Költő voltam,
slammer leszek, you know, ez most divatos
(Simon Márton: Perwoll-lal mosott költő)
Csiszer Csilla
GONDOLATOK A SLAM POETRY-RŐL
Mert én az akarok lenni, aki felkavar, a szavakat
nem gyengén pengén csapató egyfős szabadcsapat,
Superman néhanap, nem kartotékadat,
vadakat terelő, farkasokkal Snoop doggra táncoló
- akkora versekkel, hogy külön kelljen rájuk áfa és súlyadó.
Aki szabad a szavakban, mint Neo egy leolvadt alaplapban, a kisagyba beszúrva, hátul.
Mert nem az a szabadság, ami a Gellérthegy tetején állva petrezselymet árul.
Én a szó akarok lenni,
a lényeg, a nyelv ami jobb, mint a nyelv alatt a bélyeg,
amíg csak vándorolni jár belém a lélek,
a három betűs nirvánáig, ami nem az “LSD”, nem a “sör”, hanem a RÍM.
A kesztyű a szájboxos Muhammad Alin,
a csípés, amitől Peter Parker Pókember lesz, aminek köszönheti minden jó sorát,
hogy valami fehérrel körbelőhet egy csomó hálószobát – - -
Az élő szó amin, nem fog a formalin, a forma, aki nem beáll, hanem beleírja magát a sorba.
Vörös posztó, nem vörös kereszt, egy tucat sörös rekeszt a megnagyobbodott
máján egyensúlyozó fóka.
Mert én a slam vagyok, a szájalás hagyománya,
ugyanis a rap-képtelen költő,
mint a röpképtelen költöző madár, olyan.
És csak játszom ugyan, de ti azért
vegyetek komolyan
(Simon Márton: Hagyományos költő)
A dolgozat előszavaként választott Simon Márton szöveg részlete szépen példázza dolgozatom témáját: a slam poetryt. Felkavaró szabad szavak, élő szó, szókimondás, rím, szájalás, játékosság – ezek a napjainkban olyannyira népszerűvé vált slam alapvető ismertető jegyei. Dolgozatomban a salm poetry mint modern műfaj megjelenését, működését, műfaji jellemzőit, valamint más műfajokkal való kapcsolatát szeretném vizsgálni.
A slam poetry (szabad fordításban: odacsapó, rögtönző költészet) története 1984-ben indult Chicagoban. Egy építőipari munkás, Marc Smith, önjelölt költő megunta az unalmas költészeti rendezvényeket és barátaival együtt kedvenc klubjukban (Green Mill Jazz Club) felolvasó esteket szerveztek egymás szórakoztatására. Később a szervezők több csapatot is meghívtak az eseményekre, így már komolyabb versennyé nőtte ki magát és a hangsúly már nem a versek hangulatáról szólt, hanem egyfajta párbajjá alakult át, ahol a közönségé volt a döntő szó. Bob Holman közvetítésével került át New Yorkba és Manhattanbe, A Peotry Spots című tévéműsorral sok ezer rajongót nyert a műfaj számára, amely – saját megfogalmazása szerint – újból szexivé tette a költészetet.[1] De a műfaj gyökerei egészen a bibliai időkig, az ógörög költői viadalokig, a lovagi énekesekig, trubadúrokig nyúlnak vissza. Legősibb művelőjének Ézsaiás prófétát tartják. A modern korban az avantgárd és beat költőkkel indult (Allen Ginsberg), a költő-zenész Bob Dylannel folytatódik, újonnan pedig az 1970-es évek Amerikájában születik. A Spoken Word irányzatból nőtt ki, mely amolyan „performansz költészet”.[2]
Vass Norber szerint a slam poetryvel az eredendően orális jellegű költői közlés a vokalitás közegébe talál vissza. Oda, ahol hosszú évszázadokon át eleve létezett.[3] A közösségi terekben orális módon konstituálódó slamköltészet előzményeként említi a rappet, ahol a rapper szavak feletti uralma státuszszimbólumként jelenik meg a közösségben. A szócsaták győztesei a fekete közösségekben ősidőktől fogva nagyobb megbecsülésnek örvendtek. De a bendzsóval kísért blues-dalokat és a fekete rabszolga-történeteket éppúgy a slam poetry előzményének tekinti.A 20. század elején New Yorkba érkező migránsok a fekete negyed művészeti felvirágzását hozta magával. A korszak dzsessz-zenészei egyre többször használták fel dalaikban fekte költők verseit, amelyeket gyakran a slam poetryhez hasonlóan, kompetitív jelleggel mutatták be. Azzal a különbséggel, hogy nem a szerzemények egymás elleni versengése kapott elsődleges szerepet, hanem a közönség soraiban ülő fehér középosztály felé irányuló bizonyítási vágy. A Los Angeles-i Watts negyedben 1965-ben a fehér rendőrök és a fekete lakosság közötti feszült helyzetre adott válaszként született meg a fekete szerzőket összefogó Watts Writers Workshop. Tagjai „géppuskanyelven ropogtatták” a gettóból hozott társadalomkritikával átitatott verseket. Ebből nőtte ki magát a The Watts Prophets csapata, amely a rap, a spoken word és a dzsesszköltészet eszköztárából merítve szólaltak fel az őket ért igazságtalanságok ellen. Gyukics Gábor szavaival élve: „verbális támadást intéztek a színpadról”. A műfaj előadó és közönség közötti határainak megszüntetésére tett erőfeszítései és társadalmi frusztrációinak könyörtelen kimondása nyomán a punk zenével és mozgalommal is rokonítható.
A slam poetry tehát egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos.A leírt szöveg mögül ugyanis eltűnnek az arcok, a mimika, a gesztusok, az egész előadó-művészi jelenlét. Mind előadásformájában, mind műfajában nehéz kategorizálni, ami az egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Előadásmódja leginkább a versfelolvasás és a színházi előadás között helyezhető el. Nem versfelolvasás, mert első hallásra is érthető szöveget mondanak, többnyire fejből, színpadi elemekkel tarkítva. Az egyes versek előre megtervezettek, begyakoroltak és az előadók a szavakon kívül egész testüket, sőt akár kellékeket is használnak Viszont színházi előadásnak sem tekinthető teljesen, mert nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra és az előadás részévé válhat. Ezért is áll leginkább a performanszokhoz közel. Műfaja a rap és a vers kettősségén alapul, viszont egyik műfajba sem sorolható be teljesen. Nem rap, mert nincs alatta zene és nem is szükséges a kötött ütemes lüktetés, de az utca nyelvén szól, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. A vers műfajához a benne lévő rím, nyelvi alakzatok: hasonlat, metafóra, a nyelvi játékosság és az irónia különböző eszközei kötik.
Összetettségét bizonyítja az is, hogy művelői különböző műfajokból kiindulva közelítik meg. Ennek alapján különböző típusú slammereket is megkülönböztethetünk: van, aki a rap felől érkezik és abból merít elsősorban. Aki a „hagyományos költészet” felől közelíti meg a slammet, annak a szövegeiben több a költészeti eszköz, aki a zene felől, annak inkább a dalszöveghez hasonlítanak a slamjei. Vannak, akik az az előadói részére fektetnek komolyabb hangsúlyt és némelyek előadásában a szintén amerikai storytelling és a stand up comedy hagyományai is felfedezhetők.[4] Láthjatjuk, hogy ez egy kötetlen stílus, amelynek lényege, hogy a költészetet minél több emberhez eljuttassa, népszerűsítése.
Négy típusa létezik[5]: a nyitott slam (open slam), amelyen bárki a közönség elé állhat, a meghívásos slam (invitation slam), amelyen csak meghívott fellépők léphetnek fel, a „theme slam”, amely során a versek egy előre megadott témához igazodnak és a rögtönzött, freestyle slam. A slammerek saját verseiket, műveiket adják elő pár percben, amelyet általában egy előre felállított zsűri értékel, máskor pedig a közönség dönt a továbbjutásukról.
A slam fontos része tehát az előadás. Egy jól megírt szöveg rosszul előadva sosem olyan hatásos, mint egy gyengébb szöveg jól előadva. Ha egy fellépőnek jól áll a szJnpad, naygobb esélye van a közönség elismerésének kivívására. A slammer feladata tehát, hogy interaktívvá, élményszerűvé tegye előadását. Petrányi Zsolt szerint a ritmus a slammnek csak a váza, kiindulópontja. A műfaj az ettől való elszakadással vált előadó-művészetté.[6] Simon Márton slammer szerint „a slam poetry mindenekfölött előadói műfaj, ez az a fajta vers, ami arra készül, hogy kiállj vele az emberek elé. Ez leginkább olyan, mint a Hyde Parkban a szónokok köve, ahol mindenki azt mond, amit csak akar. És léteznek praktikus fogások meg műfaji sajátságok, nyilván, amikkel érdemes élni, szabályok azonban nincsenek. Legalábbis formai megkötések, egy szál se” [7]
Szövegeikben a slammerek nem kímélik a politikai kultúrát, a pénz- és az elektronikai cikkek uralta világot, a szélsőségeket, a magyar és a globális gondolkodás egyéb nyavalyáit sem. Ugyanakkor témaként megjelenhetnek a személyes élmények, válságok, bukások és megvilágosodások.Az erdélyi slammer-előadók esetében az előbbi témák mellett gyakoran témaként jelnik meg a gazdasági válság, az autonómiáért és az erdélyi autópályáért harcoló politikusok, a tanügyi rendszer és sanyarú tanársors kérdése, valmint a románból átvett kifejezésekaz erdélyi nyelvhasználatba való beépülésének jelensége. A slam-szövegek kiemelkedő nyelvi jellemzője a hosszú, hömpölygő szövegáradat, a ritmikusság, a belső-külső rímek, a szójátékok, a nyelvi lelemény, a szabadszájúság, a kevert nyelvi regiszter. Nagy szerepet kapnak a szokatlan képzettársítások és az intertextuális utalások mind az irodalmi, mind a populáris kultúra szférájából.
A slamköltészet befogadó közege, a verbális rivalizálás arénája nem más, mint a közösségi tér. Ezért is nagyon fontos a slammer-előadó és a közönség kapcsolata. Mivel általában szócsatáról, versenyről van szó, a zsűritagok pedig a közönség soraiból kerülnek ki, a slammereknek a közönséggel folytonos kapcsolatot kell fenntartani. Nagyon sokan bevonják előadásukba a közönséget és az egész előadás performansz jelleget ölt.. A közönséget legjobban a jól elhelyezett poénok, a jó rímek lelkesítik, főleg, ha ezek valamilyen aktuális jelenségre vonatkoztak. A szövegek egy része olykor a helyszínen, a közönség füle hallatára keletkezik. De nem ritka az az eset sem, amikor a közönség tagjai is részt vesznek az alkotói folyamatban. Érettebb slamkultúrákban elterjedt hagyománya van az ú.n. „hackelésnek”, a csipkelödő megjegyzések közbevetésének. A közönség ezzel próbálja a versenyzőt kizökkenteni a ritmusból vagy válaszra bírni. A tengerentúli közönség a véleményét is sokkal szívesebben nyilvánítja ki: kifütyülés és lábdobogás mindennapi jelenségnek számít, nem úgy mint a hazai berkekben.
Az előadók és a közönség közötti kapocs a porondmester, az MC. Fontos, hogy ő maga is slammer legyen, a közösség tagja, hiszen ő felel a dinamikáért, ráhangolja mind a közönséget, mind az előadókat a „versdallam hullámaira”. Aktívan tartja a közönséget, végig ébren tartja annak figyelmét. Vass Norbert a műfaj beavató papjának, a kultusz őrének nevezi, aki maga is átélte már a színpadi révületet. A versenyzők bíztatása mellett a felhevült előadók megnyugtatása is az ő feladata. Tudnia kell meddig mehet el egy slammer és mikor kell neki közbelépnie. Az Egyesült Államokban a konferanszié teljes hatalommal bír, akár a zsűri döntését is fölülbírálhatja.[8]
Vass Norbert a műfaj magyarországi történetét vizsgálja.[9] A műfaj magyarországi előzményeiként említi Ladik Katalin, Szkárosi Endre és mások hangköltészeti kísérleteit, Hofi Géza szoftos-humoros-társadalomkritikus stand up-előadásait, vagy Pajor Tamás zseniális dalszövegeit. A legelső magyarországi slam poetry rendezvény 2006-ban a Műcsarnokban megredezett Budapest slam volt. A rendezvényt egy közvetett slam-tapasztalat ispirálta: Marc Levin: Slam – A szó fegyver című filmje indította Petrányi Zsoltot, a Műcsarnok igazgatóját előbb a slammelés, majd a slam-szervezés irányába. Célja a slam jegyében szervezni egy estet, ahol költők és rapperek találkoznak egymással. Az irodalmárok kiválasztásával Nagy Gabriellát bízta meg, a rappereket pedig Németh Péter, vagyis MC Zeek hívta a Műcsarnokba. Kísérletként fogták fel az eseményt, amit alighanem azért neveztek „rapperek és költők párbajának”, mert a slam poetryt valahogy körül kellett írni a közönség számára. A nyelvi csatában a rapperek voltak a kihívók és a közönség nagyobbik fele is a hip-hop közegből érkezett. Az esemény a fiatal underground szcénának tehát fontosabbnak bizonyult.
A következő alkalommal, 2007-ben már nemzetközi kontextusba került a rendezvény, és a dzsessz-zenészek jelenléte még sokoldalúbbá tette. 2006-ban nem hívtak még zenekart, és a játékszabályok sem voltak olyan szigorúak, sőt klasszikus értelemben vett pontozás sem zajlott, még az időlimit átlépését sem szankcionálták. A szervezők arra is rájöttek, hogy érdemes tematizálniuk a szócsatákat.
A slam poetry magyarországi fejlődésében fontos szerepet játszottak a 2008 óta a Kőlevesben megrendezésre kerülő összejövetelek, amelynek célja, hogy folyamatos és rendszeres lehetőséget biztosítson a slam művelői és kedvelői számára és hogy közösen alakítsák ki a műfaj magyar nyelvű kereteit. Szervezése Mavrák Katalin, Prekopcsák Zoltán, Fiáth Titanilla és Matits István nevéhez köthető. A Kőleves-estek hagyományosan három részből álltak. A tematikus blokkban az előző alkalommal megbeszélt, a következő hónapra házi feladatként feladott témában írt szövegek hangzottak el. Ezt az open mic-szekció követte, ahol témabeli megkötéstől függetlenül bárki elmondhatta a versét, majd az úgynevezett tízszavas versennyel értek véget a találkozók. Utóbbi feltehetően magyar slam-sajátosság, amelynek lényege, hogy a versenyzőknek a közönség által megszavazott tíz szó felhasználásával helyben kell elkészíteniük rövid költeményeiket. A Kőleves estéi később a mai napig használatos Mika Tivadar mulatóba kerültek át. Egy idő után Stráhl Katalin cége és a Kőleves közössége összekapcsolódott. A 2010 márciusában megrendezett második Tilos Slam szervezéséből a két csapat már együtt vette ki a részét
Fontos tényezőként érdemes még megemlíteni a Tilos Rádió kéthetente jelentkező, Sztrit Noiz című, a slam poetryvel foglalkozó rádióműsorát Chi Korea, a rádió DJ-je szerkesztésében, amely magyarország kisebb városaival, településeivel is megismertette a slam poetry műfaját. A slampoetry.blog.hu eseménylistája 2010-ben hetvenöt rendezvényt regisztrált országszerte, s a rendszeres klubesteken túl a nyári fesztiválszezon programjában is egyre sűrűbben tűntek fel a slammerek. 2010 szeptemberétől indult útjára egy újabb sorozat, az Angyal Gyula szervezte Astoria Slam is.
Jelenleg talán a legismertebb csoportosulás az Akkezdet Phiai, Süveg Márk (Saiid), az eslő magyar slambajnok és Závada Péter (Újonc), költő közreműködésével. De fontos megemlíteni még Simon Mártont és Pion Istvánt is, akik a slammelés mellett szintén verseskötet jelntettek meg. Nőknek a műfajba eddig még nem igazán sikerült betörniük. Erdélyi képviselők közül érdemes megemlíteni Márkus András és Vass Ákos fiatal költők nevét, akik közreműködésével elég gyakran kerülnek megrendezésre slam-estek, valamint a sepsiszentgyötgyi négyesfogatot: Csinta Áron, Kocsis István, Morar Ervin és Müller Henrietta, a bajnokságok gyakori fellépőit. Arról, hogy neki mit jelent a slam, minden művelője mást mond: szabadság, lehetőség az önkifejezésre, vagy arra, hogy változtasson az ember a világon. Sokan már eleve költők, mások nem hisznek abban, hogy költők lehetnének, vagy egyszerűen nem akarnak azok lenni. Kell nekik a közönség és a kimondás varázsa.[10]
A slam poetry egy modern költészeti stílus, amely nem attól válik egyedivé, hogy keretek közé szorítják, hanem a többi irányzattól való eltérései mutatják meg igazán rendkívüliségét. A műfaj lényege, hogy az utca nyelvén szólalnak meg rímek, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. A beszélt nyelv kultúráját hivatott művelni és ezáltal „élesztgeti a minduntalan halódó verset is”. Ugyanakkor nem titkolt céljai közé tartozik a nyelvi sokszínűség megőrzése és a költészet hétköznapokba való beemelése, népszerűsítése. Závada Péter a slam poetryt hídműfajnak nevezi: „a hip-hop mindenkihez eljut, a költészet pedig szinte senkihez – ezért fontos kapocs. Ráadásul eloszlatja a költőről kialakult mitikus és hibás képet, miszerint egy rezignált, öngyilkosjelölt looser, és hogy csak a madarakkal tud beszélgetni.”[11] Az irodalomkritikusok egy része a slamet „a művészet halálának” nevezi, mások az unalmas „hagyományos” költészettel szemben az igazinak. Mindenesetre a mozgalmat számos nemzetközi irodalmi szervezet támogatja a slammerek és rajongóik száma pedig egyre csak gyarapszik.
Bibliográfia
1. Vass Norbert, Kis hazai slamtörténet. Avagy a text-tusák kontextusa. Szépirodalmi Figyelő 2012/6 , 36-51.(http://www.szepirodalmifigyelo.hu/pdf/2012/12-6-009_slampoetry-vass.pdf)
2. http://hetek.hu/eletmod/201301/slamesnek_all_a_vilag
3. http://mno.hu/grund/slam-poetry-az-oszinte-kolteszet-1110161
4. http://www.redbull.hu/cs/Satellite/hu_HU/Article/Mi-is-az-a-slam-poetry-021243172584972
5. http://multikult.transindex.ro/?hir=7084
6. http://mno.hu/grund/slam-poetry-az-oszinte-kolteszet-1110161
7. http://www.partyponty.hu/posts/173-akkezdet-phia-nem-ezo-mokus
Jegyzetek
[1] Vass Norbert, Kis hazai slamtörténet. Avagy a text-tusák kontextusa. Szépirodalmi Figyelő 2012/6, 38.
[2] http://hetek.hu/eletmod/201301/slamesnek_all_a_vilag
[3] Vass, 39.
[4] http://mno.hu/grund/slam-poetry-az-oszinte-kolteszet-1110161
[5] http://www.redbull.hu/cs/Satellite/hu_HU/Article/Mi-is-az-a-slam-poetry-021243172584972
[6] Vass, 40.
[7] http://multikult.transindex.ro/?hir=7084
[8] Vass, 50.
[9] Uo., 42-49.
[10] http://mno.hu/grund/slam-poetry-az-oszinte-kolteszet-1110161
[11] http://www.partyponty.hu/posts/173-akkezdet-phia-nem-ezo-mokus
nem gyengén pengén csapató egyfős szabadcsapat,
Superman néhanap, nem kartotékadat,
vadakat terelő, farkasokkal Snoop doggra táncoló
- akkora versekkel, hogy külön kelljen rájuk áfa és súlyadó.
Aki szabad a szavakban, mint Neo egy leolvadt alaplapban, a kisagyba beszúrva, hátul.
Mert nem az a szabadság, ami a Gellérthegy tetején állva petrezselymet árul.
Én a szó akarok lenni,
a lényeg, a nyelv ami jobb, mint a nyelv alatt a bélyeg,
amíg csak vándorolni jár belém a lélek,
a három betűs nirvánáig, ami nem az “LSD”, nem a “sör”, hanem a RÍM.
A kesztyű a szájboxos Muhammad Alin,
a csípés, amitől Peter Parker Pókember lesz, aminek köszönheti minden jó sorát,
hogy valami fehérrel körbelőhet egy csomó hálószobát – - -
Az élő szó amin, nem fog a formalin, a forma, aki nem beáll, hanem beleírja magát a sorba.
Vörös posztó, nem vörös kereszt, egy tucat sörös rekeszt a megnagyobbodott
máján egyensúlyozó fóka.
Mert én a slam vagyok, a szájalás hagyománya,
ugyanis a rap-képtelen költő,
mint a röpképtelen költöző madár, olyan.
És csak játszom ugyan, de ti azért
vegyetek komolyan
(Simon Márton: Hagyományos költő)
A dolgozat előszavaként választott Simon Márton szöveg részlete szépen példázza dolgozatom témáját: a slam poetryt. Felkavaró szabad szavak, élő szó, szókimondás, rím, szájalás, játékosság – ezek a napjainkban olyannyira népszerűvé vált slam alapvető ismertető jegyei. Dolgozatomban a salm poetry mint modern műfaj megjelenését, működését, műfaji jellemzőit, valamint más műfajokkal való kapcsolatát szeretném vizsgálni.
A slam poetry (szabad fordításban: odacsapó, rögtönző költészet) története 1984-ben indult Chicagoban. Egy építőipari munkás, Marc Smith, önjelölt költő megunta az unalmas költészeti rendezvényeket és barátaival együtt kedvenc klubjukban (Green Mill Jazz Club) felolvasó esteket szerveztek egymás szórakoztatására. Később a szervezők több csapatot is meghívtak az eseményekre, így már komolyabb versennyé nőtte ki magát és a hangsúly már nem a versek hangulatáról szólt, hanem egyfajta párbajjá alakult át, ahol a közönségé volt a döntő szó. Bob Holman közvetítésével került át New Yorkba és Manhattanbe, A Peotry Spots című tévéműsorral sok ezer rajongót nyert a műfaj számára, amely – saját megfogalmazása szerint – újból szexivé tette a költészetet.[1] De a műfaj gyökerei egészen a bibliai időkig, az ógörög költői viadalokig, a lovagi énekesekig, trubadúrokig nyúlnak vissza. Legősibb művelőjének Ézsaiás prófétát tartják. A modern korban az avantgárd és beat költőkkel indult (Allen Ginsberg), a költő-zenész Bob Dylannel folytatódik, újonnan pedig az 1970-es évek Amerikájában születik. A Spoken Word irányzatból nőtt ki, mely amolyan „performansz költészet”.[2]
Vass Norber szerint a slam poetryvel az eredendően orális jellegű költői közlés a vokalitás közegébe talál vissza. Oda, ahol hosszú évszázadokon át eleve létezett.[3] A közösségi terekben orális módon konstituálódó slamköltészet előzményeként említi a rappet, ahol a rapper szavak feletti uralma státuszszimbólumként jelenik meg a közösségben. A szócsaták győztesei a fekete közösségekben ősidőktől fogva nagyobb megbecsülésnek örvendtek. De a bendzsóval kísért blues-dalokat és a fekete rabszolga-történeteket éppúgy a slam poetry előzményének tekinti.A 20. század elején New Yorkba érkező migránsok a fekete negyed művészeti felvirágzását hozta magával. A korszak dzsessz-zenészei egyre többször használták fel dalaikban fekte költők verseit, amelyeket gyakran a slam poetryhez hasonlóan, kompetitív jelleggel mutatták be. Azzal a különbséggel, hogy nem a szerzemények egymás elleni versengése kapott elsődleges szerepet, hanem a közönség soraiban ülő fehér középosztály felé irányuló bizonyítási vágy. A Los Angeles-i Watts negyedben 1965-ben a fehér rendőrök és a fekete lakosság közötti feszült helyzetre adott válaszként született meg a fekete szerzőket összefogó Watts Writers Workshop. Tagjai „géppuskanyelven ropogtatták” a gettóból hozott társadalomkritikával átitatott verseket. Ebből nőtte ki magát a The Watts Prophets csapata, amely a rap, a spoken word és a dzsesszköltészet eszköztárából merítve szólaltak fel az őket ért igazságtalanságok ellen. Gyukics Gábor szavaival élve: „verbális támadást intéztek a színpadról”. A műfaj előadó és közönség közötti határainak megszüntetésére tett erőfeszítései és társadalmi frusztrációinak könyörtelen kimondása nyomán a punk zenével és mozgalommal is rokonítható.
A slam poetry tehát egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos.A leírt szöveg mögül ugyanis eltűnnek az arcok, a mimika, a gesztusok, az egész előadó-művészi jelenlét. Mind előadásformájában, mind műfajában nehéz kategorizálni, ami az egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Előadásmódja leginkább a versfelolvasás és a színházi előadás között helyezhető el. Nem versfelolvasás, mert első hallásra is érthető szöveget mondanak, többnyire fejből, színpadi elemekkel tarkítva. Az egyes versek előre megtervezettek, begyakoroltak és az előadók a szavakon kívül egész testüket, sőt akár kellékeket is használnak Viszont színházi előadásnak sem tekinthető teljesen, mert nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra és az előadás részévé válhat. Ezért is áll leginkább a performanszokhoz közel. Műfaja a rap és a vers kettősségén alapul, viszont egyik műfajba sem sorolható be teljesen. Nem rap, mert nincs alatta zene és nem is szükséges a kötött ütemes lüktetés, de az utca nyelvén szól, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. A vers műfajához a benne lévő rím, nyelvi alakzatok: hasonlat, metafóra, a nyelvi játékosság és az irónia különböző eszközei kötik.
Összetettségét bizonyítja az is, hogy művelői különböző műfajokból kiindulva közelítik meg. Ennek alapján különböző típusú slammereket is megkülönböztethetünk: van, aki a rap felől érkezik és abból merít elsősorban. Aki a „hagyományos költészet” felől közelíti meg a slammet, annak a szövegeiben több a költészeti eszköz, aki a zene felől, annak inkább a dalszöveghez hasonlítanak a slamjei. Vannak, akik az az előadói részére fektetnek komolyabb hangsúlyt és némelyek előadásában a szintén amerikai storytelling és a stand up comedy hagyományai is felfedezhetők.[4] Láthjatjuk, hogy ez egy kötetlen stílus, amelynek lényege, hogy a költészetet minél több emberhez eljuttassa, népszerűsítése.
Négy típusa létezik[5]: a nyitott slam (open slam), amelyen bárki a közönség elé állhat, a meghívásos slam (invitation slam), amelyen csak meghívott fellépők léphetnek fel, a „theme slam”, amely során a versek egy előre megadott témához igazodnak és a rögtönzött, freestyle slam. A slammerek saját verseiket, műveiket adják elő pár percben, amelyet általában egy előre felállított zsűri értékel, máskor pedig a közönség dönt a továbbjutásukról.
A slam fontos része tehát az előadás. Egy jól megírt szöveg rosszul előadva sosem olyan hatásos, mint egy gyengébb szöveg jól előadva. Ha egy fellépőnek jól áll a szJnpad, naygobb esélye van a közönség elismerésének kivívására. A slammer feladata tehát, hogy interaktívvá, élményszerűvé tegye előadását. Petrányi Zsolt szerint a ritmus a slammnek csak a váza, kiindulópontja. A műfaj az ettől való elszakadással vált előadó-művészetté.[6] Simon Márton slammer szerint „a slam poetry mindenekfölött előadói műfaj, ez az a fajta vers, ami arra készül, hogy kiállj vele az emberek elé. Ez leginkább olyan, mint a Hyde Parkban a szónokok köve, ahol mindenki azt mond, amit csak akar. És léteznek praktikus fogások meg műfaji sajátságok, nyilván, amikkel érdemes élni, szabályok azonban nincsenek. Legalábbis formai megkötések, egy szál se” [7]
Szövegeikben a slammerek nem kímélik a politikai kultúrát, a pénz- és az elektronikai cikkek uralta világot, a szélsőségeket, a magyar és a globális gondolkodás egyéb nyavalyáit sem. Ugyanakkor témaként megjelenhetnek a személyes élmények, válságok, bukások és megvilágosodások.Az erdélyi slammer-előadók esetében az előbbi témák mellett gyakoran témaként jelnik meg a gazdasági válság, az autonómiáért és az erdélyi autópályáért harcoló politikusok, a tanügyi rendszer és sanyarú tanársors kérdése, valmint a románból átvett kifejezésekaz erdélyi nyelvhasználatba való beépülésének jelensége. A slam-szövegek kiemelkedő nyelvi jellemzője a hosszú, hömpölygő szövegáradat, a ritmikusság, a belső-külső rímek, a szójátékok, a nyelvi lelemény, a szabadszájúság, a kevert nyelvi regiszter. Nagy szerepet kapnak a szokatlan képzettársítások és az intertextuális utalások mind az irodalmi, mind a populáris kultúra szférájából.
A slamköltészet befogadó közege, a verbális rivalizálás arénája nem más, mint a közösségi tér. Ezért is nagyon fontos a slammer-előadó és a közönség kapcsolata. Mivel általában szócsatáról, versenyről van szó, a zsűritagok pedig a közönség soraiból kerülnek ki, a slammereknek a közönséggel folytonos kapcsolatot kell fenntartani. Nagyon sokan bevonják előadásukba a közönséget és az egész előadás performansz jelleget ölt.. A közönséget legjobban a jól elhelyezett poénok, a jó rímek lelkesítik, főleg, ha ezek valamilyen aktuális jelenségre vonatkoztak. A szövegek egy része olykor a helyszínen, a közönség füle hallatára keletkezik. De nem ritka az az eset sem, amikor a közönség tagjai is részt vesznek az alkotói folyamatban. Érettebb slamkultúrákban elterjedt hagyománya van az ú.n. „hackelésnek”, a csipkelödő megjegyzések közbevetésének. A közönség ezzel próbálja a versenyzőt kizökkenteni a ritmusból vagy válaszra bírni. A tengerentúli közönség a véleményét is sokkal szívesebben nyilvánítja ki: kifütyülés és lábdobogás mindennapi jelenségnek számít, nem úgy mint a hazai berkekben.
Az előadók és a közönség közötti kapocs a porondmester, az MC. Fontos, hogy ő maga is slammer legyen, a közösség tagja, hiszen ő felel a dinamikáért, ráhangolja mind a közönséget, mind az előadókat a „versdallam hullámaira”. Aktívan tartja a közönséget, végig ébren tartja annak figyelmét. Vass Norbert a műfaj beavató papjának, a kultusz őrének nevezi, aki maga is átélte már a színpadi révületet. A versenyzők bíztatása mellett a felhevült előadók megnyugtatása is az ő feladata. Tudnia kell meddig mehet el egy slammer és mikor kell neki közbelépnie. Az Egyesült Államokban a konferanszié teljes hatalommal bír, akár a zsűri döntését is fölülbírálhatja.[8]
Vass Norbert a műfaj magyarországi történetét vizsgálja.[9] A műfaj magyarországi előzményeiként említi Ladik Katalin, Szkárosi Endre és mások hangköltészeti kísérleteit, Hofi Géza szoftos-humoros-társadalomkritikus stand up-előadásait, vagy Pajor Tamás zseniális dalszövegeit. A legelső magyarországi slam poetry rendezvény 2006-ban a Műcsarnokban megredezett Budapest slam volt. A rendezvényt egy közvetett slam-tapasztalat ispirálta: Marc Levin: Slam – A szó fegyver című filmje indította Petrányi Zsoltot, a Műcsarnok igazgatóját előbb a slammelés, majd a slam-szervezés irányába. Célja a slam jegyében szervezni egy estet, ahol költők és rapperek találkoznak egymással. Az irodalmárok kiválasztásával Nagy Gabriellát bízta meg, a rappereket pedig Németh Péter, vagyis MC Zeek hívta a Műcsarnokba. Kísérletként fogták fel az eseményt, amit alighanem azért neveztek „rapperek és költők párbajának”, mert a slam poetryt valahogy körül kellett írni a közönség számára. A nyelvi csatában a rapperek voltak a kihívók és a közönség nagyobbik fele is a hip-hop közegből érkezett. Az esemény a fiatal underground szcénának tehát fontosabbnak bizonyult.
A következő alkalommal, 2007-ben már nemzetközi kontextusba került a rendezvény, és a dzsessz-zenészek jelenléte még sokoldalúbbá tette. 2006-ban nem hívtak még zenekart, és a játékszabályok sem voltak olyan szigorúak, sőt klasszikus értelemben vett pontozás sem zajlott, még az időlimit átlépését sem szankcionálták. A szervezők arra is rájöttek, hogy érdemes tematizálniuk a szócsatákat.
A slam poetry magyarországi fejlődésében fontos szerepet játszottak a 2008 óta a Kőlevesben megrendezésre kerülő összejövetelek, amelynek célja, hogy folyamatos és rendszeres lehetőséget biztosítson a slam művelői és kedvelői számára és hogy közösen alakítsák ki a műfaj magyar nyelvű kereteit. Szervezése Mavrák Katalin, Prekopcsák Zoltán, Fiáth Titanilla és Matits István nevéhez köthető. A Kőleves-estek hagyományosan három részből álltak. A tematikus blokkban az előző alkalommal megbeszélt, a következő hónapra házi feladatként feladott témában írt szövegek hangzottak el. Ezt az open mic-szekció követte, ahol témabeli megkötéstől függetlenül bárki elmondhatta a versét, majd az úgynevezett tízszavas versennyel értek véget a találkozók. Utóbbi feltehetően magyar slam-sajátosság, amelynek lényege, hogy a versenyzőknek a közönség által megszavazott tíz szó felhasználásával helyben kell elkészíteniük rövid költeményeiket. A Kőleves estéi később a mai napig használatos Mika Tivadar mulatóba kerültek át. Egy idő után Stráhl Katalin cége és a Kőleves közössége összekapcsolódott. A 2010 márciusában megrendezett második Tilos Slam szervezéséből a két csapat már együtt vette ki a részét
Fontos tényezőként érdemes még megemlíteni a Tilos Rádió kéthetente jelentkező, Sztrit Noiz című, a slam poetryvel foglalkozó rádióműsorát Chi Korea, a rádió DJ-je szerkesztésében, amely magyarország kisebb városaival, településeivel is megismertette a slam poetry műfaját. A slampoetry.blog.hu eseménylistája 2010-ben hetvenöt rendezvényt regisztrált országszerte, s a rendszeres klubesteken túl a nyári fesztiválszezon programjában is egyre sűrűbben tűntek fel a slammerek. 2010 szeptemberétől indult útjára egy újabb sorozat, az Angyal Gyula szervezte Astoria Slam is.
Jelenleg talán a legismertebb csoportosulás az Akkezdet Phiai, Süveg Márk (Saiid), az eslő magyar slambajnok és Závada Péter (Újonc), költő közreműködésével. De fontos megemlíteni még Simon Mártont és Pion Istvánt is, akik a slammelés mellett szintén verseskötet jelntettek meg. Nőknek a műfajba eddig még nem igazán sikerült betörniük. Erdélyi képviselők közül érdemes megemlíteni Márkus András és Vass Ákos fiatal költők nevét, akik közreműködésével elég gyakran kerülnek megrendezésre slam-estek, valamint a sepsiszentgyötgyi négyesfogatot: Csinta Áron, Kocsis István, Morar Ervin és Müller Henrietta, a bajnokságok gyakori fellépőit. Arról, hogy neki mit jelent a slam, minden művelője mást mond: szabadság, lehetőség az önkifejezésre, vagy arra, hogy változtasson az ember a világon. Sokan már eleve költők, mások nem hisznek abban, hogy költők lehetnének, vagy egyszerűen nem akarnak azok lenni. Kell nekik a közönség és a kimondás varázsa.[10]
A slam poetry egy modern költészeti stílus, amely nem attól válik egyedivé, hogy keretek közé szorítják, hanem a többi irányzattól való eltérései mutatják meg igazán rendkívüliségét. A műfaj lényege, hogy az utca nyelvén szólalnak meg rímek, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. A beszélt nyelv kultúráját hivatott művelni és ezáltal „élesztgeti a minduntalan halódó verset is”. Ugyanakkor nem titkolt céljai közé tartozik a nyelvi sokszínűség megőrzése és a költészet hétköznapokba való beemelése, népszerűsítése. Závada Péter a slam poetryt hídműfajnak nevezi: „a hip-hop mindenkihez eljut, a költészet pedig szinte senkihez – ezért fontos kapocs. Ráadásul eloszlatja a költőről kialakult mitikus és hibás képet, miszerint egy rezignált, öngyilkosjelölt looser, és hogy csak a madarakkal tud beszélgetni.”[11] Az irodalomkritikusok egy része a slamet „a művészet halálának” nevezi, mások az unalmas „hagyományos” költészettel szemben az igazinak. Mindenesetre a mozgalmat számos nemzetközi irodalmi szervezet támogatja a slammerek és rajongóik száma pedig egyre csak gyarapszik.
Bibliográfia
1. Vass Norbert, Kis hazai slamtörténet. Avagy a text-tusák kontextusa. Szépirodalmi Figyelő 2012/6 , 36-51.(http://www.szepirodalmifigyelo.hu/pdf/2012/12-6-009_slampoetry-vass.pdf)
2. http://hetek.hu/eletmod/201301/slamesnek_all_a_vilag
3. http://mno.hu/grund/slam-poetry-az-oszinte-kolteszet-1110161
4. http://www.redbull.hu/cs/Satellite/hu_HU/Article/Mi-is-az-a-slam-poetry-021243172584972
5. http://multikult.transindex.ro/?hir=7084
6. http://mno.hu/grund/slam-poetry-az-oszinte-kolteszet-1110161
7. http://www.partyponty.hu/posts/173-akkezdet-phia-nem-ezo-mokus
Jegyzetek
[1] Vass Norbert, Kis hazai slamtörténet. Avagy a text-tusák kontextusa. Szépirodalmi Figyelő 2012/6, 38.
[2] http://hetek.hu/eletmod/201301/slamesnek_all_a_vilag
[3] Vass, 39.
[4] http://mno.hu/grund/slam-poetry-az-oszinte-kolteszet-1110161
[5] http://www.redbull.hu/cs/Satellite/hu_HU/Article/Mi-is-az-a-slam-poetry-021243172584972
[6] Vass, 40.
[7] http://multikult.transindex.ro/?hir=7084
[8] Vass, 50.
[9] Uo., 42-49.
[10] http://mno.hu/grund/slam-poetry-az-oszinte-kolteszet-1110161
[11] http://www.partyponty.hu/posts/173-akkezdet-phia-nem-ezo-mokus
