Józsa István
VASSY ERZSÉBET
Vassy Erzsébet pasztelljeinek költőisége a természetre való rácsodálkozás misztikus pillanatában gyökerezik.
Képein barlangok cseppkövei, kőalakzatai, amelyek már szobroknak tűnnek. Fatörzsek évgyűrűi, elágazásai, rétegei, amelyek mértani rendet idéznek. A természet mûalkotásai, játékai. A legnagyobb művész alkotásai, mondta Ferenczy Miklós lelkész.
Vassy Erzsébet pasztelljei természetelvű ábrázol sok, vagyis tiszteletben tartják az ábrázolt téma részleteit. A kép kompozíciós elemeiben természetelvű, ugyanakkor az alkotó folytatja, tovább hangsúlyozza a természet kínálta formákat. Emberszerûvé alakítja azokat. Vagyis átkomponálja a látványt. A kép végül nem egyszerű másolás tehát, születése hosszabb folyamat. Először is észrevenni, meglátni, elhatárolni, keretbe foglalni a látványt -- vagyis már a rácsodálkozás pillanata előzetes tudást igényel. A művész nem azt festi, amit lát, hanem amit tud, ez pedig nem a hagyományos művészet, hanem már az avantgárd alkotói magatartás.
A formák átkomponálása szobrászi látásmódot jelez, és ötvöződik ez a festőével. A zöld, annak árnyalatai szürkék és barnák alá kerülnek -- az avantgárd a kubizmustól kezdve igyekezett így vizualizálni az időt.
És ez lesz "A természet vonzásában" című tárlat központi gondolata, a formák, majd a színek, kontrasztok átkomponálása az idő vizualizálásáért történik. "Az idő formálása", "Cseppekbe zárt idő", "Lassuló idő", és a példák sorát még folytathatjuk -- a kiállítás képei a rácsodálkozás pillanatát kibővítve az emberi időn túlra viszik a szemlélőt, egy világidővel szembesítik. Michael Crichton író gondolkozott el azon, hogy a világot felosztottuk szerves és szervetlen anyagokra, a kő szerintünk amorf, élettelen. De a kőben is végbemennek változások, csak azok ideje messze túl van az ember által megfigyelhetőkön, az emberi időn túl. Hátha a kő is... És ez az egész univerzum, amelyben, amely által élünk, egyetlen nagy élő rendszer...
Mindezt a rácsodálkozás egyetlen misztikus pillanatában. Amikor is az alkotó -- majd a szemlélő -- nem csupán használja a természet lehetőségeit, hanem együttműködik azokkal, témájával, anyagával. Eltöpreng isteni eredetén.
