Kopacz Tímea
Szépségkultusz - A filozófusok gondolkodása a szépségről

​

1. Bevezetés

A szépség mibenlétének kérdése nem csak a művészetek kapcsán állt a történelem során a filozófusok figyelmének középpontjában, hanem mint az élet minden mozzanatában jelenlevő földi és azt meghaladó jelenség.
Az ókori bölcsek számára a szépség egy időben létezett mint testi és mint szellemi kincs, nemcsak esztétikai, de etikai értékként is számon tartották. Dolgozatom röviden az ókori görög filozófusok szépségről való felfogását összegzi, figyelembe véve több egymáshoz hasonló és egymástól igen eltérő elméletet egyaránt.

Ebben a korszakban a szépség leginkább az isteni jóságot, az erkölcsiség belső állapotát jeleníti meg. A testi szépséget nemritkán a belső jósággal asszociálták, ám gyakran ellentmondásos helyzetekbe is ütközhetünk. Egy szép külsővel megáldott férfi, isteni ajándék, az istenek kegyence, míg a szép külsővel rendelkező nő átok. Szókratész állítja, hogy a szépség nem megbízható. Például egy csúnya ember, aki szép és drága köntöst visel, lehet vonzó a szemnek, de ez nem több, mint egy álca. Arisztotelész egyik munkájában, amelyikben a művészeteket elemzi, kijelenti, hogy a festmények célja az, hogy egy azonnali pozitív hatást gyakoroljanak a befogadóra, de ez által az élvezetnyújtás által még nem válok az igazi szépség leképződésévé.

Az ókori filozófiát tekintve a szépség elválaszthatatlan az arány fogalmától, a matematika pontosságával és kimértségével, amelyet a szép forma legegyszerűbb, de egyszersmind alapvető feltételeként tartották számon. Ez a kiforrott részarányosság azonban nem a tökéletes tükröződést jelentette, hanem egyfajta megfelelő arányosságot.

Az arany arány, amelyben a tökéletesség képletét vélték megtalálni, amely egy természetes és optimális egyensúlyt teremt szimmetria és aszimmetria között, abban áll, hogy két alkotóelem (a és b, a>b) esetén az egész rész (a+b) úgy aránylik nagyobbik részhez (a), ahogyan a nagyobbik rész (a) aránylik a kisebbikhez (b). Képlete: , numerikusan a Φ ≈ 1,618 (görög nagy fí) irracionális szám fejezi ki ennek a tulajdonságnak az értékét.
 

2. Az arányok és a szépség kapcsolata
2.1 A püthagoreusok

A püthagoreusok a Kr.e 5. században munkálkodó Püthagorasz tanait követik, főképp azon munkálkodva, hogy egy matematikai szabályszerűséget találjanak a vizuális jelenségekben. Ebben a törekvésben gyökerezik az az elgondolásuk, hogy a számok segítségével nem csak a fizikai testek lényege ragadható meg, hanem olyan absztrakt jelenségek is, mint például az igazságosság. Ennek az elvnek a bemutatásaként tárták fel a zenei harmóniának jellemzőit és jelentőségét. Ez a felfedezés arra késztette Püthagoraszt, hogy keresse meg ezeket a mintákat más, vizuális jelenségekben is, és így kezdte tanulmányozni a bolygók mozgását és a csillagok állásának kapcsolatait. Szerintük a világ matematikai alapokra épül, az aranymetszésben egy olyan alaptörvényt ismertek fel, amely a létezés egészére kiterjed, ugyanúgy van jelen akár egy csiga mészvázának tekervényében, mint az emberi test különböző részein. Ezeket az arányosságokat kezdték alkalmazni az építészetben, amelyek szimbolikus jelentéssel bírtak, a világmindenséget mintázták.


2.2 Polikleitosz

Az időszámításunk előtti 5. században tevékenykedő filozófus és szobrász, Polikleitosz Kánon című alkotása egy olyan meghatározó alkotási szabályszerűséget fogalmaz meg, amely évszázadokon át meghatározza a művészetek és a szépségről alkotott felfogás alakulását. A szimmetriáról alkotott megfogalmazása és az a meggyőződése a kallos (szép) és eu (jó, tökéletesség) egységéről azonban valószínűleg Püthagorász és követői munkásságán alapul.

Polikleitosz Kánonja meghatározta a tökéletes test arányrendszerét, melynek alapjául a kis ujjpercet vette, azt gyökkettővel megszorozva kapott meg egy olyan egységet, amely alapján felépítette az egész testet. Dorüphorosz (Lándzsavivő) című szobra ennek a megtestesítője. Habár az értekezés eredetije nem maradt fenn, számos ókori szövegben találhatunk utalásokat rá. Később, az i. e. 1. században tevékenykedő római építész, Vitruvius az ő nyomán kijelentette, hogy a szépségnek egy kiforrott arányosság szerint kell léteznie, például a tökéletes testben az áll és a fejtető közötti távolság a teljes magasság egy nyolcada, a lábfej hosszúsága a teljes magasság hatoda, az alkar pedig negyede annak. Kimutatták, hogy Polikleitosz szobra a görög khí betű alakjához igazodik, vagyis két vonal X-szerű, egymást felező metszésére épül, amelynek egyik szára egyenes, a másik viszont egy fordított S betűt idéz. Így a vonalak szimmetriája megduplázódik, hiszen nemcsak felezik egymást, de a bal felső görbe megfelel a jobb alsó görbe tükörképének. Tehát a Kánonhoz való igazodás a szimmetriában állt, vagyis abban, hogy a részletek (beleértve a jelentéktelennek tűnőket is) arányosak egymással.
Ahogyan azt Galénosz összefoglalja, Polikleitosz szerint a harmónia (vagyis ebben az esetben) a szépség nem az alkotó elemek végső harmóniájában van, hanem a részek egymás közötti arányosságában.


2.3 Arisztotelész és Szókratész

Arisztotelész (i. e. 3. század), akárcsak a püthagoreusok, a valóságot ellentétek összeszövődő mintájaként értelmezte, ezek: korlátozott és korlátlan, páros és páratlan, egy és több, jobb és bal, férfi és nő, pihenés és mozgás, egyenes és hajlított, fény és sötétség, jó és rossz, valamint szabályos négyzet és hosszúkás/ téglalap alakú. A szépség lényegét az aranymetszésben találta meg, amely az ő felfogásában egy olyan matematikai képlet, amely lépten-nyomon megtalálható az anyagi világban.

Poétikájának hetedik könyve alapján a tragédia cselekménye „befejezett és teljes”. Vagyis nincsenek se hiányzó, se fölösleges elemek, de ugyanakkor „egyáltalán nincs meghatározott terjedelme”, vagyis nincs egy meghatározott törvény, amely előírhatná a szépség feltételeit. Az ókori filozófus megfogalmazásában az alkotásnak szükségképpen van eleje, közepe és vége, vagyis „A jól összeállított történeteknek tehát nem lehet csak úgy akárhonnan kezdődniük, sem találomra bevégződniük, hanem az ismertetett fogalmakat kell megfelelően felhasználni.”[1] Bevallása szerint a szép, mivel megfelelő nagyságú részekből tevődik össze, önmagának is megfelelő nagyságúnak kell lennie, és a megfelelő rend társul hozzá. Így jön létre az az egység és teljeség, amely minden szépnek a forrása, ami ezáltal áttekinthető és „emlékezetben lehet tartani”. Így, véleménye szerint, például egy apró embert – dacára annak, hogy arányos – nem lehet szépnek tekinteni.

Meggyőződése volt, hogy a szépségnek nincs köze a funkcionalitáshoz. Úgy tartotta, hogy hasznos képességek, mint például az írás és rajzolás elvezet ugyan a szépség megtapasztalásához, de nem önmagában jelenti azt. Ezzel ellentétben áll mind Szókratésznek, mind a sztoikus filozófusok elképzelése, amelyek alapján egy adott funkció kiteljesíti – ha nem meghatározza – az alkotást. Példaként említik a fa szépségét, amely nem a zöld levelek vonzereje által válik csalogatóvá, hanem az árnyékuk teszi őt azzá. Ugyanakkor Szókratész elvetette azt a gondolatot, hogy valami csupán azért gyönyörű, mert jól végzi a feladtát, hiszen az alantas tárgyak annak ellenére, hogy teljes mértékben teljesítik feladatukat, alantasak maradnak. Véleménye szerint létezik pár olyan forma, amely önmagában kifejezi a szépséget, mint például egy egyenes vonal, egy kör, vagy az ezekből megalkotott alakok. Ezek – elmondása szerint – nem viszonylagosak, hanem állandóak, változatlanok és így tökéletesek.


2.4 Platón

Az időszámításunk előtti 3. század kiemelkedő gondolkozója, Platón összetett, munkássága során több korszakra és rétegre osztható filozófiát épített fel.

Legnevezetesebb munkája a formák vagy ideák tanának felépítése és boncolgatása. A platóni formatan középpontjában az örök lényegek, az ideák (görögül: eidosz, idéa) állnak, amelyek változatlanok és így csupán ezek rendelkeznek igaz léttel, az immanencia csak ezek képmása, leképződése. Szubjektivitás és objektivitás egyaránt jellemzi őket, hiszen bizonyos mértékben függetlenek személyes gondolatvilágunktól. Az ideák rangsorában jó ideája áll első helyen, majd az erkölcsi értékeké, majd a matematikai fogalmaké, de ugyanakkor az alsóbb rendű, hitvány dolgoknak nincsenek ideái, ilyenek a sár vagy a szemét. Azonban felmerült a kérdés, hogy tökéletes ideáknak miképpen lehet hibás vagy tökéletlen képmása. Platón megkülönbözteti az ideák és az érzékek világát, a kettő között pedig démiurgosz, egyfajta kézműves-isten teremt kapcsolatot, amely egy olyan teremtő lény, mely több, mint az ember, de még nem isten.

Ebből kiindulva boncolgatta a szimmetria és a jó, a helyes arányosság kérdését. Timaiosz című írásában a szimmetria hiányát a szépség hiányával hasonlítja össze, és megállapítja, hogy a szépség az elrendezés eredménye. Platón számára valószínűleg nem volt ellentmondásos, hogyan létezhet szimmetria szépség nélkül, hiszen számára a szimmetria inkább egy szükséges jellemzője volt a szépnek, mintsem forrása. A szimmetria ugyanúgy sajátja volt az alkotásnak, mint a szín vagy a forma. Akárcsak Arisztotelész filozófiájában, Platón gondolkodásában is a szimmetria, ezáltal a matematika és a szép forma kétség nélkül összetartozott.


2.5 A sztoikusok

A sztoicizmus, vagyis a sztoikus filozófia az i.e. 3. századi Athénból ered, alapítója Kitioni Zénón, hatása nem csupán az antik korban figyelhető meg, de a kora középkorban is igen nagy befolyással bírt. Legnevesebb követői Khrüszipposz, Kleanthész, Cicero, Seneca és Marcus Aurelius. Filozófiájuk egyfajta fordulatot jelentett az addigi görög filozófiai hagyományokban, a társadalom és az ember kerül figyelmének középpontjába. Perspektívájukból a szimmetria (Summetria) a legjelentősebb jellemzője a szépségnek, amelyet úgy határoztak meg, mint az alkotóelemek egymáshoz és az egészhez való arányos igazodása. Ez a definíció nemcsak a testi szépséget, de a lelkit is meghatározza. Ugyanakkor a funkcionalitás is igen hangsúlyos helyet kapott, általában az esztétikai értéket funkció és arány teóriájának sikeres kombinációjaként értelmezték.
 

 
3. Összegzés

Az ókorban a szépség eszményét egy olyan meghatározó jelenségként értelmezték és értékelték, amely nemcsak a földi, de a transzcendens világ lényegét is egyaránt magába foglalta. Az ókor nagy görög filozófusai több módon próbálták meghatározni annak mibenlétét vagy kötelező tulajdonságait.

Polikleitosz egy olyan kánont állított fel, amely korlátot jelentett a szépség megalkotásában. Az arányosság, amely ebben az írásban, és az azt megerősíteni kívánó alkotásban megjelenik, meghatározza az azt követő korszak gondolkozásmódját. Leginkább az aranymetszés képletében látták meg a tökéletes szépség állandó lényegét.

Az aranymetszés a művészetekben mind a mai napig fontos kompozíciós szerepet tölt be, jelentősége nem csökkent. Legyen szó képzőművészetekről, fényképészetről vagy akár tipográfiáról, az ókorban felállított arany arányrendszer jelen van a mindennapi életben.

 
Felhasznált irodalom

Umberto ECO, A szépség története, Budapest: Európa Könyvkiadó, 2010, 37-97.
Aiste CELKYTE, Ancient Aesthetics,
 http://www.iep.utm.edu/anc-aest/#H2,
 hozzáférés: 2018. 07. 15.
Nickolas PAPPAS, Plato’s Aesthetics,
https://plato.stanford.edu/entries/plato-aesthetics/
hozzáférés: 2018. 07. 15.
Aquileana, Philosophy: „Beauty, according to Plato”,  
https://aquileana.wordpress.com/2015/11/25/%E2%96%BAphilosophy-beauty-according-to-plato-mythology-some-greek-myths-based-on-beauty%E2%AD%90/
hozzáférés: 2018. 07. 15.
Amy LANDRUM, Aristotle’s Definition of Beauty,
http://www.mikestratton.net/2011/06/aristotles-definition-of-beauty/
hozzáférés: 2018. 07. 15.
Classical Body,
http://employees.oneonta.edu/farberas/arth/arth200/Body/classical_body.htm
hozzáférés: 2018. 07. 15
Aristotle and Socrate on Beauty,
http://www.palmarium-magazine.com/w1-aristotleandsocratesonbeauty.html
hozzáférés: 2018. 07. 15.
Wikipedia, Mathematics and Art,
https://en.wikipedia.org/wiki/Mathematics_and_art#Polykleitos
hozzáférés: 2018. 07. 15.
Wikipedia, Beauty (ancient thought)
https://en.wikipedia.org/wiki/Beauty_(ancient_thought)
hozzáférés: 2018. 07. 15.
Wikipedia, Paideia,
https://en.wikipedia.org/wiki/Paideia#The_golden_mean
hozzáférés: 2018. 07. 15.
Wikipedia, Beauty,
https://en.wikipedia.org/wiki/Beauty#Ancient_Greek
hozzáférés: 2018. 07. 15.
Wikipedia, Aranymetszés,
https://hu.wikipedia.org/wiki/Aranymetsz%C3%A9s
hozzáférés: 2018. 07. 15.
Arisztotelész: Poétika, http://mek.oszk.hu/00300/00315/00315.htm#d807
hozzáférés: 2018. 07. 15.
Arisztotelész: Poétika, VII. könyv, http://mek.oszk.hu/00300/00315/00315.htm#d807


​
2018