Kiss Endre József
PETŐFI IRODALMI RECEPCIÓJÁNAK KEZDETEIRŐL
Ahol valakinek kultusza van, ott már eleve egyfajta pozitív – vagy negatív - fogadtatásáról beszélhetünk. Petőfi Sándor esetében a pozitív kultusznak már az életében – a 19. század közepén – jelei az ünneplések, elismerések és a népszerűség különféle megnyilvánulásai. Akkor még nem mutatkozhat be a szerző egy tv csatornán a nagyközönségnek, mint napjainkban, ezért az, hogy elfogadott, hogy csatát nyer a bírálóival szemben, mindenek előtt a verseinek, dalainak köszönhető. Kevéssé kompenzálja ezt a bemutatkozási hiányosságot az, hogy Petőfi bejárja az országot és minden társadalmi rétegben szerez ismeretségeket. Amikor az erdélyi hadseregnél megjelenik, nem tudják, hogy ő kicsoda, de amikor kihirdetik, hogy ő Petőfi, a katonák éljenzik.
Az ő munkásságának megismerése – ahogy láttuk, különösen kezdetben - nem a könyvkiadók, könyvterjesztők szorgalmának, hanem a népnek köszönhető, amely magáénak érzi és a sajátjaként adja tovább a verseit. Természetesen itt nem a legsúlyosabb mondanivalójú, nehéz tartalmú versekről van szó, mint pl. a szociális programmal fölérő „Az Apostol” c., vagy a filozófiai magasságokban szárnyaló „Felhők” – ciklus versei, hanem az ezekhez képest „könnyű műfajú” szerelmes versek, zsánerképek, bordalok vagy a legidőszerűbb, mozgósító jellegűek, mint amilyen a „Nemzeti Dal” és a hazafias líra számos darabja.
A „népi recepciónak” ez a gyakorlata tovább él az eltűnése után, amikor az államhatalom a személyében még egy halálra ítélt bűnöző után nyomoz az 1850-es években. Ugyanekkor az ál-Petőfik felbukkanása országszerte azt jelzi, hogy a kultusza töretlen. Függetlenül attól, hogy a művei tiltó listára kerültek, az üldözöttsége nemhogy kioltotta volna a népszerűségét, hanem inkább olajat öntött a tüzére. Az ország magyar érzésű polgárai vagy azonnal azonosulnak vele, vagy szeretnének azonosulni. A vele történő rokonszenvezés motiválását segíti az, hogy költő többféle területen nyitott, markáns kifejezésmódjából, szinte mindenki találhat kedvére valót. Számos otthonban oda kerül képe a családi képek közé, mint máshol Rákóczié, Kossuthé, Ferenc Józsefé: egy házi oltárkép tiszteletével veszik körül vagy családtagnak tekintik.
A szerző akkor még közvetlenül a nyomdásznak adja a saját kezével leírt szöveget. A Magyar Tudós Társaság 1832-ben készített egy helyesírási szabályzatot, de nem tért ki minden részletre, s ez némi segítséget jelentett ugyan, de nem töltötte be a központi szabályozás funkcióját, mint napjainkban a MTA által folyamatosan frissített magyar helyesírási szabályok. Minden szerző az iskolai tanulmányai alapján a saját belátása szerint döntött a helyesírásról. Petőfi a vándorlása során rendszerint magával vitte a kiadásra váró, út közben rongyolódó kéziratait.
1847-ben – Petőfi - Emich G. által elsőnek kiadott - verseskötetének az évében három szépirodalmi lap közvetít irodalmi értékeket 2.500 előfizetővel. Ugyanekkor három közéleti lapnak 8.000 előfizetője van. Petőfi 1847-es kötete 3.000 példányban jelent meg és 8 hónap alatt kelt el.
A költői életmű teljes megismerése az 1860-as évek közepétől lehetséges. A népi kultuszt megkésve követi a kortárs irodalomtörténet értékelése. De ahol már több irodalmi értékelés és az irodalomtörténetírás foglalkozik a szerzővel, ott szakmailag "hivatalosított" fogadtatásról beszélhetünk. A kor egyik legnagyobb irodalmi tekintélye - Gyulai Pál [1] - már 1854-ben helyére teszi Petőfit a magyar irodalomtörténeti panteonban, [2] bár ez a munkája kötetben csupán 1878-ban jelenik meg. [3] Ő adja ki elsőnek Petőfi prózai munkáit 1863-ban. Pozitívan értékelő példáját követi Salamon Ferenc, Ferenczi Zoltán, Beöthy Zsolt, Hartmann János, Oláh Gábor, Riedl Frigyes, s azután sokan mások.
Meltzl Hugó (Lomnitz Hugó) 1872-től kolozsvári egyetemi tanár Petőfi munkásságát külföldön és itthon egyaránt népszerűsíti. [4] Az egyetemen Petőfiről előadássorozatokat tartanak. Magyarul 1874-ben, 1878-ban, 1879-ben, 1880-ban, 1881-ben, 1884-ben, 1885-ben publikál róla. Hozzá csatlakozik Csernátoni Gyula kolozsvári bölcsész, aki 1883-tól jelenteti meg Petőfiről szóló írásait.
Petőfi összes műveinek kiadása a Kiegyezést követően (1868) kap nagy lendületet. Megalakul a Petőfi Társaság 1876-ban. Lapja a „Petőfi Társaság Lapja” –címen, később „Koszorú” néven a Társaság havi közlönye. Irodalmi estjeinek a MTA is helyet ad. A Társaság egymást követő elnökei: Jókai Mór, Herczeg Ferenc, Pekár Gyula, Császár Elemér, Kornis Gyula. Az „Írók és Művészek Társasága” megvásárolja a Petőfi Társaság számára a költő kiskőrösi, szülői háznak tulajdonított épületét 1878-ban.
1880-ban hazánkban 81 folyóirat 140.000 előfizetővel rendelkezik. Emich Gusztáv még 1.500 Ft-ért veszi meg Petőfi összes művének a kiadási jogát, de már 50.000.-Ft-ért adja tovább ezeket a jogokat az Athenaeumnak.
A költői életmű népszerűsítésben nagy szerepet játszik a kolozsvári „Petőfi Múzeum” sorozata (1884-1894), a pesti „Petőfi Album” (1898) és a „Petőfi Almanach” (1908-1911) valamint a „Petőfi Könyvtár” kötetei, s többek között Havas Adolf I-VI. kötetes kritikai szövegkiadása (1892-1896).
1881-től tervezik a Petőfi Ház - gyakorlatilag az első Petőfi – múzeum [5] - megalapítását, ami 1909-ben nyitja meg a kapuit. [6] 1882-ben felállítják a költő első fővárosi, 1899-ben pedig a segesvári szobrát, ami jelzi a további szobrok, [7] emlékhelyek szinte követhetetlen mennyiségű és minőségű szaporodásának eseményeit és azt, hogy ez egyben a népi és a hivatalos recepció jelenségéhez tartozó folyamat, aminek kibontakozását napjainkig nem lehet megállítani.
Az irodalomtörténészek – függetlenül saját véleményüktől - nem kerülhetik meg többé Petőfit. Amikor 1898-ban országosan körkérdést intéznek a kortárs irodalmárokhoz arról, hogy mit tenne Petőfi, ha itt lenne, bizonyosságot nyer az a feltételezés, hogy a költő elfoglalta helyét a hazai szellemi panteonban már a 19. század második felében, jóval a század vége előtt, külföldön pedig a legnagyobb magyar költőt tisztelik személyében.
Áttekintve a kiadástörténet kezdeteinek legfontosabb mozzanatait, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a MTA még nyitott a Petőfi – életmű és a Petőfi Társaság tevékenysége iránt. A népi fogadtatás mellett a szakmai is kiteljesedik, s az előbbi legendák, ál-Petőfik, emlékhelyek sokaságában, az utóbbi irodalmi értékelések szaporodásában és nem utolsó sorban utánzók – Petőfi-epigonok - fellépésében mutatkozik meg.
Megállapítható, hogy a Petőfi – kutatás kezdete számos vonatkozásban első sorban Erdélyhez, Kolozsvárhoz, a Partiumhoz kapcsolódik. Bizonyára nem véletlen az sem, hogy a költő a szabadságharc utáni életét a remélt, rendezett körülmények között feleségével Erdélyben – pontosabban Szatmárban - tervezte folytatni a barátja - gr. Teleki Sándor - támogatottjaként.
Válogatott ajánlás a jegyzetekben nem hivatkozott, nyomtatott irodalomból:
Sárospatak, 2020. november
[1] Gyulai Pál (1826-1909) Kolozsvárott kezdi iskoláit és irodalmi munkásságát, gr. Bethlen János fiainak nevelője, Teleki Domokos titkára. 1850-től Pesten tanár, a Kisfaludy Társaság elnöke, a MTA levelező tagja, majd titkára. 1876-tól a kolozsvári egyetem bölcsész doktora.
[2] Amikor megírta a „Petőfi Sándor és lyrai költészetünk” (= Új Magyar Múzeum 1854.) c. tanulmányát, még nem tudta, hogy 1858-tól személyesen is érintett lesz ebben a kérdésben, mint Szendrey Júlia testvérének - Szendrey Máriának a férje.
[3] Gyulai viszont Greguss Ágosttal 1874-ben megszerkeszti Petőfi verseinek az illusztrált, reprezentatív kiadását is.
[4] Petőfiről németül írt könyve külföldön 1867-ben jelenik meg.
[5] 1925-től állami intézmény; 1949-ben a kommunista diktatúra betiltja a Petőfi Társasággal együtt; később átnevezik Petőfi Sándor és József Attila Múzeummá; 1954-től Petőfi Irodalmi Múzeum.
[6] A Petőfi Ház története és katalógusa. Szerk. Kéry Gyula. Kunossy-Szilágyi és tsa kvk. Bp. 1911.
[7] Varjas Károly: Petőfi – szobrok hazánkban és határainkon túl (1850-1988)- Antikva kvk. Bp. 1989.
Az ő munkásságának megismerése – ahogy láttuk, különösen kezdetben - nem a könyvkiadók, könyvterjesztők szorgalmának, hanem a népnek köszönhető, amely magáénak érzi és a sajátjaként adja tovább a verseit. Természetesen itt nem a legsúlyosabb mondanivalójú, nehéz tartalmú versekről van szó, mint pl. a szociális programmal fölérő „Az Apostol” c., vagy a filozófiai magasságokban szárnyaló „Felhők” – ciklus versei, hanem az ezekhez képest „könnyű műfajú” szerelmes versek, zsánerképek, bordalok vagy a legidőszerűbb, mozgósító jellegűek, mint amilyen a „Nemzeti Dal” és a hazafias líra számos darabja.
A „népi recepciónak” ez a gyakorlata tovább él az eltűnése után, amikor az államhatalom a személyében még egy halálra ítélt bűnöző után nyomoz az 1850-es években. Ugyanekkor az ál-Petőfik felbukkanása országszerte azt jelzi, hogy a kultusza töretlen. Függetlenül attól, hogy a művei tiltó listára kerültek, az üldözöttsége nemhogy kioltotta volna a népszerűségét, hanem inkább olajat öntött a tüzére. Az ország magyar érzésű polgárai vagy azonnal azonosulnak vele, vagy szeretnének azonosulni. A vele történő rokonszenvezés motiválását segíti az, hogy költő többféle területen nyitott, markáns kifejezésmódjából, szinte mindenki találhat kedvére valót. Számos otthonban oda kerül képe a családi képek közé, mint máshol Rákóczié, Kossuthé, Ferenc Józsefé: egy házi oltárkép tiszteletével veszik körül vagy családtagnak tekintik.
A szerző akkor még közvetlenül a nyomdásznak adja a saját kezével leírt szöveget. A Magyar Tudós Társaság 1832-ben készített egy helyesírási szabályzatot, de nem tért ki minden részletre, s ez némi segítséget jelentett ugyan, de nem töltötte be a központi szabályozás funkcióját, mint napjainkban a MTA által folyamatosan frissített magyar helyesírási szabályok. Minden szerző az iskolai tanulmányai alapján a saját belátása szerint döntött a helyesírásról. Petőfi a vándorlása során rendszerint magával vitte a kiadásra váró, út közben rongyolódó kéziratait.
1847-ben – Petőfi - Emich G. által elsőnek kiadott - verseskötetének az évében három szépirodalmi lap közvetít irodalmi értékeket 2.500 előfizetővel. Ugyanekkor három közéleti lapnak 8.000 előfizetője van. Petőfi 1847-es kötete 3.000 példányban jelent meg és 8 hónap alatt kelt el.
A költői életmű teljes megismerése az 1860-as évek közepétől lehetséges. A népi kultuszt megkésve követi a kortárs irodalomtörténet értékelése. De ahol már több irodalmi értékelés és az irodalomtörténetírás foglalkozik a szerzővel, ott szakmailag "hivatalosított" fogadtatásról beszélhetünk. A kor egyik legnagyobb irodalmi tekintélye - Gyulai Pál [1] - már 1854-ben helyére teszi Petőfit a magyar irodalomtörténeti panteonban, [2] bár ez a munkája kötetben csupán 1878-ban jelenik meg. [3] Ő adja ki elsőnek Petőfi prózai munkáit 1863-ban. Pozitívan értékelő példáját követi Salamon Ferenc, Ferenczi Zoltán, Beöthy Zsolt, Hartmann János, Oláh Gábor, Riedl Frigyes, s azután sokan mások.
Meltzl Hugó (Lomnitz Hugó) 1872-től kolozsvári egyetemi tanár Petőfi munkásságát külföldön és itthon egyaránt népszerűsíti. [4] Az egyetemen Petőfiről előadássorozatokat tartanak. Magyarul 1874-ben, 1878-ban, 1879-ben, 1880-ban, 1881-ben, 1884-ben, 1885-ben publikál róla. Hozzá csatlakozik Csernátoni Gyula kolozsvári bölcsész, aki 1883-tól jelenteti meg Petőfiről szóló írásait.
Petőfi összes műveinek kiadása a Kiegyezést követően (1868) kap nagy lendületet. Megalakul a Petőfi Társaság 1876-ban. Lapja a „Petőfi Társaság Lapja” –címen, később „Koszorú” néven a Társaság havi közlönye. Irodalmi estjeinek a MTA is helyet ad. A Társaság egymást követő elnökei: Jókai Mór, Herczeg Ferenc, Pekár Gyula, Császár Elemér, Kornis Gyula. Az „Írók és Művészek Társasága” megvásárolja a Petőfi Társaság számára a költő kiskőrösi, szülői háznak tulajdonított épületét 1878-ban.
1880-ban hazánkban 81 folyóirat 140.000 előfizetővel rendelkezik. Emich Gusztáv még 1.500 Ft-ért veszi meg Petőfi összes művének a kiadási jogát, de már 50.000.-Ft-ért adja tovább ezeket a jogokat az Athenaeumnak.
A költői életmű népszerűsítésben nagy szerepet játszik a kolozsvári „Petőfi Múzeum” sorozata (1884-1894), a pesti „Petőfi Album” (1898) és a „Petőfi Almanach” (1908-1911) valamint a „Petőfi Könyvtár” kötetei, s többek között Havas Adolf I-VI. kötetes kritikai szövegkiadása (1892-1896).
1881-től tervezik a Petőfi Ház - gyakorlatilag az első Petőfi – múzeum [5] - megalapítását, ami 1909-ben nyitja meg a kapuit. [6] 1882-ben felállítják a költő első fővárosi, 1899-ben pedig a segesvári szobrát, ami jelzi a további szobrok, [7] emlékhelyek szinte követhetetlen mennyiségű és minőségű szaporodásának eseményeit és azt, hogy ez egyben a népi és a hivatalos recepció jelenségéhez tartozó folyamat, aminek kibontakozását napjainkig nem lehet megállítani.
Az irodalomtörténészek – függetlenül saját véleményüktől - nem kerülhetik meg többé Petőfit. Amikor 1898-ban országosan körkérdést intéznek a kortárs irodalmárokhoz arról, hogy mit tenne Petőfi, ha itt lenne, bizonyosságot nyer az a feltételezés, hogy a költő elfoglalta helyét a hazai szellemi panteonban már a 19. század második felében, jóval a század vége előtt, külföldön pedig a legnagyobb magyar költőt tisztelik személyében.
Áttekintve a kiadástörténet kezdeteinek legfontosabb mozzanatait, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a MTA még nyitott a Petőfi – életmű és a Petőfi Társaság tevékenysége iránt. A népi fogadtatás mellett a szakmai is kiteljesedik, s az előbbi legendák, ál-Petőfik, emlékhelyek sokaságában, az utóbbi irodalmi értékelések szaporodásában és nem utolsó sorban utánzók – Petőfi-epigonok - fellépésében mutatkozik meg.
Megállapítható, hogy a Petőfi – kutatás kezdete számos vonatkozásban első sorban Erdélyhez, Kolozsvárhoz, a Partiumhoz kapcsolódik. Bizonyára nem véletlen az sem, hogy a költő a szabadságharc utáni életét a remélt, rendezett körülmények között feleségével Erdélyben – pontosabban Szatmárban - tervezte folytatni a barátja - gr. Teleki Sándor - támogatottjaként.
Válogatott ajánlás a jegyzetekben nem hivatkozott, nyomtatott irodalomból:
- Az irodalmi kultuszkutatás kézikönyve. Szerk. Takáts József. Kijárat kvk. Bp. 2003.
- Csanádi Imre: Petőfi koszorúi. Magvető kvk. Bp. 1973.
- Dienes András: A legendák Petőfije. Magvető kvk. Bp. 1957.
- Endrődi Sándor: Petőfi napjai a magyar irodalomban. 1842-1849. Bp. 1911.
- Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza. I-III. 1896.
- Ferenczi Zoltán: Petőfi eltűnésének irodalma. Bp. 1910.
- Hatvany Lajos: Így élt Petőfi. I-V. Bp. 1955/1957.
- Horváth János: Petőfi fogadtatása a magyar irodalomban. = Budapesti Szemle 1913.
- Horváth János: Petőfi Sándor. Pallas Rt. kvk. Bp. 1922.
- Ki vagyok én? Nem mondom meg…Tanulmányok Petőfiről. Szerk. Szilágyi Márton. PIM kvk. Bp.2014.
- Margócsy István: A magyar irodalom kultikus megközelítései. In: Égi és földi virágzás tükre. Tanulmányok a magyar irodalmi kultuszokról. Holnap kvk. Bp. 2007.
- Margócsy István: Petőfi – kísérletek. Kalligram kvk. Bp. 2011.
- Medve Zoltán: Az Alföld poétája a zord Kárpátokban: Petőfi Sándor kárpátaljai és galíciai recepciója. Nyíregyháza, 2004.
- Petőfi a magyar költők lantján. Erdődi Sándor – Baros Gyula szerk. In: Petőfi Könyvtár, 1910.
- Petőfi – adattár I. Petőfi az egykorú sajtóban és nyomtatott forrásokban. II. Petőfi a kortársak leveleiben és naplóiban. Bp. 1987.
- Petőfi – adattár III. Petőfi – okmányok. Bp. 1992.
- Petőfi Sándor és kora. Bp. 1974.
- Petőfi Sándor levelezése. Akadémiai kvk. Bp. 1964.
- Petőfi Sándor szépprózai és drámai művei. Akadémiai kvk. Bp. 1952.
- Petőfi Sándor vegyes művei. Útirajzok, naplójegyzetek, hírlapi cikkek és egyéb prózai írások. Akadémiai kvk. Bp. 1956.
Sárospatak, 2020. november
[1] Gyulai Pál (1826-1909) Kolozsvárott kezdi iskoláit és irodalmi munkásságát, gr. Bethlen János fiainak nevelője, Teleki Domokos titkára. 1850-től Pesten tanár, a Kisfaludy Társaság elnöke, a MTA levelező tagja, majd titkára. 1876-tól a kolozsvári egyetem bölcsész doktora.
[2] Amikor megírta a „Petőfi Sándor és lyrai költészetünk” (= Új Magyar Múzeum 1854.) c. tanulmányát, még nem tudta, hogy 1858-tól személyesen is érintett lesz ebben a kérdésben, mint Szendrey Júlia testvérének - Szendrey Máriának a férje.
[3] Gyulai viszont Greguss Ágosttal 1874-ben megszerkeszti Petőfi verseinek az illusztrált, reprezentatív kiadását is.
[4] Petőfiről németül írt könyve külföldön 1867-ben jelenik meg.
[5] 1925-től állami intézmény; 1949-ben a kommunista diktatúra betiltja a Petőfi Társasággal együtt; később átnevezik Petőfi Sándor és József Attila Múzeummá; 1954-től Petőfi Irodalmi Múzeum.
[6] A Petőfi Ház története és katalógusa. Szerk. Kéry Gyula. Kunossy-Szilágyi és tsa kvk. Bp. 1911.
[7] Varjas Károly: Petőfi – szobrok hazánkban és határainkon túl (1850-1988)- Antikva kvk. Bp. 1989.
