Józsa István
HARMÓNIAKERESÉS
Dobribán Emil: Aktok
Aktkiállítás. Dobribán Emil festményein az átélés intenzitása jelzi, hogy az akt témaként csak ürügy számára. Mint tudjuk, a teljes meztelenség már az emberi kultúra hajnalán a legfontosabb aktusokhoz kapcsolódott (nász, kultikus szertartások) — az aktábrázolások a közösség legmagasabb rendű eszméit testesítették meg. Ennek a következménye, hogy az európai fejlődésnek még a legtestellenesebb korszakában, a középkorban sem tudták megtörni hagyományát. Az ókori Görögország fedezte fel az emberi test szépségének harmonikus eszméjét, és a középkor testi szépséget tagadó első évezrede után a gótika és a reneszánsz eleveníti fel újra. Az antikvitás eszményei máig hatnak.
Embert teremteni egyben annyit is jelent, mint világot teremteni — ezeken a képeken pedig a témától való elrugaszkodás valami vad erővel fejeződik ki. Ez az energia ugyanakkor nem a gesztualizmus spontaneitása, hanem az az őserő, amely minden teremtés táptalajául szolgál. A színek erőteljesek, élnek, sugároznak, tiszták. Amint Jakobovits Márta írta Dobribán Emilről, a „felfokozott színek zuhataga" árasztja el a képet. A felerősített kontrasztok színvizsgálata így válik egy rendkívül erős belső feszültség, nyugtalan temperamentum kifejezőjévé, a színfoltok és formák viszonya, annak vizsgálata meditációra... no nem csendes, hanem feszült meditációra való hajlamot jelez, kutató kísérletezést. Figuratív és nonfiguratív határán egyensúlyoznak Dobribán Emil expresszív képei — erőszakosan keresnek harmóniát egy erőszakos világban.
Dobribán Emil 1958. június 12-én született Resicán. A Kolozsvári Vízuális Művészetek Akadémiáján végzett, festészetszakon, 1991 óta itt tanít. 1991-től tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének. 1982-től több nemzetközi csoportos kiállításon vett részt. Munkái megtalálhatók Románia, Magyarország, Németország, Belgium, Olaszország, Franciaország köz- és magángyűjteményeiben. 1989-ben ő nyerte a Romániai Képzőművészek Szövetségének évi festészeti ösztöndíját, 1993-ban pedig a bákói Szépművészeti Múzeum díját.
Embert teremteni egyben annyit is jelent, mint világot teremteni — ezeken a képeken pedig a témától való elrugaszkodás valami vad erővel fejeződik ki. Ez az energia ugyanakkor nem a gesztualizmus spontaneitása, hanem az az őserő, amely minden teremtés táptalajául szolgál. A színek erőteljesek, élnek, sugároznak, tiszták. Amint Jakobovits Márta írta Dobribán Emilről, a „felfokozott színek zuhataga" árasztja el a képet. A felerősített kontrasztok színvizsgálata így válik egy rendkívül erős belső feszültség, nyugtalan temperamentum kifejezőjévé, a színfoltok és formák viszonya, annak vizsgálata meditációra... no nem csendes, hanem feszült meditációra való hajlamot jelez, kutató kísérletezést. Figuratív és nonfiguratív határán egyensúlyoznak Dobribán Emil expresszív képei — erőszakosan keresnek harmóniát egy erőszakos világban.
Dobribán Emil 1958. június 12-én született Resicán. A Kolozsvári Vízuális Művészetek Akadémiáján végzett, festészetszakon, 1991 óta itt tanít. 1991-től tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének. 1982-től több nemzetközi csoportos kiállításon vett részt. Munkái megtalálhatók Románia, Magyarország, Németország, Belgium, Olaszország, Franciaország köz- és magángyűjteményeiben. 1989-ben ő nyerte a Romániai Képzőművészek Szövetségének évi festészeti ösztöndíját, 1993-ban pedig a bákói Szépművészeti Múzeum díját.
