Kis Izabella
MŰVÉSZET, VALLÁS ÉS SZIMBOLISZTIKA
DAN BROWN, DANTE ALIGHIERI ÉS SANDRO BOTTICELLI INFERNOJÁBAN
Dan Brown könyvének névadása nem véletlen, a történet Dante Isteni színjátékának első könyvére, az Infernora (Pokol) épül. Brown általában emléket állít valakinek vagy valaminek a könyveiben: a Da Vinci-kódban Leonardo da Vincinek, az Eredetben Gaudinak, az Angyalok és démonok című művében Galileo Galileinek, az Infernoban pedig Dante Alighieri előtt tiszteleg.
Először a főszereplő, Robert Langdon látomásaiban érzékelhetjük mindazt, amit Dante leírt a művében. Brown Infernojában elsősorban azokat az információkat kell értelmezni, amelyek a Dante művéhez készített Sandro Botticelli illusztrációban vannak elrejtve, majd a nyomok a firenzei Palazzo Vecchio Ötszázak termébe vezetnek. Itt található meg Giorgio Vasari A marcianói csata című képe amelynek felső részén, egy zöld zászlón a könyv egyik legérdekesebb feladványa olvasható: „cerca trova” , azaz „aki keres, az talál”.
Robert Langdonnak megvan a maga antagonája, a biokémikus, Dante fanatikus Bertrand Zobrist személyében, aki „a Populációs Apokalipszis Egyenlet felállítója”.[1] Zobrist azt vallja, hogy csak egy tömeges pusztítás mentheti meg a bolygót a pusztulástól, így a 14. századi Fekete Halál mintájára kidolgoz egy tervet: megmenteni az emberiséget egy halálos vírus elszabadítása által:
a Föld lakossága növekszik, az emberek tovább élnek, és a természeti erőforrások kimerülnek. Az egyenlet azt jelzi előre, hogy a jelenlegi trend nem vezethet más kimenetelhez, mint a társadalom apokaliptikus összeomlásához. Zobrist a nyilvánosság előtt azt jósolta, hogy az emberi faj nem ér meg még egy évszázadot... hacsak nem következik be egy tömegeket elpusztító esemény. […] Sőt, egyszer azt idézték tőle, hogy »a legjobb dolog, ami valaha történt Európával, az a Fekete Halál volt.«[2]
Az Isteni színjátékban Dante Alighieri meséli el a főszereplő, Dante útját három világban, Virgil vezetésével. Így jut el a Pokoltól a Purgatóriumon át egészen a Paradicsomig. Ugyanígy Brown Infernoja leírja a főszereplő, Robert Langdon útját Dr. Sienna Brooks és Elizabeth Sinskey közreműködésével annak érdekében, hogy megtalálják az elrejtett vírust, a pestist amelyet Bertrand Zobrist hozott létre. Zobrist a földre hozná a poklot azért, hogy a jövő nemzedékének megteremtse magát a mennyországot.
Brown Infernojában Langdon egy fiatal doktornő, Sienna Brooks segítségével (akit abban a firenzei kórházban ismer meg ahol Sienna dolgozik, miután Langdon egy lőtt fejsérüléssel, látomásokkal és emlékezetkieséssel ébred) mindent kockáztatva Zobrist nyomába ered azzal a reménnyel, hogy időben meg tudja állítani a vírus kitörését.
Kezdve Botticelli térképének kivetített másával (amely Dante Infernoját tartalmazza), különböző nyomok lettek átvéve (és átalakítva) Dante Isteni színjátékából, amelyek Langdont különféle művészeti és építészeti műemlékekhez vezetik (Firenzébe, Velencébe és Isztambulba). A kutatás keleti iránya az ember útvonalának fordulatára utal a „bölcsőjétől” egészen Mezopotámiába. Ezek a fordulatok ugyanolyan programszerűek Brown Infernojában, mint Dante Infernojában is:
Dante Infernója. A finálé. A föld középpontja. Ahol megfordul a gravitáció. Ahol fölcserélődik a fönt és a lent.[3]
A megfordulás/fordulat elve, „ahol fölcserélődik a fönt és a lent” irányítja a cselekményt, emiatt nem mondható a könyv tipikus thrillernek: itt a bűn, a romlás győz (bár lehetséges, hogy mindez nem is mondható bűnnek). Langdon nem jár sikerrel a vírus megfékezésében (amelyről végül megtudja hogy egyáltalán nem halálos, „csupán” sterilitást okoz a világ népességének egyharmadánál). A kudarca mégsem mondható hiábavalónak mivel a könyv végén megtudjuk, hogy néhány „újfajta gondolkodó” megoldást talál a helyzetre. Ezek az újfajta gondolkodók (ide tartozik Zobrist egyik követője, Sienna Brooks is, aki végül a WHO oldalán harcol majd) a transzhumanista mozgalom csoportjába tartoznak. Míg Zobrist „genetikai eredményeit nem az isteni beavatkozás ihlette egyik pillanatról a másikra”[4], addig a transzhumanizmus követői az evolúcióban hisznek: „az egyik alapvető tétele, hogy nekünk mint embereknek erkölcsi kötelességünk részt vállalni az evolúciós folyamatban”[5].
A fő fordulatot figyelembe véve hamar kiderül, hogy Brown Infernojában igazából nincs antagonista, sőt mi több, inkább annak az ellentéte van jelen. A könyv két Dante rajongója – Zobrist és Langdon – nem ellentétes hitűek, hanem erkölcsileg konvergensek. Kiderül, hogy a könyv epigráfja („A pokol legsötétebb bugyraiban azok szenvednek, akik erkölcsi válságok idején semlegesek maradtak.”) Zobrist hitvallása, ám az epilógusban Langdon hitvallásává is válik:
A pokol legsötétebb bugyraiban azok szenvednek, akik erkölcsi válságok idején semlegesek maradtak. Langdon még soha nem érezte ilyen tisztának e szavak jelentését: Vészterhes időkben a legnagyobb bűn a tétlenség.[6]
Sőt mi több, az epilógusban Langdon megerősíti hogy tanult Zobristól, tudja hogy gondolnia kell a túlnépesedésre és azt is elismeri, hogy mindaddig a pontig erős tagadásban élt:
Langdon tudta, hogy milliókkal együtt maga is vétkes ebben. Amikor a világ problémáiról van szó, globális járványként pusztít a hárítás. Langdon most megfogadta, hogy ezt mindig észben fogja tartani.[7]
Dante úgyszintén elkötelezte magát arra hogy elhagyja a tagadás fázisát, s végül így született meg az Isteni színjáték azzal a reménnyel, hogy erkölcsi szempontból megmentheti a világot – mint ahogyan a transzhumanista Sienna Brooks is meg akarta menteni a világot biogenetikai szempontból. Brown elmélkedett a tagadás pszichológiáján, amely a legjobbakra és legokosabbakra nézve a leginkább ártalmas és arra a következtetésre jutott – ugyanúgy, mint Dante – hogy a szórakozatás (etimológiai szempontból) didaktikai célokra is felhasználható.
Brown az Infernojában imitálta Dante szórakoztató – didaktikai célú írását azért, hogy megkerülje az olvasók által tanúsított tagadást. Dante írásának használata Browm Infernojában így programszerű, az olvasó megszólítására a következő idézetet használja:
Ó, ti, akiknek ép a felfogása... figyeljétek az értelmet, mely ott van.. szokatlan soraim fátyla mögött![8]
Az imitáció itt nemcsak felszínes: Langdon felolvassa, kimondja ezeket a sorokat és megtudja, hogy egy mélyebb szinten kell tanulmányoznia a szimbólumokat. Brown „kriptográf thriller” címszó alatt próbál megmenteni minket azzal, hogy a túlnépesedésről és a transzhumanista mozgalomról beszél.
Vannak azonban eltérések is Brown Infernoja és Dante Infernoja között. Például Langdon állítása, miszerint
Dante nyilván egyetért ezzel, mert a hét főbűn közül a kevélységet tekinti a legrosszabbnak... és a kevélyek a pokol legmélyebb bugyraiban nyerik el a büntetésüket.
Dante Poklában az árulás valóban a pokol kilencedik, legmélyebb bugyrában büntetődik, de Dante Pokla nem a hét főbűn szerint van rekonstruálva, és az árulás nem is tartozik a hét főbűn közé. Dante Purgatóriuma van a hét főbűn szerint rekonstruálva, és nem hét főbűnként van számontartva hanem hét főgonoszként mivel a büszkeség, irigység, düh/harag, lustaság, kapzsiság, mohóság/falánkság és vágy inkább a bűnre való hajlamot jellemzik mintsem magát a bűnt, és a Purgatórium az a hely ahol ezek a bűnös hajlamok gyökerestől eltörlődnek belőlünk. A Pokol azoknak a bűnösöknek a helye, akik nem bánták meg cselekedeteiket így „jutalmuk” az örökkévaló bűnhődés és szenvedés. Dante ezeket a bűnös cselekedeteket Arisztotelész Nikomakhoszi Etikája szerint osztályozza. A „saligia”-ról való beszélgetés[9] azt jelzi, hogy Brown tudja, hogy az árulás nem tartozik a hét főbűn közé és azt is sugallja hogy összezavarta a Pokol és a Purgatórium közötti erkölcsi (sor)rend eltérése.
Több oldal is lett szentelve Botticelli poklot ábrázoló térképéről, Brown folyamatosan ragaszkodott annak tiltott emberi tulajdonságokat ábrázoló voltához és a komorságához (bár maga a térkép nem nevezhető komornak), míg Botticelli térképének brilliáns volta a pontos térbeli megjelenítésben rejlik (egy lehetséges világ képe), amelyet Dante tökéletesen leírt csupán a szavaival. Távol áll a tiltottól, inkább vonzónak nevezhető: arra készteti a nézőt hogy mikroszkóp alá vegye és közelebbről vizsgálja meg a térképen található parányi emberkéket, akik tökéletesen vannak kivitelezve a saját „virtuális valóságukban”.
Egy másik folyamatos jelenség a szimbólumok megjelenése Brown könyvében. Ezek mind köthetőek a kereszténységhoz, Dante Alighieri életéhez, a hét főbűnhöz, az Isteni színjátékhoz, a Fekete Halálhoz, a transzhumanizmushoz valamint a humanista mozgalomhoz.
Az első szimbólum a Fekete Halált személyesíti meg, írja le mint
egy háromfejű Sátán szarvakkal, aki éppen három embert fal beegyszerre, egyet-egyet a három szájával.[10]
A szimbólum maga egy, a Botticelli – féle térképet tartalmazó biohazard kémcső külső részén található, amelyet a középkorban a Fekete Halálhoz társított általános képként ismernek el. A könyvben később említésre kerül a háromfejű Sátán jelenléte a San Giovanni keresztelőkápolna egyik mozaikján, amely hasonlít az elátkozottak kínzójára. Eképpen a Sátán három szája azt jelképezi, hogy a pestis milyen hamar „falta fel” a világ népességét. A szimbólum és a könyvben visszatérő akadály közötti kapcsolat Bertrand Zobrist pestisének hatása révén figyelhető meg, amely a jövőben gyorsan csökkenti majd a világ népességének számát.
A második szimbólum, „húsban vétkezőket”[11], a szerelem rabjait ábrázolja, Dante Infernojának kilenc köréből ez a másodikban található meg, közel a felszínhez. A húsban vétkezőket örökös szélvihar sújtja mert nem tudnak ellenállni testi vágyaiknak. A könyv kontextusában szereplő húsban vétkezők által tükrözött vágy a társadalmi kérdéseken és problémákon mutatkozik meg.
A harmadik szimbólum „a halott szeme”[12], amely Botticelli térképének jobb alsó sarkában fedezhető fel:
Az igazság csak a halott szemén át látható.
Később kiderül, hogy ez a mondat Dante maszkjára utal. Ez a szimbólum az első nyom, amelyet Bertrand Zobrist hagyott hátra annak érdekében, hogy a vírust megtalálják, ez azt jelenti hogy a „halott szeme” konkrétan Dante maszkját szimbolizálja amely Langdont arra készteti, hogy a maszk hátuljába tekintve megtalálja az igazságot.
A negyedik szimbólum a „babérkoszorú”[13], amelyet Dante Alighieri fején többször is ábrázolnak. A babérkoszorú a „poeta laureatus” személyét dicsőíti napjainkban is. Dante Alighieri korszakának és Olaszországnak egyik legkiválóbb költője volt, egyik leghíresebb írása, az Isteni színjáték nagyban meghatározza a nyugati kultúrát.
Az ötödik szimbólum a „A kapu nyitva áll ön előtt, de sietnie kell. Paradicsom huszonöt”[14]. Ez Dante Alighieri Huszonötödik énekére utal, az Isteni színjátékból. A Paradicsom huszonöt egy nyom, amelyet Ignazio Busoni ad Langdonnak. A „Paradicsom huszonöt” aláírás Dante maszkjának rejtekhelyét árulja el ami azt jelenti, hogy Langdonnak el kell olvasnia Dante Alighieri Huszonötödik énekét (Paradicsom) az Isteni színjátékból. Később megtudjuk, hogy Langdonnak a Paradicsom kapujához kell mennie a maszkért. A Paradicsom kapuja aranyozott bronzból készült és tizenöt lábnál is magasabb, Lorenzo Ghibertinek több, mint tizenkét évébe került befejeznie a kapu ajtajait. Kezdetben a bronz ajtók Isten ajándékának lettek készítve hálaként, hogy Firenze valamilyen módon túlélte a pestist. Ghiberti Paradicsom kapuja a huszadik század közepétől szolgál a katedrális bejárati ajtajaként.
A hatodik szimbólum az „oktogon”[15], amely a keresztény számra utal (újjászületés, beteljesedés). Langdon Dante maszkjának pontos helyét San Giovanni baptisztériumában próbálja megtalálni. A baptisztérium félemeletén található meg a szimbólum. A kör (kupola) és a négyzet (szögletes nyolcszög) között kölcsönhatás uralkodik, a föld és ég közötti átmeneti tér ahol összekapcsolódik Dante Alighieri Isteni színjátékával (téma és tárgy szempontjából).
A hetedik szimbólum a „Humanity-plus”[16] amely a transzhumanista mozgalmat reprezentálja. A Humanity-plus annak a nemzetközi szervezetnek a jelképe amely a fejlett technológiák etikus használatát támogatja az emberi kapacitások növelése érdekében. Ez Bertrand Zobrist szerepére utal a könyvben, a szervezet elitjére. Ez a nézőpont vezette Bertrand Zobristot arra, hogy megalkosson egy vírust vagy pestist amellyel azt hitte, hogy megmenti majd a világot a túlnépesedéstől azáltal, hogy a népesség egyharmadát terméketlenné teszi. Ez a transzhumanista mozgalom képviseli Bertrand Zobrist indítékát, amikor létrehozza a pestist.
A nyolcadik szimbólum „az embléma egy élénkpiros, egyenlő szárú kereszt”, amely a Vöröskeresztet szimbolizálja. A Vöröskereszt egy nemzetközi humsnitárius szervezet amelyet azért hoztak létre, hogy megvédje az emberi életet és egészséget, biztosítva ezzel az emberek iránti tiszteletet. A könyvben a humanitárius szervezetre Robert Langdon „mutat rá” miközben a világot próbálja megmenteni a biztos pusztulástól.
A kilencedik szimbólum „a khthon szörny”[17]. A könyvben a khthon szörny Medúzaként jelenik meg (pontosabban annak fejét kölcsönözte), amely a ciszterna északnyugati részében, két oszlop talapzata között található meg. Hagyományosan oldalra vagy fejjel lefelé állítjék azért, hogy semlegesítsék a medúza dermesztő tekintetét. A khthonik ógörög nyelvről fordítva azt jelenti, hogy „föld alatti”. A medúzák és a khthonikus istenségek egész csoportja a föld alatt élnek mivel közvetlen kapcsolatban állnak az anyafölddel. Allegorikusan a „khthonikus” mindig a termékenység szimbóluma amelynek funkciói magukba foglalják a földet magát és a halált. Később Zobrist úgy jellemzi a túlnépesedést mint egy „szörny” ami a láthatár közelében ketyegő bombaként fenyeget, és több rosszat eredményez mint jót. Így ahhoz a történetszálhoz kapcsolódva amely egyesíti mindkét „khthonikus szörny”-ről szóló világot hogy az képviselhesse Zobrist pestisét, azt tudjuk meg hogy a Langdon által megtalált vírus (amelynek lelőhelyét a Medúza szemének iránya árulta el) a világ népességének egyharmadának sterilitását okozza majd, ezzel oldva meg a túlnépesedés problémáját.
Az utolsó szimbólum „a félhold és a csillag”[18] szimbóluma, amely az Oszmán Birodalom szimbóluma a török zászlón, bár további vizsgálat szükséges ahhoz, hogy igazodjon a kontextushoz. A török zászló színe vörös és egy félhold valamint csillag találhatók meg rajta. A zászlót gyakran nevezik még Al-Bayraknak vagy vörös zászlónak az angol nyelvben. Ez a dizájn közvetlenül az Oszmán Birodalomból származik, amelyet a 18. század vége felé vettek át. A félhold és a csillag szimbólum ősi szimbólumként híres, amely számos történelmi kontextusban is megjelent, valamint az Oszmán Birodalmat ábrázolja, amely kiterjedt az iszlám szimbólumra is. Az Oszmán Birodalom miatt lett asszociálva a félhold és a csillag szimbólum a muszlim világgal. Amikor a 15. században a törökök elfoglalták Konstantinápolyt (ma már Isztambul), átvették a város zászlaját és szimbólumát. Köztudott, hogy Diana (Artemis) istennő szimbóluma volt a hold. 330-ban Konstantin császár felajánlotta Konstantinápolyt Szűz Máriának, akinek a csillag volt a jelképe, később pedig, mikor Konstantinápolyt elfoglalták az oszmán törökök, a várost elnevezték Iszatambulnak de a szimbólumokat megtartották továbbra is. A hellén istennőre hivatkozva (aki a női forma és a szülés felett „uralkodik” a kereszténységben) emlékeztetnek minket azok a témák, amelyek a könyvben a túlnépesedésről szólnak és amelyek Dante Alighieri Isteni színjátékából lettek átvéve – vagyis az út a bűnök eltörléséhez a keresztény hitben. Dan Brown Infernoját vizsgálva rájöhetünk hogy a szimbólumokat nemcsak a cselekményszál szépítésére használja, hanem a témához kapcsolódó fontosabb topikok bemutatására is. Mindezen túl ahhoz, hogy a szimbólumokat és azoknak szerepét jobban megérthessük a könyvben, mélyebb vizsgálat lenne szükséges.
Mindezeket egybevonva elmondhatjuk, hogy Dan Brown, Dante Alighieri és Sandro Botticelli Infernoja szoros kapcsolatban állnak úgy vallás és művészet, mint szimbolisztika szempontjából.
Először a főszereplő, Robert Langdon látomásaiban érzékelhetjük mindazt, amit Dante leírt a művében. Brown Infernojában elsősorban azokat az információkat kell értelmezni, amelyek a Dante művéhez készített Sandro Botticelli illusztrációban vannak elrejtve, majd a nyomok a firenzei Palazzo Vecchio Ötszázak termébe vezetnek. Itt található meg Giorgio Vasari A marcianói csata című képe amelynek felső részén, egy zöld zászlón a könyv egyik legérdekesebb feladványa olvasható: „cerca trova” , azaz „aki keres, az talál”.
Robert Langdonnak megvan a maga antagonája, a biokémikus, Dante fanatikus Bertrand Zobrist személyében, aki „a Populációs Apokalipszis Egyenlet felállítója”.[1] Zobrist azt vallja, hogy csak egy tömeges pusztítás mentheti meg a bolygót a pusztulástól, így a 14. századi Fekete Halál mintájára kidolgoz egy tervet: megmenteni az emberiséget egy halálos vírus elszabadítása által:
a Föld lakossága növekszik, az emberek tovább élnek, és a természeti erőforrások kimerülnek. Az egyenlet azt jelzi előre, hogy a jelenlegi trend nem vezethet más kimenetelhez, mint a társadalom apokaliptikus összeomlásához. Zobrist a nyilvánosság előtt azt jósolta, hogy az emberi faj nem ér meg még egy évszázadot... hacsak nem következik be egy tömegeket elpusztító esemény. […] Sőt, egyszer azt idézték tőle, hogy »a legjobb dolog, ami valaha történt Európával, az a Fekete Halál volt.«[2]
Az Isteni színjátékban Dante Alighieri meséli el a főszereplő, Dante útját három világban, Virgil vezetésével. Így jut el a Pokoltól a Purgatóriumon át egészen a Paradicsomig. Ugyanígy Brown Infernoja leírja a főszereplő, Robert Langdon útját Dr. Sienna Brooks és Elizabeth Sinskey közreműködésével annak érdekében, hogy megtalálják az elrejtett vírust, a pestist amelyet Bertrand Zobrist hozott létre. Zobrist a földre hozná a poklot azért, hogy a jövő nemzedékének megteremtse magát a mennyországot.
Brown Infernojában Langdon egy fiatal doktornő, Sienna Brooks segítségével (akit abban a firenzei kórházban ismer meg ahol Sienna dolgozik, miután Langdon egy lőtt fejsérüléssel, látomásokkal és emlékezetkieséssel ébred) mindent kockáztatva Zobrist nyomába ered azzal a reménnyel, hogy időben meg tudja állítani a vírus kitörését.
Kezdve Botticelli térképének kivetített másával (amely Dante Infernoját tartalmazza), különböző nyomok lettek átvéve (és átalakítva) Dante Isteni színjátékából, amelyek Langdont különféle művészeti és építészeti műemlékekhez vezetik (Firenzébe, Velencébe és Isztambulba). A kutatás keleti iránya az ember útvonalának fordulatára utal a „bölcsőjétől” egészen Mezopotámiába. Ezek a fordulatok ugyanolyan programszerűek Brown Infernojában, mint Dante Infernojában is:
Dante Infernója. A finálé. A föld középpontja. Ahol megfordul a gravitáció. Ahol fölcserélődik a fönt és a lent.[3]
A megfordulás/fordulat elve, „ahol fölcserélődik a fönt és a lent” irányítja a cselekményt, emiatt nem mondható a könyv tipikus thrillernek: itt a bűn, a romlás győz (bár lehetséges, hogy mindez nem is mondható bűnnek). Langdon nem jár sikerrel a vírus megfékezésében (amelyről végül megtudja hogy egyáltalán nem halálos, „csupán” sterilitást okoz a világ népességének egyharmadánál). A kudarca mégsem mondható hiábavalónak mivel a könyv végén megtudjuk, hogy néhány „újfajta gondolkodó” megoldást talál a helyzetre. Ezek az újfajta gondolkodók (ide tartozik Zobrist egyik követője, Sienna Brooks is, aki végül a WHO oldalán harcol majd) a transzhumanista mozgalom csoportjába tartoznak. Míg Zobrist „genetikai eredményeit nem az isteni beavatkozás ihlette egyik pillanatról a másikra”[4], addig a transzhumanizmus követői az evolúcióban hisznek: „az egyik alapvető tétele, hogy nekünk mint embereknek erkölcsi kötelességünk részt vállalni az evolúciós folyamatban”[5].
A fő fordulatot figyelembe véve hamar kiderül, hogy Brown Infernojában igazából nincs antagonista, sőt mi több, inkább annak az ellentéte van jelen. A könyv két Dante rajongója – Zobrist és Langdon – nem ellentétes hitűek, hanem erkölcsileg konvergensek. Kiderül, hogy a könyv epigráfja („A pokol legsötétebb bugyraiban azok szenvednek, akik erkölcsi válságok idején semlegesek maradtak.”) Zobrist hitvallása, ám az epilógusban Langdon hitvallásává is válik:
A pokol legsötétebb bugyraiban azok szenvednek, akik erkölcsi válságok idején semlegesek maradtak. Langdon még soha nem érezte ilyen tisztának e szavak jelentését: Vészterhes időkben a legnagyobb bűn a tétlenség.[6]
Sőt mi több, az epilógusban Langdon megerősíti hogy tanult Zobristól, tudja hogy gondolnia kell a túlnépesedésre és azt is elismeri, hogy mindaddig a pontig erős tagadásban élt:
Langdon tudta, hogy milliókkal együtt maga is vétkes ebben. Amikor a világ problémáiról van szó, globális járványként pusztít a hárítás. Langdon most megfogadta, hogy ezt mindig észben fogja tartani.[7]
Dante úgyszintén elkötelezte magát arra hogy elhagyja a tagadás fázisát, s végül így született meg az Isteni színjáték azzal a reménnyel, hogy erkölcsi szempontból megmentheti a világot – mint ahogyan a transzhumanista Sienna Brooks is meg akarta menteni a világot biogenetikai szempontból. Brown elmélkedett a tagadás pszichológiáján, amely a legjobbakra és legokosabbakra nézve a leginkább ártalmas és arra a következtetésre jutott – ugyanúgy, mint Dante – hogy a szórakozatás (etimológiai szempontból) didaktikai célokra is felhasználható.
Brown az Infernojában imitálta Dante szórakoztató – didaktikai célú írását azért, hogy megkerülje az olvasók által tanúsított tagadást. Dante írásának használata Browm Infernojában így programszerű, az olvasó megszólítására a következő idézetet használja:
Ó, ti, akiknek ép a felfogása... figyeljétek az értelmet, mely ott van.. szokatlan soraim fátyla mögött![8]
Az imitáció itt nemcsak felszínes: Langdon felolvassa, kimondja ezeket a sorokat és megtudja, hogy egy mélyebb szinten kell tanulmányoznia a szimbólumokat. Brown „kriptográf thriller” címszó alatt próbál megmenteni minket azzal, hogy a túlnépesedésről és a transzhumanista mozgalomról beszél.
Vannak azonban eltérések is Brown Infernoja és Dante Infernoja között. Például Langdon állítása, miszerint
Dante nyilván egyetért ezzel, mert a hét főbűn közül a kevélységet tekinti a legrosszabbnak... és a kevélyek a pokol legmélyebb bugyraiban nyerik el a büntetésüket.
Dante Poklában az árulás valóban a pokol kilencedik, legmélyebb bugyrában büntetődik, de Dante Pokla nem a hét főbűn szerint van rekonstruálva, és az árulás nem is tartozik a hét főbűn közé. Dante Purgatóriuma van a hét főbűn szerint rekonstruálva, és nem hét főbűnként van számontartva hanem hét főgonoszként mivel a büszkeség, irigység, düh/harag, lustaság, kapzsiság, mohóság/falánkság és vágy inkább a bűnre való hajlamot jellemzik mintsem magát a bűnt, és a Purgatórium az a hely ahol ezek a bűnös hajlamok gyökerestől eltörlődnek belőlünk. A Pokol azoknak a bűnösöknek a helye, akik nem bánták meg cselekedeteiket így „jutalmuk” az örökkévaló bűnhődés és szenvedés. Dante ezeket a bűnös cselekedeteket Arisztotelész Nikomakhoszi Etikája szerint osztályozza. A „saligia”-ról való beszélgetés[9] azt jelzi, hogy Brown tudja, hogy az árulás nem tartozik a hét főbűn közé és azt is sugallja hogy összezavarta a Pokol és a Purgatórium közötti erkölcsi (sor)rend eltérése.
Több oldal is lett szentelve Botticelli poklot ábrázoló térképéről, Brown folyamatosan ragaszkodott annak tiltott emberi tulajdonságokat ábrázoló voltához és a komorságához (bár maga a térkép nem nevezhető komornak), míg Botticelli térképének brilliáns volta a pontos térbeli megjelenítésben rejlik (egy lehetséges világ képe), amelyet Dante tökéletesen leírt csupán a szavaival. Távol áll a tiltottól, inkább vonzónak nevezhető: arra készteti a nézőt hogy mikroszkóp alá vegye és közelebbről vizsgálja meg a térképen található parányi emberkéket, akik tökéletesen vannak kivitelezve a saját „virtuális valóságukban”.
Egy másik folyamatos jelenség a szimbólumok megjelenése Brown könyvében. Ezek mind köthetőek a kereszténységhoz, Dante Alighieri életéhez, a hét főbűnhöz, az Isteni színjátékhoz, a Fekete Halálhoz, a transzhumanizmushoz valamint a humanista mozgalomhoz.
Az első szimbólum a Fekete Halált személyesíti meg, írja le mint
egy háromfejű Sátán szarvakkal, aki éppen három embert fal beegyszerre, egyet-egyet a három szájával.[10]
A szimbólum maga egy, a Botticelli – féle térképet tartalmazó biohazard kémcső külső részén található, amelyet a középkorban a Fekete Halálhoz társított általános képként ismernek el. A könyvben később említésre kerül a háromfejű Sátán jelenléte a San Giovanni keresztelőkápolna egyik mozaikján, amely hasonlít az elátkozottak kínzójára. Eképpen a Sátán három szája azt jelképezi, hogy a pestis milyen hamar „falta fel” a világ népességét. A szimbólum és a könyvben visszatérő akadály közötti kapcsolat Bertrand Zobrist pestisének hatása révén figyelhető meg, amely a jövőben gyorsan csökkenti majd a világ népességének számát.
A második szimbólum, „húsban vétkezőket”[11], a szerelem rabjait ábrázolja, Dante Infernojának kilenc köréből ez a másodikban található meg, közel a felszínhez. A húsban vétkezőket örökös szélvihar sújtja mert nem tudnak ellenállni testi vágyaiknak. A könyv kontextusában szereplő húsban vétkezők által tükrözött vágy a társadalmi kérdéseken és problémákon mutatkozik meg.
A harmadik szimbólum „a halott szeme”[12], amely Botticelli térképének jobb alsó sarkában fedezhető fel:
Az igazság csak a halott szemén át látható.
Később kiderül, hogy ez a mondat Dante maszkjára utal. Ez a szimbólum az első nyom, amelyet Bertrand Zobrist hagyott hátra annak érdekében, hogy a vírust megtalálják, ez azt jelenti hogy a „halott szeme” konkrétan Dante maszkját szimbolizálja amely Langdont arra készteti, hogy a maszk hátuljába tekintve megtalálja az igazságot.
A negyedik szimbólum a „babérkoszorú”[13], amelyet Dante Alighieri fején többször is ábrázolnak. A babérkoszorú a „poeta laureatus” személyét dicsőíti napjainkban is. Dante Alighieri korszakának és Olaszországnak egyik legkiválóbb költője volt, egyik leghíresebb írása, az Isteni színjáték nagyban meghatározza a nyugati kultúrát.
Az ötödik szimbólum a „A kapu nyitva áll ön előtt, de sietnie kell. Paradicsom huszonöt”[14]. Ez Dante Alighieri Huszonötödik énekére utal, az Isteni színjátékból. A Paradicsom huszonöt egy nyom, amelyet Ignazio Busoni ad Langdonnak. A „Paradicsom huszonöt” aláírás Dante maszkjának rejtekhelyét árulja el ami azt jelenti, hogy Langdonnak el kell olvasnia Dante Alighieri Huszonötödik énekét (Paradicsom) az Isteni színjátékból. Később megtudjuk, hogy Langdonnak a Paradicsom kapujához kell mennie a maszkért. A Paradicsom kapuja aranyozott bronzból készült és tizenöt lábnál is magasabb, Lorenzo Ghibertinek több, mint tizenkét évébe került befejeznie a kapu ajtajait. Kezdetben a bronz ajtók Isten ajándékának lettek készítve hálaként, hogy Firenze valamilyen módon túlélte a pestist. Ghiberti Paradicsom kapuja a huszadik század közepétől szolgál a katedrális bejárati ajtajaként.
A hatodik szimbólum az „oktogon”[15], amely a keresztény számra utal (újjászületés, beteljesedés). Langdon Dante maszkjának pontos helyét San Giovanni baptisztériumában próbálja megtalálni. A baptisztérium félemeletén található meg a szimbólum. A kör (kupola) és a négyzet (szögletes nyolcszög) között kölcsönhatás uralkodik, a föld és ég közötti átmeneti tér ahol összekapcsolódik Dante Alighieri Isteni színjátékával (téma és tárgy szempontjából).
A hetedik szimbólum a „Humanity-plus”[16] amely a transzhumanista mozgalmat reprezentálja. A Humanity-plus annak a nemzetközi szervezetnek a jelképe amely a fejlett technológiák etikus használatát támogatja az emberi kapacitások növelése érdekében. Ez Bertrand Zobrist szerepére utal a könyvben, a szervezet elitjére. Ez a nézőpont vezette Bertrand Zobristot arra, hogy megalkosson egy vírust vagy pestist amellyel azt hitte, hogy megmenti majd a világot a túlnépesedéstől azáltal, hogy a népesség egyharmadát terméketlenné teszi. Ez a transzhumanista mozgalom képviseli Bertrand Zobrist indítékát, amikor létrehozza a pestist.
A nyolcadik szimbólum „az embléma egy élénkpiros, egyenlő szárú kereszt”, amely a Vöröskeresztet szimbolizálja. A Vöröskereszt egy nemzetközi humsnitárius szervezet amelyet azért hoztak létre, hogy megvédje az emberi életet és egészséget, biztosítva ezzel az emberek iránti tiszteletet. A könyvben a humanitárius szervezetre Robert Langdon „mutat rá” miközben a világot próbálja megmenteni a biztos pusztulástól.
A kilencedik szimbólum „a khthon szörny”[17]. A könyvben a khthon szörny Medúzaként jelenik meg (pontosabban annak fejét kölcsönözte), amely a ciszterna északnyugati részében, két oszlop talapzata között található meg. Hagyományosan oldalra vagy fejjel lefelé állítjék azért, hogy semlegesítsék a medúza dermesztő tekintetét. A khthonik ógörög nyelvről fordítva azt jelenti, hogy „föld alatti”. A medúzák és a khthonikus istenségek egész csoportja a föld alatt élnek mivel közvetlen kapcsolatban állnak az anyafölddel. Allegorikusan a „khthonikus” mindig a termékenység szimbóluma amelynek funkciói magukba foglalják a földet magát és a halált. Később Zobrist úgy jellemzi a túlnépesedést mint egy „szörny” ami a láthatár közelében ketyegő bombaként fenyeget, és több rosszat eredményez mint jót. Így ahhoz a történetszálhoz kapcsolódva amely egyesíti mindkét „khthonikus szörny”-ről szóló világot hogy az képviselhesse Zobrist pestisét, azt tudjuk meg hogy a Langdon által megtalált vírus (amelynek lelőhelyét a Medúza szemének iránya árulta el) a világ népességének egyharmadának sterilitását okozza majd, ezzel oldva meg a túlnépesedés problémáját.
Az utolsó szimbólum „a félhold és a csillag”[18] szimbóluma, amely az Oszmán Birodalom szimbóluma a török zászlón, bár további vizsgálat szükséges ahhoz, hogy igazodjon a kontextushoz. A török zászló színe vörös és egy félhold valamint csillag találhatók meg rajta. A zászlót gyakran nevezik még Al-Bayraknak vagy vörös zászlónak az angol nyelvben. Ez a dizájn közvetlenül az Oszmán Birodalomból származik, amelyet a 18. század vége felé vettek át. A félhold és a csillag szimbólum ősi szimbólumként híres, amely számos történelmi kontextusban is megjelent, valamint az Oszmán Birodalmat ábrázolja, amely kiterjedt az iszlám szimbólumra is. Az Oszmán Birodalom miatt lett asszociálva a félhold és a csillag szimbólum a muszlim világgal. Amikor a 15. században a törökök elfoglalták Konstantinápolyt (ma már Isztambul), átvették a város zászlaját és szimbólumát. Köztudott, hogy Diana (Artemis) istennő szimbóluma volt a hold. 330-ban Konstantin császár felajánlotta Konstantinápolyt Szűz Máriának, akinek a csillag volt a jelképe, később pedig, mikor Konstantinápolyt elfoglalták az oszmán törökök, a várost elnevezték Iszatambulnak de a szimbólumokat megtartották továbbra is. A hellén istennőre hivatkozva (aki a női forma és a szülés felett „uralkodik” a kereszténységben) emlékeztetnek minket azok a témák, amelyek a könyvben a túlnépesedésről szólnak és amelyek Dante Alighieri Isteni színjátékából lettek átvéve – vagyis az út a bűnök eltörléséhez a keresztény hitben. Dan Brown Infernoját vizsgálva rájöhetünk hogy a szimbólumokat nemcsak a cselekményszál szépítésére használja, hanem a témához kapcsolódó fontosabb topikok bemutatására is. Mindezen túl ahhoz, hogy a szimbólumokat és azoknak szerepét jobban megérthessük a könyvben, mélyebb vizsgálat lenne szükséges.
Mindezeket egybevonva elmondhatjuk, hogy Dan Brown, Dante Alighieri és Sandro Botticelli Infernoja szoros kapcsolatban állnak úgy vallás és művészet, mint szimbolisztika szempontjából.
Jegyzetek
[1] Dan Brown, Inferno, Gabo Könyvkiadó, 2013, 144 o.
[2] Uo.
[3] Uo., 333 o.
[4] Uo., 371 o.
[5] Uo.
[6] Uo., 378 o.
[7] Uo.
[8] Dante ALIGHIERI, A pokol In: Isteni színjáték, ford. Babits Mihály, 9.61-63 (https://mek.oszk.hu/00300/00362/html/isteni1.htm#1)
[9] Dan BROWN, Inferno, Gabo Könyvkiadó, 2013, 49 o.
[10] Uo., 49 o.
[11] Uo., 55 o.
[12] Uo., 57 o.
[13] Uo., 69 o.
[14] Uo., 150 o.
[15] Uo., 187 o.
[16] Uo., 237 o.
[17] Uo., 356 o.
[18] Uo., 372 o.
Bibliográfia
Alighieri, Dante, Isteni színjáték
(http://mek.oszk.hu/00300/00363/00363.htm)
Barolini, Teodolinda, Dan Brown and the Case of the Wrong Dante, In: BURSTEIN, Dan; DE KEIJZER, Arne, Secrets of Inferno, In the steps of Dante and Dan Brown, The Story Plant, 2013, 39-47.
(https://www.academia.edu/29704330/Dan_Brown_and_the_Case_of_the_Wrong_Dante)
Brown, Dan, Inferno, ford. Bori Erzsébet, Gabo Könyvkiadó, 2013.
Kusumoriny, Laksmy Ady; Amalia, Shinta Tisya, Semiotic study of symbols in Dan Brown’s “Inferno” In: Jurnal Ilmiah Humanika: Jurnal Ilmu Sosial, Pendidikan, dan Humaniora, Pena Persada, 2019.
(http://penapersada.com/humanika/index.php/humanika/article/view/18)
Tulina, Ekaterina; Kozko, Natalia & Morozov, Evgenii, Concept “Time” in Novel “Inferno” by Dan Brown, 2018.
(https://www.researchgate.net/publication/328238281_Concept_Time_in_Novel_Inferno_by_Dan_Brown)
Alighieri, Dante, Isteni színjáték
(http://mek.oszk.hu/00300/00363/00363.htm)
Barolini, Teodolinda, Dan Brown and the Case of the Wrong Dante, In: BURSTEIN, Dan; DE KEIJZER, Arne, Secrets of Inferno, In the steps of Dante and Dan Brown, The Story Plant, 2013, 39-47.
(https://www.academia.edu/29704330/Dan_Brown_and_the_Case_of_the_Wrong_Dante)
Brown, Dan, Inferno, ford. Bori Erzsébet, Gabo Könyvkiadó, 2013.
Kusumoriny, Laksmy Ady; Amalia, Shinta Tisya, Semiotic study of symbols in Dan Brown’s “Inferno” In: Jurnal Ilmiah Humanika: Jurnal Ilmu Sosial, Pendidikan, dan Humaniora, Pena Persada, 2019.
(http://penapersada.com/humanika/index.php/humanika/article/view/18)
Tulina, Ekaterina; Kozko, Natalia & Morozov, Evgenii, Concept “Time” in Novel “Inferno” by Dan Brown, 2018.
(https://www.researchgate.net/publication/328238281_Concept_Time_in_Novel_Inferno_by_Dan_Brown)
