Józsa István
GRAFFITI
Igen, tudjuk, a törvény bünteti -- írom ide utólag.
A falfirka olyan komplex birodalom, amely folyamatosan nagy meglepetéseket tartogat. Feltartóztathatatlanul burjánzó jelenség, hacsak a városi folklór… műnemének, műfajának tartjuk, minden bizonnyal az egyik legerősebb, az egyik legéletképesebb. Cikkek, rövidebb írások foglalkoznak néha vele, de szakszerű hozzáállás híján a graffiti világa lényegében feltérképezetlen terület.
Melyik lesz az a módszer, amely vizsgálatában eredményesnek bizonyul? Egyáltalán melyik lesz az a diszciplína, amely eszközöket biztosít számunkra a vizsgálatához? A néprajz? A társadalompszichológia? Az esztétika? Igen, igen és igen, és a sort bizonyára folytathatnók. Az őskori barlangrajzok miért születtek? Az emberi alkotó energia rejtelmeit kutatjuk, azt az őserőt, amellyel itt szintén számolnunk kell.
Szubkultúra? „Összefirkálták a falamat!” Nem intézhetjük el ennyivel, a közgondolkodás megnyilvánulásáról van szó, feltartóztathatatlan világmondásról, az aktuális események rögzítéséről és minősítéséről. Szeged, Anna-kút: a szemközti házfalon nagy, színes, duhaj betűkkel: „BROOKLYN”. Mellette nyurga, sima, fekete vonalak: „ÉDES ERDÉLY”. A hatás döbbenetes.
A graffitit mint a történelemírás a kortárs krónikaírás sajátos változatát kell tárgyalnunk, ott van a falakon a futballmeccsek eredményeitől az elnökválasztásokig a Régiók, Magyarország, Erdély, 1989 óta eltelt 12 éve, mindennapi élete. Kolozsvár, Akadémiai Könyvtár fala: „LIFE STINKS”. Poénokban, életbölcseletekben, keserű kifakadásokban, a paletta egyszerűen felmérhetetlen. „Tömör gyönyör” ilyeneket hallani, minősítette Kolozsvári Grand Pierre Emil az argo kifejező erejét.
Esztétikumukat tekintve először is arra keres választ, hogy miért hasonlítanak a feliratok, sőt egyformák a betűtípusok Hamburgtól Nürnbergen, Budapesten és Nagyváradon át Kolozsvárig és tovább.
Hangháttér? Fiatalok tréfás, keserű, dühös monológjainak, párbeszédeinek töredékei, – ez az az életanyag, amelyet kérdőívekkel gyűjteni egyszerűen nem lehet.
Halljuk azt a hahotázást, azt a muzsikát, azt az éneket, azt az üvöltést, amely az összefirkált falakból árad?
Igen, tudjuk, a törvény bünteti -- írom ide utólag.
A falfirka olyan komplex birodalom, amely folyamatosan nagy meglepetéseket tartogat. Feltartóztathatatlanul burjánzó jelenség, hacsak a városi folklór… műnemének, műfajának tartjuk, minden bizonnyal az egyik legerősebb, az egyik legéletképesebb. Cikkek, rövidebb írások foglalkoznak néha vele, de szakszerű hozzáállás híján a graffiti világa lényegében feltérképezetlen terület.
Melyik lesz az a módszer, amely vizsgálatában eredményesnek bizonyul? Egyáltalán melyik lesz az a diszciplína, amely eszközöket biztosít számunkra a vizsgálatához? A néprajz? A társadalompszichológia? Az esztétika? Igen, igen és igen, és a sort bizonyára folytathatnók. Az őskori barlangrajzok miért születtek? Az emberi alkotó energia rejtelmeit kutatjuk, azt az őserőt, amellyel itt szintén számolnunk kell.
Szubkultúra? „Összefirkálták a falamat!” Nem intézhetjük el ennyivel, a közgondolkodás megnyilvánulásáról van szó, feltartóztathatatlan világmondásról, az aktuális események rögzítéséről és minősítéséről. Szeged, Anna-kút: a szemközti házfalon nagy, színes, duhaj betűkkel: „BROOKLYN”. Mellette nyurga, sima, fekete vonalak: „ÉDES ERDÉLY”. A hatás döbbenetes.
A graffitit mint a történelemírás a kortárs krónikaírás sajátos változatát kell tárgyalnunk, ott van a falakon a futballmeccsek eredményeitől az elnökválasztásokig a Régiók, Magyarország, Erdély, 1989 óta eltelt 12 éve, mindennapi élete. Kolozsvár, Akadémiai Könyvtár fala: „LIFE STINKS”. Poénokban, életbölcseletekben, keserű kifakadásokban, a paletta egyszerűen felmérhetetlen. „Tömör gyönyör” ilyeneket hallani, minősítette Kolozsvári Grand Pierre Emil az argo kifejező erejét.
Esztétikumukat tekintve először is arra keres választ, hogy miért hasonlítanak a feliratok, sőt egyformák a betűtípusok Hamburgtól Nürnbergen, Budapesten és Nagyváradon át Kolozsvárig és tovább.
Hangháttér? Fiatalok tréfás, keserű, dühös monológjainak, párbeszédeinek töredékei, – ez az az életanyag, amelyet kérdőívekkel gyűjteni egyszerűen nem lehet.
Halljuk azt a hahotázást, azt a muzsikát, azt az éneket, azt az üvöltést, amely az összefirkált falakból árad?
Igen, tudjuk, a törvény bünteti -- írom ide utólag.