Daczó Dóra
CYBERPUNK
Tézis
A 19. de főleg a 20. században az emberi technológia gyors iramban kezdett fejlődni. A tudomanyok annyira elágaztak és specializálódtak, hogy az emberiség nagy részének az új találmányok idegeneknek, érthetetleneknek tünnek, emiatt egyfajta félelem is társul a jövőképünkhöz. Felmerülnek olyan kérdések, hogy hová tart ez a fejlődés, mik a határok a mesterséges intelligencia és az emberi inteligencia között. Hogyan viszonyuljunk etikailag a „teremtményeinkhez” és végsőképpen a saját fajtánkhoz. Ezek a kérdések, érzelmek legjobban a művészetben tükröződnek. Egy csomó (számos) sci-fi mű ezekkel a problémákkal foglalkozik. Filmekben, sorozatokban, könyvekben, zenében és festészetben egyaránt elterjedt jelenség az emberi test genetikai módosítása, ötvözése elektronikus vagy robotikus részekkel. Különböző megközelítésekkel és különböző módokon keresztül, de végső soron ezeknek a műveknek az alapkérdése az, hogy mi is határozza meg az emberi lényt, meddig nevezhető egy személy embernek, meddig változtathatja a testét valaki, amíg annyira megváltozik, hogy már nem nevezhető emberinek és mennyire befolyásolják a testi változások az elmét, az emberi lelket. Ilyen fajta műveket szeretnék elemezni a továbbiakban. Ezeket a műveket a cyberpunk kultúra részének tekintik.
Cyberpunk: meghatározási kísérlet, eredetek
A cyberpunk elnevezést először Bruce Bethke amerikai író használta, amikor ezt a címet adta egy novellájának a 80-as évek elején. A cyber az emberi élet monotonitására, robotizálódására utal a punk pedig véleményem szerint az új „-izmus” (létezik steampunk, biopunk, dieselpunk, nanopunk, stb) és a művekben való kitörési, lázadási kényszerre, tendenciára utal, meg a szereplőkre akik rendszerint a társadalom periferiájára szorulnak. A cyberpunk alapjában emberi természetről, technológiáról és ezek ötvözéséről szóló gondolatokat fejez ki egy közeljövőbeli keretben. Vizuálisan a cyberpunk rendszerint lepukkant, lelakott környezeteket szeret ábrázolni. Előszeretettel választ egy domináns szint ,mely végigkíséri a művet vagy szembeállítja az elmosott, sötét szineket a vakító neon fényekkel.
Az ember környezetének és társadalmának megváltozása
A cyberpunkot az ellenőrizhetetlenül gyors technikai (elsősorban informatikai) fejlődés, a hagyományos értékek háttérbe szorulása és a változó világ hívta életre; a századforuló modernizmusának, a nagyvárosok terjedésének egyenes következménye. A cyberpunk művekben az emberek általában óriási, túlzsúfolt metropoliszokban élnek, érzelmi életük ennek megfelelően sivár.[1] Majdnem mindig jelen van egy tejhatalmú entitás amely irányítja a társadalmat. Legtöbbször ezt a szerepet egy cég tölti be. A nemzeti érzés helyett a cégekhez tartozás kerül előtérbe: a multik dolgozói – japán mintát követve – a cég épületein belül laknak és dolgoznak, a nagyvállalatoknak saját himnusza van, a politikát a cégek egymás közötti harca jellemzi. Gyakori motívum az a disztópia mely felhasználja a vállalati irányítás elvét, és egy olyan világot alkot, ahol a magas szintű civilizáció utolsó foszlányai csak egy zárt, védett városban léteznek, ahol a polgári szabadság korlátozva vagy egyáltalán nincs jelen az emberiség védelmének álcája alatt. A szent társadalmi korlátokat rendszeresen megszegik, a bolygó kritikus állapotban van, a bűnözés és a drogok megállíthatalanúl elterjedtek vagy teljesen ki vannak zárva az idillikus kereteken kivülre.
Új hősök születése, viszonyuk a világukkal és AZ INFORMÁCIÓ
A technika az élet minden területére betör: tipikus szereplők a hacker és az informatikus szakember; a történet mindig a hátrányos helyzetűek, az alvilág szempontjából van bemutatva. Az ember-gép kommunikáció már nem billentyűzettel és képernyővel, hanem a virtuális valóság segítségével, a központi idegrendszerre csatlakoztatott berendezésekkel történik. Mivel az ember szinte folytonosan kapcsolatban van az örvényszerű információ forrással a valóság és a virtuális közti határok elmosódnak. Továbbá már nem azt látjuk mint Orwell 1984 című regényében, ahol az embereket az információ visszafogásával manipulálják, hanem az ellentétét: a fontos információ el van ásva egy csomó haszontalan információ alá. Az információáradat passzivitást idéz elő az érzékileg túl terhelt emberekben. A cyberpunk „hősei” Timothy Leary (a amerikai pszichológus, író és transzhumanista filozófus, emelett közismert pszihidelikus kábítószer pártfogó) szerint arra törekszenek, hogy decentralizálják az információt. El szeretnék venni az információ fölötti hatalmat az uralkodó elittől és visszaadni a tömegnek olyan alapon, hogy az információ szabad akar lenni.
Meddig ember valaki? (Transhumanizmus)
Cyborgokon, robotokon és érző programokon kívül a cyberpunk behozza témaként az emberi lét, az emberiség határainak elhomályosodását. Az amit mi egyértelmüen emberinek gondolunk az megkérdöjeleződik. Az emberi testnek a gépivel való összeolvadása rákényszerint arra, hogy újragondoljuk mi is tesz egy embert emberivé. Az élő szövetek, szervek lecserélhetők gépi megfelelőikre (például műkar, infraszem, implantátumok). Egyes esetekben, mintpéldául az extrém japán cyberpunk filmekben ez az egyesülés kényszerített, invaziv. A fuzió magát az észlelést is befolyásolja, új szervekkel módosul az embernek a környezetéről való felfogása, és következésképpen befolyásolja az emberi természetet, jellemet is. Máshol pedig a környezetet módosítják virtuális valóságok előállításával. Az emberek menekülnek a valós világ elől egy virtuálisba, csak hogy rájojjenek, hogy nem változhat a környezet, ha nem változnak a személyek. Ugyancsak népszerű a már ismert “a teremtmény fellázad a teremtő ellen” téma. Az önálló gondolkodási képességgel rendelkező gépek átveszik a szerepeket, amelyeket addig az emberek töltöttek be és kiszorítják őket a társadalom szélére, vagy egyenesen ki akarják írtani őket. Az emberi és mechanikus fuziója nincs is olyan messze mint gondolnánk. Vegyük példaként nagymama csípőprotézisét vagy a szomszéd hallókészülékét.
A jelenkori ideológia mely az emberi test és elme tökéletesítésével foglalkozik az a transzhumanizmus. A transzhumanisták át szeretnék lépni az emberi határokat a technológia segítsége által. A szó etimologiailag visszavezethető Pierre Teilhard de Chardin francia filozófusig aki a „The Future of Mankind” (1949) című könyvében azt írta, hogy:
„Liberty: that is to say, the chance offered to every man (by removing obstacles and placing the appropriate means at his disposal) of ‘trans-humanizing’ himself by developing his potentialities to the fullest extent.[2]” 1957ben a „New Bottles for New Wine” c. könyvében az angol evolúciós biológus Julian Huxley azt irta, hogy az emberiség képes arra, hogy felülmúlja, meghaladja magát, nem csak egyénként, hanem egészként, emberiségként. Egyesek szerint egyszer ár megtettük ezt a lépést a Homo sapiens sapiens kialalkulásának idején és képesek vagyunk erre még a továbbiakban is. Ezek az ideák ellentétben állnak az általánosan elfogadött elmélettel, miszerint az ember, mint faj már nem képes tovább fejlődni. A cyberpunk művekben az emberi faj fejlődése nem természetes módon történik, hanem mesterségesen.
A művek, avagy: hogyan jelennek meg a kérdéseink, félelmeink?
Az ember és gép fuziójának témája mar a 19.században is megjelent , Edgar Allan Poe "The Man That Was Used Up"(1843) rövid történetében ahol egy olyan embert ábrázol, akinek egy (:P) csomó protézise van mivel a háborúba egy csomó végtagját elvesztette és minden reggel össze kell rakni. Ez a mű egy szatira mely az amerikai polgárháború nagy hősei felé van irányítva, de a szatirikus humor alatt lehet érezni egy kis szorongást a jövövel kapcsolatban, ahol esetleg a gépek helyettesítik az embert. E lappangó félelem és az ember gép fúzión kívül kevés ebben a műben a cyberpunk elem, inkább steampunk kategoriába esne. Azok az elemek melyeket majd átvett a cyberpunk a 60-as 70-es évek sci-fi műveiben kezdtek megjelenni. 1972-ben megjelent Martin Caidin „Cyborg” c. regénye melyet késöbb „The Six Million Dollar Man” címen megfilmesítették. A történet egy Steve Austin nevű asztronautából vált teszt-pilota köré összpontosul, akit egy repülőbaleset során súlyos sérülések értek. Ezzel párhuzamosan az amerikai kormány egyik ága a Stratégiai Műveletek Hivatala[3] (Office of Strategic Operations) érdeklödni kezd dr. Rudy Wells kutatásainak erdeményei után. Rudy Wells a bionika terén ért el úttörő eredményeket, feltalálva egy módot arra, hogy emberi testrészeket helyetesíthessenek mekanikus protézisekkel melyek az eredetieknél jóval erősebbek. Wells ugyanakkor közeli barátja Austinnak és mikor Oscar Goldman, az SMH fönöke megparancsolja neki, hogy „újraépítse” Austint ő szivesen válalja a feladatot. Steve Austin teste így megváltozik. Kap két új lábat mellyel képes ember fölötti gyorsaságot elérni, a balkezével képes lesz falakon át törni, egyik újába belehelyeznek egy mérgező nyílat lövő puskát és a mekanikus szemének segítségével képes rövid eseményeket lefilmezni. A törött csontokat vas lemezekkel helyettesítik és még egy kis rádióadót is szerelnek egyik csontjába. Ő lesz a regény világának az első cyborgja. A cyborg szó a cybernetikus organizmus szó rövidítése.
A főszereplő reakciója állapotát illetően változik a regény folyamán. A baleset után látva, hogy teste majdnem használhatatlan és hogy nem fog tudni egy normális életet élni Austin megpróbál öngyilkos lenni. A műtét után bosszusan néz a bionikus részeire. Idegeneknek és undorítónak tartja öket és magát egy szörnynek, de lassan megszokja és még hálás is lesz értük. A műtét elég sokba kerül főszereplönknek mivel köteles lesz az Smhnak dolgozni és Közép-Ázsiában az extrémisták ellen harcolni. Austin nem csak fizikailag tudja könnyen megölni ellenfeleit a bionikus testrészei miatt. Hideg vérrel összetöri koponyájukat a mekanikus kezével anélkül, hogy nagy lelki megeröltetéseken menne át. Igaz, hogy kényszerítve van a cég által de az író tisztán rámutat arra, hogy egy percnyi gondolkodás nélkül képes elvenni valakinek az életét ha szükséges. Ezt tuljdoníthatjuk annak, hogy mivel katonailag képzett megszokta azt, hogy a dolgok moralitását másra hagyja,de gondolhatja az olvasó azt is, hogy ez a hidegség arra utal, hogy a testi változások miatt a lelke is mintha mekanikusabbá vált volna. Ebben a műben az egyesülés az emberi és a mekanikus között mintha nem lenne teljes. A főszereplő nem érzi magáénak a mekanikus részeit, hanem inkább eszközként tekint rájuk.
Robocop
A leghíresebb cyborg film az valoszínüleg a Robocop. Egy közeljövöbeli városban a bűnözés elfajult és Az Omni Consumer Pruducts (OCP) vette át a vezetést. Azert, hogy hatékonyabbá és olcsóbbá tegyék a bünözés elleni harcot egy robotot próbálnak bevezetni amely magass szintű programozása miatt képes kéne legyen felismerni bűnözési eseteket és automatikusan eldönteni, hogyan lehet azt leghatékonyabban megoldani, de a bemutatón a gép „ED 209” meghibásodik és megöli az egyik OCP alkalmazottat. Bob Morton veszi az alkalmat, hogy újraélessze a Robocop projektet. Ez a projekt azt próbálja megvalosítani, hogy egy halott rendőr legfontosabb szerveit (agy, tüdő, szív, stb) egy robotikus testbe helyezzék mely majd irányítja a mentális folyamatokat az elsödleges irányelveket ellenörízve. Az elsö kísérleti alany Murphy detektiv akit a város mafia fönöke ölt meg. Az emlékeit eltörlik, szerveit áthelyezik és az OCP cég tulajdona lesz. Robocop helyzete akkor kezd nehezedni mikor az emlékei lassan kezdenek visszatérni és elkezdi gyanítani, hogy összeköttetés van az OCP és a mafiafőnök között.
A film tele van kis szatirikus részekkel rendszerint a híradókban és reklámokban. Ezek az elemek a tejhatalú, korrupt cég motivumával egyesítve egy társadalom kritizáló szálat képeznek a filmen belül. A vállalat eredendően gonosz, és az emberiség egy olcsó reklám. A film egy csomó kérdést vet fel és nem csak a cyborgokat illetően. Ugyanúgy feltevödik az a kérdés is, hogy kinek van joga egy ember testéhez annak halála után vagy mennyire etikus, vagy veszélyes az emberi aggyal kísérletezni.
Amint Murphy kezd rájönni, hogy ki volt ő, de föleg azt, hogy mi lett belöle, felerül a kérdés, hogy mennyi maradt meg az emberiségéböl. Murphy partnere, Anne Lewis felszínre hozza ezeket az aggodalmakat, mert ő ég hisz abban, hogy a partnere még mindig ott van valahol elrejtve a vas és kábelek alatt. De ettöl eltekintve Murphytöl elvettek mindent ami emberi: nincs otthona, hanem egyfajta töltőszékbe kell viszzavonuljon regenerálodni, teste alig tartalmaz organikus részeket, a gondolkodását is ellenörzik, korlátozzák. Még ha a végén embernek is tekinti magát, nem tiszta hogy az mit is jelent. Esetleg egy külön kategoriába lehetne sorolni amit a transhumanista filozófusok poszt-embernek neveznek. Érdekes a film nézete a cybernetikus testbe helyezett aggyal kapcsolatosan és az, hogy az agy funkcióit irányítani tudják a mekanikus test által, és hogy mennyire van befolyásolva az agy a test és az érzékek által. M. Hansen szerint a kognició nem nem csak magából az agyból ered, hanem felhasználja az agykérget, a központi idegrendszert, és a perifériás limbikus rendszert is. Szerinte a kognició továbbá kiterjed a techno- környezetbe is egybeolvasztva a határokat a külső és belső között folyékony rendszereket alkotva melyek magukba foglalják a technikai készítményeket az emberi cogniciós rendszerbe , nem csak metaforákként, hanem a mindennapi gondolatok és cselekvések működő részeiként is.[4]
Transmetropolitan
Az egyik mű amiben legkomplexebben van tárgyalva az emberi test és a társadalom módosulása az a Transmetropolitan. A Transmetropolitan képregényben Warren Ellistől (rajzok Darick Robertsontól) az emberek különböző módokon módosítják testüket. Egyesek földön kívüli lények DNS-ét olvasztják össze a sajátjukéval, ők a Transient mozgalom követői, mások átutalják tudatukat egy nanorobotokból álló felhőbe, őket fogleteknek nevezik. Az emberek jellemvonásokat vehetnek maguknak vagy gyermekeiknek, így például az étkezés már opcionális mivel, meg lehet venni a „ne érezz éhséget” jellemzőt vagy kicserélheted a gyomrod egy géppel ami segítségével lehet a levegőből szerezni a táplálékot. Rezervátumokat alapítottak a városon belül, hogy megörízzék az emberi kulturákat, a történelem részeit, és az ott élő emberek nem ismernek mást csak a rezervátumot, minden emlékük a városról, addigi életükröl törölve van, ha meglátnak egy látogatót egy beépített program miatt nem veszik számba, de amúgy sincsenek látogatók mert az embereket nem érdekli a múlt, a jövőt megalkotni törekvő rezervátumot (ahol félig hal félig ember kinézetü lények vannak) se látogatják mert az embereket csak a saját életük érdekli, csak a jelen a fontos. Már az időt se számítják. A 21. század kezdetén criogenikusan lefagyasztott embereket felélesztik, a szerződést betratva elszálásolják öket, még a letett pénzüket is visszaadják, de azon kívül nem foglalkoznak velük és sok közülük katatonikus állapotba kerül a drasztikusan megváltozott világ láttán. A gyerekek kedvenc rajzfilmfigurája Cián Macska, a genetikailag módosított, kétfejű, fehér állat. Ebben a világban küzd az igazság kiderítéséért és továbbadásáért a Transmetropolitan főszereplője, Spider Jerusalem, egy Hunter S. Thompson mintájáról alkotott újságíró. Spider Jerusalem a történet elején a hegyekben bújdosott a Város förtelmei elöl mielött felszólították volna, hogy írja meg a könyveket amelyeket egy szerzödésben megígért. Spider nem tud írni ha nincs a városban, ha nincs tele lényének minden porcikája utálattal a világ ellen ezért vissza kell menjen arra a helyre ami majdnem tönkre tette két évvel azelött.
Az első pár rész során követjük a főszereplöt a hírvadászati kalandjain keresztül és megismerjük őt és a Várost. Warren Ellis világa nem utópia sem disztópia, hanem inkább arra utal, hogy vannak tiszta, gyönyörű dolgok a legtragikusabb és tönkrement környezetekben., és hogy a legjobb közösség a világon se tudná magából teljesen kinyomni a szennyet. Az író, véleményem szerint, azt próbálja átadni az olvasónak, hogy a világ nem lehet, sem tökéletes, sem teljesen elkárhoztatott, de tud a jobb felé törekedni és, az emberek, akik a jobb felé tudják irányítani a világot azok az emberek, akik felállnak és tesznek valamit érte.
Véleményem szerint az egyik legérdekesebb jelenet a 20. kiadványban van ahol egy információ bombát „robbant el” egy csoport és egy adott helyen belül minden elektronikus gépezet leáll. Még a főszereplőnek is, aki két évet töltött a hegyekben a hirtelen csend rettenetesnek tűnik, mások zenéje nem hallatszik ki a fülhallgatók alól, senki se beszél telefonon és nem hallatszik a hordozható számítógépek nyugtató zümmögése. Az ugymondd terrorista csoport vezetője elkezd szónokolni egy autó tetejéről és azt mondja, hogy ez a generáció az információban gazdagok generációja és ez a legkiváltságosabb lényekké teszi őket a világon, de ugyanakkor a technológia elfelejteti velük azt, hogy milyen embernek lenni és felkéri öket, hogy direkt kapcsolatot teremtsenek egymással, nem eltávolódva, hidegen, gépeken keresztül. Majd mikor lejár a technológiát elnyomó burok visszatérhetnek megbeszélni gépeiken keresztül, hogy mennyire poszt-emberiek, vagy transzemberiek de addig legyenek csak egyszerű emberek. Spider Jerusalem felháboródva nézi ezt, és elkönyveli öket naiv gyerekeknek akik, azt gondolják, hogy az emberek nem szeretik egymást eléggé mert vannak telefonjaik és ezt úgy próbálják orvosolni, hogy lebénítják a város egy részét azt remélve, hogy az emberek leülnek és elkezdenek tábortüzi történeteket mesélni egymásnak. Szerintem attól, hogy a technológia halad előre az eberek még nem tudják teljesen levedleni azokat a legbensőbb érzelmeiket, amik arra ösztönöznek, hogy mások érintését, figyelmét keressük. Én magam is tapasztaltam azt, hogy miután 5 órát ültem a számítógép elött játszva, kevesebb türelmem és empátiám van az emberekhez, de valamikor csak elveszem a szemem róla és akkor érzem a szükségét annak, hogy egyenesen egy másik ember felé irányítsam a figyelmem. Emellett a technológia, az információ könnyü hozzáférhetősége és a komunikáció megkönnyebítése által, segített a külöböző rasszok közötti megértés és eggyütérzés kialakulásában. Nagy segítséget nyujtott a világ külöböző pontjain élő emberek összekapcsolásában, de a társadalom legkisebb egységeit egy kicsit eltávolította egymástól.
Ergo Proxy
Az Ergo Proxy egy japán sci-fi anime sorozat melynek szereplői egy poszt-apokaliptikus világban élnek elszigetelt kupola-városokban melyeket ismeretlen tejhatalmú egyének vezetnek. Ha hiszünk a látszatnak Romdeau városa tökéletes, a lakói tökéletesek, mindenki ismeri a helyét és csinálja a dolgát, és az a főszereplőnőt ReL Mayert nagyon untatja. Ebben az utopiában az emberek és az AutoReivek (androidok) együttélnek békésen. Az Autoreivek látszolagosan követik Asimov által kitalált mesterséges inteligenciára vonatkozó törvényeket[5] de miután a robotokat és az AutoReiveket megtámadja a Cogito nevű vírus mely felébreszti az öntudatukat a város törékeny egyensúlya kezd megbomlani. A színfalak mögött, a kormány titkos kísérleteket folytat egy különös humanoid életformán melyet Proxynak neveznek. Ezekröl a Proxykról azt hiszik, hogy ők az emberi fennmaradás kulcsai és hogy istenségekhez hasonlóak.
Az megfertőzött androidok egyfajta vallásosságuk alakul ki. Mikor megfertöződnek, térdre esnek és elkezdenek imátkozni majd elindulnak egy ismeretlen közös cél felé. A fő fajta AutoReivek az Entourage fajtához tartoznak, de több fajta is létezik, különböző célnak megfelelően. A céljuk ugyanakkor meghatározza a komplexitásukat is egyesek emberibbek mint az Entourage fajták, beszélgető partnereknek is jók mások pedig csak takarítanak vagy fenntartják a rendek, ezeknek nincs emberi kinézetük. A történet során kiderül, hogy az embereket is elöállítják mesterséges méh szerű tartályokban melyeket az ősök hagytak hátra a katasztrófa elött. Inden embert egy célnak megfelelő tulajdonságokkal álítanak elő ugyanúgy mint az androidokat. A Proxykat is az ősök készítették abbol a célból, hogy segítsék az emberíséget, de mivel a teremtő is egy hibákkal teli lény a teremtmény is hibásnak sikerült és a Proxyk megkérdöjelezték életük értelmét, vagy mély depresszióba estek. Minden lény a sorozat folyamán az ő saját létének értelmét keresi. Az egyik fő android szereplő Pino, egy kislány kinézetű AutoReiv akit megfertöz a Cogito vírus és elindul megkeresni a teremtőt és az életének értelmét. Neve a mesebeli Pinokkióra utal, aki ugyancsak egy „mesterségesen” létrehozott lény aki ember akart lenni, bebizonyítva azt, hogy az android fogalma idősebb mint eredetileg gondolnánk.
Az Ergo Proxy sorozat önmagában nagyon bonyolult és tele van filozófikus utalásokkal és gondolatokkal de valahol a közepén elvesztödik a kérdései közt, és azt a hibát követi el, hogy azt gondolja minden kérdésre van egy válasza, nem engedi, hogy a néző kialakítsa a saját válaszait. Az ilyen kérdésekben pedig valoszínüleg majd ez lesz a legfontosabb: hogy mindenki elhatározza saját magának, hogy ő mit hisz emberinek és szerinte mik a határok és hogyan kell bánni azokkal akik ezen a határon túl esnek. Mert lehet, hogy majd eljön az az idő amikor el kell gondolkoznunk azon, hogy milyen jogokat adunk a robotoknak, hogy azok eszközök-e vagy érző lények, hogy milyen jogaik vannak azoknak akik más lények DNS-ével olvasztották össze a sajátjukat és így tovább, de ezek egyféle képpen nem nagyon sokkal különböző döntések attól, mint például az amikor el kellett dönteni, hogy az afrikaiak csak tulajdonok vagy emberek, vagy, hogy egy Petrovics nevű ember magyarnak vallja-e magát vagy sem. A cyberpunk mozgalom megmutat egy lehetséges jövőt azért, hogy rámutasson a jelen problémáira, ugyanakkor rávesz, hogy válasszunk: megengedjuk-e majd ezeknek a jövőknek hogy létezzenek, rabságba rohanunk önszántunkból vagy felülkerekedünk-e gyengeségeink fölé? A cyberpunk rákényszerít, hogy átgondoljuk a fajunk lényegét és azt, hogy merre tart, ha tart egyeltalán valahova az emberiség.
Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Cyberpunk
http://humanityplus.org/
http://www.cyberpunkreview.com/man-machine-interface/
Teilhard, Pierre, The Future of Mankind
. http://www.religion-online.org/showchapter.asp?title=2287&C=2177
Hansen, Mark. Embodying technesis, technology beyond writing, The University of Michigan Press.2000
Caidin Martin. Cyborg. Mass Market Paperback, 1984
Ellis, Warren. Robertson Darick: Transmetropolitan.
Robocop, Paul Verhoeven, Edward Neumeier, Michael Miner.
Ergo Proxy- Manglobe, 2006, Dai Satō et al..
Jegyzetek
[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Cyberpunk
[2] Teilhard, Pierre, The Future of Mankind. http://www.religion-online.org/showchapter.asp?title=2287&C=2177
[3] SMH-ként lesz említve a tovabbiakban
[4] Hansen, Mark. Embodying technesis, technology beyond writing, The University of Michigan Press.2000
[5] a. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
b.A robotnak követnie kell az emberi lények utasításait, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
c. A robotnak jogában áll saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.
A 19. de főleg a 20. században az emberi technológia gyors iramban kezdett fejlődni. A tudomanyok annyira elágaztak és specializálódtak, hogy az emberiség nagy részének az új találmányok idegeneknek, érthetetleneknek tünnek, emiatt egyfajta félelem is társul a jövőképünkhöz. Felmerülnek olyan kérdések, hogy hová tart ez a fejlődés, mik a határok a mesterséges intelligencia és az emberi inteligencia között. Hogyan viszonyuljunk etikailag a „teremtményeinkhez” és végsőképpen a saját fajtánkhoz. Ezek a kérdések, érzelmek legjobban a művészetben tükröződnek. Egy csomó (számos) sci-fi mű ezekkel a problémákkal foglalkozik. Filmekben, sorozatokban, könyvekben, zenében és festészetben egyaránt elterjedt jelenség az emberi test genetikai módosítása, ötvözése elektronikus vagy robotikus részekkel. Különböző megközelítésekkel és különböző módokon keresztül, de végső soron ezeknek a műveknek az alapkérdése az, hogy mi is határozza meg az emberi lényt, meddig nevezhető egy személy embernek, meddig változtathatja a testét valaki, amíg annyira megváltozik, hogy már nem nevezhető emberinek és mennyire befolyásolják a testi változások az elmét, az emberi lelket. Ilyen fajta műveket szeretnék elemezni a továbbiakban. Ezeket a műveket a cyberpunk kultúra részének tekintik.
Cyberpunk: meghatározási kísérlet, eredetek
A cyberpunk elnevezést először Bruce Bethke amerikai író használta, amikor ezt a címet adta egy novellájának a 80-as évek elején. A cyber az emberi élet monotonitására, robotizálódására utal a punk pedig véleményem szerint az új „-izmus” (létezik steampunk, biopunk, dieselpunk, nanopunk, stb) és a művekben való kitörési, lázadási kényszerre, tendenciára utal, meg a szereplőkre akik rendszerint a társadalom periferiájára szorulnak. A cyberpunk alapjában emberi természetről, technológiáról és ezek ötvözéséről szóló gondolatokat fejez ki egy közeljövőbeli keretben. Vizuálisan a cyberpunk rendszerint lepukkant, lelakott környezeteket szeret ábrázolni. Előszeretettel választ egy domináns szint ,mely végigkíséri a művet vagy szembeállítja az elmosott, sötét szineket a vakító neon fényekkel.
Az ember környezetének és társadalmának megváltozása
A cyberpunkot az ellenőrizhetetlenül gyors technikai (elsősorban informatikai) fejlődés, a hagyományos értékek háttérbe szorulása és a változó világ hívta életre; a századforuló modernizmusának, a nagyvárosok terjedésének egyenes következménye. A cyberpunk művekben az emberek általában óriási, túlzsúfolt metropoliszokban élnek, érzelmi életük ennek megfelelően sivár.[1] Majdnem mindig jelen van egy tejhatalmú entitás amely irányítja a társadalmat. Legtöbbször ezt a szerepet egy cég tölti be. A nemzeti érzés helyett a cégekhez tartozás kerül előtérbe: a multik dolgozói – japán mintát követve – a cég épületein belül laknak és dolgoznak, a nagyvállalatoknak saját himnusza van, a politikát a cégek egymás közötti harca jellemzi. Gyakori motívum az a disztópia mely felhasználja a vállalati irányítás elvét, és egy olyan világot alkot, ahol a magas szintű civilizáció utolsó foszlányai csak egy zárt, védett városban léteznek, ahol a polgári szabadság korlátozva vagy egyáltalán nincs jelen az emberiség védelmének álcája alatt. A szent társadalmi korlátokat rendszeresen megszegik, a bolygó kritikus állapotban van, a bűnözés és a drogok megállíthatalanúl elterjedtek vagy teljesen ki vannak zárva az idillikus kereteken kivülre.
Új hősök születése, viszonyuk a világukkal és AZ INFORMÁCIÓ
A technika az élet minden területére betör: tipikus szereplők a hacker és az informatikus szakember; a történet mindig a hátrányos helyzetűek, az alvilág szempontjából van bemutatva. Az ember-gép kommunikáció már nem billentyűzettel és képernyővel, hanem a virtuális valóság segítségével, a központi idegrendszerre csatlakoztatott berendezésekkel történik. Mivel az ember szinte folytonosan kapcsolatban van az örvényszerű információ forrással a valóság és a virtuális közti határok elmosódnak. Továbbá már nem azt látjuk mint Orwell 1984 című regényében, ahol az embereket az információ visszafogásával manipulálják, hanem az ellentétét: a fontos információ el van ásva egy csomó haszontalan információ alá. Az információáradat passzivitást idéz elő az érzékileg túl terhelt emberekben. A cyberpunk „hősei” Timothy Leary (a amerikai pszichológus, író és transzhumanista filozófus, emelett közismert pszihidelikus kábítószer pártfogó) szerint arra törekszenek, hogy decentralizálják az információt. El szeretnék venni az információ fölötti hatalmat az uralkodó elittől és visszaadni a tömegnek olyan alapon, hogy az információ szabad akar lenni.
Meddig ember valaki? (Transhumanizmus)
Cyborgokon, robotokon és érző programokon kívül a cyberpunk behozza témaként az emberi lét, az emberiség határainak elhomályosodását. Az amit mi egyértelmüen emberinek gondolunk az megkérdöjeleződik. Az emberi testnek a gépivel való összeolvadása rákényszerint arra, hogy újragondoljuk mi is tesz egy embert emberivé. Az élő szövetek, szervek lecserélhetők gépi megfelelőikre (például műkar, infraszem, implantátumok). Egyes esetekben, mintpéldául az extrém japán cyberpunk filmekben ez az egyesülés kényszerített, invaziv. A fuzió magát az észlelést is befolyásolja, új szervekkel módosul az embernek a környezetéről való felfogása, és következésképpen befolyásolja az emberi természetet, jellemet is. Máshol pedig a környezetet módosítják virtuális valóságok előállításával. Az emberek menekülnek a valós világ elől egy virtuálisba, csak hogy rájojjenek, hogy nem változhat a környezet, ha nem változnak a személyek. Ugyancsak népszerű a már ismert “a teremtmény fellázad a teremtő ellen” téma. Az önálló gondolkodási képességgel rendelkező gépek átveszik a szerepeket, amelyeket addig az emberek töltöttek be és kiszorítják őket a társadalom szélére, vagy egyenesen ki akarják írtani őket. Az emberi és mechanikus fuziója nincs is olyan messze mint gondolnánk. Vegyük példaként nagymama csípőprotézisét vagy a szomszéd hallókészülékét.
A jelenkori ideológia mely az emberi test és elme tökéletesítésével foglalkozik az a transzhumanizmus. A transzhumanisták át szeretnék lépni az emberi határokat a technológia segítsége által. A szó etimologiailag visszavezethető Pierre Teilhard de Chardin francia filozófusig aki a „The Future of Mankind” (1949) című könyvében azt írta, hogy:
„Liberty: that is to say, the chance offered to every man (by removing obstacles and placing the appropriate means at his disposal) of ‘trans-humanizing’ himself by developing his potentialities to the fullest extent.[2]” 1957ben a „New Bottles for New Wine” c. könyvében az angol evolúciós biológus Julian Huxley azt irta, hogy az emberiség képes arra, hogy felülmúlja, meghaladja magát, nem csak egyénként, hanem egészként, emberiségként. Egyesek szerint egyszer ár megtettük ezt a lépést a Homo sapiens sapiens kialalkulásának idején és képesek vagyunk erre még a továbbiakban is. Ezek az ideák ellentétben állnak az általánosan elfogadött elmélettel, miszerint az ember, mint faj már nem képes tovább fejlődni. A cyberpunk művekben az emberi faj fejlődése nem természetes módon történik, hanem mesterségesen.
A művek, avagy: hogyan jelennek meg a kérdéseink, félelmeink?
Az ember és gép fuziójának témája mar a 19.században is megjelent , Edgar Allan Poe "The Man That Was Used Up"(1843) rövid történetében ahol egy olyan embert ábrázol, akinek egy (:P) csomó protézise van mivel a háborúba egy csomó végtagját elvesztette és minden reggel össze kell rakni. Ez a mű egy szatira mely az amerikai polgárháború nagy hősei felé van irányítva, de a szatirikus humor alatt lehet érezni egy kis szorongást a jövövel kapcsolatban, ahol esetleg a gépek helyettesítik az embert. E lappangó félelem és az ember gép fúzión kívül kevés ebben a műben a cyberpunk elem, inkább steampunk kategoriába esne. Azok az elemek melyeket majd átvett a cyberpunk a 60-as 70-es évek sci-fi műveiben kezdtek megjelenni. 1972-ben megjelent Martin Caidin „Cyborg” c. regénye melyet késöbb „The Six Million Dollar Man” címen megfilmesítették. A történet egy Steve Austin nevű asztronautából vált teszt-pilota köré összpontosul, akit egy repülőbaleset során súlyos sérülések értek. Ezzel párhuzamosan az amerikai kormány egyik ága a Stratégiai Műveletek Hivatala[3] (Office of Strategic Operations) érdeklödni kezd dr. Rudy Wells kutatásainak erdeményei után. Rudy Wells a bionika terén ért el úttörő eredményeket, feltalálva egy módot arra, hogy emberi testrészeket helyetesíthessenek mekanikus protézisekkel melyek az eredetieknél jóval erősebbek. Wells ugyanakkor közeli barátja Austinnak és mikor Oscar Goldman, az SMH fönöke megparancsolja neki, hogy „újraépítse” Austint ő szivesen válalja a feladatot. Steve Austin teste így megváltozik. Kap két új lábat mellyel képes ember fölötti gyorsaságot elérni, a balkezével képes lesz falakon át törni, egyik újába belehelyeznek egy mérgező nyílat lövő puskát és a mekanikus szemének segítségével képes rövid eseményeket lefilmezni. A törött csontokat vas lemezekkel helyettesítik és még egy kis rádióadót is szerelnek egyik csontjába. Ő lesz a regény világának az első cyborgja. A cyborg szó a cybernetikus organizmus szó rövidítése.
A főszereplő reakciója állapotát illetően változik a regény folyamán. A baleset után látva, hogy teste majdnem használhatatlan és hogy nem fog tudni egy normális életet élni Austin megpróbál öngyilkos lenni. A műtét után bosszusan néz a bionikus részeire. Idegeneknek és undorítónak tartja öket és magát egy szörnynek, de lassan megszokja és még hálás is lesz értük. A műtét elég sokba kerül főszereplönknek mivel köteles lesz az Smhnak dolgozni és Közép-Ázsiában az extrémisták ellen harcolni. Austin nem csak fizikailag tudja könnyen megölni ellenfeleit a bionikus testrészei miatt. Hideg vérrel összetöri koponyájukat a mekanikus kezével anélkül, hogy nagy lelki megeröltetéseken menne át. Igaz, hogy kényszerítve van a cég által de az író tisztán rámutat arra, hogy egy percnyi gondolkodás nélkül képes elvenni valakinek az életét ha szükséges. Ezt tuljdoníthatjuk annak, hogy mivel katonailag képzett megszokta azt, hogy a dolgok moralitását másra hagyja,de gondolhatja az olvasó azt is, hogy ez a hidegség arra utal, hogy a testi változások miatt a lelke is mintha mekanikusabbá vált volna. Ebben a műben az egyesülés az emberi és a mekanikus között mintha nem lenne teljes. A főszereplő nem érzi magáénak a mekanikus részeit, hanem inkább eszközként tekint rájuk.
Robocop
A leghíresebb cyborg film az valoszínüleg a Robocop. Egy közeljövöbeli városban a bűnözés elfajult és Az Omni Consumer Pruducts (OCP) vette át a vezetést. Azert, hogy hatékonyabbá és olcsóbbá tegyék a bünözés elleni harcot egy robotot próbálnak bevezetni amely magass szintű programozása miatt képes kéne legyen felismerni bűnözési eseteket és automatikusan eldönteni, hogyan lehet azt leghatékonyabban megoldani, de a bemutatón a gép „ED 209” meghibásodik és megöli az egyik OCP alkalmazottat. Bob Morton veszi az alkalmat, hogy újraélessze a Robocop projektet. Ez a projekt azt próbálja megvalosítani, hogy egy halott rendőr legfontosabb szerveit (agy, tüdő, szív, stb) egy robotikus testbe helyezzék mely majd irányítja a mentális folyamatokat az elsödleges irányelveket ellenörízve. Az elsö kísérleti alany Murphy detektiv akit a város mafia fönöke ölt meg. Az emlékeit eltörlik, szerveit áthelyezik és az OCP cég tulajdona lesz. Robocop helyzete akkor kezd nehezedni mikor az emlékei lassan kezdenek visszatérni és elkezdi gyanítani, hogy összeköttetés van az OCP és a mafiafőnök között.
A film tele van kis szatirikus részekkel rendszerint a híradókban és reklámokban. Ezek az elemek a tejhatalú, korrupt cég motivumával egyesítve egy társadalom kritizáló szálat képeznek a filmen belül. A vállalat eredendően gonosz, és az emberiség egy olcsó reklám. A film egy csomó kérdést vet fel és nem csak a cyborgokat illetően. Ugyanúgy feltevödik az a kérdés is, hogy kinek van joga egy ember testéhez annak halála után vagy mennyire etikus, vagy veszélyes az emberi aggyal kísérletezni.
Amint Murphy kezd rájönni, hogy ki volt ő, de föleg azt, hogy mi lett belöle, felerül a kérdés, hogy mennyi maradt meg az emberiségéböl. Murphy partnere, Anne Lewis felszínre hozza ezeket az aggodalmakat, mert ő ég hisz abban, hogy a partnere még mindig ott van valahol elrejtve a vas és kábelek alatt. De ettöl eltekintve Murphytöl elvettek mindent ami emberi: nincs otthona, hanem egyfajta töltőszékbe kell viszzavonuljon regenerálodni, teste alig tartalmaz organikus részeket, a gondolkodását is ellenörzik, korlátozzák. Még ha a végén embernek is tekinti magát, nem tiszta hogy az mit is jelent. Esetleg egy külön kategoriába lehetne sorolni amit a transhumanista filozófusok poszt-embernek neveznek. Érdekes a film nézete a cybernetikus testbe helyezett aggyal kapcsolatosan és az, hogy az agy funkcióit irányítani tudják a mekanikus test által, és hogy mennyire van befolyásolva az agy a test és az érzékek által. M. Hansen szerint a kognició nem nem csak magából az agyból ered, hanem felhasználja az agykérget, a központi idegrendszert, és a perifériás limbikus rendszert is. Szerinte a kognició továbbá kiterjed a techno- környezetbe is egybeolvasztva a határokat a külső és belső között folyékony rendszereket alkotva melyek magukba foglalják a technikai készítményeket az emberi cogniciós rendszerbe , nem csak metaforákként, hanem a mindennapi gondolatok és cselekvések működő részeiként is.[4]
Transmetropolitan
Az egyik mű amiben legkomplexebben van tárgyalva az emberi test és a társadalom módosulása az a Transmetropolitan. A Transmetropolitan képregényben Warren Ellistől (rajzok Darick Robertsontól) az emberek különböző módokon módosítják testüket. Egyesek földön kívüli lények DNS-ét olvasztják össze a sajátjukéval, ők a Transient mozgalom követői, mások átutalják tudatukat egy nanorobotokból álló felhőbe, őket fogleteknek nevezik. Az emberek jellemvonásokat vehetnek maguknak vagy gyermekeiknek, így például az étkezés már opcionális mivel, meg lehet venni a „ne érezz éhséget” jellemzőt vagy kicserélheted a gyomrod egy géppel ami segítségével lehet a levegőből szerezni a táplálékot. Rezervátumokat alapítottak a városon belül, hogy megörízzék az emberi kulturákat, a történelem részeit, és az ott élő emberek nem ismernek mást csak a rezervátumot, minden emlékük a városról, addigi életükröl törölve van, ha meglátnak egy látogatót egy beépített program miatt nem veszik számba, de amúgy sincsenek látogatók mert az embereket nem érdekli a múlt, a jövőt megalkotni törekvő rezervátumot (ahol félig hal félig ember kinézetü lények vannak) se látogatják mert az embereket csak a saját életük érdekli, csak a jelen a fontos. Már az időt se számítják. A 21. század kezdetén criogenikusan lefagyasztott embereket felélesztik, a szerződést betratva elszálásolják öket, még a letett pénzüket is visszaadják, de azon kívül nem foglalkoznak velük és sok közülük katatonikus állapotba kerül a drasztikusan megváltozott világ láttán. A gyerekek kedvenc rajzfilmfigurája Cián Macska, a genetikailag módosított, kétfejű, fehér állat. Ebben a világban küzd az igazság kiderítéséért és továbbadásáért a Transmetropolitan főszereplője, Spider Jerusalem, egy Hunter S. Thompson mintájáról alkotott újságíró. Spider Jerusalem a történet elején a hegyekben bújdosott a Város förtelmei elöl mielött felszólították volna, hogy írja meg a könyveket amelyeket egy szerzödésben megígért. Spider nem tud írni ha nincs a városban, ha nincs tele lényének minden porcikája utálattal a világ ellen ezért vissza kell menjen arra a helyre ami majdnem tönkre tette két évvel azelött.
Az első pár rész során követjük a főszereplöt a hírvadászati kalandjain keresztül és megismerjük őt és a Várost. Warren Ellis világa nem utópia sem disztópia, hanem inkább arra utal, hogy vannak tiszta, gyönyörű dolgok a legtragikusabb és tönkrement környezetekben., és hogy a legjobb közösség a világon se tudná magából teljesen kinyomni a szennyet. Az író, véleményem szerint, azt próbálja átadni az olvasónak, hogy a világ nem lehet, sem tökéletes, sem teljesen elkárhoztatott, de tud a jobb felé törekedni és, az emberek, akik a jobb felé tudják irányítani a világot azok az emberek, akik felállnak és tesznek valamit érte.
Véleményem szerint az egyik legérdekesebb jelenet a 20. kiadványban van ahol egy információ bombát „robbant el” egy csoport és egy adott helyen belül minden elektronikus gépezet leáll. Még a főszereplőnek is, aki két évet töltött a hegyekben a hirtelen csend rettenetesnek tűnik, mások zenéje nem hallatszik ki a fülhallgatók alól, senki se beszél telefonon és nem hallatszik a hordozható számítógépek nyugtató zümmögése. Az ugymondd terrorista csoport vezetője elkezd szónokolni egy autó tetejéről és azt mondja, hogy ez a generáció az információban gazdagok generációja és ez a legkiváltságosabb lényekké teszi őket a világon, de ugyanakkor a technológia elfelejteti velük azt, hogy milyen embernek lenni és felkéri öket, hogy direkt kapcsolatot teremtsenek egymással, nem eltávolódva, hidegen, gépeken keresztül. Majd mikor lejár a technológiát elnyomó burok visszatérhetnek megbeszélni gépeiken keresztül, hogy mennyire poszt-emberiek, vagy transzemberiek de addig legyenek csak egyszerű emberek. Spider Jerusalem felháboródva nézi ezt, és elkönyveli öket naiv gyerekeknek akik, azt gondolják, hogy az emberek nem szeretik egymást eléggé mert vannak telefonjaik és ezt úgy próbálják orvosolni, hogy lebénítják a város egy részét azt remélve, hogy az emberek leülnek és elkezdenek tábortüzi történeteket mesélni egymásnak. Szerintem attól, hogy a technológia halad előre az eberek még nem tudják teljesen levedleni azokat a legbensőbb érzelmeiket, amik arra ösztönöznek, hogy mások érintését, figyelmét keressük. Én magam is tapasztaltam azt, hogy miután 5 órát ültem a számítógép elött játszva, kevesebb türelmem és empátiám van az emberekhez, de valamikor csak elveszem a szemem róla és akkor érzem a szükségét annak, hogy egyenesen egy másik ember felé irányítsam a figyelmem. Emellett a technológia, az információ könnyü hozzáférhetősége és a komunikáció megkönnyebítése által, segített a külöböző rasszok közötti megértés és eggyütérzés kialakulásában. Nagy segítséget nyujtott a világ külöböző pontjain élő emberek összekapcsolásában, de a társadalom legkisebb egységeit egy kicsit eltávolította egymástól.
Ergo Proxy
Az Ergo Proxy egy japán sci-fi anime sorozat melynek szereplői egy poszt-apokaliptikus világban élnek elszigetelt kupola-városokban melyeket ismeretlen tejhatalmú egyének vezetnek. Ha hiszünk a látszatnak Romdeau városa tökéletes, a lakói tökéletesek, mindenki ismeri a helyét és csinálja a dolgát, és az a főszereplőnőt ReL Mayert nagyon untatja. Ebben az utopiában az emberek és az AutoReivek (androidok) együttélnek békésen. Az Autoreivek látszolagosan követik Asimov által kitalált mesterséges inteligenciára vonatkozó törvényeket[5] de miután a robotokat és az AutoReiveket megtámadja a Cogito nevű vírus mely felébreszti az öntudatukat a város törékeny egyensúlya kezd megbomlani. A színfalak mögött, a kormány titkos kísérleteket folytat egy különös humanoid életformán melyet Proxynak neveznek. Ezekröl a Proxykról azt hiszik, hogy ők az emberi fennmaradás kulcsai és hogy istenségekhez hasonlóak.
Az megfertőzött androidok egyfajta vallásosságuk alakul ki. Mikor megfertöződnek, térdre esnek és elkezdenek imátkozni majd elindulnak egy ismeretlen közös cél felé. A fő fajta AutoReivek az Entourage fajtához tartoznak, de több fajta is létezik, különböző célnak megfelelően. A céljuk ugyanakkor meghatározza a komplexitásukat is egyesek emberibbek mint az Entourage fajták, beszélgető partnereknek is jók mások pedig csak takarítanak vagy fenntartják a rendek, ezeknek nincs emberi kinézetük. A történet során kiderül, hogy az embereket is elöállítják mesterséges méh szerű tartályokban melyeket az ősök hagytak hátra a katasztrófa elött. Inden embert egy célnak megfelelő tulajdonságokkal álítanak elő ugyanúgy mint az androidokat. A Proxykat is az ősök készítették abbol a célból, hogy segítsék az emberíséget, de mivel a teremtő is egy hibákkal teli lény a teremtmény is hibásnak sikerült és a Proxyk megkérdöjelezték életük értelmét, vagy mély depresszióba estek. Minden lény a sorozat folyamán az ő saját létének értelmét keresi. Az egyik fő android szereplő Pino, egy kislány kinézetű AutoReiv akit megfertöz a Cogito vírus és elindul megkeresni a teremtőt és az életének értelmét. Neve a mesebeli Pinokkióra utal, aki ugyancsak egy „mesterségesen” létrehozott lény aki ember akart lenni, bebizonyítva azt, hogy az android fogalma idősebb mint eredetileg gondolnánk.
Az Ergo Proxy sorozat önmagában nagyon bonyolult és tele van filozófikus utalásokkal és gondolatokkal de valahol a közepén elvesztödik a kérdései közt, és azt a hibát követi el, hogy azt gondolja minden kérdésre van egy válasza, nem engedi, hogy a néző kialakítsa a saját válaszait. Az ilyen kérdésekben pedig valoszínüleg majd ez lesz a legfontosabb: hogy mindenki elhatározza saját magának, hogy ő mit hisz emberinek és szerinte mik a határok és hogyan kell bánni azokkal akik ezen a határon túl esnek. Mert lehet, hogy majd eljön az az idő amikor el kell gondolkoznunk azon, hogy milyen jogokat adunk a robotoknak, hogy azok eszközök-e vagy érző lények, hogy milyen jogaik vannak azoknak akik más lények DNS-ével olvasztották össze a sajátjukat és így tovább, de ezek egyféle képpen nem nagyon sokkal különböző döntések attól, mint például az amikor el kellett dönteni, hogy az afrikaiak csak tulajdonok vagy emberek, vagy, hogy egy Petrovics nevű ember magyarnak vallja-e magát vagy sem. A cyberpunk mozgalom megmutat egy lehetséges jövőt azért, hogy rámutasson a jelen problémáira, ugyanakkor rávesz, hogy válasszunk: megengedjuk-e majd ezeknek a jövőknek hogy létezzenek, rabságba rohanunk önszántunkból vagy felülkerekedünk-e gyengeségeink fölé? A cyberpunk rákényszerít, hogy átgondoljuk a fajunk lényegét és azt, hogy merre tart, ha tart egyeltalán valahova az emberiség.
Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Cyberpunk
http://humanityplus.org/
http://www.cyberpunkreview.com/man-machine-interface/
Teilhard, Pierre, The Future of Mankind
. http://www.religion-online.org/showchapter.asp?title=2287&C=2177
Hansen, Mark. Embodying technesis, technology beyond writing, The University of Michigan Press.2000
Caidin Martin. Cyborg. Mass Market Paperback, 1984
Ellis, Warren. Robertson Darick: Transmetropolitan.
Robocop, Paul Verhoeven, Edward Neumeier, Michael Miner.
Ergo Proxy- Manglobe, 2006, Dai Satō et al..
Jegyzetek
[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Cyberpunk
[2] Teilhard, Pierre, The Future of Mankind. http://www.religion-online.org/showchapter.asp?title=2287&C=2177
[3] SMH-ként lesz említve a tovabbiakban
[4] Hansen, Mark. Embodying technesis, technology beyond writing, The University of Michigan Press.2000
[5] a. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
b.A robotnak követnie kell az emberi lények utasításait, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
c. A robotnak jogában áll saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.
