​
​​ÚJ MŰFAJOK A III. ÉVEZRED ELEJÉN
​
Tanulmányok, esszék

​
​

​​
„Teljességgel korszerűnek kell lenni.”

Charles Baudelaire

​

​

            A mai műfaji struktúra évszázadok és évezredek óta él:  verseket minden bizonnyal örök idők óta írnak,  bizonyára már őskori elődünk mondott  ritmusos, rímes szövegeket rituális célból, vagy egyszerűen azért,  mert bele akarta kiabálni az univerzumba életörömét.  Regényeket  az ókor óta írnak, novellákat a reneszánsz,  Boccaccio  „Dekameron”-ja  óta,  600 éve,  szonetteket Petrarca és Shakespeare óta.  Századok  és ezredek óta működő hagyomány tehát. Újítás? Fordulat.? A többévezredes műfaji struktúrát ma megbontja  olyan világhálós kommunikációs és egyébre alkalmas „eszköz”, mint: a blog, blogpróza, blogregény -- „Láncvilág” --, Chat,  Skype,  Facebook,  Like,  Comment stb. Helyettesíti a telefont, a levelet, a térképhasználatot, az állapotmegosztást, a fizikailag elképzelhető tárgyalásra, megbeszélésre alkalmas helyet, az áruházakban való vásárlást. Gyakorlatilag a számítógép előtt ülő személynek lehetősége van arra, hogy néhány billentyűvel maga elé szervezze életszükségleteit.
            Nyilván nem a Twitter, a Facebook, a Chat, a Snapchat  stb. lehetséges előnyeire szeretnék rácáfolni, hiszen egyértelmű, hogy bizonyos esetekben igencsak hasznos kommunikációs oldalak. Elsősorban bérmentesen működnek az internetcsomagon belül, és megannyi lehetőséget fölkínálnak: különböző csoportok, alkalmazások létrehozására alkalmasak, nyomon követhetőek rajtuk a legfrissebb események, a hírfolyam, a hírek. Lehetőséget adnak arra, hogy rég nem látott ismerőseinket megtaláljuk, kapcsolatba kerüljünk velük. A kapcsolat mint olyan kommunikációt föltételez két vagy több személy között, és ennek a kommunikációnak többféle megvalósulását teszi lehetővé a Facebook. Például a chat ablakok, a kommentek, a lájkolás, az önálló vélemények kifejtése, amelyek valamennyien a Facebook adta lehetőségek példái.  E lehetőségek is könnyen kibillenhetnek pozitív irányulásukból, hiszen például egy nem nyilvánosság elé tartozó hozzászólással bárkit könnyen meg lehet sérteni. A Facebookon megosztott gondolatok legnagyobb része informális szövegekből áll. – Új, sosemvolt műfajok születnek a III. évezred elején.
            MÉG EGYSZER: RÉGI MŰFAJOK MEGÚJULNAK, ÖTVÖZŐDNEK, ÉS ÚJ, SOSEMVOLT MŰFAJOK SZÜLETNEK A III. ÉVEZRED ELEJÉN.
            A tény, pontosabban a történet évszázadok és évezredek távlatában értékelhető és értékelendő. Kérdések sorát veti fel, és nincsenek válaszaink, sőt még a kérdéseket sem fogalmaztuk meg. Mi újat hoz a  21. század? 
            Másodéves mesteris diákok tanulmányai, esszéi azt vizsgálják, hogyan is tombol műfajok karneválja a virtuális térben.


                                                   Józsa István














​

NEW GENRES AT THE BEGINNING OF THE IIIRD MILLENNIUM

​
Articles, essays


​
​

"One must be completely modern."

Charles Baudelaire


​
​

The present genre structure has been valid for hundreds and thousands of years: with all certainty poems have always been written, it is absolutely sure that our ancestors have always recited cadent texts with rhymes either for ritual purposes or just because they wanted to express his joy to the universe. Novels have been written since antiquity, short stories since the renessaince, since Boccaccio’s Decameron, so for about 600 years, sonnets since Petrarca and Shakespeare. So it is a tradition which has been in action for centuries, millenniums. Innovation? Revolution?

The thousand year old genre structure is being disrupted by a new communicational means, which is the internet: blog, blogprose, blognovel – a “chain world” – Chat, Skype, Facebook, Like, Comment etc. It replaces the phone, the letter, the map, status sharing, places for discussion, shopping in stores. Actually a person sitting in front of a computer has the possibility to organize his life needs with just a few moves on the keyboard.

Obviously I don’t want to deny the possible advantages of Twitter, Facebook, Chat, Snapchat etc., as in some cases they are really useful sites for communication. First of all, they are free of charge within the Internet package, and they offer numerous possibilities: they are suitable for the creation of different groups, applications, the most recent events, news streams, news can be followed on them. They offer the possibility to find old acquaintances, to get in contact with them. The contact supposes communication between two or more people, and Facebook enables a very divers materialization of this communication. Like chat, comments, likes, the expression of private opinions are all examples of the possibilities given by Facebook. These possibilities can easily lose their positive character, as for example a private comment shared accidentally with everyone can be hurtful to anyone. Most of the thoughts shared on Facebook are informal texts. – Thus new genres come into being at the beginning of the IIIrd millennium, which have never existed before.
ONCE AGAIN: OLD GENRES ARE RENEWED OR MIXED TOGETHER, AND NEW GENRES ARE BORN AT THE BEGINNING OF THE IIIRD MILLENNIUM.

This fact, more precisely the story can be and must be valued through the distance of hundreds and thousands of years. It raises numerous questions and we don’t have answers, moreover we haven’t even formulated the questions yet. What can the 21st century bring?
The articles and essays of second year MA students analyze the carnival of genres in the virtual space.             
           


                                                   István Józsa

1
Bakó Vera: Az írott és a beszélt nyelv néhány jellegzetessége az internetes nyelvhasználatban
​Balázs Aletta Júlia: Új műfajok a harmadik évezred elején​
Bálint Aliz Kamilla: A blogról, blogregényről, bloglíráról
Barabás András: Új műfajok a harmadik évezred elején
Bartha Dalma: A chatnyelv hatása az általános iskolások megnyilatkozásaira
​Bede Emőke: A harmadik évezred új műfajai - A blogregény
Bedő Helena: Fórum
​Benedek Ágnes: „Íme, a név a zengésben lakik” - Változatok metatestre
Benke András: Tér nélküli terek (?)
Bereczki Szende: A blog próza mint új műfaj
Bilibók Renáta: Új műfajok a harmadik évezred küszöbén
Biró Beáta: Blogolok, posztolok, tehát vagyok!
Biró Brigitta: Az alkotó-olvasó. A blogregény
Bokor Edith: Új műfajok megjelenése az ezredfordulón
Both Csaba Attila: Új környezet – új beszédmódok​
Codău Annamária: Azonnal oldódnak
​Csiszer Csilla​: Költő voltam, slammer leszek, you know, ez most divatos - Gondolatok a slam poetryről
Dávid  Anna  Júlia: Zoom in, zoom out - Apró kérdésfelvetések nagy kérdéshálózatokhoz
Deák Zsuzsánna: Rap - út az irodalomtól vagy az irodalomból?
Derzsi Edith: Új műfajok az ezredfordulón: a blog


2
Derzsi Piroska: Új műfajok a harmadik évezred elején - A csetműfajok
Dósa Brigitta- Emőke: A facebook mint új műfaj a harmadik évezred elején: előnye és hátránya
Fekete Ágota: Műfajok a harmadik évezredben - a Láncvilág blogregény mint a szerző–olvasó–szöveg közötti interakciók átértelmezője
Fodor Klára: Ha új műfaj, akkor interaktivitás
Gáll Erika: A harmadik évezred új műfaja – a blog
Gegő Boróka: A facebook mint „műfaj” a harmadik évezred küszöbén
Goron Sándor: Egy újabb fordítás jelentősége, vagyis egy régi dráma új fordításváltozata
Gyarmati  Tünde: Kazinczy Ferenc művei – elektronikus kritikai kiadás
Hanner Emőke: Új műfajok a 3. évezred fordulóján
Jakacs Attila: 21. századi műfajok és a mögöttük álló technológiák
Jankó Ingrid-Blanka: A blogregény
Kallós Orsolya-Enikő: Új műfajok az ezredfordulón (Twirodalom)
Kása Boglárka: Papp Tibor számítógéppel generált versei
Kecskés Tamás Hunor: Az internetes nyelvhasználat
Kedei Orsolya: Új műfajok a 21. század elején
Kénesi Kinga: A blogregények világa
Kósa Bíborka: Blog/irodalom – a 21. század nagy (torz)szülöttje - Öt kérdés az új létformához
Kovács Kinga Tünde: Az olvasás reneszánsza, különös tekintettel a kritikai kiadásra
Kovács Zsuzsánna- Réka: Az internetes nyomok mint emlékképek, emléksávok


3
Kovács Bea: Műfajok a harmadik évezredben
Kuti Szendike: Új műfajok az ezredfordulón: A chat nyelvhasználati sajátosságai
Lingvay Julianna: Kritikai kiadások a 21. században
Luka Éva: A 21. század intim műfaja: a blog
Madaras Melinda: „Írva csevegés” - A közösségi oldalak kommunikációja
Márton Brigitta: A blogregények elterjedése napjainkban
Máthé Miklós Mónika: A blog műfajának irodalmi lehetőségei
Máthé Nóra: Új műfajok a 21. században: Esszé a világhálón terjedő irodalomról
Mellau Renáta: Új műfajok az ezredfordulón
Mihály Ágnes: Beszélt írottnyelviség és/vagy írott beszéltnyelviség?
​Mihály Réka: A blogoszféra - Az online nyilvánosság térnyerése
Miklós Renáta: Új műfajok a harmadik évezred elején
Nagy Erika: Új műfajok a harmadik évezred elején
Portik Gabriella: Új műfajok az ezredfordulón - A blogirodalomtól a rapszövegekig
Ráduly Nóra Boglárka: Internetes irodalom- és prózaolvasás
Sánta Miriám Gabriella: Új műfajok a 21. században - a kritika speciális esete
Schnébli Lénárd Sándor: Kép és szöveg viszonya a „mémben”
Schönberg Ingrid: Az internet által kínált digitális irodalom
Serestély Zalán: Kánon vagy irónia? Az internetes társadalom immunrendszere
Sikó Beáta: Új műfajok a harmadik évezred küszöbén

4
​Simonfi Erzsébet: Az internet világának rejtélyei, avagy a Facebook és a mém
Sipos-Hodgyai Edit: A harmadik évezred új műfajai - Az online kritikai kiadás
Sólyom Orsolya: Arc vs. képernyő, avagy a személyes és a virtuális egybemosódása
Szabó Emília: Bodor Ádám filmen, A barátkozás lehetőségei
Székely Zsófia: Új műfajok az ezredfordulón
Szilágyi Brigitta: Irodalomalkotási és -olvasási szokások a digitális médiumban
Szilágyi Varga Zsuzsa: A harmadik évezred új internetes műfaja. A blog
Tamás Orsolya: Nyári Krisztián Így szerettek ők című kötetei blogregény-cipőben
Tempfli Zsófia: Új műfajok a 3. évezred küszöbén - Blog – regény – blogregény
Tóth Imola: Műfajok a XXI. században
Váncza Csilla: Újfajta olvasói attitűd: a fanfiction szövegtípusa
Varga Réka: Új műfajok az ezredfordulón
Veress Erzsébet: KÖZLÉSI FUKCIÓK AZ INTERNETES NYELVHASZNÁLATBAN
Zsoldos Tímea-Melinda: Digitális irodalom, azaz elektronikus művészet
Vaida Emese Imola: Új műfajok a digitális korban - Kommentek és likeok avagy vitairatok a weben





BABEŞ -- BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM
BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR













​
​​​

 

Bakó Vera
AZ ÍROTT ÉS A BESZÉLT NYELV NÉHÁNY JELLEGZETESSÉGE AZ INTERNETES NYELVHASZNÁLATBAN

1. Bevezetés

            Az idők folyamán az emberek és különböző tudományterületek (pl. nyelvészet) sokat foglalkoztak az írott és beszélt nyelv viszonyaival, jellegzeteségeivel, valamint a kétféle kommunikációs  közeg különbségeinek és hasonlóságainak feltárásával. Ugyanakkor egyik, vagy másik rendszer „pártolói” előszeretettel vettették fel az elsőbbrendűség kerdését (természetesen saját véleményüket alátámasztó, bizonyító válaszokkal). Ezek mellett, a probléma kérdését bonyolítja egy, a mai társadalom vívmányának mondható, sokszor  függőséget okozó kommunikációs rendszer, az internet megjelenése, elterjedése, mely fokozatosan háttérbe szorít más médiumokat.
Ebben  a  dolgozatban mindezeket figyelembe véve keresem  a  választ arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen milyen jellegű is az internet, hogyan jelennek meg benne az írott és beszélt nyelvre jellemző sajátosságok, majd végül kitérek rá, hogy milyen előnyeit, hátrányait; vagyis negatív és pozitív következményeit ismerjük az internetes interakciónak.
 

2. Írott és beszélt nyelv

            Évszázadok  során  az írott nyelvet tekintették felsőbbrendűnek, éppen  ezért  kiváltságos helyzetben volt. Az írás állandó, szigorú nyelvtani szabályok jellemzik. Az írás elsőbbrendűségét és felsőbbrendűségét hangsúlyozó elméletek a beszélt nyelv hátrányaiként sorolják fel a gondosság, a szervezettség hiányát, a szabálytalanságot. Megfogalmaznak egy ún. „megfelelő beszéd”-et, mely elismert nyelvtanok, helyes normák követését feltételezi. Összefoglalva az „írott nyelv volt a preskriptív hagyomány legfontosabb tartópillére” (Crystal, David: A nyelv enciklopédiája, 226).
Mások a beszéd felsőbbrendűségét hangsúlyozták, főként azzal érvelve, hogy az írással ellentétben (amelyet meg kell tanítani), a beszéd magától kialakul gyermekkorban. Ugyanankkor megállapították, hogy a beszélt nyelv az elsődleges közvetítő közeg az emberek közötti kommunikációban. Robert Hall szerint: „Amikor azt gondoljuk, hogy az írás fontosabb, mint a beszéd, akkor éppenséggel a kocsit fogjuk a ló elé.”
            Az írott és beszélt nyelv sajátosságai, eltérései különböző természetűek lehetnek idő,  tér-beliség, állandóság, szókincs, nyelvtani szerkezet szempontjából. Néhány fontosabb megkülönböztető jegy: az írás állandó, többször is olvasható,  gondosan szerkesztett,  egységekre bontható,  központozott.  Ezzel ellentétben áll a beszéd spontán jellege, gyorsasága, a tervezés hiánya. Lehetővé válik az ún.  azonnali javítás, ismétlés, újrafogalmazás is.
            Egy másik fontos sajátosság, hogy amíg az írás révén kapcsolatba kerülő egyének  (pl. író és olvasó) nem látják egymást; addig a szóbeli közlés azonnali reagálást tesz lehetővé.
            A központozás, térbeliség, nagybetűk használata sajátságosan  az írott nyelvhez tartoznak. Ezen kívül nyelvtani és szókincsbeli különbségek is megfigyelhetőek. Valójában ez a  nézetkülönbség rávilágít arra is, hogy valójában az emberi társadalom két nagyon különböző, sajátos kommunikációs rendszer birtokosa, és egyik sem helyettesíthető a másik segítségével.
            Az internetes interakció és a közvetlen emberi kommunikáció közötti  lényeges különbségek:  az  azonnali és kölcsönös visszajelzés hiánya; ha sok ember van az ún. chatszobában a párbeszédek, diskurzusok  szálai összekeveredhetnek; a sokfelhasználós környezet miatt az  üzenetek egyszerre  több forrásból érkeznek, szünetek, szálak megszakadása következhet be.
 

3.  Az írásbeliség és új médiumok megjelenése

            Olyan  társadalmakban,  ahol  nem létezik írásbeliség, átértelmeződik a kultúra, tudás megőzése és átörökítése.  Ebben  az  esetben elsődleges  szóbeliségről beszélünk. A szóbeliség rögzítése csak az írás létrejöttével válik lehetségessé „Csak az írásbeliség megjelenésével válik el egymástól a legenda és tény, mítosz éstudás.”(J. Ong) Ugyancsak ő három korszakot különít el a kommunikációtörténetben: az elsődleges szóbeliség  (primary orality),  az  írásbeliség  (literacy) és a másodlagos szóbeliség (secondary orality) korszakát.
Bár  a  kézíratos irodalom nem  segíti  elő a hagyományossággal való radikális szakítást,  a  könyvnyomtatás  megjelenésével megteremtődik az önálló tanulás lehetősége, ugyanakkor megbízható és állandó szövegek jelennek meg.
Ekkor az elsődlegesen szóbeli kultúráról a könyvnyomtatásra való áttérés volt a fejlődés következménye; míg később az írásbeliségről az  ún.  másodlagos szóbeliségre (rádió,  televízió,  hangszalagok, videók stb.) való áttérés folyamata figyelhető meg, manappság pedig az internet hódít teret.  Már a távíró kezdi visszahozni a beszélt nyelvre való törekvést. Tágabb szövegkörnyezet híján és jellegzetesen rövid mondatokat alkalmazva, a távirati stílus a szóbeli nyelv stílusához közelít. A telefonbeszélgetésből nyert ismeret távoli eseményekre vonatkozhat, mégis időszerű, s viszonylag teljes lehet. A rádió megjelenése forradalmat jelentett az emberi kommunikáció fejlődésében. A rádiós  műsorszórás erősítheti  a  globális összetartozás érzését,  ugyanakkor csökkentheti a hallgató lehetőségét arra, hogy a hallottakból rendezett képet alkosson magának.
            A televíziót (amely a rádióval ellentétben alapvetően a képekre épít) az információnak a műholdas műsorszórás által nyújtott, látszólag mindent átfogó sokrétűsége (verbális és képi; helyi pletykától a nemzetközi hírekig) jellemzi.
Így kronológiai sorrendben haladva lassan eljutunk a számítógép, az internet a számítógé-pes rendszerek, hálózatok fontosságáig, amelyek  mind-mind  kommunikációs csomópontok.  Ezek segítségével a világban szétszórt információt (adatokat, szövegeket, képeket,  egyre  inkább hangokat is) rendszerezzük, felhasználjuk mindennapi életünkben. Sokszor erre alapozzuk tudásunkat: szótárak, lexikonok  és  kézikönyvek anyagának eddigi elképzelhetetlen szélessége s a hagyományos nyomtatott szövegben gyakorlatilag elérhetetlen mélységű tanulmányozását teszik lehetővé.
            A hálózathasználat alapvető formája az elektronikus levelezés: írott üzenetek cseréje,  két  számítógéphasználó között, telefonvonalakon valamint nagyteljesítményű számítógépeken keresztül.
            Az e-mail könnyen továbbküldhető valamely címre, s már eleve egynél több személynek  is címezhető. A kéziratos kultúráknak egy vonását is visszahozza az e-mail, s egyáltalán az elektronikus dokumentumokkal való bármiféle foglalatoskodást: ez az intertextualitás, vagyis a bárhonnan származó szövegek,  szövegrészek szabad  felhasználása és  elegyítése  valamely  új szöveg előállításánál. „Az e-mail világa labilis és kaotikus, nehéz benne tájékozódni, s lehetetlen feltérképezni. Ehhez képest a World Wide Web (WWW), a számítógéphálózat  mai  csúcsfelülete  viszonylag  állandó és áttekinthető. A Web létrejötte maga is egyfajta forradalom. Az úgynevezett weblapok  házilagosan publikált multimédia-dokumentumok; mindegyiküknek saját elérhetőségi címe van, s mindegyikük kapcsolódik úgynevezett hypertext linkeken át számos más weboldalhoz.
A web-oldalak dokumentumoknak többé-kevésbé rögzült, könnyen áttekinthető és tanulmányozha-tó konstellációját képezik.”(Nyíri Kristóf: Az írásbeliségről és néhány új médiumról)
              A multimédiás dokumentumok olyan tudást is közvetíthetnek, amelyre az egyszerű szöveg nem  képes. A képek  és a szavak logikája kölcsönösen kiegészítik egymást.  A kézírások, de még a könyvnyomtatás korában is,  az illusztrációk alárendelt szerepet játszottak;  a képek  mint a gondolkodás, és az érvelés közegei pedig szinte egyáltalán nem játszottak szerepet. Ma ez merőben megváltozott a képeknek a képernyőn való manipulálási lehetőségeivel. Gyakorlati  szempontból nagyon fontos és lényeges (főleg az oktatás terén) az ún. „virtuális könyvtár”-ak létrejötte vagy létrejöttének tervezése, melynek nyilvánvalók az előnyei.
            A már digitalizált katalógusok és könyvtárállományok könnyen, gyorsan, bárhonnan elérhetők és használhatók: a keresett dokumentumot  letölthetjük,  kinyomtathatjuk,  tovább dolgozhatunk  vele, elektronikusan kereshetünk benne stb.  Hátrány  lehet  azonban,  hogy az elektronikus dokumentumok tér- és időbeli környezete szegényes.
Meg kell említenünk az ún. „virtuális egyetemek” elterjedését  is,  amelyek  bár  kiküszöbölik,  de nem hidalják át a távolságot.
„A virtuális egyetem megőrzi vagy éppenséggel újrateremti tanár és diák személyes közösségét, az előadások hallható és látható jellegét, a szemináriumok eleven kölcsönhatását. A hagyományos e-gyetem örököse.(...) A szövegközpontú modern európai gondolkodás meghaladását jelenti.”- mondja Nyíri Kristóf.
 

4.  Milyen műfaj az internetes interakció?

            Az interneten sajátosan keverednek az írás és beszéd  kommunikációs  műfajainak  jelleg-zetességei. Bár az internetes szövegek mindig írásos formában jelennek meg, inkább közelítenek a beszélt nyelv bizonyos sajátosságaihoz. Az elektronikus  levelezés  és  a  csevegőfórumok lehetővé teszik egy meglehetősen gyors, és interaktív kommunikáció létrejöttét.
Az elektronikus média korszakát (belértve az internetet is), másnéven „poszt-Gutenberg galaxis”-nak is hívhatnánk. (Bódi Zoltán: Az írás és a beszéd vizonya az internetes interakcióban)
            Az internetes kommunikációban a gyors gondolkodás  és  reagálás jellegzetesek.  A  gondolkodás átalakulása vonja maga után  a műfajiság, az írásbeliség megváltozását. A   fejlett  nyom-datechnikáknak köszönhetően (az ún. ikonikus forradalom következményeként) a képek,  a szöveg teljes, és teljesértékű részévé válnak; egyre nagyobb szerepet kap a vizualitás és az akusztikum is. Bár egyesek (pl. Petőfi S. János és Benkes Zsuzsa) rámutatnak, hogy a multimédiás elemek nem csak az internetes média sajátosságai, hiszen azok a legtöbb szövegben megtalálhatók különböző formákban.
            Az angol nyelvvel foglalkozó nemzetközi kutatások rávilágítottak arra, hogy az interneten továbbított üzenetek az írott és beszélt nyelv között, azok határán helyezkednek el. Bár a  két  part-ner nem hallja és nem is látja egymást, vagyis a szövegek elég személytelenek, viszont  az  interakció résztvevői kimondottan a spontán beszélt nyelvhez hasonlatosan  szervezik  meg  mondanivaló-jukat.
Crystal, David szerint a  „netnyelv” egy hármas kombinációjú, vagyis az írásbeli, szóbeli  és  elek-tronikus sajátosságokkal egyaránt jellemezhető nyelv. Szóbeliség és írásbeliség kettőssége  legjob-ban az elektronikus levelezésben és a chat-en figyelhetőek meg.
            Az  internet elekronikus, globális és interaktív médium;  mindez  hat  magára  az  internet nyelvére is. Pixie és Ferris világít rá, hogy „az internetes írásbeliséget leginkább  az  egyidejűsége, az azonnali interaktivitása közelíti a beszélt nyelviséghez.”
Az  interneten  jelentkező  spontán szövegek köztes kommunikációs műfaját írott beszélt nyelvnek nevezhetjük. Az elektronikus jellegből fakad, hogy az interneten csak olyan  információk  továbbítása lehetséges, amelyet az elektronikus médium keretein belül meg tudunk valósítani. A netes párbeszédek időfüggők, hiszen azonnali válaszlehetőséget feltételeznek, vagy kívánnak. 
Az internetes nyelv bármennyire is közelít a beszélt nyelvhez, mégis az írásbeliség technikai korlátai közé szorul.
 

5. A „netnyelv” néhány jellegzetessége (a mellékelt szöveg alapján)

            Bár az internetes szövegek írásos megjelenésűek, hiszen billentyűzet  segítségével  gépel-jük őket, mégis inkább a beszédkommunikációhoz hasonlítanak.  Éppen  ezért  a   netnyelv nagyon  gyors  információcserét biztosít,  sajátos szókinccsel rendelkezik, főként rövidítésekre alapul  és  a képíség egy fontos információhordozót jelent benne. Ugyanakkor az internetes kommunikáció nem homogén jellegű, különböző kommunikációs helyzetekben, műfajokban változik.
Internetes szövegekre (a hagyományos, írott szövegekkel ellentétben) a magasabb szintű  a  szabá-lyozottság, szerkeztettség kevésbé vagy egyáltalán nem jellemző.
Megfigyelhető továbbá  a  betűhalmozás, az  írásjelhalmozás, csupa  nagybetűs  szavak  alkotása, ritkítottan szedett szavak. A fontosabb szavak elejére, végére csillagok, vagy aláhúzások kerülnek.
Az elektronikus levelezésben, valamint a chaten, nagyon elterjedtek az  ún.  smiley-k; mert  a  net-nyelv gyors és azonnali interakciója közelít a beszédhez, így fokozottabb az igény a prozódiai, pa-ralingvisztikai és emocionális jelenségek kihangsúlyozására. Tehát arcmimika és gesztusok híján, mondandónk érzelmi részét a mosolyszombólumok közvetítik.
Előfordulnak továbbá olyan  néhány betűből álló  és tömörített jelentéstartalmú betűszók, és  rövi-dítések, melyekkel a kodifikált, irodalmi szövegekben nem találkozunk.
A rövidítések használata szintén gyorsítja a kommunikációt, ez csoportnyelvi jelenség lehet (vagyis csak bizinyos nyelvet használó, meghatározott csoport érti meg).
Jellemző a  fonetikus  írásmód is,  amely szintén hordozhat csoportnyelvi illetve  metanyelvi jelen-tést. Megfigyelhető továbbá a (a példaszövegben) magyar szavak leegyszerűsített, divatszerű,  sajátos he-lyesírása.
       Az írásmódra  jellemző a  központozás, mondathatárok, szóhatárok, mondat eleji és végi írásjelek, vesszők stb. hiánya. A párbeszédek felépítése nem egyezik meg egyik eddig ismert kommunikációs műfajéval sem. A szerkezetre vázlatszerűség, gyenge megformáltság, korrekcióhiány jellemző.
 

6. Befejezés

            Bár  az  internetes nyelvhasználatról  általánosságban elmondott információk nem  mindig  minden helyzetben érvényesek maradéktalanul és  noha  vannak konkrétumok, melyekkel egyes kommunikációs műfajokkal  kapcsolatban, szolgálni lehet; a  kérdfeltevés az írott és beszélt nyelv internetes interakcióban való használatáról nyitott maradt.
            Ennek oka egyrészt a különböző nyelvek változatossága, másrészt az írott és beszélt nyelvhaszná-lat folyamatos változása, alakulása, spontán és egyénekre jellemző sokszínűsége.
            ​Az internetes közlés előnye  a gyorsaság, a tér leküzdése, a hasznos hozzáférés és áttekinthetőség; ugyanakkor az itt kialakult nyelvhasználat  negatívan  befolyásolhatja helyes  beszédünk,  írásunk, fogalmazókészségünk kialakulását (főleg gyermekkorban), szókincsünket, szép, választékos beszédünket rongálhatja, háttérbe szoríthatja.





2015




 
MELLÉKLET

(ebben az internetes messenger-szövegben találunk példákat a fent említett sajátosságokra; a szöveg a Facebook közösségi oldalról származoik, két VIII. osztályos tanítványom beszélgetése)

A: hello :-)
B: hi (-:
A: mi csi?
B: semi kul te?
A: tv stb...........
B: ja en is lazulok
A: és milyen a suli?
B: HAGGYUK!!!!!!!!!!!!
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A: k
B: van 1 5letem
A: ?????????????????????????
B: _mozi_ ma v holnap?!
A: ?kor
B: nemtom miko raersz
A: 7o
B: k csak nem vaok vmi jo paszba )-:
A:?
B: nem sikerult a dogam angolbol
A: :-(
B: nehez volt?
A: ja  de mind1 ez van
B: varj 1pill asszem jot vki
A: k c....BUZZ!!!
B: jovok it vok
A: ako 6.30 a mozinal k?
B: k puszzzzzzzzzzzzz :-)
A: szia!!!!!!!!!!!!!! :-)
     



      
Felhasznált források

• Crystal, David: A nyelv enciklopédiája. Osiris, Budapest, 1998: 226-230.
• Bódi Zoltán:  Az írás és a beszéd viszonya az internetes interakcióban.

            http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1283/128302.pdf

• Nyíri Kristóf: Az írásbeliségről és néhány új médiumról. In: Béres István & Horányi Özséb(szerk) Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris, 1999.
• http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/filtort/ktar/szny/ong_mark.htm

​




​

 

Balázs Aletta Júlia
Új műfajok a harmadik évezred elején​
​

            Az Új műfajok a harmadik évezred elején témakör napjainkra rendkívűl széleskörűvé és sokoldalúvá vált. Így ide sorolható a facebook chat, skype, làjkolàs, kommentek, blog bejegyzések, online cikkek, filmkritikák és irodalmi alkotásokról készült kritikák, véleményezések, könyvajánlók és a lista folytatható lenne még sok irányba. Viszont megállnék a Facebookkal kapcsolatos, ide tartozó érdekességeknél.
            Napjaink egyik legnépszerűbb és leggyakrabban használt közösségi hálozatát Mark Zuckerberg 2004 február 4-én hozta létre Amerikában, a cambridgei egyetemen The facebook néven. 2011-re már – hét év alatt – 637 millió, 2012 május 18-án pedig már 1 milliárd felhasználoja volt a Facebooknak, 207 országban és 37 különböző nyelven elérhető. A felhasználok robbanásszerü növekedése hűen tükrözi az oldal sikerességét.
            Elvégre mai társadalmunk akarva-akaratlanul is a Facebookra épül. A Facebook kialakítói és propagálói elmondása szerint, eredetileg is az volt a közösségi oldal egyik célkitűzése, hogy összehozza az embereket, ledöntse a tér korlátait és ezzel közelebbi kapcsolatot teremtsen az egyének között. Úgy gondolom ez részben meg is valósult, gondolok itt például a Facebookon létrehozható eseményekre (events), a különféle céllal megalapított csoportokra – baráti-, iskolai-, egyetemi-, munkaügyi csoportok, vagy az azonos érdeklődésűek csoportosulása, illetve az ismerkedés céljával létrehozott csoportok, és így tovább.
            Hogyha az események sokaságát, milyenségét és minőségét alaposabban szemügyre vesszük, persze találunk értelmetlen, pihentagyú, exhibicionizmusra emlékeztető/valló eseteket is, vagy egyszerűen komerciális célú eseményeket (vásárok, koncertek, bulik stb.). Viszont úgy gondolom nem kell minden esetben a végletekig nyúlni, hiszen számos kulturális, művelődési program részleteiről (időpont, helyszín, belépő stb.) is értesülhet az ember, ami praktikus, hasznos. Emellett pedig szintén nem elhanyagolandó az események formájában, tehát teljes mértékben online, a Facebook felületén, megszervezett tüntetések – ilyen volt például a hat egymásutáni alkalommal –vasárnaponként – megszervezett verespataki arany kitermelés elleni tiltakozások.
 
 
A facebook túlhajszolt negatív oldalai
 
            Mindemellet persze, reálisak és elég komolyak a Facebook hátrányai is. Az internetes függőség mai társadalmunk egyik legelterjedtebbje. Ha ez a dependencia káros irányba mozdul el akkor negatív következményei is lehetnek. Ilyen lehet az online közösségi oldalak – (Facebook, iWiW, Myvip, Twitter, MySpace,Hi5) – túlzott használata.
            Ez a függőség nem feltétlenül csak a tinédzserek körében nyilvánul meg a leginkább, rengeteg felnőtt is napi, sőt óránkénti, akár félóránkénti rendszerességgel, gyakorissággal használja a facebookot. A baráti kapcsolataik egyik legfontosabb platformja a Facebook, itt nyilvánul meg szociális életük javarésze.
            Több időt töltenek online a facebookon mint bárátaik társaságában és ez bizonyos szempontból leszűkiti a szociális életterüket. Azok, akik megszállottan használják a közösségi oldalt, drasztikus következményekkel is számolhatnak példának okáért megemlíthetem az enyhe depressziót ami a gyors hangulatváltozásokból ered. Ezeket a hangulatváltozásokat tulajdoníthatjuk a like-ok meg commentek mámorának, ugyanis nagyon sok szeretethiányos, magányos tinédzser ezeket a kis virtuális önbizalmi megerősítéseket – amik nagyon sok esetben nem a valóságra épülnek – túlságosan komolyan veszik és normálisnak gondolják, emiatt pedig kialakulhat egy érzelmi függőség. Az életük jelentős pillanatait a közösségi oldalon osztják meg a barátaikkal, és a pozitív visszajelzés hiánya miatt alakulhat ki melankólikus állapot.
 

Befolyásolja-e kifejezésmódunkat a facebook?
 
            Egy másik „mellékhatása” az állandó facebookozásnak, hogy megszűnnek bizonyos „szabályok”. A legnyilvánvalóbbak a nyelvhasználatbeli, helyesírási szabályok. Nagyon sok esetben bizonyos szavakat rövidítenek, fonetikusan, azaz hangzás és kiejtés szerint írnak le, nem pedig a nyelvtani szabályok szerint. Egy másik rendkívűl elterjedt kifejezésmód a más nyelvekből  – nálunk leginkább angolból és románból – átvett szavak hangzás szerinti leírása, magyar betűkkel, pl.: pikcsör (picture), nájsz (nice), vagy ájj gyé kápú méu (ai de capu' meu), binye (bine)
            Ez a jelenség a chatelésnek tudható be, ugyanis emiatt egyre kevésbé lesznek jellemzőek a párbeszédek és a csoportos beszélgetések. Találkozások esetén is megfigyelhető az úgymond ’lenézés’ amit arra értek, hogy sok esetben itt is inkább az okostelefonra lenézve kommunikálnak az egymással szemben ülő emberek. Sok esetben megfigyelhetők például figyelemzavaros problémák is, amelyek szintén ennek a dependenciának tulajdoníthatóak. Számos esetben a fiatalok figyelmét jobban lekötik az új értesítések és a más által közzétet képek, események, jelentéktelen informáciok, mint a körülöttük levő világ, velük történő mindennapok.
            Megfigyelhető, hogy a facebook maga is nagyon sok személyes információra kíváncsi. Születési idő, lakcím, iskolai végzettség, kapcsolati státusz, foglalkozás stb, könnyen felkerülhet az internetes világba és barki számára elérhetővé válik, erre van egy nagyon találó angol kifejezés, az úgynvezett stalker friendly). Chek in-eknek köszönhetően az is bejelölhető, s ezáltal nyomon követhető, hogy ki, mikor éppen hol van, sőt, hogy telefonról vagy számítógépről van-e belépve, tehát otthon van-e vagy valahol a városban, esetleg egy másik városban/országban, ami szintén bejelölhető magán a képen, vagy arra a bizonyos helyre való utazásként travellin to.... .
 
 
A facebook irodalomhoz vezető linkje

            A kiskunhalasi Bibós István Gimnázium tanulói profilt készítettek Madách Imrének a Facebookon, a Madách Imre Gimnázium diákjai, pedig sorra vettek még több magyar költőt, akiknek profilt készítettek, mint például Babits Mihály, Ady Endre, Juhász Gyula, József Attila, Arany János, Petőfi Sándor. Zseniális ötletnek tartom ezt a kezdeményezést a magyar tanárok részéről, a megcélzott korosztály szempontjából pedig rendkívűl praktikusnak. Elsősorban azért, mert úgy gondolom, hogy a Facebook ilyen jellegű bevonásával kiterjesztették az oktatás terét. Az internetes kereső használata által pillanatok alatt elérhetővé válnak a – az adott esetben – tanuláshoz, házi feladathoz szükséges információk, ami sokat jelent a diákok számára (főleg a licisták, és főleg napjainkban) hiszen a városi, központi iskolákban rengeteg a házi feladatuk, sok a tanulnivalójuk s minderre irtó kevés az idejük hiszen közben számtalan iskolán kívűli tevékenységben (kórus, sport, különféle körök) vesznek részt – ami persze nagyon jó –, viszont nem kéne megfeledkezzenek az iskolák, hogy tinédzserekről, kamaszokról van szó és ez az időszak, amikor elkezdenek egy csomó minden iránt érdeklődni és valóban szükségük is van, arra, hogy rengeteg féle dolgot kipróbáljanak, ahhoz, hogy jobban megismerjék önmagukat és a világot.
            Visszatérve, ahhoz, hogy az internet használata sokat segíthet a tanulásban a diákoknak: ez így van, azonban ez a tényező nagyjábból ugyanannyira hátrányt is jelent. Hiszen ha minden csak egy-két „klikknyi” távolságra – valósággal karnyújtásnyira – van tőlük, akkor egy olyan helyzetben, amikor más jellegű keresésre, esetleg kutatásra kerülne a sor, nem igazán tudnák, hogy mihez kezdjenek például egy könyvtárban, levéltárban vagy egyéb helyeken, ahol nem elég csupán klikkelgetni és beírni néhány szót a keresőbe. Ezt a kitérőt azért tettem, hogy érzékeltessem: tudatában vagyok a túlzott internet és konkrétan a Facebook használattal is, továbbá nem is tartom jónak, sem hasznosnak ezek használatát túlzásaba vinni. Azt viszont el kell ismerni, hogy ez a projekt nagyszerű, mert ezek az költő, író profilok segíthetnek majd a tájékozódásban, olyan diákok számára is, akik nem vettek részt ebben a projektben és nem jártasak a magyar írók, költők életrajzi történeteivel és altokásaival, viszont sokat facebookoznak és szükségük van ezekkel kapcsolatos információkra. Számukra például fogodzót nyújthat a temérdek információ áramlása közepette, és ezúton a tudásanyag összekapcsolódik saját élményeikkel – mondjuk főként azok élményeivel, akik készítették a profilokat.
            A Madách Imre Gimnázium diákjai Vadja Éva magyar-francia szakos tanáruk vezetésével hozták létre a költők személyiségéhez illő profilokat. A tanáruk elmondása szerint, diákjai rengeteget olvastak annak érdekében, hogy minél hitelesebb profilt hozhassanak létre. „A diákjaimnak gyakran adok olyan feladatokat, amelynek megoldásához számítógépet, internetet kell használniuk. Ez motiválja őket, és érdekesebbé is teszi a munkát, és úgy érzem, el is várják ezt.”- nyilatkozta Vajda Éva.
            A tanulók négy-öt fős csoportokba szerveződve, tanórán belül-kívül dolgoztak a hiteles profilokon. Elmondása szerint, sokkal többet tanultak így, hiszen még otthon is folytatták a munkát. Sőt, olyan profilokat is létrehoztak, akik a költők életében valamilyen szempontból fontos, vagy érintőleges szerepet játszottak – többnyire múzsák, élettársak, nagy szerelmek, mint például Szendrey Júlia, Léda, Csinszka. A nagy nyilvánosságnak köszönhetően a feladat végeztével a tanulók nem hagyták abba a posztolásokat. További verseket, állapotokat osztanak meg. Petőfi Sándornak mára már 1400 ismerőse van.
            Mindez tehát azt bizonyítja, hogy a Facebooknak vannak olyan oldalai, melyeket kis ésszel okosan a saját és a diákok javára fordíthatunk, és ezeket nagyon is érdemes kihasználni.
 
            Az alábbiaknak megtalállhatóak az említett költők és hitveseik, szerelmeik facebook oldalhoz vezető linkjei és érdekességként néhány személyes adatuk, ahogyan az a profilukon is megjelenik.
 

Arany János: https://www.facebook.com/arany.janos.355
Work: Rector (academia) at Nagyszalontai Gimnázium
Went to: Debreceni Református Kollégium Gimnázium és Diákotthona
Lives in Nagyszalonta, Bihor, Romania
Married Since 19 November 1940
From Nagyszalonta, Bihor, Romania
           Born on 2 March 1817
Followed by 795 people
 

Petőfi Sándor: https://www.facebook.com/profile.php?id=100004614794727&fref=ts
Szendrey Júlia: https://www.facebook.com/julia.szendrey.3?fref=pb&hc_location=friends_tab
József Attila: https://www.facebook.com/jozsef.attila.3994?fref=pb&hc_location=friends_tab
Költő at Szép Szó
Past: Kékmadár and Nyugat
Stuied Bölcsészettudományi Kar at Pesti Egyetem
Lives in Ferencváros, Budapest, Hungary
Relationship: It's complicated
From Budapest, Hungary
 

Ady Endre: https://www.facebook.com/endre.ady.338?fref=ts&__mref=message_bubble
in a relationship with Lé Da
Léda: https://www.facebook.com/le.da.3194
Csinszka: https://www.facebook.com/cso.re.5?fref=nf&pnref=story (?)
Babits Mihály: https://www.facebook.com/mihaly.babits.79?fref=ts
Juhász Gyula: https://www.facebook.com/profile.php?id=100007157222759
Madách Imre: https://www.facebook.com/imre.madach.1?fref=ts
 




2015




 
Bibliográfia
 
Tóth Ágnes: Közösségi oldalak hatása a társadalmi kapcsolatokra, avagy Facebook és társai
http://abeaiktgroup.blogspot.ro/2013/11/irok-koltok-facebook-on.html (2015. 05.30.)










​



​

 

Bálint Aliz Kamilla
A blogról, blogregényről, bloglíráról

​

            Elég csupán a Google keresőbe beírni azt a fogalmat, hogy blog, kihoz családregény blogokat, romantikus blogokat, humoros blogokat, sci-fi blogokat, fantasy blogokat, stb., és az egyén máris egy feneketlen kútban találja magát. Ezt éreztem a hétvégén, amikor próbáltam kicsit utánaolvasni a blog írásának, a blogregénynek, a bloglírának, hogy megfogalmazhassak néhány gondolatot ebben a dolgozatban. Én nagyon szeretek olvasni, viszont az igazi olvasói élmény számomra nem az, hogy görgetek egy végeláthatatlan szöveget lefele, (amely persze akár jó is lehet) egy internetes felületen a számítógép előtt ülve, hanem, hogy forgatom a könyv lapjait és örömmel tölt el, amikor fizikailag látszik, hogy mennyi oldal van már mögöttem és mennyi vár még rám. Viszont az internet korában élünk és ahogyan az életünk is jóformán felkerült oda a Facebook közösségi oldalnak köszönhetően, ugyanúgy az irodalom médiuma is kezd áthelyeződni egy teljesen új fórumra.
            A könyvek esetében is találkoztunk számtalan ponyvairodalommal, sőt talán ezek vannak többségben, mert jóval kelendőbbek, mint egy klasszikus szépirodalmi mű vagy egy kortárs líra, viszont ez mégiscsak szabályozva és korlátozva van a kiadók által. Ezzel ellentétben a világháló teljesen szabad kezet nyúlt mindenkinek. Elsősorban a blogíráshoz szükséges felület ingyen van és bérmentes, éppen ezért bárki könnyen létrehozhatja. Egy bizonyos szempontból megközelítve jó dolognak tartom azt, hogy az egyén előtt a lehetőség, hogy létrehozzon egy olyan felületet, amely csak az övé, ő alkothatja meg és olyan tartalommal töltheti ki, amilyennel éppen csak szeretné, viszont ennek épp az a hátránya, hogy rengeteg olyan szöveg kerül a szemem elé, a szemünk elé, amely könyv formában nem jelenne meg soha. Az internet nem tesz különbséget dilettáns és művész között, éppen ezért mindent képes magába elnyelni. Elsősorban ezt látom a legnagyobb hátrányának. Nehézkessé válik így a szelektálás és sokszor csak minden tizedik blognál olvashatunk tartalmas mondanivalókat. Ebben az esetben az is problematikussá válik, hogy ki dönti el végül is mi a jó és mi a rossz? Én csak azt tudom eldönteni, hogy mit szeretnék elolvasni és mit kevésbé, ugyanúgy, ahogy a könyvek esetében, viszont szükség van valamilyen szűrőre. Körülbelül öt éve van Facebook adatlapom és ezen öt év alatt azt tapasztaltam, hogy sokszor olyan információ kerül az egyén elé, amelyet nem feltétlenül kell tudnia vagy ha nem lenne az internet, soha meg sem tudná. A mai világban viszont mindenkiről tudunk mindent, mert az internet tere elénk tárja a távoli ismerősök nyaraláson készült képeit, illetve azt, hogy éppen ki milyen hangulatban van. A blogok is hasonló formában működnek. Egyfajta kényszerré vált számunkra, hogy kiírjuk magunkból a gondolatainkat, tudatosítsunk az emberekben a véleményünket és adjuk tudtára mindenkinek, hogy létezünk és ezeket és ezeket gondoljuk, vagy éppen nem. Ez egy káosz ahhoz a világhoz képest, amelyben én felnőttem és amelyben a szüleim, nagyszüleim felnőttek. Nehéz is alkalmazkodni hozzá és az idősebb korosztálynak még nehezebb.
            Megvannak viszont az előnyei is, mind az internetnek, mind a blogolásnak. Könnyebben elérhető minden, akár egy viktorianus kora-beli angol regény, amely hatalmas segítség és könnyebbség akár időben, akár erőfeszítésben mérve. A blog jó fórum arra, hogy fiatal, pályakezdő írók, költők, szerzők megmutathassák magukat, műveiket. Ezeknek a műveknek pedig van egyfajta varázsuk, az, hogy sokszor végeláthatatlanok. A szerző leír valamit, amely nem feltétlenül marad meg az utókor számára ugyanúgy feketén-fehéren, ugyanis nyomtalanul meg lehet változtatni. Ki lehet cserélni egy sort, más rímmel helyettesíteni az addigit, újrafogalmazni egy fejezetet vagy éppen kiegészíteni annak érdekében, hogy minél igényesebb legyen. Ez egy előre- és visszacsatolási mechanizmus is egyben, amelyre csupán az olyan felület képes, amely ennyire képlékeny.
            A blogregény esetében a mű egy folyamatban nyeri el célját, amely örökké változik és térben teljesen szabad. Nem függ attól, hogy mennyi kell legyen a karakterszám, illetve azoktól a korlátoktól, amelyek a többi médium esetében nagyon le tudják kötni az embert és határok közé szorítják. Itt nincsenek határok, csak a szerző, az űr és az írás. A legszebb benne, hogy a mű ott történik meg, ott alakul ki, ott formálódik az olvasó szeme előtt. Ebbe akár bele is lehet avatkozni, véleményt formálni, hozzászólni, javasolni, amely nem utólag jön létre kritika formájában, hanem ott, helyben, a folyamat közepén. Így a mű közös termékké is válhat és nemcsak a szerző, hanem az olvasó is magénak érezheti.
            A könyv formájában megjelenő irodalom diskurzusa ellentétben a bloggal, teljesen passzív és önmagába forduló, ahol az olvasó a végkifejlettel találkozik, a kész termékkel. Elolvassa, majd véleményét utólagos kritikaként fogalmazza meg. Ilyenkor nehéz a visszacsatolás, mivel az általunk kritizált szöveg már a tegnapé, a múlté. Ez egy fáziskésés az íráshoz képest, viszont elkerülhetetlen, ugyanis az olvasó addig nem tud reagálni, amíg nem olvassa el, az olvasás folyamata viszont csak a végtermék esetében lehetséges. A megoldás erre egy olyan felület, amely végtelenbe fut ki és amely állandóan változtatható.
            A közös munka révén a blogíró szoros kapcsolatot alakíthat ki az olvasóval, jóval szorosabbat, mint a konvencionális írók esetében. A „hagyományos” irodalomban az egyén, aki a könyvet lapozza nagyon távol áll a szerzőtől, aki a könyvet megtöltötte tartalommal. Sokszor a művet elolvassuk, megértjük, véleményezzük, de a szerzőre nem gondolunk, aki azt kigondolta és megírta. Erről jutott eszembe egy általános iskolás emlékem. A magyar és román órákon sok műről tanultunk, amelyeket persze utólag számon is kértek tőlünk. Az osztály ismerte a műveket de nem tudta, hogy melyiket ki írta, nem tudták sehova sem kapcsolni, csak úgy lebegtek a levegőben, vagy a fejünkben. Ez nem új keletű, sokszor van az, hogy az írót homály kezdi fedni egy idő után és csupán a műre emlékszünk. Az iskolában egy idő után rájöttem arra, hogy úgy próbáltuk értelmezni az alkotásokat, hogy közben eszünkbe sem jutott a szerző, végül csodálkoztunk, hogy nem értjük mi van az adott versben. Az érettségire készülve kezdtem az ember felől megközelíteni a verseket, regényeket. Úgy kezdtem olvasni A merengőhöz és az Ábránd című verseket, hogy közben arra gondoltam, hogy Vörösmarty keservesen szereti azt a lányt és bármit megtenne, hogy az övé lehessen. Úgy próbáltam olvasni, mint azt az ajándékot, amelyet eljegyzésünk alkalmából írt. Teljesen más kép tárult elém. A blogíró esetében ilyen nem fordulhat elő, ugyanis ő a folyamatnak a nélkülözhetetlen része. Éppen ezért talán könnyebb megérteni a művet, mivel a szerző és olvasó közötti aktív párbeszédben születik meg.
A blog esetében meg van az olvasónak az a lehetősége, hogy azonnal reagáljon, véleményezzen. Minden azonnal, a jelenben történik, nem feltétlenül kell várni hónapokat a kiadásig vagy a mű teljes formába öltéséig. Az olvasó nagyon jó kritikus is egyben. Az azonnali vélemény és hozzászólás tisztán ki tudja mondani, hogy mi jó és mi nem, mi elfogadható és helytálló és mi az, ami sikertelen próbálkozás vagy azonnali javítást igényel.
            A felület mint fentebb említettem képlékeny, formálható, alakítható. Vannak bizonyos korlátok, viszont úgyis jóval szabadabbnak tekinthető mint egy könyv. A blog esetében nem csupán a tartalom a szerző feladata, hanem a külalak is. A saját igényei szerint alakíthatja ki azt a fórumot, amelyben ő a legkényelmesebben érzi magát, a legjobban tud írni és amelyben örömmel tölti el, ha megjelennek a gondolatai. A könyveknél ez nagyrészt a kiadó feladata, ő dönt a szöveg formai megnyilvánulásáról és egy olyan terméket hoz létre, amely külalakban is megváltoztathatatlan. A blog esetében viszont ezt is lehet változtatni, lehet akár a szövegtől függően állandóan változó és egyben megújuló az adott felület. Ez meglepetéssel és újdonsággal is szolgálhat az olvasónak, illetve itt is megvan a lehetősége annak, hogy az olvasó véleményt formáljon.
            Fontos beszélni a Facebook közösségi portálról. A Facebookon is számtalan alkotás jelenik meg, amely azonnali reagálási lehetőséget is biztosít egyben. Ezzel karöltve pedig vannak olyan opciói ennek a közösségi portálnak, amelyek egy kattintással kifejezik egy személy érzéseit, sőt véleményét is. Felgyorsult a 21. század, ezt tükrözi ez is. A mai világban megvan az az egyénben, hogy minden azonnal kell, most, rögtön. Ha megjelenik egy mű kínaiul már holnap el szeretnénk olvasni angol vagy magyar nyelven és talán már akkor is azt éreznénk, hogy túl késő. A blog és a facebook ezt az időbeli és térbeli akadályt teljes áthidalja.
            A Facebookon még szorosabb kapcsolat jön létre szerző és olvasó között, ugyanis például sok kortárs szerzőnek van saját adatlapja, amelyeken keresztül baráti kapcsolatba lehet velük lépni és követni, hogy éppen mit csinálnak, milyen gondolatokat vagy képeket osztanak meg. Ez mind hozzájárul ahhoz, hogy a műveiket még jobban megérthessük. Nagy örömömre szolgál, hogy ismerősként szerepel a listámon Simon Márton és Závada Péter. Láttam őket slam-estéken, olvastam tőlük műveket különböző felületeken, viszont így olyan érzésem van, mintha ott ülnék mellettük, mikor leírnak pár sort és nem „fanatikus” olvasó vagyok, hanem részese az ő alkotási folyamataiknak. Minden rossz mellett ez a legjobb az internetben.
 









​



 

 

Barabás András
Új műfajok a harmadik évezred elején

​

            A társadalmi és politikai viszonyok megváltozását, az információáramlás robbanásszerű felgyorsulását, a mediális és a kulturális nyilvánosság radikális átalakulásának éveit éljük.
            Az internetes adatforgalom és digitális felületek gyors fejlődésével az utóbbi két évtizedben mi is beléptünk az információs társadalmak világába, és nálunk is kialakult az úgynevezett ubiquitous computing jelensége, vagyis a mindenütt jelenlévő számítástechnika.[1] Mark Weiser szerint a digitális eszközök, valamint a számítástechnika annyira beépültek a hétköznapjainkba, hogy már nem is tulajdonítunk nekik különösebb jelentőséget, automatizálódott folyamatként használjuk őket. Ez a digitális médiumváltás a média és az internet világméretű forradalma, egy úgynevezett képi fordulat. Pierre Lévy úgy látja, hogy a számítógépek hálózata, valamint az internet önálló, automatizált entitásként létezik, és az emberiség közös, digitális memóriáját alkotja.[2] Emiatt az eddigi hagyományos műveltség fogalma kiegészül az információs műveltséggel.[3] A világhálón történő adatáramlás gyökeresen megváltoztatta a kommunikáció különböző változatait, beleértve a kultúraközvetítést is, melynek legrégebbi intézménytípusa a könyvtár. [4]
            A számítógép új, közvetítő szerepének köszönhetően új kommunikációs műfajok alakultak ki, a hagyományos kommunikációs lehetőségek újakkal bővültek, valamit a már meglévő műfajok szerepe, felhasználási köre módosult, kiegészült újabb funkciókkal, használati területekkel.
            A számítástechnika, valamint az internet globális elterjedésével a második évezred végén, harmadik évezred elején olyan új, eddig soha nem létező műfajok jelentek meg, amelyek gyökeresen megváltozatták a világ menetét, az információcsere, adatforgalom gyorsaságát, az emberek viselkedését és életmódját.  
            Egy ilyen új műfaj a chat, amely egy olyan internet által kínált kommunikációs lehetőség, ami egyazon időben továbbítja a szöveges üzeneteket a feladótól a címzettnek.  A chatszövegek általában rövid terjedelműek, leginkább azért, hogy a mielőbbi válaszadás lehetőségét nyújtsák a beszélgetésben más résztvevők számára.
            A chaten történő beszélgetések gyorsaságuk miatt nagyon hasonlóak az előbeszédhez, emiatt nagymértékben különböznek a többi, online történő, szöveg alapú kommunikációs fajtától, mint amilyen például az e-mail. A chat különböző funkciói már odáig fejlődtek, hogy nemcsak szöveges üzenetet küldhetünk egymásnak, hanem egyazon időben láthatjuk, sőt hallhatjuk egymást, előbeszédben kommunikálhatunk partnerünkkel, vagy akár egy egész videokonferenciát is megtarthatunk úgy, hogy a résztvevők a világ különböző pontjain vannak a konferencia ideje alatt. Az emberiség történelmében ez mind a mai napig egyedülálló újítás, hogy akár több százezer kilométer távolságból is láthatjuk, hallhatjuk beszédpartnerünket. Óriási áttörés, amely megsokszorozza az információáramlás eddig ismert fajtáinak gyorsaságát.
            Az internet legnagyobb előnye tehát az, hogy egy olyan hálózatot hoz létre, ami határokon átnyúló volta miatt kinyitja a világot. Ezzel tehát olyan kapcsolatok létrejövésére teremt lehetőséget, amelyek a való életben nem valósulhatnának meg. Amerikában például már iskolai program is indult ennek kihasználására: magányos chicagói nyugdíjasok tanítják a neten keresztül angolul a brazil gyerekeket. Így legalább tudnak kivel diskurálni, míg a Távol-Keleten lassan már iparág épül a magukba zárkózott emberek szociális igényének kielégítésére.
            Ezen elképzelés alapján alakult ki az úgynevezett Talk Fusion nevű szervezet is, ami egy szintén új, eddig nem létező műfajt hozott létre, amely láncszerűen bővül, újabb és újabb emberek bevonásával. A Talk Fusion egy olyan videókommunikációs technológia, amely összeköti a világ különböző pontjain élő embereket, élő videó-csevegést, konferenciázást, valós idejű értekezéseket, elemzéseket, stb. tartalmaz. A marketing mellett a Talk Fusion magánéleti és szociális témákat is magába foglal, vagyis bármely internethasználó - ha láncszemévé válik ennek a folyamatosan bővülő világnak -, találhat magának felhasználási területet benne.
            Szintén a harmadik évezred egyik meghatározó produktuma a blog, ami egy gyakran frissített bejegyzésekből álló online napló, személyes weboldal, tulajdonképpen egyéni indíttatású, de közösségi olvasatra szánt alkotás. Változatos tematikával rendelkezik: lehet személyes, egyéni napló, vagy csoportos jellegű is. Különböző tematikájú blogok léteznek, amelyekhez az adott témában érdekelt felhasználók csatlakoznak, például: politikai blogok, gasztronómiai blogok, sport blogok, stb. Azonos érdekeltségű egyéneket magába foglaló szövetkezet, akár a céhek, csak itt az emberek nem kötelező módon különböző mesterségek művelői, hanem egyszerűen csak kíváncsiságból is csatlakozhatnak, mert érdekli őket egy adott téma.
            A blog nemcsak közérdekű témákat vagy egyéni feljegyzéseket tartalmazó műfaj, hanem a XXI. században az irodalom egyik színtere is, amivel egy új, mindeddig szintén ismeretlen műfajt teremtett: a blogregényt.  A blogregény, egy digitális felületen létrejövő irodalmi próza. Ez esetben egy olyan regényről van szó, amely folyamatos frissítések útján alakul ki, de ami a legfontosabb: az olvasó bepillantást nyer a regény alakulásának, készülésének folyamatába is, sőt, aktív részese is lehet e mű keletkezésének, hiszen folyamatos interakcióban van a regény szerkesztőjével/szerkesztőivel, javaslatokat, hozzászólásokat közvetíthet, vagyis beleszólhat a regény alakulásába. Ilyen blogregény például W. Szabó Péter (Wyr) Láncvilága, amely egy tudományos-fantasztikus regény a társadalom születéséről, társadalomkritikai célzattal. A regény saját fórumán folyamatosan alakul, bővül olyan mozzanatokkal, szereplőkkel, melyek az írótól teljesen függetlenül jelennek meg, a hozzászólók és a regény keletkezési folyamatát nyomon követő felhasználók által. Így válik egyéni alkotásból közösségi természetűvé.
            ​A fent említett műfajok mindegyikéből jól kitűnik, hogy az internetnek igen erős közösségteremtő funkciója van. Ennek nagy előnye, hogy általa a világ bármely pontjáról kapcsolatba léphetünk ismerőseinkkel. Külön e célból különféle közösségi oldalak jöttek létre. A világ egyik legnagyobb közösségi oldala a Facebook, ami 2004-ben kezdte meg működését, Amerikában. Közösségi mivoltát leginkább a számadatok mutatják, ugyanis 2012-ben felhasználóinak száma elérte az 1,23 milliárdot, vagyis a Föld teljes internetpopulációjának 38 százaléka Facebook felhasználóvá lett. A történelem folyamán ekkora néptömegeket egy térben (még ha virtuális is) nem tudott mozgatni senki, ez is a harmadik évezred egyik csúcsteljesítménye.  
            Sokszor hallani – leginkább fiatalok szájából -, hogy : „Manapság akinek nincs fészbukja, az nem létezik, ami pedig nincs fent jútubon, az nem történt meg!” Van, aki egyetért ezzel az állítással, mások nem, én csak annyit fűznék hozzá, hogy édesapám gáz- vízvezeték szerelő, fogalma sincs arról, hogy mi a Facebook vagy Youtube, mégis nagyon jól megvan nélkülük, és szerintem létezik is, mivel minden este együtt vacsorázunk.
            Szintén a Facebook hozadéka az úgynevezett lájkolás, mely szó etimológiáját tekintve az angol like szóból származik, valamiféle tetszést fejez ki. A lájkolás szóalak formája azért praktikus, mert kijelöli a használati (pragmatikai) környezetét, mindenki számára egyértelmű, hogy lájkolni a Facebookon, a közösségi portálokon, a blogokon, tehát jellemzően a webes felületeken lehet. A like vagy magyarul tetszik gomb legelőször a Facebookon jelent meg, és arra szolgál, hogy kifejezhessük tetszésünket az ismerőseink vagy más felhasználók által közzétett bejegyzések, fényképek, stb. iránt. A probléma számomra abban rejlik, hogy csak kétfajta út létezik ebben az eufemizált rendszerben: vagy lájkolunk, vagy hallgatunk, mivel dislike (nem tetszik) gomb nem található, vagyis csak tetszésünket fejezhetjük ki, nemtetszésünket pedig csak hozzászólás formájában, amit úgyis kitörölnek, ha sértő jellegű.
            Az internet kétségtelenül korunk egyik legnagyobb találmánya, amely  - ahogy a fentiekben láthattuk -, számos új műfajt hozott magával. Mindeddig a digitális felületeken megjelent új műfajokról esett szó, ám az internet nemcsak ott hagy nyomot, hanem életünkben, viselkedésünkben is változást hozott, amihez hozzá tartoznak olyan (szenvedély)betegségek is, melyek eddig nem léteztek.
            Az internet használatával egyfajta kényelem alakult ki az emberekben, ugyanis ebben a virtuális térben szinte bármit el lehet végezni, például bevásárlást, számlafizetést, csevegést, stb. Ez a kényelem egy idő után fokozatos függőséghez vezethet, ami már elkülönít egy internethasználót a többitől.
            A legnagyobb probléma az, hogy sokan nem is tudják, vagy egyszerűen nem akarnak tudni arról, hogy internet függők. A függőség első jelei közé tartozik az, ha valaki alig várja, hogy haza érhessen, számítógép elé kerüljön és elmerüljön annak virtuális világában. Amennyiben egy függő napokig nem ülhet internet előtt, ugyanúgy, mint az alkohol, nikotin vagy drog esetében, elvonási tünetek jelentkeznek, ugyanakkor egy depresszív magatartás, hangulat is érzékelhető. Mindebben az a közös, hogy aki függővé válik, képes elveszíteni az időérzékét, alapvető szükségleteit elhanyagolni vagy figyelmen kívül hagyni.
            Léteznek különböző internetes felületekhez, programokhoz kialakult függőségek is, mint amilyen például a Facebook függőség. Ez a „betegség” leginkább a fiatalabb, 15-35 év közötti generáció tagjait veszélyezteti. Ezen életkorban a Facebook függőség aránya elérheti a 22 százalékot is. A Facebook függőség megnyilvánulási formái közé tartozik a szorongás és a rosszkedv abban az esetben, ha nem ellenőrizhetik az üzenőfali bejegyzéseket, vagy nem oszthatják meg aktuális állapotukat. Gyakran ezen tünetek fizikai elváltozásokkal is párosulnak.
            Számos kutatás azt állítja, hogy a Facebook érzelmi függőséget is képes létrehozni, ugyanis minél több időt töltünk a közösségi portálon, mások tevékenységét, hangulatát, gondolatait receptálva, annál nagyobb érzelmi stressz ér bennünket.
            Az internet elterjedése az orvostudományban is új ágazatok kialakulásához vezetett, ugyanis külön szakág foglalkozik az orvostudományban az internet függők „függetlenítésével”, továbbá ugyanúgy, mint a drog-, alkohol-, vagy nikotinfüggők esetében elvonók és szakorvosok léteznek a túlzott internethasználatról való leszoktatás elősegítésére, több-kevesebb sikerrel, ugyanis számos olyan halálesetről is értesülhetünk, amikor valaki azért lett öngyilkos, mert nem kapott elég lájkot a képe Facebookon, vagy netán azonosította magát valamely internetes játék szereplőjével, aki például rendelkezik a repülés képességével a digitális fantáziavilágban, s a játékos rá próbált hasonlítani amikor levetette magát egy több emeletes tömbház tetejéről, bárminemű védőeszköz nélkül. 
            Minden kor megteremti a maga vívmányait, újdonságait, melyekhez ilyen vagy olyan módon alkalmazkodnunk, viszonyulnunk szükséges. Amíg ember lesz a Földön, folyamatosan új, eddig nem létező műfajok megjelenésére számíthatunk, melyek megismerése után mindenkiben jogosan merül fel a kérdés: „Mi jöhet még?”





2015





Jegyzetek

[1] Szűts Zoltán, Digitális demencia – digitális eszközökkel a felejtés ellen vagy mellett. http://epa.oszk.hu/02200/02263/00015/04_digitalis-demencia.htm

[2] Uo.

[3] Varga Katalin (szerk.): E-könyv az információs műveltségről. A 21. század műveltsége (Pécs, FEEK, 2008. URL: http://mek.oszk.hu/06300/06355/html/); Koltay Tibor: Médiaműveltség, média-írástudás, digitális írástudás. Médiakutató, 2009. 4. sz. 111-116. p. URL: http://www.mediakutato.hu/cikk/2009_04_tel/08_mediamuveltseg_digitalis_irastudas/01.html

[4] Agárdi Péter: Kultúravesztés és/vagy kultúraváltás? Nemzeti értékek – kultúraközvetítés – művelődéspolitikák, PTE FEEK, Pécs, 2012.
http://mek.oszk.hu/10900/10981/html/04kulturavesztes.htm










​



​

 

Bartha Dalma
A chatnyelv hatása az általános iskolások megnyilatkozásaira

​

Bevezetés   

            Napjainkban egyre többször lehet hallani, hogy a tanulók körében milyen nagy népszerűségnek örvend a számítógép, az internet és a mobiltelefon. Ezt a 20. századi csodát hibáztatjuk a gyermekek nyelvi igénytelenségéért, egyre többször halljuk, hogy a gyermekek nyelvi kompetenciája sokkal alacsonyabb, mint pár évvel ezelőtt. Amikor elkezdtem négy évvel ezelőtt tanítani, az első felmérő javításkor döbbentem rá, hogy a tanulók nyelvére mekkora hatással vannak a különböző modern tömegkommunikációs eszközök (telefon, internet stb.). Akkor szembesültem azzal, hogy a tanulók úgy írnak, mint a Messengeren, illetve mint az SMS-ben, amely korlátozza a karakterek számát, ugyanis 160 karakter egy SMS, ha ezt meghaladjuk, akkor többet kell fizetni. Azóta figyelem e problémát, persze az óta a közösségi oldalak még nagyobb teret kezdtek hódítani, egyre elterjedtebb az a jelenség, hogy a chatnyelv megjelenik a különböző dolgozatokban, fogalmazásokban. A tanulók tudják, hogy a chatnyelvre jellemző szavakat nem írhatják bele egy irodalmi dolgozatba, mégis talán a megszokás, a szétválasztani nem tudás a nagyobb úr. A tanulók azzal is tisztában vannak, hogy a magyartanár nem szereti e formákat, ismerik a nyelvművelés alapelképzeléseit, hogy a szép helyes magyar nyelvet a rögzített normák szerint kell használni, és minden, ami kívül esik, e normákon az hibának számít, kiirtásra szorul. A magyartanárban felmerül a kérdés, hogy milyen következményei lesznek e változásoknak, illetve a nyelv romlásához vezet-e az, ha ezek ellen nem teszünk.
            A diákok nyelve mindig különbözött a felnőttek nyelvétől, lezser, kreatív szóhasználat jellemezte. A fiatalok beszéde sajátos jegyeket mutat. Az újkori kommunikációs technológiák jobbára az írott beszéd dominanciájának erősödését eredményezik. A diákok a számítógépnek köszönhetően egyre többet kommunikálnak írásban, ugyanis számítógépüket a játék mellett kommunikációra használják, amelynek sajátos jegyei visszaköszönnek dolgozataikban, fogalmazásaikban. Vallent Brigitta szerint az írott nyelv egyre inkább beszélt nyelvi jellegűvé válik napjainkban, és ez a folyamat tükröződik az iskolai fogalmazásokban is. Pedig nyilvánvalónak kellene lennie minden diák számára, hogy az írott és beszélt nyelv két külön regiszter.[1]
            Dolgozatom célja, hogy körbejárjam azt a kérdéskört: hatással van-e az internet, főleg a chat műfaj nyelvezete a fiatalok nyelvhasználatára, valamint lehet-e összefüggés a fiatalok kifejezés kompetenciája és korunk domináns eszköze, az internet között.


A kutatási téma elméleti háttere és megközelítése

            A fiatalabb generáció már nem csak információkat szerez az internetről, hanem a nyelvi magatartást, a nyelvi mintákat is a médiából szerzi. Az új kommunikációs technológiák megreformálják, átír(hat)ják a korábbi nyelvi normákat. A világháló nyelvi stílusában, amellett, hogy igyekszik a stíluskeverésre, nem mindig fedezhető fel az igényesség (Buda, 2011: 93). Többet használjuk az internetet társas kapcsolataink ápolására, sőt egyre többször egyszerűbb e-mailt írni, mint valakit felhívni telefonon. Nem jut már annyi idő a kapcsolattartásra, ez a gyorsulás nem csak ránk van hatással, hanem nyelvünkre is. Az internetnyelvészet egyik első monográfusa, David Crystal (2001) e nyelvváltozatra a netspeak terminust alkalmazza.  A digitális közeg egyfajta új nyelviséget: digilektust[2] hoz létre, internetes nyelvhasználatunk egyre inkább az élőbeszéd jellegzetességeit ölti magára. Az írásbeliség és a szóbeliség dichotómiája már régóta vitatott nyelvfilozófiai kérdés: a nagy választóvonal-elmélet (Great Divide) szerint az írás és a beszéd két mereven elhatárolt entitás, amelyek bináris oppozícióban állnak. Manapság elfogadottabb az a nézet, amely szerint a két közeg kontinuumot alkot, számtalan átmeneti formával (Benczik, 2001). Lakoff meglátása szerint a 20. század végi társadalomban megkezdődött az emberi kommunikáció ideáljának eltolódása az írásbeliség-alapú modelltől az orális diskurzus felé. Balázs Géza a másodlagos szóbeliség terminussal illeti az internetes nyelvhasználatot, hiszen ugyanúgy, ahogy Bódi Zoltán, a beszélt nyelv számos sajátosságát véli felfedezni benne (Balázs, 2007: 8; Bódi, 2004: 286). Bódi Zoltán szimbolikus írásbeliségnek (2005), új beszélt nyelviségnek (2004a és b), Érsok Nikoletta virtuális írásbeliségnek (2003) nevezi ezt az új nyelvi létmódot. Veszelszki Ágnes szerint a digitális kommunikáció sajátossága a heterogenitás (Veszelszki, 2011: 6). Tehát az internetes kommunikációra nem úgy kell tekintenünk, mint egy normáknak teljesen ellentmondó és emiatt hiányosnak, rossznak ítélt nyelvváltozatra, hanem úgy, mint egy új nyelvi minőségre.
            Az új regiszter egyik legfontosabb jellemzőjének azt tartják, hogy a dialogikus elemek erősödnek a nyelvváltozatban. Fogalmazásainkban sűrűsödnek a beszédre jellemző elemek, úgy kezdünk írni, mintha beszélnénk, a gyorsaság, az idő fontosabbá kezd válni, mint a minőség, a szép fogalmazás. Az internet azon jellemzője, amely másfelől a leghasznosabb tulajdonsága (ti. a gyorsaság), új nyelvet, szabályokat és új nyelvi normát eredményez, de az lényegesen eltér a hétköznapi nyelvi normától. „Az internetes kommunikáció alakuló szabály- és normarendszere a külső,  interneten kívüli nyelvközösség és a hagyományos irodalmi írásbeliségre alapuló köznyelvi normarendszer szinte teljes kizárásával, az internetes közösség önszerveződésével, belső egyetértésével alakul ki” (Bódi, 2004: 17). Susan C. Hering számítógépes kommunikációról szóló kötetében megjegyzi, hogy ez a kommunikáció, bár írásos megjelenésű, hiszen billentyűzet segítségével gépelik, mégis jobban hasonlít a beszédkommunikációhoz, igen gyors információcserét biztosít, speciális (jórészt rövidítésekre alapozott) szókincse van, és a képiség is fontos információhordozó. A hagyományos, írott szövegekkel ellentétben az internetes szövegekre a szabályozottság, a normativitás és a szerkesztettség magasabb szintje kevésbé jellemző. Nem egyértelmű, hogy a „posztliterális környezetben” megalkotott magánjellegű számítógépes e-mail és chatüzenetek kommunikációs műfaja írott vagy beszélt kommunikáció-e (Bódi 2004: 56). Az alábbiakban a chat műfaját fejtem ki bővebben. Az interneten mint új médiumon, új kommunikációs műfajok is jelentkeznek, különböző csoportosítási szempontjait állapíthatjuk meg ezeknek: a nyilvános és a személyes műfajokat, valamint az interaktív és nem interaktív műfajokat.
            A csevegés a levelezőlistákkal és a vitafórumokkal rokon, viszont teljesen nyilvános, anonim és élő információcserét lehetővé tevő, a lehető leginteraktívabb kommunikációs műfaj. Ez a diskurzus igen gyors, írásos formájú, de felér az élőbeszéd gyorsaságával, formailag is közelebb áll az élőszóhoz. A csevegő fórumokon a nyelvi szabadosság, akár az alapvető nyelvi, grammatikai, nyelvhasználati, helyesírási normák megsértése, a gyakori divatjelenségek és a rendkívüli csoportnyelviség a résztvevők teljes anonimitásával magyarázható (Bódi, 2004: 24).
            A chatkommunikáció (chat <ang. chat ’csevegni, csevegés’) olyan nyelvi interakció, mely során legalább két kommunikációs partner legalább egy-egy nyelvi megnyilatkozást tesz. A megnyilatkozások között tematikus összefüggés figyelhető meg, melyek folyamát tematikusan oda nem kapcsolódó egyéb hozzászólások szakíthatják meg. A chat valós idejű, szinkrón kommunikáció, mely (billentyűzet segítségével létrehozható) látható jelek segítségével, dialogikus formában valósul meg. A kommunikációs partnerek nincsenenk azonos térben. A kommunikáció során a közvetítő közeg az internet hálózata, a kommunikációs folyamat – a részt vevő felek beleegyezésétől függetlenül – rögzíthető (Brinker, 1996: 12, Schönfelt, 2001: 27).
            A chat az e-mail mellett a legnépszerűbb és legkreatívabb online kommunikációs forma. „A világháló [...] valós idejű  „csevegésre” vagy chattelésre is lehetőséget nyújt: ismerősök és ismeretlenek között csakúgy, mint viszonylag jól ismert személyekből álló csoportokban. A csevegés feltehetőleg az egyének által leggyakrabban használt webfunkció” (Rosengren, 2004: 124).
            Az első lehetőséget az élő internetes csevegésre az IRC (<ang. Internet Relay Chat ’Internet alapú csevegés’) biztosította, melyet 1988-ban Jarkko Oikarinen fejlesztett ki Finnországban az Oulu Egyetemen. A korábbi talkszoftverek csupán két résztvevő beszélgetését tették lehetővé oly módon, hogy a kommunikációs felek betűről betűre láthatták egymás hozzászólásainak megalkotását. Oikarinen célja az volt, hogy ezek korlátait átlépve egy elektronikus valós idejű beszélgetőrendszert alakítson ki.
            Mára a mIRC világméretű rendszerré vált, ami gyakorlatilag korlátlan számú felhasználó egymással való társalgását teszi lehetővé, vagyis annyi ember tud a képernyőn keresztül a billentyűzet használatával írott formában társalogni, ahányan az adott pillanatig bejelentkeztek a hálózatra ország- és kontinenshatároktól függetlenül.
            Az IRC tulajdonképpen virtuális találkahely, ahol a Föld bármely pontján tartózkodó emberek összejöhetnek, kommunikálhatnak egymással. Seidler éppen ezért az IRC-et világméretű nyilvános kommunikációs formának nevezi (Seidler, 1994: 96).         

            
A chatszövegek sajátosságai
         
            A chat interaktív dialogikus folyamatok összessége, akár a szóbeli kommunikáció. Gyakori a félreérthető mondat chattelés közben, mivel a gyorsaság miatt nincs idő jól megszerkeszteni a szöveget, ugyanúgy, mint beszéd közben. Az élőbeszédben viszont lehetőség van magyarázatra, ha valami nem érthető, ugyanígy a chaten is megvan a lehetőség arra, hogy korrigáljuk az ilyen botlásokat. Tehát a chat nyelve azért is hasonlít jobban az élőbeszéd nyelvére, mivel nem előre megszerkesztett, hanem azonnali reagálást igénylő nyelvi produkció.
            Ez a diskurzus igen gyors, írásos formájú, de felér az élőbeszéd gyorsaságával, formailag is közelebb áll az élőszóhoz. A technikai feltételek a szokásosnál rövidebb fogalmazásra sarkallják a felhasználókat. Bader szerint a chatkommunikáció mondatai rövidebbek, mint a beszélt nyelvi mondatok (Bader 2002: 32). Az empirikus vizsgálatok azt igazolják, hogy a mondatok hossza a beszélt nyelvben rövidebbek, mint az írottban (Bader 2002:32), ami azt bizonyítja, hogy a chatnyelv rokon a beszélt nyelvvel.
            A csevegő fórumokon a nyelvi szabadosság, akár az alapvető nyelvi, grammatikai, nyelvhasználati, helyesírási normák megsértése, a gyakori divatjelenségek és a rendkívüli csoportnyelviség a résztvevők teljes anonimitásával magyarázható (Bódi, 2004: 24). Az amerikai szakirodalomban is elterjedt a nézet, hogy a csevegő fórumokon a korlátozott intonációs és paralingvisztikai jelölési lehetőségeket helyesírási stratégiákkal kompenzálják, így a megformálási szabályokkal való szakítás sok esetben tudatos, célzatos nyelvhasználati jelenség a chaten (Werry, 1996: 56 – 57).   A chatszövegekre jellemző: a rövidítés, hangok elhagyása, betűk más jelekkel való helyettesítése, szavak kiejtés szerinti írásmódja, írásjelek elhagyása, nagybetűkkel való írás, szóösszevonás, ékezetek elhagyása. Általánosnak mondható a mondathatárok szokásos jelölésének hiánya. A chattelők ritkán használják a mondatkezdő nagybetűket. E jelölések hiányát azonban pótolja az új sorban kezdés. Ritkán fordulnak elő e szövegekben összetett mondatok. A mondatot lezáró írásjelek közül a felkiáltójel és a kérdőjel a legjellemzőbb. Ha a mondat kérdőszót tartalmaz, akkor már a kérdőjel elmarad. Megfigyelhető, hogy több felhasználó az emotikonokat a közlésegységet lezáró funkcióban is használja. Tehát az emotikonok a mondat végi írásjelet is helyettesíthetik. A központozás nélküli írás gyorsítja a kommunikációt, viszont az értelmezést már lassítja.
            Az új médiumokhoz új kommunikációs eszközökhöz kapcsolódnak, az emotikonok[3] (Veszelszki 2005; Bódi – Veszelszki 2006).  Az emotikonokat Keszler Borbála az „internetes nyelvhasználat új írásjelei”-nek nevezi, amelyek leginkább a beszéd szupraszegmentális és nem verbális jellegzetességeit jelölik (Keszler, 2004: 85; 2006: 66); a többféle írásjel iránti igényt elégítik ki (Keszler, 2004: 151). Az emotikonok legfőbb funkciója az érzelemkifejezés, a szupraszegmentális és a nyelven kívüli eszközök helyettesítése.  A chaten a szmájlik pótolják a beszélgetés során többek között az arckifejezéseket, a gesztusokat, amelyek nélkül a mondanivaló néha félreérthető. Véleményem szerint is egyre gyakoribb, hogy a hagyományos kommunikációs formákban (papírra jegyzett üzenetben) is megjelennek az emotikonok.
            A chatkommunikáció résztvevőinek lehetősége van arra, hogy önkényesen váltsanak a közlő- és befogadószerep között. Azt ugyanis, hogy ki beszél, sem a technikai feltételek, sem a kommunikációs felek közti megegyezés nem befolyásolja. A chatrendszer lehetővé teszi, hogy a résztvevő bármikor létrehozzon és elküldjön egy üzenetet.
            Annak, aki korábban nem látott chatszöveget, és nem chattelt, első ránézésre kaotikusnak és átláthatatlannak tűnhet a chatszöveg. Egyesek szerint a chatszövegek szervezetlenek, tartalmilag hiányosak, hovatovább érthetetlenek. Felmerül azonban a kérdés, hogy milyen mértékben tekinthető szervezetlennek, hiányosnak a szöveg, amennyiben segítségével eredményes kommunikációt lehet folytatni. Az tény, hogy nyelvezete külön kód, mivel, aki nem jártas a chatszövegek világában, az nem biztos, hogy megérti a közölt információt.


A kutatás eredményei

            Hogy minden mondanivaló elmondható legyen, rövidíteni kell, legalábbis chaten. A mondanivaló rövidítésének, egyszerűsítésének számtalan módszere alakult ki már a beszélt nyelvben is. Ezeket most továbbfejleszti a chat, vagyis a csevegőcsatorna használója. Az új médium képviselte kommunikáció hatását figyelemmel kísérve önkéntelenül is felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon hosszú távon milyen következményekkel fog járni az a jelentős mértékű változás, amelynek napjainkban tanúi lehetünk. Ez a tény szolgált elsődleges szempontként annak eldöntésében, hogy az általános iskolások (VII-VIII. osztály) egy rétegét válasszam adatközlőkül. Adatközlőim a szovátai Domokos Kázmér Iskolacsoport és az S. Illyés Lajos Általános Iskola tanulói. Az adatközlők 14 – 15 évesek, és mindannyian szovátaiak. Az adatgyűjtés során chatszövegeket és 100 kérdőívet dolgoztam fel.
            Az összegyűjtött adatok feldolgozása során a következő szempontokat veszem figyelembe: rövidítések (a kezdőbetűs rövidítések, többelemű rövidítések, szóösszevonás, szórövidítés, betűelhagyás, gyors beszédből származó rövidítések, összeolvadás, szimbólumok), a sajátos szóalkotási módok, az emotikonok megjelenése dolgozatokban, az ékezetek elhagyása a szövegekben, a kicsinyítő képzős alakok, az angol nyelvű szavak, az inessivusi -ban/-ben helyett az illativus használata, írásjelek elhagyása.
            A vizsgált szövegekben a leggyakrabban a rövidítés fordul elő. A rövidítések esetében a kezdőbetűk képviselik az eredeti alakokat. Az egyik esetben a kezdőbetűk egyedül álló lexémákat helyettesítenek. Az alábbiakban Laczkó Mária (2007: 179) és Lipusz Kinga (2012) kifejezéseivel nevezem meg szempontokat.  Az első szempontot kezdőbetűs rövidítéseknek nevezem. Ebbe az osztályba olyan elemek tartoznak, mint a: h (’hogy’), v (’vagy’). Amint az említett példákból látszik, a kezdőbetűs rövidítéseket leginkább a viszonyszók kategóriájába tartozó elemek körében használják a beszélők.
            Hasonlóan viselkednek a többelemű rövidítések is. A többelemű rövidítések esetében akárcsak a kezdőbetűs rövidítéseknél a kezdőbetűk képviselik az eredeti alakokat. A következőkben erre láthatunk néhány példát: h v? (’hogy vagy’) n.m. (’nincs mit’). Ezekben az esetekben már nem csak egy-két betű marad el. Az állandósult szókapcsolat jelentése két karakterbe tömörül.
            A következő kategóriát a rövidítéseknek azon típusai alkotják, amelyekben több betű elhagyására kerül sor. Ezek közül az egyik a szóösszevonás. A szóösszevonás esetében a szó közepéről esnek ki betűk, ennek következtében a szó eleje és vége összetolódik. A vizsgált szövegekben a következő adatokat találtam: micsinálsz, micsi (’mit csinálsz), mizu (’mi újság’), nemtom (’nem tudom’), klb. kppen (’különbözőképpen’).
            A betűelhagyás szórövidítés formájában is előfordulhat. Ebben az esetben a szavak végei maradnak el. Például: akk (’akkor’), azé (’azért’), köv. (’következő’), pill (’pillanat’), besz (’beszélünk’).
            A betűelhagyás egyik jellegzetes formája a mássalhangzó és a magánhangzó elhagyása a szó végéről, vagy a közepéről. Az általam vizsgált szövegekben a következőket találtam: részbe (’részben’), amiko (’amikor’), mindenkiné (’mindenkinél’), akármien (’akármilyen’), meéknek (’melyiknek’), ien (’ilyen’), mer (’mert’), télleg (’tényleg’), naon (’nagyon’), vok (’vagyok’), sztem (’szerintem’), meek (’megyek’), csk (’csak’), vlmt (’valamit’), vlki (’valaki’), vais (’vagyis’) lht (’lehet’). E formák részben a beszédükben is megjelennek, amely a gyors beszédtempónak köszönhető. Véleményem szerint az amúgy sem tökéletes helyesírást negatívan befolyásolja, tovább ronthatja az effajta rövidítés használata.
            Ahogyan azt már a fentiekben többször említettem, a chatnyelvnek nagyon erős az élőbeszéd jellege. Gyors beszédből származó rövidítéseknek nevezem (Bier, 2010: 29) a következő példákat: jóccakát (’jó éjszakát’), asszem (’azt hiszem). Ezek az alakok írott nyelvi formájuk által tulajdonképpen a beszélt nyelvben elhangzó formát imitálják.
            Az összeolvadásos formák használata a helyesírásra negatívan hat. Például eccer (’egyszer’), lécci (’légy szíves’).
            Gyakran előfordul az inessivusi -ban/-ben helyett az illativus használata: „Voltunk az erdőbe…”, „Egyszer az iskolába…”, „Beszélünk szünetbe…”, „…én már intézkedtem ez ügybe.”.
            A betűkről elmaradnak az ékezetek. Az alábbiakban néhány példával szeretném szemléltetni: „Kedvenc allatom az oroszlan”, „micsinalsz”, „voltunk kirandulni”, „szep vagy”.    Ezt a jelenség annak tudható be, hogy a tanulók 63 százalékának a számítógépén angol nyelvű operációs rendszer van. Így kevésbé van lehetőségük arra, hogy magyar karaktereket használjanak kommunikáció közben.
            A rövidítések nem csupán egyes karakterek elhagyása révén valósulnak meg, hanem egyes szimbólumok, más betűk, számok betoldása révén is. Ezeknek az alakoknak a legelőnyösebb tulajdonsága a praktikusság, hiszen sok esetben több betű helyettesítése is megoldhatóvá válik egy szimbólum vagy szám segítségével. Az általam vizsgált kérdőívekben a betűk számokkal való helyettesítésére találtam adatot: jo8 (’jó éjt’), mind1 (’mindegy’), nkm 8 (’nekem mindegy’), 4u (’neked’). Az első esetben az angol nyelv lesz segítségünkre a rövidítés megfejtésekor, mivel a nyolcas szám angol nyelven való kiejtése megegyezik a magyar nyelvű éjt szó hangalakjával. A 4u forma az angol nyelvű for you fordítása. A 4u ugyanakkor rejtély azoknak, akik nem tudnak angolul, mivel nem tudják megfejteni a jel jelentését.
            Betűhelyettesítés más betűvel, leggyakrabban a ksz betűkapcsolatot x-szel: pux (’puszi’), emléxel (’emlékszel’), thx (’thanks’, ’köszönöm’).
            A gyűjtött szóanyag azt is mutatja, hogy a diákok előszeretettel használnak angol nyelvi szavakat csetelés és tanórai levelezés közben. A következő példákkal szemléltetném e problémát: pls, please (’légy szíves’), ok (’rendben’), lol (’hangosan kacagok’), TTYL (’talk to you later’,’később beszélünk’), pusy (’puszi’), thx (’köszönöm’). Ebben az esetben a magyar szavakat angolos írással, részleges betűírással írják le, illetve átveszik az angol szavak eredeti formáját.
            A szórövidülésnél a szóvég elhagyásával keletkezik a rövidített forma, a becézésnél pedig ehhez hozzákapcsolódik az -i kicsinyítő képző. Emellett létezik olyan is, hogy a legtömörebb formához -csi kicsinyítő képző kapcsolódik. Például szeri (’szeretlek’), ügyi (’ügyes’), hari (’meg haragzom’), puszcsi (’puszi’), fincsi (’finom’), szercsi (’szeretlek’). Ha megnézzük a fenti szavak szótövét, akkor nem felel meg az eddig alkalmazott rövidítési szabályoknak. A kicsinyített forma különbözik az interaktív írásbeliség egyik legalapvetőbb törekvésétől a rövidítéstől, mivel ebben az esetben tulajdonképpen hosszabb szó jön létre. Lipusz Kinga szerint az ok a közvetett kommunikáció korlátaiban keresendő, mivel a kicsinyítő képzők célja az érzelemkifejezés, a becézett alakok tartalmaznak némi gyerekességet, esetleg játékosságot.
            Az utolsó szempont az emotikonok megjelenése a chatszövegekben. Az emotikonok az érzelem kifejezésére alkalmas jegyek, illetve hozzátartoznak a vizualitáshoz az írott nyelviséghez, mivel az élő beszédet imitálják. Fontos elemei az írott beszélt nyelvnek, mivel a szmájlik pótolják a gesztusokat, arckifejezéseket. Tulajdonképpen segítik a megértést, színesebbé teszik a kommunikációt, módosítanak a szöveg jelentésén, a kommunikációs partner hangulatán is javítanak.  Íme, néhány részlet a chatszövegekből: 

 „- Szia Gyöngyi :)                                                                                                                            
- szia                                                                                                                                                    
- mi jót csinálsz?                                                                                                                          
- unatkozok és te micsi?                                                                                                                  
- énis… ViGYÁZZ, Berni kitépi a hajadat! xD                                                                            
- Lehet fordítva.                                                                                                                                     
- ja xD de gáz xD megsértetted az egóját xD…” (1)                                                                                  

„ - szia micsi?                                                                                                                                 
- uncsizok…                                                                                                                                           
- Szereted Deákot? :) :P” (2)             
                                                                 
Jól látható, hogy az emocionális jelek sokszor az írásjelek helyett szerepelnek, mintegy lezárják a mondatot. Legtöbbször a pont mint mondatzáró és a vessző mint központozó elem elmarad, viszont a kérdő és felkiáltó mondatfajtánál a kérdő- és felkiáltójel nem marad el a megnyilatkozásból.


Befejezés

            A beszélt nyelv hatással van az írott beszélt nyelvre, az írott beszélt nyelv viszont hatással van a beszélt nyelvre. Gyakran hallani beszélt nyelvi kommunikációban olyan rövidítéseket, amely a chatnyelvnek a jellemzője. Például gyakran használatos az OMG (’Oh My God’) vagy lol (’lot of laugh’) rövidítés a chatkommunikációban, amely rövidített formában már a beszélt nyelvben is visszaköszön.
            Dolgozatomban arra tettem kísérletet, hogy ennek a jellegzetes nyelvhasználati módnak az általános jellemzői mellett megvizsgáljam, hogy miként jelenik meg e nyelv egy szűkebb felhasználói réteg nyelvhasználatában. A fiatalok nyelvi kifejezőkészségét jelentősen befolyásolja, hogy mennyi időt töltenek a számítógép előtt, illetve mennyit használják a csevegő fórumokat, ahol a gyorsaság miatt sajátos nyelvhasználat alakult ki, amely nagyban eltér a köznyelvi normától.

    



 2015





Szakirodalom

Bader Jennifer: Schriftlichkeit und Mündlichkeit in der Chat-Kommunikation. Networx 29, 2002.
Balázs Géza: „Minden házfalat cseréljetek sms-falra”. Sms-fal mint elektronikus graffiti. Magyar Nyelvőr, 127: 144–58, 2003. http://c3.hu/~nyelvor/period/1272/127202.pdf
Balázs Géza: Az informatika hatása a nyelvre. http://szgnye.vmmi.org/balazs2007.htm           
Benczik Vilmos: Nyelv, írás, irodalom kommunikációelméleti megközelítésben.  Budapest, Trezor Kiadó, 2001.
Boda Mária:  Az internet hatása a XX – XXI. század kommunikációjára és nyelvhasználatára. Kommunikáció, média, gazdaság. A Budapesti Kommunikációs Főiskola negyedéves folyóirata.  V. évf.  2007/1.
Bódi Zoltán: Az írás és beszéd viszonya az internetes interakcióban. Magyar Nyelvőr. 128. 2004/3. http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1283/128302.pdf 
Bódi Zoltán: A világháló nyelve. Internetezők és internetes nyelvhasználat a magyar társadalomban. Budapest, Gondolat, 2004b.
Bódi Zoltán – Veszelszki Ágnes: Emotikonok. Érzelemkifejezés az internetes kommunikációban. Budapest, Magyar Szemiotikai Társaság, 2006.
Buda Zsófia: Az internet hatása a nyelvhasználatra. Fiatalok fogalmazás- és kifejezőkészsége az internethasználattal összefüggésben. Budapest, Tudományos Közlemények 26, 2011.
Csányi Vilmos: Az emberi természet. Budapest, Vince Kiadó, 1999.
David, Crystal: Language and the Internet. Cambridge, Cambridge University Press, 2001.
Érsok Nikoletta Ágnes: Szóbeliség és vagy írásbeliség. Magyar Nyelvőr, 130: 165–78, 2006/2.
 James Milroy –  Lesley Milroy:  Authority in Language. 2. kiad., London – New York,  Routledge, 1991.
Keszler Borbála: Írásjeltan. Az írásjelhasználat szabályai, problémái és története.  Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004.          
Keszler Borbála: Írásjel-használati gyakorlókönyv. Az írásjelhasználat szabályai, problémái és története. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2006.
Laczkó Mária: Napjaink tizenéveseinek beszéde szóhasználati jellemzők alapján. Magyar Nyelvőr, 2007/2.
Pléh Csaba: On the dynamics of stigmatization and hypercorrection in a normatively oriented language community. IJSL 111, 1995.
Sándor Klára: Nyelvtervezés, nyelvpolitika, nyelvművelés. Kiefer Ferenc (szerk.):  A magyar nyelv enciklopédiája. Budapest, Corvina, é.n. http://21st.century.phil-inst.hu/2002_konf/hn3 _kotlsk.pdf
Sík Zoltán: Gyermekek az információs Bábelben. In: Gabos Erika (szerk.): A média hatása a gyermekekre és fiatalokra II. Dobogókő. Budapest, Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesülete, 2001.
Vallent Brigitta: Beszélt nyelvi hatások a középiskolások fogalmazásaiban. Magyar Nyelvőr, 2008/2, 132.
Veszelszki Ágnes: Az sms köszönőformulái. In: Balázs G. – Bódi Z. (szerk.): Az internetkorszak kommunikációja. Budapest,  Gondolat – INFONIA, 2005b.
Veszelszki Ágnes: Digilektus a lektusok rendszerében. In: Félúton 5. Az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskolájának konferenciája. Szerk.: Illés-Molnár Márta, Kaló Zsuzsa, Klein Laura, Parapatics Andrea. Budapest: ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola, 2010.
Veszelszki Ágnes: Az infokommunikációs technológia hatása a nyelvre. PhD-értekezés. Eötvös Loránd Tudományegyetem. Budapest, 2011b.
Veszelszki Ágnes: Új írásjelek a digitális és kézzel írt szövegekben.    http://www.anyp.hu/cikkek.php?id=418
http://e-nyelvmagazin.hu/2012/05/21/roviditesek-az-elektronikus-kommunikacioban/



Jegyzetek

[1] Vallent Brigitta: 2008, 189.

[2] A digilektus a számítógép közvetítette kommunikáció (CMC, computer-mediated communication) nyelvhasználati módjának megnevezése. A digilektus sajátos, más médium által közvetített kommunikációra nem jellemző tulajdonságokkal rendelkező új nyelvváltozat.

[3] Az emotikonok az érzelmek kifejezésére alkalmas grafikus jelek, a számítógép vagy a mobiltelefon billentyűzetének segítségével megjeleníthető karakterkombinációk. Az emotikonok kontextus nélkül érthetetlenek (vagy csupán nagyon általános jelentéssel rendelkeznek), az emotikonok az írott szöveg félreértésének megakadályozását segítik.









​




​

 

Bede Emőke
A harmadik évezred új műfajai
 
A blogregény

            „Az írónak nem az a dolga, hogy a tüdejére és a szívére vigyázzon, az írónak az a dolga,  hogy lelkére és  szellemére vigyázzon,  s  a  kávéház  az  a  sajátos,  a  szó  orvosi  és tornatanári értelmében egyáltalán nem egészséges, de a szó irodalmi értelmében egyedül hasznos légkör, ahol az írók kissé védve vannak a világ kísértései, a hivatalnak packázásai és a pénz durvaságai ellen; tüdejük és szívük elkopik ugyan a nikotintól és a feketétől,  de szellemük kivirul, s ez a fontosabb. (...) Kávéház nélkül nincs irodalom.”[1]  –írta 1940-ben megjelenő művében Márai Sándor, aki ekkor még csak nem is sejthette, hogy alig hetven év leforgása alatt teljesen megváltozik a regény műfajáról alkotott gondolkodásunk, és ma már nem számít devianciának a két oldalas regény vagy épp a blogregény.
            Hogy hiteles és releváns képes kapjunk arról, hogy miként is jutott el a műfaj a fentebb   említettekig,   érdemes   röviden   szemügyre   vennünk   ennek   evolúcióját,   az évszázadokon átívelő fejlődéstörténetét. Ha fellapozzuk az etimológiai szótárakat, akkor azt olvashatjuk, hogy a regény „roman” elnevezése a tizenkettedik századi Franciaországból származik  utalván  ezzel  a  lingua  romana  nyelvváltozatra,  amely  tulajdonképpen  a  latin beszélt köznyelve volt. Ezek az adatok azonban könnyen csapdába csalják a műfaj iránt érdeklődőket, ugyanis az első regények megjelenéséig korántsem kellett a tizenkettedik századig várnunk.
            Ha a világirodalom első regényét keressük, akkor több mint valószínű, hogy előbb-utóbb találkozunk Muraszaki Sikibu művével is, mely a Gendzsi szerelmei címet viseli. Kr. u. 1000 környékén  jelent  meg,  majd  másolatok  formájában  terjedt  tovább  és  maradt  fent  az évszázadok során. Bár műfaját és besorolását illetően sokszor állt viták középpontjában, mégis azt mondhatjuk, hogy nem véletlenül nevezték annyiszor a legelső regénynek, az első modern regénynek, az első lélektani regénynek, valamint az első klasszikus műnek is.[2] 
            A görög-római irodalomban is ebben a korban bukkannak fel a műfaj első példái, gondoljunk csak Longosz Daphnis és Chloéjára, melyet leginkább egy bukolikus szerelmi regényként jellemezhetnénk. Bár magáról az íróról nem sokat tudunk, annyi azonban bizonyos, hogy a regény minden szempontból illeszkedik az „ideális regény” műfaji elvárásihoz: a szerelmesek különböző kalandokat élnek át, majd a mű végén elnyerik méltó jutalmukat, az örök boldogságot.
            Az ideális regény mellett létezett egy úgynevezett reális regény is, melyben a főszereplő nem egy ártatlan hős, sőt inkább azt mondhatnánk róla, hogy önmagát sodorja veszedelembe elkövetett hibái által. Ebbe a műfajba sorolható be Petronius Satyriconja, vagy Lucius Apuleius műve, Az aranyszamár. Utóbbit tekinthetjük a kor egyetlen teljes egészében fennmaradt antik regényének is:  „[…]  színes, realista képet fest a kései ókor világáról, sajátos kegyetlenségeiről, misztériumairól, de egyszerű mindennapi életéről is. A korabeli hétköznapok realista bemutatása mellett Apuleius gyakran él a görög regény megszokott fordulataival: a csodás elemek és a romantikus üldözések motívumával. Stílusa a késői latin próza remeke.”[3] 
            A műfaj fejlődésének következő hullámhegyén már valóban a szó szoros értelmében vett regényeket találjuk, ugyanis a 12–13. században megjelenik a lovagregény, melynek főszereplője az eszményi hős, aki egy személyben testesíti meg a rendíthetetlen harcost, a hűséges alattvalót, a hithű keresztényt és a kitartó szeretőt, mindezek által pedig követendő példát nyújt az olvasók számára. A regény fejlődéstörténetének következő jelentős megállója a 16. század, ekkor jelenik meg a pásztorregény, melynek megteremtője Jacopo Sannazzaro, az Arcadia szerzője.[4]  A pásztorregények ideálisként mutatják be az egyszerű emberek életét, a szerző legtöbbször a gondtalan pásztorélet világába vágyódik vissza.
            Szintén a 16. században jött létre a pikareszk regény is, melyet kópéregényként is nevezünk. A pikareszk hőse a szegény csavargó, aki a társadalom perifériáján rekedt, az olvasó az ő csínytevéseit követheti nyomon, melyek főleg a szélhámosok világában zajlanak, ezeknek pedig egyetlen célja a boldogulás ebben a nehéz helyzetben. Ez az izgalmas fordulatosság mind a mai napig érezteti hatását a modern regényeken.
            A  16.  század  után  a  regény műfajának  világában  valódi  robbanás  következik  be,  a  17. században  megjelenik  a  pikareszk  és  a  pásztorregény  elemeit  egyesítő  heroikus  regény, illetve a lélektani regény is. Alig egy évszázaddal később virágzik fel a szentimentalista regény műfaja, mely új szintre emelte a személyességet az E/1-es narráció technikájával, valamint a napló- és a levélforma alkalmazásával, gondoljunk csak Samuel Richardson Pamelájára vagy Goethe Werther szerelme és halálára. Szintén ehhez a századhoz köthetjük a fejlődésregény térhódítását is, mely aztán évtizedekig a szerzők egy kedvenc műfajává válik, ámbár meg kell jegyeznünk, hogy a magyar irodalomban leginkább csak a huszadik században virágzik fel. A romantika beköszöntével és Walter Scott munkáival megteremtődik a történelmi regény műfaja is. Ez a típus vagy valós eseményeket dolgoz fel, vagy egy fiktív történetet ágyaz valós történelmi háttérbe, így a múlt csak mint díszlet jelenik meg bennük.
            A következő évszázadban megkezdi hódítóútját a realista regény, mely harmadik személyű elbeszélésével objektivitásra törekszik, illetve hű tükröt igyekszik nyújtani a kor társadalmának. Nem kisebb neveket említhetünk e műfaj kapcsán, mint Stendhal, Flaubert, Tolsztoj vagy Dosztojevszkij. Ezzel egy időben Balzac megalkotja a regényciklus fogalmát, mely aztán újabb és újabb remekműveket gyűjtött égisze alá az évtizedek folyamán. Ám a valódi forradalmat a regény történelmében a huszadik század hozta el, gondoljunk csak a kísérletező kedvű izmusokra, akik a művészet minden területén igyekeztek újat alkotni, így az irodalomban is. A századelő talán egyik legkiemelkedőbb alkotása James Joyce tollából került ki, az Ulysses megszületésével a tudatregény prototípusát kapta kezébe az olvasó. A huszadik század második felében pedig végre szárnyra kap a posztmodern, mely a határok elmosódását hozta magával, megszűnt a határozott distinkció a műfajok és stílusok között, ahogyan azt Eszterházy művei kapcsán is tapasztalhatjuk.
            Miközben  a  regény  fejlődéstörténetét  tanulmányozzuk,  ne  felejtsük  el,  hogy  a technika is hatalmas lépésekkel halad előre, a huszadik században megszületik a számítógép, majd rövid időn belül az internet őse is, innen pedig már csak egy kőhajításnyira vagyunk attól, hogy a web mindenkihez eljusson, demokratikus információáramlást és szabad megnyilatkozási  platformot  biztosítson  az  emberek  számára,  akiket  immár nem  olvasók, hanem felhasználóvá avanzsáltak elő. Ahogyan a terminusból is kisejlik, ez már ez másfajta státus, ugyanis az egyén nem csak passzív félként működik közre a folyamatban, hanem aktívan részt vesz ebben, nem csak befogad, de reagál is.
            Felhasználóként  tekinthetünk  arra  az  íróra  is,  aki  az  internetes  platformot  használja  fel regénye publikálásához, ezzel ún. blogregényt hozva létre: „Blogregény a weben kialakuló irodalmi próza. Ebben a meghatározásban a legfontosabb elem a kialakulás. A hagyományos prózai  műfajok  nem  egy  aktív  párbeszédben  születnek  író  és  olvasó  között,  hanem  az irodalom passzív diskurzusában, így az olvasók többsége csak a kész művet ismerheti meg, anélkül, hogy belelátna, vagy hozzászólhatna ahhoz a kialakulása során. Ezzel szemben a blogregény, mint olyan, egy folyamatos interakció, így az olvasók többsége aktív részese lesz a folyamatnak.”[5]  –írja a Wyr nevű szerző saját weboldalán, ahol a Láncvilág című sci-fi blogregényt – vagy annak kezdeményét – adja közre. E tömör meghatározás tulajdonképpen meg    is    ragadta    a    „blogregénység”    egyik    fontos    sajátosságát,    az    interakciót. Amire nem adott lehetőséget a műfaj több évszázados története, arra most az online felület
igen: az írás társasjáték lesz, amelyben az olvasó és a szerző egyaránt részt vesz, és úgy ténykednek, hogy a másiknak a legjobb legyen. S véleményem szerint pont ebben állnak a blogregény esszenciális kérdései: megváltozott írói státus, átalakult olvasói szerep, új szerepek, melyekkel eddig az irodalomnak aligha volt dolga.
            Először is vessük tekintetünket a szerzői szerep átalakulására. Évszázadokig tartotta magát az a modell, miszerint a szerző hosszabb-rövidebb idő alatt megírja művét, majd önmaga erejéből vagy egy kiadó segítségével közre adja azt. Ami a visszajelzést illeti, eddig az   alkotó   egyedül   a   kritikusok   véleményeire,   valamint   az   eladási   számokra   tudott támaszkodni, hiszen az egyszerű olvasónak nem állt rendelkezésére olyan platform, ahol valódi véleményét megfogalmazhatta volna. Éles fordulatot vett ez a helyzet, mikor megjelentek az online felületek, a fórumok, a hozzászólások, hiszen ezek által élő kapcsolatot tudott kialakítani az olvasóival. Nem kellett puszta számokra és egy-két megjelenő kritikára és recenzióra támaszkodnia, melyek olykor hamis tükröt tarthatnak a szerző szeme elé. A kommentek  valósidejű  véleményeket  szólaltatnak  meg,  melyek  nemcsak  hogy visszajelzésként szolgálnak, hanem akár arra is rábírhatják a szerzőt, hogy változtatásokat eszközöljön a szövegében, melyre ugye nyomtatott formában nem lenne lehetősége. Persze felvetődik ekkor a kérdés, hogy mennyire számít majd a mű eredetinek, de ettől tekintsünk most el. Továbbá a szerzőt illetően meg kell azt is jegyeznünk, hogy egy blogregény szerzője akármikor dönthet úgy, hogy nem folytatja tovább a regény írását, erre az internet térhódítása előtt nem volt lehetősége. Mint látjuk tehát, a szerző sokkal szabadabban forgathatja digitális pennáját, egy tollvonással változtathat meg akármit, vagy törölhet mindent.
            Hasonlóan kardinális módosulásokat érhetünk tetten az olvasói szerepkörben is, mely immár nem merül ki a passzív befogadásban, sokkal inkább aktív hozzájárulásról beszélhetnénk. A blogregényeket alkotó posztok alatt általában nyitott a hozzászólási szekció, vagy más esetekben erre egy fórumon van lehetőség, mint ahogy a Láncvilág esetében is tapasztalhatjuk: „Ez a Láncvilág legújabb fejezete. Éppen ezért távolról sincs kész. A szöveg folyton átalakul, jó vagy rossz irányba fejlődik. Ehhez a szinte organikus folyamathoz te is hozzájárulhatsz, ha leírod észrevételeid, aggályaid, kritikád, korrektúrád, egyáltalán bármilyen javaslatod. Erre való az Ezékiel könyvének fóruma.”[6] A másik fontos aspektusa ennek az interaktivitásnak az, hogy az olvasók nem csak a szerzővel kommunikálnak, hanem egymással is: megvitathatnak kérdéses pontokat, személyes olvasatokat oszthatnak meg másokkal. A nagy kérdés ebben az esetben nem más, mint hogy milyen hatással van ez az
egyéni  értelmezésekre:  segít  jobban  elmélyülni  egy-egy  műben,  vagy  sokkal  inkább korlátozza  a  megértést?  Mivel  egyelőre  még  akkora  bázisú  blogregény  –  főleg  magyar nyelven – nem készült, ahol ezt pontosabban vizsgálni lehetne, ezért ez a dolgozat sem igyekszik e kérdésre választ adni, csupán felveti azt.
            Ha már érintjük az az olvasói szokások átalakulását, akkor fel kell vetnünk azt a kérdést is, hogy vajon csak az olvasói magatartás változik-e meg, vagy maga az olvasóközösség, hiszen az új platform nem lehet mindenki számára vonzó felület. Könnyen elképzelhető, hogy azok az olvasók, akik szívesen vesznek meg egy regényt egy könyves üzletben, már kevésbé szívesen nyitnak meg egy böngészőt, és kattintgatnak szövegek között, hiszen megváltozik a hordozó,  immár  nem  lapokon  sorakoznak  a  betűk,  hanem  egy  olykor  idegen-szagú képernyőn. Más szóval fent áll annak a lehetősége, hogy az olvasóbázis egy részét el sem éri a blogregény, míg az is elképzelhető, hogy mások – pl. a fiatalok – pont a megváltozott médium miatt fognak rákattintani és olvasni. Ha ezen a pászmán haladunk tovább, akkor feltevődik a kérdés, hogy az alkotó számol-e ezzel a változással írása folyamán, vagy nem fektet erre különösebb figyelmet. Ezzel a kérdéskörrel is érdemes lenne mélyebben foglalkozni.
            A blogregények másik fontos kérdésként a multimedialitásra gondolhatunk, mely azonban szorosan kapcsolódik a szerző-olvasó problematikához is. A Gutenberg-galaxis után hihetetlen előrelépést jelentett a médiumok összekapcsolhatósága, azaz a szöveg, a kép, a hang egyszerre, egyazon platformon belül való szerepeltetése. Egy blogregényt csak két- három  kattintás  választ  el  attól,  hogy látványos  képekkel,  érzékletes  zenével  tegye  még teljesebbé a szöveg által keltett hangulatot. Sőt sokkal inkább hipermédiáról kell beszélnünk a blogregények kapcsán, hiszen nem csak szövegek, képek, hangok találkozása válik lehetségessé, hanem bekerülnek a képbe a hiperlinkek is, melyek csomópontokként funkcionálnak,  más  szövegekkel  lépnek  kapcsolatba.  Ha  alkotói  oldalról  gondoljuk  el mindezt, akkor egészen új lehetőségek nyílnak meg: olyan szövegek kerülhetnek egymás mellé, még ha csak referencia szinten is, melyek addig egészen távol álltak egymástól. Ha nem is értelmeződik teljesen újra az intertextualitás, de új attribútumokat köthetünk hozzá a blogregények megjelenésének köszönhetően.
            S hogy mi jelen dolgozat szerzőjének személyes véleménye a blogregény műfaját illetően? Számomra a blogregény megítélése valahol középúton helyezkedik el. Bizonyos szempontból nagyszerű, hogy így megnyitja a teret az szerzők előtt, számtalan új lehetőség áll a rendelkezésükre az alkotás folyamán: képekkel kiegészíteni a szöveget, esetleg zenét vagy videófelvételt mellékelni, sőt más szövegekkel interdiszciplináris kapcsolatba lépni. További elemekkel is kiegészíthetném ezt a listát, de a konklúzióm ugyanaz: a blog felülete utat nyit a kreativitásnak, mely immár úgy szárnyalhat, hogy szinte semmi nem szab neki határt. A másik pozitívumát e dolognak abban vélem felfedezni, hogy mivel az egész publikáció online felületen jelenik meg, ezért általában bárki ingyen és bérmentve hozzáférést nyer a szöveghez. Az olvasóközönség nem korlátozódik le arra a társadalmi rétegre, aki könyveket szokott vásárolni, hanem azok is lehetőséget kapnak belekóstolni az e-irodalomba, akik csak internetcsatlakozással rendelkeznek. Azt pedig, hogy a szerzővel valós idejű kapcsolatot lehet ápolni, szintén csak pozitívumként tudom elkönyvelni.
            Mindazonáltal mint potenciális olvasó, számolnom kell azzal a ténnyel, hogy az internetre bármi felkerülhet minőségi és mennyiségi korlátok nélkül, így olyan szövegekbe is belefuthatok, amelyek valójában korántsem olyan értékesek és építőek, mint elsőre gondolnánk. Sokan vitatják és vitatjuk az irodalmi kánon és a kezében található kontroláló erő szükségességét, én mégis úgy vélem, hogy néha hálásak lehetünk ennek a gépezetnek, hogy azért nem enged mindent az olvasók kezébe jutni, akiket – valljuk be – olykor irányítgatni kell, hogy a valóban arra érdemes könyveket emeljék le a könyvesbolt vagy a könyvtár polcairól. A másik problematikus pont, melyet először a pozitívumokhoz soroltam volna, az a kommentek általi befolyásolhatóság, úgy a szerző, mint az olvasók irányában. Nem érzem teljesen elfogadhatónak azt, hogy egy szerző a kommentek nyomására alakítson át egy karaktert vagy változtassa meg a végkifejletet, sem azt, hogy az olvasó egyéni interpretációját másik véleménye befolyásolja.
            Vagyis végeredményben azt mondhatjuk el a blogregény kapcsán, hogy legnagyobb erényében rejlik a legnagyobb veszélye is: a megnövekedett írói és olvasói szabadság egyszerre lehet konstruktív és destruktív, a kettejük között húzódó mezsgye pedig meglehetősen keskeny. Ennek ellenére úgy vélem, hogy a műfaj igenis lehet életképes, ha mindkét fél megfelelő magatartásról és kitartásról tesz tanúbizonyságot. Minőségi blogregényeink száma még kevés, de remélhetőleg egyre többen hódolnak majd ennek a műfajnak.





2017





Felhasznált irodalom:
 
1. MÁRAI Sándor, Szindbád hazamegy. Budapest, Helikon, 2006.
 
2. Muraszaki Sikibu, The Tale of Genji. London, Pinguin Classics, 2003.
 
3. Roderick CAVE–Sara AYAD, A könyv története: a barlangfestményektől az e-könyvekig. Budapest, Kossuth Kiadó, 2015.
 
4. MARRONE, Gaetana (szerk.), Encyclopedia of Italian Literary Studies. London, Routledge, 2006.
 
5. Wyr, Láncvilág. Online:  http://blogregeny.com (utolsó hozzáférés ideje: 2017. 02. 23.)


​
Jegyzetek

[1] MÁRAI Sándor, Szindbád hazamegy. Budapest, Helikon, 2006, 76. oldal (Eredeti megjelenés éve: 1940)

[2] Muraszaki Sikibu, The Tale of Genji. London, Pinguin Classics, 2003, i–xvi. oldal

Roderick CAVE–Sara AYAD, A könyv története: a barlangfestményektől az e-könyvekig. Budapest, Kossuth Kiadó, 2015.

[3] LEGEZA  Ilona,  Lucius  Apuleius.  Az  aranyszamár.  Online:  http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0044 (utolsó hozzáférés ideje: 2017. 01. 30.)

[4] MARRONE, Gaetana (szerk.), Encyclopedia of Italian Literary Studies. London, Routledge, 2006, 1677. oldal

[5] Mi   a   blogregény?   Online:   http://blogregeny.com/gyik/3-sajtomappa/11-mi-a-blogregeny.html  (Utolsó hozzáfárás ideje: 2017. 02. 21.)

[6] Láncilág Online: http://blogregeny.com/lancvilag/ezekiel/15-negy.html (utolsó hozzáférés dátuma: 2017. 02.21. )














​

 

Bedő Helena
FÓRUM

​            Az internetes fórum vagy valamivel kevésbé ismert nevén a message board (üzenőfal) előzménye a bulletin board. Bizonyos mértékben ehhez hasonló módon működik (az internetes fórumok is posztolt szöveges, kép vagy videó üzenetekből állnak), de a kettő között nagyon sok fontos különbség van a közeg, a működési mód, az elérhetőség, a változatosság tekintében, amelyekben nem csak az internetes fórum jellemzői ragadhatóak meg, hanem sok értelemben a harmadik évezdred milyensége, működési módja is, az emberek működése és viszonyulása a világhoz és saját magukhoz.
            Ha ezekről szeretnénk gondolkodni, érdemes kiindulni a fórum eredeti jelentéséből. A fórum a rómaiaknál volt nagyon fontos kereskedelmi, gyűlekezési, törvénykezési köztér, nyilvános tér – a városnak tehát talán a legmozgalmasabb része. Nyilvánvalóan nagyon sok különböző funkciót töltött be és ötvözött, nagyon sok ember fordult meg itt, nagyon sok áru és nagyon sok információ. Mindenképp, mindig valamilyen cserének (áru, információ) a helyszíne. A fórumok esetében természetesen az információ a legértékesebb produktum.
            Nem találtam megbízható adatokat arról, hogy a fórumok mekkora részét képezik az amúgy óriási internetnek, de azt egy egyszerű google keresésből ki lehet deríteni, hogy nagyon nagyon sok nagyon nagyon különböző tematikájú fórum létezik, vagyis akárcsak a római fórum, rengeteg funkciót be tud tölteni. A keresők és a belső keresők segítségével igaziból elég könnyen el lehet igazodni közöttük és rajtuk.
            A kereskedelmi funkcióra például azokon az oldalakon lehet rátalálni, amelyek részben vagy teljesen árucserére lettek kifejlesztve (lásd craiglist). Az internet lehetővé tette az árúcserék egyszerű lebonyolítását: nincs szükség arra, hogy a felek találkozzanak a valódi fizikai térben, a sikeres cseréhez szükséges lépéseket több ezer kilométeres távolságban, virtuálisan is meg tudják tenni, mindezt a jogi előírásoknak megfelelő módón. Ilyen értelemben az internetes fórumok tökéletes találkozási helyei az adóknak és a vevőknek, és bizonyos értelemben a törvénykezésnek is megfelelő közege tud lenni – csak a római fórumtól különböző módon.
            A római fórumban hivatalosan elfogadott törvénykezési perek és döntések születtek, az interneten nem. De ez nem azt jelenti, hogy a fórumokról indult törvénykezéshez hasonló akcióknak nincs semmi közük a világhoz. A „valódi” igazságszolgáltatás nyilván nem a virtuális térben valósul meg, de sok, ha úgy tetszik „underground” példa van rá itt. A példák, amelyeket én ismerek, és amelyekről szerintem most érdemes beszélni, mert feltárják a virtuális tér aktuális voltát, a nagyon vitatott 4chan oldalhoz kötődnek, mert ennek az oldalnak az threadjein született meg az Anonymus, és a műveletekről általában itt számoltak be először. Ilyen művelet volt például a WikiLeaksszel való szolidaritásból indított  Denial of Service támadás a Mastercard, a Visa és a PayPal ellen, akik elzárták a szolgáltatásaiktól a WikiLeakszet vagy az Operation Ice ISIS az Iraki és Levantai Iszlám Állan ellen, amikor három napon belül körülbelül 1000 az ISIS-hez valamilyen módon fűződő weboldal működését szüntették még. 2011-ben a támadásuk a Darkneten[1] működő, gyerekpornógráfiát tartalmazó és forgalmazó weboldalakat célozta. Az oldalak többsége a Freedom Hosting szerveren működött, ezért, amikor ezek a tartalmak nem kerültek le, az Anonymous lezárta a teljes szervert, nyilvánossá tette a Lolita City[2] oldal látogatójának körülbelül 1500 nevét és felhasználó nevét, és arra kérte az FBI-t, hogy használják fel ezeket az információkat.
            Ezek a példák nyilván meghaladják a fórumok jelentőségét, de felhívják a figyelmet arra, hogy a fórumok nem egyszerűen a jelentéktelen információk megosztásának a közegei, hanem sokszor valós, fontos társadalmi problémákkal foglalkoznak itt. Az is egyértelművé válik ezekből a példákból, hogy a virtuális igaziból aktuális és reális, csak elérhetetlenebbnek tűnik, vagy nehezebben lehet átlátni, de a harmadik évezredben a realitás fogalmának meg kellett változnia, mert nagyjából minden az interneten történik.
            Mikro(bb)szinten jobban látszik, hogy milyen a fórum mint nyilvános tér és hogy milyen módon kapcsolódik az emberek életéhez (vagy az emberek élete hozzá). Első sorban, a fórumok többsége bárki által elérhető (kivéve a titkosított fórumokat) egy egyszerű regisztrációval. A 4chan ebben is kivétel, a moderátoroknak van neve (pl. az alapító posztjai például moot/m00t név alatt jelennek meg), de a felhasználók Anonymous no.valamennyi-ként jelennek meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy az emberek ténylegesen teljes anonimitást élvezhetnek (mint a deep weben), illegalitás esetében a hatóságok visszakövethetik az IP címeket és más információkat, a 4chan esetében inkább a homogenitást, a közösségjelleget jelzi, de az anonimitás fogalma fontos a fórumok működésében, és bizonyos értelemben minden fórumon létezik.
            Pontosabban, az történik, hogy a felhasználó nevet választhat magának, és onnan kezdve az interneten az lehet, aki akar. Sokat gondolkoztam azon, hogy mit jelent ez az identitás számára/szempontjából. Gyakori elgondolás az, hogy a fórumokon valamiféle identitástörés megy végbe, vagy hogy az emberek tényleg egy kitalált perszóna bőrébe bújnak, és szerepeket játszanak el. Nyilván, ez sokszor valóban így történik, de ritkábban, mint gondolná az ember (tapasztalataim szerint). Az anonimitás önmgában nem töri meg feltétlenül az identitást, inkább formai, mint lényegi, személyes választás az identitáscsere (ha szóba jön), a név mögül az szólal meg, aki a név mögött van, és nem valaki más. Ilyen értelemben egy fórumon az ember sokkal inkább lehet önmaga, vagyis az, amit ő önmagának érez, mint a reális térben, vagyis, mivel senki nem ismeri igazán, vagyis anonim, a személyéhez nem társulhat semmilyen előzetes elvárás, semmilyen feltételezés, a szavai keltenek benyomást. A hangsúly áthelyeződik arról, aki beszél magára az információra, amit megoszt.  

            A fenti kép (mém) nagyon jól tükrözi azt, ami tapasztalataim szerint alapállapot és főleg alaptapasztalat a fórumokon. Amikor azt írtam, hogy a fórumok nagyon sok funkciót el tudnak látni és a threadjeiken rengeteg téma merül fel és merül ki, nem túloztam. Bárki vagy, bármi lenne az, ami érdekel, amire kíváncsi vagy, ami gondot okoz, amit feltaláltál, biztos, hogy nem vagy az egyetlen, és valamilyen threaden biztos beszélnek róla. A redditnek[1] például több mint 30 hivatalos threadje van, ezen kívül pedig a felhasználók is létrehozhatják az úgynevezett subredditeket (althreadek). Minden elképzelhető téma le van fedve, a legjelentéktekenebb vagy legszemélyesebb kicsi érdeklődéstől kezdve a nagy, politikai, szociális, bármilyen elképzelhető problémákig.    
            És ha komolyan gondolod, komolyan vesznek. Ennek a szolidaritásnak az a következménye, hogy ilyen értelemben az ember soha (de soha) nincs egyedül. A fórumokon mindig megértésre lehet számítani, de ez egy paradox állapot, mert a társaság virtuális. A reális térben fizikailag nem változik semmi.
            A világhoz való viszonyunk azonban változhat. Nekem ez a legkedvencebb dolgom a fórumokban. Hogy jobban meg lehet ismerni és jobban meg lehet érteni a világot a bejegyzések olvasása közben és a dialógusokból. Bármilyen perspektívát keresel, bármilyen történetre vagy kíváncsi, megtalálod, és megtarthatod azt a biztonságos vagy kívánt távolságot is a dologtól, amire szükséged van, és ugyanígy az is megtarthatja a biztonságos vagy kívánt távolságot tőled, aki leírta a történetét. Utoljára péládul arra a kérdésre posztolt válaszokat olvastam sokáig, hogy milyen szokásról vagy dologról nem tudtak leszokni azok kinn, akik börtönben voltak.[2]
     
 
 

         
Jegyzetek

[1] A Darknet egyszerűen fogalmazva az internet felszín alatti része, az a tartalom, amit a hagyomás keresők (search engines) mint a Google, a Yahoo stb. nem mutatnak ki, és amelyhez a Tor vagy a hozzá hasonló programok segítségével lehet hozzáférni, ha a felhasználó ismeri a pontos linkeket (vagy ha a Hidden Wikiről lép be az ott meg 

[2] A deep weben található legnagyobb gyerekpornógráfiát tároló és forgalmazó oldal. Amikor az Anonymous megtámadta az oldalt, körülbelül 100 gigányi anyagot tartalmazott. Ami nagyon durva.

[3] Ezt a fórumot böngészem a legtöbbet. 169 millió ember látogatja az oldalt havonta. Az 

[4] http://www.reddit.com/r/AskReddit/comments/37tshq/people_who_have_been_to_prison_what_unexpected/












​

​

 

Benedek Ágnes 
„Íme, a név a zengésben lakik”
Változatok metatestre

​

            Foucault A szexualitás történetében represszióként határozza meg azt az ideológiát, amely egy aktuális rendet vagy normát (legyen az esztétikai, művészeti) úgy próbál fenntartani, hogy a saját diskurzusa által generált mintákkal eleve kirekeszti, deviánsként vagy nem létezőként írja le a tőle eltérő beszédmódokat. Azzal, hogy hárítja a másikról való beszéd szükségességét, azaz nem-létezőként kódolja a másikat, egyszersmind realitásától és saját artikulációjának lehetőségétől fosztja meg.[1]
            Jelen évezredünkben a M(m)ásik megtapasztalása égető problémává vált. Ez nem jelenti azt, hogy új kérdéssel állunk szemben, sem azt, hogy a történelem során eleddig nem születtek volna szövegek, teóriák ezzel kapcsolatban, sőt, talán a filozófiai gondolkodás, a kultúrákról való gondolkodás egyik alappilére az azonosságról és a különbözésről szóló tudás mikéntje.
            Ebben a térben, ahogy Foucault is érzékelteti, az artikuláció egzisztenciális téttel bír. A 20. század diktatúrái maradéktalanul elsöpörték a személyiség, az egyéniség autonóm és bizonyos értelemben sérthetetlennek tűnő szellemét, a különböző hatalmi játsszmák kortárs terepén ez a represszív stratégia szintén jelen van, természetesen rejtve, vagy „normálisként”, „természetesként” feltűntetve. Az én-re, a Self-re nézve ez teljes transzformációt jelent, radikálisan más nézőpontot, amely a különböző művészi formákban, műfajokban is jelentős változást, szemléletváltást jelent.
            Az eddig szubkúltúrákban[2] vagy ellenkúltúrákban tevékenykedő művészetek, a társadalom peremére szorult szegények, hajléktalanok, etnikai, vallási kisebbségek, az őrültek és bolondok, az egyetemes férfi kánonból kirekesztett nőírók és költők, a feketék stb., mindazon csoportok vagy személyek, akik kiesnek a centrum „jóindulatából”, az elnyomás mechanizmusait felismerve saját „nyelvet” és a beszédhez, artikulációhoz való jogot kérnek, követelnek maguknak.
            Ebben a törekvésben a testről való tudás kerül előtérbe, a testhez való viszony, egyrészt, mint a hatalom agresszív stratégiáinak célfelülete, másrészt, mint a saját és a másik megtapasztalásának, az emlékezésnek, az önreprezentációnak, a reflexiónak az anyaga, felülete, „lelke”.
            A nyelv és kifejezésmód keresés, vagyis mindaz, ami az artikuláció tétjét képezi, a művészetekben és irodalomban a formák és műfajok újragondolását, esetenként fúziójukat is jelenti egyben, vagy megkérdőjeleződik egyáltalán a tiszta műnemek (líra, dráma, epika) és műfajok létjogosultsága.
A testi létezés megtapasztalása, ennek módjai, mikéntjei, kúltúránként eltérő szemlélete az önkifejezés anyaga, maga a forma lesz.
A következőkben néhány irodalmi és audiovizuális példán keresztül mutatom be, hogyan teremt alternatív beszédmódokat és műfajokat a már említett artikulációs igény.
 

Film, színház és tánc ötvözetek

            A színház nem képezlhető el szöveg nélkül, amelyen a színházi előadás alapszik. A dráma, mint műfaj és a színház kölcsönönösen feltételezték egymást. A színészi játék, a karakterformálás és megnyilvánulás egyik legfontosabb csatornája maga a nyelv, a drámai monológban vagy párbeszédben kifejezett tartalom, a szereplők egymáshoz való viszonya valamint a konfliktus alakulásának is fő formája.
            A táncszínház vagy fizikai színház (physical theater) ellenben a tánc és zene formáiban teremti meg saját jellegzetes műfaját. Szöveget vagy nyelvi kifejezésmódot csak minimálisan használ vagy teljesen mellőzi azt. Ehelyett a test, a mozdulatok ritmusában, a zene segítségével (amely mindig asszociatív, álomszerű a nyelv linearitásához képest) keresi az önkifejezés lehetőségeit. A lineáris narratív szerkezeteket felbontja, ha van történet, az is szétszóródik, nem az idő egyenes vonala mentén halad, hanem a testi tapasztalás szimultaneitását vagy fragementáltáságt követi.
            A klasszikus balettől való eltávolodás, a szabad test koncepciójának egyik legerősebb irányadója a német származású Pina Bausch, A Wuppertal Táncszínház egyik alapítója[3]. Pina Bausch előadásai a test eszközeivel beszélnek a testről, olyan kulturális és egyéni testi reflexiókról, amelyek révén önmagunkat és az önmagunkon kívüli világot tapasztaljuk meg. Egy-egy mozgásegyüttes, koreográfia, mozdulat vagy gesztus a szabadság, boldogság, fájdalom, szeretet, magány tiszta formáit teremtik meg. A mozgásszínház nagyobb mértékben alapoz a szimbolikus és metaforikus kifejezésmód lehetőségeire, ezért másfajta figyelmet és érzékelést kíván a befogadótól is.
            A táncszínház és a filmes technikák fúziójából születtek olyan filmelőadások, mint a brit DV8 mozgásszínház csoporté, vagy Wim Vandekeybus rendező A Woven Hand és Ultima Vez zenekarokkal való együttmőkédéséből készült Blush című filmelőadás.[4]
            ​Ezekben az alkotásokban a környezetnek, a tárgyi világ kiválasztásának is szimbolikus értéke van, a DV8 The Cost of Living című filmelőadása például mindig peremhelyezeteket mutat be, London perifériáiban, elhagyatott negyedekben, alternatív szórakozóhelyeken. Olyan emberek történeteivel találkozunk, akiket valamilyen testi fogyatékosságuk vagy személyiségtípusuk által meghatározott észlelési vagy érzékelési sajátosságaik szemszögéből látunk, valamint ők maguk így látják környezetüket, önmagukat.
Egyes történetekben maga a tánc kapcsolja össze az emberi sorsokat, életeket, egy-egy mozdulatban felfedezett közös nézőpont megteremtése.
            Ezek a filmelőadások használják ugyan a narratív technikákat (történeti szál, nyelvi megnyilatkozások stb.), mégis a zenére és táncra esik a nagyobb hangsúly. A zene szintén változatos, a klasszikus szimfonikus zene ötvöződik az elektronikus, alternatív zenével. Fontos kiemelni, hogy a mainstream kultúra elemei inkább a kritika tárgyaként jelennek meg. A hollywoody filmipar gyártási, terjesztési és fogyasztási stratégiáitól gyökeresen eltérő koncepciók mentén jönnek létre ezek az alkotások, és annak ellenére, hogy a keretforma a film médiumában jön létre, inkább a színpadi előadás eszközeivel dolgozik.
            A DV8 tánccsoport alkotásai a bevezetőben már említett M(m)ásik pozíciójából beszélnek. Előadásaikban gyakran jelenik meg például a homoszexualitás témája, vagy éppen egy aktuális esemény, nagy port kavaró médiahírre adott reakció. A Dead Dreams of a Monochrome Man című előadásuk például egy meleg sorozatgyilkos szemszögéből láttatja azokat a gyilkosságokat, amelyek valóban megtörténtek a ’90-es évek végi Angliában, mikrónézpőntból, saját artikulációs lehetőséget adva a gyilkosság „elbeszélhetőségének” (itt táncként „elbeszélve”).
            A kortárs táncszínház, filmszínház gyakran jeleníti meg meztelen testet, ezzel a konzervatív politikai pártok folyamatos ellenreakcióját váltva ki. A meztelen testnek, mint kifejezési formának nem polgárpukkasztás a célja, nem „erkölcstelenség” bemutatása, hanem a létezés csupasz valósága, a ruhák, sallangok, a divat és más kiegészítő eszközök nélküli tapasztalási forma.


Transz-spirál és testária

            Bókay Antal A líra az ezredfordulón című tanulmányában azokat a líra értelmezési (metapoétikai) és magában a műfajban beállt történeti, szemléleti változásokat írja le, amelyek a romantikus lírától az ezredfordulóig húzódnak. [5]
Felteszi a kérdést, hogy beszélhetünk-e egyáltalán líráról, mint önálló műfajról abban a kontextusban, amely a megismerés és szubjektum radikális másságát hírdeti, és amelyre a bevezetőben már utalás történt. Ugyanis a líra, mint a szubjektivitás, az önkifejezés, az önreprezentáció művészi és retorikai formája nem maradhat érintetlenül abban a törésben, amely magát a pozíciót, az az a szubjektum létmódjának pozícióját kérdőjelezi meg, a lírai forma létmódját, trópusait.
            A 2007-ben megjelent Szomjas Oázis antológia a női testről[6] két szövege ebből a szempontból kettős téttel bír. Egyrészt a női szempontot hangsúlyózó alcím, amely az egész kötetnek keretet ad, kijelöl egy pozíciót. A női test ábrázolása, amely a művészet történetében mindig a másik (azaza férfi) szempontjában konstruálódik, itt önkifejezés és ön-állítás lesz, azaz “saját” hang, beszédmód, a “női hang” állítása, kinyilvánítása, artikuláció.
Másrészt, a túlnyomórészt prózai szövegekből álló kötetben a Gordon Agáta Transz-spirál és Ágens Testária című szövege eleve műfajkijelölő szövegek is egyben, inkább a líra fele közelítenek, éppen a lírának ezt az önkimondó, önmagát megalkotó jellegének és a megszólaló én-nek a homológiáját tematizálja.
            A Transz-spirál egy sor egymásra épülő, nem csupán metaforikus értelemben, hanem a szöveg térbeli kiterjedésében is egymásra épülő (lépcsözetesen megjelenő sorok) metaforából áll. A metafora jelölő pozíciójában a „testem” áll, a jelölt mindig változik, legyen az nominális vagy igei természetű (a testem eszköz, a testem hordozó, a testem hibáz, a testem kurva, a testem egyház, a testem igen, stb.). A saját test a megnevezés aktusában válik testté, ugyanakkor átlényegül azzá, amit megnevez. A lírai pozíció, az én törésének a metaforikus megjelenítéséről van szó tehát. A kimondás által eleve megkettőződik a kimondó én és a kimondott dolog, a törés az artikuláció pillanatában jelen van már. Az önmeghatározás, mint retorikai alakzat, a test, mint a dolog és a dolog megnevezése közötti tér jön létre.
            A tarnsz-spirál egy másik, implicit metaforát is magába rejt. A látszólag lineáris, egymáshoz képest mellérendelt, azaz egyenlőségi viszonyban álló trópusok mindig egy alá-fölé rendelési viszonyt hordoznak magukban, ezt érzékelteti vizuálisan is a metaforák egymásra épülő lépcsősorokban való megjelenítése. A szövegtest egésze spirálszerű, körkörös trópusok egymásutánja, amely látszólag egy lineáris alakzatba rendezhető.
            Ágens Testária című szövege, amely önmagát éneklő gondolatkottaként nevezi meg, hasonlóan a nem lineáris, nem logikus artikulációra játszik rá. A szövegtest egymást követő hangok összessége, kihúzásokkal, zenei jelekkel, nem betűszerű karaketerekkel (iii páááá naüm naüm naüm ~~~~~). A látszólag kaotikus hangok ritmusokba szerveződnek, az értelem és a gondolkodás szimbólumai, egy olyan elme, ráció jelenik meg, amely túl van a racionalitáson, önmaga számára is szimbolikus, a szentség fele közelít („Az éneklés felé, ahol Isten pörög”).
A zene, a ritmus a hordozója ennek a kimondhatatlan szentségnek, hiszen a szentség (az Atya, Isten) „a csendből lépett elő, kinek nevét egy láthatatlan jelkép őrzi”. A történés, a kimondás úgy történik meg, hogy az igazság rejtve marad, nem jelenik meg.
A hangképzés, beszéd, kimondás fizikai törvényeiben a lélek rejtve marad, nem jelenik meg abban az értelemben, hogy a megjelenés egyben jelnetéssessé azaz jellé válását is jelenti. A test igazsága hiátus, hiány, csend. A testária ezt a működést (re)prezentálja.
            Az irodalmi és audiovizuális médiákból hozott példák azt szemléltetik, hogy az episztemológiai törés, represszió, változás a művészi kifejezés és önkifejezés formáit és műfajait is más irányokba tereli. Vagy éppen fordítva lenne? A művészet léptékváltása jelzi a törést, a repressziót, a változást?
 
 
 
 
  
Elméleti háttér

Bókay Antal: A líra az ezredfordulón – poétikaelméleti szemszögből. Alföld. 51. évf. 2. sz. 33-45.
Foucault, Michel: A szexualitás története. Atlantisz Kiadó, 1996, Budapest (I.rész).
Kertész Imre: A boldogtalan huszadik század. Uő.: A száműzött nyelv. Magvető Kiadó, Budapest, 2001.
Kokovic, Dragan: Kultúra, szubkultúra, ellenkultúra.
http://primus.arts.u-szeged.hu/socio/racz/kokovic.pdf
 


Hivatkozott művek

A DV8 tánccsoport 1986-ban alakult. Hivatkozott előadásai: The Cost of Living (2004) és a Dead Dreams of a Monochrome Man (1989) Lloyd Newson rendezésében.
A Blush (2005) című tánc előadás Wim Vandekeybus, belga koreográfus rendezésében.
A Szomjas Oázis című kötetből Gordon Agáta és Ágens szövegei (427-430 illetve 461-472)



Jegyzetek

[1] Michel Foucault: A szexualitás története. 46-47.

[2] A szubkultúrát itt Dragan Kokovicot követve használom, azaz olyan közös értékrend jelölésére, amely a hivatalos kultúrától eltér.

[3] A Cafe Müller előadása, amelyet 1978-ban mutattak be.

[4] A DV8 táncszínház Lloyd Newson rendezésében és vezetésével működik.

[5] Bókay Antal: A líra az ezredfordulón – poétikaelméleti szemszögből. 2000.

[6] Szomjas Oázis. Antológia a női testről. 2007.











​

 

Benke András
Tér nélküli terek (?)

​            Jelen dolgozat témája egy olyan – újfajtának talán már nem is nevezhető – térbeliség, amely az évezred elején alapvetően megkérdőjelezte, de legalábbis elbizonytalanította az ember sajátos érzékiségéhez/érzékeléséhez, integritásához, tudásához, illetve szociális kapcsolatrendszeréhez és kommunikációs gyakorlataihoz való viszonyát. A mindennapi élet és gondolkodás struktúráját olyan átfogóan és robbanásszerűen alakította át tehát, amelynek számos aspektusa és következmény talán még mind a mai napig nem látható át, illetve értelmezhető a maga teljességében.
            Ez az újfajta térbeliség (és nem csak) a világ majdnem összes országát behálózó, globális közösségi oldal, a facebook. Az internet mindent lefedő virtuális hálója ugyan már a 90-es évek közepe óta kialakított egyfajta lefedettséget, viszont a szimuláció, illetve a virtualizáció egy merőben új szintjére léptünk 2009-ben, amikor a facebook hivatalosan is a világ legnagyobb közösségi oldala lett. Már az új évezred hajnalán Kelet-Európa is felzárkózni látszott a linkek és kattintások kultúrájához. Ez egyszersmind magával hozta a lineáris gondolkodás képzetének tarthatatlanságát. Úgy tűnt, hogy az 1900-as évek közepe óta már érezhető posztmodern töredezettség, szétdaraboltság, illetve középpontnélküliség gondolatának egy teljesen új megvalósulási formájával van dolgunk.
            A felhalmozott tudásmennyiség emberi ésszel felmérve kezelhetetlennek és tárolhatatlannak tűnik már. Virtuális hordozókra helyeződött át az a temérdek mennyiségű információ, ami egy zárt és körülhatárolt háromdimenziós térben tárolva elképzelhetetlen lenne. A halmozhatóság és tárolhatóság eme végtelenségének gondolata egyszersmind úgy tűnik, hogy magával hozta az információ presztízsének növekedését is. Így a folyamatosan változó, új és új adatokat magával hozó, tömörítő tudásmennyiség a szabad piac globalitásában valóságosan is tőkévé válik. Az internet ezzel, tudniillik az önmagában esszenciálisan fellelhető értéktermelés, –halmozás, adás-vétel és csere gondolatával a kapitalizmus belső logikájának egyik legfontosabb zászlóvivője lesz. Jean-François Lyotard is ezt hangsúlyozza A posztmodern állapot című munkájában, amikor a tudás merkantilizálódásáról beszél.[1]
            Ez a fajta folyamat ugyanakkor átalakította az emberi, individuális tudás presztízsét, radikálisan megváltoztatta a tudás kanonizációjának, terjesztésének, illetve hozzáférésének folyamatait is. Ahogy a lexikális tudás presztízse csökkenni látszik, úgy növekedik meg a tájékozottság, a „naprakész” (avagy folyamatosan frissített és frissülő), most már külső hordozókra helyezett információhalmazzal történő kapcsolatteremtés, kezelhetőség és átláthatóság jelentősége. Az internet széles körű elterjedésével berobbanó virtualizált, vagyis áthelyezett tudás-, illetve információhalmaz óhatatlanul magával hozza azokat a virtuálisan megjelenő alteregókat, identitásokat, amelyek most már elsősorban a facebookon vannak kartotékolva. A kartotékol szó azonban ebben az esetben talán finomítást – ha nem egyenesen cserét – igényel, hiszen a facebook tulajdonképpen egy olyan nyilvános térré nőtte ki magát, ahol az emberek az esetek túlnyomó többségében a saját személyazonosságukat vállalva nyilvánulnak meg. Ez a tény lehet az alapja annak a nemrég megjelent jogi vitának, amely a facebookon történő megnyilatkozásokat – becsületsértéseket, rágalmazásokat, gyűlöletbeszédet stb. – egy-egy állam törvényeinek keretein belül is büntethetővé kívánja tenni.
            Minden szempontból valóságosnak, folyamatosan pezsgőnek, tehát tulajdonképpen élettel telinek nevezhető az a közeg, amelyet a facebook, illetve majdnem másfél milliárd felhasználója hozott létre.  Az emberi élet egyfajta duplikációja valósul meg itt, sőt, sok esetben talán nem is elég csupán kettőződésről beszélnünk, hiszen a folyamatosan frissülő, olyakor egynél is több profillal rendelkező felhasználók virtualizált identitása valósággal megsokszorozódik. Nem célom eldönteni, illetve nem is érzem kompetensnek magam annak a meghatározásában, hogy a fent említett identitástöredékek, -foszlányok (?) mennyiben és milyen módon kapcsolódnak egy-egy személy „valóságos” identitásához.
            Ami engem valójában érdekel az az, hogy a facebook által kialakított tér, hálózati csomópont milyen funkciót tölt be, illetve milyen tulajdonságokkal írható le a maga térbeliségében. Milyen tétje van annak, hogy nem csupán egyfajta orientatív funkcióval rendelkezik, ahol az ismerőseink által megosztott tartalmak között böngészhetünk?  Az internettel robbanásszerűen megnövekedő információáradat úgy tűnik, hogy a facebookkal valamelyest kezelhetőbbé, átláthatóbbá vált, azonban meglátásom szerint közel sem ez az egyetlen, sőt, talán nem is a legfontosabb hozadéka a tárgyalt közösségi oldal globalizálódásának. Sokkal fontosabbnak, húsbavágóbbnak látom az ember saját térbeliségéhez, érzékiségéhez, érzékletességéhez való viszonyának változását, illetve mindazokat a folyamatokat, amelyeket ez a – mind a mai napig hihetetlen gyorsasággal történő, egyszersmind követhetetlen és egészében átláthatatlan – változás implikál.
            A globális internethozzáférést már évtizedekkel ezelőtt sokan egyfajta demokratizálódási folyamatként ünnepelték. Az internet világában első ránézésre mindenki egyenlő, szabadon böngészhet, mindenféle megkötés nélkül, sőt, a legtöbb esetben fizetni sem kell azért, hogy a felhasználó hozzáférhessen bizonyos tartalmakhoz. Ez sokkal inkább igaz lehetett ’90-es évek elején, az internet hőskorában, amikor még csak nagyon kevesen láttak piaci lehetőségeket, illetve tekintettek piactérként az online felületekre. A felhasználók növekedésével azonban robbanásszerűen kezdték képviselni magukat multinacionális cégek, mamutvállalatok a – most már akár „piacnak” is nevezhető – virtuális felületeken. Sőt, manapság a google mellett már maga a facebook számít a legnagyobb és legjövedelmezőbb online felületnek, portálnak, ahová érdemes befektetni.
            A kezdet akár utópikusank is nevezhető, legalábbis a vágyak és remények mentén, amelyeket az internet ébresztett az első felhasználókban.  Egy még feltöltésre váró szabad tér volt, tele új lehetőségekkel és ígéretekkel. Utópia, hiszen kezdetben akár hely nélküli helyként is lehetett értelmezni, egy olyan játéktérként, ahol a valóság kőkemény szabályrendszerei, megkötései, társadalmi egyenlőtlenségei nem érvényesültek. Sőt, talán a facebook is hasonló gondolatokkal kezdhette meg működését, hiszen az első két évben egy meghívásos alapon működő, alulról szerveződő, zárt, egyetemi közösségi oldalként funkcionált, amely rengeteg lehetőséggel és szabadsággal kecsegtetett. Az önszerveződés olyan szabad, kötetlen formájára adott lehetőséget tehát, amely azelőtt elképzelhetetlen volt.  
            Mostanra már be kell látnunk, hogy a facebook szép jövővel, szabad játéktérrel, egyenlőséggel kecsegtető utópiája – a többi utópiához hasonlóan – egy minden bizonnyal soha be nem teljesülő álomkép. Nem is lehet annyira meglepő ez, hiszen fentebb a mellett érveltem, hogy mennyire kompakt és világszerű ez a közösségi oldal. Előrelépés ugyan van, olyasfajta, amit nevezhetünk innovációnak, technikai fejlődésnek, illetve az új technológia olyan módon történő felhasználásának, ami kicsit se lehet nekünk már ismeretlen. Ilyen eljárás például az a marketinges stratégia, illetve program, amely üzenőfalunkon megjelenő reklámokat szabályozza. A facebook az adatlapunkon saját magunkról megosztott információk alapján mutat meg nekünk, illetve helyez előtérbe bizonyos típusú reklámokat. A piacgazdaság már jól ismert stratégiái tehát a facebookon is sikerrel hasznosíthatóak, egy idő után elkerülhetetlen, hogy a mindennapi élet társadalmi és gazdasági berendezkedése, szociális kapcsolathálói ne köszönjenek vissza ránk a tárgyalt (virtuális) térben.
            De mennyire és mennyiben nevezhető ez a tér virtuálisnak? Milyen súlya van a kommentelésnek, a posztolásnak vagy a lájkolásnak? Mennyiben hat ez az újfajta (ir)realitás saját testtapasztalatunkra, érzékelésünkre? Ha nem nevezhetjük utópiának ezt a teret, akkor vajon mégis mi lehet?
            Feltételezésem szerint a facebook mindent behálózó, végtelen lehetőségeket ígérő, elképesztő sebességgel bővülő világa sokkal inkább hasonlít a Michel Foucault által bevezetett heterotopikus tér fogalmához. A heterotópia a tér azon típusát jelöli, ami minden más térrel kapcsolatban áll és – az utópiával szemben – valós hellyel rendelkezik.[2] Példaként Foucault a könyvtárat hozza fel, ahol szinte mindenről olvashatunk, de önmaga is valós térbeliséggel rendelkezik. Tehát valamelyest sántítani látszik ez az analógia, hiszen a facebook esetében távolról sem beszélhetünk egy hagyományos értelemben vett „valós” térről. Egyszerűen nincs egy jól körülhatárolható, lokalizálható háromdimenziós tér, amibe a facebookot bele tudnánk gyömöszölni.
            Említettem azonban már, hogy az ember tér- és testtapasztalata az internet, majd később a facebook térhódításával radikálisan megváltozott. Egy olyan – most már jogilag is szabályozható – nyilvános térbe lépünk be a különböző elektronikai eszközeink által, ahol eddig még soha nem tapasztalt módon visszük vagy vihetjük magunkkal identitásunk rétegeit. A jog alanyai leszünk így, tehát büntethetőkké válunk, valóságos személyekké. Ez a világ olyan, mintha individuális térbeliségünket sűrítenénk egybe, olvasztanánk össze egy olyan térben, ahol más hús-vér emberekkel lépünk interakcióba. Nem csupán egy orientatív, adathordozó, információközlő portál tehát a facebook, hanem egy olya valóságosan is érzékelhető találkozási pont, ahová egy kattintással el tudunk jutni. Heterotopikus továbbá abból a szempontból is, hogy nem csupán saját életünket projektáljuk bele, nem egyszerűen tét nélküli játszmák színtere, hanye, kőkeménye kihat a mindennapi életünkre is. Innen nézve már ez a kijelentés látszik sántít egy kicsit, hiszen most már megközelítőleg másfél milliárd ember mindennapi életének szerves része lett a facebook.
            Végezetül két példát szeretnék megemlíteni a közvetlen környezetemből, amivel az új évezred valóságos (tehát egy háromdimenziós) tér nélküli, de valóságos terek és individuumok fúziójából létrejövő közösségi oldalán elindult mozgalmak, folyamatok sorsdöntő politikai, szociális és gazdasági következményekkel jártak.
            Az első példám az a hihetetlen tüntetéshullám, civilmozgalom, amely a három évvel ezelőtt folyó verespataki aranybánya megnyitása körül robbant ki. Több mint két hónapon keresztül sok ezer ember tüntetett minden vasárnap az ország nagyobb városának utcáján. Ekkora méretű tüntetéshullámra Romániában eddig még nem volt, az a fajta kitartás és mozgósítás pedig akkor úgy tűnt, mintha a semmiből érkeznek. Az igazság azonban az, hogy nem valósulhatott volna meg ez a mozgalom a facebook nélkül. A közösségi oldal lehetőséget adott arra, hogy a hasonlóan gondolkodó, elveik mellett kiálló és tenni akaró emberek addig soha nem látott módon szervezzék meg magukat. Egymás és a hatalom számára is láthatóvá váltak, folyamatosan informálták egymást, beszélgetéseket, találkozókat szerveztek, végül pedig annyira hangosak és kitartóak voltak, hogy a bányatörvény aláírása az illetékeseknek felért volna egy politikai öngyilkossággal.
            A másik példa némileg kapcsolódik ide, hiszen Románia államelnökének megválasztásához kötődik. Klaus Johannis, Románia államelnöke az a politikus, aki közösségi oldala alapján alig két hét alatt Európa legkedveltebb politikusává vált. A „facebook-elnöknek” is csúfolt államelnök ún. „proteszt-szavazatokkal” lett elnök, miután ellenfele, Victor Ponta pártjának választási csalásairól a facebook felhasználói percről percre tudósították egymást. Ponta népszerűségének csökkenésével pedig egyenes arányban növekedett a Johannisé, aki tulajdonképpen az egész kampányát a tárgyalt internetes portálra összpontosította.
            Ezek után azt hiszem, hogy el kell gondolkoznunk azon, hogy mennyire virtuális a facebook tere, illetve valóban sántít-e az, ha heterotópiának nevezzük. Egy ennél is fontosabb kérdést is fel kell tennünk azonban: vajon meddig tartható még valóság és fikció/virtualizáció bináris oppozícióként való elgondolása?
 
 
 


2015




 
Bibliográfia
 
Foucault, Michel, Más terekről. – Online: https://www.youtube.com/watch?v=pXRviuL6vMY (2015.05.25.)
 
Lyotard, Jean-François, A posztmodern állapot, Századvég Kiadó, Bp., 1993



Jegyzetek

[1] Lyotard, Jean-François, A posztmodern állapot, Századvég Kiadó, Bp., 1993, 17.

[2] Foucault, Michel, Más terekről. – Online: https://www.youtube.com/watch?v=pXRviuL6vMY (2015.05.25.)











​

 

Bereczki Szende
A BLOG PRÓZA MINT ÚJ MŰFAJ

​            A számítógép elterjedt használata nagymértékben összefügg a vizuális ingerek felerősödésével, azzal a felismeréssel, hogy a tudatalattira akkor is hatást gyakorolhatunk, ha csak szembe találjuk magunkat valamilyen látvánnyal. A képi világ kiemelkedéséhez az öt érzékterület közül talán az az elgondolás vezethetett, hogy a kép tulajdonságától fogva olyan, ami megmarad, belső képpé válik és elraktározódik valahol. Ez az a terület, ami a legmegfoghatóbb a mindennapokra nézve, címzettjét nem válogatja, sőt a megmutatás révén arra ösztönöz, hogy még többet láthasson, hogy igényként alakuljon ki a vizualitás a vevőben. Ez az igény már nem elégszik meg a látással, ő maga is mutatni akar, csak így lesz számon tartva, mint létező a rendszerben. A kapcsolattartás, ami hangsúlyozottan egy helyen történik, átalakul kapcsolatnézéssé egy tárgyon keresztül, ez által eltárgyiasul. Az érintkezés, a másik megérintése, az eszközre irányul át, ez kezdi el helyettesíteni a másikat. A telefon nagy részben már nem is a saját szerepét tölti be, átveszi a számítógépét, a nézés eszköze, a másik tárgyként való megfigyelése.
            Az emberek közötti kommunikáció egyre kevesebb lesz az internet szemszögéből nézve Geert Lovink vélekedése szerint.[1] A virtuális kapcsolatok gyönge kötelékek, nem vagyunk ott a helyszínen. Érdek kapcsolódik az internet használatához, függőséget okoz.[2] A közös tér kimaradása, az együtt lenni egy helyen tapasztalatától, a közösség lehetőségétől foszt meg. Gondoljunk csak arra az erőre, arra a megfogalmazhatatlan benne- ott létre, ami a templomi ima együtt mondásakor érezhető. A hely lehetőség a barátkozásra, a közös cselekvésre, az együtt mozgásra. „…figyelemgyakorlataink (figyelemrítusaink) révén teremtünk kapcsolatot…Mozgástérnek egy figyelmünket sodró történés ritmusát nevezem, amelynek minden moccanásában mások-például emberek, állatok, patak, felhő vagy lábnyomok pereméről elillanó sárgás hamvú fény- gesztusaira igyekszünk rezonálni.”[3]  Mit viszünk át ezekből az internetes világba?
A közösségi oldalak használatának elterjedése bizonyos szabályok által történik, ami túlzott függőséget okoz, a bennük élés a magam sajátjáról való lemondást jelenti. Nemcsak a saját időmről, a térről, a helyről mondok le, hanem a saját gondolataimról is, hiszen ezek az oldalak a közös szellem kialakítására törekszenek, ami jól irányítható, manipulálható. Már a szabályok elfogadása, a szerkezet ezt sugallja.
A programok véleményei szoftverekbe vannak csomagolva, amelyek diktatúraként működnek a használókra nézve… Az internetes elme bezárkózása, amelyet utolért a társasági sablonkultúra és tartalom… Egy önfegyelmet foglal magában: tudni mikor kell leállni [4]
A fent említett nézőpontok az internet, jobban mondva a közösségi oldalak hatásai a társadalomra nézve, ezt különbözteti meg Geert Lovink az eszköz, a szektor használatától. Különbséget kell tenni az eszköz, a szektor és a társadalom, a társadalomra tett hatása között az internetnek.[5] Az internet a tudomány fejlődésében jelentett hatalmas ugrást, az adatbázisok tárolásában, közelebb hozza a tudást, távolságot teremt a kapcsolatokban, titka abban rejlik, hogy tudni kell használni.
            Az internethasználat megjelenésével internetes műfajok kezdenek elterjedni, egy több évezredes hagyomány megbontásaként is értelmezhetők ezeket a műfajok[6], de véleményem szerint nem megbontásról van szó. Elsősorban azért, mert ezt a fajta hagyományt nem hiszem, hogy meglehetne bontani a szilárd beágyazódása miatt, esetleg teljesen elfelejteni, másodsorban nem valószínű, hogy ez a céljuk azoknak akik blog prózát írnak, sőt, szerintem jóformán nem is ismerik sem az előttük járókat, sem a műfaj jellegzetességeit. Céljuknak a „magam megmutatását” tudom elképzelni, önigazolásként a vizuális világban, vagy egyszerűen csak írnak, mert szeretnek írni, az is lehetséges, hogy valamiféle elismerésre vágynak, a tömeg elismerésére. Megszólítottjuk a tömeg, mindenki, a minél több. A blog próza, blog regény talán valamiféle nagyon távoli utórezgései az irodalmi műfajoknak, annyira távoli, hogy megszűnnek érintkezésbe lenni. Ha csak a Bodor Ádám novelláira gondolok (ami időben nem olyan távoli) és a Tiltott találka című írásra azt kell mondanom, hogy itt az elnevezéssel van valami baj. Az internetes műfajok, már nem úgy műfajok, mint ahogy azt a hagyományban tanultuk, véleményem szerint az hibázik, aki a műfajkategóriákat akarja ráerőltetni ezekre az írásokra, aki olyan terminusokat használ egy virtuális világban, ami egyáltalán nem arra az írásmódra, világra jellemző. Ezzel nem akarom mondani, hogy valamiképpen nem kell megnevezni ezeket az írásokat, hanem azt, hogy lehet, hogy nem szerencsés így megnevezni, ahogy megvannak. Mivel egy teljesen újat hoznak, ami szinte semmiben nem kapcsolható a régihez, ezért ennek a jellegzetességét kellene kiemelni és így megnevezni őket. Vajon ezek a szerzők, vagy szövegírók megnevezték-e műfajban az írásaikat? Vagy valaki más húzta rá az írásaikra a műfaj fogalmát? Kell-e minden esetben műfajokban gondolkodnunk?
            Térjünk ki a rövidpróza, novella műfajára. Megjelenését Boccaccio Dekameronjához kötik, a XIV. századhoz, száz novellát helyez egymás mellé napokra osztva le, minden napra tíz novella. A napra lebontott novellák előtt rövid leírással találkozhatunk. Magyar nyelvű vonatkozásban a XVIII. századtól kezdődően beszélhetünk a novella műfajáról: Kármán József, a XIX. században kibővül a novellaírók száma: Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Eötvös József, a század végén XX. század elején: Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Tamási Áron, Móricz Zsigmond, Örkény István.[7] Itt persze nem zárul le a kör, sőt az eddigiek is csak szemelvények voltak a novella műfajában, Mészöly Miklóst, Nádas Pétert, Bodor Ádámot viszont nem lehet kihagyni s tovább gondolva akár elveszhetünk a kortárs novella örvényében. Szó, ami szó, van hagyománya a novellaírásnak magyar területen is, sőt köztudott, hogy ez a legelterjedtebb műfaj. „… a valódi novellát nem a világnak csakis egy fragmentumát visszaadó történet, hanem az elbeszélői szubjektivitás teszi érdekessé”[8] Poe esztétikailag a legmagasabb értékű műfajnak tekinti a novellát, az oralitásból növi ki magát. A kezdetet a csattanós végű anokdotikus novella jelenti, innen kiindulva egész sor novellatípust különböztetünk meg aszerint, hogy az anekdóta fontossága hogyan csökken a többi elemhez képest. A végpont az a fajta novellaírás, amit az új utakat kereső mai írók Mészöly Miklós, Nádas Péter művelnek. Második nézőpont lehet a novella típusának megkülönböztetésére a hagyományostól eltérő rendező elv kiválasztásában: nézőpont, tónus, nyelvi szint, forma. Harmadik szempont a novella hosszúsága: rövid, egyszerre végigolvasható.
A tanulmány további novellatípusokat különböztet meg: informatív novella, naturalisztikus novella, határesetek, egypercesek, anekdotikus novella, kétdimenziós realista novella, dokumentum novella, vízió novella, kihagyásos és kirakós típus, verbális novella, leíró típus.[9] 
            A blog prózára való rákeresés egy Amatőr Írók Klubja nevű oldalra vezetett, ahol a Csend című írás olvasható. Szándékosan nevezem írásnak és nem novellának, mert egyrészt úgy gondolom, hogy a fent felsorolt novellatípusok, és az azóta még sokat változot típusok, sőt a típusok közé sem sorolható be, ahogy a Tiltott találka című írás sem. Nyelvezetüket tekintve nem a szépirodalomhoz tartóznak, a mondatok összerakása, a szavak használata valahogy nem olyan, mint amilyennek egy novellában lenni szokott. A Csend esetében nem mozgat meg semmi, még az sem, hogy valakit megöltek. A mondatok elcsépeltek, nem részesítenek semmilyen élményben, kopott szimbólumokat használ, amelyek nem késztetnek a tovább gondolásra. Egyetlen mondat van, ami valamennyire érdekes, ez a cigarettázás folyamatkénti, mozgásban lévő leírása: „Szív, tüdőz, nyomkod” csakhogy itt is, a nyomkod helyett lehetett volna valami mást. A szövegírónak nincs elég szava elmondani  amit szeretne. A novella szerkezete teljesen elüt a hagyományos novellaszerkezettől, de nem is ezzel van a baj, hiszen a fentebb idézett szöveg világosan rámutat arra, hogy Mészölytől erre fele a novella teljesen új utakra lép, hanem azzal, hogy a tetőpont, amit a végére hagy és tetőpontként kellene viselkednie nem viselkedik úgy, egyszerűen nem mond semmit, üres. A szöveg elvesztődik, nincs ereje, nem élő, ha megpróbálom elképzelni lehet, hogy többet képzelek, mint amit mond, egy fotelben ülő cigarettázó nőn kívül egy hulla fekszik valahol. De valahogy nem érdeklődöm, hogy kik ezek és mit akarnak, és hogy hova vezet a szereplő hatalmas egocentrizmusa. Az viszont, hogy Weisz Gizella és Kuptor Dzsoni hogyan látják majd meg egymást az összekarcolt, vastag lencséjű távcsöveken keresztül a Bodor Ádám novellában, arra kíváncsinak lehet lenni, hogy egyáltalán meglátják-e? Hogy az ott lévő világban mi mennyire lehetséges az itt lévőhöz képest, és hogy idegenként mit láthatok és mit érthetek ebből.
A Tiltott találka című írás a Woolfbetta írói blogon olvasható „ ötpercesek egy témára “ jelszó alatt, egy egyszerű történetet mesél el egy lányról, akit folytonosan ellenőriz az apja, a nagymama enged teret a fiatalok boldogságának, míg végül az apa beletörődik abba, hogy nem ő adja férjhez a lányát, hanem a lány megy hozzá az apja előtt titokban tartott udvarlójához. Az irományhoz kép is társul, ami a giccs megtestesítője, nem lehet tudni hogyan kapcsolódik a novellához. A cím itt összefüggésbe hozható a történettel, de az előbbi szöveg és a címe között problematikus a viszony.
Ha Örkény István ötperceseit nézem és összehasonlítom a fent tárgyalt szöveggel azt veszem észre, hogy nem ugyanarról a műfajról beszélek. A rövidség az egyetlen, ami megmarad ezekben a szövegekben a novella tulajdonságai közül, egyébként minden más elvesztődik. Ha összevetjük a Titkos találka szereplőit Örkény ötperceseinek szereplőivel  láthatóvá válik, hogy ugyanúgy a hétköznapok emberei, csakhogy az Örkény szereplők viselkedésükben másak, karakterek, jól ki vannak találva. Az idő és térkezelés teljesen hidegen hagyja mindkét szövegírót, nyelvezetük szegényes, hétköznapi. Nem árthat valamennyire olvasottnak lenni, mielőtt elkezdünk írni valamiről.
            Az internet és közösségi oldalak használatával valóban megjelennek új íráskísérletek, ez annak köszönhető, hogy a világháló mindenki számára elérhető, mindenki saját oldalt nyithat magának, semmi nem korlátozza és bármit írhat erre, ami eszébe jut, de azt hiszem ott a hiba, amikor ezeket elkezdjük így nevezni, mint blog próza, vagy blog regény. Az elnevezéssel máris megtörténik a kategorizálás és akkor oda be is helyeztük, holott ezeknek a szövegeknek nem ezekben a műfajokban van a helyük, már azért sem, mert a regény, próza szépirodalmi műfajok, az itt megjelenő szövegek kísérletek, vagy csak egyszerűen szövegek, amelyek lehet, hogy nem is várnak semmilyen visszajelzést, hanem talán egyfajta önjellemzésként értelmezhetőek. Hiába van a próza és a regény műfaja előtt a blog kifejezés, ez még nem jelent mást csak azt, hogy ott olvasható, pedig attól még egyetlen szöveg sem vált novellává vagy regénnyé, mert éppen virtuálisan olvasható. A kánon szerepét törlik el ezek a szövegek teljesen, itt nincs különbség minőségi és kevésbé minőségi szöveg között, márpedig a szabályok nélkül könnyen eltévedhetünk a nagy szabadságban. Lennie kell egy mércének, lennie kell egy viszonyításnak, amihez képest valami elfogadható vagy sem. A világhálónak érdeke a popularizálás, a mennyiség, ezt tartja szem előtt a terjesztésben is. Meg kell tanulnunk válogatni szövegek között, meg kell tanulnunk megnevezni dolgokat. Elnevezhetjük ezeket a szövegeket a blog próza és blog regénynek , de akkor hitelesítettük ezeket a műfajon belül, holott ezek a szövegek legalább olyan távol állnak a novella műfajától, mint Észak Déltől.





2017





Jegyzetek

[1] Új műfajok a III. évezred elején. Geert Lovink: A média sorsa az Internet korában
http://kortarsmuveszet.weebly.com/geert-lovink-interjuacute.htm

[2]  Uo.

[3]  Berszán István: Helység, ami emberi nevet visel. Helikon 2010/1-2, 20-39

[4] Új műfajok  a III. évezred  elején. Geert Lovink: A média sorsa az Internet korában
http://kortarsmuveszet.weebly.com/geert-lovink-interjuacute.htm

[5] Uo.

[6] Uo.

[7] https://hu.wikipedia.org/wiki/Novella

[8] Szávai János: Novellatípusok a mai magyar irodalomban. http://epa.oszk.hu/02500/02518/00227/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1981_03_611-637.pdf

[9] Uo.











​


​

 

Bilibók Renáta
Új műfajok a harmadik évezred küszöbén

​

Bevezetés
​
A közösség(ek)/közönség(ek) körében az aktuálisan népszerű, működőképes szövegtípusokat az idők folyamán mindig erősen befolyásolta az éppen használható kommunikációs médium, legyen a szóbeli vagy írásbeli. A 20. század vége, a 21. század eleje azzal a nem csekély hátránnyal él, hogy az emberiség többezer éves múltja alatt a világ felfedezésében frusztrálóan messze eljutott, így nekünk fokozottan nehéz újat mutatni, leginkább kombinálni tudjuk a korább már létrehozottakat. Így nem lepődünk meg, ha a jelenkor kommunikációs médiuma a másodlagos szóbeliség.

Walter J. Ong a másodlagos szóbeliség kultúráját a következőképpen írja körül: „Az új szóbeliség feltûnõ hasonlóságokat mutat a régivel: részvételi misztikájában, a közösségi érzés fokozásában, a jelen pillanatra történõ összpontosításában, még az állandó fordulatok használatában is [...] de lényegét tekintve ez akartabb és tudatosabb szóbeliség, mely állandó jelleggel az írás és nyomtatás használatára alapozódik.” (Ong, 136. old.) Láthatjuk, hogy az új közösség egyrészt közös kulturális, másrészt textuális jellemzőkkel is bír, emellett kontinuitást tart fenn, azaz a múlthoz képest annak médiumait új kontextusba helyezve újítja meg.

Az új médium közössége kitermelt egy újfajta folklórt is. Luka Zsuzsánna szakdolgozatában Alan Dundest idézve megjegyzi, hogy „a modern meghatározás szerint a nép mindenki, aki valamely vonatkozásban egy csoport tagja. Így minden olyan csoport, amely legalább egy közös jeggyel rendelkezik, legyen az nyelvi, foglalkozási, vallási vagy etnikus ismertető jegy népnek tekinthető.” (Luka, 9. old.) A továbbiakban azt próbálom körüljárni, hogy miféle közös jegyek jellemzik az újonnan létrejött csoportokat.
 

Internetes közösségek

Internetes közösségek alatt Luka Zsuzsánna fórumozókat, chatelőket ért. Azonban az utóbbi 3-4 évben érdekes lehet megfigyelni a különböző humorportálok közönségét[1]. Ezek a csoportok egy olyan közös kulturális alap köré konstituálódnak, melyek kezdetben a populáris anyagokból választódnak ki, azonban egy idő után mintegy szabályrendszerként, etikettként kezdenek működni. A mentális szférában az ízlés igen alaposan körülhatárolt. A trendeket egy láthatatlan, azonosíthatatlan központ indítja be, és aki a csoporthoz kíván tartozni, ezekhez szorosan igazodik. Az ízlés a mindennapi élet szinte összes területére kihat, tudniillik arra, hogy milyen zenét normális hallgatni, milyen filmeket érdemes nézni, és hogy viselkedés alapján milyen társadalmi csoportba lehet tartozni. Ezeket a kategóriákat a közösség minden tagja ismeri, de aránylag hamar rájöhet a „külsős” is, amennyiben a fórumra publikált anyagokat (többnyire humoros, de néha /ál/tudományos képek, képregények, rövid írások, azaz post-ok) néhány napig folyamatosan követi.

A csoportot egy olyanfajta univerzalitás jellemzi, mint például a kereszténységet. A nyelv nem meghatározó, kizáró, csupán a közös hit- és ismeretrendszer, az üzenet pedig bármilyen nyelvre lefordítható, a pontosság igényével. Itt a közös nyelv (hangsúlyosan a saussure-i langue) par excellance változatával van dolgunk. Úgy kell elképzelni, mintha a csoportnak lenne egy adott szintagmakészlete, amelyet a különböző nyelvközösségek saját nyelvükre ültethetnek át, azaz a parole mutatja meg az különbségeket.[2] Megjegyzendő, hogy például a magyar divatos humorportál, a www.nemkutya.hu az angol 9gag-ről átvett és lefordított vagy „magyarított” post-okat tartalmaz többnyire.

A post-ok nyelve erős hasonlóságot mutat a szóbeli megnyilatkozásokkal. Mondhatjuk azt is, hogy az írás megpróbálja minél inkább tükrözni a beszéd ezelőtt papíron meg nem mutatható tényezőit, azaz egyre több a hangulatfestő és hangutánzó szó, illetve az íráskép megpróbálja visszaadni az elhangzás hangsúlyát (így például ha persze helyett azt írom: peeersze, az a szarkazmus jele).

Az ilyen oldalak változatos szövegtípusokat sorakoztatnak, a versektől lezdve a képregényekig. Fontos jellemzőjük azonban a rövidség, illetve hogy humorukat a visszatérő formulák alkalmazása adja (ld. az ún. meme-ek, rage face-ek). Az új beszédhelyzetekhez új forgatókönyvek társulnak, amelyek meghatározzák a közösségben való részvétel lehetőségét, illetve sok esetben az írásbeiségen túllépve átvevődnek a mindennapi szóbeli kommunikációba.
 

Blog/Twitter

Valúszínűleg a blogok[3] és a Twitter nem tartozik szorosan a másodlagos szóbeliség kultúrájához, inkább egy másfajta írásbeliség jegyeit mutatják. Úgy látom, hogy ezek valamiféleképpen a naplóirodalom hagyományát folytatják és értelmezik át. A naplóhoz hasonlóan ezek is rendszeres bejegyzést feltételeznek, és ugyanolyan mértékben képezhetnek valamiféle személyes tudástárat is.

Blogra felkerülhet nem csupán a  szerző napi élményének jegyzéke, hanem különböző máshonnan átvett, szimpatizált vagy éppenséggel ellenzett írások, képek, olvasmányok. Ez nem túl nagy újdonság. Az általam részletesebben vizsgált gróf Gyulay Lajos[4] naplófolyama a szerző tudástáraként tekinthető. Élményleírásai mellett naplói tartalmazzák olvasmányjegyzeteit, újságcikkekhez, közéleti eseményekhez fűzött kommentárjait, esetenként magáról vagy ismerőseiről készült rajzokat is beletűzött füzeteibe.

Nyilvánvaló hasonlóságokat mutat tehát a blog a naplóhoz. De mégis miben tér el? Két szempontot említenék: a személyességet mint a nyilvánosság ellentétét, illetve a materiális hagyaték fogalmát. A személyesség mint szubjektivitás mindkét  szövegtípus jellemzője. A személyesség mint privát szféra azonban a blog jellemzői között nem szerepel. Az internet nyilvánvalóan korlátlan publikus tér, így aki ide készít feljegyzést, vállalja, hogy mások is elolvassák, ellenkező esetben a megosztás mint olyan tartalom nélküli fogalom lenne. A napló esetében sem tagadható: sok szerző számított arra, hogy írását elolvassák. Ugyanakkor aki nem közéleti, irodalmi személyiség, méltán írhat olyan naplót, mely soha nem kerül mások kezébe. Aki szövegét nyilvánosság elé szánja, nyilván tudatosan fogja megkonstruálni a képet magáról. Internetes közegben akadálytalanul és nyomtalanul lehet törölni, alakítani a feljegyzéseket. A magunkról alkotott kép átformálását nevezi Stephen Greenblatt self-cancellation-nek. (idézi Tóth, 154. old.) Ez sokkal egyszerűbben tettenérhető egy kézzel írott napló esetében. Gyulay Lajos a már megírt naplóit erőteljesen cenzúrázta: áthúzott részeket, kitépett lapokat. Amennyiben a szerzői intenciót figyelmen kívül hagyjuk, és kibetűzzük az áthúzott részeket, láthatjuk, hogy a közönség elé tárandó énjéből a szerző mit próbált eltitkolni. A kibetűzhető kihúzásokkal szemben a kitépett lapok, kisilabizálhatatlan áthúzások paradox módon olyasminek őrzik az emlékét, amit már lehetetlen megfejteni, de tudunk róla. Amit a blogból a szerző kitörölt, arról semmiképp nem értesülünk.

Ugyanakkor kérdéses, hogy ki próbál milyen nyomot hagyni az utókorra. Gyulay minden egyes naplóját Gr. Gyulay Lajos maga keze és könyve szignóval látja el. A maga keze szintagma nem túlzás, ugyanis a naplófolyam szellemi és materiális hagyaték is: megőrzi a gróf gondolatai mellett ezeknek a fizikális, folyamatosan reflektált közegét (ld. az írásra, a porcus-okra tett megjegyzések), a kézírást. Ez a lehetséges olvasó számára a szerzőt folyamatosan jelenvalóvá teszi. A blogok esetében ez nem áll fenn. Nemcsak a kézírás hiányzik, hanem gyakran még a szerző is álnéven, fantázianéven jelöli magát. Ez a gesztus a távolítás, a rejtőzködés jele.

A blog tehát részben folytatja a naplóírás hagyományát, ha nem is reflektáltan, részben pedig újraírja azt.
 

Lánclevelek

A lánclevelek hagyománya hosszú múltra tekint vissza, az új médium, az internet segítségével azonban új életre kapott, hiszen az internet fontos jellemzője, hogy nagy néptömeget tesz elérhetővé, és pillanatnyilag ez nem határozza meg, hogy milyen anyagi ráfordítást igényel (a küldött adat nem befolyásolja, hogy mennyit fizetünk az internetkapcsolatra).

Luka Zsuzsánna dolgozatában igényesen tárgyalja a lánclevelek múltját és elméleti hátterét, és jellemzőti így fogalmazza meg: „A világhálón, a hagyományos levéllel ellentétben, ahol napokba vagy akár hetekbe telt, amíg a címzetthez ért a levél, az üzenet általában másodpercek alatt rendeltetési helyére ér, és perceken belül megérkezhet a válasz. A szövegszerkesztőn fogalmazott szöveget igen kis fáradtsággal átírhatjuk, szerkeszthetjük, formattálhatjuk, kinyomtathatjuk, sőt publikálhatjuk is. És az előnyből hátrány: az e-mailek olcsóságának és népszerűségének köszönhetően gyakran célpontja a rosszindulatú támadásoknak, kéretlen leveleknek.” (Luka, 11 – 12. old.)

A lánclevelek, körüzenetek (mass mess) az internetes kapcsolathálózat legtöbbször inkább bosszantó, mint hasznos folyományai. A tömeges jellegüknél fogva a saját céljukat semmisítik meg, mégpedig azt (nagy általánosságban), hogy valamilyen pozitív élményt nyújtsanak. A legtöbb továbbküldős levél láthatóan jó szándékkal készül. Ilyen szándék lehet a barátság megerősítése vagy felélesztése a különböző „barátság bizonyítványokkal”. A témához kapcsolódó idézetek és képek visszaigazolásra buzdítanak: „Küldd el minden barátodnak, akiről úgy gondolod, hogy megérdemli. Annak is, aki ezt küldte.” Ugyanakkor az ilyen típusú levelek látens üzenete, hogy a barátság számokban mérhető, illetve mérendő. Jellemző, hogy a „bizonylat” arról is elárul valamit, aki megkapja, és továbbküldi vagy nem küldi: „Ha egyszer kapod vissza: nyílj meg keress új barátokat! Ha kétszer kapod vissza: ez egy jó kezdet. Ha háromszor kapod vissza: te egy jó barát/nő vagy.” (s.a.t.) Ezek az üzenetek a barátok szerzéséhez, megtartásához kapcsolódó frusztrációkat tükrözik. Ami a zavaró bennük, hogy az emberi kapcsolatok kvantitatív megítélését szorgalmazzák a kvalitatívval szemben.

A kelethez kapcsolt miszticizmus iránti vonzódás tükröződik a különböző „tantrákban”. Amennyiben ezek powerpoint vetítés formájában érkeznek, legtöbbször távol-keleti tájképeket tartalmaznak, mellettük azzal az állítással, hogy az adott levél indiai/kínai stb. tantra, mely szerencsét hoz. Ezek a típusú lánclevelek valószínűleg olyasfajta sztereotípiát tükröznek, mely szerint az élet problémáira a megoldást valamely keleti misztikus rítus, rituális szöveg nyújtja (valószínűleg összefügg a jóga-őrülettel, a keleti fűszerek iránti vonzódással, a feng shui iránti érdeklődéssel). Ez azonban mindenképp egy sztereotíp elgondolás, mintha a távol-keleten mindenki zen  (mint jelző), kiegyensúlyozott és boldog lenne. Ezekbek a levelekben is fellelhető a számokban mérhetőség elgondolása: „Küldd el legalább 5 embernek, és az élered meg fog javulni! 0-4 személy: egy kis javulást fog tapasztalni. 5-9 személy: a reményeidnek megfelelően fog alakulni az életed. 9-14 személy: A következő négy napban legalább öt kellemes meglepetésben lesz részed. 15 vagy több személy: az életed jelentősen meg fog javulni, és álmaid kezdenek valóra válni.” Amolyan reklámhúzásként értelmezhető, hogy ezek a levelek mindig figyelmeztetnek: nem szabad megtartani, tovább kell küldeni – hogy biztosan elérjék a céljukat.

Ugyanakkor találkozhatunk motiváló célzattal készült leveleket (pl. Jessica Cox esete), amelyek azt mutatják, hogy szerencsétlenül járt emberek a helyzetük ellenére is képesek boldogan élni. Ezek a levelek, ha belegondolunk, rejtetten megnyugtatást is nyújtanak, tudniillik, hogy vannak olyanok, akiknek nálunk nagyobb problémái vannak.

Bizonyos lánclevelek a szerelem terén aktiválnak. Ha valaki párkapcsolatban él, megtudhatja, hogy párja hűséges-e (pl. ha 5-nél többször továbbküldi, élete hátralevő részében boldog kapcsolatban fog élni), ha egyedülálló, és 10-nél többször továbbküldi, másnap találkozik igaz szerelmével. Ezek nyilvánvalóan párkapcsolati frusztrációkat tükröznek, a kapcsolatok ellenőrízhetetlenségének megszüntetését ígérik.

A lánclevelekre és körüzenetekre reakcióként jöttek létre a paródiaszerű körüzenetek: „Ha egy bizonyos lakatos_marlonbrando nevu contact fel akar venni a listajara, nehogy felvedd teis, mert aidses, meghozza egy bizonyos nagyon ujszeru HIV virus hordozoja ami Yahoo messengeren keresztul terjed. Ha felveszed a listadba hamarosan elfogod kapni tole, es Mariajelenes kisereteben rettento szornyu kinok a pisztrangok kikezdenek majd s a dog lever teged is az egesz csaladfadat. Ugyhogy vigyazat!!! Kuld tovabb mindenkinek!!! Jobb felni mint megijedni!” (saját gyűjtés). A parodisztikus elemek azonban mutatják, hogy mi is az, ami hiteltelen a körüzenetekben: hogy az online hálózat hatást fejthetne ki a fizikai életterünkre.
 

Összegzés

Láthatjuk, hogy az új onlájn műfajok nem annyira újak, mint gondolnánk. Mindegyik egy jól meghatározott hagyományt követ vagy értelmez át, azonban magukon viselik a hordozó médium, az internet jellemzőit: a közösségformáló kompulziót, a bizonyosfokú igénytelenséget, illetve az újabban egészségesnek tartott távolságot a megnyilatkozó és a befogadó között. Bizonyos szinten mindegyik a korunk frusztrációira keres megoldást, az önmagunk archiválásának, valamilyen hordozón való megőrzésének kényszerét, illetve (mint a lánclevelek esetében) azt az igényt, hogy újra szinte mágikus módon az életünket befolyásolni tudjuk.
​
Ugyanakkor a rohamosan változó igények keretei között ezen szövegtípusok már kialakítottak egy ellentábort is, akik az internetről felénk áradó (kéretlen) információtömeg ellenében lép fel – gyakran paradox módon ugyanezen médium segítségével. Mondhatnánk azt is, hogy lassan a főirány (mainstream) ellenében való fellépés lett a főirány, és a tiltakozás a tulajdonképpeni állítás.


 

​





Felhasznált szakirodalom

LUKA Zsuzsánna: A vallásos jellegű elektronikus lánclevelek elemzése, szakdolgozat, Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, Kolozsvár, 2008.
ONG, Walter J.: Orality and Literacy
TÓTH Zsombor: A koronatanú: Bethlen Miklós. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2011.
 


Jegyzetek

[1] www.9gag.com, www.nemkutya.hu, stb.

[2] úgy tűnik, hogy a közösség az univerzalitás ideologémája köré szerveződik, ez a premissza azonban nem teljesen őszinte. Bár a megnyilvánulások erős Amerika-ellenességet tükröznek, a közös nyelv mégis az angol. Ez valószínűleg a világnyelv-függőség egyik jele.

[3] itt főképp a blogokat tárgyalom.

[4] 1800 – 1869. Erdélyi nemesi család sarja. Élete folyamán mintegy 140 kötetnyi naplót írt be, 9 éves korától haláláig.














 

 

Biró Beáta
Blogolok, posztolok, tehát vagyok!
​

​            Az internet szó hallatán generációk különböző vélekedései jutnak eszünkbe. Szüleink, nagyszüleink leggyakrabban a „szemünkre hányva” emlegetik, hogy „bezzeg az ők idejükben…” ilyesmi nem volt, kisebb testvéreink a telefonnal a kezükhöz ragadva láthatók állandó jelleggel, sokan pedig határokat szabva tudják használni az internet kínálta lehetőségek gazdagságát. Az előző mondatban szereplő lehetőség szó nagyon sok mindent agába foglal, ami az internetet és annak használatát jellemzi, de természetesen nagyon sok ellenvetés, negatív kritika is érheti. Lehetőséget biztosít, mondjuk számunkra kedves ugyan, de távoli barátaink, rokonaink felkeresésére, online, friss hírek olvasására, információszerzésre valamilyen témával kapcsolatosan. Azonban a félrevezetés, időpocsékolás tökéletes eszköze is lehet, amennyiben nem megfelelően használjuk ki az internet nyújtotta lehetőségeket.
            Az internet kialakított magának egy nyelvezetet, valóban több nyelvezetet, amellyel mindenkihez tud szólni. Ez a nyelvezet lehetővé teszi, hogy úgy szóljon az olvasóhoz, használóhoz, hogy sokkal valóságosabbnak élje meg az interneten való szörfözést. Szinte beszélgetésszerű írott nyelvről van tehát szó. Olyan ez, mint amikor írásban beszélgetünk, mondjuk akkor, amikor chat-en üzenetet hagyunk valakinek. Ezek a felületek megadják nekünk azt a lehetőséget, hogy gyors, azonnali interakcióba kerüljünk valakivel, ha gyors és azonnal kérdésünk, megbeszélnivalónk van vele. Ha a Facebook beszélgetésekre gondolunk, pont ezt produkáljuk, amikor valakivel beszélgetünk. Gyorsan, egyszerűen, könnyedén kapcsolatba tudunk lépni bárkivel a világ másik pontján is akár. Sőt a folyamatos fejlődés már azt is lehetővé teszi bárki számára, hogy hallani és látni is tudjuk azt a felet, akivel beszélgetni kívánunk. Ez a fajta kommunikáció nagyban átalakítja azonban a társas kapcsolatokat is. Fiatalok sokkal gyakrabban beszélgetnek inkább ezeket a felületeket, mint személyesen. Mi lehet ennek az oka? Talán abban kereshetjük, hogy kisebb az esélye annak, hogy testbeszédünk, hanghordozásunk bármi többet is eláruljon rólunk, mint amennyit írásban közölni szeretnénk magunkról, és természetesen ezeken a platformokon bármikor megvan annak a lehetősége, hogy ha nem kívánt személlyel társalgunk, ott hagyjuk, tovább álljuk. A személyes találkozások szorosabb kapcsolatokat építenek ki, több közös élmény, több emlék társul hozzájuk. Az internetes beszélgetések élményvilága maximum abban ragadható meg, hogy valaki egy humoros képet posztol az üzenő faladra, vagy egy szándéktalanul elírt mondaton nevettek két hétig. Az igazi élmények azonban az esetek nagy részében elmaradnak. Ezek mellett érdemes megemlíteni azt is, hogy véleményem szerint a túlságosan nagy szabadságot kínáló platformok butítják is a társadalmat. Kialakul egy olyan nyelvezet ezeken a platformokon, amely szinte már konvencionálisan elvártnak tekinthető, és ezt megsérteni, ennek alkalmazkodni nem túl népszerű dolog. Ezek alatt azokat a nyelvhelyességi hibákat értem, amelyek abból keletkeznek, hogy bár írásban folyik a kommunikáció az esetek nagy részében, mégis a beszélt nyelvre jellemző aspektusokat mutatja. Nagyon gyakran olvashatunk, láthatunk olyan megnyilatkozásokat, amelyek annak a fonetikai megjelenítését adja vissza („teccik”, „lájkolom”, „minnyá”, „asszem”, „egyx”). Ezek az eljárások lehetnek tudatosak, de lehetnek kevésbé akaratlagosak is, ilyen esetekben pedig a későbbieknek nagy hátrány származhat, ugyanis a tévesen használt alakok nagyon könnyen beivódhatnak a tudatba. Ha a chat-nyelvre gondolunk, nagyon sok esetben használunk rövidítéseket, amelyek szintén már automatikusan mindenki számára érthetők. Ha valaki azt írja, hogy: „N. tok menni”, akkor egyértelmű számunkra, hogy az az illető valahova nem tud elmenni, eljönni. Vagy ha valaki azt mondja nekünk, hogy „Mind1 cs. vki már hozzon helyettem”, akkor ebből a mondatból is egyértelműen kiolvashatjuk, hogy neki teljesen mindegy, csak valaki más hozzon helyette (valamit). Bizonyára ezek és az ehhez hasonló rövidítések különböző generációk között nem mutatnak átjárhatóságok. Ha a szüleimet veszem alapul - akik még nem a média és internet világában nőttek fel, azonban haladnak a korral, így már egyre ügyesebben szörföznek a neten- akkor bizton állíthatom, hogy a fent említett mondatok nagy részét nem értenék. Azonban, ha a testvéremre gondolok, akinek folyamatosan a kezében van a telefonja, mert nélküle kevésbé érzi elérhetőnek magát, akkor azt mondhatom, hogy a kódolt üzeneteket is sikeresen megtudja fejteni. Ha már említettünk a nyelvhelyességi problémákat, rövidítések használatát érdemes megemlíteni azt is, hogy nagyon sok esetben teljesen tudatosan elmaradnak ezekben a chates formátumokban az írásjelek használatai. Egyértelműnek tűnhet ez, annak tudatában, hogy sokszor nehezünkre esik kiírni a szavakat teljességükben, nemhogy még vesszőkkel, esetlegesen pontokkal is tagoljuk, lezárjuk a mondatainkat. Azonban ez min azt eredményezheti, hogy adott esetben nagyon többértelműek, akár értelmetlenek, félreérthetőek lehetünk egy megnyilatkozás során. Egy kedves ismerősöm mesélte, hogy egy hiányzó vessző a beszédpartnere megnyilatkozásából több értelmezési lehetőséget kínált fel számára, melyből jócskán gondjai(k) támadtak. Szóval véleményem szerint, ne legyünk restek tagolni a mondatainkat, hiszen nemcsak a partnetünk életét könnyítjük meg, hanem sokat elárul rólunk is, ha helyesen, megfelelően fogalmazunk. Igaz ugyan az, hogy ebben az okos telefon világban már-már éppen, hogy helyettünk nem írnak a telefonjaink, de tudomásom szerint már úgy is lehet üzenetet írni, hogy tulajdonképpen mondjuk azt, és a telefonok programjai lefordítják azt üzenet formájában. Ebből a példából is látszik, hogy úgy írunk üzenetet, hogy közben beszélünk. A telefonok különböző programjai arra is lehetőséget adnak, hogy különböző nyelvhelyességi beállítások segítségével az általunk helytelenül írt szavakat, mondatokat kijavítja, annak ellenére, hogy a program által odafigyelhetünk adott szavak helyes használatára, odafigyelhetünk kifejezések megfelelő alkalmazására, gyakran hiperkorrektek is lehetünk általa. Arra is figyelmes lettem, hogy az ilyen úgynevezett autocorrect programok figyelmesek és fogékonyak azokra a szavakra, amelyeket használunk, még akkor is, ha nem helyénvalók azok, és nagyon sok esetben néhány karakter beütése után már ajánlja a helytelen változatot, mivel a „memóriájában” már benne van. Ennek a néhány sornak mentén is úgy gondolom, hogy érdemesebb egy helyesírási szótár ajánlatát figyelembe venni, nem a telefonjaink beprogramozott helyesírási szótárait, mivel kevésbé megbízhatóak, mint a 12. kiadás (még ha sok kritika is érte).
            A média térhódítása a hang és képvilág terjedésében is látható. Gyakrabban használunk képeket valaminek a szemléltetésére, hiszen úgy érezzük, hogy a szavakon túlmenően jobban tudunk kifejezni valamit általuk. A hang és képüzenetek, vagy illusztrációk oda fejlődtek, hogy egyenértékűvé váltak az írással, ha nagyon akarnánk a képek segítségéven is tudnánk kommunikálni, mert megtudnánk értetni magunkat a beszédpartnerünkkel. Ezeknek nagyon jó példái a különböző emotikonok használata, amelyek által érzelmeinket visszük színre. Sokszor elmaradhatatlan részei a közléseinknek, minden mondatunk után valamilyen jelet teszünk, mivel ezeknek nyomatékosító funkciójuk is van. Ugyanennek a funkciónak egy másik eszköze a nagyon gyakori írásjel-halmozás, amellyel többnyire emotikon használat nem párosul, azonban sokkal kifejezőbb így a meglepődésünk, rácsodálkozásunk, felháborodásunk valamivel kapcsolatosak. Ezek, mint az úgynevezett netnyelv velejárói, amelyek az azonnal interakciót, a beszéd folyamatos megszakíthatatlan áradását eredményezik, egyfajta spontán kommunikációt eredményeznek.
             A különböző kommunikációs csatornák összekapcsolódása azt eredményezi, hogy a kommunikációs műfajok keverednek. A levél műfaja átalakul az által, hogy immár egy platformon olvasható, a különböző blogok bejegyzései különböző műfajokat produkálnak (erről még a későbbiekben szólok). Az interneten, mint már említettük keveredik a beszélt és az írott nyelv, ebből adódik az is, hogy a gyors és interaktív kommunikáció, csevegés, levelezés megköveteli azt, hogy az írásos formátum beszélt nyelvi jellegzetességeket használjon, így alakul át az, hogy írunk, de közben beszélünk is. Jogosan tevődik fel bennünk a kérdés, hogy ennek hatására változik-e a nyomtatott kommunikáció funkciója? Nagyon sokan még jobban ragaszkodnak a nyomtatott napilapokhoz, a könyvformában olvasható novellás kötetekhez, regényekhez. Azonban az a tendencia, hogy mivel már nagyon sok minden ezekből, sőt szinte minden elérhető néhány kattintással, ezek nem váltják fel a száz éves regényeinket, de kiegészítik azokat. Véleményem szerint még mindig nagyobb biztonságot nyújt az, ha tudjuk, hogy az, ami létfontosságú a számunkra (kutatással, dolgozattal kapcsolatosan) megtalálható nyomtatott változatban a polcunkon, mert bármennyire is gyorsan és könnyen kezelhető az internet, kevésbé számíthatunk rá állandó jelleggel, hiszen a szolgáltatóktól is sok minden függ. Egy személyes történetem jutott ennek kapcsán eszembe. A jelenlegi munkámból kifolyólag egy kis faluban élek, amiről jelen dolgozat miatt az kell tudni, hogy sem internet nincsen, sem térerő. Az első pillanattól kezdve egy kissé kérdés volt számomra, hogy hogyan fogok majd kommunikálni a külvilággal ilyen körülmények között. Azonban annak ellenére, hogy eddig állandó jelleggel rendelkezésemre állt az internet, mobiltelefon, most nagyon könnyen tudtam alkalmazkodni ehhez a helyzethez, rájőve mindeközben arra, hogy az életem sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, több időm jut más dolgokra, például arra is, hogy leemeljek egy könyvet a polcról és azt lapozgassam, de a Facebookon görgessem rutinosan. Abban is sokat segített ez a helyzet, hogy előre gondolkozzak bizonyos teendőkkel kapcsolatosan, és bebiztosítsam magam azokból a tananyagokból, előadás anyagokból, olvasmányokból, amelyek a további egyetemi órákra szükségesek, így mindig mindent jó előre letöltöttem, kinyomtattam és máris sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam. Ez a példa is jól mutatja azt, hogy nagyon gyakran tudatlanul is, de függünk az internettől, mert annyira az életünk részévé vált, hogy „pánikba” is eshetünk, ha az emberek számára nem vagyunk elérhetőek. Nyilván kissé sarkított példája ez az internetfüggőségnek, de bártan állíthatom, hogy ez egy létező jelenség.
            Mint már érintettem, ahogyan keveredik az internet világában az írott és beszélt nyelvi jelenségek, úgy keverednek a különböző kommunikációs műfajok is ebből adódóan. Ez a műfaji összemosódás nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a médiumok között is átjárás van, a kép, hang, írás között, hanem abban is, hogy mindezek találkozása információhordozó kommunikációs csatornákat eredményez. Ennek kapcsán kiemelkedő jelenségek a rohamosan terjedő blogok. Nagy fejtörést okozhat számunkra, hogy ezeket a blog-felületeket műfajilag besoroljuk, ugyanis annyira tág jelenség, hogy egy egyértelmű meghatározás nem fogalmazható meg vele kapcsolatban, sőt több lehetőséget rejt magába. A blogokat általánosan nyitottság jellemzi, nyitottság a felület céljával, olvasói célközönséggel, az írások műfajiságával, tematikájával és naplójellegével kapcsolatosan is. Sokan nem tekintik műfajnak, hanem csak egy olyan felületnek, amely lehetőséget biztosít arra, hogy információt közöljön a világgal, az érintettekkel. Szabadság jellemzi a blogokat, ugyanis a felület külalakját, frissességét, a megjelenő írások milyenségét, tartalmi üzenetét, mindig a blog mögött működő személy(ek) alakítják. Maga a fogalom először 1990-ben jelent meg, amikor webszerverek látogatóinak adatairól készített kivonatainak áttekintését jelentette, majd néhány évvel később az internetes naplókat kezdték így nevezni. A napló műfajú írásokra jellemző azonban, hogy naprakész, kronologikus, többnyire egy személyhez fűződő saját élményeket, tapasztalatokat, érzéseket foglal magába, amennyiben a hagyományos naplójegyzékekre gondolunk. Ezeknek a blogoknak az esetében azonban a tulajdonságok közül nagyon sok fölülíródik. A blogok nem feltétlenül annak a személynek az életmozzanatait, érzéseit viszik színre, aki a blogot működteti, azonban sok mindent elárulnak arról az emberről, mivel gyakran személyesek. Ez a személyesség magába foglalja a kialakított stílust, úgy a platform külalakjára vonatkozóan, mint a tartalmi szempontokat nézve. Tartalmi szempontból azonban lehet személyes is, sőt gyakorta olvashatunk olyan blogokat, melyek egy személy világról, magáról, elképzeléseiről szóló elmélkedéseit tartalmazzák. Ilyen blog az Újragondoló is, amely egy református lelkész által működtetett platform, ahol egyedi stílusban, saját élettapasztalatai mentén meséli el aktuális élményeit, elmélkedéseit Isten, ember kapcsolatról, egyedi stílusban, fiataloknak szóló példák mentén. A blogok másik fő jellemzője, hogy frissek és ropogósak, ez által sosem hagyják kiszáradni az olvasókat. Többnyire adott témához kapcsolódik egy ilyen felület, mivel személyes jellegűek is lehetnek, fontos, hogy ne ingadozzon a blogger stílusa, tartalombeli koncepciója. Nagy előnyt jelent az, hogy különböző linkek mentén további utánajárásra, utána olvasásra is lehetőség nyílik, amennyiben valamiben mélyebbre akarunk ásni. A blogok általános jellemzője, hogy nyilvánosan hozzá lehet férni, néhány kattintással máris a kívánt tartalmon tudunk böngészni, emellett pedig fontos tulajdonságként megemlítendő az is, hogy lehetőséget biztosít az írások, feltöltések visszakeresésére, úgynevezett archívumokban, így ha valamit egy hosszabb idő után újból el szeretnénk olvasni, meg szeretnénk tekinteni erre is van mód. Amint már említettem a blogokat gyakori frissítés jellemzi, ez azonban nem minden esetben igaz. Megkülönböztethetünk személyes, illetve tematikus blogokat, míg az elsőnél gyakoribban a frissítések, sokkal hamarabb találkozhatunk újabb tartalmakkal, addig az utóbbi esetben a tematikus blogok kevesebb olvasandó anyagot biztosíthatnak, mivel ezek egy adott témához kapcsolódnak, nehezebb naponta újabbnál újabb tartalmakkal ellátni a felületet. Ez az állítás jól látható azon a két különböző blogon is, amelyeket én is követek. Az egyik ezek közül egy olyam tematikus blog, amely lakásdekorációkkal, kézzel, házilag elkészíthető bútordarabokkal foglalkozik, illetve elkészítési módokat ajánl. Ebben az esetben nem jellemző a naponta történő újabb tartalmak megjelenítése. Azonban egy másik felületen olyan rövid, kis, nőktől szóló történetek vannak nőknek, amelyek napi rendszerességgel megjelennek. Bár ez is valamilyen szintem tematikus blog, hiszen egy adott témakörhöz tartoznak, a nők csendes perceihez, azonban mégis a napi frissesség hatja át. Érdemes ezen a ponton megemlíteni azt az opciót a blogok esetében, hogy nagyon könnyedén hozzájuthatunk az új tartalmakhoz, anélkül, hogy frissítenénk folyamatosan az oldalakat, hiszen fennáll a lehetősége annak, hogy feliratkozhassunk ezekre a felületekre, és így e-mailben naponta, (annyi időnként, ahogyan megjelennek az új tartalma) megkaphatjuk azokat az elektronikus postaládánkba. Az általam említett blogon (Virtuális kávézó nőknek) jellemző a kevert stílus. Nyilván a blog mögötti személyek stílusa is nagyban meghatározza, ami a felület külalakjában érhető legfőképp tetten, de a legkiemelkedőbb ebbe az, hogy különböző személyek, hölgyek osztják meg mindennapi történeteiket, ami maga után vonja azt, hogy ahány írás, annyi szöveg, annyi stílus, annyi fogalmazás. Mindenki a saját személyiségét viszi bele az írásokba, és nagyban hozzájárul az is, hogy a téma minden esetben ad egy közelséget, egy olyan helyzetet, amelyben minden olvasó könnyedén belehelyezkedhet. Ez is az egyik fő célja ennek a blognak, hogy olyan eseményeket, történeteket osszanak meg a nők egymással, amelyekkel nap, mint nap szembetalálhatjuk magunkat. Tulajdonképpen más- más stílusban közölnek írásokat, mindenki beleviszi a maga élethelyzeteit, a maga személyiségét, a maga örömét, adott esetben fájdalmát, annak érdekében, hogy mindenki tanulhasson belőle, úgy hogy közben egy adott témához kapcsolódva. Ennél a blognál is lehetőség nyílik arra, hogy az olvasó hozzászóljon a „levelekhez”, megossza saját tapasztalatait egy adott levéllel kapcsolatosan, ami nagy előnyt jelent. A Virtuális kávézó blog mögötti csapat azokból a ténylegesen beküldött levelekből táplálkozik, amelyeket a hölgyek napi rendszerességgel küldenek, így válik nemcsak naprakésszé, frissé, hanem személyessé is a felület. Ez a blog is egy olyan kommunikációs csatorna, amelyen hölgyek személyes tapasztalatai, személyes gondolatai található, úgy, hogy mindenki más is megoszthatja ezeket, felfedezheti magát bennünk.
            Milyen a blogok nyelvezete? Ez a kérdés is felmerülhet a stílus mentén, hogy hogyan is jelenik meg ez a stílus a nyelvezetben, a szavak szintjén. Ha ennél az általam felvázol blognál maradunk, akkor elmondható, hogy a választékos nyelvhasználat egyik alapvető velejárója, azonban nem tudományosság, nem fennkölt, magasztos stílus jellemzi, hanem szabad, emberközeli, egyszerűen érthető, köznyelvi beszédhez hasonlító változatosság, amely nagyon gyakran megteremti azt az érzést, mintha egy kis teremben, körben ülve társalognánk a hölgyekkel.
            Feltevődik egy másik kérdés is a blogok kapcsán, hogy ezeket az írásokat műfajilag hova lehetne sorolni? Könyvek lennének, vagy esetleg regények? A gond véleményem szerint ezekkel a meghatározásokkal az, hogy túlságosan behatárolják a bogok igazi lényegét. A blogokat az a fajta szabadság jellemzi műfajilag is, hogy nem lehet lekerekíteni a történeteket, nagyon sok felület nem azzal a céllal jön létre, hogy tisztát látható legyen egy kezdeti pont, egy átmenet, majd egy végszó, egy kikerekedett történet érdekében. Hogyan is lehetne ezt megteremteni, amikor a folyamatos frissítés, változás (úgy stílusokban, min tartalomban) ezt nem teszi lehetővé, de nem is kell, hiszen pont azt a célt szolgálja, hogy valami olyan legyen, ami nehezebben meghatározható, ettől is blog a blog. Voltaképpen a blogoknál is több műnem keveredik, sok bejegyzés a lírához tartozik, ahogy műfajilag verseket olvashatunk, azonban a legtöbb esetben inkább epikus jelleggel bírnak, prózai, novellai szerkesztésekben mutatkozik meg a műfajiság. Nagyon gyakran a naplókhoz hasonlítják, mivel az újabb bejegyzéseket dátummal ellátva töltik fel a felületekre, ez nemcsak a folytonosságot adja meg, hanem a visszakereshetőség ehetőségét is. Mára már beszélnek blogregényekről és blogkönyvekről is, azonban ezeket sem tehetjük egyenlővé egymással. A blogkönyvek esetében láthatjuk, hogy keverednek azok a műfajok, amelyeket az imént említettem, találkozhatunk naplóbejezés szerű prózai írásokkal, de mellette naplóbejegyzéshez hajazó írásokkal, azonban folytatásos bejegyzések esetén kialakulhat a regény is.
            Véleményemet kifejtve azzal szeretném zárni, hogy ezek a műfajok, blogok, internetes lehetőségek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy könnyebben interakcióba tudjunk lépni másokkal, még akkor is, ha ez az interakció pusztán a virtuális térben adott. Ez egy olyan világ, amelybe lassan beleszületnek a gyerekek, vagy ebben nőnek fel, bár kisgyerekek nem blogokat olvasnak, de mégis a média, elektronikus világ nagyban meghatározza a mindennapjaikat. Ahogyan mi is megválogatjuk azokat az oldalakat, amelyeket olvasgatunk, amelyekről informálódunk, úgy a gyerekek számára sem káros ezen eszközök, tartalmak használata, abban az esetben, ha kell figyelemmel megválogatjuk, hogy milyen tartalmakat nézzenek. Minden esetben vannak előnyei és természetesen hátrányai, azonban, ha az ember egy kicsit a maga hasznát nézi, és nem azért olvas blogokat, hogy az idejét vesztegesse, akkor mindenképp előnyére válik az. A gyorsaság, egyszerű hozzáférés ezt a jelenséget nagyon könnyen kiküszöböli, mivel néhány kattintás után már eldönthető számunkra, hogy az, amit látunk, olvasunk az kedves nekünk, hasznos számunkra, vagy sem, így szeretnénk még ellátogatni az adott oldalra vagy sem. Tehát az internet adta lehetőségek hasznosak is lehetnek, nemcsak annak érdekében, hogy távoli rokonainkkal, barátainkkal kapcsolatba tudjunk kerüli, hanem arra is, hogy információt gyűjtsünk a világról, az aktuális hírekről, a minket érintő blogok aktuális feltöltéseiről, hiszen bármennyire is sokan szeretnék elhatárolni magukat ettől, egyre terjedő jelenség az internet és szinte képtelenség lenne figyelmen kívül hagyni. Ahogyan szokták mondani, hogy ha valamit készítesz (vacsorát), vagy kirándulni mész a barátiaddal, vagy mondjuk, új frizurád van, edzőteremben vagy, családi összejövetelen vagy, esküvőt szervezel stb. és ezek nem jelennek meg a Facebookon, akkor annyi, mintha nem is történt volna meg. Nyilván ez egy sarkított példa, hiszen minden lépésünket nem kell kövesse a világ, és főleg nem a Facebook szervező csapata (mert legközelebb már az újabb hegyi túrákat, túracipőket ajánlja egy kis ablakba a képernyő jobb sarkán), de ezek mind jó példái annak, hogy a világban, emberek között a hírek, események mára már nem levélben terjednek, egy fénykép kíséretében, hanem „posztok” által, hangulatjelek, fényképek segítségével. 











​

 

Biró Brigitta
Az alkotó-olvasó. A blogregény

​

Bevezetés

            Különböző szövegeket különbözőképpen olvasunk, ugyanazt a szöveget is különbözőképpen olvassuk; ahány olvasó, annyi értelmezés, annyi olvasási mód és annyi élmény. Az olvasó szerepe különösen a posztmodern korban válik fontossá, mivel a klasszikus irodalomkritika nem veszi figyelembe az olvasót, az olvasást is leginkább technikai műveletként értelmezi. Dolgozatomban az olvasó szerepének megváltozásáról, de legfőképpen a változást kiváltó új műfajokról lesz szó, az ergodikus, internetes irodalomról és ezen belül a blogregényről.
            A blogregény mint új műfaj bevezetéséhez előbb szükséges egy kis történelmi áttekintés. Az olvasás történetében három nagy reformot, mozzanatot különíthetünk el. Hosszú évszázadokon át, az ókorban és a középkorban, az emberek hangosan olvastak, mivel a hangos olvasásnak közösségteremtő, közösségformáló ereje volt és szórakoztató funkciója is, ezért is volt domináns a hangos olvasás, ugyanakkor az ókori és középkori emberek hittek abban, hogy a könyvnek van lelke, amelyet megszólíthatnak, hittek a kimondott szó mágikus erejében, „szentségében, ezért a leírt szót ki is kellett mondani”.[1] A hangos olvasást a néma olvasás fokozatosan váltotta fel. A néma olvasást veszélyesnek tartották, mivel néma olvasás során a szövegről azt gondolhat az olvasó, amit akar magában, másrészt pedig kevés ember tudott olvasni, kevés volt a könyv is, ezért is volt szükséges a hangos olvasás. A középkor végén, az újkor elején a csöndes olvasást szinte teljes mértékben felváltja a néma olvasás, amely szabad értelmezést, nagyobb olvasói szabadságot, szabad asszociációkat enged meg és egy bensőségesebb, intim kapcsolatot az olvasó és a szöveg között. A néma olvasás előnyei között a gyorsaságot és a szöveggel való közvetlen kapcsolatot szokták említeni. A néma olvasás kétségkívül gyorsabb, mint a hangos, hiszen nem fordítunk időt a szavak kimondására. Az olvasónak ideje van a szövegrészletek újraolvasására, értelmezésére, gondolkodásra, elmélyedésre. A közösséggel szemben viszont az egyén kerül a középpontba, az olvasás személyes üggyé válik. A néma olvasás visszahat a gondolkodásra, s lélektani következményei is vannak, sőt társadalmi következményei is.”[2] Az olvasás második forradalmát befolyásolja a könyvtermelés növekedése a 18. század végétől, ezt nevezzük Gutenberg-galaxisnak. Ekkor alakul ki a már meglevő néma olvasóból egy bizonyos magányos olvasó típus, amely a 18-19. században igen jellemző, és mivel a könyvekhez könnyebben hozzá lehet jutni, az olvasó birtokolni tudja a könyvet, elvonulhat vele, elmenekülhet, intim kapcsolatot létrehozva azzal. Az olvasás harmadik forradalma napjainkban zajlik,  a szövegek elektronikus tárolását és közvetítését jelenti, vagyis a Gutenberg-galaxist felváltó Neumann-galaxist, a galaxisok egyidejűségét, itt azonban nem arról van szó, hogy az egyik megsemmisítené a másikat. Ebben a helyzetben az olvasás, írás, értelmezés, szerkesztés folyamatok már nem élesen elkülöníthetőek, mivel egy szövegszerkesztő segítségével valaki egyszerre lehet egy szöveg olvasója és írója, vagyis változtathat azon, amit éppen mások írtak, ő pedig olvas.  Az olvasó saját igényei szerint alakíthatja, megváltoztathatja bármely mű szerkezetét, ezáltal a szerzőjévé is válva annak, így lesz belőle úgynevezett alkotó-olvasó.
            ​Az alkotó-olvasónak két alakja lehet, az egyik a képzeletben, képzelet által alkotó, a másik a ténylegesen, fizikailag alkotó olvasó. Roland Barthes Az olvasásról című esszéjében megfogalmazódik egy bizonyos vágy az olvasás iránt, létrejön a vágyakozó olvasó, azonban az is kiderül, hogy nem csupán az olvasás iránt vágyakozhat az olvasó. Az olvasás ugyanis „az írás vezérfonala (ma már bizonyosak vagyunk abban, hogy az írásnak van sajátos gyönyöre, bármilyen rejtélyes is ez); nem mintha mindannyian erősen vágynánk rá, hogy úgy írjunk, mint a szerző, akinek olvasása örömet okoz nekünk; egyszerűen csak arra a vágyra vágyunk, amely az írót az íráshoz vezette”. Ebből a nézőpontból kiindulva az olvasás alkotó folyamat, vagyis az olvasó egyben alkotó is: „nemcsak benső képeket, projekciókat, fantáziákat termel, de szó szerint véve munkát is […], minden olvasás az általa létrehozott írást szolgálja, a végtelenségig”.[3]
            Ez az olvasó típus hasonlít az olvasó szereplőre, vagyis a szöveg felépítése miatt a határok összemosódnak, az olvasó nem képes eldönteni, hogy ő melyik funkciót képviseli, így a felépítés miatt keletkezett üres foltokat képzelete által megkonstruált tartalmakkal tölti ki. A szerepek összemosódása történhet úgy is, hogy az olvasónak nem kell hezitálnia közöttük, mivel észre sem veszi, hogy esetleg nem olvasói szerepben van, hanem egyesül az elbeszélővel. Jó példa erre Erdély Miklós Metán című verse, amelynek felépítése kiköveteli, hogy az olvasó a szöveg szerkesztőjének érezze magát, az éppen folyamatban levő versalkotás során és elgondolkodjon az elbeszélő által felvetett kijelentéseken: „Az elhatározás, hogy verset írok, ugyanis rajtahagyja majd érintését a szövegen./ – Csak a lélek ne adja hozzájárulását, mert a lélek, a költészettörténet tanúsága szerint, a leguniformizálhatóbb.”[4]
            A másik alkotó-olvasó típus a fizikailag is alkotó olvasó, akinek nem csak a fejében játszódik le az alkotás, nemcsak a szöveg felépítése miatt történik határátlépés. A történeti áttekintés során szó esett már arról, hogy a Neumann-galaxis lehetővé teszi az olvasó számára, hogy egyszerre legyen a szöveg olvasója, alkotója és szerkesztője. Az internetnek köszönhetően ma már klasszikusaink nagy része is megtalálható az interneten, elektronikus könyv formájában olvashatók, és tetszés szerint alakíthatók, szerkeszthetők. Ez lehetővé teszi a nem lineáris olvasást is, például egy szöveg olvasásakor beírhatunk egy kulcsszót, amire rákeresünk, és csak az érintett részeket olvassuk el, nem kell végiglapoznunk az egész szöveget. Persze, ez a kulcsszószerű keresés és olvasás nem újszerű. Aarseth írja az Ergodikus irodalom című tanulmányában, hogy például a Biblia, a Ji Csing, de akár Örkény egyperces novellái, aminek szövegein az olvasó felütés-szerűen halad át, éppen ilyen nem lineáris olvasást feltételeznek, mint ma az internetes irodalmak.[5]  Aarseth a futballszurkolóhoz hasonlítja az olvasót, a leskelődő, nyugodt olvasó helyett, aki tulajdonképpen biztonságban van a szemlélődő szerepben, meghatározza a résztvevő olvasót, aki már nem nyugodt nézője a meccsnek, hanem játékosa, résztvevője. Azokat a szövegeket, amelyek ezt lehetővé teszik, kibertextnek nevezi, és kiemeli, hogy ez nem műfajmeghatározás. „A kibertext olvasója valóban résztvevõ, játékos, hazardõr. A kibertext valóban játékvilág vagy világjáték. Ezekben a szövegekben valóban felfedezõ utakra lehet indulni, el lehet bennük tévedni, titkos ösvé- nyekre lehet bukkanni, s mindezt nem metaforikus értelemben, hanem a szöveggépezet topologikus struktúrájából fakadóan. Nem a játék és az irodalom, hanem sokkal inkább a játék és a narratívák közötti különbségrõl van szó.”[6]
            Ez az olvasási mód, a Neumann-galaxis, a szövegek könnyű elérhetősége, az információk robbanásszerű terjedése új műfajokat hozott létre, és hoz létre folyamatosan. Ezeket az úgynevezett interneten elérhető irodalmakat internetes irodalomnak nevezzük.


Új műfajok 

            Az internetes irodalom egyik fajtája a blog. A blog az Aarseth-féle értelmezés szerint kibertextnek nevezhető. A blog lehet személyes blog, haver-blog, lehet blogregény, lehet politikai, társadalmi, dizájn-blog, lehet irodalmi blog, bármilyen témájú tulajdonképpen. A blog egy olyan internetes oldal, ami naplóként született meg, dátummal ellátott, mindenki számára elérhető oldal. A blog célja az író szubjektív önkifejezése, vagyis az események személyes nézőpontból való láttatása. A blogot akár a naplóirodalom részeként is tekinthetjük, mivel kezdetben ezt a célt szolgálta, ma már több irányba kiterjed funkciója. „Mivel ezek nagy népszerűségnek örvendtek (egyes blogok napi tízezer olvasót is vonzottak), sok blogger (blogot vezető, ide író személy) egyre kevesebbet írt saját életéről és egyre többet az őt körülvevő (őt nem feltétlenül közvetlenül érintő) közéleti eseményekről, megőrizve az erőteljes szubjektivitást. A hasonló témákról írók kisebb közösségeket, csoportos blogokat hoztak létre, melyek sokszor teljesen nélkülözték a magánélet mozzanatairól való beszámolást, csakis az adott témára koncentráltak.”[7] A blogirodalomnak, a blogregénynek sajátja, hogy az olvasó nem egy passzív szereplő, hanem ő is résztvehet az alkotás folyamatában, véleményt hagyhat az oldalon, kifejezheti tetszését, nem tetszését, javaslatait, ötleteit,  végigkövetheti az alkotás születését, folyamatát, nem kell a kész szövegre várnia, megkapja részenként.[8]
            A blog egyik fajtája a blogregény. A blogregénynek két fajtáját különböztethetjük meg, az egyik a félig fiktív blogregény, ami életrajzi adatokon, eseményeken alapszik, mint a Man from Babylon a másik a teljesen fiktív blogregény, ami általában fantasy jellegű sokszor vámpírokkal, vérfarkasokkal.[9] A blogregény bárki számára elérthető, egy olyan műfaj, amiben az olvasó ténylegesen alkotóvá válhat véleményével, meglátásaival, kommentárjaival. Az író és olvasó így egy folyamatban vesz részt, majdnem egy közös tér-időben. A blogregény szerkezetétől és születési folyamatától eltekintve, a regény sajátosságait viseli önmagán. A blogregénynek is van egy hőse, akivel az események történnek több cselekményszálon keresztül. Természetesen a blogregénynek is annyi fajtája lehet, akárcsak a hagyományos értelemben vett regénynek, így lehet lélektani regény, fejlődésregény, hősregény, stb. A technika, az internet adta lehetőségek révén a blogregényben szerepelhetnek képek, zenék, vagyis lehetővé válik a médiumköziség, az intermedialitás. Ennek a műfajnak a kulcsfogalma a kialakulás, vagyis magán az alkotói folyamaton van a lényeg, ahol az író-olvasói viszony úgynevezett társszerzői viszony.
            Az interneten számtalan blogregény található, tulajdonképpen az olvasó tájékozottsága, ízlése szab határt csupán. Két blogregényt említenék meg, az egyik az Angyali lecke,[10] a másik a Láncvilág.[11] Mindkét blogregény már befejezett blogregény, abban hasonlít az általános, személyes bloghoz, hogy ezek esetén is megtekinthető az utolsó bejegyzés dátuma, ezen az oldalon is be lehet írni a kulcsszavakat, tehát a nem lineáris olvasás még így is működik, hogy nem éppen készülő szövegekről, hanem befejezettekről van szó. Maga a Láncvilág kezdőoldalán is olvashatunk a műfajról, a bemutatkozás része a fogalmi, műfaji pontosítása a szövegnek: „a blogregény a weben kialakuló irodalmi próza. Ebben a meghatározásban a legfontosabb elem a regény kialakulása, a frissítések sorozata. Eddig az olvasók többsége csak a kész művet ismerhette meg, anélkül, hogy láthatta volna azt fejlődése, születése közben. A blog- vagy e-regény élvezetéhez azonban hozzátartozik a folyamatos interakció, az olvasó aktív részese lehet az alkotás folyamatának. Az irodalom passzív diskurzusának alternatíváját kínálja a Blogregény.”[12]
            ​Hogy mennyire tekinthető a blogirodalom és ezen belül a blogregény szépirodalomnak, az csak az olvasó ízlésétől függ. A hatalmas információáradat és túlságos elérhetőség következtében az olvasónak kifinomult érzékre van szüksége ahhoz, hogy különbséget tudjon tenni irodalom és jó irodalom között. Az új kialakulási mód következtében talán nem is szükséges ilyen oppozíciót felállítani, hiszen épp az a lényeg, hogy az olvasót már nem tanítani, nevelni akarja ez az irodalom, sőt még csak nem is az olvasás élményén van a hangsúly, hanem az olvasó bevonásán, szerzővé tételén, társszerzővé emelésén. Sokkal inkább az úton, a folyamaton van a lényeg, mint a célon, a végterméken. Ilyen tekintetben viszont nem szükséges semmilyen irodalmi kánon, mérce, szabályok tekintetében vizsgálni a a blogokat, blogregényeket.
 




2017




 
Bibliográfia

• Adamikné Jászó Anna: Az olvasás múltja és jelene, Bp., 2006, Trezor Kiadó, online: http://mek.oszk.hu/09400/09498/09498.pdf, [2017.02.02.]
• Espen J. AARSETH: Ergodikus irodalom, online: http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-648/replika/40/TPUBL-A-648.pdf [2017.02.03]
• Erdély Miklós: Metán, online: http://hunlit.lett.ubbcluj.ro/hu/5502df00ce0f1824130911 [2017.02.02.]
• Gagyi Benedek: Blogirodalom, online: http://korunk.org/?q=node/8&ev=2008&honap=3&cikk=8836 [2017.02.03.]
• Roland Barthes: Az olvasásról, in Uő: A szöveg öröme, Osiris, Budapest, 2001

 


Jegyzetek

[1] Adamikné Jászó Anna: Az olvasás múltja és jelene, Bp., 2006, Trezor Kiadó, online: http://mek.oszk.hu/09400/09498/09498.pdf, [2017.02.02.], 37-38 o.

[2] Uő: i. m., 41. o.

[3] Roland Barthes: Az olvasásról, in Uő: A szöveg öröme, Osiris, Budapest, 2001, 63-64. o.

[4] Erdély Miklós: Metán, online: http://hunlit.lett.ubbcluj.ro/hu/5502df00ce0f1824130911 [2017.02.02.]

[5] Espen J. Aarseth: Ergodikus irodalom, online: http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-648/replika/40/TPUBL-A-648.pdf [2017.02.03]

[6] Uő, i. m., 4. o.

[7] Gagyi Benedek: Blogirodalom, online: http://korunk.org/?q=node/8&ev=2008&honap=3&cikk=8836 [2017.02.03.]

[8] Uo.

[9] Uo. 

[10] Angyali lecke irodalmi oldal, online: http://www.angyalilecke.hu/, [2017.02.03]

[11] Láncvilág, online: http://blogregeny.com/index.html, [2017.02.03]

[12] Uo. 










​

 

Bokor Edith
Új műfajok megjelenése az ezredfordulón

​

            Természetesen ahogyan a  technikai világ változik napról napra hasonlóképpen változnak az emberek igényei, valamint a világról valott felfogásuk is. Dolgozatomban erre a változásra szeretnék példát nyújtani, mégpedig a műfajok keretén belül. A műfajok, akárcsak minden más folyamatosan fejlődnek, átalakulnak, az új műfaji osztályok folyamatosan növelik a meglévő műfajok kategoriáját, s gyakran hatással is vannak a későbbi műfajok kialakitásában. Sokszor találkozunk olyan esetekkel, amikor bizonyos műfajok elhalnak, vagy akár újjáélednek, újra virágkorukat kezdik élni. A műfajteremtő elvek folyamatosan változnak, átalakulnak az idő folyamán. Ilyen elvek közé tartozik: emberi attitűd, szemléletmód, a kommunikációs mód, a nyelv szerepe, amin a kommunikáció elhangzik, az elhangzottak tartalma és témája, valamint nem utolsó sorban terjedelmi kötöttség.
            "Az internet nem egyetlen, hanem  többfajta  környezet" (Wallance 2002: 17). Gyakoriak az átfedések az egyes környezettípusok között, Crystal hét internethasználati szituációt különít el: 1. www (world wide web), 2. e-mail, 3. aszikrón chat (fórum, levelezőlista), 4. szinkrón chat, 5. virtuális világok, 6. instant messaging, 7. blog.
            A hipermédia korszaka lehetőséget nyújt az interneten keresztül az írás és a beszéd kommunikációs műfajainak sajátos keveredésére. Az írásos formában megjelenő szövegek (különböző internetes műfajokban más-más módon) a beszélt nyelv jellegzetességei felé hajlanak, ami erre különösen jó esélyt nyújt az a gyors, interaktív műfaj, pontosabban a levelezés és a csevegőfórumok. Ez a figyelemre méltó vátozás az elektronikus média korszakában folyik,  amit poszt-Gutenberg-galaxisnak neveznek. A gyors gondolkodás és reagálás a legfőbb újdonság, s mára ez alapkövetelménnyé vált, sőt a normalitás határát súrolja az internetes kommunikációs műfajokban, hiszen napjainkban mindenki a leggyorsabb internetszolgáltató céggel köti meg a szerződést, hogy a virtuális világban az információ eltulajdonítása másodpercek alatt történjen.
            Nyíri szerint már a 19. századtól, a nyomdatechnika fejlődésével a kép a szöveg részévé vált, amit ikonikus forradalomnak neveznek Gottfried Boehm nyomán (Kéki 1971: 26). Kezdetekben az írás a domináns, viszont idővel a technológia fejlődésével teret nyer a vizualitás és az akusztikum, ami leginkább az új internetes médiában nyilvánul meg, ahol a kép, és a hang egyenértékűvé válik, s ezt posztliterális korszaknak hívják.
            Sokan érvelnek amellett, hogy a multimédiás elemek nem csupán az internetes média sajátossága, viszont a poszt-Gutenberg-galaxis felerősíti az emberi kommunikációban fel- bukkanó multimédiás lehetőséget, hiszen az internetes médium (world wide web) szervesen ragaszkodik szinte az összes érzékszervünkre.
            Susan C. Herring arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a fajta kommunikáció az írásról nem válhat le, hiszen írásos megjelenésű, mégis sokkal jobban hasonlít a beszédhez. A gyors információcsere, a speciális, rövidítésre alapozott szókincse egyenrangúvá teszi a beszéd-kommunikációval.
            Az e-mail (electronic mail) az Internet legkorábban népszerűvé vált szolgáltatása. Funkcióját tekintve azonos a postai úton lebonyolított levelezéssel, azonban annál jóval gyorsabb, és sokkal több lehetőséget kínál (pl. csatolt fájlok). A levelezési listák az információk megosztását segítik elő az azonos érdeklődésű, tevékenységű emberek körében. Minél hivatalosabb egy e-mail annál inkább hasonlít a hagyományos levélhez. Az e-mail gyorsabb, gazdaságosabb, időtől és tértől független. Az információ gyorsabb szállítására alkalmas, a beérkezett adatok gyorsan továbbíhatóak, valamint módosíthatóak is. Multimédiás fájlok és linkek elküldésére is alkalmas. Manapság nem csupán magánjellegű célok közlésére használják, hanem nagy mértékben használják hivatalos célokra is, valamint a belső vállalati kommunikáció fontos részét képezi. Véleményem szerint éppen a gyors válaszadás az, ami párbeszédszerűvé teszi az elektronikus levelezést. Manapság nagyon hasznos marketing-es technika az e-mail lánc. Az e-mail lánc tulajdonképpen az, amikor egy levelet több címzettnek egy időben egyszerre kézbesítenek, küldenek.
            ​A fórum tulajdonképpen viták lelőhelye. Szinte minden elképzelhető emberi problémákra, betegségre, szerelmi- és magánéletre stb. találunk fórumot az interneten. Általában minden felhasználó elolvashatja az adott problámát, valamint hozzá is szólhat is ahhoz. Hasonlítanak a többrésztvevős, kötött beszélgetésekhez, viszont a résztvevők jelen esetben nem egyszerre, egyidőben vannak jelen, hanem később, akár évek után is hozzászólhatnak a felvetett támákhoz. Az előnyök közé sorolható az is, hogy akár később visszatekinthetőek, visszaolvashatóak ezek a viták. A fórumos kommunikáció nagyon hasonló a chatkommuniká-cióhoz.
            Nem egyértelmű, hogy chatüzenetek, az e-mailok műfaja írott vagy beszélt. Hiszen ezeket az interneten leírt spontán beszélgetésekhez hasonló szövegek köztes kommunikációs műfaját írott beszélt nyelvnek nevezik.
A világhálón továbbított üzenetek valahol az írás és beszéd határában helyezkednek el, hiszen a társalgó partnerek nem látják egymást, ezért a kommunikációra a személytelenség is jellemző, de a rögtönzött válasz, a spontánság hű érve annak, hogy a beszélt nyelvhez hasonlóan szervezik szövegeiket a világhálón.
            David Crystal szerint a netnyelv (Netspeak) a harmadik médium, ami összekombinálja az  írásbeli, beszédbeli és elektronikus sajátosságokat. Kevésbé jellemző a szabályozottság, a szerkesztettség, és a normatív, szabályokra épülő nyelvezet. A szerkesztettség hiánya a spontánság egyik műve, hiszen a gyorsaság miatt nem jut idő rá, nincs struktúrája ezt akár a mondatok szintjén is észrevehető.
            Az elektronikus levelezésben, a chatfórumokon az emóciókat kifejező jelek kihagyhatatlanok a kommunkikációban. Ilyen például a smiley szimbólum (mosolyszimbólum): :-) :), vagy a szomorúságot kifejező jel :(, a búcsú kihagyhatatlan momentuma a puszi :*, manapság divatossá vált a :x, ami a szeretet kifejezésére szolgál. Ezek a szimbólumok azért pont az interneten terjedtek el, mert a netnyelv gyors és azonnali interakciója a beszédéhez közelít, így hatalmas igény a prozódia, a paralingvisztika és emócionalitás jelölésére. Fontos tudni ezekről a szimbólumokról, hogy kontextusfüggőek, csak az  adott beszédszituációban derül ki pontosan a szándéka. Mindemellett a netnyelv sokszínűségének egy másik bizonyítéka, hogy jelen vannak néhány betűből álló, sűrített jelentéstartamú betűszók, rövidírések, amelyekkel nem találkozunk más magyar nyelvű szövegekben.
            ​Csoportnyelvi jelenségeknek is tulajdoníthatóak, hiszen ezek a jelek ismerősek a gyakori intenetezők számára, de az interneten kivüli írásbeliségben nem használatosak. A chatszövegekben és az e-mailekben az íráskép és az írásmód nyelvi kinyilatkoztatások fonetikai megjelenését próbálja tükrözni, így az írott beszélt nyelv leírásával, megjelenésével üzenetet hordoz. Gyakori a szavak leegyszerűsített vagy divatszerű helyesírása.
            A szabályok betartása másodlagossá válik, a lényeg az érthető kommunikációra esik. Pixie Ferries erősíti ezt meg, mégpedig azzal, hogy az internetes írásbeliségre az egyidejűség, az azonnali interaktivitás jellemző, s ezért is hasoló a beszélt nyelviséghez. De fontos tudni, hogy az internetes nyelv bármennyire is közelít a beszélt nyelvhez, "mégis az írásbeliség technikai környezetének korlátai között mozog (Kéki 1971: 36).
            ​Werry a csevegőfórumok kommunikációját interaktív írott diszkurzusnak nevezi, hiszen formája írott, több személy közt zajlik, az élőszó szinkronjával, ami azt jelenti, hogy az internetes kommunikáció az élőbeszédhez képest alig-alig lemaradva jut el a beszélőtárshoz (Kéki 1971: 46).
            Jakobson Nielsen szerint az interneten előforduló szövegek alkalmazkodnak az olvasóhoz, nem hagyományosan, vagyis lineárisan haladnak előre, hanem szavakat, szerkezeteket emelnek ki a szövegből, tehát a vázlatszerű szerkezet jellemző az ilyen szöve- gekre. Emiatt a szöveg csak a gyors értelmezhetőséget, pillanatnyiságot, interaktivitást célozza meg, tehát az elektronikus csevegésben a szövegek megformálása gyenge, s gyakran teljesen hiányzik belőle a szabályosság és a korrekció. (Kéki 1971: 48).
            A blog az angol "web log", vagyis netes bejegyzés kifejezésből származik, mi az internetes napló kifejezéssel élünk. Az olvasók megjegyzéseket, kommenteket fűzhetnek hozzá (amennyiben ezt enegdélyezik), és használhatók benne az internet technikai lehetőségei: hivatkozások, képek, filmek, zenék beszúrása, szavazások indítása, stb. Több blogfajtával találkozhatunk: 1. személyes blog (a blog írója a mindennapos dolgokat írja le, véleményt nyilvánít, kritizál, ismerőseiről ír a blogon), 2. hobbi blog (ahol a legfontosabb tematika az író hobbija, pl. a recept blogok, számítógépes játékokról szóló blogok, és a különböző sportokhoz kapcsolódó blogok stb.), 3. közösségi blog (jellemzője, hogy többen írják, mintegy online újság), 4. szakmai blog (A blogger szakmájának sajátosságairól, problémáiról ír, összegyűjti a tanulságos olvasnivalókat ), 5.  marketing témájú blog, 6. céges blog vagy a "vezér blogja" (A blogot a vállalat vezetője írja. Ez már "marketinges húzás" is lehet). Sokan tartalomkezelő rendszernek nevezik a blogot.  A blogok linkekkel más oldalakhoz vannak kapcsolva, s minél több link van egy blogon, annál népszerűbb. Újdonsága, hogy összemossa a chat, valamint a weboldalak előnyeit, dinamikus interaktivitás jellemzi, spontán megnyilatkozások, hozzászólások a tartalomhoz. Kezdetben az extreme nézeteket vallók használták a blogokat, akik nem használhatták többet a chatfórumokat. Naplójellegének köszönhetően a narratív leírások számára biztosít teret, erőteljes véleményközlés és kreativitás jellemző rájuk.
            A blog működése a kukkolás elvén alapul, az emberek kíváncsiak a mások életére, véleményére, mentalitására, ezért is népszerűek annyira bizonyos blogok pl. a nemzetközi celebvilág blogjai gyakran látogatottak. A blog mindenképpen egy személyes műfaj, amire a határozott állásfoglalás jellemző Az üzleti problémák, vagy különböző vállalkozások is lebonyolíhatóak a segítségével. Sokat segíthet a "személyes" kapcsolat kialakításában akkor, amikor még nem is találkozik az illető blogger potenciális ügyfelével. Rendkívül hasznos is, hiszen nyomon követhető vele minden apró mozzanat: hatékonysága mérhető a szokásos webstatisztikai eszközökkel.
            Következtetésképpen az internetes nyelvhasználat egy külön műfajnak számít,  pontosabban egy köztes műfajnak, hiszen szimbiózisban él az írott és beszélt nyelvvel. Mindkettőtől mértékletesen formát kölcsönöz egyediségére mégis vigyázván. Egyedi nyelvhasználata a korrekció hiányában szerintem nem elítélendő, hiszen spontánságával az embert szolgálja. A helyesírási hibák nem tudáshiányból fakadnak, hanem a nyelvi elemek kreatív alkotásából, amit néha a tréfakedv vált ki az emberből, a csoportnyelvi jelleg pedig a szociálódást, a barátságok kialakulását segíti elő, ami szerintem nem elítélendő.  A poszt-Gutenberg-galaxis által előidézett változás véleményem szerint az emberiség segítségére szolgál, s míg nyelvhasználata nem fertőzi meg a hivatalos írásbeliséget használata előnyös, hiszen gyors, spontán és kifejező is akár. Ezeknek a tulajdonságok-nak köszönhetően az egyediség mellett az eredetiség is hűséges sajátosság, ami az internetes kommunikáció mellett érvel.










Szakirodalom

Bódi Zoltán: Az írás és a beszéd viszonya az internetes interakcióban. Magyar Nyelvőr‚ 2004. 128 szám, 286—294.
Crystal David: A nyelv enciklopédiája. Budapest, Osiris, 1998, 223—229.
Nyíri Kristóf: Az írásbeliségről és néhány új médiumról. In Béres István-Horányi Özséb(szerk.): Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris, 1998.
Bódi Zoltán: Internetes kommunikáció–beszédkommunikáció. In Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás’98. Beszéd, spontán beszéd, beszédkommunikáció. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézete, 1998, 178—88.
Patricia Wallance: Az internet pszichológiája.  Osiris Kiadó, Budapest, 2002.














​​

 

Both Csaba Attila
Új környezet – új beszédmódok
​

​Bevezetés
 
            Az legújabb század olyannyira alapvetően újította meg a mindennapi kommunikációs formákat, hogy teljesen új műfajokkal kell számolnunk. Történetiségében tekintve, természetesen, külön kell követni az írott és a beszélt nyelvi műfajokat, azonban, mint láthatjuk, napjainkra a kettő különös módokon képes egymásba fonódni.
            A hipermédia korszakát, amelyet poszt-Gutenberg-galaxisnak is nevezhetünk[1] , a gondolkodás átalakul, és ennek természetes következménye, hogy a kommunikációs formák is változásokon mennek keresztül. Kis Ádám megállapítása szerint   az elektronikus média kialakulása mint új kommunikációs közeg nem szünteti meg a Gutenberg galaxist, inkább kiegészíti azt, bizonyos tekintetben átalakítja a nyomtatott kommunikációs formákat.[2]
            Az új internetes média egyik fontos hozadéka, hogy a mozgókép / kép és a hang a szöveg egyenértékű részévé válik, és ebben a multimediális kommunikációban az írás elveszíti a vezető szerepét. Az internetes médiumon (és azon belül a world wide web) szervesen illeszkedik az összes érzékszervünkre egyszerre ható, multimédiás kommunikációs formák sorába. [3]
            „Michael Heim szerint ez már a hipermédia korszaka: vagyis az internet nem lineáris alkotói és  befogadói magatartást  igénylő  média,  amely  képek,  videobejátszások,  hang  és animáció továbbítását, azonnali elérését teszi lehetővé, és több internetes kommunikátumot is közvetlenül összekapcsolhat.[4] 
            A  kommunikáció  történetében Ong  három  lényeges  korszakot  különböztet meg: az elsődleges szóbeliség (primary orality), az írásbeliség (literacy) és a másodlagos szóbeliség (secondary orality) korszakát. A másodlagos szóbeliség, Ong szerint, a hangrögzítés és –átvitel feltalálásától az 1980-as évekig tart, a televízió széles körű megjelenése és elterjedése már nem
a szóbeliség, hanem a képbeliség korszaka.[5]


A formák és hordozók átalakulása

            Az újabb formák és hordozók megjelenését talán attól a ponttól érdemes számba venni ezen téma tárgyalásánál, amikor lehetővé vált a nyomtató és a számítógép összekapcsolása. Addig az írógép és a kézírás voltak az írott beszédművek hordozói. A fő különbség a képernyő és a nyomban elkészülő szöveg közt az, hogy előbbi esetén a szöveg végtelenszer javítható és átdolgozható volt, és tökéletesnek tartott végeredmény lett kinyomtatva, ez már egy fontos lépés volt a hordozók tekintetében, de tovább lépve, az internet széles körű elterjedésével a megjelent az elektronikus levelezés, ez volt az a pillanat, amikor gyökeres változások álltak be a kommunikációban. A távolságot az azonnaliság váltotta fel, nem megszűntek a kommunikáció résztvevői között lévő térbeli, földrajzi akadályok, a megírt elektronikus levelet elküldve, a (napokra, hetekre sőt hónapokra kiterjedő) várakozási időt felváltotta az azonnaliság, az elküldött írott beszédmű azonnal a befogadó postaládájában volt, nagy mértékben felgyorsult tehát az írásbeli kommunikáció. Ezzel párhuzamosan, a szóbeli kommunikáció a személyes beszélgetésen túl, a telefonon élt, ebben az esetben is megszűntek a térbeli határok, azonban a kommunikációt erősen megszabták a különböző anyagi korlátok.
            Az internetes kommunikációban az e-mailezést követően a chat volt a következő olyan kommunikációs forma, amely újdonságot jelentett,  itt már az egymás számára ismeretlen személyek kezdhettek spontán beszélgetésben, párhuzamosan akár több kommunikációs aktus is helyet kapott. Ezt is írásbeli kommunikációnak tekinthetjük, azonban megjelentek az első változások a nyelvhasználat tekintetében is. A kommunikáció gyorsasága, az aktív részvétel megkövetelte a beszélgetés kiegyenlített, de gyors dinamikáját, ennek tudható be az írott beszélt nyelv[6] megjelenése, amely fizikai formájában még írás ugyan, de tartalmi és formai szempontból beszélt nyelv. Ezt az írott beszélt nyelvet Balázs Géza másodlagos írásbeliségként kezeli, belevéve az SMS-kommunikáció írásbeliségét is. [7] David Crystal megfogalmazásában a tárgyalt jelenség a netnyelv (Netspeak) a harmadik médium: írásbeli, beszédbeli és elektronikus sajátosságokat kombináló nyelv. [8]
            A következő lépést a csevegőprogramok megjelenése jelentette, ezek egyszerre adtak lehetőséget két- és többszemélyes kommunikációra is, a különböző programok lehetővé tették, hogy a felhasználó ismerőseit, barátait felvegye partnerei közé, amikor pedig ezen partnerek közül valaki online volt, létrejöhetett a valós időben (real-time) történő kommunikáció, amely ugyancsak továbbvitte az írott beszélt nyelv jellemzőit. Ez egészült ki több, a multimedialitást megvalósító lehetőséggel: az egyes felhasználók profilképet tehettek közzé, később megjelent a mikrofon és hangszóró segítségével történő kommunikációs lehetőség (amely gyakorlatilag a telefonálásnak felelt meg, azzal a különbséggel, hogy itt nem voltak perc- vagy hívásimpulzusbeli korlátok), később a webcamera már igazán élethű kommunikáció szituációt hozott létre (Skype); ez a kommunikáció majdnem olyan volt, mint a személyes módon történő, azzal a különbséggel, hogy a fizikai tér azonosságának feltétele megszűnt. Tulajdonképpen ez volt az a pillanat, amikor megteremtődött annak a lehetősége, hogy párhuzamosan használhatóvá váljék az írott és beszélt kommunikáció is ugyanabban a beszédhelyzetben. Létrejött annak a lehetősége, hogy például az egyik kommunikációs fél szóban és képben, a másik pedig kizárólag írásban kommunikáljon, mégis az azonnaliság következtében akadályok nélkül zajlott a kommunikáció. Ezek a lehetőségek pedig ma is ugyanígy állnak a rendelkezésünkre, azzal a különbséggel, hogy a hordozható számítógépek, majd később az okostelefonok megjelenésével már az asztalhoz kötöttség is megszűnt. Ma bármikor, bárhol, bárki bárkivel azonnali kapcsolatba léphet, és bármilyen korlátozás nélkül végezhet kommunikációs tevékenységet.
            A poszt-Gutenberg-galaxis azonban nemcsak a mindennapi kommunikációs lehetőségeket újította meg, hanem fontos hozadéka, hogy demokratizálta (és ezzel együtt talán fel is hígította) az irodalmat, a sajtót. Ebben a tekintetben is fontos, hogy számoljunk az anyagi jellegű korlátozások megszűnésével. A véleménynyilvánítás (akár szépirodalmi, akár publicisztikai formában) mindenki számára (aki rendelkezik internet-hozzáféréssel) határtalanná vált, nem kell kiadót keresni, kiadáshoz támogatót keresni, megszűntek a bizonyos értelemben vett limitált körök (pl. tudományosság) előnyét jelentő körülmények. Ennek egyik legérdekesebb következménye az lett, hogy az emberek mindennapokhoz szükséges kompetenciáinak köre bővült egy újabbal, és ez a forráskritika, amelyet valahogyan mindenkinek meg kell tanulnia. Köztudott, hogy az interneten ellenőrizetlenül, hitelesítés, lektorálás nélkül, bármi megjelenhet, elterjedhet, és ez bizony megfelelő tudatosságot követel meg a felhasználók részéről. Meg kellett / kell tanulni, hogy már nem minden feltétlenül valós, ami megjelenik az újságban, vagy amit bemondanak a televízióban. A fikció és a realitás, valamint a félfikció és felrealitás végtelen módon és számban keveredik egymással, és ebben a bonyolult, végeláthatatlan, multimediális, és valós vagy hamis információkkal tarkított hálóban bizony valahogyan kell tudni létezni, el kell tudni igazodni.
            Ezek a lehetőségek a marketing, a reklám területét sem kerülték el, sőt talán ott lehet leginkább kihasználni a lehetőségeket, sőt ma már a kommunikáció kommodifikációjával is számolnunk kell.
            A sokáig csak írott formában létező blogokat követően megjelent egy újabb műfaj a vlog (videoblog), amelynek legfőbb közege a Youtube videómegosztó portál. Ebben a kommunikációs helyzetben a véleménynyilvánító már nem írott műben nyilatkozik, hanem magát rögzítve hangi és képi formában (esetleg a képi anyagot további írott vagy grafikus elemekkel kiegészítve). És ennek eredményeként egy valami olyan „műsor” jön létre, amely hasonlít a televíziókban megismertekéhez, azonban itt meg nincsenek szerkesztői, tematikus korlátozások. Ezeket a vlogvideókat aztán a befogadók nézni kezdik, követni kez dik, és itt is működik a bár két módon, de azonnaliságban zajló kommunikáció. A látottakat/hallottakat írásban lehet azonnal véleményezni. A nagyobb nézettséget és követőtábort szerzett vloggereket pedig reklámcélokból keresik fel vállalkozások, így magában a kommunikátumba beépítve a reklámot, az egyszeri nyelvhasználó tulajdonképpen a saját kommunikátumával tesz szert anyagi haszonra.
            Míg korábban az előadás jellegű kommunikációs helyzeteket a felkészültség, a nyelvi igényesség (grammatikai, lexikai és stilisztikai normának való feltétlen megfelelés) kellett, hogy jellemezze, ma ez már nem követelmény,  hiszen a vlogger egyszerűen úgy b eszél, ahogyan neki épp jól esik, ezáltal pedig a nyelvi mintaadás kikerül a szépirodalom vagy a nyelvészek kezéből, nyelvhasználati mintákat már nemcsak az elsődleges nyelvi szocializáció, az intézményes nyelvi szocializáció nyújt, hanem tulajdonképpen bárki. Ez lehet talán magyarázó elv is például arra, hogy érzékelhetően megnőtt a szlengelemek és az idiolektális nyelvi elemek száma a mindennapi kommunikációs helyzetekben (még formális kommunikációban  is).
            Így tehát a korábbiakban fennálló beszédszituációk (beszédműfajok) és beszédnormák köre meglehetősen kiterjedté vált. Az új típusú szóbeli kommunikációs formák közül például a vlog rögzítetté válik, és ezáltal elemezhetővé is, a magyar nyelvészet kutatás meg csak nagyon az elején van az ezt a fajta kommunikációt vizsgáló kutatásoknak, többet tudunk azonban az írott beszélt nyelvi jellemzőiről.


Az írott beszélt nyelv jellemzői
 
            Az írott beszélt nyelv jellemzőit, az elektronikus média által hozott új nyelvi változategyüttest többen kutatták nemcsak a nemzetközi, de a magyar tudományosság szintjén is.
            A legfontosabb publikáció a témában a Bódi Zoltáné[9], de tartalmas közleményt publikált Andó Éva[10] is, és alkalmazott módon tárgyalta a témát a Babeș−Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának egyik hallgatója, Kovács Beáta[11] is. Az alábbiakban kutatásaik eredményét összegzem.
            A beszédhez közelítve, kétségbeesett erőfeszítés zajlik a netes interakciókban arra, hogy a prozódia és a paralingvisztika hiányosságait pótolják. [12] A betűhalmozás, az írásjelhalmozás, a csupa nagybetűs szavak alkotása, a ritkítottan szedett szavak, a csillagok vagy alsó aláhúzások közé foglalt szavak mind az internetes nyelv köztes műfajiságának jelenségei.[13]  Főként az elektronikus levelezésben, illetve a chaten megfigyelhető smiley (mosolyszimbólum) kiválóan alkalmas a prozódia, a paralingvisztika és az emóciók fokozott és pontosabb kifejezésére. Bódi szerint a metanyelv, a mimika hiányában a mondandónk érzelmi részét a mosolyszimbólumok segítségével fejezzük ki. Emellett olyan, néhány betűből álló, sűrített jelentéstartalmú rövidítések is előfordulnak, amelyekkel más, magyar nyelvű kodifikált szövegben nem találkozunk. Ezeknek a rövidítéseknek a használata – amellett, hogy gyorsítja az írott kommunikációt – csoportnyelvi jelenség is lehet, hiszen a gyakorlott internetezők számára ezek az amerikai angol mintájú rövidítések, összevonások általában ismerősek, de az interneten kívüli írásbeliségben, magyar szövegkörnyezetben ezek a kódok alig értelmezhetők.
            Egyre gyakrabban előforduló jelenség, hogy az internetes szövegekben az íráskép és az írásmód a beszélt nyelvi megnyilatkozások fonetikai megjelenését próbálja ábrázolni, tehát az írott beszélt nyelv megjelenési formájával, látványával is üzenetet hordoz. Olyan esetekben is a fonetikai írásmódot használják, amikor az nem illik a kodifikált írott szöveghez. Ezek a jelenségek megint csak arra utalnak, hogy az elektronikus levelezés, illetve a csevegőfórumok kommunikációs műfaja a spontán megnyilatkozásokhoz is kapcsolható. Az ilyen fonetikus írásmód jellemzően szándékos, hordozhat csoportnyelvi és akár metanyelvi jelentést is, de utalhat az anyanyelvi műveltség hiányára is.
            Az ilyen fórumok írásmódjában figyelhető meg a központozás, a mondathatárok jelölésének a hiánya.  A vesszők,  a mondatkezdő nagybetűk és a mondatzáró írásjelek is rendszeresen hiányoznak. A mondatvégi írásjelek csak akkor fordulnak elő rendszeresen, ha emocionális okokból vagy kiemelési céllal halmozzák őket. Ezek is azt szolgálják, hogy az információáramlás sebessége, a gépelés gyorsasága a lehető legnagyobb legyen, legjobban megközelítse a beszélt nyelv tempóját. Az írásbeliségre hagyományosan jellemző megformálási szabályok  betartása  csak  másodlagos,  az  információ  minél gyorsabb  célba juttatása a fontos. A gyors reagálás lehetősége csökkenti a megformálásból adódó információvesztés lehetőségét, a csevegőfórumok szövegeit csak annyira formálják meg, hogy az üzenet még könnyen érthető legyen. A mondatkezdő nagybetű és a tagmondatokat elválasztó vessző, valamint a mondatzáró írásjel mellőzésével még az üzenet egyértelmű maradhat. [14]
            Yates szerint az internetes szövegek modalitása jellemzően a spontán beszélt nyelvhez hasonlít, a szóhasználat inkább írott nyelvi sajátosságokat tartalmaz. [15] 
            Bódi tanulmányának legfőbb következtetései, hogy „az írásbeliségben hagyományosan igen fontos megformálási és kivitelezési szabályrendszer általában sokkal kevésbé jelentős az internetes  interakció során.  Az alapvető  helyesírási és  kivitelezési normáktól való  eltérés jellemzően nem tudáshiányból, hanem a korrekció esetleges elmaradásából vagy a nyelvi elemek önálló, kreatív használati szándékából, az emocionalitás, a csoportnyelvi jelleg és az írás vizuális üzenethordozó erejének kihasználási szándékából fakad. Az interneten az írott beszélt nyelvi szövegek módosulnak, és elszakadnak a hagyományos írásbeliségtől, bizonyos jellemzőikben inkább a szóbeliséghez közelítenek. Figyelemre méltó változáson megy keresztül a poszt-Gutenberg-galaxis korában a magyar nyelv is, hiszen a világhálón az írott nyelv egyre határozottabban követi bizonyos szempontból a beszélt nyelvet”. [16]
            Andó Éva szerint a chatkommunikáció nyelvészeti értékelését a legcélszerűbb skálaszerűen elképzelni, vagyis megalapozottnak tartja a folyamatos átmenetet a beszélt és írott nyelvi formák között, ahol a két pólus a klasszikus értelemben vett írás és a beszéd. Véleménye szerint a chatkommunikációt mediálisan írásbeli műfajnak tekinthetjük, mivel írott nyelvi grafikus jelekkel valósul meg; koncepcionálisan pedig a szóbeliség jegyeit hordozza: fontos a térbeli-időbeli, szociális és emocionális közelség. És ez a közelség az, ami minden jegyében jellemző  erre  a kommunikációs  formára:  dialogikus,  spontán,  fontosak  a  nonverbalitás dimenziójának eszközei, informális. Olyan kommunikációs helyzet, amelyben a feladó és a befogadó nyelvi interakciói folyamatosan befolyásolják egymást, diskurzusalakító szerepük van. [17]
 
 
Záró gondolatok
 
            Ahogyan ebben az esszé jellegű írásban végigkövethető volt, a kommunikáció hosszú és jelentős utat tett meg az elmúlt néhány évtizedben, és ezzel együtt oly módon változtatta meg a mindennapi kommunikációt, ahogyan talán soha nem volt elképzelhető. Az, hogy milyen fejlődésnek néz elébe a továbbiakban egyelőre még nyitott kérdés számunkra, de mindenképp előre vetíthető, hogy a kommunikációs lehetőségek és módozatok köre folyamatosan bővülni fog, a formák és a hordozók még ismeretlenek.
            ​Ahogyan láthattuk, ezek az új kommunikációs módozatok a nyelvi regisztereken is meglátszanak, de pozitívan értékelendő, hogy bár a formák és a hordozók jelentős változásokon mentek keresztül, a lényeg nem változott: kommunikálunk, magyarul tesszük, és ez talán már
filozófiai kérdés, de közelebb is kerültünk egymáshoz embertársainkkal.
 
 
 
 
 
2017 





Hivatkozott irodalom

Andó Éva 2010. E-nyelv – netbeszéd. Az elektronikus kommunikáció nyelvi jellemzői. In. XXI. Század – Tudományos Közlemények 2010/23. 31–46.
 
Balázs Géza 2003. „Minden házfalat cseréljetek sms-falra”. Sms-fal mint eletronikus graffiti. In. Magyar Nyelvőr 127. 144–158.
 
Bódi Zoltán 2004. Az írás és a beszéd viszonya az internetes interakciókban. In. Magyar Nyelvőr 128. 286–294.
 
Crystal, David 2001. Language and the Internet. Cambridge University Press.
 
Harnad, Stevan 1990. Scholarly Skywriting and the Prepublication Continuum of Scientific Inquiry. Psychological Science 1990/1. 342–343.
 
Kis Ádám 1997. A számítógép metakommunikációja. A beszéd, az írás és a számítógépes kommunikáció. VII. Országos Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia, Budapest. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/nyelvtud/szmtgps.hun.

Kovács Beáta [é.n.] Az írott és beszélt nyelv jellegzetességei az internetes nyelvhasználatban. Babeș−Bolyai Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Kolozsvár. Kézirat.
 
Ong, Walter 1982. Orality and Literacy. The Technologizing of the Word. Methuen, London–New York.
 
Schirm Anita 2002.  Nyelvhasználatunk az  informatika  korában.  In.  Balázs  Géza (szerk.) Informatikai technológia és nyelvhasználat. Válogatás a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma anyanyelvi pályázatából. Budapest. 7–44 .

Yates, Simeon J. 1996. Oral and Written Linguistic Aspects of Computer Conferencing: A Corpus Based Study. In. Herring, Susan C. (szerk) Computer-Mediated Communication.  Linguistic,  Social and  Cross-Cultural  Perspectives.  Pragmatic  & Beyond. New Series 39. Amsterdam. 29–46.



Jegyzetek 
 
[1] Harnad 1990.

[2] Kis 1997.

[3] Schirm 2002: 11.

[4] Heim 1998, idézi Bódi 2004.

[5] Ong 1982: 136. 

[6] Bódi 2004: 287.

[7] Balázs 2003: 149.

[8] Crystal 2001: 48. 

[9] Bódi 2004.

[10] Andó 2010.

[11] Kovács (kézirat).

[12] Crystal 2001: 34.

[13] Crystal 2001: 35. 
​
[14] Bódi 2004: 288–289.

[15] Yates 1996: 46.

[16] Bódi 2004: 292.

[17] Andó 2010: 41−42.














​​

 

Codău Annamária 
Azonnal oldódnak

Műfajok a 3. évezred elején
​

            Dolgozatom címe az InstaVers[1]  mottójára való rájátszás, valamint arra való utalás, hogy a 2000-es évek elején a műfajok rövidsége és hibriditása egyszerre jelenti az újfajta, időben rövidebb koncentrálóképességgel (attention span) rendelkező befogadói attitűdhöz való alkalmazkodást és a műfaji kategóriák közötti határok oldódását, a műfajok egymásba játszását. Amivel manapság szembesülünk ezen a téren, azt kétféle nézőpontból lehet értelmezni: egyrészt aggódhatunk a régi műfaji rendszer szétesése miatt, másrészt azonban ezeket az átjárásokat és változásokat üdvözölhetjük úgy, mint az irodalmi hagyománnyal való dialógusba lépést, a szövegtípusok frissülését, kreatív újraalkotást, ami végül mind ahhoz járulna hozzá, hogy az irodalom lépést tudjon tartani az internet világával, azaz hogy a művészet ne idegenedjen el az emberektől, a társadalomtól, a technológiától, önmagunktól. Amint Geert Lovink radikálisabban megfogalmazta: „Szigorúnak és kegyetlennek kell maradnunk  és követelnünk kell az avantgárd kísérletezést a legmagasabb szinten, és  élő művészeti formákat amik kifejezik korunk érzését.”[2]
            Gadamer  a  műfajokról,  műfajok  változásáról  gondolkodva  az  alábbiakat  mondta:
„Általános tapasztalat, hogy nem lehet mindent minden korban költői formában előadni. (...) Itt felmerül a kérdés: mi fejeződik ki abban, hogy a kimondás bizonyos formái lehetségesek, mások nem?”[3]Ennek a kérdédfelvetésnek a megválaszolására sokkal kiterjedtebb, szociokulturális, történeti és politikai-gazdasági, antropológiai faktorokat figyelembe vevő vizsgálat  szükséges  (ami  meghaladja  e  dolgozat  kereteit). Véleményem szerint  nem is  a lehetségességről van szó, hanem az említett tényezőknek az összhatásáról, hogy mi jut el a befogadókhoz, illetve milyen mintákkal ismerkedik meg az alkotó, s az ezen mintákhoz való viszonyulásmódját is ilyen tényezők befolyásolják. A formabontás, illetve az újítás is valamilyen létező formához képest lehet formabontás vagy újítás. Ezért a következő, szűkebb kérdéskörből kiindulva vizsgálom témánkat: miben is másak a 3. évezred műfajai az eddigiekhez képest, teljesen új-e az, ami újnak tűnik?
            A műfaj az irodalomtudomány egyik fő elméleti kérdései közé tartozik, hiszen az irodalmi szövegek létrejöttét, befogadásmódját, megítélését nagy mértékben befolyásolja.[4]Már   maga   a   műfaj   terminus   is   nehezebben   körülhatárolható.   Például   egy   olyan segédkönyvben, mint az Irodalmi fogalmak, a műfajok címszóról ez áll: „A műnemeken belüli különböző alosztályok, amiket szinte koronként máshogy határozhatunk meg, hiszen állandóan változnak.”[5]  Ez a definíció a műfaji rendszer dinamikus jellegének tulajdonítja a meghatározásnak való ellenállást, amiből két következtetést vonhatunk le: a műfaj kérdéskörének  taglalása  történhet  diakrón  módon,  azaz  történeti  szempontból,  s  így  a vizsgálat  tárgya  az  egyes  műfajok  kialakulása,  változása és  koronkénti  dominanciája;  de történhet szinkrón módon is, ha egy adott korszakban érvényesülő műfajok milyenségét kíséreljük meg leírni. Dolgozatomban egy rövid történeti megközelítés után arra teszek kísérletet, hogy a 2000-es évek nagyon sokrétű és kaotikus művészi világából két-három olyan   elterjedtebb   jelenséget   vizsgáljak   meg,   amely   a   mai,   újnak   számító   műfajok általánosabb  tendenciáiról  szólnak,  elsősorban  az  olvasható/olvasandó  szöveg  terepén maradva.
 
 
Műfajelméleti vázlat

            A műfajok meghatározásával és rendszerezésével már az antikvitásban kezdtek foglalkozni. Arisztotelész volt az első, aki  – Platón nyomán – a műfajok szisztematikus leírását végezte el a költészet lényegével foglalkozó alapmunkájában, a Poétikában. Művének jelentősége abban is áll, hogy a mai osztályozás, amely három műnemen (líra, dráma, epika) belüli  alosztályokként  gondolja  el  a  műfajokat,  lényegében az arisztotelészi  rendszerre vezethető vissza.[6]  A Poétika legelején a következő áll: „A költészetről magáról és annak
műfajairól kívánunk beszélni: arról, hogy melyik milyen hatással rendelkezik, s miképpen kell alakítani a tárgyul szolgáló elbeszéléseket, hogy művészileg értékes legyen a költemény, továbbá hogy hány részből és milyenekből álljon, s ugyanígy minden egyébről is, ami csak vizsgálódásunk körébe tartozik – kezdve természetszerűleg az alapelemeken.” (47a)[7]A részletből azonnal kitűnik, hogy itt a műfajok körülhatárolása normatív funkcióval bír, előírás jellegű, és az esztétikai érték az ezeknek a normáknak való megfelelés függvénye. Ez a koncepció századokon át meghatározta az irodalomról való gondolkodást. Változás a 18. században következett be, amikor a modernitás eszméi, az individuumközpontúság, a szellemi és alkotói autonómia, a normák határainak a kitágítása kezdett érvényesülni; ebbe a lendületbe kapcsolódtak bele a 19. század második felétől olyan irányzatok, mint a szimbolizmus, impresszionizmus, majd a 20. század elején az avantgárd formabontó törekvések, amikor a műfajok közötti határok relativizálódtak. Ennek következtében sokan a műfajtalanság korának tekintik a modernitást,[8] vagy alternatív taxonómiákkal próbálkoznak, például alapvetően egy narratív és egy nem-narratív kategóriával dolgozva.[9] Látható, hogy így a normatív jelleget fokozatosan felváltja egy deskriptív szemlélet a műfajok tipologizálásában, amely már nem előírni kíván, hanem pusztán leírni.[10]
            ​De miért szükséges egyáltalán a műfajba való besorolás? Mennyiben determinálja az adott alkotást a műfaji címke?
            Láthattuk, hogy a műfaji kategória sokáig normatív volt, összefüggött az esztétikai értékkel, aztán a modernitásban mindez megváltozott. De manapság még mindig használjuk ezeket a kategóriákat, és nem pusztán a tudományos rendszerezés egy önkényes mozzanataként, illetve nem pusztán annak igényével, hogy meg tudjuk nevezni azt, amiről beszélünk. Mindennapi olvasóként is számolunk és számolnunk kell ezekkel a címkékkel, hisz például fontos irányadó egy kötet vásárlásakor, hogy mire számítsunk. Ha a novellaszerű alkotásokat kedveljük, akkor nyilván olyan kötetet vásárolunk meg, amely tartalmát novellákként  prezentálja.  „Az  alkalmazandó  műfaji  konvenciókra  vonatkozó meggyőződésünk meghatározza,  miként  olvasunk,  mit  várunk  és  mit  várunk  el  egy-egy szövegtől (előbbi meghiúsulása meglepetést, utóbbié rosszallást vált ki).”[11] Természetesen ezt a megelőlegezett bizalmat ki is játszhatja az alkotó, amikor valami olyasminek nevezi az alkotását, amit szokványosan nem úgy kategorizálnánk, viszont ilyen esetben ennek a kimozdításnak jelentésképző szerepe van.
            A műfaj részben konvencionális kategória, részben az önkifejezés választott módja, a kifejezendő tartalom függvénye („olyan beszédmód, amely egyszerre működik szövegek kereteként és részeként”),[12] de a műfaji rendszer mindenképp dinamikus képződmény, hiszen elemei között kölcsönhatások vannak („Az egymástól elszigetelt, időben állandó műfajok képzete helyett műfajrendszerben érdemes gondolkodni, amelynek elemei egyidejűleg kölcsönhatásban és elkülönböződésben állnak.”).[13]  Ezek a kölcsönhatások és határátlépések nem csak egy adott művészeti ágon belül történnek. A 19-20. század fordulójánál ezek az összeolvadások még a saját médiumon belül történtek olyan irodalmi alkotások esetében, mint például a lirizált próza vagy az esszéregény, a képi fordulattal[14] és az avantgárddal azonban robbanásszerűen terjedni kezdett a műfaji hibriditás olyan formája, amelynek esetében a saját médiumból  való  kilépés,  a  saját  médium eszközeinek alkalmazása  egy  másik  médiumra, illetve a tartalomnak egy másik médiumban való átkontextualizálódása megy végbe. Azaz, ettől kezdve az intermedialitás is a művészi alkotások egyik létmódja, s így a műfajokról való beszédben is megkerülhetetlen jelenség, tehát nem pusztán divatos fogalom. Szükséges tehát azt is körülhatárolni, mit is fed ez a terminus. Az intermedialitást „értelmezhetjük akár (szűkebb értelemben) úgy mint konkrét szövegek egymásra utalását (amit nevezhetünk multimediális intertextualitásnak is: például egy film és az általa idézett/átdolgozott irodalmi mű kapcsolatát), de általánosságban arra is ki   kell terjesztenünk, amit nem a szövegek kapcsolódásában, hanem a közlési csatornák szintjén tapasztalható összeszövődések (például szöveg és kép, kép és zene, írás és beszéd viszonyának) jelentéstelítő médiumköziségében ragadhatunk meg.”[15] A továbbiakban az intermedialitást az utóbbi, tágabb vonatkozásában használom olyan  jelenségek  elemzése  során,  melyek  a  3.  évezred  elején  népszerűnek  és újszerűnek hatnak, de tulajdonképpen hagyományos formák, műfajok és új médiumok kölcsönhatásából, egymásba oldódásából születtek, s amelyek kialakulásához az internethez való állandó hozzáférés adott nagy lendületet.
 
 
Műfajok és médiumok egymásba oldódása I.: a blogregény elvi lehetőségei

            A blogregény egy olyan online műfaj, amely az internetes naplóként születő blog és a hagyományos regény összekombinálásából keletkezett. Itt az intermedialitás abban áll, hogy hagyományosan nyomtatásban érvényesülő műfaj kerül az internetre, azonban első látásra itt még nem történik jelentős újítás a műalkotás mibenlétében, úgy tűnhet, hogy csak a hordozó vált korszerűbbé. Itt szöveg kerül eleve szövegre kialakított felületre. Ráadásul a folytatásos, periodikus jelleg a 19. századi népszerű jelenségre emlékeztet, amikor regényeket lapokban közöltek folytatásokban. Akkor természetesen piaci okok is közrejátszottak, míg a blogokat ingyen vezetik, pénzbeli haszon reménye nélkül.
            A blogregény elvi újítása tehát nem ebben rejlik, hanem az olyan esetekben, amikor a blog elindítója együttalkotásra szólítja fel az olvasóközönségét is. Ez azt jelenti, hogy az olvasónak lehetősége van aktívan részt venni a mű alakulásában, reagálni rá kommentek formájában, tehát az alkotó-mű-befogadó viszonylatában van itt újszerűség. Vannak olyan esetek is (például a Láncvilág című blogregény, www.blogregeny.com), amikor a már megírt fejezet kerül alakításra, s ezek a frissítések nyomon is követhetők, tehát a regény egy képlékeny, folyamatosan változó, tökéletesedő alkotás, amelynek talán nincs is végleges formája, tehát állandóan nyitott marad. Ez pedig teljesen újraértelmezhetné a művészet létmódját,   hisz   annak   ellenére,   hogy   a   20.   század   közepén   megindult   a   váltás   a   szerzőközpontú szemléletről az olvasóközpontúra az irodalomelméleti gondolkodásban,[16]  és hogy az alkotás értelmének, jelentésrétegeinek a létrejöttében szükség van az aktív olvasói hozzájárulásra, magának   a szövegtestnek a létrejöttébe nincs beleszólása másnak, csak a szerzőnek (és a lektornak, kiadónak). A blogregény azonban mintha azt kínálná, hogy ne is létezzen semmiféle szerepmegoszlás, hanem egy állandó koprodukciós közösségben létezzen a   folyamatosan   alakuló   mű,   ebben   a   közösségben   pedig   az   olvasó-alkotó  szerepek rögzítetlenek és állandóan felcserélődnek. Olyan ez, mintha egy ideális, dialogicitáson és demokratikusságon alapuló közösség mintájává válhatna a műalkotás születésének folyamata.
            Mindezek  azonban  csak  potenciális  elvi  következmények,  ugyanis  tulajdonképpen még annyira új jelenségről és lehetőségekről van szó, hogy a létező blogok nem igazán jutottak el olyan reflexiós szintre, hogy igazán tétje legyen a kezdeményezéseiknek. A legtöbb blogregény önmeghatározása kissé naiv, nem lépi meg az első elvi szintet, az interaktivitás lehetőségének felismerését,[17]miközben a megalakulandó regény koncepciója inkább esetleges és  az  eszkapista  lektűr  céljait  kívánja  szolgálni.[18]  Általában  ezek  önálló  és  rövid  életű kezdeményezések maradnak, s legtöbbjüknek az alapítás éve (a 2008-2010-es időszakban főleg) után nincs is újabb bejegyzésük.
            A blogos forma azonban nem marad hatástalan, még az ún. „magas” irodalomba is sikerült  betörnie,  bár  egyelőre  csak  izolált  jelenség,  hogy valaki  a  blogján  megjelenő szövegeket szépirodalmi kötetként is kiadja, és ezt a kritika viszonylag jól is fogadja. Ilyen a magyar irodalomban Szaniszló Judit Beenged[19] című kiadványa, amely vegyes műfajú rövid írásokból áll, ezek mindegyike a szerzőnő blogján jelent meg eredetileg (https://combfiksz.wordpress.com/). Fülszövegében az áll, hogy mindennek következménye van a mű stílusának tekintetében, hisz a „kötet megjelenése előtt a szerző szövegeit a jelentősebb irodalmi folyóiratokban és a saját blogján olvashattuk, és ez a kettősség jellemzi prózájának világát is: közérthető történeteket ír azonnal feldolgozható, mégis magas minőségű irodalmi stílusban.” Tehát a blogstílus képes frissítő, újító hatással lenni a hagyományos irodalmi kifejezésmódra is.
 
 
Műfajok és médiumok egymásba oldódása II.: az InstaVers-jelenség

            Az InstaVers egy olyan, 2014-ben indult kezdeményezés, amely költészet-kép-tárgy- közösségi média összjátékára alapoz, célja a kortárs magyar költészet népszerűsítése, a figyelem felkeltése. Létrehozói a Facebookon és Instagramon egyaránt rendszeresen osztanak meg képeket, amelyeken néhány verssor szerepel valamilyen képi háttérrel, olyan összeállításban, melynek logikája a kollázstechnikára emlékeztethet. Itt a szöveg esetében a szerzőség kérdése nem olyan érdekes, hisz a kész írott mű – általában kortárs alkotás – át- és újrakontextualizálása, átértelmezése és újraalkotása történik az oldal létrehozói által (szerkesztik Kele Dóri és Borda Réka, designnal foglalkozik Szabó Imola Julianna). A befogadó pedig erre az újabb alkotásra instant módon reagálhat lájkolás, komment vagy újramegszotás által, s maga a befogadás is ugyanennyire instant módon történik, amint erre az „Azonnal oldódik” mottó is utal. Ez tulajdonképpen alkalmazkodás a közösségi média logikájához, hisz egy rövid szöveget tartalmazó képre hajlamosabbak vagyunk felfigyelni, a görgetés során inkább megszólít, és gyorsan befogadható. Akinek pedig a kiragadott részlet felkelti az érdeklődését, az követheti a képleírásban megadott linket a vers teljes szövegéhez. Tehát annak ellenére, hogy itt szintén intermediális alkotással van dolgunk, melyben szöveg és kép egyenlő felekként szerepelnek, és nem egymás egyszerű illusztrálásaként,[20] annyiban mégis a szövegnek van elsőbbsége, hogy a szöveg adja az apropóját mindennek, a szöveg lesz kiragadva a saját kontextusából egy jelentésképző gesztus által, miközben az eredeti szövegkörnyezetére vissza lehet azt vezetni.
            Érdekes, hogy az efemeritás ellen és valamelyest a legitimálás igényével az InstaVers is olyan ötlettel áll elő, mint Szaniszló Judit esetében láttuk: az internetes műfaj alkotásait hagyományos nyomtatott antológiában is kiadták.[21]Az internetes műfajok esetében az efemeritás nem abból adódik, hogy az alkotás hordozója nem elég tartós, hanem mindez a figyelemmel és az előtérben maradással függ össze. Például a Facebook- vagy Instagram- posztok, ha nem szponzorizált megosztásokról van szó, általában kétnapos csúcsra számíthatnak, utána már „az információáradat állandóan eltakarja, háttérbe szorítja a már létrehozott, megmutatott értékeket.”[22]
 
 
Műfajok és médiumok egymásba oldódása III.: dalszövegvideók

            ​A hivatalos dalszövegvideók (official lyric videos) olyan zenevideók, amelyek főleg a zenészek YouTube-csatornáin jelennek meg, és a hagyományos videoklippek helyett az adott zeneszámnak a szövegét jelenítik meg valamilyen háttér animálásával. Ez a módszer azt teszi lehetővé, hogy a zenefogyasztó a hangzó szöveggel egyidőben követhesse az írott szöveget is. Ez  egyrészt  a  dalszöveg  megértését  és megtanulását  segíti  elő,  másrészt  pedig  nagyon izgalmas példája az intermedialitásnak: zene, szöveg, mozgókép együtt működtetéséről van itt szó.
            Ma a mainstream zenevilágban is nagyon elterjedt gyakorlat, nagyon sok sztár előbb dalszövegvideó formájában adja ki slágerét, ezt követi majd a „rendes” videoklipp. Nem a 21. század találmánya azonban, hisz Bob Dylan már 1965-ben jött az ötlettel, amikor a Subterranean Homesick Blues című dalának a videójában[23] kartonlapokra írva tartja kezében a szöveget. Ez akkor nagyon innovatív ötletnek számított, és fontos pillanatává vált a beat mozgalomnak.[24]   Az   1980-as,   1990-es   években   aztán   George   Michael   és   Prince   is kísérleteztek ezzel a koncepcióval, majd a YouTube előretörésével a mindennapi felhasználók keztdek el kedvenc számaikhoz saját készítésű dalszövegvideókat közzétenni, akár saját örömükre, akár karaoké céljából. Az igazán nagy lendületet azonban az adta, amikor 2010- ben az amerikai énekes-rapper Cee Lo Green a F--- You című számát dalszövegvideóként adta ki, ezután pedig a zenészek és producerek tömegesen láttak neki a hivatalos dalszövegvideók gyártásának.[25]
            Ebben az esetben is nagyon nagy tere van az alkotónak, hogy szöveg-kép-mozgás- zene viszonyát hogyan ragadja meg, hogy a szöveg vizuális reprezentációjában milyen módszerekkel  él  (például  mennyire  aknázza  ki  a  betűtípus,  betűméret  stb.  lehetőségeit), milyen háttérrel illusztrálja, milyen képeket szerepeltet benne vagy sem. A mai gyakorlatot figyelembe véve azonban a dalszövegvideó-produkciónak nem feltétlenül vagy elsősorban művészi szándékai, hanem piaci-gazdasági érdekei vannak, hiszen jóval olcsóbb az ilyen videók előállítása, mint egy rendes forgatás levezénylése (természetesen vannak olyan dalszövegvideók, amelyekben maga az énekes is szerepel, tehát nagyobb büdzséből is építkezhetnek.)  Így  természetesen  főleg  a  látványosság  az  elsődleges  szempont,  amely egyúttal egy jó marketingstratégiaként is működik, amennyiben a hivatalos dalszövegvideó csupán elöljárója a későbbi hivatalos videoklippnek. Mára olyan népszerűvé vált ez a gyakorlat, hogy külön erre specializálódott cégek ajánlják kínálatukat.
 
 
Következtetések

            ​Egyelőre  túl  általános  következtetések  nem  vonhatók  le  a  3.  évezred  műfaji rendszerére vonatkozóan, mert nincs akkora történeti távolság, amely átfogóbb rálátásra adna alkalmat az elemző számára. Mégis, néhány tendencia körvonalazhatóvá válik, ezt kíséreltem meg dolgozatomban is bemutatni.
            Jauss szerint „[a] variáció és a javítás határozza meg egy műfajstruktúra játékterét, a változtatás és reprodukció pedig a határait.”[26] Véleményem szerint azonban korszakunkban épp az kezd látszani, hogy ez a játéktér egyre inkább bővül, határai egyre inkább oldódnak. Izgalmas és mozgalmas az internet világa, új lehetőségeket nyújt nemcsak új formák számára, hanem a hagyományos műfajok újraértelmezésére is. Minden az egyének kreativitásától függ, és jó látni, hogy az internetben ilyenfajta potenciál is van a fenyegetőbb aspektusaival együtt.
            A kép, a látvány, a vizualitás dominanciájával párhuzamosan rövidülni kezdtek a hagyományos műfajok is (és ez már régebbről elkezdődött folyamat, gondoljunk csak Örkény egyperceseire). Viszont a fent elemzett jelenségek arra mutatnak, hogy az olvasható szöveg
iránti igény még mindig jelen van, nem fog eltűnni mint művészi forma sem, a kép nem fogja még egyelőre átvenni az írás helyét. De szükség volt/van másképp, más eszközökkel együtt frissíteni a szövegekhez/olvasáshoz való viszonyunkat (hogy ne is beszéljünk olyan mindennapi, kommunikatív funkciójú szövegekről, mint a chat), és a blogregény, az InstaVers és  a  dalszövegvideók  annak  példái, hogy  szöveg  és  más  médiumok  kölcsönhatása  és  új műfajjá való alakulása mennyire produktív lehet művészi, önkifejezési, befogadói, de akár piaci szempontból is.





2017





Hivatkozások
 
ARISZTOTELÉSZ 2004
Poétika, ford. SARKADY János. Lazi Könyvkiadó, Szeged.


DYLAN, Bob 1965
Subterranean Homesick Blues, Columbia Records. https://www.youtube.com/watch?v=MGxjIBEZvx0 (utolsó elérés: 2017.02.04.)
 

GADAMER, Hans-Georg 1994
Miként járul hozzá a költészet az igazság kereséséhez = UŐ, A szép aktualitása, T.
Twins Kiadó, Bp., 142–156.
 

GREEN, Cee Lo 2010
F--- You, Elektra.
https://www.youtube.com/watch?v=CAV0XrbEwNc (utolsó elérés: 2017.02.04.)
 

HARANG Péter é.n.
Irodalmi fogalmak.
http://mek.oszk.hu/01300/01371/01371.htm#M (utolsó elérés: 2017.02.04.)
 
 
HITES Sándor 2011
A magyarországi irodalmak műfajtörténete a 19. században. Módszertani javaslat, It,
2011/2, 131–149.
 

Időtlen Út
sz. n., é.n.
https://eternalway.wordpress.com (utolsó elérés: 2017.02.04.)
 
 
InstaVers
szerk. KELE Dóri, BORDA Réka. https://www.facebook.com/InstaVers/ (utolsó elérés: 2017.02.04.) www.instagram.com/instavers_insta/ (utolsó elérés: 2017.02.04.)


JAUSS, Hans-Robert 1999
Irodalomtörténet    mint    az    irodalomtudomány    provokációja     = Bevezetés    az irodalomelméletbe. Szöveggyűjtemény, szerk. DOBOS István, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 163–190.
 

JÓZSA István é.n.
interjú Geert Lovinkkal – Új műfajok a III. évezred elején. A média sorsa az Internet korában.
http://kortarsmuveszet.weebly.com/geert-lovink-interjuacute.html
(utolsó elérés: 2017.02.04.)
 

Láncvilág
sz.n., é.n.
http://blogregeny.com/index.html (utolsó elérés: 2017.02.04.)
 

MITCHELL, W. J. T. 2007
A képi fordulat, ford. HORNYIK Sándor. http://www.balkon.hu/archiv/2007/2007_11_12/01fordulat.html        (utolsó        elérés:
2017.02.04.)
 
 
PETHŐ Ágnes 2002
Szövegek a médiumok „között” = szerk. UŐ, Tanulmányok az intermedialitás tárgyköréből, Sapientia Könyvek 2, Scientia Kiadó, Kolozsvár, 7–16.
 
 
SZANISZLÓ Judit 2016
Beenged, Magvető, Bp.


Szövegfajták, szövegtípusok, irodalmi műnemek, műfajok 2004
=  Irodalom,  irodalomtudomány,  irodalmi  szövegelemzés,  szerk.  BERNÁTH   Árpád, OROSZ Magdolna, RADEK Tünde, RÁCZ Gabriella, TŐKEI Éva, ELTE Bölcsész Konzorcium. http://germanistik.elte.hu/irodbev/ (utolsó elérés: 2017.02.04.)
 
 
TŐTÖS Dorottya é.n.
Új műfajok
http://kortarsmuveszet.weebly.com/t337t337s-dorottya.html (utolsó elérés: 2017.02.04.)
 

ZEMLER, Emily 2013
How Lyric Videos on YouTube Became Music’s Hottest Star, Billboard, 2013. december 16. 
http://www.billboard.com/biz/articles/news/digital-and-mobile/5839814/how-lyric- videos-on-youtube-became-musics-hottest-star (utolsó elérés: 2017.02.04.)



Jegyzetek

[1] https://www.facebook.com/InstaVers/ (utolsó elérés: 2017.02.04.)

[2] JÓZSA é.n.

[3] GADAMER 1994, 145.

[4] Szövegfajták, szövegtípusok, irodalmi műnemek, műfajok 2004.

[5] HARANG é.n.

[6] Gérard Genette-re hivatkozik a Szövegfajták, szövegtípusok, irodalmi műnemek, műfajok 2004.

[7] ARISZTOTELÉSZ 2004, 5.

[8] Maurice Blanchot-ra hivatkozik HITES 2011, 133.

[9] Seymour Chatmanra hivatkozik a Szövegfajták, szövegtípusok, irodalmi műnemek, műfajok 2004.

[10] Uo.

[11] HITES 2011, 136.

[12] Uo., 133.

[13] Uo., 141.

[14] MITCHELL 2007.

[15] PETHŐ 2002, 8.

[16]  Ilyen téren leginkább hivatkozott művek Roland Barthes A szerző halála című röpirata (1968) és Michel
Foucault Mi a szerző? című tanulmánya (1971).

[17]  „Eddig az olvasók többsége csak a kész művet ismerhette meg, anélkül, hogy láthatta volna azt fejlődése, születése közben. A blog- vagy e-regény élvezetéhez azonban hozzátartozik a folyamatos interakció, az olvasó aktív  részese  lehet  az  alkotás  folyamatának.  Az  irodalom  passzív  diskurzusának  alternatíváját  kínálja a Blogregény.” (Láncvilág, www.blogregeny.com)

[18]  „Menedék a valóság elől, amely koránt sem [!] barátságos közeg, mégis abban kell élnünk, megélnünk,
túlélnünk. Néha azonban nem árt kikapcsolni és ez a  kis blog erről szól, ezt nyújtja.” (Időtlen út, www. eternalway.wordpress.com)

[19] SZANISZLÓ 2016.

[20]  „Ez az alakulóban levő műfaj a képversekkel hozható összefüggésbe a szöveg és kísérő tárgy viszonyát tekintve, ezek ugyanis nem puszta illusztrációi a kiemelt idézeteknek, hanem már azok értelmezései.” TŐTÖS é.n.

[21] InstaVers, szerk. KELE Dóra, Athenaeum, Budapest, 2016.

[22] TŐTÖS é.n.

[23] DYLAN 1965.

[24] ZEMLER 2013.

[25] GREEN 2010.

[26] JAUSS 1999, 170.

​

 

Csiszer Csilla​
Költő voltam,
slammer leszek, you know, ez most divatos

(Simon Márton: Perwoll-lal mosott költő)

Gondolatok a slam poetryről

​

Mert én az akarok lenni, aki felkavar, a szavakat
nem gyengén pengén csapató egyfős szabadcsapat,
Superman néhanap, nem kartotékadat,
vadakat terelő, farkasokkal Snoop doggra táncoló
- akkora versekkel, hogy külön kelljen rájuk áfa és súlyadó.
Aki szabad a szavakban, mint Neo egy leolvadt alaplapban, a kisagyba beszúrva, hátul.
Mert nem az a szabadság, ami a Gellérthegy tetején állva petrezselymet árul.

Én a szó akarok lenni,
a lényeg, a nyelv ami jobb, mint a nyelv alatt a bélyeg,
amíg csak vándorolni jár belém a lélek,
a három betűs nirvánáig, ami nem az “LSD”, nem a “sör”, hanem a RÍM.
A kesztyű a szájboxos Muhammad Alin,
a csípés, amitől Peter Parker Pókember lesz, aminek köszönheti minden jó sorát,
hogy valami fehérrel körbelőhet egy csomó hálószobát – - -
Az élő szó amin, nem fog a formalin, a forma, aki nem beáll, hanem beleírja magát a sorba.
Vörös posztó, nem vörös kereszt, egy tucat sörös rekeszt a megnagyobbodott
máján egyensúlyozó fóka.

Mert én a slam vagyok, a szájalás hagyománya,
ugyanis a rap-képtelen költő,
mint a röpképtelen költöző madár, olyan.
És csak játszom ugyan, de ti azért
vegyetek komolyan

(Simon Márton: Hagyományos költő)
 

​
            A dolgozat előszavaként választott Simon Márton szöveg részlete szépen példázza dolgozatom témáját: a slam poetryt. Felkavaró szabad szavak, élő szó, szókimondás, rím, szájalás, játékosság – ezek a napjainkban olyannyira népszerűvé vált slam alapvető ismertető jegyei. Dolgozatomban a salm poetry mint modern műfaj megjelenését, működését, műfaji jellemzőit, valamint más  műfajokkal való kapcsolatát szeretném vizsgálni.
            A slam poetry (szabad fordításban: odacsapó, rögtönző költészet) története 1984-ben indult Chicagoban. Egy építőipari munkás, Marc Smith, önjelölt költő megunta az unalmas költészeti rendezvényeket és barátaival együtt kedvenc klubjukban (Green Mill Jazz Club) felolvasó esteket szerveztek egymás szórakoztatására. Később a szervezők több csapatot is meghívtak az eseményekre, így már komolyabb versennyé nőtte ki magát és a hangsúly már nem a versek hangulatáról szólt, hanem egyfajta párbajjá alakult át, ahol a közönségé volt a döntő szó. Bob Holman közvetítésével került át New Yorkba és Manhattanbe, A Peotry Spots című tévéműsorral sok ezer rajongót nyert a műfaj számára, amely – saját megfogalmazása szerint – újból szexivé tette a költészetet.[1] De a műfaj gyökerei egészen a bibliai időkig, az ógörög költői viadalokig, a lovagi énekesekig, trubadúrokig nyúlnak vissza. Legősibb művelőjének Ézsaiás prófétát tartják. A modern korban az avantgárd és beat költőkkel indult (Allen Ginsberg), a költő-zenész Bob Dylannel folytatódik, újonnan pedig az 1970-es évek Amerikájában születik. A Spoken Word irányzatból nőtt ki, mely amolyan „performansz költészet”.[2]
            Vass Norber szerint a slam poetryvel az eredendően orális jellegű költői közlés a vokalitás közegébe talál vissza. Oda, ahol hosszú évszázadokon át eleve létezett.[3] A közösségi terekben orális módon konstituálódó slamköltészet előzményeként említi a rappet, ahol a rapper szavak feletti uralma státuszszimbólumként jelenik meg a közösségben. A szócsaták győztesei a fekete közösségekben ősidőktől fogva nagyobb megbecsülésnek örvendtek. De a bendzsóval kísért blues-dalokat és a fekete rabszolga-történeteket éppúgy a slam poetry előzményének tekinti.A 20. század elején New Yorkba érkező migránsok a fekete negyed művészeti felvirágzását hozta magával. A korszak dzsessz-zenészei egyre többször használták fel dalaikban fekte költők verseit, amelyeket gyakran a slam poetryhez hasonlóan, kompetitív jelleggel mutatták be. Azzal a különbséggel, hogy nem a szerzemények egymás elleni versengése kapott elsődleges szerepet, hanem a közönség soraiban ülő fehér középosztály felé irányuló bizonyítási vágy. A Los Angeles-i Watts negyedben 1965-ben a fehér rendőrök és a fekete lakosság közötti feszült helyzetre adott válaszként született meg a fekete szerzőket összefogó Watts Writers Workshop. Tagjai „géppuskanyelven ropogtatták” a gettóból hozott társadalomkritikával átitatott verseket. Ebből nőtte ki magát a The Watts Prophets csapata, amely a rap, a spoken word és a dzsesszköltészet eszköztárából merítve szólaltak fel az őket ért igazságtalanságok ellen. Gyukics Gábor szavaival élve: „verbális támadást intéztek a színpadról”. A műfaj előadó és közönség közötti határainak megszüntetésére tett erőfeszítései és társadalmi frusztrációinak könyörtelen kimondása nyomán a punk zenével és mozgalommal is rokonítható.
            A slam poetry tehát egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos.A leírt szöveg mögül ugyanis eltűnnek az arcok, a mimika, a gesztusok, az egész előadó-művészi jelenlét. Mind előadásformájában, mind műfajában nehéz kategorizálni, ami az egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Előadásmódja leginkább a versfelolvasás és a színházi előadás között helyezhető el. Nem versfelolvasás, mert első hallásra is érthető szöveget mondanak, többnyire fejből, színpadi elemekkel tarkítva. Az egyes versek előre megtervezettek, begyakoroltak és az előadók a szavakon kívül egész testüket, sőt akár kellékeket is használnak Viszont színházi előadásnak sem tekinthető teljesen, mert nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra és az előadás részévé válhat. Ezért is áll leginkább a performanszokhoz közel.  Műfaja a rap és a vers kettősségén alapul, viszont egyik műfajba sem sorolható be teljesen. Nem rap, mert nincs alatta zene és nem is szükséges a kötött ütemes lüktetés, de az utca nyelvén szól, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. A vers műfajához a benne lévő  rím, nyelvi alakzatok: hasonlat, metafóra, a nyelvi játékosság és az irónia különböző eszközei kötik.
            Összetettségét bizonyítja az is, hogy művelői különböző műfajokból kiindulva közelítik meg. Ennek alapján különböző típusú slammereket is megkülönböztethetünk: van, aki a rap felől érkezik és abból merít elsősorban.  Aki a „hagyományos költészet” felől közelíti meg a slammet, annak a szövegeiben több a költészeti eszköz, aki a zene felől, annak inkább a dalszöveghez hasonlítanak a slamjei. Vannak, akik az az előadói részére fektetnek komolyabb hangsúlyt és némelyek előadásában a szintén amerikai storytelling és a stand up comedy hagyományai is felfedezhetők.[4] Láthjatjuk, hogy ez egy kötetlen stílus, amelynek lényege, hogy a költészetet minél több emberhez eljuttassa, népszerűsítése.
            Négy típusa létezik[5]: a nyitott slam (open slam), amelyen bárki a közönség elé állhat, a meghívásos slam (invitation slam), amelyen csak meghívott fellépők léphetnek fel, a „theme slam”, amely során a versek egy előre megadott témához igazodnak és a rögtönzött, freestyle slam. A slammerek saját verseiket, műveiket adják elő pár percben, amelyet általában egy előre felállított zsűri értékel, máskor pedig a közönség dönt a továbbjutásukról.
            A slam fontos része tehát az előadás. Egy jól megírt szöveg rosszul előadva sosem olyan hatásos, mint egy gyengébb szöveg jól előadva. Ha egy fellépőnek jól áll a szJnpad, naygobb esélye van a közönség elismerésének kivívására. A slammer feladata tehát, hogy interaktívvá, élményszerűvé tegye előadását. Petrányi Zsolt szerint a ritmus a slammnek csak a váza, kiindulópontja. A műfaj az ettől való elszakadással vált előadó-művészetté.[6] Simon Márton slammer szerint „a slam poetry mindenekfölött előadói műfaj, ez az a fajta vers, ami arra készül, hogy kiállj vele az emberek elé. Ez leginkább olyan, mint a Hyde Parkban a szónokok köve, ahol mindenki azt mond, amit csak akar. És léteznek praktikus fogások meg műfaji sajátságok, nyilván, amikkel érdemes élni, szabályok azonban nincsenek. Legalábbis formai megkötések, egy szál se” [7]
            Szövegeikben a slammerek nem kímélik a politikai kultúrát, a pénz- és az elektronikai cikkek uralta világot, a szélsőségeket, a magyar és a globális gondolkodás egyéb nyavalyáit sem. Ugyanakkor témaként megjelenhetnek a személyes élmények, válságok, bukások és megvilágosodások.Az erdélyi slammer-előadók esetében az előbbi témák mellett gyakoran témaként jelnik meg a gazdasági válság, az autonómiáért és az erdélyi autópályáért harcoló politikusok, a tanügyi rendszer és sanyarú tanársors kérdése, valmint a románból átvett kifejezésekaz erdélyi nyelvhasználatba való beépülésének jelensége. A slam-szövegek kiemelkedő nyelvi jellemzője a hosszú, hömpölygő szövegáradat, a ritmikusság, a belső-külső rímek, a szójátékok, a nyelvi lelemény, a szabadszájúság, a kevert nyelvi regiszter. Nagy szerepet kapnak a szokatlan képzettársítások és az intertextuális utalások mind az irodalmi, mind a populáris kultúra szférájából.
            A slamköltészet befogadó közege, a verbális rivalizálás arénája nem más, mint a közösségi tér. Ezért is nagyon fontos a slammer-előadó és a közönség kapcsolata. Mivel általában szócsatáról, versenyről van szó, a zsűritagok pedig a közönség soraiból kerülnek ki, a slammereknek a közönséggel folytonos kapcsolatot kell fenntartani. Nagyon sokan bevonják előadásukba a közönséget és az egész előadás performansz jelleget ölt.. A közönséget legjobban a jól elhelyezett poénok, a jó rímek lelkesítik, főleg, ha ezek valamilyen aktuális jelenségre vonatkoztak. A szövegek egy része olykor a helyszínen, a közönség füle hallatára keletkezik. De nem ritka az az eset sem, amikor a közönség tagjai is részt vesznek az alkotói folyamatban. Érettebb slamkultúrákban elterjedt hagyománya van az ú.n. „hackelésnek”, a csipkelödő megjegyzések közbevetésének. A közönség ezzel próbálja a versenyzőt kizökkenteni a ritmusból vagy válaszra bírni. A tengerentúli közönség a véleményét is sokkal szívesebben nyilvánítja ki: kifütyülés és lábdobogás mindennapi jelenségnek számít, nem úgy mint a hazai berkekben.
            Az előadók és a közönség közötti kapocs a porondmester, az MC. Fontos, hogy ő maga is slammer legyen, a közösség tagja, hiszen ő felel a dinamikáért, ráhangolja mind a közönséget, mind az előadókat a „versdallam hullámaira”. Aktívan tartja  a közönséget, végig ébren tartja annak figyelmét. Vass Norbert a műfaj beavató papjának,  a kultusz őrének nevezi, aki maga is átélte már a színpadi révületet. A versenyzők bíztatása mellett a felhevült előadók megnyugtatása is az ő feladata. Tudnia kell meddig mehet el egy slammer és mikor kell neki közbelépnie. Az Egyesült Államokban a konferanszié teljes hatalommal bír, akár a zsűri döntését is fölülbírálhatja.[8]
            Vass Norbert a műfaj magyarországi történetét vizsgálja.[9] A műfaj magyarországi előzményeiként említi Ladik Katalin, Szkárosi Endre és mások hangköltészeti kísérleteit, Hofi Géza szoftos-humoros-társadalomkritikus stand up-előadásait, vagy Pajor Tamás zseniális dalszövegeit. A legelső magyarországi slam poetry rendezvény 2006-ban a Műcsarnokban megredezett Budapest slam volt. A rendezvényt egy közvetett slam-tapasztalat ispirálta: Marc Levin: Slam – A szó fegyver című filmje  indította Petrányi Zsoltot, a Műcsarnok igazgatóját előbb a slammelés, majd a slam-szervezés irányába. Célja a slam jegyében szervezni egy estet, ahol költők és rapperek találkoznak egymással. Az irodalmárok kiválasztásával Nagy Gabriellát bízta meg, a rappereket pedig Németh Péter, vagyis MC Zeek hívta a Műcsarnokba. Kísérletként fogták fel az eseményt, amit alighanem azért neveztek „rapperek és költők párbajának”, mert a slam poetryt valahogy körül kellett írni a közönség számára. A nyelvi csatában a rapperek voltak a kihívók és a közönség nagyobbik fele is a hip-hop közegből érkezett. Az esemény a fiatal underground szcénának tehát fontosabbnak bizonyult.
            A következő alkalommal, 2007-ben már nemzetközi kontextusba került a rendezvény, és a dzsessz-zenészek jelenléte még sokoldalúbbá tette. 2006-ban nem hívtak még zenekart, és a játékszabályok sem voltak olyan szigorúak, sőt klasszikus értelemben vett pontozás sem zajlott, még az időlimit átlépését sem szankcionálták. A szervezők arra is rájöttek, hogy érdemes tematizálniuk a szócsatákat.
             A slam poetry magyarországi fejlődésében fontos szerepet játszottak a 2008 óta a Kőlevesben megrendezésre kerülő összejövetelek, amelynek célja, hogy folyamatos és rendszeres lehetőséget biztosítson a slam művelői és kedvelői számára és hogy közösen alakítsák ki a műfaj magyar nyelvű kereteit. Szervezése Mavrák Katalin, Prekopcsák Zoltán, Fiáth Titanilla és Matits István nevéhez köthető. A Kőleves-estek hagyományosan három részből álltak. A tematikus blokkban az előző alkalommal megbeszélt, a következő hónapra házi feladatként feladott témában írt szövegek hangzottak el. Ezt az open mic-szekció követte, ahol témabeli megkötéstől függetlenül bárki elmondhatta a versét, majd az úgynevezett tízszavas versennyel értek véget a találkozók. Utóbbi feltehetően magyar slam-sajátosság, amelynek lényege, hogy a versenyzőknek a közönség által megszavazott tíz szó felhasználásával helyben kell elkészíteniük rövid költeményeiket. A Kőleves estéi később a mai napig használatos Mika Tivadar mulatóba kerültek át. Egy idő után Stráhl Katalin cége és a Kőleves közössége összekapcsolódott. A 2010 márciusában megrendezett második Tilos Slam szervezéséből a két csapat már együtt vette ki a részét
            Fontos tényezőként érdemes még megemlíteni a Tilos Rádió kéthetente jelentkező, Sztrit Noiz című, a slam poetryvel foglalkozó rádióműsorát Chi Korea, a rádió DJ-je szerkesztésében, amely magyarország kisebb városaival, településeivel is megismertette a slam poetry műfaját. A slampoetry.blog.hu eseménylistája 2010-ben hetvenöt rendezvényt regisztrált országszerte, s a rendszeres klubesteken túl a nyári fesztiválszezon programjában is egyre sűrűbben tűntek fel a slammerek. 2010 szeptemberétől indult útjára egy újabb sorozat, az Angyal Gyula szervezte Astoria Slam is.
            Jelenleg talán a legismertebb csoportosulás az Akkezdet Phiai, Süveg Márk (Saiid), az eslő magyar slambajnok és Závada Péter (Újonc), költő közreműködésével. De fontos megemlíteni még  Simon Mártont és Pion Istvánt is, akik a slammelés mellett szintén verseskötet jelntettek meg. Nőknek a műfajba eddig még nem igazán sikerült betörniük. Erdélyi képviselők közül  érdemes megemlíteni Márkus András és Vass Ákos fiatal költők nevét, akik közreműködésével elég gyakran kerülnek megrendezésre slam-estek, valamint a sepsiszentgyötgyi négyesfogatot: Csinta Áron, Kocsis István, Morar Ervin és Müller Henrietta, a bajnokságok gyakori fellépőit. Arról, hogy neki mit jelent a slam, minden művelője mást mond: szabadság, lehetőség az önkifejezésre, vagy arra, hogy változtasson az ember a világon. Sokan már eleve költők, mások nem hisznek abban, hogy költők lehetnének, vagy egyszerűen nem akarnak azok lenni. Kell nekik a közönség és a kimondás varázsa.[10]
            A slam poetry egy modern költészeti stílus, amely nem attól válik egyedivé, hogy keretek közé szorítják, hanem a többi irányzattól való eltérései mutatják meg igazán rendkívüliségét. A műfaj lényege, hogy az utca nyelvén szólalnak meg rímek, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. A beszélt nyelv kultúráját hivatott művelni és ezáltal „élesztgeti a minduntalan halódó verset is”. Ugyanakkor nem titkolt céljai közé tartozik a nyelvi sokszínűség megőrzése és a költészet hétköznapokba való beemelése, népszerűsítése. Závada Péter a slam poetryt hídműfajnak nevezi: „a hip-hop mindenkihez eljut, a költészet pedig szinte senkihez – ezért fontos kapocs. Ráadásul eloszlatja a költőről kialakult mitikus és hibás képet, miszerint egy rezignált, öngyilkosjelölt looser, és hogy csak a madarakkal tud beszélgetni.”[11] Az irodalomkritikusok egy része a slamet „a művészet halálának” nevezi, mások az unalmas „hagyományos” költészettel szemben az igazinak. Mindenesetre a mozgalmat számos nemzetközi irodalmi szervezet támogatja a slammerek és rajongóik száma pedig  egyre csak gyarapszik.
 
 
 
 

2013




 
Bibliográfia
 
1. Vass Norbert, Kis hazai slamtörténet. Avagy a text-tusák kontextusa. Szépirodalmi Figyelő 2012/6 , 36-51.(http://www.szepirodalmifigyelo.hu/pdf/2012/12-6-009_slampoetry-vass.pdf)
2. http://hetek.hu/eletmod/201301/slamesnek_all_a_vilag
3. http://mno.hu/grund/slam-poetry-az-oszinte-kolteszet-1110161
4. http://www.redbull.hu/cs/Satellite/hu_HU/Article/Mi-is-az-a-slam-poetry-021243172584972
5. http://multikult.transindex.ro/?hir=7084
6. http://mno.hu/grund/slam-poetry-az-oszinte-kolteszet-1110161
7. http://www.partyponty.hu/posts/173-akkezdet-phia-nem-ezo-mokus
 
 
 
Jegyzetek

[1]    Vass Norbert, Kis hazai slamtörténet. Avagy a text-tusák kontextusa. Szépirodalmi Figyelő 2012/6, 38.

[2]    http://hetek.hu/eletmod/201301/slamesnek_all_a_vilag

[3]    Vass, 39.

[4]    http://mno.hu/grund/slam-poetry-az-oszinte-kolteszet-1110161

[5]    http://www.redbull.hu/cs/Satellite/hu_HU/Article/Mi-is-az-a-slam-poetry-021243172584972

[6]    Vass, 40.

[7]    http://multikult.transindex.ro/?hir=7084

[8]    Vass, 50.

[9]    Uo., 42-49.

[10]  http://mno.hu/grund/slam-poetry-az-oszinte-kolteszet-1110161

[11]  http://www.partyponty.hu/posts/173-akkezdet-phia-nem-ezo-mokus











​

 

Dávid Anna Júlia
Zoom in, zoom out
Apró kérdésfelvetések nagy kérdéshálózatokhoz

​

            Amikor új műfajokról kezdünk beszélni a harmadik évezred elején, mindenképpen számolnunk kell az internetrobbanás következményeinek, paradigmaváltásainak lenyomataival. Tanulmányok tömkelege elemzi a különböző generációk viszonyulását nemcsak a számítógép- és az internethasználathoz, hanem magában a globális faluban[1] való tájékozódást, berendezkedést is szemügyre veszi.  Bár az interszubjektív valóságunk részévé vált ez a virtuális valóság – Slavoj Žižek kifejezésével: digitális demokrácia – mégis folyamatos kérdéseket fogalmazunk meg ennek a külön-külön érvényesülő működéséről, valamint egybefonódásáról. Az internet, vagy inkább a világháló (world wide web) terjedésének és elérhetőségének jelen paramétereit, illetve ezek jelentőségét nem érzem szükségesnek bővebben tárgyalni. Teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy egy a kibertérben létrejövő vizuális kultúra részévé váltunk azáltal, hogy felhasználói leszünk ennek a térnek – itt természetesen a világháló megváltozott befogadói, használói terekkel bővülő másodgenerációs változatáról, a web 2.0-ról van szó. Egyelőre a horizontok sem látszanak, hiszen nincsenek olyan állandó statikus pontok, melyek stabil viszonyalapot képviselnének a hozzáférés, vizsgálódás számára. Egy állandó mozgásról beszélhetünk egy végtelen, minden pillanatban megújuló térben, amely folyamatosan újradefiniálja önmagát, reagálva a benne felbukkanó és az őt körülvevő világ elemeire. Az Y- generáció mint felhasználó számára is a legelső hatalmas vívmány a kapcsolatteremtésre vonatkozott, ami az üzenetváltást gyorsította fel, ezek az e-mail első variánsai. Majd a keresőprogramok, mint az ask, a google, yahoo, a bing stb. hatalmas információanyag feltöltéséhez és megosztásához segítették hozzá a felhasználókat. Ezzel egyetemben folyamatosan fejlődtek a különböző portálok, a webes enciklopédiák, mint például a Wikipédia, vagy gondolok itt az összes wiki alapú webhelyre. Ez utóbbinak és több más hasonló portálnak érdekessége az önszerveződés, szerkesztését önkéntesekből álló csoport végzi. Egyrészt ott van az a hozzáállás, hogy „szabadon hozzáférek, tehát használom”, másrészt egy már régen körbejárt kérdést kell új szempontból megvizsgálni, a jogosultság, jogdíj, szerzői jog kérdéseit. Ennek piaci, illetve kultúrtörténeti vetületeit részletesebben Bodó Balázs veti fel A szerzői jog kalózai című munkájában. Mindemellett egy másik vonalon érdemes megvizsgálni olyan élettőrténeteket, mint az Aaron Swartz-é vagy Julian Assange-é. Internetes aktivisták, bizonyos értelemben hacktivisták[2] is, akik a közösséget érintő információk ingyenes közzététele érdekében jutottak be adatbázisokba, töltöttek le, majd tettek közzé információkat. Aaron Swartz tragikus élettörténete egy nagyon erős példája lehet ennek a harcnak. Julian Assangne munkássága során többször került a kihallgató székbe. Ő az, aki 2006-ban megalapítja a WikiLeaks-et. Ez egy nonprofit szervezet, ami különböző kormányzati dokumentumokat publikál az interneten, úgy hogy szerkesztőinek biztosítja az anonimitást – természetesen azért, hogy a nyílvánosság elől elfedett, sok esetben kétes állami és államközi ügyleteket átláthatóvá, nyílvánossá tegye. Ezen a ponton nagyon érdekes a Creative Commons nonprofit szervezet élete is, pont amiatt, hogy olyan kérdések merülnek fel az internethasználattal kapcsolatban, mint hogy miként működhetne mint végtelen digitális tér, a tudás szabad és ingyenes hozzáférésének helye, amire a kultúra hagyományos kapitalizálódott formái nem képesek. Foglalkozásuk a Creative Commons-licenszek kibocsátása, lényegében a szerzői szándék és a törvények által biztosított jogok konkretizálására, egyeztetésére vonatkozik, hiszen addig a pontig míg ezek nem rögzítettek az értelmezés lehetősége is sokkal szélesebb skálán mozog. E mögött nagyon komoly munka húzódik meg, a legapróbb részletekig, hiszen saját jelrendszert is ki dolgoztak.
            A Facebook megjelenésével és globális elterjedésével egy újabb szintre lépett a kapcsolatteremtés, kapcsolatfenntartás valamint az információmegosztás formája. Nagyon izgalmas, ahogyan a képek és a szövegek egymáshoz viszonyulnak, megváltoznak olvasói szokásaink. Egyre több információt a lehető legpontosabban, ugyanakkor szűkre szabva osztunk meg az élet minden területéről. Tulajdonképpen képben és/vagy rövidebb szövegben magát a cselekvést, majd a tartózkodási helyet, időpontot rögzítjük, ugyanakkor ezeket értékeljük és azonnali reakciót várunk, legtöbbször kapunk is. Ennek a gigantikus felületetnek olyan melléktermékei alakultak ki, mint az Instagram, a Pinterest és számos hasonló. Az Instagram egy olyan felület, ahol a képmegosztás kerül előtérbe. Ez egy mobiltelefonra telepíthető alkalmazás, tulajdonképpen a közvetlen elérhetőséget célozták meg, és amiben más, mint mondjuk a Facebook, az a kezelőfelület, amit a képek feltöltése során veszünk igénybe. Effektusok, szűrők és egyéb kép – vagy éppen pár perces videófelvétel – számára formálási lehetőséget nyújt, mellyel a legegyszerűbb fotóból is „vitinge alkotást” lehet összehozni. Nagyon érdekes következményei lehetnek ennek a látszatvalóságnak, vagy hogy kevésbé hordozzanak értékítéletet szavaim, ennek a képi újraalkotásnak: például az online világ szó szerinti kivetülésére lett igény azzal, hogy ilyen típusú szűrőkkel (filterekkel) ellátott napszemüvegek kerültek piacra a közelmúltban.[3] Így a pillanatnyi érzékelésünkre is hatással van. Emellett számos módon (talán a felületi weben észre sem vehető) hagyunk magunk után virtuális lábnyomokat, melyek rekonstruálásával nemcsak egy teljesen új emlékezetkultúra kialakulásának vagyunk részesei és alakítói, hanem saját személyünk online leképeződésével is számot kell vetünk. Az emlékezéskultúrának teljesen új kérdéseket kell megfogalmaznia, még a felejtés is átalakul, hiszen bizonyos rögzített mozgások kedv szerint visszakövethetőek, vagy éppen kitörölhetetlenekké válnak. A történelem során sokadszorra ismét átalakul a személyes emlékezet, hasonló kérdések elé állítva az emberiséget, mint amilyeneket az írás feltalálása hozott magával.
            Ami számomra egy nagyon aktuális kérdésként fogalmazódik meg az, hogy mégis hogyan vegyem figyelembe a generációs eltéréseket és az oktatásban, a tudományos munkák közlése, prezentációja, közvetítése, átadása során, illetve az, hogy ennek terébe hogyan lehet artikulálni, beiktatni ezeket az új műfajok által megnyitott tereket. Egy nagyon izgalmas példa a Prezi. A Prezi egy magyar „találmány” abban az értelemben, hogy alapítói Halácsy Páter, Somlai-Fischer Ádám, Árvai Péter Magyarországon álmodták meg és kezdték el ennek kivitelezését. 2008-ban Budapesten szerény alaptőkével indultak egy nyilvánossá tett, de akkor még a nagyközönség számára befejezetlen termékkel. 2009 április 5-től lehet felhasználóként regisztrálni. 2014. április 16-tól magyar nyelven is hozzáférhető.
            Tulajdonképpen mi is a Prezi? A Prezi egy igazi magyar világsikernek számító nem lineáris felépítésű prezentációkészítő szoftver. Internetes szolgáltatás, nem kell a számítógépre feltelepíteni, mindössze felhasználóként regisztrálni. Céljai közül kiemelkedik, hogy alapítói többek közt a PowerPoint piaci hatalmát akarják megtörni, de ami sokkal fontosabb, hogy a lineáris teret bontják meg. Emellett fontos számukra, hogy függetlenek maradhassanak, ami azt jelenti, hogy nem szeretnének a tőzsde részévé válni, és azt sem, hogy valamely versenytársuk felvásárolja. A cég csapata bízik abban, hogy ez meghozza Magyarországnak a várt hírnevet. Budapesten és San Franciscóban közösen dolgozva jelenleg több mint 50 millió felhasználót szolgálnak ki. Jelenleg képzéseket is indítanak, kezdő – haladó – és profi szinteken, hogy aki nem tudja autodidakta módon (a prezin magán és különböző csatornákon elérhető segédanyagokkal, többnyire kisfilmekkel) elsajátítani a kezelési technikákat, annak lehetősége legyen segítséggel. Ezekért a tanfolyamokért többnyire fizetni kell, de oktatási célból már több ingyenes kurzus is működött. A Prezi-felhasználóknak két lehetősége van a regisztráció során, az egyik az, hogy megosztja ötleteit, a bemutatóját, vagyis nyilvánossá teszi, és így ingyenesen hozzáférhet a programhoz. A másik út, ha titkosítani szeretné (főleg különböző vállalatoknál fordul elő) akkor fizetnie kell.
            A TED[4] is befektetett, valójában ők voltak az elsők, akikbe befektettek, és Árvainak 18 perce volt meggyőzni Chris Andersont[5] arról, hogy érdemes. Mindezek után jöttek rá arra, hogy a globálissá váláshoz szükség van arra, hogy az Amerikában is székhelye legyen. Így Árvai 2009-ben kiköltözik San Franciscóba. Ezzel párhuzamosan Budapesten is bővül, fejlődik az iroda. Közös munkanyelv az angol lett, mindkét székhelyen. Budapesten hozzávetőlegesen 26 országból járnak be dolgozni. A székhely terének kialakításán is megmutatkozik az a gondolkodásmód, ami a Prezi elindulását, folytonos fejlődését teszi lehetővé. Igyekeznek kellemes, barátságos légkört teremteni, ennek megfelelően lakni be az iroda terét is, melynek berendezése inkább egy lakásra emlékeztet, mintsem egy átlagos irodára. Bútoraik a kényelemet szolgálják. A munkahelyen tartózkodás ideje sincs korlátozva, hiszen otthonról is lehet dolgozni. Háziállataikat is bevihetik a dolgozók, éppen úgy, ahogyan a családtagjaikat. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az étkezések kulturálisan már rögződött közösségteremtő erejére. Saját kis bisztrójuk van, ahol a dolgozók és hozzátartozóik is ingyen étkezhetnek napi három alkalommal is. Fontos az egészségtudatosság, ez nemcsak az étrenden mutatkozik meg, van például saját jógaoktatójuk. A környezettudatosság is, már maga a program szerkezete is úgy van felépítve, hogy a kiber térben működik, vagyis minden ketyerén, de papíralapú, nyomtatott verziója értelmét veszíti. Ugyanakkor alapelveik közé tartozik a társadalmi szerepvállalás is. Igyekeznek minél több fórumon kinyilvánítani véleményüket, hogy néhány példát említsek: felvonulnak a kisebbségek jogaiért, különböző falvak rászorulói házait újítják fel, illetve segítik munkához az ott megismert embereket (például saját bisztrójukba is alkalmaztak egy nőt, akinek így nemcsak stabil munkahelye lett, hanem lehetősége nyílt mestertől tanulni és elsajátítani az angol nyelvet), mindemellett mentorprogramot is tartanak fenn. A Fehérházzal közösen támogatnak egy amerikai oktatási programot, melyről Obama elnök így nyilatkozik: „A Prezi több mint 100 millió dollár értékű prezentációs terméket biztosít majd a diákoknak abból a célból, hogy fejlesszék készségüket az ábravetítésben és a kreatív kommunikációban”[6]
            A Prezi célja, ahogyan jelmondata is mutatja – „Ideas matter” –, az ötlet, annak megosztása és elmagyarázása. Egy jó prezi összeállításához nagyon fontos a tudatosság. Selyem Zsuzsa egy interjúban a következő meghatározást vázolja fel a preziről: „Olyan kivetített bemutatási lehetőség, ami egy előadás egész szerkezetét egyetlen felületen, egyszerre is meg tudja mutatni. A lépések meg nincsenek egyforma keretekbe kényszerítve, méreteiben, formáiban, színeiben hihetetlen változatosságra képes. És az egyik legizgalmasabb jelenség benne a zoomolás, közel hozván valamit, új dolgok jelennek meg, eltávolítva meg szintén.”[7] Az interjú készítőjével, Kiss Ernő Csongorral arról beszélnek, hogy a Nádas Péter Párhuzamos történetek káoszelvű világában és a Prezi találmányában mi lehet a közös. Rendelkezésre áll egy végtelen tér, melynek belakására majdhogynem nincsenek korlátok, talán „csak” saját felhasználói képességeink végessége. Fontos, hogy az előadó lássa az összképet és azt felépítő részeket is (ahogyan a francia mondás is tartja: „C’ est le ton qui fait la musique” ), ugyanakkor képes legyen felfogni a kapcsolódási pontokat. Ehhez hozzájön a dinamikusság. Ahogy Selyem Zsuzsa az interjúban fogalmaz „a preziben a szerkezet szintén nincs alávetve a zsarnokoskodó időrendnek”[8]. Egy valóban jó prezi készítése a kreativitás mellett gondolkodást és munkát igényel. Hangsúlyozottan fontos látni a globális képet, tudni, hogy mit akar mondani, ebben nagyon hasonló elveket vall a 18 perces TED előadás felépítésével is. És egy nagy innovációja a zoomolás, ami számos dolog kifejezésére nyújt lehetőséget. Hiszen itt van terepe az egymásba szakadó gondolatok érzékeltetésére, arra, hogy előhozza, majd ismét eltakarja a láthatatlant. Ezen a ponton látszik, hogy valójában hogyan is működik a gondolkodás, hogyan érnek egymásba mikro- és makrovilágok. Itt a tartalom és a forma együttesen számít, hasonló esemény (mint ahogyan Gadamer vélekedik az irodalmi műről) azt mondja, ahogyan mondja. Kitágítja a történetmesélést, azzal, hogy bármi beemelődhet, ami segíti azt. YouTube videók, művészeti alkotásokról készült képek, saját elrendezés adta mondanivaló, többlet. Önmaga struktúráját teremti meg. Mindezeket úgy, hogy közben szemelőtt tartja a közösségben való gondolkodás értékét is. Ahogyan a program szerkesztői és fejlesztői együttgondolkodásra vannak beállítódva éppen ennek az elvnek a leképződését érezhetjük a prezi szerkesztések mögött is. Árvai úgy határozza meg a Prezi lényegét, mint „a gondolatok rendszerezésében és a világosabb bemutatásában segít; melyek révén nagy hatást gyakorolhat a közönségére és az Aha-élmény gyorsabb elérését segítheti.”[9] Ezért van rá lehetőség, hogy már saját munkánk szerkesztésébe is bevonjunk társakat a világ bármely szegletéről, egy internetes hozzáférhetőséggel rendelkező eszköz szükségeltetik csupán. A bemutatók is működhetnek online, például Skype és a prezi segítségével. Érdekesség, hogy bár a világ minden részén használják, a koreaiak kimondottan szeretik. Külön kérték, hogy elérhető legyen koreai nyelven is, és azóta is nyomon követhető, hogy nagyon széles körben használják.
            Összefoglalásként Selyem Zsuzsa szavait eleveníteném fel: „A káoszszerkezet vagy a prezi, mivel nem lineáris, nem is ér véget. Lehet, ez az egyetlen garanciánk arra, hogy ne faljon fel mindent a sötétség.”[10]
 

 
 
 
Felhasznált forrásanyagok

Árvai Péter előadása TED [Online]: https://www.youtube.com/watch?v=F-UdZbI3qIA&index=1&list=PL1FCB66033CBE94E9 (2015-05-28)
Friderikusz Sándor műsora [Online]:  https://www.youtube.com/watch?v=1QVlSRyYL6U(2015-05-28)
Friderikusz Sándor műsora [Online]: https://www.youtube.com/watch?v=4lS0TZUL4Ts (2015-05-28)
Google Cultural Institute: How To Use the Site [Online]: https://youtu.be/LzMXbvBsALo (2015-05-29)
Gönye Zoltán: Mi az a TED? [Online]: http://ezabeszed.hu/blog/ted (2015-05-31)
Instagram szűrőkkel ellátott napszemüveg [Online]: https://vimeo.com/94376696 (2015-05-31)
Kiss Ernő Csongor A káoszszerkezet és a prezi - Beszélgetés Selyem Zsuzsa íróval.., Helikon, 2013, [Online]:.http://www.helikon.ro/index.php?m_r=3297 (2015-05-31)
Mi az Instagram? 2012 [Online]: http://facebooktippek.hu/2012/04/10/mi-az-az-instagram/ (2015-05-29)
Ötlettől a milliókig [Online]: https://www.youtube.com/watch?v=BdTwhwMwZ5o (2015-05-28)
Prezi hivatalos honlap [Online]: https://prezi.com/ (2015-05-28) https://prezi.com/about/
Prezi magyarul oldala [Online]:  http://www.prezimagyarul.hu/ (2015-05-28)
Szűcs Zoltán Nagyra nőtt az online faliújság Online figyelő, 2012 [Online]: http://figyelo.hu/cikkek/377433_kepi_fordulat (2015-05-29)
TED hivatalos honlap [Online]: http://www.ted.com/about/our-organization (2015-05-31)
Wikiépia szócikke: [Online]: http://hu.wikipedia.org/wiki/Wikip%C3%A9dia (2015-05-29)



Jegyzetek

[1] Herbert Marshall McLuhan terminusa

[2] A hacktivizmus jeletéséről, és benne Aaron Swartz történetéről bővebben lásd: Peter Ludlow, Mi az a „hacktivista”?, ford. Bedő Heléna. http://ujnautilus.info/mi-az-a-hacktivista (2015-05-31)

[3] https://vimeo.com/94376696 (2015-05-31)

[4]Technology Entertainment Design rövidítéséből született a neve, ami konferenciák globális sorozatát takarja. A The Sapling Foundation non-profit alapítvány áll a hátterében. A konferenciákon, olyan témák kerülnek bemutatásra, melyek kifejezik a szervezők fő jelszavát, vagyis „ideas worth spreading”, tulajdonképpen olyan gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni. A rendezvény különlegessége, hogy az előadók számára csupán 18 perc áll rendelkezésre, hogy átadják az információt, amit szeretnének, ugyanakkor inspirálják a hallgatóikat.

[5] http://en.wikipedia.org/wiki/Chris_Anderson_(entrepreneur) (2015-05-28)

[6] President Obama announces Prezi & Adobe as partners in the ConnectED initiative [Online]: https://youtu.be/gEoJRS_1Cjs (2015-05-31)

[7] Kiss Ernő Csongor, A káoszszerkezet és a prezi - Beszélgetés Selyem Zsuzsa íróval.., Helikon, 2013/9., [Online]:.http://www.helikon.ro/index.php?m_r=3297 (2015-05-28)

[8] Uo.

[9] Árvai Péter, https://prezi.com/about/ (2015-05-31)

[10] Kiss, i.m.









​




​

 

Derzsi Edith
Új műfajok az ezredfordulón:
a blog

​

1. Bevezetés
 
            Dolgozatom témája az ezredforduló új műfajaival kapcsolatos. E műfajok létrejöttét a világháló tette lehetővé, amely egy új színtereként jelentkezett mind a kommunikáció, mind pedig az irodalom számára. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a már meglévő műfajok ezeken a színtereken is felbukkantak, illetve az internet sajátosságainak köszönhetően, és ezeket mintegy kiaknázva, új műfajok is születtek.
            A továbbiakban az internetes kommunikáció néhány jellegzetességét ismertetem, illetve a hozzá kapcsolódó műfajokkal, részletesebben a blog műfajával fogok foglalkozni. Megnézem, hogy az eddigi kutatások a blogoknak milyen műfaji sajátosságaikat rögzítették, milyen definíciókkal szolgálnak, illetve hogy miben látják jelentőségüket. Mindezek mellett a blog műfajához kapcsolódó legfontosabb (szak)terminusokat is összegyűjtöm és megmagyarázom.
 

2. Az internetes kommunikáció és műfajai
 
            Szűts Zoltán (2012) kutatásai alapján megállapítható, hogy az internet egyszerre globális kommunikációs és médiarendszer, a tudás terjesztésének eszköze és a felhasználók közötti kommunikáció csatornája, amely átalakítja tér-, valamint időfelfogásunkat. Az internetes kommunikáció az információt gyorsabban, mégis valós időben képes továbbítani, a tárhely növekedésének köszönhetően pedig nagy mennyiségben és hosszú ideig tudja tárolni azt. A térre, térhasználatra vonatkozóan viszont az figyelhető meg, hogy az internetes kommunikáció legyőzi a fizikai távolságot, hiszen „egy hipertextben a legnagyobb és egyben legkisebb távolság is kattintásnyi, minden objektum, valamennyi számunkra fontos tudás ugyanis klikkelésnyire van egymástól, illetve a virtuális térbe a fizikai világ bármely pontjáról be lehet lépni.” Az internet narratív szerkezete tehát nem lineáris, a linkek szabad mozgást biztosítanak az információk között (Szűts 2012).
            Továbbmenve Szűts azt is kijelenti, hogy az internet lényege azokban a radikális változásokban ragadható meg, amelyek révén az első valódi „many-to-many (tömeg-a-tömeghez) kommunikációs csatornának” tekinthető. Az új paradigma abban nyilvánul meg a leginkább, hogy a hálózaton az adatok nemcsak tárolhatók, hanem kereshetők és másolhatók is, valamint ezzel egy időben a tér bármely pontjáról, több felhasználó által is azonnal elérhetők, az ezt biztosító technológia viszont a korábbiakhoz képest olcsóbb és széles felhasználói réteg számára hozzáférhető (Szűts 2012).
 
            Róka Jolán 2002-es Kommunikációtan című könyvében felsorolt főbb kommunikációs ismérvek alapján Szűts összegzi az internetes kommunikáció legfontosabb elméleti tulajdonságait (Szűts 2012), amelyeket dolgozatom szempontjából jómagam is fontosnak tartok idézni:

1. A technikailag determinált internetes kommunikáció alapvetően mégiscsak társadalmi folyamat, ugyanis az információnak az emberek között megvalósuló szándékos cseréjén alapszik, alapfeltétele az üzenetátadás és az erre adott visszajelzés.
2. Az internetes kommunikáció megosztott jelentést feltételez, bár az online közösségek által használt szimbólumrendszer minden eddiginél egységesebb. Például az emotikonok az online írott beszélgetés során az arckifejezéseket, gesztusokat képesek helyettesíteni, ugyanakkor eltérő nyelvet beszélő felhasználók által is könnyedén megérthetők.
3. Az internetes kommunikáció számos kontextusban létrejöhet. A kommunikáció alapelemeinek viszonya alapján megkülönböztethetünk:
   • interperszonális (e-mail, chat)
   • csoportos (e-mail, hírlevél, chat, fórum, blog, MUD)
   • szervezeti (e-mail, hírlevél, chat, fórum, blog)
   • közéleti (honlap, blog, fórum, online televíziózás)
   • tömegkommunikációs (honlap, blog, fórum, online televíziózás) formákat.
4. Az internetes kommunikációt a transzmisszió és az interakció jellemzi.

            Recepciójuk szempontjából is csoportosíthatjuk az internetes kommunikáció formáit, mégpedig beszélhetünk szinkron és aszinkron műfajokról. A szinkron internetes kommunikáció feltétele, hogy a résztvevők valós időben legyenek jelen a kommunikációs folyamat során. E felfogás alapján a chat szinkron műfajnak felel meg, míg az e-mail, fórumok és honlapok aszinkron internetes kommunikációs műfajok (Szűts 2012).
            Több kutató észrevette, hogy az internet jelentős hatást gyakorol a nyelvre, nyelvhasználatunkra (magyar vonatkozásban lásd például Érsok 2007, Juhász 2010), azonban Háhn Judit (2011) óvatosságra int ezzel kapcsolatban: elismeri, hogy az internetes kommunikáció beszélt és írott nyelvi jegyeket egyaránt hordoz, viszont kihangsúlyozza, hogy több ezek összegénél. Ennek kapcsán David Crystal Language and the Internet című könyvének 2006-os kiadására hivatkozik, aki szerint az elektronikus szövegek, legyen szó közülük bármelyikről, eltérnek más szövegektől, egy harmadik médiumot alkotnak.
            Ugyanakkor az internet nem egyfajta homogén nyelvhasználatnak biztosít keretet, hanem a tőle független kommunikációs helyzetekhez hasonlóan, a különböző internetes szituációk más-más nyelvhasználati sajátosságai válnak fontosakká (Érsok 2007). Érsok is Crystal-ra hivatkozik, aki a már említett könyvében hét internethasználati szituációt különít el. Ezek a következők:
 
1. www (world wide web)
2. e-mail
3. aszinkron chat (fórumok, levelezőlisták)
4. szinkron chat
5. virtuális világok
6. instant messaging
7. blog

            Háhn Judit (2011) Shepherd és Watters nevét említi, akik már 1998-ban megállapították, hogy a világháló, mint új kommunikációs közeg, az ún. kiberműfajok családját keltette életre. Szerintük a kiberműfaj abban különbözik a műfajtól, hogy míg az utóbbi meghatározó jegye a tartalom és a forma, addig az előbbi a „tartalom-forma-funkcionalitás” hármas egységével jellemezhető. Az említett angol kutatók nevéhez fűződik a kiberműfajok rendszerezése is. Két csoportba sorolták az interneten megjelent műfajokat: a). létező, illetve b). újonnan kialakuló műfajok.
            Juhász Valéria tanulmánya (2010) ennek kapcsán arra világít rá, hogy napjainkban is megfigyelhető, hogy az internet új műfajokat teremt, vagy újraformál már meglévő műfajokat, tehát az internetes műfajok születése még ma sem lezárt folyamat, habár az alapelv ugyanaz, mint amit Shepherd és Watters annak idején meghatároztak.
            A továbbiakban a már szóba került internetes műfajok közül a blog műfajával fogok részletesebben foglalkozni. Először a már megjelent kutatásokat fogom felvázolni, majd saját megfigyeléseimre támaszkodva kívánok néhány kiegészítéssel szolgálni e műfajjal kapcsolatban.
 

3. Az internetes blog műfaja
 
            3.1. „Blogtörténelem”
            Czipott Eszter Klára (2011) nyomán kijelenthető, hogy az első internetes blogposzt 1994-ben született meg. Kezdetben a műfajt a naplóírás új, a technikai újításoknak köszönhetően virtualizált változatát weblog néven ismerték, egészen az ezredfordulóig. A kifejezés a kronológiai sorrendben, dátummal ellátott posztok által periodikusan bővített weboldalt takarja, mely az esetek többségében interaktív. A szó rövidebb, ma használt verziója a weblog kifejezés „we blog”-gá (blogolunk) való felbontás által jött létre 1999-ben. 2002-ben már elindult az első, személyes blogok vezetését lehetővé tévő blogszolgáltató, a Blogger. 2007-re a vezetett blogok száma 100 millióra nőtt világszerte, szerzőik, a bloggerek és bloggerinák pedig egy új, 21. századi irodalmi műfaj művelőivé váltak, mely elérhetősége, könnyű kezelhetősége miatt átvette a vezetést a papíralapú naplóktól. A blogolás tömegjelenséggé válásában nagy szerepe volt technikai egyszerűsödésének, melynek köszönhetően ma már egy egyszerű böngészőprogram segítségével bárkiből blogger válhat. Mindennek következményeként viszont mára gyakorlatilag lehetetlenné vált a blogok tartalmi besorolása (Czipott 2011).
            ​Míg korábban csak honlap formájában lehetett saját tartalmakkal jelen lenni a világhálón, ma már a blogok révén amolyan „online hírfolyamokat” tölthet fel bármely felhasználó (Zörgő 2010: 70). Ez annak köszönhető, hogy időközben a blog web 2.0-s (webkettes) szolgáltatássá nőtte ki magát, amelynek lényege, hogy közösségre épül, a felhasználók közösen alakíthatják a tartalmat, illetve megoszthatják az információkat. A szerver gazdája, azaz a blogszolgáltató pedig csak a keretrendszert biztosítja a blogok működéséhez, annak tartalmát, külső megjelenését, elrendezését a blogger alakítja. A blog ebből a szempontból tehát az interaktív webkettes közösségi oldalakhoz hasonlítható, mint amilyen a Facebook, vagy az Iwiw, hiszen felkínálja ugyanazt a közösségi életet, kommunikációs lehetőséget és tartalommegosztást (sharing), mint a többi webkettes internetes szolgáltatás (Czipott 2011).
 
            3.2. Definíciós nehézségek
            A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy a blog az internetes kommunikáció egyik műfaja, amely a kommunikáció alapelemei között fennálló viszony alapján csoportos, szervezeti, közéleti és tömegkommunikációs műfajként jellemezhető (Szűts 2012 hivatkozik Róka Jolán 2002-es művére). A recepció szempontjából aszinkron műfajként jellemezhető (lásd Szűts 2012), ugyanis nem szükséges, hogy a résztvevők valós időben jelen legyenek a kommunikációs folyamat alatt.
            A blog definiálása azonban korántsem merül ki ennyiben, hiszen mint a fentebb megfogalmazott megközelítések is mutatják, a meghatározás mindig annak függvényében történik, hogy épp milyen szempontot kívánunk érvényesíteni.
            A 2005-ben indult Golden Blogon, az új műfaj első megrendezett versengésén egy bloggerlány a következőképpen határozta meg a blogot: „A blog szelep, a blog sziget, a blog játszótér”. Az idézetet leíró Bőgel György (2006) hozzáteszi, hogy a virtuális kommunikáció, a webes média új „sztárműfajának” definiálása egyelőre inkább gondolatkísérleteket eredményez, mintsem lexikai értelemben vett meghatározást.
            Egy használó (felhasználó) tehát úgy határozza meg a blog műfaját, ahogy ő azt funkcionalitásában, alkalmazhatóságában látja. Most viszont nézzük, hogy a kutatók milyen eredményekre jutottak e tekintetben.
            Cameron Marlow például a szociális interakciók felől kísérli meg a blog műfajának definícióját, így ebben a megközelítésben a blogszféra egymáshoz kapcsoltsága, közösségformáló szerepe kerül előtérbe (Juhász 2010). Marlow-n kívül Juhász Valéria több kutatót is megnevez  (például Blood, Kumar), akik a blogok által létrehozott mikroközösségekre helyezik a hangsúlyt, így a blog esszenciáját a blogok linkek általi összekapcsoltságában ragadják meg. E blog-kutatók szerint „a blog fordított időrendben megjelenő dátumozott bejegyzések sora, aminek általában része egy állandó menüsor, ahol profilinformációk (és gyakran a szerző által olvasott más blogok) találhatók”, „leginkább személyes jellegűek, nagyon változatosak, gyakran rendszeres látogatóik vannak, és erősen belefonódnak egy kicsi, de aktív mikroközösség hálózatába” (Juhász 2010). Ezekkel a definíció-próbálkozásokkal az a gond, hogy találunk ellentmondó kutatási eredményeket is arra vonatkozóan, hogy a blog olyan naplózott weboldal lenne, amely más blogokhoz vagy webtartalomhoz linkeken keresztül kapcsolódna. Ez a blogoknak csak egyik altípusára, a filterblogokra jellemző (Juhász 2010).
Mindent összevetve Juhász Valéria saját definíciót is megfogalmaz, amelyben részben az előtte járó kutatásokra is támaszkodik, részben pedig saját meglátását szövi bele. E meghatározás így hangzik: „A blog olyan gyakran módosított weboldalakból áll, ahol a bejegyzések dátumhoz kötöttek, és időben előre vagy visszafelé haladva is szerkeszthetők. Minden más, amit a blog attribútumairól el lehet mondani szoftver- és alkotófüggő jellemző” (Juhász 2010).
 
            3.3. Blogfajták
            Habár fentebb említettük, hogy tematikai diverzitásuk miatt nehéz a blogokat kategóriákba sorolni, Czipott Eszter Klára mégis megpróbálja (2011). Abból indul ki, hogy a blogok írói szabadon választhatnak témát, és így számos blogfajta jött létre: a személyes webnapló mellett kialakult a tematikus blog, az elmélkedő blog, a haverblog, a blogregény, a hírblog, a vállalati blog, a leírásblog is. Mindezekre a szubjektivitás különböző szintje jellemző: élvezhetőségüket a blogger személyes véleménye és közlésmódja adja, s ez választja el őket a hírportáloktól, az interneten elérhető termékleírásoktól, valamint azoktól a blogoktól, amelyek a szubjektivitás kiiktatásával, mindössze a blogforma előnyeit kihasználva tesznek közzé tartalmakat az interneten. A blogforma használata ugyanis nem feltétlenül jár együtt a blogműfajjal. A forma könnyű kezelhetősége, átláthatósága, egyszerűen működő és karbantartható felülete üzleti és reklámcélokra is használható. Ezek a webes oldalak azonban nem webnaplók, mivel hiányzik belőlük a szubjektivitás (Czipott 2011).
            Juhász Valéria is megjegyzi, hogy számos próbálkozás született a blogok kategóriákba rendezése kapcsán, azonban ezek nagyon vegyes eredményeket mutatnak, ugyanis nehezen határozható meg egy fő szempontrendszer. Krishnamurthy a blogokat négy alapvető kategóriába sorolja: személyes jellegű vagy témához kötött, egyéni vagy közösségi típusúak. A The Weblog Review tizennégy tartalom-központú csoportba sorolja őket: felnőtt, animációk, camgirl, számítógép, szórakozás, humor, film, zene, hírek/linkek, személyes, fotó, spanyol/portugál, tini és videojátékok. A magyar wikipedia felosztása: személyes, tematikus, elmélkedő, haverblog, blogregény, hírblog, közös blog, politikai blog, leírásblog, vállalati blog, komplex blog és spamblog. A blog formája szerint Csala megkülönböztet csak szöveges blogot, csak képes blogot, linkgyűjtő blogot, személyeset, e-médiát vagy blog-újságot, társasági blogot, tematikus blogot és ezek egyvelegét (Juhász 2010).
 
            3.4. A blog műfaji jellemzői
            A blogok egyik (és talán legfontosabb) célja, hogy sokan olvassák, hiszen a nyilvánosság számára készül. A blog műfaj formai és tartalmi elemei viszont még alakulóban vannak, ami nemcsak fiatal múltjának, kiforratlanságának köszönhető, hanem a technológia folyamatos megújulásának és a szociális viszonyulások műfajformáló szerepének is (Juhász 2010).
            A blogok egyik fő jellemzője, hogy dátumhoz kötött, viszont fordított időrend érvényesül: a blog elején a legfrissebb bejegyzés található, utána jönnek a régebbiek. Az oldal valamelyik szélső vagy felső menüsorában van egy archívum, a korábbi bejegyzések időponthoz kötött írásai itt tárolódnak. Általában a hozzászólások is ezt a fordított időrendet követik (Juhász 2010). A blogbejegyzések többségére rövid időn (perceken, órákon) belül reagálnak az olvasók: kérdés, hasonló élmény elbeszélése, pozitív és negatív kritika, régi író-olvasó viszonyt fitogtató bizalmas megjegyzés formájában (Kósa 2011).
Bőgel György a blogműfaj következő jellemzőit gyűjti össze (Bőgel 2006):a „blogok” gyakran személyesek, mind stílusukban, mind tartalmukban;

• gyakran frissítik őket;
• újság vagy napló jellegűek;
• egy adott témáról szólnak;
• egyének szerkesztik őket;
• a bejegyzések hiperlinkekkel vannak ellátva;
• a bejegyzések fordított időrendi sorrendben jelennek meg;
• szabad és nyilvános hozzáférést tesznek lehetővé a tartalmakhoz;
• egyfajta archívumként funkcionálnak, amelyek minden korábban írt bejegyzést tartalmaznak, és amelyek meghatározott jogosultságokkal bármikor hozzáférhetőek.

            Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy akárcsak a blog műfajának definiálása kapcsán, a műfaji jellemzők meghatározásakor sem beszélhetünk homogenitásról, jóllehet vannak olyan jellegzetességek, amiket többen is említenek, viszont olyanok is, amelyek egyik szerzőnél előfordulnak, a másik viszont nem tartja relevánsnak azokat. Ennek egyik oka az lehet, hogy a blog műfaji sajátosságai még nincsenek kanonizálva, és ezért nem egyöntetűek a definíciók sem. Egy másik ok pedig – amint már szó volt róla –, az, hogy e műfaj nagy változatosságot mutat, és még ma is folyamatosan változik. Előbb le kell tisztulniuk, rögzülniük a műfaji sajátosságoknak ahhoz, hogy egységes definíció születhessen.
 
            3.5. A blogokhoz kapcsolódó néhány (szak)terminus
            Az alábbiakban összegyűjtöttem a blog műfajával kapcsolatos néhány (szak)kifejezést. Ezek egy részének definícióját megtaláltam az idézett kutatók írásaiban, a többi részüket viszont saját meghatározásomban nyújtom, az alapján értelmezve, hogy milyen kontextusban olvastam azokat.
– blogajánló (blogkereső): egy olyan weboldal, ahol több blog linkgyűjteménye fellelhető. Ezeket általában a blogos szolgáltatók (de megtörténik, hogy maguk a bloggerek) helyezik el ezeken az oldalakon azzal a céllal, hogy minél többen látogassanak el blogjaikra.
– blogbárók: a blogszférában jelen levő kitűnő publiciszták.
– blogbejegyzés (blogposzt): a blogok tartalmi összetevője, ilyen bejegyzésekből jön létre a blog.
– blogger (bloggerina, bloggerlány): a blog írója, szerzője.
– blogkultúra: a blogírással való foglalkozás során kialakult közösség.
– blogolás (blogírás): a blog írásával foglalkozó egyén tevékenységének megnevezése.
– blogroll: blogok hosszú listája, mely a blogoldalak szélén gyakran olvasható (Varnelis 2010: 10). Blogtárként is szokás megnevezni. Ezek gyakran olyan blogokra mutató linkek, amelyeket a blogger maga szívesen olvas (Juhász 2010).
– blogszféra (blogzóna): ezzel a kifejezéssel szoktak utalni az összes blogra egyszerre, általánosságban.
– shoutbox: üzenőfal, ami nem az egyes blogbejegyzésekhez tartozik, hanem az egész oldalhoz. Az olvasók itt beszélhetnek a bloggerrel vagy a többi oldallátogatóval. Ehhez kapcsolható az oldal szerzőjéhez címzett e-mail küldésének lehetősége.
– trackback: olyan jelzések, amelyek arra utalnak, hogy egy blogger kommentárt írt a bloghoz vagy egy másik blogger blogjához (Varnelis 2010: 10)

            Meg kell jegyeznem, hogy e lista korántsem teljes, ugyanis a blog előtag (esetleg utótag) használatával számos új szót lehet alkotni (és alkotnak is), amelyek például a blogok speciális tartalmát jelölik (például gasztroblog, politikai-közéleti blog stb.), vagy csupán egy új összetételként jelentkeznek, amelyek talán még nem terjedtek el az egész blogszférában (ilyennek gondolom a blogsuli, polblog kifejezéseket). A fentiekben én a leggyakrabban használt és legáltalánosabb terminusokat próbáltam kiemelni és megmagyarázni.
 
            3.6. A blogok szerkezeti felépítésének befolyásoltsága
            A legtöbb webszolgáltató által nyújtott sablonok befolyásolják a műfaj strukturális és tartalmi kereteit, és ezek a keretek egyben homogenizálják a weboldalak sokszínűségét is. Terjedőben van azonban az egyéni kialakítású blogok létrehozása is, ezért már egyedi változatokat is fellelhetünk a blogszférában (Juhász 2010).
            Ezzel kapcsolatban jómagam a Blog.hu felhasználási feltételeit olvastam el. Az alábbiakban ebből szeretnék néhány érdekességet kiemelni.
            Eszerint mivel egy közvetítő szolgáltatóról van szó, amely mindenki számára elérhető ingyenes tárhelyet biztosít, nem köteles a felhasználók által feltöltött tartalmak előzetes ellenőrzésére vagy monitorizálására. A felhasználó a szolgáltatást csak saját felelősségére használhatja, felelős azokért a tartalmakért, amik az ő neve alatt kerülnek fel az oldalra, illetve a végrehajtott műveletekért. A jogsértő tartalmakat is a felhasználóknak kell bejelenteni. Továbbá a felhasznál a saját blogjának felületein kívül nem módosíthatja a Blog.hu rendszer megjelenését, működését (Forrás: Blog.hu).
            Amikor egy felhasználó csatlakozni akar ehhez a szolgáltatóhoz, hirdetési modellt kell választania. Ennek kapcsán két lehetőség közül választhat aszerint, hogy hirdetésmentes és a hirdetéses (megosztott felületes) blogot szeretne. Amennyiben a hirdetéses modellt választja csak a  rendszer által erre a célra felajánlott felületeken helyezhet el reklámokat. Nem helyezhet el hirdetéseket például a bejegyzések szövegében, kommentjében, a sablonokban, a nem hirdetés típusú oldaldobozokban. Ezenkívül a szolgáltató fenntartja magának a jogot, hogy nem kereskedelmi célú tartalmi ajánlókat futtasson bármilyen blog szabad hirdetési felületein (Forrás: Blog.hu).
            Ezek alapján tehát nyilvánvalóvá válik, hogy a Blog.hu-hoz hasonló szolgáltatók, mivel tárhelyet biztosítanak a különböző blogoknak, beleszólhatnak annak tartalmába, szerkezetébe, és egyéb jogokat is fenntarthatnak maguknak a blogok megjelenésére vonatkozóan.
 

4. Befejezés

            E kutatás alapján azt a következtetést vonhatom le, hogy a blog egy sokszínű, lehetőségekben gazdag műfaj, amely rengeteg előnnyel rendelkezik: ingyenes, bárki által könnyen hozzáférhető, és ami talán a legfontosabb, hogy helyet és keretet teremt az önkifejezésnek, gondolataink megosztásának. Így biztosítja az emberek közötti kommunikáció létrejöttét, még akkor is ha ez a virtuális térben történik, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy olyan egyének is kommunikáljanak egymással, akik addig sosem találkoztak, és talán nem is fognak, de ugyanabban a témakörben érdekeltek.
            ​Véleményem szerint ebből a szempontból a blogok hasznossága vitathatatlan ténynek bizonyul. A blogírás tehát nemcsak szórakoztató, hanem hasznos időtöltés is.




2013




​
Bibliográfia
 
Czipott Eszter Klára 2011. A 21. század intim műfaja: a blog.
http://www.avorospostakocsi.hu/2011/11/07/a-21-szazadintim-mufaja-a-blog/ (megtekintve 2013. május 29.)
Blog.hu http://blog.hu/blog_policy_20110701.html (megtekintve 2013. május 29.)
Bőgel György 2006. Blogvilág – egy műfaj születése. HVG Könyvek.
http://www.litera.hu/hirek/bogel-gyorgy-blogvilag-%E2%80%93-egy-mufaj-szuletese (megtekintve 2013. június 1.)
Érsok Nikoletta Ágnes 2007. Az internetes kommunikáció műfajai (doktori disszertáció).
http://doktori.btk.elte.hu/lingv/ersoknikoletta/diss.pdf (megtekintve 2013. június 1.)
Háhn Judit 2011. Promóciós műfajok a virtuális térben. Pécsi Tudományegyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola, Pécs.
http://www.gmi.ktk.pte.hu/files/tiny_mce/File/publikaciok/HAHN%20Judit%20Promocios%20mufajok%20a%20virtualis%20terben.pdf (megtekintve 2013. június 3.)
Juhász Valéria 2010. A blog műfaji attribútumai. http://www.juhaszvaleria.hu/a-blog-mufaji-attributumai/ (megtekintve 2013. június 3.)
Kósa Bíborka 2011. Blog/irodalom – a 21. század nagy (torz)szülöttje – Öt kérdés az új létformához. Helikon, 19. sz. http://www.helikon.ro/index.php?m_r=2697 (megtekintve 2013. május 29.)
Szűts Zoltán 2012. Az internetes kommunikáció története és elmélete.
http://www.mediakutato.hu/cikk/2012_01_tavasz/01_internetes_kommunikacio_tortenete (megtekintve 2013. június 1.)
Varnelis, Kazys 2010. A hálózati kultúra jelentése. Korunk, 11. sz. 3–12.
Zörgő Noémi 2010. Közösségi média 2.0. Korunk, 11. sz. 68–74.









​

 

Deák Zsuzsánna
Rap - út az irodalomtól vagy az irodalomból

            Ha a harmadik évezred küszöbén megjelenő új műfajokról esik szó, úgy gondolom elégtelen egyszerűen csak az új irodalmi vagy szövegműfajok megjelenéséről, műfajok szintéziséről vagy a szövegek új médiumainak sajátosságairól beszélni.
            A gyors ütemű technikai fejlődés, a nyilvánosság és a sokszorosíthatóság minden eddiginél dinamikusabb és (felvállalt elfogultsággal mondhatom:) izgalmasabb változásokat hozott. Az új kommunikációs formák, médiumok, például az Internet vagy akár a mobiltelefon hatása az irodalomra vitathatatlan – gondoljunk csak Varró Dániel sms-verseire vagy az úgynevezett blogirodalomhoz tartozó blogregényekre. Bár Kósa Boglárka tipikusan olyan 21. századi elfoglaltságnak nevezi a blogírást amely „csak olyan területeket érint, amelyek valaha valamilyen irodalmi formának minősültek” a blognak mint az irodalom mai létformájának a mibenlétét igencsak kérdőjelesnek tartja.[1] A kontinuumot alátámasztó érvek felsorolása helyett számomra is sokkal izgalmasabbnak tűnik nemcsak az íráshoz kapcsolódó új szokások, pontosabban a szövegalkotás, -létrehozás változásainak felmutatása, hanem azok a folyamatok is, amelyek a szerzői attitűdök, társadalmi szerepek, például a „mainstream” költő lét, életpálya, karrier átalakulását eredményezték.
            Nem egyszerűen arról van tehát szó, hogy új médiumokon keresztül új irodalmi vagy szövegműfajok jelentek és jelennek meg; az Internet esetében, a publikálás és a nyilvánosság elérhetőbb lehetőségeinek köszönhetően létrejönnek az „irodalmiság” új formái, fórumai. Ezek az új formák pedig egyenesen létezésük tényén keresztül, esetenként igényt tartanak arra, hogy újrahasznosítsák, megkérdőjelezzék, átfogalmazzák például a költészetről, művészetről alkotott „hagyományos” fogalmakat.
            Tény persze, hogy a legtöbbet emlegetett, és vélhetően a legnagyobb hatást kifejtő új médium, az Internet Egy korábbi, a 20. század elején elterjedő technikai újítás, a hangrögzítés viszont szintén nagyban hozzájárult a verselés néhány speciális formájának térnyeréséhez, költészetként való fellépéséhez. A hangfelvétel, a rögzíthetőség közvetetten bár, de sokban hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos, korábban orális formában létező zenei műfajok termékeit, például a hip-hop szubkultúra részét képező rapszámokat mint szövegélményt fogadjuk be.
 
            A rap az Egyesült Államok afroamerikai gettóiban forrott ki, eleinte erős lokális jegyekkel bíró zenei műfajjá. Lényegében a hip-hop szubkultúra zenei megnyilvánulása, amelynek „történeti forrása a művészi kisajátítás, ami ma is technikájának lényege, és fő jellemzője esztétikai formájának és üzenetének”:[2]
 

„M'C-k nameg a Dj-k tudták vagy hitték,
Egy jó produkcióhoz a lemezjátszó biztosíték,
Vitték is magukkal és így összeállt a kép,
A rap nomeg a scratc[3]h és hát látványként a break,
Ebből áll a Hip-Hop valamint itt van még a Grafiti,
Négy el nem ismert művészet az életünket lefedi,
Négy dolog négy név,egy dolog mégis egyezik,
Együtt egy nagy stílus és ezt Hip-Hopnak nevezik,”

(Sub Bass Monster: Pörög a fekete lemez – részlet)[4]

 
            Az új dal, felvétel korábbi dalok részleteinek, zenei elemeinek kompilálása révén jön létre. „A szám, amit a DJ egy többtányéros lemezjátszón létrehoz, a rapszövegek zenei hátterét biztosítja. Mindez viszont gyakran arra szolgál, hogy a DJ-nek a samplingelés és a kisajátított zenék szintetizálása során nyújtott utánozhatatlan virtuozitását, valamint a rapper (vagyis az MC) szövegírói és rímelő tehetségét magasztalja.”.[5]
            A rap korai, lokális jellege annak a ténynek volt betudható, hogy több évig jórészt New York city területére korlátozódott, kívül maradt a tömegmédia hálózatán: „Röviden a hip-hop kifejezetten tánczeneként indult, azzal a céllal, hogy mozgás és ne pusztán hallgatás közben fogadják be. Eredetileg csak élő fellépésekre tervezték (baráti körben, iskolákban, közösségi házakban és parkokban rendezett táncpartkira), ahol mindenki csodálhatta a DJ kézügyességét, valamint a rapper személyiségét és improvizációs készségét (…) a rap csupán 1979-ben került először rádióadásba, s az első két lemez is ekkor jelent meg”.[6] Miután a rap helyet talált magának a zenei piacon, kialakult a műfaj egy populárisabb formája (ide szokták sorolni a gangsta rappereket), amelynek művelése, a vagyonszerzés, a gettóból, szegnységből való kitörés egy fomáját jelentette.
            Ezzel párhuzamosan kialakult a populáris műfajjal szembehelyezkedő „underground”, progresszív zenei vonulat is, amelynek „intellektuálisabb” művelői szembefordultak a piacorientált zenetermeléssel. Ők azok, akik elutasítják az olcsó, közhelyes és lebutító rapszámokat. Elsősorban ezek a rapperek, lyricistok azok, akik szövegeikben költőként, verselőként, esetenként filozófusként határozzák meg magukat.

Példaként itt van mindjárt KRS-One dalszövege:
„When I speak like this
Knowledge Reigns Supreme, hip-hop philosopher”


vagy Jeru The Damaja, Come Clean című számának részlete:
„Don't provoke the wrath of this rhyme inventor”

​
és Chino XL egyik száma:
„Yo, the love of words is deep in my veins
Must be to silence my pain, I am the Wordsmith (I am the Wordsmith*)


            A rap költészethez közelítő gesztusai ezt a zenei műfajt végső soron olyan orális irodalmi műfajként kívánja meghatározni, művelni és működtetni, „amely sajátos módon az írásbeliség korában találja meg létjogosultságát”.[7] A műfaj progresszív, underground képviselői „egy olyan, élő költészeti hagyományt képviselnek, amely a közönséget mindenekelőtt versélményhez juttatja (túl a hangos, ütemes zenére történő tömeges bólogatás bódító zsigeri élményén). A közönség számottevő része fejből ismeri, és messzemenőkig díjazza kedvenc előadói szövegeit, miközben ritkán méltatja azok énekhangját vagy énektudását”.[8] Hallgatott versélményről van tehát szó, amely nem csendes, magányos olvasás révén jön létre, hanem közös, élő fellépés esetén közönség előtti közös recitálás formájában. A szöveg természetes létközege tehát a zenei alap, élő előadásban az előadó(k) és a hallgató(k) mozgása, hangja, a színpadkép, és (ha van) maga a klip is – a (rap)szövegélmény ezek által valósul meg.
            A rap és irodalom/költészet kapcsolatát két alapvetően különböző paradigma szerint szokták meghatározni, elbeszélni.
            Az első ilyen paradigma a hip-hop kultúra felöl, a rapszövegek orális létmódjából indul ki. A rappet mint orális irodalmi műfajt a szóbeli előadói kultúra keretében „a zene és kántálás nélküli, és főleg nem előadott, hanem leírt vers alig pár száz éves találmányával”[9], a könyv, egyáltalán az írott szöveg individualizáló olvasásélményével állítja szembe. Ilyen értelemben olyan (irodalmi?) szövegekkel vállal közösséget, amelyeknek természetes létmódja a recitálás, kántálás, éneklés: „Eszünkbe jutnak a wales-i bárdok, a Beowulf óangol költő-előadója, a scop, vagy az afrikai orális hagyományok hordozója, a griot (ejtsd: grió) (…) és visszagondolunk arra, hogy a Kalevala szövegeit ugyanúgy énekelték-kántálták, mint az Odüsszeiát vagy a Beowulfot, már egy kicsit könnyebb dolgunk van”.[10] Az ezekkel a szövegekkel való közösségvállalás egyik érdekes kísérlete volt például a TÁP színház 2009-es előadása, melyben az általuk kevert zenére rappelték el az Odüsszeiát.[11]
            E narratíva kontinuumában a könyv és egyáltalán az írott szöveg afféle közjáték, „a rapper (…) eleve olyan szöveget próbál létrehozni, amely előadásra alkalmas. Ennek fontos következményei vannak: ha a tényleges előadás közben más, az alkalomhoz illő ötlet jut eszébe, változtat -- hiszen az előadás és az élő költészet a fontos, nem a szöveg, az Urtext szentsége. Az orális kultúrákban valójában nem is beszélhetünk egyszer s mindenkorra rögzített szövegről, Urtextről. Az Interneten fellelhető átiratok (transcript; lyrics) pontatlansága, hevenyészettsége és hiányossága jól mutatja ezt”.[12]
            Mindezt kiválóan szemlélteti, hogy az első magyar szövegkönyves lemez Akkezdet címmel egész későn, 2004-ben jelent meg. Az sem mellékes, hogy a lemez készítői, Süveg Márk (Said), és a bölcsész végzettségű Závada Péter (Újonc) híresek zárkózottságukról, már ami a kereskedelmi média-szereplést illeti, ettől függetlenül viszont részt vettek a legmeghatározóbb budapesti és nemzetközi underground hip-hop partysorozatokon, slam poetry versenyeken stb. A kortárs irodalom felé való elmozdulásukat remekül tükrözi az, hogy a velük készült interjúkat, verseiket a Jelenkor, az Irodalmi Jelen, a Holmi és a Litera irodalmi portál közli.
            ​A rap és irodalom/költészet kapcsolatát tárgyaló másik paradigma az előbbivel ellentétes irányban a kortárs költészet, tágabb értelemben pedig a posztmodern világlátás felöl mozdul el a rap mint nem hivatalos (irodalmi) műfaj, alkotásmód, világlátás felé. Ennek az iránynak az egyik nagyon izgalmas példája Richard Shusterman korábban már hivatkozott tanulmánya,[13] ami a posztmodern és rap esztétikájának közös pontjait felmutatva igyekszik legitimizálni a rap műfaját mint művészetet.
            Az első pontban a tényt, hogy „a rap a műalkotás bálványozott integritásával dacolva megkérdôjelezi annak monumentalitásáról, univerzalitásáról és állandóságáról kialakult hagyományos elképzelést”[14] párhuzamba állítja a dewey-i üzenettel, miszerint a művészet lényege szerint sokkal inkább folyamat, mintsem lezárt produktum. Ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet arra, hogy „a rap a műalkotás idôbeliségét és ideiglenességét hangsúlyozza: nem csupán a dekonstruktív kisajátítás, hanem önnön temporalitásának a szövegekben való explicit tematizálása révén is”, mindezt úgy, hogy kiemeli: „a rap posztmodern esztétikája szerint azonban a műalkotásokat nem teszi esztétikailag értéktelenné gyors elavulásuk”. [15] A modernizmussal szembeforduló posztmodern aktusként értékeli a rap lokális érdeklődését, érdekeltségét is, a modernizmus internacionális stílusának posztmodern összeomlását szemléltető példaként kezeli. Richard Shusterman ebbe az érvrendszere építi be továbbá a rap popzenét újrahasznosító, néhol ironikus-kritikus modorát, a folyamatos médiakritikát, a fogyasztói kultúra és társadalom kikezdését is.
            Ez utóbbira számos példát találunk Akkezdet Phiai Hisz sztori (Kis kece) című számában is,[16] ahol a szöveg szoros ritmusban váltogatja a mitológiai, a történeti és a jelenre vonatkozó utalásokat a pátosztól a banálisig ugrálva:
 
„Tapasztaltam, mi Aphrodité valódi bája
Norbinak[17] vagyok a ledobott kalóriája
Nem a Való Villából[18] jöttem a való világra
Voltam -- és még leszek -- önmagam paródiája
 
Vegetáriánusnak egy szendvics, ami sonkás
Voltam napnál fűtő és Medúzánál[19] fodrász
Áldás és oltás…”

Továbbá:

Sztálin parancsára százszor ordítottam: kaputt[20]
Trójában a falónak  valóban én nyitottam kaput
Játszottam Casanovát megbabonázó szüzet
és 68-ban[21] én csináltam először meg a tüzet
 
Én találtam ki, hogy a katonák, az üzlet,
és én voltam az oka annak, hogy Dániában bűz lett[22]
Leonardo kezében én voltam a tartás[23]
Tatárokkal együtt toltuk a tartár mártást
 
​
            A fenti rapszám hatását, élményszerűségét viszont nem egyszerűen a nyelvi játékoknak, az utalásoknak köszönheti, hanem annak, ahogyan a zenei alap, a Kis kece lányom népdal ritmushoz igazodik, simul a szöveg ritmusa. Ehhez igazodnak a klipben slow motion bemutatott breakdance részek, amelyek a klip elején közelképben mutatják a gravitációval való küzdelem mozgássorait: a földhöz csapódó, a földnek feszülő, pörgő testeket. A 11 versszak filozófiai tatalmát éppen a zenei háttér emeli ki a sorból: az instrumentális zenei alapon a következő szakaszt lehet hallani:

„Maradunk mindig mozgásban, mint minden
mint az élet, mind Egy - mindegy milyen szinten,
nincs fizika, nincs idő -igazából nincs semmi sem


            Az utolsó sorban ér össze a klipben bemutatott mozdulatsor és a szöveg: a kép két széléről érkező figura egyazon időben lassított szaltóba lendül. A lebegés pillanatában pedig:
csak én vagyok és Te, lendülünk a semmiben”
 
            ​Mindez kiválóan szemlélteti, ahogy egyetlen számon belül együtt működik és hat a zene, a szöveg, a tánc és az öltözet. Úgy gondolom, hogy a médiumok nyelvezetének ilyen sokszínű együttmozdulása milyen nehéz is egy rapszöveg hagyományos értelemben vett versként, irodalmi alkotásként való kezelése.




 
Primér „szövegek”:
Akkezdet Phiai: Hisz sztori (Kis Kece)
            http://www.youtube.com/watch?v=w9wlj9M0cH4
Sub Bass Monster: Pörög a fekete lemez
            http://www.youtube.com/watch?v=RegCihQ5q3M
TÁP színház: Odüsszeisz:
http://www.youtube.com/watch?v=lwu9_sxz9Gs
KRS-One: Are you ready for this?
http://www.youtube.com/watch?v=o1TcxpatRJ8
Jeru The Damaja: Come Clean
http://www.youtube.com/watch?v=2B5dOCSBBEI
Chino XL: Wordsmith:
http://www.youtube.com/watch?v=TM6itMg9nGg
(utolsó leolvasás dátuma: 2012. június 13.)
 


Felhasznált források:
 
Kósa Bíborka: Blog/irodalom – a 21. század nagy (torz)szülöttje – Öt kérdés az új létformához, In. Helikon, XXII. évfolyam 2011. 19. (585.) szám – október 10.
http://www.helikon.ro/index.php?m_r=2697
(utolsó leolvasás dátuma: 2012. június 13.)
 

Richard Shusterman: A rap művészete. In. Irodalom Visszavág: IV16 (Új folyam/16 - 2003 ŐSZ) http://www.fau.edu/humanitieschair/pdf/Hugarian_translation_of_the_fine_art_of_rap_article_iv.htm)
(utolsó leolvasás dátuma: 2012. június 13.)
 

Magyar nyelv, magyar szó – Beszélgetés az Akkezdet Phiai tagjaival, Újonccal (Závada Péterrel) és Saiddal (Süveg Márkkal) http://www.irodalmijelen.hu/node/6978
(utolsó leolvasás dátuma: 2012. június 13.)
 

Rapnyelv.hu:

Akkezdet Phiai: Kis Kece:
http://rapnyelv.freeblog.hu/archives/2009/04/28/Akkezdet_Phiai_Sad_Kiskece/
Költészet
http://rapnyelv.freeblog.hu/archives/2008/02/08/kolteszet/
Oralitás
http://rapnyelv.freeblog.hu/archives/2008/01/26/oralitas/
(utolsó leolvasás dátuma: 2012. június 13.)
 


Jegyzetek

[1] Kósa Bíborka: Blog/irodalom – a 21. század nagy (torz)szülöttje – Öt kérdés az új létformához, In. Helikon, XXII. évfolyam 2011. 19. (585.) szám – október 10.
http://www.helikon.ro/index.php?m_r=2697

[2] Richard Shusterman: A rap művészete. In. Irodalom Visszavág: IV16 (Új folyam/16 - 2003 ŐSZ) http://www.fau.edu/humanitieschair/pdf/Hugarian_translation_of_the_fine_art_of_rap_article_iv.htm)

[3] A lemezek keverésének alaptechnikáinak egyike: van a „scratch mixing” (amikor az egyik lemezről bizonyos hangokat rákevernek a másikra, amelyik már szintén szól), a „punch phrasing” (a DJ előre vagy visszafelé mozgatja a tűt egy adott zenei szekvenciához, hogy erőteljes ütős effektekkel gazdagítsa a másik lemez hangzását) és az egyszerű scratchelés, azaz a lemez gyors és vad elôre-hátra húzogatása, amely sajátos hangot eredményez.
Forrás:  Shusterman, i. m.
 http://www.fau.edu/humanitieschair/pdf/Hugarian_translation_of_the_fine_art_of_rap_article_iv.htm

[4] Forrás: http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/2210/sub-bass-monster/porog-a-fekete-lemez-zeneszoveg.html
és: http://www.youtube.com/watch?v=RegCihQ5q3M

[5] Shusterman, i. m.
http://www.fau.edu/humanitieschair/pdf/Hugarian_translation_of_the_fine_art_of_rap_article_iv.htm

[6]Megjegyzés: a zenei alappal ellentétben a szöveg esetében kulcsfontosságú az eredetiség, a hitelesség
Shusterman, i. m. http://www.fau.edu/humanitieschair/pdf/Hugarian_translation_of_the_fine_art_of_rap_article_iv.htm

[7] Rapnyelv.hu: Oralitás
 http://rapnyelv.freeblog.hu/archives/2008/01/26/oralitas/

[8] Rapnyelv.hu: Költészet
http://rapnyelv.freeblog.hu/archives/2008/02/08/kolteszet/

[9] Rapnyelv.hu: Költészet
http://rapnyelv.freeblog.hu/archives/2008/02/08/kolteszet/

[10] Rapnyelv.hu: Oralitás
 http://rapnyelv.freeblog.hu/archives/2008/01/26/oralitas/

[11] Az Odüsszeisz c. előadás intrója: http://www.youtube.com/watch?v=lwu9_sxz9Gs

[12] Rapnyelv.hu: Oralitás
 http://rapnyelv.freeblog.hu/archives/2008/01/26/oralitas/

[13] Shusterman, i. m. http://www.fau.edu/humanitieschair/pdf/Hugarian_translation_of_the_fine_art_of_rap_article_iv.htm

[14] Shusterman, i. m. http://www.fau.edu/humanitieschair/pdf/Hugarian_translation_of_the_fine_art_of_rap_article_iv.htm

[15] Shusterman, i. m. http://www.fau.edu/humanitieschair/pdf/Hugarian_translation_of_the_fine_art_of_rap_article_iv.htm

[16] Akkezdet Phiai: Hisz sztori: http://www.youtube.com/watch?v=w9wlj9M0cH4

[17] Utalás Schobert Norbert aerobic- és fogyókúra-gurura.

[18] Utalás a Való Világ című valóságshow helyszínére.

[19] A gorgó néven is ismert mitológiai lény, amelynek minden hajszála egy-egy kígyó

[20] Francia eredetű német szó; jelentése: összetört, széttört, tönkrement, kimerült.

[21] Utalás a párizsi diáklázadásokról, illetve a többek közt magyar katonai részvétellel eltaposott prágai tavaszról híres 1968-as évre.

[22] Utalás Shakespeare Hamlet című drámájára.

[23] Biztos ecsetkezelés.

 

2

 

Derzsi Piroska
Új műfajok a harmadik évezred elején
A csetműfajok 
​

            Dolgozatomban a 21. század egyik legelterjedtebb  internetes kommunikációs műfajáról, a csetműfajról szeretnék részletesen írni. Sajnos ez a magánéleti műfaj egyre népszerűbb, főleg  a fiatalok körében, aminek hatása érzékelhető úgy az oktatásban, mint a mindennapi életben is. Lassan minden érdeklődésüket ez a műfaj keríti be és inkább csetelnek, minthogy kimenjenek egyet beszélgetni, sétálni együtt. A személyes kapcsolatok egyre inkább ennek a műfajnak az áldozatai.

​
A csetnyelv jellemzői
​
            Csetelés alatt mindenféle írásban történő internetes kommunikációt értünk. A cset szó az angol nyelvből került át a magyarba, ’számítógépes hálózaton keresztüli írásbeli üzenetküldés’ jelentésben.[1]
            Az elektronikus kommunikációba beletartoznak a különböző csevegések, a csetelés,[2] az elektronikus levélváltás, az ímélezés,[3] a telefonos szöveges üzenetek,  más szóval az sms-ek,[4] és a közösségi oldalakon írott hozzászólások.  A 2004-ben alaklult Facebook (fészbuk) a világ egyik legnagyobb ismeretségi hálózata, ezért ezen az oldalon rengeteg beszélgetésnek, csetelésnek lehetünk tanúi. Sajnos ezen az oldalon divattá vált már megosztani a magánügyeket is, tehát ha szórakozni akarunk embertársainkon, elég fellépni erre az oldalra.
            Ezek  a kommunikációk írásban történnek, mégis beszédszerűek, mert jellemző rájuk az itt és most élménye. A kijelentesékre rögtön érkeznek a válaszok (legtöbb esetben), olyan mintha szóban történne a beszélgetés. Ezt a köztes kommunikációs műfajt a nyelvészeti szakirodalom írott beszélt nyelvnek nevezi.[5]
            Ha nyelvi szempontból vizsgáljuk a szókészletet, eléggé elkeserítő eredményt találunk. Nagyon egyszerű és minimális mondatok jellemzik, nem figyelve a helyesírásra és a helyes megfogalmazásra sem. Nagy szintű az igénytelenség, gazdaságosságra való törekvés. Éppen ezért fő jellemvonásként a rövidítéseket lehet megemlíteni, amiket elég nehéz megérteni, ha valaki nem jártas ezekben a műfajokban. Az a lényeg, hogy a társ minél kevesebb szóból megértse a lényeget. Ékezeteket szinte minden esetben mellőznek a használók és elég gyakori a hosszú mássalhangzók kiiktatása is, ami már az iskolában óriási probléma. Mivel egyre gyakrabban használják ezeket a műfajokat, már tudatalatt is automatikusan úgy írnak,mint ahogyan megszokták. Elég egy felmérőt megnézni és elkeseredünk, mikor meglátjuk, hogy alig van ékezet, ritka a hosszú mássalhangzók használata és ahol egyszer lehet a szavak le vannak egyszerűsítve (pl. Vagyok helyett vok). Szerintem ez a legsúlyosabb következménye az egésznek, hogy nagyon kihat az oktatás terére. A gyerekek már annyira el vannak lustulva, hogy sok esetben nem írják ki a teljes nevüket sem a lapra, hanem csak a keresztnevet, vagy becenevet. Szóbeli kifejezőképességük is tükrözi ezt, nem elég gazdag a szókincsük, ami nem is csoda, hiszen ezeknél a műfajoknál nem szükséges a gazdag szókincs. Ha valahol meg kell szólalni, keresik a szavakat, nem képesek elmondani egy értelmes szöveget maguktól.
            Egyik legszembetűnőbb tömörítő eljárás, mikor  az x hangértékével helyettesítik a ksz, gsz és sz betűket: pl. lefexem ’lefekszem’, haraxik ’haragszik’, lex ’lesz’, stb. Szándékuk a rövidítés mellett egyfajta viccelődés is lehet, vagy akár puszta ironizálás azokkal szemben, akik ezt mindig így használják.
Másik érdekes  módszer a számjegyek betűértékben való használata. A tömörségre törekvés érdekében a számok bevonásával olyan sajátos újszerű szóalakokat hoznak létre, mint például az 1aránt ’egyaránt’, a mind1, m1 ’mindegy ’ vagy a jó8 ’jó éjt’.[6]
A számok mellett nagy előszeretettel használnak más matematikai jeleket, mint például a + jelet a ’meg’ igekötő jelölésére: fogd+ ’fogd meg’. Vagy akad példa ezek kombinációjára is: +1ezünk ’megegyezünk’.
            Újszerű szóalkotási módokat találnak ki és alkalmaznak, aminek következtében új szóalakok jelennek meg. Egyik az újítási tendenciák közül az, hogy újabb keletű idegen szavak magyar átiratát kezdik el használni az internetes kommunikációs műfajokban. Például a sooper ’szuper’ szó esetén az angol nyelv fonetikájának azon jellemzőjére alapoz a használója, hogy az angolban a két o hang hosszú u-ként ejtendő. Ugyanígy az @CJ ’Kolozsváron’[7] alak több jelenséget is ötvöz: az első részben egy az angol nyelvből származó @ rövidítést használja, amely az angol at ’-nál, -nél, -kor’ prepozíciót jelöli, majd a város és megye román nevének rövidítését bevonva közli, hogy Kolozsváron van.
            Ezek az új szavak tükrözik egyrészt a használók kreatívitását is, hiszen azért ezeket is ki kell találni és ehhez szükséges a jó képzelőerő. A csoport tagjai tisztában vannak a szóalak  jelentésével,  míg egy kivülálló csupán betűsorokat vagy számára értelmetlennek tűnő szavakat lát, amik össze is tartják a csoportot, mert ők mindannyian tudják mit miért használnak.
Ha valamit ki akarnak hangsúlyozni vagy az összes betűt naggyal írják, vagy pedig egy másik lehetőség a betű halmozása, ezzel fejezve ki érzelmeiket. Ezek az eljárások akárhol történhetnek a szövegen belül, attól függ mit akarnak hangsúlyozni.
Pl. Ha valami unalmas nagyon, akkor ez nagyjából úgy néznek ki, hogy:
“jaaajjj, én úúúúúgy unoooooom!!!”
            A Kent State University  kutatói, dr. Pamela Takayoshi és dr. Christina Haas szerint az internetes csevegés nem  helytelen nyelvtanhasználatot vagy hibák tömkelegét jelenti, hanem a formális angol nyelv egy külön változata, amely sajátos nyelvi eszközökkel rendelkezik. A két kutatónő egyetemi hallgatók csetszövegeit vizsgálta, olyan jellemzőket keresve, amelyek eltértek a standard írott angoltól. Arra a következtetésre jutottak, hogy a nemstandard írott nyelvi tulajdonságok a csevegés nyelvének szokványos jellemzői. Az azonnali üzenetküldés nyelve informális, explicit, játékos, egyszerre rövidített és kifejtett, a forma helyett a jelentés és a tartalom helyett a társas kapcsolatok a hangsúlyosabbak.
            Angolból átvett rövidítések, kifejezések sokaságával van tele egy ilyen beszélgetés, aki nem járatos az internetes beszélgetések világában, szinte nem is érti. Az emotikonok szerepe is megnőtt, sokszor mondatok, szavak helyett csak egy mosolygós vagy szomorú arcot írnak a fiatalok. Ez mind a felgyorsult világ következménye, hiszen azért alakult ez így, hogy meggyorsítsa a kommunikációt.
A felsorolt  társalgási műfajokban a szöveg mellett egyre nagyobb szerepet töltenek be az előbb említett emotikonok, vagy kepi jelek. Ezek a képi jelek nyomtatott írásjelek olyan sorozatai, amely oldalnézetből egy emberi arcot formálnak, és általában valamilyen érzelmet fejeznek ki: pl. mosoly :) :-) :D, a kacagás :)))), az ölelés >:D<, a szomorúság :(, a sírás, könnycsepp :'( :-" és a sóhajtás :-<.
            A szakirodalom mosolykódnak nevezi ezeket a szimbólumokat, és azt mondja: a mosolykód általános, nyelvtől és kultúrkörtől függetlenül értelmezhető ikonikus jel, amely az emberi arcvonásokat, (illetva az azokhoz kapcsolodó emocionális hátteret) probálja felidézni.[8] Az ilyen prozódiai és paralingvisztikai elemek használatának célja a metakommunikáció pótlása és az érzelmek kifejezése.
Azt mondhatjuk, hogy az interneten a hangulatjelek azért terjedtek el, és azért használatosak széles körben, hogy pótolják a szemtől szembe történő beszélgetés során az arckifejezéseket, gesztusokat, amelyek nélkül a mondanivaló néha félreérthető lehetne. Ezek a hangulatjelölő írásjelek tulajdonképpen kiegészítik, kiszínezik az írott szövegeket.
            Elterjedtségük miatt kijelenthetjük, hogy ezek a vizuális elemek az írott internetes kommunikációs környezetben legalább olyan fontos szerepet töltenek be, mint maga az írott szövegkorpusz.
            Ebben a jórészt fiatalok által gyakorolt internetes kommunikációban már-már természetes a szlengszavak nagy arányban való jelentkezése. Akárcsak a játékos, kreatív nyelvhasználat, társas szerepe révén a szlengszókincs is a összetartozásukat jelzi.
Ezen szlengszavak egy részét tulajdonképpen ők maguk hozzák létre különböző módszerekkel. Erre a szóképzés változatos formái szolgálnak, leggyakoribb és legelterjedtebb mégis a kicsinyítőképzős alakok használata, amelyek legtöbbször valamilyen becézés eredményeként jönnek létre: édi (édes), ari (aranyos), csini (csinos), normi (normális), naci (nadrág), sapi (sapka), stb. Jellemző az internetes szlengre is, hogy ugyanannak a szónak több hasonló rövid, játékos alakváltozata is használatos.  Az angol nyelvből származó ok ’rendben’ szónak is rengeteg alakváltozata ismeretes: oki, oky, okés, oksa, okszi, oxi, okxi, okok, stb.
            Ugyanakkor, valamilyen szinten szlengszavaknak számítanak azok az angolból átvett szavak is, amelyeket tulajdonképpen a beszélők szlengesítenek: rájátszanak a kiejtésükre, a jelentésükre vagy magyar toldalékkal látják el őket. Ilyenek például a az angol to share ’megosztani’ igéből képzett, közösségi oldalakon gyakran használt serel igealak, vagy a különböző szintén csetes szituációban használt angol rövidítések, mint például a brb (be right back ’azonnal visszajövök’).
            ​Az internetes kommunikációban mint láttuk, sok a folyamatban lévő szerkezetet és formát egyaránt érintő egyszerűsödési tendencia, ez lehet az oka annak, hogy ezekben a virtuális kommunikációs műfajokban észlelhető egyfajta eltávolodás az úgynevezett hagyományos írásbeliségtől, ami leginkább a leírt szövegek vázlatszerűségében nyilvánul meg.
            A technika fejlődésével egyre nagyobb teret hódító internetes kommunikációs szokások új szövegtípusok és új kommunikációs műfajok megjelenését tették lehetővé. Az ilyen internetes írott beszélt nyelvi szövegek fokozatosan módosulnak, így a netes írásbeli kommunikáció műfajai napról napra színesebbé, gazdagabbá válnak. Ezért úgy gondolom, hogy nem elegendő ezek mentett változatait vizsgálni, hiszen e műfajok legfőbb jellemzője a dinamika, a változékonyság, az interaktivitás. Úgy vélem, hogy ezeket a műfajokat használva, a digitális világ részévé válva kutathatjuk leghatásosabban.
            Érdekes továbbkutatási lehetőség lenne a szöveg mellett megjelenő vizuális és auditív információhordozók és a szöveg kapcsolatának vizsgálata, vagy az, hogy ezek a  médiumok milyen hatással vannak olvasási, szövegalkotási szokásainkra.
Talán valóban új nyelv ez, de a mai kor gyermekei megértik, tenni ellene pedig nem lehet semmit. Sajnos el kell fogadni, kell tudni élni vele és talán cask annyit tehetünk, hogy a gyerekeket megpróbáljuk rábeszélni, hogy kevesebb időt szánjanak ezekre a műfajokra és értékeljék a gazdag magyar nyelvet. Ez bizonyára hatástalan lesz, lassan már az első osztályos gyerekek is telefonnal járkálnak és üzeneteket írnak egymásnak. Szüneteken inkább nem mennek le az udvarra, mert éppen írogatnak egymásnak és fel sem merül bennük az, mi lenne ha találkoznának, és szemtől szembe beszélnének. A személyes találkozások lassan kimennek divatból és átveszik helyüket ezek az új műfajok
 
           



2013




​ 
Felhasznált szakirodalom
​

• BALÁZS Géza 2011: Sms-nyelv és – folklór. Budapest: Magyar Szemiotikai társaság.

 

• BÓDI Zoltán 2004: A világháló nyelve. Internetezők és internetes nyelvhasználat a magyar társadalomban. Budapest: Gondolat Kiadó.

 

• BÓDI Zoltán: A szóbeliség kifejeződése az internetes kommunikációban. http://www.infonia.hu/digitalis_folyoirat/2004_1/2004_1_bodi_zoltan.pdf

 

• Nyelv és Tudomány: http://m.nyest.hu
  • Direkt helytelenül? A csetelés és az akadémiai helyesírás

 

• TASNÁDINÉ Rónaky Edit – Muráth Péter: A szleng NETovábbja. (http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/ronaky/netszleng.htm)

Jegyzetek

[1] Az angol chat  ’csevegés, csevej’ szó mindenféle könnyed, baráti társalgásra vonatkozik.

[2] A különböző csetszobák látogatása mára már kevésbé kedvelt elfoglaltság. Nálunk legelterjedtebb csetezési forma a Yahoo Messenger üzenetküldő alkalmazás.

[3] Az angol e-mail ’elektronikus levél’ szóból.

[4] Az angol Short Message Service rövidítése ’rövid üzenet szolgáltató’.

[5] BÓDI 2004: 35.

[6] A nyolcas számjegy angol eight ’nyolc’ megnevezésére való rájátszás.

[7] Ejtése: et kluzs. Jelentése: ’Kolozsváron’.

[8] BÓDI: 30.











​

 

Dósa Brigitta- Emőke
A facebook mint új műfaj a harmadik évezred elején:
előnye és hátránya

​

            Dolgozatomban annak a témának a körüljárását igyekszem kifejteni, amely a harmadik évezred virtuális valóságát, azaz annak a ténynek a fennállást érinti, hogy a tömegmédia beleolvad az internetbe. E tény lehetséges megvalósulása minden bizonnyal gondolkodás elé állítja nem csupán ezt a generációt, hanem a harmadik évezred további, jövőbeli generációit is.
E témával kapcsolatban úgy vélem, nem lehet egyértelmű tényállás mellett helyet foglalni, hiszen, ha visszatekintünk arra, hogy milyen század áll mögöttünk, akkor nagy valószínűséggel amellett érvelünk, hogy teljes lehetetlenség az, hogy az eddig felállított műfaji struktúrát megbonthassa egy világhálós kommunikációs és egyéb lehetőségekre alkalmas „eszköz”, mint a skype. chat, facebook stb. Ám, ha nem naivan tekintünk ennek megvalósulására, hanem szembenézünk azzal, hogy milyen század áll előttünk, akkor, ha nem boldog lélekkel is, de elképzelhetőnek tartom azt, hogy akár egyik, akár másik internetes kommunikációs oldal műfajként funkcionáljon. Az emellett való érvelés nem követel nagy erőfeszítést, hiszen, ha csupán abból a megállapításból indulok ki, hogy a 20. század az elektronikus média megjelenésével kezdődött, akkor nyilván ennek továbbfejlődése, sőt egyre inkább magának teret hódító ereje tapasztalható. Ezt igazolja az a tény is, hogy az elmúlt évszázadokra visszatekintve komoly változásokat követhetünk nyomon szokásainkban, cselekedeteinkben, életmódunkban. Ennek egyik alapvető példájaként említhető az 1960-as években született generáció, amely teljesen beleolvadt ebbe a világhálós rendszerbe, és mi sem példázza ezt jobban, mint a körülöttünk élő szubjektumok életstílusa. Feltűnően sok időt tölt egyedül a mai társadalom, egyre inkább individualizálódik, ám ez korántsem jelenti azt, hogy nem vágyik társasági életre. Ez a társasági élet azonban egyre inkább elfordul a konkrét értelemben vett társasági élettől, hiszen legtöbb alkalommal nem fizikai, hanem virtuális légkörben történik. Felgyorsult lépésekben előre haladó változásoknak lehetünk tehát részesei az internetes „kultúra” elterjedésének köszönhetően. A kultúra fogalom használata most még talán túl erős, ám teljeses bizonnyal elképzelhetőnek tartom a világhálós történések kulturális működését.
            Mindennek alapos körüljárásához a facebookot mint elterjedt és mindennapjainknak már állandó velejáróját, annak lehetőségeit, előnyeit, illetve hátrányait vázolom a következőkben. E téma kiválasztásához a napi rendszerességgel körülvevő gyerekek segítettek hozzá. Azt tapasztalom ugyanis, hogy szinte szó szerint értendően reggel ezzel kelnek, este ezzel fekszenek. Tehát életüknek teljes részévé, velejárójává vált. Úgy gondolom, nem lenne ezzel probléma abban az esetben, ha egy ilyen oldalt nem csupán szabadidős, szórakozós programként használnának. Ám nyomban itt föltevődik a kérdés, hogy, ha nem erre a célra, akkor mire használhatnák, hiszen, példának okáért egy 4-5 éves kisgyerek, hogy a legkisebbet említsem, semmi egyébre nem tudja fölhasználni, mint szórakozásra. Ennek okát azonban nem csupán a gyerekeknél kell keresni, hiszen ők sodródnak az árral, a fölhasználó kitalálójának, meg ez éppen kézenfekvő, hiszen közkedveltté vált oldala.  Az oldal „elődjeként” említhető a hi5, melynek éppen ilyen nagy népszerűsége volt még ezelőtt 10 évvel, mint a facebooknak. Mára már nyoma sincs, törlődött a világhálóról.
            Ezen elgondolkodva döbbenten teszem föl magamnak a kérdést: lehetséges, hogy az ilyen föl- föl bukkanó és letűnő kommunikációs oldalak a jövőben irodalmi műfajként funkcionáljanak? Úgy gondolom, ha a rohamos fejlődést követem, akkor méltán állítható ennek megvalósulása. Visszatérvén a hi5 és facebook kapcsolatára, az előző mivel nem szolgált annyi lehetőséggel, mint az utóbbi, éppen ezért, az ezt kiváltó ok könnyen hozzávezethetett egy újabb olyan oldal létrehozására, mely szinte minden vágyát kielégíti az egyénnek. Helyettesíti a telefont, a levelet, a térképhasználatot, az állapotmegosztást, a fizikailag elképzelhető tárgyalásra, megbeszélésre alkalmas helyet, az áruházakban való vásárlást. Gyakorlatilag a számítógép előtt ülő személynek lehetősége van arra, hogy néhány billentyűvel maga elé szervezze életszükségleteit. Nyilván a fenti állításokkal nem a facebook lehetséges előnyeire szeretnék rácáfolni, hiszen számomra is egyértelmű, hogy bizonyos esetekben igencsak hasznos kommunikációs oldal. Elsősorban bérmenetesen működik az internetcsomagon belül, megannyi lehetőséget fölkínál: különböző csoportok, alkalmazások létrehozására alkalmas, nyomon követhetőek rajta a legfrissebb események, a hírfolyam, a hírek. Lehetőséget ad arra, hogy rég nem látott ismerőseinket megtaláljuk, kapcsolatba kerüljünk velük. A kapcsolat mint olyan kommunikációt föltételez két vagy több személy között, és ennek a kommunikációnak többféle megvalósulását teszi lehetővé a facebook. Példának okáért gondolok itt a chat ablakokra, a kommentekre, a lájkolásra, az önálló vélemények kifejtésére, amelyek valamennyien a facebook adta lehetőségek példányai.  E lehetőségek is könnyen kibillenhetnek pozitív irányulásukból, hiszen például egy nem nyilvánosság elé tartozó hozzászólással bárkit könnyen meg lehet sérteni.
            A facebookon megosztott gondolatok legnagyobb része nézetem szerint informális szövegekből áll, melyek között találhatunk ugyan idézetet, verset, stb., ám nem ezekkel, hanem ezekről kommunikálunk egymással. Ennek értelmében, úgy gondolom, a facebookot nem csupán egyetlen műfajként lehetne definiálni, hanem műfajcsoportként. Olyanszerű struktúrában tudnám elképzelni, mint például a dalt, melynek több típusát különböztetjük meg. Egyértelműen  facebook mint lehetséges műfajcsoport részeit egy hálózatszerű rendszerben tudnám elképzelni, melyeket kapcsolódási pontok kötnek össze.
Ennek tudatos megállapítása azonban úgy vélem nem olyan egyszerű, hiszen, ha műfajról beszélünk, akkor említést kell tennünk a műnemről is, ugyanis, mint tudjuk minden műfaj, valamilyen műnemhez tartozik. A facebook tehát, mint lehetséges műfajcsoport, úgy vélem új műnemet is követel magának, hiszen az általunk ismert három nagy műnem kategóriába erőltetett lenne beilleszteni.     Ennek létrejötte azonban még a jövő titka, ám nem kételkedem afelől, hogy ez a titok, nagyon hamar felszínre tör.
            A facebook műfajként való behatárolása, elképzelése számomra lehetetlennek annak bírálása nélkül, hiszen a vélemények, felhasználók azok, amelyek ennek kialakulásához hozzávezethetnek. Ennek alátámasztásául több, világhálón talált véleményt vetettem össze az enyémmel, melynek eredményeképpen arra a következtetésre jutottam, hogy az elhangzott, olvasott véleményeket egy skálán lehetne ábrázolni, melynek van két egymástól távol álló és egy köztes pólusa. Szemléltetésképpen alkalmasnak vélek megemlíteni néhányat ezek közül.
A legtöbb negatív vélemény a következő témák megbeszélésében hangzott el: beszólások, kör- posztok, magánbeszélgetés üzenőfalon, felhasználó típusok, ismeretlen ismerősök, facebook- google kapcsolata, like oldal szösszenetek, alkalmazás- idézet, dislike és társai, taggelt képek, mániákus köszönők, like- oldalak stb. A fölsoroltak negatív bírálata közül említek meg egyet- kettőt, hogy látható legyen, hogyan vélekednek bizonyos esetekben a felhasználók.

„Vannak ezek a mániákus köszönők!
Jó reggelt mindenkinek! 
Szép álmokat, megyek aludni!
S kit érdekel? Oké, a reggeli kávémat én is netezgetés, facebookozás közben nyomom le, néha írok is ki valamit reggel, ha olyanom van. De nem olyat, hogy Jó reggelt! És főleg nem rendszeresen. Az ilyen felhasználók szoktak instant-delete-et kapni. Vagy mégsem, mert hát mindenkinek lehetnek hibái.“:)

„Alkalmazásból kért Napi Idézetek? Falra mászok tőlük!!! Persze, tegyen ki valaki egy jó idézetet, ha tud, belebotlik, talál. De hogy szimplán csak annyit tegyen, hogy rábök egy gombra, és már ki is nyomta, az szintén igénytelenség. Persze tudom hogy le lehet ezeket tiltani, de most nem erről van szó. Komolyan van igény ilyenekre? Ennyire készen kell adni mindent az embereknek?”
​
            A negatív véleményeket követően említek meg egy pozitív véleményt, mely igen jól mutatja a két póluson elhelyezkedő végleteket: „Talán nem ártott volna ezt a blogot egy ilyen jellegű bejegyzéssel kezdeni.
Szóval...
A blog NEM a facebook fikázásáról szól. Én magam is aktívan, nap mint nap használom, postolgatok, kommentelgetek, képeket nézegetek/töltök fel, jegyzeteket osztok meg, stb.
Ez a blog arról szól, amit tapasztalok. Szerintem én egy átlag, normális felhasználó vagyok, nem az életem a FB, ettől függetlenül sokat lógok rajta, mikor épp ráérek. Hasznos dolognak tartom, sok érdekes (és érdektelen) információ kiderül olyan ismerőseinkről, akiket ritkán látunk, vagy tényleg csak ismerős. Sok érdekes linket, cikket olvastam el azért, mert valaki kiposztolta, sok vicces, jó hangulatú bulifotót is láttam már.”
            E néhány szövegrész úgy vélem, tartalmazza, és ugyanakkor meghatározta mindazt, amilyen vélemények hozzásegítenek a facebook mint esetleges műfaj kialakulásához. Ez azonban még úgy vélem, alapos utánajárást vesz igénybe, hiszen határozottan sem amellett nem lehet érvelni, hogy a facebooknak esélye sincs új, a harmadik évezred műfajává válni, sem amellett, hogy igenis, a facebook új műfajt fog teremti a jövő generációja számára.
 
 
 


2015




 
Fölhasznált oldalak

Vélemények facebookról
http://facsebuk.blog.hu/
Svennik Hoyer: Média a harmadik évezred küszöbén
http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_04_tel/02_media_a_harmadik_evezred_kuszoben








​





​

 

Fekete Ágota
Műfajok a harmadik évezredben,
a Láncvilág blogregény mint a szerző–olvasó–szöveg közötti
​interakciók átértelmezője 

​

            Dolgozatomban egy a harmadik évezred elején megjelenő irodalmi műfajjal, a blogregénnyel, annak meghatározása körüli kérdésfelvetésekkel, valamint a művészetek között való elhelyezésével kívánok foglalkozni. E témamegjelölés már önmagában néhány magyarázatot kíván, tudniillik ahhoz, hogy a továbbiakban egy átfogó képet alkothassak erről az irányzatról, szükségesnek tartom néhány fogalom tisztázását. Miután tisztáztam a műfaj és a műfaj körüli kérdésfelvetéseket, a Láncvilág című blogregényt szeretném elemezni, mint egy jellegzetesen harmadik évezred elején megjelenő műfajt, rávilágítva azon jellegzetességekre, mechanizmusokra, amely által megmutatkozik ennek a műfajnak a működőképessége. Nem kívánok elmerülni a szakirodalmak elméleteibe, csupán annyiban, amennyiben a tisztázásra szánt fogalmak magyarázatában kellő segítséget nyújtanak. Elemzésem teljes mértékben szubjektív, kérdéseket kívánok megfogalmazni, véleményt nyilvánítani, egy olyan önreflexív elemzést létrehozni, amely közelebb visz a szöveg valódi megtapasztalásához. A blogregény alapvető jellemzője, hogy szakít az eddigi hagyományokkal, amely az alkotó és az olvasó viszonyát illeti, az olvasót bevonja az alkotás folyamatába, ez által az alkotás maga válik magává a művé, az olvasó, az író és a szöveg közötti interakció egy másfajta megközelítése jön létre.
            Számtalanszor elhangzanak a tömegmédia elterjedéséről, annak pozitív és negatív hozadékairól szóló kijelentések. Ezeket nem kívánom e dolgozatban bőven kifejteni, viszont úgy gondolom, hogy magát a tömegmédiával, az internettel megjelenő változást tényként kell kezelnünk. Ha nagyvonalakban, gondolatban végigpörgetjük a történelem eseményeit (nyilván nem vagyunk erre képesek, de elegendő lesz néhány olyan nagyszabású mozzanatra gondolni, mint például a könyvnyomtatás elterjedése, a reformáció, a 48-as forradalmak, ipari forradalom, két világháború, hidegháború stb.) láthatjuk, hogy minden változás elindít egy újabb változássorozatot, láncreakciót, amely az élet minden területén változáshoz vezet. A tömegmédia fokozatos térnyerése is változáshoz vezetett. Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy milyen csatornái lesznek, ebben a megváltozott helyzetben magának a kultúrának, a művészeteknek? Ebben a témában is számtalan apokaliptikus, a kultúra eltűnését veszélyeztető és fenyegető elmélet él. Svennik Hoyer norvég médiakutató Média a hamadik évezred küszöbén című írásában pontos választ ad, sikerül eloszlatni a sokakban élő dilemmát. Állítása szerint, a publikációk hagyományos csatornája megváltozik, a kommunikációs technológia nem számolja fel a kultúra közelségét, mint a társadalmi létezés kulcstényezőjét, noha teljesen átértékeli a társadalmi interakciókat.[1] A tömegmédia, az internet térhódításának következtében, eredményeként, vagy megoldásaként jött létre a blogregény. A blogregény egy a weben kialakuló irodalmi próza. Legfontosabb eleme a kialakulás maga. Egy irodalmi műfaj, tehát egy művészeti alkotás (művészeti alkotásként való felfogására és ennek problematikájára, megközelítésére a későbbiekben még részletesebben kitérek). Feltételez egy folyamatos interakciót az író és az olvasó között, aktív párbeszédben születik író és olvasó között, az olvasó betekint az alkotás folyamatába, hozzászólásokat írhat, aktív részese a folyamatnak, folyamatos interakcióban van a szöveggel. Első olvasatra a meghatározás értelmében a blogregény műfaja nagyon formabontó, a hagyományokat felrúgó, újító irányzatnak tűnik. Viszont Gadamer Az „eminens” szöveg igazsága című tanulmányának több pontján is kiemeli az olvasó-szöveg-szerző közötti interakció meglétének igazságát. Gadamer többek között azt állítja, hogy a képződményt az olvasás során mi magunk építjük fel, ettől lesz teljes a szöveg.[2] Ha figyelembe vesszük, hogy a blogregény olvasói fórumozhatnak, hozzászólásokat írhatnak, vagy akár maguk szerkeszthetik tovább a szöveget, ez által megteremtik az értelmezést és önértelmezést, akkor mondhatjuk, hogy a blogregény működőképessége igenis a gadameri felfogáson alapul. Ha tovább haladunk ezen a gondolatmeneten Roland Barthes már 1996-ban felhívta a figyelmet az olvasóra, „aki egybegyűjti a nyomokat, amelyekből az írás összeáll”.[3] Stanley Fish szerint az olvasó nem feltárja, hanem megteremti a szöveg struktúráját, értelmezése által.[4] Láthatjuk, hogy a fenti irodalomelméleti kérdések igen közel állnak magának a blogregénynek a műfajához, hiszen a blogregény olvasója igen közel áll a Kamarás István által használt „mindenható olvasó” megjelenési formájához.[5]
            A fentiekben megpróbáltam körbejárni a tömegmédia elterjedése által megjelenő harmadik évezredes műfaj, a blogregény kérdéskörét, összefüggésbe hozva néhány olyan irodalomelméleti kérdéssel, amelyek új nézőpontból világíthatják meg a műfaj felfogását. A továbbiakban a Lánchíd című blogregényt szeretném elemezni, figyelve a szöveg és olvasó kapcsolatára, a szerző és szöveg kapcsolatára, a mű témájának meghatározására, szereplőkre, szereplők közötti viszonyokra, helyszínekre, tér- és időszerkezetre. Elemzésem alapja a megfigyelés, olvasás, értelmezés és önértelmezés, ennek alapján kívánom megragadni a szöveget.
            Témáját tekintve a regény egy tudományos- fantasztikus regény a társadalom születéséről, erős társadalomkritikával megfűszerezve. Utólagos információgyűjtésem eredménye, hogy a regény szerzője W. Szabó Péter erdélyi sci-fi író. Érdekes tény, hogy a regény újraértelmezi a mű és szerző közötti viszonyt, hiszen amint már említettem, a regény szerzőjének kiléte a blogból nem derül ki. A blog első bejegyzése magának a blogregény műfajnak a meghatározása. A szerző egy megszólítással kezd, melynek értelmében felkéri az olvasót, hogy amennyiben most jár itt először, kezdje el olvasni a regényt, majd fórumozzon. Ezt tanácsként fogalmazza meg, személyes hangon, majd meghatározza, hogy mi is az a blogregény, egy weben kialakuló széppróza. A legfontosabb eleme a kialakulás maga, valamint a folyamatos frissítés. A blogregény, vagy e-regény élvezetéhez állítása alapján, hozzátartozik a folyamatos interakció, az olvasó folyamatos és aktív részese az alkotásnak. Az irodalom passzív diszkurzusának alternatíváját kínálja a blogregény. Továbbá már az előszóként is felfogható bevezetésben a szerző megjelöli a regény témáját, egy fantasztikus, sci-fi regény a társadalom születéséről. A kasztrált fiú és a kalózlány története egy olyan helyszínen, ahol hiányzik az emberi civilizáció. A mű paradoxona, hogy egy olyan térben, bolygón játszódik a regény, ahol hiányzik maga az internet, és ennek következtében brutális kegyetlenségek történnek. A szerző nem titkolja, hogy a regény célja, hogy társadalomkritikává váljon. Időszerű kérdéseket fogalmaz meg a társadalmi csoportok megalakulásának problematikájáról, a vallások kialakulásáról, férfi és női szerepekről, férfi és női kapcsolatokról.[6] Ahhoz, hogy közelebb megértsük a blogregény műfaját, fontosnak tartom megvizsgálni azokat a kérdéseket, amelyeket az olvasók a fórumozók feltesznek a szerzőnek. Elsősorban a sajtó által feltett kérdéseket szeretném közelebbről megvizsgálni. Hat kérdést fogalmaz meg a sajtó, ezek a következők: Ingyenes a blogregény? Mi a blogregény? Mi a linkajánló szerepe? Mi a web 3.0-ás könyvjelzés? Mi egy tweet? Milyen sci-fi oldalakat ajánlasz? Mindegyik kérdés után a szerző általi pontos válaszokat láthatjuk. Érdekesnek találtam a linkajánló szerepének magyarázatában, azoknak a linkeknek a válogatását, amelyekre kattintva mulatós zenék, vagy egy csontkovács oldala jelenik meg. A blogregeny.com nagyon élesen rámutat azokra jelenségekre, amelyek az internet mechanizmusát mutatják meg, magának a hálózatszerűségnek a jelenségét. Feltehetjük a kérdést, hogy hogyan tud működni az irodalom ebben a hálózatban? Hol tud magának utat törni az internet komplex csatornáján, és milyen célközönséget tud megcélozni? A blogregény műfaját ebben az értelemben felfoghatjuk úgy is, mint egy olyan harmadik évezredes irodalmi műfajt, amely a legmegfelelőbb formában, illeszkedve az internet adta lehetőségeknek tör utat magának, egy ma már mindenki számára elérhető csatornán. A kérdések vizsgálatakor egy következő szempont, amely igen pontosan rámutat ennek a műfajnak a fogyaszthatóságára, az a blognak a díjmentessége. Nyilván ez által nagyon sok emberhez eljut, és természetesként fogjuk fel, hiszen az interneten található információk nagy százalékához viszonylag ingyen jutunk hozzá. Természetesen nem kerülhető meg ez által magának a szerzői jognak a kérdése sem. A további kérdéseket a Láncvilág témájával és műfajával kapcsolatosak, illetve a harmadik kérdéscsomag a blogregény informatikai hátteréhez kapcsolódik, többek között a blogregény biztonságáról is érdeklődik. A feltett kérdések pontos válaszokat és magyarázatokat adnak a blogregény működési, szerkezetei mechanizmusáról, ezért tartottam fontosnak kicsit közelebbről megvizsgálni őket.
            A továbbiakban a Láncvilág című blogregényt szeretném elemezni a már fentebb megfogalmazott szempontok alapján. Már a címben megjelenő lánc motívum a megkötözöttség, megláncolás, szabadságvesztés asszociációit idézi meg az olvasóban. Talán utalhat magának az internet hálózatának láncszerűségére, amely látszólag a szabadság érzetét kelti, viszont nagyon kötött, az egymáshoz kapcsolódó linkek sorozata annak ellenére, hogy szabadon engedélyt ad a különböző oldalak megtekintéséhez, egyben leköt, odaláncol. Gondoljunk csak a különböző közösségi oldalakra, a facebookra, órákig képes odaláncolni a felhasználót a gép elé, vagy ha figyelembe vesszük okostelefonjainkat, szinte hozzájuk vagyunk láncolva nap mint nap. A regény főszereplője egy tizenéves kasztrált fiú Ilárion, aki együtt hajózik Télemakhosszal egy főpappal. A fiú eltervezi, hogy megöli a papot, mivel már nem volt rá szüksége, és régóta készül erre a lépésre. A sors fintora, hogy utólag kiderül, a fiút rokoni szálak fűzték Télemakhoszhoz, a későbbiekben kiderül, hogy a fia. A regény nagyon tudatosan felidézi (erre a nevek használata is rájátszik) a görög mitológiából ismert eseményeket és szereplőket. Azonban paradox módon ezeket kijátszodja, felcseréli. Gondoljunk csak Télemakhosz történetére a görög mitológiából, aki Ithakába visszaérkezve, egy kondás házában találkozik egy koldussal, akiről kiderül, hogy az apja. A regény helyszíne viszont nem engedi, hogy az olvasó túl sokáig elmélázzon, és a számára ismerős neveket különböző mitológiai alakokkal összekösse. A regény helyszíne valahol a világűr halványszürkéje, remekül illeszkedik a már a szerző által, egy blogbejegyzésben megjelölt témával. Viszont a sci-fi regényen túl a szerző nem titkolja, hogy egy erős társadalomkritikai szándéka is volt az írással. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szociológus példája, aki egyáltalán nem ismeri az embereket, vagy a világ tudósairól tett megállapítás, miszerint ők mind hasznavehetetlen humánerőforrások. Kiderül, hogy a Láncvilág egy bolygó, amelyet az emberiség vett birtokba, ebben a kontextusban többször használja a projekt kifejezést, amely véleményem szerint szintén a mai társadalom projektorientáltságának divatjaként is lehet értelmezni. Kiderül, hogy a Láncvilág bolygón mindenre van egy tudományos szakszó, szakkifejezés, de az is kiderül, hogy csakhamar a hatalmas tudományosság tönkretette a bolygót. Talán a legnagyobb hátránya ennek a bolygónak, hogy nincs hozzákapcsolva egyetlen csillagrendszerhez sem, tehát nem része az internetnek. A szöveg teljesen megbontja az ok- okozatiság kapcsolatát, olykor tesz egy kijelentést, majd a legnagyobb egyszerűséggel ebből a kijelentésből levon egy következtetést, minden logikai, értelmi kapcsolat nélkül. A szöveg fordulópontja a kalóztámadás, amelynek vezetője Godiva egy zsíros, csöpögős hajú, mosdatlan és ápolatlan leány. Godiva anyja egy XXIII. századi prostituált volt, aki azzal, hogy megszülte Godivát négy különböző szerzői jogi törvényt sértett meg. Amint már fentebb is kitértem rá, az internet térhódításának köszönhetően a szerzői jog körüli kérdés igen fontos probléma vált napjainkban, gondoljunk csak az internetes kalózkodásra. Láthatjuk, hogy a regény több ponton kitér a társadalmi mechanizmusok problematikáira, beleértve a szerzői jogi kérdést is. Az Exordium vége mondhatni megteremti a keretes szerkezetet, hiszen az első részben Ilárion vörös palástja kerül előtérbe, de a szöveg végén ez a vörös palást sárvörössé változik. A Láncvilág második részének címe Ezékiel, négy fejezetből áll, helyszíne a Láncvilág bolygó. A főszereplők a mocsárban találkoznak Tiarannal, aki megígéri nekik, hogy elviszi őket Ezékiel palotájába. Az út hosszú és különféle események követik egymást, kezdve a megmérgezett falusiaktól, a Tiaran körüli rejtelmes eseményekig. A regény második részének végén a szerző megjegyzi, hogy ez a regény legújabb fejezete és még távolról sincs kész, a szerző felkéri az olvasót, hogy lehetősége szerint az Ezékiel könyvének fóruma linken folytassa tovább a történetet saját elképzelései szerint. A szerző megjegyzését olvasva elgondolkozunk a következő két fejezet szöveg és szerző viszonya felől. Itt érhető tetten a blogregény azon jellegzetessége, amely a szerző és olvasó folyamatos interakcióját, valamint a szerző és saját szövege közötti kapcsolatot, a szerzőség körüli kérdésfelvetések sorozatát igazolja.
            Dolgozatom célja rávilágítani egy olyan harmadik évezredes műfaj működésének jellegzetességeire, amely mintegy válaszként is felfogható arra a kérdésre, hogy hogyan tud a művészet, az irodalom utat törni magának, hogyan tudja a legmegfelelőbben hasznosítani a tömegmédia által biztosított csatornákat, megteremtve ez által egy olyan olvasóközönséget, amely folyamatos interakcióba él a szöveggel. Az interaktív olvasó szerepe egy olyan folyamatos értelmezés és önértelmezés, amely által hozzájárulhat a szöveg folyamatos fejlődéséhez, változásához. Az internet térhódítása nem csak a szerző–szöveg–olvasó hármasát értelmezi újra, hanem a szövegek közötti intertextuális kapcsolatokat is. Egy az utóbbi időben megjelent és az egyik legnagyobb közösségi oldalon, a facebookon terjedő verslavinának nevezett jelenségre figyelhettek fel a felhasználók. Szabó T. Anna kortárs költőnő és Lackfi János kortárs költő között kezdődött, majd válaszképpen további kortárs költők is megírták véleményüket a megjelölt témában. A versek a negyven éves férfiak és nők élettapasztalatait, léthelyzetét tematizálják, olykor ironikus hangvételben. Ezek a versek az adott költők facebook-oldalán jelennek meg, így azonnal láthatóvá, olvashatóvá válnak a követők, ismerősök számára. A versek szinte azonnal eljutnak mindenkihez, lehetőséget teremtve az azonnali értelmezésre, továbbgondolásra, válaszmegfogalmazásra. A verslavina jelenségét megfigyelve láthatjuk, hogy miképpen írja fölül, értelmezi újra egy új médium az intertextualitás megvalósulási formáit. Mind a blogpróza, mint a verslavina mint új műfaj új lehetőséget teremt a szerző- olvasó- szöveg hármasának kapcsolatában interaktivitása által.
             
 
 
 
 
2017 
 
 
 
  
 
Hivatkozott szakirodalom
 
GADAMER Hans-Georg: Az „eminens” szöveg igazsága. Online: http://hunlit.lett.ubbcluj.ro/data/felveteli/Gadamer_Az%20eminens_szoveg_es_igazsaga.pdf(2017.01.02.).
 
HOYER Svennik: Média a harmadik évezred küszöbén. Online: http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_04_tel/02_media_a_harmadik_evezred_kuszoben(2017.01.02.).
KAMARÁS István: Az irodalmi mű befogadása (szociológiai és szociálpszichológiai megközelítés. Online: http://mek.oszk.hu/09000/09063/09063.htm#11(2017.01.02.).
 
WYR: Láncvilág. Online: http://blogregeny.com/(2017.01.02.).



Jegyzetek
​
[1] Svennik Hoyer: Média a harmadik évezred küszöbén. Online: http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_04_tel/02_media_a_harmadik_evezred_kuszoben(2017.01.02.).

[2] Hans-Georg Gadamer: Az „eminens” szöveg igazsága. Online: http://hunlit.lett.ubbcluj.ro/data/felveteli/Gadamer_Az%20eminens_szoveg_es_igazsaga.pdf(2017.01.02.).

[3] Kamarás István: Az irodalmi mű befogadása (szociológiai és szociálpszichológiai megközelítés. Online: http://mek.oszk.hu/09000/09063/09063.htm#11(2017.01.02.).

[4] idem

[5] idem

[6] Wyr: Láncvilág. Online: http://blogregeny.com/(2017.01.02.).










​



​

 

Fodor Klára
Ha új műfaj, akkor interaktivitás

​            Az interaktivitás az a szempont, ami az utóbbi évtizedekben mozgatni látszik a különböző műfajok átrendeződését, megújulását. A különféle eszközök, programok, alkalmazások is ennek az igénynek a kiszolgálására készülnek: okostelefon, interaktív tábla, prezi, mozaBook, tablet, WhatsApp, Viber, Facebook, blog stb.
Röviden, hogy mi is az interaktivitás általános meghatározása: ,,Az interaktivitás a rendezett információk befogadásának aktív folyamata, amelyben a befogadó fél a befogadás során döntéseket hoz, ezt a közvetítő felé visszajelzi, és a folyamat ennek megfelelően, változásokkal halad tovább. Jellemző (de nem egyetlen) példája egy interneten lévő oldal, ahol különböző menüpontok között lehet válogatni, majd továbbhaladni.”[1]
Az interaktivitás tehát aktív résztvevői viszonyt jelöl, aminek a milyenségét meghatározzák az interaktív eszközbe kódolt lehetőségek, valamint az információt közvetítő médiumok által előírt helyzetek. Dolgozatomban a különféle eszközök, programok, médiumok interaktív milyenségével kívánok foglalkozni.
 

Prezi

            A prezi mindenképpen mérföldkőnek számít az előadói műfajokat fejlesztő programok körében. Ezt Chris Anderson, a TED vezérigazgatója is így látja: ,,A Prezi segít megújítani az előadás művészetét.”[2]
            Selyem Zsuzsa a következő képpen határozza meg a prezit: ,,Olyan kivetített bemutatási lehetőség, ami egy előadás egész szerkezetét egyetlen felületen, egyszerre is meg tudja mutatni. A lépések meg nincsenek egyforma keretekbe kényszerítve, méreteiben, formáiban, színeiben hihetetlen változatosságra képes. És az egyik legizgalmasabb jelenség benne a zoomolás, közel hozván valamit, új dolgok jelennek meg, eltávolítva meg szintén.”[3] Ezzel a neorulógián alapuló szoftverrel könnyebben befogadható, feldolgozgató bemutatókat készíthetünk. Nagyon fontos a közel hozás, vagy kinagyítás és az eltávolítás lehetősége, mert ez a két fő aktus, amin az emberi megértés alapszik – amikor valami új információt akarunk  megismerni koncentrálunk, fókuszálunk, és amikor próbáljuk feldolgozni, megérteni, akkor arra van szükségünk, hogy a hozzá legközelebb álló ismereteinkkel együtt tudjuk látni. A preziben ez a zoomolás opcióval valósítható meg.
A prezi másik fontos érdemét az összefüggések térbeli megjeleníthetőségében látom, mert semmi nem okoz nagyobb frusztrációt mint mikor nem értjük, hogy a dolgok miként, minek alapján kapcsolódnak össze – egymásra vagy egymásba helyezhetünk dolgokat, tartalmakat; hanganyaggal, képekkel, videókkal, ágrajzokkal, színekkel fejezhetjük ki ezeket.
A prezi nemcsak egyéni, hanem csoportos interakciós szoftver, több felhasználó készíthet egyszerre egy prezit. A csoport tagjai bejelentkeznek a prezibe a felhasználóneveikkel, és elkezdenek egy közös prezit szerkeszteni, amibe bárki, bármikor beleírhat, bevághat, bemásolhat különféle tartalmakat.
A humán tudományok területéről nézve a prezi főként a kritikai műfajok számára hozott újat, mert lehetővé tette a széles horizontú, reflexív látásmód megjelenítését. Kiss Ernő Csongor szerint a prezi a hálószerkezetben való ábrázolásmód által a hatékony önkifejezésre ad lehetőséget: ,,Amire a Prezi a korábbi műveletekhez képest lehetőséget ad, az pont a személyes megnyilvánulása. Erre a felületre a saját gondolathálódat viheted fel a maga bonyolultságában, a maga hangsúlyaival, s ezzel a közlendőd rögtön személyessé, alanyivá válik. A szigorú linearitás, amit más alkalmazás megkövetel, erre egyáltalán nem tud lehetőséget adni.”[4]
Amit még fontos megemlíteni a preziről, hogy kreativitást fejlesztő szoftver. Egy elkészült prezi, esztétikai kidolgozottsága folytán a digitális művészethez közelít.
 

Múzeumpedagógia

,,Hogyan felelhetnek meg a múzeumok a kor kívánalmainak? Az affektív és a motoros tanulást kell a múzeumoknak is a középpontba helyezniük. Az élethosszig tartó tanulás színtereivé kell válnunk. Ennek érdekében fontos feladatunk, hogy a látogató kiállításainkon – legyen az állandó vagy időszaki - ne csak egy megközelíthetetlen, üvegbe zárt világot lásson. Testközeli, közvetlen kontaktust kell kialakítani a tárgyak és a látogatók között. Ebben a folyamatban a legnagyobb segítséget az interaktív eszközök adhatják.”[5]
            A múzeumpedagógia egy olyan új pedagógiai módszer, ami szintén az interaktivitás igényének kiszolgálásán alapszik. A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításai például digitális eszközök bevonásával (ld. A látogatók okos telefonra (Android és iPhone operációs rendszerre egyaránt) készített alkalmazást is tölthetnek le telefonjaikra, mely egyaránt tartalmaz hang és képi információt a tárlatról.[6]) készülnek. A honlapon egy-egy kiállítás bemutatása a szöveges részen kívül képi és auditív tartalmakból is áll – youtube-os előadások, és a témához kapcsolódó blogok linkjeit csatolják a leíráshoz, ugyanakkor virtuális kiállításokat is találunk a kiállítások menüponton belül. A kiállítások anyagának feldogozását különféle foglalkozások segítik, a workshopokról előzeteszerű videók készülnek, valamint a múzeum honlapján olyan ingyen letölthető anyagokat (kvízek, kreatív feladatok) is találunk, amik segítik a múzeumi anyagok tananyagba való integrálását. Mindezek a digitális eszközök adta lehetőségek felhasználása a múzeumi anyagok feldolgozásában a történelmi időröl való beszédmódot újítják, formálják át, mert lehetővé teszik a vele való munkát a jelenben, és mindez maga az idő érzékelését, felfogását is átalakítja bennünk, mondhatni kitágítja az időtudatunkat.
 

#ÚjFüggetlenInteraktívMűvészetiTerek

            A legújabb művészetszociológiai elv szerint a művészet bármilyen elhagyatott, tönkrement urbánus környezetet képes gazdaságilag felvirágoztatni a művészek jelenléte, a művészi tevékenység által. Ebből a meggyőződésből az utóbbi két évtizedben rengeteg ipari műemléket alakítottak múzeummá, vagy művészeti központtá.
            Az ipari műemlékekben létrehozott művészeti központok egyik célja a városrészfejlesztés, valamint az ipari örökségek hasznosítása, ugyanakkor érdemes ezt a dologot fordítva, a művészet felől is megnézni – véleményem szerint az olcsó, és szabadon választott terekben való alkotás az autonomista művészetfelfogás erősödését jelzi.
Ha Kolozsvárt vesszük példának láthatjuk, hogy az utóbbi évtizedben egymást követték a különféle független művészeti társulatok (terek) megalakulásai. Hogy csak néhányat említsek: Reactor, ZUGzone, Váróterem Projekt, Fabrica de Pensule/Ecsetgyár, Kreatív Kolozsvár stb. Ezek a társulatok az interaktivitást, az improvizációt, és a performativitást helyezik előtérbe.
Ezek a paraméterek teljesen átalakítják a művészet terét, és abban a hallgatóság helyét, szerepét. Itt a néző nincs leválasztva az előadás teréről, hanem annak része, és megnyilvánulásai, reakciói alakítják az előadás folyamatát.
 

Konklúzió

Az interaktív műfajok az aktív tér- és időhasználatra tanítanak meg, ami véleményem szerint növeli a környezetünkhöz, és a környezetünkben élőkhöz való tudatos viszonyulást.
 








​
Források

https://hu.wikipedia.org/wiki/Interaktivit%C3%A1s  (utolsó letöltés: 2017. 02. 22.)
Kiss Ernő Csongor beszélgetése Selyem Zsuzsával, A káoszszerkezet és a prezi https://www.helikon.ro/regi/index.php?m_r=3297  (utolsó letöltés: 2017. 02. 22.)
Mácsai Anetta, Múzeumpedagógia és interaktivitás www.mlalapitvany.hu/csatolt/1449/Erd_macsaianetta.doc (utolsó letöltés: 2017. 02. 22.)
https://pim.hu/hu/kiallitas/allando-kiallitas-ki-vagyok-en-nem-mondom-meg-petofi-valasztasai (utolsó letöltés: 2017. 02. 23.)
https://prezi.com/hu/ (utolsó letöltés: 2017. 02. 22.)



Jegyzetek

[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Interaktivit%C3%A1s  (utolsó letöltés: 2017. 02. 22.)

[2] https://prezi.com/hu/ (utolsó letöltés: 2017. 02. 22.)

[3] Kiss Ernő Csongor beszélgetése Selyem Zsuzsával, A káoszszerkezet és a prezi https://www.helikon.ro/regi/index.php?m_r=3297  (utolsó letöltés: 2017. 02. 22.)

[4] Kiss Ernő Csongor beszélgetése Selyem Zsuzsával, A káoszszerkezet és a prezi https://www.helikon.ro/regi/index.php?m_r=3297  (utolsó letöltés: 2017. 02. 22.)

[5] Mácsai Anetta, Múzeumpedagógia és interaktivitás www.mlalapitvany.hu/csatolt/1449/Erd_macsaianetta.doc (utolsó letöltés: 2017. 02. 22.)

[6] https://pim.hu/hu/kiallitas/allando-kiallitas-ki-vagyok-en-nem-mondom-meg-petofi-valasztasai (utolsó letöltés: 2017. 02. 23.)









​




​

 

Gáll Erika
A harmadik évezred új műfaja – a blog
​

​Blog – tartalom, forma, műfaj?

            Amikor a blog szót definiálni akarjuk, leginkább a webnapló kifejezést használjuk. Leírható-e azonban ezzel a kifejezéssel, és egyben műfajmegjelöléssel a harmadik évezred népszerű műfaja? Mi a blog műfaji definíciója?
            A műfaji kategóriák megállapításánál általában a forma és tartalom játszik kiemelkedő szerepet. A blog definiálásakor azonban egyik szempont sem tud kielégítő magyarázatul szolgálni, hiszen a blogok nagyívű elterjedése, népszerűvé válása megbontotta nemcsak a blog tartalmi homogenitását bontotta meg, hanem sok esetben a formai egyneműségét is. A műfaji meghatározásnál tehát érdemesebb további szempontokat is figyelembe venni, mint például a kommunikációs szándék, célközönség, stílus, retorikai eszközök. Mindezen szempontok figyelembe vételével talán lehetségessé válik a blog műfajának meghatározására, továbbra is fenntartva a lehetőségét annak, hogy ezen szempontokkal is csak egy olyan keretet definiáltunk, amelynek számos megnyilvánulási formája van, és – ami ennél is lényegesebb –, alakulhat ki. Ezzel mintegy ki is mondtuk a blog egy fontos jellemzőjét: nem lezárt, hanem most is változó, folyton alakuló műfaj.
            A továbbiakban a blog jellemzőit veszem részletesebben górcső alá a már említett szempontok kibontásával, illetve azok többirányú árnyalásával.


Blogok tartalmi szempontból

            Bár a blogot általában webnaplóként definiáljuk, számos más megjelenési formája is létezik. A személyes webnapló mellett létezik tematikus blog, elmélkedő blog, blogregény, hírblog. Az előbb említett magánblogok mellett az intézményi blog is népszerűvé vált, melynek célja, hogy egy szervezet informálja tagjait, illetve az érdeklődőket a tevékenységéről. A továbbiakban elsősorban a magánblogokkal foglalkozom, ezen belül pedig a személyes, naplószerű blogokkal kapcsolatban vetek fel néhány megközelítési lehetőséget.


A blog mint Web.2.0

            A blog webnaplóként való definiálása már akkor is számos problémát vet fel, ha figyelembe vesszük a hagyományos napló egyik legfontosabb műfaji sajátosságát, mégpedig azt, hogy személyes élmények, gondolatok személyes használatra írt gyűjtőtára. A napló tehát alapvetően nem publicisztikai céllal íródik, ezért is vet fel számos problémát az írói naplók posztumusz kiadása.[1]
            A blog ma már nemcsak hogy a nyilvánossá számára (is) íródó műfaj, hanem webkettes szolgáltatássá nőtte ki magát. Ilyenként elsősorban közösségre épül, a felhasználók közösen írják a tartalmakat és megosztják egymás információit. Ma már a webkettes fogalmához szorosan kötődik a tartalommegosztás, az információk elérhetővé tétele és egymásnak való ajánlása. Ilyen értelemben tehát a blog már nem egy személyes napló, ami saját használatra épül, hanem olya közösségi felület, amely teret ad az interaktivitásnak, kommunikációnak.
            A blognak mint webkettes szolgáltatásnak tehát másak a kommunikációs szándékai, mint egy hagyományos naplónak, eleve egy célközönségnek íródik. A blogokkon és blogokkal történő tartalommegosztás mértéke, interaktivitás és kooperáció azonban blogonként változó lehet. A szerzőtől függ ugyanis, hogy mire ad lehetőséget, engedélyezi-e a kommenteket, korlátozza-e a véleménynyilvánítást vagy sem. Ezért a blogok nyilvánossági foka és ezzel együtt azok intimitása és szubjektivitása is széles skálán mozog.


Arctalanul

            A magánblogoknak két fontos funkciójuk van: a naplóírás, illetve a kapcsolatteremtés. E két funkció egyben a blogok nyilvánossági fokát, az intimitás mértékét is meghatározzák. A kapcsolatteremtő blogok – bár nem nélkülözik az önkifejezés mozzanatát – elsősorban kommunikációs, kapcsolatteremtő eszközként szolgálnak.
            A naplóként írt blogok célja az önkifejezés, az élmények gondolatok saját, illetve közelebbi barátok, ismerősök számára. Bőgel György a blog epnaplói funkciója kapcsán emeli ki a következőket: „A jó blog a naplóírás klasszikus és nemes hagyományát folytatja: szerzője él, dolgozik, figyeli a világot, gondolkodik, és feljegyzéseket ír mindazokról a dolgokról, amiket fontosnak és érdemesnek tart, amit megtanult, megtapasztalt, ami nyomokat hagyott benne akármilyen értelemben. A jó blog azt mutatja be, milyennek látja valaki a világnak azt a szeletét, amivel foglalkozik.”[2]
            A blogok ezen típusa, a webnaplók esetében is változó lehet a szubjektivitás mértéke. Ez leginkább azzal függ össze, hogy a bloggerek vállalják-e saját nevüket és személyiségüket a blogokon, vagy az anonimitás választják és nicknevek mögé rejtőznek. Az anonimitás felkínálja számukra a lehetőséget, hogy úgy legyenek jelen a virtuális térben, hogy közben rejtve maradhasson kilétük, ezzel mintegy elérve a hagyományos naplóírás titkosságának szintjét. Az anonim bloggerek esetében tehát a önmegjelenítés, a látható válás, illetve a rejtőzködés sajátos együttállása valósul meg. A blog írója ugyanis megosztja élményeit, érzéseit a blog olvasóival, teret engedve nekik azokra való reflexióra, negatív, illetve pozitív kritikákra, ugyanakkor anonimitása révén nem válik azonosíthatóvá. Bár történetei révén felvállalja személyes vonásait, ezek egyben számos más felhasználó vonásai is lehetnek, így személyisége egy lesz a bloggervilág számos azonosíthatatlan személyisége között.


A blog mint az én-reprezentáció és én-konstrukció tere

            Az anonim írás lehetőséget teremt egy virtuális én felépítésére. A bloggerek ugyanis úgy írhatnak személyes élményeikről és történeteikről, úgy nyilvánulhat meg egyéniségük, hogy közben nem kell tartaniuk a környezetük negatív véleményétől. Egy ilyen helyzetben nemcsak a valós érzések és élmények cenzúrázatlan megírására van lehetőségük, hanem arra is, hogy ezeket fiktív elemekkel ötvözve tárják a nyilvánosság elé. A bloggereknek tehát nemcsak az önreflexióra, az elmesélés során a történetek, érzések és élmények újraélésére van lehetőségük, hanem a valós és fiktív elemek sajátos kontaminációja által egy második, virtuális identitást megkonstruálására is. Ez a megképzett identitás a történetek egy adott pontján el is szakadhat a valós éntől, mintegy lehetőséget teremtve a blogíró számára a valóságtól való eltávolodásra.
            Az blogon történő önkifejezés, illetve én-konstrukció egy másik formája lehet, amikor a blogger úgy osztja meg gondolatait és érzéseit a külvilággal, hogy ahhoz nem saját szavait használja, hanem átvesz idézeteket, történeteket, és ezekből épít fel egy virtuális személyiséget. A blogok jellemzője, hogy nemcsak verbális tartalmukkal, hanem teljes felületükkel hozzájárulnak az én kifejeződéséhez, és ezáltal egyben egy – a külvilág számára felépített – én megkonstruálásához.


Az önkifejezés új formái és eszközei

            A blogok fontos, sok esetben kiaknázott jellemzője, hogy lehetőséget teremt a multimedialitásra, ezáltal megsokszorozva az önkifejezés formáit és lehetőségeit. A legtöbb blog tartalmaz nemcsak verbális. Hanem többféle audio-vizuális elemet is, képet; videót, zenét. Az önkifejezés tehát több médium által lehetővé válik, ezáltal mintegy hozzájárulva egy komplex virtuális személyiség felépítéséhez.
            A legtöbb blog általában tartalmaz profilleírást, amelyet a blogger tudatosan konstruál meg, figyelve arra, hogy milyen információkat kíván megadni, nyilvánosságra hozni magáról. Ez, és részben a blogon elmesélt történetek képezik a tudatos én-konstrukciót. Ugyanakkor a blog a szerző szándékától függetlenül is számos olyan üzenetet tartalmaz az olvasók számára, amelyek a blogger jtulajdonságairól, jellemvonásairól árulkodnak. Ilyen lehetnek például a gyakran olvasott oldalak, blogok linkjei, a blogon található képek és hangfájlok, de maga a blog külseje, a használt sablon is információt hordoz.


Összegzés

            Zárásként megfogalmazható, hogy részben azért nehéz definiálni a blog műfaját, mert számos olyan fajtája létezik, melyek nemcsak tartalmában, de megjelenési formájában, kommunikációs formájában és célközönségében is különbözik egymástól. Ennek ellenére megfogalmazható, hogy a legtöbb blog esetében érvényesül egyfajta önkifejezési szándék, az én-reprezentációra és én-konstrukcióra irányuló tudatos vagy látens törekvés. Ez érvényes mind a személyes webnaplókra, mind pedig a tágabb célközönségnek szánt blogokra. A webnaplószerű blogok értelmezhetőek úgy, mint a hagyományos naplók újabb változatai – ezt erősíti az anonimitás által való rejtőzködés, titokban maradás lehetősége – ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a legtöbb az olvasónak is íródik, a bloggerek feltett szándéka, hogy legyen olvasótáboruk. Ilyen értelemben tehát a blog a kifele történő, nagyrészt tudatos én-konstrukció közege.





2015





Jegyzetek

[1] E meghatározásnál természetesen meg kell különböztetni a hagyományos, saját használatra írt naplót a már eleve irodalmi műként írt, publicisztikai célzattal írt naplótól. Utóbbit ugyanis írója már az alkotás során is egy célközönségnek szán.

[2] Bőgel György, Blogvilág, Budapest, HVG Kiadó, Budapest, 2006. 








​





​

 

Gegő  Boróka
A facebook mint „műfaj” a harmadik évezred küszöbén

​

            A web 2.0 megjelenésével a közösségi oldalak hatalmas teret hódítottak az interneten. Romániában és a környező országokban azonban még mindig a Facebook az egyetlen közösségi portál, amelyet tömegek használnak. Néhány éve még a Hi5 volt népszerű az Iwiw mellett, azonban mostanra már (mondhatni) teljesen elavulttá vált. Összehasonlítva a két oldalt nagyjából ugyanaz a szerepkörük, természetesen néhány apróbb különbséggel (példának okáért a HI5-on láthattuk, hogy kik nézték meg az adatlapunkat, s az ügyesebbek be tudták állítani, hogy a HI5 ne rögzítse, legalábbis a célszemély számára ne tegye láthatóvá, hogy ki nézte meg az adatlapját).
            Bár a Facebook lassan nélkülözhetetlen eleme az emberek életének, s bár én is napi rendszerességgel használom, nagyon sok mindent nem tudok róla. Nem tudom, hogy pontosan mikor hozták létre, kik és annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, hogy nagyon népszerű, mégsem tudom, hogy körülbelül mekkora felhasználói körrel rendelkezik.
            Éppen ezért ( ha nem is fontosnak, de ) érdekesnek, izgalmasnak találtam, ha kicsit utánanézek. Hol máshol keresgettem volna, mint a Facebookon (ez egyfajta ars poetica, a Facebookról a Facebookon.) Elsőként. Majd más internetes oldalakon is kutakodtam.
            Megtudtam többek között, hogy felhasználóinak 64%-a napi szinten aktív, tehát valamilyen formában napi rendszerességgel használja ( Mindezt a Pew 2014-es kutatása alapján tudjuk, mely 2011-ben még csak 51% volt. Ezzel a tempóval a 2020-as évek végére elérhetjük a 100%-os napi aktivitást.) Emellett azonban nagyon sokan próbálkoznak bizonyos személyek Facebook-fiókjának feltörésével. Ha számban kellene kifejeznünk ezt az értéket: naponta megközelítőleg 600000 alkalommal próbálnak feltörni egy-egy ilyen fiókot az úgynevezett hackerek.
            Ugyancsak magas azon emberek száma, akik mobiltelefonjukról használják a portált (létezik külön Facebook-alkalmazás, ami megkönnyíti az oldal használatát a mobiltelefonosok számára). Havonta körülbelül egymilliárd ember facebookozik mobiltelefonról, mely a Földön élő emberek egyhetedét jelenti. Érdekes összehasonlítással találkozhatunk az interneten: többen használják a Facebookot, mint ahányan Indiában élnek.
            Egyik bejegyzés szerint a Facebook nagyon hangulatromboló. Háromból egy Facebook-felhasználó úgy vallja, hogy az oldal böngészése után sokkal rosszabb kedve van. Egy-egy bejegyzés vagy fotó (különösen nyaraláson, külföldön készült képek) váltanak ki negatív érzést az olvasói közösségből, hiszen sok esetben annyira feltámasztja bennük az irigységet, hogy inkább kikapcsolják a gépet, mintsem tovább nézzék, olvassák.
            Tulajdonképpen nagyon sok felhasználóban nem is az irigység éled fel, hanem egyszerűen unalmas nézegetni mások profilját és nagyon sok esetben olyan információkat tesznek közzé az emberek, ami nagy valószínűséggel senkit sem érdekel.
            Kit érdekel például, hogy ki mit reggelizik, ebédel, vacsorázik, kiknek a társaságában és hogy néz ki pontosan az egyik fogás a terítéken? Nagyon sok olyan képpel találkozhatunk az üzenőfalon, ami valamilyen ételfélét ábrázol, amit valamilyen ismerőse készített, kapott, fogyasztott stb. ...
            Kit érdekel továbbá, hogy ki hogyan töltötte a valentinnapot. Ki azok, akik vacsorázni mentek, ki kapott rózsát, esetleg jegygyűrűt, kik fürödtek együtt a fürdőkádban nyakig habban és sziromban pezsgőspohárral a kézben. A Facebook annyira a megosztások színtere, hogy a felhasználók hajlamosak életük minden (nem csupán nagy) pillanatát megosztani a környező világgal: több ezer kép, „post”, ismerős..
            Ha már az ismerősök kerültek szóba, a Pew idei, 2015-ös kutatása szerint a felhasználók átlag-ismerősszáma 338. Ezek az ismerősök közül ki az, aki valóban ismerősünk és ki az, akit csak azért igazoltunk vissza, hogy ne bántsuk meg (vagy mert mindenkit visszajelölünk olyan alapon, hogy sosem lehet tudni, vagy mert ununk szelektálni)? Kinek van Alka Kumari, Ahmed és hasonló nevű arab és más egyéb nemzetiségű ismerőse, akit még sosem látott? Sok érdekes kérdés merül fel bennünk a Facebook kapcsán, érdekes lenne a későbbiekben mélyebben is foglalkozni a témával.
            Az oldal pénteken a legnépszerűbb. Az Adobe csapata több mint 225 milliárd Facebook-posztot analizált az elmúlt két évben, melyből kiderült, a hét összes többi napján nem érkezik annyi lájk, bejegyzés, hozzászólás, mint pénteken, és ami a napszakot illeti, késő délután. A like-vadászok már megtanulták: szinte esélytelen hüvelykujjakat begyűjteni vasárnap kora reggeli vagy akár délelőtti órákban.
            Mit jelent a megbökés? Egyik portál információi szerint mindezidáig még senki sem definiálta. Egyszerű „szia”? Valamiféle flörtölés? Egyáltalán honnan lehet tudni, hogy pozitív vagy negatív dolgot jelöl-e? A Facebook hivatalosan sosem adott választ erre a kérdésre, bár olyanról is olvashatunk, hogy az alapító, Mark Zuckerberg álláspontja szerint jó lenne egy olyan funkció, amelynek nincs különösebb értelme. Tehát értelem nélkül bökdösődünk. Lehetséges, hogy mindenki számára valami mást jelent.
            Azon gondolkodott már el valaki, hogy miért kék a Facebook? Erre is találunk feleletet (ha érdekel bennünket és utánanézünk). Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója piros-zöld színtévesztő. 2010-ben a New Yorker egyik riporterének bevallotta, hogy számára a kék a leggazdagabb szín, mivel minden árnyalatát látja. Ezt sem volt késő megtudni.
            A Facebook népszerűségét, nagy felhasználói számát a marketingesek is észrevették, egyre többen használják a Facebookot marketing célokra.  Például cégeknek elvileg így könnyebb terjeszkedni. (Magánemberek többsége meg „mert a másiknak is van és akkor nekem is kell” alapon hoz létre Facebook-fiókot)
            Ha például van valakinek egy olcsó terméke és értékesíteni szeretné, felteszi azt a Facebookra. A lájkolók ismerőseik látják. Ha azok közül megint lájkol valaki, akkor annak is látja az összes ismerőse, és így tovább. Nagyon sok cégnek, boltnak van már Facebook oldala. Nem szükséges, hogy hosszú délutánokat tölts el azzal, hogy valamilyen terméket megkeress, megteheted azt a kényelmes szobádból, és miután megtaláltad, csak utána  kell elmenj érte abba a bionyos boltba, vagy megrendeld (akár) házhoz.
            Ez alapján a Facebook nem csupán népszerű, hanem népszerűsítő, hiszen bármilyen tartalmat ezen  keresztül a legkönnyebb népszerűsíteni, lásd „megosztani az ismerősökkel”
            A Facebook legjelentősebb funkciója az információközlés, mely által az emberek nagyon rövid időn belül szinte bármekkora tartalmat közvetíteni tudnak egy célszemély, vagy akár  egy célcsoport számára.
            A felhasználók számára tehát legfontosabb a kapcsolatteremtés és kapcsolatfenntartás másokkal. Sokak számára azonban a kifejezés (önkifejezés) egyik eszköze (ha eltekintünk az értelmes üzenőfalbeli bejegyzésektől), vagy a figyelemhiány kiküszöbölése. Ez utóbbi arra vonatkozik, hogy egyre több dolgot teszel ki magadról, csakhogy rád is figyeljenek, rólad is tudomást vegyenek.
            A Facebook az önkifejezésnek is egyik eszköze, és itt nézzünk egy pozitív példát. Nagyon sokan foglalkoznak írással a mai világban, és egyszerűen a Facebook jó lehetőség arra, hogy kortárs művészek megtalálják a maguk közönségét, illetve fordítva. Nagyon sokan vezetnek blogot, viszont legnagyobb közönségre a Facebookon találnak az alkotók.
            Olvashatunk verseket, novellákat, akár hosszabb terjedelmű irodalmi szövegeket s szinte (vagy szinte nélkül) napi rendszerességgel. Sok kortárs szerző hihetetlen nagy termelő erővel rendelkezik. Ugyanakkor gazdaságos megoldás is, hisz nem kell különösebb anyagi javat ráfordítani a népszerűsítéshez. Van, aki megosztja írásait, felméri az olvasói kört, és csak akkor fordul kiadóhoz, ha úgy látja tetszik az olvasóknak a munkája, stílusa stb.
            Praktikus a Facebook azonban abban, hogy csoportokat lehet alapítani, és kizárólag a csoport tagjai értesülnek az azon belül történtekről. Nagyon sokszor az egyetemek nélkülözhetetlen kelléke is, hiszen egyazon szakon tanuló diákok könnyen kapcsolatba kerülhetnek egymással úgy, hogy kívülállókat ne terheljenek őket nem érintő információkkal.
            Továbbá hatékony és módfelett kényelmes hírverési lehetőség is. Egy gyors és praktikus plakátolóhely. Nagyon sokszor innen kapunk először hírt a koncertekről (akár modern, akár klasszikus), hangversenyekről, különböző előadásokról, rendezvényekről meg egyéb szórakozási lehető­ségekről.
            A Facebook, Arckönyv, Pofakönyv, Fész vagy Fácsebúk tehát az az információs portál, amely lassan többet tud rólad, mint a családod... Tudja, hol vagy, mit csinálsz, mit kedvelsz... Tudja, ha tojást reggeliztél, hogy most az iskolában vagy stb.
            Ha egyik napról a másikra eltűnne, nagyon felborítaná az emberek mindennapjait. Hirtelen nem tudnánk, hogy miként beszéljünk néhány barátunkkal, hogy hova rakjuk fel a fotókat magunkról és a fürdőszoba- vagy egyéb tükörről a lakásban, hogyan tudassuk ismerőseinkkel, hogy éppen melyik szórakozóhelyen vagyunk és milyen italt fogyasztunk stb...
            Összeomlik majd a világ, ha újból élőben kell beszélgetned, vagy ha nem tudod minden ismerősöddel megosztani a szépen megszerkesztett profilképedet vagy világmegváltó közhelyeidet? Talán nem. Az azonban valószínű, hogy feljavulna a személyes kommunikáció és újra igazi értelmet nyerhetne az intimszféra.
            A facebooknak tehát (mint igazából mindennek a világon) egyaránt van jó és rossz oldala is. Összefoglalva talán a gyors információközlés lenne egyik pozitív vonása, valamint az, hogy „minden egy helyen van”, a negatív oldal meg egyfajta hatás, hogy ki vagyunk szolgáltatva az információk által.
            Befejezésként egy jó tanács a Facebookhoz: Használd okosan!










​



​

 

Goron Sándor
Egy újabb fordítás jelentősége, vagyis egy régi dráma új fordításváltozata

​

​Egy újabb fordítás jelentősége, vagyis egy régi dráma új fordításváltozata

            Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy miért szükséges egy már létező fordítás után újabbat létrehozni. Ebben segíthet a drámai nyelvezet különbségeit és fordítástechnikai eljárásait elemző vizsgálat, amelynek során Vörösmarty Julius Caesar-fordítását hasonlítom össze Illés László 1994-ben megjelent újabb fordításával. A koronkénti eltérések, stílusváltozások tükröződnek a szépírói és műfordítói nyelvezetben. A 19. századi fordítás bármennyire ízes nyelvileg, ma már olyan nehezen érthető nyelvi elemeket is tartalmaz, amelyek megértése gondot jelent a célnyelvi befogadók számára.
            Ismeretes, hogy minden fordítás korának nyelvezetén szólaltatja meg a forrásnyelvi szöveget, és ezen általában érződik az átültető író stílusa. Gondoljunk Kazinczy Ferenc, Arany János, Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső műfordításaira. De így van ez Vörösmarty esetében is, akinek romantikus, patetikus stíluseszménye érződik a Julius Caesar fordításán. Vörösmarty Kazinczy stílusújítását, Berzsenyi Dániel és Kisfaludy Károly kezdeményezéseit teljesítette ki. A megújított költői nyelv Vörösmartyval győzedelmeskedett (Szabó 1986: 177).

            1. Vajon milyen nyelvi eltérések és fordítástechnikai problémák miatt van szükség egy újabb fordításra?
            Vörösmarty fordításában olyan tájnyelvi elemekre bukkanunk, amelyek ma nehezen vagy egyáltalán nem érthetőek a célnyelvi befogadók számára, ezért indokolt az ilyen típusú lexémák vagy hosszabb szintaktikai szerkezetek mai megfelelőinek a használata egy újabb fordításban. Már a dráma elején találunk erre példát, amikor Cassius azt fejtegeti, hogy Caesar csupán azért zsarnok, mert Róma polgárai ezt számára lehetővé teszik:

 Shakespeare[1]: ...What trash is Rome,
                      What rubbish, and what offal, when it serves
                     For the base matter to illuminate
                     So vile a thing as Caesar!
 
Vörösmarty: ...Róma, melly szemét
                   Mi gaz, melly ízék, hogy rossz anyagúl
                   Olly hitványságnak, mint Caesar, derűt
                  ’S fényt adni szolgál?
 
Illés: ...Cafat
         És söpredék ez a Róma, ha égő
         Szemétként magát odaveti, hogy
         Fényében a gaz Caesar tündököljön! (I. felvonás 3. szín)
 
Cassius három szinonim szóval – trash ’szemét, vacak’, rubbish ’szemét, hulladék’, offal ’hulladék, szemét’[2] – jellemzi a római népet, amiért meghódol Caesar zsarnoki törekvéseinek. Vörösmarty a szemét, gaz, ízék szavakat alkalmazza fordításában. Ezek közül az ízék olyan tájszó, amely csak egy bizonyos régióban élők számára ismeretes. Illés a cafat, söpredék és szemét szavakkal élt fordításában, amelyek semmilyen megértésbeli nehézséget nem jelentenek számunkra. Később Cassius az összeesküvőket arra figyelmezteti, hogy nem volna jó ügyük számára, ha Antonius életben maradna Caesar megölése esetén:

We shall find him 
A shrewed contriver.

Vörösmarty: ...álnok kontatóra
                    Fogunk találni benne,...

Illés: ...Gonosz cselszövő; ismerjük hatalmát,... (II. felvonás 1. szín)
 
Vörösmarty az irodalmi nyelvezetbe emelt kontató szóval felelteti meg az Antoniust jellemző forrásnyelvi lexémát. Ez azonban ma már nem érthető a célnyelvi közönség számára, ezért Illés megfelelve az érthetőség kritériumának a mai nyelvhasználatban használatos cselszövő szóval fordította le a forrásnyelvi lexémát.
            A negyedik felvonásban Brutus a követségbe küldött Luciliustól érdeklődik affelől, hogy segítségére érkezik-e Cassius hadával. Lucilius szerint Cassius nem fogadta őt olyan barátságosan, mint egykor. Erre Brutus a hűséget színlelő barát magatartását a versenyen kibukó ló erejéhez hasonlítja:

They fall their crests and, like deceitful jades,
Sink in the trial.
 
Vörösmarty: Száll büszkesége ’s rosz gabancs gyanánt
                    Kidől a’ pálya közben.
 
Illés: Az egyszerű, nyílt hűség nem cselez; ám
        Hamis barát, mint kezdetben tüzes ló,
        Sokat igérően kápráztat el; (IV. felvonás 2. szín)            
 
Vörösmarty fordítói nyelvezetébe itt is egy tájnyelvi lexémát épített be az angol hasonlat érzékeltetésekor. Illés általánosító megoldást alkalmaz fordításában, ám ezzel nem érzékelteti a megjelenített állat testi tulajdonságát. Láthattuk, hogy Vörösmarty korabeli tájnyelvi eredetű szavakkal fordítja le Shakespeare egyes kifejezéseit: ízék, kontató, gabancs. Ezek a nyelvi elemek számunkra elavultak, amelyeknek jelöltjük ma is megvan, jelölőjük azonban már más, mint régen (Zsemlyei 2002: 22). Az ilyen típusú lexémákat napjainkban szótár vagy lábjegyzet nélkül senki sem érti meg, esetleg csak bizonyos tájnyelvi régiókban élők, ezért indokolt revíziójuk, maiasításuk. Illés tehát a mai nyelvhasználat követelményének kívánt eleget tenni a mindenki által érthető nyelvi elemek alkalmazásával. E szövegrészletek összehasonlítása során az is feltárult előttünk milyen nyelvi elemek szorultak ki mára nyelvhasználatunkból.

            2. Ha eddig lexémaszinten vizsgáltuk a régi és új fordítás közötti szükségszerű eltéréseket, itt kell megemlítenem Vörösmarty ritmikai célból alkalmazott megoldásait, amelyek egyrészt a megértést zavarják, másrészt kiejtési problémákat okozhatnak a színészeknek. Nézzünk ezekre is néhány példát! A dráma kezdő felvonásában Marullus elcsodálkozik azon, hogy akik nemrég még Pompeiust ünnepelték, azok most Caesart dicsőítik lelkesen. Erre utal Marullus kijelentése:

            Have you climbed up to walls and battlements,
            To towers and windows, yea to chimney-tops,
            Your infants in your arms, and there have sat
            The livelong day, with patient expectation.
 
Vörösmarty: Mászkáltatok fel falra, várfokokra,
                    Ablak-’s toronyra, sőt kürtőtetőkre
                    Emőitekkel és ott ültetek
                    Regtől napestig békén várakozva...
               
Illés: Felkúsztatok párkányokra, falakra
         Toronyra, kéménybakra, ablakokba
         – Ölben porontyotok –, s csak ültetek.
         Egész áldott nap rendületlenül, míg... (I. felvonás 1. szín)
 
Vörösmarty a csecsemő szó régiesebb, rövidebb alakjával (emő)[3] élt ritmikai célból, ugyanis ha a hosszabb alakú szót alkalmazza az első szótag miatt az egész sor lejtése trochaikussá vált volna. Illés fordításában a poronty szóval gúnyossá alakítja Marullus kijelentését. Megoldása jól beleillik a szövegkörnyezetbe annak ellenére, hogy az eredetiben szereplő infants szónak nincs ilyen stílusárnyalata. A következő sorban Vörösmarty fordításában a regtől napestig szószerkezetben a reggel lexéma rövidebb tőváltozata található (reg)[4] szintén ritmikai szempontból, ugyanis a hosszabb lexémával az egész sor lejtése szintén trochaikus ritmust eredményezett volna. Illés ezzel szemben az egész áldott nap szerkezettel adta vissza a forrásnyelvi kifejezést. Megoldásával nem kényszerült semmilyen lexikai módosításra a jambikus ritmus megőrzésének tekintetében.
     Egy másik szövegrészletben Brutus Caesar-ellenes merényletre szólítja fel társait és szentül hiszi, hogy cselekedetüket nemes eszmék jegyében fogják végrehajtani:

Let’s all cry ’peace, freedom, and liberty!
 
Vörösmarty: ... Fejünk fölött forgatva fenn kiáltsuk:
                   Bék és szabadság!
 
Illés: És hirdessük, hogy: Béke és szabadság. (III. felvonás 1. szín)
        
Vörösmartynak nem sikerült egyetlen sorba foglalni célnyelvi változatát, ezért ő egy félsorral megtoldotta szövegét.[5] Mivel azonban nem akarta, hogy ez trochaikussá váljék, megkurtította a béke szót. Hozzá képest Illés megtartva a jambikus lejtést nem kényszerült túllépni a formai keretet, és zavaró szókurtítást se használt szövegváltozatában.
            Vörösmarty szavai között olyanokat is találunk, amelyek megnehezítik a színészek munkáját a kiejthetőség szempontjából. A dráma elején Flavius faggatóra vonja a mesterségük jelvénye nélkül járó kézműveseket. A kiemelt példamondatban Flavius épp egy ácsot faggat:

...what! know you not,
Being mechanical, you ought not walk
Upon a labouribg day without the sign
Of your profession? Speak, what trade art thou?

Vörösmarty: ...Nem tudjátok-e
                     Kézműves létetekre, hogy tilos
                     Hétköznap járni mesterségitek
                     Jelczíme nélkül? Szólj, melly mívet űzsz te?
 
Illés: .... Nem tudjátok talán,
             Hogy kézművesnek köznapon tilos
            Mesterjelvény nélkül kóborolni?
           Miféle műves vagy te? Ki vele? (I. felvonás 1. szín)
 
          
Láthatjuk, hogy Vörösmarty itt is ritmikai célból élt az űzesz ige magánhangzó nélkül is használatos (űzsz) alakjával, hiszen el akarta kerülni azt, hogy az utolsó verslábban troheusa keletkezzék. Illés viszont igazodott a könnyen ejthetőség színpadi elvéhez.        
            Egy másik ehhez hasonló példát találunk e felvonás 3. színében is, amikor Cicero a vihartól megrettent, kivont karddal járkáló Cascatól megkérdezi rémületének okát:

Why are you breathless and why stare you so?
 
Vörösmarty: Mért lelkendezve, mért nézsz illy merőn?
 
Illés: Miért zihálsz? Mért nézel ily riadtan?
                                                                  (I. felvonás 3. szín)

Akárcsak az előbbi példában Vörösmarty itt is azért használta a néz ige rövidebb alakját (nézesz – nézsz), hogy elkerülje verssora trochaikussá válását, hiszen egy magánhangzó miatt két trocheussal kellett volna számolnia hatodfelessé váló sora végén. Illés olyan megoldást választ, amely nem teszi szükségessé az efféle lexéma alkalmazását.
            A megértést zavaró tudatos szókurtítás(ok) és rövidebb tőváltozatokkal Vörösmarty a költészeti norma előírásainak és fordítási elveinek kívánt eleget tenni. Az újrafordított drámában Illés a mai nyelvhasználat elemeit használja: porontyotok, egész áldott nap, béke és ehhez hasonlóan járt el a színészi kiejtést megnehezítő rövidebb tőváltozatokkal is: az űzsz igét kiiktatta, mivel az a forrásnyelviben sem szerepel és a nézsz helyett annak teljes és ma használatos alakjával (nézel) élt.

            3. Az újabb fordítások nemcsak a ma már formai túllépéseknek számító megoldásokat korrigálhatják, hanem a félrefordításokat is, amelyek Füst Milán szerint természetesek, hiszen a Shakespeare-i szövegkritika még nem tartott ott, ahol ma... (Vörösmarty 1983: 360). Az I. felvonás 2. színében Casca, mielőtt elmesélné, hogy Antonius Caesarnak háromszor ajánlotta fel a koronát, azt szeretné tudni Brutustól, hogy az, mit kíván tőle:

You pulled me by the cloak. Would you speak with me?
 
Vörösmarty: Palástomat megrántátok; beszédtek
                    Van velem?
 
Illés: Megrántottad togám, beszélni kívánsz? (I. felvonás 2. szín)
 
Vörösmarty tévesen, többes számban fordítja le a forrásnyelvi mondatot, amely előtt az eredeti szövegben zárójelben az áll, hogy to Brutus ’Brutusnak’. Ez azonban azt jelzi, hogy a forrásnyelvi szövegben az angol you személyes névmás egyes szám második személyre vonatkozik. Az újrafordító nem követte el ugyanezt a hibát, és az eredetinek megfelelően egyes számban adta vissza Casca kérdését. Tulajdonképpen a Shakespeare korabeli you magázó forma volt, a tegezésre a thou-t használták. A magyar fordításokban ez a különbségtétel nem érződik, habár nyelvünkben mindkét megszólítási forma használatos, így nem jelentett volna gondot ezek szöveghű érzékeltetése.
            A következő felvonásban Calpurnia egy emberre hivatkozik, aki az őrség borzasztó látomásáról számol be: utcán kölykező oroszlánról, sírok által kivetett halottakról és vad férfiak csatájáról, amelyek következtében vér lepte el a Capitóliumot. Ezt ő rossz előjelnek véli, és óva inti Caesart attól, hogy a tanácsba menjen.
            Vörösmarty a by the watch elöljárós angol szerkezetet félrefordítja. Megoldása értelmet zavaró, hiszen nem az őr körül látott borzasztó dolgokról van szó, hanem azokról, amelyeket az őrség látott:

Recounts most horried sights seen by the watch.
 
Szószerinti fordítás[6]: Borzasztó látványokról beszél, amelyeket az őrség látott.
 
Vörösmarty: Borzasztó látványt mond az őr körül.
 
Illés: Van itt egy ember,
         Aki a látott-hallott rémeken túl
         Arról beszél, mitől borzadt az őrség. (II. felvonás 2. szín)
 
Illés érthetően, a forrásnyelvi szövegnek megfelelően adja vissza a vitatott sort. Az utolsó előtti felvonásban Brutusnak és társainak a beszélgetéséből Vörösmartynál hiányzik Messalának az egyik mondata. Ez vagy kifelejtődött, vagy ténylegesen hiányzott az általa használt forrásnyelvi drámaszövegből. Az újrafordítás korrigálja e hiányosságot:
Even so great men great losses should endure.
 
Szószerinti fordítás: Nagy embereknek nagy csapásokat így kellene elviselniük.
 
Vörösmarty: hiányzik a teljes sor.
 
Illés: Nagy ember nagy csapást így kell viseljen. (IV. felvonás 2. szín)
 
Ugyancsak e felvonásban és színben Brutus Claudiust és az egyik cselédjét hivatja magához, hogy aludjanak a sátrában, legyenek kéznél, amikor Cassiusnak szándékozik majd üzenni. Vörösmarty az angol on cushions ’párnákon’ elöljárós lexémát szekrényként fordítja magyarra, amely teljesen értelemzavaró, hiszen azon nem szokás aludni. Vörösmarty a kisegítő szövegként használt Schlegel-féle német fordításban talált auf kussen-t nézhette el és olvashatta auf kästen-nek (Vörösmarty: i. m. 379). Ezt a hibát Illés már nem követte el:

I’ll have them sleep on cushions in my tent.
 
Szószerinti fordítás: párnákon háljanak.
 
Vörösmarty: Háljanak
                   Itt a sátramban a’ szekrényeken.
 
Illés: Háljanak párnákon a sátoromban. (IV. felvonás 2. szín)
 
            A fenti nyelvi adatok jelzik, hogy egy újabb fordítás szükségessége nemcsak a jó mondhatóság és érthetőség kritériuma szerint fontos, hanem azért is, mert korrigálhat olyan fordítói hibákat, amelyek vagy a figyelmetlenségnek, vagy a hiányos forrásnyelvi szövegkiadásnak tulajdoníthatók.
 
 
Következtetések

            Vörösmarty az újabb átültetéstől eltérően költői fordítás létrehozására törekedett, ezért nem tulajdonított különösebb jelentőséget a könnyen mondhatóság és érthetőség színpadi elvének, és gyakran élt a ritmikai kényszer szülte szókurtítás(okkal), rövidebb tőváltozatokkal és nehézkesen érthető kifejezésekkel. Fordítói nyelvezetében számos 19. századra jellemző tájnyelvi elemet is találunk, amelyek a nyelvújítási törekvések eredményeinek tekinthetők. Ez a számunkra régiesnek ható, ízes nyelvezet az előbb említett stílusjegyek miatt mára szinte nyelvi kuriózummá vált.
            Illés László fordítása nem a nagy előddel való versengés vagy a szentségtörés szándékával született, hanem vele a „színpadra fordítás” (Nagy 2000) elvéhez kívánt igazodni. E komparatív elemzés elvégzésével feltárultak azok a nyelvezeti és formai különbségek, eltérések is, amelyek szembetűnőek a 19. századtól napjainkig. Ezeket a nyelv változásának természetes folyamata váltotta ki. Ehhez kívánt igazodni Illés László korszerű Julius Caesar-jával.
            ​Az újabb fordítás szükségességét a következő szempontokkal igazolhatjuk:
1. a ritmikai kényszer szülte szókurtítás(ok), rövidebb tőváltozatok, félrefordítások, esetleg a véletlen fordítói mulasztásból származó sorkihagyás(ok) korrigálása;
2. a tájnyelvi elemeket kiküszöbölő mai nyelvezet alkalmazása, amely a „színpadra fordítás” elvének megfelelően egyaránt szem előtt tartja mind a színészek, mind pedig a mai befogadók célnyelvi igényeit.
 
 
 
 
 
2013 
 
 
 
 
 
Felhasznált szakirodalom

A magyar nyelv szótára (MNySz) 1864. 2. kötet, készítették Czuczor Gergely és Fogarasi János, Atheneum, Pest.
Nagy Gergely Miklós 2010. Mr. Shakespeare magyar hangjai. http://www.revizoronline.com/article.php?id=2100 (Letöltve 2013. 05. 21.).
ORSZÁGH László 1991. Magyar–angol kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest.
SZABÓ Zoltán 1986. Kis magyar stílustörténet. Tankönykiadó, Budapest.
SZELE Bálint 2006. Szabó Lőrinc Shakespeare-fordításai. Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Irodalomtudományi Doktori Iskola, Miskolc.
ZSEMLYEI János 2002. A mai magyar nyelv szókészlete és szótárai. Kolozsvár.
VÖRÖSMARTY Mihály 1983. Összes művei. Drámafordítások. 12. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest.



Jegyzetek
​​
[1] A továbbiakban Shakespeare nevét nem jelölöm az idézetek előtt, hiszen nyilvánvaló, hogy a forrásnyelvi szöveg tőle származik.

[2] Az angol szavak alapjelentéseit Országh László Magyar–angol kéziszótárából kölcsönöztem.

[3] Emő régies igenév, és mn. Szopó. 1. Em(ik): Innen van: csecs-emő. (MNySz 1864 (2. köt): 352).

[4] Reg vagy Rég, elavult főnév, mely helyett ma reggel vagy regvel használtatik. (MNySz 1864 (2. köt): 460).

[5] A 19. században még nem tartják be a sort sorral elvet (l. Szele 2006: 27).

[6] A szószerinti fordítások a kritikai kiadásból valók (Vörösmarty: i. m. 379).











​


​

 

Gyarmati  Tünde
Kazinczy Ferenc művei – elektronikus kritikai kiadás

​

A technikai civilizáció gyors fejlődésével párhuzamosan megjelent a digitális kommunikáció. Napjainkban a korábbi évtizedek, évszázadok olyan hagyományos információszerzési, -közlési, -átadási formáit és eszközeit, mint a levél, távirat stb., felváltották a különböző digitális médiumok. Korunk felnövő generációja beleszületik ebbe az informatizált világban, számára az válik teljesen természetessé, hogy interneten, mobiltelefonon, tv-n, számítógépen keresztül jut hozzá a számára szükséges, fontos információkhoz. Ennek a generációnak már nem az a könyvek, könyvtárak világa az otthonos, megszokott, természetes, amely szüleinek, nagyszüleinek volt – legalábbis nem úgy, nem abban a formában (lásd a könyvolvasók példája), hanem egy virtuális változatában ennek.

A már a második évezred végén bekövetkezett robbanásszerű változások, a média, az internet világának hozzáférhetősége magával hozta számos új műfaj születését és ezzel párhuzamosan a harmadik évezredre a világhálót ellepték az új műfajok, illetve a tömeges szerzővé válás hozadékaként áttekinthetetlen mennyiségű dokumentum vált elérhetővé. A digitális világ éppen az ellenkezőjét érte el, mint amit szeretett volna, hiszen az eredeti cél szerint olyan gépezet kifejlesztése volt a cél, amely segítségével követhető és áttekinthető lesz az információk terjedése, bővülése, azonban ennek az ellentéte valósult meg, a harmadik évezredre már követhetetlenné, a befogadó számára mértéktelen nagy mennyiségűre nőtte ki magát az az ellenőrzött, és nem ellenőrzött információhalmaz, melyet internetnek nevezünk.

A digitális világgal a versenyt sem gyorsaságban, sem az elért címzettek, a célközönséghez való hozzáférés tekintetében nem tudja felvenni a „papír-világ”. Emellett olyan műfajok születnek meg és hódítanak teret, melyek közege nem lehet más, csak az online felület. Míg a 18–19. század egyes irodalmi alkotói lehetőséget kínáltak olvasók számára az egyes művek történetbeli alakulásának a beleszólására például levél formájában, addig mára ennek a „koprodukciónak” az időtartama a töredékére csökkent, illetve átalakult, az olvasó akár egy Facebook kommentben kifejezheti az egyes szerzők műveiről a véleményét, de akár szabadon alakíthat is az egyes alkotások cselekményén.
A szerző és olvasója közös munkájára jó példa a pár éve megjelent Így szerettek ők című munkája Nyáry Krisztiánnak, melyben a szerző híres magyar alkotók magánéletébe enged betekintés, és amely mű a szerző közösségi oldalán a híres magyarokról megosztott információk, valamint az olvasók hozzászólásaiból alakult, majd megjelent hagyományos és elektronikus könyv formájában is. A harmadik évezred új műfajainak, illetve a hagyományos értelemben vett irodalmi műfajok közötti feszültséget jól mutatja a fent említett alkotás akadémiai körökben való fogadtatása.

Bár a tudományos társadalom egyrészről ellen próbál állni az internet világában uralkodó „fejetlenségnek”, másrészről valamelyest megpróbálnak ebben a felmérhetetlen közegben ha nem is azonosulni, de kompromisszumra jutni és érvényesülni; megpróbálja magát a lehetőségekhez mérten a leghatékonyabban képviselni a virtuális világban. 

Így vannak ezzel a bölcsészettudományok is, hiszen fő eszközük, a papírforma, hagyományos módon íródott szöveg anyagi változáson ment át, digitalizálódott. A kutatóknak, tudósoknak így meg kell tanulniuk egy új nyelvet, amelyen, amellyel kommunikálni tudnak a megváltozott körülmények között. Ezzel egyidejűleg pedig ismereteket kell szerezniük olyan eszközök kezeléséhez, melyek lehetővé teszik, hogy mondanivalójukat a világ(háló) fele továbbítsák. Az új médiumok pozitív hozadéka pedig nem más, mint hogy szélesebb körben lehet elérni az érdeklődőket, új kérdéseket lehet feltenni, egy új közönség fele lehet nyitni. Mindezzel egyszerre a humán- és reáltudományok élesnek hitt választóvonala is egyre inkább kezd összemosódni.

Magyar nyelvterület is születtek jelentős kísérletek, próbálkozások a hagyományos médiumok digitális változatainak elkészítésére, illetve ezek közzétételére, amelyek azonban már nem feleltethetőek meg a hagyományos értelemben vett műfajoknak. Dolgozatomban egy ilyen új próbálkozás, műfaj bemutatását kísérelem meg, a Debreceni Egyetem az MTA-DE Klasszikus Magyar Irodalmi Kutatócsoport programja keretében Debreczeni Attila szerkesztésével, Bodrogi Ferenc Máté vezető munkatárs és Nyitrai Nóra informatikus segítségével a világhálón közzé tett Kazinczy Ferenci műveinek elektronikus kiadásának próbaverzióját veszem nagyító alá, amely a harmadik évezred elején született.
Kazinczy műveinek a debreceniek által kiadott elektronikus változata csupán próbaverzió, melynek nem titkolt célja, hogy az ilyen típusú kiadások koncepcióját működésben tesztelje egy kellőképpen sokféle, ugyanakkor viszonylag kis méretű anyagon. Ahogyan az a weboldal ismertetőjében is olvasható, sokféleségen műfaji és szövegtípusbeli sokféleséget érintenek a közreadók, mely segítségével lehetőség nyílik a Belépési profilok teljes skálájának tesztelésére. A Belépési profilok tulajdonképpen a különböző olvasási opciókat jelentik, melynek célja, hogy az oldal látogatója úgy, olyan módon, sorrendben és változatban jeleníthesse meg saját maga számára a Kazinczy-életművet, ahogyan éppen szeretné, ahogyan szükséges számára.

Vegyük sorra ezeket a Belépési profilokat! A Belépési profilokat a menüsor tartalmazza, mely a szokványos módón a weboldal bal oldalán helyezkedik el. A menüsor három fő részre különül el: Az életmű szövegforrásaira, az Olvasási ajánlatokra, illetve a Társportálok menügombra, melyekhez társul továbbá egy keresési lehetőséget biztosító ablak is, melynek segítségével a Kazinczy-művekben rákereshetünk bizonyos kulcsszavakra, mondatokra, kifejezésekre. Ha például az olvasó meg szeretné tudni, hogy Kazinczy műveiben, hol, milyen kontextusban fordul elő Széphalom, beírhatja a keresőbe, mely pillanatok alatt elé tárja azon művek sorozatát, melyekben előfordul a kérdéses helységnév. A találatokat nem csupán listaszerű felsorolásban közli, hanem mindenik cím egyszerre hiperlink is, melyre rákattintva egyszerűen elérhetjük a kérdéses művet, műveket.

A menüsor három nagy tömbje további menüpontokra tagolódik. Az életmű szövegforrásai a látogató számára olyan olvasási, megtekintési opciókat kínál fel, mint a Szövegforrás típusa szerinti rendezés, mely menüpont újabb három másikra tagolódik (nyomtatott, autográf, másolat), a Szövegforrások jellege belépési profil, amely a szövegforrások jellege szerint felkínálja az önálló, illetve a csoportos megjelenítés lehetőségét. A csoportos megjelenítés alatt olyan kategóriákkal találkozik, mint Versek a Magyar Museumban, 1788-1789, Versek az Orpheusban, 1790-1792, A Heliconi virágok vereseinek átdolgozásai, 1792-1795 és 1804 körül stb. Egy további olvasási lehetőség az életmű szövegforrásai menüpont alatt a Kronológia szerinti megjelenítése a műveknek, illetve ezen kívül megtekinthetjük a Kazinczy-művek listáját Műfajok, valamint Betűrendbe sorolt változatban is.

A második nagy része a menüsornak az Olvasási ajánlatok fejezet. Ebben a részben a szerkesztők olyan olvasási ajánlatokat kínálnak fel a látogatónak, mint A kritikai kiadás kötetei, Fordítások, valamint a Levelezések menüpontok. Az utóbbi két menüpont további két-két alpontra tagolódik. Kazinczy fordításait két módon jeleníthetjük meg: a fordított szerzők alapján és a fordított műfajok szerint. A levelezéseket pedig a levélírók vagy a címzettek szerint rendezheti és jelenítheti meg kedve, igénye szerint az olvasó.

Az oldal jellegéhez, tematikájához kapcsolódóan a menüsor utolsó, harmadik nagy fejezete olyan társportálokat ajánl a látogatónak, melyek valamilyen módon kapcsolatban állnak Kazinczy személyével, életművével, munkásságával. Ezek a társoldalak a Magyar Museum, az Orpheus, a Pandekták elektronikusan elérhető lelőhelyei, illetve egy textológiai-filológiai adatbázist is elérhetővé tesznek, mely igen hasznos keresési lehetőségeket nyújt az érdeklődőnek.

Miután sorra vettük a belépési profilokat, melyek segítségével kiválasztottuk a művet, melyet el szeretnénk olvasni érdemes egy pillantást vetnünk a Navigátorra. A navigátor segítségével lehetőségünk nyílik arra, hogy a különböző szövegvariánsokat együtt, egymás mellett olvashassuk, továbbá biztosítja nekünk az összefüggések folyamatos láthatóságát, a különböző szövegfeldolgozási módok közötti váltást és a különféle kapcsolatok szerinti olvasást is.

A weboldalon nagyobbrészt kritikai szövegek találhatóak, de mellettük az önálló kötetben megjelent fordítások esetében az olvasói szöveg is felkerült az oldalra a szövegfeldolgozási módok közötti váltás bemutatása érdekében. Annak rendje és módja szerint a kritikai szövegekben szövegkritikai jegyzetek találhatóak, míg az olvasói szöveg az emendált, gondozott változat, mely beépített magyarázatokkal van ellátva.
A Kazinczy-művek elektronikus kiadásának próbaverziója lehetőséget nyújt a genetikus szöveg és a szövegforrás együttes olvasására, láthatóvá teszi a variánsokat egy táblázatban is, nem csak önálló szövegforrásként.

Az oldal arculata, hangulata, megtervezése formáiban és színeiben egyaránt a nyomtatott Kazinczy kritikai kiadást idézi elő. Színeiben a zöld a domináns, ugyanazon zöld, mely a nyomtatott változat borítójáról tetszik vissza. Emellé a zöld szín mellé pedig egy kellemes világos barnás-drappos szín társul háttérszínként, mely jól harmonizál a zölddel.

Véleményem szerint a fentiekben röviden bemutatott digitális kritikai kiadás magán viseli az alapos, hozzáértő, fáradtságot nem sajnáló munka jegyeit, melynek köszönhetően az olvasó olyan új módon nyerhet bepillantást Kazinczy műveibe, mely nem lett volna lehetséges ugyanilyen módon hagyományos keretek között. Mindemellett ehhez az új olvasási módhoz egy jó strukturált, egyszerű online felület tartozik, mely jól átgondoltsága, egyszerűsége révén nagy mértékben megkönnyíti az olvasó munkáját. A szerkesztők egy felhasználóbarát oldalt hoztak létre, mely könnyűszerrel átlátható és használható azon olvasók, érdeklődők körében is, akik nem mozognak teljes otthonossággal, biztonsággal a digitális világban. Összességében tehát az online felületen megszületett alkotás jól ötvözi a hagyományos műfaj, illetve az új technológia kínálta lehetőségek által megszületett új műfaj biztosított lehetőségeket, melyek utat nyitnak egy más olvasási lehetőségre, élményre. 









​




​

 

Hanner Emőke
Új műfajok a 3. évezred fordulóján

​

Bevezető

            Az utóbbi 20-30 évben hatalmas technikai fejlődés ment végbe az egész világon. A 20. század a tömegmédiáé volt. Azt, hogy a 21. században milyen lesz a média, nehéz elképzelni, a technika rohamos fejlődése elképesztő méreteket öltött, ez a fejlődés nemcsak évről évre, esetleg hónapról hónapra figyelhető meg, hanem hetek, sőt napok alatt is változnak a technikai vívmányok. A közeli jövőre vonatkozó előrejelzések rendszerint azokra a közegekre támaszkodnak, amelyekről már rendelkezünk kutatási adatokkal.
            A médiakutatás eddigi eredményeiből azt tudjuk, hogy az új médium soha nem váltja fel teljes mértékben a régit. Tehát az újság, a film és a rádió ma is része életünknek, noha formája és tartalma valamelyest változott, jórészt az internetnek köszönhetően, de nem szűnt meg, csupán alkalmazkodott az új viszonyokhoz. A személyes és szóbeli kommunikáció szerepét sem vette át semmilyen más médium, hiába hangsúlyozzák folyamatosan, hogy a személyes kapcsolataink egyre jobban leegyszerűsödnek, teljesen, valószínűleg, soha sem fognak eltűnni. A rokonokkal, barátokkal, szomszédokkal és kollégákkal való spontán kommunikáció és az emberi közelség iránti igény a jövőben is gondoskodik arról, hogy a központi, egzisztenciális jelentőségű és meghatározó kommunikációs forma a beszélgetés legyen. Az ember ugyanis alkatából adódóan társas lény, amely tulajdonsága feltételezi, hogy folyamatosan legyenek társas kapcsolatai, ezek kialakítása és fenntartása legegyszerűbb módon a kommunikáció által valósulhat meg. Még akkor is, ha technikailag lehetőségünk nyílik az egész világ megszólítására, változatlanul a családunkkal és a helyi közösséggel azonosulunk. Az újabbnál újabb fejlesztések, úgy műfajok megjelenése csupán ennek az igénynek a minél teljesebb kielégítését célozzák meg.
            A folyamatosan megújuló közösségi oldalak arra törekednek, hogy a kapcsolatok fenntartását, a kommunikáció megvalósulását minél gördülékenyebben, minél teljesebben kiszolgálják.

 
Új műfajok
​
            Napjainkban talán a legtöbbet használt közösségi portál a facebook. Amerikai alapítású közösségi hálózat, amely 2004-ben jelent meg, mára a legnagyobb ismeretségi hálózat a világon. Nagy előnye, hogy ingyenes oldal, amelyhez meghívás nélkül, viszonylag egyszerű regisztráció útján lehet csatlakozni. A felhasználók saját profilt hozhatnak létre, kapcsolódhatnak ismerőseikhez, csoportokhoz és rajongói oldalakhoz egyaránt, valamint üzeneteket válthatnak és eseményeket szervezhetnek, dokumentumokat tölthetnek fel, és tölthetnek le is. Személyes adataikat megoszthatják vagy akár el is rejthetik mások elől. Erről azonban nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy maximálisan megbízható, biztosan vannak olyan programok, amelyek segítségével a nem látható adatok is láthatóvá válnak a felhasználó akarata ellenér, amelyet veszélyesnek találok.
            Az oldal folyamatosan fejlődik, új lehetőséget nyitva meg a felhasználó előtt. Mint minden számítógépes rendszer, a Facebook is tartalmaz olyan elemeket, amelyek veszélyt jelentenek a felhasználóra. A biztonsági szoftverek megpróbálják kiszűrni ezeket, de valójában a felhasználó tudja a legjobban megvédeni magát, ha odafigyel ezekre az elemekre. Példa rá, hogy hírességek videóit kínálják fel megtekintésre. A gyanútlan felhasználó rákattint a videóra, és nem tudja, hogy valójában egy láthatatlan Like gombot nyom meg, a lejátszógomb helyett, mögötte pedig videót nem talál. A jelenséget clickjackingnek nevezik.[1] Pszichológusok kimutatták, hogy folyamatosan formálja az önképünket, hol pozitív, hol meg negatív irányba, attól függően, hogy milyen a személyiségünk. Hiszen úton-útfélen telefonjukon pötyögtető emberekkel találkozunk. Facebookozunk az utcán, a buszon, sőt még baráti összejöveteleken is. Fizikailag emberekkel vesszük körül magunkat, mégis egy virtuális világban élünk, nem számolva ennek a következményeivel. Mára a barátainkat is képesek vagyunk emiatt elhanyagolni, ha elmegyünk, valahová akkor rögtön készül egy kép, ami azonnal fenn is van a neten, amelyre folyamatosan jönnek a hozzászólások, amelyekre válaszolni kell és ezzel el is telt az idő, miközben nem is éltük meg a jelent. Véleményem szerint ez egy nagyon rossz irány, amely mentén folyamatosan haladunk előre, ugyanis a mai tizenévesek már nagyon intenzíven használják a közösségi portálokat, nagyon sok időt ezzel töltenek, aminek egyenes következménye, hogy elveszítik azokat a barátaikat, akik igazán fontosak lennének a való életben. Ugyanis csak azokkal fogják egy kis idő után tartani a kapcsolatot, akik hasonlóan élnek, gondolkodnak, mint ők, tehát hasonlóan szinte egy virtuális, technikailag megalkotott térben élnek. Az emberi kapcsolataik elértéktelenednek, elveszítik a realitásukat és később, felnőve nagyon nehezen tudnak majd alkalmazkodni a társadalom szabályaihoz. Azonban ez csak az én személyes véleményem, amelyet a környezetemben élő kamaszok viselkedésének a megfigyeléséből vontam le.
            A Facebooknak azonban lehetnek pozitívumai is, ha megfontoltan, átgondoltan használjuk, ugyanis nagyon gyorsan és gördülékenyen lehet információkhoz jutni általa, csupán meg kell tanulnunk szelektálni. Amellett, hogy egyszerre olvashatunk, oszthatunk meg másokkal is szerzett információkat, vagy saját életünkkel kapcsolatos tudnivalókat. A távolt élő rokonainkkal, barátainkkal ismerőseinkkel való kapcsolattartásra alkalmas.
            A Skype a facebook mellett egyik olyan közkedvelt műfaj, melyet legfőképpen a fiatalok, de más korosztály is kedvel és használ. A Skype indulásának időpontja 2003-ra tehető. Bár a Skype fejlesztői elsősorban a hangátvitelre helyezték a hangsúlyt, a program mint videotelefon és azonnali üzenetküldő is jól megállja a helyét.
            ​A Skype küldetése egy egyszerű, megbízható és barátságos kommunikációs rendszer létrehozása. Jó lehetőséget biztosít a kapcsolattartásra barátok, családok, kollégák között, minden eddiginél egyszerűbb módon és jobb hangminőségben. Napjainkban már sok vállalat használja a Skype-ot mint alternatív és ingyenes telefonálási lehetőséget.
            A program minden fontosabb operációs rendszerre letölthető, a Windows alatt futó első változat mellett már létezik Mac OS X, Linux Android, iOS és Symbianra írt mobiltelefonos változat is. Nagy előnyének számít, hogy felhasználóbarát megoldásokat nyújt, amelyek egyszerre több opció használatát is lehetővé teszi: felhasználók közötti beszélgetés (IP telefon), azonnali üzenetek váltása (IM), azonnali üzenet multi-chat, akár 100 felhasználó között egyszerre konferencia beszélgetés legfeljebb 5 felhasználó között,  fájlküldési lehetőség  videokonferencia (csak a Skype 2.0 és ennél feljebbi változatokban).  
            Mint a 3. évezred új műfajáról csupán annyit tudok róla mondani, hogy eredetileg egy kommunikációs csatornának indult, mára azonban sokkal több, a netes kommunikáció alapjait képezi, jelen van a magán és közszférában, az üzleti életben és a baráti kapcsolatokat, illetve a köztük lévő kommunikációt is befolyásolja. Nagyon hasznos, ugyanis a videó beszélgetések mégis közvetlenebb kapcsolatot jelentenek, mint csupán írogatni, posztolni néhány információt. Az is igaz, hogy a mostanra a Facebook is rendelkezik videó beszélgetésre alkalmas applikációval, azonban még nem olyan jó, nem működik annyira könnyedén, mint a skype-on használt videó hívás.
            A harmadik, amit mint új műfajt megneveznék az a twitter. Tudomásom szerint, bár ismert, de Erdélyben jelen pillanatban még nem annyira népszerű, mint a másik rendszer, amelyeket fent említettem. A hollywoodi hírességek használják erőszeretettel a rajongóikkal való folyamatos kapcsolattartás céljából. Ismeretségi hálózat és mikroblog-szolgáltatás, mely lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy rövid bejegyzéseket vagy egymásnak szánt üzeneteket írjanak SMS-ben, a Twitter honlapján. Azonnali üzenetküldő alkalmazás Twitter rendszerét 2006 októberében a San Franciscó-i Obvious Corp. hozta létre.
            A friss bejegyzések a felhasználó profilján jelennek meg, de azonnal láthatók az olyan felhasználók által is, akik feliratkoztak az adott felhasználó frissítéseire. A Twitter ingyenes, de ha valaki SMS-eken keresztül kommunikál a rendszerrel, akkor a mobilszolgáltatónak az SMS-küldés díját meg kell fizetnie.
            ​Ezek az új műfajok hatással vannak az életünkre, a gondolkodásunkra még akkor is, ha nem alakult ki függőségi viszonyunk a technika újabb műfajaival. Mivel az életünk részévé váltak ezért mindent befolyásolnak, így az irodalmat is, sok más mellett. Az irodalomnak is alkalmazkodnia kell a fejlődéshez, emiatt új műfajok alakultak ki, amelyek az alkalmazkodás következményei, pl. az sms versek, vagy a cyber szövegek, illetve az egyre több tudományos szakmunka, amely a facebookos, sms nyelvezettel foglalkozik. Fontosnak tartom, hogy a kor újításai az életünk minden területén megjelenjenek, azonban nagyon vigyázni kell, hogy a régi, bár nagyon fontos és értékes dolgok, eljárások és kapcsolatok helyét ne vegyék át, mert az veszélyes is lehet.
  



​
Jegyzetek

[1]  Nicholas A. Christakis – James H. Fowler: Kapcsolatok hálójában - Mire képesek a közösségi hálózatok, és hogy alakítják sorsunkat? Typotex Kiadó, 2010.











​

 

Jakacs Attila
21. századi műfajok és a mögöttük álló technológiák 

​

            Századunk rengeteg műfajban fejezi ki magát. Ennek előzményeként, mintegy részelemei a felületek, amelyek a múlt században kerültek forgalomba, egyszerű találmányként. Bár lekicsininyítőnek hat, de a mai szemmel, a mai fejlemények tekintetében talán megengedtetik, hogy egyszerűnek tituláljam őket. A fentebb említett felületek a mobiltelefon,  számítógépes műfajok , az internet.
            Az 1990-es évek elején csak részletekben ismerkedtünk meg velük, amint megjelentek figyelemmel követtük fejlődésüket, mintegy napról-napra, hiszen a média és egyéb információ forrásokkezdtek új életet. Próbálták ki magukat. Bármennyire próbáltunk a megszokott felületekhez ragaszkodni, azokon érdeklődni, tudomásul kellett vennünk, hogy nincs vissza út, a technológia a telekommunikációtól kezdődően az internettel, majd a mobiltelefonnal befejezőleg közvetlenül a mi javunkat akarja szolgálni, hogy a megszokott távolság észlelése, az idő észlelése, levelek, telefonhívások, telegrammok által leromboltssék. Az újabb felületek által pedig közérthetővé, használhatóvá válva a felhasználó karjaiba essék mintegy segítségként.
            Az efféle felületek egyike volt a telefon, amely bár korábban jelent meg, minden egyén lakásában megtalálható volt, használati tárgy gyanánt működött  és tette szabaddá a beszélgetéseket immár határokon túl. A 2000-es évek elején megjelent a maroktelefon néven ismert következő fejlemény, amely elsősorban mintegy a házitelefon melletti telefonként volt jelen. Míg az előtte létező telefon egy családi körben volt használatos, a mobiltelefon (maroktelefon) egy személyre redukálódott – megjelenése után pár évvel, egy adott személy elérésének fontosságát, mintegy intimitást szorgalmazott a felhasználó fele.. Bár az elején nem volt mindenkinek – de divattal, irányelvként nyilvánvalóvá vált, hogy  egy mobiltelefonnak egy tulajdonosa kell, hogy legyen, aminek következtében elérhetővé válik ismerősei, barátai számára. A személyesség, és az intimitás jegyében mint további igény, mely a meglévő lehetőségek nyomán kimondatlanúl is felszínre került, hogy amellett hogy képes hangot rögzíteni, képet is tudjon rögzíteni, amely minél hamarabb színes kép lehessen.-Ez talán azzal is magyarázható, hogy az utazások, kirándulások alkalmával jó lett volna képeket készíteni, nem fényképezőgéppel, hiszen az egy plusz teher, amit cipelni kell, hanem egy úgy is magunkkal vitt eszközbe beépítve, mondjuk a mobiltelefonba. Ha már képeket készítettünk vele, akkor fontossá vált, hogy legyen tárhely, amely legalább 50 kép megtartásához elég és a képnek a minőségé is megfelelő legyen. Emellett pedig az elkészített kép használati lehetősége a telefonon, például egy rögzített kedves pillanat, személy arca, esetleg egy sztár képe – melyet nem mi készítettünk -, háttérképként szerepelhessen, hogy magunkkal vihessük, a szemünk előtt legyen. Amint ez sokak igényét kiszolgálta, fontossá váltaz, hogy a szavakkal leírhatatlan, mintegy implicitás eszközeként, a pillanatot megoszthassuk egy köztéren, mondjuk a világhálón, például a közösségoldalakon, ahol ismerőseinknek megmutathatjuk képeinket, ők meg a kép alá leírhatják véleményük, hozzáfűzésüket.
            A szerződésekben korlátozott telefonhívások mellett – már a telefonokkal megjelent opció volt – maga az üzenet is a kommunikáció jeles eszközévé vált. Ez a megoldás magánhordozta a telegramnak a szavak széámával kapcsolatos kölcségességét. Az üzenet maga 160 karaktert engedett meg, hogy a felhasználó megfogalmazza mondanivalóját. Ha ezt a határt túllépte, akkor a többi üzenet egy másik üzenetben folytatódott. Az üzenetek megírása a gombokra helyezett betűlkkel történt. Egy gombon körülbelül 3 betű szerepelt, a Magyar nyelvű felhasználók számára a gombon ékezetlen betűknek ékezetnélküli változata is előhozható, leírható volt. Az internetnek köszöntően megjelent társalgó programoktól átvett képek, az arc mimikáját visszaadó betűkombinációk használata  a mobiltelefonon  is lehetségessé vált. A számítógép billetyűzetének mintájára hamarosan kijöttek azok a mobiltelefon modellek, amelyek billentyűzete annyi billetyűből állt, amennyi latin betűtípus étezik. Így a korábban alapot adó számok mintegy az betűgombok opcióiként lettek feltűntetve. A mobiltelefonok utolsó típusa  az érintőképernyős modellben jelenti a csúcsot, hiszen nincs már szükség gombokra, hanem ott van egy értéssel vezérelhető, mozgatható felület, amleyen ujjunkkal rámutatva úgymond aktiválhatunk olyan opciokat, amiket az ezelőtti modelleknél csak egy kis irányító, jobbra ballra mozgatható kis  gombbal kereshettünk meg. A mai fényképezőgép technikai fejlődésének köszönhetően, már egy mai mobiltelefonnal jobb képet lehet készíteni, mint egy egyszerű fényképezőgéppel. Emellett pedig elérhető rajta az internet bármely oldala és bármely leghetőséget, például szövegolvasó opciót tehetünk kézenfekvővé, ha feltelepítjük a mobiltelefonunkra. A mobiltelefon technológiai változását kinézetét félretéve elmondhatjuk, hogy a tömören és találóan való fogalmazásnak mintegy motivációjaként jelentek meg az sms-versek és sms-mesék, amelyek az irodalom ismert szövegeire utalnak, ismert témákat szólaltatnak meg az adott karaktermennyiség határai között.
            A következő felület, amely már már mintegy az előbb említett mobiltelefon  versenytársává nőtte ki magát, annak ellenére, hogy bizonyos lehetőségeit tőle kölcsönözte.  A számítógép operációs rendszereiben alaplehetőségként voltak jelen – a 20. század utolsó 10 évének közepén – a zenelejátszás, a rajzok készítése, kisebb  játékprogramok  futtatása és színes videofilmek levetítése. Ezeknek a lehetőségeknek  kiegészítőiként megjelentek hamarosan azok a programok, amelyek a zeneszámokat minél jobb minőségben játszodták le. Ezek a programok még nem játszodtak le filmet  -csak néhány animációból, amit a hallgatott zene hátterében lehetett megnézni- , de a készítők nagyon dolgoztak azon, hogy ez a két lehetőség megvalósuljon. Hamarosan megjelentek azok a programok, amelyek valóban lejátszodtak filmet és zeneszámokat. A mozikban megnézhető, de számítógépre is átalakított filmek minősége még a 90-es években még nem volt annyira patyolattiszta. Akkor még a nézőt – aki számítógépen nézett filmet, a tükörtiszta kép. Inkább annak örvendett, hogy a videokazettákról egy helyre tárolhatja filmeit, ahol nem foglalnak sok helyet és nem kell aggódni, ha megunjuk, hanem   egy gombnyomással letörölhetjük a gépünkről. Ezek mellett a képszerkesztő programok is megjelentek, hiszen a lassan digitalizálódott fényképezőgépek által elkészített képekkel szerettek a szakemberek babrálni, átalakítani rajtuk pár dolgot, talán világosítani rajta, sötétíteni rajta, vagy éppen levágni róluk olyan részeket, amelyek feleslegesnek találtattak. Emellett képek összeszerkesztése, egymásra helyezése, mozzaikként összeillesztése lehetőségként állt a felhasználó előtt. Maga az írógép tulajdonságát és már klasszikusnak nevezhető hivatali műfajok létrehozását szabadalmazó Microsoft Office termékcsaládnak köszönhetően elégséges lehetőséggel, formázással, szerkesztési opciókkal megnyílt a felhasználó előtt az a lehetőség, hogy bizony magán a számítógépen készítsen el olyan dolgoakt, amiket nagy pepcseléssel, gondolatban való megtervezés alkalmával készített el, magát a dokumentumot. A hibák kijavítását, a megírt szöveg mentését is lehetővé tevő program a felhasználó mintegy modern írógépeként lépett színre.
            A számítógép felületén megteremtett újabb felület, médium, maga az internet. Egy hálózati kártya és egy szerkezet kellett hozzá, hogy a felhasználó felléphessen a világhálóra és hozzáférjen mindahhoz, amink eléréséhez könyvtárba kellett mennie, vagy éppen a postára kellett elszaladnia, hogy feladjon egy levelet, ügyelnie kellett, hogy pontos címet írjon a leveler, hogy az elérkezzen ahhoz akinek üzenetét éppen címezte. De az internetnek köszönhetően  a Microsoft  Office Microsoft Outlook programjával lehetett levelet írni ismerőseinknek. Ebben az esetben a cím egy kis betűsor volt, amelyben egy kukacnak nevezett fura formájú ikont kellett nem el felejteni és persze az utána következő nevet, majd azt, hogy .com, .hu. vagy stb. Az említett levélszerkesztő után minél több weboldal jelent meg, minél több opcióval arra, hogy levelesládáinkat csakis mi nézhessük meg és külön tudjuk úgymond fogadni a leveleket és a reklámot vagy eseteg gyanús vírust tartalmazó üzeneteket. Ezekhez a levelekhez idővel lehetett csatolni bizonyos méretű dokumentumokat, képeket, vagy éppen zenefájlokat. 
            Az internet felületén megosztott vicces videók  és vicces képek mellett hamarosan megjelent egy olyan mozaikműfaj, amely a szöveget és a képet egybemosta. A képeken ismert sztárok fintorai, hétköznapi hangulantunkat tükröző arcképek, amelyek nemcsak a hírességek arcát, hanem az interneten híressé vált, ikonná megnőtt idegenek, akik a lustaság, az anyagtól elszállva, örökítették meg és terjesztették az internetfogyasztó számára azt az igét, üzenetet, amely megfelelőnek mutatkozik egy esti internetböngészés alkalmából és amit szívesen osztunk meg a barátaink számára, hogy ők is derüljenek.
            Az internet létezés nagy vívmányaként, az emailszerkesztő oldalak kialakulása és a fényképező mobilok megjelenése alkalmával jelentek meg a közösségi oldalak. Ezeken az oldalakon kevesebb információt megosztva önmagunkról egy profilt hozhattunk létre, majd  a postaládánkban lévő levelek címzettjeinek elküldötte az üzenetet, hogy mint ismerős bejelöltük. Így hamarosan rátaláltunk ismerőseinkre, akiknek képeit nézve kommentálhattunk. Ezeken az oldalakon jelentek meg elsőként a kommentablakok. Amint beírtuk mondandónkat a képpel kapcsolatosan, maga a kép tulajdonosa üzenetet kapott az oldaltól, hogy hírt kapjon ismerősének véleményéről. Hamarosan a facebook megjelenésével és egyéb nyugaton már híressé vált közösségi oldalakon  úgymond átöröklődött. Bizonyos portálok is beengedték, mint felületet, ahová az olvasó leírhatta a véleményét az adott cikkről, vagy éppen az adott témáról. A facebook felülete let az, amely mintegy papírként működik, hiszen szabadon írhatunk rá. A kommenteink mellett megoszthatjuk hangulatunkat, újabban eszünkbe juttot  mondatot, amit még nem írtak le hires szerzők a mi nyelvünkön, vagy éppen egy mutates, hangzatos vidót oszthatunk meg ismerőseinkkel, akik likeolhatják, vagy éppen véleményt is írhatnak róla.
            A közösségi oldalak mellett feltúnt egy olyan weboldal műfaj, amely az otthoni kényelmet szolgálja, de emellett nem nyújt több betekintést, képet arról az áruról, amit azon az oldalon árúsítanak. Ennek a műfajnak a neve az internetes boltok. Ezeken az oldalakon kiválaszthatjuk azt a terméket, amely elnyerte tetszésünket, de nem szeretnénk sorba állni érte a boltban, inkább várunk rá egy hetet, pár napot, hogy megérkezzen. Ezeken az oldalakon általában nemcsak ruhát lehet vásárolni, hanem pédául zenei albumokat. Itt pár perces mintákat hallgathatunk meg a dalokból és ebből eldönthetjók, hogy megvásároljuk, vagy inkább lemondunk róla. Emelett megemlítendő az, hogy vannak oldalak, amelyeken videojátékokat lehet vásárolni. Ki nem próbálhatjuk őket, de pár fórumot átböngészve, vidókat átnézve szintén eldönthetjük vásárlási szándékunkat.
            A weboldalak műfajában külön műfajt jelent a naponta sokszor használt Youtube nevezetű oldal. Néhány szóval úgy írhatnánk le, hogy videomegosztó oldal. Ez a fajta a közösségi oldalak idejében indult el, és az volt a szerepe, a felhasználónak nyújtott lehetőség, hogy ezen az oldalon közzé tegye azt a videót, amely szerinte  valamilyen oknál fogva egynél több nézőt igényel. A facebook társadalom megjelenésével ez is fontos elemévé vált hétköznapjainknak. Ezen az oldalon nemcsak kedvenc sztárjaink klippjeit, interjúit nézhetjük meg, hanem néhány viccesnek talált videót is. Emelett nőtte ki magát az típusú videó, amelyen egy a nyugaton nagy hírnek örvendő humoros személy, vagy az általa elkészített vicces videókat bemutató kritizáló idegen, akinek valamely klippjét már ajánlotta az oldal, készített. Ezek a műsorszámba menő videók a maguk tartalmával, azzal, hogy egy személy beszámol nekünk a média pletykákról, vagy éppen véleményt nyílvánít filmekről, vagy éppen néhány botrányos sztárról mondja el véleményét, gyűjtik össze a nézőiket. Az ő videóikat az említett tartalom miatt többen is megnézik, és egy adott mennyiségű megtekintés után maga a felvétel piaci eszközként működik, hiszen a video elkészítője , megosztója pénzt kap a youtube-on való nézettsége miatt.
            A youtube-on megjelenő videók másik műfaja az a hogyan készül, hogyan csináld, hogyan szered össze típusú felvételek. Ezeknek tartalmából megtudhatjuk például, hogy hogyan kell egy adott zenei stílusra táncolni, hogyan kell például blues zenei stílusban zongorázni és melyek a kiemelkedő dallamok, vagy éppen hogyan működik, milyen tulajdonságokkal bír például egy nagy hírnek örvendő  elektoromos zongora és hogyan lehet például újabb hangszíneket feltölteni, vagy éppen hogyan lehet összekeverni a már meglévőket.
            Szintén a youtube-on nézhetjük meg azoknak a filmeknek a bemutatóit, amelyeket eddig a moziba  beülve nézhettünk meg előkészítőként egy általunk megnézendő film előtt. Ezzel persze sok kényelmet nyer az otthon üldögélő ember, hiszen a bemutató alapján el tudja dönteni, hogy a film, mely az utcán csak egy képet nyújtott a szereplőgárdáról, vagy csak magáról a főhősről, megnézenhető, fontos-e, hogy ráköltsük azt az összeget, amit a mozi kasszájánál elkérnek.
            Még mindig a világhálón vannak  afféle oldalak, amit mindenki fórumnak hív. Ezeken az oldalakon bár ki szerepelhet, csak egy felhasználónevet és néhány személyes adatot kell elárulnia a weboldalnak és már is tagja. Ezeket az oldalakat szakemberek hoznak létre, hogy bizonyos szakterületen lévő kérdések oszthassanak meg, beszélhessenek meg egymással, vagyy éppen nyújtsanak elvárásoknak megfelelő, elemző leírást abban a kérdésben, amiben az arra az oldalra keveredő tanácstalan számítógép felhasználó feltesz az ott lévőknek. Ebben az a jó, hogy egy általunk feltett kérdésre nemcsak egy szakértő, fórumozó válaszol, hanem bárki az oldalról, akinek éppen van odavágó véleménye az adott esetről.
            Az internetes kalózkodás, saját birtokunkban levő, de biztos sokakat megörvendeztető dolgok elérését szolgáló oldalak a torrent oldalak, ezeknek közeli ősei pedig a C++  alapú, internetes hozzáférést igénylő programok. Kezdjük is az utóbbival. A C++ alapú programok egyik szolgálata, hogy megoszthatunk zenét, filmet, képet egymással az adott felületeken, amit ott hubnak (hábnak olvasandó) hívnak. Ezeken a felületeken bizonyos giga  mennyiségű, férőhelyben mért filmet, zeneét, képet kell megosztanunk, hogy tagjaivá és használóivá lehessünk. Ennek a minimális igénynek többek megfelelésével rengeteg felhasználó részese ezeknek, így ha egy kedvenc zenei albumot nem tudtunk beszerezni, mert nem volt meg a boltban, vagy éppen sokba került a megrendelése, és postázása, akkor itt bepötyögve az előadót és az album címét, letölthettük mintegy bérmentve. Ugyan így hozzáférhetünk filmekhez is, csak több időbe kerül a letöltésük. Magának a letöltésnek a sebessége is számít. Ez a sebesség persze nem a mi internetsebességünktől függ, hanem a feltöltő internetsebességétől. A torrent oldalak esetében viszont másabb a helyzet. Ha az angol fogalmat magyarra fordítjuk, akkor a Vihar szót kapjuk. Hogyan lehet egy internetes letöltést viharnak, vagy éppen viharosnak nevezni? Ezeken az oldalakon szintén filmeket, zeneszámokat, könyveket elektronikus formában és sok más dolgot találhatunk meg. Talán a viharos jelleg abból árad, hogy maga a felhasználó nem állja meg egy file vagy egy dolog letöltésével, hanem a hozzáférhetőségből fakadóan több filmet vagy éppen zenét tölt le. A letöltés után az adott file-t visszakell tölteni, hogy más letöltők is hozzáférhessenek, mert mi is úgy tuduhnk letölteni,ha mások feltöltik, mintegy visszatöltik az általuk már letöltött file-t. Az oldalak tulajdonsága, mintegy különlegessége, amely a C++-os oldalakra hasonlít, hogy itt a felhasználók közzé tesznek valamit, tehát vannak olyan személyek akik az általuk közzé tett dolgot felfele töltik éppen azért, hogy minél több felhasználó jusson hozzá. Körülbelül 10-20 letöltés után már ők is nyugodtan hátradőlhetnek, mert azok, akik letöltötték az általuk közzé tett dolgot, azok feltöltéséből már más is eléri, le tudja tölteni azt a portékát.     
            A fent említett, felületekre csoportosított műfajok egyik szembetűnő tulajdonsága, hogy magára a felhasználóra helyezi a hangsűlyt, mintegy lehetőságet ad a felhasználónak, hogy kifejezze igényét az adott árúcikkel kapcsolatosan. Ebből a lehetőségből származik az, hogy bár a felhasználó nem veszi észre, de minél nagyobb kényelmet biztosítanak neki azok a technikai tárgyak, amelyek hétköznapi elemévé, fontos tagjává váltak, mintegy lehetetlennek érezné az életét azok nélkül.  Emellett pedig maga az internetes hozzáférés szintén efféle nagyságú érdekeltséget élvez, ami nem abból fakad, hogy létezik, hanem abból, hogy bizonyos dolgokat csakis azzal érhetünk el. Vannak ismerőseink, akikkel már facebookon ismerpősök vagyunk, de még nem merték megadni a telefonszámukat, mert így kényelmesebb, és ezért úgy érezzük, hogy jó dolog óránként, két óránkétn megnézni a facebookot, hogy az adott személy válaszolt e a feltett kérdésünkre, vagy éppen kaptunk e valamely hasznos üzenetet valakitől .Gondolok itt például arra, hogy maga a facebook is helyet adott egy Bolpiacnak és egy Stoppoljonline oldalnak, az előbbin kínálat van, a másodikon stoppos keres utazót vagy éppen bejelenti, hogy van még pár helye és vállal utasokat. Talán ezen oldalakon való böngészés odadigyelés okozhat függőséget is.
            Végszóként zárnám azzal, hogy a mai technológiai vívmányok, amelyekre mint felületekre utaltam a dolgoatom elején, feltétlezik a felhasználót és a hozzájuk való állandó jellegű ragaszkodást. Ha viszont nem áll messze tőlünk az , hogy szabadidőnkben elmenjünk kirándulni,hogy kifújjuk magunkat és lemondunk mobiltelefonunkról, és azzal az egyénnel foglalkozunk, akivel az időnket töltjük, akkor megszabadulhatunk ettől a technológiai bilincstől.  










​

 

Jankó Ingrid-Blanka
A blogregény

​Bevezetés

Századunkat  gyakran emlegetik úgy, mint  az informácio korát, hiszen erre az időszakra a technológia, az informatika fejlődése jellemző. Olyan világot élünk, ahol elengedhetetlen az internethozzáférés, a különböző médiumok sugározta információk elözönlenek minket. A technika meghatározza mindennapi életünket, annak szerves része. A mai modern emberek nem tudják elképzelni az életüket számítógép, telefon, televízió nélkül. Ha egy napig nem vesszük igénybe ezeket az eszközöket, szinte már elvonási tüneteink vannak, olyan mintha kizárnánk magunkat a külvilág eseményeiből. Gyakran hangoztatják azt is, hogy ha nem vagy elérhető az interneten keresztül, ha nincs Facebook-fiókod, akkor nem is létezel. Akár elfogadjuk, akár nem ezt, azzal mindenképpen egyetérthetünk, hogy az internet a mindennapi életünk szerves részét képezi.

A századunkat jellemző technikai fejlődés következtében nagy sok dolog megváltozott az életünkben. Megváltozott például a kapcsolatunk az embertársainkkal, többet kommunikálunk a világháló és az egyéb eszközök segítségével, mintsem a személyes kapcsolatot részesítenénk előnyben. Ugyanakkor megváltozott a munkához való viszonyunk is. Gondoljunk csak arra, hogy napjainkban szinte elképzelhetetlen az, hogy egy-egy munkakör betöltésére ne használnánk valamilyen módon a számítógépet. Ugyanakkor új típusú munkák is megjelentek, olyanok, amelyeket akár otthonról is könnyedén el tudunk végezni, csupán intrenetre van szükségünk.

Pap István Irodalom az újmédia korában című írásában egy Nagyváradon tartott előadás legfontosabb gondolatait összegzi. Orbán Jolán gondolataira hívja fel a figyelmet, mely szerint az újmédia megteremtette az új megközelítés igényét, így ma már újmédia-kultúról, újmédia-művészetről, újmédia-politikáról, de újmédia-filozófiáról vagy akár újmédia-irodalomról is beszélhetünk. Az újmédia-irodalom kialakulás új műfajok megjelenését vonta maga után, ilyenek műfajok például az sms-versek, a blogregény, a blogirodalomtörténet, de a blogképregények is. [1]

Az újmédia korában a művek értelmezési lehetőségei is megváltoztak. Gondoljunk csak arra, hogy ilyen helyzetekben nem tudjuk egységben szemlélni a műveket, mert a digitális korszak megváltoztatta az olvasói szokásokat, létrejött a decentralizáló olvasás. Manapság szinte már csak fragmentumokat olvasunk, ennek egyik oka a robbanásszerűen megnövekedett információmennyíség, a fókuszálás képességének  a hanyatlása.[2]

Tehát mint ahogy az előbb is említettem ezel a változások, fejlődések nagymértékben befolyásolták az irodalmi élet alakulását, új irodalmi műfajok jöttek létre. Ilyen műfaj például a blogregény műfaja is. A dolgozatom további részében erre a műfajra szeretnékm reflektálni. Azt igyekszem bemutatni, hogy technológiai fejlődése következtében hogyan változott meg az irodalmi művek szerkezete, hogyan változott az író—olvasó közötti kapcsolat.


Mi a blog?

Az első fontosabb kifejezés, amit tisztáznunk kell, az a blog fogalma. Mi is a blog és miért jött létre? A blog olyan nyilvános internetes oldal, ahol dátummal és időponttal ellátott bejegyzéseket olvashatunk. A blogot másként webblognak vagy webnaplónak is nevezik. [3] Ebből a meghatározásból máris két fontos dolgot kiemelhetünk. Az egyik az, hogy  a blog egy nyilvános oldal, a másik pedig, hogy bejegyzéseket olvashatunk. Nyilvános, tehát mindenki számára elérhetőek az adott felületen közétett bejegyzések. De mik is ezek a bejegyzések? Olyan szövegek, amelyek írójának célja az önkifejezés, a szubjektív vélemény szabad és teljesen cenzúrázatlan megfogalmazása. Aki blogot hoz létre, az teljesen szabadon eldöntheti, hogy mit ír, hogyan írja, miért írja.

A blogerrek, vagyis a blogot író személyek bármiről írhatnak, ami őket foglalkoztatja. Kezdetben inkább a saját életükről írtak, de manapság ez már háttérbe szorult, és inkább az őket körülvevő világról írnak, véleményt nyilvánítanak, bírálnak, kritizálnak, támogatnak. Másik jellemzője  a blogoknak, hogy általában az ide látogató olvasók is hagyhatnak különböző bejegyzéseket az oldalon. Véleményt nyilváníthatnak az adott témáról, éppen ezért gyakran heves vitákat, blogviharokat vált ki egy-egy blogos téma. [4]

Napjainkban szinte minden témakörben találhatunk blogokat a szerelemtől az autókon keresztül, egészen a könyvekről szóló blogokig, vagy a fotoblogokig, szinte nincs olyan témekör, amire a kereső ne dobna ki egy tucat blogot. De vannak külön tinilányoknak, nőknek szóló blogok is. A sort a végtelenségig lehetne folytatni, de itt most csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy mennyire változatosak lehetnek témájukat tekintve a blogok. Ezeket a blogokat általában független személyek írják, de olyan is előfordul, hogy egy-egy újságíró vezet blogot, ahol azokat az írásait közli, amelyeket esetleg nem publikált valamilyen lapban, mert az nem felelt meg a lap arculatának vagy mert túl szubjektínek, személyesnek bizonyult. Nagyon népszerűeknek tekinthetőek azok a blogok, amelyeket közéleti szereplők, sztárok írnak. Ezek látogatottsága néhány óra alatt is rekordokat dönthet. [5]

Mint említettem különböző témájú blogok születhetnek, ezek közül pedig talán azok a legnépszerűbbek, amelyek a leggyakoribb témát művelik, vagyis a naplóírást, talán ez az, amelyik legközelebb áll az irodalomhoz.[6] A továbbiakban a dolgozatom középpontjában álló blogregényre térek ki.


A blogregény

A blogregényt úgy határozhatjuk meg, mint a neten kialakuló prózát. Ebben a meghatározásban a legfontosabb elem a kialakuló. A hagyomány műfajok, mint például a novella, elbeszélés, stb., az irodalom passzív diskurzusában jönnek létre, tehát nem egy aktív párbeszédben az író és az olvasó között. Ezzel ellentétben a blogregényben az olvasó is aktívan vesz részt, tehát egy folyamatos kapcsolat van az író és az olvasó között. [7]

Ahogy  a fenti meghatározásból is látszik a blogregény műfajilag különbözik a hagyományos értelemben vett irodalmi műfajoktól. A legszembetűnőbb különbség, amit már fentebb is említettem az az író és olvasó kapcsolatán alapszik. Gondoljunk például Jókai egyik regényére, elmondhatjuk, hogy olvasói közül senki sem volt jelen a regény megszületésének pillanatában, senki sem látta el tanácsokkal az írót, hogy ezt így vagy úgy kellene írni, tehát a hagyományos értelemben vett regények esetében az olvasó már csak a kész terméket láthatta, nem szólhatott bele az alkotási folyamatba. A blogregények esetében más a helyzet, hiszen itt az író és az olvasó állandó interkcióban vannak. Az olvasók egy-egy fejezet után véleményt nyilváníthatnak, a véleményük pedig nagyban befolyásolhatja a blogírót  az események további megírásában. Rámutathatnak egy-egy homályos részre, ötleteket adhatnak, megvilágíthatják az ellentmondásokat, tehát az olvasó szerepköre túlmegy a hagyományos értelemben vett olvasói szerepkörön. Némi túlzással akár azt is mondhatnánk, hogy bárki részt vehet egy történet megírásában, hiszen mint már mondtam a blogok nyilvános oldalak, így bárki olvashatja őket, bárki hozzá is szólhat.

Az interneten számos blogregényt találhatunk, ha pedig kedvünk van, akkor nemcsak olvashatjuk ezeket, hanem mi is szerzői lehetünk ezeknek. Ilyen például az IDŐTLEN ÚT is, amely folyamatosan bővül, alakul az interneten. Olyan mint egy menedék a valóság elől, egy kis kikapcsolódás, néha el kell löknünk magunktól ezt a rohanó világot, és lazítanunk kell, ebben segít az IDŐTLEN ÚT. Bárki lehet ennek a regénynek, a regény egyik fejezetének az írója. Mégcsak műnem vagy műfajbeli megkötés sincs, vagyis, ha valaki verssel szeretne folytatni egy fejezetet, akkor nyugodtan megteheti, akkor a regény következő fejezete vers lesz. Ha valaki írni szeretne az IDŐTLEN ÚT-ba, akkor néhány szabályt be kell tartania, ilyen szabályok a következőek:

• úgy kell megírni a történetet, hogy  a fejezeteknek se eleje, se vége ne legyen; ha az olvasó olvassa, akkor azt tekinthesse  a történet elejének; éppen ezért jó, ha nem egy történetet találunk ki, hanem benyomások, impressziók alapján írunk;
• minden fejezetnek a főhőse Szfinx, akiről azonban azt sem lehet tudni, hogy kicsoda, micsoda; nem lehet tudni, hogy hogy néz ki, és ennek így is kell maradnia, hogy az olvasók könnyebben be tudjanak illeszkedni a történetbe;
• a legfontosabb szabály, amit nagyon nehéz betartani az az, hogy ebben a blogregényben nem szerepelhetnek párbeszédek, és még csak utalni sem lehet arra, hogy  a szereplők beszélgetnek, hiszen az sem derül ki a történetből, hogy ez a Szfinx ember-e vagy állat, éppen ezért csak a cselekedeteikkel léphetnek interakcióba  a szereplők egymással;
• a negyedik szabály egyben egy tanács is, ami így hangzik: Ne félj!; erre azért van szükség, mert az első három szabály nagy megkötésnek tűnhet, de valójában nem erről van szó, csupán az a lényege ennek, hogy azok az olvasók, aki a történet íróivá szeretnének válni, bátran engedjék szabadon a fantáziájukat, és legyenek merészek.

Ezek az IDŐTLEN ÚT legfontosabb szabályai, és ahogy itt is láttuk bárki beleszólhat a történet alakulásába, bárkiből író válhat, tehát az író—olvasó kapcsolat teljesen átértékelődik.[8]

Egy másik blogregény, amit néhány szóban ismertetni szeretnék, az a Láncvilág. A Láncvilág egy tudományos-fantasztikus regény, melynek témája a társadalom születése. A regény középpontjában egy olan bolygó áll, amely el van vágva az emberi civilizációtól, ezt a bolygót egy kasztrált fiú és egy kalózlány történetén keresztül láttatják. A regény időszerű kérdésekre próbál választ adni, anélkül, hogy társadalmi vagy vallási csoportokat megsértene. Nem titkolt célja az sem, hogy társadalomkritikává váljon.[9]


A blogok és a  szerzőség viszonya

A blog egyszerre publicisztikai műfaj is, ugyanakkor egy olyan univerzális médiafelület, mely különböző műalkotások, szépirodalmi művek hordozására alkalmas. Magyar viszonylatban a blogok iránt az érdeklődés az 1990-es években indult, amikor is a világhálón, több magyar nyelvű szépirodalmi mű is terjedni kezdett. Farkas Péter Gólem című blogregénye 1997 és 2005 között íródott nyilvánosan a neten.[10]
Sok olyan esetről olvashatunk, amikor is ismert írók kezdenek bele online regények írásába, hogy annak szálait az olvasók írhassák tovább, így az olvasókból is szerzők válnak, tehát a szerzőség kérdése, úgy, ahogy az olvasó szerepe is ilyen tekintetben változáson megy át. Ma is születnek olyan blogregények, amelyeknek egyik fő jellemzője éppen az, hogy az író az olvasókat is íróvá avatja, beveszi őket az alkotás folyamatába, ezáltal sokkal nagyobb interakcióba léphetnek a születendő művel, mint a hagyományos értelemben vett olvasók. Ez azért van így, mert ezek a művek a közösségi médiában születnek, egy olyan közegben, ahol minden és mindenki elérhető, ennek a médiának pedig egyik legszembetűnőbb jellemzője pedig az azonnaliság, vagyis rövid időn belül bárki hozzászólhat, véleményt nyilváníthat egy adott témával kapcsolatban. Azért is érdekesek az ilyen művek, mivel ezek nyomtatott formában nem is léteznek, azonban a világhálón bárki számára elérhetőek és megtekinthetőek.[11]

Fontos kérdés az, hogy ebben a helyzetben, mi a jelentősége  a műalkotást elindító szerzőnek, hiszen az általa létrehozott szöveg csupán csak töredéke a szöveg egészének, hiszen ez a különböző bejegyzésekből és hozzászólásokból tevődik össze. A blogon publikálók általában olyan alkotók, akiknek nyomtatott formában még nem, vagy csak nagyon kis mértékben jelentek meg műveik. Éppen ezért ez a felület lehetőséget teremt nekik arra, hogy írói tehetségüket kinyilváníthassák. Ezek  a szerzők a kánonon kívül helyezkednek el, éppen ezért a blog, a világháló nagyon jó lehetőség a számukra, hogy kifejezhessék magukat, hogy szövegük, mondanivalójuk bármikor és bárki számára elérhetővé váljon.[12]

De akkor most ki a szerzője egy-egy blogregénynek? Az a személy, aki moderátorként elindította a történetet, vagy mindenki, aki valamilyen formában kivette a részét a történet alakulásában. Bizonyára mindketten, hiszen az ő interakciójukból, a kettejük közötti párbeszédből születnek meg ezek az alkotások.

Gyakran előfordul azonban az is, hogy a blogokat nem valódi névvel írják alá, hanem álneveket használnak. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy ezek a blogok nagyon szubjektívek, gyakran olyan titkokról, történetekről szólnak, amiket a blogger még a legközelebbi barátaival sem oszt meg. Ezek nagyon súlyos dolgok is lehetnek, amiket nagyon nehéz lenne szemtől szemben elmondani valakinek, éppen ezért ezek a blogbejegyzések úgy működnek, mint valamilyen pszichológiai terápiák, ha nem mondhatom el senkinek, akkor elmondom mindenkinek, ezzel mintegy megszabadulva a problémától. Persze nemcsak emiatt szoktak álnéven publikálni, ez a fajta publikálás biztonságérzetet ad az embernek, nyugodtan leírhatja, elmondhatja a véleményét. [13]


Összefoglaló

Dolgozatomban arra törekedtem, hogy bemutassam azt, hogy az újmédia korának változásai hogyan befolyásolták az irodalom alakulását. Ezen belül is kifejezetten egy kérdéskörrel foglalkoztam, ez pedig a blogregénynek a kérdése. Azt vizsgáltam, hogy a blogregény esetében, hogyan módosul az olvasói szerep, hogyan válik az olvasó a történet írójává. Emellett megemlítettem néhány blogregényt, majd kitértem a szerzőség kérdésére is.
 
 
 
 
 
2017 
 



 
Felhasznált irodalom

• Láncvilág (http://blogregeny.com/) (utoljára megnyitva: 2017.02.24.)
• Gagyi Benedek, Blogirodalom (http://www.korunk.ro/?q=node/8&ev=2008&honap=3&cikk=8836

(utoljára megnyitva: 2017.02.24.)

• IDŐTLEN ÚT (https://eternalway.wordpress.com/tag/blogregeny/ )

(utoljára megnyitva: 2017.02.24.)

• Mi a blogregény (http://blogregenygyujtemeny.blog.hu/2014/07/07/blogregeny_fogalma)

(utoljára megnyitva: 2017.02.24.)

• Pap István, Irodalom az újmédia korában  
• http://www.erdon.ro/irodalom-az-ujmedia-koraban/2816647)

(utoljára megnyitva: 2017.02.24.)

• Szűts Zoltán, A blogok és a szerzőség viszonya (http://epa.oszk.hu/00000/00002/00167/361.html)

(utoljára megnyitva: 2017.02.24.)
 


Jegyzetek

[1] Pap István, Irodalom az újmédia korában (http://www.erdon.ro/irodalom-az-ujmedia-koraban/2816647)

[2] Pap, i.m.

[3] Gagyi Benedek, Blogirodalom (http://www.korunk.ro/?q=node/8&ev=2008&honap=3&cikk=8836)

[4] Gagyi, i.m.

[5] Gagyi, i.m.

[6] u.o.

[7] Mi a blogregény (http://blogregenygyujtemeny.blog.hu/2014/07/07/blogregeny_fogalma)

[8] IDŐTLEN ÚT (https://eternalway.wordpress.com/tag/blogregeny/)

[9] Láncvilág (http://blogregeny.com/)

[10] Szűts Zoltán, A blogok és a szerzőség viszonya (http://epa.oszk.hu/00000/00002/00167/361.html)

[11] u.o.

[12] u.o.

[13] Gagyi, i.m.









​




​

 

Kallós Orsolya-Enikő
Új műfajok az ezredfordulón
(Twirodalom)
 

A számítógépes technológia és az internet térhódítása

            A számítógépek mindennapi életünk nélkülözhetetlen részévé váltak, az emberek többsége éppolyan otthonosan mozog nap mint nap a virtuális térben, mint amilyen biztonsággal közlekedik autójával lakóhelyének környékén. A XXI. század emberének szinte elképzelhetetlennek tűnik egy nap anélkül, hogy leüljön számítógépe elé és szörfözzön a neten, hisz manapság már minden második háztartásban fellelhető egy számítógép és van internethozzáférhetőség is. Ezt kezdetekben olyan vendéglátóipari egységek oldották meg, mint a külön erre a célra megálmodott internetkávézók. A számítógép sok helyen munkaeszközzé vált, a hordozható számítógépek (laptopok) és okostelefonok megjelenésével (SmartPhones), illetve a vezetéknélküli internet (wireless, router) és internetes adathordozó (stick net) megoldásokkal, pedig mára már a helyhez kötöttség problémája is megoldódott, mostmár a zsebünkben is hordozhatjuk a világhálót, bármelyik pillanatban elővehetjük és egyszerűen csak rácsatlakozunk arra, ami az adott pillanatban a világ szinte bármely pontján történik.
            Azonnali, gyors információhozzáférést tesz lehetővé, olyan komplex multimediális ingerek érik az embert, legyen az kép, szöveg, video, hang együttese is akár, amely a gyors információfeldolgozást teszi lehetővé, és ami igen célszerű és hasznos a mai rohanó ember számára.
Olyan praktikus keresőprogramok (Google) állnak a rendelkezésünkre, amelyek akár könyvtárak tetemes tudását sűrítik magukba, és a hordozható tudást népszerűsítik, aminek forrása ezáltal már nem a fejünkben lesz, hanem szétszóródva a digitális térben. Az emberek többségénél ennélfogva az elkényelmesedés jelei lesznek láthatóvá, ők minduntalan arra hivatkoznak, hogy manapság már mindent megtalálunk az interneten, minek is azt fejből tudni.
            Bátran kijelenthetjük, hogy az internethasználók közössége még azelőtt a feladat előtt áll, hogy megtanulja, hogyan éljen megfelelően az internet adta lehetőségekkel, hogyan kezelje kritikus módon az itt fellelhető tartalmakat, hisz épp korlátozatlanságában és interaktivitásában rejlik annak veszélye is.
 
 
Új digitális műfajok

            A mai kor embere olyan új kommunikációs műfajok születésének és pillanatok alatti elévülésének a tanúja (chat, Skype, Messenger), amelyek eddig nem létezett új nyelvi és kommunikációs szabályok kialakulását eredményezik a használóik által.
            A többi médiumhoz viszonyítva (rádió, televízió), ahol többnyire egyirányú a kommunikáció, a befogadói visszajelzés csekély mértékű (esetlegesen betelefonálás által), az internet lehetőséget ad a két- vagy akár többirányú kommunikációra is (pl. konferenciabeszélgetések szóban, illetve írásban történő módja, a különböző tematikus chatszobák), ugyanakkor a saját, kreatív önkifejezésnek is teret enged saját tartalmak feltöltésének engedélyezése által, legyen az kép (instagram), szöveg (magánéleti, művészi, irodalmi, szakmai blog), vagy videó (különböző videómegosztókon, mint YouTube, Indavideo stb.)
            A számítógépes kommunikáció által létrehozott kommunikációs formákat olyan folyamatosan konstruálódó műfajoknak tekinthetjük, amelyek tartalmi, strukturális és formai jellegzetességei olykor már a tudományos leírás megjelenésekor is idejét múltnak tekinthetőek, épp ezért az ezzel a témával foglalkozó elméletírásnak nehéz dolga van, hisz mindenekelőtt a kérdésfeltevést kell tisztáznia, és nem a válaszokat keresnie.
            Először is a műfajiság kérdését kell megvitatni, ezen belül is azt, hogy a webes műfajok hol helyezkednek el?
            A műfajkutatásokat Swales (1990), illetve Bhatia (1993) alapozták meg, akik szerint a műfaj a szövegek konkrét megnyilvánulási formái, egy meghatározott kommunikációs célzattal, közös formai jegyekkel.
            A digitális műfajok első kutatói Yates és Orlikowski voltak 1992-ben. Véleményük szerint a weben található műfajok egy része a már meglévő műfajrepertoárból való átemelés és az új médium adta lehetőségekhez való adaptálás eredménye (pl. a tudományos cikkek).
1997-ben Crowston és Williams voltak azok, akik megpróbálták csoportosítani a világhálón megjelenő műfajokat, aszerint, hogy már meglévő műfajjal, vagy már teljesen új műfajnak számító jelenséggel állunk szemben.
            Shepherd és Watters (1998) szerint míg a hagyományosnak tekintett műfajok meghatározó jegyei a tartalom és a forma voltak, addig a kiberműfajoknál ez a funkcionalitással egészült ki. Ezek az internetes műfajok olyan interaktív műfajok, amelyek az emberek azonnali és közvetlen hozzájárulása által létezhetnek és működhetnek (gondoljunk csak az e-mailekre, vitafórumokra, kommentekre, de gondolhatunk akár a különböző web- és honlapok látogatóira, böngészőire is, hisz ezek is az emberek aktív közreműködése által teljesítik be a nekik rendelt funkcióikat, ami az olvasástól, egészen az olvasó, felhasználó önmaga elektronikus médiumban való navigálásáig terjedhet, és váltakozhat).
            A kiberműfajok rendszerezése végül Shepherd és Watters nevéhez fűződik, akik 2004-ben  két nagy csoportba sorolták az interneten megjelenő műfajokat: létező, már meglévő (extant) műfajok, melyek más médiumban már létező műfajok reprodukciói és változatlan formában (pl. digitalizált irodalmi művek) vagy variáltan, módosult formában (pl. online folyóirat, napilap, rádió, televíziózás, elektronikus képeslap) jelennek meg az internetes felületen, illetve az újonnan kialalkult (novel) műfajok, amelyek a hagyományos műfajmintákból alakultak ki (pl.blog), vagy spontán módon, nincsenek előzményei, már az új digitális térben fejlődtek ki, nincs offline változatuk (a különböző web- és olyan közösségi oldalak, mint Facebook, Twitter stb.).
            Az elkövetkezendőkben a hagyományos és digitális műfajok találkozását szeretném szemléltetni egy internetes műfaj (Twitter nevű mikroblog) és irodalmi műfajok (SMS-novella, haiku vers) találkozásával, és az ebből születő új műfajt bemutatni, ami Twirodalomként vált ismertté.
 

Néhány szó a Twitterről

            A Twitter nevű ismeretségi hálózatot és mikroblogot 2006-ban fejlesztette ki a San Franciscó-i Obvious Corp. Működési elve alapján a felhasználók rövid bejegyzéseket vagy egymásnak szánt üzeneteket, minimálszövegeket írhatnak, maximum 140 karakter hosszúságban. Ezek a bejegyzések a szerző egyéni impresszióinak az azonnali kifejezői és igen erős figyelemfelkeltő szereppel rendelkeznek, azonnal megjellenek a felhasználó profilján, illetve mindazok oldalán, akik feliratkoztak az adott felhasználó frissítéseire. A rendszer hűséges használói szerint ez egy jó mód, hogy fenntartsák a kapcsolatot barátaikkal, mások viszont frusztrálónak kezdték érezni azt, hogy minden második órában az üzenetekkel foglalkoztak, ami néha nem is szólt másról, csupán arról, hogy az ismerőse közétette azt, hogy mit reggelizett vagy mit vacsorázott.
            Mindezen előnyök és hátulütők mellett a Twitter széleskörű népszerűségnek örvend, olyannyira, hogy mára már egy Magyar Twitter közösség is alakult, Yamm néven. Az oldal strukturális felépítése hasonló a jólismert társához: megjeleníti a sokak által követett, népszerű twitterezőket; mutatja az aktuális trendeket, amiről a legtöbben beszélnek; a belinkelt videokat, illetve képeket egy kattintásra azonnal meglehet tekinteni, és a túl hosszú linkek posztolására m;g egy linkrövidítőt is létrehoztak az oldalon, hogy be lehessen tartani a max. 140 karakteres szabályt, ami a Twitter alapszabályának tekinthető.
 

Mi is az a Twirodalom, vagy Twitteratúra?

            ​Ezt a „max. 140 karakterben” írni szabályt néhány angol felhasználó irodalmi célokra aknázta ki, olyan 140 karakterbe sűrített prózai műfajt kezdve el művelni, ami egyesíti a tömörített irodalmi hagyományokat a digitális technika adta lehetőségekkel, amit a Twitter hordoz magában, ezáltal ez az internetes alkalmazás egy új alternatív felhasználási lehetőséggel bővült: teret ad egy új műfaj kibontakozásának, illetve az irodalomtörténet sajátosan korlátok közé szorított, cizellált műfajait felidéző irodalmi produktumoknak egy új, interaktív létmódját teremti meg, ami a produkciót is felöleli, illetve a recepciót is magában foglalja.
            Ezek az írások önkifejező kommunikációs célzattal születnek az internet biztosította azonnaliság igényével, ugyanakkor interaktívak is, a hozzászólások által, megszerkesztettségüket tekintve itt nincsenek rövidítések, mint az SMS üzeneteknél (vagy ha akadnak mindenképpen az expresszivitás céljából), maga az írásmű rövidített és koncentrált, lényege „a néhány szóval kifejezni rengeteget”.
            Ez az új digitális műfaj olyan irodalmi hagyományokra megy vissza, mint a japán SMS-regények, novellák; az 1960-ban Raymond Queneau francia író és költő, valamint François Le Lionnais matematikus alapította OuLiPo (Lehetséges Irodalom Műhely) nevű társaság, akinek tagjai olyan írásokat igyekeztek létrehozni, amelyek szigorú matematikai mintázatokat követtek; a japán haiku (háromsoros vers) és Félix Fenéon háromsoros novellái (Nouvelles en trois lignes).
            „Vessünk először egy pillantást arra, hogy a kényszerűség termékeny” – jegyezte meg Jean-Yves Fréchette, aki szerint „az irodalom eredete a kőbe vésett felirat". Ő volt az, aki a bordeaux-i Jean-Michel Le Blanc-nal közösen létrehozta 2010-ben a Bordeaux-Québec Összehasonlító Twirodalmi Intézetet (ITC), és Nemzetközi Twirodalmi Fesztivál megrendezésére is sor került már.
            A digitális műfajon belül, olyan sajátos irodalmi műfajok is helyet kaptak a Twitter felületén átértelmezve webes formára, mint erotikus mikronovellák, twillerek (twitteres thrillerek, ezek feltalálója az amerikai Matt Ritchell), mikromesék, a twitterlíra műneme is megjelenik itt, valamint mindezen felbuzdúlva a londoni királyi operaház pályázatot hirdetett twitteres interaktív opera megkomponálására, illetve olyan megmozdulásokról is hallhattunk, miszerint a Twitteren közösen írhatnak regényt a felhasználók.  
            2010-ben egy amerikai munka a világirodalom remekműveinek Twitteres átdolgozását javasolta maximum 20 vagy annál is kevesebb tweetben a Twitter-nemzedék számára, aminek megjelentetését a Penguin kiadó (Twitterature: The World's Greatest Books Retold Through Twitter), kivitelezését pedig két chicagói egyetemista (Alexander Aciman és Emmett Rensin, mindketten tizenkilencévesek) vállalta magára, akik átültették mikroblog-formátumra többek között Szophoklész, Oidipusz; Dante, Isteni színjáték; Virginia Woolf, Mrs. Dalloway, vagy éppen Jack Kerouac, Úton című írásait oly módon, mintha apró mozaikokat kapnánk arról, mi is járhat éppen a kiragadott cselekményszituációban az irodalmi alakok fejében.
            Ennek létjogosultságát a modern információáradatban, másrészt a figyelmünk felszínességében látják, abban hogy közelebb hozzák a fiatalabb korosztály számára a klasszikusokat, amit a fiatal twitterírók úgy is megpróbáltak elérni, hogy a művek nyelvezetét igyekeztek a mai korhoz igazítani.
            Azt viszont mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy ezek a twirodalmi átiratok semmiképpen sem pótolhatják az eredeti műveket, a twirodalmat csak akkor élvezhetjük és érthetjük meg teljes egészében, ha a klasszikusokat már megismertük.
            Eredeti twirodalmi műveket alkotó szerzőnek tekinthető Thierry Crouzet, aki a 140 karakteres korlátokat betartva francia nyelven bűnügyi regényt tett közzé profilján La Quatrieme théorie (A negyedik elmélet) címmel, 5200 Twitter-üzenetbe sűrítve, ami később meg is jelent könyv formátumban is.
            „Tizenhat hónapig írtam a regényemet. Ha normálisan írtam volna, hat hónap is elég lett volna. Furcsa módon a Twitteren lassabban ír az ember” – nyilatkozta Crouzet regénye születésének folyamatáról.
            Láthatjuk, hogy sokkal lassúbb ez a módszer, hiszen a korlátozott karakterszám ugyan adott, mindamellett az érdeklődést is éberen kell tartani, hogy az olvasók kövessék az eseményeket anélkül, hogy az túl száraz, vagy unalmassá válna..
            Magyar vonatkozású twirodalomról is beszélhetünk, amely a Twitteren a következőképpen határozza meg magát: „Irodalmi igényű művek olyanoknak, akik lassan és/vagy keveset olvasnának. Kortársak, de nem idézetek. A világháló szálain és bogain.”
            Azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy ezekhez a twirodalmi törekvésekhez, legyenek azok akár magyar vagy idegennyelvűek, a hozzáértő kevesek felemásan viszonyulnak, megoszlanak a vélemények ezügyben: egyesek elvitatják értéküket, mondván ez csak egy új digitális játék, mások viszont felismerik benne az invenciót és innovációt.
 

Következtetések

            Egy konkrét megvalósuláson keresztül láthattuk, hogy a műfajok találkoznak, állandóan hatnak egymásra, formálják egymást, akár a műfajhatárok is elmosódhatnak, egyetlen műfajba való besorolás nem mindig lehetséges, gyakran több műfaj keveredése, egymásba ágyazódása figyelhető meg az internetnek köszönhetően, ahol az újonnan kialakult netes műfajok komplexek, dinamikusan változnak és élnek a technika nyújtotta új lehetőségekkel, amelyek új aspektusokkal egészítik ki őket, és ezáltal webes tulajdonságokkal egészülnek ki, átalakulnak.
            ​A különböző műfajok az interneten folyamatos változásban és fejlődésben vannak, a világhálón a műfajok evolúcióját éljük, ezért a tudományos leírás csak azt a pillanatnyi állapotot tudja megragadni, ami a leírásának pillanatában az adott műfajt jellemzi. Erre törekedett ez a dolgozat is.
 




2013




 
Hivatkozott szakirodalom
 
1. Crowston, Kevin – Williams, Mary (1997) Reproduced and emergent genres of
communication on the World-Wide Web. In: Nunamaker, J.F.– Sprague, R.H. (eds.) Proceedings of the Thirtieth Annual Hawaii International Conference on System
Sciences (HICSS '97). Vol. 6. Maui, Hawaii: HICSS, 30-39.
 
2. Bhatia, Vijay K. (1993) Analysing Genre: Language Use in Professional Settings. London and New York: Longman Group UK Limited.
 
3. Shepherd, Michael – Watters, Carolyn (1998) The evolution of cybergenres. In: Proceedings of the Thirty-First Annual Hawaii International Conference on System Sciences (HICSS '98). Vol. II Hawaii: HICSS, 97-109.
 
4. Shepherd, Michael – Watters, Carolyn (2004) Identifying Web Genre: Hitting a Moving Target. Proceedings of the WWW2004 Conference. Workshop on Measuring Web Search Effectiveness: The User Perspetive. Elektronikusan publikált el_adás.
 
5. Swales, John (1990) Genre analysis: English in Academic and Research Settings. Cambridge: Cambridge University Press.

6. http://www.korunk.org/?q=node/6836
 
 
 
Melléklet
 

Twirodalom válogatás
1. Szerencséje volt. Épp záróra idején volt kulcsember, persze, hogy bejutott...
2. Életem legkellemesebb útja az a fél méter volt, amelyet a recsegő ágyamon fekve, több mint fél óra alatt tettem meg.
3. A szegény ember megsózza az ehetetlent, a gazdag pedig visszaküldi. Én ha lehet sajtot teszek rá. Aztán ha kell meg is sózom.
4. Talán a legdurvább nem fizikai fájdalom, ha valaki sír az ágyadban...
5.  A barátnőm szíve akadozott (nem roham, de majdnem) így nem volt kedve meccset nézni. Pocsék dolog ha nincs saját tévéd...
6. Szolnoki ezredes a rendfentartás megtestesülése volt. Már kora reggel vidáman oszlatta vízágyújával a wécékagyló barna foltjait.
7. Egy null. Egy egy. Kettő egy. Három egy. Négy egy. Négy kettő. Szünet. Öt kettő. Hat kettő. Hat három. Vége?
8. A falból kiálló szegek recsegve vágtak utat a hozzájuk csapódó száraz kenyérben. Kőszegi Tamás prézlikészítő megkezdte a műszakot.
9. A paralimpikon először csak fel akarta húzni magát a lépcsők láttán, de végül teljesen begurult.
10. A tenger ezen partján ritkán esik a hó, mint hajdan a napközis tejberizsemre kakaó.

Twitterlíra

1. tipology vs twitter/ de a végén vajon ki nyer?/ akarj lenni formabontó/ csirip mondja mi a frankó (blöeee)
2. hiány... cigipapír... kattog... kontextus... megvan... értelem... blöff... élet... hiány...
3. aszondják halott az irodalom egy nagy halom: szar bár akkor szinte minden szar v legalábbis halom (szted ez irodalom?)
4. már netre léptem torz haikuim lebegnek a cybertérben
5. mit így az elején? hát...: a súlyosan Ön és a ben élők... asszem ez sokmindent elárt

 
SMS-novellák
A Transindex erdélyi internetes portál 2001 novemberében sms-novellapályázatot hirdetett, azzal a „műfaji" megkötéssel, hogy egy-egy írásnak nem szabad meghaladnia a 160 karakternyi terjedelmet.
Néhány ezek közül:
Lev Tyev tajgazsugorító fagyra ébredt. Kinézett, a jég alatt már negyven muzsik feküdt. Nem volt mit tenni, kitöltötte a teát, és tovább várta Anton Pavlovicsot. (Hatházi András)


Esés közben megtelt a szemem hóval. Mikor kezdett a kép tisztulni, ott találtam magam a kisgyerekek alatt, akik hangosan nevettek rajtam, és közben pisiltek. (Balló Tibor)


Novella? Volna egy alapemberem is, nagy jellem. De neve megfoghatatlan. Tartalmaz magyar jeleket: kiírhatatlanok. Alapemberemet karaktere miatt kell kihagynom. (Horvát Zsolt)
 

Gratula az új kontlencshez. Bár a szemed színére már nem emlékszem, a tekintetedre pedig egyáltalán. Másolatot kap: nõvérke, Zsuzsi, apus. (Mikola Emese)


Danilót a tökéletesség gyötörte. Aztán az ellentétes dolgokról beszélt. – Csak jár a pofám      – mondta végül. Alighanem tökéletesen igaza volt. (Hatházi András)
  

Reggel álmosan kelek. Zuhany, irány munka. Meló du.-ig. Fáradtan hazafele, otthon puszi asszonynak, vacsi, híradó. Zuhany után feküdnék, látom, már ott vagyok. Álom volt! (Kovács Levente Attila)
 

TV. tengerész, meditál. Feleségek kikötõkben. SM. kertben misztikus írónõ, TV. lelkének duálja. Találkozásuk TV.-nak 2xes halál, büntetés végig nem járt utakért. (Kinde Annamária)
 

A lány haja nõni kezd, leszalad a teste mellett, és a földbe kúszik. Ha ez rajzfilm, a lány feldobja magát a levegõbe, hogy lebegjen. A haja tartja a földön. ([email protected])
 

A ló legelészik a legelõn. Egy fûszálon egy tücsök ül. A ló bekapja a tücsköt. A tücsök dörömböl a ló fogán, és kiabál: ló, engedj ki! De mindhiába, a ló elvágtatott. ([email protected])
 

Laci már gyerekkora óta szereti a vonatokat. Sudár férfivé vált azóta. Széles mellkas, izmok, szemei csillognak göndör fürtjei alatt. Õ a mozdony a diliházban. ([email protected])
 

Beázott falú jurtában kurtán burjánzik a dallam. Születik a kényszer, hogy fát a tûzre, rohanj a tajgába, ne maradj sokáig, bátyó! – félek. ([email protected])

​
Forrás: http://www.korunk.org/?q=node/6836











​


​

 

Kása Boglárka
Papp Tibor számítógéppel generált versei
​
​

​            „Olvasási szokásaink talán legradikálisabb átalakulását vitte végbe az internet megjelenése a könyvnyomtatás kezdete óta. Egyszersmind már-már a reneszánszba illően robbanásszerűen növelte meg az olvasó emberek számát.” – írja Antal Balázs a Formálódó jelenlét. Irodalmi folyóiratok az interneten[1] című tanulmányában. Nem csupán az olvasási szokásokat, de az alkotói szokásokat is megváltoztatták a technika vívmányai, a számítógép, a számítógépes programok megjelenése.
            Jelen dolgozatomban a számítógépes költészetet vizsgálom Papp Tibor számítógéppel generált versein, pontosabban a Vendégszövegek 4 című kötet disztichonjain keresztül. A Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztálya (Bohár András Kör) 2011. április 14-én, Budapesten megrendezett  Magyar irodalmi műfajok a XXI. század elején című konferencián[2] is a harmadik évezred új műfajaként tételezték föl Papp Tibor számítógépes verseit, a konferencia keretén belül Kelemen Erzsébet Ki az alkotó: a költő vagy/és a gép? Papp Tibor számítógéppel generált költeményeiről című előadásában foglalkozott a számítógépes költészet mentén felmerülő kérdéssel: ki (vagy mi) tekinthető a számítógépes költészet versei alkotójának? Dolgozatomban nem erre a kérdésre kívánok válaszolni, hanem Papp Tibor vizsgált verseit mint egy antik műfaj rehabilitációjának eredményeképp született alkotásokat vizsgálom, és arra keresem a választ, hogy milyen változásokon megy át a műfaj a szövegalkotás folyamatának megváltozása következtében.  
​            Az első magyar automatikus versgenerátor is Papp Tibor nevéhez fűződik. A Disztichon Alfa nevű program segítségével kétezer-négyszáz szóból tizenhatbillió vers állítható elő.  A szerző  meghatározta a program számára, hogy mely szavakból kell állniuk a verseknek,  melyek azok a nyelvtani szabályok, amelyeket alkalmaznia kell, és hogy milyen poétikai alakzatokat óhajt kitölteni ezzel a nyelvi anyaggal. A program gépe valamennyi ily módon elkészíthető verset megszerkeszt, az így generált versek mindegyike pedig egyedi olvasatok lehetőségét tárja az olvasók elé.
​            Kelemen Erzsébet a számítógépes versek megjelenését A számítógép és az irodalom című tanulmányában műfaji paradigmaváltásnak nevezi. Érdemes rávilágítani azokra a tényezőkre, amelyekben az ilyen típusú költészet műfajiságának újszerűsége megnyilvánul. Jelen esetben, ha Papp Tibor disztichonjait vesszük szemügyre, azt figyelhetjük meg, hogy a sorpárok a disztichon minden formai követelményének megfelelnek, az időmértékes forma hibátlan alkotásai: szabályos pentameterek és hexameterek egymásutánjai:
​            „Ágya fölött bolyhol csillogva a reggeli porhó.
​            Tűri a bűnösöket, fél a nyomortól. Fél.”[3]
Valójában tehát nem a műfajiságuk, nem a formai sajátosságaik miatt jelentenek paradigmaváltást a számítógéppel generált művek, hanem sokkal inkább az alkotási folyamat mibenlétében és a hordozó közeg tekintetében. Az alkotási folyamat ugyanis már nem kreatív alkotás. A szerzői kreativitás legfeljebb a program megszerkesztésében és a szavak kiválasztásában érhető tetten. Nem a költői tudatosság, hanem épp ellenkezőleg, a véletlenszerűség jellemzi az így keletkezett verseket. A program ugyanis véletlenszerűen választja ki az előzetesen betáplált szavak közül azokat, amelyek a sorokat alkotni fogják.
            Papp Tibor a következőképp foglalja össze a program létrehozásának főbb mozzanatait: „A Disztichon Alfához huszonnégy üres, szavakkal kitöltetlen disztichonszerkezetet alkottam meg. Szerkezeten, amikor versgenerálásról beszélek, a mondatszerkezetet értem, mert a verstani szerkezet adott. A szerkezetbe illesztendő, egymással fölcserélhető szavakat, azaz a szószedet egyedeit úgy válogattam ki, hogy az adott szerkezetben a verstani követelményeket kielégítsék. Amikor működésbe lép a program, véletlenszerűen kiválaszt egy „üres” disztichontípust. Ettől a választástól függően a továbbiakban a program a szószedet azon szavaira érzékeny csupán, amelyek kielégítik a kérdéses típus követelményeit. Minden típusnak bizonyos számú kitöltendő helye van [...] minden kitöltendő helyre a szószedetben x számú szóváltozat található. A program sorra veszi az adott disztichontípus helyeit, s véletlenszerűen választott szavakkal mindegyiket kitölti. Az eredményt kiírja a képernyőre. Bizonyos idő után a program letörli a képernyőt, s a versgenerálás műveletét újrakezdi.”[4]
​            A versek közege tehát szintén eltér mind a nyomtatott, mind pedig a világhálón vagy elektronikus formátumban olvasható versekétől. A számítógéppel generált versek a digitális irodalom különleges válfajának tekinthetőek. A Disztichon Alfa egy könyv mellékleteként hajlékony lemezen szerezhető meg, ami tartalmazza teljes szókészletét, szövegszervezésének szabályait, valamint a verskészítés algoritmusát. Ezek a versek nagy számuk miatt nem szerkeszthetőek kötetté úgy, hogy ez a kötet minden verset tartalmazzon, így a Disztichon Alfa által generált versekből összeállított kötet csupán egy töredékes kompozíció. A Disztichon Alfa olyan számítógépre tervezett kötetnek tekinthető, amely olyan számítógépes utasítások által működtethető, mint „ha meg akarja indítani a programot...” vagy „ha az olvasási időt hosszabbítani óhajtja...”. A számítógépes program által generált versekre az jellemző, hogy a gépen lelassítva vagy megállítva a programot, ez csak a számtalan változat egyikét adja meg, így tehát az olvasás egyszeri, hiszen tizenhatbillió verset emberileg lehetetlen elolvasni.
​            Kelemen Erzsébet a fentebb említett tanulmányában, nagyon találóan, a következőképp jellemzi a kötetszerkesztés folyamatát: „A generált versek kinyomtatására ugyan itt nincs lehetőség (erre vonatkozó parancsot a program nem tartalmaz, hiszen ez ellenkezne a számítógépen generált művek törvényszerűségével!), de «idézetként» Papp Tibor egy kötetnyit mégis kiemelt mutatóba.”[5] Az idézet a versgeneráló program, a parancsok egyfajta autonómiáját fejezi ki, és rávilágít ennek az új műfajnak az egyik fő jellemzőjére: a számítógépen generált művek nem a nyomtatásban élnek, hanem legfőképp a generálás utáni azonnali recepció által. Az figyelhető meg, hogy a közeg és maga az alkotásmód, ami a számítógéppel generált versek számára kitárja a végtelent, épp az hozza létre korlátait is: a lapozás, újraolvasás lehetőségétől fosztja meg az olvasót.
​            A számítógéppel generált versek esetében semmiképp sem beszélhetünk szerzői intencióról, a költői tudatosság is csak csökkentett mértékben jelentkezik. Bár a szerző, a szavak tudatos szelekciójával bizonyos mértékben irányt adhat a versek tartalmának, stílusának, a vers keletkezése mégis véletlenszerű. A szerző-mű-befogadó hármasa a számítógépes versek értelmezése során a generáló program tényezőjével is bővül, a generálható versek végtelen számának következtében pedig a hangsúly sokkal inkább a befogadóra fektetődik.
​            Ebben a megváltozott helyzetben a költő és a program együttesen vesznek részt az alkotási folyamatban, így felmerül a kérdés: mitől lesz „jó” egy alkotás, szükséges-e tehetség, költői tudomány ezeknek a műveknek a megalkotásához? Szerző és gép e tekintetben rendkívül sajátos viszonyának problematikusságára a következő, a világhálón szerző nélkül megjelent szövegrész is rávilágít: „Papp azt mondja, hogy olyan jól kell megírni a programot, hogy valamennyi általa generált vers megfeleljen azoknak a követelményeknek, melyeket önmagával szemben támaszt; egyszerűbben szólva nincs ok a válogatásra, mert a program csak jó verseket állít elő. Első hallásra roppant nagyképűségnek tűnik, hogy valaki több ezer-milliárd jó vers költőjének mondja magát, miközben azt tartjuk, hogy legnagyobb költőink egész életükben néhány tíz nagy verset alkottak, de tulajdonképpen egy-két nagy verset alkotott költőket is a kiemelkedők sorában emlegetünk.”[6] Innen is kiviláglik, hogy a program autoritása megnő a szerzőével szemben, itt a szerző már nem az irodalmi művek alkotójaként, hanem a program megalkotójaként van jelen. A szerző műve tehát csak közvetve maga a vers, közvetlenül a versgeneráló program az, amelynek a szerző a megteremtője.
​            „A Disztichon Alfa programját azzal a szándékkal alkottam meg – írja Papp –, hogy minden esetben (kivétel nélkül minden esetben) teljes jogú, általam elfogadható, sőt irodalmi ízlésemet minden szempontból kielégítő, mai mércével mérve értékesnek minősíthető és esztétikailag korunknak megfelelő verset generáljon. (Olyanokat, amelyekben a forma deákos, a szöveg viszont avantgárd – jegyzi meg másutt.”[7] A Disztichon Alfa versei tehát az antik formát ötvözik modern tartalommal, egy olyan közegben, amely megváltoztatja a 20. század előtti olvasási szokásokat.
​            A Disztichon Alfa egy antik versforma, a disztichon rehabilitációjaként is felfogható, ugyanis egy újfajta versalkotás által átértelmezi a korábbi versformát. „Ezeket a műveket az első megközelítésben úgy kell olvasnunk – írja Kelemen Erzsébet –, esztétikailag úgy kell megragadnunk mindegyiket, mint egy klasszikus értelemben született verset. Az interpretáció során viszont erről az elemző síkról tovább is kell lépnünk, hiszen ezek a költemények összevethetők ugyan a papírra nyomtatott, látszólag hasonló jellegű irodalmi alkotásokkal, és komparatív módon elemezhetők is, ezek a megközelítések mégis éppen a lényegi sajátosságaiktól, műfaji jellemzőiktől fosztanák meg az új médium által hordozott és általa létrehozott műveket. A generált versek léte ugyanis éppen a virtualitásban, illetve életre keltve a tünékenységben rejlik.”[8]
 
 
 


2012




​
Bibliográfia
 
Kelemen Erzsébet, A számítógép és az irodalom=Infonia, 2009., IX. évf. I. sz., 47-63., http://www.infonia.hu/digitalis_folyoirat/2009_1/2009_1_kelemen_erzsebet.pdf (2012. 06. 13.)

KELEMEN Erzsébet, Gondolati generálás – meditatív irodalmi műfajok. Papp Tibor logo-mandalái
http://www.kortarsonline.hu/2009/04/gondolati-generalas-%E2%80%93-meditativ-irodalmi-mufajok/4204

Kelemen Erzsébet, „Ördög vigye a problémáidat”. Mágikus betűnégyzetek
http://www.kortarsonline.hu/2010/10/%E2%80%9Eordog-vigye-a-problemaidat%E2%80%9D/3370 (2012. 06. 14.)

Nagy Pál, Az irodalom új műfajai, Magyar Műhely Baráti Kör füzetek, Bp., 1995.
Papp Tibor, Húsz disztichon a Disztichon Alfa tizenhatbilliójából
http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/48/pappt.html (2012. 06. 14.)

Petőfi S. János,  A hipertextuális irodalom a perszonal computer elterjedt alkalmazásának korszakában
http://www.jgytf.u-szeged.hu/~vass/szemm082.htm (2012. 06. 11.)
 

Jegyzetek

[1] Antal Balázs, Formálódó jelenlét. Irodalmi folyóiratok az interneten=Erdélyi Múzeum, 99-108, 99.

[2] http://www.parameter.sk/rovat/kultura/2011/04/14/magyar-irodalmi-mufajok-xxi-szazad-elejen (2012. 06. 11.)

[3] Papp Tibor, 12240. disztichon
http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/48/pappt.html (2012. 06. 12.)

[4] Idézi Petőfi S. János, i. m., 
http://www.jgytf.u-szeged.hu/~vass/szemm082.htm (2012. 06. 14.)

[5] Kelemen Erzsébet, A számítógép és az irodalom=Infonia, 2009., IX. évf. I. sz., 47-63., 52., http://www.infonia.hu/digitalis_folyoirat/2009_1/2009_1_kelemen_erzsebet.pdf (2012. 06. 13.)

[6] http://551.freeblog.hu/archives/2011/05/23/Papp_Tibor_Disztichon_Alfa_-_az_elso_magyar_versgenerator/ (2012. 06. 14.)

[7] Papp Tibor Disztichon alfa. Első magyar versgenerátor című könyvét idézi Petőfi S. János (Papp Tibor, Disztichon alfa. Első magyar versgenerátor,  Magyar Műhely, 1994, Párizs-Bécs-Budapest), Petőfi S. János,  A hipertextuális irodalom a perszonal computer elterjedt alkalmazásának korszakában=http://www.jgytf.u-szeged.hu/~vass/szemm082.htm (2012. 06. 11.). A tanulmány a „Milenarismo y cultura: El canon tradicional y el futuro de las artes” témáról rendezett nemzetközi konferencián (Universidad Complutense/Madrid, Cursos de Verano 1995., El Escorial) Technolpgia e futuro delle arti címmel elhangzott előadás kibővített, magyar nyelvű változata. (A tanulmány a szóban forgó előadás alcímét viseli.) 

[8] Kelemen, i. m., 63.














​

 

Kecskés Tamás Hunor
Az internetes nyelvhasználat 

​

            Az írott nyelv évszázadokon keresztül kiváltságos helyzetben volt, azt tanították, hogy a „megfelelő beszéd” az elismert nyelvtanok és az írott stílus kézikönyveiben lefektetett „helyes” normák követését követeli meg. A 19. század folyamán új elmélet született, mely azzal érvelt, hogy a beszéd sok ezer évvel megelőzi az írást. A beszéd az elsődleges közvetítő közeg az emberek közötti kommunikációban, tehát a beszédnek kell a nyelvészeti kutatás elsődleges tárgyát képeznie. Érthető, mégis sajnálatos, hogy sor kerülhetett a nyelv és a beszéd ilyen szembeállítására. Nem igaz, hogy a kommunikáció egyik közvetítő közege eredendően „jobb”, mint a másik. Akármi is a közöttük fennálló történeti viszony, tagadhatatlan tény, hogy a modern társadalmak tagjai két rendkívül eltérő kommunikációs rendszerrel rendelkeznek, azonban az írás nem helyettesítheti a beszédet, ahogy a beszéd sem az írást. Az írott és a beszélt nyelv struktúrájának és használatának különbségei a gyökeresen eltérő kommunikációs helyzet miatt szükségszerűek. A beszéd időhöz kötött, dinamikus, múlékony (olyan interakció része, melyben mindkét fél jelen van, és a címzett meghatározott). Az írás térhez kötött, statikus, állandó (olyan szituáció eredménye, melyben az írást létrehozó rendszerint távol van a befogadótól, vagy nem is ismeri azt, pl. az irodalmi alkotások esetében). Az írás bizonyos esetekben tekinthető a beszédhez hasonló „interakciónak” (a kivételt a személyes levelezés és, ami még fontosabb, a számítógépes interakció egyre gyarapodó lehetőségei jelentik). A beszéd és az írás különbségei akkor mutatkoznak meg a legvilágosabban, amikor valaki az előbbi hangzását az utóbbi grafikus jegyeit használva próbálja visszaadni.[1]
Crystal megállapításait defínicóként is felfoghatjuk: valóban szakadék tátong az írott és beszélt nyelv között, azonban az internetes szöveg hidat képez a két fél között, és az interaktív kommunikációt lehetővé téve, a beszélt nyelv sajátosságait mutatja a chat, fórumok, blogok, e-mailek, posztok és kommentek szövegeiben.
            Az internetes kommunikációnak ugyanúgy megvannak a maga sajátos jegyeket viselő műfajai: más jellemzőket mutat a chat, az e-mail, az internetes fórum, és megint más az állandó weblapok nyelvezete. Az egyes műfajokban követett vagy nem követett helyesírás alapvetően két tényezõtõl függ: egyrészt, hogy ki ír kinek, másrészt mennyire interaktív az adott műfaj. Ahogy Bódi Zoltán megállapította: „[a] hagyományos, írott szövegekkel ellentétben az internetes szövegekre a szabályozottság, a normativitás és a szerkesztettség magasabb szintje kevésbé jellemző. Nem egyértelmű, hogy a »posztliterális környezetben« megalkotott magánjellegű számítógépes e-mail és chatüzenetek kommunikációs műfaja írott vagy beszélt nyelvi kommunikáció-e.” [2](Bódi, idézi Bódi 2004, 287).
            Az internetes nyelvhasználat számos sajátos tulajdonsággal rendelkező új nyelvváltozat, „[a] poszt-Guttemberg-galaxis elemeként a megismerő, felfedező szándékú gondolkodásba nagy újdonságot hoz.”[3]
Használja a Crystal által elkülönített, a beszédhangzás vissaadására szolgáló grafikus elemeket, pl: betűismétlés, központozás, nagybetűk. Ezeket mutatja be az 1. és 2. illusztráció.      Ritkán fordul elő, az ugyancsak Crystal által felsorolt grafikus elem, a dőltbetű. Ez érthető változás: nem engedi meg, hogy speciális értelmű hanghordozást közvetítsen, mivel nyelvtana egyszerűsített, a cél az információáramlás sebességének növelése, a gépelés gyorsasága a lehető legnagyobb legyen, legjobban megközelítse a beszélt nyelv tempóját.
A képiség fontos eleme e nyelvváltozatnak, rengeteg informaciót hordozhat, hiszen a kijelntés végére biggyesztett smiley megváltoztathatja annak értelmét. „A smiley azért pont a neten terjedt el ennyire, mert a netnyelv gyors és az azonnali interakciója a beszédéhez közelít, így fokozottabb igény merül fel a prozódia, a paralingvisztika és az emocionalitás jelölésére.”[4]Egy emotikonokkal dúsított beszélgetés figyelhető meg a 6. illusztrációban.
A nyelvváltozat nem különböztet meg kis és nagy betűt, az írás spontán, a témaváltások hirtelenek, akárcsak a köznapi kommunikációban. A közponotozás háttérbe szorul (a pont egyáltalán nem használatos, a felkiáltójelet és a kérdőjelet gyakran smiley-k hellyettesítik). Megfigyelésem szerint, a mondathatárok jelölése is megváltozott: két smiley közzé kerül egy kijelentés.
Habár nyelvtana redukált és számos elemet nélkülöz, mégis bővít: informatikai terminológiát használ, idegen nyelvből vesz át kifejezéseket,  rövidítésket (leginkább az angolból). Például:

ASAP ☞ As soon as possible – amilyen gyorsan lehetséges
BTW ☞ By the way – egyébként, mellesleg
DND ☞ Do Not Disturb – ne zavarj
BRB ☞ Be Right Back – visszajövök (rövid időn belül)
GM ☞ Group Message – körüzenet, körlevél
Ezek közül néhány  nem csak írásban, de szóban is használatosak:
LOL ☞ Laugh Out Loud – hangosan kinevet-nek lehet fordítani, de ennek csak az angol megfelője terjedt el.
FYI ☞ For Your Information – szabad fordításban talán: csak, hogy tudd.
      A magyar is kialakított ilyen rövidítéseket. Ezek azért jelenhettek meg, mert hangzásban megfelelőek. Ritkán használatos az AGYL, hiszen ott az angol megfelelő: ASAP.
HSZ ☞ hozzászólás
SZVSZ ☞ szerény véleményem szerint
​
            „Ezeknek a rövidítéseknek a használata – amellett, hogy gyorsítja az írott kommunikációt – csoportnyelvi jelenség is lehet, hiszen a gyakorlott internetezők számára ezek az amerikai angol mintájú rövidítések, összevonások általában ismerősek, de az interneten kívüli írásbeliségben, magyar szövegkörnyezetben ezek a kódok alig értelmezhetőek. Itt is megfigyelhetjük, hogy az internet bizonyos műfajainak fokozott interaktivitása miatt az íráskép, az írott szöveg vizualitása is információt hordoz.” [5]
Megfigyelhető a fonetikus írásmód is. „[A]ggyál, taníccs+, nyittyuk, majkésőbbcsinájjuk+, asszem, emlexel. Ezek a jelenségek megint csak arra utalnak ‒ vonja le a következtetést Bódi‒, hogy az elektronikus levelezés, illetve a csevegőfórumok kommunikációs műfaja a spontán beszédkommunikációhoz is kapcsolható. Az ilyen fonetikus írásmód jellemzően szándékos, hordozhat csoportnyelvi és akár metanyelvi jelentést is, de utalhat az anyanyelvi műveltség hiányára is. A tudáshiány miatti és a szándékosan elkövetett helyesírási hibák szétválasztása azonban nehéz, sokszor esetleges.”[6]
            Talán, ezek a legszembetűnőbb és legfontosabb tulajdonságai az internetes nyelvváltozatnak. Azonban, a netezők nem használják fel ezeket az újításokat minden esetben. Ezt a válogatást ismét párhuzamba lehet állítani a köznapi beszéddel: egy csoportnyelvet vagy dialektust használó átvált a sztenderdre, ha úgy véli, hogy hátrányos helyzetbe kerülhet saját nyelvváltozata miatt. Ugyanez figyelhető meg  itt is: a közlés csak addig kötetlen ameddig barátok kommunikálnak, ha egy feljebbvalóhoz szól, akkor formális alakot ölt.
            Megállapíthatjuk, hogy a a legkötetlenebb forma és műfaj a chat, legyen az két vagy több személy közötti kommunikáció. Itt gyakorlatilag minden megengedett, mert a legfőbb cél a funkcionalitás és a gyorsaság, ez a leginteraktívabb halónyelvek egyike.  Nem véletlen, hogy itt használják a netezők a sűrített jelentéstartalmú betűszókat, rövidítéseket, smileykat. A chat szobák esetében, nemcsak két, hanem több ember is részt vesz a beszélgetésben, ez azonban szervezetlenebb: kevés az egymás után megjelenő párbeszédrészlet, a dialógusok szálai összekeverdnek. „Ezeknek a csevegőfórumoknak a nyelve közelít a legjobban a beszélt élőnyelvhez, és annak is az egyes csoportnyelvi változataihoz.” (Bódi 2004, 290).  Kötetlen kommunikáció zajlik még a Facebook-on és  hi5-on is: a feltöltött képekhez és állapotfrissítésekhez szólnak hozzá az ismerősök.
            Más fajta beszélgetések zajlanak például a vitafórumokon, ahol általában egymást nem ismerő személyek folytatnak eszmecserét vagy éppen szidják egymást. Itt egy-egy kijelentés megfontolt, hiszen érvelni, alátámasztani kívánja az adott véleményt. Az emotikonok gyakorisága, a szóhasználat, és a rövidítések  gyakorisága attól függ, hogy mit tolerál a fórum, mennyire megengedett a trágárság stb. Az ilyen hozzászólásoknak nincs beszélt nyelvi megfelelőjük, hiszen egy hétköznapi párbeszédben nincs meg ez a pontosság, átgondoltság.
            A hagyományoshoz közelít, valamivel kötöttebb az e-mail. Itt már nagyon sokat számít, hogy ki a levél írója és címzettje. Két barát kötetlen, emotikonokkal  és rövidítésekkel teli, beszélgetést folytat. „Érthető ekkor, ha az e-posta szövegek gyakran nagyon is hasonlóak a szóbeli megnyilatkozásokhoz: indulatokban gazdagok, grammatikában szegények, s jellegzetesen híján vannak a reflektív írás logika fegyelmének.” (Nyíri 2001, 122) ha azonban hivatalos személynek, beosztott főnökének, vagy diák tanárának ír, már szó sincs laza stílusról (megfigyelhetők a kötelező formulák: megszólítás, udvariasság, formai követelmények, elköszönés stb).
            Ha a weboldalakat is figyelmbe vesszük, ezeknek szövegeit, cikkeit akkor megállapíthatjuk, hogy  erre jellemző legjobban a kidolgozottság, a legteljesebb kötődés a hagyományos nyelvi formákhoz. „Multimédia-dokumentumok olyan tudást is közvetítenek, amilyet a puszta szöveg nem képes. A képek logikája ... alkalmasan kiegészítheti a szövegek logikáját. .... S az illusztrációk megmutathatják, hogy hogyan teszünk ezt vagy azt. Szavakban leírni, hogy- mondjuk- valamely szerszám hogyan használandó, roppant körülményes lehet; a kép vagy képsorozat könnyűszerrel elmagyarázza.”[7]
            Az internetes szövegek egyre inkább vázlatszerűek, szerkezetükben, kivitelezésükben távolodnak a hagyományos írásbeliségtől. „Jakob Nielsen szerint pedig mindez azért van, mert a webes szövegek kezdenek alkalmazkodni az internetes olvasáshoz. Az interneten az olvasók nem lineárisan haladnak előre az olvasással, hanem »szkennelnek«, vagyis szavakat, szerkezeteket emelnek ki a szövegből. Emiatt a szerkesztés is a könnyű, gyors értelmezhetőséget célozza meg, hasonlóképpen a spontán beszélt nyelvhez, ahol az egyidejűség, az interaktivitás, a pillanatnyiság miatt ugyanilyen igényeknek, elvárásoknak kell megfelelni.” [8]
            Az internet életünk szerves részévé vált, és mint szerves rész, változást idéz elő. A  nyelvhasználatra is hatással van. Ilyen a Facebook, amelynek felhasználói bizonyos kifejezéseket szóban is használnak: egy jól sikerült képre már azt mondják, hogy Facebook-gyanús, egy vicces szituációra pedig a kommentár: LOL vagy Ikszdé (xD); egy tetsző vagy nem tetsző dologra pedig az a  kifejezés használatos, hogy Like/Dislike (fokozott formái is vannak: Megalike, Gigalike).
            ​Az internetes nyelvváltozatok „megoldásai”, redukált nyelvtana tehát bizonyos mértékig átterjedt a köznapi kommunikációra is. Sokan úgy vélik, ez teret enged a szlengnek, beépülő angol kifejezései pedig egyenes elfogadhatatlanok. Ha, így fogjuk fel, akkor el kell ítélnünk minden olyan nyelvváltozatot, ami kicsit is eltér a sztenderdtől. Az ehhez hasonló szókészleti módosulások gazdagítják a köznapi kommunikációt, sőt a barátok közti diskurzusokban a sztenderd által el nem fogadott (de a hálónyelv által elfogadott) köszönési formák, az ötletes nyelvhasználat, egy-egy rövidítés az egymáshoz tartozás érzését is felerősítheti. Lehet, hogy átszűrődnek, bizonyos elemek de, véleményem szerint, amíg megfelelő szituációban használjuk őket, elfogadhatóak. A hálónyelvet hibáztatjáktovábbá a helyesírás romlásáért is.  A világhálón ugyanolyan emberek kommunikálnak, mint a való életben, csak nyelvhasználatukat hozzáigazítják az ott megszokotthoz. Amíg el tudjuk különíteni, hogy hol lehet sűrített jelentéstartalmú betűszókat vagy fonetikus írásmódot alkalmazni és hol nem, addig nem beszélhetünk a helyesírás romlásáról sem.
 
 
 


2015




​
Jegyzetek

[1] David Crystal, A nyelv enciklopédiája. Budapest, Osiris Kiadó, 1998,  226‒230.
 
[2] Bódi Zoltán, Az írás és a beszéd voszonya az internetes interakcióban. Magyar nyelvőr, 2004, 3.sz. 286‒294.

[3]  Ua.

[4] Uo., 288.

[5] Bódi, im., 289.

[6] Uo.

[7] Nyíri Kristóf, Az írásbeliségről és néhány új médiumról. In Béres István & Horányi Özséb (szerk.): Társadalmi kommunikáció. Budapest, Osiris, 123-124.

[8] Bódi, im., 291.









​




​

 

Kedei Orsolya
Új műfajok a 21. század elején

​

1994-ben született meg az első internetes blogposzt. Kezdetben mindenki azt hitte, hogy a naplóírás továbbfejlesztett, technikai változata lesz. Nem is tévedtek ebben, hiszen a 21. században a blog átvette a vezetést a papíralapú naplóktól, és napjaink legönkifejezőbb irodalmi műfajává vált.

Ki ír ma blogot? Az, akinek közlendője van. A blogot vezetők szubjektív véleményeiket, meglátásaikat fejtik ki, eseményeket írnak le, meglévő tudásukat adják át másoknak. A blog nem csupán naplóként szolgálhat. Vannak tematikus, tudományos felhasználtságú blogok is: pl. természetvédők, gyerekvédők blogjai.

A blogokat olvasván az emberek nem a hivatalos sajtószöveg kacskaringós mondatait, vagy esetenként médiaszavait kell értelmezzék. A blogok mintegy „igazi” szólásszabadságot teremtenek az emberek számára. Itt mindenki úgy írhat, és arról, ami neki megfelelő. Az anonimitás segít abban, hogy a bloghasználók nyíltabban felvállalják gondolataikat, véleményeiket, a témával kapcsolatos kérdéseiket. Ettől lesz más egy blog, mint egy hírportál. Szubjektívebb, intimebb, mégsem teljesen kitárulkozó. A blogok szerzői, akár a hozzászólok, becenevet választanak maguknak, amelyek álarcként szolgálnak számukra a beszélgetések során. Ilyenkor az emberek úgy érezhetik sorstársakra találtak, olyan személyekre, akiknek ugyanaz az érdeklődési körük, az elképzelésük bizonyos dolgokról, felfogásuk a világról. Mindezt úgy tehetik meg, hogy nem fedik fel önazonosságukat. Megosztanak magukról információkat, de ezek annyira általánosak, hogy általuk nincsenek kiszolgáltatva a világháló veszélyeinek. Ellentétben a facebookkal például, ahol az illetőről képek jelennek meg, bizalmas információkat kér az oldal regisztráláskor. Természetesen a bloggerek között is van, akinek a virtuális és valós identitása megegyezik. Felvállalja teljes nevét, akár képet is megoszt magáról. Az esetek többségében azonban az emberek szeretnek az anonimitás adta lehetőséggel élni.

A blog létrehozásakor az oldal eleve felhívja a figyelmet arra, hogy egy érvényes emailcímen kívül semmilyen személyes adatot nem kell megadnia a blog elindítójának, ha mégis megadna valamilyen információt, bármikor módosíthatja, vagy törölheti.
A blog, a papír alapú naplóval ellentétben, a nyilvánosságnak szánt. Színvonalát a népszerűség méri, minél színvonalasabb egy blog, annál népszerűbb. A naplók kiadásánál fent áll a veszély, hogy a kiadó visszadobja. Nos, a blogok esetében a kiadó: a nyilvánosság. Ha elnyeri az emberek tetszését, a blog hosszú éltű lehet.

Sokan próbálkoznak más műfajok írásával: novellával, regénnyel. Általában vagy tudásuk, vagy élményeik csekélyek ezek befejezésére. Így marad a blog. Az emberek szeretnek mindent kiadni magukból, akár felhívni mások figyelmét saját lelkiállapotukra. Ezért mondják nagyon sokan, hogy a blog (de nem csak) olyan, mintha az internet lelki szemetesládája lenne, ahová mindenki beledobhatja saját problémáit, mások meg nyugodtan turkálhatnak benne, szemelgethetnek kedvükre. Olyan, mint egy virtuális pszichológus, akinek elpanaszolhatjuk szívfájdalmainkat.
​
            „Szaladt. Szaladnia kellett. Az elején csak egy őrült rohanás volt, talán már akkor tudta, hogy semmiért.
…
            Már nagyon régen indult. És már nem lehetett megállni. Futott, mint valamikor Forrest Gump, egyszerűen és végtelenül. A semmibe. De ő tudta, hogy értelmetlen minden. De mi mást tehetett volna?
            Már fájt mindene. Könnyei csorogtak, és köhögött… a tüdeje is feladta volna, a lábai is, de nem lehetett. Már nem volt megállás. Tudta, hogy nem kellett volna elindulni. És azt is tudta, hogy ha újrakezdhetné, ugyanígy tenne mindent.
            Sors ez, de nem megírt, hanem megalkotott. Ő gyártotta magának. Mert nem tehette másképp. Másképp már nem ő lenne. („Lehettem volna valaki más, de a más az valaki más lett.” Nem lehettél volna.)
            Futott tovább, keserűen, sírva, de önmagaként. Mert az ember nem mondhat le az egyetlen tulajdonáról: önmagáról. Akkor sem, ha fáj, akkor sem, ha szaladni kell érte. És ha repülni kellett volna, repült volna.
            Szaladt. Már nem maradt semmi belőle… csak ő. És ő is csak reménytelen futás a semmibe. De szalad. Céltalanul, fáradtan, könnyesen, ő.”[1]
 
A blogok irodalmi értékét ma már folyóiratok díjazzák, sőt vannak esetek, mikor a bloggerek egymás munkáit értékelik. Jó példa erre az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány Irodalom és internet című pályázatának díjazottja, akinek bejegyzései közvetlenek, jó stílusban megírt, személyes élményeket mutatnak be.

„Tegnap egy biciklijavító műhely előtt hasra estem. Ha már ott volt a műhely, és úgyis kirakatbámulás miatt történt az egész, bementem, hogy csavarják helyre a kormányt. Fizetni nem kellett, de a pulton volt egy malacpersely kávé-adományoknak, bedobtam oda valami aprót. Mondja a bácsi, a szomszédban bolíviaiak árulják a kávét, oda jár, ebből is ott fog kávét venni. Szeret oda járni, mert spanyolul beszélgetnek. Kérdi, tudok-e spanyolul. Nem. Hát akkor honnan jöttem. Mondom, s az okot is, hogy miért. Közben nyugtázza, hogy a gumifogantyút ki kell cserélni, de csak a szomszéd utcában árulnak pont olyat, mint ami nekem kell. Mondom, gyorsan elszaladok, addig itt hagyom a virágcserepeimet és a csokrot. Beleegyezik.

Mire visszaérek, a műhely zárva, az ajtón egy cetli, hogy a szomszédban keressék, kávézik. Utánamegyek. Kicsi apró hely, néhány asztal, a pultnál egy lány unottan keresztrejtvényezik, a bácsi szürcsöli a kávéját. Kérdem, leülhetek-e melléje. Igen, ha nem sietek nagyon. Nem sietek. Ülünk egymás mellett, én a virágjaimra várok, ő talán arra, hogy mondjunk valamit.

Ő kezdi. Az előbb egyik szót rosszul mondtam, ugye nem baj, ha kijavít. Nem, dehogy. Mert ő senkit nem szokott kijavítani, de én talán örülnék neki. Örülök is. Pedig szépen beszélek, azt mondja. Hogy ő nem is tud fogalmazni, még azt sem tudná elmondani szépen, hogy mi történt a múlt pénteken. Mondom, én sem tudom megjavítani a biciklit. Nevetünk. Kérdi, ha romániai, ortodox vagyok-e. Nem. De vallásos-e. Nem tudom, kicsit, igen, vagyis hiszek Istenben. Hogy szerintem mi a feladatom Finnországban. Zavarba jövök, nem tudok mit mondani. Hát talán az, hogy elrontsam itt a teljes bicikliállományt. Nevet. Nekem meg az, hogy megjavítsam. Nevetek én is.
Odaköszön spanyolul a lánynak, átmegyünk az ő boltjába, ideadja a virágokat, és megegyezünk, hogy majd integetek, ha erre járok.”[2]
 
A blogok irodalmiságát az is alátámasztja, hogy nem egy közülük kiadásra került könyv formájában. A blog az én regénye, a blogger története. A könyv formában kiadott naplókhoz hasonlóan a blogoknak is van címűk, mottójuk, mely általában a blogger személyéről árul el részleteket. Már a dolgozatom elején a naplóhoz hasonlítottam ezeket a virtuális „én-regényeket”, nem véletlenül. A naplókhoz hasonlóan a blogoknak is van keltezésük, a bejegyzések gyakran külön is olvashatóak, nem minden esetben függenek szorosan össze az előzőkkel. Némely esetben akár a bejegyzések műfaja, hangvétele is eltérő lehet.

Az én kifejezésen és a szakmai segítségnyújtáson kívül a bloghasználat más előnnyel is járhat. Amely komoly vonzóerővel bír a bloggerek számára az a valamilyen közösséghez való tartozás érzése. A 21. század embere szinte a számítógép előtt él, féltestvér a modern technikával. Sokszor elfelejti azt, hogy mit jelent a közösség, a nagy beszélgetések, az együtt töltött idő öröme. Ezt igyekszik helyettesíteni a virtuális világ, különböző chatszobáival, blogjaival. Itt lehetősége nyílik a rohanó embernek, hogy szobája kényelméből, az anonimitás álarcát felöltve tartozzon egy közösséghez. A válasz, a visszacsatolás, egy-egy poszt kommentelése ugyanannyi időbe telik, mint a kimondása. A technikának köszönhetően pillanatok alatt tudunk üzenetet küldeni és fogadni.

A másik ok, amiért szintén népszerű a blog, hogy nem csak szöveges felületet lehet használni. Sikere a multimedialitásnak is köszönhető. A szöveges felületet képek, videók, hanghatások teszik/tehetik színesebbé, változatosabbá. Ebben is megtalálható a szubjektivitás, hiszen a bloggerek a saját ízlésüknek megfelelő zenéket, videókat osztanak meg társaikkal.

A 21. század egy új kezdet. A neten böngésző, könyvszerető olvasók sokkal inkább nyitottabbak egy-egy hozzájuk hasonló ember véleményére, mint egy szárazon megírt újságíró PR-szagú cikkére egy folyóiratban. Vajon mennyi idő van még addig, míg a virtuális világ teljesen átveszi a nyomtatott sajtó vagy irodalom szerepét? Úgy gondolom, hogy ez a 21. század hajnalának egyik nagy kérdése.





Jegyzetek

[1] http://www.encynk.gportal.hu/gindex.php?pg=28408747&nid=5577414    (2015. Június 2.)

[2] http://ricoka.blogspot.ro/2007/09/finn-bartkozsi-trtnet-tegnap-egy.html  (2015. Június 2.)












​

​

 

Kénesi Kinga
A blogregények világa

​

Bevezetés

            A 21. század adta lehetőségek nem csak társadalmunkat változtatták meg, de az irodalmi szövegek közege és jellege is teljesen átalakult. Az elektronikai eszközök jelentős szerepet vállaltak abból, mely eddig csak a papír alapú könyvekre hárult. Az irodalom változásai számos területen megfigyelhetőek, melyből az egyik legszembetűnőbb az mű és az olvasó közti csatornák kibővülése, de ez maga után vonja az irodalmi művek változását is. Az alábbiakban ezeknek a változásoknak szeretnék a nyomában járni, megvizsgálni azokat az átalakulásokat, melyek ennek hatására bekövetkeztek.
 

A blogregény megjelenésének hatásai

            Abban az időben, míg leginkább papír alapú irodalomról beszélhettünk az írók száma korlátozott volt. Ahhoz, hogy valakinek egy műve megjelenhessen szüksége volt olyan tudásra, tehetségre, készségre, kapcsolatokra, melyekkel mások nem rendelkeztek. Az internet megjelenésével ezekből a tulajdonságokból gyakorlatilag már semmire nincs szükség ahhoz, hogy valaki írásait megoszthassa az olvasókkal. Lehetőségek ezrei nyíltak meg azok előtt, akik késztetést éreznek bárminemű írás publikálására a nagyközönség számára. Ez a jelenség természetesen mind negatív, mind pedig pozitív változások tömkelegét hordozza maga után. Negatívumként tekinthető, hogy olyan írások jelenhetnek meg irodalom címszó alatt, melyek nem méltóak erre, de nem ez a fő cél, melyről beszélni szeretnék. E mellett olyan pozitív változásoknak lehetünk tanúi, melyek új lehetőségek felé nyitják meg a kapukat az irodalom életét tekintve.
            Az internetes irodalom megjelenésével jelentősen megnövekedett az író – olvasó közti interakció. Az a kapcsolat, ami eddig leginkább könyvbemutatók, író – olvasó találkozók alkalmával jött létre, most a kommentek és fórumok lehetőségével akár mindennapi kapcsolattá is alakulhat, ahol bármikor válaszokat kaphat az olvasó azokra a kérdéseire, melyek a mű kapcsán felmerültek benne. Ez természetesen nem csak az olvasó, de az író számára is pozitív változást jelent, ugyanis azonnali visszajelzést kaphat az adott írásairól. Az ilyesfajta interakciók megjelenésével nem csak az író és olvasó közötti kapcsolat változott meg, de új műfajok születése is lehetősé vált, mint pl. a blogregény. 
            A blogregény egy olyan új műfajként jelent meg az irodalom terén, mely összekapcsolhatja az író és olvasó gondolatait, ez által egy nem mindennapi műfajt hoz létre az irodalom területén. A blogregény a weben kialakuló irodalmi próza, mely frissítések sorozatán alapszik. Ehhez hozzátartozik a folyamatos interakció, mely során az olvasó aktív részese lehet az alkotási folyamatnak.[1] Az eddig létező passzív olvasó egy olyan folyamatban vehet részt a blogregény alakulása során, mely szorosan összefűzheti őt a készülő alkotással. Annak ellenére, hogy ez a műfaj számos újításnak enged teret, mégis egy konkrétan behatárolható fogalomról beszélhetünk.
            Az író-olvasó-mű háromszögének összekapcsolása leginkább az interaktivitás révén fedezhető fel, mely sok esetben fórumok segítségével valósul meg. Az író elkezd egy művet, melyet egy blogban tesz közzé, de a folytatás már nem csak rajta áll. Az olvasó egyfajta alkotóként vállal szerepet a mű fejlődése során. A leginkább fórumokon megvalósuló visszacsatolások alkalmával az olvasó nem csak véleményét mondhatja el az adott művel kapcsolatban, hanem alakíthatja is azt. Beleszólhat az egyes karakterek megformálásába, javasolhat ötleteket a cselekmény történéseibe. Ez által összekapcsolódik számos olvasó igénye, amelyeket az író figyelembe véve írja tovább az egyes bejegyzéseket. Ez a szokatlan felállás számos kérdést is felvet ezzel a műfajjal kapcsolatban. Mennyire lehet egységes és önmagukhoz hív karaktereket felállítani? Egyáltalán kialakulhat a szereplőknek egy jól körülhatárolható személyisége? Mennyire lehet következetes a cselekmények sorozata? És ha mindezek nem valósulnak meg, befogadható lesz a mű a mai olvasó számára? Mindezeket a kérdéseket talán úgy lehet a legcélravezetőbben megvizsgálni, ha egy konkrét mű szemszögéből próbálunk feléjük közelíteni. Ez a mű nem más, mint a Láncvilág, mely magyar viszonylatban a legkiemelkedőbb alkotásnak számít az adott műfajban.
 

A Láncvilág

            A Láncvilág egy tudományos-fantasztikus regény, melynek témája a társadalom születése. A történet főszereplői egy kasztrált fiú és egy kalózlány. Az ők közvetítésével ismerhetjük meg egy olyan bolygó sorsát, mely el van szigetelve az emberi civilizációtól.[2] Legfőbb kérdésfelvetései a társadalom születéséhez, valamit az ezekben megjelenő vallási csoportokhoz kapcsolódnak. A blogregény írója W. Szabó Péter ezzel a történettel egy erőteljes társadalomkritikának a megalkotását célozta meg, mely leginkább kérdéseket vet fel, nem pedig azokra kíván válaszolni. A blogregény két könyvből áll, melynek első része az Exordium, második pedig az Ezékiel.
            A blogregényben legfontosabb szerepet maga a fórum játssza, ahol az olvasók hozzászólásokban jelezhetik ötleteiket. Valójában ez az a közeg, mely kimozdítja az eddig passzív irodalmat a megszokott medréből és egy olyan felületet hoz létre, ahol az olvasó is feladatot vállal magára, szoros interakcióba kerül az adott művel. Bizonyára mindnyájan jártunk már úgy, hogy kezünkbe vettünk egy könyvet, elkezdtük olvasni a történetet, majd úgy éreztük, hogy mi is beleszólnánk néhány dologba a történet alakítása során. Talán magának a blogregény kitalálójának is hasonló tapasztalatai lehettek, melyek kapcsán úgy gondolta, közvetíteni kell ezeket az olvasás folyamán felmerülő gondolatokat a mű írója felé. Ez a felállás megváltoztatja mind az író, mind pedig az olvasó hozzáállását a műhöz, mely kimozdítja őket az eddigi megszokott kényelmes szerepeikből. Ugyanis felmerül az alkalmazkodás képessége, amikor az író nem írhat már saját gondolatai, ötletei nyomán, hanem figyelembe kell vegye az olvasók véleményét, akik már gyakorlatilag alkotótárasaivá váltak. Az író együtt kell dolgozzon az olvasókkal, figyelembe kell vegye az általuk javasolt változtatásokat, ötleteket, szelektálna kell, e mellett pedig meg kell hogy őrizze saját stílusát is. Az olvasó szerepe szintén megváltozik, ugyanis metaforikus értelembe véve fel kell álljon a saját megszokott, kényelmes foteljéből és bizonyos mértékig kezébe kell vegye a történet alakítását. Ez a változás egyfajta leláncolást eredményez a mű írójára vonatkoztatva, de ezzel jelentős szabadságot adva az olvasónak, aki a történet részévé válhat. Kétségkívül a változás mindkét esetben azt eredményezi, hogy egy szokatlan, nem mindennapi, izgalmas mű tárulhat a szemünk elé.
            A blogregény nyelvezete sok esetben eltér a megszokott blogbejegyzések stílusvilágától. A blogregény nyelvezete leginkább az irodalmi nyelvhez hasonlít, de a közösségi szerkesztettség miatt gyakran a köznyelvi rétegek is felbukkannak benne. A normarendszer szabályozása a blogregények esetében nagyon eltérő lehet, jellemző rá a multimedialitás, illetve a különböző szabályoktól való eltérés. Ebben a műfajban rendszerint megfigyelhető a leíró részek leszűkítése egy könyv alapú regényhez képest, leginkább elbeszélések találhatóak bennük, de jellemző rájuk a dialógusforma. Az egyes bejegyzések általában novella hosszúságúak, mely praktikus lehet a közös alakítást figyelembe véve. Ha ilyen hibrid műfajokról beszélünk, mint a blogregény, a nyelvezet kapcsán meg kell említenünk a jövevényszavak használatát, melyek megjelenése nagyon gyakorinak mondható.[3] Mivel egy olyan műfajról beszélünk, melyet napjainkban élő, de sok esetben nem irodalmi végzettségű emberek közösen írnak, elkerülhetetlen, hogy a köznyelv bizonyos elemei beszivárogjanak az egyes történetekbe. Mivel ezek az emberek nagyon sok különböző területen dolgozhatnak, mindennapi nyelvhasználatukhoz hozzákapcsolódik a szaknyelv, melyet akár munkahelyükön használnak, ez által észrevétlenül is beszivárog a regény nyelvezetébe. Pl. nagyon gyakoriak a technológiával kapcsolatos kifejezések, mint billentyűzár, telefon.[4]
 

Karakterformálás a blogregényekben

            Ha blogregényről beszélünk, felmerül a kérdés, mégis mennyire lehet hiteles karaktereket kialakítani a történetben? A történet kezdetekor az író elképzel karaktereket. Hiába van tudatában annak, hogy ezek a karakterek később megváltozhatnak az olvasók által, Ő mégis önkénytelenül is felépíti az egyes szereplők gondolatvilágát, tulajdonságait, látásmódját stb. A regény formálódása során felmerülhetnek olyan esetek, amikor az olvasó nem ért egyet a karakter jellegével, meg szeretné változtatni azt, hozzáadni vagy épp elvenni szeretne a már meglévő tulajdonságaiból. Mindezeknek a tudatában beszélhetünk-e egyáltalán a blogregény kapcsán karakterekről?
            Ahhoz, hogy a regény kapcsán állandó karakterekről beszélhessünk, számos tulajdonsággal kell rendelkeznie az adott szereplőnek. Egyrészt szükséges egy olyan személyiség kialakítása, mely rendelkezik bizonyos belső tulajdonságokkal. Akár jó, akár rossz tulajdonságokról beszélünk a karakter felépítéséhez szükséges, hogy ezeket következetesen használja. Ha nincs meg az e fajta következetesség, hanem valamelyest hullámzást fedezünk fel a tulajdonságok használatában, akkor nagy valószínűséggel elvész a karakterről eddig kialakított képünk. Az olvasónak szüksége van valamiféle állandóságra a szereplők kapcsán, még ha ez egyfajta beskatulyázásnak is tűnik. A különböző olvasói ötletek bevitele a regénybe a cselekmény szintjén egyszerűbb, hiszen a szereplőkkel gyakorlatilag bármi megtörténhet, az egyes karakterek viszont egy jóval egységesebb, állandóbb tulajdonsággal kell hogy rendelkezzenek. Mindezek fényében megállapíthatjuk, hogy a karakterformálás leginkább a blogregény olvasónak szándékától függ. Ezek a szándékok pedig lehetnek hasonlóak, de nagyon eltérőek is, épp ezért nem beszélhetünk a regényben megjelenő szereplőkről úgy, mint egységes karakterekről.
            A regényt a szereplők szintjén nem csak maga a karakterformálás érinti, ugyanis maguknak a szereplőknek a jelenléte vagy épp nem léte is részben az olvasók kezében van. Ha úgy tartja kedvük eltávolíthatnak egyes szereplőket, vagy pont hogy újakat hozhatnak a történetbe. Így került a Láncvilág szereplői közé Kétlin, aki az írótól teljesen függetlenül jött létre, és került bele a regénybe. Az ő szerepe valójában a fórumon született meg, ott kapott nevet, és maguk a fórumozók terelgették a regény többi szereplője közé. Természetesen egy új szereplő megjelenése nem csak a további történetalakításra van hatással, hanem az eddig jelenlévő szereplőket is új megvilágításból láttatja majd. A többi szereplővel való interakciója során lassan kiforr egy új személyiség, aki nem csak a regényben van hatással a többiekre, de a való életben is összeköt olyan embereket, akik talán nem is ismerik egymást, mégis egy általuk közösen kialakított szereplő életútja összekapcsolja mindnyájuk életét.
 

Következtetések

            Ahogy a fentiekben is láthattuk a blogregény műfaja egy igen színes, összetett, kreatív jelenség, melynek megvalósulása bár egyszerűnek tűnhet, mégis számos összetevőt ötvöz magában. Egyrészt egy erőteljes írói hajlandóság szükséges ahhoz, hogy egy olyan mű jöhessen létre, mely több ember akaratát, gondolatait összegyűjti. Az író ugyanis már nem egyedül uralkodik egy mű felett, hanem megosztja az alkotás örömét más ismeretlen emberekkel is. Másrészt szükséges egy olvasói kreativitás, mely kimozdítja az olvasót az eddig megszokott kereteiből. Szükség van arra, hogy a befogadó aktívan részt vegyen a mű létrejöttében, és kilépve az olvasó szerepéből magára öltse az író szerepét is. Ez által egyszerre két szerepben lehet jelen a mű létrejötte során, már nem csak kívülről szemlélheti azt, hanem belehelyezkedhet a cselekmények sokaságába. Bár ez a műfaj egyelőre még gyerekcipőben jár, nagy valószínűséggel egyre inkább el fog terjedni, ugyanis az irodalomnak egy olyanfajta rétegét hozta elő, mely eddig ilyen formában nem létezett. A blogregény által az irodalom, az író és az olvasó közötti határok egyre inkább feloldódni látszanak. Azok a falak, melyek az olvasót elválasztották az írótól és magától az alkotástól a blogregény által sorra omlanak le, így a befogadó nem csak hogy bekerülhet az alkotások létrehozásának folyamatába, de magának a műnek is szerves részese lehet.





2017




​
Bibliográfia
 

1. http://blogregeny.com/ (2017.02.05.)

 

1. http://polc.ttk.pte.hu/tamop-4.1.2.b.2-13/1-2013-0014/96/5_blogolok_teht_vagyok.html (2017.02.04.)

 


Jegyzetek

[1] http://blogregeny.com/

[2] http://blogregeny.com/

[3] http://polc.ttk.pte.hu/tamop-4.1.2.b.2-13/1-2013-0014/96/54_blogbels.html

[4] http://polc.ttk.pte.hu/tamop-4.1.2.b.2-13/1-2013-0014/96/6_vgs_bejegyzs.html








​





​

 

Kósa Bíborka
Blog/irodalom – a 21. század nagy (torz)szülöttje
​
Öt kérdés az új létformához

​

„Blog/irodalom – lehet-e összetett szó?” –kérdezi Szamárfül a Blogtéren[1], miközben egy alakulóban levő blogantológia lehetőségeit vizsgálgatja. A tipikusan blogos „/” karakterrel elegánsan megkerüli, hogy állást foglaljon a szóösszetétel mellett vagy ellen. Tagadhatatlan, hogy a blogpötyögés tipikusan 21. századi elfoglaltság, ahogy az is, hogy a végtermék betűkből, szavakból áll és csak olyan területeket érint, amelyek valaha valamilyen irodalmi formának minősültek. Ha azonban a blognak mint az irodalom mai létformájának a mibenlétére kérdezünk rá, nem valószínű, hogy egyértelmű választ tudunk adni. De miért is keresnénk választ? A posztmodernre általában nem az jellemző, hogy meghatározza a mit-miért-hogyant, sokkal inkább az, hogy megsokszorozza a kezdeti kérdőjelek számát. Ezért intézek a következőkben öt kérdést ehhez a feltételes módú irodalmi szférához válaszadási szándék nélkül. Mert a blog műfaj éppen ellentmondásosságában 21. századi, az ellentmondásra pedig csak rákérdezni lehet, válaszolni nem.


1. Ki az az én? (A jól felismerhető hang kérdése)

Ha kopogás után megkérdezzük, ki az, és azt az egyszerű választ kapjuk, hogy én, dühösen visszakérdezünk: „Ki az az én?” Mert hogy van ott valaki, az nem kérdéses, ahogy az sem, hogy ő énnek nevezi magát. Ezzel a kérdéssel sürgetjük, hogy felfedjen egy olyan identitást, amely számunkra is behatárolja őt.

Ha a blogról mint nyilvános naplóról beszélünk, nem kérdéses, hogy énje a napló énjéhez hasonlóan többé-kevésbé azonos a szerzőjével. Többé-kevésbé, hiszen a nyilvános napló fogalma oximoron: a napló ugyanis definíció szerint személyes és titkos, ezzel szemben a blog ki van szolgáltatva a nyilvánosságnak. Ha tehát a napló szerzője arra törekszik, hogy egészen kitárulkozzon, a blognál ez nem ilyen egyszerű: akaratlanul is torzít a képen, hogy közelebb kerüljön ahhoz, akinek önmagát látni szeretné. A blog énjének nem lehet túl sok szépséghibája, ha már ekkora tömeg előtt kell vetkőznie. A szerzőnek pedig fokozottan nehéz dolga van: terítékre teszi azokat a sorokat, amelyekben minden a sajátja: a történet maga, az, ahogy elmondja, és az is, akiről szól.

A teljes személyességgel és azzal, hogy ezt a hármas azonosságot (szerző-elbeszélő-szereplő) alapértelmezettnek tekintjük, együtt jár a játék lehetősége is. Az egyik blogger így beszél saját bloghangjáról: „Mannácska egy szerep. Egy alteregó alteregója. Néha azonban meglátni az álarc mögött az embert.”[2] Úgy tűnik azonban, annak, aki olvas, fontos lenne tudni, mennyire van köze a valósághoz annak, amit olvasnak. Hosszú találgatások indulhatnak el a kommentekben: otoba vagy csak játssza az ostobát? Tényleg így gondolja, vagy csak elsiklottunk valahol a szarkazmus fölött? Válasz persze soha nem érkezik, ahogy a kopogtatás után sem. Vagy kockáztatunk és kinyitjuk az ajtót, vagy sosem tudjuk meg, ki az az én.


2. Mikor van készen? (Az azonnali recepció és az interaktivitás kérdése)

A blogbejegyzések többségére perceken, legkésőbb órákon belül érkezik reakció: kérdés, hasonló élmény elbeszélése, pozitív és negatív kritika, régi író-olvasó viszonyt fitogtató bizalmas megjegyzés. A kommentek sora a lehető legheterogénebb megnyilvánulásokból áll össze, és sajátos szereppel bír: azonnal megrajzolja a bejegyzés holdudvarát, amelybe beletartoznak azok, akik egy ilyen bejegyzést elolvasnak és a mód, ahogyan reagálnak rá.

Nem egyszer forul elő, hogy régebbi bejegyzést olvasva valamelyik komment nem érthető, mert olyasmire vonatkozik a szövegben, amit azóta már megváltoztattak. Ha valaki arra hívja fel a blogger figyelmét, hogy mondatából hiányzik egy ige, kommentje azonnal értelmét veszti, mihelyt a címzett megszünteti az igehiányt. Előfordul, hogy hiába keressük a szövegben azt a durva megjegyzést, amelyre az egyik kommentelő utalt, mert már eltávolították a szövegből.

A blogbejegyzés szövege tehát folyton alakulóban van, a kommentek alapján folyamatosan formálódik. Ráadásul állandóan növekszik az említett holdudvar is, amelyben a kommentelők a szerzőhöz szólnak vagy a bejegyzésben megjelölt témához vagy a bejegyzés szereplőjéhez. A legtöbb esetben a blogger sem állja meg, hogy ő maga is ne reagáljon a kommentekre: egyetértsen, finomítson és mentse magát, ha szükséges. Mindezt tekintetbe véve nem állíthatjuk, hogy az utólagos javítások, törlések, bővítések, amelyek a pillanatnyi szövegállapoton nem észrevehetőek, nem részei a bejegyzésnek. De ha a kommentek során alakul némiképp a blogger véleménye, kiegészíti az eredeti szöveget, akkor valamilyen értelemben a holdudvar is a blog része. Az pedig még akkor is folytatható, ha a blogger már abbahagyta a virtuális naplóírást. A blogbejegyzés nem független az utólagos módosításoktól, de tekinthetjük-e részének azokat a kommenteket is, ameyeket a szerző maga talán soha nem olvasott? Mikor van készen egy blogbejegyzés?


3. Hamisítvány-e a blogantológia? (Az internetes médiumhoz kötöttség kérdése)

Online regény, ez ismerős. Hiszen ezzel kezdődött a század: az Origo regénypályázatával és Jake Smiles-szal, aki az 1link „szerzője”, elbeszélője és szereplője egyben, akárcsak a blogok énjei.  Aztán blogregényként emlegetik Bene Viki Eszterláncát, amely egy „páratlan anya” feljegyzéseiből áll és ezzel szintén a blog műfajt idézi. A blogantológia, amelynek ötletét 2006-ban a Habostorta és a Líra vetette fel, azonban egészen más értelemben lett volna blogkönyv, mint a fent említettek. Az alapelképzelés szerint az egyik népszerű blogszolgáltató (B13) tartalmai közül online szavazással döntenék el, melyik szerzők bejegyzései érdemlik meg, hogy nyomtatásban is publikálják őket.

Az antológia kezdeményezésével kapcsolatban a kérdés egyértelmű és azonnali: blog marad-e a blog akkor is, ha megfosztjuk internetes jellegétől, vagy csak valamiféle papíron rögzített, mesterségesen korlátozott állapotkép? Meghamisítja-e a nyomdafesték magát a bejegyzést, ha kommentek nélkül közli azt, olvasóit pedig elzárja a „továbblinkelés” lehetőségétől.


4. Milyen a jó blog? (A blog-kánon kérdése)

A kérdéses blogantológia végül nem született meg, vagy minden internetes visszhang nélkül született, amit nem tehetett volna meg ismervén a rosszmájú ellenzéki bloggereket, akik már a hírre is így reagáltak: „ha netán minden írása szar is, akkor is irodalomtörténeti unikum lészen majd.”[3]

A megjegyzés kapcsán adja magát a kérdés: mitől szar egy blogbejegyzés? És értelemszerűen, az ennél jóval fontosabb kérdés: mit lehet tenni, hogy inkább jó legyen? A blogantológiával kapcsolatban olyan kifejezések bukkannak fel, mint a „hulladékblog”[4], „tragikus színvonal”[5], az egyik megvádolt szerző pedig válaszul azzal érvel, hogy a szövegek között „szakmai zsűri”[6] válogat. Ezek szerint kell lennie egy mércének, amelynek alapján eldönthető, mitől jó egy blog, melyek azok a témák, amelyről érdemes blogot vezetni, illetve milyen a szakmailag kifogástalan, akár a papír-irodalomba is beiktatható bejegyzés.

A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy nehéz megtalálni azokat az ismérveket, amelyek alapján kanonizálhatnánk egy-egy blogbejegyzést. A helyesírás és szövegfelépítés dogmáinak egyértelműen nem híve a bloggerek egy jelentős része, témák tekintetében pedig ugyancsak sokszínűnek mondható a blogoszféra. A tájékozottság, forrásellenőrzés éppúgy nem szempont, mint az önálló alkotás és átemelt vendégszöveg különbségei. Szakmai zsűri alatt pedig ugyanúgy érthetünk akadémikusokat, mint újságírókat vagy olyan laikusokat, akik évek óta blogot írnak.

A kánonképzés másik fontos eleme a nézettségi/olvasottsági mutató: népszerű bloggernek számít, akit sokan olvasnak és sokan kommentálnak. A közönség azonban maga is elismerheti: semmi sem garantálja, hogy az ember előbb eljut egy neki tetsző bloghoz, mint egy határozottan ellenszenveshez. A kommenteknél pedig ugyanez a helyzet: ha egy bejegyzést botrányosnak, felháborítóan ostobának találunk, arra legalább akkora eséllyel reagálunk, mint egy olyan szövegre, amellyel azonosulni tudunk. Jó példa erre a napokon belül 96 kommenttel jutalmazott írás, amelyben egy magát tizennyolc éves lányként bemutató blogger a szüzességét árverezi.[7]
A kommentekben megjelenő kritika ugyanakkor nagyon ritkán szól magáról az írásról, legtöbbször annak alapján döntünk, hogy a bloggerről kialakult kép mennyire rokonszenves számunkra.

A blogok minősítésénel tehát nem követhetjük az irodalomban megszokott gyakorlatot, kérdéses tehát, hogy szó lehet-e egyáltalán kánonról a blogok esetében vagy csupán recepcióról, naiv kritikáról van szó, azaz a blogolvasásban nincs más, mint ízlések és pofonok.


5. Ki kivel és ki ellen? (A magányos közösségiség kérdése)

A naplóírás önmagában magányos elfoglaltság. Ha azonban az ember a nyilvánosság elé tárja legszemélyesebb gondolatait, emlékeit, érzéseit és nem utolsó sorban, véleményét, akkor olvasni kezdik, párbeszédet kezdeményeznek vele, és rövid időn belül olyan virtuális baráti körre tesz szert, amelynek tagjai abban az illúzióban élnek, hogy jól ismerik őt.

Mesterségesen generálódnak közösségek egyes blogoldalakon, ahol a szerzők előszeretettel olvassák egymást, napjaikat egymás új blogbejegyzéseit figyelve töltik, kommentsorozataikban fórumokat alakítanak ki, majd olyan erős csoportszolidaritás alakul ki a fényképes profilok között, amely a hús-vér emberi barátságokat is megszégyenítené. A szolidaritást persze mi más erősítené jobban, mint a konkurrens klikk kibeszélése? A blogantológia számára kiszemelt szöveganyagot a B13 szolgáltatja, amire felhördülnek olyan népszerű és magukat színvonalasabbnak tartó oldalak, mint a Blogtér és a Freeblog. A szavazásban előkelő helyen álló blogokat negatívan minősítik[8], a konkurrens bloggereket pedig hasonló módon becézgetik, a „nézettségfüggőtől” a „ringyóig” mindenre akad példa. Szerencsére a pellengérre állítottak sincsenek egyedül, hiszen a B13-as közösség tagjai éppúgy képesek a támadásra és a védekezésre, mint ellenfeleik. És az elmés szóváltások a végtelenségig tarthatnak, mert az identitásban éppúgy benne van a kivel, mint a ki ellen.

A kérdés azonban itt sem elhanyagolható: azzal, hogy az ember blogot szeretne írni, ezért regisztrál egy oldalon, okvetlenül azonosítania kell magát egy közösség tagjaként és több más közösséggel szemben állva? A magányos blogírás közben tényleg elkerülhetetlen a közösségi élet? Aki olvastatni akarja magát, előbb el kell helyeznie magát, meg kell határoznia identitását a virtuális irodalmi életben és ennek szociális hálójában, vagy el lehet ezt kerülni? És ha lehet, érdemes-e vagy ez a közösségi jelleg is a blog-létforma része?

A hatodik kérdés az lehetne, hogy hol van a blogírás-blogolvasás vége. Mert a bejegyzés alatti komment egy másik bejegyzéshez visz el, egy szerzőhöz, aki egy teljes útinaplót írt, ahová bemásolt egy linket, amely egy másik bloghoz vezet, amit az adott ország lakója írt, aki a politika iránt érdeklődik, így blogja egy bujtogató blogjához vezet, ahonnan eljutunk egy misszionárius prédikátor beszédeihez, akiről valaki írt egy haikut egy másik oldalon. És így szeljük át egymás után több százszor a világhálót, linkről linkre ugrálva, álláspontokat, témákat, kultúrákat és nyelveket váltogatva, míg már semmi közös nincs az egészben azon kívül, hogy minden szöveg írva és olvasva van.

Hogy mi mindennek kell eleget tennie a blogoszférának ahhoz, hogy végre törölhesse a /-t és irodalmi létformának nevezhesse magát, azt nem tudnám megmondani. A 21. század (torz)szülöttje elért azonban valamit, amitől megélhető a posztmodern: az írás-olvasás akadálymentes végtelenítését.





Jegyzetek

[1] Szamárfül: Blog/irodalom – lehet-e összetett szó? http://szamarful.blogter.hu/46570/blogirodalom_-_lehet-e_osszetett_szo, bejegyzés időpontja: 2006-05-10, 19:47:57.

[2] Marianna: A névtelenség álneve, avagy naaagy önleleplezésem? http://mennyeimanna.blogter.hu/89278/a_nevtelenseg_alneve_avagy_naaagy_onleleplezesem, bejegyzés időpontja: 2006-10-23,  21:19.

[3] Szamárfül: Blog/irodalom – lehet-e összetett szó? http://szamarful.blogter.hu/46570/blogirodalom_-_lehet-e_osszetett_szo, bejegyzés időpontja: 2006-05-10, 19:47:57.

[4] „A B13 talán az egyetlen magyar blogszolgáltató, amin csak hulladékblogok vannak…”, Kétéltű kommentje http://mefi.be/muti/661/blog-antologia/, bejegyzés időpontja: 2006-04-05, 18:03:04.

[5] „Én is belenéztem pár blogoldalba, mielőtt itt regisztráltam, és azt kell mondjam, a színvonal sok helyen egyszerűen tragikus.”, András kommentje http://szamarful.blogter.hu/46570/blogirodalom_-_lehet-e_osszetett_szo, bejegyzés időpontja: 2006-05-12, 11:03:18.

[6] „Egyébiránt, szakmai zsűri válogatja az írásokat, tehát nem mi akarunk bekerülni a könyvbe, hanem a kiadó kereste meg a habostorta által üzemeltetett blog-oldalt.”, Seherezad kommentje http://szamarful.blogter.hu/46570/blogirodalom_-_lehet-e_osszetett_szo bejegyzés időpontja: 2006-05-11, 20:47:39.

[7] Szirenke18: Odaadom valakinek a szüzességem! http://szerenke18.b13.hu/ index.php?f=7&s=2&blogid=233&bm=1379&page=7, bejegyzés ideje: 2005-09- 19,  00:31

[8] „A vicces sótlan(ennél még én is flegmább vagyok.), a kocsma érthetetlen, a ringyó meg idegesítően ostoba....
Ilyenkor örülök hogy blogteres vagyok!”, Marianna kommentje http://szamarful.blogter.hu/46570/ blogirodalom_-_lehet-e_osszetett_szo, bejegyzés időpontja: 2006-05-11, 12:13:15









​

 

Kovács Kinga Tünde
Az olvasás reneszánsza, különös tekintettel a kritikai kiadásra

​

            Kritikai kiadáson olyan szövegkiadást értünk, amely célja, hogy egy szöveget  a maga teljességében közöljön, rávilágítva keletkezésének idejére, körülményeire, beemelve a fő szövegnek nevezett, hivatalosan közölt szövegváltozat mellé az  ezt megelőző szövegváltozatokat is, a töredékeket, esetleges megjegyzéseket, jegyzeteket stb. A kritikai kiadásnak mára már kialakult egy jól meghatározott szabályrendszere, amely elsősorban filológiai megközelítésből fogalmazza meg a kiadással kapcsolatos elvárásokat.
            Konkrét kritikai kiadásként Kosztolányi Dezső: „most elmondom, mint vesztem el”
(Kosztolányi Dezső betegségének és halálának dokumentumai) című könyvet említem meg.
            Eme kötet a Kosztolányi kritikai kiadás első produktuma. Arany Zsuzsanna szerkesztésében, a Kalligram Könyvkiadónál jelent meg Pozsonyban 2010-ben, a sorozat szerkesztői Szegedy-Maszák Mihály[1] és Veres András[2]. Ahogyan azt a cím is jelzi, az itt közölt szövegek Kosztolányi betegségéről, pontosabban a budapesti Szent János kórházban töltött utolsó hónapjával, illetve a halálával állnak összefüggésben.
            A kötet elé, még a tartalomjegyzéket is megelőzve, egy Ascher Oszkártól[3] vett idézet van beemelve: „A teleírt tömbök itt előttem egy fájdalmas Kosztolányi-műkéziratát adják: egy >>Infreno<<-ét, amit szegény, kínlódó teste itt a földön járt végig, de amiért hétszer-hét mennyország jut lelkének.” Az idézet elsősorban a kórházban szenvedő Kosztolányit juttathatja eszünkbe, aki a hangját elveveő gégemetszés után már csak írni tudott, majd rövid időn belül meghalt, viszont tudjuk azt is, hogy már négy éves korától asztmában szenvedett, illetve öt éves korában mellhártyagyulladáson  ment keresztül.[4]
            A kötetet illetőan Arany Zsuzsa megjegyzi, hogy próbáltak minden fellelhető dokumentumot összegyűjteni és közölni ebben a témában, viszont elsődlegesen Kosztolányi szellemét igyekezték követni a szerkesztői munkálkodás ideje alatt.  Kosztolányitól a következő idézetet emeli be: „Azok a könyvek, melyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó. Bármennyire is befejezett remekművek, csak utalások vannak bennük, célzások, ákombákomok, melyek pusztán egy másik lélekben ébrednek életre. A könyvet minidig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.”[5]A bevezetőt a köszönetnyilvánítások zárják. Már az is jelzi a kiadás mögött álló munka komolyságát, hogy különféle szakterületek szakembereihez szólnak ezen köszönetek: irodalomtörténészekhez, orvosokhoz, idegen nyelven írott bejegyzések megfejtőihez, múzeum igazgatókhoz stb.
            A kritikai kiadás érdekességének tartom, hogy nem csupán írott anyagot dolgoz fel, hanem hangfelvételek résztét is közli természetesen szöveges változatban (pl. Babits Mihály bevezető beszédét, amelyet a Magyar Rádió Kosztolányi-emlékestjén mondott el), illetve a kötet végére érdekes képanyagot is beilleszt (a kéziratáról, kórházban készített felvételeket, illetve az utolsó olvasmányáról, a Hamletről  készített fotót).
            A kritikai kiadás sorozatában e kötet mellett Kosztolányinak olyan művei jelentek meg, mint: Édes Anna, Esti Kornél, Pacsirta, Néro, a véres költő, de műfordító munkájáról is megemlékeznek, hiszen spanyol fordításai is megjelentek ilyen jellegű kiadásban.
            Az internet világának robbanásszerű megjelenése új műfajok megjelenéséhez, illetve régi szövegváltozatok, szövegkiadások reneszánszához, újraértelmezéséhez vezetett.
            A hipertext világában egyre hangsúlyosabbá válik az a kérdés, hogy ezek hogyan segíthetik elő ebben az információáradatban a megértést, irodalom terén bizonyos szövegek értelmezését. Olyan stratégiát, új szövegekhez való viszonyulást feltételez az internethasználat, amely nagy mennyiségű információ hatékony feldolgozására tesz kísérletet.
            A hipertextek esetén a szövegek kisebb szövegrészekre vannak lebontva, amelyek között szabadon “átjárhatunk” az úgynevezett linkek segítségével. Mivel egy-egy szövegrészhez egy-egy link járul, viszont az ezekhez való hozzáférés sorrendje nem szabályozott, valójában ezeket az általunk választott sorrendben olvassuk. Ennek következtében az olvasás folyamata teljesen megváltozik. Míg egy nyomtatott könyv olvasásakor általában lineárisan, oldalról oldalra haladunk, hipertextek böngészésekor időspórlás céljából, az információszűrés lehetőségével élve, sokszor csak azokra a linkekre kattintunk rá, amik minket érdekelnek. Általában akkor keresgélünk tovább az információk között, amikor a megértéshez szükségünk van további információkra vagy az érdekesség hajt minket a bővebb tájékozódásra. A nyomtatott szöveg olvasásakor is lehetőség nyílik a lapozásra, a szövegrészletek közötti munkára, viszont ez sokkal időigényesebb az olvasó számára. Az online szöveg esetén konkrét, jól meghatározott szövegrészek vannak elhatárolva egymástól, a nyomtatott kiadásban sokkal nehezebb, talán egyfajta jártasságot feltételez egy konkrét szövegrészre való rábukkanás. Például konkrét idézet keresésekor sokkal több időbe kerül a nyomtatott szöveget átlapozni (főleg, ha ez nagyobb terjedelmű), mint a hipertextekben való keresés céljából kifejlesztett Ctrl+F billentyűkóddal előhívható keresővel való operálás vagy, amennyiben külön entitásként, külön linkként van a szöveg feltüntetve, a linkre való egyszerű rákattintás.
            ​Ugyan nem készült még el online formátumban a Kosztolányi-életművet felölelő kritikai kiadás, viszont létezik már egy weboldal, amely rengeteg adatot közöl Kosztolányiról. A weboldal a megálmodott Kosztolányi kritikai összkiadás fényében született. ”Munkánkat a Kosztolányi kritikai összkiadás keretében végezzük, s célunk az ehhez kapcsolódó forrásgyűjtő- és feltáró tevékenység során fölhalmozódott ismeretanyag közzététele is. Honlapunkon ennek megfelelően a népszerűsítő oldalakon túl olyan segédletek is megtalálhatóak, melyek további kutatásokat is megalapozhatnak.”[6]
            A http://www.kosztolanyioldal.hu/ oldalon az íróról közölt adatok a weboldal készítőjének a logikája szerint vannak tárolva, rendszerezve. A főoldalon vízszintesen elhelyezkedő linkek általában a blog működéséről, a működtetése mögött álló munkáról, az olvasói visszajelzésről szólnak, mindezen információkat négy linkre csoportosítva, amelyeken belül is kisebb szövegrészek linkjei nyithatók meg. Vízszintes elrendezésben a következő linkek szerepelnek: friss, kutatócsoport (ezen belül munkatársak és visszhang), partnerek, blog. Ugyancsak ebben a vízszintes mezőnyben szerepel a Keresés opció.
            A függőleges mezőnyben a Kosztolányi életével és munkásságával kapcsolatos információáradat kerül elrendezésre. A következő linkekkel találkozhatunk: Kosztolányi (ezen belül életrajz és anekdoták), kiadványok (ezen belül: tanulmányok, kritikai kiadás, beszámolók), források (ezen belül: forrásjegyzék, kéziratos bibliográfiák, online bibliográfiák, vonatkozó irodalom, repertóriumok), műhely (ezen belül: kötetlista, laplista, álnevek, árverések, sajtótörténet, segédletek), kontextus (ennek keretében: kortársak, Kosztolányi és a mai irodalom, háttér, fordítások, társművészetek), végül a galéria (kéziratok, kötetek, szövegváltozatok, illusztrációk).
            Egy sikeres online kritikai kiadás megkönnyítheti a szövegekhez való hozzáférést, lehetőséget adhat egy komplex, ám rendezett, kategorizált információhalmaz vizsgálatára, amely nem követeli meg feltétlenül a teljes szövegkorpusz elolvasását. Mindezek fényében az online kiadás legnagyobb előnye a nyomtatott szöveggel szemben talán az lenne, hogy praktikusabb és hozzáférhetőbb.
            A digitális szférával való intenzív interakciónk valóban azzal jár, hogy gyakran egyidejűleg két külön világnak vagyunk tagjai, vagy, ha pesszimistán közelítjük meg a kérdést, egyik világhoz sem tartozunk.
            ​A valós, tárgyi világ mellett ma már létrejött egy digitális világ, egy más típusú elképzelt közösség. A kifejezés Benedict Andersontól ered (vö. imagined communities), olyan közösséget ért rajta, amely tagjai a fizikai valóságban nem találkoznak egymással, csupán elképzelik bizonyos külső vagy belső imputok hatására (pl. egy elolvasott újságcikkből kifolyólag, vagy a feltételezett közös kultúra mentén) egymás potenciális életvitelét, életkörülményét, magát a másik embert. Mikor