Kerti József
(Doktorandus, BBTE, Hungarológiai Tanulmányok Doktori Iskola)
ADALÉKOK ARANKA GYÖRGY
KÖLTÉSZETI TEVÉKENYSÉGÉNEK RECEPCIÓJÁHOZ
Aranka Györgynek a „vers mezein” tett első próbáiról sokat megtudunk fennmaradt levelezéséből valamint kéziratos bejegyzéseiből, azonban az Aranka-forráskutatás a mai napig sem tárta fel, hogy pontosan mikor és milyen intenzitással kezdett el verseléssel foglalkozni. Király Emőke szerint „Érdekes módon keveset tudunk Arankának az 1780-as években kifejtett tevékenységéről, talán mert ebből a periódusból nagyon kevés Aranka-levél maradt ránk, pedig feltételezésem szerint életének egyik legfontoabb szakaszáról van szó. Itt elsősorban az 1783–1785 (?) közötti időszakra gondolok, amelyet hipotéziseim szerint Borgóprundon töltött.”[1] A legkorábbi verse, amely datálva van (ha hihetünk a másolónak) 1780-ból van, idézzük a teljes címleírást: Egy szép Aszónyi Személynek Faÿ Ersébetnek valósságos Le irássa mellyet versekben foglált Aranka Josef. Erdéllyben Királyi Tablának hites Birája. A. 1780. A vers Keresztes Komlósi Fejérvári Károly külömbféle Magyar Verseknek, – Enekeknek, – és Szirmay Antal Apophtegmáinak Gyüjtemennyében található meg.[2] A címleírásban a név (Aranka József) hibásan szerepel. A név polgári státushoz (királyi tábla bírája) valamint földrajzi tájegységhez (Erdély) való kötése (identifikáció) egyértelműsíti, hogy Aranka Györgyről van szó. A verset Gróff Telekÿ Joseffnek ezen Aranka Joseff verseirűl tett itéleti követi, ami megerősíti, hogy Aranka György szerzeményéről van szó. Mint tudjuk, Teleki József az Aranka-recepció szempontjából fontos, a korban populáris verses kritikája a Magyar Museumban jelent meg 1790-ben, azonban megjelenése előtt elképzelhetőnek tartom, hogy már az irodalmi nyilvánosság terébe került. Ennek a vizsgálatától most eltekintünk, azonban mindenképpen érdekes, hogy az Arankát némiképpen megbélyegző kritikát (epitextust) közvetlenül a vers (textus) után illesztették nemcsak ebben, hanem más gyűjteményben is.[3] Ez, és a lábjegyzetben feltüntetett vers egy képhasználatában merész, sőt pajzán költőt mutat, aki távol áll a későbbiekben megmutatkozó gáláns, udvarló költő stílusától. Bár az Aranka-szakirodalomat a költő Aranka korabeli recepcióját vizsgálva az az elterjedt sztereotípia befolyásolta, amely szerint Aranka erkölcstelen versek költője; előszeretettel idézte mintegy közhelyként Teleki József verses kritikájának záró sorait („Bezzeg, a’ melly szépen, ha ollyan jól szóllnál,/ Akkor nem ARANKA, hanem ARANY volnál.”), mégsem argumentálta soha, hogy konkrétan mely versei miatt írta Teleki csípős „krízisét”.
Poézisének kezdeti időszakából eddigi kutatásaim alapján ezt a legkorábbi kéziratát ismerem, mely datálva van. Kéziratos források hiányában további támpontot a nyomtatott források adhatnak. Ha hihetünk Székely Mártonnak[4] – aki nemcsak testközelből ismerte a marosvásárhelyi táblabírót és művelődésszervezőt, hanem közeli barátságban is volt vele –, Aranka „azt beszélte, hogy 40. esztendős korában kezdett leg-előszer verseket irni.”[5] A visszaemlékezésnek van igazságtartalma, ugyanis első nyomtatott verséről (Felséges Második Jósef Császár Nagy-Erdélyi Ditsöséges Fejedelemségének, és Nagy-Erdély Arany idejinek el-kezdödött órái)[6] a pozsonyi Magyar Hírmondó 1781. évi 79. leveléből értesülünk,[7] Aranka ekkor már 44 éves. A lap nem közli a verset (ahogyan számos helyen hibásan megjelent),[8] csupán említi, hogy készült nyomtatvány belőle II. József eskületétele alkalmából. A nyomtatványra még nem sikerült rátalálni, azonban az említett esemény fontosságát mutatja, hogy jó 25 évvel a nyomtatvány megjelenése után Aranka egyetlen nyomtatásban megjelent verseskötetében is helyet kapott némileg módosított címmel,[9] így joggal feltételezhetjük, hogy noha nem ez volt az első „vers-próbá”-ja, de nyomtatásban mindenképpen ez láthatott napvilágot legelőször (más jellegű irodalmi tevékenységét is ideértve).
A horatiusi „nonum prematur in annum” tanítását követve a gondos csiszolgatásnak is szerepe volt abban, hogy Aranka legközelebbi (irodalmi) nyilvánosságra lépéséig 8 évet kellett várni, s ekkor is jószerével a kor vezető literátorainak – Kazinczy Ferenc, Ráday Gedeon – közbenjárására, bíztatására merte verseit az irodalmi nyilvánosság elé bocsátani. A két színre lépés közötti időszakot nem töltötte tétlenül. Székely Mártontól tudjuk meg, hogy hivatása gyakorlásakor a bíróságon zajló perek közben „olykor láttatott is nem ügyelni a’ felvétetett ügyre, hanem holmi apróság, versek’, ’s más dolgok’ írásával, és jegyezgetéssel foglalni elméjét s figyelmét”.[10] Aranka az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság (a továbbiakban: EMNyT) megalakulása előtt (1793) már tartotta a kapcsolatot az erdélyi és magyarországi értelmiségiekkel, írásai ismertek voltak bizonyos körökben, mint kiderül Szathmáry Pap Mihály[11] Arankához írt leveléből: „Láttam, sött ugyan örömmel-is olvastam a’ Méltóságos Úr’ nállam lévö minden szép magyarságú irásait”.[12] Ráday Gedeonnal 1789-ben kerül kapcsolatba Zilai Sámuel marosvásárhelyi professzoron keresztül,[13] az akkoriban induló Magyar Museum Ráday Arankának dedikált mutatványpéldánya ürügyén. Aranka Rádaynak írt levelében tájékoztatja irodalmi munkásságának addigi állásáról, kész és félkész munkáiról, fordítási terveiről, illetve arról, hogy miképpen vált poétává. Ebben a levélben[14] Aranka különböző munkáit ajánlja fel a Magyar Museumnak. 99 darab versről ír, amelyek „időtöltésecskéi” közül valók, „aprosag vers”-nek is nevezi őket, mintegy összekapcsolván a versek genézisét a mentegetőzés gesztusával. A 99 darab vers, mint az utólag kiderült,[15] tulajdonképpen a Magyar Parnaszszus Virágjai kéziratos versgyűjtemény részét képezte. A gyűjteménynek három különböző másolatát ismerem azon a másolaton kívül, mely egyaránt járt Kazinczy és Ráday kezében. A Kassára, majd onnan Pestre továbbküldött másolat feltehetően vagy elveszett, vagy lappang.[16]
Egyértelmű, hogy a nagy gonddal egy helyre összegyűjtött, számozott szövegegyüttes tudatos szerkesztésre utal. Mivel a korpusz meglehetősen letisztult, tisztázat jellegű, könnyen elképzelhető, hogy az alkotó egy leendő kötetbe szánta. Erre vonatkozóan árulkodó Szathmáry Pap Mihály Arankához, 1789. április 14-én kelt levele: „Tiszt. Zilahi Úr[17] valyon ki-nyomtatja-é a’ magátol öszve szedettetett Verseket? Ha ki-nyomtattatta volna igen kivánnék egyet látni belölle. Ne kessék a’ Méltóságos Úr. Is a’ maga verseit már kőzőnségessé tenni.”[18]
A gyűjteményt Magyar Parnaszszus Virágjai címen küldte el Aranka a magyarországi literátoroknak,[19] mégis, paradox módon, ilyen néven Aranka életrajzírói nem ismerték. Aranka eddig feltárt levelezésében sem találunk erre vonatkozó adatot. Székely Márton felsorolja Aranka nyomtatott műveit, majd említést tesz „Apróság dolgokról Versek darabonként nyomtatva. De vagynak még egyebek is, mellyekre most nem emlékezem, hanem ez után, gondolom, elő fognak hozattatni”.[20] A „versek darabonként nyomtatva” minden bizonnyal a Magyar Museumban és az Orpheusban megjelent versek lesznek, az „egyebek” között pedig a versgyűjteménynek is ott kellett lennie, azonban az „emlékezem” ige többféle értelmezési lehetőséget is feltételez. Ha abban az értelemben használta, hogy „emlékszem”, azt jelenti, hogy vagy nem ismerte (bár ha szoros kapcsolatot ápoltak ez nehezen hihető), vagy nem látta teljes egészében a gyűjteményt, csak bizonyos darabokat ismertetett vele Aranka, így a gyűjtemény megnevezését sem tudhatta, ebből kifolyólag pedig címhez sem tudta kötni. A másik értelmezési lehetőség, ha „nem említem meg” értelemben használta a szót. Ebben az esetben két dologra tudunk gondolni. Egyrészt arra, hogy nem tartotta érdemesnek „megemlékezni” a gyűjteményről, mivel nem jelent meg nyomtatásban, „nem hagyott mélyebb nyomot” az irodalom mezején. Másrészt, bár ez nehezen hihető, életrajzról lévén szó, egyszerűen nem tartotta elég értékesnek a verseket, hogy említésre méltónak találja.
Jakab Elek is reflektál az általunk idézett passzusra, ő „emlékszik”-ként értelmezi. Az „aproság dolgok”-ról neki sincs tudomása, úgy véli, hogy a Marosvásárhely környékén élt írók s tudósok talán ismerik s közölni fogják.[21] Aranka költészetét nem tartja sokra. „Bár Aranka költészete csak alkalmi s alárendelt értékű: az irodalomtörténetnek még is szolgálat lesz, ha ezen férfiak tudatják azok megjelenése évét, címét s lapszámát. Hihető, hogy az Elmejátékok-ba[22] sok van felvéve azok közül, a mit csak egyenkénti első kiadványokból lehetne megtudnunk. Ha tán jobb feledni feledtessenek.”[23] Jakab belátja, hogy irodalomtörténet-írásunk számára Aranka „apróság versei” értékes adalékokkal szolgálhatnak, ugyanakkor úgy gondolja, ha nem eléggé értékesek, akkor jobb, ha feledésbe merülnek. Érdemes megjegyezni, hogy Jakab jól sejtette azt, amit ma már biztosan tudunk, hogy az Elme játékjai kötet sok olyan verset tartalmaz, ami megtalálható a Magyar Parnaszszus Virágjai versgyűjteményben; egészen pontosan 16 közös vers van, kisebb-nagyobb változtatásokkal. Végül Szinnyei József említi ugyan Aranka kéziratban maradt munkáinak egy részét is, azonban kifejezetten a gyűjteményről, vagy kéziratban maradt apró versekről nem tesz említést.[24]Az idézett recepciótörténeti adatok jól mutatják azt a jelenséget, hogyan értékelődik alul egy, a maga idejében értékesnek (keresettnek) számító versgyűjtemény, és hogyan kerül még az alkotóról írt életrajzban is, vagy irodalmi munkásságáról, recepciójáról való diskurzusokban a peremre, „szóra sem érdemesnek”.
Végezetül fontosnak tartom megemlíteni azt a tényt, ami a keltezések alapján jól megállapítható, hogy az EMNyT indulásával Aranka idejét inkább a tudományok és a tudományszervezői tevékenység kötik le; állításomat arra alapozom, hogy a kolozsvári levéltárban[25] fellelhető szövegek keltezései szerint az 1790–1800 közötti periódusban alig szerzett verset, ez a legkevésbé termékeny periódusa költészeti szempontból. Ezzel szemben, azt követően, hogy lemond a Társaságban betöltött titoknoki szerepköréről, 1800 és 1809 között, valamint 1810 és 1815 között szerzi költeményei nagy részét, nagy kár, hogy ez utóbbiak már nem jelentek meg nyomtatásban.
[1] KIRÁLY Emőke, Aranka György fordítói munkássága, Erdélyi Múzeum LXVIII(2006), 3–4. sz., 107–125, itt: 120.
[2] Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár (a továbbiakban OSZK Kt.), Quart. Hung. 179. A gyűjtemény leírását lásd alább.
[3] Lásd még: Egy valaki szemmel tartott, és néha napján nagyra betsűlt, de már szinte el-felejtendő kedveséhez irott Satÿrája Aranyka György. A verset követi: Ezen Aranyka Verseirűl maga kérésére tett Ítélet-tétele Gróf Telekÿ Jósef Úrnak. Mindkét kézirat megtalálható itt: Gyűjtemény (1789–1790), OSZK Kt., Quart. Hung. 1089.
[4] Aranka első életrajzírója.
[5] SZÉKELY Márton, Méltóságos Aranka György Úrnak élete, Tudományos Gyűjtemény, Pest, II(1818), XII. sz., 68–91, itt: 78.
[6] A címleírásban a Magyar Hírmondó írásmódját követtem.
[7] A Magyar Hírmondó második esztendeje, az az 1781-benn költ túdósító Levelei, Pozsonbann, Patzkó Ferentz Ágoston Köny-nyomtató műhelyébenn, 627.
[8] Pl. Révai nagy lexikona.
[9] Arany idő. Felséges II-dik Jósefnek az 1781-benn lett meghódolás alkalmatosságával. ARANKA György, Elme játékjai, Nyomtat: SZIGETHY Mihály’ betűivel, Nagy-Váradonn, 1806, 20–28.
[10] SZÉKELY, i.m., 76.
[11] Szathmári Pap Mihály (1732-1812) a kolozsvári református teológia professzora.
[12] Szathmáry Pap Mihály Arankának, Kolozsvár, 1788. aug. 15. A levél lelőhelye: OSZK Kt., Quart. Hung. 1994, 135.
[13] A kapcsolatfelvételről lásd: LADÁNYI Sándor, Aranka György levele Zilai Sámuelhez (1789), Irodalomtörténeti Közlemények LXXXVIII(1984), 5-6. sz., 724-727, itt: 724.
[14] A levelet közölte: LADÁNYI Sándor, Aranka György levelei Ráday Gedeonhoz (1789–1791), Acta Historiae Litterarum Hungaricum XIII(1973), 159–171, itt: 162–163, h.n. és k.n.
[15] Erről bővebben lásd: KERTI József, A Magyar Parnaszszus Virágjai: Aranka György kéziratos versgyűjteménye közkézen = Doromb: Közköltészeti tanulmányok 4, szerk. CSÖRSZ Rumen István, Budapest, reciti, 2015, 173–184.
[16] A gyűjtemény útjáról lásd: Uo.
[17] Zilai Sámuel (1753-1800) Utrechtben és Heidelbergben folytatott tanulmányok után 1788-ban tér vissza Marosvásárhelyre, ahol 1792-ig segédtanár, majd a filológiai katedra rendes professzora a református
kollégiumban. A folyóirat [Magyar Museum] mecénása, a péceli id. Ráday Gedeon még a megjelenés
előtt elküldi a lap Batsányi által írt „Bé vezetését" Marosvásárhelyre Zilai Sámuel professzornak, aki Arankának is megmutatja. Vö. ENYEDI Sándor, Id. Ráday Gedeon levelei Aranka Györgyhöz, Irodalomtörténet LXIII(1981), 3. sz., 698-718, itt: 698.
[18] OSZK Kt., Quart. Hung. 1994, 137. Közölte: ENYEDI Sándor, Levelek Aranka Györgyhöz (1789–1790), Magyar Könyvszemle CX(1994), 3. sz., 320–328, itt: 322.
[19] Vö. OSZK Kt., Ráday Gedeon levele Aranka Györgynek, 1791. április 20. Quart. Hung. 1994, 128. Közölte: ENYEDI, Id. Ráday Gedeon levelei, 715.
[20] SZÉKELY, i.m., 90.
[21] JAKAB Elek, Aranka György és az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő és Kéziratkiadó Társaság, külön lenyomat a Figyelő márciusi füzetéből, Rudnyánszky A. Könyvnyomdájából, Budapest, 1884, 16.
[22] Aranka kötetére céloz: Elme játékjai.
[23] JAKAB, i.m., 16.
[24] SZINNYEI József, Magyar írók élete és munkái ,internetes változat: http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/a/a00412.htm (2016.06.13-i letöltés).
[25] Román Nemzeti Levéltárak Kolozs Megyei Osztálya [Serviciul Judeţean Cluj al Arhivelor Naţionale ale României], Kolozsvár, Aranka György gyűjteménye [Colecția Aranka György], fond 258, 26-os csomó.
