Józsa István
VDOVKINA ANASZTASZJA ÉS EGRI ANDRÁS MŰVEIRŐL
Vdovkina Anasztaszja (Moszkva, 1972--) alkotásai az ünnep emelkedett hangulatát árasztják. Absztrakt művek, amelyek néhány líraian ívelő vonalra vezetik vissza a bemutatott témát -- és ez a geometrizálás, ezzel erősödő elvonatkoztatás hosszú, többlépcsős folyamat.
A művésznő Piatigorszkban (Oroszorszag) végzett, 1997—ben. Tűzzománccal 1993 ban kezdett dolgozni, édesapja, Nyikolaj Vdovkin irányította, maga is a tűzzománc művésze. Számos alkotótáborban vett részt Oroszországban, Németországban, Indiában, Magyarországon, Romániában, Svájcban stb. 2OO3—tól az oroszországi Képzőművészeti Szövetséég tagja, 2OO5—től a romániai szövetségé is. 2OO3—ban és 2OO4—ben Magyarországon,a kecskeméti, illetve budafoki nemzetközi szimpóziumokon ért el sikereket. Műveiben a különböző anyagok, fém, zománc, fa, műanyag összhangját igyekszik kialakítani.
Az absztrakt még visszautal arra a témára, amelyet megjelenít. Itt a téma Jézus keresztáldozata, illetve vonalvezetése az orosz ikon formavilága. Másfajta elvonatkoztatás, az orosz ikonról tudjuk, hogy elsősorban nem ábrázol, hanem kifejez. Jézus, emberalakok, de a kép abban sz értelemben annyiban sem ábrázol, hogy az alkotó modelleket használt a képéhez. Az ikon vallási tapasztalat és esztétikai tapasztalat egysége, az Istennel való találkozás helye, gondolati tere. Vdovkina Anasztaszja finom vonalrajza utalás -- ugyanakkor világosan kirajzolódik Jézua alakja, a keresztek, az emberalakok.
Az absztrakt más művein tájélményre utal vissza, férjével, Egri Andrással északi tájakat jártak be. Az Északi tenger jégtömbjei torlódnak, zúdulnak, máskor áradó folyón csónakok. A felülnézet, a perspektíva, illetve a körvonalakra redukálás elvonttá teszi a képet. A jeges tájak és embere -- a művész úgy beszél erről a világról, hogy úgynevezett képtárgyakat készít, jégtömbök érzetét hozza létre, hasonmásokat alkot, a posztmodern század- és ezredforduló hagyományokat tömörítő, integratív törekvése. Kép, de az alkotó a két dimenzióból kilép a térbe, műve a képi ábrázolás és dombormű egysége. Úti élményekből született képei dekoratívak, az alkotó nem is akart többet. Ikonokból született absztraktjai a kultúrateremtő, a nagy érzelmek kavargását megragadó, képszerűsítő nagyorosz kultúra nemes hagyományait a tűzzománc lehetőségeivel illő és méltó színvonalon folytatja.
Egri András (Torda, 1979--) Kolozsváron végzett, festészet szakon, 2OO7—ben. Kezdetben édesanyja, Nagy Enikő festőművész irányította, aki maga is a zománc technikájának ismerője. 2OO4—től vesz részt művésztáborokban, Romániában, Magyarországon, Oroszországban, Németországban. Ezzel az örök technikával a kortárs mindennapi élet heyzeteit ábrázolja, azok költészetét keresi. Zománcképein szintén a közös utak élményeit rögzíti. Feleségével elutaztak Pétervártól 2OO km-re északra, a Ladoga-tavon túl készített fényképei a természet csodás műalkotásait rögzítik.
Olajképein a meditáló elme mondja el komor színekben, hogyan is zajlik a cselekvés lehetőségeinek a keresése, az alkotás drámája.
