JÓZSA ISTVÁN - KORTÁRS MŰVÉSZET
  • Főoldal
  • Amerikai Magyar Képzőművészek
  • Tanulmányok
  • Esszék
  • Kortárs művészek
  • Kritikusok Fóruma
  • Kötetek
  • Filmek
  • KMEG - KORTÁRS MŰVÉSZET E-GALÉRIA

Józsa István
TAKÁCS GÁBOR



            Van a kortárs erdélyi magyar művészetben, jelesen Kolozsváron egy munkásság -- mondhatjuk évtizedek eredményei után --, amely beírta magát a kortárs magyar kultúrába.

            Takács Gábor Barcsay Jenő és Gy. Szabü Béla tanítványaként tanulta a mesterséget. Rajzok, metszetek, mozaikképek, ex-librisek -- ha egymás mellé állítjuk a sokezer elkészült munkát, van bennük egy koherens, összetartó erő, közös sajátosság. Aztán jöjjön az elméletírás, találja meg azokat a fogalmakat, amelyekben az megragadható.

            Folyamatosan kísérletez, a technikai tökélyt keresi. Mozaikképekkel kezdte, metszetekkel folytatta, a magasnyomású technikában -- fametszet, linómetszet -- mélyedt el. Rajzok, metszetek, , ex-librisek --   portrék, városképek, mezőségi motívumok, néprajzi  díszítő elemek, műemlékrajzok.

            A  tárgy és képe mint műalkotás – ami az  az alkotási folyamatnak e két végpontja között van – az a művészet születése, az a művészi újrateremtés titka.  Takács Gábor városképei, a Szentföldön, Jeruzsálemben készült rajzai a meditáció képei. A befogadó a műfaj, a témák azonosítása után a képben visszafelé indulva  az említett távolságot keresi, abban vizsgálódik.  Azt a tudatalatti struktúrát keresi, amely a racionalizáltak és képszerűsítettek alapját képezi. A tárgy, a téma, a látvány eleve egzotikus, éppen ezért külön próbatétel a művész számára , hogy ne csak visszaadja azt,  hanem sajátosságát megragadva, személyes világának alapjává tegye. Szimbólumértékű  a város, az épületek, a keresztény kultúra bölcsője – Takács Gábor fekete-fehér kontrasztjai nem líraiak és nem drámaiak.  A grafikus másként ragadja meg ezeket a szimbólumokat  a téma komolyságához és súlyához  illővé  és méltóvá kívánja tenni képeit.  A fekete és a fehér arányával ragadja meg a kizárólag kőből épült város hangulatát, szikárságát, és jelzi, hogy képe mintegy hagyománytagadó módon  nem elsősorban a szemhez szól. ’’Takács vonalvezetése óvakodik a kép szimplista ábrázolásától, a grafikus mesterségbeli tusását mély, sokrétű lélektani megfigyelés jellemzi’’ – írja Viorica Guy Marica. 1 ’’Egységessé teszi a sorozatot az a megoldás, melyet műemlékfeldolgozásainál (Bethlen-bástya) is láthattunk—írja Murádin Jenő. A kőből épült város anyagát, plasztikai hatását hangsúlyozza. ’’ 2   A hatás egyik legfontosabb forrása pedig – talán paradoxnak tűnő módon – a fehér ég. Az épületek körvonalai által alakított fehér ég.  Malevics használta ezt az eljárást kései festményein. Takács Gábor ’’képkivágásai’’ is magasfokú érzékenységről  és tudásról tanúskodnak: az épületek a pontosan megválasztott perspektívából mintegy adják a kép szerkezetét.

            Él a kép. Egzotikumot hoz tájainkra, ugyanakkor képszerű eredménye valaminek, ami valahol mélyen mindannyiunkban megvan:  a hívő ember világlátásának. Ebben áll egyetemes jellege, legfőbb erénye.  

            Róma – az örök város, nevezetességein keresztül Európa, illetve egyáltalán a keresztény világ történetének eseményeit követhetjük. Századok óta utazókat vonzanak, turisták, zarándokok kegyhelyei, művészek ihletforrásai.  Takács Gábor Róma-sorozata múltnak és jelennek a sziporkázó ötvözetére vezet el.  Európa teljes történelme, a kora ókortól napjainkig, több évezredet járunk be egyszerre.  És a nagy művek, amelyeket ebben a földi életben látni  kell. Michelangelo Mózes-szobra a San Pietro in vincoli templomban, a Fontana di Trevi,  a Colosseum, a katakombák, és mind-mind a többi nevezetesség, amelyek a keresztény kor előtti véres áldozatok színhelyeiből Fellini ’’Édes élet’’-ének színhelyeivé, díszleteivé lettek. A grafikus először is mintegy fotós látással kiválasztja a megrajzolni kívánt épületet, szobrot, ornamenset, utcarészletet,, aztán a kerethatáshoz a megfelelő perspektívát,  ezzel belső és külső fókuszpontot.  Meghatározza így a kép külső és belső terét is – és ebben az utóbbiban, a néző felől és felé nyíló térben  kezdődik aztán a grafikus munkája.  Mert ha már egyszer kiépült  a geometriai perspektíva,  a formákkal, sőt színekkel dolgozik.  Az építészeti, szobrászati formák általában meg is maradnak eredeti kontúrjaikban,  vagyis a grafikus nem költi át, nem rendezi át a várost ebben az értelemben.  Hanem az azokat életre keltő megvilágítással, a sötét és világos részek arányaival játszik.  A képek először is fekete-fehérek – ne feledjük, a művészi tájfotó, az elmélyült tájfotó mind a mai napig fekete-fehér, minden technikai lehetőség ellenére erre az elemi kontrasztra redukált. Takács Gábor vonalaival azt rajzolja meg, ahogy a sík papíron szoborszerűen kiemelkedik a forma.  Az árnyékba néző, az árnyékba figyelő szemlélődés történetét. Annak az impressziónak a születését, amelyet az ábrázolt épület, szobor, utcarészlet ma az utazóban kelt.  Kövek színes impresszióját visszaadni – ez volt a célja Jeruzsálem-sorozatában is, svédországi útja után is, és Rómában a mediterrán ragyogás megörökítésével is.

            Hogyan és miér műalkotás tehát Takács Gábor grafikája, és nem a látottak egyszerű, realista másolása? Takács Gábor fényekkel és árnyékokkal mintegy szobrászkodva nagy, tömbös formákkal, finom élek, ívek együtteseivel olyan felületeket rajzol,  amelyek a befogadóban született viszonyulásnak a lenyomatai. Impresszióknak, hangulatoknak a szoborformáit rajzolja meg.

            Ex-libris – a meghatározás szerint  könyvek belső táblájára ragasztott grafikai lap, amely a tulajdonos megjelölésére szolgál, annak nevével vagy monogramjával, gyakran címerével, jelmondatával,  leggyakrabban szimbolikus vagy allegorikus ábrázolással.’’ 3    Eredete a középkorban keresendő, azóta folyamatosan él, klasszikus életművek szerves része.  Takács Gábor munkái jellegzetes erdélyi motívumokat dolgoznak fel,  rajzai e kultúra alkotóinak életművéhez illéeszkedik. Budai György,  Gy. Szabó Béla, Vasile Crisan, Debreczeni László, Cseh Gusztáv, Florian Alexandru Milan, Deák Ferenc, Bardócz Lajos, Orth István, Dobribán Emil  művei jelentették a kihívást. Takács Gábor munkái jellegzetes erdélyi motívumokat  dolgoznak fel, rajzai e kultúra alkotóinak életművéhez illeszkednek. Nemcsak a megismerés, hanem a felismerés értelmezésének eszközeivé  (is) válnak – írja Miklósi Sikes Csaba. 4

            Művészi könyvek szerzőjeként is tevékenykedik,  két kötete jelent meg, a ’’Jeruzsálem, Jeruzsálem’’ című album és a ’’15 erdélyi képzőművész’’ című portrégyűjtemény. ’’Takács Gábor a művészeti értékek szemléltető közvetítőjeként állt be moderátorként a kortárs erdélyi  és főleg kolozsvári művészeti élet sűrűjébe’’ – írja Banner Zoltán. 5  A  ’’Jeruzsálem, Jeruzsálem’’ kép és hozzá illő bibliai idézet egységéből áll, ’’ Vetési László imponáló bibliaismerettel és a témára kitűnő érzékkel ráhangolódva, mindig az éppen szükséges és elegendő aranymondást helyezte a szóban forgó rajzhoz’’ –írja Gábor Dénes. 6   Az i.e. 18. században alapított város égi és földi mása egyszerre bontakozik ki a lapokon.  ’’15 erdélyi képzőművész’’ című kötete nagy adatmennyiséget kutat és vonultat fel, így erről a művészetről szólva idézhető, alapozni lehet rá.

            ​Takács Gábor sokrétú munkássága egyrészt egzotikus tapasztalatokat hoz haza képekben, másrészt bekapcsolja az erdélyi kulturális hagyományt egy tágabb, világméretú vérkeringésbe. Alkotása az ezredforduló egyetemes magyar kultúrájának szerves része.

                                                                       
1     Viorica Guy Marica, Steaua, 199O március

2     Murádin Jenő, az 1993-as kolozsvári, Gy. Szabó Béla Galériabeli kiállítás katalógusa

3     Művészeti szótár, Corvina, Bp., 1997

4     Miklósi Sikes Csaba: Takács Gábor ex-librisei a Klub Galériában, Szabadság

5     Banner Zoltán

6     Gábor Dénes: Jeruzsálemi anziksz, Szabadság, 1996.február 22.


Powered by Create your own unique website with customizable templates.