Józsa István
KUSZTOS ENDRE*
(1925 - 2015)
A fa, a fa, a fa. No és a fa. Kusztos Endre grafikáinak kizárólagos témája. Megközelíthetnénk ezeket az alkotásokat a fát ősi jelképként értelmezve, lebontva és felépítve, az egyetemes emberi kultúra kincseként. Interpretálhatnók mint efölött sajátos jelentésárnyalatokkal gazdagodott magyar, még szűkebben erdélyi sorsszimbólumot — hiszen az a közösség, mely ezekkel a képekkel önszemléletéről, önazonosságáról vall, tragédiából eredezteti történelmét. l-la viszont ábrázolásuknak, illetve elsősorban kifejezésüknek a sajátosságait keressük, a művek továbblendítik a befogadót.
A tematikus-motivikus vizsgálódás még nem vezet kielégítő eredményekhez. Egy-egy képet önmagában így is interpretálhatunk, de most a pályaív egészét belátva az egyes képek is átminősülnek, és megértésüknek más útjára vezetik a szemlélőt. Ugyanabban és ugyanabban a témában széles érzelmi-gondolati skálát kell átfognia annak, egy olyan esztétikai univerzumot, amely egyszerre erdélyi és egyszerre egyetemesen emberi. Tibori Szabó Zoltán azonosította és értelmezte Kusztos Endre alkotói szemléletének aiapelemét, a gótikus csúcsívet, amely ebben az univerzumban téma és gondolati tér, sajátos és egyetemes teherbíró kapcsolódási pontja. „A székely csúcsívet Kusztos Endrének, a Sóvidék szülöttjének kusztos endre köszönhetjük. Kései utóda ő János barátnak és Pál Mesternek (ti. a gótikus stílus magyar gazdagítóinak), aki felismerve e magasba törő forma szépségeit és a felnéző reménykedés megtartó erejét, megkereste és megtalálta azt a művészi motívumrendszert és formanyelvet, amelynek segítségével népénekdrámáját némán világgá kiálthatja." Páskándi Géza író felismerte, hogy nem „egyszerű" fekete-fehér képekről van itt szó, a fekete-fehér kontraszt, mely már önmagában dráma, árnyalatgazdagságában magába ötvözte-harmonizálta a színeket. Ezek után pedig a pályaívet egészében szemlélve már nyilvánvaló, hogy Kusztos Endre bizonyos gondolatokhoz, gondolati konstrukciókhoz keresett témákat-motívumokat, illetve talált a fa ősi jelképében, erdélyi jelentésmezejében. Törött ágak, törzsek. Az újrateremtés útja nem az élmény, alkotói nemesítés, műalkotás sor, hanem a művészi elmekonstrukciótól a téma közvetítésével a műalkotásig, egészen a befogadó aktusban kiépülő gondolatrendszerig vezet. A fát, fát és persze fát ábrázold kép nem a fa, illetve a fa képe, hanem bizonyos gondolatok arcai, ezeknek a fa témájában, formájában való képszerűsítései. Ahogyan a gondolat testté válik. Ahol. Amikor. Teremtés. Újrateremtés. Művészet. Kusztos Endre ebben és így igazán magas szintű művészet művelője.
*Részlet a művészről készült portréfilm szövegkönyvéből
