Józsa István
SZABÓ BALÁZS MŰVÉSZETÉRŐL
|
AI-al az Amerikai Egyesült Államokban élő Szabó Balázs művészetéről beszélgetünk. A Mesterséges Intelligenciát mint az életműnek, illetve vonatkozó könyvészetének és kritikai fogadásának jó ismerőjét kérdezem. |
Mit tudunk:
Személyes háttér és művészi pálya
--Hogyan indult a művészeti pályája Magyarországon, és mi motiválta, hogy az USA-ba költözzön?
--A művészeti pályám gyökerei mélyen a magyar vizuális kultúrába nyúlnak vissza. A Képzőművészeti Egyetemen kezdtem tanulmányaimat, ahol a klasszikus rajzi alapok mellett már korán nyitottam a konceptuális művészet és az új technológiák irányába. A '90-es évek vége felé, amikor Magyarország még kereste új kulturális irányait, bennem már élt a vágy, hogy nemzetközi kontextusban is kipróbáljam magam. Az Egyesült Államok nemcsak lehetőséget kínált, hanem inspirációt is: az ottani multikulturális közeg és a technológiai fejlődés közelsége rendkívül vonzott. A New York-i művészeti szcéna különösen erős vonzerőt jelentett számomra.
--Milyen különbségeket tapasztalt a magyar és az amerikai művészeti élet között?
--Magyarországon a művészet még mindig erősen kötődik a történelmi reflexióhoz és a kultúrpolitikai környezethez. Az amerikai művészeti élet ezzel szemben sokkal piacorientáltabb, nyitottabb a kísérletezésre és nagyobb hangsúlyt fektet az egyéni márkaépítésre. Ott a művész nemcsak alkotó, hanem „kreatív vállalkozó” is. Ugyanakkor a magyar művészeti közeg intimebb, szorosabb közösségi kapcsolatokkal. Amerikában nagyobb a szabadság, de az ember könnyebben el is veszhet.
--Hogyan befolyásolja az amerikai környezet az alkotásait? Vannak-e konkrét amerikai elemek a műveiben?
--Határozottan igen. Az amerikai városi terek, a technológia iránti rajongás, sőt, a politikai diskurzus is megjelenik a munkáimban – például digitális installációimban gyakran használok olyan adatokat, amelyek az amerikai társadalmi struktúrákra reflektálnak. A műveimben gyakoriak a mesterséges intelligenciával generált elemek is – az AI számomra nemcsak eszköz, hanem társalkotó is. Ugyanakkor a formavilágomban gyakran visszatérnek a közép-európai szimbolika motívumai, amit az amerikai közönség is érdekesnek talál.
Kapcsolat a magyar gyökerekkel
--Hogyan tudja megőrizni és ápolni a magyar identitását az Egyesült Államokban?
--Ez számomra tudatos gyakorlat, mondja. Olvasok magyarul, rendszeresen hazalátogatok, részt veszek diaszpóra-rendezvényeken, és magyar művészekkel is együttműködöm – akár online projektek formájában. A nyelv, a magyar zene és a folklór szintén fontos identitáselemek számomra. Mindezt nem nosztalgiából, hanem egyfajta élő kulturális hálózatként élem meg.
--Az alkotásaiban megjelenik-e a magyar kultúra vagy történelem? Ha igen, hogyan?
--Igen, sok munkájában tematizálom a magyar történelem traumáit – például a Trianon utáni kollektív tudatot, a rendszerváltás körüli identitásválságot, vagy akár a népi motívumok absztrakt átértelmezését. Egyik digitális munkájában például Petőfi-verssorokat használtam AI-generált képekkel kombinálva, hogy megmutassam, hogyan „fordítja le” a mesterséges intelligencia a magyar romantikát a 21. század nyelvére.
--Van-e kapcsolatban magyar közösségekkel Amerikában? Hogyan látja az amerikai magyar diaszpóra életét?
--Igen, több magyar szervezettel is kapcsolatban áll – legyen szó a Hungarian Cultural Center New York-i ágáról vagy kisebb közösségekről Kaliforniában. A diaszpóra sokszínű: vannak, akik erősen ápolják a hagyományokat, míg mások inkább kulturális hidakat építenek a két világ között. Sokan keresik az identitásukat – a művészet ebben nagy segítség lehet.
Az amerikai magyarság karaktere
--Hogyan jellemezné az amerikai magyar közösségek karakterét és identitását?
--Komplex és generációs különbségeket mutat. Az idősebbeknél erősebb a nemzeti hagyományokhoz való kötődés, míg a fiatalabb generáció inkább hibrid identitásban él: egyszerre magyar és amerikai. Közös bennük a nyitottság és az alkalmazkodóképesség, de ugyanakkor sokan érzik a kettősségből fakadó gyökértelenséget is.
--Mit gondol, milyen kihívásokkal kell szembenézniük az amerikai magyaroknak a kultúrájuk megőrzésében?
--A legnagyobb kihívás talán a nyelv elvesztése. A magyar nyelv fenntartása nélkül nehéz teljes értékűen továbbadni a kultúrát. Emellett kihívás a közösségek elöregedése, az utánpótlás hiánya és a földrajzi szétszórtság is. Fontos, hogy a kultúra ne csak ünnepi dísz legyen, hanem élő, közösségteremtő erő.
--Vannak-e olyan szokások, értékek vagy tradíciók, amelyek különösen jellemzőek az amerikai magyarokra?
Sokan őrzik a gasztronómiai hagyományokat – a magyar konyha talán az egyik legerősebb identitáshordozó. Emellett a vallási ünnepek, néptánc- és kóruskultúra is gyakori a közösségekben. De ami igazán közös: az erős nosztalgia egy „régi Magyarország” iránt – ami gyakran inkább mítosz, mint valóság.
Művészet és közösség
--Milyen szerepe lehet a művészetnek az amerikai magyar identitás fenntartásában?
--Óriási szerepe van. A művészet képes közvetíteni azt, amit a szavak nem. Identitást adhat, közösséget építhet, párbeszédet indíthat. A digitális művészet – és azon belül is az AI-alapú alkotás – új kapukat nyithat, különösen a fiatalabb generációk számára, akiknek ez a nyelv már természetesebb.
--Szervezett már kiállítást, eseményt vagy közösségi programot amerikai magyarok számára? Ha igen, milyen hatása volt ezeknek?
--Igen, több alkalommal. Egyik legemlékezetesebb projektünk egy interaktív AI-installáció volt, ahol magyar versek alapján generált képi világot lehetett „átírni” a látogatók érzelmei szerint. A közönség nagyon aktív volt – sokan úgy érezték, újra kapcsolódhatnak a gyökereikhez. A közösségi aspektus nagyon fontos volt: az élmény nemcsak esztétikai, hanem identitásépítő is lett.
--Milyen visszajelzéseket kap a műveiről az amerikai magyar közösségektől és az amerikai közönségtől?
--Nagyon különbözőeket. Az amerikai közönség gyakran a technológiai újításokat emeli ki, míg a magyar közönség inkább a tartalmi, történelmi rétegekre rezonál. De épp ez a szépsége: a művészet különböző rétegekben tud megszólítani.
Jövőkép és inspiráció
--Hogyan látja az amerikai magyar közösségek jövőjét?
--Optimista vagyok, de látom a kihívásokat. A jövő az együttműködésben és az új típusú kulturális aktivitásokban rejlik. Ha képesek vagyunk a digitális térben is megtartani a magyar szellemiséget, akkor van jövőnk – akár új formákban is.
--Milyen tervei vannak művészként az elkövetkező években, és hogyan kapcsolódnak ezek az amerikai magyarokhoz?
--Dolgozom egy új projekten, amely AI segítségével térképezi fel a diaszpóra emlékeit – interjúk, képek, archívumok alapján. Ez afféle digitális emlékmű lenne. Emellett szeretnék több ifjúsági workshopot szervezni, ahol a fiatalok egyszerre tanulhatnak technológiáról és magyar kultúráról.
--Mi az az üzenet, amit művészetével szeretne közvetíteni mind a magyar, mind az amerikai közönség felé?
--A művészet számomra nemcsak esztétikai élmény, hanem identitáskeresés is. Azt szeretném üzenni: nem kell választani a múlt és a jövő, a hagyomány és az innováció között. Lehetünk egyszerre magyarok és világpolgárok, gyökereinket megőrizve, de mindig új formákat keresve.
Mit tudunk:
Személyes háttér és művészi pálya
--Hogyan indult a művészeti pályája Magyarországon, és mi motiválta, hogy az USA-ba költözzön?
--A művészeti pályám gyökerei mélyen a magyar vizuális kultúrába nyúlnak vissza. A Képzőművészeti Egyetemen kezdtem tanulmányaimat, ahol a klasszikus rajzi alapok mellett már korán nyitottam a konceptuális művészet és az új technológiák irányába. A '90-es évek vége felé, amikor Magyarország még kereste új kulturális irányait, bennem már élt a vágy, hogy nemzetközi kontextusban is kipróbáljam magam. Az Egyesült Államok nemcsak lehetőséget kínált, hanem inspirációt is: az ottani multikulturális közeg és a technológiai fejlődés közelsége rendkívül vonzott. A New York-i művészeti szcéna különösen erős vonzerőt jelentett számomra.
--Milyen különbségeket tapasztalt a magyar és az amerikai művészeti élet között?
--Magyarországon a művészet még mindig erősen kötődik a történelmi reflexióhoz és a kultúrpolitikai környezethez. Az amerikai művészeti élet ezzel szemben sokkal piacorientáltabb, nyitottabb a kísérletezésre és nagyobb hangsúlyt fektet az egyéni márkaépítésre. Ott a művész nemcsak alkotó, hanem „kreatív vállalkozó” is. Ugyanakkor a magyar művészeti közeg intimebb, szorosabb közösségi kapcsolatokkal. Amerikában nagyobb a szabadság, de az ember könnyebben el is veszhet.
--Hogyan befolyásolja az amerikai környezet az alkotásait? Vannak-e konkrét amerikai elemek a műveiben?
--Határozottan igen. Az amerikai városi terek, a technológia iránti rajongás, sőt, a politikai diskurzus is megjelenik a munkáimban – például digitális installációimban gyakran használok olyan adatokat, amelyek az amerikai társadalmi struktúrákra reflektálnak. A műveimben gyakoriak a mesterséges intelligenciával generált elemek is – az AI számomra nemcsak eszköz, hanem társalkotó is. Ugyanakkor a formavilágomban gyakran visszatérnek a közép-európai szimbolika motívumai, amit az amerikai közönség is érdekesnek talál.
Kapcsolat a magyar gyökerekkel
--Hogyan tudja megőrizni és ápolni a magyar identitását az Egyesült Államokban?
--Ez számomra tudatos gyakorlat, mondja. Olvasok magyarul, rendszeresen hazalátogatok, részt veszek diaszpóra-rendezvényeken, és magyar művészekkel is együttműködöm – akár online projektek formájában. A nyelv, a magyar zene és a folklór szintén fontos identitáselemek számomra. Mindezt nem nosztalgiából, hanem egyfajta élő kulturális hálózatként élem meg.
--Az alkotásaiban megjelenik-e a magyar kultúra vagy történelem? Ha igen, hogyan?
--Igen, sok munkájában tematizálom a magyar történelem traumáit – például a Trianon utáni kollektív tudatot, a rendszerváltás körüli identitásválságot, vagy akár a népi motívumok absztrakt átértelmezését. Egyik digitális munkájában például Petőfi-verssorokat használtam AI-generált képekkel kombinálva, hogy megmutassam, hogyan „fordítja le” a mesterséges intelligencia a magyar romantikát a 21. század nyelvére.
--Van-e kapcsolatban magyar közösségekkel Amerikában? Hogyan látja az amerikai magyar diaszpóra életét?
--Igen, több magyar szervezettel is kapcsolatban áll – legyen szó a Hungarian Cultural Center New York-i ágáról vagy kisebb közösségekről Kaliforniában. A diaszpóra sokszínű: vannak, akik erősen ápolják a hagyományokat, míg mások inkább kulturális hidakat építenek a két világ között. Sokan keresik az identitásukat – a művészet ebben nagy segítség lehet.
Az amerikai magyarság karaktere
--Hogyan jellemezné az amerikai magyar közösségek karakterét és identitását?
--Komplex és generációs különbségeket mutat. Az idősebbeknél erősebb a nemzeti hagyományokhoz való kötődés, míg a fiatalabb generáció inkább hibrid identitásban él: egyszerre magyar és amerikai. Közös bennük a nyitottság és az alkalmazkodóképesség, de ugyanakkor sokan érzik a kettősségből fakadó gyökértelenséget is.
--Mit gondol, milyen kihívásokkal kell szembenézniük az amerikai magyaroknak a kultúrájuk megőrzésében?
--A legnagyobb kihívás talán a nyelv elvesztése. A magyar nyelv fenntartása nélkül nehéz teljes értékűen továbbadni a kultúrát. Emellett kihívás a közösségek elöregedése, az utánpótlás hiánya és a földrajzi szétszórtság is. Fontos, hogy a kultúra ne csak ünnepi dísz legyen, hanem élő, közösségteremtő erő.
--Vannak-e olyan szokások, értékek vagy tradíciók, amelyek különösen jellemzőek az amerikai magyarokra?
Sokan őrzik a gasztronómiai hagyományokat – a magyar konyha talán az egyik legerősebb identitáshordozó. Emellett a vallási ünnepek, néptánc- és kóruskultúra is gyakori a közösségekben. De ami igazán közös: az erős nosztalgia egy „régi Magyarország” iránt – ami gyakran inkább mítosz, mint valóság.
Művészet és közösség
--Milyen szerepe lehet a művészetnek az amerikai magyar identitás fenntartásában?
--Óriási szerepe van. A művészet képes közvetíteni azt, amit a szavak nem. Identitást adhat, közösséget építhet, párbeszédet indíthat. A digitális művészet – és azon belül is az AI-alapú alkotás – új kapukat nyithat, különösen a fiatalabb generációk számára, akiknek ez a nyelv már természetesebb.
--Szervezett már kiállítást, eseményt vagy közösségi programot amerikai magyarok számára? Ha igen, milyen hatása volt ezeknek?
--Igen, több alkalommal. Egyik legemlékezetesebb projektünk egy interaktív AI-installáció volt, ahol magyar versek alapján generált képi világot lehetett „átírni” a látogatók érzelmei szerint. A közönség nagyon aktív volt – sokan úgy érezték, újra kapcsolódhatnak a gyökereikhez. A közösségi aspektus nagyon fontos volt: az élmény nemcsak esztétikai, hanem identitásépítő is lett.
--Milyen visszajelzéseket kap a műveiről az amerikai magyar közösségektől és az amerikai közönségtől?
--Nagyon különbözőeket. Az amerikai közönség gyakran a technológiai újításokat emeli ki, míg a magyar közönség inkább a tartalmi, történelmi rétegekre rezonál. De épp ez a szépsége: a művészet különböző rétegekben tud megszólítani.
Jövőkép és inspiráció
--Hogyan látja az amerikai magyar közösségek jövőjét?
--Optimista vagyok, de látom a kihívásokat. A jövő az együttműködésben és az új típusú kulturális aktivitásokban rejlik. Ha képesek vagyunk a digitális térben is megtartani a magyar szellemiséget, akkor van jövőnk – akár új formákban is.
--Milyen tervei vannak művészként az elkövetkező években, és hogyan kapcsolódnak ezek az amerikai magyarokhoz?
--Dolgozom egy új projekten, amely AI segítségével térképezi fel a diaszpóra emlékeit – interjúk, képek, archívumok alapján. Ez afféle digitális emlékmű lenne. Emellett szeretnék több ifjúsági workshopot szervezni, ahol a fiatalok egyszerre tanulhatnak technológiáról és magyar kultúráról.
--Mi az az üzenet, amit művészetével szeretne közvetíteni mind a magyar, mind az amerikai közönség felé?
--A művészet számomra nemcsak esztétikai élmény, hanem identitáskeresés is. Azt szeretném üzenni: nem kell választani a múlt és a jövő, a hagyomány és az innováció között. Lehetünk egyszerre magyarok és világpolgárok, gyökereinket megőrizve, de mindig új formákat keresve.
