Józsa István
BORDY MARGIT INTERJÚ
--Bordy Margit – a képzőművészt és a költőnőt kérdezem. Aki szavakba foglalhatja a műalkotás születésének első pillanatait. Azt a megragadhatatlan kezdetet, amelyet az ember tulajdonképppen ősidők óta kutat, értelmez, pontosabban próbál értelmezni és újraértelmezni. Az ókor költője a múzsák seg1tségéért írt először is invokációt, „homlokon csókolta a múzsa” – mondták a versben megszólalóról. „Költő, kilenc évre tedd el művedet” – mondta Horatius, a kezdeti „ihletett” állapotot mérlegelve, értékelve. Sázadokon és ezredeken át ihletről szól az elméletírás. Stendhal munka előtt bírósági jegyzőkönyveket olvasott, hogy minél „szárazabb” legyen a stílusa. Az avgantgárd alkotói „ostromállapotról” beszélnek, az alkoholtól távol---keleti technikákon át a kábítószerekig sok mindent kipróbáltak. Paul Éluard szerint: a költő nem ihletbe jön, hanem ihletbe hoz. Bordy Margit hogy élte, hogy éli eg ezt a lelkiállapotot? Elgondolkozott már ezen az örök témán? Mit fogalmazott meg, mihez talált szavakat?
--Mindig kihangsúlyozom, hogy elsősorban képzőművész vagyok, aki verseket is ír. Mivel csodálom ezt a gyönyörű Földet, magát az életet, és úgy érzem, nem elég a grafika, festészet, hanem szavakban is ki kell fejeznem magam. Lehet, hogy hatnak egymásra, de nem festem a verseimet, és nem írom a festményeimet. Van, amikor sorozatokban dolgozom, például a Terra sorozatom, ami a nyáron a Sárkányok Kertje, és Székelykő munkáimmal bővült.
Az ihlet fogalmával valóban sokan foglalkoztak. A Magyar Értelmező Szótár szerint „művészi alkotásra ösztönző felfokozott lelkiállapot, hangulat”. Azt hiszem, ennél talán többről van szó, ha a magyar festészetet, költészetet, vagy a világirodalom nagy költőit, vagy a festészet, szobrászat nagy mestereit nézzük.
--Gondolat, amelyből vers is, kép is született ...
--Néha megtörténik velem, hogy leírok egy verset, aminek egy sorát sem kell kijavítsam, néha egy hetet dolgozom egy versen. Ugyanez történik amikor festek vagy rajzolok. Van amikor a munka két nap alatt elkészül, van úgy, hogy hetekig tart. Ha ugyanaz a gondolat megvalósult képben és versben is, nem tudok róla. Ha igen, nem tudatosan.
--A továbbiakban a festményekről. Képekbe foglalt költészetről. A téma, a kiválasztott tájrészlet vagy képzelt környezet eleve hozza a kép műfaját, vagy az munka közben alakul?
--Nem tudjuk, hogy a fenti világoknak milyen kapcsolata van velünk. Sok a titok, amit vagy megtud az emberiség, vagy sohasem. Van, amikor a képzelet, van, amikor a megélt, látott dolgok befolyásolnak.
--Gondolatok az emberről -- a képeken feltűnő az ember hiánya , a festő lenyomataiban követi, vizsgálja az emberi létezést. Olvastunk mi Borgest is, a dél-amerikai író kitalálta a kétoldalas regény műfaját, tudott olyan tömör, tömény mondatokban írni, mint a mítoszok – és a felidézés módszerével már eleve távolról, távolságtartással szólt az emberről. Vagy egy egészen közeli példa: erdélyi magyar költő, Kovács András Ferenc nem közvetlenül szól közönségéhez, hanem szerepeket ölt magára, egyszer Tengerész Henrikként beszél, másszor „Orlando furioso”-ként vagy Jack Cole-ként. Bordy Margit a távollétében felidézett emberről szól – és ez eleve hasonló közvetettség. Alkotásain nem – az impresszionisták módjára -- pillanatnyi, múló hangulatokat fest meg, hanem vershelyzeteket. Ősélmények vagy kulturális élmények, mondja az elméletírás, meghaladásukban, a továbblépésben személyessé vált táj alakul, saját szellemi tájegység...
--Ezelött jópár évvel írtam A teremtés misztériuma c. verset:
Megtalálni a választ őszi alkonyatban
befejezetlen képben, mit nem mersz újrakezdeni
ha ottfelejted az áldást valaki álmában,
kinek arcát az évszakokból visszaálmodod magad is.
Bonyolult térkép a lélek mitológiája
s liánként szövődő törvényeiben
a legszebb létet is elveszítheti.
Megtalálni a választ őszi alkonyatban
ahol árnyéka felett a madár suhan.
Összeszorult ökölből néz az ember arca,
de a szívbe árad valahonnan az áhítat
s nyugalomban rejlő erejével
apró epizódokból alkotja újra
az emberi sorsot, ha emlékké vált.
--Ekőzetes gondolatot, illetve gondolati konstrukciót festesz meg, képszerűsítesz képzelt tájakkal, ahogy a költő szerepeket váltogat, a színész maszkokiat cserél, úgy lépsz át tájrészletből tájrészletbe – hogyan választod mkeg a készülő kép kompozíciós elemeit?
--Bennem mindig megfogalmazódik előbb, amit alkotni akarok. Az ember minden képemen ott van, hiszen ő látja, őz az aki elképzeli azt, amit szeretne létrehozni.
--Mindez eleve a megtörtént múlt fölötti töprengés, szemlélődés, meditáció. A képek halk Chopin—zenét idéznek, ahogy Chopin a tiszta fájdalmat tudta megszólaltatni, abban a regiszterben „szólnak” a festmények. Úgy képszerűsítik a... fájdalmat? Mi miatt?
--Sohasem azt szeretném festeni ami van, hanem azt, amiért van, létezik minden. A tárgyaknak is külön életük van, hiszen bennük rejlik a gondolat, az emberi kéz nyoma, aki teremtette őket.
--A festményeden életerős, viruló, burjánzó fa az előtérben, a háttérben fatörzsszerű rácsok mögött nőalak – a nőt eleve maga a természet korlátozza, mondod? Miben? Hogyan? „Asszonytestbe zárva” – írja Egyed Emese „Advent” című versében. Advent -- jelentése „várakozás”. A nő helyzetéről, a sokat emlegetett „condition humaine”-ről kérdezlek, mi a véleményed?
--A tájban, hegyben is ott rejlik az, amiért létrejött. Ezt talán a Hegygerinc című versemben tudtam a legjobban megfogalmazni:
Hegygerinc
„Jöjj hát, napok és éjek légiója,
vezess tovább is.”
J. Keats
Naptár nélküli időben
Megtagadva az intelmeket
Lélegzetállító magasságban
Smaragdzöld ragyogás
Isten földi nyomdokán,
Ahol feleslegessé válik
Minden földi bölcselkedés,
Éghatárolt hegygerincen
Árva lélekért, könnyen jön a halál.
Elemészt vágyat, bűnt a messzeség.
A lélek zugaiban felgyúl a fény,
A döbbenet éberségre eszmél,
Hogy újra életbe szerelmesedhet,
Sötét végzet után is, az ember.
Gondolatba oson a félelem,
(A) minden véget érhet
Janusz arcú pillanatban,
Bár mindent áthat a szerelem
A föld, a tenger, a csillagos ég
Mandalák titkos misztériuma
Szakrális helyek vonzásában
S megváltó lehet a teremtő szó,
Mintha életet imádna,
Hegygerincet ölel a néma idő.
Lásd, a világ tetején jártam,
Dante pokla felett, mennyei ég alatt.
Utak és ösvények vesztőhelyén
Gerinces időt kívánt a képzelet,
A fenti és lenti világban.
--Az úgynevezett második természetben, az ember világában, hatalmi stb. rendeket váltogató társadalmakban milyen a helyzete?
--Úgy gondolom, az „Áldást” valahonnan mégis kapjuk. Hogy honnan és hogyan, az titok. Talán a Vággyal kapcsolatos. De vágy mindenkiben lehet. De az a vágy ami a nagy versek, nagy művek teremtéséhez kell, az kevesekben van meg. Talán ezért titok, és nem egészen meghatározható az Ihlet. Vagy itt van egy másik versem, A színek ha ünnepet ülnek:
Akár a délibábos ábránd
ki az örökkévalóság tájáról álmodik
hallja a színben az ének hangját
és látja a zenében formák jeleit
zengeni legendát s színhelyét
akár a vak énekes, az olasz Bocelli
mégis egyre többen a halál kapuit döngetik
mert elveszett a bizalom, s a tragédia
az úttalan távolban a szerzetesi magány.
*
A színek ha ünnepet ülnek
tengeri mezők felett is könnyűszárnyú a lélek
repül a líramadár az akáciaerdők felett
örökzöld cédrusfák olaja csordul
az arra járók vándorkulacsába
és felébred Petra, az ókori nabateusi város
csillárkaktuszok kínálják kristályos vizük
a törékeny kőtörőfüveknek
újraéled a macskamancs és a harmatfű
a bővizű Amazonas trópusi partján
míg szétosztja hallhatatlanságát
a szerencsét hozó zöld fényű jádekő
párjára talál a fészkét festő selyemmadár
s ha legyőzi a feledést a mozdulatlan idő felett
leveti rongyait és visszakapja aranyát a szó.
--Feminista vagy? Miért? Miben változtatnál? Hogyan?
--Nem vagyok feltétlenül feminista. Hogy min változtatnék? Hát látod, mi van a világban. Elsősorban békét teremtenék, több szeretetet, szépséget. Sajnos a 21. századi felgyorsult létben a SZÉP fogalmát sokszor profanizálják. Hamvas Béla Babérligetkönyvében ír a szép fogalmáról, arról, hogy a SZÉP az JÓ is egyben, és fordítva, a szó mély értelmében. Persze, sokat lehet vitatkozni ezen is. Kevés olyan nagy gondolkodó van, mint Hamvas Béla, akárcsak Borges, aki a homályban is tisztán látott. Köszönöm a Chopin párhuzamot, nagyon szeretem. Viszont szeretném, ha képeimen nemcsak a fájdalom, hanem az öröm, az élet és ember szeretete is érződne. Sokat lehetne írni még minderről.
--A harmadik természet a műalkotások világa, Bordy Margit gondolkodásában a tájkép így válik tehát metaforává -- alkotása egyrészt látlelet emberről és világáról. Másrészt: alternatívák keresése, felmutatása?
--Nehéz, talán nem is tudok saját munkáimról beszélni. Hadd fejezzem be az eddig leírtakat művészi hitvallásommal:
Az igazi művészet eszmei magasztalása himnusza kell legyen az életnek, a szeretetnek, emberi létünknek.
Bordy Margit,
Kolozsvár, 2015 szeptember 27.