Dávid Anna Júlia
ZOOM IN, ZOOM OUT
Apró kérdésfelvetések nagy kérdéshálózatokhoz
Amikor új műfajokról kezdünk beszélni a harmadik évezred elején, mindenképpen számolnunk kell az internetrobbanás következményeinek, paradigmaváltásainak lenyomataival. Tanulmányok tömkelege elemzi a különböző generációk viszonyulását nemcsak a számítógép- és az internethasználathoz, hanem magában a globális faluban[1] való tájékozódást, berendezkedést is szemügyre veszi. Bár az interszubjektív valóságunk részévé vált ez a virtuális valóság – Slavoj Žižek kifejezésével: digitális demokrácia – mégis folyamatos kérdéseket fogalmazunk meg ennek a külön-külön érvényesülő működéséről, valamint egybefonódásáról. Az internet, vagy inkább a világháló (world wide web) terjedésének és elérhetőségének jelen paramétereit, illetve ezek jelentőségét nem érzem szükségesnek bővebben tárgyalni. Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy egy a kibertérben létrejövő vizuális kultúra részévé váltunk azáltal, hogy felhasználói leszünk ennek a térnek – itt természetesen a világháló megváltozott befogadói, használói terekkel bővülő másodgenerációs változatáról, a web 2.0-ról van szó. Egyelőre a horizontok sem látszanak, hiszen nincsenek olyan állandó statikus pontok, melyek stabil viszonyalapot képviselnének a hozzáférés, vizsgálódás számára. Egy állandó mozgásról beszélhetünk egy végtelen, minden pillanatban megújuló térben, amely folyamatosan újradefiniálja önmagát, reagálva a benne felbukkanó és az őt körülvevő világ elemeire. Az Y- generáció mint felhasználó számára is a legelső hatalmas vívmány a kapcsolatteremtésre vonatkozott, ami az üzenetváltást gyorsította fel, ezek az e-mail első variánsai. Majd a keresőprogramok, mint az ask, a google, yahoo, a bing stb. hatalmas információanyag feltöltéséhez és megosztásához segítették hozzá a felhasználókat. Ezzel egyetemben folyamatosan fejlődtek a különböző portálok, a webes enciklopédiák, mint például a Wikipédia, vagy gondolok itt az összes wiki alapú webhelyre. Ez utóbbinak és több más hasonló portálnak érdekessége az önszerveződés, szerkesztését önkéntesekből álló csoport végzi. Egyrészt ott van az a hozzáállás, hogy „szabadon hozzáférek, tehát használom”, másrészt egy már régen körbejárt kérdést kell új szempontból megvizsgálni, a jogosultság, jogdíj, szerzői jog kérdéseit. Ennek piaci, illetve kultúrtörténeti vetületeit részletesebben Bodó Balázs veti fel A szerzői jog kalózai című munkájában. Mindemellett egy másik vonalon érdemes megvizsgálni olyan élettőrténeteket, mint az Aaron Swartz-é vagy Julian Assange-é. Internetes aktivisták, bizonyos értelemben hacktivisták[2] is, akik a közösséget érintő információk ingyenes közzététele érdekében jutottak be adatbázisokba, töltöttek le, majd tettek közzé információkat. Aaron Swartz tragikus élettörténete egy nagyon erős példája lehet ennek a harcnak. Julian Assangne munkássága során többször került a kihallgató székbe. Ő az, aki 2006-ban megalapítja a WikiLeaks-et. Ez egy nonprofit szervezet, ami különböző kormányzati dokumentumokat publikál az interneten, úgy hogy szerkesztőinek biztosítja az anonimitást – természetesen azért, hogy a nyílvánosság elől elfedett, sok esetben kétes állami és államközi ügyleteket átláthatóvá, nyílvánossá tegye. Ezen a ponton nagyon érdekes a Creative Commons nonprofit szervezet élete is, pont amiatt, hogy olyan kérdések merülnek fel az internethasználattal kapcsolatban, mint hogy miként működhetne mint végtelen digitális tér, a tudás szabad és ingyenes hozzáférésének helye, amire a kultúra hagyományos kapitalizálódott formái nem képesek. Foglalkozásuk a Creative Commons-licenszek kibocsátása, lényegében a szerzői szándék és a törvények által biztosított jogok konkretizálására, egyeztetésére vonatkozik, hiszen addig a pontig míg ezek nem rögzítettek az értelmezés lehetősége is sokkal szélesebb skálán mozog. E mögött nagyon komoly munka húzódik meg, a legapróbb részletekig, hiszen saját jelrendszert is ki dolgoztak.
A Facebook megjelenésével és globális elterjedésével egy újabb szintre lépett a kapcsolatteremtés, kapcsolatfenntartás valamint az információmegosztás formája. Nagyon izgalmas, ahogyan a képek és a szövegek egymáshoz viszonyulnak, megváltoznak olvasói szokásaink. Egyre több információt a lehető legpontosabban, ugyanakkor szűkre szabva osztunk meg az élet minden területéről. Tulajdonképpen képben és/vagy rövidebb szövegben magát a cselekvést, majd a tartózkodási helyet, időpontot rögzítjük, ugyanakkor ezeket értékeljük és azonnali reakciót várunk, legtöbbször kapunk is. Ennek a gigantikus felületetnek olyan melléktermékei alakultak ki, mint az Instagram, a Pinterest és számos hasonló. Az Instagram egy olyan felület, ahol a képmegosztás kerül előtérbe. Ez egy mobiltelefonra telepíthető alkalmazás, tulajdonképpen a közvetlen elérhetőséget célozták meg, és amiben más, mint mondjuk a Facebook, az a kezelőfelület, amit a képek feltöltése során veszünk igénybe. Effektusok, szűrők és egyéb kép – vagy éppen pár perces videófelvétel – számára formálási lehetőséget nyújt, mellyel a legegyszerűbb fotóból is „vitinge alkotást” lehet összehozni. Nagyon érdekes következményei lehetnek ennek a látszatvalóságnak, vagy hogy kevésbé hordozzanak értékítéletet szavaim, ennek a képi újraalkotásnak: például az online világ szó szerinti kivetülésére lett igény azzal, hogy ilyen típusú szűrőkkel (filterekkel) ellátott napszemüvegek kerültek piacra a közelmúltban.[3] Így a pillanatnyi érzékelésünkre is hatással van. Emellett számos módon (talán a felületi weben észre sem vehető) hagyunk magunk után virtuális lábnyomokat, melyek rekonstruálásával nemcsak egy teljesen új emlékezetkultúra kialakulásának vagyunk részesei és alakítói, hanem saját személyünk online leképeződésével is számot kell vetünk. Az emlékezéskultúrának teljesen új kérdéseket kell megfogalmaznia, még a felejtés is átalakul, hiszen bizonyos rögzített mozgások kedv szerint visszakövethetőek, vagy éppen kitörölhetetlenekké válnak. A történelem során sokadszorra ismét átalakul a személyes emlékezet, hasonló kérdések elé állítva az emberiséget, mint amilyeneket az írás feltalálása hozott magával.
Ami számomra egy nagyon aktuális kérdésként fogalmazódik meg az, hogy mégis hogyan vegyem figyelembe a generációs eltéréseket és az oktatásban, a tudományos munkák közlése, prezentációja, közvetítése, átadása során, illetve az, hogy ennek terébe hogyan lehet artikulálni, beiktatni ezeket az új műfajok által megnyitott tereket. Egy nagyon izgalmas példa a Prezi. A Prezi egy magyar „találmány” abban az értelemben, hogy alapítói Halácsy Páter, Somlai-Fischer Ádám, Árvai Péter Magyarországon álmodták meg és kezdték el ennek kivitelezését. 2008-ban Budapesten szerény alaptőkével indultak egy nyilvánossá tett, de akkor még a nagyközönség számára befejezetlen termékkel. 2009 április 5-től lehet felhasználóként regisztrálni. 2014. április 16-tól magyar nyelven is hozzáférhető.
Tulajdonképpen mi is a Prezi? A Prezi egy igazi magyar világsikernek számító nem lineáris felépítésű prezentációkészítő szoftver. Internetes szolgáltatás, nem kell a számítógépre feltelepíteni, mindössze felhasználóként regisztrálni. Céljai közül kiemelkedik, hogy alapítói többek közt a PowerPoint piaci hatalmát akarják megtörni, de ami sokkal fontosabb, hogy a lineáris teret bontják meg. Emellett fontos számukra, hogy függetlenek maradhassanak, ami azt jelenti, hogy nem szeretnének a tőzsde részévé válni, és azt sem, hogy valamely versenytársuk felvásárolja. A cég csapata bízik abban, hogy ez meghozza Magyarországnak a várt hírnevet. Budapesten és San Franciscóban közösen dolgozva jelenleg több mint 50 millió felhasználót szolgálnak ki. Jelenleg képzéseket is indítanak, kezdő – haladó – és profi szinteken, hogy aki nem tudja autodidakta módon (a prezin magán és különböző csatornákon elérhető segédanyagokkal, többnyire kisfilmekkel) elsajátítani a kezelési technikákat, annak lehetősége legyen segítséggel. Ezekért a tanfolyamokért többnyire fizetni kell, de oktatási célból már több ingyenes kurzus is működött. A Prezi-felhasználóknak két lehetősége van a regisztráció során, az egyik az, hogy megosztja ötleteit, a bemutatóját, vagyis nyilvánossá teszi, és így ingyenesen hozzáférhet a programhoz. A másik út, ha titkosítani szeretné (főleg különböző vállalatoknál fordul elő) akkor fizetnie kell.
A TED[4] is befektetett, valójában ők voltak az elsők, akikbe befektettek, és Árvainak 18 perce volt meggyőzni Chris Andersont[5] arról, hogy érdemes. Mindezek után jöttek rá arra, hogy a globálissá váláshoz szükség van arra, hogy az Amerikában is székhelye legyen. Így Árvai 2009-ben kiköltözik San Franciscóba. Ezzel párhuzamosan Budapesten is bővül, fejlődik az iroda. Közös munkanyelv az angol lett, mindkét székhelyen. Budapesten hozzávetőlegesen 26 országból járnak be dolgozni. A székhely terének kialakításán is megmutatkozik az a gondolkodásmód, ami a Prezi elindulását, folytonos fejlődését teszi lehetővé. Igyekeznek kellemes, barátságos légkört teremteni, ennek megfelelően lakni be az iroda terét is, melynek berendezése inkább egy lakásra emlékeztet, mintsem egy átlagos irodára. Bútoraik a kényelemet szolgálják. A munkahelyen tartózkodás ideje sincs korlátozva, hiszen otthonról is lehet dolgozni. Háziállataikat is bevihetik a dolgozók, éppen úgy, ahogyan a családtagjaikat. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az étkezések kulturálisan már rögződött közösségteremtő erejére. Saját kis bisztrójuk van, ahol a dolgozók és hozzátartozóik is ingyen étkezhetnek napi három alkalommal is. Fontos az egészségtudatosság, ez nemcsak az étrenden mutatkozik meg, van például saját jógaoktatójuk. A környezettudatosság is, már maga a program szerkezete is úgy van felépítve, hogy a kiber térben működik, vagyis minden ketyerén, de papíralapú, nyomtatott verziója értelmét veszíti. Ugyanakkor alapelveik közé tartozik a társadalmi szerepvállalás is. Igyekeznek minél több fórumon kinyilvánítani véleményüket, hogy néhány példát említsek: felvonulnak a kisebbségek jogaiért, különböző falvak rászorulói házait újítják fel, illetve segítik munkához az ott megismert embereket (például saját bisztrójukba is alkalmaztak egy nőt, akinek így nemcsak stabil munkahelye lett, hanem lehetősége nyílt mestertől tanulni és elsajátítani az angol nyelvet), mindemellett mentorprogramot is tartanak fenn. A Fehérházzal közösen támogatnak egy amerikai oktatási programot, melyről Obama elnök így nyilatkozik: „A Prezi több mint 100 millió dollár értékű prezentációs terméket biztosít majd a diákoknak abból a célból, hogy fejlesszék készségüket az ábravetítésben és a kreatív kommunikációban”[6]
A Prezi célja, ahogyan jelmondata is mutatja – „Ideas matter” –, az ötlet, annak megosztása és elmagyarázása. Egy jó prezi összeállításához nagyon fontos a tudatosság. Selyem Zsuzsa egy interjúban a következő meghatározást vázolja fel a preziről: „Olyan kivetített bemutatási lehetőség, ami egy előadás egész szerkezetét egyetlen felületen, egyszerre is meg tudja mutatni. A lépések meg nincsenek egyforma keretekbe kényszerítve, méreteiben, formáiban, színeiben hihetetlen változatosságra képes. És az egyik legizgalmasabb jelenség benne a zoomolás, közel hozván valamit, új dolgok jelennek meg, eltávolítva meg szintén.”[7] Az interjú készítőjével, Kiss Ernő Csongorral arról beszélnek, hogy a Nádas Péter Párhuzamos történetek káoszelvű világában és a Prezi találmányában mi lehet a közös. Rendelkezésre áll egy végtelen tér, melynek belakására majdhogynem nincsenek korlátok, talán „csak” saját felhasználói képességeink végessége. Fontos, hogy az előadó lássa az összképet és azt felépítő részeket is (ahogyan a francia mondás is tartja: „C’ est le ton qui fait la musique” ), ugyanakkor képes legyen felfogni a kapcsolódási pontokat. Ehhez hozzájön a dinamikusság. Ahogy Selyem Zsuzsa az interjúban fogalmaz „a preziben a szerkezet szintén nincs alávetve a zsarnokoskodó időrendnek”[8]. Egy valóban jó prezi készítése a kreativitás mellett gondolkodást és munkát igényel. Hangsúlyozottan fontos látni a globális képet, tudni, hogy mit akar mondani, ebben nagyon hasonló elveket vall a 18 perces TED előadás felépítésével is. És egy nagy innovációja a zoomolás, ami számos dolog kifejezésére nyújt lehetőséget. Hiszen itt van terepe az egymásba szakadó gondolatok érzékeltetésére, arra, hogy előhozza, majd ismét eltakarja a láthatatlant. Ezen a ponton látszik, hogy valójában hogyan is működik a gondolkodás, hogyan érnek egymásba mikro- és makrovilágok. Itt a tartalom és a forma együttesen számít, hasonló esemény (mint ahogyan Gadamer vélekedik az irodalmi műről) azt mondja, ahogyan mondja. Kitágítja a történetmesélést, azzal, hogy bármi beemelődhet, ami segíti azt. YouTube videók, művészeti alkotásokról készült képek, saját elrendezés adta mondanivaló, többlet. Önmaga struktúráját teremti meg. Mindezeket úgy, hogy közben szemelőtt tartja a közösségben való gondolkodás értékét is. Ahogyan a program szerkesztői és fejlesztői együttgondolkodásra vannak beállítódva éppen ennek az elvnek a leképződését érezhetjük a prezi szerkesztések mögött is. Árvai úgy határozza meg a Prezi lényegét, mint „a gondolatok rendszerezésében és a világosabb bemutatásában segít; melyek révén nagy hatást gyakorolhat a közönségére és az Aha-élmény gyorsabb elérését segítheti.”[9] Ezért van rá lehetőség, hogy már saját munkánk szerkesztésébe is bevonjunk társakat a világ bármely szegletéről, egy internetes hozzáférhetőséggel rendelkező eszköz szükségeltetik csupán. A bemutatók is működhetnek online, például Skype és a prezi segítségével. Érdekesség, hogy bár a világ minden részén használják, a koreaiak kimondottan szeretik. Külön kérték, hogy elérhető legyen koreai nyelven is, és azóta is nyomon követhető, hogy nagyon széles körben használják.
Összefoglalásként Selyem Zsuzsa szavait eleveníteném fel: „A káoszszerkezet vagy a prezi, mivel nem lineáris, nem is ér véget. Lehet, ez az egyetlen garanciánk arra, hogy ne faljon fel mindent a sötétség.”[10]
Felhasznált forrásanyagok
Árvai Péter előadása TED [Online]: https://www.youtube.com/watch?v=F-UdZbI3qIA&index=1&list=PL1FCB66033CBE94E9 (2015-05-28)
Friderikusz Sándor műsora [Online]: https://www.youtube.com/watch?v=1QVlSRyYL6U(2015-05-28)
Friderikusz Sándor műsora [Online]: https://www.youtube.com/watch?v=4lS0TZUL4Ts (2015-05-28)
Google Cultural Institute: How To Use the Site [Online]: https://youtu.be/LzMXbvBsALo (2015-05-29)
Gönye Zoltán: Mi az a TED? [Online]: http://ezabeszed.hu/blog/ted (2015-05-31)
Instagram szűrőkkel ellátott napszemüveg [Online]: https://vimeo.com/94376696 (2015-05-31)
Kiss Ernő Csongor A káoszszerkezet és a prezi - Beszélgetés Selyem Zsuzsa íróval.., Helikon, 2013, [Online]:.http://www.helikon.ro/index.php?m_r=3297 (2015-05-31)
Mi az Instagram? 2012 [Online]: http://facebooktippek.hu/2012/04/10/mi-az-az-instagram/ (2015-05-29)
Ötlettől a milliókig [Online]: https://www.youtube.com/watch?v=BdTwhwMwZ5o (2015-05-28)
Prezi hivatalos honlap [Online]: https://prezi.com/ (2015-05-28) https://prezi.com/about/
Prezi magyarul oldala [Online]: http://www.prezimagyarul.hu/ (2015-05-28)
Szűcs Zoltán Nagyra nőtt az online faliújság Online figyelő, 2012 [Online]: http://figyelo.hu/cikkek/377433_kepi_fordulat (2015-05-29)
TED hivatalos honlap [Online]: http://www.ted.com/about/our-organization (2015-05-31)
Wikiépia szócikke: [Online]: http://hu.wikipedia.org/wiki/Wikip%C3%A9dia (2015-05-29)
Jegyzetek
[1] Herbert Marshall McLuhan terminusa
[2] A hacktivizmus jeletéséről, és benne Aaron Swartz történetéről bővebben lásd: Peter Ludlow, Mi az a „hacktivista”?, ford. Bedő Heléna. http://ujnautilus.info/mi-az-a-hacktivista (2015-05-31)
[3] https://vimeo.com/94376696 (2015-05-31)
[4]Technology Entertainment Design rövidítéséből született a neve, ami konferenciák globális sorozatát takarja. A The Sapling Foundation non-profit alapítvány áll a hátterében. A konferenciákon, olyan témák kerülnek bemutatásra, melyek kifejezik a szervezők fő jelszavát, vagyis „ideas worth spreading”, tulajdonképpen olyan gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni. A rendezvény különlegessége, hogy az előadók számára csupán 18 perc áll rendelkezésre, hogy átadják az információt, amit szeretnének, ugyanakkor inspirálják a hallgatóikat.
[5] http://en.wikipedia.org/wiki/Chris_Anderson_(entrepreneur) (2015-05-28)
[6] President Obama announces Prezi & Adobe as partners in the ConnectED initiative [Online]: https://youtu.be/gEoJRS_1Cjs (2015-05-31)
[7] Kiss Ernő Csongor, A káoszszerkezet és a prezi - Beszélgetés Selyem Zsuzsa íróval.., Helikon, 2013/9., [Online]:.http://www.helikon.ro/index.php?m_r=3297 (2015-05-28)
[8] Uo.
[9] Árvai Péter, https://prezi.com/about/ (2015-05-31)
[10] Kiss, i.m.