Józsa István
PÜSKI SÁNDOR
NEW YORK -- BUDAPEST
A Püski név nemcsak az amerikai magyar könyvkiadás csúcsát képviseli. Jelentős státust fémjelez az az összmagyar könyvkiadás keretei között is. Püski Sándor 1992. július 3-4-én Kolozsváron utazott át, ez alkalommal készítettük vele az alábbi beszélgetést:
--Milyen kapcsolatai voltak és vannak önnek a romániai magyarsággal?
--A negyvenes években jártunk ide rendszeresen. Annak idején erdélyi írók könyvét is kiadtam. Szabédi Lászlóét, Asztalos Istvánét, Nagy Istvánét, Balázs Ferencét, Bözödi Györgyét. Könyvnapok alkalmából irodalmi estéket rendeztünk, azokban a háborús időkben az erdélyi magyarság majdnem több könyvünket vette meg, mint a hazai olvasóközönség. Amerikában tulajdonképpen folytattuk ezt a munkát. Mikor hetvenben kikerültünk, megkezdtük a könyvterjesztés mellett az irodalmi estek szervezését magyar településeken. Az első évben hazulról az erdélyi származású Jancsó Adrienne-t hívtuk meg. Balladákat adott elő. Béres Ferenc népdalénekes egy lantművésszel lépett fel. 73-ban Sütő Andrással már egy héttagú erdélyi csoport került ki.
--Milyen városokban rendeztek találkozót?
--Majdnem húsz helyre utaztunk egy kis busszal. Afféle vándorkörút volt az, vittünk könyveket is, és a magyar településeken irodalmi esteket tartottunk New Yorktól Miamiig, fel Torontóig és Chicagótól Clevelandig. Minden nagyobb magyar településen megfordultunk. Azon igyekeztünk, hogy a hazaiaknak megmutassuk Amerikát, azonkívül barátságot köthessenek. A kapcsolatok azóta is tartanak.
--Milyenek a kapcsolatai az itteni magyar könyvkiadással?
--Hetvenben azért mentem ki Amerikába, mert itt az ötvenes államosítás után sehogy sem tudtam a publikálásban a magam kedve szerint venni. New Yorkban kezdtem újra a magyar könyvkiadást és -terjesztést, és mihelyt otthon a lehetőségek megnyíltak, újra megtörtént ez a politikai változás, akkor hazajöttünk. Nyolcvankilenc elején indítottuk újra kiadónkat, hazahoztuk kinti könyveinket és azóta több mint hetven kötetet adtunk ki.
--Tekinthetjük úgy, hogy a Püski Kiadó áthelyezte központját New Yorkból Budapestre?
--Igen. És amennyiben energiánk és anyagi lehetőségeink engedik, mindenképpen szeretném, hogy a hazai magyar könyvkiadásban is részt vegyek és együttműködjek a szomszéd államok kiadóival. Erdélyi kapcsolataim is vannak: nemrég jelent meg nálunk Farkas Árpád versgyűjteménye, a marosvásárhelyi pogromról egy képbeszámolót állítottunk össze, és több új kiadvány megjelentetését vagy legalábbis terjesztését tervezem. Ha megindul az itteni magyar könyvkiadás, szeretnénk könyvet könyvért cserélni, az ittenieket ott, azokat pedig itt terjeszteni. Ez volna a kapcsolattartás legegyszerűbb módja, mert hát más lehetőség egyelőre nincs. Pénzügyileg nem tudunk semmit lebonyolítani másképp, mert a valutaárfolyamok kedvezőtlenül alakulnak, és egyáltalán a könyvesbolt hálozat kialakulatlan.
--Milyen képe van Önnek a nyolcvankilenc utáni romániai könyvkiadásról?
--Nagyon kevés könyvet láttam, tudtommal nem is jelent meg sok. Az itteni írók Pesten elérhető könyveit ismerem. Hiszen, ha volna elég, akkor nem volna probléma a csere. Az Erdélyi Múzeum került át pár hónappal ezelőtt, a Benkőék új folyóirata. A többi folyóiratot is terjeszteni próbáljuk, de hát egyelőre nem kielégítő eredménnyel. Én nem is jártam Erdélyben rég, azt hiszem hetvenhétben voltam itt utoljára. Hetvennégy-hetvenöt között, a romániai könyvközpont vendégeként, vagy kétszer fordultam meg Bukarestben, mert akkor elég sok itteni magyar kiadványt vittünk ki Amerikába, s egy darabig ez ment is. Különösen akkor merült fel az erdélyi írók könyveinek eladási lehetősége, amikor amerikai útjukról visszatértek. Mintegy négy évig ment is zavartalanul a dolog, a Kriterionnal álltunk közvetlen kapcsolatban, de a román könyvközpontnak fizettünk. Végül aztán olyan rossz feltételeket szabtak,hogy elsősorban anyagilag nem lehetett eredményesen tovább folytatni a munkát.
--Mi a célja a mostani látogatásának?
--Hát azonkívül, hogy a régi barátaimmal találkozom, szeretném felmérni a könyvterjesztési lehetőségeket: milyen sajtóvállalkozások vannak, mit tudunk segíteni a határon túl és itt.
--Milyen formában élhetne ez az új kapcsolat?
--Lehet úgy is, hogy egyszerűen cserealapon, de elképzelhető vegyesvállakozás formájában, ahogy Szlovákiában alakítottuk ki, tavaly ősszel. Szlovákiában vegyesvállalatot hoztunk létre Kassa és Rozsnyó között, egy kis magyar városban, Sepsiben, Kassától nyugatra. Innen aztán ellátjuk a szlovákiai magyar vidékeket. Már több tonna könyvet vittünk át hazai kiadványokból, ott meg is indult jobban a kiadás, az eladással a Madách és több kisebb kiadó próbálkozik. Megvan a csere és a közvetlen szállítás lehetősége is, mert egyszerűen át tudják utalni a kellő pénzösszeget a mai valutáris körülmények között. Jelenleg itt ez még nem lehetséges. Csereárut kellene szerezni ahhoz, hogy kereskedelmi mennyiségben tudjunk könyveket áthozni. Ennek a lehetőségeit szeretnénk kivizsgálni. Biztos vagyok benne, hogy most is jó piaca lehet itt a magyar könyveknek.
--Ha azt kérdezem, hogy ez lenne tehát egy politikai tényezők által valóban nem korlátozott, valóban összmagyar könyvkiadás és -terjesztés születésének útja, akkor...
--Romániai magyar szerzőket továbbra is szívesen adok ki, amennyire a körülmények, majd megengedik. Egyelőre a régi kiadványokat újítanám fel – például Balázs Ferenctől a Rög alatt-ot mi adtuk ki annak idején –, a régi magyar irodalomból sok mindent lehetne és kellene kiadni. A magyar könyvesboltok helyzete Magyarországon is kialakulatlan, magánkézbe adás most van folyamatban. Egy jó év rámegy, mire ott működőképes lesz elégséges számú könyvesbolt. Jelenleg ott is nehezen megy, és a jó, étékes anyagra kevés az a vevő, akiket Pesten elérünk. A vidéket még nem tudtuk bekapcsolni, ez a hálozat nem elég kiterjedt mód ehhez. Azt sem tudjuk, hogy a 600 magyar könyvesboltból marad-e kétszáz. Melyik lesz az, és hogyan fog működni. Alig lehet még rájuk építeni. Legalább egy év, mire alapot képezhetnek egy új felvevő piac megteremtéséhez.
--Hová látogat még Erdélyben?
--Kolozsvárról Vásárhelyre megyünk, Udvarhelyre, Csíkszeredába, Sepsiszentgyörgyre, esetleg Kézdivásárhelyre, visszafelé pedig Temesvárra, Aradra, Nagyváradra. Felmérjük a magyar könyvesboltok helyzetét, találkozunk, ismerkedünk a leendő partnerekkel. Remélem, hogy egy jó fél éven belül sikerül a kapcsolatokat kialakítani, különösen, ha a lej értékcsökkenése megállapodik egy bizonyos határnál, és végezhetünk már elszámolásokat lejben és forintban. Akkor nagyobb a kereskedelmi és jogi lehetősége annak, hogy tartós legyen ez a kapcsolat, és ne csak esetleges cserére épüljön.
1992
