Józsa István
SZONÁTA SZEGEKRE ÉS LÁNCOKRA
Játék? Végül is a Szóló szonáta sátáni hegedűse is... játszik...
Sipos László festő, grafikus kompozícióin olyan képtereket épít, amelyekben a legegyszerűbb alapmotívunok, a mindennapi tárgyak, szegek, fogók, palackok, biztostűk, csatok, láncszemek dráma, cirkusz táncosai lesznek, világszervező elemmé válnak. Axis mundi a fogó, sorsszimbólum a biztostű. A Költő fekete zongorával játszotta, képszerűsítette az élet melódiáját, Sipos László tárgyak menetelését, táncát játékát, danse macabre-ját követi. A folyamatot, ahogy végül nagyobb rendszerré épülnek. "Hangos" képek ezek.és nemcsak a szegek, láncok, tűk, fogók idézte fémeshangképzet miatt vagy annak hangsúlyozott hiányával. A képszerűsített gondolat erejét fokozza így, "(...) képeiben a gondolat mint látvány hat a nézőre" -- írja Szilágyi Júlia kritikus a festő kolozsvári, l9xx július-augusztusi kiállításának katalógusában. Sipos László maga pedig már pályája elején kijelentette, hogy "Nem tetszeni: hatni akarok."
Festménye, grafikája egy-egy történet, végül is a történet, ahogy a csoda felépül. És ugye, sok van, mi csodálatos, de az ember az, mi legcsodálatosabb.
Ki hát ez az ember?
Az erdélyi művészet térképét követve a kolozsvári iskolát képviseli. Kolozsvár szellemi erőtere nyilván külön téma lehetne, a kolozsvári művészi iskola sajátosságairól most címszavakban csak annyit, hogy a patinás hagyományok intellektualizált tiszteletben tartása jellemzi. A modern művészet legjobb hagyományinak erdélyi leképezését találjuk, irányzatos polarizálást, erdélyi magyar témákat avantgárd feldolgozásban. E művek ábrázolás- és/vagy kifejezésmódjukban erdélyi és összeurópai sajátosságok ötvözetei. És számításba kell vennünk természetesen a kalotaszegi -- és Sipos esetében a csángó -- népművészet ihletését is. "Erdélyiség" -- Sipos László alkotásain az nem köcsögök, szőttesek, valamely népi, népies szemlélet témáinak, elemeinek puszta jelenléte és legfeljebb jelenléte. Témái -- tárgyak, növényi és állati eredetű formák, emberi arc, ujjlenyomat stb. -- művészi átlényegítésében, metaforikus általánosításában, expresszionista, kubista és legfőképpen szürrealista aktualizálásában mint időszintézisben a mai Erdélyből ezredekbe láthat. Ez az ő erélyisége.
A festmények és grafikák első látásra a képszerűsítés különböző, öntörvényű területeit képviselik, az életmű egyre kiterjedtebb témavilágát és motívumrendszerét, egyre szövevényesebb vomulatait jelzik. És legfőképpen ugyanannak a már letisztult alkotói szemléletnek az objektivációi. Akár a figuratív, akár az absztrakt képek vonulatát követjük, minden motívum -- Nap, Hold, csengettyű, hal, illetve körív, rombusz --egy nagyobb egész részeként kel életre, míg ennek az elvnek az alaoján a többlépcsős építmény emberszerűvé válik.
Jelképes tárgyai, "alakjai (bohóc, tudós, tábornok) a XX. század európai művészetéből régóta ismerősek, mégis képes őket újabb tartalmakkal, jelentésekkel felruházni" -- írja Jámborné Balog Tünde kritikus.."A személyiségétől is megfosztott, manipulált ember modern Krisztusként jelenik meg egy kollázsán. Arca helyén felnagyított ujjlenyomat, nyakán újságból fonott kötél." "A képek gondolatisága " nem párosul szárazsággal, rajzi ötletek sziporkáznak a papiroson. Bohóca szája cipzárra jár, tábornoka fejében óramű, egy rajzán szétesett kalitka darabjai madarat formáznak." "Kemény és kegyetlen, kafkai világot mutat meg Sipos László lapjain, ""kerülve az egyperces ideológiákat és a pillanatnyi időszerűséget egyaránt."" (Jámborné Balog Tünde: Színek a makói palettáról, Tiszatáj, 1995.2., 91-92.) --
Papírrepülő, olló. szegek, palackok, láncok -- együttesük az emberi szellem keresését, útjait jelzi, ahogyan az a világot megéli. Ki hát ez az ember? Milyen az a világ? Emberszabású formák, azaz hát...embernek készülő, embernek lenni akaró, emberré válni akaró renddé épül a tárgyak halmaza, és a mindennapi tárgyak csodálatos metamorfózison mennek át. A képben először a dobok szólalnak meg, ütemes lüktetésükre, ritmusképleteikere ütőhangszerek fémes muzsikája épül. Hangzavar? Ahogy egy tű és egy lánc zöreje egymásba épül? Az, ha ilyen az élet melódiája, ezek a hangtömbök először is leképezik azt a melódiát. "Kísérletező, meditatív hajlamú művész Sipos László, képeinek üzenete gondolatilag is világosan megfogalmazható -- írta Krajnik Nagy Károly újságíró már 1989 -ben. -- Erőteljes és következetes az ábrázolt tárgyak, a felületek és a vonalak jelképszerűsége, hiszen a részletek mindegyikének, de még a szerkesztés rejtett finomságainak is pontosan elképzelt (javasolt...) üzenete van." Jelképválasztása, kisebb mértékben színösszeállítása is "a népművészet, a népi motívumok elmélyült ismeretéről, alkotó felhasználásáról tanúskodnak." (Krajnik Nagy Károly: Kísérletező, gondolati festő, Brassói Lapok, 1989.VIII.11.) -- Sipos László műalkotása úgy szép, mint a kristályok. Képeinek hatását, műalkotásának működését követve a folyamatot írjuk le, ahogyan köznapi tárgyakból építkezve a lélek terét mutatja be, metamorfózisokat, tárgyak emberré válását, emberek géppé alakulását megjelenítve látleletet ad, erkölcsi portrét nyújt az emberről. "Hideg és tárgyilagos -- írja Jámborné Balog Tünde. -- A ráció felől közelíti meg témáit, " " a nlpművészet ősi jelképrendszerétől a cirkuszig, a tudós felelősségétől a reklámok világáig." " Szándékosan mond le az érzelmekről, mert hisz a gondolat erejében. Sajátos jelképekkel írja le az elembertelenedő világot, benne a kiszolgáltatott emberrel. "Miért sugallja a Sipos László teremtette rend a fenyegetettség érzését? -- teszi fel a kérdést Szilágyi Júlia. A látványból árad ez a néma feszültség, vagy a látó -- aki több szemlélőnél -- viszi bele a maga helyzettudatát?"(Kolozsvár, Krunk Galéria, az 199ö. júniusi kiállítás katalógusa) -- Ez a műalkotás a konkrét helyzettudaton és annak változásain túl -- 1989 előtti periódus, fordulat stb. -- egymást váltó politikai ideológiák előtt, fölött egyetemes emberi válasz a mindenkori kérdésre: kik és milyenek vagyunk?
Olló, biztostű, xxx -- a felhasznált kompozíciós elemeket követve válaszában ember -- gép -- állat hármasában gondolkodik tehát, kultúra -- civilizáció -- termeészet hármasának, pontosabban egységének emberivé élhető dimenzióját építi. Epikum és absztrakcó párhuzamában azt olvashatjuk le, ahogy az animációban, az emberré válás cirkuszában kiépíti urópikus világát is. Az avantgárd megalkotta a "tiszta" festészetet: addig a műalkotás a Biblia, a görög, a latin mitológia jeleneteire alapozott, történelmi alakokat ábrázolt, és így bibliai, mítoszi alakok, helyzetek, történetek ismerete nélkül egyszerűen érthetetlen, megragadhatatlan volt. Az avantgárd műalkotás minden történetmondás nélkül, az epikai vetület kikapcsolásával, kizárólag pikturális úton sugározza mondandóját. Sipos László grafikáinak, nyilván avantgárd -- sőt neo-, poszt-, transz- stb. -- tgrafikáinak ugyanakkor határozottan van egy epikai vetülete. Képtörténeteket kapunk itt, zenével, persze, etüdöket, szonátákat, concertókat, sőt szimfóniákat. Az emberré válás témájára.
A műsor tehát? A mutatvány? Játék. Tánc. Danse macabre. Cirkusz! Táncolni kell uram, a zene majdcsak megjön valahonnan! -- mondja Kazantzakisz hőse, Zorba, a görög. Nos, a zene, amelyet Sipos László művészcirkusza hoz, itt szervezőerő. Zenei műfajok széles skáláját találjuk ezekben a képpekben, a Levelek sorozat borongó hangnemétől a xxx ironikus játékán át a Koponyák sorozat drámájáig, a Balladák komplex, lírát, epikumot, drámát egyesítő világlátásáig ível az az érzelmi skála, amelyen vezeti a befogadót. Mi készül itt?
Fogó és gombostű -- ez az Arlequin szaporán kopog. Komikus? Ihen. Tragikus Igen -- ez az irónia, úgy ötvözni a kettőt, hogy nem tagadják egymást, épphogy fokozzák hatásukat. Ez a zenemű, ez a látható zene tulajdonképpen az interpretáció, variációi az emberalakra értékek rendjét vizualizálja. Axiológiai alapfogalmak: a való és a kellő rendjét. Illetve azok kölcsönös viszonyát. Vagyis a teljes emberi létezés alternatíváit. Nem valamely, sokat emlegetett közösségi megrendelésről , társadalmi mondanivalóról van itt szó, végképp nem aktuálpolitikával szembeni állásfoglalásról. And the Queen is stepping in. Sipos László a szabadságról sokkal univerzálisabbban gondolkodik, elrendelés és személyes szabadság viszonyát vizsgálva költi újra az embert. Sors... It's my life. Sorsról gondolkodni eleve azt jelenti, hogy folyamatosan az emberi megismerés határain jár, hiszen... no nem a válaszok, arra ember nem képes, hanem már a kérdések helyesnek tudott megfogalmazása ezeken a határokon, sőt ezeken túl kezdődik. És... a ház, a kert körül már másodjára tűnik fel az elegáns, feketébe öltözött férfi. Nézd csak, Kaspar, micsinál a kertész!, mondta Kaspar Hausernak, mielőtt megölte.
A tárgyak halmaza emberré épül tehát, és hogy milyenné, az az első, az esztétikai létpozíción túl az erkölcsi vonatkozásban tisztázódik. Űgy épül ittt portré az emberről, hogy xxx
Már ennek a képépítésmódnak a ténye jelzi, hogy Sipos László a mítosz pillanatát igyekszik megragadni, mikor a szellem megnyílik a világ felé, amikor minden önállónak tűnő részlet egyetlen nagy egészet alkot. A nagy egészet ugyanis csak így lehet egységében megélni, és csak egységében megélve lehet szólni látleletet adni róla. A manierizmus kedvelt játéka volt ez, a festők rothadó zöldségekből, gyümölcsökből alakították ki emberalakjaikat. Ahogyan ez a... játék akkor az emberközpontú reneazánsz válságát jelentette, Sipos László... játéka most a reneszánsszal kezdődő modern kor végének és válságának jeleként jeleként értékelendő. Század- és ezredfordulós manierizmusa egy, a saját összetevőire már félve figyelő , bomló világot tükröz. Az Agresszió témája egy papírrepülő, egy olló és... Mi fenyeget? Mit? Ironikus ez az ábrázolásmód, és ennek felfedezéséhez leginkább a grafikák nyitnak egyenes utat. Az alapmotívum ugyanis, amelyen egy-egy kép egész építménye nyugszik, például egy palack. Egy csigaház. Az persze mintegy rejtőzik valahol mélyen a képben, a befogadó feladata, hogy látásban, az alkotóval való együttgondolkodásban eljusson, leásson odáig. A következő lépés az építmény geometrizálása, absztraktizálása -- népművészeti gyökereivel a Mária a 2O. század végi erdélyi ikonok egyik legsikerültebbje. Figuratív "megfelelője" -- immár mindenféle "játék" nélkül a Csángó Madonna: a szempárok, de leginkább a kép központi háromszöge, a madárfészket iddéző anyai kezek, a gyermek egyik kezébe adott galamb és a kép közepére helyezett másik keze -- pontosan jelzik ezt. Ez a kép figuratív, a gyermek keze természetesnek hat, ugyanakkor csonka. -- Ahol a képek tere a kétdimenziós felé közelít -- Mária, Sámándob --, ott hangsúlyozottan nem lokalizált, könnyedén segíti a befogadót az elvonatkoztatás követésében. A színek... Hogy festményekről szólva elsősorban nem a színekről esett sz? Nem, ugyanis alárendelt szerepet játszanak, gy lesznek a komponensek komponensei a kép felépítésében. Egy olyan racionalizált világéban, ahol a gondolat ereje kíván hatni a befogadó gondolatvilágára. A színekkel kialakított érzelmi utak csak járulékosak.
Így árad Sipos László szegekre és láncokra írt szonátája, szonáta egy erőszakos, a saját agresszivitásába belepusztuló világról -- és hogy öngyilkosan agresszív, az itt nem kiindulópont, axiómaszerű kijelentés volt, közhelyes igazság, hanem eredmény, művészi megismerásánek eredménye. Az alapmotívum köré élt világ ilyennek mutatkozik végül. Einstein szemét mint a betörőkét... A sztárnak csak a vigyora, egyébként felcicomázott lóé... Az Einstein III. -- palackokat takaró -- baglyának olyan... emberien szomorú a pillantása. -- Játék...
"Kísérletező hajlamú,meditatív művész Sipos László, képeinek üzenete gondolatilag is világosan megfogalmazható.Erőteljes és következetes az ábrázolt tárgyak, a felületek és a vonalak jelképszerűsége, hiszen a részletek mindegyikének, de még a szerkesztés rejtett finomságainak is pontosan elképzelt(javasolt...) üzenete van. " Jelképválasztása, színösszeállítása is "a népművészet, a népi motívumok emélyült ismeretéről. alkotó felhasználásáról tanúskodnak." (Krajnik-Nagy Károly: Kísérletező, gondolati festő, Brassói Lapok, 1989.VIII.11.) -- Sipos László művészete úgy szép, mint a kristályok. "Nem tetszeni: hatni akarok" -- vallotta már pályája kezdetén a művész. Képeinek hatását, műalkotásainak működését követve XXX
A folyamatot, ahogyan látleletet ad, erkölcsi portrét nyújt az emberről.
Ahogyan köznapi tárgyakból építkezve a lélek terét mutatja be, metamorfózisokat, tárgyak emberré válását, emberek géppé alakulását követve látleletet ad, erkölcsi portrét nyújt az emberről.
Largo. Kemény bevezető még. Kijelenti a témát. Itt még magányos mindegyik hangszer. Csak a maga szólamát játssza. Az újrateremtett emberalak kilép a világosságba, megszólaltak a kürtök, fémes hangszerek, a naygbpgpk, üstdobok -- Bartók műhelyébe XXX nak nek hívják őket. Felhangzik a főtéma. Belép a XXXXXX.
Fogó és gombostűk -- ez az Arlequin szaporán kopog. Komikus? Igen. Tragikus? Igen, és talán elsősorban az. Ez az irónia, úgy ötvözni a kettőt, hogy nem tagadják egymást, épphogy fokozzák hatásukat. Ez a zenemű, ez a látjató zene tulajdonképpen az intzerpretáció, variációi az emberalakra értékek rendjét vizualizálja. Axioéógiai alapfogalmak: a való és a kellő rendjét. Illetve azok kölcsönös viszonyát. Vagyis a teljes emberi létezés alternatíváit.. Nem valamelyXa sokat emlegetett közösségi megrendelésről, társadalmi mondanivalóról, ilyesmikről van itt szó, végképp nem aktuálpolitikával szembeni állásfoglalásról. And the Queen is stepping in. Sipos László a szabadságról univerzálisabban gondolkodik, elrendelés és személyes szabadság viszonyát vizsgálva költi újra az embert. Sors... It's my life. Sorsról gondolkodni eleve azt jelenti, hogy folyamatosan az emberi megismerés határain jár, hiszen... no nem a válaszok, arra ember nem képes, hanem már a kérdések helyesnek tudott megfogalmazása azokon a határokon kezdődik. És... nézd csak, Kaspar, micsinál a kertész!, mondták Kaspar Hausernek, mielőtt megölték.
Molto vivace.
Emberszabású formák, azaz hát... embernek készülő, embernek lenni akapó, emberré válni akaró renddé épül a tárgyak halmaza, és a mindennapi tárgyak XXX
Először a dobok szólalnak meg, ütemes lüktetésükre, ritmusképleteikre ütőhangszerek fémes muzsikája épül. Hangzavar? Ahogy egy tű és egy XXXXXX zöreje egymásba épül? Az, ha ilyen az élet melódiája, ezek a hangtömbök először is leképezik azt a melódiát.
"Sipos László azt mutatja meg nekünk, hogy az ember a művészet által válik ehésszé ismét, hogy a művészetre vár az a feladat, hogy ebben az értékvesztett világban felmutassa a maradandót." (Jámborné Balog Tünde: Ló álarcban -- Sipos László kiállítása elé, Makói HHét, 1996. augusztus 9,)
"(...) képeiben a gondolat mint látvány hat a nézőre, aki a világ sokféleségére ismer egy-egy művészi vállalkozás eszközeinek változatosságában.
"Ezek az emberszabású formák, ezek a politúrra rögzített képletek és zaklatott kigondolójuk, a szomorú Tudós, ezek a világra szegzett ágak és madarak, ez az olló és tűbe fűzött fonal, a talpas bürökpohár -- ezek a majdnem csendéletek, majdnem portrék -- mind a mi világunkhoz tartoznak, életünk díszletei, kellékei, egy kürülő -- mert túlzsúfolt -- civilizáció szorongását közvetítik. A csoda az, ami a művész jóvoltából mindennek ellenére vagy éppen ezért szeretetté alakul bennnünk, azzá a szomkúsággé, melyet csak a művészet csillapíthat."(Szilágyi Júlia: Sipos László témái és variációi, Gy. Szabó Béla Galéria, az 1994. július-augusztusi festészeti kiállítás katalógusa, Kolozsvár)
"Miért sugallja a Sipos László teremtette rend a fenyegetteség érzését? A látványból árad ez a néma feszültség, vagy a látó -- aki több szemlélőnél -- viszi bele a maga helyzettudatát?(Kolozsvár, Korunk Galéria, 199ö. júniusi kiállítás katalógusa)
A művész a konkrét helyzettudaton túl egyetemes emberi kérdésekre keresi a választ: kik és milyenek vagyunk?
A tárgyak halmaza emberré épül, és hogy milyenné, az az első, esztétikai létpozíción túl az erkölcsi vonatkozásban tisztázódik. Úgy épül portré az emberről, hogy XXXX
Létező emberalakok, ismert személyiségek, alkotók -- Einstein, Bartók -- arca, alakja olyan metamordózison megy át, hogy valamely egyszerű leíráson túl egyszerre mindhárom, az esztétikai, az erkölcsi, a vallási létpozíción teremtik újra az embert.
Jelkképtárában hétköznapi kacatok (szöge, kapcsok, tűk, fogók, madzagdarabok) csakúgy megtalálhatók, mint a pusztuló természet rekvizitumai ( átszögezett virág, pénzérmévé silányított nappal és éjszaka).
Jelképes alakja (bohóc, tudós, tábornok) a XX. század európai művészetéből régóta ismerősek, mégis képes őket újabb tartalmakkal, jelentésekkel felruházni.
A személyiségétől is megfosztott, manipőlált ember modern Krisztusként jelenik meg egy kollázson. Arca helyén felnagyított ujjlenyomat, nyakán újságból fonott kötél.
Kemény és kegyetlen, kafkai világot mutat meg Sipos László lapjain, "kerülve az egyperces ideológiákat és a pillanatnyi időszerűséget egyaránt. "
Amennyire átgondoltak jelképei, olyan tiszták, véglegesek vonalai.
Gondolatisága nem párosul szárazsággal, rajzi ötletek sziporkáznak a papiroson. Bohóca szája cipzárra jár, tábornoka fejében óramű, egy rajzán szétesett kalitka darabjai madarat formáznak. (Jámborné Balog Tünde: Színek a makói palettáról, Tiszatáj, 1995.2., 91-92.)
Szilágyi Júlia: Túl a hamis alternatívákon, Űj Művészet stb.
A felhasznált kompozíciós elemeket követve ember -- gép -- állat hármasában gondolkodik tehát, természet -- kultúra -- civilizáció hármasát hármasának, pontosabban egységének emberivé élhető dimenzióját építi. Epikum és absztrakció párhuzamában azt követjük, hogy a (kompozíciós elemek) emberré válásában kiépíti utópikus világát.
Az avantgárd megalkotta a "tiszta" festészetet: ha addig a műalkotás a Bibliam a görög, a latin mitológia jeleneteit, a történelem neves alakjait ábrázolta, bibliai, mítoszi alakok, helyzetek, történetek ismerete nélkül egyszerűen érthetetlen, megragadhatatlan volt, akkor az avantgárd műalkotás minden történetmondás nélkül, az epokai vetület kikapcsolásával, kizárólag pikturális úton sugározza mondandóját. Sipos László grafikáinak, nyilván avantgárd -- sőt neo-, poszt-, transz- stb. -- grafikápnak ugyanakkor határozottan van egy epikai vetülete. Képtörténeteket kapunk iitt, zenével, persze, etüdöket, szonátákat, concertókat, sőt szimfóniákat.
Az emberré válás témájára.
Bazsó Zsigmond: Festőművész Felvincen, Szabadság, 1994.nov.29.
-- Einstein szimbólum -- visszatérő motívum
"A huszadik század embere maszkokkal takarja el az arcát. Úgy élünk, hogy nem mutatjuk magunkat. Hosszú időn át kerestem a számomra elérhatőt, általam ábrázolhatót... Majd kikötöttem a zseninél. Amit akartam: a szimbólum sugalljon felelőségérzetet. Az értelmiség felelőségérzetét mindazért, ami a mai világban történik.
Sipos László, e képtörténetek narrátora nem -- hagyományos módon -- közvetlenül szól műűalkotása befogadójához, hanem képei emberalakját, Bartókot, még gyakrabban Einsteint különböző helyzeteken, alakokban variálja. Humor, fanyar irónia, groteszk láttatás -- az Einstein-sorozat tudás és kiszolgáltatottság ellentétére épül. Einstein bohócmaszkot hord? A sorozatban a meztelen tudóssal, az emberabsztrakcióval, a bohóccal a képtörténet narrátora a gondolkodó modellt keresett és talált a 2O. század szellemi portréjához. A Bartók- és Einstein-arcképek eéső értelmezésben alkotók portréi, másodszor az alkotó ember condition humainjének kutatásai, harmadszor a 2O -- 21. század szellemi portréi. A képtörténetek narrátora a század- és ezredforduló feloldatlan feszültségeit képszerősíti.
A rejtőzködő alkotó? Távolról sem. Sipos László játékai. Nem hagyományos módon alkotó szól itt befogadójához, hanem szerepeket öltve-váltogatva mondja, muzsikálja képeit. Ahogy Kovács András Ferenc költő egyszer Lázáry René Sándorként, másszor Jack Cole-ként szól versével. Igen erős elidegenítő effektus az eredmény -- a 2O. századvég hozta ezt a változást, a narrátor távolságtartással, sőt iróniával követi a szereplőket.
Mit mond mindezzel? Mi ez a műalkotás? Egyáltalán... minek festeni, rajzolni? Variációkat az emberre, lehetséges embertársakat. Minek felidézni emberkedő mutációk keserédes muzsikáját? Minek megrajzolni ezt a hangzavart? Hangzavart? Minek rendet vinni bele, mikor... "A világvén csecsemő markában még a madár sem mosolyog." (Hervay Gizella: Sipos László képei alá, A Hét, 1972.35.9.) Halljátok ezt az üvöltést, amelyet csendnek hívtok? -- kérdi Werner Herzog német filmrendező a Hauser-film nyitányaként. Sipos László képein ebben az ízig-vérig intellektuális kavargásban az alakok egyre gyorsabban tűnnek del, pörögnek, zörögnek, fémeset kacagnak és tovatűnnek -- a befogadó hajlamos valamely... rendet keresni. Get back to your place' -- rivalll rá a cirkusz porondján a hoppmester a körtánc elcsellengő alakjára Fellini Bohócok című filmjében. Körtánc? Naiv gondolat. Álomvilág, mi kár, hogy gyermeknek való. Körtánc... A kultúra és civilizáció hajnala óta sokan megírták, megfestették, megfilmesítették, fölösleges most neveket sorolni. A danse macabre -- talán sohasem körtánc. A kör feltételez, kimond, megvalósít valamely összetartást, összetartozást. A danse macabre úgy istenigazából soha, és ha átmenetileg igen, akkor cinikus paródiája egy nem létező emberi közösségnek, a sokat emlegetett nagy álomnak. Mikor a kicsi ördög a képébe röhög az álmokat kereső befogadónak.
Balladák
Jámborné B.T., Tiszatáj, 1995.2.
"Hideg és tárgyilagos. A ráció felől közelíti meg témáit, Xa népművészet ősi jelrendszerétől a cirkuszig, a tudós felelőségétől a reklámok világáig.X" Szándékosan mond le az érzelmekről, mert hisz a gondolat erejében. Sajátos jelképekkel írja le az elembertelenedő világ xxx, benne a kiszolgáltatott emberrel.
Sipos László képeit először is "fordítva" olvassa le a befogadó, a látványtól a gondolatig, a visszaútban tulajdonképpen az alkotás folyamatát újrakövetve értelmezi a kezdeti gondolat sipos lászlói értelmezését.
Sipos László műalkotása az ember tragédiája szegekre és láncokra írt zenében megfestve, megrajzolva.
Jegyzetek
1 A festő 1994-es, kolozsvári kiállításának katalógusában.
2 Sipos László: Szülőföldem. Makói Művésztelep, a Makói Hét melléklete, 1997. augusztus 15.
3 Sipos László: Mintaképeim a régi mesterek. Makói Hét, 1996. augusztus 16.
4 Huizingától Gadamer „Igazság és módszer”-éig, Ricoeur „Az élő metaforá”-jig, Riedel „Megértés vagy magyarázat?” című könyvéig, kortárs narratológiai és szubjektum-elméletekig keereshetünk – így iamerhető fel, hogy ennek a formaújításnak a megragadása elméleteken és módszereken túl kezdődik.
5 Jámborné Balog Tünde: Színek a makói palettán. Tiszatáj, 1995.2., 91-92.
6 Krajnik Nagy Károly: Kísérletező, gondolati festő. Brasói Lapok, 1989.VIII.11.
7 Jámborné Balog Tünde: I.m.
8 Farkas Csaba: Meddig tarthat a kényes egyensúly? Délvilág, 1996.augusztus 16.
9 Szilágyi Júlia, Kolozsvár, Korunk Galéria, az 199O. júniusi kiállítás katalógusa.
10 Szilágyi Júlia: Túl a hamis alternatívákon. Új Művészet, 1984. Március, 44.
11 Angi István: A látványtól a látomásig. A Hét, 1982.23., 1O.
12 Bretter György „Egy meg nem jelent külföldi kiállítás katalógusá”’-ban. (sic!)
13 Jámborné Balog Tünde: Ló álarcban – Sipos László kiállítása elé. Makói Hét, 1996. augusztus 9.
14 Szilágyi Júlia: Sipos László témái és variációi. Kolozsvár, Gy. Szabó Béla Galéria, az 1994. júius – augusztusi kiállítás katalógusa.
15 Szilágyi Júlia: Kolozsvár, Korunk Galéria, az 199O. júliusi kiállítás katalógusa.
16 Bazsó Zsigmond: Festőművész Felvincen. Szabadság, 1994. november 29.
17 Hervay Gizella: Sipos László képei alá. A Hét, 1972.31., 9.
18 Magyar népballadák. Európa, Budapest, é.n. [1994], 186.
19 Szilágyi Júlia, Kolozsvár, Gy. Szabó Béla Galéria, az 1994. július – augusztusi kiállítás katalógusa.
