Józsa István
ANDREJ TARKOVSZKIJ

Aktualizálhatóság

          Amint azt már Arisztotelész felismerte, az alkotónak először is mélyen át kell élnie az általa ábrázolt jelenségek tartalmát, választott hőseinek sorsát. Így saját életében, létezésében ismerheti meg az átélt élmények mélyén felfedett törvényszerűségeket, melyek hatása számára világszervezővé válik. Így egy fiktív valóság törvényei szerint mintegy maga is benne él a filmjeiben újrateremtett világában – a filmmel pedig a fiktív valóság áldásos hatásaival és romboló következményeivel belépett mindennapi, a konkrét, „tudatunktól függetlenül létező, objektív” valóságunkba.

          A középkori események aktualizálhatósága, vagyis jelenbeli átélése fokozza az alkotó motivációit az alkotásra, intenzívebb munkára serkenti fantáziáját, így mindez előfeltétele annak, hogy eredeti módon és szenvedélyes állásfoglalást kinyilvánítva alkossa meg művét. Keresztény világnézete alapján szelektálja és teremti újjá műalkotásában az évezredek során jövő-múló társadalmi rendek egyikének törvényszerűségeit, filmjével azok fölött mond könyörtelen ítéletet. A 60-as évek társadalmi válságainak új élettapasztalataival, azok művészivé formázásával így kezd konkretizálódni az a világnézeti fordulat, amelyet az „új hullám” filmművészete, illetve ennek legmarkánsabb alkotója képvisel és tükröz.