Iszlai Ede
AZ APÁCZAI–ISKOLA FALÁRA
I. Vala pedig egy ifjú...
1625. június tizedikét írunk. Ekkor ugyanis az Olt folyó partján lévő Apácán született Csere Jánosról még nem tudták, hogy mennyire jelentősen felborítja – az erdélyi oktatási rendszerben uralkodó – több évi hagyománnyal bíró rendet. Alaptanulmányait szülőfalujában végezte, ahol megismerkedett a latin nyelvvel, melyen „melyen mindenfajta tudományos ismeretet és a tudomány minden vívmányát az utókorra hagyjuk; melyen csaknem az összes történeti műveket olvassuk; melyen a tudósok összes fejtegetései, szövegmagyarázatai, értekezései és vitái megszólalnak.”(1) Talán a latin nyelvvel való megismerkedése elindítója annak, amit később úgy neveztek, hogy Apáczai-pedagógia. Hiszen ha a latin a tudás nyelve, akkor az első lépcsőfokon már túl is jutott a fiatal Apáczai, aki előbb a kolozsvári református középfokú iskolába került ahhoz, hogy később a gyulafehérvári akadémia jeles diákja legyen.
1. A kolozsvári és a gyulafehérvári tapasztalat
A két tanintézetben nemcsak a magas tekintélyű tudosók gondolataival ismerkedik meg, hanem itt veszi észre először az erdélyi oktatási rendszer problémáit. Kolozsváron ugyanis a tanterv egyáltalán nem biztosított helyet a természeti jelenségeket oktató tudományoknak, és így a – már a bevezetőben utalt egyensúly – nem volt meg. Az 1640-es években a kolozsvári iskola kizárólag nyelvi, illetve retorikai képzést nyújtott diákjai számára, és így Apáczai számára is. Ebben az időszakban az iskola igazgatója az a Porcsalmi András, akit Apáczai egyik fő művének előszavában, a Magyar Enciklopaediaban (2) megemlít. Porcsalmiban olyan nevelőre talált, aki szavakba foglalta azt a korabeli oktatási rendszerről, ami ösztönösen ott volt Apáczaiban. (3) Ekkor már egyre jobban ég az a vágy Apáczaiban, hogy valami újat kellene vinni az erdélyi oktatásba.
Továbbá Gyulfehérváron olyan jeles oktatói voltak, mint például Bisterfelden, Alsted, vagy Keresztúri Pál, akik fontos szerepet játszottak abban, hogy Apáczai egy más fajta szellemiséget képviselt a XVII. századi erdélyi pedagógusok körében. (6) Apáczai eszmei fejlődése tehát már kezdetét vette, de még mindig hiányzott valami. Ekkor a fiatal tudós még nem látta világosán az új tudományok szerepét, ugyanis gondolkodásából hiányzott az, amit úgy hívnak, hogy külföld.
2. A peregrinus Apáczai
1648. tavasza volt, amikor a fiatal tudós tanulmányi útra indult Hollandiába. Indulásakor a haza még nem is sejti, hogy mekkora elmét enged el. Azonban ez az elme még nagyobbá válik a holland akadémiák hatására. Ugyanis Hollandiában ismerkedik meg azzal az eszmével, amely még hiányzott az ő gondolkodásából ahhoz, hogy egy egyensúlyban lévő oktatást létesítsen. Itt ismerkedik meg a karteziánizmus eszméivel, amely a tudomány forradalmát jelentette a teológia ellen (ekkor még Apáczai gondolkodása csupán teológiai megalopozottságú). Gondolkodásában jelentkezik valami új, teológiai szemlélete tovább fejlődött, illeteve világnézetének legfőbb jellegzetessége a descatresi (7) dualizmus lett. A kartéziánus filozófia, az anyagi oldalra vonatkozó szabályrendszerét, illetve törvényszerűségeit szólaltatta meg hazatérése után a gyulafehérvári beszédében is. (8) A beszédben gyakorlatilag Cartesiust idézi: „világosan kimondom, hogy a testeknek más anyagát nem ismerem, csak azt, amely mindenféleképpen osztható, alakítható és mozgással felruházott, azt, amelyet a mértantudósok mennyiségnek hívnak, és bizonyításaik tárgyául vesznek; nem is lehet bennük világosan vizsgálni semmi mást, csak a szóban levő osztásokat, alakokat és mozgásokat; nem tarthatunk felőlük igaznak semmi olyat, amit azokból a közös fogalmakból, melyeknek igazsága felől kétségünk nem lehet, oly világosan le nem vezethetünk, hogy matematikai bizonyítás gyanánt kell elfogadnunk.” (9) Ebben a részben Apáczai kihangsúlyozza, hogy amit a matemaika, meg általában a mennyiségtan kimond, azt nem lehet megkérdőjelezni.
Továbbá a hollandiai évek során Apáczai széles körű műveltségre tesz szert, ismeri korának uralkodó eszméit. Fontos azt is elmondani, hogy Hollandia óta Apáczai nem egyik vagy másik gondolatrendszer elkötelezettje, hanem a teljes körű tudásé, illetve kultúráé. (10) A peregrinusi évei mérföldkőnek számítottak a pedagógiai nézetei fejlődésében. Ha a természettudományok iránti nézeteit a karteziánus filozófia elemeiből merítette, akkor a humán studiumok alapjait a puritánus eszmék jelentették (ezekkel már Erdélyben megismerkedett). Ráeszmélt arra, hogy a holland társadalom azért gazdag, azért szépek és tiszták az iskolái, mert a holland diák mindent az anyanyelvén tanul, illetve azért mert a reáliák nagy szerepet kaptak az oktatásban. Ez az a pont, amikor Apáczai már nem tud többé várni, már nem ülhet tétlenül. Érzi, hogy okvetlenül cselekedni kell, hiszen valakinek meg kell menteni a hazát a nyomortól. Csere János a haza megmentését az oktatásban vélte felfedezni. Ettől a ponttól kezdve minden egyes percét az oktatás és a nevelés pilléreinek szentelte. Megírja az első magyar enciklopédiát, amelyben összefoglalja kora tudományos eredményeit, illetve az egész művét úgy építi fel, mint egy tankönyv, amely ráadásul magyarul, tehát az anyanyelven írodott. A Magyar Enciklopaedia előszavában teszi azt a szívszorító gondolatot, amellyel gyakorlatilag összefoglalja élete teljes hitvallását: „... minden gondolatomat az a vágy foglalta le, hogy segítsek szülőhazámon. Ezért nekidühödtem az írásnak...” (11) Ez a kijelentés belátásom szerint kifejezi azt, hogy Apáczai minden egyes cselekedete nem öncélú, hanem mindig a hazájáért akart tenni valamit. A fentebb idézett részletben kiemelkedő szerepe van az írás fogalmának, hiszen az írás mindig a hagyományozódás technikája volt. Ezáltal a fiatal doctor nemcsak a saját korát akarta megmenteni az elmaradottságtól, hanem gondolt a jövő nemzedékére is. Az Enciklopaedia előszavában olvasható részlet az első olyan bejegyzés, amely a haza megmentését nem a fegyverkezésben, nem a harcokban, hanem az oktatás, a tudás, illetve a gondolkodásban látja. Hiszen éppen Descartes mondja: „Kételkedem tehát gondolkodom, gondolkodom, tehát vagyok, vagyok tehát Isten létezik.”
II. És mikor hazatért elbeszélte...
Talán a változás szele fújt éppen, amikor 1653-ban, huszonnyolc évesen, Apáczai Csere János a művelt holland társadalmat a háta mögött hagyva hazatér Erdélybe. Azonban mint minden hazatérő ő sem jön üres kézzel: magával hozza a nyugati társadalom eszméit, és magával hozza holland feleségét is, aki férje miatt ott hagyta szülőhazáját, és így együtt nekivágtak a cél megvalosításához, amelyre az eszköz már meg volt. Ekkor már a fiatal teológus rendelkezik azzal a gondolattal, hogy minden tudomány ismerete elősegíti a Szentírás megértését. A sors érdekes szövetkezete a történelemmel, hogy visszakerül abba az intézménybe, ahonnan kiment Hollandiába, ugyanis Gyulafehérváron ezúttal, már nem diákként, hanem az elemei osztály poétika tanárjaként koptatja az intézmény lépcsőit. Ahhoz, hogy elemzésre kerüljön Apáczai pedagógiai nézeteienk legfontosabb pillérei, szükségesnek érzem azt, hogy figyelembe vegyük a gyulafehérvári beszédét, amelyekben pedagógiai nézeteit egy tudóshoz illő eleganciával fejt ki.
1. Albae Juliae (12) és a bölcseséég megtanulása
Koptatja ugyan az intézmény lépcsőit, de annál inkább kezdi megvilágosítani a fiatal diákok elméit. A gyulafehérvári székfoglaló beszédét „Tartotta, midőn rektori tisztétátvette a gyulafehérvári hírneves kollégiumban, 1653 november havában”. (13) Első olyan irodalmi műve, amely a magyar élettel való közvetlen érintkezésből jött létre. (14) Hiszen hazatérésekor ráeszmélt arra, hogy a magyar társadalom egy olyan reménytelen helyzetbe került, amelyre egyetlen megoldás van, az oktatás: „nem népünk barbár szellemében rejlik szerencsétlen elmaradásunk oka, hanem a tanítás szerencsétlen rendjében”. (15) A magyar társadalom diktálta feladatok megoldására tesz kísérletet ebben a beszédében. A székfoglaló beszédének címe igen sokat mondó, ugyanis a beszéd eredeti nyelve a latin. Ha a studio szó jelentését vizsgáljuk arra a következtetésre juthatunk, hogy nem csak egyszerű tanulást jelent, ugyanis a studio egy vágyakozó, kiváncsiskodó tanulás. Úgy tanulok, hogy vágyakozom a tudás után. Apáczai tehát elsősorban úgy gondolta, hogy a magyar társadalommal elsősorban meg kell szerettetni a tanulást, meg kell teremteni a tanulás utáni vágyakozást, a magyar társdalmat kíváncsivá kell tenni. Továbbá a sapientia sem egyszerű bölcsességet jelent, hanem egyfajta tapasztalatból gyökerező tudást (ebben a gondolatban is érvényesül a descartesi racionalizmus, mint ahogyan azt az előző fejezetben kifejetettük). Apáczai gondolatai között olvasva felfedhetjük azt a gondolatot, mely szerint a gondolkodás minden emberben általában meglévő sajátosság. (16) Felfedezhető az is ebben a beszédben, hogy nemcsak Descartes példáját követi, hanem a francia humanistát és oktatásreformátort Petrus Ramus-t is. Azonban fontos kijelenteni azt, hogy nem annyira a filozófiai rendszer, hanem inkább a személyes életpálya a követendő minta. Apáczai Ramusra, mint példaképre tekint.
A beszéd előszavában rövid osztályozást nyújt arról, hogy ő miképpen szemléli a tudományokat. Elkülöníti a természet világosságánál felismerhető dolgokat a kegyelem világosságánál felismerhető dolgoktól. (17) Az előbbibe sorolja alapvetően a természettudományokat, amelyekbe belesorolja a logikát, a matematikát, amelynek két alágazatát különíti el: az aritmetikát és a geometriát. Továbbá ide sorolja az asztronómiát, a fizikát és a mechanikát. A kegyelem világosságánál megismerhető dolgokhoz sorolja a teológiát, amely a „méltóság, hasznosság és szükségesség tekintetében kétségkívül minden tudomány fejedelme” (18), illetve ide tartozik az etika, az ökonómia, a politika és a jogtudomány. Egy másik kategóriába sorolja a nyelveket, főképpen a hébert, a görögöt, a latint és az arab nyelvek ismeretére rendkívül nagy hangsúlyt fektet.
Ugyanakkor felfedezhetjük azt, hogy Apáczai folyamatosan hangsúlyozza a reáliák tanítását. A pedagógiai törekvései három nagy csoportban foglalhatóak össze. (19) Elsősorban azt állítja Apáczai, hogy szükség van az oktatás anyagának kibővítésére. A régen is oktatott tárgyak mellé, be kell iktatni a matematika és a természettudományok oktatását, hiszen ezek minden egyes tudomány alapjai, és lényegében a reáliák tanulmányozása és ismerete segítségével érthető meg a teljes Szentírás: megmagyarázhatja-e a dolgok valódi lefolyásának megfelelően a Teremtés könyve I. és II. fejezetét, aki nem kitűnő csillagász, fizikus vagy földrajztudós? Leírhatja-e Salamon és Ezékiel templomát, aki nem ért a technikához? Vagy leírhatja-e az ilyen a szent sátort, az oltárt, a frigyszekrényt, a gyertyatartót és több hasonló dolgot? Megfejtheti-e a próféták jóslatait és a Jelenések könyvét, aki nem történész? Elősorolhatja-e valaki, milyen részekre oszlik Palesztina szent földje, ha nem ért a földrajzhoz? Megismertethet-e a lépten-nyomon előforduló hangszerekkel, aki nem zenész? Eligazodhatik-e a Számok könyvének I. fejezetében, aki nem ért a számtanhoz? Megvilágíthatja-e az égnek, a napnak és a felhőknek a földtől való távolságát, aki nem ért a geometriához? Még tovább megyek! A Szentlélek végtelen sok okfejtése közül kimutathatja-e akár egyetlennek is az érvényességét az, aki nem ért jól a logikához?” (20) A második csoportba sorolhatók azok a pedagógiai gondolatok, amelyek azt állítják, hogy az iskolahálózatot minél jobban ki kell szélesíteni. (21) Az oktatást minél szélesebb körökbe el kell juttatni, hogy ne csak a városi arisztokraták gyermekei részesüljenek a magas szintű oktatás gyümölcseiben. Úgy vélte, hogy a gondolkodás általános emberi sajátosság, ezért az iskolát minél szélesebb tömegekre kell eljuttatni, ahhoz, hogy fejlessze az ifjú gondolkodók elméit. A harmadik, és egyben a legfontosabb pedagógiai nézete szerint szükség van az anyanyelv fokozottabb tanítására, hiszen ha az ismeretek elsajátítása anyanyelven történik, sokkal hatékonyabb eredményeket lehet elérni az oktatásban. (22) Azonban az anyenyelv tanítása az iskola második osztályáig történne, amig a tudományok alapjait megtanulják. A középiskolában és az akadémián a latin nyelv tanítása megmaradt volna, hiszen a latin nyelv felületes ismerete elzárta volna a tanulókat a nemzetközi világtól. Itt is látszik az a cél, hogy a tanulók, amit az iskolában megtanulnak ne csak itthon, hanem külföldön is felhasználhassák. Apáczai tehát egy olyan okatási rendszert látott hitelesnek, amely lényegében a reáliákra épül, de közben a már rég oktatott tudományokat – a grammatikát, a logikát, a retorikát – sem mellőzte volna az oktatási programjából: „De nehogy azt gondolja bárki is, hogy én a grammatikát, retorikát és logikát teljesen el akarom vetni. Korántsem!” Egy nagyon szép példával zárja a gyulafehérvári beszédét, amely szerint előrebocsátva a reáliákat összegyűjtenénk az egész épület anyagát, ezt követően a logika segítségével azokat a köveket, amelyek egymásba illenek összegyűjetnénk, a grammatika segítségével, mint cementtel összeragasztanánk, majd a retorika által a házat feldíszítenénk. Itt is látszik az az egyensúly a reáliák és humán tárgyak között, amelyet Apáczai kívánt teremteni. A két tudomány csak kölcsönös tanulása által vállhat sikeressé az ifjúság, és ez által egy teljes nemzet. Továbbá felhívnám arra a figyelmet, hogy tudatosan használtam a fejezet címében a megtanulás befejezett aspektusú igék, a tanulás folyamatos aspektúsú ige helyett, hiszen úgy vélem, hogy Gyulafehérvár megtanult valamit az idő alatt, míg Apáczai ott volt. Úgy gondolom, hogy Apáczai Gyulafehérváron elkezdett valamit, és azt a valamit be is fejezte.
Azonban Apáczai pedagógiai nézeteit nem fogadták jó szemmel a fejedelmi városban, mitöbb konfliktusba is keveredett. Ezért a a fejedelmi városból elbocsátották, és Loránttfy Zsuzsanna fejedelemsszony – aki egyébként rajongott Apáczai nézeteiért – közbejárulása után Kolozsvárra helyezték át.
Utószó
A fenti fejezetekben láthattuk, hogy Apáczai oktatáseszményei mennyire a fikció és a metafikció kapcsolatára épül. Ugyanakkor azt is láthattuk, hogy Apáczai egyéniségének döntő sajátossága az új iránti határtalan érzékenység és érdeklődés. Úgy próbált újat alkotni, hogy közben sohasem utasította el a régit, hiszen a hazai társadalom megmentését az iskolában látta. Ami Zrínyi számára fegyver volt, az Apáczainak a tudás és az akadémia. Ugyanakkor az is elmondható, hogy Apáczai szerencsétlen korban született. Az erdélyi oktatási viszonylatban ő még a régi, az elavult oktatási rendszerben nevelkedett, és ugyanakkor ő az első, aki anyugati pedagógia alapköveit szerett volna lehelyezni. Egyesek bírálták, hiszen az ő pedgagógiája még nem volt elfogatható egyszerűen azért, mert más volt. Fontos az is, hogy a történelem sem segítette Apáczait abban, hogy eszméit kibontakooztathassa, hiszen bizonytalan időket élt a korabeli nemzet. Nézetei nehezen voltak elfogathatók, nem tudott próféta lenni saját országában. De nem így van ez minden jeles személyiség esetében? Hiszen egy embert csak akkor bírál a saját kora, ha valami igazán új és örökre érvényes nézetet fogalmaz meg. Talán ijesztően hasonlít Tótfalusi Kis Miklós sorsa is az Apáczaiéhoz, aki szintén egy holland polgári világból hazaérkezett egy klerikális világba, és a kortárs társadalom nem tudta befogadni. Apáczai kora sem készült fel arra, hogy a doctor doctus elveit elfogadja. Ennek ellenére a tűztől lerombolt kolozzvári iskolát újból felépítettette, és az utókor számára teljesen nyilvánvaló, hogy Apáczai Csere János hatalmas elméjű tudós és pedagógus volt. Szellemisége a mai napig, hiszen egy koloszvári iskola éppen az ő nevét viseli.
Minden további nélkül állítom azt, hogy Apáczai oktatásról alkotott véleménye példa és mérték lett az elkövetkező korok számára. Az igen fiatalon meghalt tudós egy élő kapocs volt Erdély és a nyugati világ közt. Magyar volt, nyugati műveltséggel. Az örökzöld pedagógiai nézetei mellet, egyetlen dolgot hagyott még maga után: egy gondolkodó magyar társadalmat. Ugyanakkor nem túlzott nagy merészség azt állítani, hogy Apáczai tevékenysége olyan volt az erdélyi oktatás számára, „mint langyos zápor a gyenge fűre.” (30)
Jegyzetek
1 APÁCZAI CSERE János: A bölcsesség tanulásáról. (A mű eredeti címe: Johannis Apatzai oratio de studio sapientiae in qua Artium et Scientiarum omnium utilitas, earumque ortus prestringitur Habitam cum Recturam in Illustri Collegio Albensi susciperet, Utrecht, 1655.)
2 A mű teljes címe: Magyar Enciklopédia. Az az minden igaz és hasznos bölcsességnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása Apáczai Csere János által. Utrecht, 1653-1655.
3 SZIGETI József, Apáczai Csere János társadalmi és pedagógiai nézeteinek kérdéséhez, In:uő. A mű és kora, Bukarest, 1970, 329. p. (a továbbiakban: SZIGETI, 1970)
4 Angilából indult irányzat a XVI. század végén. A puritánusok fő célja megtisztítani az angol egyházat a katolikus liturgikus maradványoktól. Lényegében istenhitre épít, illetve forradalmi programot hirdet a társadalmi viszonyok megváltoztatása révén. Erdélyben a XVII. században jelentős puritánus csoportok voltak jelen a kálvinista egyházakon belül. Apáczai is közéjük tartozott.
5 Komenszky (őt tekintik az első modern pedagógusnak)
6 SZIGETI, 1970, 330. p.
7 Descartes latin megfelője Cartesius. Innen ered a karteziánizmus eszmei áramlat megnevezése.
8 SZIGETI, 1970, 334. p.
9 APÁCZAI CSERE János: A bölcsesség tanulásáról. 5. p.
10 UNGVÁRI ZRÍNYI Imre: Erdélyi magyar kartezianizmus a 17. században (Descartes eszméi Apáczai Csere
János műveiben), 8. p.
11 APÁCZAI CSERE Jáns: Magyar Enciklopaedia előszava
12 Gyulafehérvár latin megnevezése miképpen az írva található Apáczai De studio sapientiae című beszédének címében.
13 APÁCZAI CSERE János: A bölcsesség tanulásáról című művének fejlécében olvasható.
14 BÁN imre: Apáczai Csere János, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003.
15 APÁCZAI CSERE János: A bölcsesség tanulásáról, 18. p.
16 UNGVÁRI ZRÍNYI Imre: Erdélyi magyar kartezianizmus a 17. században (Descartes eszméi Apáczai Csere
János műveiben), 15. p.
17 Az előző fejezetben már utaltunk a puritanizmus és a kartezoiánimus kettősségére, mint az Apáczai-oktatás fő szervező elvére. Itt is ez tükröződik.
18 APÁCZAI CSERE János: A bölcsesség tanulásáról, 3. p.
19 BÁN imre: Apáczai Csere János, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003
20 APÁCZAI CSERE János: A bölcsesség tanulásáról3. p.
21 SZIGETI, 1970, 339. p.
22 Ne feletkezzünk meg az előző fejezetben már utalt Magyar Enciklopaedia című művére, amely alapjában magyar nyelvű tankönyvenke készült.
26 Dóczy Örs: „...az fűben is nem az, hogy most nő, hanem hogy nőtt, az látszik” Apáczai Csere János oktatásszervezéséről, In (szerk.): Orbán Gyönygi-Borbély András-Serestély Zalán: Az idő paradoxonai, Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2015, 64. p.
27 Az előző fejezetben utalt Descartesi idézet, amely a kételkedés, a gondolkodás, illetve Isten létezését állítja párhuzamba.
28 Bethlen Miklós illeti Apáczait ezzel a megjegyzéssel. Apáczai Bethlen Miklós nevelője volt a kolozsvári iskolában.
29 Áprily Lajos Tavasz a házsongárdi temetőben című verséből
30 5 Mózes 32:2 (Az ige teljes egésze: „Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!”)
Bibliográfia
1. Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin: Apáczai Csere János
http://kerikata.hu/publikaciok/text/apaczahu.htm(megtekintve: 2016.május 14.)
2. Bán Imre: Apáczai Csere János, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003.
3. Fábián Ernő: Apáczai Csere János: kismonográfia, Dacia Kiadó, Kolozsvár, 1975.
4. Ungvári Zrínyi Imre: Erdélyi magyar kartezianizmus a 17. században http://kellek.adatbank.transindex.ro/pdf/8-9/014Ungvari.pdf (megtekintve: 2016. május 21.)
5. Szigeti József: Karteziánus és puritánus elemek Apácai gondolkozásában, Sepsiszentgyörgyi Múzeum Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 1977.
6. Voigt Vilmos: Apaczai Csere János magyar szemiotikája. In: Hajdu Mihály – Kiss Jenő (szerk.): Emlékkönyv Benkő Loránd 70. születésnapjára. Bp., 1991. ELTE.
