Kiss Endre József
EMLÉKEINKBŐL
A széphalmi Kazinczy Mauzóleumtól árnyas fasoron át sétálhatunk a Kazinczyak – síremlékéhez. Itt megpihenhetünk azon az emlékpadon, amely az újra indított Kazinczy Ferenc Társaság két alapítójának és egymást követő elnökeinek – Dr. Kováts Dánielnek és Fehér Józsefnek - az emlékét őrzi. Az ugyancsak alapító alelnöknek – Bojtor István református lelkipásztornak - szintén van mire emlékeznie itt, hiszen közel fél évszázadon át dolgozott velük együtt, több területen egyszerre.
Korábban – a kádári diktatúra elején – még nem volt magától értetődő, hogy kitelepített családok tagjai – mint Kováts Dániel [1] vagy magam a Társaság titoknokaként [2] - valamint egyházi személyiségek a civil szervezetek vezetésében is részt vehetnek. Akkor még külön politikai osztály foglalkozott azzal, hogy a kommunizmus építése szempontjából megbízhatatlan egyéneket megfosszanak minden vagyonuktól és családjukkal együtt elszigetelt tanyákra, táborokba telepítsék őket. Ha idővel feloldották ezt a helyhez kötöttséget, akár ha rehabilitálták őket, a káderlapjukon rajta maradt, hogy kitelepítettek voltak. Ez legtöbbször azonnali elbocsájtást jelentett bármilyen munkahelyről, de ha mégsem, akkor az illetőnek tudnia kellett, hogy a szakmájában semmilyen előmenetelre, karrierre nem számíthat. Ettől csupán azok mentesültek, akiket a hatalom beszervezett és a maga szolgálatába állított.
Hasonlóképpen alakult az egyházi személyek sorsa, akikre, mint ideiglenesen megtűrtekre tekintettek. A kommunista ideológia kezdetben harsányan hirdette, hogy már a szocializmus építése közben megszűnik minden vallás és a moszkvai televízió be fogja mutatni nemsokára az utolsó papot. Az egyházi funkcionáriust a „haladás”, - a rendszer - ellenségének tekintették, a „klerikális reakció” képviselőjének, akit nyilvánosan bírálhatott bárki, aki jó pontot kívánt szerezni a hatalomnál.
A történet azonban nem az elvárások szerint alakult, s amikor az Állami Egyházügyi Hivatal gyakorlatilag átvette a teljes ellenőrzést a keresztyén felekezetek fölött, kompromisszum született, főként azoknak a „békepapoknak” a kedvéért, akik az ateista diktatúra eszméinek a propagálását is vállalták. [3]
De mi történt az események hátterében, mindaddig, amíg a különféle világnézetű, rossz káderek egy asztalhoz ülhettek a jó káderekkel és vezető tisztségekre is választhatók lettek?
A szovjet berendezkedés Magyarországon sem hozta meg a várt eredményeket: a szocialista-kommunista embertípus kinevelése kudarcot vallott, nem volt sikertörténet a trianoni nemzetgyilkosságot túlélő és az európai nemzetek közép-mezőnyéhez fölzárkózó maradék Magyarország elitjének a megsemmisítése sem. [4] Az oroszországi viszonyokra szabott iparosítás csődöt mondott, a természet átalakításáról alkotott elmélet is rengeteg kárt okozott, [5] a Szovjetúnió gyengült, sokan már titkon a bukását jósolták. Ezért is lett az újabb ideológiai maszlag fő témája a „világbéke”, [6] amit azonban nem egyformán képzeltek el nyugaton és keleten. [7]
Hazánkban az 1956 -os forradalom és szabadságharc megtorlása után a szovjet titkosszolgálat (KGB) és a magyar katonai hírszerzés az itthoni kulturális szervezeteken keresztül igyekszik teret nyerni nyugaton (NÚSZ, MUOSZ). [8] Az újságírók később nemzetközi szinten próbálják szalonképessé tenni a kádári vezetést. Ekkor rögzülnek a köztudatban a „puha diktatúra”, a „gulyáskommunizmus”, a „legvidámabb barakk”, az „új gazdasági mechanizmus”, stb. – kifejezések. [9]
Már az 1960-1970-es években megteremtik a törvényi feltételeit annak, hogy a magyar külkereskedők nyugati cégekkel üzleteljenek, de azt is, hogy feketén mozgassanak hatalmas pénzösszegeket, legálisan hozzanak csempészárut az országba. Magyarország „kompország” abban az értelemben is, hogy – a „vasfüggöny” ellenére - titkos közvetítő kelet és nyugat között. [10] Miközben az ideológia a médián keresztül még a szocializmus építéséről szól és a tömegek befolyásolása hatékonyan folyik, senki nem tud arról, hogy ezek a bűnözői hálózatok megerősödnek, gazdagodnak és valutakitermelésre szakosodott államkapitalizmust alakítanak ki. [11] Az általuk felhalmozott tőke azonban nem kerül vissza az ország gazdasági vérkeringésébe.
Az 1980-as évek elején a legfelső pártvezetés a Világbankkal tárgyalva hozzáfog az ország eladósításához és a sajtón keresztül reklámozza a nyugati tőke hasznosságát, aminek a következménye lesz a nemzeti vagyon döntő részének az eltüntetése az országból. A hatalom kiváltságos elitje eközben azonban vagyonosodott, amikor előnyös üzleteket kínált a nyugatnak és akkor is, amikor bagóért adott el a nyugati tőkének üzemeket, gyárakat. A baloldali maffia már az ún. „rendszerváltás” előtt kirabolta hazánkat. Az ún. „rendszerváltás” után a működő hálózatok tagjai lehet, hogy fölcserélték a munkásőr zubbonyt a párizsi divat szerint szabott öltönnyel, de ugyanazok maradtak. A folyamat egészét tekintve pl. a halálbüntetés eltörlése, a törvénymódosításokkal legalizált – egyébként törvénytelen – pénzmozgás és kereskedés, a sajtóban a „békés átmenet” egyoldalú hangsúlyozása a diktatúrából a polgári demokráciába, a népköztársaságból a köztársaságba átmentett hatalmi elit számára szilárd egzisztenciát és kiugró vagyoni helyzetet biztosított, míg a többségi társadalom bérből és fizetésből élő tagjai részben azért dolgoztak, hogy a hatalmas államadósságot törlesszék, s az igen lassan növekvő jövedelmük alapján számítgassák, hogy vajon mikor érhetik el a nyugati, jóléti államok életszínvonalát?
Az első szabad választás alkalmával hiába győzött a Magyar Demokrata Fórum, semmilyen gazdasági és hatalmi eszköz nem volt a kezében, ráadásul nyugatról is zsarolhatták az ottani cégek hazai partnerei. A III/III-as állambiztonsági osztály még 1990 után is lehallgatta a baloldallal ellenzéki pártokat és politikusokat. [12] Ezért térhetett vissza könnyen a kommunista párt (MSZP) Horn Gyula miniszterelnökkel a hatalomba 1994-ben. [13]
A diktatúra vezető osztálya arra is gondolt, hogy a civil szférában felgyülemlett szellemi potenciál veszedelmes lehet abban a bezártságban, amely csak egy vélemény és egyfajta ideológia hangoztatását engedte. Ez ui. azzal a kockázattal járt, hogy a civilek elkezdenek nyugati forrásokból tájékozódni, majd politizálni és leleplezik a szigorúan titokban tartott folyamatokat és történéseket. Ezért nyitott a rendszer a civilek felé: - alapítsanak szervezeteket, foglalkozzanak művelődési problémákkal, a tehetségük szerint. Így alakultak sorra a korábban megszüntetett társadalmi, művelődési egyesületek és közöttük 1984-től a Kazinczy Ferenc Társaság. A gombamódra szaporodó polgári és egyházi szervezetek azt a látszatot keltették, hogy a rendszer humánusan jár el a civilekkel, s megenged sok mindent, ami korábban tilos volt. Ma már láthatjuk úgy, hogy ez a „nagy nyitás” valójában figyelmet elterelő, szellemi erőket lekötő politikai döntése volt a posztkommunista hatalomnak.
Akikről emlékezünk, azok éltek az előttük megnyíló lehetőségekkel. Dr. Kováts Dániel (1929-2023) a Kazinczy Társaság mellett dolgozott az Anyanyelvápolók Szövetségénél, a Nyelvtudományi Társaságban, az Irodalomtörténeti Társaságnál, a Honismereti Szövetségben, a Népfőiskolai Társaságban, a Magyar Comenius Társaságban – hogy csupán a legjelentősebbeket említsük. Az érdeklődése ösztönözte arra, hogy a nyelvművelés, a nyelvészet, a regionális művelődési értékek, a művelődésszervezés, a honismeret, a néprajz, a helytörténet, iskolatörténet, irodalomtörténet, életrajzok, megemlékezések területein folyamatosan alkosson. Publikációs témái közül kiemelkednek a Kazinczy Ferencről, Móricz Zsigmondról, Tompa Mihályról írt tanulmányai. Nem véletlen, hiszen ő felvidéki származású, Abaújnádasd a születési helye, gyermekkori élményei ide kötődnek. A felnőttkoriak már szomorúak, mert szülőhelyét elcsatolták Magyarországtól, azután visszacsatolták amikor a Felvidék visszatért, de megint elvették. S a kastélyukat szétlőtték és kifosztották a háború alatt. [14]
Abaújnádasdon szlovák iskolában kezdett tanulni. A családjában és az istentiszteleteken tanulta a magyar szót. Azután Kőszegen járt a Hunyadi Mátyás katonai reáliskolába. Végül Miskolcon a Lévay József Gimnáziumban érettségizett. A fővárosban angol nyelv és irodalom szakon képezte magát. Szamizdatot szerkesztett, amit írógépen sokszorosított. Ezért a kommunista államvédelmisek börtönbe zárták, több évre elítélték, büntetőtáborba küldték. Ezután kitelepítették a Hortobágyra.
1954-től tanított, levelezőn fejezte be egyetemi tanulmányait. Bányaipari szakmunkásképzőben volt tanár, majd általános iskolában Zemplénagárdon. Megnősült, felesége: Schneider Júlia. Három gyermekük született, akik később hét unokával ajándékozták meg őket. Agárdról Sátoraljaújhelybe került a Kossuth Lajos Gimnáziumba, innen pedig Sárospatakra a Tanítóképző Főiskolába, melynek helyettes igazgatója lett. [15] Debrecenben bölcsész doktori fokozatot szerzett az egyetemen.
Zemplénagárd, Sátoraljaújhely és Sárospatak egyaránt a díszpolgárává választotta.
Szerkesztette a Széphalom – évkönyvet, a Sárospataki Pedagógiai Füzeteket, a Bibliotheca Comeniana – sorozatot, a Honismeret folyóirat rovatát, a széphalmi Minerva Könyvek sorozatát. A Kazinczy Társaság elnökeként végig járta a rab Kazinczy Ferenc útját: - a Buda, Brünn, Kufstein, Munkács - útvonalon. [16]
Gazdag munkásságát számos kitüntetéssel jutalmazták: - Kazinczy-díj, Apáczai–díj,
Alkotói-díj (BAZ megye), Lőrincze-díj, Köztársasági Arany Érdemkereszt, Csűry Bálint Emlékérem, a Munka Érdemrend Ezüst Fokozata, Lévay József-díj, Toldy Ferenc-díj és emlékplakett, Bél Mátyás-díj, Balassa Iván Emlékérem, Móricz Zsigmond Emlékérem, az Év Magyar Nyelvőre, Rákóczi Lánc, Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, Anyanyelvünkért és Széphalomért-díj, Arany Kazinczy-díj, a Magyar Kultúra Lovagja. [17]
„…Személyisége, példamutatása, tanítása tovább él a családban, tanítványaiban, hallgatóiban, barátaiban, tudományos munkatársaiban, akikkel együtt élt, együtt dolgozott és mindazokban, akik sokat kaptunk tőle”- írja róla Bojtor István [18] a lelkipásztor, tanár, egyházi író, maga is a Kazinczy Társaság aktivistája, a Megyei Zeneoktató Munkaközösség, a Magyarországi Orvosi Társulat, a Vitézi Rend tagja, a Magyar Református Missziói Szövetség titkára, egyháza Doktori Kollégiuma Egyháztörténeti Szekciójának tagja, a miskolci Károlyi Gáspár Intézet igazgatója, a Gergelyhegy Vidéki Népfőiskola szervezője és vezetője, s számos egyéb publikációja mellett 18 saját kötetének szerzője.
Az emlékpadhoz kapcsolódó másik személyiség : Fehér József (1952-2023). Bodroghalomban kezdte iskoláit majd a Sárospataki Kollégium Gimnáziumában, azután pedig a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán folytatta. Magyar – történelem szakon végzett, amit Debrecenben kiegészített a népművelő szakkal. Sátoraljaújhelyben a Művelődési Osztályon dolgozott, titkára volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, szerkesztette az Újhelyi Körkép c. folyóiratot, az önkormányzat oktatási, művelődési és sport bizottságaiban tevékenykedett, majd három évtizeden át ellátta a helyben alapított Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatói tisztét.
1994-től a Kazinczy Társaság elnöke. Eredményesen dolgozott együtt alelnökével – Bojtor Istvánnal - és Kováts Dániellel, különösen a helytörténet, honismeret területein és állandó helye volt a beszédművelési vetélkedők zsűrijében. A vármegye kulturális eseményein rendszeresen szerepelt, kiállításmegnyitók, emléktáblák, köztéri szobrok avatásának szónokaként. Dolgozott a Honismeret, s a Zempléni Múzsa szerkesztőségének. Szerette a testvér-szervezetek rendezvényeit. Részt vett az Abaúji Helytörténeti Egyesület, az Abaúji Szabadegyetem, az Anyanyelvápolók Szövetsége, a BAZ Vármegyei Múzeumi Igazgatóság, a Bodrogközi Művelődési Egyesület, a Magyar Comenius Társaság, a Magyar Irodalmi Emlékhelyek Egyesülete, az Irodalmi Társaságok Szövetsége, a Móricz Zsigmond Művelődési Egyesület, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédelmi és Emlékhely Társaság, a Tokaji Írótábor, a Sárospataki Wass Albert Kör tevékenységében. Sokat tett szülőfalujáért, s így Sátoraljaújhely mellett Bodroghalom is díszpolgárává választotta. Az elismerés őt is elérte: Toldy Ferenc emlékplakett, Pro Museo emlékérem, Rákóczi Lánc, Közművelődési-díj, Bél Mátyás-díj, Podmaniczky-díj, Szabadfalvy József-díj jutalmazta – többek között – a munkásságát.
Kihelyezett üléseket, konferenciákat szervezett a régió különböző településein, ahol előadásokat tartottak és sokan kapcsolódtak a Társasághoz. A tagság lélekszáma 200 fölé emelkedett, még később 300 fölé, és akadtak tagok Székelyföldtől Svédországon át az Egyesült Államokig és Kanadáig. Kazinczy Ferenc Svédországban élő leszármazottjával s a Társaság egy csoportjával végig járták Kazinczy erdélyi útját, majd megírták mai élményeiket.
A Társaság gyűlésein megbeszélték a feladatokat: a Kazinczy Mauzóleum felújítását, a pályázatokat, a könyvkiadások terveit és bemutatták folyamatosan a tagtársak megjelent köteteit. Sor került a Kazinczy – emlékhelyek gondozóival történő, valamint a Kazinczy nevét viselő iskolák találkozására. Ekkor hangzott el a Magyar Nyelv Múzeuma megvalósításának javaslata Széphalomban. A Társaság tevékenyen kapcsolódott a Rákóczi – kultusz és a Kossuth Lajos évfordulók programjaihoz, a Kazinczy – napokhoz, a kassai rendezvényekhez. Megünnepelték a Társaság 30 éves jubileumát. Rendszeressé vált az érsemjéni látogatás Kazinczy szülőhelyére, valamint Kárpátaljára, Felvidékre, a Partiumba az ottani magyar szervezetek rendezvényein történő aktív részvétellel.
A Társaságra az volt jellemző, hogy a különféle világnézetű, pártállású, felekezetű tagok jó békességben és eredményesen munkálkodtak együtt. Talán mindannyian megfogadták a széphalmi Mesterük tanácsát, aki meghagyta a követőinek, hogy ahol nem a maguk érdemeivel hivalkodnak, de szeretik egymást, megbecsülik önmagukat és együtt keresik a közjót, csak ott mehetnek igazán jól a dolgok. Vagy Bojtor István alelnök szavaival:
„…Melyek a céljaink? Megalakulásunktól kezdve ugyanaz. A modern konzum-tömeg felfogással szemben valljuk, hogy nemcsak a szupertechnikának és a pénztőkének van értéke, hanem a humán tőkének is, tehát a magyar történelem tanulságainak, a magyar tudósok, történészek, néprajzosok teljesítményének és a közös hagyománynak is. Nem kizárólagosan az anyagi jólét tesz boldoggá, oldja meg kérdéseinket, hanem a tiszta szív, a becsületes, önzetlen magatartás, a kiművelt emberfő is. Ha nincs humánus keresztyén gondolkodás, akkor technikai csodáinkat a természet és egymás pusztítására használjuk föl. Mi – a reklámok világában – nemzeti, történelmi, népi, nyelvi javainkat kínáljuk fel közhaszonra. Magyar értékek után kutatunk és amikor gyöngyszemekre találunk, azokat megtisztítjuk és formába öntve tesszük közkinccsé.” [19]
Fehér Jóskát – a baráti körében mindenki így hívta – 60. születésnapján köszöntötték munkatársai az eddig megjelent írásainak kötetével. A címét – sejtésem szerint – Kováts Dániel tanár úr találta ki, [20] igaz, hogy egy Kazinczy – idézetből merítve. A tartalma szerint szól Kazinczyról, a szűkebb pátriájáról, alkotókról, akiknek kiállításait rendezte és megnyitotta, köztéri alkotásokról, munkatársakról és tagtársakról, akik már elmentek a minden élők útján.
Egy évtized múltán, a 70. születésnapján megjelent az újabb, saját kötete. [21] A címét egy Arany János idézetből vette. Ebből a könyvéből azonosíthatjuk jobban azt a Fehér Jóskát, akit megismertünk, s aki anekdotázva szóban is elmondta nekünk, amit azután irodalmi köntösbe öltöztetve leírt. Témái: - a család, felesége és a gyermekek, a saját gyermekkora, a szülőfalu, a nemzet hősei, a nagyra becsült tanítók, az élményszerű találkozásainak tapasztalatai, történelmi nagyjaink és művelődési vezéreink, közöttük természetesen Kazinczy, s a róla elnevezett Társaság és festők, szobrászok, akiknek kiállításokat rendezett, szerzők, akiknek a munkáit ismertette.
Az emlékekből nem fogytam ki, noha ez a harmadik emlékező írásom Fehér Jóskáról. [22]
Akikkel együtt voltunk és már elmentek, azok magukkal vitték életünk egy részét, amit újra többé ugyanúgy nem élhetünk át. Sajnáljuk azt, aki elment és sajnáljuk az életünk elvitt részét. De emlékezni mindig érdemes, mert - ha engedjük – eszünkbe juttatja egykori adósságainkat, s hogy mennyivel lehettünk volna jobbak, többek, s lehetünk ma is szeretetteljesebbek.
Debrecen, 2025.
Jegyzetek
[1] Kováts Dániel: Anyám tyúkólja. Levelek a száműzetésből. In: Széphalom No 25. Sátoraljaújhely, 2015. 575-592.
[2] A Kazinczy Ferenc Társaság alapító vezetősége: Dr. Kováts Dániel, Dr. Bencsik János, Gulyás Mihály, Dr. Hőgye István, Fehér József, Nagy Géza, Benke György, Katona Rezsőné, Szabó Sándor, Bojtor István, Falussy József, Homonnayné dr. Jób Klára. Később az elnökség kiegészült Juhász Istvánné, Panyuscsik Jánosné, Kissné Nagy Zsuzsa, Dr. Csorba Csaba, Kardos Sándor, Kiss Attila, Kiss Endre József, Lavotha Géza, Pozbai Dezső, Pozbai Dezsőné, Szabó Sándorné, Margittayné Horváth Ágnes, Nyíri Péter tagtársakkal, később pedig Ringer István, Kércsi Tibor, Balázs Tibor, Simon Erika, Hegyessy Gábor, Jászter Beáta, Kovács Áron, Pecze János tagtársakkal.
[3] A korszakot – egyházi szempontból - hitelesen ábrázolja Bojtor István A megigézett püspök. Regény az 1944 és 1991 közötti évekből. c. könyvében. Kazinczy Ferenc Társaság kvk. Sátoraljaújhely, 2007.
[4] Mező Gábor: A körénk gyújtott erdő. In: Az ördög van odakint. Századvég kvk. Bp. 2024. 86-106.
[5] Borvendég Zsuzsanna: Vadhajtások. Napvilág kvk. Bp. 2015. 226.
[6] Mező Gábor: 2024. id. m. 262.
[7] Egy karikatúrista megrajzolta a keleti és nyugati békegalambot, amelyek egymásnak esve tépik egymás tollát.
[8] Borvendég Zsuzsánna: A kádári Magyarország titkos élete. Kárpátia Stúdió kvk. Kőröstárkány-Balatonfőkajár, 2022. 135-170
[9] Lásd ehhez: Mező Gábor: A tévé megszállása. Századvég kvk. Bp. 2024. Továbbá: Mező Gábor: A kultúra megszállása. Századvég kvk. Bp. 2024. c. köteteit.
[10] Borvendég Zsuzsanna: A hálózat pénze. Magyarország kirablásának megszervezése. Kárpátia Stúdió kvk. Kőröstárkány-Balatonfőkajár, 2024. 16.
[11] Borvendég Zsuzsanna 2022. id. m. 107. A szerző másik kitűnő könyvében dolgozza fel ezt a korszakot: Az „impexek” kora. Nemzeti Emlékezet Bizottsága kvk. Bp. 2017.
[12] Mező Gábor: Az ördög van odakint. id. m. 195.
[13] A „rendszerváltás” idején a valóságos háttér megrajzolását, az ellentmondások leleplezését célzó művek több évtizedes késéssel jelentek meg, amikor a hatalmi elit már magának és utódainak kikezdhetetlen egzisztenciát biztosított.
[14] Bojtor István : Kováts Dániel életrajza. In: Széphalom No 10. Ünnepi kötet Kováts Dániel 70. születésnapjára. Sátoraljaújhely, 1999. 7-12.
[15] Esszékötete: Kováts Dániel: Sárospatak ege alatt. Kazinczy Ferenc Társaság kvk. Sárospatak, 2014.
[16] Kováts Dániel – Kemecsei Balázs: A rab Kazinczy útján. Párhuzamos útinapló. Kazinczy Ferenc Társaság kvk. Sátoraljaújhely, 2017.
[17] Kováts Dániel: Életútam. In: Széphalom. No. 32. Kováts Dániel és Fehér József emlékére. Sátoraljaújhely, 2023-2024. 39-40. Részletesen vall életéről önéletrajzi kötetében: Egynapi járóföld. Barangolás vándoréveim ösvényein. Kazinczy Ferenc Társaság kvk. Sátoraljaújhely, 2019.
[18] Bojtor I. id. m. 12.
[19] Bojtor Istvánnak a Kazinczy Társaság közgyűlését megnyitó beszédéből. In: Széphalom No 30. Kováts Dániel: A Kazinczy Ferenc Társaság 35 éve. Kazinczy Ferenc Társaság kvk. Sátoraljaújhely, 2020. 166.
[20] Fehér József: Józan ítélet és tiszta szív. Szerkesztette: Kováts Dániel, Nyíri Péter, Szigeti Sándor. Kazinczy Ferenc Társaság kvk. Sátoraljaújhely-Széphalom, 2012.
[21] Fehér József: Mezők üde lelke. Magyar Nyelv Múzeumáért Alapítvány kvk. Sátoraljaújhely, 2022.
[22] Kiss Endre József: Fehér József (1952-2023), és: Kazinczy nótás kapitánya. In: Széphalom No. 32. id. m. 95 -106.
