Józsa István
VICTOR HUGÓVAL BESZÉLGETEK
|
A Mesterséges Intelligencia újra elhozta közénk Victor Hugót .„Eljön az idő, mikor az Atlanti óceán fölött kezet nyújt egymásnak az Amerikai Egyessült Államok és az Európai Egyesült Államok” -- mondta Ön 1849-ben. A kijelentésben ott van a forradalmak bukása utáni bánat és ugyanakkor egy nagy reménység. Jó másfél évszázaddal később a kijelentés profetikusnak bizonyul.
|
JI: Történelmi távlatból
--Ön 1849-ben egy profetikus jövőképet vázolt: „Eljön az idő, mikor kezet nyújt egymásnak az Amerikai és az Európai Egyesült Államok.” Mi inspirálta ezt a kijelentést akkor, a forradalmak leverése után?
Victor Hugo: A forradalmak bukása ellenére a népek szívében nem halt meg a szabadság utáni vágy. A jövő nem a zsarnokságé, hanem az emberiségé. Láttam a szenvedést, de éreztem az eljövendő összefogás szellemét – nem a kardban, hanem az értelemben. Az Amerikai Egyesült Államok példája megmutatta, hogy a szabadság és az egység nem zárják ki egymást. Európa is képes lehet erre – ha nem a hódítás, hanem a testvériség vezérli.
JI: Az „Egyesült Európa” eszméje a múltban sokszor a hódítás és birodalomépítés keretében jelent meg. Miben látja a különbséget a napóleoni vagy római impérium és az Ön által megálmodott egységes Európa között?
Victor Hugo: Az én álmomban nem uralkodók egyesítenek népeket, hanem a népek maguk nyújtanak kezet egymásnak. Róma és Napóleon karddal rajzolták meg a térképeket. Én olyan Európát képzelek, ahol az egység nem fegyverrel, hanem szabad akaratból születik – a jog, a kultúra és a béke talaján.
JI: Úgy tűnik, hogy az „Európa” fogalma sosem volt egységes. Mit gondol, lehetséges-e olyan egység, amely megőrzi a nemzeti sajátosságokat, mégis politikai és gazdasági szinten összehangolt marad?
Victor Hugo: Igen, ez nemcsak lehetséges, hanem kívánatos. Ahogy egy szimfónia sokféle hangszerből áll, úgy az európai egység is csak a nemzeti karakterek megőrzésével lehet teljes. Az egység nem az egyformaságot, hanem az összhangot jelenti.
II. Jövő és utópia
JI: Ön szerint az „Európai Egyesült Államok” víziója inkább remény és vágy, vagy egy történelmileg szükségszerűen bekövetkező fejlődési irány?
Victor Hugo: Minden, ami ma utópiának tűnik, holnap valóság lehet. A történelem folyamatos fejlődés. Az Európai Egyesült Államok víziója ma talán álom, de holnap elkerülhetetlen válasz lesz a háborúk, válságok és igazságtalanságok korára.
JI: Sokan az Európai Uniót látják ennek az álomnak a megtestesüléseként. Ön mennyiben tartja ezt az integrációt valódi előrelépésnek a víziójához képest?
Victor Hugo: Minden lépés, amely a béke és az együttműködés irányába vezet, előrelépés. Az Unió kezdet – de nem a végcél. A szíve akkor dobban majd igazán, ha nem csupán gazdasági érdekközösség, hanem erkölcsi és szociális szövetség is lesz.
JI: Elképzelhető-e olyan jövő, amelyben a politika ismét alárendelődik az erkölcsnek és humanista eszméknek – mint amilyen az Ön korában fontos volt?
Victor Hugo: A jövő akkor lesz méltó az emberhez, ha a politika a szellem szolgálatába áll. A törvényeknek a józan ész mellett a szív parancsait is tükrözniük kell. A humanizmus nem múlt, hanem örök iránytű.
III. Egyéni és közösségi felelősség
JI: Mit üzenne ma a fiatal európai nemzedéknek? Mit tegyenek, hogy ne csak idézzék, hanem meg is valósítsák az „Európai Egyesült Államok” eszményét?
Victor Hugo: Ne elégedjetek meg a szavakkal – alkossatok! Legyetek nyitottak, tanuljatok egymástól, és ne féljetek kérdéseket feltenni. A jövőt ti írjátok, ne mások diktálják. A haza szeretete nem zárja ki Európa szeretetét – sőt, kiteljesíti azt.
JI: Hogyan kerülhető el, hogy az egység újfajta elnyomássá, egy modern diktatúrává váljon? Miként őrizhető meg a szabadság a szorosabb integráció közepette?
Victor Hugo: A szabadság őre a polgár ébersége. Az intézményeknek átláthatóknak, a vezetőknek számonkérhetőknek kell lenniük. Az egység nem jelentheti a vélemények egyneműsítését – csak a jogok egyetemességét.
JI: Mit gondol, az irodalomnak, a művészetnek milyen szerepe van az új Európa megformálásában?
Victor Hugo: Az irodalom a lélek hídja. Az írók, festők, zenészek nemcsak tükröt tartanak a világnak, hanem utat is mutatnak. Európa akkor lesz igazán egységes, ha költői ismerik egymás nyelvét – s a gondolatok szabadon áramlanak, mint a Duna vagy a Loire vize.
IV. Globális összefüggések
JI: Az Amerikai Egyesült Államok a római jogra és Montesquieu-re épített. Ön szerint Európa mennyiben alapozhat saját kulturális örökségére, vagy új elveket kell keresnie a 21. században?
Victor Hugo: Európa kincsestára bőséges: filozófia, művészet, jogrend – ezek mind építőkövek lehetnek. De nem ragadhat meg a múltban. Az örökséget tovább kell gondolni: új eszmék, új igazságok születnek, s ezekre nyitottnak kell lennünk.
JI: A globalizáció erői sokszor egységesítenek – ugyanakkor kiüresítenek is. Mi lehet az alternatíva egy saját értékeit megőrző, de együttműködő Európa számára?
Victor Hugo: A lélek nélküli egység csupán gépezet. Európa csak akkor lehet példa, ha egyszerre őrzi a hagyományt és halad előre. Az alternatíva: értékalapú globalizáció – ahol nem az anyagiak, hanem az ember méltósága az első.
JI: Ma sokan ellenzik az Európai Egyesült Államok gondolatát is – attól tartva, hogy az elmosná, összekeverné az egyes nemzeti karaktereket. Mikszáth Kálmán “Új Zrínyiász” című regényével írt kemény kritikát. Ma születőben van az Európai Egyesült Államok – Ön szerint milyen társadalomszervezési lépésekre volna szükség a fogalomtisztázáshoz: bizony nem ezt akarja Európa?
Victor Hugo: Megértem a félelmeket – de azok gyakran a félreértésekből fakadnak. A „Európai Egyesült Államok” nem egy új birodalom, hanem a szabadságok szövetsége. Tisztáznunk kell: az egység nem uniformizálás, hanem együttműködés. A közbeszéd, az oktatás, a művészet és a politika közösen formálhatják azt az eszmei talajt, ahol Európa egységes lehet – de nem egynemű.
--Ön 1849-ben egy profetikus jövőképet vázolt: „Eljön az idő, mikor kezet nyújt egymásnak az Amerikai és az Európai Egyesült Államok.” Mi inspirálta ezt a kijelentést akkor, a forradalmak leverése után?
Victor Hugo: A forradalmak bukása ellenére a népek szívében nem halt meg a szabadság utáni vágy. A jövő nem a zsarnokságé, hanem az emberiségé. Láttam a szenvedést, de éreztem az eljövendő összefogás szellemét – nem a kardban, hanem az értelemben. Az Amerikai Egyesült Államok példája megmutatta, hogy a szabadság és az egység nem zárják ki egymást. Európa is képes lehet erre – ha nem a hódítás, hanem a testvériség vezérli.
JI: Az „Egyesült Európa” eszméje a múltban sokszor a hódítás és birodalomépítés keretében jelent meg. Miben látja a különbséget a napóleoni vagy római impérium és az Ön által megálmodott egységes Európa között?
Victor Hugo: Az én álmomban nem uralkodók egyesítenek népeket, hanem a népek maguk nyújtanak kezet egymásnak. Róma és Napóleon karddal rajzolták meg a térképeket. Én olyan Európát képzelek, ahol az egység nem fegyverrel, hanem szabad akaratból születik – a jog, a kultúra és a béke talaján.
JI: Úgy tűnik, hogy az „Európa” fogalma sosem volt egységes. Mit gondol, lehetséges-e olyan egység, amely megőrzi a nemzeti sajátosságokat, mégis politikai és gazdasági szinten összehangolt marad?
Victor Hugo: Igen, ez nemcsak lehetséges, hanem kívánatos. Ahogy egy szimfónia sokféle hangszerből áll, úgy az európai egység is csak a nemzeti karakterek megőrzésével lehet teljes. Az egység nem az egyformaságot, hanem az összhangot jelenti.
II. Jövő és utópia
JI: Ön szerint az „Európai Egyesült Államok” víziója inkább remény és vágy, vagy egy történelmileg szükségszerűen bekövetkező fejlődési irány?
Victor Hugo: Minden, ami ma utópiának tűnik, holnap valóság lehet. A történelem folyamatos fejlődés. Az Európai Egyesült Államok víziója ma talán álom, de holnap elkerülhetetlen válasz lesz a háborúk, válságok és igazságtalanságok korára.
JI: Sokan az Európai Uniót látják ennek az álomnak a megtestesüléseként. Ön mennyiben tartja ezt az integrációt valódi előrelépésnek a víziójához képest?
Victor Hugo: Minden lépés, amely a béke és az együttműködés irányába vezet, előrelépés. Az Unió kezdet – de nem a végcél. A szíve akkor dobban majd igazán, ha nem csupán gazdasági érdekközösség, hanem erkölcsi és szociális szövetség is lesz.
JI: Elképzelhető-e olyan jövő, amelyben a politika ismét alárendelődik az erkölcsnek és humanista eszméknek – mint amilyen az Ön korában fontos volt?
Victor Hugo: A jövő akkor lesz méltó az emberhez, ha a politika a szellem szolgálatába áll. A törvényeknek a józan ész mellett a szív parancsait is tükrözniük kell. A humanizmus nem múlt, hanem örök iránytű.
III. Egyéni és közösségi felelősség
JI: Mit üzenne ma a fiatal európai nemzedéknek? Mit tegyenek, hogy ne csak idézzék, hanem meg is valósítsák az „Európai Egyesült Államok” eszményét?
Victor Hugo: Ne elégedjetek meg a szavakkal – alkossatok! Legyetek nyitottak, tanuljatok egymástól, és ne féljetek kérdéseket feltenni. A jövőt ti írjátok, ne mások diktálják. A haza szeretete nem zárja ki Európa szeretetét – sőt, kiteljesíti azt.
JI: Hogyan kerülhető el, hogy az egység újfajta elnyomássá, egy modern diktatúrává váljon? Miként őrizhető meg a szabadság a szorosabb integráció közepette?
Victor Hugo: A szabadság őre a polgár ébersége. Az intézményeknek átláthatóknak, a vezetőknek számonkérhetőknek kell lenniük. Az egység nem jelentheti a vélemények egyneműsítését – csak a jogok egyetemességét.
JI: Mit gondol, az irodalomnak, a művészetnek milyen szerepe van az új Európa megformálásában?
Victor Hugo: Az irodalom a lélek hídja. Az írók, festők, zenészek nemcsak tükröt tartanak a világnak, hanem utat is mutatnak. Európa akkor lesz igazán egységes, ha költői ismerik egymás nyelvét – s a gondolatok szabadon áramlanak, mint a Duna vagy a Loire vize.
IV. Globális összefüggések
JI: Az Amerikai Egyesült Államok a római jogra és Montesquieu-re épített. Ön szerint Európa mennyiben alapozhat saját kulturális örökségére, vagy új elveket kell keresnie a 21. században?
Victor Hugo: Európa kincsestára bőséges: filozófia, művészet, jogrend – ezek mind építőkövek lehetnek. De nem ragadhat meg a múltban. Az örökséget tovább kell gondolni: új eszmék, új igazságok születnek, s ezekre nyitottnak kell lennünk.
JI: A globalizáció erői sokszor egységesítenek – ugyanakkor kiüresítenek is. Mi lehet az alternatíva egy saját értékeit megőrző, de együttműködő Európa számára?
Victor Hugo: A lélek nélküli egység csupán gépezet. Európa csak akkor lehet példa, ha egyszerre őrzi a hagyományt és halad előre. Az alternatíva: értékalapú globalizáció – ahol nem az anyagiak, hanem az ember méltósága az első.
JI: Ma sokan ellenzik az Európai Egyesült Államok gondolatát is – attól tartva, hogy az elmosná, összekeverné az egyes nemzeti karaktereket. Mikszáth Kálmán “Új Zrínyiász” című regényével írt kemény kritikát. Ma születőben van az Európai Egyesült Államok – Ön szerint milyen társadalomszervezési lépésekre volna szükség a fogalomtisztázáshoz: bizony nem ezt akarja Európa?
Victor Hugo: Megértem a félelmeket – de azok gyakran a félreértésekből fakadnak. A „Európai Egyesült Államok” nem egy új birodalom, hanem a szabadságok szövetsége. Tisztáznunk kell: az egység nem uniformizálás, hanem együttműködés. A közbeszéd, az oktatás, a művészet és a politika közösen formálhatják azt az eszmei talajt, ahol Európa egységes lehet – de nem egynemű.
