CSÍKSOMLYÓ VARÁZSA
Előszó
Tőkés László
Nemzeti kegyhelyünk: Csíksomlyó
Nemzeti kegyhelyünk: Csíksomlyó
Az előttünk álló gyűjteményes kötet kiadásának különleges időszerűséget kölcsönöz Ferenc pápa küszöbön álló csíksomlyói látogatása.
Dr. Józsa István tanár úr tanítványai, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem jeles hallgatói mintegy közös ajándékképpen nyújtják át az első Erdély földjére lépő pápának Csíksomlyóról, a csíksomlyói búcsúról szóló könyvüket, vele együtt a Kis- és Nagysomlyó hegyének zarándokait is méltóképpen köszöntve.
1949 és 1989 között a csíksomlyói búcsút az ateista, nacionálkommunista román diktatúra tilalma sújtotta. Ennek fájdalmas örökségeképpen 1999-béli romániai látogatásakor II. János Pál pápa, „a hit és a remény zarándoka” nem jöhetett át Erdélyországba, és nemzeti kegyhelyünket, Csíksomlyót messzire el kellett kerülnie.
Ferenc pápa mostani látogatásával végre megtörik a jég. Június 1-ét, a csíksomlyói pápalátogatás napját Gyulafehérvár fogadalmi búcsúnak nyilvánította. Bukarest immár nem volt képes „véka alá rejteni” erdélyi Sionunkat, Ferenc pápa pedig magyar hívei körében való megjelenésével a húsz évvel ezelőtti történelmi mulasztást orvosolja.
„Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak” – hirdeti Krisztus Urunk a Hegyi beszédben (Mt 5,14-15). Végre az őt megillető helyre kerül Csíksomlyó, hogy „fényljék mindazoknak”, akik Erdélyben, Székely- és Csángóföldön, valamint a Kárpátok övezte hazánkban élnek, és az Ő szavára hallgatnak.
Évek óta keserű lélekkel követjük nyomon, hogy a magyarellenes román főhatalom miként szabotálja el a csíksomlyói búcsúnak az UNESCO szellemi világörökségébe való felvételét. Erdélyi magyar szellemi-kulturális-vallási értékeink ilyetén hátrányos megkülönböztetése harminc évvel a Ceauşescu-diktatúra bukása után is tovább tart.
Ezzel szemben elégtétellel nyugtázhatjuk, hogy a Hungarikum Bizottság jóvoltából a csíksomlyói búcsú legutóbb bekerült a Nemzeti Értéktárba. Olvad a jég. Azért is hálát adhatunk Istennek, hogy a csángóföldi magyar misézés általános bevezetésének ígéreteképpen az év elején Bákóban engedélyezték havi egy magyar nyelvű mise megtartását. Akik a búcsúbeli hagyomány szerint pünkösd hajnalán a napba néznek, íme „megláthatják a napban galamb formájában felrepülő Szentlelket, Jézus és Szűz Mária alakját” – mondhatjuk a hitbéli látás élő reménységével…
De az UNESCO-világörökséggel és a Nemzeti Értéktárral együtt, sőt ezeknél is beszédesebb módon állítja figyelmünk középpontjába Csíksomlyót és világát Kolozsváron tanuló erdélyi egyetemi hallgatóink tanulmányainak ezúton méltatott tartalmas kötete. Gazdag szakirodalmi forrásokon alapuló írásaik így együttvéve akár a csíksomlyói búcsú Magyar Értéktárba való felvételének a bővített és alapos indoklásaként is felfoghatók – a hivatalos indoklás értelmében, mely szerint: „A keresztény vallásokon átívelő csíksomlyói búcsú a magyarság kiemelkedő közösségi eseményeként a nemzeti összetartozást fejezi ki”.
„Erdély szíve, Csíksomlyó” – egyik diáklány ekképpen aposztrofálja a római katolikus egyház össznemzeti dimenziót nyert kegyhelyét. Vallási-egyházi, kulturális és nemzeti eseménykét jellemzi egy másik tanulmányíró. „A Kárpát-medencei magyarok összetartozásának szimbólumát” látja benne egyik társa, amikor is a vallási és a nemzeti érzés közösségében egyesül a magyarság. Mindezek felső fokú összegzéseképpen egyik dolgozatíró Tánczos Vilmos néprajztudóst idézi, aki szerint „a legnagyobb magyar rituális dráma” a csíksomlyói búcsú, melynek szereplője több százezer zarándok, végkifejlete pedig a katarzis lelki élménye.
Írás közben, túl minden tárgyszerű elemzésen és szakszerűségen, a hallgatók mintegy beállnak az áhítatos zarándokok sűrű seregébe, és az azonosulás és személyes elköteleződés révén maguk is a közösségi – hitbeli és nemzeti – érzések hordozóivá, netalán tanúságtevőivé válnak. Csíksomlyó az a hely, ahol egyikük ekként fohászkodik: „A Kárpátok alatt, ahol apáim éltek, rendelj ki nekem is egy csöndes menedéket!” Gyermekkori emlékeit és nagyapját idézi a társa: „Nem számított, hogy mennyi ideig zötykölődtünk el szekérrel Csíkországig, amit ott kaptunk, az egész esztendőre kitartott.” Magáért beszél az egyik dolgozat címe: „A helyről, ahol otthonra lel a szív”.
A kötet azonban nem csupán magáról a búcsúról, hanem annak egyházi, vallási, művelődéstörténeti „környezetéről” és lelki, történelmi beágyazottságáról is szól. Ebben az összefüggésben Csíksomlyóról és világáról beszélhetünk, beleértve a helybéli ferences rend egyházépítő, kultúra- és hagyományteremtő szerepét, az általuk alapított kolostort, iskolát, könyvtárat, nyomdát, könyvkötő- és képíróműhelyt, melyek a századok folyamán valóságos szerzetesi intézményrendszerré és szellemi központtá fejlődtek, és egész Csíkországra, Székelyföldre kisugározták erejüket.
Külön is említésre méltó az iskoladrámák, a passió- és misztériumjátékok azon iskolai gyakorlata és hagyománya, mely – a búcsú mellett – szintén központi témáját képezi a tanulmányoknak. A hallgatók kiemelten foglalkoznak ezeknek a drámáknak a keletkezéstörténetével, műfaji jellemzőivel és egyházi, hitéleti, népi funkciójával, tartalmi rétegeivel és üzenetével, didaktikai és pasztorációs szerepével, rámutatva arra, hogy az „égi pörről” és Jézus szenvedéstörténetéről szóló drámák, illetve passiójátékok a „theatrum sacrum” műfajában miként neveltek az erényre és az erkölcsre, és miként munkálták az Istenhez (vissza)vezető bűnbánatot. „Magatok vétkeit sírván fájlaljátok” – olvassuk az egyik iskoladráma korabeli célzatos tanulságát (1772).
Az elemzések arra is rávilágítanak, hogy az anyanyelvű színjátszás kialakulásában milyen meghatározó szerepet játszottak az iskoladrámák. A népi vallásosság kifejező erejének a felmutatásával egyetemi hallgatóink ugyanakkor mintegy megelőlegezték a budapesti Nemzeti Színház tavaly, a Nyeregben is előadott Csíksomlyói passióját, annak ősi gyökerekből, nevezetesen a ferences iskoladrámákból táplálkozó bámulatos kifejezőerejét. Találóan állapítja meg egy színházi elemző, hogy „ennek a nagypénteki – ferences rendi – hagyománynak jelentős szerepe volt abban, hogy Csíksomlyó vallási és kulturális központtá vált”.
Hadd fejezzem be rendhagyó könyvbemutatómat annak a megállapításával, hogy a csíksomlyói búcsú évszázados történeti, egyháztörténeti fejlődés és átalakulás nyomán valójában Trianon után nyerte el mostani jellegét és rendeltetését. Amint Molnár V. József megállapítja: a csíksomlyói búcsú „Isten akaratából Trianon gyalázata fölé emeli nemzetét”. Áldott emlékű Márton Áron neve is azért forrott össze Csíksomlyóval, mert a II. világháború után berendezkedő új román impériummal szemben 1946 pünkösdjének szombatján itt mondta ki példás formában az önrendelkezést követelő székelység és erdélyi magyarság hitvalló igazát. Az 1949-ben betiltott csíksomlyói búcsú ekképpen vált a kommunizmussal szembeni ellenállás jelképévé, 1989 utáni reneszánszát követően pedig az összmagyarság nemzeti keresztény népünnepélyévé.
Visszaköszön a múlt. A Hunyadi János korában a törökök ellen Segítő Máriánál oltalmat kereső népünk módjára és a hitük védelmében kiálló székely katolikusok hasonlatosságára mi, mai magyarok is megváltó Urunkhoz fordulunk oltalomért és segedelemért – a csíksomlyói kőkereszt feliratának szavával: „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!”
„Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!”
Nagyvárad, 2019. február 28.
CSÍKSOMLYÓ'S ENCHANTMENT
Prologue
László Tőkés
"OUR NATIONAL SHRINE: CSÍKSOMLYÓ"
"OUR NATIONAL SHRINE: CSÍKSOMLYÓ"
The publication of this omnibus volume has gained an extraordinary relevance with Pope Francis’s visit to Csíksomlyó. The students of professor Dr. Józsa István, studying at Babeş-Bolyai University present this gift about Csíksomlyó, the Csíksomlyó pilgrimage to the first pope stepping on the Transylvanian ground, also greeting with dignity the pilgrims of the mountain of Kis and Nagysomlyó.
In the period 1949–1989, the Csíksomlyó pilgrimage was forbidden by the atheist, national-communist Romanian dicatorship. As a painful consequence, Pope John Paul II, „the pilgrim of faith and hope”, on his 1999 visit to Romania couldn’t come to Transylvania, he had to avoid our national shrine, Csíksomlyó.
With Pope Francis’s upcoming visit the ice will be broken. June 1st, the day of the pope’s visit to Csíksomlyó was declared sacramental pilgrimage by the archdiocese of Gyulafehérvár. Thus Bucharest was no longer able to hide our Transylvanian Sion, whereas Pope Francis by appearing among his Hungarian believers, rectifies the 20 year old historical fault.
„A city is set on a hill and cannot be hid. Neither do men light a candle, and put it under a bushel, but on a candlestick; and it giveth light unto all that are in the house” – preaches Jesus Christ in the Sermon on the Mount (Mt 5, 14–15). Csíksomlyó finally gets its rightful place, to „give light” to those living in Transylvania, Székely Land and Csángó Land, in our home bordered by the Carpathians, and follow His word.
We have been following with bitter hearts as the anti-Hungarian Romanian authority has sabotaged the Csíksomlyó pilgrimage becoming part of the UNESCO world heritage. This kind of discrimination of our Transylvanian intellectual-cultural-religious values is still continuing 30 years after the fall of the Ceausescu-regime.
On the other hand we can acknowledge with satisfaction that due to the benevolence of the Hungaricum Committee, the Csíksomlyó pilgrimige became part of the Hungarian Values. The ice is melting. We can thank God also for the fact that at the beginning of this year the Hungarian mass was introduced in churches in Bákó. Those who – according to tradition of the pilgrimige – look into the sun on the dawn of pentecost, „will be able to see in the sun the figures of the Holy Spirit, Jesus and the Virgin Mary flying as doves”, and we can claim this with the living hope of our faith.
However this volume of the Transylvanian students studying in Kolozsvár gives an even more interesting and valuable perspective to Csíksomlyó and its world, than the UNESCO World Heritage or the Hungarian Values. Thus their well-documented writings, having a strong bibliographical background can be regarded as a thorough justification of the acceptance of the Csíksomlyó pilgrimage among the Hungarian Values – the official justification being „The Csíksomlyó pilgrimage, which brings together different religions, as a social event of Hungarians of the outmost importance is the symbol of our national unity.”
„The heart of Transylvania, Csíksomlyó” – this is what a student names the shrine of the Roman Catholic Church which has gained the status of the shrine of all Hungarians. Another author characterizes it as a religious, cultural and national event. In another article it is regarded as „the symbol of the unity of Hungarians in the Carpathian Basin”, which means the Hungarians are united in the community of religion and national feeling. As a conclusion of all the above mentioned details, one of the authors quotes the folclorist, Tánczos Vilmos, according to whom the Csíksomlyó pilgrimage is „the greatest Hungarian ritual drama”, the actors of which are the hundreds of thousands of pilgrims, and the ending is the inner experience of catharsis.
While writing, leaving the rules and objectivity of such an analysis, the students join the religious pilgrims, thus becoming themselves the bearers and testifiers of religious and national feelings. Csíksomlyó is the place where one of them says the following prayer: „At the foot of the Carpathians, where our fathers have lived, give us, Lord, a quiet shelter!” His collegue evokes his childhood memories and his grandfather: „It didn’t matter how long it took us to get to Csík Land by cart, because what we got there, lasted us the whole year.” One of the titles speaks for itself: „On the place, where the heart finds its home”.
The volume does not only present the pilgramage itself, but it gives account on the religious and cultural circumstances of it, and relates about its spiritual and historical background as well. In this respect when speaking about Csíksomlyó and its world, one must refer to the local Franciscan order and the religious and cultural role it played, about the monastery, school, library, printing house, bookbinder workhouse founded by them, which throughout the centuries have developed into a real monastic institutional structure and spiritual centre, and had an influence all over Székely Land.
Another central issue of these articles – besides the pilgrimage – are the school plays, passions and nativity plays. The students pay special interest to the origin of these dramas, to their literary characteristics, to their religious and vernacular function, to their contents and message, to their didactic and pastoral role, showing how these dramas on the sufferings of Christ and religious matters educated students on virtue and morals, and how they formed the repentance leading (back) to God. „Crying your own sins” – is the moral of one of the dramas. (1772).
The articles shed light on the role of the school dramas in the development of the Hungarian theatricals. By presenting the expressive power of vernacular religiousness, the students somehow forecame the Csíksomlyó passion presented by the Budapest National Theatre, namely its ancient roots and its extraordinary power originating in the Franciscan school plays. A theatre critic is right when stating that „this Franciscan tradition of Good Friday has an important role in Csíksomlyó becoming a cultural and religious centre.”
Let me end this unusual presentation by emphasizing that Csíksomlyó pilgrimage – after centuries long historical, religious developments and changes – really gained its character and function after Trianon. As Molnár V. József states: the Csíksomlyó pilgrimage „raises the nation above the shame of Trianon in God’s will”. The name of the blessed Márton Árton is also linked to Csíksomlyó, as this was the place where on Saturday before pentecost 1946 he pronounced the velocity of the Transylvanian Hungarian and Székely confessors against the newly installed Romanian imperium. This is how the Csíksomlyó pilgrimage – which was banned in 1949 – became a symbol of resistance against communism, and after its renessaince in 1989 it became the national religious celebration of Hungarians all over the world.
The past turns back. As our nation sought protection at the Virgin Mary in the age of Hunyadi János, and as the Székely catholics stood up for their faith, we, Hungarians today, also turn to God for shelter and support – as the quotation on the stone cross at Csíksomlyó says: „God, keep us in our ancestor’s holy faith and virtue!”
„Oh God, don’t let Transylvania disappear!”
Nagyvárad, February 28, 2019.
Albert Rebeka
CSÍKSOMLYÓI BÚCSÚJÁRÁS
Istvánfi Barbara
CSÍKSOMLYÓ
János Zsolt
A 16-17. SZÁZADI CSÍKSOMLYÓI ISKOLADRÁMÁK ÉGI PER-JELENETEI
Kacsó Anett
CSÍKSOMLYÓ HAJDANI ÉS MAI SZEMSZÖGBŐL
Madaras Szilvia
CSÍKSOMLYÓ TITKAI - A helyről, ahol otthonra lelhet a szív
Mihály Ágnes-Rózsa
CSÍKSOMLYÓI MISZTÉRIUMDRÁMÁK
Péter Kitti-Klára
CSÍKSOMLYÓI BÚCSÚ: A LELKI FELTÖLTŐDÉS FORMÁJA
EREDETE ÉS TÖRTÉNETE
Pócs Emőke
BIBLIAI TÖRTÉNETEK TÖREDÉKEI, ILLETVE HÉTKÖZNAPI, NÉPIES MOTÍVUMOK EGY CSÍKSOMLYÓI ISKOLADRÁMÁBAN
⁓ Misericordiam et justiciam Dei ⁓
Tófalvi Beáta
CSÍKSOMLYÓ HAGYOMÁNYA
Török Adél
,,EMBER VÉTKEIDET TÜREDELMESSÉGGEL SIRASSAD!” – CSÍKSOMLYÓI FERENCES MISZTÉRIUMJÁTÉKOK A XVII. SZ. DEREKÁN
CSÍKSOMLYÓI BÚCSÚJÁRÁS
Istvánfi Barbara
CSÍKSOMLYÓ
János Zsolt
A 16-17. SZÁZADI CSÍKSOMLYÓI ISKOLADRÁMÁK ÉGI PER-JELENETEI
Kacsó Anett
CSÍKSOMLYÓ HAJDANI ÉS MAI SZEMSZÖGBŐL
Madaras Szilvia
CSÍKSOMLYÓ TITKAI - A helyről, ahol otthonra lelhet a szív
Mihály Ágnes-Rózsa
CSÍKSOMLYÓI MISZTÉRIUMDRÁMÁK
Péter Kitti-Klára
CSÍKSOMLYÓI BÚCSÚ: A LELKI FELTÖLTŐDÉS FORMÁJA
EREDETE ÉS TÖRTÉNETE
Pócs Emőke
BIBLIAI TÖRTÉNETEK TÖREDÉKEI, ILLETVE HÉTKÖZNAPI, NÉPIES MOTÍVUMOK EGY CSÍKSOMLYÓI ISKOLADRÁMÁBAN
⁓ Misericordiam et justiciam Dei ⁓
Tófalvi Beáta
CSÍKSOMLYÓ HAGYOMÁNYA
Török Adél
,,EMBER VÉTKEIDET TÜREDELMESSÉGGEL SIRASSAD!” – CSÍKSOMLYÓI FERENCES MISZTÉRIUMJÁTÉKOK A XVII. SZ. DEREKÁN
Albert Rebeka
CSÍKSOMLYÓI BÚCSÚJÁRÁS
Csíksomlyó Romániában található település, mely 1959-ig önálló településként működött. Ettől az évtől kezdve viszont Csíkszereda városához csatolják. A Hargita megyében található község a környéken élő katolikus és székely emberek búcsújáró-, Mária-kegyhelye. A környező falvakból, településekről és ma már a világ környező és távolabbi országaiból is sokan látogatnak, zarándokolnak el a csíksomlyói szűzanyához. A zarándoklatok leginkább pünkösd szombatján jellemzőek, hiszen ezen a napon zajlik a csíksomlyói búcsú.
Búcsújárás
A búcsújárási zarándoklat azon területeket jellemzi, melyek fel vannak ruházva a búcsúnyerés jogával. Ez azt jelenti, hogy az egyház azon emberek számára, akik eleget tesznek a búcsúnyerés feltételeinek, elengedi a bűnük után járó büntetésüket. Ha valamely feltételt nem sikerült teljesíteni, vagy csupán részleges a feltételek sora, akkor az illető büntetésekből csupán egy részt engednek el. Ilyen feltételek: a pápa javára elimádkozni a Hiszekegyet, a Miatyánkot, és az Üdvözlégy Máriát; részt venni a szentmisén; gyónni és áldozni. Fontos megemlíteni azt is, hogy búcsúk esetében az a személy, aki a feltételeknek megfelelően cselekedett, részben vagy teljesen, fel tudja ajánlani más számára is, így azon személy büntetései engedődnek el.[1]
Sokan visszaéltek ezzel a joggal, mégis a tridenti zsinaton engedélyezték a búcsú jogát. Rengeteg búcsúkiváltó hely jött létre és ezzel fellendült a búcsújárás gyakorlata. Később megjelennek a templombúcsúk is, amelyek a templomfelszentelések évfordulói, illetve a titulusát adó szentjének is az ünnepe egyben.[2]
A búcsújáróknak egymással vagy Istennel folytatott szakrális kommunikációjuk katartikus is lehet, hiszen a zarándoklat a megtérés és a megtisztulás eszköze is. Ebből adódóan, hogy az emberek a vallás hatására, a hitük érdekében keresik fel az adott zarándokhelyeket kialakult a rituális dráma gondolata a búcsújárásokról.[3] Tánczos Vilmos is úgy ír a csíksomlyói búcsúról, mint egy rituális drámáról: „ A csíksomlyói pünkösdi búcsú a legnagyobb magyar rituális dráma. […] Rituális dráma, mert a mintegy egy hétig tartó, ritualizált cselekménysor több százezer közvetlen vagy közvetett módon érintett szereplőt mozgat, szimultán módon, pontosan meghatározott, egymástól olykor több száz kilométernyire lévő helyszíneken, pompázatos kellékekkel, a hagyomány és újítás dinamikus egymásra hatása közben formálódó »rendezői« utasítások szerint. A dinamikus cselekvéssor révén a résztvevők olyan lelki élményben részesülnek, melyet túlzás nélkül nevezhetünk katartikusnak”.[4]
A búcsúk vagy épp drámák külsőleg megfigyelhető jelei a helyszínek és az időpontok, a résztvevők, ám ezekkel a tényezőkkel aligha ragadhatjuk meg a belső tényezők igazi valóját, a búcsú igazi élményét.[5]
A búcsú helyszíne és ideje
A csíksomlyói búcsú tere igen összetett, hiszen a kegytemplomtól egészen a Kis Somlyó hegyéig kiterjed. A kegytemplom áll a búcsújárás középpontjában, hiszen itt található a 16. századból származó Mária-kegyszobor, mely a Mária-tisztelet megindítója. Az egykori gótikus stílusú templomot a 15. Században építették a ferencesek, Sarlós Boldogasszony tiszteletére, így ő lett a templom védőszentje. A templomot az évek során megrongálták, ebből adódóan a 19. században egy új templomot építettek a helyére barokk stílusban. A régi épületből semmit nem tartottak meg, csupán a Mária-szobrot. A templom volt a búcsú kezdés- és végpontja. Előtte történt a keresztalják köszöntése érkezésükkor és távozásukkor. Ezenkívül természetesen a szentmise, az áldozás, gyónás és a Máriával való találkozásnak szintén a templom adott helyet.[6]
A tér másik két centruma a Kis Somlyó hegyén álló két valószínűleg középkori kápolna, melyeket ma a 17-18. Századi formájukban láthatunk. Salvator-kápolna igen érdekes a kutatók számára az ott található festmények és feliratok okán. A Szent Antal-kápolnát a tatárbetörés után építették, fogadalomból. „A kápolnák némiképp a templomi Mária-szobornál átélhető áhítat helyei: itt is megsimítják ágakkal a szobrokat, térden megkerülik az oltárt, pénzt dobnak a Szenvedő-kápolnában kitett sírba, imádkoznak.”.[7]
Egy ugyancsak jelentős helyszín a Jézus-hágója, mely egy meredek hágó és a felvezető keresztút. A stációit akkor állították, mikor Erdély az 1800-as években ismét Magyarország része lett. Később kicserélték ezeket a stációkat: [8] „Régi, 1868-ból származó kőkeresztjei közül már csak öt darab áll. Az új stációs kereszteket, amelyek előtt ma az ájtatoskodást végzik, 1926—1971 között állították.”.[9]
A búcsú szerves részét képezi a Kis– és Nagy– Somlyó között elhelyezkedő fátlan, széles területű nyereg, amely a kilencvenes évek óta helyet ad a nagy tömegnek a búcsú idejére. 1993-ban építettek ide egy szabadtéri oltárt is. 1996-97 táján pedig egy oltáremelvényt, mely színpad és emlékmű is egyben: hármas halommal[10] és kettős szerkezettel.[11]
A csíksomlyói nagykörmenet igen hosszú, majdnem négy kilométeres útvonalat tesz meg, míg a templomtól elér a Kis-Somlyó hegyére. A hegyre ma már négy útvonalon is fel lehet jutni: a körmenet útvonalán, a Jézus-hágón, a Szent Antal-kápolnához vezető úton és egy kiszélesített szekérúton is.[12]
A búcsújárás központjában a szentmise, a Mária-szobor meglátogatása és a körmenet áll. Ez a pünkösdi nagybúcsú egy valamikori győzelem emlékünnepe. A körmenet a győzelem, míg a nagy mise mint olyan, a hálaadás, a szentségek vételének jelképévé válik. A búcsújáráshoz tartozik a köztes idő kitöltése is, szakrális tartalommal. Például a templomban való virrasztás, imádkozás, a hajnali Nap-várás, melyben a Szentlelket vélik felfedezni, illetve a keresztalják hazaindulása.[13]
A Mária-tisztelet forrása
Ezen szakrális helyekről elmondható, hogy valamely csoda miatt kezdik el az emberek az adott helyet tisztelni és elzarándokolni oda. Csíksomlyót illetően ilyen csodára utaló feljegyzések nem találhatóak, csupán a 17-18. századtól, de a csoda megléte igencsak valószínű. Egyetlen biztos pontunk van IV. Jenő pápa által 1444. január 27-én kiadott Dum precelsa kezdetű bulla, amely így ír Csíksomlyóról: „a híveknek nagy tömege szokott összegyűlni ájtatosságnak okából, gyakorta nem szűnik meg odaözenleni a nép”. Ezekben az években heves törökellenes harcok voltak jellemzőek. Hunyadi Jánosnak sikerült legyőznie az Erdélybe betörő török sereget és a hadizsákmányt felajánlotta négy erdélyi templom újjáépítésére. Ezek között szerepelt a csíksomlyói ferences templom is.[14] A templomot Sarlós Boldogasszony napján szentelik fel.[15] Ebből adódóan is feltételezhetjük, hogy már akkor nagy volt a Mária tisztelet Csíksomlyó környékén, nem beszélve arról, hogy: „pápai bulla örök időkre szólóan hétévi búcsút engedélyez azoknak, akik a Sarlós Boldogasszony napját megelőző vecsernyétől kezdődően másnap vecsernyéig a templomot meglátogatják, gyónnak, áldoznak, és a templom építésére alamizsnáikodnak.”[16]. Ez a kegytemplom gótikus formában épült meg, és ennek helyére készült, a mai kéttornyos barokk stílusú templom.[17]
A Mária-szobor
A kegytemplom és a búcsú központjában a Mária-kegyszobor áll, melyhez számos történet fűződik. Egyik hagyomány szerint a kegyszobor az égből szállott alá, hogy Csíkot megvédje, egy másik értesülés alapján a ferences rend apátja látja meg álmában a kegyszobrot, amelyet másnap az főoltáron talált. A csángó és moldvai hagyományokból, folklórból ismert az a változat, hogy egy gyönyörű liliom kikaparásával került elő a kegyszobor.[18]
A kegyszobor keletkezését illetőleg rengeteg feltételezés kering a mai napig, a legvalószínűbbnek az tekinthető, hogy egy csíksomlyói műhelyben készült el.[19].
A moldvai hagyományok szerint a kegyszobor onnan származik, ám egyetlen magyar forrás sem említi meg a moldvai származást. A moldvai csángók szerint egy kislány találja meg a szobrot:
„Rég, több száz esztendeje a szobor itt vot nálunk Moldvában, ott fennebb Barátba. őszvei elmentek pujszedni. Kukuruzaszedni. Sz egy nyocesztendős le-jányecska megkapott egy liliom fehér virágot a kukuruza közt. Az édesz-apja szedte a kukuruzát, sz a lejányeska pedig kihúzta azt a virágot, hogy vigye haza. Sz akkor megkapta a koronáját a szobornak. Sz ahogy megkapta, hát vájni fogta sz kitakarta a koronát. Odahitta az édeszapját, oda-hitták a papokat, sz a Máriát kivitték a templomba Barátba. Osztán jött egy nagy háború. A törökökvei. Akkor ezt a szobrot el kellett dugni. Hogy a törökök nehogy esszedarabolják, esszetörjék. Akkor tették kocsiba, sz vitték ki oda Szomoljora, sz bedugták az erdőbe a fődbe.”.[20]
A szobrot végül odaadták a magyarországiaknak, hogy azok védjék meg azt a töröktől. Két katona vitte a szobrot, akik cserélődtek. Aztán ahogy elértek arra a helyre, ahol most a templom áll, onnan nem tudták megmozdítani. Sem saját erejükkel, sem állatokéval. Elmentek a királyhoz, hogy mi tévők legyenek. A király tanácsára ott hagyták a Szűz Anyát, mivel hogy ezáltal szent helynek minősült, és egy templomot építettek számára.[21]
Egy másik változata szerint, amikor a törökök jöttek a szobor egy tóba volt hányva és onnan vitték el a katonák. Egy darabig könnyen ment a vivése, ám később megnehezedett és nem tudták megmozdítani. A papnak szóltak, aki szintén templomot építetett arra a helyre. Mária arca sebet kapott, mikor a katonák húzták ki a tóból, s bár megpróbálták megragasztani, de nem sikerült.[22]
Minden változat lényege, hogy a csángók mikor mentek a Mária szoborért, nem tudták hazavinni, mert nem tudták megmozdítani. Elismerték tehát, hogy Mária itt kapott helyet magának.
Ezen mondaváltozatokkal, és a moldvai eredeztetésével a szobornak lehetne magyarázni a csángók kötődését Csíksomlyóhoz, hiszen azóta is elzarándokolnak a kegyhelyhez. A moldvai csángókhoz és a Kis Somlyó hegyéhez köthető a pünkösd hajnali vallásos napba nézés. „A búcsújárók hite szerint ekkor a felkelő Napban a Szentlélek mutatkozik meg, többnyire galamb képében.”.[23]
A hagyomány szerint a Mária szobor bátorsággal ruházta fel az embereket a válságos időkben. A székelyek és a csángók egyaránt hittek a Mária-szobor gyógyító erejében. Erről tanúskodnak a szobor környezetében elhelyezett ezüst, és márvány hálatáblák.[24]
A csíksomlyói búcsú eredettörténete
A búcsújárás és a Mária-kultusz történetében nagyon fontos szerepet képez a hargitai csata, az 1567-es nagyerdei ütközet. János Zsigmond fejedelem unitárius vallásra akarta kényszeríteni a székelységet és ennek okán hadat küldött csík ellen. A csíkiak viszont győzedelmeskedtek a csatában. Az asszonyok és a gyerekek ez idő alatt a templomban várakoztak és imádkoztak. A visszatérőket győzelmi ágakkal fogadták és hálát adtak a Szűzanyának. Innen ered a pünkösd szombati búcsújárás, mivel a győzelmet Máriának tulajdonították.[25] A győzelmi ág is egy jelképpé vált, hiszen minden búcsújárás alkalmával visznek el az emberek egy ágat, a Kis Somlyó hegyén található Szent Antal kápolna mellől, és ahány rajta levő falevél van, annyi imát mondanak el: „csodálatos erejűeknek tartották a Somlyóról hozott füveket, gyökereket is. A Kissomlyó déli oldalán Szent Antal kápolnája körül gyűjtötték a Jézus tenyere nevű, lóheréhez hasonlítható ötlevelű füvet, amit ugyancsak hozzáérintettek a kegy szoborhoz, majd meg is szenteltették. Eredetmondája szerint a fű a Kálvárián sarjadt, ott, ahol a kereszttel eleső Jézus ujjai megérintették a földet.”.[26] Így tehát Csíksomlyón évről évre egy emlékbúcsú zajlik, de mellette a Mária-tisztelet is jelen van, kettős ünnepként ülik meg.
A hargitai csatának történetiségével igen sokat foglalkoznak, hiszen nincsen egyetlen egy forrásunk sem a csíkiak ekkori csatájáról. Csakis a búcsú alkalmával említődik meg a történet, de semmilyen szakirodalom, vagy történeti dokumentum nem tesz róla említést. „Az első magyarul írt szöveg, ami ezt az eseményt hírül adja, mai tudásunk szerint csak 1780-ból való, de attól kezdve igen gyorsan feltűnik számos különböző helyen. Ezt megelőzően azonban nem tudunk semmilyen olyan egykorú vagy későbbi szövegről, amely a hargitai csatát elbeszélné vagy arra ismert történeti tényként utalna.”.[27] Ebből adódóan jogosan kérdezhetünk rá a hargitai csata valódiasságára.
Vonzásköre, keresztalják
Csíksomlyó vonzáskörét nagyrészt Székelyföld, a Gyimesiek a moldvai csángók alkotják. Sokan közülük gyalog zarándokoltak el a búcsú helyszínére, még akkor is, ha több mint 100 kilométert kellett gyalogolniuk. A nagyerdei csatát követően megnövekedett a búcsújárók tömege. Gyergyóból, Udvarhelyszékről és a környező településekről is ellátogattak a búcsúra. Sőt ma már a busz- és vonatközlekedésnek köszönhetően még Magyarországról is rengetegen eljönnek a Szűz Anyához. 1949-ben betiltották a búcsújárást, míg 1990-ben újra engedélyezték, ekkor pedig az addig idők legnagyobb tömege gyűlt össze. A tömegközlekedés és az autók megjelenésének köszönhetően a gyalog való zarándokolás megváltozott. Már nem a vezeklés képezte, és nem is vonzott tömegeket a gyalog való megközelítése a helyszínnek.[28]
Természetesen néhány közelebbi település, vagy akár távolabbi is megteszi az utat gyalog. Ehhez szükség van egy csoportvezetőre is. A keresztalják útközben imádkoznak, Mária-énekeket énekelnek. A falvak a meneten belül külön vonultak zászlókkal és keresztekkel. Voltak keresztvezetők, akiket az egyháztanácsosokból választottak, illetve imavezetők is. A csoport csomagjait egy vagy több szekérre pakolták. A távolabbi településekről érkezők a környező falvakban kaptak éjszakára szállást. A Somlyóhoz közel fekvő falvak szombat reggel indultak el, igyekeztek, hogy kettőre odaérjenek a mise kezdetére és estére már haza is mentek. A menetek rendjei hagyományos módon szerveződtek. Elől haladt a két vezérkereszt majd a csengettyűsök követték. Ezután következtek a gyerekek, utána a pap, vele a ministránsok és az egyháztanácsosok. Őket követték a férfiak a hármas kereszttel, utánuk következtek a lányok két fehér zászlóval, és a körmenetet az asszonyok zárták.[29]
„A hagyományos szertartásrendű búcsúk idején a kegytemplom kettős tornyában megfigyelők várták a keresztek érkezését. Minden érkező keresztnek háromszor kondították meg a harangokat. Először, amikor megpillantották őket, másodszor amikor a falu határát elérték, és harmadszor amikor a templom előtti térre értek.”.[30] Ez után ellátták őket tanácsokkal. A napjainkban viszont ez már nem gyakorlott.[31]
A 1949-es év előtt a csíki kereszteknek megvolt a saját kijelölt helyük a búcsú idején. A 1990-es évektől ez a hagyomány elfelejtődött, de a csíki települések észben tartották és követelték a helyüket, ahová letelepedhettek és elhelyezhették a keresztjeiket. A távoli településekről érkezetteknek nem volt kiemelt helyük. Oda tették le keresztjeiket, ahol éjszakai szállásuk volt. A szállásnak szintén megvolt a hagyományos rendje, mert minden fal évről évre ugyanahhoz a családhoz tért vissza.[32]
A búcsú egyik fénypontja a nagy körmenet volt, ahol minden beérkezett keresztalja felvonul. Elindulnak a kegytemplom főoltárától és megkerülik a Kis-Somlyó hegyét, visszaérve az elindulási helyükhöz. Közben természetesen énekelnek és imádkoznak: „Közismert Mária-énekekkel indultak, majd a Lorettái litánia következett, ami egészen a Salvator kápolnáig tartott, ahol az előénekesek és a nép elénekelték az Egészen szép vagy Máriát, Visszafele a Jézus neve litániát és az egyik Mária antifonái énekelték, majd a templomba érve a Te Deumot, ami után ismét Mária-énekek sora következett.”.[33]
A körmenetben résztvevő keresztaljáknak hagyományos sorrendjük volt. A menet közepén a ferences iskola kordont vivő diákjai sorakoztak. Közülük vitte egyikük a Labarumot[34], utána következett a faciger[35], tanárok, papok, és újabb keresztalják.[36]
Csíksomlyó egy kitüntetett helyszín, mely otthon ad a pünkösd szombatján zajló búcsúnak. A búcsú egy emlékünnep, emellett pedig nagy Mária-tiszteletnek örvend. Több száz éves múltja van, mely napjainkban is él. A csíksomlyói kegytemplomot napjainkban is rengetegen látogatják. Elzarándokolnak Mária-kegyszobrához, megérintik kezükkel, vagy zsebkendőjükkel Mária-lábát, ezzel bizonyítva hitüket Mária felé. Csíksomlyóhoz legfőképpen a pünkösdi búcsú kötődik, mely évente több és több zarándokolót vonz a Kis Somlyó nyergében tartott misére és a Szűz Anya kegyszobrához.
Jegyzetek
[1]Mohay Tamás: A csíksomlyói csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Nyitott Könyv L’Harmattan, Budapest, 2009. 23. o.
[2]Uo. 23. o.
[3]Uo. 24. o.
[4]Uo. 24. o.
[5]Uo. 24. o.
[6]Uo. 24-25. o.
[7]Uo. 25. o.
[8]Uo. 25. o.
[9]Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 152. o.
[10] Olyan szerkezet, mely három egymáshoz csatlakozó félkörívből áll, ahol a középső kiemelkedik és a két szélső egyforma magasságban van.
[11]Mohay Tamás: A csíksomlyói csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Nyitott Könyv L’Harmattan, Budapest, 2009. 25-26. o.
[12]Uo. 26. o.
[13]Uo. 26. o.
[14]Magyar Zoltán: A csiksomlyói kegyhely legendaköre. Ethnographia- A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. CXXVII. 2. 1–27. Budapest, 2016. 212-123. o.
[15]Uo. 213. o.
[16]Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 137. o.
[17]Mohay Tamás: A csíksomlyói csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Nyitott Könyv L’Harmattan, Budapest, 2009. 23-26. o.
[18]Magyar Zoltán: A csiksomlyói kegyhely legendaköre. Ethnographia- A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. CXXVII. 2. 1–27. Budapest, 2016. 216. o.
[19]Uo. 216. o.
[20]Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 137-140. o.
[21]Uo. 137-140.
[22]Uo. 137-140.
[23]Magyar Zoltán: A csiksomlyói kegyhely legendaköre. Ethnographia- A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. CXXVII. 2. 1–27. Budapest, 2016. 220. o.
[24]Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 141. o.
[25]Mohay Tamás: A csíksomlyói csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Nyitott Könyv L’Harmattan, Budapest, 2009. 106. o.
[26]Tánczos Vilmos: Adatok a cf555síksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 154. o.
[27]Mohay Tamás: A csíksomlyói csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Nyitott Könyv L’Harmattan, Budapest, 2009. 110. o.
[28]Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 143. o.
[29]Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 143-147. o.
[30]Uo. 148. o.
[31]Uo. 148. o.
[32]Uo. 149-150. o.
[33]Uo. 150. o.
[34]A búcsú legfőbb szimbóluma. 36 kilogrammú. Vaslemezekből össezőtt diszes kelmével bevont jelvény, amely egykor a rómaiak zászlója volt. Ezt a jelvényt a tanárok által kiválasztott diák vihette. Jó tanulónak és jó erőnléti fiúnak kellett lenni.
[35]Érdemei mellett a szép éneklésért választották ki. A kápolnánál ő énekelte az Egészen szép vagy Máriát.
[36] Uo. 150-151. o.
Bibliográfia
Mohay Tamás: A csíksomlyói csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Nyitott Könyv L’Harmattan, Budapest, 2009.
Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 136-158. o.
Magyar Zoltán: A csiksomlyói kegyhely legendaköre. Ethnographia- A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. CXXVII. 2. 1–27. Budapest, 2016.
2018
Búcsújárás
A búcsújárási zarándoklat azon területeket jellemzi, melyek fel vannak ruházva a búcsúnyerés jogával. Ez azt jelenti, hogy az egyház azon emberek számára, akik eleget tesznek a búcsúnyerés feltételeinek, elengedi a bűnük után járó büntetésüket. Ha valamely feltételt nem sikerült teljesíteni, vagy csupán részleges a feltételek sora, akkor az illető büntetésekből csupán egy részt engednek el. Ilyen feltételek: a pápa javára elimádkozni a Hiszekegyet, a Miatyánkot, és az Üdvözlégy Máriát; részt venni a szentmisén; gyónni és áldozni. Fontos megemlíteni azt is, hogy búcsúk esetében az a személy, aki a feltételeknek megfelelően cselekedett, részben vagy teljesen, fel tudja ajánlani más számára is, így azon személy büntetései engedődnek el.[1]
Sokan visszaéltek ezzel a joggal, mégis a tridenti zsinaton engedélyezték a búcsú jogát. Rengeteg búcsúkiváltó hely jött létre és ezzel fellendült a búcsújárás gyakorlata. Később megjelennek a templombúcsúk is, amelyek a templomfelszentelések évfordulói, illetve a titulusát adó szentjének is az ünnepe egyben.[2]
A búcsújáróknak egymással vagy Istennel folytatott szakrális kommunikációjuk katartikus is lehet, hiszen a zarándoklat a megtérés és a megtisztulás eszköze is. Ebből adódóan, hogy az emberek a vallás hatására, a hitük érdekében keresik fel az adott zarándokhelyeket kialakult a rituális dráma gondolata a búcsújárásokról.[3] Tánczos Vilmos is úgy ír a csíksomlyói búcsúról, mint egy rituális drámáról: „ A csíksomlyói pünkösdi búcsú a legnagyobb magyar rituális dráma. […] Rituális dráma, mert a mintegy egy hétig tartó, ritualizált cselekménysor több százezer közvetlen vagy közvetett módon érintett szereplőt mozgat, szimultán módon, pontosan meghatározott, egymástól olykor több száz kilométernyire lévő helyszíneken, pompázatos kellékekkel, a hagyomány és újítás dinamikus egymásra hatása közben formálódó »rendezői« utasítások szerint. A dinamikus cselekvéssor révén a résztvevők olyan lelki élményben részesülnek, melyet túlzás nélkül nevezhetünk katartikusnak”.[4]
A búcsúk vagy épp drámák külsőleg megfigyelhető jelei a helyszínek és az időpontok, a résztvevők, ám ezekkel a tényezőkkel aligha ragadhatjuk meg a belső tényezők igazi valóját, a búcsú igazi élményét.[5]
A búcsú helyszíne és ideje
A csíksomlyói búcsú tere igen összetett, hiszen a kegytemplomtól egészen a Kis Somlyó hegyéig kiterjed. A kegytemplom áll a búcsújárás középpontjában, hiszen itt található a 16. századból származó Mária-kegyszobor, mely a Mária-tisztelet megindítója. Az egykori gótikus stílusú templomot a 15. Században építették a ferencesek, Sarlós Boldogasszony tiszteletére, így ő lett a templom védőszentje. A templomot az évek során megrongálták, ebből adódóan a 19. században egy új templomot építettek a helyére barokk stílusban. A régi épületből semmit nem tartottak meg, csupán a Mária-szobrot. A templom volt a búcsú kezdés- és végpontja. Előtte történt a keresztalják köszöntése érkezésükkor és távozásukkor. Ezenkívül természetesen a szentmise, az áldozás, gyónás és a Máriával való találkozásnak szintén a templom adott helyet.[6]
A tér másik két centruma a Kis Somlyó hegyén álló két valószínűleg középkori kápolna, melyeket ma a 17-18. Századi formájukban láthatunk. Salvator-kápolna igen érdekes a kutatók számára az ott található festmények és feliratok okán. A Szent Antal-kápolnát a tatárbetörés után építették, fogadalomból. „A kápolnák némiképp a templomi Mária-szobornál átélhető áhítat helyei: itt is megsimítják ágakkal a szobrokat, térden megkerülik az oltárt, pénzt dobnak a Szenvedő-kápolnában kitett sírba, imádkoznak.”.[7]
Egy ugyancsak jelentős helyszín a Jézus-hágója, mely egy meredek hágó és a felvezető keresztút. A stációit akkor állították, mikor Erdély az 1800-as években ismét Magyarország része lett. Később kicserélték ezeket a stációkat: [8] „Régi, 1868-ból származó kőkeresztjei közül már csak öt darab áll. Az új stációs kereszteket, amelyek előtt ma az ájtatoskodást végzik, 1926—1971 között állították.”.[9]
A búcsú szerves részét képezi a Kis– és Nagy– Somlyó között elhelyezkedő fátlan, széles területű nyereg, amely a kilencvenes évek óta helyet ad a nagy tömegnek a búcsú idejére. 1993-ban építettek ide egy szabadtéri oltárt is. 1996-97 táján pedig egy oltáremelvényt, mely színpad és emlékmű is egyben: hármas halommal[10] és kettős szerkezettel.[11]
A csíksomlyói nagykörmenet igen hosszú, majdnem négy kilométeres útvonalat tesz meg, míg a templomtól elér a Kis-Somlyó hegyére. A hegyre ma már négy útvonalon is fel lehet jutni: a körmenet útvonalán, a Jézus-hágón, a Szent Antal-kápolnához vezető úton és egy kiszélesített szekérúton is.[12]
A búcsújárás központjában a szentmise, a Mária-szobor meglátogatása és a körmenet áll. Ez a pünkösdi nagybúcsú egy valamikori győzelem emlékünnepe. A körmenet a győzelem, míg a nagy mise mint olyan, a hálaadás, a szentségek vételének jelképévé válik. A búcsújáráshoz tartozik a köztes idő kitöltése is, szakrális tartalommal. Például a templomban való virrasztás, imádkozás, a hajnali Nap-várás, melyben a Szentlelket vélik felfedezni, illetve a keresztalják hazaindulása.[13]
A Mária-tisztelet forrása
Ezen szakrális helyekről elmondható, hogy valamely csoda miatt kezdik el az emberek az adott helyet tisztelni és elzarándokolni oda. Csíksomlyót illetően ilyen csodára utaló feljegyzések nem találhatóak, csupán a 17-18. századtól, de a csoda megléte igencsak valószínű. Egyetlen biztos pontunk van IV. Jenő pápa által 1444. január 27-én kiadott Dum precelsa kezdetű bulla, amely így ír Csíksomlyóról: „a híveknek nagy tömege szokott összegyűlni ájtatosságnak okából, gyakorta nem szűnik meg odaözenleni a nép”. Ezekben az években heves törökellenes harcok voltak jellemzőek. Hunyadi Jánosnak sikerült legyőznie az Erdélybe betörő török sereget és a hadizsákmányt felajánlotta négy erdélyi templom újjáépítésére. Ezek között szerepelt a csíksomlyói ferences templom is.[14] A templomot Sarlós Boldogasszony napján szentelik fel.[15] Ebből adódóan is feltételezhetjük, hogy már akkor nagy volt a Mária tisztelet Csíksomlyó környékén, nem beszélve arról, hogy: „pápai bulla örök időkre szólóan hétévi búcsút engedélyez azoknak, akik a Sarlós Boldogasszony napját megelőző vecsernyétől kezdődően másnap vecsernyéig a templomot meglátogatják, gyónnak, áldoznak, és a templom építésére alamizsnáikodnak.”[16]. Ez a kegytemplom gótikus formában épült meg, és ennek helyére készült, a mai kéttornyos barokk stílusú templom.[17]
A Mária-szobor
A kegytemplom és a búcsú központjában a Mária-kegyszobor áll, melyhez számos történet fűződik. Egyik hagyomány szerint a kegyszobor az égből szállott alá, hogy Csíkot megvédje, egy másik értesülés alapján a ferences rend apátja látja meg álmában a kegyszobrot, amelyet másnap az főoltáron talált. A csángó és moldvai hagyományokból, folklórból ismert az a változat, hogy egy gyönyörű liliom kikaparásával került elő a kegyszobor.[18]
A kegyszobor keletkezését illetőleg rengeteg feltételezés kering a mai napig, a legvalószínűbbnek az tekinthető, hogy egy csíksomlyói műhelyben készült el.[19].
A moldvai hagyományok szerint a kegyszobor onnan származik, ám egyetlen magyar forrás sem említi meg a moldvai származást. A moldvai csángók szerint egy kislány találja meg a szobrot:
„Rég, több száz esztendeje a szobor itt vot nálunk Moldvában, ott fennebb Barátba. őszvei elmentek pujszedni. Kukuruzaszedni. Sz egy nyocesztendős le-jányecska megkapott egy liliom fehér virágot a kukuruza közt. Az édesz-apja szedte a kukuruzát, sz a lejányeska pedig kihúzta azt a virágot, hogy vigye haza. Sz akkor megkapta a koronáját a szobornak. Sz ahogy megkapta, hát vájni fogta sz kitakarta a koronát. Odahitta az édeszapját, oda-hitták a papokat, sz a Máriát kivitték a templomba Barátba. Osztán jött egy nagy háború. A törökökvei. Akkor ezt a szobrot el kellett dugni. Hogy a törökök nehogy esszedarabolják, esszetörjék. Akkor tették kocsiba, sz vitték ki oda Szomoljora, sz bedugták az erdőbe a fődbe.”.[20]
A szobrot végül odaadták a magyarországiaknak, hogy azok védjék meg azt a töröktől. Két katona vitte a szobrot, akik cserélődtek. Aztán ahogy elértek arra a helyre, ahol most a templom áll, onnan nem tudták megmozdítani. Sem saját erejükkel, sem állatokéval. Elmentek a királyhoz, hogy mi tévők legyenek. A király tanácsára ott hagyták a Szűz Anyát, mivel hogy ezáltal szent helynek minősült, és egy templomot építettek számára.[21]
Egy másik változata szerint, amikor a törökök jöttek a szobor egy tóba volt hányva és onnan vitték el a katonák. Egy darabig könnyen ment a vivése, ám később megnehezedett és nem tudták megmozdítani. A papnak szóltak, aki szintén templomot építetett arra a helyre. Mária arca sebet kapott, mikor a katonák húzták ki a tóból, s bár megpróbálták megragasztani, de nem sikerült.[22]
Minden változat lényege, hogy a csángók mikor mentek a Mária szoborért, nem tudták hazavinni, mert nem tudták megmozdítani. Elismerték tehát, hogy Mária itt kapott helyet magának.
Ezen mondaváltozatokkal, és a moldvai eredeztetésével a szobornak lehetne magyarázni a csángók kötődését Csíksomlyóhoz, hiszen azóta is elzarándokolnak a kegyhelyhez. A moldvai csángókhoz és a Kis Somlyó hegyéhez köthető a pünkösd hajnali vallásos napba nézés. „A búcsújárók hite szerint ekkor a felkelő Napban a Szentlélek mutatkozik meg, többnyire galamb képében.”.[23]
A hagyomány szerint a Mária szobor bátorsággal ruházta fel az embereket a válságos időkben. A székelyek és a csángók egyaránt hittek a Mária-szobor gyógyító erejében. Erről tanúskodnak a szobor környezetében elhelyezett ezüst, és márvány hálatáblák.[24]
A csíksomlyói búcsú eredettörténete
A búcsújárás és a Mária-kultusz történetében nagyon fontos szerepet képez a hargitai csata, az 1567-es nagyerdei ütközet. János Zsigmond fejedelem unitárius vallásra akarta kényszeríteni a székelységet és ennek okán hadat küldött csík ellen. A csíkiak viszont győzedelmeskedtek a csatában. Az asszonyok és a gyerekek ez idő alatt a templomban várakoztak és imádkoztak. A visszatérőket győzelmi ágakkal fogadták és hálát adtak a Szűzanyának. Innen ered a pünkösd szombati búcsújárás, mivel a győzelmet Máriának tulajdonították.[25] A győzelmi ág is egy jelképpé vált, hiszen minden búcsújárás alkalmával visznek el az emberek egy ágat, a Kis Somlyó hegyén található Szent Antal kápolna mellől, és ahány rajta levő falevél van, annyi imát mondanak el: „csodálatos erejűeknek tartották a Somlyóról hozott füveket, gyökereket is. A Kissomlyó déli oldalán Szent Antal kápolnája körül gyűjtötték a Jézus tenyere nevű, lóheréhez hasonlítható ötlevelű füvet, amit ugyancsak hozzáérintettek a kegy szoborhoz, majd meg is szenteltették. Eredetmondája szerint a fű a Kálvárián sarjadt, ott, ahol a kereszttel eleső Jézus ujjai megérintették a földet.”.[26] Így tehát Csíksomlyón évről évre egy emlékbúcsú zajlik, de mellette a Mária-tisztelet is jelen van, kettős ünnepként ülik meg.
A hargitai csatának történetiségével igen sokat foglalkoznak, hiszen nincsen egyetlen egy forrásunk sem a csíkiak ekkori csatájáról. Csakis a búcsú alkalmával említődik meg a történet, de semmilyen szakirodalom, vagy történeti dokumentum nem tesz róla említést. „Az első magyarul írt szöveg, ami ezt az eseményt hírül adja, mai tudásunk szerint csak 1780-ból való, de attól kezdve igen gyorsan feltűnik számos különböző helyen. Ezt megelőzően azonban nem tudunk semmilyen olyan egykorú vagy későbbi szövegről, amely a hargitai csatát elbeszélné vagy arra ismert történeti tényként utalna.”.[27] Ebből adódóan jogosan kérdezhetünk rá a hargitai csata valódiasságára.
Vonzásköre, keresztalják
Csíksomlyó vonzáskörét nagyrészt Székelyföld, a Gyimesiek a moldvai csángók alkotják. Sokan közülük gyalog zarándokoltak el a búcsú helyszínére, még akkor is, ha több mint 100 kilométert kellett gyalogolniuk. A nagyerdei csatát követően megnövekedett a búcsújárók tömege. Gyergyóból, Udvarhelyszékről és a környező településekről is ellátogattak a búcsúra. Sőt ma már a busz- és vonatközlekedésnek köszönhetően még Magyarországról is rengetegen eljönnek a Szűz Anyához. 1949-ben betiltották a búcsújárást, míg 1990-ben újra engedélyezték, ekkor pedig az addig idők legnagyobb tömege gyűlt össze. A tömegközlekedés és az autók megjelenésének köszönhetően a gyalog való zarándokolás megváltozott. Már nem a vezeklés képezte, és nem is vonzott tömegeket a gyalog való megközelítése a helyszínnek.[28]
Természetesen néhány közelebbi település, vagy akár távolabbi is megteszi az utat gyalog. Ehhez szükség van egy csoportvezetőre is. A keresztalják útközben imádkoznak, Mária-énekeket énekelnek. A falvak a meneten belül külön vonultak zászlókkal és keresztekkel. Voltak keresztvezetők, akiket az egyháztanácsosokból választottak, illetve imavezetők is. A csoport csomagjait egy vagy több szekérre pakolták. A távolabbi településekről érkezők a környező falvakban kaptak éjszakára szállást. A Somlyóhoz közel fekvő falvak szombat reggel indultak el, igyekeztek, hogy kettőre odaérjenek a mise kezdetére és estére már haza is mentek. A menetek rendjei hagyományos módon szerveződtek. Elől haladt a két vezérkereszt majd a csengettyűsök követték. Ezután következtek a gyerekek, utána a pap, vele a ministránsok és az egyháztanácsosok. Őket követték a férfiak a hármas kereszttel, utánuk következtek a lányok két fehér zászlóval, és a körmenetet az asszonyok zárták.[29]
„A hagyományos szertartásrendű búcsúk idején a kegytemplom kettős tornyában megfigyelők várták a keresztek érkezését. Minden érkező keresztnek háromszor kondították meg a harangokat. Először, amikor megpillantották őket, másodszor amikor a falu határát elérték, és harmadszor amikor a templom előtti térre értek.”.[30] Ez után ellátták őket tanácsokkal. A napjainkban viszont ez már nem gyakorlott.[31]
A 1949-es év előtt a csíki kereszteknek megvolt a saját kijelölt helyük a búcsú idején. A 1990-es évektől ez a hagyomány elfelejtődött, de a csíki települések észben tartották és követelték a helyüket, ahová letelepedhettek és elhelyezhették a keresztjeiket. A távoli településekről érkezetteknek nem volt kiemelt helyük. Oda tették le keresztjeiket, ahol éjszakai szállásuk volt. A szállásnak szintén megvolt a hagyományos rendje, mert minden fal évről évre ugyanahhoz a családhoz tért vissza.[32]
A búcsú egyik fénypontja a nagy körmenet volt, ahol minden beérkezett keresztalja felvonul. Elindulnak a kegytemplom főoltárától és megkerülik a Kis-Somlyó hegyét, visszaérve az elindulási helyükhöz. Közben természetesen énekelnek és imádkoznak: „Közismert Mária-énekekkel indultak, majd a Lorettái litánia következett, ami egészen a Salvator kápolnáig tartott, ahol az előénekesek és a nép elénekelték az Egészen szép vagy Máriát, Visszafele a Jézus neve litániát és az egyik Mária antifonái énekelték, majd a templomba érve a Te Deumot, ami után ismét Mária-énekek sora következett.”.[33]
A körmenetben résztvevő keresztaljáknak hagyományos sorrendjük volt. A menet közepén a ferences iskola kordont vivő diákjai sorakoztak. Közülük vitte egyikük a Labarumot[34], utána következett a faciger[35], tanárok, papok, és újabb keresztalják.[36]
Csíksomlyó egy kitüntetett helyszín, mely otthon ad a pünkösd szombatján zajló búcsúnak. A búcsú egy emlékünnep, emellett pedig nagy Mária-tiszteletnek örvend. Több száz éves múltja van, mely napjainkban is él. A csíksomlyói kegytemplomot napjainkban is rengetegen látogatják. Elzarándokolnak Mária-kegyszobrához, megérintik kezükkel, vagy zsebkendőjükkel Mária-lábát, ezzel bizonyítva hitüket Mária felé. Csíksomlyóhoz legfőképpen a pünkösdi búcsú kötődik, mely évente több és több zarándokolót vonz a Kis Somlyó nyergében tartott misére és a Szűz Anya kegyszobrához.
Jegyzetek
[1]Mohay Tamás: A csíksomlyói csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Nyitott Könyv L’Harmattan, Budapest, 2009. 23. o.
[2]Uo. 23. o.
[3]Uo. 24. o.
[4]Uo. 24. o.
[5]Uo. 24. o.
[6]Uo. 24-25. o.
[7]Uo. 25. o.
[8]Uo. 25. o.
[9]Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 152. o.
[10] Olyan szerkezet, mely három egymáshoz csatlakozó félkörívből áll, ahol a középső kiemelkedik és a két szélső egyforma magasságban van.
[11]Mohay Tamás: A csíksomlyói csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Nyitott Könyv L’Harmattan, Budapest, 2009. 25-26. o.
[12]Uo. 26. o.
[13]Uo. 26. o.
[14]Magyar Zoltán: A csiksomlyói kegyhely legendaköre. Ethnographia- A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. CXXVII. 2. 1–27. Budapest, 2016. 212-123. o.
[15]Uo. 213. o.
[16]Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 137. o.
[17]Mohay Tamás: A csíksomlyói csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Nyitott Könyv L’Harmattan, Budapest, 2009. 23-26. o.
[18]Magyar Zoltán: A csiksomlyói kegyhely legendaköre. Ethnographia- A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. CXXVII. 2. 1–27. Budapest, 2016. 216. o.
[19]Uo. 216. o.
[20]Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 137-140. o.
[21]Uo. 137-140.
[22]Uo. 137-140.
[23]Magyar Zoltán: A csiksomlyói kegyhely legendaköre. Ethnographia- A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. CXXVII. 2. 1–27. Budapest, 2016. 220. o.
[24]Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 141. o.
[25]Mohay Tamás: A csíksomlyói csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Nyitott Könyv L’Harmattan, Budapest, 2009. 106. o.
[26]Tánczos Vilmos: Adatok a cf555síksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 154. o.
[27]Mohay Tamás: A csíksomlyói csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Nyitott Könyv L’Harmattan, Budapest, 2009. 110. o.
[28]Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 143. o.
[29]Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 143-147. o.
[30]Uo. 148. o.
[31]Uo. 148. o.
[32]Uo. 149-150. o.
[33]Uo. 150. o.
[34]A búcsú legfőbb szimbóluma. 36 kilogrammú. Vaslemezekből össezőtt diszes kelmével bevont jelvény, amely egykor a rómaiak zászlója volt. Ezt a jelvényt a tanárok által kiválasztott diák vihette. Jó tanulónak és jó erőnléti fiúnak kellett lenni.
[35]Érdemei mellett a szép éneklésért választották ki. A kápolnánál ő énekelte az Egészen szép vagy Máriát.
[36] Uo. 150-151. o.
Bibliográfia
Mohay Tamás: A csíksomlyói csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Nyitott Könyv L’Harmattan, Budapest, 2009.
Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1991, I. 136-158. o.
Magyar Zoltán: A csiksomlyói kegyhely legendaköre. Ethnographia- A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. CXXVII. 2. 1–27. Budapest, 2016.
2018
Istvánfi Barbara
CSÍKSOMLYÓ
|
„A Kárpátok alatt, ahol apáim éltek, rendelj ki nekem is egy csöndes menedéket.”
|
Csíksomlyó számomra mindig a találkozások helyét jelentette. Csíkszeredában nőttem fel, ezért a csíksomlyói búcsú az életem része volt és mindig is lesz. Gyerekként is izgalmas volt már csak a gondolata annak, hogy hamarosan itt az idő, kezdődik a pünkösd, mi elindulunk és útközben régi ismerősökkel találkozunk, kiszámíthatatlan, hogy kikkel. Ennek mindig volt egy olyan lelkülete, ami megmagyarázhatatlan.
Csíksomlyó
A vallásosság generációról generációra száll Székelyföld területén. Csíksomlyó az 1300-as évektől említődig, Sumlov néven. Azóta a lelkülete változott, hiszen a búcsújárás következtében nagy szerepe lett a kereskedelem területén, de a vallásos megmozdulások és rítusok még mindig a hagyomány részei. Azok a hagyományok, mint a napbanézés, amikor a csángóhiedelem szerint pünkösd hajnalban „megláthatják a napban galamb formájában felrepülő Szentlelket, Jézus és Szűz Mária alakját, illetve más szent dolgokat”[1]. Emellett még sok más hagyomány van, ami az évtizedek és századok során fennmaradt, átalakult. Ott van a passiójáték is, ami minden évben előadódik.
Fontos szerepet játszanak a ferencesek Csíksomlyó érzésvilágának ápolásában és a fiatalok tanításában, hiszen ők alapították a Csíksomlyói Római Katolikus Gimnáziumot, amiről az 1600-as évekből vannak feljegyzések. A diákok majd 17201784 között elkezdték játszani a csíksomlyói misztériumdrámákat, amit minden évben nagypénteken „összesen 42 passiójátékot, 12 moralitást, 5 ószövetségi drámát, 4 mártírdrámát, 12 történelmi drámát, 4 társadalmi drámát és két vígjátékot mutattak be a nagyszámú, a környező falvakból a Sarlós Boldogasszony templomába sereglett hívőknek”.[2] A Liber exhibens Actiones parascevicas c. kéziratos könyvben maradtak fenn a passiójátékok szövegei, amelyeket a tanárok szerkesztettek és évről évre újítottak. Mindennek célja az volt, hogy Jézus Krisztus szenvedéseinek bemutatásával bűnbánatra és az Egyház és Biblia megismerésére buzdítson.
Kezdetét vette a színjátszás Székelyföldön és ezek a színdarabok emelték a gimnázium színvonalát is. „A legerősebb színjátszó hagyomány Csíksomlyón alakult ki. Írásban fennmaradt és biztosan a csíki ferences iskolához köthető első színjátékszövegünk 1721 nagypéntekéről való.”3
A templomot, amit a ferencesek építettek 1442 után, az 1500-as és 1600-as években sorozatos ostromok érték, ezért le kellett bontani 1802-ben, a ma is látható templomot 1824-ig építették. A Madonna-szobor a 16. század kiemelkedő alkotása.
Kereskedelmi viszonylata
Csík rurális térség, tehát a falvak és mezőgazdasági övezetek többségben vannak. Ez még ma is igaz erre a területre, bár már a városiasodás hatása érződik és szemmel látható, még mindig a falvak uralkodnak. „A medencében a városi népesség aránya csupán 44.31%, ez lényegesen kisebb, mint az országos átlag, ami a 2002-es népszámlálás adatai szerint 52,74%-os volt”[3] Csíkszereda, mely a közigazgatási központja Hargita megyének, egy olyan város, melybe a közeli falvakból költöztek be a lakósok, többségük a munkavállalás miatt. Ennek következtében az ottélők nagyrésze az után, hogy beköltözött a városba, továbbra is része volt az életének a falusi légkör és hatás. „A nyolcvanas évek második felében félbeszakadt a város lendületes iparosítása és „fejlődése‖. A mintegy két évtizedig tartó „urbanizációs hullám‖ nem volt elégséges ahhoz, hogy Csíkszeredából modern város alakulhasson ki.”[4] Ezért a „modernizációt mérő klasszikus statisztikai adatok”6 szerint Csík úgy romániai, mint székelyföldi összehasonlításban kevésbé fejlett térség.
Gazdasági viszonylatát nagyban befolyásolja a vallás. Ennek kiemelkedő példája a Csíksomlyói búcsú, ami a keresztény vallás nagyérdemű eseménye, ahol a passiójátékon túl az odaérkező emberek a szentmise áldásában, a vásár zsongásában és a különféle kultúrák találkozásában részesülhetnek. Ez az esemény nem csak a vallásosság megélésére szolgál, hanem a nemzeti érzést is erősíti, hiszen az Anyaországból származó magyarok, és nem csak onnan, hanem más országokban élő magyarok is eljönnek ide és az alkalom fényében a magyarság egyesülhet. Ezek mellet ez egy bizonyíték arra, hogy hitük mellett az erdélyi magyarok emberöltőkön át kitartanak és ápolják azt. Ennek hatására Hegedüs Csilla az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság elnöke kérelmezte, hogy a csíksomlyói búcsú felkerüljön a hungaricumok listájára „A nemzeti értékpiramis legmagasabb fokára való besorolás kiemeli a búcsú egyedi, vallásos és közösségépítő jellegét, valamint ráirányítja a figyelmet a kiemelkedő szellemi örökség-értékünkre.”[5] Nemcsak az „itteni” és „ottani” magyarságot hozza közelebb egymáshoz, de a Kárpát-medencében élő magyarok összetartozásának a szimbóluma, mely már a nagyvilágban is ismertté vált.
Ugyanakkor más kultúrákkal való, a vallásban egyesülés érzésében is részünk van, hiszen a világ minden tájáról érkeznek keresztény lelkületű emberek. A gazdaságot az is nagyban befolyásolja és lendíti, hogy az ideérkezőknek szállás kell, étel és ital és a vásárból is ereklyéket, emlékeket, ajándékokat visznek haza. Ezen alkalomból a vásárban mindig ott vannak a standok, ahol különféle, gyakran jellegzetesen székely, magyar ételeket árulnak. Ez gasztronómiai szempontból fontos része a vásárnak. A csíksomlyói búcsú a vallás értékének ápolása mellet fontos gazdasági súllyal bír, hiszen a térség ez idő alatt feltőr a kereskedelmi létrán és ez egyre inkább kiterjed az év többi részére is, már nem csak a pünkösd ideje alatt turisztikai látványosság, hanem az év többi részében is.
Wass Albert
A Wass család egyike Erdély legrégebbi nemesi családjainak. Wass Albert Kolozsvár mellett született, 1908-ban. Tanulmányait végezte Debrecenben, Stuttgartban, Párizsban. Erdélybe visszatérnie apja betegsége miatt kellett. Annak érdekében, hogy a családi birtokot megtarthassák feleségül kellett vennie unokahúgát, Siemers Évát. Mivel erdészetet végzett Dés térségben erdészfelügyelőnek nevezték ki, az Ellenzék című lap szerkesztőjének is lett. Korábban egyházi tisztséget is betöltött nagyapja halála után.
A második világháborúban Vaskeresztet is kapott. 1945-ben hagyta el Magyarországot, védve családját. Előszőr Németországban találtak menedékre, itt írta meg a Funtineli boszorkány és Adjátok vissza a hegyeimet című műveit. Alkotásainak és katonai tevékenységeinek következtében felkerült a román hatóságok feketelistájára, a halálos ítélet élete hátralévő részében végigkísérte, emelet háborús bűnösnek mondták.
1951-ben Amerikába ment, itt egy kiadót is alapított, kiadott magyar és angol nyelvű könyveket is, melyekkel az iskolákat és könyvtárakat támogatta. Ekkor még Éva és kisebbik fia nem tudott velük menni Amerikába, mert felesége megbetegedett. Ez idő alatt, ők egy McClain családnál voltak, ahol Wass Albert beleszeretett Elisabeth-be és összeházasodtak.
A perben a jegyzőkönyvekről, ami alapján elítélték Wass Albertet és apját „kiderült, hogy 65 jelentős földbirtokos állampolgárt fogtak perbe és ítéltek halálra távollétükben, tehát "in absentia" 1945. július 13.-án egy egész napos perben, amely a jogrend minden alapelvének a kigúnyolása. Olyan bűntények miatt vádolták, amiket nem követhetett el, mert nem is volt jelen, de mégis neki tulajdonítják a megfélemlített és nem tiszta szándéktól vezérelt egyének tanúvallomásai alapján.”[6] Úgy ítélték el, hogy ő nem volt az országban. Maga Wass Albert is bizonyította és támasztotta alá hollétét (hol nem létét) a szóban forgó időben, amikor az adott bűntények történtek. Ennek célja az volt hogy törvényesen tisztázódjon Wass Albert, és hogy fia, Huba is megkapja a legfelsőbb szintű tisztázást jövője érdekében, hiszen ő az amerikai hadsereg tagja volt. Amerika azzal, hogy tisztázta Wass Albertet lezártnak tekintette az ügyet éppen ezért, Románia hiába kérte Wass Albert kiadatását többszőr is, ezt a kérelmet Amerika elutasította. Ám ezzel nem értek véget megpróbáltatási és nem nyugodhatott, hiszen többször is kísérletet tettek meggyilkolására. Második felesége, Elizabeth 1987-ben meghal, ezután Wass Albert egyedül éldegélt, de látogatói folyamatosan akadtak.
Néhány év múlva újra megnősült, akivel nyugodtan töltötte hátralévő életét.
Fiai létrehozták a Czegei Wass Alapítványt, „ami egy nonprofit érdekeltségű vállalkozás, melynek fiókvállalatai cégbejegyzést kaptak Magyarországon és Romániában”[7]. Ezzel céljuk az volt, hogy apjuk álmát támogassák.
Mindez a megpróbáltatás nem ért véget Wass Albert halálával, hisz nevét és világszemléletét még napjainkban is fenyegetésnek vélik. Mindaz amit ő képviselt, az otthonához, Erdélyhez való hűsége és ennek megnyilvánulása írásaiban, tevékenykedései Amerikában a magyarság életben tartására akkora horderélyűnek bizonyultak, hogy Romániában még mindig ellenkezést és nyugtalanságot kelt műveinek és emlékének hatása. Mindez a könyveinek elkobzásában és megemlékezésének korlátozásában nyilvánult meg.
Wass Albert köteteit azzal az ürüggyel távolították el a 2014-es csíksomlyói búcsún hogy „Romániában tilos Wass Albert-irodalmat árulni, ugyanis az írót jogerős ítélettel háborús bűnösnek nyilvánították az országban”[8] Ehhez azonban nem lett volna joguk, mivel a könyveket a marosvásárhelyi Mentor Kiadó nyomtatta, törvényesen. Ha valaki tiltólistára kerül, arról szólnak a könyvtáraknak, könyvkiadóknak is és azok nem árulhatják a könyveket, csak raktáron tárolhatják azokat és indokolt kutatásra adhatják ki, de ebben az esetben ilyen tiltásról nem volt tudomásuk. Arról esetleg lehet szó, hogy sürgősségi utasításra az irodalma felkerült tiltólistára, de erről bizonyos tudomás nem volt.11 „A háborús bűnösök kultuszát tiltó romániai jogszabály értelmében három erdélyi településen távolították el talapzatáról az író szobrát, könyvei némelyike azonban román fordításban is megjelent.”12
Emellett ebben az éveben, 2018. február 17.-én, halálának évfordulóján, Sepsiszentgyörgyön a megemlékezést nem tarthatták meg kellőképpen a vártemplom mellett a tiszteletére ültetett fánál, hiszen a rendfenntartók figyelmeztetést adtak ki, arra vonatkozóan, hogy ha megtartják azt, annak következményei lehetnek.[9]
Mindezek fényében kérdés, hogy megtehetik ezeket a korlátozásokat Wass Albert emlékének ápolásában? Hiszen már megtörtént a kiterjesztés azon célból, hogy eltöröljék Wass Albert elleni vádakat, amelyeket bizonyítékokkal alá is támasztottak, és mint fentebb említettem, ő maga is bizonyította Amerikai tartózkodása alatt, hogy ő nem követhette el az ellene felhozott vádakat.
Jegyzetek
[1] https://pozitivgondolatok.wordpress.com/tag/csiksomlyo/
[2] Medgyesy-Schmikli Norbert A csíksomlyói misztériumdrámák forrásai és ferences lelkiségtörténeti háttere, Doktori értekezés, 2006, Piliscsaba 3 Uo. 13.o.
[3] A vallásosság történelmi és szociológiai dimenziói Csíkban, Fejes Ildikó, Doktori értekezés, Pázmány Páter Katolikus Egyetem, 2014, 49.o.
[4] Uo. 50.o. 6 Uo.
[5] Felkerülhet a hungarikumok listájára a csíksomlyói búcsú, Krónika online, 2018. márc. 20.
https://kronika.ro/erdelyi-hirek/felkerulhet-a-hungarikumok-listajara-a-csiksomlyoi-bucsu
[6] Wass Albert bővebb életrajza, Wass Huba, ford. Lukácsi Éva, 7.o. http://www.wassalbert.eu/arhiv/wasalbert/rola/Wass_Huba_-_Wass_Albert_bovebb_eletrajza.pdf
[7] Uo. 9.o.
[8] Betiltották a Wass-kötetek árusítását Csíksomlyón, Jánosi András, Krónika online:https://kronika.ro/erdelyihirek/betiltottak-a-bucsun-wass-albertet 11 Uo. 12 Betiltották Wass Albert regényeit Csíksomlyón, uh.ro, 2014. június 11. http://uh.ro/orszagos/17938-betiltottak-wass-albert-regenyeit-csiksomlyon
[9] Tiltott megemlékezés, erdély.ma, 2018. február 19. http://www.erdely.ma/tiltott-megemlekezes/
Hivatkozás
MEDGYESY-SCHMIKLI Norbert, A csíksomlyói misztériumdrámák forrásai és ferences lelkiségtörténeti háttere, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2006, Piliscsaba
FEJES Ildikó, A vallásosság történelmi és szociológiai dimenziói Csíkban, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2014, Csíkszereda-Piliscsaba
MOHAY Tamás, A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás, L’ Harmattan kiadó, 2006, Budapest
WASS Huba, Wass Albert bővebb életrajza, ford. Lukácsi Éva
JÁNOSI András, Betiltották a Wass-kötetek árusítását Csíksomlyón, Krónika online, 2014. június 10., https://kronika.ro/erdelyi-hirek/betiltottak-a-bucsun-wass-albertet
2015
Csíksomlyó
A vallásosság generációról generációra száll Székelyföld területén. Csíksomlyó az 1300-as évektől említődig, Sumlov néven. Azóta a lelkülete változott, hiszen a búcsújárás következtében nagy szerepe lett a kereskedelem területén, de a vallásos megmozdulások és rítusok még mindig a hagyomány részei. Azok a hagyományok, mint a napbanézés, amikor a csángóhiedelem szerint pünkösd hajnalban „megláthatják a napban galamb formájában felrepülő Szentlelket, Jézus és Szűz Mária alakját, illetve más szent dolgokat”[1]. Emellett még sok más hagyomány van, ami az évtizedek és századok során fennmaradt, átalakult. Ott van a passiójáték is, ami minden évben előadódik.
Fontos szerepet játszanak a ferencesek Csíksomlyó érzésvilágának ápolásában és a fiatalok tanításában, hiszen ők alapították a Csíksomlyói Római Katolikus Gimnáziumot, amiről az 1600-as évekből vannak feljegyzések. A diákok majd 17201784 között elkezdték játszani a csíksomlyói misztériumdrámákat, amit minden évben nagypénteken „összesen 42 passiójátékot, 12 moralitást, 5 ószövetségi drámát, 4 mártírdrámát, 12 történelmi drámát, 4 társadalmi drámát és két vígjátékot mutattak be a nagyszámú, a környező falvakból a Sarlós Boldogasszony templomába sereglett hívőknek”.[2] A Liber exhibens Actiones parascevicas c. kéziratos könyvben maradtak fenn a passiójátékok szövegei, amelyeket a tanárok szerkesztettek és évről évre újítottak. Mindennek célja az volt, hogy Jézus Krisztus szenvedéseinek bemutatásával bűnbánatra és az Egyház és Biblia megismerésére buzdítson.
Kezdetét vette a színjátszás Székelyföldön és ezek a színdarabok emelték a gimnázium színvonalát is. „A legerősebb színjátszó hagyomány Csíksomlyón alakult ki. Írásban fennmaradt és biztosan a csíki ferences iskolához köthető első színjátékszövegünk 1721 nagypéntekéről való.”3
A templomot, amit a ferencesek építettek 1442 után, az 1500-as és 1600-as években sorozatos ostromok érték, ezért le kellett bontani 1802-ben, a ma is látható templomot 1824-ig építették. A Madonna-szobor a 16. század kiemelkedő alkotása.
Kereskedelmi viszonylata
Csík rurális térség, tehát a falvak és mezőgazdasági övezetek többségben vannak. Ez még ma is igaz erre a területre, bár már a városiasodás hatása érződik és szemmel látható, még mindig a falvak uralkodnak. „A medencében a városi népesség aránya csupán 44.31%, ez lényegesen kisebb, mint az országos átlag, ami a 2002-es népszámlálás adatai szerint 52,74%-os volt”[3] Csíkszereda, mely a közigazgatási központja Hargita megyének, egy olyan város, melybe a közeli falvakból költöztek be a lakósok, többségük a munkavállalás miatt. Ennek következtében az ottélők nagyrésze az után, hogy beköltözött a városba, továbbra is része volt az életének a falusi légkör és hatás. „A nyolcvanas évek második felében félbeszakadt a város lendületes iparosítása és „fejlődése‖. A mintegy két évtizedig tartó „urbanizációs hullám‖ nem volt elégséges ahhoz, hogy Csíkszeredából modern város alakulhasson ki.”[4] Ezért a „modernizációt mérő klasszikus statisztikai adatok”6 szerint Csík úgy romániai, mint székelyföldi összehasonlításban kevésbé fejlett térség.
Gazdasági viszonylatát nagyban befolyásolja a vallás. Ennek kiemelkedő példája a Csíksomlyói búcsú, ami a keresztény vallás nagyérdemű eseménye, ahol a passiójátékon túl az odaérkező emberek a szentmise áldásában, a vásár zsongásában és a különféle kultúrák találkozásában részesülhetnek. Ez az esemény nem csak a vallásosság megélésére szolgál, hanem a nemzeti érzést is erősíti, hiszen az Anyaországból származó magyarok, és nem csak onnan, hanem más országokban élő magyarok is eljönnek ide és az alkalom fényében a magyarság egyesülhet. Ezek mellet ez egy bizonyíték arra, hogy hitük mellett az erdélyi magyarok emberöltőkön át kitartanak és ápolják azt. Ennek hatására Hegedüs Csilla az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság elnöke kérelmezte, hogy a csíksomlyói búcsú felkerüljön a hungaricumok listájára „A nemzeti értékpiramis legmagasabb fokára való besorolás kiemeli a búcsú egyedi, vallásos és közösségépítő jellegét, valamint ráirányítja a figyelmet a kiemelkedő szellemi örökség-értékünkre.”[5] Nemcsak az „itteni” és „ottani” magyarságot hozza közelebb egymáshoz, de a Kárpát-medencében élő magyarok összetartozásának a szimbóluma, mely már a nagyvilágban is ismertté vált.
Ugyanakkor más kultúrákkal való, a vallásban egyesülés érzésében is részünk van, hiszen a világ minden tájáról érkeznek keresztény lelkületű emberek. A gazdaságot az is nagyban befolyásolja és lendíti, hogy az ideérkezőknek szállás kell, étel és ital és a vásárból is ereklyéket, emlékeket, ajándékokat visznek haza. Ezen alkalomból a vásárban mindig ott vannak a standok, ahol különféle, gyakran jellegzetesen székely, magyar ételeket árulnak. Ez gasztronómiai szempontból fontos része a vásárnak. A csíksomlyói búcsú a vallás értékének ápolása mellet fontos gazdasági súllyal bír, hiszen a térség ez idő alatt feltőr a kereskedelmi létrán és ez egyre inkább kiterjed az év többi részére is, már nem csak a pünkösd ideje alatt turisztikai látványosság, hanem az év többi részében is.
Wass Albert
A Wass család egyike Erdély legrégebbi nemesi családjainak. Wass Albert Kolozsvár mellett született, 1908-ban. Tanulmányait végezte Debrecenben, Stuttgartban, Párizsban. Erdélybe visszatérnie apja betegsége miatt kellett. Annak érdekében, hogy a családi birtokot megtarthassák feleségül kellett vennie unokahúgát, Siemers Évát. Mivel erdészetet végzett Dés térségben erdészfelügyelőnek nevezték ki, az Ellenzék című lap szerkesztőjének is lett. Korábban egyházi tisztséget is betöltött nagyapja halála után.
A második világháborúban Vaskeresztet is kapott. 1945-ben hagyta el Magyarországot, védve családját. Előszőr Németországban találtak menedékre, itt írta meg a Funtineli boszorkány és Adjátok vissza a hegyeimet című műveit. Alkotásainak és katonai tevékenységeinek következtében felkerült a román hatóságok feketelistájára, a halálos ítélet élete hátralévő részében végigkísérte, emelet háborús bűnösnek mondták.
1951-ben Amerikába ment, itt egy kiadót is alapított, kiadott magyar és angol nyelvű könyveket is, melyekkel az iskolákat és könyvtárakat támogatta. Ekkor még Éva és kisebbik fia nem tudott velük menni Amerikába, mert felesége megbetegedett. Ez idő alatt, ők egy McClain családnál voltak, ahol Wass Albert beleszeretett Elisabeth-be és összeházasodtak.
A perben a jegyzőkönyvekről, ami alapján elítélték Wass Albertet és apját „kiderült, hogy 65 jelentős földbirtokos állampolgárt fogtak perbe és ítéltek halálra távollétükben, tehát "in absentia" 1945. július 13.-án egy egész napos perben, amely a jogrend minden alapelvének a kigúnyolása. Olyan bűntények miatt vádolták, amiket nem követhetett el, mert nem is volt jelen, de mégis neki tulajdonítják a megfélemlített és nem tiszta szándéktól vezérelt egyének tanúvallomásai alapján.”[6] Úgy ítélték el, hogy ő nem volt az országban. Maga Wass Albert is bizonyította és támasztotta alá hollétét (hol nem létét) a szóban forgó időben, amikor az adott bűntények történtek. Ennek célja az volt hogy törvényesen tisztázódjon Wass Albert, és hogy fia, Huba is megkapja a legfelsőbb szintű tisztázást jövője érdekében, hiszen ő az amerikai hadsereg tagja volt. Amerika azzal, hogy tisztázta Wass Albertet lezártnak tekintette az ügyet éppen ezért, Románia hiába kérte Wass Albert kiadatását többszőr is, ezt a kérelmet Amerika elutasította. Ám ezzel nem értek véget megpróbáltatási és nem nyugodhatott, hiszen többször is kísérletet tettek meggyilkolására. Második felesége, Elizabeth 1987-ben meghal, ezután Wass Albert egyedül éldegélt, de látogatói folyamatosan akadtak.
Néhány év múlva újra megnősült, akivel nyugodtan töltötte hátralévő életét.
Fiai létrehozták a Czegei Wass Alapítványt, „ami egy nonprofit érdekeltségű vállalkozás, melynek fiókvállalatai cégbejegyzést kaptak Magyarországon és Romániában”[7]. Ezzel céljuk az volt, hogy apjuk álmát támogassák.
Mindez a megpróbáltatás nem ért véget Wass Albert halálával, hisz nevét és világszemléletét még napjainkban is fenyegetésnek vélik. Mindaz amit ő képviselt, az otthonához, Erdélyhez való hűsége és ennek megnyilvánulása írásaiban, tevékenykedései Amerikában a magyarság életben tartására akkora horderélyűnek bizonyultak, hogy Romániában még mindig ellenkezést és nyugtalanságot kelt műveinek és emlékének hatása. Mindez a könyveinek elkobzásában és megemlékezésének korlátozásában nyilvánult meg.
Wass Albert köteteit azzal az ürüggyel távolították el a 2014-es csíksomlyói búcsún hogy „Romániában tilos Wass Albert-irodalmat árulni, ugyanis az írót jogerős ítélettel háborús bűnösnek nyilvánították az országban”[8] Ehhez azonban nem lett volna joguk, mivel a könyveket a marosvásárhelyi Mentor Kiadó nyomtatta, törvényesen. Ha valaki tiltólistára kerül, arról szólnak a könyvtáraknak, könyvkiadóknak is és azok nem árulhatják a könyveket, csak raktáron tárolhatják azokat és indokolt kutatásra adhatják ki, de ebben az esetben ilyen tiltásról nem volt tudomásuk. Arról esetleg lehet szó, hogy sürgősségi utasításra az irodalma felkerült tiltólistára, de erről bizonyos tudomás nem volt.11 „A háborús bűnösök kultuszát tiltó romániai jogszabály értelmében három erdélyi településen távolították el talapzatáról az író szobrát, könyvei némelyike azonban román fordításban is megjelent.”12
Emellett ebben az éveben, 2018. február 17.-én, halálának évfordulóján, Sepsiszentgyörgyön a megemlékezést nem tarthatták meg kellőképpen a vártemplom mellett a tiszteletére ültetett fánál, hiszen a rendfenntartók figyelmeztetést adtak ki, arra vonatkozóan, hogy ha megtartják azt, annak következményei lehetnek.[9]
Mindezek fényében kérdés, hogy megtehetik ezeket a korlátozásokat Wass Albert emlékének ápolásában? Hiszen már megtörtént a kiterjesztés azon célból, hogy eltöröljék Wass Albert elleni vádakat, amelyeket bizonyítékokkal alá is támasztottak, és mint fentebb említettem, ő maga is bizonyította Amerikai tartózkodása alatt, hogy ő nem követhette el az ellene felhozott vádakat.
Jegyzetek
[1] https://pozitivgondolatok.wordpress.com/tag/csiksomlyo/
[2] Medgyesy-Schmikli Norbert A csíksomlyói misztériumdrámák forrásai és ferences lelkiségtörténeti háttere, Doktori értekezés, 2006, Piliscsaba 3 Uo. 13.o.
[3] A vallásosság történelmi és szociológiai dimenziói Csíkban, Fejes Ildikó, Doktori értekezés, Pázmány Páter Katolikus Egyetem, 2014, 49.o.
[4] Uo. 50.o. 6 Uo.
[5] Felkerülhet a hungarikumok listájára a csíksomlyói búcsú, Krónika online, 2018. márc. 20.
https://kronika.ro/erdelyi-hirek/felkerulhet-a-hungarikumok-listajara-a-csiksomlyoi-bucsu
[6] Wass Albert bővebb életrajza, Wass Huba, ford. Lukácsi Éva, 7.o. http://www.wassalbert.eu/arhiv/wasalbert/rola/Wass_Huba_-_Wass_Albert_bovebb_eletrajza.pdf
[7] Uo. 9.o.
[8] Betiltották a Wass-kötetek árusítását Csíksomlyón, Jánosi András, Krónika online:https://kronika.ro/erdelyihirek/betiltottak-a-bucsun-wass-albertet 11 Uo. 12 Betiltották Wass Albert regényeit Csíksomlyón, uh.ro, 2014. június 11. http://uh.ro/orszagos/17938-betiltottak-wass-albert-regenyeit-csiksomlyon
[9] Tiltott megemlékezés, erdély.ma, 2018. február 19. http://www.erdely.ma/tiltott-megemlekezes/
Hivatkozás
MEDGYESY-SCHMIKLI Norbert, A csíksomlyói misztériumdrámák forrásai és ferences lelkiségtörténeti háttere, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2006, Piliscsaba
FEJES Ildikó, A vallásosság történelmi és szociológiai dimenziói Csíkban, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2014, Csíkszereda-Piliscsaba
MOHAY Tamás, A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás, L’ Harmattan kiadó, 2006, Budapest
WASS Huba, Wass Albert bővebb életrajza, ford. Lukácsi Éva
JÁNOSI András, Betiltották a Wass-kötetek árusítását Csíksomlyón, Krónika online, 2014. június 10., https://kronika.ro/erdelyi-hirek/betiltottak-a-bucsun-wass-albertet
2015
János Zsolt
A 16-17. SZÁZADI CSÍKSOMLYÓI ISKOLADRÁMÁK ÉGI PER-JELENETEI
Bevezetés
Dolgozatom célja a fikció és metafikció vizsgálata a csíksomlyói iskoladrámák, égi pör jeleneteiben, előadásaiban. A téma választásához nagy mértékben érzelmi viszony is fűződött, mivel Csíksomlyóhoz közeli településről származom, és az eddigi ismereteim szerettem volna tovább bővíteni. Nagy örömömre szolgált a kutatás, olvasás, mivel a téma nagyon is közeli számomra és ebből kifolyólag nagyobb kíváncsisággal, tanulni akarással álltam hozzá a téma kutatásához. Dolgozatom megírásához alaptételül szolgált Medgyesi S. Norbert 2009-ben megjelent összegző monográfiája, amely nagyon részletes és átfogó leírással rendelkezik a csíksomlyói iskoladrámákról és passiójátékokról. Medgyesi Norbert monográfiáján kívül felhasználtam Gyimesi Éva Teremtett világ című könyvét, aminek segítségével egy teljesen új szemszögből kiindulva vizsgálhattam az égi pör jeleneteit.
A dolgozatomat 6 nagy fejezetre osztottam fel amelyek a következőképpen rendeződnek. Első fejezet ad teret a rövid bevezetésnek, második fejezetben szó esik az irodalom és a fikció, metafikció kapcsolatáról. A harmadik részben a csíksomlyói iskoladrámákról szeretnék pár jellemzőt felsorolni, bevezetésként az égi per jelenetek vizsgálatához. A negyedik fejezetben a második részben taglalt elméletet szemléljük a gyakorlatban, csíksomlyói iskoladrámák szövegeiben, majd az befejező, negyedik fejezetben összekapcsoljuk az elméletet és gyakorlatot, levonjuk a következtetéseinket a fikció és metafikció meglétéről, viszonyáról az égi per-jelenetekben.
A passiójátékok segítségével a csíksomlyói ferences rend betekintést nyújtott az embereknek a hitük legfontosabb mozzanataiba. A passiójáték előadásával a ferencesek nem bonyolult és elvont teológiai fejtegetéseket tártak a nézők elé, hanem példabeszédekkel csodákkal továbbították mondanivalójukat, amit egy átlagember sokkal jobban megérthetett. A passiójátékok célkitűzése a bűnbánat elérése a híveknél, amelyre számos passiójáték részlete felhívja a figyelmet, ilyen jelenet például az égi per is.
Irodalom és fikció
Az irodalmi mű világa olyan összefüggésrendszer, amely magában hordozza saját igazságának feltételeit, s meggyőző erejét nemcsak ebből, hanem többnyire szövegének érzékletesen megjelenítő, képszerű voltából is nyeri.[1] A nyelv révén képzett világot, illetve a mű világában létrehozott új jelrendszert lehetetlen magában valóként az olvasótól függetlenül elképzelni. Az irodalom: hazugság- mondta Platón. „A költő sosem állít semmit, ezért nem is hazudik sohasem” -cáfolta Sir Philip Sidney.[2] E két megállapítás arra utal, hogy az irodalom logikailag különös, ha nem is hazug de nem is valódi kijelentésekkel él. Példaként felhozhatjuk a népmesék kezdőfordulatait: „Volt egyszer hol nem volt”. Az állítás elveszti bizonyosságát, komolyságát: az egész történet világos voltát maga a mesélő teszi kétségessé.[3] Az irodalmi szöveg maga teszi kétségessé állításainak szokványos tényvonatkozását, az emberi képesség mozgósításával, vagyis a képzelettel. Az írói kijelentésben szereplő tárgyak meghatározatlanok, nem feleltethetők meg az élet tapasztalati jelentőségeinek, csupán az elképzelhetőségük fontos. Az irodalmi szövegben szereplő állítások külsőleg nem különböznek a valódi állításoktól.[4] Az adekvát olvasói magatartás nem az, amely az irodalmi szövegben szereplő kijelentések tényvonatkozását teszi mérlegre. Ha ugyanis az olvasó arra kíváncsi, hogy mindez megfelel-e az igazságnak, akkor a szöveget már nem irodalomként olvassa, felszámolja azt a sajátosságot, amely a nem-irodalmi szövegtől megkülönbözteti.[5]
Az irodalmi mű szerzője nem állít, hanem „úgy tesz mintha állítana valamit”. Az tekinti hazugságnak az irodalmat, aki nem ismeri fel annak sajátos szabályait. Minden szöveg a maga kijelentései számára olyan hivatkozási alapot teremt, amely a kommunikációban a beszédhelyzet konvenciói által világosnak feltételezett. Egy külön nyelvi játékot hoz létre, és egy sajátos kontextust, amelyben kijelentései érvényesek. Az irodalmi szövegben, legyen az bármennyire abszurd, egy „lehetséges világot” indítványozó attitűd teszi védhetővé az összes kijelentést.
A metafikció, az „öntudatos” fikció; az anti-illúzionizmus, és az ön-referencialitás fogalmai kapcsolatosak vele. Másképp fikció a fikcióról, amely kommentál, tudósít a saját narratív és nyelvészeti identitásáról.
Csíksomlyói iskoladrámákról röviden
A drámák és passiójátékok nem pótolták a liturgiát, tehát a liturgián kívül foglaltak helyet. Különböző ünnepekkor került sor előadásokra, de a legnagyobb mértékben a nagyböjti időszakokban nagypénteken, és pünkösd szombatján tartottak előadást a diákok. A darabok betanítói és írói a ferences oktatók voltak, az előadók pedig az osztályok közül a tehetségesebb diákok. Az előadások helyszíneinek túlnyomó része csíksomlyói iskolájuk volt, eleinte a földszinten felállított színpadon szerepeltek.
A tanárok saját maguk állították össze az előadás szövegeit, amelyeknek fő alapja Biblia volt, úgy az Ószövetség mint az Újszövetség, és néha megtalálhatók benne apokrif eredetű jelenetek is. A drámák az irgalmasság cselekedeteit adták elő, sok esetben színeződtek székely népi humorral, szólásokkal.[6] Jellemző a parabolák és exemplumok túlnyomó kiválasztása, sok esetben a jelenetek sorrendjei sem egyeznek meg a Bibliáéval, ami nagy valószínűséggel a drámaíró válogatásának, rendszerezésének. eredménye. A szenvedéstörténetet a négy evangélium összeolvasásával vitték végbe. A bibliai anonim személyek több esetben tulajdonneveket is kaptak.
További jellegzetes motívumok Jézusnak a főpapokkal történő vitája, Júdás tragédiája, Péter mint a bűnbánattartás pozitív példája, Péter-siralmak, Júdás mint a bűnbánattartás negatív példája,[7] Júdás siralma és még bőven sorolhatnánk.
Az égi pör a csíksomlyói 16-17. századi ferences passiójátékokban
A csíksomlyói misztériumjátékok egyik legősibb, minden bizonnyal középkori történeti rétegéhez tartozik az un. égi pör, vagy más néven mennyei vita, mely Krisztus megtestesülését, illetve kereszthalálát hivatott eldönteni a Deus Pater udvarában.[8] Az égi per után általában Jézus nyilvános működésének egy-egy csodáját vagy példabeszédét vitték színre a drámaíró ferencesek.
Az 1727-ben Csíksomlyón előadott misztériumdráma égi perét Deus Pater vezeti be, majd Justitia követeli Ádám megbüntetését.[9] A Misericordia az emberiség megmentése érdekében emel szót, mert szerinte Ádám nem önszántából, hanem a Pártos Angyal szavára követte el a bűnt. Az ember egymaga tehetetlen a bűnnel szemben. Misericordia szerint is meg kell büntetni Ádámot, de könyörülni kell rajta, mert Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ezután Ádám kéri az Istent, hogy küldje el a Fiút. Itt szólalnak meg előképként az ószövetségi személyek. Majd Misericordia ismételt sürgetésére az Atya ítéletet hirdet: elküldi a Fiút a földre. A Fiú áldja ezért Atyját, egyedül Justitia apellál a döntés ellen.[10]
Az 1733-ban és az 1769-ben színre vitt misztériumjáték első jelenetei tárják elénk a legteljesebb égi pört, majd ezt követően a Makula nélkül való tükör alapján az Arma Christi-motívumot. Az Arma Christi az apokrif iratokban és a középkori hagyományban Krisztus kínzóeszközeinek összefoglaló neve. Az 1733-as misztériumdrámában hangsúlyos szerepet kap az égi pör, mint valamiféle jogi procedúra. A harmadik, a Sapientiae Angelus a töviskoronát hozza, közben Angelus Tertius megmagyarázza, hogy Ádám bűne miatt, az emberiség dicsőségének helyreállításáért kell viselnie Verbumnak a szenvedéseket. Végül Angelus Fidei a lándzsát adja át a reszkető Christusnak.[11]
A mennyei diskurzus témája a későközépkorban a megtestesülés vitájáról átváltott arra, hogy Krisztusnak kell-e szenvednie Ádám bűne miatt. A közös kapcsolódási pont: Ádám vétke, melyet az egész emberiség nevében követett el, és ettől kellett Isten Fiának megváltania az emberiséget. Ezért szerepel néhány csíksomlyói drámában az égi pör előtt a bűnbeesés története lírai szépségű Ádám-siralmakkal.[12]
A színjátékok logikai sorrendet állítanak fel az ősbűn és Krisztus kereszthalála között: ha nem lett volna Ádám bűne, nem kellett volna Jézusnak kereszten meghalnia. Azonban Istennek az eredeti bűn bekövetkezésétől függetlenül, és a megtestesült Ige elégtétele útján bekövetkező megváltástól függetlenül is az volt a szándéka, hogy a második isteni személy emberré legyen. [13]
Összefoglaló
A csíksomlyói iskoladrámák égi per jeleneteit több évbe is előadták, az idő során a szerzők, vagyis az iskola tanárai, szerzetesei folyamatosan módosítottak rajta. Apokrif gyökerekkel rendelkező égi per jelenetek minden számos előképrendszerrel vannak összefüggésben, mindegyikükben meghatározó jellegű a fikció és a metafikció jelenléte. Az előadás révén egy képzett világot, egy elképzelt eseménysort láthattak a nézők, egy fikciót adtak elő a diákok. A szövegek egy külön világot hoznak létre, jelen esetben mennyei szereplők alakítják az eseménysort, ők vitáznak egymással. A drámaszövegek írói a mennyei világot és a mennyei résztvevőket földi hasonlatosságára hozták létre, így egy külön nyelvi játékot hoztak létre, és ezzel együtt egy sajátos kontextust, amelyben a kijelentések, történések érvényesek.
A mennyei diskurzusban a legfontosabb kérdés, hogy a Isten fia meghaljon-e az emberiség bűneinek megváltásáért, köteles-e Jézus ekkora áldozatot vállaljon, hiszen az emberek Isten akarata ellen engedelmeskedtek a gonosznak, elfordultak az arca elől, ettek a tiltott gyümölcsből a tilalom ellenére is. Ezekkel az elképzelt jelenetekkel a drámaíró szerzetes fel akarta hívni az emberek figyelmét a bűnbánatra, hiszen csak Isten kegyelme és végtelen szeretete mentheti meg az emberiséget az örök bűntől, az örökös szenvedéstől és kárhozattól. A fikció és metafikció segítségével adja át mondanivalóját a mű, a megindító és érzelemdús képek megjelenítésével, fikciójával éri el az előadás vagy a szöveg célját, nagy benyomást gyakorol az olvasóra vagy nézőre. A csíksomlyói misztériumdámák mennyei vitáiban ószövetségi szereplők és allegorikus alakok, erények: Misericordia (Irgalmasság), Justitia (Igazságosság), Amor (Szeretet), Rigor (Szigor) szerepelnek
Jegyzetek
[1] CS. Gyímesi Éva, Teremtett Világ, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1983, 6.
[2] CS. Gyímesi Éva, i.m., 18.
[3] CS. Gyímesi Éva, i.m., 19.
[4] CS. Gyímesi Éva, i.m., 21.
[5] CS. Gyímesi Éva, i.m., 23.
[6] Medgyesy S. Norbert, A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 54.
[7] Medgyesy, i.m., 63.
[9] Medgyesy, i.m., 123.
[10] Uo.
[11] Uo.
[12] Medgyesy, i.m., 140.
[13] Medgyesy, i.m., 147.
BIBLIOGRÁFIA
Primér szöveg
- Demeter Júlia, "Nap, hold és csillagok, velem zokogjatok" : csíksomlyói passiójátékok a 18. századból, Budapest, Argumentum, 2003.
Szekundér szöveg
- Medgyesy S. Norbert, A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009.
- Bodó Márta, Egyház és színház: a liturgikus dráma és misztériumjáték drámaelméleti alapjai, Kolozsvár, Verbum, 2012.
- P. Boros Fortunát, Csíksomlyó, a kegyhely, Pallas Akadémia, Csíkszereda, 1994.
- Pintér Márta Zsuzsanna, A ferences iskolai színjátszás a XVIII. században, Budapest, Argumentum, 1993.
- Varga Imre, Történelem a színpadon: magyar történelmi tárgyú iskoladrámák a 17-18. században, Budapest, Argumentum, 2000.
- Laczkó-Dávid József, Csíksomlyó: a kegyhely, Csíksomlyó, Csíksomlyói Ferences Rendház: Mark House, 2009.
- CS. Gyímesi Éva, Teremtett Világ, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1983.
2017
Kacsó Anett
CSÍKSOMLYÓ HAJDANI ÉS MAI SZEMSZÖGBŐL
Ez a Wass Albert idézet írja le legmegfelelőbben Csíksomlyót, az ott lebegő nyugalmat és áhítatot, az oda igyekvő emberek lelkiségét, valamint azt ott kapott békét és erőt. Ezek mind kővek. Ha az idő változik is, ha az arcok kicserélődnek, a fent felsorolt értékek mindig sziklaszilárdan megmaradnak.
A következő dolgozatomban szeretném bemutatni Erdély szívét, Csíksomlyót, hajdani és mai vonatkozásban, kitérve a vallási, kulturális és kereskedelmi vonalára is. Valamint megemlíteném szokásokat, hiedelemvilágát és a körülötte keringő misztériumot, a Wass Albert könyvek eltűnését.
1. Csíksomlyó régi szemmel
„Nem számított, hogy mennyi ideig zötykölődtünk el szekérrel Csíkországig, amit ott kaptunk az egész esztendőre kitartott.” – eképp emlékezett vissza nagytatám, aki már kisgyermek kora óta mindig megmássza a Nyeregig vezető utat.
A csíksomlyói búcsú egy olyan keresztény-kulturális esemény, vagy jelenségnek is nevezhető, ami magyarok ezreit gyűjti össze és ami hatalmas lelki erővel látja el a résztvevőket.
Mindenik ember motivációja különböző, de hitük és az abban való megerősődés egyforma. Ez az a erő, ami képes ekkora embertömegeket megmozgatni. Természetesen a búcsúnak teológiai háttere van, aminek fő jelentőség a bűnbocsánat méltó elnyerése, az önmagunk vizsgálata és ezzel együtt az örök életért való könyörgés. A zarándokutnak is hasonló szerepe van, az áldozathozatal a lényeg, azzal, hogy az ember vállalja a hosszú út megtételét, áldozatot hoz az Úr nevében, ami hozzásegíti az őszinte és áhitatos gyónáshoz és annak meghallgattatásához. Ezáltal teljes búcsút lehet nyerni.
A másik fontos összetevője, amiért rengeteg ember özönlik oda, az a népi spiritualitásban gyökerezik. Ilyen a Segítő Mária-kultusz, a Csodatévő Mária- kultusz: A székelység régóta hisz a kegyszobor csodatevő erejében, és ezzel a hittel az egyháznak is szembesülnie kell. Ugyanis a katolikus vallás nem ismeri el a „csodatevő Szűzanya” dogmáját, de a püspöki jelentés végül is szentesítette a hívek erős meggyőződését.
Ez hatott leginkább a népi lélekre, ha nincs már remény, ha elveszettnek érezzük magunkat, az egyetlen menedék Szűz Mária oltalmazó keze. A népi köztudatban rengeteg dicsőítő ének maradt fent, ami ezt a mély kultuszt támogatja: középkori Mária-himnusz, a “Nyújtsd ki mennyből ó szent anyánk kezedet..”.kezdetű moldvai csángó vallásos népének is.
A csíksomlyói kegyszobor csodatevő, segítő ereje a népi tudatban sokszor úgy nyilvánul meg mint egy erő, amely magától a szobortól, vagyis szószoros értelmében a csíksomlyói Máriától származik.
Ahogy nagytatámat faggattam a búcsújárás kultuszáról, sokszor könny szökött a szemébe, ezzel is megerősítve a gondolatomat, hogy az előttem járó generációnak nem pusztán egy keresztény hagyományról szól az esemény, esetleg egy alkalomról, ahol távoli ismerősőkkel lehet találkozni, hanem sokkal, de sokkal többről. Az erős hitükről tesz tanubizonyságot az, hogy évről évre olyan alázatosággal és tisztelettel zarándokolnak több tíz vagy akár száz kilométert a bűnbocsánatért, az oltalomért. Valamint a közösségi élmény is központi szerephez jut, hogy ezt a hitben való megerősődést egyen egyenként is, de ugyanakkor együtt, mint közösség is átélhetik; ahogy gyülekeznek, a templomi lobogók alatt felfejlődnek, ahogyan vonulnak az utakon, a falvakon, imádkozva, énekelve. Ahogyan megérkeznek a búcsújáró helyre, köszöntik a Szűzanyát, meghatódva neki ajánlják magukat, gyermeküket, nehézségeiket, köszönetüket és könyörgéseiket; ahogyan részt vesznek szentmiséken, révületbe és áhitattal, a felmagasztalás érzése keríti hatalmába őket. Mind-mind kimondhatatlan élménykavalkádot jelent a számukra.
De ahogy dolgozatom elején a Wass Albert idézetben említettem, „a víz szalad”, ahogy az idő is.
2. Csíksomlyó modern szemmel
Ma már rengeteg hatás befolyásolja a pünkösdi búcsú végbemenetelét, kezdve a média közbenjárásától, a közlekedési eszközökön át, a kereskedelmi vonzatokkal bezárolag.
Egy látványos vizuális „spektákulumként”, “performanszként” fogható fel. Ezzel nem azt akarom kijelenteni, hogy ez a felfogás mindenkire érvényes, természetesen ma is meg lehet élni a búcsút mélységeiben és alázatában, hisz korábban is rituális tömegesemény volt. De a mai csíksomlyói búcsú nagymértékben látványszerű, figuratív jellegűvé vált.
Ma már a média, a tévéközvetítés határozza meg a búcsú szertartásrendjét, még a pünkösdszombati szentmise időbeosztását is a tévéközvetítéshez igazítják.
A búcsújárás helyett pedig sokan választják az otthon kényelmességét, és úgy nézik meg a tévében a prédikációt. A vizuális képek könnyebben „fogyaszhatók”, mint a megértést, dekodolást igénylő szövegek hallgatása. Valamint a média segítségével az infromáció villámgyorsan áramolhat akár több tízezer kilométer távolságra is. A modern „zarándokok” fényképezőgéppel, kamerával vagy mobiltelefonnal a kezükben meg is termelik és el is „fogyasztják” az általuk létrehozott Csíksomlyó-képet. Ezzel kissé beleavatkozva a “keresztaljakba” szerveződött települések, közösségek áhitatos csendjébe és imájába. A felfejlődött közlekedési eszközök is a gyorsaságot biztosítsák, elég reggel felkelni, pár óra auto út után már a helyszínen vagyunk. Nemrég megalakult a Székely Gyors, a Boldogasszony zarándokvonat és a Csíksomlyó Express is, amellyel akár az Anyaországból, akár közelebbi/ távolabbi részekről is képesek az emberek eljutni Erdély szívébe.
A harmadik legjelentősebb változást a kereskedelmi vonzat irányítja.
A kereskedelem kezdett „ráharapni” a búcsú fogalmára, próbál termelni és profitálni, ezáltal sajnos kiveszni látszik a kultúra és eszményi esemény varázsa. Erre szerencsére nagy figyelmet fordított a csíkszeredai ügyvezetőség és különböző kritériumoknak való megfelelés után nyilhattak meg a standok. Szabályozva van az is, hogy milyen termékeket árulhatnak ay ilyen helyeken, például: kézműves termékeket, a magyarsággal/székelységgel kapcsolatos árucikkeket, könyveket, játékokat, kegytárgyakat, élelmiszereket. Valamint az is törvénybe van foglalva, hogy milyen szakaszokon lehetnek felállítva ezek a pultok.
Az eddig felsorolt tényezőknek nyilvánvalóan meg van a pozitív oldala is, bennük van a segítségnyújtás akarata, például a tömegközlekedési eszközök által, vagy a gyors információközlés. Ám sokan vallják azt, hogy ezek megbontják a búcsú régi rituális rendjét, szabályszerűségét, meghitt és tiszteletteljes mivoltát. Emiatt esnek ki a régi szokások és/vagy lesz ami helyettesítse őket, (legtöbbször a média vagy a kereskedelmi tárgyak pótolják) esetleg akár űrként fognak virítani a köztudatban.
Igaz, hogy a „viz szalad”, de tudnunk kell, hogy a kővek maradnak. A sok változó és befolyásoló tényező ellenére nem szabad megengednünk, hogy a „kővek is elszaladjanak”, vagyis nekünk, új nemzedékeknek mindig tudnunk kell, hogy a Csíksomlyói búcsúnak milyen jelentősége van ránk nézve, szétszórt magyar nemzetre. A legjobban pedig a hagyományokból, népi hiedelmekből tudunk táplálkozni, annak ellenére, hogy sokszor próbálták „elvenni”, visszaszorítani azokat.
3. Érdekes szokások és Wass Albert a háttérben
Nagyszülőm elmondása szerint már a pünkösdöt megelőző héten nagy készülődés volt. A Sóvidéken erőpróba alapján választották ki, hogy ki viszi majd a község zászlaját. Akinek a legjobb fizikuma volt, az kapta e becses kinevezést. Vagy „Mű sóvidékiek tudtuk, hogy a Nyereg melyik részébe kell letelepednünk, oda Nyárádmente s Udvarhely közbé.”
A legerősebb, még ma is élő szokás a körmenet: A két Somlyó-hegy közé érkező tömeg szigorú hierarchia szerint vonul be. A keresztaljak, vagyis a kereszt alatt vonuló hívők ezzel a székelyek ősi hierarchiáját őrizték meg.
A hívek a búcsújáróhelyről megszentelt tárgyakat szoktak magukkal vinni: önmaguknak védelmező emlékeztetésül, az otthoniaknak pedig búcsúfiául, egy megszentelt nyírfaágat, vagy mézeskalácsot, esetleg szentelt vízet. Miért éppen nyírfagallyakkal díszítenek? Bizonyára 1567-ben a hargitai győzelem után, a hegyről való levonuláskor és a Somlyóra való fölmenetelkor éppen zöld nyirfaágakkal diszítették győzelmi lobogóikat. Mert május végén a nyírfa zöldel a legszebben. Aztán van egy népi hagyomány, miszerint a búcsúról hazavitt nyírfaágat beteszik a “belső szobába,” míg el nem hervad. Megszámolják, hogy hány levele van és a családnak naponta annyi Üdvözlégyet kell elmondania, ahány levél van az ágakon. Ezt az imát Szűz Mária tiszteletére, a család egészségéért, boldogságáért kell felajánlani. Amikor egy levél lehervad az ágról, megszűnik az imakötelezettség.
A ‘búcsúfia’ általában szentkép, kegykép másolata, érem, vagy valamely műtárgy, mely a búcsúra emlékeztet. Ezeket a búcsúsok megszenteltetik pappal, majd a kegyszoborhoz érintik. Ez a Segítő Mária-kultuszt erősíti, az a bensőséges hiedelem vezérli őket, hogy a kegykép csodatevő hatásából, segítő erejéből valami a búcsúfiára ráragad. Ezen kegytárgyakat otthon elteszik, vagy szeretteiknek adják. Az a tudat él lelkükben, hogy a somlyói segítő Mária velük van és mindig megvédi őket.
A gyerekeknek szánt búcsúfia közül a mézeskalács a legjellegzetesebb és persze a legfinomabb is. A mézeskalács valamikori kultikus eledel, vagyis szentelmény volt. Megették, hogy mintegy megszentelődjenek ezen eledel által. Erre utal az a mézeskalácsosok között élő hagyomány.
Ahogy már említettem, hosszas készülődés előzte meg a búcsút. A környző településekről kiválasztották a búcsúvezetőt, a zászlóvivőket valamint a csíkszeredai iskolákból a legjelesebb tanulót, aki vihette a „labarumot”, ami egy egyházi jelvény.
Érdekes szokásnak hangzott a gyógynövénygyűjtés is: a búcsúsok gyakran ismerik és össze is gyűjtik a ’Jézustenyere’ nevű fűvet, (magyar nevén fehérpimpót), vagy a ’szponcs”nevű lila virágú gyökeret. Ezeket hozzáérintik a kegyszoborhoz, majd hazaérve Bibliába teszik, esetleg teátfőznek belőle. Fontos mozzanatnak számít a Szűz Máriától való elköszönés is. Térdet hajtva őszintén áldást adnak a Segítőre, kérik a védelmet a haza útra és a jővő évi búcsúig is.
Sajnos ez a bensőséges jelenség nem mindig virágzott így.
1949-től kezdődően a búcsú nagyon útban volt a kommunista hatalomnak. Ez év július 4.-én tartották meg az utolsó búcsút. Jelentős politikai veszélyforrásnak tartottak minden vallási összejövetelt, ahol nagyobb tömeg gyülekezhetett. Minden eszközzel próbálták megakadályozni az ilyes eseményeket, így a búcsút is. A körmenetet és a templomon kívüli eseményeket betiltották, rengeteg megfigyelőt küldtve.
Nemcsak közvetve, hanem olykor közvetlenül is beavatkoztak, a hatalom emberei leszedték a zarándokokat a vonatról, mielőtt Csíkszeredába érkezhettek volna.
A félig misztikus és félig realista anyagból összegyúrt mozgalmat, ahol a nemzeti és vallási identitás megvallása zajlott, mindenképpen szemet szúrt a kommunistáknak és minden erejükkel a kigyomlálást szorgalmazták.
Ezek a szőrnyű dolgok csak 1989 környékén értek véget, akkor élesztették újjá az eseményt; Újból hozták a zászlókat, kereszteket, szervezett körmenetben végigjárták a kálváriát, virrasztottak, bátran énekelték a Székely himnuszt. Sőt, egy új elemmel is gazdagodott a búcsú, a csángó misével. Az “újjászületés” óta még nagyobb embertömeg kél zarándokútra. Mivel sokan már nem jutottak fel a Mária-szoborhoz, így a fő „élmény” a nagymise lett.
Ám a megtorlások hangja még fel-fel hangzik. „2014-ben a megyei rendőrség gazdasági osztályának munkatársai a szokásos ellenőrzések nyomán rendelték el, hogy az árusok leszedjék a standokról és a polcokról az író köteteit, arra hivatkozva, hogy Romániában tilos Wass Albert-irodalmat árulni, ugyanis az írót jogerős ítélettel háborús bűnösnek nyilvánították az országban.” [1]- írta több sajtó is.
De miért is okoz kellemetlenséget Wass Albert és munkássága? Mert "...egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok." [2] A lelkiismeret mondja meg az igazat, még ha fáj is. Véleményem szerint, a szabadság a legfontosabb, a szólás-és véleménykinyilvánítás szabadsága. Ez hiányzott hosszú évtizedeken át, a diktatúrák idején. “Az itteni társadalmakban az irodalomnak ”bekötötték a száját”. Csak azt lehetett leírni amit a hatalom szentesített. Wass Albert érdeme éppen az , hogy az idegenség körülményei közepette szabadon írhatott a magyarságot, olvasók sok millióját érintő kérdésekről. Ezért haragszanak rá a volt rendszer képviselői, szószólói, ezért nézi rossz szemmel sok olyan író, aki annak idején megalkudott. Az író számára nem lehet alku tárgya az alkotói szabadság.”[3] Ezt nyilatkozta egykori magyartanárom Dr. Szakács István Péter, megfogalmazva a Wass Albert körüli gyűlölet igazi gyökerét. Magyar, arisztokrata, kisebbségi íróként mind osztálybeli, mind nemzeti elnyomásban része volt, ám ő mindig transzilvanista nézeteitől vezérelve a nép mellett harcolt. Az állam, hogy törvényesen bűntetni tudja, gyilkossággal vádolta meg őt és édesapját, Wass Endrét, miszerint román nemzetiségű személyek meggyilkolására bujtatták fel a bevonuló magyar honvédtiszteket. Emiatt háborús bűnösként van nyilvántartva. A perre Kolozsváron került sor, ami több sebből is vérzik: “ Először is az eljárás időtartamának rövidsége. "Rekordidő" alatt folytatták le a pert: a vádiratot 1946. február 25-én bocsátották ki, ítéletet pedig 1946. március 13-án hirdettek A per koncepciós jellegét bizonyítja az is, hogy Wass Albertet kizárólag tanúvallomások alapján ítélték el. Míg az ellene szólóknak teljes mértékben igazat adtak, addig a mostohaanyja tanúvallomását, mely az író ártatlanságát bizonyította, teljes mértékben. “[4]
Ám a szellemi dolgok “veszélyesebbek”, ez a gyűlölet igazi oka. Ezután Amerikába szökött, ahonnan a román állam semmilyen módszerrel nem tudta hazahozni. Majd ott érte őt a halál. Így a per befejezetlen maradt, nem mentették fel a vádak alól.
Története bonyolult, néhol homály fedi és ellentmondásos dolgok is vannak. ’89-ig Wass Albert nevét még leírni sem lehetett, manapság könyvei megjelenhettek, főleg a Kráter és a Mentor könykiadó forgalmazza, de megemlékezéseket, köztereken szobrot emelni nem engedélyezett. Érdekesnek tartom megemlíteni, hogy nemrég, 2015-ben a szomszéd falunkban a rendőrség elkobzott egy Wass-szobrot egy férfi beltéri udvaráról. Még ma sem tisztázódott le, hogy a tulajdonos visszakaphatja-e a művét. Ezek után kijelenthetjük, hogy Wass Albert egy monumentális alak a magyar nép szemében, aki mindig értékeiket képviselte.
Összességében a magyarság mindig is erős hittel, odaadással viszonyult a Megváltóhoz és ugyanakkor saját identitásához is. Szokásaink, hagyományaink és hitvilágunk támaszt nyújtottak az évezredek alatt. Csíksomlyó mindig emblematikus jelképként fog tündökölni, amelynek egyesítő ereje összetartja e népet hitében, vallásában és öntudatában egyaránt. Visszakanyarodva dolgozatom elejére, „a kő marad, a kő marad”.
Jegyzetek
[1] Jánosi András online cikke, Székelyhon folyóirat, 2014. június 10.-ei száma
[2]“ A Wass Albert perről – Dr. Szakács István Péter tanár-író és Fosztó Áron Zoltán beszélgetése” Magyar Nemzet folyóirat, 2003. Március 11. száma
[3] “ A Wass Albert perről – Dr. Szakács István Péter tanár-író és Fosztó Áron Zoltán beszélgetése” Magyar Nemzet folyóirat, 2003. Március 11. száma
[4] Uo.
Bibliográfia
2018
A következő dolgozatomban szeretném bemutatni Erdély szívét, Csíksomlyót, hajdani és mai vonatkozásban, kitérve a vallási, kulturális és kereskedelmi vonalára is. Valamint megemlíteném szokásokat, hiedelemvilágát és a körülötte keringő misztériumot, a Wass Albert könyvek eltűnését.
1. Csíksomlyó régi szemmel
„Nem számított, hogy mennyi ideig zötykölődtünk el szekérrel Csíkországig, amit ott kaptunk az egész esztendőre kitartott.” – eképp emlékezett vissza nagytatám, aki már kisgyermek kora óta mindig megmássza a Nyeregig vezető utat.
A csíksomlyói búcsú egy olyan keresztény-kulturális esemény, vagy jelenségnek is nevezhető, ami magyarok ezreit gyűjti össze és ami hatalmas lelki erővel látja el a résztvevőket.
Mindenik ember motivációja különböző, de hitük és az abban való megerősődés egyforma. Ez az a erő, ami képes ekkora embertömegeket megmozgatni. Természetesen a búcsúnak teológiai háttere van, aminek fő jelentőség a bűnbocsánat méltó elnyerése, az önmagunk vizsgálata és ezzel együtt az örök életért való könyörgés. A zarándokutnak is hasonló szerepe van, az áldozathozatal a lényeg, azzal, hogy az ember vállalja a hosszú út megtételét, áldozatot hoz az Úr nevében, ami hozzásegíti az őszinte és áhitatos gyónáshoz és annak meghallgattatásához. Ezáltal teljes búcsút lehet nyerni.
A másik fontos összetevője, amiért rengeteg ember özönlik oda, az a népi spiritualitásban gyökerezik. Ilyen a Segítő Mária-kultusz, a Csodatévő Mária- kultusz: A székelység régóta hisz a kegyszobor csodatevő erejében, és ezzel a hittel az egyháznak is szembesülnie kell. Ugyanis a katolikus vallás nem ismeri el a „csodatevő Szűzanya” dogmáját, de a püspöki jelentés végül is szentesítette a hívek erős meggyőződését.
Ez hatott leginkább a népi lélekre, ha nincs már remény, ha elveszettnek érezzük magunkat, az egyetlen menedék Szűz Mária oltalmazó keze. A népi köztudatban rengeteg dicsőítő ének maradt fent, ami ezt a mély kultuszt támogatja: középkori Mária-himnusz, a “Nyújtsd ki mennyből ó szent anyánk kezedet..”.kezdetű moldvai csángó vallásos népének is.
A csíksomlyói kegyszobor csodatevő, segítő ereje a népi tudatban sokszor úgy nyilvánul meg mint egy erő, amely magától a szobortól, vagyis szószoros értelmében a csíksomlyói Máriától származik.
Ahogy nagytatámat faggattam a búcsújárás kultuszáról, sokszor könny szökött a szemébe, ezzel is megerősítve a gondolatomat, hogy az előttem járó generációnak nem pusztán egy keresztény hagyományról szól az esemény, esetleg egy alkalomról, ahol távoli ismerősőkkel lehet találkozni, hanem sokkal, de sokkal többről. Az erős hitükről tesz tanubizonyságot az, hogy évről évre olyan alázatosággal és tisztelettel zarándokolnak több tíz vagy akár száz kilométert a bűnbocsánatért, az oltalomért. Valamint a közösségi élmény is központi szerephez jut, hogy ezt a hitben való megerősődést egyen egyenként is, de ugyanakkor együtt, mint közösség is átélhetik; ahogy gyülekeznek, a templomi lobogók alatt felfejlődnek, ahogyan vonulnak az utakon, a falvakon, imádkozva, énekelve. Ahogyan megérkeznek a búcsújáró helyre, köszöntik a Szűzanyát, meghatódva neki ajánlják magukat, gyermeküket, nehézségeiket, köszönetüket és könyörgéseiket; ahogyan részt vesznek szentmiséken, révületbe és áhitattal, a felmagasztalás érzése keríti hatalmába őket. Mind-mind kimondhatatlan élménykavalkádot jelent a számukra.
De ahogy dolgozatom elején a Wass Albert idézetben említettem, „a víz szalad”, ahogy az idő is.
2. Csíksomlyó modern szemmel
Ma már rengeteg hatás befolyásolja a pünkösdi búcsú végbemenetelét, kezdve a média közbenjárásától, a közlekedési eszközökön át, a kereskedelmi vonzatokkal bezárolag.
Egy látványos vizuális „spektákulumként”, “performanszként” fogható fel. Ezzel nem azt akarom kijelenteni, hogy ez a felfogás mindenkire érvényes, természetesen ma is meg lehet élni a búcsút mélységeiben és alázatában, hisz korábban is rituális tömegesemény volt. De a mai csíksomlyói búcsú nagymértékben látványszerű, figuratív jellegűvé vált.
Ma már a média, a tévéközvetítés határozza meg a búcsú szertartásrendjét, még a pünkösdszombati szentmise időbeosztását is a tévéközvetítéshez igazítják.
A búcsújárás helyett pedig sokan választják az otthon kényelmességét, és úgy nézik meg a tévében a prédikációt. A vizuális képek könnyebben „fogyaszhatók”, mint a megértést, dekodolást igénylő szövegek hallgatása. Valamint a média segítségével az infromáció villámgyorsan áramolhat akár több tízezer kilométer távolságra is. A modern „zarándokok” fényképezőgéppel, kamerával vagy mobiltelefonnal a kezükben meg is termelik és el is „fogyasztják” az általuk létrehozott Csíksomlyó-képet. Ezzel kissé beleavatkozva a “keresztaljakba” szerveződött települések, közösségek áhitatos csendjébe és imájába. A felfejlődött közlekedési eszközök is a gyorsaságot biztosítsák, elég reggel felkelni, pár óra auto út után már a helyszínen vagyunk. Nemrég megalakult a Székely Gyors, a Boldogasszony zarándokvonat és a Csíksomlyó Express is, amellyel akár az Anyaországból, akár közelebbi/ távolabbi részekről is képesek az emberek eljutni Erdély szívébe.
A harmadik legjelentősebb változást a kereskedelmi vonzat irányítja.
A kereskedelem kezdett „ráharapni” a búcsú fogalmára, próbál termelni és profitálni, ezáltal sajnos kiveszni látszik a kultúra és eszményi esemény varázsa. Erre szerencsére nagy figyelmet fordított a csíkszeredai ügyvezetőség és különböző kritériumoknak való megfelelés után nyilhattak meg a standok. Szabályozva van az is, hogy milyen termékeket árulhatnak ay ilyen helyeken, például: kézműves termékeket, a magyarsággal/székelységgel kapcsolatos árucikkeket, könyveket, játékokat, kegytárgyakat, élelmiszereket. Valamint az is törvénybe van foglalva, hogy milyen szakaszokon lehetnek felállítva ezek a pultok.
Az eddig felsorolt tényezőknek nyilvánvalóan meg van a pozitív oldala is, bennük van a segítségnyújtás akarata, például a tömegközlekedési eszközök által, vagy a gyors információközlés. Ám sokan vallják azt, hogy ezek megbontják a búcsú régi rituális rendjét, szabályszerűségét, meghitt és tiszteletteljes mivoltát. Emiatt esnek ki a régi szokások és/vagy lesz ami helyettesítse őket, (legtöbbször a média vagy a kereskedelmi tárgyak pótolják) esetleg akár űrként fognak virítani a köztudatban.
Igaz, hogy a „viz szalad”, de tudnunk kell, hogy a kővek maradnak. A sok változó és befolyásoló tényező ellenére nem szabad megengednünk, hogy a „kővek is elszaladjanak”, vagyis nekünk, új nemzedékeknek mindig tudnunk kell, hogy a Csíksomlyói búcsúnak milyen jelentősége van ránk nézve, szétszórt magyar nemzetre. A legjobban pedig a hagyományokból, népi hiedelmekből tudunk táplálkozni, annak ellenére, hogy sokszor próbálták „elvenni”, visszaszorítani azokat.
3. Érdekes szokások és Wass Albert a háttérben
Nagyszülőm elmondása szerint már a pünkösdöt megelőző héten nagy készülődés volt. A Sóvidéken erőpróba alapján választották ki, hogy ki viszi majd a község zászlaját. Akinek a legjobb fizikuma volt, az kapta e becses kinevezést. Vagy „Mű sóvidékiek tudtuk, hogy a Nyereg melyik részébe kell letelepednünk, oda Nyárádmente s Udvarhely közbé.”
A legerősebb, még ma is élő szokás a körmenet: A két Somlyó-hegy közé érkező tömeg szigorú hierarchia szerint vonul be. A keresztaljak, vagyis a kereszt alatt vonuló hívők ezzel a székelyek ősi hierarchiáját őrizték meg.
A hívek a búcsújáróhelyről megszentelt tárgyakat szoktak magukkal vinni: önmaguknak védelmező emlékeztetésül, az otthoniaknak pedig búcsúfiául, egy megszentelt nyírfaágat, vagy mézeskalácsot, esetleg szentelt vízet. Miért éppen nyírfagallyakkal díszítenek? Bizonyára 1567-ben a hargitai győzelem után, a hegyről való levonuláskor és a Somlyóra való fölmenetelkor éppen zöld nyirfaágakkal diszítették győzelmi lobogóikat. Mert május végén a nyírfa zöldel a legszebben. Aztán van egy népi hagyomány, miszerint a búcsúról hazavitt nyírfaágat beteszik a “belső szobába,” míg el nem hervad. Megszámolják, hogy hány levele van és a családnak naponta annyi Üdvözlégyet kell elmondania, ahány levél van az ágakon. Ezt az imát Szűz Mária tiszteletére, a család egészségéért, boldogságáért kell felajánlani. Amikor egy levél lehervad az ágról, megszűnik az imakötelezettség.
A ‘búcsúfia’ általában szentkép, kegykép másolata, érem, vagy valamely műtárgy, mely a búcsúra emlékeztet. Ezeket a búcsúsok megszenteltetik pappal, majd a kegyszoborhoz érintik. Ez a Segítő Mária-kultuszt erősíti, az a bensőséges hiedelem vezérli őket, hogy a kegykép csodatevő hatásából, segítő erejéből valami a búcsúfiára ráragad. Ezen kegytárgyakat otthon elteszik, vagy szeretteiknek adják. Az a tudat él lelkükben, hogy a somlyói segítő Mária velük van és mindig megvédi őket.
A gyerekeknek szánt búcsúfia közül a mézeskalács a legjellegzetesebb és persze a legfinomabb is. A mézeskalács valamikori kultikus eledel, vagyis szentelmény volt. Megették, hogy mintegy megszentelődjenek ezen eledel által. Erre utal az a mézeskalácsosok között élő hagyomány.
Ahogy már említettem, hosszas készülődés előzte meg a búcsút. A környző településekről kiválasztották a búcsúvezetőt, a zászlóvivőket valamint a csíkszeredai iskolákból a legjelesebb tanulót, aki vihette a „labarumot”, ami egy egyházi jelvény.
Érdekes szokásnak hangzott a gyógynövénygyűjtés is: a búcsúsok gyakran ismerik és össze is gyűjtik a ’Jézustenyere’ nevű fűvet, (magyar nevén fehérpimpót), vagy a ’szponcs”nevű lila virágú gyökeret. Ezeket hozzáérintik a kegyszoborhoz, majd hazaérve Bibliába teszik, esetleg teátfőznek belőle. Fontos mozzanatnak számít a Szűz Máriától való elköszönés is. Térdet hajtva őszintén áldást adnak a Segítőre, kérik a védelmet a haza útra és a jővő évi búcsúig is.
Sajnos ez a bensőséges jelenség nem mindig virágzott így.
1949-től kezdődően a búcsú nagyon útban volt a kommunista hatalomnak. Ez év július 4.-én tartották meg az utolsó búcsút. Jelentős politikai veszélyforrásnak tartottak minden vallási összejövetelt, ahol nagyobb tömeg gyülekezhetett. Minden eszközzel próbálták megakadályozni az ilyes eseményeket, így a búcsút is. A körmenetet és a templomon kívüli eseményeket betiltották, rengeteg megfigyelőt küldtve.
Nemcsak közvetve, hanem olykor közvetlenül is beavatkoztak, a hatalom emberei leszedték a zarándokokat a vonatról, mielőtt Csíkszeredába érkezhettek volna.
A félig misztikus és félig realista anyagból összegyúrt mozgalmat, ahol a nemzeti és vallási identitás megvallása zajlott, mindenképpen szemet szúrt a kommunistáknak és minden erejükkel a kigyomlálást szorgalmazták.
Ezek a szőrnyű dolgok csak 1989 környékén értek véget, akkor élesztették újjá az eseményt; Újból hozták a zászlókat, kereszteket, szervezett körmenetben végigjárták a kálváriát, virrasztottak, bátran énekelték a Székely himnuszt. Sőt, egy új elemmel is gazdagodott a búcsú, a csángó misével. Az “újjászületés” óta még nagyobb embertömeg kél zarándokútra. Mivel sokan már nem jutottak fel a Mária-szoborhoz, így a fő „élmény” a nagymise lett.
Ám a megtorlások hangja még fel-fel hangzik. „2014-ben a megyei rendőrség gazdasági osztályának munkatársai a szokásos ellenőrzések nyomán rendelték el, hogy az árusok leszedjék a standokról és a polcokról az író köteteit, arra hivatkozva, hogy Romániában tilos Wass Albert-irodalmat árulni, ugyanis az írót jogerős ítélettel háborús bűnösnek nyilvánították az országban.” [1]- írta több sajtó is.
De miért is okoz kellemetlenséget Wass Albert és munkássága? Mert "...egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok." [2] A lelkiismeret mondja meg az igazat, még ha fáj is. Véleményem szerint, a szabadság a legfontosabb, a szólás-és véleménykinyilvánítás szabadsága. Ez hiányzott hosszú évtizedeken át, a diktatúrák idején. “Az itteni társadalmakban az irodalomnak ”bekötötték a száját”. Csak azt lehetett leírni amit a hatalom szentesített. Wass Albert érdeme éppen az , hogy az idegenség körülményei közepette szabadon írhatott a magyarságot, olvasók sok millióját érintő kérdésekről. Ezért haragszanak rá a volt rendszer képviselői, szószólói, ezért nézi rossz szemmel sok olyan író, aki annak idején megalkudott. Az író számára nem lehet alku tárgya az alkotói szabadság.”[3] Ezt nyilatkozta egykori magyartanárom Dr. Szakács István Péter, megfogalmazva a Wass Albert körüli gyűlölet igazi gyökerét. Magyar, arisztokrata, kisebbségi íróként mind osztálybeli, mind nemzeti elnyomásban része volt, ám ő mindig transzilvanista nézeteitől vezérelve a nép mellett harcolt. Az állam, hogy törvényesen bűntetni tudja, gyilkossággal vádolta meg őt és édesapját, Wass Endrét, miszerint román nemzetiségű személyek meggyilkolására bujtatták fel a bevonuló magyar honvédtiszteket. Emiatt háborús bűnösként van nyilvántartva. A perre Kolozsváron került sor, ami több sebből is vérzik: “ Először is az eljárás időtartamának rövidsége. "Rekordidő" alatt folytatták le a pert: a vádiratot 1946. február 25-én bocsátották ki, ítéletet pedig 1946. március 13-án hirdettek A per koncepciós jellegét bizonyítja az is, hogy Wass Albertet kizárólag tanúvallomások alapján ítélték el. Míg az ellene szólóknak teljes mértékben igazat adtak, addig a mostohaanyja tanúvallomását, mely az író ártatlanságát bizonyította, teljes mértékben. “[4]
Ám a szellemi dolgok “veszélyesebbek”, ez a gyűlölet igazi oka. Ezután Amerikába szökött, ahonnan a román állam semmilyen módszerrel nem tudta hazahozni. Majd ott érte őt a halál. Így a per befejezetlen maradt, nem mentették fel a vádak alól.
Története bonyolult, néhol homály fedi és ellentmondásos dolgok is vannak. ’89-ig Wass Albert nevét még leírni sem lehetett, manapság könyvei megjelenhettek, főleg a Kráter és a Mentor könykiadó forgalmazza, de megemlékezéseket, köztereken szobrot emelni nem engedélyezett. Érdekesnek tartom megemlíteni, hogy nemrég, 2015-ben a szomszéd falunkban a rendőrség elkobzott egy Wass-szobrot egy férfi beltéri udvaráról. Még ma sem tisztázódott le, hogy a tulajdonos visszakaphatja-e a művét. Ezek után kijelenthetjük, hogy Wass Albert egy monumentális alak a magyar nép szemében, aki mindig értékeiket képviselte.
Összességében a magyarság mindig is erős hittel, odaadással viszonyult a Megváltóhoz és ugyanakkor saját identitásához is. Szokásaink, hagyományaink és hitvilágunk támaszt nyújtottak az évezredek alatt. Csíksomlyó mindig emblematikus jelképként fog tündökölni, amelynek egyesítő ereje összetartja e népet hitében, vallásában és öntudatában egyaránt. Visszakanyarodva dolgozatom elejére, „a kő marad, a kő marad”.
Jegyzetek
[1] Jánosi András online cikke, Székelyhon folyóirat, 2014. június 10.-ei száma
[2]“ A Wass Albert perről – Dr. Szakács István Péter tanár-író és Fosztó Áron Zoltán beszélgetése” Magyar Nemzet folyóirat, 2003. Március 11. száma
[3] “ A Wass Albert perről – Dr. Szakács István Péter tanár-író és Fosztó Áron Zoltán beszélgetése” Magyar Nemzet folyóirat, 2003. Március 11. száma
[4] Uo.
Bibliográfia
- Tánczos Vilmos- “ A spirituális Csíksomlyó összetevője”
http://mariaut.hu/common/file-servlet/document/85/default/doc_url/tancosvilmos.pdf - Csinta Samu- “A népet Csíksomlyón sem lehet leváltani” - Beszélgetés Tánczos Vilmos néprajzkutatóval a búcsú teológiai és emberi dimenzióiról, Háromszék folyóirat, 2017. Június. 3.-ai száma
- Tánczos Vilmos- “Csíksomlyó és a csángók” In.: Csíksomlyó a népi vallásoságban
- Csíksomlyó online hírportálja- “Kegyszobor és búcsújárás”, 2016. Március 1. (bejegyzés)
http://www.csiksomlyo.ro/index.php/a-kegyhely/punkosdi-bucsu - Lukácsi Éva: “Wass Albert életművének értékelése” , (Születése 100. évfordulója tiszteletére tartott emlékezés)
- Szőcs Lóránt- “A csíksomlyói pünkösdi búcsú közelmúltja és jelene” , Székelyhon folyóirat, 2012. Május 5. -ei Száma
https://szekelyhon.ro/aktualis/csikszek/a-csiksomlyoi-punkosdi-bucsu-kozelmultja-es-jelene/print - Jánosi András-“ Betiltották a Wass-kötetek árusítását Csíksomlyón” Székelyhon folyóirat, 2014. Június 25.-ei száma
https://szekelyhon.ro/vilag/betiltottak-a-wass-kotetek-arusitasat-csiksomlyon?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201804 - “A Wass Albert perről – Dr. Szakács István Péter tanár-író és Fosztó Áron Zoltán beszélgetése” Magyar Nemzet folyóirat, 2003. Március 11. Száma
https://mno.hu/migr/egy-osszekuszalt-vilag-emberisegenek-lekiismerete-vagyok-734472
2018
Madaras Szilvia
CSÍKSOMLYÓ TITKAI
A helyről, ahol otthonra lelhet a szív
ELŐSZÓ
Dolgozatomban betekintést szeretnék nyújtani minden erre nyitott és érdeklődő olvasómnak, akik meg szeretnék ismerni Csíksomlyó rejtelmeit. Elsősorban, be szeretném mutatni e kis települést minden olyan történelmével, múltjával kapcsolatos általános jellemzőjét, amely felkeltheti az olvasó figyelmét.
Másodszor, érdemesnek vélem megemlíteni Csíksomlyó gazdag és mozgalmas életének sajátosságait, amelybe belefoglalom mai napig fennmaradt hagyományait, kulturális rendezvényeit, kereskedelmét és minden olyan mozzanatot, amely a társadalom és szociális élet felé irányul.
Mindenképp kiemelést érdemel pár sorban az egyik legnagyobb itt megrendezett társadalmi esemény, a csíksomlyói pünkösdi búcsú. Ezen belül ismertetem e nevezetes esemény menetét, lényegét, és nem utolsó sorban meghatározom az emberekkel való viszonyát (zarándokséták, buszok, vonatok). Pár sorban megemlíteném az 1989 utáni magyarságot érintő jelentős változásokat is.
A következőkben ismertetni szeretném közelebbről Csíksomlyó irodalmi életét, erre lehetősséget ad nevezetes könyvtára, amelyet a ferenceseknek köszönhetünk. Végül mindenképp fontosnak vélem ehhez kapcsolódóan tisztázni a 2014-ben kialakult botrányt, Wass Albert köteteivel kapcsolatosan.
Mielőtt dolgozatomnak mélyebb elemzésébe fognék, Márai Sándor [1] idézetével indítanék:
„A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.”
Mindenekelőtt azért tartottam megemlítésre méltónak ezt a gondolatot, mert úgy gondolom, Márai Sándor nagyon jól szavakba öntötte azt, hogy mennyire fontos foglalkoznunk a múltunkkal, népünkkel. Meg kell ismernünk hazánk hagyományait, tisztában kell lennünk mi miért történik még napjainkban is, mert csak így lehetünk méltó részesei hazánknak, történelmünknek. Szükségünk van arra, hogy megismerjük múltunkat, mert éppen annak a feltárásával teljesedhet ki a jelenünk.
Csíksomlyó azért is azonosul a haza fogalmával, mert hatalmas szívével befogadja az egész magyarságot szerte a világból.
CSÍKSOMLYÓRÓL RÖVIDEN
Csíksomlyó egykor önálló község, 1959 óta Csíkszereda településrésze, Romániában, Hargita megyében. A katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye, búcsújáróhelye és szellemi életének több évszázados központja.
Csíkról a ferencesek nélkül még az idegen is nagyon sovány képet és fogalmat alkothat magának. Az is igaz, hogy az erdélyi ferencesek igazi életével Csíkban találkozunk. Ez az összeforrás és szoros egymás mellett való haladás nem zárja ki annak a kérdésnek felvetését, hogy tulajdonképpen mikor is kerültek a ferencesek Csíkba, mikor jelentek meg ott legelőször? A könnyűnek látszó kérdésre nehéz feleletet adni, mert kevés írásos emlék maradt fenn a legrégibb időkből, s csak gyér nyomokra vagyunk utalva, amelyekről a letelepedés idejére következtethetünk. [2]
A település már 1335-ben létezett, azóta folyamatosan fejlődött. Okmányok is bizonyítják, hogy az 1400. évben a ferencesek már klastromot működtettek Csíksomlyón. A ferencesek csíki tartózkodásáról okmányokkal alátámasztott adatunk 1400. október 29-től van. A történelem során gyakran ismétlődő tatár, török támadások, a vallásháborúk sokszor fenyegették elpusztítással a rendházat. A ferencesek sokszor menekülni kényszerültek, de mindig visszatértek. Újjáépítették a felégetett épületeket és folytatták szívós, kitartó munkájukat, melynek eredményeként Csíksomlyó az évszázadok során a székelység vallási és kulturális központjává fejlődött. [3]
Az egykori gótikus templom - melyet a ferenceseknek köszönhetünk - mára már barokk stílusban pompázik, mivel az ellenséges hadak általi megrongálása végett újra kellett építeni. A templomban található híres Madonna-szobor a 16.századi fafaragóművészet remeke, a korabeli Madonna szobrok közül ez a legnagyobb.
A templomhoz kapcsolódik a Ferences kolostor, valamint a Szálvátor-kápolna, amelyeket külföldi és belföldi turisták egyaránt előszeretettel látogatnak.
KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEK, HAGYOMÁNYOK
Természetesen e cím alatt legfőképp a csíksomlyói búcsúra illik gondolnunk, hiszen valóban ez az esemény a legjelentősebb a kis település életében.
A csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferencesek segítségére legyenek a templomépítésben. Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett. [4]
A csíksomlyói búcsú a székelyek 1567-ben kezdődött, katolikus hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklata, amely 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált. A magyar katolikus és keresztény hívők által minden év pünkösdjén, több százezer résztvevő jelenlétében megtartott búcsú az erdélyi Csíksomlyó kegytemplomában és szabadtéri szentmise a közeli Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben zajlik.
A fentiek emlékére gyűlik össze minden év pünkösd szombatján a katolikus székelység, és a Kissomlyó hegyén nyírfaágakkal ékesített zászlókkal körmenetet tart. Az egykori eseményre emlékezve az is hagyomány, hogy a gyergyóalfavi keresztalja megy a menet elején. A menet legértékesebb tárgya a főoltár bal oldalán látható labarum [5]. A pünkösdszombati körmenetben ezt a menet központjában viszik a körmenetet vezető püspök előtt. A 30 kg súlyú jelképet a hagyomány szerint a katolikus gimnázium legjobb végzős diákjának tiszte vinni. A menetet szokásosan a csángók zárják.
A nyereghez különböző utak vezetnek. A Kissomlyó-hegy aljától a meredek oldalon a Szálvátor-kápolnán át.
A legmeredekebb úton vannak felállítva a keresztút stációi, amelyeket a búcsús nép szívesen jár végig, imádkozva a keresztútat. Jézus hágójának nevezik ezt a székelyek. [6] A régi kereszteket 1868-ban állították, ezek helyére az első világháború után újak kerültek. Jézus hágója 14 állomásból áll, amelyek Jézus keresztre feszítése felé megtett útjának mozzanatait mutatják be a zarándokoknak. Ennek az útnak a megtétele a nehezebb út, amellyel kimutatjuk együttérzésünket és kicsit mi is megszenvedünk azért, hogy feljussunk a csúcsra. Az állomások egy-egy személy vagy csoport hitét és áldozatkészségét hirdetik. Székely népünk áhítattal járta és járja Krisztus keresztútját és a maga keresztútját egyesíti vele.
Vannak közben más régi kőkeresztek is, amelyeket Stációs kereszteknek hívnak és előttük gyakran imádkoznak. A Csíksomlyóra zarándokló nép az egész Kissomlyó hegyét szent hegynek tartja.
Amikor a menet a Kissomlyó hegyén levő Szálvátor-kápolnához ér, eléneklik az „Egészen szép vagy Mária" című éneket, és így folytatódik tovább a körmenet.
A csíksomlyói búcsú Románia kommunista diktátorának, Nicolae Ceaușescunak az 1989-es bukása után (e mozzanat jelentős változásokat jelentett a magyarság számára) nemcsak az erdélyi, de a világ keresztény magyarságának ökumenikus közös nemzeti kegyhelyévé és találkozóhelyévé vált.
Hagyománnyá alakult, hogy minden év pünkösdjén zarándokok vonulnak fel gyalogosan a kápolnához. Míg kezdetben Gyergyó, Csík és Kászon hívő népe zarándokolt Csíksomlyóra, a későbbiekben csatlakoztak a háromszéki, udvarhelyi, marosszéki hívek és a moldvai csángók is. Manapság a világ minden tájáról érkeznek zarándokok. Ez nemcsak a kereszténység összetartását, de az egész magyarság összetartását jelképezi. Ez azzal is bizonyítható, hogy ilyen sok helyről érkeznek zarándokok, hosszú utakat megtéve, gyalogosan, zarándokvonatokkal, buszokkal.
Zarándokok indulnak gyalogosan akár kilóméterek százaival messzebbről is, azért, hogy részt vehessenek az egyetlen jeles napon, a búcsú napján. A zarándokvonatok egészen Magyarországról indulnak néhány nappal a búcsú előtt, több száz embert befogadva, hogy minden magyar biztonságban megérkezhessen. Érdekességképpen büszkén megemlíteném, hogy:
A zarándokok motivációi különbözőek, de a hívó szó azonos valamennyi zarándok szívében. A ma emberének szüksége, igénye van a mozgásra, nem csoda hát, hogy újra felfedezte a zarándoklatot, amihez természetesen hozzájárul az is, hogy sokkal könnyebb a helyváltoztatás, könnyebben eljutunk akár távolabbi kegyhelyekre is. Így a zarándoklat ma élő tradíció, amelynek során lehetőség nyílik arra, hogy aki útra kel, találkozzon Istennel.
A ma embere érzi, hogy szüksége van arra a lelki tartalomra, amit egy zarándoklat alatt élhet át. A zarándoklatnak megvan a maga ritmusa, hagyománya, ami találkozik a 21. század modern emberének az igényével. Nem lenne helyes, ha a búcsújárást az idős generáció vallásos gyakorlatának gondolnánk, hiszen egy-egy kegyhelyen számos fiatal is imádkozik, énekel, válaszolva a hívó szóra.
Említést szeretnék tenni a búcsú napján tartott kisebb hagyományokról is, mint például a kegytárgyak árusítása vagy a templomhoz vezető úton tanyázó árusok. Minden évben, a búcsú napján fiatalokat toboroznak kegytárgyak árusítására, akik székely viseletben a hegyen, valamint a templom körül is tevékenykednek. Naptárakat, szentképeket árusítanak. Úgy gondolom, ez a hagyomány fontos szerepet játszik a búcsú életében, mivel nemcsak, hogy a fiatalok számára zsebpénzlehetősséget, valamint felejthetetlen élményt kínál, még hasznos is a zarándokok számára. Megkönnyíti azok dolgát, akik emléket szeretnének hazavinni, mert könnyen hozzájuthatnak ezekhez a tárgyakhoz, a folyamatosan talpon levő árusoknak köszönhetően.
„Búcsú fiát” az úton letelepedett árusoktól is be lehet gyűjteni, akik színes kínálatukkal szinte megbabonázzák az arra járókat. Színes cukorkák, mézeskalácsházak, kedves kis „sütött” jókívánságok, csábító illatok, valamint minden olyan apróság, amely szép emlékként szolgálhat a visszaemlékezés pillanataiban.
A kereskedelem csak úgy virágzik, minden évben meglepetéseket tartogat a vásárlók számára.
A „búcsú fia” sokat jelenthet azok számára, akik nem tudtak részt venni ezen az eseményen, így kicsit közelebb érezhetik magukat a kegyhelyhez, kicsit közelebb kerülhet a szívükhöz, mintha ők is ott lettek volna.
AZ EZER SZÉKELY LEÁNY-NAP
A katolikus székely ifjúságnak a csíksomlyói tűztől eltávolodnia nem szabad. Ez a történelmi tudat és örökség rögzítette meg azt a gondolatot, hogyha már a tanulóifjúságot elvitték a segítő Szűzanya közvetlen közelségéből, akkor minden rendű és rangú katolikus székely ifjút évenként össze kell legalább egyszer gyűjteni, és figyelmeztetni kell arra az örökségre, amelyet akkor nyertek, mikor István pappal Gyergyóból először idezarándokoltak, hogy hitüket megvédjék.
A hívó szót megértették, és az első alkalommal 1600 leány jött össze nemzeti viseletében, gyónt és áldozott, szavalt, játszott és táncolt, és fogadalmat tett, hogy ruhájához, hitéhez, szokásaihoz és erkölcséhez ragaszkodni fog.
Az első összejövetel után a következő években is összejöttek, hacsak a hivatalos hatósság meg nem akadályozta.
A gondolat életrevalóságát mi sem bizonyítja jobban, hogy szükségét látták ezen a napon a legény ifjúság felvonultatásának is.
Az Ezer Székely Leány-nap kezdett kiszélesedni. Életre hívták azt vidékenként is, hogy annál tömörebbé tegyék a cél megvalósítását. Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Kolozsvár, Budapest jelzik azokat az útvonalakat, amelyek a székely ifjúságot keresik, hogy a csíksomlyói gondolat áramkörébe bekapcsolják. Akárhol is rendezik meg az Ezer Székely Leány-napot, a központ mindig Csíksomlyó. Ide, a segítő Mária köré gyűjtik össze legalább gondolatban Mária lelkes leventéit.
Akárkik rendezik, akárhová hívják össze ifjúságukat, csak a csíksomlyói tűznél melegednek, s ennek a tűznek kialudnia nem szabad. Amint arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezt a tüzet a csíksomlyói ferencesek gyújtották meg. [9]
KÖZELEBB A KULTÚRÁHOZ
Csíksomlyó kulturális gazdagsága és értékessége könyvtárában is rejlik, amely több mint 500 éves múlttal rendelkezik.
A szerzetesi élet közösségében nagyon fontos szerepe van a könyvtárnak. A tudománynak melegágya ma is minden nagyobb szerzetes intézmény. Könyvtárra akkor is szükség van, ha a rendtagok nem foglalkoznak kimondottan a tudományok művelésével, mert úgy a szemlélődő életet, mint a lelkipásztorkodást állandó előtanulmányozás és rákészülés nélkül alig lehet elképzelni.
Az elmúlt századok alatt a ferences barátok [10], nagy gonddal, sok fáradsággal Csíksomlyón több ezer kötetes könyvtárat hoztak létre. Története a XV. századra megy vissza. Könyvtáruk Erdély egyik legértékesebb és leggazdagabb egyházi gyűjteménye volt. A fennmaradt 96 ősnyomtatvány, a festett pergamen kódexek, a XVI-XVII. századi könyvritkaságok - köztük számos régi magyar nyomtatvány - és a kéziratos kötetek adják e gyűjtemény értékét.
A csíksomlyói klastrom élete mindig megoszlott a lelkipásztori munka és a tudományok továbbadása között, s különben is a múltban a háznak nagyon sok szent életű tagja, híres szónoka volt, akik tudományukat az elmélkedő imádság és folytonos tanulmányozással gyarapították és fejlesztették. Azért a könyvtárnak az a szerepe volt a belső életben, mint a cellának, az oratóriumnak és templomnak.
Aki belép a könyvtárba, az erről a megállapításról könnyen bizonyságot szerezhet, mert a beszerzett könyvek mennyisége, kora mindent szó szerint igazol.
A ferences barátok Csíksomlyón összegyűjtött könyvtára az egyetlen fennmaradt középkori eredetű erdélyi magyar könyvgyűjteményünk. A csíksomlyói ferences templomról, könyveiről a legrégibb említést egy 1444-ben kelt pápai bulla11 őrzi. Nem kis meghatottsággal olvassa a ma embere a kis híján hat évszázada kelt szöveget, mellyel a híveket a templom javára szolgáló adakozásra, liturgiai felszerelések, sőt könyvek adományozására szólítják.
A XVI.-XVII. században a kolostor mellett képíró műhely működött. A XVII-XVIII. században a nyomda mellett könyvkiadó műhely is tevékenykedett. Itt kötötték be a nyomda termékeit és újították fel a híres könyvtár egyes köteteit. A bőrkötéseket általában vaknyomásos technikával díszítették, de alkalmazták az aranyozást is. A fennmaradt díszítő szerszámok (görgetők, bélyegzők, filéták), 116 darab, a XVII-XVIII. században rézből készültek, értékes ötvösmunkák, és a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében találhatók.
A könyvtár értékesebb részének hányatott sorsa volt az 1944-1987-es években. A keleti háborús front közeledtével a barátok elrejtették a legértékesebb könyveket. Egy részüket a rendház padlásán, más részüket az ebédlő falában helyezték el. 1951-ben az akkori államrendszer elvette a ferencesektől a kolostort. A könyveket beszállította a csíkszeredai múzeumba.
Az idők folyamán sorra előkerültek az elrejtett könyvek. Sajnos, az ebédlői falba tett könyvek beáztak, meggombásodtak. A többi értékes könyvet a Csíki Székely Múzeum vezetősége és személyzete gondoskodásából Bukarestben szakszerűen restaurálták és most ugyanott, a Csíki Székely Múzeumban, gondosan őrzik, további törvényes rendelkezésig.
Sajnos jelenleg nem tudjuk, hogy mi értéke van a könyvtárnak, mert a XIX. században a szerzetes élet nemcsak Erdélyben, hanem az egész világon nagyon lehanyatlott. Minden szerzetesi intézményt vagy megölt vagy megbénított a jozefinizmus kihatása. Ezért a múlt század közepén a könyvtár fejlődése megakadt. Milyen értékei mentek veszendőbe, arról még fogalmunk sincs, s milyen értékeket rejt ma magában, azt nem is sejtjük, mert rendezetlen, még csak katalógusa sincs. Amely értékeiben biztosak lehetünk, azok a kéziratai, ősnyomtatványai és a XVII-XVIII. századból egyes tudományágakat képviselő könyvei. [12]
Az iskola, a könyvnyomtatás, a könyvkötő műhely, a nagyhírű könyvtár, s a képíró műhely a ferencrendiek kolostorát, Csíksomlyót, térben és időben messzire kiható keresztény művelődési központtá tette.
Ezért fontos, hogy ezek a könyvek minél jobb, épebb állapotukban fennmaradjanak, mert ezek tartják fenn Csíksomlyó kulturális értékeit. A könyvek nagyon fontosak a település múltjára tekintve, mert nagy jelentőséggel bírnak a csíksomlyói könyvtár múltjára nézve is.
Úgy gondolom, fontos megőriznünk őseink munkáját, mert ezek képezik jelenünk értékeit. Amit akkor ők létrehoztak, megalkottak, nemcsak akkor számított, de ugyanúgy ma is nagy szerepet játszik társadalmunkban. Értékelnünk kell ezeket a munkásságokat, mert ezek segítettek nekünk fejlődni a mában, hinni abban, hogy együtt maradandó dolgokra vagyunk képesek.
LEFOGLALT WASS ALBERT-KÖTETEK
Gróf szentegyedi és cegei Wass Albert (1908-1988) erdélyi magyar író és költő. Ő a magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alakja; a hivatalos irodalomtörténet mintha tudomást sem venne róla, miközben sokan a legnagyobbak között emlegetik, és masszív, politikai felhangoktól sem mentes kultusz alakult ki körülötte mind Erdélyben, mint Magyarországon. Nicolae Ceaușescu zsarnoksága éveiben Romániában betiltották a könyveit, 1985 őszén pedig értesítést kapott az Interpoltól, hogy a „Kárpátok Géniusza” Securitate-ügynököket küldött át az Amerikai Egyesült Államokba diplomataként a washingtoni nagykövetség és a clevelandi konzulátus mellé. Az értesítés szerint „Ezeknek egyik feladata az, hogy engem eltegyenek láb alól" – írta Wass Albert. [13]
Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt.
Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik.
A fiatal gróf számára az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regénye hozta meg, aminek köszönhetően Baumgarten-díjban részesült (ezt a díjat 1940-ben is megkapta) és több irodalmi társaság is tagjává fogadta. Molter Károly az 1941-ben megjelent Erdélyi elbeszélők című antológiában így méltatta:
„Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám.”14
2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben a közönségszavazatok alapján az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét a szavazók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet!, meg a Kard és kasza.
Talán még emlékszünk a 2014-es csíksomlyói búcsún történt Wass Albert botrányra. Valójában „bolhából-elefánt” sztoriról van szó, amely talán mondható teljesen értelmét vesztettnek.
Tulajdonképpen arról lenne szó, hogy 2014. június 7-én a csíksomlyói pünkösdi búcsún a román rendőrség a búcsú árusainak standjaiban Wass Albert kötetekre bukkant. Ez elég volt ahhoz, hogy abban a pillanatban lefoglalják az összes ott árusított példányt. Hogy volt-e ennek értelme?
A rendőrség arra hivatkozott, hogy azért volt szükség erre, mert az írót jogerős ítélettel háborús bűnösnek nyilvánították, és 2002 óta a kormányrendelet tiltja a fasiszta, rasszista illetve idegengyűlölő szimbólumok használatát és az emberiesség elleni bűntettek elkövetőinek népszerűsítését.
Viszont még mindig nem túl meggyőző ezen eljárás szükségessége egy ilyen esemény keretein belül.
Szabó Károly, a székelyudvarhelyi könyvtár munkatársa megerősítette, valóban létezik Romániában könyvekre vonatkozó tiltólista, de az olyan kiadásokat tartalmaz, mint például Adolf Hitler Mein Kampfja [15]. Azt is tudatta, ha egy író felkerül a tiltólistára, értesítik a könyvtárakat, hogy a műveit raktáron kell tárolni, és csak kutatási célokra szabad kiadni. A könyvtáros hozzátette, nincs tudomása arról, hogy Wass Albert is felkerült volna a tiltólistára.
Káli Király István, a Mentor Kiadó főszerkesztője határozottan cáfolta, hogy az író tiltólistára került volna. Szerinte a csíksomlyói incidens a túlbuzgó ellenőrök rovására írható. A kiadóvezető az eljárást hatalommal való visszaélésnek minősítette.
Az erdélyi arisztokrata családból származó Wass Albertet 1946-ban háborús bűnök elkövetése miatt egy kolozsvári népbíróság távollétében halálra ítélte. Azzal vádolták a korabeli román hatóságok, hogy 1940-ben, a magyar hadsereg Észak-Erdélybe történő bevonulásakor parancsot adott több ember kivégzésére. A háborús bűnösök kultuszát tiltó romániai jogszabály értelmében három erdélyi településen távolították el talapzatáról az író szobrát, könyvei némelyike azonban román fordításban is megjelent.
Tekintve arra, hogy a Mentor kiadó főszerkesztője határozottan cáfolja Wass Albert tiltólistán való szereplését, megkérdőjelezhető, hogy az eljárás valóban helyes volt-e. Mivel nem lehetünk biztosak abban, hogy az elkobzás valós tényekre alapul, vagy sem, inkább a román rendőrség tetteit kérdőjelezzük meg, mintsem veszélybe sodornánk népünk nyugalmát.
VÉGSZÓ
Méltó befejezést úgy gondolom csak költői szavakból alkothatunk, mely tulajdonképpen kitisztítja a zavaros elmét, és pontot tesz a történet végére. Juhászné Bérces Anikó versét16 szeretném megosztani:
Ha felvirrad Pünkösd napja, a Szentlélek ünnepe,
Több százezren indulnak el a csíksomlyói ünnepre.
Ki magyarnak vallja magát, idetalál bárhonnan,
A föld mind zeg-zúgából, a lakhelye bárhol van.
Keresztalják menetelnek mindenféle irányból,
Zászlójuk jó magasan leng, látni messze határból.
Köszönhető mindez három erős, izmos legénynek,
Kik e nehéz feladattól egyáltalán nem félnek.
Megtettek sok kilométert estétől és hajnaltól,
Hogy melyik falu követei, megtudni a zászlókról.
Első sorban hat kolompos vezeti a menetet,
Gyapjú székelyharisnyában diktálják az ütemet.
Kiválasztott emberek ők, kik jó példát mutattak,
Elmúlt évben tetteikkel sokat bizonyítottak.
A mögöttük menetelők, cserzett arcú emberek,
Kikben tisztán, eredendőn él az Isten-tisztelet.
Sokat megélt székelyek ők, csüggedést nem ismernek,
Szent éneket, áhítattal, lelkesen énekelnek.
Együtt jön el a sok falu apraja és a nagyja,
Ezzel aztán a hagyományt szépen továbbadja.
Zötykölődő szekereken oly vidám a hangulat,
Mosolyogva integetnek, minden honfitársuknak.
Hegy oldalán több irányból kanyarog fel a jó nép,
Mintha tarka csíkos szoknyát venne fel a hegyvidék.
Fenyő süveg azt susogja, Istenem, ez milyen szép!
Sok magyar szív együtt dobban, s egyet érez mindenképp.
A szentmise áhítata a lelkeket emeli,
Jó Szűzanya segítségét kéri itten mindenki.
Hogy óvja meg drága honunk, a ránk leső bajoktól,
Szabadítson már meg végre a sátáni gonosztól.
Bőven van a rovásunkon, mert szégyen és gyalázat,
Ki testvérét megtagadta, lehet erre bocsánat?
Bánd meg magyar a bűnödet, s kérjed Istenanyádat,
Emelje fel poraiból széjjeltépett hazádat!
A szertartást ember árja kitárt szívvel követi,
És hogy többé nem vétkezik, megfogadja, - s így teszi?
Áldását a püspök atya útravalóul adja,
Bensőnket a búcsú hangja mélységesen áthatja.
A himnuszok dallamától zeng a Kárpátoknak bérce,
Somlyói hegy beleremeg az imádság erejébe.
Szűz Mária sűrű könnye záporként hull a fejünkre.
Siratja dicső nemzetét, biztatja hívei tömegét,
"Szegény népem térjél észre, ha becsapnak, vedd azt észre,
Tiszta fejjel elmélkedj, szálljon rád a Szentlélek!"
Türelmesen ballag a nép, sokan fogják egymás kezét.
Reménykednek szeretetben, és bíznak egy szebb jövőben.
Visszanézve komor a kép, bezárkózik a hegyvidék.
Felhőlepel takarja el, hogy újra lásd, ismét jöjj el!
Még meg szeretnék említeni néhány sokatmondó idézetet:
„Csíksomlyó az átlag kolostorok felett áll. Kegyeletre gerjeszt, vonzó hatást gyakorol, benső indításra kelt puszta létében is. Százezrekre gyakorol élő benyomást ösztönösen érzett erejével is. Mérhetetlen egyedi és kizárólagos közös értékeket hordoz Csíksomlyó léte és története magában.”
„Világítótoronyként állott a csíki székelységnek, a papságnak a szellem és hit védelmében.”
– P. Benedek Fidél: Csíksomlyó
Ha pregnánsan, röviden összekapcsolni szeretném Csíksomlyó lényegét, akkor azt talán úgy tudnám megtenni, hogy az egész csíksomlyói történet egy valamit, egy igaz eseményt bizonyít, mégpedig elemi erővel, hogy amikor eljött az idők teljessége, amikor betelt az idő, a plenitudó temporis, elküldte az Atya a fiát, Jézus Krisztust, aki Megváltó lett halálával és feltámadásával, egy asszony által lépett be az emberiség töténelmében, Mária a neve, és az ő Istenanyaságát úgy tiszteljük, mint ahogyan illik egy sokat próbált nemzetnek aki Erdélyországban ezt Babba Máriában, azon kívül pedig Boldogasszonyban látta meg először.
Jegyzetek
[1] Márai Sándor (1900-1989) – 20. századi magyar író, költő, újságíró. Az 1930-as évek korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozik
[2] Dr.P.Boros Fortunát O.F.M. , Csíksomlyó, a kegyhely, Pallas-Akadémia Csíkszereda, 1994
[3] Dr.P.Boros Fortunát O.F.M , Csíksomlyó, a kegyhely, Pallas-Akadémia Csíkszereda, 1994 , 9-10.
[4] Mátyás Flórián: Chronicon Dubnicense, 1884, Pécs, idézi Endes Miklós:Csík- Gyergyó- Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig, Akadémiai Kiadó 1994, 25.
[5] labarum – az 1567-es hargitai csata győzelmének emlékére készítették . A kegytemplom és a búcsú értékes tárgyai közé tartozik a kegytemplom főoltárának bal oldalán, amit a nép labóriumnak nevez. A Labarum az ókorban, Nagy Konstantin (306-337) római császár idején hadizászló, a győzelem jelképe volt. A mostani Labarumot a pünkösdszombati körmenet középpontjában viszik, a körmenetet vezető főpapság és papság előtt.
( http://www.csiksomlyo.ro/index.php/a-kegyhely/kegytemplom/36-labarum)
[6] Jézus-hágó, A Somlyó hegye, 2015. május 16.
(http://csiksomlyo.ro/index.php/a-kegyhely/a-somlyo-hegye/jezus-hago)
[7] A Történelmi Székely Gyors és előképe. (Hozzáférés: 2014. január 12.)
[8] Boldogasszony zarándokvonattal a 2012. évi Csíksomlyói búcsúba. (Hozzáférés: 2014. január 12.)
[9] Dr. P. Boros Fortunát O.F.M., Csíksomlyó, a kegyhely , Pallas-Akadémia Csíkszereda, 1994, 166-169.
[10] Ferences barátok – római katolikus szerzetesrend, melyet Assisi Szent Ferenc (1182-1226) alapított 1209-ben
[11] Bulla – olyan fémpecsét, melyet ünnepi oklevelekre erősítettek. Bullának nevezték a fém-függőpecsétes pápai vagy császári oklevelet is
[12] Dr. P. Boros Fortunát O.F.M., Csíksomlyó, a kegyhely , Pallas-Akadémia Csíkszereda, 1994, 120-121.
[13]Wass Albert születésének 102. évfordulója - 2010. január 8.
[14] Erdélyi Elbeszélők, Kolozsvár, 1941
[15] Adolf Hitler: Mein Kampf (Harcom) – Adolf Hitler nemzetszocialista vezető egyetlen, még életében kiadott kiadott könyve, melyet ladsbergi fogsága idején kezdett el írni. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett.
[16] Juhászné Bérces Anikó: Csíksomlyói búcsú, 2009. május 30.
Bibliográfia
DEZSŐ László, Csíksomlyó, Szerk. Dezső László, Muckenhaupt Erzsébet, P.Urbán Erik, Gyergyószentmiklós, Mark House, 2013
DACZÓ Árpád (P.Lukács O.F.M.), Csíksomlyó titka,Mária-tisztelet a néphagyományban, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2000
DR.P.BOROS Fortunát O.F.M, Csíksomlyó, a kegyhely, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1994
GÓDOR András, Csíksomlyóról röviden, 2016.máj.10.
PASZKANZS, Miért nem lehet világörökség a csíksomlyói búcsú? – Háromszék, 2018.március 1.
BORSODI L. László ferences sajtóreferens, Csíksomlyói pünkösdi búcsú az ifjúság évében
HARKAINÉ Füzes Rita, Tartson velünk Ön is a csíksomlyói búcsúba!, 2016.04.17.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%ADksomly%C3%B3i_b%C3%BAcs%C3%BA#cite_note-43
DACZÓ Katalin, Bemutatkozás, Megjelent a Hargita Népe 2014. február 4-i számában.
ISMERETLEN, Könyvtár, 2016.február 29.
2018
Dolgozatomban betekintést szeretnék nyújtani minden erre nyitott és érdeklődő olvasómnak, akik meg szeretnék ismerni Csíksomlyó rejtelmeit. Elsősorban, be szeretném mutatni e kis települést minden olyan történelmével, múltjával kapcsolatos általános jellemzőjét, amely felkeltheti az olvasó figyelmét.
Másodszor, érdemesnek vélem megemlíteni Csíksomlyó gazdag és mozgalmas életének sajátosságait, amelybe belefoglalom mai napig fennmaradt hagyományait, kulturális rendezvényeit, kereskedelmét és minden olyan mozzanatot, amely a társadalom és szociális élet felé irányul.
Mindenképp kiemelést érdemel pár sorban az egyik legnagyobb itt megrendezett társadalmi esemény, a csíksomlyói pünkösdi búcsú. Ezen belül ismertetem e nevezetes esemény menetét, lényegét, és nem utolsó sorban meghatározom az emberekkel való viszonyát (zarándokséták, buszok, vonatok). Pár sorban megemlíteném az 1989 utáni magyarságot érintő jelentős változásokat is.
A következőkben ismertetni szeretném közelebbről Csíksomlyó irodalmi életét, erre lehetősséget ad nevezetes könyvtára, amelyet a ferenceseknek köszönhetünk. Végül mindenképp fontosnak vélem ehhez kapcsolódóan tisztázni a 2014-ben kialakult botrányt, Wass Albert köteteivel kapcsolatosan.
Mielőtt dolgozatomnak mélyebb elemzésébe fognék, Márai Sándor [1] idézetével indítanék:
„A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.”
Mindenekelőtt azért tartottam megemlítésre méltónak ezt a gondolatot, mert úgy gondolom, Márai Sándor nagyon jól szavakba öntötte azt, hogy mennyire fontos foglalkoznunk a múltunkkal, népünkkel. Meg kell ismernünk hazánk hagyományait, tisztában kell lennünk mi miért történik még napjainkban is, mert csak így lehetünk méltó részesei hazánknak, történelmünknek. Szükségünk van arra, hogy megismerjük múltunkat, mert éppen annak a feltárásával teljesedhet ki a jelenünk.
Csíksomlyó azért is azonosul a haza fogalmával, mert hatalmas szívével befogadja az egész magyarságot szerte a világból.
CSÍKSOMLYÓRÓL RÖVIDEN
Csíksomlyó egykor önálló község, 1959 óta Csíkszereda településrésze, Romániában, Hargita megyében. A katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye, búcsújáróhelye és szellemi életének több évszázados központja.
Csíkról a ferencesek nélkül még az idegen is nagyon sovány képet és fogalmat alkothat magának. Az is igaz, hogy az erdélyi ferencesek igazi életével Csíkban találkozunk. Ez az összeforrás és szoros egymás mellett való haladás nem zárja ki annak a kérdésnek felvetését, hogy tulajdonképpen mikor is kerültek a ferencesek Csíkba, mikor jelentek meg ott legelőször? A könnyűnek látszó kérdésre nehéz feleletet adni, mert kevés írásos emlék maradt fenn a legrégibb időkből, s csak gyér nyomokra vagyunk utalva, amelyekről a letelepedés idejére következtethetünk. [2]
A település már 1335-ben létezett, azóta folyamatosan fejlődött. Okmányok is bizonyítják, hogy az 1400. évben a ferencesek már klastromot működtettek Csíksomlyón. A ferencesek csíki tartózkodásáról okmányokkal alátámasztott adatunk 1400. október 29-től van. A történelem során gyakran ismétlődő tatár, török támadások, a vallásháborúk sokszor fenyegették elpusztítással a rendházat. A ferencesek sokszor menekülni kényszerültek, de mindig visszatértek. Újjáépítették a felégetett épületeket és folytatták szívós, kitartó munkájukat, melynek eredményeként Csíksomlyó az évszázadok során a székelység vallási és kulturális központjává fejlődött. [3]
Az egykori gótikus templom - melyet a ferenceseknek köszönhetünk - mára már barokk stílusban pompázik, mivel az ellenséges hadak általi megrongálása végett újra kellett építeni. A templomban található híres Madonna-szobor a 16.századi fafaragóművészet remeke, a korabeli Madonna szobrok közül ez a legnagyobb.
A templomhoz kapcsolódik a Ferences kolostor, valamint a Szálvátor-kápolna, amelyeket külföldi és belföldi turisták egyaránt előszeretettel látogatnak.
KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEK, HAGYOMÁNYOK
Természetesen e cím alatt legfőképp a csíksomlyói búcsúra illik gondolnunk, hiszen valóban ez az esemény a legjelentősebb a kis település életében.
A csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferencesek segítségére legyenek a templomépítésben. Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett. [4]
A csíksomlyói búcsú a székelyek 1567-ben kezdődött, katolikus hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklata, amely 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált. A magyar katolikus és keresztény hívők által minden év pünkösdjén, több százezer résztvevő jelenlétében megtartott búcsú az erdélyi Csíksomlyó kegytemplomában és szabadtéri szentmise a közeli Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben zajlik.
A fentiek emlékére gyűlik össze minden év pünkösd szombatján a katolikus székelység, és a Kissomlyó hegyén nyírfaágakkal ékesített zászlókkal körmenetet tart. Az egykori eseményre emlékezve az is hagyomány, hogy a gyergyóalfavi keresztalja megy a menet elején. A menet legértékesebb tárgya a főoltár bal oldalán látható labarum [5]. A pünkösdszombati körmenetben ezt a menet központjában viszik a körmenetet vezető püspök előtt. A 30 kg súlyú jelképet a hagyomány szerint a katolikus gimnázium legjobb végzős diákjának tiszte vinni. A menetet szokásosan a csángók zárják.
A nyereghez különböző utak vezetnek. A Kissomlyó-hegy aljától a meredek oldalon a Szálvátor-kápolnán át.
A legmeredekebb úton vannak felállítva a keresztút stációi, amelyeket a búcsús nép szívesen jár végig, imádkozva a keresztútat. Jézus hágójának nevezik ezt a székelyek. [6] A régi kereszteket 1868-ban állították, ezek helyére az első világháború után újak kerültek. Jézus hágója 14 állomásból áll, amelyek Jézus keresztre feszítése felé megtett útjának mozzanatait mutatják be a zarándokoknak. Ennek az útnak a megtétele a nehezebb út, amellyel kimutatjuk együttérzésünket és kicsit mi is megszenvedünk azért, hogy feljussunk a csúcsra. Az állomások egy-egy személy vagy csoport hitét és áldozatkészségét hirdetik. Székely népünk áhítattal járta és járja Krisztus keresztútját és a maga keresztútját egyesíti vele.
Vannak közben más régi kőkeresztek is, amelyeket Stációs kereszteknek hívnak és előttük gyakran imádkoznak. A Csíksomlyóra zarándokló nép az egész Kissomlyó hegyét szent hegynek tartja.
Amikor a menet a Kissomlyó hegyén levő Szálvátor-kápolnához ér, eléneklik az „Egészen szép vagy Mária" című éneket, és így folytatódik tovább a körmenet.
A csíksomlyói búcsú Románia kommunista diktátorának, Nicolae Ceaușescunak az 1989-es bukása után (e mozzanat jelentős változásokat jelentett a magyarság számára) nemcsak az erdélyi, de a világ keresztény magyarságának ökumenikus közös nemzeti kegyhelyévé és találkozóhelyévé vált.
Hagyománnyá alakult, hogy minden év pünkösdjén zarándokok vonulnak fel gyalogosan a kápolnához. Míg kezdetben Gyergyó, Csík és Kászon hívő népe zarándokolt Csíksomlyóra, a későbbiekben csatlakoztak a háromszéki, udvarhelyi, marosszéki hívek és a moldvai csángók is. Manapság a világ minden tájáról érkeznek zarándokok. Ez nemcsak a kereszténység összetartását, de az egész magyarság összetartását jelképezi. Ez azzal is bizonyítható, hogy ilyen sok helyről érkeznek zarándokok, hosszú utakat megtéve, gyalogosan, zarándokvonatokkal, buszokkal.
Zarándokok indulnak gyalogosan akár kilóméterek százaival messzebbről is, azért, hogy részt vehessenek az egyetlen jeles napon, a búcsú napján. A zarándokvonatok egészen Magyarországról indulnak néhány nappal a búcsú előtt, több száz embert befogadva, hogy minden magyar biztonságban megérkezhessen. Érdekességképpen büszkén megemlíteném, hogy:
- 2008-tól kezdődően a magyar fővárosból, Budapestről minden évben indul különvonat Székely Gyors néven Székelyföldre, hogy a zarándokok is részt vehessenek a búcsún. [7]
- 2010-ben Magyarországról már két különvonat is indult, a második Csíksomlyó Expressz néven, illetve 2012-től a Boldogasszony Zarándokvonat is jár a búcsúra. [8]
A zarándokok motivációi különbözőek, de a hívó szó azonos valamennyi zarándok szívében. A ma emberének szüksége, igénye van a mozgásra, nem csoda hát, hogy újra felfedezte a zarándoklatot, amihez természetesen hozzájárul az is, hogy sokkal könnyebb a helyváltoztatás, könnyebben eljutunk akár távolabbi kegyhelyekre is. Így a zarándoklat ma élő tradíció, amelynek során lehetőség nyílik arra, hogy aki útra kel, találkozzon Istennel.
A ma embere érzi, hogy szüksége van arra a lelki tartalomra, amit egy zarándoklat alatt élhet át. A zarándoklatnak megvan a maga ritmusa, hagyománya, ami találkozik a 21. század modern emberének az igényével. Nem lenne helyes, ha a búcsújárást az idős generáció vallásos gyakorlatának gondolnánk, hiszen egy-egy kegyhelyen számos fiatal is imádkozik, énekel, válaszolva a hívó szóra.
Említést szeretnék tenni a búcsú napján tartott kisebb hagyományokról is, mint például a kegytárgyak árusítása vagy a templomhoz vezető úton tanyázó árusok. Minden évben, a búcsú napján fiatalokat toboroznak kegytárgyak árusítására, akik székely viseletben a hegyen, valamint a templom körül is tevékenykednek. Naptárakat, szentképeket árusítanak. Úgy gondolom, ez a hagyomány fontos szerepet játszik a búcsú életében, mivel nemcsak, hogy a fiatalok számára zsebpénzlehetősséget, valamint felejthetetlen élményt kínál, még hasznos is a zarándokok számára. Megkönnyíti azok dolgát, akik emléket szeretnének hazavinni, mert könnyen hozzájuthatnak ezekhez a tárgyakhoz, a folyamatosan talpon levő árusoknak köszönhetően.
„Búcsú fiát” az úton letelepedett árusoktól is be lehet gyűjteni, akik színes kínálatukkal szinte megbabonázzák az arra járókat. Színes cukorkák, mézeskalácsházak, kedves kis „sütött” jókívánságok, csábító illatok, valamint minden olyan apróság, amely szép emlékként szolgálhat a visszaemlékezés pillanataiban.
A kereskedelem csak úgy virágzik, minden évben meglepetéseket tartogat a vásárlók számára.
A „búcsú fia” sokat jelenthet azok számára, akik nem tudtak részt venni ezen az eseményen, így kicsit közelebb érezhetik magukat a kegyhelyhez, kicsit közelebb kerülhet a szívükhöz, mintha ők is ott lettek volna.
AZ EZER SZÉKELY LEÁNY-NAP
A katolikus székely ifjúságnak a csíksomlyói tűztől eltávolodnia nem szabad. Ez a történelmi tudat és örökség rögzítette meg azt a gondolatot, hogyha már a tanulóifjúságot elvitték a segítő Szűzanya közvetlen közelségéből, akkor minden rendű és rangú katolikus székely ifjút évenként össze kell legalább egyszer gyűjteni, és figyelmeztetni kell arra az örökségre, amelyet akkor nyertek, mikor István pappal Gyergyóból először idezarándokoltak, hogy hitüket megvédjék.
A hívó szót megértették, és az első alkalommal 1600 leány jött össze nemzeti viseletében, gyónt és áldozott, szavalt, játszott és táncolt, és fogadalmat tett, hogy ruhájához, hitéhez, szokásaihoz és erkölcséhez ragaszkodni fog.
Az első összejövetel után a következő években is összejöttek, hacsak a hivatalos hatósság meg nem akadályozta.
A gondolat életrevalóságát mi sem bizonyítja jobban, hogy szükségét látták ezen a napon a legény ifjúság felvonultatásának is.
Az Ezer Székely Leány-nap kezdett kiszélesedni. Életre hívták azt vidékenként is, hogy annál tömörebbé tegyék a cél megvalósítását. Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Kolozsvár, Budapest jelzik azokat az útvonalakat, amelyek a székely ifjúságot keresik, hogy a csíksomlyói gondolat áramkörébe bekapcsolják. Akárhol is rendezik meg az Ezer Székely Leány-napot, a központ mindig Csíksomlyó. Ide, a segítő Mária köré gyűjtik össze legalább gondolatban Mária lelkes leventéit.
Akárkik rendezik, akárhová hívják össze ifjúságukat, csak a csíksomlyói tűznél melegednek, s ennek a tűznek kialudnia nem szabad. Amint arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezt a tüzet a csíksomlyói ferencesek gyújtották meg. [9]
KÖZELEBB A KULTÚRÁHOZ
Csíksomlyó kulturális gazdagsága és értékessége könyvtárában is rejlik, amely több mint 500 éves múlttal rendelkezik.
A szerzetesi élet közösségében nagyon fontos szerepe van a könyvtárnak. A tudománynak melegágya ma is minden nagyobb szerzetes intézmény. Könyvtárra akkor is szükség van, ha a rendtagok nem foglalkoznak kimondottan a tudományok művelésével, mert úgy a szemlélődő életet, mint a lelkipásztorkodást állandó előtanulmányozás és rákészülés nélkül alig lehet elképzelni.
Az elmúlt századok alatt a ferences barátok [10], nagy gonddal, sok fáradsággal Csíksomlyón több ezer kötetes könyvtárat hoztak létre. Története a XV. századra megy vissza. Könyvtáruk Erdély egyik legértékesebb és leggazdagabb egyházi gyűjteménye volt. A fennmaradt 96 ősnyomtatvány, a festett pergamen kódexek, a XVI-XVII. századi könyvritkaságok - köztük számos régi magyar nyomtatvány - és a kéziratos kötetek adják e gyűjtemény értékét.
A csíksomlyói klastrom élete mindig megoszlott a lelkipásztori munka és a tudományok továbbadása között, s különben is a múltban a háznak nagyon sok szent életű tagja, híres szónoka volt, akik tudományukat az elmélkedő imádság és folytonos tanulmányozással gyarapították és fejlesztették. Azért a könyvtárnak az a szerepe volt a belső életben, mint a cellának, az oratóriumnak és templomnak.
Aki belép a könyvtárba, az erről a megállapításról könnyen bizonyságot szerezhet, mert a beszerzett könyvek mennyisége, kora mindent szó szerint igazol.
A ferences barátok Csíksomlyón összegyűjtött könyvtára az egyetlen fennmaradt középkori eredetű erdélyi magyar könyvgyűjteményünk. A csíksomlyói ferences templomról, könyveiről a legrégibb említést egy 1444-ben kelt pápai bulla11 őrzi. Nem kis meghatottsággal olvassa a ma embere a kis híján hat évszázada kelt szöveget, mellyel a híveket a templom javára szolgáló adakozásra, liturgiai felszerelések, sőt könyvek adományozására szólítják.
A XVI.-XVII. században a kolostor mellett képíró műhely működött. A XVII-XVIII. században a nyomda mellett könyvkiadó műhely is tevékenykedett. Itt kötötték be a nyomda termékeit és újították fel a híres könyvtár egyes köteteit. A bőrkötéseket általában vaknyomásos technikával díszítették, de alkalmazták az aranyozást is. A fennmaradt díszítő szerszámok (görgetők, bélyegzők, filéták), 116 darab, a XVII-XVIII. században rézből készültek, értékes ötvösmunkák, és a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében találhatók.
A könyvtár értékesebb részének hányatott sorsa volt az 1944-1987-es években. A keleti háborús front közeledtével a barátok elrejtették a legértékesebb könyveket. Egy részüket a rendház padlásán, más részüket az ebédlő falában helyezték el. 1951-ben az akkori államrendszer elvette a ferencesektől a kolostort. A könyveket beszállította a csíkszeredai múzeumba.
Az idők folyamán sorra előkerültek az elrejtett könyvek. Sajnos, az ebédlői falba tett könyvek beáztak, meggombásodtak. A többi értékes könyvet a Csíki Székely Múzeum vezetősége és személyzete gondoskodásából Bukarestben szakszerűen restaurálták és most ugyanott, a Csíki Székely Múzeumban, gondosan őrzik, további törvényes rendelkezésig.
Sajnos jelenleg nem tudjuk, hogy mi értéke van a könyvtárnak, mert a XIX. században a szerzetes élet nemcsak Erdélyben, hanem az egész világon nagyon lehanyatlott. Minden szerzetesi intézményt vagy megölt vagy megbénított a jozefinizmus kihatása. Ezért a múlt század közepén a könyvtár fejlődése megakadt. Milyen értékei mentek veszendőbe, arról még fogalmunk sincs, s milyen értékeket rejt ma magában, azt nem is sejtjük, mert rendezetlen, még csak katalógusa sincs. Amely értékeiben biztosak lehetünk, azok a kéziratai, ősnyomtatványai és a XVII-XVIII. századból egyes tudományágakat képviselő könyvei. [12]
Az iskola, a könyvnyomtatás, a könyvkötő műhely, a nagyhírű könyvtár, s a képíró műhely a ferencrendiek kolostorát, Csíksomlyót, térben és időben messzire kiható keresztény művelődési központtá tette.
Ezért fontos, hogy ezek a könyvek minél jobb, épebb állapotukban fennmaradjanak, mert ezek tartják fenn Csíksomlyó kulturális értékeit. A könyvek nagyon fontosak a település múltjára tekintve, mert nagy jelentőséggel bírnak a csíksomlyói könyvtár múltjára nézve is.
Úgy gondolom, fontos megőriznünk őseink munkáját, mert ezek képezik jelenünk értékeit. Amit akkor ők létrehoztak, megalkottak, nemcsak akkor számított, de ugyanúgy ma is nagy szerepet játszik társadalmunkban. Értékelnünk kell ezeket a munkásságokat, mert ezek segítettek nekünk fejlődni a mában, hinni abban, hogy együtt maradandó dolgokra vagyunk képesek.
LEFOGLALT WASS ALBERT-KÖTETEK
Gróf szentegyedi és cegei Wass Albert (1908-1988) erdélyi magyar író és költő. Ő a magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alakja; a hivatalos irodalomtörténet mintha tudomást sem venne róla, miközben sokan a legnagyobbak között emlegetik, és masszív, politikai felhangoktól sem mentes kultusz alakult ki körülötte mind Erdélyben, mint Magyarországon. Nicolae Ceaușescu zsarnoksága éveiben Romániában betiltották a könyveit, 1985 őszén pedig értesítést kapott az Interpoltól, hogy a „Kárpátok Géniusza” Securitate-ügynököket küldött át az Amerikai Egyesült Államokba diplomataként a washingtoni nagykövetség és a clevelandi konzulátus mellé. Az értesítés szerint „Ezeknek egyik feladata az, hogy engem eltegyenek láb alól" – írta Wass Albert. [13]
Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt.
Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik.
A fiatal gróf számára az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regénye hozta meg, aminek köszönhetően Baumgarten-díjban részesült (ezt a díjat 1940-ben is megkapta) és több irodalmi társaság is tagjává fogadta. Molter Károly az 1941-ben megjelent Erdélyi elbeszélők című antológiában így méltatta:
„Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak belénk, mint egy forró vérhullám.”14
2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben a közönségszavazatok alapján az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét a szavazók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet!, meg a Kard és kasza.
Talán még emlékszünk a 2014-es csíksomlyói búcsún történt Wass Albert botrányra. Valójában „bolhából-elefánt” sztoriról van szó, amely talán mondható teljesen értelmét vesztettnek.
Tulajdonképpen arról lenne szó, hogy 2014. június 7-én a csíksomlyói pünkösdi búcsún a román rendőrség a búcsú árusainak standjaiban Wass Albert kötetekre bukkant. Ez elég volt ahhoz, hogy abban a pillanatban lefoglalják az összes ott árusított példányt. Hogy volt-e ennek értelme?
A rendőrség arra hivatkozott, hogy azért volt szükség erre, mert az írót jogerős ítélettel háborús bűnösnek nyilvánították, és 2002 óta a kormányrendelet tiltja a fasiszta, rasszista illetve idegengyűlölő szimbólumok használatát és az emberiesség elleni bűntettek elkövetőinek népszerűsítését.
Viszont még mindig nem túl meggyőző ezen eljárás szükségessége egy ilyen esemény keretein belül.
Szabó Károly, a székelyudvarhelyi könyvtár munkatársa megerősítette, valóban létezik Romániában könyvekre vonatkozó tiltólista, de az olyan kiadásokat tartalmaz, mint például Adolf Hitler Mein Kampfja [15]. Azt is tudatta, ha egy író felkerül a tiltólistára, értesítik a könyvtárakat, hogy a műveit raktáron kell tárolni, és csak kutatási célokra szabad kiadni. A könyvtáros hozzátette, nincs tudomása arról, hogy Wass Albert is felkerült volna a tiltólistára.
Káli Király István, a Mentor Kiadó főszerkesztője határozottan cáfolta, hogy az író tiltólistára került volna. Szerinte a csíksomlyói incidens a túlbuzgó ellenőrök rovására írható. A kiadóvezető az eljárást hatalommal való visszaélésnek minősítette.
Az erdélyi arisztokrata családból származó Wass Albertet 1946-ban háborús bűnök elkövetése miatt egy kolozsvári népbíróság távollétében halálra ítélte. Azzal vádolták a korabeli román hatóságok, hogy 1940-ben, a magyar hadsereg Észak-Erdélybe történő bevonulásakor parancsot adott több ember kivégzésére. A háborús bűnösök kultuszát tiltó romániai jogszabály értelmében három erdélyi településen távolították el talapzatáról az író szobrát, könyvei némelyike azonban román fordításban is megjelent.
Tekintve arra, hogy a Mentor kiadó főszerkesztője határozottan cáfolja Wass Albert tiltólistán való szereplését, megkérdőjelezhető, hogy az eljárás valóban helyes volt-e. Mivel nem lehetünk biztosak abban, hogy az elkobzás valós tényekre alapul, vagy sem, inkább a román rendőrség tetteit kérdőjelezzük meg, mintsem veszélybe sodornánk népünk nyugalmát.
VÉGSZÓ
Méltó befejezést úgy gondolom csak költői szavakból alkothatunk, mely tulajdonképpen kitisztítja a zavaros elmét, és pontot tesz a történet végére. Juhászné Bérces Anikó versét16 szeretném megosztani:
Ha felvirrad Pünkösd napja, a Szentlélek ünnepe,
Több százezren indulnak el a csíksomlyói ünnepre.
Ki magyarnak vallja magát, idetalál bárhonnan,
A föld mind zeg-zúgából, a lakhelye bárhol van.
Keresztalják menetelnek mindenféle irányból,
Zászlójuk jó magasan leng, látni messze határból.
Köszönhető mindez három erős, izmos legénynek,
Kik e nehéz feladattól egyáltalán nem félnek.
Megtettek sok kilométert estétől és hajnaltól,
Hogy melyik falu követei, megtudni a zászlókról.
Első sorban hat kolompos vezeti a menetet,
Gyapjú székelyharisnyában diktálják az ütemet.
Kiválasztott emberek ők, kik jó példát mutattak,
Elmúlt évben tetteikkel sokat bizonyítottak.
A mögöttük menetelők, cserzett arcú emberek,
Kikben tisztán, eredendőn él az Isten-tisztelet.
Sokat megélt székelyek ők, csüggedést nem ismernek,
Szent éneket, áhítattal, lelkesen énekelnek.
Együtt jön el a sok falu apraja és a nagyja,
Ezzel aztán a hagyományt szépen továbbadja.
Zötykölődő szekereken oly vidám a hangulat,
Mosolyogva integetnek, minden honfitársuknak.
Hegy oldalán több irányból kanyarog fel a jó nép,
Mintha tarka csíkos szoknyát venne fel a hegyvidék.
Fenyő süveg azt susogja, Istenem, ez milyen szép!
Sok magyar szív együtt dobban, s egyet érez mindenképp.
A szentmise áhítata a lelkeket emeli,
Jó Szűzanya segítségét kéri itten mindenki.
Hogy óvja meg drága honunk, a ránk leső bajoktól,
Szabadítson már meg végre a sátáni gonosztól.
Bőven van a rovásunkon, mert szégyen és gyalázat,
Ki testvérét megtagadta, lehet erre bocsánat?
Bánd meg magyar a bűnödet, s kérjed Istenanyádat,
Emelje fel poraiból széjjeltépett hazádat!
A szertartást ember árja kitárt szívvel követi,
És hogy többé nem vétkezik, megfogadja, - s így teszi?
Áldását a püspök atya útravalóul adja,
Bensőnket a búcsú hangja mélységesen áthatja.
A himnuszok dallamától zeng a Kárpátoknak bérce,
Somlyói hegy beleremeg az imádság erejébe.
Szűz Mária sűrű könnye záporként hull a fejünkre.
Siratja dicső nemzetét, biztatja hívei tömegét,
"Szegény népem térjél észre, ha becsapnak, vedd azt észre,
Tiszta fejjel elmélkedj, szálljon rád a Szentlélek!"
Türelmesen ballag a nép, sokan fogják egymás kezét.
Reménykednek szeretetben, és bíznak egy szebb jövőben.
Visszanézve komor a kép, bezárkózik a hegyvidék.
Felhőlepel takarja el, hogy újra lásd, ismét jöjj el!
Még meg szeretnék említeni néhány sokatmondó idézetet:
„Csíksomlyó az átlag kolostorok felett áll. Kegyeletre gerjeszt, vonzó hatást gyakorol, benső indításra kelt puszta létében is. Százezrekre gyakorol élő benyomást ösztönösen érzett erejével is. Mérhetetlen egyedi és kizárólagos közös értékeket hordoz Csíksomlyó léte és története magában.”
„Világítótoronyként állott a csíki székelységnek, a papságnak a szellem és hit védelmében.”
– P. Benedek Fidél: Csíksomlyó
Ha pregnánsan, röviden összekapcsolni szeretném Csíksomlyó lényegét, akkor azt talán úgy tudnám megtenni, hogy az egész csíksomlyói történet egy valamit, egy igaz eseményt bizonyít, mégpedig elemi erővel, hogy amikor eljött az idők teljessége, amikor betelt az idő, a plenitudó temporis, elküldte az Atya a fiát, Jézus Krisztust, aki Megváltó lett halálával és feltámadásával, egy asszony által lépett be az emberiség töténelmében, Mária a neve, és az ő Istenanyaságát úgy tiszteljük, mint ahogyan illik egy sokat próbált nemzetnek aki Erdélyországban ezt Babba Máriában, azon kívül pedig Boldogasszonyban látta meg először.
Jegyzetek
[1] Márai Sándor (1900-1989) – 20. századi magyar író, költő, újságíró. Az 1930-as évek korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozik
[2] Dr.P.Boros Fortunát O.F.M. , Csíksomlyó, a kegyhely, Pallas-Akadémia Csíkszereda, 1994
[3] Dr.P.Boros Fortunát O.F.M , Csíksomlyó, a kegyhely, Pallas-Akadémia Csíkszereda, 1994 , 9-10.
[4] Mátyás Flórián: Chronicon Dubnicense, 1884, Pécs, idézi Endes Miklós:Csík- Gyergyó- Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig, Akadémiai Kiadó 1994, 25.
[5] labarum – az 1567-es hargitai csata győzelmének emlékére készítették . A kegytemplom és a búcsú értékes tárgyai közé tartozik a kegytemplom főoltárának bal oldalán, amit a nép labóriumnak nevez. A Labarum az ókorban, Nagy Konstantin (306-337) római császár idején hadizászló, a győzelem jelképe volt. A mostani Labarumot a pünkösdszombati körmenet középpontjában viszik, a körmenetet vezető főpapság és papság előtt.
( http://www.csiksomlyo.ro/index.php/a-kegyhely/kegytemplom/36-labarum)
[6] Jézus-hágó, A Somlyó hegye, 2015. május 16.
(http://csiksomlyo.ro/index.php/a-kegyhely/a-somlyo-hegye/jezus-hago)
[7] A Történelmi Székely Gyors és előképe. (Hozzáférés: 2014. január 12.)
[8] Boldogasszony zarándokvonattal a 2012. évi Csíksomlyói búcsúba. (Hozzáférés: 2014. január 12.)
[9] Dr. P. Boros Fortunát O.F.M., Csíksomlyó, a kegyhely , Pallas-Akadémia Csíkszereda, 1994, 166-169.
[10] Ferences barátok – római katolikus szerzetesrend, melyet Assisi Szent Ferenc (1182-1226) alapított 1209-ben
[11] Bulla – olyan fémpecsét, melyet ünnepi oklevelekre erősítettek. Bullának nevezték a fém-függőpecsétes pápai vagy császári oklevelet is
[12] Dr. P. Boros Fortunát O.F.M., Csíksomlyó, a kegyhely , Pallas-Akadémia Csíkszereda, 1994, 120-121.
[13]Wass Albert születésének 102. évfordulója - 2010. január 8.
[14] Erdélyi Elbeszélők, Kolozsvár, 1941
[15] Adolf Hitler: Mein Kampf (Harcom) – Adolf Hitler nemzetszocialista vezető egyetlen, még életében kiadott kiadott könyve, melyet ladsbergi fogsága idején kezdett el írni. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett.
[16] Juhászné Bérces Anikó: Csíksomlyói búcsú, 2009. május 30.
Bibliográfia
DEZSŐ László, Csíksomlyó, Szerk. Dezső László, Muckenhaupt Erzsébet, P.Urbán Erik, Gyergyószentmiklós, Mark House, 2013
DACZÓ Árpád (P.Lukács O.F.M.), Csíksomlyó titka,Mária-tisztelet a néphagyományban, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2000
DR.P.BOROS Fortunát O.F.M, Csíksomlyó, a kegyhely, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1994
GÓDOR András, Csíksomlyóról röviden, 2016.máj.10.
PASZKANZS, Miért nem lehet világörökség a csíksomlyói búcsú? – Háromszék, 2018.március 1.
BORSODI L. László ferences sajtóreferens, Csíksomlyói pünkösdi búcsú az ifjúság évében
HARKAINÉ Füzes Rita, Tartson velünk Ön is a csíksomlyói búcsúba!, 2016.04.17.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%ADksomly%C3%B3i_b%C3%BAcs%C3%BA#cite_note-43
DACZÓ Katalin, Bemutatkozás, Megjelent a Hargita Népe 2014. február 4-i számában.
ISMERETLEN, Könyvtár, 2016.február 29.
2018
Mihály Ágnes-Rózsa
CSÍKSOMLYÓI MISZTÉRIUMDRÁMÁK
1. Bevezetés
Dolgozatomban egy olyan világ és egyben zárt közösség irodalmi hagyatékát fogom ismertetni, amely rengeteg funkciót töltött be a katolikus székelység életében. Szeretném bemutatni azt, hogy egy irodalmi mű hogyan befolyásolhatja egy nép életét és milyen értékeket hordozott a maga korában, illetve milyen vallási, avagy emocionális hatást gyakorolt az adott nép társadalmára. Egy méltán impozáns jelenségről van szó, hiszen egy olyan korban élte virágkorát a katolikus iskoladráma, amikor Erdélyben nagyon erőteljes jelenség volt a reformáció, míg nyugatabbra a felvilágosodás kezdetleges jelei felszínre törtek, amikor már a vallási szféra háttérbe vonul és az ész, a ráció korszaka következik.
A következőkben tehát meghatározom a misztériumdrámát és hogy milyen forrásokból merítkezhetett, majd megmagyarázom, hogy milyen kapcsolatba van a ferencesekkel illetve milyen pedagógiai rendszert használtak, végül milyen funkciókat látott el a misztériumdráma a maga korában, illetve, hogyan jelentkezik nála a fikció jelensége.
2. Misztériumdráma meghatározása
Eredetileg középkori műfaj, melynek kialakulását a 13-15-ik század közé teszik. Vallási témájú műfaj, melyet a kolduló rendek (többek között a ferencesek is) előnyben részesítettek[1], passióhoz hasonló műfaj, azzal a kivétellel, hogy bővebb eseménysort is bemutathat. Egyik válfaja a devociós passió, ez későközépkori elsősorban a kódexekben és a nyomtatott prédikáció gyűjteményekben olvasható, nem tisztán biblikus eredetű, toposzaiban apokrif gyökerű eseményeket is felvonultató, templomi dramatikus művekre használjuk.[2]
Magyarországon nem hagyott írásos nyomot ez a stílus[3] a 18-ik századig, ekkor Magyarország és Erdély különböző felekezeteinek és rendházainak kedvenc műfaja lesz. Prológussal kezdődik és epilógussal végződik. A prológok a nézőket szólítják meg, azután az előadás tárgyát ismertetik nagy szószaporítással, legtöbbször 20-30 négysoros strófában.
Nem jelenetekre (scenakra) oszlik föl, hanem stációkra, minden állomásnál a drámaszöveg előadását megakasztja egy bűnbánati ének közös előadása.
Majd az epilógusban (kiváltképpen a csíksomlyói darabokban) levonja a végső tanulságot, összefoglalja a darab tartalmát, az abból következő erkölcsi tanítást esetleg felfedik a szerzői szándékot is. A drámáknak nagy része versben íródott, bokorrímes, 10-11-12 szótagú sorokkal, alakjuk lehet Zrínyi stanza, Balassi szak vagy próza. [4]
A misztériumdrámák a theatrum sacrum világába tartozik, ezért ezeket a színjáték szövegeket nem lehet, nem szabad kizárólag immanens, evilági szemmel tekinteni, hanem transzcendentális szempontokat figyelembe véve kell a témakört megközelíteni. Célja a nézők bűnbánatra való buzdítása, a hittitkokon való elmélkedés és a gyermekeket a Biblia és az Egyház tanításainak megismerése indította.[5]
3. Források melyekből ihletődött
A csíksomlyói drámák bő ihletettsége abból is származhat, hogy az ottani ferences könyvtár nagyon gazdagnak számított a korabeli körülményekhez képest és még élt az a hagyomány, hogy másolták a szövegeket. Ennek köszönhető, hogy a csíksomlyói drámák olyan jó állapotban maradtak fönt. [6]
Ha az előbbi ihletettségi forrásokat szeretnénk osztályozni akkor öt csoportot kapnánk: Bibliai szöveg parafrázisban és néhány helyen (főként Jézus kereszten elmondott szavaiban, Pilátus, Caiphas, Annás mondataiban) szó szerint feldolgozva; római katolikus liturgiából a himnuszok és antifónák szövege, valamint prédikációk hatása; apokrif iratok ( evangéliumok, legendák, középkori és barokk kori Jézus-, Mária-életrajzok, devociós passiók); népénekek[7].
4. Miért pont a ferencesek?
Ha figyelembe vesszük rendéletük alapvető sajátosságukat, akkor rájöhetünk arra, hogy ez a rend volt az, amelyik lement az egyszerű nép közé és tanította őket, cserébe pedig étel és egyéb szükséges javakat kaptak. Ha megfigyeljük ez volt mindig az a rend a történelem során, mely legközelebb állt az egyszerű írástudatlan emberekhez.[8] Ehhez még hozzá tesszük Pintér Márta Zsuzsánna könyvében található felvetést miszerint a ferencesek életét végig kísérte a dramatikus elemek játszása. [9]
Továbbá fontos megjegyezni azt, hogy abban a korszakban a ferencesek egy olyan helyszínt választottak meg, mely a sok viszontagság üldöztetés, fosztogatás és pusztítás ellenére is helyt tudott állni és olyan hiányt pótolt az erdélyi katolikus és irodalmi színtéren, ami kiemelkedő. Hiszen nyomdájuk és iskolájuk is létezett, iskolái által pótolni tudta a paphiányt Erdélyben, amikor a gyulafehérvári központot muszáj volt beszüntetni a reformáció miatt. E mellett egy nagyon impozáns hagyatékra is oda kell figyeljünk, ami ritkaságnak számít. A nagy kiterjedésű könyvtár mellet egy 1980. augusztus 20-ai restauráció során, a Szűz Mária- szobor alatti dobogóban rejtőzött, teljesen ép állapotban, a ferencesek drámai kéziratai.[10] A 99 darabot számláló gyűjtemény nem csak azért rendkívüli, mert jó állapotban maradt fent, hanem mert a más felekezet vagy rendek sem tudnak felmutatni egy ilyen nagy létszámú gyűjteményt ebből a korszakból.[11]Ami még fontos megemlíteni az, az, hogy innen származnak a legkorábbi adatok misztériumdrámákról nem csak Erdély, hanem Magyarország területéről is.[12]
5. Ferencesek tanítási módszerei
Mielőtt betekintést nyernénk a ferences tanítási módszerekbe történelmileg nézzük meg, hogy alakult a csíksomlyói ferences iskola alakulása.
Az iskolai képzés Csíksomlyón nem sokkal 1590 előtt indult el, ahol elsősorban pap- és kántorképző volt, majd feltehetően a mai mércével mért középiskolai oktatás is beindult. Különböző fenyegetettségek érték az iskolát. A következő adatunk az iskoláról pedig az, hogy 1626-ban grammatika és humanista osztályt indítottak. Majd a Habsburg támogatás mellett erősödhetett meg ez az iskola és esélyt kapott a kibontakozásra az ott történő színjátszás. A színjátszás felvirágozásához nagyban hozzájárult a török és tatár veszély elmúlása, és a belső rend kialakulása a 18. század első felében.[13]
Ha nevelés szempontjából nézzük: eleinte a rend maga oktató- nevelő munkáját a belső feladatokra való képzés szolgálatába állította, saját céljaira képezte ki a jelentkezőket. Latin nyelvű ismereteket tanítottak, imákat, zsoltárokat. Ezen felül bibliai és megfelelő liturgikus ismeretekkel rendelkezett, a liturgikus éneket is elsajátították, mert bár a bencés liturgikus gyakorlathoz képest a ferences kolostori (zsoltár) éneklés kisebb hangsúlyt kapott. Szószerinti, komolyabb iskoláik, azért nem voltak, mert az egyházmegye privilégiuma volt kijelölni ezeket a központokat. A másik szempont pedig az, hogy ezzel a privilégiummal Erdélyben a jezsuiták éltek. Később a reformáció hatására alapítottak iskolákat és a paphiányt próbálták pótolni, népneveléssel is elkezdtek foglalkozni Csíksomlyón.
Nincs sajátos ferences iskolatípus, a helyi körülményekhez és lehetőségekhez mérten sajátították el az ismereteket. A 17. században indult szervezettebb, tudatosabb formában a ferences oktatás. A ferences oktatás lényege pedig nem más, mint a reformáció nyomásának ellenére egy vallási képzést adni az elszórtan élő katolikus székelyek számára.[14]
Az, hogy pontosan mikor kezdődött el a színjátszás Csíksomlyón azt nem lehet tudni, következtetni is csak a kolostor és az iskola történetéből lehet, hogy egy-egy időszakban adottak voltak-e a feltételek (ferencesek létszáma, épületek, stb.) a színdarabok bemutatásához. [15] Az iskoladrámákat a közép és felső nyelvtani osztályok diákjai mutatták be, a darabok szövegét ezen osztályok ferences tanárai írták minden évben. [16] Némelyik darab előadásán 120-130 an is szerepeltek.[17] A diákoknak énekelni és táncolniuk is kellet, a megfelelő színjátszás és rendezői utasítások mellett. Természetesen a ferencesek számára nem elsősorban a tanulók beszédkészségének, bátorságának fejlesztése, közszerepre alkalmassá tétele volt a cél, hanem a diákok és a közönség együttes valláserkölcsi nevelése.
Az iskolai tanítás megerősödése mellet létre jött a Mária Társulat is, amelynek feltett szándéka az volt, hogy felvállalta a színjátszás költségeit. Továbbá javítással, kellék és tárolóeszköz vásárlásával támogatta a színjátszást. [18]
6. Multifunkcionális szerep
Ha áttekintjük, a misztériumdrámákat relevánsnak gondolhatjuk Angyal Endre kijelentéseit tanulmányaiban. Ő arra a következtetésre jutott, hogy a csíksomlyói misztériumdráma megteremti az Erdélyi/Magyarországi színjátszás alapjait.[19] Majd egy következő tanulmányában megemlíti, hogy középkor elemeket honosít meg és él is benne. Illetve, hogy több középkori színjátszás elemet is fel lehet fedezni: Júdás halálának jelenete, zsidó papok csodálkozása Jézus bölcsességén, az ördögök tanácskozása, a pokol benépesítése.[20]
A másik fontos szerepe a misztériumdrámáknak, hogy egy olyan irodalmi hagyatékot ismerhetünk meg általa, ami ritkaságnak számít. Maga a jelenség arra enged következtetni, hogy a ferenceseknek briliáns logikájuk van, hogy hogyan tudjanak két legyet egy csapásra leütni úgymond. Hiszen ezek a misztériumdrámák hatására úgy a nézőközönséget, mint a színpadon szereplő diákokat bűnbánatra sarkallta, bemutatta a bibliai jelenteket olyan emberek számára, akik írástudatlanok voltak. Nem csak a diákoknak, hanem a nézőknek is fontos szerepe volt a színjátékokban hiszen, aktív részvételt vártak el tőlük.[21] Énekelniük kellett a közös énekeket illetve sírniuk és bűnbánatot kifejezniük az adott résznél. Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy a passiójátszás, mint Krisztus szenvedésén való elmélkedés számos búcsúkiváltsággal járt. A búcsú lehetősége nem csak a rend tagjaira vonatkozik. Egészen valószínű tehát, hogy a pasztorális és pedagógiai célon kívül a teljes bűnbocsánat és a teljes búcsú elnyerése játszott fontos szerepet ezeknél a játékoknál. [22]
A drámák nagy népszerűséget váltottak ki, erre írásos emléket állít a prológusok, hiszen ott olvasható, hogy nagy számban odasereglett a környékről származó katolikus közösség:
„Nemes Csík és tavolabb lévő helségeknek főfő rendei,
Diszes tagjai minden renden, akármelj néven nevezendő,
Érdemes tiszteletre mélt
ó számos hivei...”[23]
Népszerűség mellett azt is lejegyezték, többek között Boros Fortunát[24] is, hogy egy-egy darab annyira jól sikeredett, hogy a közönség megkergette, esetleg meglincselte a darabban szereplő zsidó katonákat, akik felfeszítették Jézust.
7. Fikció jelenléte
Ha az előbb leírtakat megfigyeljük könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a misztériumdrámákban a vallási dogmák, szokások, profán szövegek, népi imádságok felhasználása mellet a ferencesek, illetve azok a tanárok, akik a ferences iskolákban dolgoztak és komponálták ezeket a műveket, a fikciót is segítségül hívták, hogy egy élvezhető művet hozzanak létre. Ha megfigyeljük a drámákat, maguk a fiktív elemek a „ragasztó”, mely összetartja a szöveget és valószínűleg megteremtette a közönség érdeklődését.
8. Befejezés
Amint láthattunk, egy drámai mű hihetetlenül nagy vallási, pedagógiai, történelmi nyomot tud hagyni egy nép életében, hiszen Erdélyben az iskoladrámák által sikerült a ferenceseknek megismertetniük az írástudatlan néppel vallása alapjait úgy, hogy közben a hitét gyakorolhatta és teljes búcsút is nyerhettek, ezáltal. Erre szokták mondani a mai világban azt, hogy kellemest a hasznossal. Az ember rájöhet e tanulmányból arra, hogy ha megfelelő kezekbe kerülnek a kéziratok és megfelelő helyen őrzik őket, a történelem viszontagságai elől, egy értékes hagyatékot sikerül átadni az utókornak. Az itt megőrződött drámai művek pedig gazdagítják, színesebbé teszik a magyar irodalmat.
Jegyzetek
[1] Tóth Péter- Drámai szövegek a középkorban
http://villanyspenot.hu/villanyspenot/#!/fejezetek/3sp9_ihoQjaaIdXjEN-FJw (Utolsó letöltés: 2016. június 2.)
[2] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 8-14
[3] Tóth Péter- Drámai szövegek a középkorban
http://villanyspenot.hu/villanyspenot/#!/fejezetek/3sp9_ihoQjaaIdXjEN-FJw (Utolsó letöltés: 2016. június 2.)
[4] Bodó Márta- Iskola és Színház, Kolozsvár, 2009, 89-95
[5] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 21-27
[6]Bodó Márta- Iskola és Színház, Uo.
[7] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 52
[8] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 21-27
[9] Pintér Mária Zsuzsánna- Ferences iskolai színjátszás a XVIII században, Argumentum kiadó, Bp., 1993, 28
[10] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 8-14
[11] Pintér Mária Zsuzsánna- Ferences iskolai színjátszás a XVIII században, Argumentum kiadó, Bp., 1993, 32-34
[12] „1721től folyamatosan voltak előadások” Pintér Mária Zsuzsánna- Ferences iskolai színjátszás a XVIII században, Argumentum kiadó, Bp., 1993,35
[13] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 21-27
[14] Bodó Márta- Szerzetesrendek és a nevelés In: Uő. - Iskola és színház, Kolozsvár, 2003, 39-54
[15] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 19
[16] Uo. 8-14
[17] Bodó Márta- Iskola és színház Kolozsvár, 2003, 89-95
[18] Pintér Mária Zsuzsánna- Ferences iskolai színjátszás a XVIII században, Argumentum kiadó, Bp., 1993,34-35, 41-42
[19] Angyal Endre- Csíksomlyói misztériumok, Vigilia, 1940. december, 488-494
[20] Uő-Csíksomlyó Erdély, Középkor, Vigilia, 1941.február, 64-69
[21] Bodó Márta- Iskola és színház Kolozsvár, 2003, 89-95
[22] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 45
[23] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 27
[24] „ Az ifjak annyira megjelenítették a szereplő személyeket, hogy nagypénteki előadás alkalmával a felindult nép Pilátust és a keresztre feszítő zsidókat meglincselte”. Bodó Márta- Iskola és színház, Kolozsvár, Verbum, 2009, 89-95
Bibliográfia
Tóth Péter- Drámai szövegek a középkorban http://villanyspenot.hu/villanyspenot/#!/fejezetek/3sp9_ihoQjaaIdXjEN-FJw (Utolsó letöltés: 2016. június 2.)
Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009
Bodó Márta- Iskola és Színház, Kolozsvár, 2009
Pintér Mária Zsuzsánna- Ferences iskolai színjátszás a XVIII században, Argumentum kiadó, Bp., 1993
Angyal Endre- Csíksomlyói misztériumok, Vigilia, 1940. december, 488-494
Angyal Endre-Csíksomlyó Erdély, Középkor, Vigilia, 1941.február, 64-69
2016
Dolgozatomban egy olyan világ és egyben zárt közösség irodalmi hagyatékát fogom ismertetni, amely rengeteg funkciót töltött be a katolikus székelység életében. Szeretném bemutatni azt, hogy egy irodalmi mű hogyan befolyásolhatja egy nép életét és milyen értékeket hordozott a maga korában, illetve milyen vallási, avagy emocionális hatást gyakorolt az adott nép társadalmára. Egy méltán impozáns jelenségről van szó, hiszen egy olyan korban élte virágkorát a katolikus iskoladráma, amikor Erdélyben nagyon erőteljes jelenség volt a reformáció, míg nyugatabbra a felvilágosodás kezdetleges jelei felszínre törtek, amikor már a vallási szféra háttérbe vonul és az ész, a ráció korszaka következik.
A következőkben tehát meghatározom a misztériumdrámát és hogy milyen forrásokból merítkezhetett, majd megmagyarázom, hogy milyen kapcsolatba van a ferencesekkel illetve milyen pedagógiai rendszert használtak, végül milyen funkciókat látott el a misztériumdráma a maga korában, illetve, hogyan jelentkezik nála a fikció jelensége.
2. Misztériumdráma meghatározása
Eredetileg középkori műfaj, melynek kialakulását a 13-15-ik század közé teszik. Vallási témájú műfaj, melyet a kolduló rendek (többek között a ferencesek is) előnyben részesítettek[1], passióhoz hasonló műfaj, azzal a kivétellel, hogy bővebb eseménysort is bemutathat. Egyik válfaja a devociós passió, ez későközépkori elsősorban a kódexekben és a nyomtatott prédikáció gyűjteményekben olvasható, nem tisztán biblikus eredetű, toposzaiban apokrif gyökerű eseményeket is felvonultató, templomi dramatikus művekre használjuk.[2]
Magyarországon nem hagyott írásos nyomot ez a stílus[3] a 18-ik századig, ekkor Magyarország és Erdély különböző felekezeteinek és rendházainak kedvenc műfaja lesz. Prológussal kezdődik és epilógussal végződik. A prológok a nézőket szólítják meg, azután az előadás tárgyát ismertetik nagy szószaporítással, legtöbbször 20-30 négysoros strófában.
Nem jelenetekre (scenakra) oszlik föl, hanem stációkra, minden állomásnál a drámaszöveg előadását megakasztja egy bűnbánati ének közös előadása.
Majd az epilógusban (kiváltképpen a csíksomlyói darabokban) levonja a végső tanulságot, összefoglalja a darab tartalmát, az abból következő erkölcsi tanítást esetleg felfedik a szerzői szándékot is. A drámáknak nagy része versben íródott, bokorrímes, 10-11-12 szótagú sorokkal, alakjuk lehet Zrínyi stanza, Balassi szak vagy próza. [4]
A misztériumdrámák a theatrum sacrum világába tartozik, ezért ezeket a színjáték szövegeket nem lehet, nem szabad kizárólag immanens, evilági szemmel tekinteni, hanem transzcendentális szempontokat figyelembe véve kell a témakört megközelíteni. Célja a nézők bűnbánatra való buzdítása, a hittitkokon való elmélkedés és a gyermekeket a Biblia és az Egyház tanításainak megismerése indította.[5]
3. Források melyekből ihletődött
A csíksomlyói drámák bő ihletettsége abból is származhat, hogy az ottani ferences könyvtár nagyon gazdagnak számított a korabeli körülményekhez képest és még élt az a hagyomány, hogy másolták a szövegeket. Ennek köszönhető, hogy a csíksomlyói drámák olyan jó állapotban maradtak fönt. [6]
Ha az előbbi ihletettségi forrásokat szeretnénk osztályozni akkor öt csoportot kapnánk: Bibliai szöveg parafrázisban és néhány helyen (főként Jézus kereszten elmondott szavaiban, Pilátus, Caiphas, Annás mondataiban) szó szerint feldolgozva; római katolikus liturgiából a himnuszok és antifónák szövege, valamint prédikációk hatása; apokrif iratok ( evangéliumok, legendák, középkori és barokk kori Jézus-, Mária-életrajzok, devociós passiók); népénekek[7].
4. Miért pont a ferencesek?
Ha figyelembe vesszük rendéletük alapvető sajátosságukat, akkor rájöhetünk arra, hogy ez a rend volt az, amelyik lement az egyszerű nép közé és tanította őket, cserébe pedig étel és egyéb szükséges javakat kaptak. Ha megfigyeljük ez volt mindig az a rend a történelem során, mely legközelebb állt az egyszerű írástudatlan emberekhez.[8] Ehhez még hozzá tesszük Pintér Márta Zsuzsánna könyvében található felvetést miszerint a ferencesek életét végig kísérte a dramatikus elemek játszása. [9]
Továbbá fontos megjegyezni azt, hogy abban a korszakban a ferencesek egy olyan helyszínt választottak meg, mely a sok viszontagság üldöztetés, fosztogatás és pusztítás ellenére is helyt tudott állni és olyan hiányt pótolt az erdélyi katolikus és irodalmi színtéren, ami kiemelkedő. Hiszen nyomdájuk és iskolájuk is létezett, iskolái által pótolni tudta a paphiányt Erdélyben, amikor a gyulafehérvári központot muszáj volt beszüntetni a reformáció miatt. E mellett egy nagyon impozáns hagyatékra is oda kell figyeljünk, ami ritkaságnak számít. A nagy kiterjedésű könyvtár mellet egy 1980. augusztus 20-ai restauráció során, a Szűz Mária- szobor alatti dobogóban rejtőzött, teljesen ép állapotban, a ferencesek drámai kéziratai.[10] A 99 darabot számláló gyűjtemény nem csak azért rendkívüli, mert jó állapotban maradt fent, hanem mert a más felekezet vagy rendek sem tudnak felmutatni egy ilyen nagy létszámú gyűjteményt ebből a korszakból.[11]Ami még fontos megemlíteni az, az, hogy innen származnak a legkorábbi adatok misztériumdrámákról nem csak Erdély, hanem Magyarország területéről is.[12]
5. Ferencesek tanítási módszerei
Mielőtt betekintést nyernénk a ferences tanítási módszerekbe történelmileg nézzük meg, hogy alakult a csíksomlyói ferences iskola alakulása.
Az iskolai képzés Csíksomlyón nem sokkal 1590 előtt indult el, ahol elsősorban pap- és kántorképző volt, majd feltehetően a mai mércével mért középiskolai oktatás is beindult. Különböző fenyegetettségek érték az iskolát. A következő adatunk az iskoláról pedig az, hogy 1626-ban grammatika és humanista osztályt indítottak. Majd a Habsburg támogatás mellett erősödhetett meg ez az iskola és esélyt kapott a kibontakozásra az ott történő színjátszás. A színjátszás felvirágozásához nagyban hozzájárult a török és tatár veszély elmúlása, és a belső rend kialakulása a 18. század első felében.[13]
Ha nevelés szempontjából nézzük: eleinte a rend maga oktató- nevelő munkáját a belső feladatokra való képzés szolgálatába állította, saját céljaira képezte ki a jelentkezőket. Latin nyelvű ismereteket tanítottak, imákat, zsoltárokat. Ezen felül bibliai és megfelelő liturgikus ismeretekkel rendelkezett, a liturgikus éneket is elsajátították, mert bár a bencés liturgikus gyakorlathoz képest a ferences kolostori (zsoltár) éneklés kisebb hangsúlyt kapott. Szószerinti, komolyabb iskoláik, azért nem voltak, mert az egyházmegye privilégiuma volt kijelölni ezeket a központokat. A másik szempont pedig az, hogy ezzel a privilégiummal Erdélyben a jezsuiták éltek. Később a reformáció hatására alapítottak iskolákat és a paphiányt próbálták pótolni, népneveléssel is elkezdtek foglalkozni Csíksomlyón.
Nincs sajátos ferences iskolatípus, a helyi körülményekhez és lehetőségekhez mérten sajátították el az ismereteket. A 17. században indult szervezettebb, tudatosabb formában a ferences oktatás. A ferences oktatás lényege pedig nem más, mint a reformáció nyomásának ellenére egy vallási képzést adni az elszórtan élő katolikus székelyek számára.[14]
Az, hogy pontosan mikor kezdődött el a színjátszás Csíksomlyón azt nem lehet tudni, következtetni is csak a kolostor és az iskola történetéből lehet, hogy egy-egy időszakban adottak voltak-e a feltételek (ferencesek létszáma, épületek, stb.) a színdarabok bemutatásához. [15] Az iskoladrámákat a közép és felső nyelvtani osztályok diákjai mutatták be, a darabok szövegét ezen osztályok ferences tanárai írták minden évben. [16] Némelyik darab előadásán 120-130 an is szerepeltek.[17] A diákoknak énekelni és táncolniuk is kellet, a megfelelő színjátszás és rendezői utasítások mellett. Természetesen a ferencesek számára nem elsősorban a tanulók beszédkészségének, bátorságának fejlesztése, közszerepre alkalmassá tétele volt a cél, hanem a diákok és a közönség együttes valláserkölcsi nevelése.
Az iskolai tanítás megerősödése mellet létre jött a Mária Társulat is, amelynek feltett szándéka az volt, hogy felvállalta a színjátszás költségeit. Továbbá javítással, kellék és tárolóeszköz vásárlásával támogatta a színjátszást. [18]
6. Multifunkcionális szerep
Ha áttekintjük, a misztériumdrámákat relevánsnak gondolhatjuk Angyal Endre kijelentéseit tanulmányaiban. Ő arra a következtetésre jutott, hogy a csíksomlyói misztériumdráma megteremti az Erdélyi/Magyarországi színjátszás alapjait.[19] Majd egy következő tanulmányában megemlíti, hogy középkor elemeket honosít meg és él is benne. Illetve, hogy több középkori színjátszás elemet is fel lehet fedezni: Júdás halálának jelenete, zsidó papok csodálkozása Jézus bölcsességén, az ördögök tanácskozása, a pokol benépesítése.[20]
A másik fontos szerepe a misztériumdrámáknak, hogy egy olyan irodalmi hagyatékot ismerhetünk meg általa, ami ritkaságnak számít. Maga a jelenség arra enged következtetni, hogy a ferenceseknek briliáns logikájuk van, hogy hogyan tudjanak két legyet egy csapásra leütni úgymond. Hiszen ezek a misztériumdrámák hatására úgy a nézőközönséget, mint a színpadon szereplő diákokat bűnbánatra sarkallta, bemutatta a bibliai jelenteket olyan emberek számára, akik írástudatlanok voltak. Nem csak a diákoknak, hanem a nézőknek is fontos szerepe volt a színjátékokban hiszen, aktív részvételt vártak el tőlük.[21] Énekelniük kellett a közös énekeket illetve sírniuk és bűnbánatot kifejezniük az adott résznél. Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy a passiójátszás, mint Krisztus szenvedésén való elmélkedés számos búcsúkiváltsággal járt. A búcsú lehetősége nem csak a rend tagjaira vonatkozik. Egészen valószínű tehát, hogy a pasztorális és pedagógiai célon kívül a teljes bűnbocsánat és a teljes búcsú elnyerése játszott fontos szerepet ezeknél a játékoknál. [22]
A drámák nagy népszerűséget váltottak ki, erre írásos emléket állít a prológusok, hiszen ott olvasható, hogy nagy számban odasereglett a környékről származó katolikus közösség:
„Nemes Csík és tavolabb lévő helségeknek főfő rendei,
Diszes tagjai minden renden, akármelj néven nevezendő,
Érdemes tiszteletre mélt
ó számos hivei...”[23]
Népszerűség mellett azt is lejegyezték, többek között Boros Fortunát[24] is, hogy egy-egy darab annyira jól sikeredett, hogy a közönség megkergette, esetleg meglincselte a darabban szereplő zsidó katonákat, akik felfeszítették Jézust.
7. Fikció jelenléte
Ha az előbb leírtakat megfigyeljük könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a misztériumdrámákban a vallási dogmák, szokások, profán szövegek, népi imádságok felhasználása mellet a ferencesek, illetve azok a tanárok, akik a ferences iskolákban dolgoztak és komponálták ezeket a műveket, a fikciót is segítségül hívták, hogy egy élvezhető művet hozzanak létre. Ha megfigyeljük a drámákat, maguk a fiktív elemek a „ragasztó”, mely összetartja a szöveget és valószínűleg megteremtette a közönség érdeklődését.
8. Befejezés
Amint láthattunk, egy drámai mű hihetetlenül nagy vallási, pedagógiai, történelmi nyomot tud hagyni egy nép életében, hiszen Erdélyben az iskoladrámák által sikerült a ferenceseknek megismertetniük az írástudatlan néppel vallása alapjait úgy, hogy közben a hitét gyakorolhatta és teljes búcsút is nyerhettek, ezáltal. Erre szokták mondani a mai világban azt, hogy kellemest a hasznossal. Az ember rájöhet e tanulmányból arra, hogy ha megfelelő kezekbe kerülnek a kéziratok és megfelelő helyen őrzik őket, a történelem viszontagságai elől, egy értékes hagyatékot sikerül átadni az utókornak. Az itt megőrződött drámai művek pedig gazdagítják, színesebbé teszik a magyar irodalmat.
Jegyzetek
[1] Tóth Péter- Drámai szövegek a középkorban
http://villanyspenot.hu/villanyspenot/#!/fejezetek/3sp9_ihoQjaaIdXjEN-FJw (Utolsó letöltés: 2016. június 2.)
[2] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 8-14
[3] Tóth Péter- Drámai szövegek a középkorban
http://villanyspenot.hu/villanyspenot/#!/fejezetek/3sp9_ihoQjaaIdXjEN-FJw (Utolsó letöltés: 2016. június 2.)
[4] Bodó Márta- Iskola és Színház, Kolozsvár, 2009, 89-95
[5] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 21-27
[6]Bodó Márta- Iskola és Színház, Uo.
[7] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 52
[8] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 21-27
[9] Pintér Mária Zsuzsánna- Ferences iskolai színjátszás a XVIII században, Argumentum kiadó, Bp., 1993, 28
[10] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 8-14
[11] Pintér Mária Zsuzsánna- Ferences iskolai színjátszás a XVIII században, Argumentum kiadó, Bp., 1993, 32-34
[12] „1721től folyamatosan voltak előadások” Pintér Mária Zsuzsánna- Ferences iskolai színjátszás a XVIII században, Argumentum kiadó, Bp., 1993,35
[13] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 21-27
[14] Bodó Márta- Szerzetesrendek és a nevelés In: Uő. - Iskola és színház, Kolozsvár, 2003, 39-54
[15] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 19
[16] Uo. 8-14
[17] Bodó Márta- Iskola és színház Kolozsvár, 2003, 89-95
[18] Pintér Mária Zsuzsánna- Ferences iskolai színjátszás a XVIII században, Argumentum kiadó, Bp., 1993,34-35, 41-42
[19] Angyal Endre- Csíksomlyói misztériumok, Vigilia, 1940. december, 488-494
[20] Uő-Csíksomlyó Erdély, Középkor, Vigilia, 1941.február, 64-69
[21] Bodó Márta- Iskola és színház Kolozsvár, 2003, 89-95
[22] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 45
[23] Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009, 27
[24] „ Az ifjak annyira megjelenítették a szereplő személyeket, hogy nagypénteki előadás alkalmával a felindult nép Pilátust és a keresztre feszítő zsidókat meglincselte”. Bodó Márta- Iskola és színház, Kolozsvár, Verbum, 2009, 89-95
Bibliográfia
Tóth Péter- Drámai szövegek a középkorban http://villanyspenot.hu/villanyspenot/#!/fejezetek/3sp9_ihoQjaaIdXjEN-FJw (Utolsó letöltés: 2016. június 2.)
Medgyesy S. Norbert- A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009
Bodó Márta- Iskola és Színház, Kolozsvár, 2009
Pintér Mária Zsuzsánna- Ferences iskolai színjátszás a XVIII században, Argumentum kiadó, Bp., 1993
Angyal Endre- Csíksomlyói misztériumok, Vigilia, 1940. december, 488-494
Angyal Endre-Csíksomlyó Erdély, Középkor, Vigilia, 1941.február, 64-69
2016
Péter Kitti-Klára
CSÍKSOMLYÓI BÚCSÚ: A LELKI FELTÖLTŐDÉS FORMÁJA
EREDETE ÉS TÖRTÉNETE
1. Bevezetés, Csíksomlyó álatalánosságban
Dolgozatomban be fogom mutatni annak a nagymérvű búcsúnak a történetét, erdetét és alakulását, amelyiknek nevét bizonyára minden magyar hívő ismeri, legalább a televízióból, de sokan nem ismerik mindenkori hánytatott sorsát és alakulását, amelyek áthidalásával eljutott mai fényességéhez, híréhez és segítő erejéhez. Csíksomlyó az a ma már Csíkszeredához tartozó település, amely őrzi a magyar műveltséget, tudatot, a keresztény vallást és a magyar ember hűséges voltát Máriához. Az évente megrendezésre kerülő zarándoklat mindig vonzza a Krisztusi áldozatban és hitben részt venni vágyó hívő embert, egész Európából. Minden nemzetiségű, szokású, hagyományú ember jelen van itt, aki megakar szabadúlni bűneitől, vagy csak köszönetét, tiszteletét akarja leróni a Szent Szűz előtt. Hiszen maga a búcsú szó jelentése is a bűntől való megszabadulás, annak az elengedése. Ezzel a nagyerejű megváltó erővel vonzza a búcsú minden évben a legkülönfélébb embereket, ezzel a sok lélekjelenléttel, színességgel és közös imádkozással lesz a búcsú egy igazi lelki feltöltődés. Ez a búcsú leginkább Pünkösd alkalmával van megrendezve, ilyenkor zarándokolnak el a tisztúlni vágyók a szép tájakon keresztül a Mária kegyszoborhoz (ami egyébként egy középkori eredetű, tizenkét csillaggal ékesített festett faszobor- Napbaöltözött Asszony)[1] a helyiekkel együtt, akik a népviseleti ünnepi ruhát öltik magukra ilyenkor.
2. A búcsú eredete, rövid történeti áttekintése
A búcsú ma már több napon, több százezer ember jelenlétével, zajló vallásos de mégis földi közegben történő, tehát szakrális és profán töltésű esemény, amelynek alapját a Mária- tisztelet (Maria advocata) és kultusz képezi.[2] A búcsú eredetét János Zsigmond nevéhez kötik. Ő volt az, aki a gyergyói és a csíki székelységet unitárius hitre akarta téríteni 1567-ben. Pünkösd előtt serege által kívánta akaratát érvényre juttatni, de a gyergyói pap ellene szervezte a székelyeket, míg az asszonyok és a gyermekek a csíksomlyó templomban fohászkodva kérték Mária segítségét. A két ellenfél Nagyerdőn csapott össze, amely összecsapás a székelyek győzelmével zárult. Ezt a győzelmet pedig Mária erejének tulajdonították. Ez a dicső, hatalmas erő hívja minden évben az emberek minden generációját.[3] Ez a feltételezés azonban nem lehet száz százalékig igaz, ugyanis például Mohay Tamás kimutatta, hogy az imént említett eredetmítosz csak a 18. század végén keletkezett. Így hibás, vagy nem helytálló lehet, mert az első pünkösdkor tartott Mária búcsút már egyes 17. századi jezsuita források is említik.[4] Vissztérve, erejét az is mutatja, hogy a diktatúra, azaz a kommunizmus alatt, a környék folytonos zaklatása ellnére sem törtek meg sem a helyiek sem a zarándokok, hanem mindig hittek abban, hogy Mária velük van, ez adott nekik erőt és biztonságot: „Mária, aki Szent István fölajánlása okán örökös királynéja a Kárpát-hazának a tér e magasztos helyén összegyűjti a népét minden pünkösdön - Isten akaratából Trianon gyalázata fölé emeli nemzetét.”[5]. Visszautalva egy kicsit az eredetre,válasz ma sincsen arra a fontos kérdésre, hogy miért került át az eredeti Mária búcsú pünkösdre, hiszen a Pünkösd nem Mária-ünnep. Mivel Mária és Pünkösd összevonásának nincsen semmiféle vallási eredetű indokoltsága, a búcsút történelmi emlékbúcsúnak kell nevezni.[6] A 19. században aztán egyre nemzetibbé válik a búcsú, de ennek a szép időszaknak véget vet az első világháború, amely a búcsújárókat sem hagyja ki áldozatai sorából, így a búcsús jelleg, és lélekjelenlét megcsappan. Ezt tetézte az is, hogy a Mária szobrot Kolozsvárra menekítik, és csak az 1919-es években kerül vissza méltó helyére. Az első világháború lezárul, de a búcsút még nem engedélyezik csak 1921-ben, viszont körmenetet csak 1922-től érvényesítenek. A búcsú jelleg egyre csak fokozódik, egyre jobban felér régi dicsőségéhez, de ez ismét rossz irányba fordul, ugyanis megint betiltják a kommunizmus hatására. Ennek eredménye, hogy 1949 és 1989 között (tehát a nagy rendszerváltásig) csak kis létszámban lehetett látogatni a kegyhelyet.[7]
3. A búcsújárás menete, lépései
Tekintve a bemutatott eredetet és történetet a megszakítások miatt a búcsú menete, cselekménysora néha változásokon esett át. A teljes búcsújárási hagyomány tartalmaz konkrétan változott, de állandósult vagy megmaradt elemeket is. Ilyen állandó elem például a kegyszobor meglátogatása és megérintése (mágikus erő), a templomalvás, a kegyhelyen történő gyónás amihez hozzátartozik az áldozás és a szentmisehallgatás is. Ezeket pedig szükségszerűen megelőzi a kegyhelyre történő zarándoklati út (via sacra) is, ami tulajdonképpen egy keresztútvégzésnek feleltethető meg, és a helyiek által külön is el(meg)nevezett Jézus-hágón fölfelé menet történik. Ilyen kötelező búcsújárási elem még a négy kegytemplom meglátogatása is vagy a rituális töltetű gyógynövénygyűjtés a hegyen és környékén, a búcsúág-törés, búcsúvásár stb.[8] Ezek az elemek mind-mind rituális jellegűek, de legfőképpen közösségteremtőek. Megetermtik ugyanis azt a közösségi formát és töltetet, ami még hozzájárul az imádkozás erejéhez, ezzel pedig nemcsak Isten és Mária, hanem a közös imádkozás is megváltó erővé minősül. Régen ez a közösségi jelleg még kiegészült a közös, több órát átfogó körmenettel is, ami a nagymisét követte. A körmenet fontos eleme volt a labarum, ami egy vasvázra felerősített zászló volt, amelyet egy olyan kitüntetett diák vitt a körmenet közepén, aki a ferences gimnáziumba járt, kitűnő volt és egyházi pályára készült, ő volt a laborifer. A rendszerváltás után számos lépése a búcsújárásnak módosúlt, némileg vagy teljesen megváltozott. Pédául a hatalmas tömegre tekintettel lévén a nagymisét már egy hegyek közti nyeregben tarják, ahová a búcsújárók nagy része érekezik, így nem vesznek részt a fölfelé tartó közös zarándoklatban a helyiekkel. Bár az, hogy a búcsú világi méretűvé nőtte ki magát tagadhatatlanul jó, mégis vannak hátrányai. Például sok mindent kellett átszervezni a tömegre való tekintet miatt, így a népi jelleg és a ritualitás visszaszorulóban van, mert sok olyan külföldi jelenlévő van, aki nem kapcsolódik be a népi hagyományba. Ezt ellensúlyozandó, hogy rengeteg nemzet jelen van, így egyfajta közösségi identitásképző szerepe is lett mára a búcsúnak.[9]
4. A csíksomlyói búcsú eredetéhez kapcsolódó legendák
Sok feltételezés létezik arra vonatkozóan, hogy mikor is kezdődött el pontosan a búcsújárás és milyen okból. Tulajdonképpen nem is arra keresik a választ, hogy a búcsújárás mikor kezdődött el (hiszen tudjuk, hogy a búcsú régebben a Mária- tiszteletből nőtte ki magát a Mária- kultusz erdeményeképpen), hanem arra, hogy ez a fajta Mária-búcsú mikor volt először pünkösdkor megtartva és, hogy a két, addig különálló, ünnepet hogyan, miért vagy milyen okból kifolyólag kapcsolták ilyen módon össze. Annak talán, hogy számos feltételezés született erre a problémára vonatkozóan az az oka, hogy a törtémelmi hiteles források kevesek és a meglévőek is elég szűkszavúak erre nézve. Van például egy olyan említés, miszerint IV. Jenő pápa 1444 januárjában kiadott bullájában már olyan megemlítést tesz, hogy Csíksomylón: „a híveknek nagy tömege szokott összegyűlni ájtatosságnak okából, gyakorta nem szűnik meg odaözenleni a nép.”[10] Nem szabad azonban arról sem megfeledkeznünk, hogy ekkortájt dúltak a nagy törökellnes harcok, mikoris Hunyadi János vezetése alatt több török sereget is visszaszorítottak. Ennek fényében talán kijelenthető, hogy a búcsú, vagy inkább akkor még csak a rituális összejövetelek egyfajta identitásmegtartó funkcióval is rendelkezhettek, hogy a zord időket és sanyargatásokat megélő nép ne tántorodjon el ez igaz hittől, és semmiképpen ne térjen át másik hitre. Ezekben a közösségekben, összegyűlésekben az emberek biztonságban érezhették magukat. Ez a közösségi identitásformáló- és megtartó szerepe máig meg(fenn)maradt a búcsúnak. Ma is egy olyan hely, ami biztonságot kölcsönöz.
5. A búcsú kegyhelyek, templomok szerinti eredeztetése, tradíciók
Visszautalva a harcokra, 1442-ben Hunyadi egy győzelme hadizsákmányát templomok építtetésére szánta, ekkor épült meg az a hely is, amit fontos megemlíteni a búcsújárás eredetének kapcsán. Ez a hely volt a csíksomlyói ferences templom. Említések vannak arról is, hogy ezt a templomot újra(újjá)építették, azért, hogy egy otthont adjon a hívő zarándokoknak.[11] Egy másik ilyen kegyhely is van említve, mégpedig a Salvator-kápolna, amit szokás nevezni Szent István kápolnájának is. Ez azért érdekes, mert az utóbbi megnevezés által behozható a Szent István-i tradíció.[12] Ezt értem úgy, hogy a Mária-kultusz mellett még fellelhető az első magyar király kultusza, éltetése is. Ami talán nem is véletlen, hiszen tudjuk, hogy István maga is tisztelte Máriát, olyannyira, hogy neki ajánlotta fel az országát, ilyen alapon pedig kapcsolatba hozhatók. A Salvator-kápolnát viszont más eredeztetés, építési körülmény is övezi. Van egy olyan elképzelés, miszerint angyalok építették, akik egy létrán föl-le jártak. Azonban még itt sem áll meg az eredeztetés, mert van egy olyan vélemény is, hogy az egész dolog igazából a csíki Szent László-mondához kapcsolható, mert menekülve ugrott egyett a Nagyerdőről egyenesen a Salvator-kápolnához. Bár számos templomalapítási legenda ismert, mégis a középpontban a Mária-szobor áll, amely hagyomáynok szerint az égből szállt alá, azért, hogy oltalmat nyújtson és sokak szerint csodát tegyen. Ez a csodás toposz jelen van, mert bár a szobor fából van nem ég el.[13]
6. Összefoglaló befejezés
Dolgozatom megírásának során kiderült számomra, hogy mennyi eredete lehet a mai búcsúnak, milyen mélyen gyökerezik a mai hagyománya, szépsége és dicsősége, hogy mennyi minden megoldatlan még vele kapcsolatosan. Mégis azt gondolom, hogy egy valami biztos megmaradt a régi hagyományból, mégpedig az a lelki feltöltődés és megtisztulás, az a közösségi, összegtartó hívő lelkület, amit egy magyar ember csak egyhelyen kaphat meg a csíksomlyói búcsún.
Jegyzetek
[1] MOLNÁR V. József, Csíksomlyó ꞊ Örökség, Bp., Örökség könyvműhely, 2001., 146–149.old. ONLINE: https://bucsujaras.hu/tanulmany/molnarv/csiksomlyo.htm
[2] TÁNCZOS Vilmos, Csíksomlyói búcsú, Adatbank, 2010.11.05. ONLINE: http://lexikon.adatbank.ro/tematikus/szocikk.php?id=58
[3] MOLNÁR V. József, Csíksomlyó ꞊ Örökség, Bp., Örökség könyvműhely, 2001., 146–149.old. ONLINE: https://bucsujaras.hu/tanulmany/molnarv/csiksomlyo.htm
[4] TÁNCZOS Vilmos, Csíksomlyói búcsú, Adatbank, 2010.11.05. ONLINE: http://lexikon.adatbank.ro/tematikus/szocikk.php?id=58
[5] MOLNÁR V. József, Csíksomlyó ꞊ Örökség, Bp., Örökség könyvműhely, 2001., 146–149.old. ONLINE: https://bucsujaras.hu/tanulmany/molnarv/csiksomlyo.htm
[6] TÁNCZOS Vilmos, Csíksomlyói búcsú, Adatbank, 2010.11.05. ONLINE: http://lexikon.adatbank.ro/tematikus/szocikk.php?id=58
[7] TÁNCZOS Vilmos, Csíksomlyói búcsú, Adatbank, 2010.11.05. ONLINE: http://lexikon.adatbank.ro/tematikus/szocikk.php?id=58lé
[8] TÁNCZOS Vilmos, Csíksomlyói búcsú, Adatbank, 2010.11.05. ONLINE: http://lexikon.adatbank.ro/tematikus/szocikk.php?id=58lé
[9] TÁNCZOS Vilmos, Csíksomlyói búcsú, Adatbank, 2010.11.05. ONLINE: http://lexikon.adatbank.ro/tematikus/szocikk.php?id=58lé
[10] Magyar Zoltán: A csiksomlyói kegyhely legendaköre. Ethnographia- A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. CXXVII. 2. 212. o., Budapest, 2016. ONLINE: http://real.mtak.hu/48655/13/MagyarEthnographia2016.2..pdf
[11] Magyar Zoltán: A csiksomlyói kegyhely legendaköre. Ethnographia- A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. CXXVII. 2. 213. o., Budapest, 2016. ONLINE: http://real.mtak.hu/48655/13/MagyarEthnographia2016.2..pdf
[12] Magyar Zoltán: A csiksomlyói kegyhely legendaköre. Ethnographia- A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. CXXVII. 2. 214. o., Budapest, 2016. ONLINE: http://real.mtak.hu/48655/13/MagyarEthnographia2016.2..pdf
[13] Magyar Zoltán: A csiksomlyói kegyhely legendaköre. Ethnographia- A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. CXXVII. 2. 216-217. old., Budapest, 2016. ONLINE: http://real.mtak.hu/48655/13/MagyarEthnographia2016.2..pdf
KÖNYVÉSZET
Magyar Zoltán: A csiksomlyói kegyhely legendaköre. Ethnographia- A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata. CXXVII. 2. 212. o., Budapest, 2016. ONLINE: http://real.mtak.hu/48655/13/MagyarEthnographia2016.2..pdf - utolsó ellenőrzés dátuma: 2018.05.12
TÁNCZOS Vilmos, Csíksomlyói búcsú, Adatbank, 2010.11.05. ONLINE: http://lexikon.adatbank.ro/tematikus/szocikk.php?id=58lé – utolsó ellenőrzés dátuma: 2018.05.12
MOLNÁR V. József, Csíksomlyó ꞊ Örökség, Bp., Örökség könyvműhely, 2001., 146–149.old. ONLINE: https://bucsujaras.hu/tanulmany/molnarv/csiksomlyo.htm - utolsó ellenőrzés dátuma: 2018. 05. 12
2018
Pócs Emőke
BIBLIAI TÖRTÉNETEK TÖREDÉKEI, ILLETVE HÉTKÖZNAPI, NÉPIES MOTÍVUMOK EGY CSÍKSOMLYÓI ISKOLADRÁMÁBAN
⁓ Misericordiam et justiciam Dei ⁓
1. Bevezetés
Az iskoladrámák megjelenését többek között a XVI. századhoz kötjük, amikor a protestáns oktatási intézmények repertoárjukba emelik az iskolai drámajátékot. Ezek a színdarabok kisebb jeleneteket vagy rövidebb színdarabokat foglalnak magukba, amelyeket általában az év végi vizsgákon mutatnak be a tanulók. A közönség ebben az időben még csak a szülők, a többi osztály és a tanárok közösségét jelenti.[1]
Ezeknek a drámajátékoknak jellemzői közé tartozik az anyanyelvűség, tehát a latin drámai szövegek fordítást igényelnek. Ebben az időben még nem lehet könnyen hasonló drámai szövegekhez jutni még latin nyelven sem, ezért sok esetben a tanároknak kell a drámajátékot megírniuk a diákság részére.[2] Ezekből a tanárokból kerülnek ki idővel magyar viszonylatban az első színházi szerzők, drámaírók. E dramatizált történeteket egyfajta didaktikai játékként is értelmezhetjük, ugyanis fő céljuk a diákok anyanyelvi kompetenciáinak fejlesztése volt. De mindezek mellett tematikájukat tekintve hozzájárulnak a keresztény hitelvek terjesztéséhez, illetve az adott iskola színvonalának, nagyságának reprezentációiként is szolgálnak.
A XVII. Században ezt a humanista drámatípust felváltja a barokk dráma, amely sajátos jellemzőkkel bővíti a már meglévő hagyományt. Előtérbe kerül a latin nyelv, ebből kifolyólag az iskolai keretek között bemutatott iskoladrámák nyelve a latin lesz, emellett pedig teret hódít a szövegek szintjén a barokk díszítettség. A barokk drámának művelői közé leginkább a jezsuita rendiek tartoznak. Mind a mai napig számos jezsuita iskoladrámával találkozhatunk a könyvtárak polcain, amelyek lehetnek fordítások, egyedi darabok vagy épp a kompiláció eljárásával készült drámák.[3]
A XVIII. századra már annyira elterjedtnek számítanak az iskolai drámajátékok, hogy szinte minden felekezet használja és műveli azt. A ferencesek is elkezdenek drámajátékokat írni és fordítani, annak ellenére, hogy az oktatás nem része a rendi feladataiknak.[4] Erdélyben a közoktatás az egyházmegye feladatkörébe tartozott, ennek köszönhetően középiskolai tanulmányok végzését a jezsuiták biztosítottak. Az alapszintű képzésben természetesen más rendek is reszt vállaltak, amelyre nagyszerű példaként szolgált a Csíksomlyón működő, ferences kézben levő alapszintű iskola.[5]
Udvarhelyen 1593-ban jezsuita kollégium létesül, melynek hatását (jobban mondva hiányát és presztízskülönbségét) a csíkszékiek is érezték. Ennek eredményeként a Csíksomlyón középiskola kezd el működni, amelyet a ferencesek vezetnek. Jezsuita módszer alapján dolgoznak, számukra nem az új, ferences módszertan kidolgozása volt a cél, hanem egy már meglévő, működő rendszer alkalmazása. A jezsuita módszertan szerint dolgoznak, a Ratio Studiorum alapján.[6]
- A csíksomlyói iskoladrámák kategorizálása
A XVIII. század derekán, azaz 1721 és 1787 között a ferences gimnázium diákjai mintegy 81 darab drámát adnak elő, amelyek iskolai keretek között latinul, ám a nagyközönség előtt magyar nyelven zajlanak. Ezek a színdarabok nagyrészt egyházi, városi és iskolai ünnepségekhez kötődnek, nagyrészük vízkereszt ünnepére, feketevasárnapra, pünkösd szombatjára, Nagyboldogasszony ünnepére, úrnapjára vagy nagypéntekre íródtak, fordították le őket.[7] Iskoladrámáink rendszerezésében főleg a ferenceseknek lehetett nagy szerepük.[8]
E drámáknak alapját nagyrészt újszövetségi történetek adják, főként a szenvedéstörténetre vonatkoztatva, de mindezek mellett megjelenhetnek más, a Bibliában szintén fellelhető ószövetségi történetek is. Szűkebb értelmezésben tehát a passiójáték tartalma csupán a szenvedéstörténetre korlátozódik[9]. A Magyar Katolikus Lexikon ekképpen foglalja össze a passiójáték címszó fogalmikörét: nagypéntekre korlátozódik ezeknek a történeteknek a bemutatása, gerincét a szenvedéstörténet adja, amely kiegészül esetenként Mária‒siralommal.[10]
Ezzel szemben a misztériumdráma egy sokkal inkább tág értelmezésbe sorolható be, amelyben szintén megjelennek a szenvedéstörténetből kiemelt motívumok, ám ezek kiegészülnek más elemekkel is. Ilyen például az ószövetségi történetek megjelenése, az Ádám‒jelenetek vagy siralmak, Szűz Mária mennybemenetele és az utolsó ítélet jelenetei, apokaliptikus elemek.[11] Ide tartoznak még a megtérő és elkallódó ifjak motívumai.
2. Misericordiam et justiciam Dei; a műről
Az általam választott iskoladráma egy fordítás, amelyet 1775. április 14-én adtak elő, nagypénteken. A drámák elején vagy végén általában megjelenik az író vagy fordító neve, ám esetünkben ez elmarad. Mégis a kutatások azt bizonyítják, hogy a drámafordító tanár Kézdi Gráczián lehetett, mivel egyedül ő írt drámákat 1774‒1776 között.[12]
A mű prológussal kezdődik, amely verses formájú. Legelőszőr megszólítja a hallgatóságot, és ismerteti az előadás okát. Ezután összefoglalja a darab tartalmát, rövid ismertetést nyújt a cselekménysorról. A mű 12 felvonást tartalmaz, amelyeket követ a szereposztás. Latin környezetbe ágyazva magyar nevekkel találkozhatunk, mint például Becze Mátyás, Simon József, Bocskos Sándor stb.[13]
3. Bibliai történetek töredékei és hétköznapi motívumok
Tematikáját tekintve a Misericordiam et justiciam Dei nem sorolható be a szűkebb értelmezésű passiójáték kategóriájába, ugyanis nemcsak a szenvedéstörténetet foglalja magába. Megjelennek benne más, az ószövetségi történésekre, illetve korabeli székely életre jellemző motívumok, életképek.
Ezen dolgozatom céljául ezeknek a motívumoknak a számbavételét kísérlem meg véghezvinni. Az előbbiekben már említettem, hogy az iskoladrámák egészének alapját a Biblia jelenti, ám egy dologról még nem esett szó. Nehézséget jelent megtalálni ezeknek a töredékeknek pontos helyét a Bibliában, mivel szinte sohasem jelölik a korabeli szövegeink azt. A továbbiakban ezeket szeretném megtalálni, illetve magyarázni a szent és profán elemek keverését a műben.
- Bibliai történetek töredékei
A történet egy testvérpár bemutatásával kezdődik, akik közül az egyik (Theodorus) isteni sugallat hatására belátja, hogy a tékozló élete nem Istennek tetsző, tehát nem igaz érték, nem hoz üdvözülést. Ezért úgy dönt, hogy remetének vonul. Ezzel szemben testvére (Jacoponus) szereti az anyagiak nyújtotta magas színvonalú életminőséget, nem érti, bátyja miért vonul el remeteségbe. Rossz társaságba keveredik, elfordul Istentől.
Ez alapvetően a jó és rossz motívum testvérpári keretben bemutatva Káin és Ábel[14] történetére utal az Ószövetségben (1Móz 4, 1‒24). Bár utólag kiderül a dráma olvasása során, hogy létezik egy harmadik testvér is (Lázár), de az ő szerepe nem sorsdöntő, szinte alig van hangsúly a legkisebbik fiú létezésén, elhanyagolható szerkezeti és tartalmi szempontból. Theodorus a juhpásztor Ábellel hozható kapcsolatba, akinek az áldozatát elfogadja az Isten, azaz átvetítve a drámára életmódja válik áldozattá a transzcendencia számára. Jacoponus Káin mintapéldájaként értelmezhető, bár ebben az esetben a szimbolikus cselekményvezetés felborul. A drámában először jelenik meg a tékozló élet, az Istentől való elfordulás, majd ezután a megtérés. A bibliai történetben mindez fordítva történik: Káin pont úgy igyekszik Istennek áldozatot bemutatni, mint Ábel, mégis az Úr visszautasítja azt, irigység gerjed benne Ábel ellen, ezért testvérgyilkosságot követ el. Emellett a büntetés motívuma is fellelhető mind a drámában, mind pedig Káin esetében.
A következő szentírási töredék a dráma szövegében megjelenő és részben kifejtett József‒hasonlat (Ter 37). Ez akkor hangzik el, amikor az ifjú Theodorust döntése hallatán az apja tömlöcbe veti. Magát a hasonlatot A Cantus Juniorum[15] foglalja magába, párhuzamot állítva az ifjú József és Theodorus között. A hasonlóságot egyszerű felfedezni a két élettörténetben: mindkét fiatalt meghurcolják, mielőtt életük jóra fordul egy isteni beavatkozásnak köszönhetően. Ezzel szemben már a prológusban felfedezhető egy sor, aminek bár nem ez a fő rendeltetése, mégis a József‒hasonlathoz kapcsolódhat: „Nap, hold és csillagok…”[16] Ugyanezek a motívumok jelennek meg József második álmában, amikor a nap, hold és csillagok hajtanak fejet előtte.[17]
Jacoponus életútját tekintve egy másik bibliai motívum kerül előtérbe, annak ellenére, hogy kevésbé kifejtett az iskoladrámában. A tékozló élet, az apa akarata elleni lázadás, a testvér választásának elítélése és megvetése, valamint a rossz társaságba való keveredés mind a tékozló fiú újszövetségi történetére utal (Lk 15). Ám nemcsak ezek a hasonlóságok fedezhetők fel a mű olvasása folyamán, hanem maga a megtérés mozzanata is. Mindkét történetben a viszontagságos életút végén egyfajta „hazatalálásként” jelen van az apához, jelen esetben az Istenhez való visszafordulás. Jacoponus miután visszatér a városból a pusztába, és keresi testvérét, egy angyal érkezik hozzá, aki átadja Isten üzenetét, a büntetést. A drámában ekkor bontakozik ki a megtérés motívuma. Isten irgalmasságának köszönhetően a büntetés enyhül, tehát egyfajta megbocsátásként is felfogható lesz, pont úgy, mint az apa esetében, mikor meglátja kisemmizett, vagyonát eltékozló fiát.
Az eltűnt juhocska keresésére induló pásztor szövegében több utalást is találunk Jézusra, illetve Istenre. Egyes sorok a pásztor urának nagyságára, hatalma örökkévalóságára vonatkoznak: „Az atyám oly nagy ur hogy mása nincs annak,/ kinek száz ezernél többen udvarolnak…”. A keresztre feszítés ugyancsak megjelenik a műben, mégpedig a pásztor lesz az, akit Jacoponus a hét lator segítségével tőrbe csal és keresztre feszít. A mű egészén átvonuló pásztor és juh motívumok egyfajta allegóriaként értelmezhetők, mivel az elkóborolt bárány Jacoponus, ám egyszer sem szólítja nevén a pásztor. A pásztor tehát Jézus szimbólumává válik, akit Isten küldött, hogy vigyázzon az ő juhaira. A keresztre feszítés jelentének köszönhetően felfedezhetővé válik a szenvedéstörténet a műben (Mk 14, Mt 26, Lk 22, Jn 18)[18].
Theodorus remetesége és pusztába vonulása szintén egy újszövetségi történetre vezethető vissza. Jézus 40 napra a pusztába vonult, ahol a sátán három alkalommal kísértette meg őt (Mt 4). Esetünkben is jelen van a megkísértés, ám itt két ember van próbára téve: a testvérpár, Theodorus és Jacoponus. Míg Jacoponus fejet hajt és elviszi a kincset Antiochiába, hogy templomokat építtessen belőle, addig Theodorus tudomást sem vesz róla, mélyen elítél mindenféle evilági kincset. Hite ekkor sem rendül meg, tisztán látja maga előtt a próbatételt, nem enged a kísértésnek, ahogyan Jézus sem engedett egyetlen alkalommal sem.
Jacoponus büntetése tette miatt az, hogy Antiochia városában, a templom előtt, egy oszlop mellett állva hirdesse Isten hatalmát, saját megtérését és az isteni irgalmasságot. Ebben az esetben nem a cselekmény fontos bibliai szempontból, hanem a helyszín. Sámson is isteni beavatkozás által kerül egy templom elé, amelynek oszlopaihoz kötik (Bír 14). Mindkét esemény egyfajta megtisztulásként fogható fel, Sámson története Izrael megszabadulásáról, a filiszteusok kiirtásáról, Jacoponusé pedig az emberek lelkének Isten felé fordulásáról szól.
- Népies, hétköznapi motívumok
Ezekre a motívumokra azért volt szükség, hogy a korabeli hétköznapi ember számára is érthető legyen a misztériumdráma mondandója. Ezek a tapasztalati események ismeretében jobban be tudta építeni a tanításként funkcionáló iskoladrámát a mindennapjaiba, erkölcsi célzatú normaként szolgáltak.
Ilyen népies motívum a táncmulatság, amelyben rendszeresen jelen volt Jacoponus. A bűnre és ivászatra csábító barátok is ide tartoznak. Mindezek mellett bizonyos bibliai töredékekben is láthatatlanul beleszövődtek népies motívumok. Például a pusztába vonuláskor, a megkísértés kincs formájában valósul meg, amely a Bibliában nem szerepel. A nép által költött és fenntartott népies imádságok vagy népies vallásos énekek töredékei szintén jelen vannak a műben.
A pásztor, illetve bárány motívum ambivalenciájáról nem tekinthetek el ebben az esetben. Mindamellett, hogy elsősorban a bibliai vonatkozású képek közé soroltam ezeket, mégsem választható el teljesen a székely ember kontextuális életterétől. A Székelyföldön ugyanúgy jelen voltak a korabeli állattenyésztők és juhnyájak, mint napjainkban. Ennek köszönhetően a székelység számára nem volt idegen a szimbolika e fajtája, amelyet problémamentesen mindennapi életébe tudtak szervesen beágyazni.
4. Konklúzió
Az iskoladrámák fő feladata a hitelvek terjesztése és megtartása volt a nép köreiben. Csíksomlyón ez a feladat főként a ferenceseket terhelte, és a katolikus hitelvek játékos oktatását, megerősítését szolgálta székely emberek hitvilágában a protestantizmus térhódításaival szemben. Tehát ezeknek a színdaraboknak az eljátszása nemcsak a diákoknak volt didaktikai játék, hanem a nézőközönségnek is.
Céljuk az volt, hogy játékos módon hirdessék a bibliai tanokat, amelyeket a játék erejével észrevétlenül magába szívó tömeg otthon is alkalmazni tudott. Ennek az eredménynek az elérése érdekében a bibliai történetek töredékeit keverték a hétköznapi, korabeli ember kontextusából kiemelt életképekkel. Mindennek következményeként megteremtődött egy szabadabb, életszerűbb műfaj, amely révén a paraszti ember is azonosulni tudott az egyházi tanokkal, az egyházi hitelveket követve és beiktatva életébe.
Ezeket a motívumokat azért érdemes vizsgálni, mert a XVIII. századi székely ember társadalomtörténeti hátterébe pillanthatunk bele általuk, vizsgálhatjuk a kompiláció folyamatát egyes művek esetében. De akár gondolhatunk a fordításokra is, amelyek összehasonlításával nemzetek közötti személetkülönbségekre is bukkanhatunk.
Jegyzetek
[1] Pintér Mária Zsuzsanna, A ferences iskolai színjátszás a XVIII. Században, In. Irodalomtörténeti füzetek (132), Bp., Argumentum Kiadó, 1993, 5.
[2] Uo.
[3] Uo.
[4] Bodó Márta, Iskola és színház, Az iskoladráma neveléstörténeti és pedagógiai szerepe, Szerzetesrendek és a nevelés, Kolozsvár, 2009, 41.
[5] Uő, 51.
[6] Uő, 54.
[7] Medgyesy S. Norbert, A csíksomlyói Ferences misztérumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Pilscsaba‒Bp, 19.
[8] Régi Magyar Drámai Emlékek I, szerk. Kardos Tibor, szerk. Dömötör Tekla, Bp, Akadémiai Kiadó, 1960, 226.
[9] Medgyesy S. Norbert, A csíksomlyói Ferences misztérumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Pilscsaba‒Bp, 28‒29.
[10] Magyar Katolikus Lexikon.
Web: http://lexikon.katolikus.hu/P/passi%C3%B3j%C3%A1t%C3%A9k.html. (2018.06.02)
[11] Medgyesy S. Norbert, A csíksomlyói Ferences misztérumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Pilscsaba‒Bp, 33.
[12] Dr. Alszeghy Zsolt, Szlávik Ferencz, Csíksomlyói iskoladrámák, Bp, kiadja az MTA, 1913, 23.
Web: http://real-eod.mtak.hu/3276/1/MTA_Konyvek_465472_32.pdf. (2018.06.02.)
[13] Uo,, 89.
[14] Keresztyén Bibliai Lexikon
Web: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/k-C9FFD/kain-CA008/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfQzk3QjIiXX0sICJxdWVyeSI6ICJLXHUwMGUxaW4ifQ. (2018.06.02)
[15] Dr. Alszeghy Zsolt, Szlávik Ferencz, Csíksomlyói iskoladrámák, Bp, kiadja az MTA, 1913, 58-59.
Web: http://real-eod.mtak.hu/3276/1/MTA_Konyvek_465472_32.pdf. (2018.06.02.)
[16] Uo., 51.
[17] Magyar Katolikus Lexikon
Web: http://lexikon.katolikus.hu/J/J%C3%B3zsef%20%C3%A1lma.html. (2018.06.02.)
[18] Keresztyén Bibliai Lexikon
Web: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/s-sz-CA54E/szenvedestortenet-CA676/. (2018.06.02.)
KÖNYVÉSZET
Pintér Mária Zsuzsanna, A ferences iskolai színjátszás a XVIII. Században, In. Irodalomtörténeti füzetek (132), Bp., Argumentum Kiadó, 1993.
Bodó Márta, Iskola és színház, Az iskoladráma neveléstörténeti és pedagógiai szerepe, Szerzetesrendek és a nevelés, Kolozsvár, 2009.
Medgyesy S. Norbert, A csíksomlyói Ferences misztérumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Pilscsaba‒Bp
Régi Magyar Drámai Emlékek I, szerk. Kardos Tibor, szerk. Dömötör Tekla, Bp, Akadémiai Kiadó, 1960.
Magyar Katolikus Lexikon.
Web: http://lexikon.katolikus.hu/ (2018.06.02.)
Keresztyén Bibliai Lexikon
Web: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/ (2018.06.02.)
Dr. Alszeghy Zsolt, Szlávik Ferencz, Csíksomlyói iskoladrámák, Bp, kiadja az MTA, 1913.
Web: : http://real-eod.mtak.hu/3276/1/MTA_Konyvek_465472_32.pdf
(2018.06.02.)
Biblia, Magyar Bibliatársulat, Bp., 2012.
2018
Tófalvi Beáta
CSÍKSOMLYÓ HAGYOMÁNYA
Drámapedagógia. A szó magába foglalja a teljes dolgozat központi témáját. Dráma mint színház, előadás, és pedagógia mint nevelés, oktatás. E két fogalom összekapcsolódása fellelhető a misztériumdrámákban, misztériumjátékokban, passiójátékokban, melyek Erdély szintjén Csíksomlyón és környékén örvendenek a legnagyobb sikernek. A következőkben leírást találhatunk a 16-18. századok oktatási helyzetéről, a csíksomlyói ferences lelkiségről, iskolákról, melyekben elindultak az iskoladrámák gyökerei, illetve mindezek mozgató rugóiról, lelki erőforrásukról.
Az intézményes oktatás kezdetei
Az intézményes nevelés és oktatás gyökerei az ó-, és középkori Görögországban keresendőek. Itt két jelentősebb irányvonal létezett már ebben az időben, viszont a kettő egymástól igen eltérő volt. A spártai, illetve az athéni nevelés és oktatás alapjaiban különbözik. „A két társadalmi-politikai rendszer jellegének megfelelően a spártai nevelést a konzervatizmus, a minden újtól való idegenkedés, az athénit a mindig legújabb és leghasznosabb ismeretek megszerzésére irányuló törekvés jellemezte.[1] Ez a mentalitás a gyermekek tanításában és taníttatásában is feltűnik. A spártaiak mind inkább arra törekedtek, hogy népükből jó katonák kerüljenek ki, erősek és szívósak legyenek. Ennek elérése érdekében a gyermekek nem családjuk körében nevelkedtek, hanem elzárva a mindennapi megszokott életüktől, állami gondozás alatt. Emellett azonban nem fordítottak túl nagy hangsúlyt a szellemi ismereteik gazdagítására. Az átlag spártai ember csak annyit tudott írni, olvasni, számolni, amennyi éppen szükséges volt a mindennapokban. Szemben az athéniakkal, akik viszont a gyakorlati ismeretek elsajátítása mellett a szellemi képességeik fejlesztésére igen komoly hangsúlyt fektettek. Platón Prótagoroszról szóló leírásában szó esik a nevelési módszerekről, az alapfokú iskolák típusairól, az itt oktatott ismeretek jellegéről, a kialakítandó erényekről.[2]
Kr. e. a 4. századig a társadalmi rétegek szempontjából még egységesnek mondható az oktatás menete. Ekkor azonban elkezd kialakulni a különböző szociális rétegek közti eltérő oktatási mód, illetve tartalmi gazdagodás is történt a korban. A gazdagabb családok gyermekei már városi iskolákba járhattak, ahol a későbbi hét szabad tudomány quadrivium elemeit, matematikát, illetve természettudományokat tanulhattak.[3]
Az antik római nevelés szerkezete nagyban hasonlított a göröghöz. Ez annak is köszönhető, hogy Görögország meghódítása után több ezer görög művelt polgárt hurcoltak Rómába, rabszolgának, akik később, felszabadulásuk után a tanítói szerepet töltötték be.[4] Hogy a rómaiak a nevelés céljának mit tartottak, arról Quintilianus Szónoklattanánk soraiban olvashatunk. Könyve pedagógiai alapelveket fogalmaz meg a szerző lélektani ismereteit is tükrözve. Fontosnak tartja a játékosságot, a segítő gesztusokat, az egyéni sajátosságokhoz való alkalmazkodást.[5] Egy másik, római nevelésről szóló írást Apuleiusnál találunk, aki a tudományok fokozatosan kialakuló rendszeréről ír, amely később a hét szabad művészettel, a septem artes liberalesszel[6] mondható kiteljesedettnek.[7]
A keresztény nevelési elvek kezdeti időszakukban azonban lényegesen eltértek az eddigiektől. Fináczy Ernő szerint „talán sosem volt annyira elkülönítve a nevelés és oktatás, mint keresztény egyházak első századaiban. Az iskolák vajmi keveset lendíthettek a keresztény szellemű nevelésen, mert Nagy Konstantin koráig tanítóik kivétel nélkül pogányok voltak, s a tanulmányi anyag később is […] a pogány művelődés elemeit foglalta magában.[8] Később, a középkorban alakult ki a kifejezetten keresztény szellemiségű nevelés és oktatás rendszere, intézményes tanmenete. Mindennek területe a szerzetesség intézményei, a kolostorok voltak. Igen jelentős központok a bencés kolostorok, amelyekben két, egy külső, és egy belső iskola működött. A belső iskolában tanultak a szerzetességre készülők, illetve a világi papok. A külső iskola valószínűleg a gyermekek tanításának területe, akiket szerzetesek tanítottak ugyan, viszont nem egyházi pályára készültek.[9] Figyelmük tehát az egyház parancsai szerint élő szent ember kialakítására irányul.
Láthattuk tehát az antik és középkori nevelési eszményt, annak célját. Később, a reneszánszban a középpontba az egyéniség kerül, s ezzel együtt a nevelés célja is individuálisabb jellegűvé válik: a csaknem műalkotásnak tekinthető ember megformálására törekszik, aki szép és egyéni életet él. Később a felekezetiség egyre inkább irányítja a nevelési célt, tehát végső célja nem egyszerűen egy jó keresztény ember nevelése, hanem a jó református, katolikus, evangélikus stb. kialakítása.[10]
A színház mint a tanulás helye a reneszánszban
A reneszánsz, kísérlet az antik értékek újraélesztésére, újraalkalmazására. Hogy lassan közelíthessünk a dolgozat valós témájához, mindenképp szükségszerű tisztázni a színház fogalmát ebben a korszakban, első sorban itáliai vonatkozásban. A színház ekkor még magába foglalt minden olyan eseményt, ami tulajdonképpen egy előadás, legyen az akár színdarab, akár egy szabadtéri, vagy ünnepi megnyilvánulás, bevonulás, körmenet, vagy akár lovagi torna.[11]
A 15. században több virtuális színházépület létezett, melyek közül kettő kiemelendő. Az egyik ilyen Antonio Averuino Filaterenek nevezett színháza. A Filatere-elképzelésben az épület a Bűn és Erény háza, melyben a tanulás és tanítás eszköze jelenik meg. Ebből szintén kitűnik, hogy a reneszánsz korában a színház jóval tágabb értelmezésben részesült, mint napjainkban. Ebben a színházban a sarkalatos teológiai erények útját kell bejárni az Erény felé vezető úton, amelynek folyamán az ott lévők a tudás, tudományok, a művészetek és erények megismerésével szembesülhetnek.[12] A második említésre méltó színház Giulio Camillo nevéhez fűződik. Az úgynevezett emlékezet színház elkészült valójában is, rendszere mögött azonban egy igen komoly hátsó filozófiai elképzelés húzódik. Itt a hetes szám az uralkodó, melynek mágikus-misztikus alapja van, lényege a tanulás, hiszen az épület hét tartópillére a salamoni bölcsesség mása, s a világ rendjét tükrözi.[13]
A reformáció korában mindez teljesen felborult, ugyanis a csakis a Bibliával foglalkozás az általános műveltség kárára ment. A reformátorok az iskolarendszert tűzték ki célul, mint átformálandó, így igyekezve kialakítani a vallásosságot a nép körében. Ugyan ezt az elvet vitték gyakorlatba később a katolikus restaurátorok. Amellett, hogy a szerzetesrendek az egyházi rendre igyekezték tanítani a népet, figyelmet fordítottak az árva gyermekekre is, illetve nemesi származásúakat is oktattak.
Nevelés és színház
A 17-18. századokban az intézeti nevelés mellett téma ebben a korban az otthoni nevelés is. Erre különböző praktikák voltak, azonban a dolgozat szempontjából a legrelevánsabb Christian Felix Weissetől a Gyermekek barátja[14] címet viselő kötet, amely a gyermekeknek szóló házi olvasmányok mellet házi használatra szánt színdarabokat is tartalmaz. Ezek a darabok elsősorban erkölcsi-etikai értékekre neveltek, s gyakran ténylegesen el is játszották őket házi környezetben, a családtagok jelenlétében. [15] „A gyermekek által előadott színdarabok eredetileg olvasásra szánt drámák voltak; ezek az úgynevezett könyvdrámák.”[16]
Szerzetesrendek és a nevelés. A ferencesek.
A Ferenc-rend a 13. század körül telepedett le a magyarok lakta vidéken. Nevelési-oktatási tevékenységük inkább a rendtagok képzésére, saját belső céljaira kiképzett jelentkezők tanítására vonatkozik. Célkitűzése nem kifejezetten a gyerekek, fiatalok oktatása. Későbbi oktatási rendszerükről, iskoláikról igen nehéz egységes képet kialakítani, a nagyon hiányos adatoknak köszönhetően. Kezdetben, mivel a rend feladatai közé nem tartozott, Erdélyben, Csíksomlyón sem vettek részt a ferencesek a közoktatásban.[17] Ezt a feladatot az egyházmegye töltötte be, illetve más rendek, például a jezsuiták dolga volt. Alapképzést a plébániák tartottak, például Somlyón 1590 előtt már folyt oktatás.[18] Udvarhelyen ugyanakkor megnyílt a jezsuiták vezetésével a kollégium 1593-ban, ez cselekedetre sarkallta a csíkiakat is, akiknek körében a tanítói hivatás igen kedvelt volt.[19]
Annak ellenére, hogy a ferencesek nem tekintették saját missziós feladatuknak az iskolaügyet, a különböző politikai, történelmi események arra késztették őket, hogy feladatuknak ne csupán a nép hitben való megtartatására fordítsanak figyelmet, de ezt iskolai körökben is elvállalják. Ennek hatására a reformáció után alapították meg a csíksomlyói iskolát, amely mérföldkőnek számított iskolaügyi szempontból. A ferences oktatást első sorban nem iskolai rendszerük módszeressége és kidolgozott szerkezete jellemzi, inkább a rend missziós jellegének, célkitűzéseinek megfelelően a lelki ínség diktálja a tennivalókat s alakítja a napi teendőket.[20]
A csíksomlyói iskoladrámák
A fennebb említett, otthoni eljátszásra szánt darabok elsődleges célja tehát a mindennapi életre való nevelés, az erények és erkölcsök kialakítása. Hasonló jelenséggel találkozhatunk a csíksomlyói gimnáziumban is, az általuk előadott darabok nem csupán az otthoni körökben zajlottak, ugyanis kikerültek nagyobb közönség elé, és már témákat is feldolgoztak. Lévén, hogy szerzetesrendi iskoláról van szó, a legtöbb dráma a hitélettel és vallási ünnepekkel kapcsolatos. A csíksomlyói ferences gimnázium diákjai 1721 és 1787 között majdnem minden esztendő nagypéntekén, illetve más ünnepnapokon (pl. vízkereszt ünnepén, feketevasárnap, pünkösdkor, Nagyboldogasszony ünnepén) összesen 41 passiójátékot, 12 moralitást, 5 szövetségi drámát, 4 mártírdrámát, 12 történelmi drámát, 4 társadalmi drámát és két vígjátékot mutattak be a Sarlós Boldogasszony templomba bevonult igen nagyszámú közönség előtt.[21] Ezek a drámák már saját írások, összeállítások. Az első ilyen dráma az 1758-ból fennmaradt passiójáték. Magyarországon a ferencesek a 18. században csak a székelyföldi iskolákban mutattak be passiójátékokat. Összesen 41 darabot, amiből 39-et Csíksomlyón, egyet Gyergyószárhegyen és egyet a marosszéki Mikházán.[22] A legerősebb színjátszó hagyomány Csíksomlyón alakult ki. A legelső, innen származó színjátékszöveg 1721-re datálható, az utolsó színjátszásra utaló adat pedig 1782-es, viszont ezek mellett létezik még 31 olyan darab, amelyeknek mindeddig nem lehetett pontos idejüket megállapítani. Az iskoladrámákat a közép- és felső nyelvtani osztályok diákjai mutatták be, darabok szövegét pedig minden évben a ferences tanárok írták meg. [23]
A csíksomlyói passiójátékok előadásának célja a ferences lelkiség tükrében
A fenti adatok alapján nem meglepő, ha feltevődik a kérdés, hogy mi volt az oka a csíksomlyói passiójátszás szívósságának, vagy hogy mi volt a lelki mozgatórugója az előadásoknak, első sorban a passiójátékoknak? A csíksomlyói misztériumdrámák létezése már eleve arra szolgált, hogy Jézus Krisztus kínjainak bemutatásával a nézőket bűnbánatra, a gyermekeket pedig a Biblia megismerésére indítsa.[24]
Nagyon mély gyökerekről, és a ferencesek érzelmekre, könnyekre ható vallásosságáról tanúskodik az 1734-ben, Csíksomlyón bemutatott passiójáték 5. jelenetében Christus monológja. A 3. versszak így szól a bűnös emberekhez:
„Jól látom, vétketek ti nem sirattyátok,
Annak undukságát meg sem utáljátok,
Csak egy csepp könyvetek és szomorúságtok
Magatok bűnéért nem esik ki, látok”.[25]
Az 1772-es misztériumjáték Prologusa kimondja, hogy a passió szemlélésével a nézők szándéka az, hogy vétkeiket sirassák:
„Igen dicsirettes atű széndékotok,
Szent és űdvességes minden fáradtságtok,
Ha Christus kinyain ma it szánakodtok,
S magatok vetkeit sirván fájlaljátok.
Ime hát szemlelvén Christus szenvedéseit,
Kőnyvezzétek, kérlek, keserves keresztit,
Mert maga igri bővséges erdemit,
És eképpen inti valasztot népeit”[26]
Potyó Bonaventúra dramatizált keresztútja érzékelteti a legjobban a szent színjátszás célját: szinte minden szereplő ajkáról elhangzik a felszólítás a nézők felé: tartsanak bűnbánatot és térjenek meg. Ez a keresztút, a Via crucisa tekinthető a magyar irodalom történetében az első olyan műnek, amely sokszereplős cselekménnyel rendelkező dramatizált keresztút. A művet először a 14 állomásból álló keresztút felállítási jogának megszerzése után nyolc évvel mutatták be, 1738-ban. Fontos azonban itt megjegyezni, hogy ezek a dramatizált keresztutak, misztériumjátékok eljátszása nem pótolhatta a liturgikus cselekményt.[27]
Láthatjuk tehát, hogy elsődleges célja a passiójátszásnak a hívek bűnbánatának, vezeklésének feltétele volt. Ehhez azonban szükségesek voltak bizonyos eszközök, amelyek elősegítették a megfelelő hatás elérését. Ilyen az ártatlanul értünk szenvedő Jézus kínjainak gyakran naturalisztikus ábrázolása, Mária, a fiáért reszkető édesanya jajongásának bemutatása, az áruló Júdás maró lelkiismeret-furdalása, a pokol látomásszerű bemutatása, az eltévedt és a megtért ifjaknak exemplumként való színre vitele, valamint a jó és a rossz tulajdonságoknak, a földi és a mennyei szellemeknek a középkori moralitásokra emlékeztető vetélkedései.[28]
A megfelelően elvégzett gyónási procedúra, illetve passiójátékok előadása és általuk az elmélkedés Krisztus szenvedésein nem csupán lelki megtisztuláshoz vezetett, de komoly búcsúkiváltságokkal is járt. 1725-ig számos bullát és rendeletet hagytak jóvá, amelyek a búcsúkiváltságokról is rendelkeznek. A Csíksomlyón kiadott harmadrendi regula részletesen felsorolja, hogy mely ünnepeken, és mely imádságalkalmakkor lehet részleges vagy teljes búcsút nyerni. Egészen valószínű tehát, hogy a passiójátékok előadásában nemcsak a helyi hagyomány ereje, a pasztorális és pedagógiai cél, hanem az ígért búcsúk elnyerésének vágya is nagy szerepet játszott. A búcsú elnyerését az idézett pápai bullák gyónás végzéséhez, azaz bűnbánathoz kötötték. Nem véletlen, hogy szinte minden nagypénteki színdarabban találunk utalást – ha máshol nem, a Prologusban és az Epilogusban – a töredelmes bűnbánat fontosságára.[29]
A csíksomlyói színjátszás szervezését és anyagi ellátását az 1730-ban alakult Mária Társulat, valamint a Jegenyei Ferenc és Tapolczai István által 1678-ban megalapított Harmadrend vállalta magára. Ezen társulatok betiltása II. József politikájának köszönhetően, a csíksomlyói misztériumdrámák előadásának intézményes hátterének megszűnéséhez vezetett.
A csíksomlyói misztériumdrámák forrásai
A csíksomlyói misztériumdrámák egyértelműen a középkori devóció és ferences passiómisztika ihlette szövegekre utalnak. Medgyesy- Schmikli Norbert összeállítása[30] alapján a források öt fő csoportra oszthatóak:
A passiójátékok, misztériumdrámák lelki indíttatása után tekintsük át az iskolai színjátszás pedagógiai előnyeit. A történelmi tárgyú misztériumjátékok, az iskolajátszás egyik célja, hogy a 18. századig jelenlévő hiányos történelemoktatás miatt kialakult űrt betöltse. A színpadon látott előadás formálta a nézők ízlését is. Igaz, hogy csak egyfajta értékrendet és művészi ízlést tükrözött, de azáltal, hogy egyetemes normák szabályozták az iskolai előadásokat, a közönség ugyanazt láthatta, amit a nyugat-európai iskolások előadásainak közönsége, így követhette a legújabb változásokat. Amellett, hogy a nézők fejlődhettek, a színdarabot előadó diákokra is igen jó hatással volt a szereplés. Jó kiállásra, jó fellépésre, nemcsak a politikai, hanem az egyházi pályán is szükség van sőt, akár a hétköznapi életben is. Ezért lehetett, hogy minél több diák számára igyekeztek fellépési lehetőséget megadni.[31]
Az első, és legfontosabb cél mégis, mindenekelőtt a nevelés, a tanuló ifjúság nevelése. Elsősorban erkölcsileg: ezért szerepelnek a színpadon megszemélyesített bűnök és erények, ezért jelennek meg a színpadon Krisztus példabeszédeinek hősei: tékozló fiúk, szegény Lázárok, ezért szólnak az iskolai színjátékok sírig tartó barátságról, hazaszeretetről, és ezért nyeri el bennünk mindig büntetését a rossz.[32]
Jegyzetek
[1] POLÁNYI, Az ókori világ, 187.
[2] BODÓ Márta-Zsuzsanna, A keresztény nevelés forrásai és kialakulása, 22.
[3] Uő, uo., 25.
[4] Uő, uo., 27.
[5] QUINTILIANUS, Szónoklattan. Fordította Prácser Albert. Budapest 1913. I. 47.
[6] A hét szabad művészet: grammatika, retorika, dialektika, aritmetika, asztronómia, musica.
[7] APULEIUS, Az iskolai nevelés fokozatai. In: SZEPESSY Tibor, A régi Róma napjai. Budapest 1968, 82.
[8] FINÁCZY, A középkori nevelés története. Budapest 1926, 41.
[9] BODÓ, i.m.36.
[10] Uő, uo. , 42.
[11] DEMCSÁK Katalin, Színházmánia. A színházi szakszavak jelentései és a commedia dell’arte elmélete. Kultúra és közösség, 2006/1.
[12] RUFFINI, A színház feltalálása. A filaretei „Bűn és Erény háza”. In: DEMCSÁK Katalin- KISS Attila, Színház- szemiográfia. Az angol és olasz reneszánsz színház ikonográfiája és szemiotikája. Szeged 1999, 97-117.
[13] BODÓ, i.m., 46.
[14] Christian Felix Weisse az 1770-es években Adelung lipcsei gyermekfolyóirata mintájára alapította a maga Kinderfreundját, amelynek1794-ben készült el erdélyi magyar fordítása.
[15] TAR Gabriella-Nóra, Gyermek a 18. és 19. századi Magyarország és Erdély színpadain, 25.
[16] Uő, Gyermekszínjátszás a 18. századi Magyarországon. Doktori disszeráció. Kolozsvár 2005, 17.
[17] Uő, uo., 51.
[18] SÁVAI János, A csíksomlyói és kantai iskola története, Documenta missionaria Hungariam et regionem sub ditione turcica existentem spectantia II., Szeged, 1977, 43.
[19] Uő, Missziók, mesterek, licenciátusok. Documenta messionaria. Szeged, 1977.
[20] BODÓ, i.m., 51-53.
[21] MEDGYESI- Schmikli Norbert, A csíksomlyói misztériumdrámák forrásai és ferences lelkiségtörténeti háttere. Doktori értekezés. Piliscsaba 2006, 7.
[22] KILIÁN István- PINTÉR Márta Zsuzsanna- VARGA Imre, A magyarországi katolikus tanintézmények színjátszásának forrásai és irodalma 1800-ig. (Szerk.: Varga Imre), Argumentum, Budapest 1992, 85.
[23] MEDGYESI- Schmikli Norbert, i.m., 12.
[24] MEDGYESI- Schmikli Norbert, i.m., 26.
[25] 1734. április 23, nagypéntek. In: Liber exhibens Actiones parascevicas…, 1774.
[26] 1772. április 17. Részlet a Prologusból. In: Liber exhibens Actiones parascevicas… i.m., 1774.
[27] MEDGYESI- Schmikli Norbert, i.m., 47.
[28] MEDGYESI- Schmikli Norbert, i.m., 50-51.
[29] MEDGYESI- Schmikli Norbert, i.m., 46.
[30] MEDGYESI- Schmikli Norbert, i.m., 52.
[31] Minderről bővebben: Varga Imre, Pintér Márta Zsuzsanna: Történelem a színpadon. Magyar történelmi tárgyú iskoladrámák a 17-18. században. Budapest, 2000, 17-39.
[32] Uő, uo., 16.
Felhasznált irodalom
Medgyesy S. Norbert, A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009.
Kilián István: Beszámoló a 17-18. századi magyar dráma- és színházkutatás eredményeiről: 1980-2001. In: Magyar könyv-szemle. 2002. 2.
Latzkovits Miklós: A 16. századi magyar dráma. In: A Magyar Irodalom Történetei. Szerk.: Jankovits László, Orlovszky Géza. Budapest, 2007.
Bodó Márta: A keresztény nevelés forrásai és kialakulása. A nevelés elmélete és gyakorlata = Uő., Iskola és színház, Kolozsvár, 2009
Magyar Drámaírók 16–18. század, Budapest, 1981.
Régi Magyar Drámai Emlékek I–II., Budapest, 1960.
Varga Imre, Pintér Márta Zsuzsanna: Történelem a színpadon. Magyar történelmi tárgyú iskoladrámák a 17-18. században. Budapest, 2000.
Kilián István- Pintér Márta Zsuzsanna- Varga Imre, A magyarországi katolikus tanintézmények színjátszásának forrásai és irodalma 1800-ig. (Szerk.: Varga Imre), Argumentum, Budapest 1992.
Sávai János, A csíksomlyói és kantai iskola története, Documenta missionaria Hungariam et regionem sub ditione turcica existentem spectantia II., Szeged, 1977.
Sávai János, Missziók, mesterek, licenciátusok. Documenta messionaria. Szeged, 1977.
Tar Gabriella-Nóra, Gyermek a 18. és 19. századi Magyarország és Erdély színpadain.
Tar Gabriella-Nóra, Gyermekszínjátszás a 18. századi Magyarországon. Doktori disszeráció. Kolozsvár 2005.
Demcsák Katalin, Színházmánia. A színházi szakszavak jelentései és a commedia dell’arte elmélete. Kultúra és közösség, 2006/1.
Ruffini, A színház feltalálása. A filaretei „Bűn és Erény háza”. In: Demcsák Katalin- Kiss Attila, Színház- szemiográfia. Az angol és olasz reneszánsz színház ikonográfiája és szemiotikája. Szeged 1999.
Quintilianus, Szónoklattan. Fordította Prácser Albert. Budapest 1913.
Apuleius, Az iskolai nevelés fokozatai. In: Szepessy Tibor, A régi Róma napjai. Budapest 1968.
Fináczy Ernő, A középkori nevelés története. Budapest 1926.
2014
Az intézményes oktatás kezdetei
Az intézményes nevelés és oktatás gyökerei az ó-, és középkori Görögországban keresendőek. Itt két jelentősebb irányvonal létezett már ebben az időben, viszont a kettő egymástól igen eltérő volt. A spártai, illetve az athéni nevelés és oktatás alapjaiban különbözik. „A két társadalmi-politikai rendszer jellegének megfelelően a spártai nevelést a konzervatizmus, a minden újtól való idegenkedés, az athénit a mindig legújabb és leghasznosabb ismeretek megszerzésére irányuló törekvés jellemezte.[1] Ez a mentalitás a gyermekek tanításában és taníttatásában is feltűnik. A spártaiak mind inkább arra törekedtek, hogy népükből jó katonák kerüljenek ki, erősek és szívósak legyenek. Ennek elérése érdekében a gyermekek nem családjuk körében nevelkedtek, hanem elzárva a mindennapi megszokott életüktől, állami gondozás alatt. Emellett azonban nem fordítottak túl nagy hangsúlyt a szellemi ismereteik gazdagítására. Az átlag spártai ember csak annyit tudott írni, olvasni, számolni, amennyi éppen szükséges volt a mindennapokban. Szemben az athéniakkal, akik viszont a gyakorlati ismeretek elsajátítása mellett a szellemi képességeik fejlesztésére igen komoly hangsúlyt fektettek. Platón Prótagoroszról szóló leírásában szó esik a nevelési módszerekről, az alapfokú iskolák típusairól, az itt oktatott ismeretek jellegéről, a kialakítandó erényekről.[2]
Kr. e. a 4. századig a társadalmi rétegek szempontjából még egységesnek mondható az oktatás menete. Ekkor azonban elkezd kialakulni a különböző szociális rétegek közti eltérő oktatási mód, illetve tartalmi gazdagodás is történt a korban. A gazdagabb családok gyermekei már városi iskolákba járhattak, ahol a későbbi hét szabad tudomány quadrivium elemeit, matematikát, illetve természettudományokat tanulhattak.[3]
Az antik római nevelés szerkezete nagyban hasonlított a göröghöz. Ez annak is köszönhető, hogy Görögország meghódítása után több ezer görög művelt polgárt hurcoltak Rómába, rabszolgának, akik később, felszabadulásuk után a tanítói szerepet töltötték be.[4] Hogy a rómaiak a nevelés céljának mit tartottak, arról Quintilianus Szónoklattanánk soraiban olvashatunk. Könyve pedagógiai alapelveket fogalmaz meg a szerző lélektani ismereteit is tükrözve. Fontosnak tartja a játékosságot, a segítő gesztusokat, az egyéni sajátosságokhoz való alkalmazkodást.[5] Egy másik, római nevelésről szóló írást Apuleiusnál találunk, aki a tudományok fokozatosan kialakuló rendszeréről ír, amely később a hét szabad művészettel, a septem artes liberalesszel[6] mondható kiteljesedettnek.[7]
A keresztény nevelési elvek kezdeti időszakukban azonban lényegesen eltértek az eddigiektől. Fináczy Ernő szerint „talán sosem volt annyira elkülönítve a nevelés és oktatás, mint keresztény egyházak első századaiban. Az iskolák vajmi keveset lendíthettek a keresztény szellemű nevelésen, mert Nagy Konstantin koráig tanítóik kivétel nélkül pogányok voltak, s a tanulmányi anyag később is […] a pogány művelődés elemeit foglalta magában.[8] Később, a középkorban alakult ki a kifejezetten keresztény szellemiségű nevelés és oktatás rendszere, intézményes tanmenete. Mindennek területe a szerzetesség intézményei, a kolostorok voltak. Igen jelentős központok a bencés kolostorok, amelyekben két, egy külső, és egy belső iskola működött. A belső iskolában tanultak a szerzetességre készülők, illetve a világi papok. A külső iskola valószínűleg a gyermekek tanításának területe, akiket szerzetesek tanítottak ugyan, viszont nem egyházi pályára készültek.[9] Figyelmük tehát az egyház parancsai szerint élő szent ember kialakítására irányul.
Láthattuk tehát az antik és középkori nevelési eszményt, annak célját. Később, a reneszánszban a középpontba az egyéniség kerül, s ezzel együtt a nevelés célja is individuálisabb jellegűvé válik: a csaknem műalkotásnak tekinthető ember megformálására törekszik, aki szép és egyéni életet él. Később a felekezetiség egyre inkább irányítja a nevelési célt, tehát végső célja nem egyszerűen egy jó keresztény ember nevelése, hanem a jó református, katolikus, evangélikus stb. kialakítása.[10]
A színház mint a tanulás helye a reneszánszban
A reneszánsz, kísérlet az antik értékek újraélesztésére, újraalkalmazására. Hogy lassan közelíthessünk a dolgozat valós témájához, mindenképp szükségszerű tisztázni a színház fogalmát ebben a korszakban, első sorban itáliai vonatkozásban. A színház ekkor még magába foglalt minden olyan eseményt, ami tulajdonképpen egy előadás, legyen az akár színdarab, akár egy szabadtéri, vagy ünnepi megnyilvánulás, bevonulás, körmenet, vagy akár lovagi torna.[11]
A 15. században több virtuális színházépület létezett, melyek közül kettő kiemelendő. Az egyik ilyen Antonio Averuino Filaterenek nevezett színháza. A Filatere-elképzelésben az épület a Bűn és Erény háza, melyben a tanulás és tanítás eszköze jelenik meg. Ebből szintén kitűnik, hogy a reneszánsz korában a színház jóval tágabb értelmezésben részesült, mint napjainkban. Ebben a színházban a sarkalatos teológiai erények útját kell bejárni az Erény felé vezető úton, amelynek folyamán az ott lévők a tudás, tudományok, a művészetek és erények megismerésével szembesülhetnek.[12] A második említésre méltó színház Giulio Camillo nevéhez fűződik. Az úgynevezett emlékezet színház elkészült valójában is, rendszere mögött azonban egy igen komoly hátsó filozófiai elképzelés húzódik. Itt a hetes szám az uralkodó, melynek mágikus-misztikus alapja van, lényege a tanulás, hiszen az épület hét tartópillére a salamoni bölcsesség mása, s a világ rendjét tükrözi.[13]
A reformáció korában mindez teljesen felborult, ugyanis a csakis a Bibliával foglalkozás az általános műveltség kárára ment. A reformátorok az iskolarendszert tűzték ki célul, mint átformálandó, így igyekezve kialakítani a vallásosságot a nép körében. Ugyan ezt az elvet vitték gyakorlatba később a katolikus restaurátorok. Amellett, hogy a szerzetesrendek az egyházi rendre igyekezték tanítani a népet, figyelmet fordítottak az árva gyermekekre is, illetve nemesi származásúakat is oktattak.
Nevelés és színház
A 17-18. századokban az intézeti nevelés mellett téma ebben a korban az otthoni nevelés is. Erre különböző praktikák voltak, azonban a dolgozat szempontjából a legrelevánsabb Christian Felix Weissetől a Gyermekek barátja[14] címet viselő kötet, amely a gyermekeknek szóló házi olvasmányok mellet házi használatra szánt színdarabokat is tartalmaz. Ezek a darabok elsősorban erkölcsi-etikai értékekre neveltek, s gyakran ténylegesen el is játszották őket házi környezetben, a családtagok jelenlétében. [15] „A gyermekek által előadott színdarabok eredetileg olvasásra szánt drámák voltak; ezek az úgynevezett könyvdrámák.”[16]
Szerzetesrendek és a nevelés. A ferencesek.
A Ferenc-rend a 13. század körül telepedett le a magyarok lakta vidéken. Nevelési-oktatási tevékenységük inkább a rendtagok képzésére, saját belső céljaira kiképzett jelentkezők tanítására vonatkozik. Célkitűzése nem kifejezetten a gyerekek, fiatalok oktatása. Későbbi oktatási rendszerükről, iskoláikról igen nehéz egységes képet kialakítani, a nagyon hiányos adatoknak köszönhetően. Kezdetben, mivel a rend feladatai közé nem tartozott, Erdélyben, Csíksomlyón sem vettek részt a ferencesek a közoktatásban.[17] Ezt a feladatot az egyházmegye töltötte be, illetve más rendek, például a jezsuiták dolga volt. Alapképzést a plébániák tartottak, például Somlyón 1590 előtt már folyt oktatás.[18] Udvarhelyen ugyanakkor megnyílt a jezsuiták vezetésével a kollégium 1593-ban, ez cselekedetre sarkallta a csíkiakat is, akiknek körében a tanítói hivatás igen kedvelt volt.[19]
Annak ellenére, hogy a ferencesek nem tekintették saját missziós feladatuknak az iskolaügyet, a különböző politikai, történelmi események arra késztették őket, hogy feladatuknak ne csupán a nép hitben való megtartatására fordítsanak figyelmet, de ezt iskolai körökben is elvállalják. Ennek hatására a reformáció után alapították meg a csíksomlyói iskolát, amely mérföldkőnek számított iskolaügyi szempontból. A ferences oktatást első sorban nem iskolai rendszerük módszeressége és kidolgozott szerkezete jellemzi, inkább a rend missziós jellegének, célkitűzéseinek megfelelően a lelki ínség diktálja a tennivalókat s alakítja a napi teendőket.[20]
A csíksomlyói iskoladrámák
A fennebb említett, otthoni eljátszásra szánt darabok elsődleges célja tehát a mindennapi életre való nevelés, az erények és erkölcsök kialakítása. Hasonló jelenséggel találkozhatunk a csíksomlyói gimnáziumban is, az általuk előadott darabok nem csupán az otthoni körökben zajlottak, ugyanis kikerültek nagyobb közönség elé, és már témákat is feldolgoztak. Lévén, hogy szerzetesrendi iskoláról van szó, a legtöbb dráma a hitélettel és vallási ünnepekkel kapcsolatos. A csíksomlyói ferences gimnázium diákjai 1721 és 1787 között majdnem minden esztendő nagypéntekén, illetve más ünnepnapokon (pl. vízkereszt ünnepén, feketevasárnap, pünkösdkor, Nagyboldogasszony ünnepén) összesen 41 passiójátékot, 12 moralitást, 5 szövetségi drámát, 4 mártírdrámát, 12 történelmi drámát, 4 társadalmi drámát és két vígjátékot mutattak be a Sarlós Boldogasszony templomba bevonult igen nagyszámú közönség előtt.[21] Ezek a drámák már saját írások, összeállítások. Az első ilyen dráma az 1758-ból fennmaradt passiójáték. Magyarországon a ferencesek a 18. században csak a székelyföldi iskolákban mutattak be passiójátékokat. Összesen 41 darabot, amiből 39-et Csíksomlyón, egyet Gyergyószárhegyen és egyet a marosszéki Mikházán.[22] A legerősebb színjátszó hagyomány Csíksomlyón alakult ki. A legelső, innen származó színjátékszöveg 1721-re datálható, az utolsó színjátszásra utaló adat pedig 1782-es, viszont ezek mellett létezik még 31 olyan darab, amelyeknek mindeddig nem lehetett pontos idejüket megállapítani. Az iskoladrámákat a közép- és felső nyelvtani osztályok diákjai mutatták be, darabok szövegét pedig minden évben a ferences tanárok írták meg. [23]
A csíksomlyói passiójátékok előadásának célja a ferences lelkiség tükrében
A fenti adatok alapján nem meglepő, ha feltevődik a kérdés, hogy mi volt az oka a csíksomlyói passiójátszás szívósságának, vagy hogy mi volt a lelki mozgatórugója az előadásoknak, első sorban a passiójátékoknak? A csíksomlyói misztériumdrámák létezése már eleve arra szolgált, hogy Jézus Krisztus kínjainak bemutatásával a nézőket bűnbánatra, a gyermekeket pedig a Biblia megismerésére indítsa.[24]
Nagyon mély gyökerekről, és a ferencesek érzelmekre, könnyekre ható vallásosságáról tanúskodik az 1734-ben, Csíksomlyón bemutatott passiójáték 5. jelenetében Christus monológja. A 3. versszak így szól a bűnös emberekhez:
„Jól látom, vétketek ti nem sirattyátok,
Annak undukságát meg sem utáljátok,
Csak egy csepp könyvetek és szomorúságtok
Magatok bűnéért nem esik ki, látok”.[25]
Az 1772-es misztériumjáték Prologusa kimondja, hogy a passió szemlélésével a nézők szándéka az, hogy vétkeiket sirassák:
„Igen dicsirettes atű széndékotok,
Szent és űdvességes minden fáradtságtok,
Ha Christus kinyain ma it szánakodtok,
S magatok vetkeit sirván fájlaljátok.
Ime hát szemlelvén Christus szenvedéseit,
Kőnyvezzétek, kérlek, keserves keresztit,
Mert maga igri bővséges erdemit,
És eképpen inti valasztot népeit”[26]
Potyó Bonaventúra dramatizált keresztútja érzékelteti a legjobban a szent színjátszás célját: szinte minden szereplő ajkáról elhangzik a felszólítás a nézők felé: tartsanak bűnbánatot és térjenek meg. Ez a keresztút, a Via crucisa tekinthető a magyar irodalom történetében az első olyan műnek, amely sokszereplős cselekménnyel rendelkező dramatizált keresztút. A művet először a 14 állomásból álló keresztút felállítási jogának megszerzése után nyolc évvel mutatták be, 1738-ban. Fontos azonban itt megjegyezni, hogy ezek a dramatizált keresztutak, misztériumjátékok eljátszása nem pótolhatta a liturgikus cselekményt.[27]
Láthatjuk tehát, hogy elsődleges célja a passiójátszásnak a hívek bűnbánatának, vezeklésének feltétele volt. Ehhez azonban szükségesek voltak bizonyos eszközök, amelyek elősegítették a megfelelő hatás elérését. Ilyen az ártatlanul értünk szenvedő Jézus kínjainak gyakran naturalisztikus ábrázolása, Mária, a fiáért reszkető édesanya jajongásának bemutatása, az áruló Júdás maró lelkiismeret-furdalása, a pokol látomásszerű bemutatása, az eltévedt és a megtért ifjaknak exemplumként való színre vitele, valamint a jó és a rossz tulajdonságoknak, a földi és a mennyei szellemeknek a középkori moralitásokra emlékeztető vetélkedései.[28]
A megfelelően elvégzett gyónási procedúra, illetve passiójátékok előadása és általuk az elmélkedés Krisztus szenvedésein nem csupán lelki megtisztuláshoz vezetett, de komoly búcsúkiváltságokkal is járt. 1725-ig számos bullát és rendeletet hagytak jóvá, amelyek a búcsúkiváltságokról is rendelkeznek. A Csíksomlyón kiadott harmadrendi regula részletesen felsorolja, hogy mely ünnepeken, és mely imádságalkalmakkor lehet részleges vagy teljes búcsút nyerni. Egészen valószínű tehát, hogy a passiójátékok előadásában nemcsak a helyi hagyomány ereje, a pasztorális és pedagógiai cél, hanem az ígért búcsúk elnyerésének vágya is nagy szerepet játszott. A búcsú elnyerését az idézett pápai bullák gyónás végzéséhez, azaz bűnbánathoz kötötték. Nem véletlen, hogy szinte minden nagypénteki színdarabban találunk utalást – ha máshol nem, a Prologusban és az Epilogusban – a töredelmes bűnbánat fontosságára.[29]
A csíksomlyói színjátszás szervezését és anyagi ellátását az 1730-ban alakult Mária Társulat, valamint a Jegenyei Ferenc és Tapolczai István által 1678-ban megalapított Harmadrend vállalta magára. Ezen társulatok betiltása II. József politikájának köszönhetően, a csíksomlyói misztériumdrámák előadásának intézményes hátterének megszűnéséhez vezetett.
A csíksomlyói misztériumdrámák forrásai
A csíksomlyói misztériumdrámák egyértelműen a középkori devóció és ferences passiómisztika ihlette szövegekre utalnak. Medgyesy- Schmikli Norbert összeállítása[30] alapján a források öt fő csoportra oszthatóak:
- A Biblia szövege parafrázisban, és néhány helyen szó szerint feldolgozva.
- A római katolikus liturgiából a himnuszok és antifónák szövege, valamint a prédikációk hatása.
- Az apokrif névvel illeti azokat a forrásokat, amelyek nem szerepelnek sem a Bibliában, sem a liturgiában: apokrif evangéliumok, legendák, középkori és barokk kori Jézus- és Mária-életrajzok, devóciós passiók.
- Népénekek, népi imádságok, a vallásos és a profán néphagyomány hatása.
- A XVII-XVIII. századi jezsuita és piarista gimnáziumokban előadott színjátékok hatása.
A passiójátékok, misztériumdrámák lelki indíttatása után tekintsük át az iskolai színjátszás pedagógiai előnyeit. A történelmi tárgyú misztériumjátékok, az iskolajátszás egyik célja, hogy a 18. századig jelenlévő hiányos történelemoktatás miatt kialakult űrt betöltse. A színpadon látott előadás formálta a nézők ízlését is. Igaz, hogy csak egyfajta értékrendet és művészi ízlést tükrözött, de azáltal, hogy egyetemes normák szabályozták az iskolai előadásokat, a közönség ugyanazt láthatta, amit a nyugat-európai iskolások előadásainak közönsége, így követhette a legújabb változásokat. Amellett, hogy a nézők fejlődhettek, a színdarabot előadó diákokra is igen jó hatással volt a szereplés. Jó kiállásra, jó fellépésre, nemcsak a politikai, hanem az egyházi pályán is szükség van sőt, akár a hétköznapi életben is. Ezért lehetett, hogy minél több diák számára igyekeztek fellépési lehetőséget megadni.[31]
Az első, és legfontosabb cél mégis, mindenekelőtt a nevelés, a tanuló ifjúság nevelése. Elsősorban erkölcsileg: ezért szerepelnek a színpadon megszemélyesített bűnök és erények, ezért jelennek meg a színpadon Krisztus példabeszédeinek hősei: tékozló fiúk, szegény Lázárok, ezért szólnak az iskolai színjátékok sírig tartó barátságról, hazaszeretetről, és ezért nyeri el bennünk mindig büntetését a rossz.[32]
Jegyzetek
[1] POLÁNYI, Az ókori világ, 187.
[2] BODÓ Márta-Zsuzsanna, A keresztény nevelés forrásai és kialakulása, 22.
[3] Uő, uo., 25.
[4] Uő, uo., 27.
[5] QUINTILIANUS, Szónoklattan. Fordította Prácser Albert. Budapest 1913. I. 47.
[6] A hét szabad művészet: grammatika, retorika, dialektika, aritmetika, asztronómia, musica.
[7] APULEIUS, Az iskolai nevelés fokozatai. In: SZEPESSY Tibor, A régi Róma napjai. Budapest 1968, 82.
[8] FINÁCZY, A középkori nevelés története. Budapest 1926, 41.
[9] BODÓ, i.m.36.
[10] Uő, uo. , 42.
[11] DEMCSÁK Katalin, Színházmánia. A színházi szakszavak jelentései és a commedia dell’arte elmélete. Kultúra és közösség, 2006/1.
[12] RUFFINI, A színház feltalálása. A filaretei „Bűn és Erény háza”. In: DEMCSÁK Katalin- KISS Attila, Színház- szemiográfia. Az angol és olasz reneszánsz színház ikonográfiája és szemiotikája. Szeged 1999, 97-117.
[13] BODÓ, i.m., 46.
[14] Christian Felix Weisse az 1770-es években Adelung lipcsei gyermekfolyóirata mintájára alapította a maga Kinderfreundját, amelynek1794-ben készült el erdélyi magyar fordítása.
[15] TAR Gabriella-Nóra, Gyermek a 18. és 19. századi Magyarország és Erdély színpadain, 25.
[16] Uő, Gyermekszínjátszás a 18. századi Magyarországon. Doktori disszeráció. Kolozsvár 2005, 17.
[17] Uő, uo., 51.
[18] SÁVAI János, A csíksomlyói és kantai iskola története, Documenta missionaria Hungariam et regionem sub ditione turcica existentem spectantia II., Szeged, 1977, 43.
[19] Uő, Missziók, mesterek, licenciátusok. Documenta messionaria. Szeged, 1977.
[20] BODÓ, i.m., 51-53.
[21] MEDGYESI- Schmikli Norbert, A csíksomlyói misztériumdrámák forrásai és ferences lelkiségtörténeti háttere. Doktori értekezés. Piliscsaba 2006, 7.
[22] KILIÁN István- PINTÉR Márta Zsuzsanna- VARGA Imre, A magyarországi katolikus tanintézmények színjátszásának forrásai és irodalma 1800-ig. (Szerk.: Varga Imre), Argumentum, Budapest 1992, 85.
[23] MEDGYESI- Schmikli Norbert, i.m., 12.
[24] MEDGYESI- Schmikli Norbert, i.m., 26.
[25] 1734. április 23, nagypéntek. In: Liber exhibens Actiones parascevicas…, 1774.
[26] 1772. április 17. Részlet a Prologusból. In: Liber exhibens Actiones parascevicas… i.m., 1774.
[27] MEDGYESI- Schmikli Norbert, i.m., 47.
[28] MEDGYESI- Schmikli Norbert, i.m., 50-51.
[29] MEDGYESI- Schmikli Norbert, i.m., 46.
[30] MEDGYESI- Schmikli Norbert, i.m., 52.
[31] Minderről bővebben: Varga Imre, Pintér Márta Zsuzsanna: Történelem a színpadon. Magyar történelmi tárgyú iskoladrámák a 17-18. században. Budapest, 2000, 17-39.
[32] Uő, uo., 16.
Felhasznált irodalom
Medgyesy S. Norbert, A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba-Budapest, 2009.
Kilián István: Beszámoló a 17-18. századi magyar dráma- és színházkutatás eredményeiről: 1980-2001. In: Magyar könyv-szemle. 2002. 2.
Latzkovits Miklós: A 16. századi magyar dráma. In: A Magyar Irodalom Történetei. Szerk.: Jankovits László, Orlovszky Géza. Budapest, 2007.
Bodó Márta: A keresztény nevelés forrásai és kialakulása. A nevelés elmélete és gyakorlata = Uő., Iskola és színház, Kolozsvár, 2009
Magyar Drámaírók 16–18. század, Budapest, 1981.
Régi Magyar Drámai Emlékek I–II., Budapest, 1960.
Varga Imre, Pintér Márta Zsuzsanna: Történelem a színpadon. Magyar történelmi tárgyú iskoladrámák a 17-18. században. Budapest, 2000.
Kilián István- Pintér Márta Zsuzsanna- Varga Imre, A magyarországi katolikus tanintézmények színjátszásának forrásai és irodalma 1800-ig. (Szerk.: Varga Imre), Argumentum, Budapest 1992.
Sávai János, A csíksomlyói és kantai iskola története, Documenta missionaria Hungariam et regionem sub ditione turcica existentem spectantia II., Szeged, 1977.
Sávai János, Missziók, mesterek, licenciátusok. Documenta messionaria. Szeged, 1977.
Tar Gabriella-Nóra, Gyermek a 18. és 19. századi Magyarország és Erdély színpadain.
Tar Gabriella-Nóra, Gyermekszínjátszás a 18. századi Magyarországon. Doktori disszeráció. Kolozsvár 2005.
Demcsák Katalin, Színházmánia. A színházi szakszavak jelentései és a commedia dell’arte elmélete. Kultúra és közösség, 2006/1.
Ruffini, A színház feltalálása. A filaretei „Bűn és Erény háza”. In: Demcsák Katalin- Kiss Attila, Színház- szemiográfia. Az angol és olasz reneszánsz színház ikonográfiája és szemiotikája. Szeged 1999.
Quintilianus, Szónoklattan. Fordította Prácser Albert. Budapest 1913.
Apuleius, Az iskolai nevelés fokozatai. In: Szepessy Tibor, A régi Róma napjai. Budapest 1968.
Fináczy Ernő, A középkori nevelés története. Budapest 1926.
2014
Török Adél
,,EMBER VÉTKEIDET TÜREDELMESSÉGGEL SIRASSAD!” –
CSÍKSOMLYÓI FERENCES MISZTÉRIUMJÁTÉKOK A XVII. SZ. DEREKÁN
I. Prológus
Dolgozatomat gróf Széchenyi István gondolatával szeretném indítani: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn”. Úgy gondolom, hogy ez a kijelentés nagymértékben alátámasztja azt a tényt, miszerint, nekünk, a fiatal generációnak, nem elég pusztán a jelenben élni. Szükségünk van arra, hogy megismerjük a múltunkat, mert éppen annak a feltárásával teljesedhet ki a jelenünk.
Ezt a fajta feltárást ebben a dolgozatban irodalomtörténeti szempontból szeretném megközelíteni, mégpedig úgy, hogy egy kis visszatekintőt teszünk a XV-XVI. század vallásos meggyőződéssel telített világába, amely lehetővé tette Csíksomlyón is a drámajátékok megszületését.
Előttem is már nagyon sokan kutattak ebben a témában, mindezek ellenére motivált az a tudat, hogy bármennyit foglalkozhat az ember az archaikus imádságok világával, sohasem tud egy teljes átfogó képet alkotni róla, mert a témák tárháza kimeríthetetlen, ugyanakkor rengeteg akadályba ütközhetünk, amely gátolni próbálja a tudományos szöveghez szükséges objektivitást.
Ha történelemről beszélünk, dokumentálásról is kell beszélnünk. Ebben az esetben rengeteg elmélet született, amely a dokumentációt és a fikciót egymástól párhuzamos, szétválasztható valóságoknak tekintették. Ez rengeteg kételyt hoz magával, - mert a szerző miközben egy olyan nyelvet keres melyben átadhatja valamilyen módon véleményét, üzenetét a címzettnek (ebben az esetben olvasó, és hallgató is egyaránt ), közben saját magát beszéli el. A mi esetünkben is, mivel misztériumdrámák szövegeiről van szó, mondhatjuk nyugodtan, hogy a benne rejlő sajátos gondolatok, irodalmi nyelvbe való ültetésének következtében már eleve fikcióval (fikcióval fűszerezett szöveggel) van dolgunk.
II. Csíksomlyó múltja - A ferences rendiség megalakulása
A drámajátékok szövegeinek bemutatása előtt, mindenképpen kell pár szót tennünk az alkotások keletkezési helyéről.
Csíksomlyó nevéről, mindannyiunknak legelőször, az ősi, mai napig is nagy lelki töltetet adó Csíksomlyói Szűz Mária-kegyhely és a pünkösdi búcsú jut eszünkbe.[1] Ez utóbbi emléke, 1567 pünkösd szombatjához köthető, amikor ugyanis János Zsigmond vajda megtámadta a csíki székelyeket. A támadást motiváló két legfőbb ok: a csíki székelyek unitárius hitre való térítése, ugyanakkor, a székely nép középkori eredetű politikai és gazdasági kiváltságainak csökkentése volt. István, gyergyóalfalvi pap vezetésével, a kászoni, gyergyói, és csíki székely férfiak a Tolvajos- tetőn Isten segedelmével legyőzték a vajda seregét, miközben az otthonmaradt asszonyok és gyermekek a Csíksomlyói Szűzanyához imádkoztak szabadságuk és hitük védelméért. E győzelem emlékének alkalmából tartják meg, minden esztendőben a pünkösdi búcsút.[2]
Az adott kor kihívásaira mindenkoron megfelelő válaszokat adó ferences szerzeteseknek köszönhetően, az 1591. évi gyulafehérvári országgyűlésen kimondták, hogy Csíkban soha többé nem törölhetik el a ferences konventet.[3]
Így a 15. század óta Csíksomlyó gondozása az obszerváns ferences rend fennhatósága alá került, akik egyaránt nagy odaadással és alázattal vállaltak szerepet a székely nép, főként a csíki székelyek lelki gondozásában, és a kultúra fellendítésében.[4]
A történelem folyamán a ferences volt mindig is az a rend, aki a legközelebb állt a laikus, írástudatlan emberekhez. Éppen ezért, a mai napig is, a kendőzetlen őszinteség és alázatosság erénye az, ami a nép szívéhez közel tartja Szent Ferenc gyermekeit.
A rend megalakulása óta a ferencesek legfőbb feladata a prédikálás és az Isten dicsőítése, ennek teljes körű megvalósulása érdekében pedig, szükség volt a művészet ábrázoló erejének bevonására is. A művészet pedig a valóságtól elszakad egy bizonyos szinten, így eredményezve mindenben valami fikcionálisat. Éppen ezért, elmondható, hogy a művészeti ágak és a különféle látványos szokások már a kezdetektől fontos szerepet töltöttek be a rend tevékenységében. A jezsuitákkal szemben- a ferenceseknél a színjátszás elsődlegesen nem didaktikai célokat szolgált, hanem inkább a hallgatóság valláserkölcsi nevelését próbálta elősegíteni.[5] Az effajta nevelés pedig mindenekelőtt, a legszínesebb, és legsokatmondóbb képekkel próbált hatni a hallgatóságra. Mint már említésre került, a misztériumdrámák szövegei főként Bibliai alapokból merítkeztek, de a hathatósabb ábrázolás érdekében szükségesnek bizonyult egyes kitalált, fiktív részek betoldása (pl: a Szentháromság leül tanácskozni arról, hogy hogyan is menthetnék meg a világot a pusztulástól ).
III. Csíksomlyói misztériumdrámák szövegeinek alapadatai
Ha színjátszásról kell beszélünk, nem mellékes azt megjegyezni, hogy a ferences színjátszás legnagyobb szeletét a csíksomlyói iskolai színjátszás jelentette. Ugyanis, a csíksomlyói ferences gimnázium diákjai 1721-1787 között, majdnem minden esztendő nagypéntekén és más fontos ünnepnapokon[6] drámajátékokat adtak elő, melyeknek szövegét a közép és felső osztályokat tanító ferences tanárok írták. A Somlyón előadott darabok közül 25 előadás szövegének íróját és színre vivőjét ismerjük név szerint.
Az első dokumentum, amely megemlíti ezen drámaszövegek létezését, Fülöp Árpád csíksomlyói gimnázium egyik tanára által, 1892-ben kiadott iskolaértesítőben található. Ebben az értesítőben egy 1758-ból fennmaradt csíksomlyói passiójáték szövegével kapcsolatban találunk említést. [7]
A csíksomlyói drámaszövegek nagyobb része egy 1348 oldalas Liber Exhibens Actiones parascevicas[8] című kéziratos könyvben maradt fenn az útókor számára. A drámagyűjtemény Péterffi Márton erdélyi ferences tartományfőnök 1774-ben kiadott utasítására készült, - minden bizonnyal ferences rendi növendékek másoló munkája által.
A kéziratok története meglehetősen kalandos múltra tekint vissza, ugyanis a kommunista diktatúra első éveiben a ferences barátok elrejtették a Szűz Mária- kegyszobor alatti dobogóban a legértékesebb szövegeket. A drámaszövegek, a különféle ősnyomtatványok és zenei kódexek több évtizeden keresztül rejtőzködtek a feljáró alatti részben, míg egy 1980. augusztus 22- én történő renoválás alkalmával elő nem kerültek. A drámajátékok szövegeinek rendszeres kutatására csak 1990 után adódott lehetőség, amit elsőként Pintér Mária Zsuzsanna végzett, - amelyet később a ferences drámajátékokról szóló monográfiájában összegzett.[9]
A ferences rend önerőből nem volt képes fenntartani a színjátszások szervezését és azok anyagi ellátását, ezért létrejött az ú.n. Mária Társulat, amely tagjainak legfőbb célkitűzése- a valláserkölcsi nevelés mellett- a magyar nyelv ápolása, és az ifjúság szónoklási képességének fejlesztése volt.[10]
IV. A passió- és a passiójátékok
A ferences hagyományokban nagy múltra tekint vissza a passiózás, mivel a csíksomlyói színjátszásnak egyébként is, egy igen erős kapcsolata van a középkori ferences drámajátékokkal.[11] A 18. századig a passió az egyik legfontosabb ferences műfaj maradt, amelynek oka, főként a rend szellemiségével, és általános céljaival magyarázható.
Medgyesi elgondolása alapján, dolgozatomban én is fontosnak tartom elkülöníteni a passió- és a passiójáték fogalmát egymástól. [12]
A nemzetközi szakirodalmakban a passiónak megkülönböztetjük egymástól két definícióját: szűkebb értelemben az evangéliumban olvasható Jézusról szóló szenvedéstörténet, másodsorban, pedig ha a tágabb értelmezését nézzük, akkor Jézus egész életével, illetve a teljes üdvtörténet bármely részével foglalkozhat. Ez utóbbi eset jelölésére használjuk a misztériumjáték, illetve, misztériumdráma terminust, amely nem csak magát a passiójátékot, hanem egy annál tágabb eseménysort is magába foglal, - ilyen módon bővül ki egyéb jelenetekkel (pl. égi pör szcénája, jelenetek Jézus életéből, megtérő vagy elvesző ifjak története, moralitásrészek stb.) a csíki gyakorlatban. A szövegekben megjelenő szentírási részek mellet megjelennek különféle allegorikus vonások, amelyek a kor embereinek képzelőerejéről, humoráról is tanúskodnak. Egyformán van jelen ezekben a darabokban a szent és a profán, a szenvedés és nevetés, ugyanakkor a bohóság és trágárság.[13] Ezen tulajdonságok megléte, különböző konvenciókat hoz létre a szövegben, amely egyfajta szerződést feltételez az olvasó és a szerző között. Az utóbbi gondolat miatt, a szövegre nem beszédként, hanem eljátszott beszédként fogunk tekinteni, és ez az eljátszott beszéd lehetőséget teremt a különféle értelmezések tárházának, a fikciók világában
Annak érdekében, hogy az eljátszott darabok a leges- legközvetlenebbül hathassanak a hallgatóságra, a 14. századtól már anyanyelven kezdik játszani őket. ,, Nem azért játszanak misztériumjátékokat a fiatalok, hogy bibliai ismereteiket elmélyítsék, vagy egyáltalán tanulmányaikat egyáltalán színjátékokkal is gyarapítsák, vagy azért, hogy a nyilvánosság előtt bátran fellépjenek, hogy megszokják és megtanulják érveik logikus sorba rendezését, állításaik megvédését, hanem elsősorban azért, hogy a népet minden esztendőben legalább egyszer bűnbánatra intsék” [14]- írja Kilián István.
IV.1 ,, Sirassad vétkedet töredelmességgel…”
Egy 1731-ből származó drámaszöveg prológusának kezdő soraiban ez áll ,, Szivünk fel gerjegyen s mi szabaditonknak, s’ halálát sirassuk a mi meg valtonknak!”[15]
Jogosan tehetjük fel a kérdést: mi az oka annak, hogy amíg Európában az 1760-as évek derekán, a Habsburg Birodalom nyitottabb területein a felvilágosodás vallásellenes eszméi tomboltak, addig azzal egy időben a Keleti-Kárpátok archaikus tájain középkori jellegű misztériumjátékokat adtak elő?[16]
A válasz mindenképpen a passiójátékok előadásának céljában és a pápai búcsúkiváltságokban keresendő, - ez utóbbit XIII. Benedek pápa 1725-ben adta ki, ami feltehetően egyik maghatározó alapját képezte a passió-előadások létrejöttének. Mivel misztériumdrámákról, más néven theatrum sacrumról beszélünk, fontos azt is megemlíteni, hogy ezeket az előadásokat nem szabad, evilági, immanens szemmel nézni, hanem különféle transzcendentális megközelítések által lehet, és kell megérteni azokat. Éppen ez a realitáson túlmutató transzcendencia, - a kézzel foghatatlanság, meg nem tapasztalható eszménye- teszi lehetővé a fikció megjelenését. Ugyanis, szintén Iser gondolatából kiindulva, - a valóság és a fikció oppozíciója feltételezte azt a tényt, ami megállapítja, hogy miben áll- vagy bukik ezek közös jellege. Definíciójában a következő vélemény mellett állapodott meg: ,, a fikció a valóság hiánya’’[17]- tehát, amit már nem lehet a valósággal érzékletessé tenni, azt a fikció tölti be.
Már az egyház hagyományából tudjuk azt, hogy a bűn könnyekkel való siratása, ugyanakkor a töredelmes bűnbánat szokása, az ősegyháztól kezdve él. A bűn gátat képez Isten és ember között. Az-az ember, aki bűnt bűnre halmoz, és rossz kívánságok után jár- vak, és akarata ellenére kiszolgáltatja testét az ördögnek.
Különféle drámajátékokról beszélhetünk, de mindegyikük célja közös volt: Krisztusunk szenvedésének bemutatásával bűnbánatra és a hittitkokon való elmélkedésre ösztönözni a népet.[18] Éppen ezért a ferences hagyományokban nagyon sok olyan adatot találhatunk, melyben megjelenik ezen eljárásra való felszólítás- inkább a könnyekre, mint a szavakra törekedve énekelni. Ez legtöbbször már a drámajátékok elején lévő prológusban ki van emelve, ugyanakkor a drámajátékok szövegeiben is egyértelmű utalásokat találunk.
V. Az Angyalok és Mária siralma a kereszt tövében (Csíksomlyó, 1772)
A címben említett drámajáték szövegének részletét[19], csatolom a mellékletben. Ebben a jelentben a megjelenik az Öt angyal és Szűz Mária, akik bűnbánatra szólítják fel a hívőket, miközben azok a megfeszített Krisztusunk szenvedését szemlélik. No, most már- a megfeszített Krisztust, vagy bármelyik angyalt játszó színész, önmaga kell maradjon, amikor játszik, és mindeközben analógiává kell hogy alakítsa testét, tudatát, érzéseit. Nem utolsó sorban pedig, azért lenne képtelen teljesen azonosulni bármelyik személyiséggel is, mert nem tudja, hogy ki volt valójában. Ez a lehetőség viszont kettőséget eredményez, miszerint lehetősége válik a színésznek arra, hogy megvalósítson egy sajátos elképzelést a saját szereplőjéről. Iser erről így ír könyvében: ,,Ahhoz, hogy meghatározott formát adjon egy valótlan alaknak, a színésznek háttérbe kell szorítania saját valódiságát. Valahogy így van ez mindannyiunkkal, amikor olvasunk. A „mintha” kiváltotta eredmények elgondolása azt igényli, hogy képességeinket egy valótlanság szolgálatába állítsuk, és ezt a valótlanságot a valóság látszatával ruházzuk föl – amivel arányosan csökken saját valódiságunk.”
Az első részben Angelus Primus úgy beszél Isten fiáról, mint ,, űdvősség adója”, aki a ,,megterőkőt fogadgya hozzája” kifeszített karjával. Ugyanakkor megjelenik a szenvedő Krisztus jelképe, akinek halála az emberiség életét szolgálta.
Az Angelus Secundis e szavak után elmondja, hogy az oktalan állatok is a szenvedést látván szomorkodnak, a tündöklő virágok ezen lankadnak, megindulnak az elementumok, a nap és hold homályba öltöznek, minden tündöklő planéta sötétté válik, a ragyogó csillagok sem fénylenek többé, mert látják Urukat szenvedni. Mindezek ellenére az ember az egyetlen, aki helyet ad a véteknek.
Szintén folytatja a harmadik angyal is a fennebb, második angyal által elkezdett sorokat. Minden élőlény átérzi a kereszten szenvedő Krisztus fájdalmát, egyedül az ember, mint ,,okos állat”- aki képes lenne ténylegesen mindezeket felfogni-, nem kesereg. E részlet tanulsága mindenki számára: az egész világegyetem és az esztelen állatok is siratják Krisztusunkat, csak a bűnös, megátalkodott ember nem. A teremtett világ fájdalmának valóság teljes bemutatása, ugyanakkor a fikcionalitás elfedése- a magyarázatot a valóság látszatával ruházza föl, ami létfontosságú dolog, mert a fikció – mint magyarázat – ezen valóság alapösszetevője.[20]
A negyedik angyal beszédében, nagyon pontosan megfogalmazódik a csíksomlyói szent színjátszás célja: miszerint a gyötrelmek ábrázolásával akarták bűnbánó könnyhullatásra bírni a nézősereget. Ebben a részben az Angelus Quartus dörgedelmes intése a szenvedés értelmére is rávilágított[21]- miszerint ,,es a mennyországban őrők lakástokért, ki ontván szent vérét cseppig az emberért”.
Az ötödik és hatodik angyal felmagasztaló éneket zeng minden élőknek és holtaknak uráról, aki népe által hozatott a kínhalálra. Ugyanakkor fellelhető benne a király- és szolga egymásnak meglepően ellentmondó szerepköre; a szolga vétke miatt a királynak kell megfizetnie, azáltal, hogy népének és szolgáinak rabjává válik.
A következő részben Mária, mint a fia fájdalmait a maga teljességével átélő édesanya képe jelenik meg. Pilátushoz könyörög, egyetlen gyermeke testének levételéért, aki a nagy fájdalmak közepette kilehelte lelkét.
Ezek a lírai szépségű Mária-siralmak képesek a leginkább megmutatni, hogy a csíki ferences drámaírók saját műveikben, képesek voltak teljesen eggyé forrasztani, a különféle apokrif eredetű szövegeket, fikcionális képeket, különféle bibliai jeleneteket, és a szenthagyományban szereplő motívumokat.[22]
VI. Összefoglalás
Végezetül pedig, elmondható, hogy a székelyek szellemi fellegvárában, Csíksomlyón a misztériumdrámák hatása igen széleskörű volt, - amit a ferencesek lángoló hite, vallásossága, ugyanakkor a megkínzott Krisztust középpontba állító lelkisége ihletett a XIV. és XVIII. század közötti időszakban. Ezeket az értékeket Székelyföld archaizmusa, földrajzi elzártsága, illetve Csíksomlyó és az ottani ferencesek által pasztorált csíki székely nép megszakítatlan, a középkor óta máig folytonosan megmaradó szilárd hite őrzött meg számunkra.
A kéziratos drámagyűjteményben szereplő szövegek mindegyike, az ember lényének belső vívódásait, az élet gyötrelmeit és értelmét egyaránt, kiválóan ábrázolják. A cél mindegyik esetben közös, - bemutatni az egyéni és világméretű szenvedés fájdalmát, amelyet Krisztus az emberek bűneinek elengedéséért szenvedett el. Ezáltal pedig bűnbánatra ösztönözni a népet, hogy egykoron részük lehessen a Mennyei üdvösségben. Mindezen esetekben a bűn által okozott világ fájdalma, nagyon erős képekkel van szemléltetve.
Jegyzetek
[1] Medgyesi S. Norbert, Csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba- Budapest, 2009, 17.
[2] Antal Áron, A pünkösdi búcsú, In: Iskola, Oktatásügyi és nevelő folyóirat, Szerk.: György Lajos-Márton Áron, IV.évf. 7-8 szám, Kolozsvár, 1936/1937. március- április, 565-576.
[3] Szabó György Pius OFM, Ferencrendiek a magyar történelemben. Adalékok a magyar ferencrendiek
Történetéhez, Bp. 1921, 110.
[4] Medgyesi S.,uo.
[5] Pintér Márta Zsuzsanna, Ferences iskolai színjátszás a XVIII. században, Argumentum Kiadó, Budapest, 1993, 34.
[6] Vízkereszt ünnepén (január 6.), feketevasárnap, pünkösd szombatján , úrnapján, Padovai Szent Antal ünnepén, és Nagyboldogasszony napján.
[7] Fülöp Árpád, Egy nagypénteki misztérium, In: Az ungvári katholikus főgymnasium értesítője, Ungvár, 1893/1894, 52-95.
[8] A dolgozatomban tárgyalt Az Angyalok és Mária siralma a kereszt tövében (Csíksomlyó, 1772) című passiójáték szövege is ebből a kéziratos drámagyűjteményből származik.
[9] Pintér Márta Zsuzsanna, Történeti rétegek a ferences színjátékokban, In: Iskoladráma és folklór, A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások, Szerk: Pintér Márta Zsuzsanna-Kilián István, KLTE Néprajz Tanszéke, Debrecen, 1989, 125-134.
[10] Sávai János, A csíksomlyói és a kantai iskola története, Szeged, 1997, 120.
[11] Pintér, i. m. 129.
[12] Medgyesi S. i. m. 29.
[13] János István, A profán mint példázat az iskolai színjátszásban, In: A Magyar színjáték honi, és európai gyökerei, Tanulmányok Kilián István tiszteletére, Szerk.: Demeter Júlia, Miskolci egyetemi kiadó, 2003, 145.
[14] Kilián István, Adatok Csíksomlyó színpada és szcenikája történetéhez, In: A Magyar színjáték honi, és európai gyökerei, Tanulmányok Kilián István tiszteletére, Szerk.: Demeter Júlia, Miskolci egyetemi kiadó, 2003, 23.
[15] Liber Exhibens… című kéziratos könyvben megjelent 1002. szövege alapján
[16] Medgyesy S. i. m. 55.
[17] wolfgang Iser, A fiktív és az imaginárius, Osiris, Budapest, 2001, 15- 40.
[18] Uo.
[19] 1772.április.17. Scena 7. Liber Exhibens…. 570.
[20] wolfgang Iser, i. m., 15- 40.
[21] Medgyesy, i. m. 61.
[22] Medgyesy, i. m., 483-485.
Bibliográfia
Antal Áron, A pünkösdi búcsú, In: Iskola, Oktatásügyi és nevelő folyóirat, Szerk.: György Lajos-Márton Áron, IV.évf. 7-8 szám, Kolozsvár, 1936/1937.
Fülöp Árpád, Egy nagypénteki misztérium, In: Az ungvári katholikus főgymnasium értesítője, Ungvár, 1893/1894.
János István, A profán mint példázat az iskolai színjátszásban, In: A Magyar színjáték honi, és európai gyökerei, Tanulmányok Kilián István tiszteletére, Szerk.: Demeter Júlia, Miskolci egyetemi kiadó, 2003.
Kilián István, Adatok Csíksomlyó színpada és szcenikája történetéhez, In: A Magyar színjáték honi, és európai gyökerei, Tanulmányok Kilián István tiszteletére, Szerk.: Demeter Júlia, Miskolci egyetemi kiadó, 2003.
Medgyesi S. Norbert, Csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba- Budapest, 2009.
Pintér Márta Zsuzsanna, Ferences iskolai színjátszás a XVIII. században, Argumentum Kiadó, Budapest, 1993.
Pintér Márta Zsuzsanna, Történeti rétegek a ferences színjátékokban, In: Iskoladráma és folklór, A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások, Szerk: Pintér Márta Zsuzsanna-Kilián István, KLTE Néprajz Tanszéke, Debrecen, 1989
Sávai János, A csíksomlyói és a kantai iskola története, Szeged, 1997.
Szabó György Pius OFM, Ferencrendiek a magyar történelemben. Adalékok a magyar ferencrendiek történetéhez, Bp., 1921.
wolfgang Iser, A fiktív és az imaginárius, Osiris, Budapest, 2001.
2017
Dolgozatomat gróf Széchenyi István gondolatával szeretném indítani: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn”. Úgy gondolom, hogy ez a kijelentés nagymértékben alátámasztja azt a tényt, miszerint, nekünk, a fiatal generációnak, nem elég pusztán a jelenben élni. Szükségünk van arra, hogy megismerjük a múltunkat, mert éppen annak a feltárásával teljesedhet ki a jelenünk.
Ezt a fajta feltárást ebben a dolgozatban irodalomtörténeti szempontból szeretném megközelíteni, mégpedig úgy, hogy egy kis visszatekintőt teszünk a XV-XVI. század vallásos meggyőződéssel telített világába, amely lehetővé tette Csíksomlyón is a drámajátékok megszületését.
Előttem is már nagyon sokan kutattak ebben a témában, mindezek ellenére motivált az a tudat, hogy bármennyit foglalkozhat az ember az archaikus imádságok világával, sohasem tud egy teljes átfogó képet alkotni róla, mert a témák tárháza kimeríthetetlen, ugyanakkor rengeteg akadályba ütközhetünk, amely gátolni próbálja a tudományos szöveghez szükséges objektivitást.
Ha történelemről beszélünk, dokumentálásról is kell beszélnünk. Ebben az esetben rengeteg elmélet született, amely a dokumentációt és a fikciót egymástól párhuzamos, szétválasztható valóságoknak tekintették. Ez rengeteg kételyt hoz magával, - mert a szerző miközben egy olyan nyelvet keres melyben átadhatja valamilyen módon véleményét, üzenetét a címzettnek (ebben az esetben olvasó, és hallgató is egyaránt ), közben saját magát beszéli el. A mi esetünkben is, mivel misztériumdrámák szövegeiről van szó, mondhatjuk nyugodtan, hogy a benne rejlő sajátos gondolatok, irodalmi nyelvbe való ültetésének következtében már eleve fikcióval (fikcióval fűszerezett szöveggel) van dolgunk.
II. Csíksomlyó múltja - A ferences rendiség megalakulása
A drámajátékok szövegeinek bemutatása előtt, mindenképpen kell pár szót tennünk az alkotások keletkezési helyéről.
Csíksomlyó nevéről, mindannyiunknak legelőször, az ősi, mai napig is nagy lelki töltetet adó Csíksomlyói Szűz Mária-kegyhely és a pünkösdi búcsú jut eszünkbe.[1] Ez utóbbi emléke, 1567 pünkösd szombatjához köthető, amikor ugyanis János Zsigmond vajda megtámadta a csíki székelyeket. A támadást motiváló két legfőbb ok: a csíki székelyek unitárius hitre való térítése, ugyanakkor, a székely nép középkori eredetű politikai és gazdasági kiváltságainak csökkentése volt. István, gyergyóalfalvi pap vezetésével, a kászoni, gyergyói, és csíki székely férfiak a Tolvajos- tetőn Isten segedelmével legyőzték a vajda seregét, miközben az otthonmaradt asszonyok és gyermekek a Csíksomlyói Szűzanyához imádkoztak szabadságuk és hitük védelméért. E győzelem emlékének alkalmából tartják meg, minden esztendőben a pünkösdi búcsút.[2]
Az adott kor kihívásaira mindenkoron megfelelő válaszokat adó ferences szerzeteseknek köszönhetően, az 1591. évi gyulafehérvári országgyűlésen kimondták, hogy Csíkban soha többé nem törölhetik el a ferences konventet.[3]
Így a 15. század óta Csíksomlyó gondozása az obszerváns ferences rend fennhatósága alá került, akik egyaránt nagy odaadással és alázattal vállaltak szerepet a székely nép, főként a csíki székelyek lelki gondozásában, és a kultúra fellendítésében.[4]
A történelem folyamán a ferences volt mindig is az a rend, aki a legközelebb állt a laikus, írástudatlan emberekhez. Éppen ezért, a mai napig is, a kendőzetlen őszinteség és alázatosság erénye az, ami a nép szívéhez közel tartja Szent Ferenc gyermekeit.
A rend megalakulása óta a ferencesek legfőbb feladata a prédikálás és az Isten dicsőítése, ennek teljes körű megvalósulása érdekében pedig, szükség volt a művészet ábrázoló erejének bevonására is. A művészet pedig a valóságtól elszakad egy bizonyos szinten, így eredményezve mindenben valami fikcionálisat. Éppen ezért, elmondható, hogy a művészeti ágak és a különféle látványos szokások már a kezdetektől fontos szerepet töltöttek be a rend tevékenységében. A jezsuitákkal szemben- a ferenceseknél a színjátszás elsődlegesen nem didaktikai célokat szolgált, hanem inkább a hallgatóság valláserkölcsi nevelését próbálta elősegíteni.[5] Az effajta nevelés pedig mindenekelőtt, a legszínesebb, és legsokatmondóbb képekkel próbált hatni a hallgatóságra. Mint már említésre került, a misztériumdrámák szövegei főként Bibliai alapokból merítkeztek, de a hathatósabb ábrázolás érdekében szükségesnek bizonyult egyes kitalált, fiktív részek betoldása (pl: a Szentháromság leül tanácskozni arról, hogy hogyan is menthetnék meg a világot a pusztulástól ).
III. Csíksomlyói misztériumdrámák szövegeinek alapadatai
Ha színjátszásról kell beszélünk, nem mellékes azt megjegyezni, hogy a ferences színjátszás legnagyobb szeletét a csíksomlyói iskolai színjátszás jelentette. Ugyanis, a csíksomlyói ferences gimnázium diákjai 1721-1787 között, majdnem minden esztendő nagypéntekén és más fontos ünnepnapokon[6] drámajátékokat adtak elő, melyeknek szövegét a közép és felső osztályokat tanító ferences tanárok írták. A Somlyón előadott darabok közül 25 előadás szövegének íróját és színre vivőjét ismerjük név szerint.
Az első dokumentum, amely megemlíti ezen drámaszövegek létezését, Fülöp Árpád csíksomlyói gimnázium egyik tanára által, 1892-ben kiadott iskolaértesítőben található. Ebben az értesítőben egy 1758-ból fennmaradt csíksomlyói passiójáték szövegével kapcsolatban találunk említést. [7]
A csíksomlyói drámaszövegek nagyobb része egy 1348 oldalas Liber Exhibens Actiones parascevicas[8] című kéziratos könyvben maradt fenn az útókor számára. A drámagyűjtemény Péterffi Márton erdélyi ferences tartományfőnök 1774-ben kiadott utasítására készült, - minden bizonnyal ferences rendi növendékek másoló munkája által.
A kéziratok története meglehetősen kalandos múltra tekint vissza, ugyanis a kommunista diktatúra első éveiben a ferences barátok elrejtették a Szűz Mária- kegyszobor alatti dobogóban a legértékesebb szövegeket. A drámaszövegek, a különféle ősnyomtatványok és zenei kódexek több évtizeden keresztül rejtőzködtek a feljáró alatti részben, míg egy 1980. augusztus 22- én történő renoválás alkalmával elő nem kerültek. A drámajátékok szövegeinek rendszeres kutatására csak 1990 után adódott lehetőség, amit elsőként Pintér Mária Zsuzsanna végzett, - amelyet később a ferences drámajátékokról szóló monográfiájában összegzett.[9]
A ferences rend önerőből nem volt képes fenntartani a színjátszások szervezését és azok anyagi ellátását, ezért létrejött az ú.n. Mária Társulat, amely tagjainak legfőbb célkitűzése- a valláserkölcsi nevelés mellett- a magyar nyelv ápolása, és az ifjúság szónoklási képességének fejlesztése volt.[10]
IV. A passió- és a passiójátékok
A ferences hagyományokban nagy múltra tekint vissza a passiózás, mivel a csíksomlyói színjátszásnak egyébként is, egy igen erős kapcsolata van a középkori ferences drámajátékokkal.[11] A 18. századig a passió az egyik legfontosabb ferences műfaj maradt, amelynek oka, főként a rend szellemiségével, és általános céljaival magyarázható.
Medgyesi elgondolása alapján, dolgozatomban én is fontosnak tartom elkülöníteni a passió- és a passiójáték fogalmát egymástól. [12]
A nemzetközi szakirodalmakban a passiónak megkülönböztetjük egymástól két definícióját: szűkebb értelemben az evangéliumban olvasható Jézusról szóló szenvedéstörténet, másodsorban, pedig ha a tágabb értelmezését nézzük, akkor Jézus egész életével, illetve a teljes üdvtörténet bármely részével foglalkozhat. Ez utóbbi eset jelölésére használjuk a misztériumjáték, illetve, misztériumdráma terminust, amely nem csak magát a passiójátékot, hanem egy annál tágabb eseménysort is magába foglal, - ilyen módon bővül ki egyéb jelenetekkel (pl. égi pör szcénája, jelenetek Jézus életéből, megtérő vagy elvesző ifjak története, moralitásrészek stb.) a csíki gyakorlatban. A szövegekben megjelenő szentírási részek mellet megjelennek különféle allegorikus vonások, amelyek a kor embereinek képzelőerejéről, humoráról is tanúskodnak. Egyformán van jelen ezekben a darabokban a szent és a profán, a szenvedés és nevetés, ugyanakkor a bohóság és trágárság.[13] Ezen tulajdonságok megléte, különböző konvenciókat hoz létre a szövegben, amely egyfajta szerződést feltételez az olvasó és a szerző között. Az utóbbi gondolat miatt, a szövegre nem beszédként, hanem eljátszott beszédként fogunk tekinteni, és ez az eljátszott beszéd lehetőséget teremt a különféle értelmezések tárházának, a fikciók világában
Annak érdekében, hogy az eljátszott darabok a leges- legközvetlenebbül hathassanak a hallgatóságra, a 14. századtól már anyanyelven kezdik játszani őket. ,, Nem azért játszanak misztériumjátékokat a fiatalok, hogy bibliai ismereteiket elmélyítsék, vagy egyáltalán tanulmányaikat egyáltalán színjátékokkal is gyarapítsák, vagy azért, hogy a nyilvánosság előtt bátran fellépjenek, hogy megszokják és megtanulják érveik logikus sorba rendezését, állításaik megvédését, hanem elsősorban azért, hogy a népet minden esztendőben legalább egyszer bűnbánatra intsék” [14]- írja Kilián István.
IV.1 ,, Sirassad vétkedet töredelmességgel…”
Egy 1731-ből származó drámaszöveg prológusának kezdő soraiban ez áll ,, Szivünk fel gerjegyen s mi szabaditonknak, s’ halálát sirassuk a mi meg valtonknak!”[15]
Jogosan tehetjük fel a kérdést: mi az oka annak, hogy amíg Európában az 1760-as évek derekán, a Habsburg Birodalom nyitottabb területein a felvilágosodás vallásellenes eszméi tomboltak, addig azzal egy időben a Keleti-Kárpátok archaikus tájain középkori jellegű misztériumjátékokat adtak elő?[16]
A válasz mindenképpen a passiójátékok előadásának céljában és a pápai búcsúkiváltságokban keresendő, - ez utóbbit XIII. Benedek pápa 1725-ben adta ki, ami feltehetően egyik maghatározó alapját képezte a passió-előadások létrejöttének. Mivel misztériumdrámákról, más néven theatrum sacrumról beszélünk, fontos azt is megemlíteni, hogy ezeket az előadásokat nem szabad, evilági, immanens szemmel nézni, hanem különféle transzcendentális megközelítések által lehet, és kell megérteni azokat. Éppen ez a realitáson túlmutató transzcendencia, - a kézzel foghatatlanság, meg nem tapasztalható eszménye- teszi lehetővé a fikció megjelenését. Ugyanis, szintén Iser gondolatából kiindulva, - a valóság és a fikció oppozíciója feltételezte azt a tényt, ami megállapítja, hogy miben áll- vagy bukik ezek közös jellege. Definíciójában a következő vélemény mellett állapodott meg: ,, a fikció a valóság hiánya’’[17]- tehát, amit már nem lehet a valósággal érzékletessé tenni, azt a fikció tölti be.
Már az egyház hagyományából tudjuk azt, hogy a bűn könnyekkel való siratása, ugyanakkor a töredelmes bűnbánat szokása, az ősegyháztól kezdve él. A bűn gátat képez Isten és ember között. Az-az ember, aki bűnt bűnre halmoz, és rossz kívánságok után jár- vak, és akarata ellenére kiszolgáltatja testét az ördögnek.
Különféle drámajátékokról beszélhetünk, de mindegyikük célja közös volt: Krisztusunk szenvedésének bemutatásával bűnbánatra és a hittitkokon való elmélkedésre ösztönözni a népet.[18] Éppen ezért a ferences hagyományokban nagyon sok olyan adatot találhatunk, melyben megjelenik ezen eljárásra való felszólítás- inkább a könnyekre, mint a szavakra törekedve énekelni. Ez legtöbbször már a drámajátékok elején lévő prológusban ki van emelve, ugyanakkor a drámajátékok szövegeiben is egyértelmű utalásokat találunk.
V. Az Angyalok és Mária siralma a kereszt tövében (Csíksomlyó, 1772)
A címben említett drámajáték szövegének részletét[19], csatolom a mellékletben. Ebben a jelentben a megjelenik az Öt angyal és Szűz Mária, akik bűnbánatra szólítják fel a hívőket, miközben azok a megfeszített Krisztusunk szenvedését szemlélik. No, most már- a megfeszített Krisztust, vagy bármelyik angyalt játszó színész, önmaga kell maradjon, amikor játszik, és mindeközben analógiává kell hogy alakítsa testét, tudatát, érzéseit. Nem utolsó sorban pedig, azért lenne képtelen teljesen azonosulni bármelyik személyiséggel is, mert nem tudja, hogy ki volt valójában. Ez a lehetőség viszont kettőséget eredményez, miszerint lehetősége válik a színésznek arra, hogy megvalósítson egy sajátos elképzelést a saját szereplőjéről. Iser erről így ír könyvében: ,,Ahhoz, hogy meghatározott formát adjon egy valótlan alaknak, a színésznek háttérbe kell szorítania saját valódiságát. Valahogy így van ez mindannyiunkkal, amikor olvasunk. A „mintha” kiváltotta eredmények elgondolása azt igényli, hogy képességeinket egy valótlanság szolgálatába állítsuk, és ezt a valótlanságot a valóság látszatával ruházzuk föl – amivel arányosan csökken saját valódiságunk.”
Az első részben Angelus Primus úgy beszél Isten fiáról, mint ,, űdvősség adója”, aki a ,,megterőkőt fogadgya hozzája” kifeszített karjával. Ugyanakkor megjelenik a szenvedő Krisztus jelképe, akinek halála az emberiség életét szolgálta.
Az Angelus Secundis e szavak után elmondja, hogy az oktalan állatok is a szenvedést látván szomorkodnak, a tündöklő virágok ezen lankadnak, megindulnak az elementumok, a nap és hold homályba öltöznek, minden tündöklő planéta sötétté válik, a ragyogó csillagok sem fénylenek többé, mert látják Urukat szenvedni. Mindezek ellenére az ember az egyetlen, aki helyet ad a véteknek.
Szintén folytatja a harmadik angyal is a fennebb, második angyal által elkezdett sorokat. Minden élőlény átérzi a kereszten szenvedő Krisztus fájdalmát, egyedül az ember, mint ,,okos állat”- aki képes lenne ténylegesen mindezeket felfogni-, nem kesereg. E részlet tanulsága mindenki számára: az egész világegyetem és az esztelen állatok is siratják Krisztusunkat, csak a bűnös, megátalkodott ember nem. A teremtett világ fájdalmának valóság teljes bemutatása, ugyanakkor a fikcionalitás elfedése- a magyarázatot a valóság látszatával ruházza föl, ami létfontosságú dolog, mert a fikció – mint magyarázat – ezen valóság alapösszetevője.[20]
A negyedik angyal beszédében, nagyon pontosan megfogalmazódik a csíksomlyói szent színjátszás célja: miszerint a gyötrelmek ábrázolásával akarták bűnbánó könnyhullatásra bírni a nézősereget. Ebben a részben az Angelus Quartus dörgedelmes intése a szenvedés értelmére is rávilágított[21]- miszerint ,,es a mennyországban őrők lakástokért, ki ontván szent vérét cseppig az emberért”.
Az ötödik és hatodik angyal felmagasztaló éneket zeng minden élőknek és holtaknak uráról, aki népe által hozatott a kínhalálra. Ugyanakkor fellelhető benne a király- és szolga egymásnak meglepően ellentmondó szerepköre; a szolga vétke miatt a királynak kell megfizetnie, azáltal, hogy népének és szolgáinak rabjává válik.
A következő részben Mária, mint a fia fájdalmait a maga teljességével átélő édesanya képe jelenik meg. Pilátushoz könyörög, egyetlen gyermeke testének levételéért, aki a nagy fájdalmak közepette kilehelte lelkét.
Ezek a lírai szépségű Mária-siralmak képesek a leginkább megmutatni, hogy a csíki ferences drámaírók saját műveikben, képesek voltak teljesen eggyé forrasztani, a különféle apokrif eredetű szövegeket, fikcionális képeket, különféle bibliai jeleneteket, és a szenthagyományban szereplő motívumokat.[22]
VI. Összefoglalás
Végezetül pedig, elmondható, hogy a székelyek szellemi fellegvárában, Csíksomlyón a misztériumdrámák hatása igen széleskörű volt, - amit a ferencesek lángoló hite, vallásossága, ugyanakkor a megkínzott Krisztust középpontba állító lelkisége ihletett a XIV. és XVIII. század közötti időszakban. Ezeket az értékeket Székelyföld archaizmusa, földrajzi elzártsága, illetve Csíksomlyó és az ottani ferencesek által pasztorált csíki székely nép megszakítatlan, a középkor óta máig folytonosan megmaradó szilárd hite őrzött meg számunkra.
A kéziratos drámagyűjteményben szereplő szövegek mindegyike, az ember lényének belső vívódásait, az élet gyötrelmeit és értelmét egyaránt, kiválóan ábrázolják. A cél mindegyik esetben közös, - bemutatni az egyéni és világméretű szenvedés fájdalmát, amelyet Krisztus az emberek bűneinek elengedéséért szenvedett el. Ezáltal pedig bűnbánatra ösztönözni a népet, hogy egykoron részük lehessen a Mennyei üdvösségben. Mindezen esetekben a bűn által okozott világ fájdalma, nagyon erős képekkel van szemléltetve.
Jegyzetek
[1] Medgyesi S. Norbert, Csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba- Budapest, 2009, 17.
[2] Antal Áron, A pünkösdi búcsú, In: Iskola, Oktatásügyi és nevelő folyóirat, Szerk.: György Lajos-Márton Áron, IV.évf. 7-8 szám, Kolozsvár, 1936/1937. március- április, 565-576.
[3] Szabó György Pius OFM, Ferencrendiek a magyar történelemben. Adalékok a magyar ferencrendiek
Történetéhez, Bp. 1921, 110.
[4] Medgyesi S.,uo.
[5] Pintér Márta Zsuzsanna, Ferences iskolai színjátszás a XVIII. században, Argumentum Kiadó, Budapest, 1993, 34.
[6] Vízkereszt ünnepén (január 6.), feketevasárnap, pünkösd szombatján , úrnapján, Padovai Szent Antal ünnepén, és Nagyboldogasszony napján.
[7] Fülöp Árpád, Egy nagypénteki misztérium, In: Az ungvári katholikus főgymnasium értesítője, Ungvár, 1893/1894, 52-95.
[8] A dolgozatomban tárgyalt Az Angyalok és Mária siralma a kereszt tövében (Csíksomlyó, 1772) című passiójáték szövege is ebből a kéziratos drámagyűjteményből származik.
[9] Pintér Márta Zsuzsanna, Történeti rétegek a ferences színjátékokban, In: Iskoladráma és folklór, A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások, Szerk: Pintér Márta Zsuzsanna-Kilián István, KLTE Néprajz Tanszéke, Debrecen, 1989, 125-134.
[10] Sávai János, A csíksomlyói és a kantai iskola története, Szeged, 1997, 120.
[11] Pintér, i. m. 129.
[12] Medgyesi S. i. m. 29.
[13] János István, A profán mint példázat az iskolai színjátszásban, In: A Magyar színjáték honi, és európai gyökerei, Tanulmányok Kilián István tiszteletére, Szerk.: Demeter Júlia, Miskolci egyetemi kiadó, 2003, 145.
[14] Kilián István, Adatok Csíksomlyó színpada és szcenikája történetéhez, In: A Magyar színjáték honi, és európai gyökerei, Tanulmányok Kilián István tiszteletére, Szerk.: Demeter Júlia, Miskolci egyetemi kiadó, 2003, 23.
[15] Liber Exhibens… című kéziratos könyvben megjelent 1002. szövege alapján
[16] Medgyesy S. i. m. 55.
[17] wolfgang Iser, A fiktív és az imaginárius, Osiris, Budapest, 2001, 15- 40.
[18] Uo.
[19] 1772.április.17. Scena 7. Liber Exhibens…. 570.
[20] wolfgang Iser, i. m., 15- 40.
[21] Medgyesy, i. m. 61.
[22] Medgyesy, i. m., 483-485.
Bibliográfia
Antal Áron, A pünkösdi búcsú, In: Iskola, Oktatásügyi és nevelő folyóirat, Szerk.: György Lajos-Márton Áron, IV.évf. 7-8 szám, Kolozsvár, 1936/1937.
Fülöp Árpád, Egy nagypénteki misztérium, In: Az ungvári katholikus főgymnasium értesítője, Ungvár, 1893/1894.
János István, A profán mint példázat az iskolai színjátszásban, In: A Magyar színjáték honi, és európai gyökerei, Tanulmányok Kilián István tiszteletére, Szerk.: Demeter Júlia, Miskolci egyetemi kiadó, 2003.
Kilián István, Adatok Csíksomlyó színpada és szcenikája történetéhez, In: A Magyar színjáték honi, és európai gyökerei, Tanulmányok Kilián István tiszteletére, Szerk.: Demeter Júlia, Miskolci egyetemi kiadó, 2003.
Medgyesi S. Norbert, Csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere, Piliscsaba- Budapest, 2009.
Pintér Márta Zsuzsanna, Ferences iskolai színjátszás a XVIII. században, Argumentum Kiadó, Budapest, 1993.
Pintér Márta Zsuzsanna, Történeti rétegek a ferences színjátékokban, In: Iskoladráma és folklór, A noszvaji hasonló című konferencián elhangzott előadások, Szerk: Pintér Márta Zsuzsanna-Kilián István, KLTE Néprajz Tanszéke, Debrecen, 1989
Sávai János, A csíksomlyói és a kantai iskola története, Szeged, 1997.
Szabó György Pius OFM, Ferencrendiek a magyar történelemben. Adalékok a magyar ferencrendiek történetéhez, Bp., 1921.
wolfgang Iser, A fiktív és az imaginárius, Osiris, Budapest, 2001.
2017
