Józsa István
ÓDA A PIROS LÁDÁHOZ
A múlt szálai összefonódnak az emlékezet mélységeiben, hozva magukkal olyan történeteket és pillanatokat, amelyek egykoron látható valóság voltak, de idővel átalakultak valami másba. A kolozsvári egyetem bölcsészkarának első emeletén, a folyosónak egy eldugott sarkában, egy piros tűzoltóláda állt, merev és fontos jelenlétével. Az előírások szerint ott állt, mint egy megingathatatlan őrzővéd, készen állva a védelemre. Az idő azonban lassan elmosott minden látható nyomot, és a láda már régóta nincs ott. Mégis, az emberek a mai napig emlegetik "a piros ládát", mintha ott állna továbbra is, valóságosan és megfoghatóan.
Ez a helyszín, amely immár csak a nevében létezik, egy olyan jelenséget rejt, amely mélyen beivódott a környezetbe és a közösség tudatába. Köztudott, közismert, mégis sokan csak elhaladnak mellette anélkül, hogy észrevennék, mi is rejlik mögötte. Az emberek az automatizmusok szintjén használják ezt a fogalmat, úgynevezett "kéz nélküli" módon. Az emberi természet része lett, egyfajta fogalommá vált, amelyet már nem kell magyarázni vagy részletezni. A piros láda említése magában hordozza azt a gazdag tartalmat, amely régen ott volt, és most már csak a nevében él tovább.
E helyszínnek több jelentősége van, mint elsőre gondolnánk. A találkozások helyszíne volt, ahol emberek összejöttek, és beszélgetések zajlottak. Egyfajta központi térként működött, ahol élmények, ötletek és érzelmek cseréltek gazdát. Az évek során azonban ez a funkció már nem kötődik szorosan egy fizikai helyhez. A "piros láda" mára már olyan sok mindent jelent, hogy akár egy kávézót, egy baráti összejövetelt vagy bármi olyat is, ahol az emberek találkozhatnak és megoszthatják gondolataikat.
Merénylet ! Állítólag valaki …felnyitotta a ládát. És mit talált? Volt olyan F22-es, aki leült rá, és volt olyan szevasz hétszer, aki felült. (…)
A vizsga, az vizsga.
A "piros láda" emellett szimbólummá is vált. Az ilyen jelképek hatalmas mélységet hordoznak magukban, melyek messze túlnőnek az eredeti kontextuson. Gondoljunk csak a francia jakobinus mozgalomra, amely egy egyszerű kávéházi beszélgetéssel indult el, majd az egész világot megrengető forradalommá vált. Az erdélyi magyar kulturális élet is a piros láda körül szerveződik. Ez az a pont, ahol az erővonalak elindulnak és ahová mindig visszatérnek. Generációk nőttek fel és tanultak itt, ahol az idő múlásával a helyszín fizikai megléte háttérbe szorult, de a jelentése és szerepe mélyen beágyazódott a közösség szívébe és lelkébe.
E "piros láda" nem csupán egy láda, amely régen az egyetem folyosóján állt. Az "Óda a piros ládához" egyfajta időutazás, amely visszavezet minket a múltba, ugyanakkor rávilágít arra, hogyan alakul át egy egyszerű tárgy vagy helyszín valami sokkal nagyobbra és mélyebbre. E történet a közösségek emlékezetét és összetartó erejét hivatott megmutatni, valamint rámutat arra, hogy milyen fontosak azok a helyek és fogalmak, amelyek már csak a nevükben élnek tovább, mégis mélyen formálják a környezetünket és életünket.
Mondják, hogy a piros láda újra ott van. Ott van! Van! Csak -- arrább tették, a sarokból a folyosóra, és most ott hegyel a Brassai, a szomszéd terem előtt. Rendületlenül.
Akárhogy is, a tény parádés szimbólumok gondolati terén nem változtathat.
Ez a helyszín, amely immár csak a nevében létezik, egy olyan jelenséget rejt, amely mélyen beivódott a környezetbe és a közösség tudatába. Köztudott, közismert, mégis sokan csak elhaladnak mellette anélkül, hogy észrevennék, mi is rejlik mögötte. Az emberek az automatizmusok szintjén használják ezt a fogalmat, úgynevezett "kéz nélküli" módon. Az emberi természet része lett, egyfajta fogalommá vált, amelyet már nem kell magyarázni vagy részletezni. A piros láda említése magában hordozza azt a gazdag tartalmat, amely régen ott volt, és most már csak a nevében él tovább.
E helyszínnek több jelentősége van, mint elsőre gondolnánk. A találkozások helyszíne volt, ahol emberek összejöttek, és beszélgetések zajlottak. Egyfajta központi térként működött, ahol élmények, ötletek és érzelmek cseréltek gazdát. Az évek során azonban ez a funkció már nem kötődik szorosan egy fizikai helyhez. A "piros láda" mára már olyan sok mindent jelent, hogy akár egy kávézót, egy baráti összejövetelt vagy bármi olyat is, ahol az emberek találkozhatnak és megoszthatják gondolataikat.
Merénylet ! Állítólag valaki …felnyitotta a ládát. És mit talált? Volt olyan F22-es, aki leült rá, és volt olyan szevasz hétszer, aki felült. (…)
A vizsga, az vizsga.
A "piros láda" emellett szimbólummá is vált. Az ilyen jelképek hatalmas mélységet hordoznak magukban, melyek messze túlnőnek az eredeti kontextuson. Gondoljunk csak a francia jakobinus mozgalomra, amely egy egyszerű kávéházi beszélgetéssel indult el, majd az egész világot megrengető forradalommá vált. Az erdélyi magyar kulturális élet is a piros láda körül szerveződik. Ez az a pont, ahol az erővonalak elindulnak és ahová mindig visszatérnek. Generációk nőttek fel és tanultak itt, ahol az idő múlásával a helyszín fizikai megléte háttérbe szorult, de a jelentése és szerepe mélyen beágyazódott a közösség szívébe és lelkébe.
E "piros láda" nem csupán egy láda, amely régen az egyetem folyosóján állt. Az "Óda a piros ládához" egyfajta időutazás, amely visszavezet minket a múltba, ugyanakkor rávilágít arra, hogyan alakul át egy egyszerű tárgy vagy helyszín valami sokkal nagyobbra és mélyebbre. E történet a közösségek emlékezetét és összetartó erejét hivatott megmutatni, valamint rámutat arra, hogy milyen fontosak azok a helyek és fogalmak, amelyek már csak a nevükben élnek tovább, mégis mélyen formálják a környezetünket és életünket.
Mondják, hogy a piros láda újra ott van. Ott van! Van! Csak -- arrább tették, a sarokból a folyosóra, és most ott hegyel a Brassai, a szomszéd terem előtt. Rendületlenül.
Akárhogy is, a tény parádés szimbólumok gondolati terén nem változtathat.
