roofs that ring,
56 Shrieks of an agonising king!
57 She-wolf of France, with unrelenting fangs,
58 That tear'st the bowels of thy mangled mate,
59 From thee be born, who o'er thy country hangs
60 The scourge of heaven. What terrors round him wait!
61 Amazement in his van, with Flight combined,
62 And Sorrow's faded form, and Solitude behind.
II. 2.
63 "Mighty victor, mighty lord,
64 Low on his funeral couch he lies!
65 No pitying heart, no eye, afford
66 A tear to grace his obsequies.
67 Is the sable warrior fled?
68 Thy son is gone. He rests among the dead.
69 The swarm that in thy noon-tide beam were born?
70 Gone to salute the rising morn.
71 Fair laughs the morn, and soft the zephyr blows,
72 While proudly riding o'er the azure realm
73 In gallant trim the gilded vessel goes;
74 Youth on the prow, and Pleasure at the helm;
75 Regardless of the sweeping whirlwind's sway,
76 That, hushed in grim repose, expects his evening-prey.
II. 3.
77 "Fill high the sparkling bowl,
78 The rich repast prepare,
79 Reft of a crown, he yet may share the feast:
80 Close by the regal chair
81 Fell Thirst and Famine scowl
82 A baleful smile upon their baffled guest.
83 Heard ye the din of battle bray,
84 Lance to lance, and horse to horse?
85 Long years of havoc urge their destined course,
86 And through the kindred squadrons mow their way.
87 Ye towers of Julius, London's lasting shame,
88 With many a foul and midnight murther fed,
89 Revere his consort's faith, his father's fame,
90 And spare the meek usurper's holy head.
91 Above, below, the rose of snow,
92 Twined with her blushing foe, we spread:
93 The bristled Boar in infant-gore
94 Wallows beneath the thorny shade.
95 Now, brothers, bending o'er the accursed loom,
96 Stamp we our vengeance deep, and ratify his doom.
III. 1.
97 "Edward, lo! to sudden fate
98 (Weave we the woof. The thread is spun)
99 Half of thy heart we consecrate.
100 (The web is wove. The work is done.)"
101 `Stay, oh stay! nor thus forlorn
102 Leave me unblessed, unpitied, here to mourn:
103 In yon bright track, that fires the western skies,
104 They melt, they vanish from my eyes.
105 But oh! what solemn scenes on Snowdon's height
106 Descending slow their glittering skirts unroll?
107 Visions of glory, spare my aching sight,
108 Ye unborn ages, crowd not on my soul!
109 No more our long-lost Arthur we bewail.
110 All-hail, ye genuine kings, Britannia's issue, hail!
III. 2.
111 `Girt with many a baron bold
112 Sublime their starry fronts they rear;
113 And gorgeous dames, and statesmen old
114 In bearded majesty, appear.
115 In the midst a form divine!
116 Her eye proclaims her of the Briton-line;
117 Her lion-port, her awe-commanding face,
118 Attempered sweet to virgin-grace.
119 What strings symphonious tremble in the air,
120 What strains of vocal transport round her play!
121 Hear from the grave, great Taliessin, hear;
122 They breathe a soul to animate thy clay.
123 Bright Rapture calls, and soaring, as she sings,
124 Waves in the eye of heaven her many-coloured wings.
III. 3.
125 `The verse adorn again
126 Fierce war and faithful love,
127 And truth severe, by fairy fiction dressed.
128 In buskined measures move
129 Pale Grief, and pleasing Pain,
130 With Horror, tyrant of the throbbing breast.
131 A voice, as of the cherub-choir,
132 Gales from blooming Eden bear;
133 And distant warblings lessen on my ear,
134 That lost in long futurity expire.
135 Fond impious man, think'st thou, yon sanguine cloud,
136 Raised by thy breath, has quenched the orb of day?
137 Tomorrow he repairs the golden flood,
138 And warms the nations with redoubled ray.
139 Enough for me: with joy I see
140 The different doom our fates assign.
141 Be thine despair and sceptered care;
142 To triumph, and to die, are mine.'
143 He spoke, and headlong from the mountain's height
144 Deep in the roaring tide he plunged to endless night.
-- A történelmi esemény századok múltán is él az emlékezetben …
-- Sir John Wynn o’Wydir földbirtokos az 1580 körül írott A Gwydir család története című könyvében arról panaszkodik, hogy a családjához nem nagyon írtak költeményeket – egy olyan korban, amikor az ilyen típusú költemények népszerűek voltak.
„Ez (egy Rhys Goch Eryritől származó költemény) a legősibb ének, amelyet I. Edward kora óta írtak a családomhoz, az az I. Edward, aki az összes bárdot felakaszttatta, ugyanis azzal vádolta őket, hogy a népet lázadásra uszították. Ezt a példát követték Wales későbbi kormányzói IV. Henry idejéig, és így az ilyen emberek pusztulásra voltak ítélve.” (Az idézet helye: Syr John Wynn, History of the Gwydir Family and Memoirs – A Gwydir család története és memoárjai, J. Gwynfor Jones (szerk.) (Gwasg Gomer, 1990), 24).
-- Van-e tudomásuk más hiteles forrásról?
-- Semmilyen más walesi forrásban nincs erre az eseményre semmiféle utalás.
-- És a későbbiekben? Mit írnak a történészek?
-- Sir John Wynn történetét egy angol történész, Thomas Carte megjelentette a History of England (1747–55) című munkájában.
-- Kérem, beszéljen arról, hogyan jelenik meg ez a tragédia egyrészt a walesi művészetben és irodalomban, másrészt világszinten van-e ennek valamilyen lenyomata.
-- A költő Thomas Gray ezt a történetet használta az 1757-ben írott A bárd című költeménye alapjául. Azután írta meg a költeményt, miután hallotta a walesi hárfás, Edward Jones hárfán előadott dallamait.
-- És a képzőművészetben?
-- Sok festő megfestette ezt az eseményt. Például Paul Sandby, a walesi Thomas Jones, a legismertebb festmény pedig John Martin (1789-1854) műve.
-- Most a történelmi eseményről – mit mondanak a walesi krónikák? Majd később – mit írnak erről a történészek?
-- Megvan nekem a Walesi Hercegek Krónikájának egy példánya, és próbálom megtalálni, hogy lássam, van-e erről az eseményről benne valami. A walesi hercegek legyőzése után a walesi bárdok szimbóluma megjelenik a 18. századi festményeken, például Thomas Jones 1774-es festményén.
De természetesen vitatható, hogy mennyi a történelmi tény és mennyi a legenda az 500 bárd megöléséről szóló történetben. Az igaz, hogy 1277-re II. Llywelynnek, az utolsó uralkodónkak kegyetlen feltételeket kellett elfogadnia, amikor I. Edward, az angol király Gwyneddbe – Észak-Walesbe, amely II. Llywelynnek a hátországa volt – érkezett egy 800 lovasból és 15000 gyalogosból álló sereggel. Wales bizonyos tartományaiban továbbra is II. Llywelyn uralkodott, Edward viszont egy sor kastély építésébe kezdett, amelyeket városokkal vett körül a hadserege számára. Az utolsó függetlenségi harc 1282-ben Llywelyn elestével ért véget.
Egy angol költemény, A bárd (1757) arra a hagyományra épül, miszerint I. Edward lemészároltatta a walesi bárdokat, a költemény végső képei pedig ennek alapján mutatják be az utolsó walesi bárd alakját. Gray a walesi bárdot a Snowdon hegy csúcsán állva örökíti meg, amint Kedwar angol királyt átkozza, mielőtt a folyóba veti magát.
Mégis kétséges, hogy ez a vérengzés megtörtént-e, és ha igen, akkor milyen mértékben.
Íme Thomas Gray költeménye:
The Bard. A Pindaric Ode"
The following Ode is founded on a Tradition current in Wales,
that EDWARD the First, when he compleated the conquest of
that country, ordered all the Bards, that fell into his hands,
to be put to death.
I. 1.
1 `Ruin seize thee, ruthless king!
2 Confusion on thy banners wait,
3 Though fanned by Conquest's crimson wing
4 They mock the air with idle state.
5 Helm nor hauberk's twisted mail,
6 Nor even thy virtues, tyrant, shall avail
7 To save thy secret soul from nightly fears,
8 From Cambria's curse, from Cambria's tears!'
9 Such were the sounds, that o'er the crested pride
10 Of the first Edward scattered wild dismay,
11 As down the steep of Snowdon's shaggy side
12 He wound with toilsome march his long array.
13 Stout Gloucester stood aghast in speechless trance:
14 `To arms!' cried Mortimer, and couched his quivering lance.
I. 2.
15 On a rock, whose haughty brow
16 Frowns o'er old Conway's foaming flood,
17 Robed in the sable garb of woe,
18 With haggard eyes the poet stood;
19 (Loose his beard, and hoary hair
20 Streamed, like a meteor, to the troubled air)
21 And with a master's hand, and prophet's fire,
22 Struck the deep sorrows of his lyre.
23 `Hark, how each giant-oak, and desert cave,
24 Sighs to the torrent's awful voice beneath!
25 O'er thee, oh king! their hundred arms they wave,
26 Revenge on thee in hoarser murmurs breathe;
27 Vocal no more, since Cambria's fatal day,
28 To high-born Hoel's harp, or soft Llewellyn's lay.
I. 3.
29 `Cold is Cadwallo's tongue,
30 That hushed the stormy main:
31 Brave Urien sleeps upon his craggy bed:
32 Mountains, ye mourn in vain
33 Modred, whose magic song
34 Made huge Plinlimmon bow his cloud-topped head.
35 On dreary Arvon's shore they lie,
36 Smeared with gore, and ghastly pale:
37 Far, far aloof the affrighted ravens sail;
38 The famished eagle screams, and passes by.
39 Dear lost companions of my tuneful art,
40 Dear, as the light that visits these sad eyes,
41 Dear, as the ruddy drops that warm my heart,
42 Ye died amidst your dying country's cries--
43 No more I weep. They do not sleep.
44 On yonder cliffs, a grisly band,
45 I see them sit, they linger yet,
46 Avengers of their native land:
47 With me in dreadful harmony they join,
48 And weave with bloody hands the tissue of thy line.'
II. 1.
49 "Weave the warp, and weave the woof,
50 The winding-sheet of Edward's race.
51 Give ample room, and verge enough
52 The characters of hell to trace.
53 Mark the year and mark the night,
54 When Severn shall re-echo with affright
55 The shrieks of death, through Berkeley's roofs that ring,
56 Shrieks of an agonising king!
57 She-wolf of France, with unrelenting fangs,
58 That tear'st the bowels of thy mangled mate,
59 From thee be born, who o'er thy country hangs
60 The scourge of heaven. What terrors round him wait!
61 Amazement in his van, with Flight combined,
62 And Sorrow's faded form, and Solitude behind.
II. 2.
63 "Mighty victor, mighty lord,
64 Low on his funeral couch he lies!
65 No pitying heart, no eye, afford
66 A tear to grace his obsequies.
67 Is the sable warrior fled?
68 Thy son is gone. He rests among the dead.
69 The swarm that in thy noon-tide beam were born?
70 Gone to salute the rising morn.
71 Fair laughs the morn, and soft the zephyr blows,
72 While proudly riding o'er the azure realm
73 In gallant trim the gilded vessel goes;
74 Youth on the prow, and Pleasure at the helm;
75 Regardless of the sweeping whirlwind's sway,
76 That, hushed in grim repose, expects his evening-prey.
II. 3.
77 "Fill high the sparkling bowl,
78 The rich repast prepare,
79 Reft of a crown, he yet may share the feast:
80 Close by the regal chair
81 Fell Thirst and Famine scowl
82 A baleful smile upon their baffled guest.
83 Heard ye the din of battle bray,
84 Lance to lance, and horse to horse?
85 Long years of havoc urge their destined course,
86 And through the kindred squadrons mow their way.
87 Ye towers of Julius, London's lasting shame,
88 With many a foul and midnight murther fed,
89 Revere his consort's faith, his father's fame,
90 And spare the meek usurper's holy head.
91 Above, below, the rose of snow,
92 Twined with her blushing foe, we spread:
93 The bristled Boar in infant-gore
94 Wallows beneath the thorny shade.
95 Now, brothers, bending o'er the accursed loom,
96 Stamp we our vengeance deep, and ratify his doom.
III. 1.
97 "Edward, lo! to sudden fate
98 (Weave we the woof. The thread is spun)
99 Half of thy heart we consecrate.
100 (The web is wove. The work is done.)"
101 `Stay, oh stay! nor thus forlorn
102 Leave me unblessed, unpitied, here to mourn:
103 In yon bright track, that fires the western skies,
104 They melt, they vanish from my eyes.
105 But oh! what solemn scenes on Snowdon's height
106 Descending slow their glittering skirts unroll?
107 Visions of glory, spare my aching sight,
108 Ye unborn ages, crowd not on my soul!
109 No more our long-lost Arthur we bewail.
110 All-hail, ye genuine kings, Britannia's issue, hail!
III. 2.
111 `Girt with many a baron bold
112 Sublime their starry fronts they rear;
113 And gorgeous dames, and statesmen old
114 In bearded majesty, appear.
115 In the midst a form divine!
116 Her eye proclaims her of the Briton-line;
117 Her lion-port, her awe-commanding face,
118 Attempered sweet to virgin-grace.
119 What strings symphonious tremble in the air,
120 What strains of vocal transport round her play!
121 Hear from the grave, great Taliessin, hear;
122 They breathe a soul to animate thy clay.
123 Bright Rapture calls, and soaring, as she sings,
124 Waves in the eye of heaven her many-coloured wings.
III. 3.
125 `The verse adorn again
126 Fierce war and faithful love,
127 And truth severe, by fairy fiction dressed.
128 In buskined measures move
129 Pale Grief, and pleasing Pain,
130 With Horror, tyrant of the throbbing breast.
131 A voice, as of the cherub-choir,
132 Gales from blooming Eden bear;
133 And distant warblings lessen on my ear,
134 That lost in long futurity expire.
135 Fond impious man, think'st thou, yon sanguine cloud,
136 Raised by thy breath, has quenched the orb of day?
137 Tomorrow he repairs the golden flood,
138 And warms the nations with redoubled ray.
139 Enough for me: with joy I see
140 The different doom our fates assign.
141 Be thine despair and sceptered care;
142 To triumph, and to die, are mine.'
143 He spoke, and headlong from the mountain's height
144 Deep in the roaring tide he plunged to endless night.
-- A történelmi esemény századok múltán is él az emlékezetben …
-- Sir John Wynn o’Wydir földbirtokos az 1580 körül írott A Gwydir család története című könyvében arról panaszkodik, hogy a családjához nem nagyon írtak költeményeket – egy olyan korban, amikor az ilyen típusú költemények népszerűek voltak.
„Ez (egy Rhys Goch Eryritől származó költemény) a legősibb ének, amelyet I. Edward kora óta írtak a családomhoz, az az I. Edward, aki az összes bárdot felakaszttatta, ugyanis azzal vádolta őket, hogy a népet lázadásra uszították. Ezt a példát követték Wales későbbi kormányzói IV. Henry idejéig, és így az ilyen emberek pusztulásra voltak ítélve.” (Az idézet helye: Syr John Wynn, History of the Gwydir Family and Memoirs – A Gwydir család története és memoárjai, J. Gwynfor Jones (szerk.) (Gwasg Gomer, 1990), 24).
-- Van-e tudomásuk más hiteles forrásról?
-- Semmilyen más walesi forrásban nincs erre az eseményre semmiféle utalás.
-- És a későbbiekben? Mit írnak a történészek?
-- Sir John Wynn történetét egy angol történész, Thomas Carte megjelentette a History of England (1747–55) című munkájában.
-- Kérem, beszéljen arról, hogyan jelenik meg ez a tragédia egyrészt a walesi művészetben és irodalomban, másrészt világszinten van-e ennek valamilyen lenyomata.
-- A költő Thomas Gray ezt a történetet használta az 1757-ben írott A bárd című költeménye alapjául. Azután írta meg a költeményt, miután hallotta a walesi hárfás, Edward Jones hárfán előadott dallamait.
-- És a képzőművészetben?
-- Sok festő megfestette ezt az eseményt. Például Paul Sandby, a walesi Thomas Jones, a legismertebb festmény pedig John Martin (1789-1854) műve.
John Martin: The Bard (1817 körül)
-- A történet nemcsak Walesben él…
-- A történet több országban is ismertté vált, Arany János híres versét 1857-ben írta.
-- A történet nemcsak Walesben él…
-- A történet több országban is ismertté vált, Arany János híres versét 1857-ben írta.
4
-- Tud-e párhuzamokat találni a walesi és a magyar történelem között?
-- Egyértelmű, hogy mindkét ország idegen elnyomás alatt szenvedett. Waleset a 13. században igázták le, de sikerült megmaradnia annak ellenére, hogy a lakosság csupán 20%-a beszéli a walesi nyelvet. A költők mindig kiemelt helyet foglaltak el Walesben. Nemzeti ünnepeinken a fő díjakat költők kapják. Ez a hagyomány 1176-ra nyúlik vissza, amikor az első dokumentált Eisteddfodot tartották.
A modern idők walesi nacionalistái Kossuth Lajost példaképüknek tartották a 19. században, leveleztek is vele.
-- Mi késztette Önt arra, hogy Arany költeményét – egy távoli kultúra remekművét – elemezze?
-- Twm Morys fordította le a költeményt, és egy televíziós műsorban arról beszélt, hogy igyekezett az eredeti ritmust és verselést megtartani, ugyanakkor a walesi költészet néhány technikáját is felhasználta.
-- Milyen volt a bemutató?
-- Jelen voltam a 2012-es walesi ősbemutatón, a National Eisteddfod fesztiválon Vale of Glamorganban. Karl Jenkins zenéje drámai volt, az esemény pedig egyértelműen kapcsolatot teremtett a walesi és a magyar kultúra között.
- Hogyan értékelné röviden a mű walesi, illetve angol recepcióját?
-- A megzenésített verset nagyon jól fogadták Walesben. A magyar vers tükröt tartott elénk, amelyben a saját történelmünket láthattuk, és szembesülhettünk azzal, ahogyan az országunkat leigázták. Lehet, hogy a történet nem valós, de angolul is megjelenik egy angol történelemkönyvben, illetve Thomas Grey költeményében. A mítosz gyakran jobb, mint a történelem.
-- Sok országban járt már, találkozott más kultúrákkal, több nyelvet beszél … Talált olyan kultúrát, olyan irodalmat, ahol Wales történelmének egy eseménye olyan jelentőséget kap, mint Arany versében? 150 év alatt például már sok olyan magyar generáció nőtt fel, akik a legnagyobb elismeréssel és barátsággal gondolnak a walesiek bátorságára. Talált-e ilyen párhuzamokat?
-- Walesi nyelven, németül és angolul beszélek. A walesi Arthur király története Európa-szerte ismert annak ellenére, hogy sokan nem tudják: ő egy walesi király volt, aki az angolszász betolakodók ellen harcolt. Ismét az van, hogy alakjában több a mítosz, mint a történelmi valóság.
Arany költeménye teljesen különböző ettől, hiszen az konkrétan a walesieket dicséri az angol királlyal szembeni ellenállásukért.
-- Tudomásom szerint az Eistedfodd Fesztivál költőit bárdoknak nevezik – de csak a fesztivál ideje alatt. Vannak ma is bárdok? Kik az örököseik?
-- A költő szó walesi nyelvben ‘bardd’, így minden walesi költő ‘bardd’. Angolban viszont általánosan a költő (poet) szót használják, a ‘bard’ pedig többé-kevésbé a Nemzeti Eisteddfod Fesztiválon használatos.
A Nemzeti Eisteddfod-ot a 19. század közepén újjáélesztették, minden évben két díjat ítélnek oda a bárdoknak: egy koronát és egy trónt.
-- Mit jelent ma walesben költőnek, bárdnak lenni?
-- Walesnek sok költője vagy bárdja van. Az Eisteddfod fesztiválon évente két díjat osztanak ki, ugyanaz a költő nem lehet háromnál többször díjazott. Vagyis körülbelül 100–150 díjazott van életben, mind az Eisteddfod bárdjai. Az eisteddfodi díjátadást a Bárdok Egyesülete – Gorsedd y Beirdd irányítja.
Nagyon népszerűek a költészeti versenyek. Van egy költők csapatai között heti rendszerességgel megrendezett verseny. Ennek a neve ‘Talwrn y Beirdd’ – ‘Bárdok viadala’.
-- Min dolgozik most?
-- Ez egy Twm Morysnak szóló kérdés.
Mégis, most éppen walesi nyelven tanulóknak írok nyelvkönyveket.
-- Mik a tervei?
-- Mindig teljes lényemmel azon fogok dolgozni, hogy a walesi nyelvnek jövőt biztosítsak. Munkatársa vagyok egy walesi központnak (Tŷ Tawe) Swanseaben, illetve egy új mozgalomnak is a tagja vagyok - ‘Dyfodol i’r Iaith’ (Jövőt a walesi nyelvnek)
-- Tud-e párhuzamokat találni a walesi és a magyar történelem között?
-- Egyértelmű, hogy mindkét ország idegen elnyomás alatt szenvedett. Waleset a 13. században igázták le, de sikerült megmaradnia annak ellenére, hogy a lakosság csupán 20%-a beszéli a walesi nyelvet. A költők mindig kiemelt helyet foglaltak el Walesben. Nemzeti ünnepeinken a fő díjakat költők kapják. Ez a hagyomány 1176-ra nyúlik vissza, amikor az első dokumentált Eisteddfodot tartották.
A modern idők walesi nacionalistái Kossuth Lajost példaképüknek tartották a 19. században, leveleztek is vele.
-- Mi késztette Önt arra, hogy Arany költeményét – egy távoli kultúra remekművét – elemezze?
-- Twm Morys fordította le a költeményt, és egy televíziós műsorban arról beszélt, hogy igyekezett az eredeti ritmust és verselést megtartani, ugyanakkor a walesi költészet néhány technikáját is felhasználta.
-- Milyen volt a bemutató?
-- Jelen voltam a 2012-es walesi ősbemutatón, a National Eisteddfod fesztiválon Vale of Glamorganban. Karl Jenkins zenéje drámai volt, az esemény pedig egyértelműen kapcsolatot teremtett a walesi és a magyar kultúra között.
- Hogyan értékelné röviden a mű walesi, illetve angol recepcióját?
-- A megzenésített verset nagyon jól fogadták Walesben. A magyar vers tükröt tartott elénk, amelyben a saját történelmünket láthattuk, és szembesülhettünk azzal, ahogyan az országunkat leigázták. Lehet, hogy a történet nem valós, de angolul is megjelenik egy angol történelemkönyvben, illetve Thomas Grey költeményében. A mítosz gyakran jobb, mint a történelem.
-- Sok országban járt már, találkozott más kultúrákkal, több nyelvet beszél … Talált olyan kultúrát, olyan irodalmat, ahol Wales történelmének egy eseménye olyan jelentőséget kap, mint Arany versében? 150 év alatt például már sok olyan magyar generáció nőtt fel, akik a legnagyobb elismeréssel és barátsággal gondolnak a walesiek bátorságára. Talált-e ilyen párhuzamokat?
-- Walesi nyelven, németül és angolul beszélek. A walesi Arthur király története Európa-szerte ismert annak ellenére, hogy sokan nem tudják: ő egy walesi király volt, aki az angolszász betolakodók ellen harcolt. Ismét az van, hogy alakjában több a mítosz, mint a történelmi valóság.
Arany költeménye teljesen különböző ettől, hiszen az konkrétan a walesieket dicséri az angol királlyal szembeni ellenállásukért.
-- Tudomásom szerint az Eistedfodd Fesztivál költőit bárdoknak nevezik – de csak a fesztivál ideje alatt. Vannak ma is bárdok? Kik az örököseik?
-- A költő szó walesi nyelvben ‘bardd’, így minden walesi költő ‘bardd’. Angolban viszont általánosan a költő (poet) szót használják, a ‘bard’ pedig többé-kevésbé a Nemzeti Eisteddfod Fesztiválon használatos.
A Nemzeti Eisteddfod-ot a 19. század közepén újjáélesztették, minden évben két díjat ítélnek oda a bárdoknak: egy koronát és egy trónt.
-- Mit jelent ma walesben költőnek, bárdnak lenni?
-- Walesnek sok költője vagy bárdja van. Az Eisteddfod fesztiválon évente két díjat osztanak ki, ugyanaz a költő nem lehet háromnál többször díjazott. Vagyis körülbelül 100–150 díjazott van életben, mind az Eisteddfod bárdjai. Az eisteddfodi díjátadást a Bárdok Egyesülete – Gorsedd y Beirdd irányítja.
Nagyon népszerűek a költészeti versenyek. Van egy költők csapatai között heti rendszerességgel megrendezett verseny. Ennek a neve ‘Talwrn y Beirdd’ – ‘Bárdok viadala’.
-- Min dolgozik most?
-- Ez egy Twm Morysnak szóló kérdés.
Mégis, most éppen walesi nyelven tanulóknak írok nyelvkönyveket.
-- Mik a tervei?
-- Mindig teljes lényemmel azon fogok dolgozni, hogy a walesi nyelvnek jövőt biztosítsak. Munkatársa vagyok egy walesi központnak (Tŷ Tawe) Swanseaben, illetve egy új mozgalomnak is a tagja vagyok - ‘Dyfodol i’r Iaith’ (Jövőt a walesi nyelvnek)
