​Aszalos Hilda, Balázs Szilvia, Báthori Boglárka-Ágota, Besenyődi Judit-Klára, Bibó Helga, Bodor Viktória, Borbély Kinga-Tünde, Czofa Brigitta, Csécs Harmat-Naomi, Cseh Aliz Eszter, Dobos Csenge, Feleki Andrea-Gabriella, Forró Károly 
​Márk, Furus Zsolt,  Jakab Ibolya-Anita, Kiss Dávid, László Ottilia, Lukács Zsuzsa, Nagy Ágota Réka, Nagy Anita Apollónia, Nagy Géza – Szabolcs, Ozsváth Orsolya, Pál Réka, Pető Ágnes, Szabó Henrietta, Szabó Mónika, Szikszai Ibolya- Tünde, Szilágyi Andrea-Beáta, Szőcs Renáta-Andrea, Tolnai Eszter, Tompa Anna-Andrea, Varga Orsolya, Vizi Nóra, Vorzsák Noémi, Józsa István

​
​"KÖZÉP-EURÓPAISÁG"

​

Dr. Horváth István, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem szociológia
​karának docense a bölcsészkar diákjaival beszélget

​

–  Közös elhatározás, EU-tagállamai, gazdasági hierarchia, etnikai eloszlás, vagy csupán országmenti jelenlegi határok mentén tudnánk a legkorrektebben körvonalazni Európa határait? Az elszortságban élő, mondjuk ,,magyarok a nagyvilágban” titulálhatják magukat közép-európainak?

​– Igen, az előbbi, és én ragaszkodok ehhez az Európa három történeti régiójának a megközelítéséhez. Eléggé pontosan követi azokat az államhatárokat, amelyeket ismerünk, ez a fajta közép-európaiságnak a része, és persze a közép-európaiság egy jogi hagyomány, egy mentalitási hagyomány, amely megnyilvánul a különböző intézményekben, különböző tradíciókban.

Nyilvánvaló, hogy valaki aki itt nőtt fel, ebben a régióban, egy magyar ember, aki Angliában él valamilyen értelemben ugyanolyan közép-európai, mint egy lengyel, aki Londonban él, hisz az intézményekhez való viszonya szempontjából, más szempontokból hasonló történelmi tapasztalatok mentén alakult ki egy valamilyen fajta sajátosság. Az már más kérdés, hogy ezeknek például egy londoni magyarnak vagy egy londoni lengyelnek a gyerekei közép-európaiak, hisz valószínűleg ez nem genetikai kérdés, hanem környezeti szocializációs kérdés.

De igen, a közép-európaiságnak van egy konkrét államtérségbeli meghatározhatósága, amely a mostani klasszikusan és politikailag Közép-Európaként értelmezett térségnek a határai mentén írható le és volt leírható például a második jobbágyság kialakulása, magyarán a jobbágyoknak a földhözkötöttsége, sokkal nehezebb sorsa versus nyugaton a jobbágyság intézményének, valamint valamilyen fajta racionálisan, jobban kiszámíthatóbb formájának, tehát ez a két eltérő irány alakulása.

Ez azt mondja tulajdonképpen Szűcs Jenő az Európa három történeti régiójában, ez megfelelt annak a határvonalnak, amelyet később a vasfüggönnyel húztak meg majdnem, megfelelt annak a határvonalnak, amelyet most Közép-Európának értelmezünk. Mondjuk Szűcs Jenőnek a cikke '89 előtt jelenik meg.


– Általánosan megállapítható, hogy az egyének szemében nincs kialakulva egy egységes kép Közép-Európáról. Az eltérő megközelítések között észre lehet-e venni azt a tendenciát, hogy az a személy mondja magát közép-európainak, aki nincs megelégedve helyzetével, de ennek ellenére érzi a fejlődés rögös útját?

– Hát igen is és nem is. Gyakorlatilag a közép-európaiságnak különböző jellegű…van egy szakmailag értelmezhető közép-európaiság. Tehát vitán felül én azt merem mondani, hogy igenis a közép-európaiságnak van egy nem spekulatív rendszere.

Az aki frusztrált, a nyugati fejlődési mintához kisebbrendűségi érzése van, valószínűleg a közép-európaiságot sokkal inkább tudja értelmezni, de, hogy egy nagyon aktuális kérdésben tudjam értelmezni, hát Kóbor Jánosnak a halálát a tegnap, hogyha megnézzük a különböző hozzászólásokat különböző fórumokon, akkor látható, hogy az Omega egy közép-európai tapasztalás volt és nagyon sokan azt hiszik, hogy a Scorpions , hogy tulajdonképpen az Omega lopta a Scorpions számot, s még a közép-európaiságban a lengyelek és a csehek, a szerbek között is, ettől függetlenül tudják, hogy ki volt az Omega.

Tehát a zenei fejlődés szempontjából eltudják helyezni ezt a dolgot. A közép-európaiságnak igenis volt egy olyan típusú tapasztalatisága, amelyik nem csak a frusztrációkra utal, a kelet-nyugat lejtőn valamifajta lemaradottság tapasztalására utal, hanem különböző történelmi mozzanatokban és pillanatokban kialakult valami. Az aztán más tál tészta, hogy különböző rétegek hogyan élik ezt meg, hogyan tudatosítják. Valószínűleg, és a migrációs irodalom azt mondja, hogy például a migráció kontextusában sokkal nagyobb mértékben döbbennek rá arra, hogy a közép-európai közösségi tudatra.

Tehát Londonban az emberek nagyobb eséllyel tudatos, és van ebben valami frusztrációs mechanizmus, hogy egyformán kezelnek, azt sem tudják kik vagyunk, de azért ugyanúgy lekezelnek. Tehát nyilvánvaló, hogy egy kisebbrendűségi tapasztalás, egy perifériás helyzet megtapasztalása nagyobb eséllyel felveti egy közép-európai sorsközösség öntudatosítását, felvállalását.


– Busa Ágnes Közép-Európát térként határozza meg, a tudósok viszont egy ,,Köztes-Európáról” is beszélnek és ide sorolják Romániát is. ,,Köztes-Európa annyit jelent, mint identitáskeresés, vívódás Kelet és Nyugat között, a történelem által rámért sorsát igyekszik elviselni és megfejteni, a Nyugat mintáját próbálja követni, viszont a politikai mentalitás Kelet fele irányul. Erdély minek nevezhető? Közép-Európának vagy Köztes-Európának? Vagy esetleg mindkettőnek?

– A Közép-Európa és Köztes-Európa fogalom rendszerét igazából önmagában mondom, az amit én próbálok történelmi értelmezésként felhasználni (Szűcs Jenő Köztes-Európa fogalmát használom). Ez a magyar fejlődési sajátosságok önértelmezése volt, amelyre például Bibó István rámutatott, hogy a magyar fejlődés nem egyedi. Bizonyos szempontokból az, mert nagy birodalmi aspirációi voltak Magyarországnak, míg a lehetőségei az európai köztességnek voltak az eszközei. Hát igen, Köztes-Európa vagyunk abból a szempontból, hogy ennek a térségnek a fejlődési lehetőségeit meghatározta a földrajzi behatároltság.

Tehát amíg Nyugat-Európa tudott gyarmatosítással terjeszkedni, ugyebár az atlanti óceánon keresztül, Földközi-tengeren keresztül, Oroszország tudott terjeszkedni a végtelen ázsiai sztyeppéken, akár távol-keleti irányba, gyakorlatilag ennek a térségnek a 18-19. században nem volt egy kifutási remekelési iránya és ilyen szempontból a földrajzi köztessége problémaként jelent meg. Tehát én a Közép- és a Köztes-Európa közötti megnevezést sokkal inkább úgy látnám, hogy különböző kontextusban használatos fogalmat nem látok a kettő között, jelentős különbségtételt, mondom Bibó István Köztes-Európát használt.

Közép-Európát mint a kelet- és a nyugati keresztyénség közötti sávvonalban elhelyezkedő saját fejlődési projektorját maga mögött tudó régiót értelmez Szűcs Jenő. De nem látok jelentős különbséget. Igen, Erdély egyértelműen ennek a Közép-Európának a része. Ne feledjük el, például a második jobbágyság kapcsán az ami kialakult, az a fajta társadalomfejlődési probléma, tehát Erdély sokkal inkább tipikus régiója ilyen szempontból az egész Köztes-Európának, történelmi régiója az egész Közép-Európának, mint bármelyik más.

Ennek a második fajta jobbágyságnak köze van a Budai Nagy Antal vezette parasztfelkeléshez, az utána következő Verbőczy féle Tripartium (Házmaskönyvhöz), amely földhöz közti a jobbágyságot, amelyet a tipikus jogi kodifikáció a második jobbágyság kezdetének tett, tehát egy erősebb feudális megkötési rendszer, ami Köztes-Európára jellemző és tovább sorolhatnám, de alapvetően nagyon tipikus közép-európaiak vagyunk. Az, hogy közép-európa, vagy köztes-európai ez egy történelmi fejlődési fogalmat fedez magában és a kettőt szinonimaként használom én.


– A Közép-Európa fogalmat mindenki használja a közéletben és a tudományos szövegekben is. Közéleti és mindennapi szövegek egyszerűen úgy határozzák meg, hogy ,,Közép-Európa, Európának a kelet-, és a nyugat-európai része közé eső régiója, amelyhez bizonyos országok tartoznak, mások pedig nem”. Sok helyen úgy olvashatjuk, úgy találkozunk ezzel a fogalommal, hogy ,,Zwischen Europa”, ami annyit tesz, hogy Köztes-Európa, amely kb. 120 millió ember otthona a jól behatárolható Kelet és Nyugat között. Ez a Köztes-Európa nem egyeik meg Közép-Európa fogalmával. Köztes Európa azokat a nemzeteket, országokat és kultúrákat foglalja magába, amelyeket a németek és a keleti szlávok között találhatunk. Miért, vagy miből jött létre ez a kettős fogalmi párosítás? Mi váltotta ki? Miért volt szükség rá? Miért tekintjük ,,európaibbnak” azt a kultúrát, amely nyugatabbra helyezkedik el öreg kontinensünkön? Másszóval, mitől európaibb az Alpokon élő nép, földműves, mint a Visztula partján élő lengyel állatorvos?

– A kérdés első felére, a Közép-, és Köztes-Európa fogalmának a tisztázására azt hiszem az előbbiekben már válaszoltam. Egyrészt attól európaibb például, hogy gyakorlatilag határ régióként a történelmi Európa meghatározásban, ugyebár a Nagy Károlyi birodalomban gyakorlatilag az Európa fogalom a Német-római Birodalom határáig terjed ki és az a határvidék, ami itt volt, mi gyakorlatilag Lengyelország, az akkori történelmi Magyarország területénél volt hozzávetőleg, ami tulajdonképpen határvidékként volt értelmezve, és az európai fejlődési mintában Európa nyugati, a Német-római Birodalom nyugati része értelmezte önmagát Európának. Ettől, amit tulajdonképpen már mondtam a történelmi fejlődés sajátosságaiban ezekben a régiókban nem alakult ki az Európa történeti fejlődésében például egy nagyon árnyalt és nagyon átfogó polgárság.

Tehát például Közép-Kelet-Európában, akár Lengyelországban, akár Csehországban, akár Magyarországon a kisnemesek aránya messze nagyobb volt nemesi privilégiumokkal rendelkezők aránya az össznépességben nagyobb volt, mint Nyugaton. Míg a polgárság aránya, a városság aránya messze kisebb volt a 16. században. Ennek van összetett történelmi oka. Tehát társadalmi fejlődésileg az a fajta polgári réteg, amely városok köznyékén egyfajta jogainak és lehetőségeinek öntudatában élő réteg sokkal nagyobb volt, mint Kelet-Európában a nemesi előjogait tudatosító és azt valamilyen szempontból, azzal pöffeszkedő kisnemesi réteg.

Tehát ilyen szempontból, a társadalmi szerkezet szempontjából másképpen alakult ez a fejlődés, és mondom, ennek a fajta polgáriasult rétegnek az öntudata, a joghoz való viszonya stb. másképpen működött. Tehát Nyugaton az intézményfejlődés, a társadalmi szerkezetnek az alakulása olyan irányt vettek, hogy ezek a fajta polgári öntudat, jogállamiság, jogok és intézmények kölcsönös kötelezettségek alapján működő polgári állam.

Ezek fokozatosan inkább Nyugaton fejlődtek ki és egy olyan típusú politikailag aktív réteg hamarabb jelent meg nyugaton, mint keleten. Ilyen szempontból Nyugat-Európának az európai fejlődési mintában meghatározó szerepe volt, míg Közép-Kelet-Európában ezek a minták hellyel, közzel megjelentek, erre vonatkozóan aszpirációk vannak, csak ezek nem tudtak kifutni különböző történeti formák mentén.

Tehát maga a jobbágyságnak a sokkal nehezebb sorsa, jobbágyságra épülő kisnemesség fejlődő városi polgárság helyett stb. Ezek mind olyan társadalomtörténeti súlyok, nehezékek, amelyek egyértelműen kihatottak a fejlődés irányaira és az európai fejlődési mint inkább az volt, ahol polgáriasult városi rétegek értékrendje szerződésre, egyértelmű jogviszonyokra, inkább egyértelmű jogviszonyokra, mint valamifajta feudális gőgre és felsőbbrendűségi tudatra alapuló társadalom viszonyrendszerére alapoztak.


– Napjainkban a sokszor kiélezett politikai helyzet miatt Közép-Európa, de főleg Nyugat-Európa felől rengeteg inger, információ ér minket, melyekkel előítéleteinket manipulálják, főleg az anyaországiakat a kormányok ellen, de egész Európát is Magyarország ellen. Hogyan hat ez a magyarok nemzetfogalmára, és ennek milyen hatásai lesznek a jövőre nézve?

– Egyrészt önmagában ez az egész Közép-Európa, mint tünetfogalom, mint probléma, ez egy érdekes dolog, gyakorlatilag Közép-Európa fejlődésében az előbbiekhez képest azért sokkal inkább a konvergencia elemek számítanak, Közép-Európában azért volt egy polgáriasult réteg, volt egy elképzelés és volt egy olyan irány, amelyik nyugat fejlődésében iránymutató volt. Ennek ellenére, ugyebár egyértelmű például az értékrend, értékstruktúrák mentén megjelenő politikai opciók mentén egy jelentősen elkülönülő nyugat volt.

Tehát gyakorlatilag az itteni politikai döntések, akár Lengyelországról, akár Magyarországról, akár más típusú államokról beszélünk, nem kötelezően csak Magyarországról, ezek valamilyen értelemben véve tartalmilag eltérőek attól amit nyugat elvárt volna, hogy komfort viselkedés legyen a nyugat-európai logikák és értékek mentén.

Alapvetően az, hogy Magyarország politikailag perifériára szorul, én mindenekelőtt sokkal inkább politikai játéknak látom, alapvetően a mainstream Európa politikai normaként akarja definiálni magát, és ez a mainstream Európa tulajdonképpen abba az irányba megy el, amit az Európai Egyesült Államoknak nevezhetünk. Gyakorlatilag a nemzetállami feladások irányába. Míg a periféria Európa, amely tulajdonképpen az Európai Unió szempontjából a mostani Közép-Kelet-Európának egy jórésze az államoknak ide tartoznak.

A periféria Európa nem valamiféle történelmi nosztalgiából nem akarja feladni állami szuverenitást és átmenni egy államszervezeti szempontból olyan állammá, amelyben sokkal nagyobb a dominancia, gyakorlatilag azért, mert a központ és periféria rendszerének nincsenek garanciái arra, hogy a periférikus helyzetét feltudná számolni. Itt azért egy klasszikus centrum periféria feszültség is rátevődik erre, tulajdonképpen a gazdasági fejlődés során.

Tehát nem csupán egy eltérő értékrendbeli különbség alakult ki, hanem ez a fajta centrum periféria hierarchizálódás, ahol a periféria nem csak földrajzi értelemben határvidék, hanem gazdasági fejlődés értelmében is és amelyben nem látja magát biztosítottnak, hogy ez a fajta határvidékből fakadóan valamifajta előnyökre tehetne szert és úgy látja, hogy magasabb, de integrált Európai Unió az tulajdonképpen a centrum javát, a centrumot és a centrum államokat, a centrum térségeket erősítené meg. Míg a periféria tulajdonképpen addig tud helyzetben lenni, amíg a periférikus helyzetéből tud valamiféle előnyt kovácsolni.

Tehát például, hogy átmeneti régióként hogyan tud működni. Én azt látom, hogy itt sokkal inkább arról szól az egymásnak feszülés, hogy ,,lemaradott és inliberális demokráciák vannak itt ezen a keleten”, hanem tulajdonképpen ezen a vad keleten olyan típusú államok vannak, amelyek úgy látják, hogy a centrum előnyére hathat egy nagyobb integráció és a perifériának a fejlődési perspektíváit tulajdonképpen inkább hátráltatná.
Míg a centrum nagyobb integrációra törekszik, a periféria próbál ellenállni ennek, és akkor tulajdonképpen ezekben ilyen fegyelmezési technikákat látok a központ részéről, amelyben a perifériát hallgatásra próbálja ,,kényszeríteni”, fegyelmezni próbálja. 

​