Józsa István
HERMANN NITSCH
AUSZTRIA
Az akcióművészetről
|
Herrmann Nitsch (Bécs, 1938. augusztus 29.) művészetéről, az “orgia misztérium színház”-ról szuperlatívu-szokban írnak világszerte – mind pozitív, mind negatív értelemben. Akciói évszázadok és évezredek művészeti gondolkodását foglalják össze, ugyanakkor sokak szerint az állatáldozatok miatt tiltani kellene színházát.
Hermann Nitsch 75 éves – beszélgetőpartnereim Fitz Péter, a Budapesti Fővárosi Képtár igazgatója, Raffaella Morra, a MuseoNitsch Napoli, Italia munkatársa és Dobribán Emil festőművész, a kolozsvári Művészeti Akadémia docense. |
Hermann Nitsch a bécsi akcióművészek tagjaként indult, 1989 óta a Frankfurti Vizuális Művészetek Akadémiájának a professzora. Az “orgiák és misztériumok színháza” az emberi kultúra és civilizáció hajnalának ősi és barbár rítusait idézi fel, és ötvözi azt óegyiptomi, görög és latin mitológiai elemekkel, a passiójátékok és középkori misztérium—játékok, megváltás- és termékenységrítusok világával. A felidézett mitikus alakok és helyzetek, a felhasznált motívumok: Jézus keresztre feszítése, az áldozás, a kenyér és a bor színeváltozása, Izisz és Ozirisz, Dionüszosz széttépése, Adonisz halála, Orfeusz meggyilkolása, Ödipusz megvakítása, a rituális kasztráció, a rituális királygyilkosság, a totemállat megölése és elfogyasztása. Hivatásos mészárosok bikákat, teheneket, disznókat koncolnak fel és beleznek ki, a résztvevők véres, nyers hússal dolgoznak. Az akció hat napig tart, élőzene és hangeffektusok kísérik, a résztvevők részegek, a nézők is bekapcsolódhatnak. Közreműködött David Bowie angol énekestől Tatsumi Orimoto japán performance—művészig sok neves alkotó. A rendezvény végül fesztivál méreteket ölt. Összefoglalja a pogány és a keresztény kultúra gondolatvilágát, jelképeit, kultúrateremtő folyamatait. Célja egy „Gesamtkunstwerk”, összművészeti alkotás létrehozása, így az egyetemes akcióművészetnek ez a kimagasló teljesítménye évezredek művészeti gondolkodását foglalja össze.
Beszélgetésünkhöz abból kell kiindulnunk, hogy Hermann Nitsch 1998-ban Ausztriában, Prinzendorfban, a lakóhelyén rendezett hatnapos játékot, ennek dokumentumait, relikviáit mutatták be 1999-ben a Budapesti Fővárosi Galériában, a Kiscelli Múzeumban, a Fővárosi képzőművészeti Alap, a Soros Alapítvány, az Osztrák Kulturális Intézet, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával A fogadtatás botrány lett, egyházak, szervezetek tiltakoztak, a Legfelsőbb Ügyészséghez fordultak – eredménytelenül --, felháborodott kritikák sora jelent meg, a múzeumban hatszor bombariadó volt. Fitz Péter igazgató lépcsőházába betörtek, a postaládáját leöntötték piros festékkel, teletömködték nyers hússal. Éjjel – nappal névtelen, fenyegető telefonokat kapott: ”A véredet akarom!” Fitz Péter igazgató röviden, nagyon röviden válaszol, amint az a zaklatások sora után érthető is. Elmondja még, hogy Nitsch állandó kiállítást nem terveznek, Nitsch Múzeum alapítása nem vetődött fel, van ilyen Ausztriában. A Budapesti Fővárosi Képtár/Kiscelli Múzeum nem tartja feladatának a magyarországi Nitsch—recepció szervezését.
Végül is Magyarországon egyértelmű volt az elutasítás -- a közgondolkodás nincs felkészülve ennek a munkásságnak a fogadására.
A nagyvilágban értik Hermann Nitsch művészi nagyságát, Németországban, Svédországban, Ausztriában, Olaszországban már Nitsch Múzeumok működnek Raffaella Morra, a MuseoNitsch Napoli Italia munkatársa barátságosan felel. „’Moreover”, ráadásul – írja --, csatolmányként elküldi Nitsch professzornak azt a szövegét is, amely a MuseoNitsch Napoli Italia kiadásában jelent meg 2OO8-ban, a múzeum megnyitásakor.. A 4O oldalas, angol nyelvű szövegben Hermann Nitsch bemutatja művészi gondolkodását. A passiójátékok is kegyetlenek, mert ott egy haláltusát nézhetjük végig, érvel. Az Orgia Misztérium Színházban azért van szükség igazi áldozatra és vérre, hogy igazán átélhessük a katarzist, írja.
Magától adódik a kérdés: és Erdélyben, Romániában? Hogyan alakul ennek az életműnek a fogadtatása? Mennyire ismert egyáltalán? Az országban hogyan él a perfomance? Dobribán Emil festőművészt, a kolozsvári Művészeti Akadémia docensét kérdezem.
-- Az országban az akcióművészet egyik kezdeményezője vagy.
Mi volt a kezdet a Te munkádban?
--1988-ban végeztem el a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem festészeti szakán mint osztályelső, és szerencsémre ösztönösen jól választottam kihelyezésemet Nagyvárad közelében. Nagyváradon már működött ebben az időben az Atelier 35 fiatal művészek csoportja. Ennek a csoportnak már kialakult egy fejlett művészi iránya, amely a szabad kifejezési módot biztosította.
Művészeti törekvéseik közé tartozott a nem hagyományos anyagok alkalmazása, átlépés a bidimenzionális és a statikus szűk határokból a tér és idő használata javára, ami napirenden volt az Atelier 35 szellemében. A konceptuális művészetről, művészeti installáciokról, performance-ról folytatott beszélgetések izgalmasak és ösztönzőek voltak.
Az ottani művésztársak nyíltak voltak, kölcsönösen érdeklődtek és támogatták egymást.
A kezdet számomra mintha magától jött volna. Éreztem, hogy ez a testbeszéd rokonszenves és természetesen tudom magam kifejezni általa.
Adrian Guţă írja, hogy az akcióimban “az emberi testnyelv szimbolikus-kulturális rituálé--töltetű” .
-- Hogyan írható le a kezdet az erdélyi magyar művészetben, illetve az országban?
-- Csak néhány kolléga gyakorolta a performance-ot a műtermek szűk körében. Váradon Dan Perjovschinak, Rudolf Bonenak voltak ilyen típusú akciói. Kapcsolatban voltak az országból más performance—művészekkel, akik közül emlékszem Ütö Gusztávra (Sepsiszentgyörgy), Antik Sándorra (Kolozsvár), Barta Sándorra (Arad). Én csak csatlakoztam hozzájuk. Megemlíteném a Váradi Atelier 35 nagyon jó kapcsolatát Bukaresttel, a kiemelkedő fiatal kritikusok (Magda Cârneci, Adrian Guţă, Călin Dan) támogatták ezeket a kísérletezéseket az Arta folyóirat hasábjain ; szoros kapcsolatok alakultak ki Araddal (Angel Judit), és Temesvárral ( Sigma csoport). Budapesten a váradi csoport állandó támogatást kapott Butak András által, romániai származású művész, aki szerencsémre líceumi tanárom Brassóban.
-- Csak felsorolásképpen: milyen akciókat rendeztél eddig?
-- Alkottam és összehangoltam egy performance-ot Eminescu verseinek dedikálva. A fenséges Lacul codrilor albastru illusztrálásában részt vettek az akkori kollégáim, Dan Perjovschi és Vioara Bara. Dorel Găină fotói dokumentálták az akciómat a romániai U.A.P.-nak a volt Arta szakfolyóirat 199O júniusi számában.
Azokban az évben lenyűgöztek az állatok fenséges formái, hajlékony és kecses mozgásuk, de ugyanakkor aggódtam a túlzott és felelőtlen feláldozásuk miatt. Ezt fejeztem ki egy 1989-es váradi performance-ban a Casa bunicii címmel, amelyet megismételtem a Korunk Galériában Kolozsváron Heim András meghívására 1993-ban. Ott ábrázoltam egy olyan személy mozgásait, aki feláldoz állatokat, rituális gesztusokkal egy fa “cut-papier” segítségével, átszúrva egy pár állat sziluettjét amelyek rajzolva voltak eredeti nagyságban egy óriási méretű papíron. Ugyancsak Kolozsváron a tárt karral fogadó Korunk Galéria keretén belül, 1994-ben megvalósítottam egy nagyon komplex performance-ot a Korunk Galériában Pygmalion mítoszáról. Ruha István hegedült, és balerinák táncoltak. A projektet Kántor Lajos, az akkori főszerkesztő segítségével és a Te közreműködéseddel valósítottuk meg.
Lengyelországban volt egy performance-om, amely a fehér szín kifejezőkészségéről szólt.
2005-ben a doktori tézisemet védtem, Dr. Angi István professzor úr, jeles pedagógus vezette -- megvalósítottam egy performance-ot Cezariană címmel.
2OO6—ban Szatmári Művészeti Múzeumban szerveztünk egy nemzetközi installáció—kiállítást, Angliából, Mexikóból, Indiából, Magyarországról, Németországból, Franciaországból jöttek művészek. A Te megnyitód után Lini D. Enikővel és egy diákcsoport közreműködésével mutattuk be a Folyadékok című performance-t. A megnyitót aztán megismételtük Kolozsváron a Francia Kulturális Központban.
-- Hogy kerültél kapcsolatba Hermann Nitsch "orgia-misztérium színházával"?
-- A kollégáktól hallottam egy osztrák művészről, akinek a felesége romániai származású, Temes megyei sváb lány. Ez a művész lázadó karakterű, bírál és bírál. Még börtönben is volt az eszméi miatt. Abból a csodálatból, hogy volt bátorsága azt vallani, amiben hisz, még azzal a kockázattal is, hogy erőszakosan ellenezni fogják – információkat kezdtem keresni róla.
-- Hermann Nitsch járt Kolozsváron, ellátogatott a Művészeti Akadémiára-- milyen céllal?
-- Dr. Ioan Sbârciu professzor úr, az akadémia volt rektorának vezetése idején a kolozsvári művészeti akadémia hangsúlyozottan nyitott egy fantasztikus az európai kortárs művészet “krémje” felé. A hagyományosan minden évben megszervezett ”Europa Artium” fesztivál alkalmából. 2008-ban Hermann Nitsch megtisztelte személyes jelenlétével, a vezetőség meghívására érkezett. Az egyetemünk Doctor Honoris Causa címmel tüntette ki. Emlékszem, hogy a megjelenését egy rejtélyes aura koronázta, mindenki csodálta. És mindenki tartott egy tiszteletbeli távolságot egy ilyen kivételes ember körül -- aki ugyanakkor szerény termetű és megjelenésű volt.
-- Előadást is tartott -- miről?
-- Az egyetemünkhöz tartozó Mátyás ház díszterme zsúfolásig megtelt. A Hatnapos játék orgia-misztérium audio-videó bemutatóján jelen voltak az egyetemi hallgatók, a tanár kollégák és képzőművészek más kulturális Intézményektől, mint például a Művészeti Múzeum részéről. A jelenlegi igazgató Călin Stegerean feltett neki egy kérdést a biblia és a képzőművészet kapcsolatáról. Nitsch azt válaszolta hogy: Ezek az emberi tevékenységek és a bibliai tények inspiráló elemek képzőművészeti műalkotások létrehozására. A bemutatót rendkívül pozitívan fogadták. Nem nagyon vitatták. Kérdések csak bizonyos technikai félreértés kapcsán voltak, nem annyira a művészeti üzenetét vetették el. De a sokk az nagy volt. A frissen öntött állatvér bevezetése a képzőművészeti technikai eszközök közé -- felkavart.
-- Tartjátok a kapcsolatot? Köszöntitek a 75 éves művészt?
-- Nincs tudomásom erről.. De én személy szerint figyelemmel követem a tevékenységét. Nagyon örvendtem amikor megtudtam, hogy Olaszország meghívta (véletlenül vagy nem) pont ebben az évben, hogy kiállítson a rangos Biennale di Venezia 2013 a Palazzo Bembo-ban szervezett “PERSONAL STRUCTURES” kiállításon. Itt nyomatokat állit ki ugyancsak az “orgia-misztérium színháza" performance-ból. Zárójelben mondom, az egyetlen román kiállító művész a Palazzo Bembo-ban Bogdan Raţă.
-- Szerinted miben áll a Hermann Nitsch—recepció az országban?
-- Nem lehet beszélni nálunk egyértelmű recepcióról, mert egy bonyolult művészről van szó, akit nehéz megérteni és leolvasni. Valószínü, hogy még jónéhány évnek el kell eltelnie ahhoz, hogy asszimilálódjon, elismerjék és kiemeljék valódi értéke szerint. Saját országában is, Austriában 30-40 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az értékét nyíltan elfogadja a közönség . Mégis, az eszméi terjednek és jelennek meg más „hangok” ugyanazzal az üzenettel. Például, nem régebben mint az idén májusban megjelent Franciaországban College boy, Xavier Dolan videóklipje az Indochina pop-rock könnyűzene együttes Nicola Sirkis zeneszerző számjára. A vidóklipben egy gimnáziumi osztály tanulói kínzókká válnak egy kollégájukkal szemben. A tinédzsert megverték, kínozták, rávizelnek, keresztre van feszítve és végül mártírhalált hal fegyver által.
-- A viták ellenére vagy azokkal együtt Te hogy értékeled Hermann Nitsch művészetét, művészi pályáját?
-- A művészet célja sosem volt az, hogy a valóságot szépítse. A géniusz művészek jobban észreveszik és megértik a helytelen irányba tartó “fogyasztó társadalmat”.
Nitsch alkotásai fájdalmas érzelmeket keltenek bennem. Fájdalmas tudatosítani, hogy azért tartunk állatokat, hogy megegyük vagy feláldozzuk rituális, vallásos, okkult célokból. Ezek az alkotások nem Istenkáromlóak a keresztény vallás ellen, még akkor sem ha nyomasztó kifejező ereje van és egy megrázó valóságot fejez ki a tegnap és a ma emberéről. A történelem bővelkedik a vérengző hódító háborúkról, diktatórikus hittérítésekről, könyörtelen elítélésekről, szörnyű kínzásokról, mindezek a keresztény értékek és a jó izlés nevében.
Ha nem is fogadom el egészében Nitch művészeti technikáját, amelyben a frissen öntött állatvért használja szó szoros értelmében képzőművészeti célokra, be kell ismernem, hogy az esztétikai, humanitárius és művészi kifejezési ereje megrendítő. Messziről kiemelkedik bármilyen kiállítási, kulturális vagy társadalmi helyen állítanánk ki. A bemutatott látvány felejthetetlen, a mások förtelmes tettei saját rémálommá válik. Úgy érzed, hogy része a gyilkosságnak és a bűntudat kibírhatatlan. Nem hiszem, hogy voltam valaha ennyire megrendülve egy műalkotás előtt - habár mindannyian ismerjük az emberiség mesterműveit amelyek hasonló tragikus témákat dolgoznak fel. Meggondolkoztat bennünket és könnyekig meghat Bach Passiója vagy Grundtvald Keresztrefeszítése. A képzőművészeti alkotásnak örökké voltak konceptuális komponensei és kriptikus üzenetei amelyek szükségeltetnek kísérő magyarázatot. Említsük meg Rembrandt Boeuf écorché festményét, ironikus és ugyanakkor tragikus, amelyben a horogra felfüggesztett frissen nyúzott testből még csepeg a vér.
Filmek mint a Mondo Cane, sokkoló dokumentum film, 1962-ben rendezte Olaszországban Paolo Cavara és Jacopetti Gualtiero; vagy irodalmi művek mint, Bádog dob Gunter Grass-tól; remekművek amik felzaklatnak nyers őszinteségükkel, de szükséges figyelmeztetések amelyek segítenek, hogy elgondolkozunk a küldetésünkről a kék bolygón.
-- Hogyan él ma az akcióművészet az országban?
-- Úgy vélem, hogy a maximális aktivitás a performance-ban a forradalom utáni első időszakban volt amikor Szentgyörgyön létezett egy performance fesztivál a híres Ann-Art, amelyet Baász Imre kezdeményezett, és folytatta Ütő Gusztáv. A romániai performance jövője korlátozott, amíg nem létezik egyetemi képzés kifejezetten ebben a műfajban a romániai egyetemi oktatásban. Egyes tanárok szórványos kísérletei visszhang nélkül maradtak. Még én is egy kiállítás megnyitóján a Györkös Mányi Albert Emlékház Galériájában amelynek igazgatónője Kós Katalin, próbáltam a Foamea performance-val a diákokat ennek a műfajnak az irányába vezetni kevesebb sikerrel.
Ez az erőszak, amely körülvesz bennünket, befolyásolja a kultúránkat. A művészetnek kellett alkalmazkodnia, edződjön és erőteljesebb, közvetlenebb legyen, azért hogy elnyerje az új és a sokkolás után kiéhezett közösség figyelmét. Másképp a művész névtelen marad, az üzenet banálissá válik.
Ebben a gyorsan változó világban, a hagyományos performance homályba esik, összefonódik más művészeti kifejezési módokkal. A jelenlegi virtuális kulturális világban a nagy változásokat, a videó, internet, 3D komputerizált programok, technológiák jelentik.
2013
