Józsa István
MIKLÓS JÁNOS MŰVÉSZETÉRŐL

         Tiszta, erős színek, tömbös építkezés -- Miklós János kompozíciói őserőt, harsány életörömöt sugároznak.

         ''Száz  rajz -- O sută desene -- Hundred Drawings'' címmel jelent meg az 1985 -- 2O1O között készült műveinek válogatása.  A képeken az erdélyi táj és embere, néhány, a minimálisan szükséges vonallal megrajzolva. Vonal, a vonal -- matematikailag azoknak a pontoknak az összessége, , amelyeket papírra vetünk.Művészileg már nemcsak,  hanem két felület érintkezése.  A grafikus vonalai végül is felületeket, illetve tereket formáznak. Így egyetlen jelben mond el egy egész történetet,  teremt világot.  Az ábrázolt történet egyetlen releváns helyzetét kiemelve,  egész folyamatot egyetlen képbe átkódolni -- Miklós János illusztrátorként  megtanulta ezt. ''A grafikák a miniatűrök nyelvén szólnak egyszerű, tömör, tiszta válaszokkal kell ámulatba ejteni a kérdezőt,  szóljon a középkor rejtélyes világáról, beszéljen a Biblia nyelvén,  fogalmazzon emberi arcokról  vagy Don Quijote szélmalomharcáról, énekeljen meg templomot,  vagy épp női ruhátlanságot.'' -- írja Balla Tünde újságíró. A képeken magyar legendák, görög mítoszok, a Biblia  alakjai és történetei -- úgy, hogy a grafikus behelyettesíti azokat erdélyi emberekkel, tájakkal, falu- és városrészletekkel, motívumokkal, jelképekkel. A képek letisztultak, erőteljesek, spontának, értékel Negoiţă Lăptoiu. Végül is: a képeken balladás Erdély világát ismerjük fel.  A ballada líra, epika és dráma is egyszerre, ennek felel meg a grafikák balladai atmoszférája.

         Lendületes ecsetvonások, erős színek  -- Miklós János festményeinek képszerkesztési sajátossága ugyanez a térformázás. A kiválasztott tájkivágást felosztja tömbökre, majd a tömböket mintegy egymás elé helyezve építi fel a képet. Absztrakt mű születését követjük. ''(...) ahol új formák születnek és halnak meg, mintha az alkotás lendületes folyamata a szemünk előtt játszódna le -- írja Jakobovitsa Miklós festőművész. A kompozíció még világosan visszautal arra a témára, amelyet megjelenít, de már elszakadt attól. Azáltal, hogy a festő az egymás mellé-elé helyezett tömböket elmozdítja,  és így az egyes kompozíciós elemeket ki is emeli természetes környezetükből, és újba helyezi.  Stílusa az absztrakt expresszionizmus formanyelvéhez közelkít --  írja Gurzó K. Enikő művészettörténész. Ugyanakkor szürrealista  világteremtő lendület fogja hevíteni, sugárzóvá tenni a képet.