JÓZSA ISTVÁN - KORTÁRS MŰVÉSZET
  • Főoldal
  • Amerikai Magyar Képzőművészek
  • Tanulmányok
  • Esszék
  • Kortárs művészek
  • Kritikusok Fóruma
  • Kötetek
  • Filmek
  • KMEG - KORTÁRS MŰVÉSZET E-GALÉRIA


Kiss Endre József
​PETŐFI IRODALMI RECEPCIÓJÁNAK KEZDETEIRŐL

​

Ahol valakinek kultusza van, ott már eleve egyfajta pozitív – vagy negatív -  fogadtatásáról beszélhetünk. Petőfi Sándor esetében a pozitív kultusznak már az életében – a 19. század közepén – jelei az ünneplések, elismerések és a népszerűség különféle megnyilvánulásai. Akkor még nem mutatkozhat be a szerző egy tv csatornán a nagyközönségnek, mint napjainkban, ezért az, hogy elfogadott, hogy csatát nyer a bírálóival szemben, mindenek előtt a verseinek, dalainak köszönhető. Kevéssé kompenzálja ezt a bemutatkozási hiányosságot az, hogy Petőfi bejárja az országot és minden társadalmi rétegben szerez ismeretségeket. Amikor az erdélyi hadseregnél megjelenik, nem tudják, hogy ő kicsoda, de amikor kihirdetik, hogy ő Petőfi, a katonák éljenzik.
           
Az ő munkásságának megismerése – ahogy láttuk, különösen kezdetben - nem a könyvkiadók, könyvterjesztők szorgalmának, hanem a népnek köszönhető, amely magáénak érzi és a sajátjaként  adja  tovább a verseit. Természetesen itt nem a legsúlyosabb mondanivalójú, nehéz tartalmú versekről van szó, mint pl. a szociális programmal fölérő „Az Apostol” c., vagy a filozófiai magasságokban szárnyaló „Felhők” – ciklus versei, hanem az ezekhez képest „könnyű műfajú” szerelmes versek, zsánerképek, bordalok vagy a legidőszerűbb, mozgósító jellegűek, mint amilyen a „Nemzeti Dal” és a hazafias líra számos darabja.
           
A „népi recepciónak” ez a gyakorlata tovább él az eltűnése után, amikor az államhatalom a személyében még egy halálra ítélt bűnöző után nyomoz az 1850-es években. Ugyanekkor az ál-Petőfik felbukkanása országszerte azt jelzi, hogy a kultusza töretlen. Függetlenül attól, hogy a művei tiltó listára kerültek, az üldözöttsége nemhogy kioltotta volna a népszerűségét, hanem inkább olajat öntött a tüzére. Az ország magyar érzésű polgárai vagy azonnal azonosulnak vele, vagy szeretnének azonosulni. A vele történő rokonszenvezés motiválását segíti az, hogy költő többféle területen  nyitott, markáns kifejezésmódjából, szinte mindenki találhat kedvére valót. Számos otthonban oda kerül képe a családi képek közé, mint máshol Rákóczié, Kossuthé, Ferenc Józsefé: egy házi oltárkép tiszteletével veszik körül vagy családtagnak tekintik.

A szerző akkor még közvetlenül a nyomdásznak adja a saját kezével leírt szöveget. A Magyar Tudós Társaság 1832-ben készített egy helyesírási szabályzatot, de nem tért ki minden részletre, s ez némi segítséget jelentett ugyan, de nem töltötte be a központi szabályozás funkcióját, mint napjainkban a MTA által folyamatosan frissített magyar helyesírási szabályok. Minden szerző az iskolai tanulmányai alapján a saját belátása szerint döntött a helyesírásról. Petőfi a vándorlása során rendszerint magával vitte a kiadásra váró, út közben rongyolódó kéziratait.
           
1847-ben – Petőfi - Emich G. által elsőnek kiadott -  verseskötetének az évében három szépirodalmi lap közvetít  irodalmi értékeket 2.500 előfizetővel. Ugyanekkor három közéleti lapnak 8.000 előfizetője van. Petőfi 1847-es kötete 3.000 példányban jelent meg és 8 hónap alatt kelt el.

A költői életmű teljes megismerése az 1860-as évek közepétől lehetséges. A népi kultuszt megkésve követi a kortárs irodalomtörténet értékelése.  De ahol már több irodalmi értékelés és az irodalomtörténetírás foglalkozik a szerzővel, ott szakmailag "hivatalosított" fogadtatásról beszélhetünk. A kor egyik legnagyobb irodalmi tekintélye  - Gyulai Pál [1] - már 1854-ben helyére teszi Petőfit a magyar irodalomtörténeti panteonban, [2] bár ez a munkája kötetben csupán 1878-ban jelenik meg. [3] Ő adja ki elsőnek Petőfi prózai munkáit 1863-ban.  Pozitívan értékelő példáját követi Salamon Ferenc, Ferenczi Zoltán, Beöthy Zsolt, Hartmann János, Oláh Gábor, Riedl Frigyes, s azután sokan mások.
           
Meltzl Hugó (Lomnitz Hugó) 1872-től kolozsvári egyetemi tanár Petőfi munkásságát külföldön és itthon egyaránt népszerűsíti. [4] Az egyetemen Petőfiről előadássorozatokat tartanak. Magyarul 1874-ben, 1878-ban, 1879-ben, 1880-ban, 1881-ben, 1884-ben, 1885-ben publikál róla. Hozzá csatlakozik Csernátoni Gyula kolozsvári bölcsész, aki 1883-tól jelenteti meg Petőfiről szóló írásait.
Petőfi összes műveinek kiadása a Kiegyezést követően (1868) kap nagy lendületet. Megalakul a Petőfi Társaság 1876-ban. Lapja a „Petőfi Társaság Lapja” –címen, később „Koszorú”  néven a Társaság havi közlönye. Irodalmi estjeinek a MTA is helyet ad. A Társaság egymást követő elnökei: Jókai Mór, Herczeg Ferenc, Pekár Gyula, Császár Elemér, Kornis Gyula. Az „Írók és Művészek Társasága” megvásárolja a Petőfi Társaság számára a költő kiskőrösi, szülői háznak tulajdonított épületét 1878-ban.

1880-ban hazánkban 81 folyóirat 140.000 előfizetővel rendelkezik. Emich Gusztáv még 1.500 Ft-ért veszi meg Petőfi összes művének a kiadási jogát, de már 50.000.-Ft-ért adja tovább ezeket a jogokat az Athenaeumnak.

A költői életmű népszerűsítésben nagy szerepet játszik a kolozsvári „Petőfi Múzeum” sorozata (1884-1894), a pesti „Petőfi Album” (1898) és a „Petőfi Almanach” (1908-1911) valamint a „Petőfi Könyvtár” kötetei, s többek között Havas Adolf  I-VI. kötetes kritikai szövegkiadása (1892-1896).
           
1881-től tervezik a Petőfi Ház - gyakorlatilag az első Petőfi – múzeum [5] - megalapítását, ami 1909-ben nyitja meg a kapuit. [6] 1882-ben felállítják a költő első fővárosi,  1899-ben pedig  a segesvári szobrát, ami jelzi a további szobrok, [7] emlékhelyek szinte követhetetlen mennyiségű és minőségű szaporodásának eseményeit és azt, hogy ez egyben a népi és a hivatalos recepció jelenségéhez tartozó folyamat, aminek kibontakozását napjainkig nem lehet megállítani.

Az irodalomtörténészek – függetlenül saját véleményüktől - nem kerülhetik meg többé Petőfit. Amikor 1898-ban országosan körkérdést intéznek a kortárs irodalmárokhoz arról, hogy mit tenne Petőfi, ha itt lenne, bizonyosságot nyer az a feltételezés, hogy a költő elfoglalta helyét a hazai szellemi panteonban már a 19. század második felében, jóval a század vége előtt, külföldön pedig a legnagyobb magyar költőt tisztelik személyében.

Áttekintve a kiadástörténet kezdeteinek legfontosabb mozzanatait, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a MTA még nyitott a Petőfi – életmű és a Petőfi Társaság tevékenysége iránt. A népi fogadtatás mellett a szakmai is kiteljesedik, s az előbbi legendák, ál-Petőfik, emlékhelyek sokaságában, az utóbbi irodalmi értékelések szaporodásában és nem utolsó sorban utánzók – Petőfi-epigonok -  fellépésében  mutatkozik meg.

Megállapítható, hogy a Petőfi – kutatás kezdete számos vonatkozásban első sorban Erdélyhez, Kolozsvárhoz, a Partiumhoz  kapcsolódik. Bizonyára nem véletlen az sem, hogy a költő a szabadságharc utáni életét a remélt, rendezett körülmények között  feleségével Erdélyben – pontosabban Szatmárban - tervezte folytatni a barátja - gr. Teleki Sándor - támogatottjaként.
 
 
 
Válogatott ajánlás a jegyzetekben nem hivatkozott, nyomtatott irodalomból:
           
  1. Az irodalmi kultuszkutatás kézikönyve. Szerk. Takáts József. Kijárat kvk. Bp. 2003.
  2. Csanádi Imre: Petőfi koszorúi. Magvető kvk. Bp. 1973.
  3. Dienes András: A legendák Petőfije. Magvető kvk. Bp. 1957.
  4. Endrődi Sándor: Petőfi napjai a magyar irodalomban. 1842-1849. Bp. 1911.
  5. Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza. I-III. 1896.
  6. Ferenczi Zoltán: Petőfi eltűnésének irodalma. Bp. 1910.
  7. Hatvany Lajos: Így élt Petőfi. I-V. Bp. 1955/1957.
  8. Horváth János: Petőfi fogadtatása a magyar irodalomban. = Budapesti Szemle 1913.
  9. Horváth János: Petőfi Sándor. Pallas Rt. kvk. Bp. 1922.
  10. Ki vagyok én? Nem mondom meg…Tanulmányok Petőfiről. Szerk. Szilágyi Márton. PIM  kvk. Bp.2014.
  11. Margócsy István: A magyar irodalom kultikus megközelítései. In: Égi és földi virágzás tükre. Tanulmányok a magyar irodalmi kultuszokról. Holnap kvk. Bp. 2007.
  12. Margócsy István: Petőfi – kísérletek. Kalligram kvk. Bp. 2011.
  13. Medve Zoltán: Az Alföld poétája a zord Kárpátokban: Petőfi Sándor kárpátaljai és galíciai recepciója. Nyíregyháza, 2004.
  14. Petőfi a magyar költők lantján. Erdődi Sándor – Baros Gyula szerk. In: Petőfi Könyvtár, 1910.
  15. Petőfi – adattár I. Petőfi az egykorú sajtóban és nyomtatott forrásokban. II. Petőfi a kortársak leveleiben és naplóiban. Bp. 1987.
  16. Petőfi – adattár III. Petőfi – okmányok. Bp. 1992.
  17. Petőfi Sándor és kora. Bp. 1974.
  18. Petőfi Sándor levelezése. Akadémiai kvk. Bp. 1964.
  19. Petőfi Sándor szépprózai és drámai művei. Akadémiai kvk. Bp. 1952.
  20. Petőfi Sándor vegyes művei. Útirajzok, naplójegyzetek, hírlapi cikkek és egyéb prózai írások. Akadémiai kvk. Bp. 1956.
 



​
Sárospatak, 2020. november










[1] Gyulai Pál (1826-1909) Kolozsvárott  kezdi iskoláit és irodalmi munkásságát, gr. Bethlen János fiainak nevelője, Teleki Domokos titkára. 1850-től Pesten tanár, a Kisfaludy Társaság elnöke, a MTA levelező tagja, majd titkára. 1876-tól a kolozsvári egyetem bölcsész doktora.

[2] Amikor megírta a „Petőfi Sándor és lyrai költészetünk” (= Új Magyar Múzeum 1854.) c. tanulmányát, még nem tudta, hogy 1858-tól személyesen is érintett lesz ebben a kérdésben, mint Szendrey Júlia testvérének - Szendrey Máriának a férje.

[3] Gyulai viszont Greguss Ágosttal 1874-ben megszerkeszti Petőfi verseinek az illusztrált, reprezentatív kiadását is.

[4] Petőfiről németül írt könyve külföldön 1867-ben jelenik meg.

[5] 1925-től állami intézmény; 1949-ben a kommunista diktatúra betiltja a Petőfi Társasággal együtt; később átnevezik Petőfi Sándor és József Attila Múzeummá; 1954-től Petőfi Irodalmi Múzeum.

[6] A Petőfi Ház története és katalógusa. Szerk. Kéry Gyula. Kunossy-Szilágyi és tsa kvk. Bp. 1911.

[7] Varjas Károly: Petőfi – szobrok hazánkban és határainkon túl (1850-1988)- Antikva kvk. Bp. 1989.
​
Powered by Create your own unique website with customizable templates.