Józsa István
TAKÁCS GÁBOR
Van a kortárs erdélyi magyar művészetben, jelesen Kolozsváron egy munkásság -- mondhatjuk évtizedek eredményei után --, amely beírta magát a kortárs magyar kultúrába.
Takács Gábor Barcsay Jenő és Gy. Szabü Béla tanítványaként tanulta a mesterséget. Rajzok, metszetek, mozaikképek, ex-librisek -- ha egymás mellé állítjuk a sokezer elkészült munkát, van bennük egy koherens, összetartó erő, közös sajátosság. Aztán jöjjön az elméletírás, találja meg azokat a fogalmakat, amelyekben az megragadható.
Folyamatosan kísérletez, a technikai tökélyt keresi. Mozaikképekkel kezdte, metszetekkel folytatta, a magasnyomású technikában -- fametszet, linómetszet -- mélyedt el. Rajzok, metszetek, , ex-librisek -- portrék, városképek, mezőségi motívumok, néprajzi díszítő elemek, műemlékrajzok.
A tárgy és képe mint műalkotás – ami az az alkotási folyamatnak e két végpontja között van – az a művészet születése, az a művészi újrateremtés titka. Takács Gábor városképei, a Szentföldön, Jeruzsálemben készült rajzai a meditáció képei. A befogadó a műfaj, a témák azonosítása után a képben visszafelé indulva az említett távolságot keresi, abban vizsgálódik. Azt a tudatalatti struktúrát keresi, amely a racionalizáltak és képszerűsítettek alapját képezi. A tárgy, a téma, a látvány eleve egzotikus, éppen ezért külön próbatétel a művész számára , hogy ne csak visszaadja azt, hanem sajátosságát megragadva, személyes világának alapjává tegye. Szimbólumértékű a város, az épületek, a keresztény kultúra bölcsője – Takács Gábor fekete-fehér kontrasztjai nem líraiak és nem drámaiak. A grafikus másként ragadja meg ezeket a szimbólumokat a téma komolyságához és súlyához illővé és méltóvá kívánja tenni képeit. A fekete és a fehér arányával ragadja meg a kizárólag kőből épült város hangulatát, szikárságát, és jelzi, hogy képe mintegy hagyománytagadó módon nem elsősorban a szemhez szól. ’’Takács vonalvezetése óvakodik a kép szimplista ábrázolásától, a grafikus mesterségbeli tusását mély, sokrétű lélektani megfigyelés jellemzi’’ – írja Viorica Guy Marica. 1 ’’Egységessé teszi a sorozatot az a megoldás, melyet műemlékfeldolgozásainál (Bethlen-bástya) is láthattunk—írja Murádin Jenő. A kőből épült város anyagát, plasztikai hatását hangsúlyozza. ’’ 2 A hatás egyik legfontosabb forrása pedig – talán paradoxnak tűnő módon – a fehér ég. Az épületek körvonalai által alakított fehér ég. Malevics használta ezt az eljárást kései festményein. Takács Gábor ’’képkivágásai’’ is magasfokú érzékenységről és tudásról tanúskodnak: az épületek a pontosan megválasztott perspektívából mintegy adják a kép szerkezetét.
Él a kép. Egzotikumot hoz tájainkra, ugyanakkor képszerű eredménye valaminek, ami valahol mélyen mindannyiunkban megvan: a hívő ember világlátásának. Ebben áll egyetemes jellege, legfőbb erénye.
Róma – az örök város, nevezetességein keresztül Európa, illetve egyáltalán a keresztény világ történetének eseményeit követhetjük. Századok óta utazókat vonzanak, turisták, zarándokok kegyhelyei, művészek ihletforrásai. Takács Gábor Róma-sorozata múltnak és jelennek a sziporkázó ötvözetére vezet el. Európa teljes történelme, a kora ókortól napjainkig, több évezredet járunk be egyszerre. És a nagy művek, amelyeket ebben a földi életben látni kell. Michelangelo Mózes-szobra a San Pietro in vincoli templomban, a Fontana di Trevi, a Colosseum, a katakombák, és mind-mind a többi nevezetesség, amelyek a keresztény kor előtti véres áldozatok színhelyeiből Fellini ’’Édes élet’’-ének színhelyeivé, díszleteivé lettek. A grafikus először is mintegy fotós látással kiválasztja a megrajzolni kívánt épületet, szobrot, ornamenset, utcarészletet,, aztán a kerethatáshoz a megfelelő perspektívát, ezzel belső és külső fókuszpontot. Meghatározza így a kép külső és belső terét is – és ebben az utóbbiban, a néző felől és felé nyíló térben kezdődik aztán a grafikus munkája. Mert ha már egyszer kiépült a geometriai perspektíva, a formákkal, sőt színekkel dolgozik. Az építészeti, szobrászati formák általában meg is maradnak eredeti kontúrjaikban, vagyis a grafikus nem költi át, nem rendezi át a várost ebben az értelemben. Hanem az azokat életre keltő megvilágítással, a sötét és világos részek arányaival játszik. A képek először is fekete-fehérek – ne feledjük, a művészi tájfotó, az elmélyült tájfotó mind a mai napig fekete-fehér, minden technikai lehetőség ellenére erre az elemi kontrasztra redukált. Takács Gábor vonalaival azt rajzolja meg, ahogy a sík papíron szoborszerűen kiemelkedik a forma. Az árnyékba néző, az árnyékba figyelő szemlélődés történetét. Annak az impressziónak a születését, amelyet az ábrázolt épület, szobor, utcarészlet ma az utazóban kelt. Kövek színes impresszióját visszaadni – ez volt a célja Jeruzsálem-sorozatában is, svédországi útja után is, és Rómában a mediterrán ragyogás megörökítésével is.
Hogyan és miér műalkotás tehát Takács Gábor grafikája, és nem a látottak egyszerű, realista másolása? Takács Gábor fényekkel és árnyékokkal mintegy szobrászkodva nagy, tömbös formákkal, finom élek, ívek együtteseivel olyan felületeket rajzol, amelyek a befogadóban született viszonyulásnak a lenyomatai. Impresszióknak, hangulatoknak a szoborformáit rajzolja meg.
Ex-libris – a meghatározás szerint könyvek belső táblájára ragasztott grafikai lap, amely a tulajdonos megjelölésére szolgál, annak nevével vagy monogramjával, gyakran címerével, jelmondatával, leggyakrabban szimbolikus vagy allegorikus ábrázolással.’’ 3 Eredete a középkorban keresendő, azóta folyamatosan él, klasszikus életművek szerves része. Takács Gábor munkái jellegzetes erdélyi motívumokat dolgoznak fel, rajzai e kultúra alkotóinak életművéhez illéeszkedik. Budai György, Gy. Szabó Béla, Vasile Crisan, Debreczeni László, Cseh Gusztáv, Florian Alexandru Milan, Deák Ferenc, Bardócz Lajos, Orth István, Dobribán Emil művei jelentették a kihívást. Takács Gábor munkái jellegzetes erdélyi motívumokat dolgoznak fel, rajzai e kultúra alkotóinak életművéhez illeszkednek. Nemcsak a megismerés, hanem a felismerés értelmezésének eszközeivé (is) válnak – írja Miklósi Sikes Csaba. 4
Művészi könyvek szerzőjeként is tevékenykedik, két kötete jelent meg, a ’’Jeruzsálem, Jeruzsálem’’ című album és a ’’15 erdélyi képzőművész’’ című portrégyűjtemény. ’’Takács Gábor a művészeti értékek szemléltető közvetítőjeként állt be moderátorként a kortárs erdélyi és főleg kolozsvári művészeti élet sűrűjébe’’ – írja Banner Zoltán. 5 A ’’Jeruzsálem, Jeruzsálem’’ kép és hozzá illő bibliai idézet egységéből áll, ’’ Vetési László imponáló bibliaismerettel és a témára kitűnő érzékkel ráhangolódva, mindig az éppen szükséges és elegendő aranymondást helyezte a szóban forgó rajzhoz’’ –írja Gábor Dénes. 6 Az i.e. 18. században alapított város égi és földi mása egyszerre bontakozik ki a lapokon. ’’15 erdélyi képzőművész’’ című kötete nagy adatmennyiséget kutat és vonultat fel, így erről a művészetről szólva idézhető, alapozni lehet rá.
Takács Gábor sokrétú munkássága egyrészt egzotikus tapasztalatokat hoz haza képekben, másrészt bekapcsolja az erdélyi kulturális hagyományt egy tágabb, világméretú vérkeringésbe. Alkotása az ezredforduló egyetemes magyar kultúrájának szerves része.
1 Viorica Guy Marica, Steaua, 199O március
2 Murádin Jenő, az 1993-as kolozsvári, Gy. Szabó Béla Galériabeli kiállítás katalógusa
3 Művészeti szótár, Corvina, Bp., 1997
4 Miklósi Sikes Csaba: Takács Gábor ex-librisei a Klub Galériában, Szabadság
5 Banner Zoltán
6 Gábor Dénes: Jeruzsálemi anziksz, Szabadság, 1996.február 22.
