Dosztojevszkij 200
Józsa István
MÉLYFEHÉR
|
"Nincs az a vad írói fantázia, amelyik olan vad történetke tudna kitalálni,mint maga az élet." F. M. Doztojevszkij |
F.M. Dosztojevszkij „A Karamazov testvérek” című regényében a történések tere elsősorban a lélek tere, ott forronganak, érnek, illetve áradnak túl az események, amelyek végül is szélsőséges élethelyzetekben nyilvánulnak meg. Az emberi személyiséget ragadja meg, emberi sorsokat követ, és a környezet nála nagyon sok esetben csupán díszlet. — Két agyonszajkózott kijelentés, melyek nyilván nem megalapoztlanok, de mivel túlzottan sarkítanak, önmagukban sem helytállóak, és egész sor elégtelen, vagyis hibás következtetésre adnak alapot. Ezek közül az 1991-es kiadás * utószavát író Kovács Albert is kiemeli és bírálja a következőket: „ Nem az embert ábrázolja a világban, hanem a világot az emberben . "Válasza viszont mindössze ennyi: „ ( . . . ) ő igenis bemutatja a francia »nouveau roman« programjától eltérően az embert is a világban ". Természetesen megmaradva az ember és világ pólusoknál, az előbbi „nem . . . hanem" jelezte kizárólagos viszonynál az „is "sem jelez pontosabbat, és ez persze nem csupán nyelvi probléma. Dosztojevszkij esetében is, amint a — mondjuk most, prózai — világteremtés esetében általában érvényes a két pólusra, hogy a világ ember általi megismerése és az ember önmegismerése kölcsönösen feltételezik egymást, amennyiben a megismerés egy bizonyos fokú önmegismerést is magában ölel, ez utóbbi pedig szükségszerűen feltételez egy világra nyitó perspektívát. Ezt a kört fogja a 20. századi ismeretelmélet egyik utolsó magistere, Martin Heidegger „hermeneutikai körnek" nevezni. E kör nyilvánvaló megléténél sokkal fontosabb annak dosztojevszkiji módon „tökéletlen", azaz torzított volta: a kör „külső" felén az események gyorsan és nagy intenzítással futnak le, „belül" pedig szinte állandó és hosszas a gyötrődés, az önemésztés. E kettő összhatásában születik meg a jellegzetes nyomasztó atmoszféra, melyet az író már elbeszéléseiben és kisregényeiben igyekezett megteremteni (lásd: Szegényemberek, A hasonmás, Feljegyzések az egérlyukból, Egy nevetséges ember álma stb.). Szélsőséges élethelyzetektől hosszas, sokszor évtizedekig, esetleg a kései „megtérésig " tartó belső gyötrődésen át, szélsőséges reakciókig ível tehát a kör — de az író zseniálisan soha nem zárja be azt. A nyitással újabb szélsőségek felé vezeti és fokozza a cselekményt és így egy öntágító — és aszimmetrikus körökből álló — spirálmenettel modellezhető az. Dosztojevszkij embere — az esendő, a tékozló, a gyilkos , a megtérő, a vezeklő, a... Ha ezeknek a „jellemállapotoknak" van is egy epikai, azaz végül is lineáris rendje, ez az emberkép igen közel áll a Tolsztojéhoz: ez utóbbi így ír „Feltámadás” című regényében: mindenkiben fellelhető minden tulajdonság, nincsenek „jó" és „rossz" emberek, és nincsenek határozottan körvonalazható jellemek. Az pedig, hogy mikor, hol, melyik jellemvonás válik uralkodóvá, pontosabban pozitív hatásúvá, vagy tragédia okozójává, az — saját megfogalmazásunkkal élve — mindig a kör másik felén kezd eldőlni. Hagyjuk a pszichológusokra, hogy Dosztojevszkij mélylélektani elemzései „már mikor", „milyen pontosan" és „milyen mélyrehatóan", „mennyivel a pszichológiai elméletek előtt" stb. Azt se firtassuk — hisz elég, ha a deklaráció szintjén maradunk —, hogy a művészet mindig is a nyűgös, általában (neo)pozitivista módon araszoló tudomány előtt jár.
Dosztojevszij mélylélektana ma is művészi és pszichológiai és filozófiai stb. szempontból is érvényes gondolatokat — kínál nekünk megismerésre. Ekként modellezve tehát a művet, már az egész regényre, sőt, az egész dosztojevszkiji világra ráláthatunk. Így felismerhető, hogy abban a romlás erőteljesen, ellenállhatatlanul lefelé húzó erőviszonyai élnek, mind kívül — lásd a társadalmi kor- és kórképet —, mind belül — lásd az emberi jellemeket —. „A Karamazov testvérek”, illetve az egész dosztojevszkiji életmű nagy kérdése: M I É R T ? Egy múlt századi író, ráadásul Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij nem reked meg azonban a keresésnél — nem a keresésben: a keresésnél — , hanem megoldásokat is javasol: utópiákat épít (lásd a regényben Zoszima önéletrajzát). Majd a 21. század lesz az a nagyszerű kor, mikor a keresés már önmagában is értékké válik. A keresztény ideológia tantételei tehát — és még egyszer: tehát — erre a külső-belső nagy romlásra adott válaszként mutattatnak fel, alapjuk tehát inkább „csak" hit, életformájuk inkább „csak" a vágy, Tolsztoj fennebb vázolt emberképének esetében nem lehetséges semmilyen döntés, nála különben is a parasztok mindig az igazságtalanul elnyomottak, a pozitív szereplők; Németh Lászlónak van igaza: Tolsztoj prózájában az élet uralkodik, Dosztojevszkijén a lélek . Az egyik a mi körünk külső, a másik a belső fele . Dosztojevszkij eképpen realista: azt teremti újra, amit kortárs világában és az emberi lélek örök rétegeiben tapasztal, a romlást — ezzel állítja szembe a vágyott keresztény értékeket. Sokan elemezték már az orosz író magatartását — valóban az Dosztojevszkij humanizmusa, de ilyen. Ilyen Dosztojevszkij, nem szabad epikai kiskapukon „belépni" a regénybe, amint a többi regényében sem, mert „ott bent" episztemológiai távlatok híján beleveszünk annak-azoknak kimeríthetetlen szövevényébe, és saját részmegállapításaink tömkelegébe. Nagy érzések kavarognak itt egy befelé végtelen térben.
A nagy érzések kavargását helyezzük most rá a Newton-korongra, lássuk, mi alakul. Petőfi verse napfényes, Arany János szövege izzó narancsszínt idéz, Ady verse zavargó lila, Babits tolla alatt bíborban parádéznak a szavak. Dosztojevszkij prózája – mélyfehér. (...)
Dosztojevszij mélylélektana ma is művészi és pszichológiai és filozófiai stb. szempontból is érvényes gondolatokat — kínál nekünk megismerésre. Ekként modellezve tehát a művet, már az egész regényre, sőt, az egész dosztojevszkiji világra ráláthatunk. Így felismerhető, hogy abban a romlás erőteljesen, ellenállhatatlanul lefelé húzó erőviszonyai élnek, mind kívül — lásd a társadalmi kor- és kórképet —, mind belül — lásd az emberi jellemeket —. „A Karamazov testvérek”, illetve az egész dosztojevszkiji életmű nagy kérdése: M I É R T ? Egy múlt századi író, ráadásul Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij nem reked meg azonban a keresésnél — nem a keresésben: a keresésnél — , hanem megoldásokat is javasol: utópiákat épít (lásd a regényben Zoszima önéletrajzát). Majd a 21. század lesz az a nagyszerű kor, mikor a keresés már önmagában is értékké válik. A keresztény ideológia tantételei tehát — és még egyszer: tehát — erre a külső-belső nagy romlásra adott válaszként mutattatnak fel, alapjuk tehát inkább „csak" hit, életformájuk inkább „csak" a vágy, Tolsztoj fennebb vázolt emberképének esetében nem lehetséges semmilyen döntés, nála különben is a parasztok mindig az igazságtalanul elnyomottak, a pozitív szereplők; Németh Lászlónak van igaza: Tolsztoj prózájában az élet uralkodik, Dosztojevszkijén a lélek . Az egyik a mi körünk külső, a másik a belső fele . Dosztojevszkij eképpen realista: azt teremti újra, amit kortárs világában és az emberi lélek örök rétegeiben tapasztal, a romlást — ezzel állítja szembe a vágyott keresztény értékeket. Sokan elemezték már az orosz író magatartását — valóban az Dosztojevszkij humanizmusa, de ilyen. Ilyen Dosztojevszkij, nem szabad epikai kiskapukon „belépni" a regénybe, amint a többi regényében sem, mert „ott bent" episztemológiai távlatok híján beleveszünk annak-azoknak kimeríthetetlen szövevényébe, és saját részmegállapításaink tömkelegébe. Nagy érzések kavarognak itt egy befelé végtelen térben.
A nagy érzések kavargását helyezzük most rá a Newton-korongra, lássuk, mi alakul. Petőfi verse napfényes, Arany János szövege izzó narancsszínt idéz, Ady verse zavargó lila, Babits tolla alatt bíborban parádéznak a szavak. Dosztojevszkij prózája – mélyfehér. (...)
* F. M. Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek, Kriterion
Könyvkiadó, Bukarest, 1991
Ahogy a fehér tulajdonképpen az összes szín együttese, ötvözete, Dosztojevszkij mélyfehérjében nagy gondoolatook, nagy érzelmek kavargását találjukk. Az író az emberisség örök témáit kutatja, tárgyalja, többek között az emberi természetet, az erkölcsi dilemmákat, a vallást, a politikát és a társadalmi igazságtalanságot.
Az emberi szabad akarat: Dosztojevszkij nagy hangsúlyt fektetett az emberi szabad akarat és az erkölcsi felelősség fontosságára. Véleménye szerint az ember szabadon választhat a jón és a rossz között, és ennek következményeit el kell viselnie. A megbocsátás és a szeretet ereje: Dosztojevszkij műveiben gyakran megjelenik a megbocsátás és a szeretet fontossága. Véleménye szerint a szeretet és az emberségesség hatalmas ereje képes átalakítani az embereket, még a legnagyobb bűnösöket is. A vallás és a hit: Dosztojevszkij mélyen vallásos ember volt, és műveiben gyakran foglalkozott a vallásos témákkal. A hit ereje és a vallásos tapasztalatok fontossága számára kulcsfontosságú volt a személyes és társadalmi átalakuláshoz. Az emberi szenvedés és az emberi lélek mélysége: Dosztojevszkij műveiben sokszor felfedezhető az emberi szenvedés témája. Meggyőződése szerint az emberi szenvedés mélyén található igazságok, és csak a szenvedés által válik az ember igazán emberivé. Társadalmi igazságtalanság és a politikai rendszer problémái: Dosztojevszkij élesen bírálta a korabeli társadalmi rendszert és az egyenlőtlenségeket. Műveiben gyakran ábrázolta a szegénységet, a társadalmi kirekesztést és a politikai korruptságot.
Az író mélyfehér szövegében tulajdonképpen a sebészkés könyörtelenségével rajzol erkölcsi portrét a társas együttllétezésrre képtelen emberről.
Mondják, hogy a kolozsvári egyetem bölcsészkarán volt olyan lány, aki Dosztojevszkijt olvasva kórházba került. A diákot orvosi tanácsra eltiltották a Dosztojevszkkij-témától. Miben áll Dosztojevszkij prózájának a hatása? -- kérdeztem kutatóan az AI-t, a legnagyobb, ugyanakkor leggyorsabb könyvészetet.
"Dosztojevszkij prózájának jelentős hatása van az olvasókra, és számos különböző módon befolyásolhatja őket. Az alábbiakban néhány példa található Dosztojevszkij műveinek hatásaira:
Pszichológia és emberi természet: Dosztojevszkij műveiben az emberi psziché mélyrétegeibe hatol, és részletesen bemutatja az emberi lélek komplexitását. Olvasása során az emberek megérthetik és jobban érzékelhetik az emberi gondolatok és érzések mélységét, az erkölcsi dilemmákat és a belső konfliktusokat.
Etikai és morális kérdések: Dosztojevszkij művei gyakran foglalkoznak erkölcsi és morális kérdésekkel, és megkérdőjelezik a társadalmi normákat és az etikai elveket. Olvasása során az emberek elgondolkodhatnak a jó és rossz, a bűn és bűnhődés kérdésein, és feltehetik a kérdést, hogy mi tesz valakit valóban jó vagy rossz emberré.
Lélektani elemzések és karakterfejlődés: Dosztojevszkij kiemelkedően kidolgozott karaktereket teremt, akik valóságosak és összetettek. A műveiben az olvasók betekintést nyernek a karakterek gondolataiba, motivációiba és érzelmeibe, és követhetik a karakterek fejlődését és átalakulását a történet során.
Társadalmi és politikai kérdések: Dosztojevszkij művei gyakran kritikával illetik a társadalmat és a politikai rendszereket. Az olvasás során az emberek elgondolkodhatnak a társadalmi igazságtalanságról, a hatalommal való visszaélésekről és a politikai rendszerek korrupciójáról.
Lelkiismeret és vallás: Dosztojevszkij számos művében foglalkozik a lelkiismeret és a vallás kérdéseivel. Az olvasók elmerülhetnek a vallásos és filozófiai elmélkedésekben, és megfontolhatják az emberi létezés mélyebb jelentését és célját.
Fontos megjegyezni, hogy minden olvasó más módon reagálhat Dosztojevszkij prózájára, és a hatások egyéni élményeken és érdeklődésen alapulnak. Egyes emberek számára Dosztojevszkij művei megvilágítóak és inspirálóak lehetnek, míg mások számára megterhelőek vagy provokatívak lehetnek."
Az emberi szabad akarat: Dosztojevszkij nagy hangsúlyt fektetett az emberi szabad akarat és az erkölcsi felelősség fontosságára. Véleménye szerint az ember szabadon választhat a jón és a rossz között, és ennek következményeit el kell viselnie. A megbocsátás és a szeretet ereje: Dosztojevszkij műveiben gyakran megjelenik a megbocsátás és a szeretet fontossága. Véleménye szerint a szeretet és az emberségesség hatalmas ereje képes átalakítani az embereket, még a legnagyobb bűnösöket is. A vallás és a hit: Dosztojevszkij mélyen vallásos ember volt, és műveiben gyakran foglalkozott a vallásos témákkal. A hit ereje és a vallásos tapasztalatok fontossága számára kulcsfontosságú volt a személyes és társadalmi átalakuláshoz. Az emberi szenvedés és az emberi lélek mélysége: Dosztojevszkij műveiben sokszor felfedezhető az emberi szenvedés témája. Meggyőződése szerint az emberi szenvedés mélyén található igazságok, és csak a szenvedés által válik az ember igazán emberivé. Társadalmi igazságtalanság és a politikai rendszer problémái: Dosztojevszkij élesen bírálta a korabeli társadalmi rendszert és az egyenlőtlenségeket. Műveiben gyakran ábrázolta a szegénységet, a társadalmi kirekesztést és a politikai korruptságot.
Az író mélyfehér szövegében tulajdonképpen a sebészkés könyörtelenségével rajzol erkölcsi portrét a társas együttllétezésrre képtelen emberről.
Mondják, hogy a kolozsvári egyetem bölcsészkarán volt olyan lány, aki Dosztojevszkijt olvasva kórházba került. A diákot orvosi tanácsra eltiltották a Dosztojevszkkij-témától. Miben áll Dosztojevszkij prózájának a hatása? -- kérdeztem kutatóan az AI-t, a legnagyobb, ugyanakkor leggyorsabb könyvészetet.
"Dosztojevszkij prózájának jelentős hatása van az olvasókra, és számos különböző módon befolyásolhatja őket. Az alábbiakban néhány példa található Dosztojevszkij műveinek hatásaira:
Pszichológia és emberi természet: Dosztojevszkij műveiben az emberi psziché mélyrétegeibe hatol, és részletesen bemutatja az emberi lélek komplexitását. Olvasása során az emberek megérthetik és jobban érzékelhetik az emberi gondolatok és érzések mélységét, az erkölcsi dilemmákat és a belső konfliktusokat.
Etikai és morális kérdések: Dosztojevszkij művei gyakran foglalkoznak erkölcsi és morális kérdésekkel, és megkérdőjelezik a társadalmi normákat és az etikai elveket. Olvasása során az emberek elgondolkodhatnak a jó és rossz, a bűn és bűnhődés kérdésein, és feltehetik a kérdést, hogy mi tesz valakit valóban jó vagy rossz emberré.
Lélektani elemzések és karakterfejlődés: Dosztojevszkij kiemelkedően kidolgozott karaktereket teremt, akik valóságosak és összetettek. A műveiben az olvasók betekintést nyernek a karakterek gondolataiba, motivációiba és érzelmeibe, és követhetik a karakterek fejlődését és átalakulását a történet során.
Társadalmi és politikai kérdések: Dosztojevszkij művei gyakran kritikával illetik a társadalmat és a politikai rendszereket. Az olvasás során az emberek elgondolkodhatnak a társadalmi igazságtalanságról, a hatalommal való visszaélésekről és a politikai rendszerek korrupciójáról.
Lelkiismeret és vallás: Dosztojevszkij számos művében foglalkozik a lelkiismeret és a vallás kérdéseivel. Az olvasók elmerülhetnek a vallásos és filozófiai elmélkedésekben, és megfontolhatják az emberi létezés mélyebb jelentését és célját.
Fontos megjegyezni, hogy minden olvasó más módon reagálhat Dosztojevszkij prózájára, és a hatások egyéni élményeken és érdeklődésen alapulnak. Egyes emberek számára Dosztojevszkij művei megvilágítóak és inspirálóak lehetnek, míg mások számára megterhelőek vagy provokatívak lehetnek."
