Józsa István
„KRISZTUS UTÁN"
|
Jakubinyi György katolikus érsek „Éveid nem érnek véget – rövid időszámítástan” címmel adott ki könyvet (Gyulafehérvár, 1998) – a könyv kapcsán időszámításunk kezdeteiről beszélgetünk. ’Krisztus után” – mit is jelent ez a két szó?
|
-- A Krisztus szerinti időszámítás nem Jézus születésével kezdődik – hanem mikor? Nem is Jézus életének 32-33 éve alatt, az élettörténet keresztre feszítéssel végződik -- mikor tehát? Jézus megalapította a kereszténységet úgy, hogy felkészített tizenkét embert, és azt a tizenkét embert elküldte a világba. Ezután keresztényüldözés évszázadai következnek. A krisztus szerinti időszámítás nyilván nem ebben az időszakban kezdődik — hanem mikor? Diocletianus császár uralkodása után megszűnik a keresztényüldözés.
„Caius Aurelius Valerius Diocletianus, általánosan elterjedt néven Diocletianus császár (Salona, 244. december 22. – Spalato, 311. december 3.), eredeti nevén Διοκλής (Dioklész) 284. november 20. és 305. május 1. között római császár. Diocletianus uralkodása jelentette a történészek által gyakran a „harmadik évszázad válságaként” emlegetett, 235-től 284-ig tartó periódus végét. [1]
„Diocletianus császár rendelte el az utolsó keresztényüldözést (303-313), amelyet a legvéresebbnek tartanak a birodalom történetében. Halálát követően nem sokkal a kereszténység egyenlő jogokat kapott a többi vallással (I. Constantinus alatt), majd hamarosan már a kereszténység volt a birodalom legfőbb vallása. A Diocletianus alatti keresztényüldözésről pontos adatok csak gyéren állnak rendelkezésre. A számszerűségek többsége a kortárs vagy az utókor keresztény történetíróitól származik.” [2]
-- Sajnos az Újszövetség nem ad pontos adatot arra vonatkozólag, hogy mikor született az Úr Jézus. Viszont az akkori szokás szerint megadja a történelmi koordinátákat: Augusztus császár idején születik a népszámlálás idején. Kb. 30 éves Tiberius császár 15. évében. Betlehemi „Aprószentek” Kr. e. 6-tól keltezni kell. Eszerint a hagyományos születésnap, Kr. u 1. karácsony és halála 33 évesen Kr. u. 33. nagypéntek nem áll. Mivel az Úr Jézus életkorára vonatkozólag nincs dogma/hittétel, bízzuk a tudósokra az időpont vitatását. Mindenesetre jelenleg a legvalószínűbb, hogy Kr.e. 6-4 között született, és Kr. u. 30. április 5-én nagypénteken halt meg a kereszten. Harmadnapra feltámadott.
Sajnos kezdetben a keresztények is az éveket a Diocletianus féle keresztény üldözéstől számították (284.08.29-től). Dionysius Exiguus (Törpe Dénes) római szittya szerzetes apát (sz. Dobrudzsa, 470 kr. †Róma 550 után) volt az első, aki javasolta, hogy az éveket ne a keresztény üldöző római császár Diocletianus után számozzák, hanem az Úr Jézus születése után. Mivel Dobrudzsa Kis-Szittyaország (Scythia Minor) volt a IV-V. században, és a jelenlegi román hivatalos államtörténelem 2500 évet állít román jelenlétnek, Dionysius Exiguust a Román Ortodox Egyház (BOR) román szentté avatta Sfântul Cuviosul Dionisie Exiguul (Smeritul) (Szent Tiszteletreméltó szerzetes Törpe Dénes, az alázatos) néven 2008.07.09-én. Ő vezette be tehát a Kr. u . évszámokat, de lassan fogadták el a keresztény világban a X. századtól. Jelenleg ez az általános, de a zsidók, a muzulmánok és a kommunisták „időszámításunk évének” nevezik, hogy elkerüljék az Úr Jézus neve említését!
Hagyományosan a Római birodalom idején tíz nagy keresztényüldözést tartunk számon. A legnagyobb – és legismertebb – a Diocletianus császár idején (303-314) rendezett keresztényüldözés volt. Meg kell azonban említenünk, hogy – Ferenc szentatyánk többszöri bejelentése szerint is – korunkban folyik a legnagyobb keresztényüldözés!!!
-- A római birodalom I. Constantinus császár uralkodása idején tért át a keresztény hitre, i.sz. 313-ban.
„Constantinus vagy Nagy Konstantin, teljes nevén: Caius Flavius Valerius Aurelius Constantinus; a keleti katolikus egyházakban és ortodox egyházban: Szent Konstantin (Naissus, kb. 272. február 27. – Nicomedia, 337. május 22.), a Római Birodalom császára.” [3]
„Európában ma leginkább a - keresztény egyház vezető püspökei és a császár között lezajlott tárgyalásoknak és kiegyezéseknek köszönhetően - 313-ban kiadott Mediolanumi, ismertebb nevén milánói ediktumról, (amely a Római Birodalomban elsőként engedélyezte a keresztény vallást) és a 325-ben tartott első nikaiai zsinaton kiadott Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum elnevezésű keresztény hitvallásról ismert; mindkettő fontos lépést jelentett a kereszténység elterjedésében. Lactantiustól és Kaiszareiai Euszebiosztól kezdve napjainkig sokan őt tartják az első keresztény császárnak, bár hite felől kétségek merülnek fel, mivel csak halálos ágyán - vagy még ott sem - vette fel a kereszténységet.” [4]
-- Nagy Konstantin császár az első keresztény római császár. Igaz, hogy csak halálos ágyán keresztelkedett meg, mert akkor ez volt a szokás: teljes keresztségi bűnbocsánattal azonnal a mennyországba jut! Addig katechumen = hittujjonc volt, tehát keresztény! Bizánc szentként tisztelti, mi katolikusok csak édesanyját, Szent Ilonát, a szent kereszt megtalálóját tiszteljük szentként. Sőt Kelet (Bizánc) megadja mindazoknak a szent uralkodóknak az „isapostolos” (görög), „ravnoaposztolicseszkij” (ószláv), „întocmai cu Apostolii„ (román), „apostolegyenlő” címet, akik népükkel együtt vették fel a keresztséget, Szent Konstantin, Szent Vladimir kijevi nagyfejedelem stb.
De tegyünk különbséget: Nagy Szent Konstantin császár a 313-ban kiadott milánói ediktummal türelmi rendeletet adott ki: A keresztény vallás bevett vallás lett, egyenlő a többi eddigi gyakorolt elismert pogány vallással. Tehát ezzel még a Római Birodalom nem lett keresztény állam. Csak azért említem, mert a milánói türelmi rendelet előtt 12 évvel, Világosító Szent Gergely pártus herceg, 301-ben megkeresztelte III. Trdát örmény királyt népével együtt, aki a keresztény vallást államvallássá emelte – tehát más vallást kizárt -, és ezzel Örményország lett a világtörténelemben az első keresztény állam 301-ben!
Sajnos javítanom kell: „a 325-ben tartott első nikaiai zsinaton kiadott „Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum” csak a nagy Hiszekegy első részét, amely a Fiúra vonatkozik, határozta meg, míg a Szentlélekre vonatkozó részt a II. egyetemes zsinat (I. Konstantinápolyi 381) határozta meg, és adta ki a „hitvallást”, amelyet most niceo-konstantinápolyi vagy nagy Hiszekegynek nevezzünk és ünnepélyes alkalmakkor énekeljük a szentmisében.
-- „Időszámításunk szerint”, vagyis „Krisztus szerint” a 313. év – hát ki, hol, mikor, hogyan számította ki azt, hogy a… honnan számítva?... pontosan a 313. évben vannak? Onnan kezdve követhetőnek, világosnak tűnik az időmérés – de csak onnan. Hogyan tehát?
-- „Időszámításunk szerint” azok szóhasználata, akik nem tűrik Jézus Krisztus nevét. Akik elfogadják, azok „Kr. e. és Kr. u.” vagyis Krisztus előtt és Krisztus után jelölést használnak. Az előbb már rámutattam, hogy Dionysius Exiguus római szittya szerzetes vezette be a keresztényüldöző Diocletianus helyett az új időszámítást. Az előbb már kifejtettem röviden, hogy lehetetlen pontos időszámítást vezetni Kr. u.-tól. Tehát a mai időszámításunk közmegegyezés, konvenció.
-- Jézust mikortól nevezhetik hivatalosan is „a Krisztusnak”, a kereszt által megváltónak?
-- Szent Pál szerint a legrövidebb hitvallás: Jézus a Krisztus (Fil 2,11) . Jézus héberül Jöhosuá = magyarosan Józsué, többen viselték ezt a nevet, jelentése = Isten a megváltó. A Krisztus görög = felkent, héberül Másiách = az Ószövetségben Izrael királyát felkenték, tehát Messiás volt. A próféták jövendölése szerint a Megváltó ó lesz az igazi Fölkent, Messiás = Krisztus. Ezért a hitvallás Jézus Krisztus = azt jelenti, hogy elismerjük és hisszük, hogy a názáreti Jézus a megígért Megváltó, Fölkent = Messiás, Krisztus.
-- Hol, mikor, hogyan történt az új időszámítás bevezetése? Hivatalossá avatása…
-- Az új időszámítás hivatalos bevezetése elmaradt. Egyszerűen a Dionysius Exiguus féle javaslat átment a köztudatba, és a X. századtól keresztény körökben általánossá lett.
-- I. Constantinus császár az Első Nicaeai Zsinaton az egyházatyákkal közösen elfogadta a „Symbolum Nicaeano-Constantinopolitanum” elnevezésű keresztény hitvallást -- a szöveg foglalkozik Krisztus időbeli elhelyezésével? Az azutáni zsinatok? Valamely egyházi szinódus, értekezlet…?
-- A 2. pontban már említettem, hogy az I. egyetemes zsinat 325-ben Nikaia-ban nem a „Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum” nagy Hiszekegyet fogadta el, csak annak első részét, a Fiúra vonatkozólag. A nagy Hiszekegyben az Úr Jézusra időmeghatározó vonatkozás csak ez: „szenvedett Pontius Pilatus alatt”. Ez a római lovag, Iudaea római tartomány helytartója Kr. u. 26-36 (prokurátor, nem proconsul), közismert antiszemita, csak a zsidó nagytanács nyomására egyezik bele Jézus Krisztus keresztre feszítésébe. Kezet mos, ártatlanságát igazolva. Tiberius császár száműzi. A hagyomány eltér: Egyesek szerint Svájcban halt meg (Pilatusberg) száműzetésben, de megtért, keresztény lett. Mások szerint pl. a kopt egyház szentként tiszteli.
Tudtommal a nagy Hiszekegy időmeghatározásán kívül (Pontius Pilátus alatt) egyházi zsinatok stb. nem foglalkoztak az Úr Jézus életének időbeli meghatározásával.
-- A Biblia azt írja, hogy az özönvíz negyven napig és negyven éjjel tartott. Mózes negyven éves, mikor Istentől a nagy feladatot megkapta. A zsidók vándorlása negyven évig tartott. Mózes a Sinai hegyen negyven napot és negyven éjszakát töltött – utána hozta le a kőtáblákat, a tízparancsolatot. Jézus a pusztában negyven napot töltött. A keresztre feszítés után negyven nappal következik a mennybemenetel. És a „negyven” egész biztosan más fontos szöveghelyeken is szerepel. -- Ön hogyan értelmezi a „negyven”-et mint szimbólumot? Az ember mindent a tízes számrendszerben mér – súlyt, távolságot stb. --, egyetlen kivételünk van: az idő. 60, 60, 24, 7, 4, 12 – próbálkozások sora, hogy megragadjuk, mérhetővé tegyük az időt. A Biblia tiszta sora mintha másat mondana. Ön hogyan értelmezi a „negyven”-et mint időmérő egységet?
-- Közismert, hogy a Szentírásban vannak „szent számok”. A három szent, mert a Szentháromság száma: Atya, Fiú és Szentlélek. A négy is szent: a földi teljesség, a négy égtáj: észak, dél, kelet, nyugat. Akkor megértjük, hogy 3+4=7 a hét is szent szám: A Miatyánk 7 kérése: 3 Istent dicsőíti, 4 pedig a földi szükségletért könyörög. Az Úr Jézus 7 szentséget alapít, a bérmáláskor a Szentlélek 7 ajándékát adja. Vagyis: Az emberi természet rászorul a természetfölötti segítségre, hogy teljesítse a szeretet nagy parancsát, és ezért a 7 szentség, a Szentlélek 7 ajándéka teljesen megsegíti, hogy tudja a nagy parancsot teljesíteni. Különösen Máté evangéliumában gyakori a 7: az Úr Jézusnak 7 beszéde, nemzetségtáblájának 3x2x7 = 3x14 = 52 tagja van, és a szám kedvéért kihagy királyi őst! Ugyanakkor a 3x14 jelzi, hogy Dávid számértéke a héber ábécében DVD = 4+6+4 = 14, tehát Szent József, Dávid fia ősei számában Dávid király neve számértéke háromszorosan fordul elő!
A negyven nem jelent különösebben semmit. Igaz, gyakran a próbatétel ideje: a v álaszott nép 40 évi pusztai vándorlása, Mózes 40 nap és 40 éjjel készül a Sinai hegyen a Törvény átvételére, Illés 40 nap és 40 éjjel menekül a Hórebre, Jónás prédikációjára 40 nap marad Ninivének a megtérésre stb. Sőt az Újszövetségben is az Úr Jézus 40 napig böjtöl, amelynek nyoma Egyházunkban a Nagyböjt 40 napja. A bibliai alapon kívül nincs nyoma annak, hogy a 40 miért lett ilyen szent szám, ráadásul vezeklő, büntető előjelű.
Jegyzetek
[1] http:/ www.wikipédia.org/wiki/Diocletianus_római_császár
[2] I.m.
[3] http:/www.wikipédia.org/wiki/I._Constantinus_római_császár
[4] I.m.
Gyulafehérvár, 2019.10.06.
„Caius Aurelius Valerius Diocletianus, általánosan elterjedt néven Diocletianus császár (Salona, 244. december 22. – Spalato, 311. december 3.), eredeti nevén Διοκλής (Dioklész) 284. november 20. és 305. május 1. között római császár. Diocletianus uralkodása jelentette a történészek által gyakran a „harmadik évszázad válságaként” emlegetett, 235-től 284-ig tartó periódus végét. [1]
„Diocletianus császár rendelte el az utolsó keresztényüldözést (303-313), amelyet a legvéresebbnek tartanak a birodalom történetében. Halálát követően nem sokkal a kereszténység egyenlő jogokat kapott a többi vallással (I. Constantinus alatt), majd hamarosan már a kereszténység volt a birodalom legfőbb vallása. A Diocletianus alatti keresztényüldözésről pontos adatok csak gyéren állnak rendelkezésre. A számszerűségek többsége a kortárs vagy az utókor keresztény történetíróitól származik.” [2]
-- Sajnos az Újszövetség nem ad pontos adatot arra vonatkozólag, hogy mikor született az Úr Jézus. Viszont az akkori szokás szerint megadja a történelmi koordinátákat: Augusztus császár idején születik a népszámlálás idején. Kb. 30 éves Tiberius császár 15. évében. Betlehemi „Aprószentek” Kr. e. 6-tól keltezni kell. Eszerint a hagyományos születésnap, Kr. u 1. karácsony és halála 33 évesen Kr. u. 33. nagypéntek nem áll. Mivel az Úr Jézus életkorára vonatkozólag nincs dogma/hittétel, bízzuk a tudósokra az időpont vitatását. Mindenesetre jelenleg a legvalószínűbb, hogy Kr.e. 6-4 között született, és Kr. u. 30. április 5-én nagypénteken halt meg a kereszten. Harmadnapra feltámadott.
Sajnos kezdetben a keresztények is az éveket a Diocletianus féle keresztény üldözéstől számították (284.08.29-től). Dionysius Exiguus (Törpe Dénes) római szittya szerzetes apát (sz. Dobrudzsa, 470 kr. †Róma 550 után) volt az első, aki javasolta, hogy az éveket ne a keresztény üldöző római császár Diocletianus után számozzák, hanem az Úr Jézus születése után. Mivel Dobrudzsa Kis-Szittyaország (Scythia Minor) volt a IV-V. században, és a jelenlegi román hivatalos államtörténelem 2500 évet állít román jelenlétnek, Dionysius Exiguust a Román Ortodox Egyház (BOR) román szentté avatta Sfântul Cuviosul Dionisie Exiguul (Smeritul) (Szent Tiszteletreméltó szerzetes Törpe Dénes, az alázatos) néven 2008.07.09-én. Ő vezette be tehát a Kr. u . évszámokat, de lassan fogadták el a keresztény világban a X. századtól. Jelenleg ez az általános, de a zsidók, a muzulmánok és a kommunisták „időszámításunk évének” nevezik, hogy elkerüljék az Úr Jézus neve említését!
Hagyományosan a Római birodalom idején tíz nagy keresztényüldözést tartunk számon. A legnagyobb – és legismertebb – a Diocletianus császár idején (303-314) rendezett keresztényüldözés volt. Meg kell azonban említenünk, hogy – Ferenc szentatyánk többszöri bejelentése szerint is – korunkban folyik a legnagyobb keresztényüldözés!!!
-- A római birodalom I. Constantinus császár uralkodása idején tért át a keresztény hitre, i.sz. 313-ban.
„Constantinus vagy Nagy Konstantin, teljes nevén: Caius Flavius Valerius Aurelius Constantinus; a keleti katolikus egyházakban és ortodox egyházban: Szent Konstantin (Naissus, kb. 272. február 27. – Nicomedia, 337. május 22.), a Római Birodalom császára.” [3]
„Európában ma leginkább a - keresztény egyház vezető püspökei és a császár között lezajlott tárgyalásoknak és kiegyezéseknek köszönhetően - 313-ban kiadott Mediolanumi, ismertebb nevén milánói ediktumról, (amely a Római Birodalomban elsőként engedélyezte a keresztény vallást) és a 325-ben tartott első nikaiai zsinaton kiadott Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum elnevezésű keresztény hitvallásról ismert; mindkettő fontos lépést jelentett a kereszténység elterjedésében. Lactantiustól és Kaiszareiai Euszebiosztól kezdve napjainkig sokan őt tartják az első keresztény császárnak, bár hite felől kétségek merülnek fel, mivel csak halálos ágyán - vagy még ott sem - vette fel a kereszténységet.” [4]
-- Nagy Konstantin császár az első keresztény római császár. Igaz, hogy csak halálos ágyán keresztelkedett meg, mert akkor ez volt a szokás: teljes keresztségi bűnbocsánattal azonnal a mennyországba jut! Addig katechumen = hittujjonc volt, tehát keresztény! Bizánc szentként tisztelti, mi katolikusok csak édesanyját, Szent Ilonát, a szent kereszt megtalálóját tiszteljük szentként. Sőt Kelet (Bizánc) megadja mindazoknak a szent uralkodóknak az „isapostolos” (görög), „ravnoaposztolicseszkij” (ószláv), „întocmai cu Apostolii„ (román), „apostolegyenlő” címet, akik népükkel együtt vették fel a keresztséget, Szent Konstantin, Szent Vladimir kijevi nagyfejedelem stb.
De tegyünk különbséget: Nagy Szent Konstantin császár a 313-ban kiadott milánói ediktummal türelmi rendeletet adott ki: A keresztény vallás bevett vallás lett, egyenlő a többi eddigi gyakorolt elismert pogány vallással. Tehát ezzel még a Római Birodalom nem lett keresztény állam. Csak azért említem, mert a milánói türelmi rendelet előtt 12 évvel, Világosító Szent Gergely pártus herceg, 301-ben megkeresztelte III. Trdát örmény királyt népével együtt, aki a keresztény vallást államvallássá emelte – tehát más vallást kizárt -, és ezzel Örményország lett a világtörténelemben az első keresztény állam 301-ben!
Sajnos javítanom kell: „a 325-ben tartott első nikaiai zsinaton kiadott „Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum” csak a nagy Hiszekegy első részét, amely a Fiúra vonatkozik, határozta meg, míg a Szentlélekre vonatkozó részt a II. egyetemes zsinat (I. Konstantinápolyi 381) határozta meg, és adta ki a „hitvallást”, amelyet most niceo-konstantinápolyi vagy nagy Hiszekegynek nevezzünk és ünnepélyes alkalmakkor énekeljük a szentmisében.
-- „Időszámításunk szerint”, vagyis „Krisztus szerint” a 313. év – hát ki, hol, mikor, hogyan számította ki azt, hogy a… honnan számítva?... pontosan a 313. évben vannak? Onnan kezdve követhetőnek, világosnak tűnik az időmérés – de csak onnan. Hogyan tehát?
-- „Időszámításunk szerint” azok szóhasználata, akik nem tűrik Jézus Krisztus nevét. Akik elfogadják, azok „Kr. e. és Kr. u.” vagyis Krisztus előtt és Krisztus után jelölést használnak. Az előbb már rámutattam, hogy Dionysius Exiguus római szittya szerzetes vezette be a keresztényüldöző Diocletianus helyett az új időszámítást. Az előbb már kifejtettem röviden, hogy lehetetlen pontos időszámítást vezetni Kr. u.-tól. Tehát a mai időszámításunk közmegegyezés, konvenció.
-- Jézust mikortól nevezhetik hivatalosan is „a Krisztusnak”, a kereszt által megváltónak?
-- Szent Pál szerint a legrövidebb hitvallás: Jézus a Krisztus (Fil 2,11) . Jézus héberül Jöhosuá = magyarosan Józsué, többen viselték ezt a nevet, jelentése = Isten a megváltó. A Krisztus görög = felkent, héberül Másiách = az Ószövetségben Izrael királyát felkenték, tehát Messiás volt. A próféták jövendölése szerint a Megváltó ó lesz az igazi Fölkent, Messiás = Krisztus. Ezért a hitvallás Jézus Krisztus = azt jelenti, hogy elismerjük és hisszük, hogy a názáreti Jézus a megígért Megváltó, Fölkent = Messiás, Krisztus.
-- Hol, mikor, hogyan történt az új időszámítás bevezetése? Hivatalossá avatása…
-- Az új időszámítás hivatalos bevezetése elmaradt. Egyszerűen a Dionysius Exiguus féle javaslat átment a köztudatba, és a X. századtól keresztény körökben általánossá lett.
-- I. Constantinus császár az Első Nicaeai Zsinaton az egyházatyákkal közösen elfogadta a „Symbolum Nicaeano-Constantinopolitanum” elnevezésű keresztény hitvallást -- a szöveg foglalkozik Krisztus időbeli elhelyezésével? Az azutáni zsinatok? Valamely egyházi szinódus, értekezlet…?
-- A 2. pontban már említettem, hogy az I. egyetemes zsinat 325-ben Nikaia-ban nem a „Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum” nagy Hiszekegyet fogadta el, csak annak első részét, a Fiúra vonatkozólag. A nagy Hiszekegyben az Úr Jézusra időmeghatározó vonatkozás csak ez: „szenvedett Pontius Pilatus alatt”. Ez a római lovag, Iudaea római tartomány helytartója Kr. u. 26-36 (prokurátor, nem proconsul), közismert antiszemita, csak a zsidó nagytanács nyomására egyezik bele Jézus Krisztus keresztre feszítésébe. Kezet mos, ártatlanságát igazolva. Tiberius császár száműzi. A hagyomány eltér: Egyesek szerint Svájcban halt meg (Pilatusberg) száműzetésben, de megtért, keresztény lett. Mások szerint pl. a kopt egyház szentként tiszteli.
Tudtommal a nagy Hiszekegy időmeghatározásán kívül (Pontius Pilátus alatt) egyházi zsinatok stb. nem foglalkoztak az Úr Jézus életének időbeli meghatározásával.
-- A Biblia azt írja, hogy az özönvíz negyven napig és negyven éjjel tartott. Mózes negyven éves, mikor Istentől a nagy feladatot megkapta. A zsidók vándorlása negyven évig tartott. Mózes a Sinai hegyen negyven napot és negyven éjszakát töltött – utána hozta le a kőtáblákat, a tízparancsolatot. Jézus a pusztában negyven napot töltött. A keresztre feszítés után negyven nappal következik a mennybemenetel. És a „negyven” egész biztosan más fontos szöveghelyeken is szerepel. -- Ön hogyan értelmezi a „negyven”-et mint szimbólumot? Az ember mindent a tízes számrendszerben mér – súlyt, távolságot stb. --, egyetlen kivételünk van: az idő. 60, 60, 24, 7, 4, 12 – próbálkozások sora, hogy megragadjuk, mérhetővé tegyük az időt. A Biblia tiszta sora mintha másat mondana. Ön hogyan értelmezi a „negyven”-et mint időmérő egységet?
-- Közismert, hogy a Szentírásban vannak „szent számok”. A három szent, mert a Szentháromság száma: Atya, Fiú és Szentlélek. A négy is szent: a földi teljesség, a négy égtáj: észak, dél, kelet, nyugat. Akkor megértjük, hogy 3+4=7 a hét is szent szám: A Miatyánk 7 kérése: 3 Istent dicsőíti, 4 pedig a földi szükségletért könyörög. Az Úr Jézus 7 szentséget alapít, a bérmáláskor a Szentlélek 7 ajándékát adja. Vagyis: Az emberi természet rászorul a természetfölötti segítségre, hogy teljesítse a szeretet nagy parancsát, és ezért a 7 szentség, a Szentlélek 7 ajándéka teljesen megsegíti, hogy tudja a nagy parancsot teljesíteni. Különösen Máté evangéliumában gyakori a 7: az Úr Jézusnak 7 beszéde, nemzetségtáblájának 3x2x7 = 3x14 = 52 tagja van, és a szám kedvéért kihagy királyi őst! Ugyanakkor a 3x14 jelzi, hogy Dávid számértéke a héber ábécében DVD = 4+6+4 = 14, tehát Szent József, Dávid fia ősei számában Dávid király neve számértéke háromszorosan fordul elő!
A negyven nem jelent különösebben semmit. Igaz, gyakran a próbatétel ideje: a v álaszott nép 40 évi pusztai vándorlása, Mózes 40 nap és 40 éjjel készül a Sinai hegyen a Törvény átvételére, Illés 40 nap és 40 éjjel menekül a Hórebre, Jónás prédikációjára 40 nap marad Ninivének a megtérésre stb. Sőt az Újszövetségben is az Úr Jézus 40 napig böjtöl, amelynek nyoma Egyházunkban a Nagyböjt 40 napja. A bibliai alapon kívül nincs nyoma annak, hogy a 40 miért lett ilyen szent szám, ráadásul vezeklő, büntető előjelű.
Jegyzetek
[1] http:/ www.wikipédia.org/wiki/Diocletianus_római_császár
[2] I.m.
[3] http:/www.wikipédia.org/wiki/I._Constantinus_római_császár
[4] I.m.
Gyulafehérvár, 2019.10.06.
