Sántha Attila
HELYNEVEK TÖRTÉNETE


MUNTÉNIA MAGYAR VONATKOZÁSÚ HELYNEVEI
​


Személynévi eredetű moldvai helynevek, magyar szemszögből c. tanulmányomban[1] a Tezaurul toponimic al României. Moldova (rövidítve TTRM), Volumul II: Mic dicţionar toponimic al Moldovei (structural şi etimologic)/ Partea 1: Toponime personale alapján dolgoztam fel a személynévi eredetű moldvai magyar helyneveket, a számomra is meglepő végeredmény az volt, hogy azok egyenletesen oszlanak meg Moldva területén, és egyáltalán nem köthetők csupán a moldvai magyarok (csángók és székelyek) által lakott területekhez.
​
Ezek után kezdtem Munténia (azaz Havasalföld Olténia nélkül) helynévi anyagának vizsgálatába. A Dicționarul toponimic al României. Muntenia (rövidítve DTRM) kategorizálásához híven, a következő tíz megyére terjesztettem ki vizsgálódásaimat: Argeș, Brăila, Buzău, Călărași, Dâmbovița, Giurgiu, Ialomița, Ilfov, Prahova, Teleorman.

A magyar kutatók közül elsősorban Mikecs László foglalkozott a terület magyar helynévanyagával, ő azt állapítja meg, a magyar eredetű helynevek elsősorban a hajdani Săcueni (Săcuieni) megye, azaz Buzău és Prahova megyék részei területére korlátozódnak (Mikecs 1941, 63-68, 74-75). Mint az alábbiakból kiderül, egy ilyen kép hamis: Munténia területén is eléggé egyenletesen oszlanak meg ezek a nevek, az, hogy a délibb megyékben ezekből kevesebbet találunk, csupán azzal van összefüggésben, hogy e gyakran szárazság sújtotta, félsivatagos térségben amúgy is kevesebb települést találunk a középkor folyamán.
 



​
Arges megye
​
  1. Bărăţia (domb, Goleştii-Badii Topoloveni város része): a katolikus egyháznak volt itt szőlőse, a román bărăţie < m. barát ’szerzetes’ szóból.
  2. Bântău (falu): puszta személynévből (Bontó) keletkezett magyar névadással, az -ău végződés a magyar ó-ból jön. Az OklSz. két adatot hoz fel a szn.-re: 1450: Ladislao Bontho (OklSz. 83), 1522: Emericus Bontho (OklSz. 83).
  3. Bârla (falu): puszta személynévből (Barla) keletkezett magyar névadással[2]
  4. Boțârcani (falu, Topoloveni város): a m. boszorkány, valószínűleg becenévként is szolgáló főnévből. A románban létezik a bosorcaie, bosorcă, boșorcaie erdélyi tájszó szó, amely a m. boszorkányból jön (DER). Emellett a Bákó megyei Popeni vagy Poșorcani (ma Căiuți falurésze) alapítója egy Toma Boșorca (< m. Boszorka) nevű személy (Rosetti 1905/2004, 201, 11)
  5. Cătunași (volt falu, ma Samara településrésze, Poiana Lacului község): a m. katonás szóból, alighanem ’olyan hely, ahol katonák szoktak időszakosan táborozni’ jelentéssel. Vö. Kis-Katonás (dűlőnév, Gyulaj, Tolna megye, MDH), Katonás hegy (Mándok, Szabolcs vármegye), Katonás szántó (Hencida, Bihar vármegye) stb. A r. cătun ’tanya’ + -aș kicsinyítőképzőből való származtatása erősen valószerűtlen, mivel a tanya maga a legkisebb fajta település, az tovább kicsinyíteni nemigen lehet.
  6. Ciești (falu):  a névadás alapjául szolgáló szn. a magyar Csia (Csiha), vö. FNESz. Suja (Zsolnai járás, Szlovákia, 1393-ban Chya néven említve)
  7. Coșești (falu): a névadás alapjául szolgáló szn. a magyar Kósa
  8. Hârtiești (falu, községközpont, említve 1475.[3]). A névadás alapjául a m. Hort vagy Horti szn. szolgált, vö. Hort, Heves megye, Hortlaka (> r. Horlacea, falu Bánffyhunyad mellett). A Hort szn. a réginyelvi hort ’vadászkutya, agár’ szóból jön (FNESz.).
  9. Dealul Oreşului, Dealu Orășului, Orașu, Orășu (falu, Poiana Lacului község). Dealu ’domb’ + Oreș, Orăș + -ul ’a magyar a névelőnek megfelelő végződés’ + (u)i ’nak a’. Az Oreș, Orăș egyaránt jöhet a magyar váras (TopRom 309) vagy varjas[4] szóból.
  10. Fedeleșoiu (falu): a magyar fedeles(kút) szóból (Mikecs 1943, 451)
  11. Furești (falu, Dobrești község): a névadás alapjául szolgáló szn. a m. Furó (’aki fúrással foglalkozik’)
  12. Mățău (falu): puszta személynévből (Macó, Maczó) keletkezett m. névadással, az -ău végződés a m. ó-ból jön
  13. Miroși (falu): a m. Nyíresből (TopRom 80)
  14. Mogoșești (falu): a névadás alapjául szolgáló szn. a magyar Magas, Magos.
  15. Nemetu (eltűnt falu Davidești mellett. 1669: DTRM): a német népnév magyar formájából vagy a Német szn.-ből
  16. Orodel (falu, Recea község):  m. Várad (’udvarhely, kis vár, erősség’, vö. FNESz Várad) réginyelvi Orod formájából + -el r. kicsinyítőképző, azaz a magyar jelentés elhomályosulása után a beszélők még egy román képzővel is szükségesnek érezték megerősíteni, hogy kis várról, udvarhelyről van szó, és nem nagy várról. A DTRM egy Odorel szn.-ből vezeti le.
  17. Palanga (falu): a m. palánk szóból (Mikecs 1943, 454, a Prahova megyei Palanca település nevére értve).
  18. Păloșești (Crintești falurésze, Topoloveni város). A DTRM szerint egy Palosu szn.-ből (ejtsd sz-szel!), viszont tőle 2-3 km-re délre van a Dealul Bărăţia (’Barátok dombja’), ami valószínűvé teszi, hogy a ’pálos rend(hez tartozó személyek)’ lehetett a névadás mozgatója. 2-3 km-északra van a Valea Popii ’Pap völgye’ nevű település. Az egyházhoz kötődő névadás kísértetiesen hasonló a Tatros-völgyéhez, ahol egy apátúrság létezett, legalábbis a helynevek tanúsága szerint: Apahavasa < *Apáthavasa, Apa Asău < *Apátaszó (helyi román etimológiával ’Valea Popii’, ami ugyanaz) Pálos-patak, Poiana Călugăriței, Paphegy, Preotesele, Barátostelep stb. Amúgy számos magyar Pálos helynév van, mindenik a pálosokhoz kötődik.[5] Még bonyolítja a helyzetet, hogy Păloșești tőszomszédja Boțârcani (lásd fennebb), ami a boszorkány szóból jön.
  19. Samara, Sămara (falu, Poiana Lacului község): említve 1632 (DTRM), a m. szamár állatnévből, magyar névadással. A szamár szó ugyan olasz eredetű, ám már 1138-ban mint magyar településnév szerepel. Vö. Szamár-hegy, Esztergom mellett (FNESz.), valamint Szamárhegy, Pozsony része, Szamárhegy, Szentendre része, Szamár bereke (1281/XVIII.: Zamarbereke, KMHsz., Borsod vármegye). A szamár, a ló a magyar helynévadás gyakori szereplője, lásd Kabala település (KMHsz.) Kabala-hágó, Kabala-patak stb. A DTRM a.) egy Samara szn.-ből származtatja b.) a r. samar ’szamárra teendő nagy nyereg’ szóból.
  20. Scăieni (falu közelebbről nem azonosított helyen, 1714, DTRM Scăieni1): székelyek faluja, magyarázatát l. a Prahova megyei Scăieni-nél
  21. Silea (patak, Băbana falu és községközpont, 1765: Obârșia Sili, DTRM): a m. szil növénynévből, vö. FNESz. Szil, Felsőszil, Nyitraszil, Ruszt, Somogyszil, Szilbács, vagy pedig a Szili ’szilfás területről származó’) szn.-ből.
  22. Silea (domb, Bascov falu és község): ua.
  23. Tamașu  (hegy Cicănești község területén): a m. Tamás szn.-ből (TopRom 175).
  24. Tamașu (birtok, Văleni falu, Sălătrucu község területén, 1855: DTRM): ua.
  25. Ungureni (falvak, Valea Iașului és Brăduleț községek): ’magyarok’ vagy ’magyariak, értsd erdélyiek’
  26. Valea Muierii (patak, a Valea Brusturetului-ba ömlik): a m. mojoró vagy monyoró ’mogyoró’ szóból. Hogy nem a r. muiere ’nőszemély’ szóból jön, lásd a Muierușu és Valea Muierii de Jos-faluneveket (mindkettő Melinești község, Dolj megye)



Dâmbovița megye
​
  1. Bezdead (falu): puszta személynévből (Bezdéd) keletkezett magyar névadással (vö. FNESz Bezdédtelek,). Iordan szláv személynévi eredetűnek tartja (TopRom 500). Kniezsa szerint a Bezdédtelek forrásul szolgáló személynév szláv eredetű, ám a névadás magyar, mivel „puszta személynévből származó helynév a szláv nyelvekben nincs.” (Kniezsa 1943/2001, 118.). Vö. Bezdédfalva (1899-ig Veszka-Bezdedó, szlovákul Vieska-Bezdedov), Bezdédtelek (románul Bezded), Románia, Szilágy megye, Tiszabezdéd, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
  2. Bezdedel (patak): Bezdead faluról kapta nevét
  3. Bechinești (falu, Finta község): a névadás alapjául szolgáló személynév a magyarban (is?) használatos Bekény, Bökény személynév (vö. FNESZ. Bökény, Bököny, Cserebökény, Dunabökény, Kalotabökény, Körösbökény, Tiszabökény)
  4. Coporod (patak, Bezdead településen folyik át, a Bizdidel-be ömlik): a -d végződés annyira magyar jellegzetesség, hogy a névnek is magyar eredetűnek kell lennie. A kapor növénynévből: kapor + (ó)d ’kapros patak’, a Nyárád ’nyárfás patak’ mintájára. Megjegyzem, Kaporód magyar földrajzi nevet nem találtam, ám puszta növénynevek igenis szerepelnek helynevekként, köztük a Kapor is (Kapor, Búza, Jegenye Kolozs megyében)[6]. A Kolozs megyei Kapor települést 1329-ben és 1379-ben Capurd néven említik,[7] ami nagyjából a Coporod megfelelője. Kapor falu vize a Kapor-patak (Valea Copru) (Harta topografică 1:25.000)
  5. Gioia, Valea Gioia (dűlőnév Răzvad határában, Harta topografică 1:25.000): a Gioia a magyar dió növénynévből jön (dió/gyió + i ejtéskönnyítő hang + román a képző). A végén levő -a helyi jellegzetesség, lásd egy másik völgy nevét: Valea Ocneia (a helyes Valea Ocnei /Bánya völgye/ helyett). Vö. m. *Diós/Gyiós > r. Gioseni > m. Diószén (falu, Bákó megye), Algyógy, románul Geoagiu (m. dió/gyió + d képző), Felgyógy, Diód, Diósd.
  6. Finta, Finta Mare, Finta Veche (falvak és község): puszta személynévből (Finta) keletkezett m. névadással, mely a finta ’pisze, fitos, ferde, görbe, kajla’ szóra megy vissza (TopRom; DOR), vö. FNESz Finta, Fintaháza
  7. Geangoești (falu): alighanem egy Csángó szn. bújik meg benne
  8. Ibrianu (falu, Cornești község): puszta szn.-ből (Ibrány) keletkezett magyar névadással. A szn. forrása az arab Ibrahim (Ábrahám), a honfoglalás után Magyarországra kerülő mohamedán csoportok honosították meg (vö. FNESz Ibrány, Szabolcs-Szatmár megye). A tihanyi apátság 1211. évi birtokösszeírásában például három jobbágy is szerepel hasonló névvel: Ibrahun (Ibrahin) Cuest (Kövesd) faluban, Ibrhaen (Hibrahen) Gamas (Gamás) faluban, Ibrachin Thurkh (Törek) faluban.[8]
  9. Mălău (hegy, valamint két hegycsúcs:Vârful Mălău, 1079 m, Culmea Mălăului 1148 m, Bezdead község területén, Bezdead községtől északra, Harta topografică 1:25.000): a m. málló mn.-ből, amely a sziklák gyenge állagára utalhat.
  10. Micloșanii Mari, Micloșanii Mici (falvak): a m. Miklós személynévből.
  11. Mislea (falu): puszta személynévből (Miszla) keletkezett magyar névadással, vö. Miszla falu (Tolna megye, Nagyszékely közvetlen közelében/FNESz Miszla1). Emellett van egy Mislea falu és folyó (a Teleajenbe ömlik) Prahova megyében.
  12. Mogoșani (falu): ’a Magos, Mogos családból származók’
  13. Mogoșești (falu): a névadás alapjául szolgáló szn. a m. Magos
  14. Potocului (patak Hulubești falu és község területén, 1845:  Pârâul Potocului, DTRM): a m. patak fn.-ből.
  15. Răzvad (község): puszta személynévből (Rozvád, Rozvágy) keletkezett magyar névadással, vö. Kis- és Nagyrozvágy (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 1258: Rozuad), Rozvád (Szlovákia, mára Trencsénsztankóc településrésze). Az alapul szolgáló személynév szláv eredetű.
  16. Samurcași (falu, Crevedia község): a szömörkés ’szömörkével, szömörcével, másképp ecetfával (torzsás szömörce, Rhus typhina L.). benőtt terület /Czuczor-Fogarasi szömörcze, szömörke/’, vö. Szömörke-vagy Szömörkés-völgy a Bakony-hegységben)
  17. Saru (falu, Valea Mare község), a DTRM egy Șaru formát ad meg, amit sehol máshol nem találtam. A szár ’tar’ melléknévből, vö. FNESz Szár (Fehér megye), Kőszárhegy, Szárföld, Szárliget, Gyergyószárhegy
  18. Saru (domb Dealul Sarului, Harta Topografică) a falu mellett: ua.
  19. Săcueni (falu, Gura Ocniței község, 1561: DTRM ): ’székelyek’ vagy ’székelyföldiek’
  20. Șolomonu (birtok, 1612: DTRM). Magyar névadással a Salamon szn.-ből.
  21. Tărtășești (falu, község): a névadás alapjául a m. Tardos szn. szolgál, vö. FNESz. Tardosbánya, Tardoskedd, Tiszatardos
  22. Toboș (forrás Priseaca falu és község területén): a DTRM szerint a Toboș szn.-ből. A románban e szn. a r. doboș, toboș-ból (< m. dobos) jön, nagyjából eldönthetetlen, e név viselői magyarok vagy románok voltak. Egy másik lehetőség, hogy a székely és réginyelvi száldob ’hársfa’ utótagjából jön.
  23. Ungureni (falvak Butimanu, Dragomirești, Cornești, Corbii Mari községekben): ’magyarok’ vagy ’magyariak, értsd erdélyiek’)
  24. Voia (falu és patak, Crângurile község): puszta személynévből (Vaja) keletkezett magyar névadással, vö. FNESz Vaja, Székelyvaja, Vajal
 


Giurgiu megye

  1. Arcud (volt falu, ma Bâcu falu része): puszta személynévből (Erked) keletkezett magyar névadással, vö. FNESz. Szászerked (r. Archita, Maros megye) 1238-ban Erkud néven említve, Mezőerked (r. Archiud, Beszterce-Naszód megye), Szilágyerked (r. Archid, Szilágy megye)
  2. Bâcu (falu): a m. bükk szóból, vö. Gyimesbükk (Bákó megye)
  3. Cămineasca (falu, Schitu község): feltehetően ugyanaz a település, melyet 1568-ban Cămineşti néven említenek. (Țânțăreanu 2010, 73). Az alapjául szolgáló Cămin szn. a m. Kemény szn.-ből, vö. Keménfa (< Keményfalva, Zala megye, Keménytelke ( ma r. Cipăieni, korábban Chimitelnic, Maros megye), Keményfalva (Ganócs falu korábbi neve, Gamischdorf, Burgenland), Küküllőkeményfalva (r. Târnovița, Hargita megye) stb. A Kemény szn.-hez a r. -escu szn.képző női formája járult.
  4. Câlceşti (ma Chirculeşti falurésze, Iepureşti község), említve 1618-ban (Țânțăreanu 2010, 73). Az alapjául szolgáló Câlce szn. a m. Kölcse szn.-ből, vö. Kölcse (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), Kölcsény (ukr. Kulcsino, Kárpátalja), Kővárkölcse (r. Culcea, Máramaros megye), Kelcse (szlovák Kelca, Kelet-Szlovákia)
  5. Făcău (falu, Bulbucata község). Vagy puszta személynévből (Fakó) keletkezett magyar névadással (vö. Fakóvezekény, szlovákul Plavé Vozokany, Szlovákia), vagy pedig a făcắu ’függőlegesen forgó malomkerék’ román szóból, amely a magyar fakó ’fából készült, pl. fakó kerék’, ’egyszerű, jellegtelen’ jelentésekkel bír (TESz.). Síkvidéki település lévén a ’függőlegesen forgó malom(kerék)’ eredeztetést elhagyhatjuk (ilyent csak hegyvidéki patakoknál használnak), marad a magyar személynévi eredet.
  6. Mârşa (falu és községközpont), említve 1473-ban (Țânțăreanu 2010, 77). Puszta személynévből (Merse) keletkezett magyar névadással, vö. Mersevát (Vas megye, Merse és Vát egyesülése),
  7. Mirău/Mirăul/Mierăul (falu, Stoieneşti község) 1560-ban említve (Țânțăreanu 2010, 77). Puszta személynévből (Nyíró, Nyírő) keletkezett magyar névadással, a ny > m változásra lásd m. Nyíres > r. Mireș, m. Nyárló > r. Mierlău. Vö. Nyíró (eltűnt település Tolna megyében, 1494-ben Nyro[9]). Az is elképzelhető, hogy egy juhnyíró helyről kapta a nevét. Másik, gyengébb lehetőség a m. Mérő személynévből, vö. Kaposmérő (Somogy megye). Ion Toma a „magyar nyirő ’nyíres’” (sic!) szóból hozza ki, nyilván hibásan. [10]
  8. Mogoşeşi (falu, Adunaţii Copăceni község), említve 1555-ben (Țânțăreanu 2010, 77). A névadás alapjául szolgáló Mogoș szn. a m. Magas, Magos szn.-ből.
  9. Oglan (mocsár, Hulubești falu, Călugăreni község). A DTRM szerint egy Oglan szn.-ből. E név törökségi lehet (török oglan, olan ’ifjú’[11]), ám ugyanígy a magyarok is használták, vö. Oklánd (Hargita megye), mely az Oklán szn. -d képzős formája. A név a hun korban is használatos volt, Attila főembere, Edika unokáját, Odoacer fiát Oklan Thelannak hívták. Szintén ide tartozhat (az olan formához) Olán (település Borsod vm.-ben, Edelény körül, KMHsz.)
  10. Pietrele/Pietri (falu, Băneasa község), említve 1505-ben Pietri néven (Țânțăreanu 2010, 78). Puszta személynévből (Petri) keletkezett magyar névadással, vö. Gálospetri, Hernádpetri, Lövőpetri, Mezőpetri, Nagypetri, Petrikeresztúr, Pócspetri, Sajópetri, Színpetri stb.
  11. Teiușu (falu, Isvoarele község): a m. tövis főnévből, vö. Tövis (r. Teiuș, Fehér megye) (Iordan: TopRom. 102)
  12. Tangâru (Stoienești falu és községközpont része). A DTRM egy Tangânu vagy Tangu szn.-ből magyarázza, viszont nem látom, az n-ből miként lesz r hang. A m. Tenger szn.-ből (1297, Haz. Okl. 157), vö. FNESz. Tengeri.
 


Teleorman megye

  1. Nădăjei (Zâmbreasca falurésze): a m. Nádas, Nádasi szn.-ből, a DTRM egy Nadaș szn.-ből veszi
  2. Tangâru (birtok Toporu falu és községközpont területén): a DTRM egy Tangânu vagy Tangu szn.-ből magyarázza, viszont nem látom, az n-ből miként lesz r hang. A m. Tenger szn.-ből (1297, Haz. Okl. 157), vö. FNESz. Tengeri.
 


Buzău megye
​
  1. Chilmiziului (fennsík, Gura Sărății dalu, Merei falu, 1892-1900: Plaiul Chilmiziului, DTRM). A DTRM szn.-ből származtatja. A m. kőmező ’köves mező’ fn.-ből, vö. Kőmező hn. (Homoródalmás, Hargita megye)
  2. Chilmiziului (hegy Lopătari falu és község felett, Vráncsa, Buzău és Kovászna megyék határán). Havasalföld második katonai felmérésén Kelmeziu néven, ilyen hegyek társaságában: Miclăușu (< m. Miklós szn.), Piatra Secuiului (Székelykő), Furu (< m. Furu, Furó szn.). Ua.
  3. Chiojdu (korábban Chiojdu Mic sau Chiojdu din Bâsca, falu és községközpont): A m. Kövesd hn-ből (TopRom 91).
  4. Menedicului (patak, Vintilă Vodă község, 1892-1900: Pârâul Menedicului, DTRM). A DTRM szerint szn.-i eredetű, ám a lehető legvilágosabb, hogy a m. menedék fn.-ből jön
  5. Nemertea (falu, Gura Teghii község):  DTRM szerint a Nemertea szn.-ből. A Nemérti m. szn.-ből, a névadó vagy nagyothalló, vagy más nemzetiségű volt, mint a környező falvak népe.
  6. Nerezu (hegy Mânzălești község mellett): a m. nyíres szóból (TTRM, TopRom 80)
  7. Oradia domb (Nistorești falu, Cozieni község): a magyar Váradja szóból (TopRom 109)
  8. Pănătău (falu és községközpont, valamint a Buzău/Bodza mellékpataka). Említve 1614 (DTRM). A Czuczor-Fogarasi szerint „fehér pemet, néhutt: fehér peszercze. (Marrubium peregrinum). Van köznyelven: fekete pemet is, máskép: fekete peszercze, növénytani néven fekete pesztercze (ballota nigra) … Székelyesen: peheteg, néhutt: pemeteg v. penető, v. pemete v. penete.” A szpenető hangalak a székelyben ma is él (Bühnagy székely szótár). A DTRM szn.-ből származtatja, hibásan. Székely penető ’pemet, pemetefű’ > r . Pănătău.
  9. Pănătău (hely, Târcov falu, Pârscov község). Ua.
  10. Pătârlagele, Pătârlagele de Sus, Pătârlagele de Jos (falvak és község): első említése 1523-28 között, formák: Pătrălagi, Pătârlace, Pătărlagi. A DTRM szerint vagy a német Peterlager-ből, vagy a m. Péterlav-ból (sic!, helyesen Péterlak). Két elemből tevődik össze: Pătră, Pătâr + lagi, laci. A második tag: m. lak 'szállás’ > r. *lac, ennek többesszáma *laci (a potoc ~ potoci példájára). Eszerint ugyanolyan jelzős összetétel, mint a Nagylak, nem pedig birtokos összetétel, mint a Péterlaka, melynek a szóvégi -a-ja nem tűnhet el román adaptáció esetén (vö. m. Paplaka > r. Poplaca, Szeben megye). Az előtag feltehetően egy szláv patruch, patruh 'őr', vö. Pátró (falu Zala megyében) és Pátroha (falu Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében) (FNESz.). Ez esetben Pătrălaci 'őrházak, őrlakok’, amit a település földrajzi helyzete is támogat: a magas, nehezen járható hegyekből itt tör ki a Bodza folyó, innen látható be a táj (személyes tapasztalat). A környéken még találunk szláv-magyar öszvérnevet, pl. Starchiojd (szláv star 'ó, régi’ + m. Kövesd).
  11. Pirușca (völgy Berca falu és község területén): említve 1898 (DTRM). A DTRM szerint a Piroșca szn.-ből. A m. piroska ’pirosas’ fn.-ből, vö. FNESz. Piroska-hegy (Komárom-Esztergom megyében), valamint Piroska-hegy, Borsod-Abaúj Zemplén
  12. Rușavăt (falu és patak, ez utóbbi Muscel és Rușavăt falvakon folyik át): 1655: Pârâul Rojii, 1892-1900: Pârâul Rușavățului, DTRM): A m. rózsa fn.-ből. A Rojii forma utolsó -i-je ’-é, -nak a’ akár azt is megengedi, hogy egy Rózsa szn.-ből  ered.
  13. Săcuiu (patak Chiojdu község területén). 1872: DTRM.  ’Székely’ patak
  14. Secuiu (patak Kovászna, Vráncsa és Buzău megyék határán, a Nehârna Mare hegyből ered a r. Giurgiu / m. Gyergyó patak mellől, a Secuiu hegy mellett folyik el, a r. Bâsca Mică / m. Kisbászka patakba ömlik,  (Harta topografică 1:25.000, 1853: DTRM): a DTRM külön pataknak veszi ennek egy másik, 1871-1913 közti említését, Lopătari faluhoz tartozóan, noha a kettő egy. A székely népnévből.
  15. Secuiu (havasi tanya, Gura Teghii község, a Secuiu patak mentén, Harta topografică 1:25.000, 2002-ben 17 lakosa volt): ua.
  16. Scăieni (falu, Bozioru község, 1652: Scăianii, DTRM): a székely népnévből, magyarázatát l. a Prahova megyei Scăieni-nél
  17. Sibiciu (falu és patak, Pănătău község): első írásos említése 1506. szeptember 16-áról való, ekkor Radu cel Mare vajda megerősíti Bratult és testvéreit „Sibiceu” bizonyos határrészeiben. 1515. április 13-án egy adománylevélben említik „Sibiceu” határát . 1534. december 11-én Sibiciu néven említik (a dokumentum egy 1740-es átírásból maradt meg). 1628-ban Săbiceu és Sibiceu néven szerepel. A m. szép + ügy ’patak’ összetétele. A korai Sibiceu hangalakra Kniezsánál találjuk meg a magyarázatot: a „szépüdzsi”-nek, „szípüdzsi”-nek hangzó korai magyar formában „az -i lekopása nyilván egy mormolt, tökéletlenül képzett e hangon keresztül történhetett. Úgy látszik, hogy egyes vidékeken a románok ezt a mormolt szóvégi -e-t még hallották és e-vel vették át”(Kniezsa 1943/2001, 45), hogy aztán belső román fejleményként a későbbiekben újra visszatérjenek a Sibiciu alakhoz.[12]  Vö. m. Széples > r. Ţibleş, m. Szépnyír > r. Sigmir, m. Berettyószéplak > r. Suplacu de Barcău, m. Széphely > r. Jebel.
  18. Sidiru (birtok, Cârligu Mare falu, Glodeanu Siliștea község, 1871: DTRM): a m. szeder növénynévből, vö. Szeder-patak (Gyergyócsomafalva, Hargita megye)
  19. Sila (korábbi falu, ma Gornet falurésze, Pătârlagele község, 1898: DTRM): a m. szil növénynévből, vö. FNESz. Szil, Felsőszil, Nyitraszil, Ruszt, Somogyszil, Szilbács.
 


Ilfov megye

  1. Orașu (ma Fetești város): 1608-ban Varoș néven említve. A magyar város szóból.
  2. Săcuienii de Jos, Săcuienii de Sus (birtokok 1700-ban a mai Cernica község területén, DTRM) : a székely népnévből
  3. Tamași, Tamașii de Jos, Tamașii de Sus, Tamașii-Orăsc, Tamașii-Zlătari, Tamașii Tămășanului (falvak, Corbeanca község): a m. Tamás szn.-ből (TopRom 175).
  4. Tămăduiești (eltűnt falu, Dragomirești-Vale község, 1628: DTRM): a DTRM szerint a tămăduiești csoportnévből ’a Tămădău családhoz tartozók’. A Tămădău szn. a DOR szerint a m. támadó fn.-ből jön. Támadó m. személynév viszont nincs, és nem is volt (Fehértói 2004). Vagy a Călărași megyei Tămădău-ból költöztek át a névadók, vagy maguk is Bulgária támadásával foglalkoztak, mint a Tămădău-beliek, lásd ott.
 


Prahova megye
​
  1. Azuga (város): magyarázatát lásd az Azuga, Azugului pataknál
  2. Azuga, Azugului (patak, 1900: Pârâu Azugului, DTRM). A közhiedelem Azuga nevét a m. zúgó fn-vel hozza kapcsolatba, ám a várható román alak Zugău, Azugău lenne. Az Azugului pataknév (’Azug-nak a pataka’) viszont mutatja, hogy a m zug ’sarok, szöglet’ szóval állunk szemben, amely elé m. határozott névelő került. M. A zug > r. Azug(a). Vö. Tiszazug, Dunazughegység, Zugliget (FNESz.). E magyarázat helyességét erősíti, hogy a patakba folyik a Valea Unghia Mică (’Kis Sarok pataka) és Valea Unghia Mare (’Nagy Sarok patak’), valamint ott találhatók az Unghia Mică és Unghia Mare hegyek, melyek neve a m. zug szó szinonimájából, a r. unghi-ból jön.
  3. Baraț (patak, Mâneciu község, 1896: Pârâul Baraț, DTRM). A Harta topografică 1:25.000 lapjain nem találtam, vagy a Secuianca patakot jelöli, vagy annak egy mellékpatakát. A m. barát ’szerzetes’ > r. barat > r. Barați (többesszám)
  4. Cerașu (falu és patak, Cerașu község): magyar névadással a cseres ’sötét színű, mint a cserlé’ szóból. A patak a háromszéki Kommandó felül ered, ott a neve Cseres.[13]
  5. Cocorăștii Mislii (falu és község): a Mislii utótag (Miszláé, Miszlának a) a m. Miszla szn.-ből jön, l. Mislea
  6. Curmeniș (völgy és domb: Valea Curmeniș, Dealul Curmeniș, Podurile és Mâneciu Pământeni falvak között, Drajna község területén): puszta személynévből (Ködmönös) keletkezett magyar névadással, vö. r. Cormeniș < m. Ködmönös Szilágy megyei falunevet (Szabó M.), a dm > rm változás (Cudmeniş > Cormeniş) a román nyelvben ment végbe. A Ködmönös szn. foglakozásnévből alakult, a 14. században tűnik fel először.[14]
  7. Făcăieni (falu, Mâneciu község): a névadás alapjául a m Fakó szn. szolgál (vö. Fakóvezekény, szlovákul Plavé Vozokany, Szlovákia). m. Fakó + r. -eni képző : ’a Fakók’
  8. Fier (völgy, Valea lui Fier, Bătrâni község, Starchiojd mellett HartTop): Fier r. szn. nincsen, a magyar Fehér, Fejér szn.-ből. Vö. Fereștii (Vaslui megye, Ferești község), Fereștii (Vaslui, Laza község), mindkettő Feér (Fehér) bojár nevéből, TTRM. Valea lui Fier esetében népi etimologizálással változott a Feer a Fier ’Vas’ formába.
  9. Ghighiu patak (Bărcănești község, Ploiești mellett): a m. gég ’gége formájú’ + m. jó ’patak’ összetétele
  10. Gheaba (falu, Mâneciu község): puszta szn.-ből (Gebe) keletkezett magyar névadással, vö. FNESz. Nyírkáta (1955-ig Gebe)
  11. Gherghel (patak, Mâneciu Pământeni falu, Mâneciu község, 1933: Pârâul lui Gherghel, DTRM): a m. Gergely szn.-ből
  12. Homorâciu (falu, Izvoarele község): Dragoş Moldovanu hívja fel a figyelmet arra, hogy a román nyelvben található, homor, humor, amar tövű toponímák (pl. Amaradia, Humor, Homorod, Homorog, Harmadia) mind víznevek, és minden esetben a magyar hamar 'sebes’ szóra mennek vissza. Sem a román személynévből való, sem bármilyen szláv etimológia nem lehetséges, állapítja meg. Ugyanakkor alaptalannak tartja akár a Homoród folyónév esetében is a magyar homorú melléknévből való származtatást.[15] A m. hamar 'sebes’ + m. ügy ’patak, folyóvíz’ összetételből: m. *Homorügy > *Homorâgiu > Homorâciu, a magyar ü hangot legtermészetesebben a román î, â (torokban képzett ü) adja vissza. A falu északi határában folyik a Crasna (Szép) patak, ennek a régi neve lehetett. [16]
  13. Jilip, Valea Jilip (patak, az Azuga patakba ömlik): a m. zsilip 'a malom csatonája, csatorna’ vagy a magyarból jövő r. jilip 'ua’ szóból
  14. Mislea (falu és patak): puszta személynévből (Miszla) keletkezett magyar névadással, vö. Miszla falu (Tolna megye, Nagyszékely közvetlen közelében/FNESz Miszla1).
  15. Mislei (patak, Cocorăștii Mislii község, 1675: Pârâul Mislei, DTRM): a m. Miszla szn.-ből, l. Mislea
  16. Mogoș (patak, Mâneciu Pământeni falu, Mâneciu község, 1933: Pârâul Mogoșului, DTRM): a m. Magos, Magas szn.-ből
  17. Oghiza patak (Bălțești és Podenii Noi községek, a DTRM egy hibás, soha nem létezett Oghizda formát ad meg 1919-1945-ből): a DTRM egy Oghizda szn.-ből eredezteti (melyet szintén nem találtam), ezzel szemben Olthévíz falu és az azt átszelő Hévíz patak (m. Hévíz > r. Hoghiz, FNESz. Olthévíz) példájára a Hévízből ’meleg víz’ jöhet. A faluban ugyan nincs forró termálvíz, viszont Olthévízen sincs, ahol a télen-nyáron 12 fokos forrás vizéről kapta nevét a patak. A szókezdő h hang idővel eltűnt.
  18. Oradia (domb, Breaza város): a magyar Váradja szóból (TopRom 109)
  19. Peleș (patak és kastély, Sinaia város, 1884: Pârâul Peleș, DTRM): a szláv plĕš ’tar’ szóból, magyar közvetítéssel, amely nyelvre jellemző a mássalhangzótolódások feloldása, vö. a számtalan Peles, Pölös, Peleske, Pölöske m. helynevekkel
  20. Peleș (völgy, Mâneciu Ungureni falu, Mâneciu község, 1898: DTRM).): ua.
  21. Pirușca hegy (Cheia falu, Mâneciu község, 1898: DTRM). A DTRM szerint a Piroșca szn.-ből. A m. piroska ’pirosas’ fn.-ből, vö. FNESz. Piroska-hegy (Komárom-Esztergom megyében), valamint Piroska-hegy (Borsod-Abaúj Zemplén)
  22. Săcuiu (erdő Chiojdeanca község területén, 1872: DTRM): a székely népnévből
  23. Scăieni, Scăeni (1968-ig külön falu, ma Boldești-Scăieni város része). 1431: Săcuiani[17], 1586-1591: Scăuianii Calivitului[18]  1610: Scăieni (DTRM Scăieni3): Hogy Scăeni pontosan az a vásáros hely, amelyről 1431-ben Săcuiani néven írtak. egy 1778-as francia Valachia-leírás igazolja, amit alighanem egy kém állított össze, aki sok esetben megadja a települések hivatalos és népi nevét.[19] A hangfejlődés így nézett ki: Săcuiani > Scăuiani > Scăiani.[20]  Ugyan próbálták az 1431-es vásáros helyet Vălenii de Munte-ra vagy a Scăeni-től 8 km-re levő Bucov-ra érteni, de semmi érv nélkül. Bucov településen jegyez fel a DTRM egy Secuieni utat (Secuieni1), kár, hogy nem ad további azonosítási pontot, ám feltehetően a Scăeni felé vezető, ma 250-es számú útról van szó (azaz a szomszédos Bucov településen megőrizték Scăeni régi nevét). Ezen azonosítást tovább erősíti az, hogy Scăeni egyik negyedének, Balacának (korábban önálló falu) régi neve Valea Căpușeștilor 'a Kapus nevű személyek völgye'. Căpuș román szó nincs, a helynév eredetét a magyar kapu 'gyepűkapu' szóval hozzák kapcsolatba ((Mikecs 1941, 456, FNESz. Magyarkapus)
  • Scăieni, Scăeni (domb, dealul Scăieni, Scăeni, Boldești-Scăeni várostól keletre, a Seciu domb déli meghosszabbítása 1671: DTRM Scăieni3)
  • Scăienilor patak (Boldești-Scăieni város, 1653: DTRM Pârâu Scăienilor, 1671: DTRM Scăieni3)
  • Scăienii de Jos (tanya, domb 1671: DTRM Scăienii de Jos)
  1. Secuianca, Săcuianca (patak, Mâneciu község, Mâneciu Ungureni és Gheaba falvakon folyik át, a Teleajenbe ömlik. 1898: Săcuianca, DTRM)): a székely népnévből.
  2. Secuianca (patak az Azuga fölötti hegyekben, a Valea Neagră ®Doftana ® Prahova vizekbe ömlik, Harta topografică 1:25.000): ua.
  3. Semeșeasca (birtok, Boldești-Grădiștea község, 1898: DTRM): „a Les, Kapus, Szemes, Vámos, melyek a névsorban előfordulnak, a magyar gyepüövezeteknek legkarakterisztikusabb nevei” (Mikecs 1941, 66.)
  4. Sila (domb Drajna de Sus  falu- és községközpontban.1898: DTRM): a m. szil növénynévből, vö. FNESz. Szil, Felsőszil, Nyitraszil, Ruszt, Somogyszil, Szilbács.
  5. Starchiojd (falu, községközpont, 1640: DTRM): a szláv star ’ó, régi’ (TopRom 195) + r. Chiojd (< m. Kövesd, TopRom 91). A hn. érdekessége, hogy egy m. hn-hez járul egy szláv jelző, ami szerint a magyar névadás megelőzi a szlávot.
  6. Șaru (domb, Nucet falu, Chiojdeanca község, 1625: DTRM): a m. R. sár ’sárgás’ mn.-ből, vö. FNESz. Abasár, ahol a település mellett van egy Sár nevű hegy. Iordan szintén felveti ezt a lehetőséget (TopRom 131).



Vâlcea megye
​
  1. Arniș (patak, Berislăvești község): 1900: Pârâu Arniș (DTRM). A m. árnyas szóból.
  2. Băiașu (falu, Perișani község, és 17 km hosszú patak, az Oltba ömlik, a DTRM-ben nem szerepel). R. baie (< m. bánya) + r -aș képző : băieș, băiaș ’bányászember’
  3. Căciulata (falu és patak, Călimănești város): a mind a magyar, mind a román toponímiában jártas Nicolae Drăganu a Căciulata nevet a Brassó megyei Kucsulát(a), Cuciulați nevével együtt tárgyalja, és tisztázatlannak tartja ezek eredetét (Drăganu 0933, 480. Iorgu Iordan a névcsaládot (melybe beveszi a Szilágy megyei Kocsoládfalva, Kucsulát, r. Cuciulat-o-t is) a román căciulat ('süveges', pontosabban 'bundasapkás') szóból származtatja. Kiss Lajos – Iordan nyomán – a Brassó megyei Kucsulátát (első említése 1372-ből: Koczolad vagy Kotzalad) a román căciulat ('bundasapkás') szóból származtatja, magyar névadással (FNESz. Kucsuláta). Ugyanakkor Kiss nem veszi észre, hogy az eredeti Kocsolád -d képző nélküli változata él a Tolna megyei Kocsola nevében, mely „török eredetű szn-ből keletkezhetett magyar névadással, vö. 1340: »Petrus filius Kochola Cumanus« szn. Az alapjául szolgáló szn. talán a kun qoza ’úr, előkelő ember’ származéka.” (FNESz. Kocsola). Kiss nem tárgyalja a Szilágy megyei Kocsoládfalva, Kucsulát, r. Cuciulat (1405: villa Kocholachfalu) nevét. Căciulata eredete tehát: kun, török eredetű Kocsola szn. + magyar -d képző: m. Kocsolád > r. Cociolad > r. Cociolat(a) > r. Căciulata (egy kis népi etimologizálással, hogy közelebb kerüljön az értelmes căciulă ’bundasapka’ szóhoz).
  4. Herețu (patak, Berislăvești község, 1900: Pârâu Herețu, DTRM). Ismeretlen eredetű, viszont Háromszéken hasonnevű hely a Málnás felett található a Herec patak, erdő és vár (ez utóbbi az 1270 – 1272 között uralkodott V. István érméjével datálva[21]).
  5. Mirii (patak, Piscu Pietrei falu, Budești község, 1765: Pârâu Mirii, DTRM). A DTRM szerint szn.-i eredetű, ám a m. nyír fn.-ből jön, l. az Argeș megyei Miroși.
  6. Pătești (falu, Sălătrucel község, 1501: Pătești) A román névadás alapjául szolgáló szn. a magyar Pata, vö. Gyöngyöspata, Kolozspata, Patapoklosi, Vágpatta (FNESz.).
  7. Scăueni (falu, Berislăvești község, 1542: Scăueni DTRM, viszont a DRH szerint  Scăuiani néven említve.[22]): a székely népnévből
  8. Secuianca (patak, Scăueni falu, Berislăvești község, 1900: DTRM). Az, hogy Scăueni falun át folyik a Secuianca patak, újabb érv amellett, hogy a Scăueni, Scăuieni formák a Săcuieni ’székelyek’ formából erednek, l. Scăuieni (Prahova)
  9. Vețelu (falu, Copăceni község): a német Wezel szn.-ből, amely a Hunyad megyei Vecel nevének is alapja (vö. FNESZ Vecel), magyar névadással.
 


Vrancea megye[23]
​
  1. Adjud, m. Egyedhalma
  2. Andreiaşu de Jos és Andreiaşu de Sus (lefordítva: Alsó- és Felső- Andreiaş). 1445. augusztus 8-án Ştefan vajda egy Oană Uriacli nevű hívének négy falut adományoz a Putna patak mentén, „ahol volt Sztán Herceg, ahol volt Radul háza, és Andriás (falut), fennebb, és Andriás Kálimán erdejénél (…) És ezeknek a falvaknak a régi határ szerint legyen a határuk, ahogy régóta használták”[24]. Căliman falu magyar névadójának (l. ott) a keresztneve Andriás, így nem tévedünk, ha a magyar András keresztnevet fejtjük meg a település nevében. Puszta szn.-ből (Andriás, András) m. névadással.
  3. Arva falu, Broșteni község, Mera falutól alig 2 km-re. Puszta szn.-ből  (Árva) alakult magyar névadással. Dragoş Moldovanu kimerítően ismerteti az eddigi „fantáziadús” elméleteket, amelyek a latin arvum-hoz 'szántóföld' próbálták kötni, és azt is megállapítja, nincs köze a történeti magyar Árva vármegyéhez sem, amely a szlovák Orava-ból jön, ehelyett megállapítja, hogy a helyi népetimológiának, mely a magyar Horvát személynévből eredezteti, annyiban lehet alapja, hogy magyar ugyan, de az 1152-ben dokumentált Árva 'akinek nincsenek szülei' személynévhez köthető. A helynév első említése 1688-ból való, Poiana Arva és Gura Arvei néven.[25]
  4. Chiu: Chiu Tisarului, Chiu Gurguieţi (Tulnici község) továbbá Chiu Zuriului, Chiu Zboinii, Chiu Cuzului, Chiu Betegosului, Chiu Arişăuţi, Chiu Zburători, Chiu Lăcăuţului. Gabriela Macovei úgy találja, a 'szikla', 'hegyes végű kőkiemelkedés', 'kő' jelentéskörbe tartozó terminológia jó része a  magyar kő szó átvételére épül, 'a többinél magasabb kiemelkedés', 'csak kőből álló kiemelkedés, szikla' értelemben, vagy ahogy az ottaniak redundáns módon mondták, Chîu, ţîu de piatră (piatră = kő (Macovei 1983, 475). A helynevekből kiindulva Macoveinek sikerül a tulnici-i öregekből kibányásznia szó köznévi használatát is, és nagyon helyesen állapítja meg, hogy a románok a magyarból egy kű, kűj hangalakot vettek át (Macovei 1983, 476).
  5. Cireșu (patak, a Putna jobb oldali mellékfolyója). Magashegyi patak, ahol a cseresznye nem él meg (r. cireșu ’a cseresznye’), ezért magyar névadással a cseres ’sötét színű, mint a cserlé’ mn.-ből („Megőrlött s beáztatott cserhéjnak és gubacsnak leve, mellyel a timárok a bőröket puhítani szokták” – Czuczor -Fogarasi), l. a Prahova megyei Cerașu falu és patak.
  6. Căliman (1968-ig önálló falu, ma Vidra falu része[26]). 1445. augusztus 8-án Ştefan vajda egy Oană Uriacli nevű hívének négy falut adományoz a Putna patak mentén, „ahol volt Sztán Herceg, ahol volt Radul háza, és Andriás (falut), fennebb, és Andriás Kálimán erdejénél (…) És ezeknek a falvaknak a régi határ szerint legyen a határuk, ahogy régóta használták”[27]. (A szövegből nem tiszta, hogy egy 1445-ben élő Andriás Kálimánról vagy egy régebbiről van szó, aki a falut alapította. Puszta szn.-ből (Kalimán) keletkezett magyar névadással.
  7. Carhagău (patak, a Putna jobb oldali mellékfolyója). A m. Kárhágó helynévből, mely sok helyen előfordul, pl. Szacsva (Kovászna megye), patak és hegy, Gyergyószentmiklós, dűlőnév, Ürmös (Brassó megye), patak stb. Eredeti értelme ’meredek hágó’ lehet, amelyen a szekérrel felfelé (vagy lefelé) menők kárt szenvedtek.
  8. Cârcei (patak, Urechești község, 1898: Pârâul Cârcei, DTRM). A m.-ban is használatos Karcsa, Kercse szn.-ből vagy annak törökségi karaca ’feketés, sötét’ előzményéből, vö. FNESz. Karcsa, Kercsed (> r. Cârcedea, Kolozs megye). Ugyanakkor vö. Cârcea falu és községközpont az olténia Dolj megyében, mely ugyanerre az eredetre megy vissza, és amely név puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. A románban is használatos Carcea, Garcea szn. (DOR Carca, Garcea) minden bizonnyal szintén erre megy vissza.
  9. Deju (patak, a Putnába ömlik Negrileşti falunál). Nicolae Drăganu szerint a Des személynévből jön, ugyanúgy, mint Dés, románul Dej (Kolozs megye), Désháza, románul Deja (Szilágy megye) stb. Szerinte a személynév a Desimir, Desislav, Desirad, Desivoj szláv név rövidülése (Drăganu 1933, 442). Ugyanakkor N.A. Constantinescu, Drăganu-val vitatkozva kijelenti, a Dej, Deja, Deju, Dejeu, Dejica nevek mind a latin Desideriusból eredő magyar Dezsőre mennek vissza (DOR, Disiderie címszó ). A Dés alapú helynevek Kiss Lajos szerint a latin Desiderius (Dezső) rövidüléséből alakult Dés személynévre mennek vissza, és minden esetben magyar névadásra mutatnak (FNESZ Dés, Désakna, Désfalva).
  10. Faraoanele (falu): a m. Forró szn.-ből (TopRom 167).
  11. Farcaş (falu, Reghiu község): puszta szn.-ből (Farkas) magyar névadással. (TpoRom 391).
  12. Hâga Porcului (hágó Reghiu falu határában). 1777-nen kijelölik, melyik területek tartoznak Mera kolostorhoz, és melyek Boroşeşti-hez (Sava 1929, 106-107). A határleírásban szerepel a már említett Hâga (Porcului) helynév, azaz a Disznó hágója. A Hâga előtag a r. hâgă (< m. hágó) fn.-ből. Ám nem ez az említett dokumentum legérdekesebb része: Boroşeşti-ről hamar kiderül, hogy nem falut takar, hanem a Boros család, a Borosok birtokait. Íme, kik tartoznak a Boros családhoz: Roman, Avraam, Tănase és Lupul Boroş – azaz a magyar Boros családnévhez már román keresztnevek kapcsolódnak. Az egyik tanút Toma Corui-nak hívják, családneve a magyar Karvalyból jön.
  13. Mera (falu, kolostor, község). Mera kolostor építésére 1683-84-ben került sor, egy helyi bojár huzat fel egy kis fatemplomot, 1685-ben eladja Constantin Cantemirnek, aki később Moldva vajdája lesz, és impozáns kolostort építtet. Nevének eredetével kapcsolatban számos elmélet fogalmazódott meg, pl. egy szláv mera 'legelőből' vagy egy Mereuţã, Mieriţi, Mireuţ személynévből.[28] Puszta szn.ből keletkezett magyar névadással, az alapul szolgáló személynév vagy német (Miro, Mero), vagy szláv (Mira), vö, FNESz. Méra (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Tarnaméra (Heves megye), Méra (Kolozs megye) (FNESZ Méra, Tarnaméra).
  14. Muşchiu, Dealu Muşchiul (domb Coza falu mellett). Gabriela Macovei fejti meg a nevét: m. mészkő > r. Muschiu > r. Muşchiu, és tényleg, a helyiek onnan termelik ki a meszet. (Vö. a Torda melletti m. Mészkő, r. Mischiu). Az ş > s hangváltozást is sikerül kielégítően megmagyaráznia, az újgörög mischiu 'acél' > r. muşchiu 'izom' példájával (Macovei 1983, 476).
  15. Năruja (patak, falu és községközpont). Iorgu Iordan állapítja meg, hogy a Nereju és Năruja falunevek, illetve a Năruja pataknév is a magyar nyíresből, nyirágyból jön, ugyanúgy, mint a Mireş, Miragiul, Mireasa stb., és elmondja, a két név hangalakja csupán azért különbözik, hogy a két, egymáshoz közel eső települést meg lehessen különböztetni (TopRom 80). Ezzel szemben a m. *Nyáras ’nyárfás’ > r. Năruj(a) sokkal egyszerűbb megoldás.
  16. Nereju (patak, falu és községközpont). M. *Nyíres ’nyírfás’ > r. Nerej(u) (TopRom 80).
  17. Reghiu (falu, községközpont). Nevét Iorgu Iordan a rediu-ból magyarázza ('fiatal erdő'), elmondván, hogy a hangtani változáshoz olyan erdélyi beszélők kellettek, akiknél a d > gh (ugyanúgy, mint a t' > k' változás) mindennapos (TopRom 352). Puszta szn.-ből  (a német Regun, Régen) alakult magyar névadással, vö. FNESz. Szászrégen, Regöly, Regenye, Régenypuszta. A szóvégi m. -en (-un) > r. iu változásra lásd m. Igen (Magyarigen, Fehér megye) > r. Ighiu, mely a FNESZ szerint puszta személynévből (Egen, Hegun) keletkezett magyar névadással, a román Ighiu a magyarból való (FNESz. Magyarigen).
  18. Sascut (m. Szászkút, város). A közvélekedéssel ellentétben nem a m. ’szász (ember) kútjá’-ból ered, ugyanis ez a románban Sascuta-t adna. A m. ’száz kút’-ból, (vö. m. Nagysomkút, Somkút > r. Șomcuta Mare, m. Kissomkút > r. Șomcutul Mic).
  19. Sogașul (patak, Vidra község: Lahovari 5, 742). M. zúgás > r. Sugaș(ul) > r. Sogaș(ul)
  20. Teiuș (domb Vârteșcoiu falutól nyugatra: Havasalföld - Második katonai felmérés). Az I. világháborúban csata helyszíne.[29] A m. tövis főnévből, vö. Tövis (r. Teiuș, Fehér megye) (TopRom. 102)
  21. Tichiriş (patak, falu, Vidra község). A falu a Tichiriş-patakról kapta a nevét. A m. tekeres ’tekergő’ fn.-ből, vö. a Kovászna megyei Ozsdolán a Kopolnó-patak egyik ága a Tekeres. Tekeres patak- és falunévvel találkozunk a magyarországi Baranya megyében, Pécs mellett, Ortfű községben, Tekeres-patakkal Heves megyében, Gyöngyös mellett, Tekerespusztával és Tekeres-berki-patakkal Somogy megyében is.
  22. Vârteșcoiu (domb, falu és községközpont). A m. vértes ’pajzs-formájú, lassan emelkedő szélű földkiemelkedés’ + m. kő összetételből. Vö. Vértes hegység a Dunántúlon, és a hegységhez nem kapcsolódóan Létavértes (Hajdú-Bihar megye, Nagylétával való egyesítése előtt Vértes). A FNESz. szerint ezek a m. vértes fn.-ből keletkeztek, amely ’vértműves’-nek vagy ’pajzshordó’-nak felel meg. Ám a m. vért fn. időben elsődleges jelentése ’pajzs’ (TESz.), és Vârteșcoiu falu mellett található egy lassan emelkedő, lapos tetejű domb, amely teljesen pajzs formájú (a falutól északkeletre, Beciu falu és a Milcov folyó irányába, Harta topografică 1:25.000). Havasalföld Második katonai felmérésének térképén e domb Virteskoiu din Dealu (Beciu) néven szerepel ’a dombon levő Virteskoiu’, ami azt mutatja, a dombról kapta a falu a nevét. A Hajdú-Bihar megyei Létavértes mellett található a Kis erdő Hegy (3. katonai felmérés), egy lassan emelkedő, lapos tetejű domb, amely szintén pajzshoz hasonlítható. A dunántúli Vértes hegység (hosszúsága 30 km, szélessége 10-15 km) is lassan emelkedik ki a tájból, és laposnak mondható, mintegy pajzs-formája van.
  23. Vizăuţ, Vizăuţul Mare, Vizăuţul Mic (patakok, a Putna bal oldali mellékfolyói). Első említése 1584. április 18-áról való (Sava 1929, 7. dok.). Szintén már közhelyszerű megállapítás a román nyelvészetben, hogy a Vizăuţ víznév is magyar eredetű, itt egy olyan vélekedést idézek, amely átvezet a következő magyar eredetű helynévhez, a Vizanteához: „a Vrancea megyei Vizantea falu neve nem magyarázható a görög 'bizánci származásúból (Bizantea)', ha nem jelenik meg a névadás motivációja is; igazából az oiconíma a magyar eredetű Vizăuţ víznévvel áll kapcsolatban.”[30] A magyar víz szó formája az ősmagyar korban, az ómagyar kor elejéig (azaz a XII. század végéig, a XIII. század elejéig) *vizü volt, ekkor lekopnak az úgynevezett tővéghangzók[31]. Ősmagyar, ómagyar *Vizü > román *Viziu(?), *Vizău(?) + -ţ szláv kicsinyítőképző > r. Vizăuţ. Azaz a románok még a magyar tővéghangzó lekopása előtt kellett átvegyék a helynevet, a XIII: század eleje előtt.
  24. Vizantea (község, azon belül több falu). A Vizăuţ-patak(ok) mentén fennebb található Vizantea községen belül Vizantea Mănăstirească falu az egyetlen a környéken, amelynek magyar kapcsolatai vannak még ma is. Itt egy magyar eredetű, magyarul még beszélő katolikus lakosság él, amely állítólag 1814-ben Erdélyből költözött át, és voltak köztük reformátusok is.[32] A Vizantea helynevet először 1612. március 9-én említik, a kolostorra értve (Sava 1929, 8. dok.). Mircea Ciubotaru szerint a Vizantea név a Vizăuţ hidronímával van kapcsolatban. [33] Ma a beszédükben az archaikus magyar jegyeket őrző csángókra jellemző az úgynevezett „dendelés” (ahogy a székelyek nevezik ezt a jelenséget), azaz az -n határozóragos szavakhoz d-t tesznek, mint pl. hegyend, házond[34], amit úgy lehet magyarázni, hogy a -d egyfajta (helynév)képző szerepet tölt be. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a korai ómagyar korban (pl. a Tihanyi apátság alapítólevelében) még ehhez szóvégi magánhangzó is járult, azaz esetünkben -di formája volt a  képzőnek, akkor máris közelebb vagyunk a megoldáshoz. Kniezsa István erről így ír: „ismeretes, hogy a -d- képző alakja körülbelül a XII. század végéig -di (illetőleg nyelvjárásokban -du ~ -dü) volt. (…) a tővégi magánhangzók a XII. század végén, a keleti széleken esetleg valamivel később, a XIII. század első felében kophattak le” (Kniezsa 1943/2001, 45). Azaz a Víz nevű patak partján levő települést ma a dendelő csángók Vizendnek neveznék, a XIII. század közepéig Vizendinek nevezték volna. M. *Vizendi > r. *Vizendia > r. Vizantea. Kniezsa hasonló fejlődésekre többek közt a következő példákat hozza: Lapád ~ Lopadea, Bernád ~ Bernadea, Kercsed ~ Cârcedea, Kocsárd ~ Cucerdea, Bocsárd ~ Bucerdea, Várad ~ Oradea (Kniezsa 1943/2001, 150).
 


Călărași megye

  1. Tămădăi, Tămădăii de Sus, Tămădău, Tămădău de Jos, Tămădău de Sus, Tămădău Mare (falvak Tămădău Mare községben, a Dunától 50-60 km-re). A DTRM szerint a Tămădău szn.-ből, amely a DOR szerint a m. támadó fn.-ből jön. Támadó m. személynév viszont nincs, és nem is volt. (Fehértói 2004). Így marad a m. főnévből való származtatás lehetősége, amiből idővel szn. is kialakult. A települések földrajzi elhelyezkedéséből arra lehet ítélni, hogy egyfajta előretolt helyőrségek lehettek, melyek feladata Bulgária támadása lehetett a havasalföldi román fejedelemség (1330) megalakulása előtt.









​
Rövidítések

l. = lásd
fn. = főnév
mn. = melléknév
szn. = személynév
ua. = ugyanaz
uo. = ugyanott
vö. = vesd össze
 



​
Gyakrabban hivatkozott művek jegyzéke

​DER Dicționarul etimologic român, Alexandru Ciorănescu, Universidad de la Laguna, Tenerife, 1958-1966.
DOR Constantinescu, Nicolae A.: Dicţionar onomastic românesc. Editura Academiei Republicii Populare Române, Bucureşti, 1963.
Drăganu 1933 Drăganu, Nicolae: Românii in veacurile IX-XIV pe baza toponimiei si a onomasticei, 1933
DTRM Dicționarul toponimic al României. Muntenia (DTRM). Institutul de Lingvistică "Iorgu Iordan-Al. Rosetti.". București, Editura Academiei Române, 2005-<2015>
Fehértői 2004  Fehértói Katalin: Árpád-kori személynévtár (1000–1301), Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004
FNESz. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I-II. Budapest, 1997
Kniezsa 1943/2001 Kniezsa István: Keletmagyarország helynevei, Budapest, 2001
Macovei 1983 Gabriela Macovei: Termeni geografici populari din Vrancea pentru notiunea de "vîrf ascuţit" şi reflexele lor toponimice(I), in: Anuar de lingvistică şi istorie literată (ALIL), Tom XXIX · 1983-1984 A · Lingvistică  (Publicaţie a Institutului de Filologie Română „A. Philippide” al Filialei Iaşi a Academiei Române)
MDH   Magyar Digitális Helynévtár, http://mdh.unideb.hu/
Mikecs 1941 Mikecs László: Csángók. Budapest, 1941
Mikecs 1943  Mikecs László: A Kárpátokon túli magyarság. In: Deér József – Gáldi László szerk.: Magyarok és románok. I. Budapest, 441–507.
Rosetti 1905/2004  Radu Rosetti: A moldvai magyarokról és katolikus püspökségekről. In: Radu Rosetti, Meinolf Arens, Daniel Bein, Demény Lajos: Rendhagyó nézetek a csángókról. ELTE Román Filológiai Tanszék, A Központi Statisztika Hivatal Levéltára, Budapest, 2004
Sava 1929       Aurel V. Sava: Documente putnene. Vol. I, Vrancea, Odobeşti – Câmpuri, cu o prefaţă de Nicolae Iorga, Focşani, 1929
Țânțăreanu 2010  Ecaterina Țânțăreanu, Habitat medieval în sud-vestul Munteniei în sec. XIV-XVII. Temeiuri istorice și arheologice, Editura Renaissance, București, 2010
TopRom  Iordan, Iorgu: Toponimia românească. Bucureşti, 1963
TTRM Tezaurul toponimic al României. Moldova, Volumul II: Mic dicţionar toponimic al Moldovei /structural şi etimologic/ Partea 1: Toponime personale, Iaşi, Editura Universităţii „Al.I.Cuza”, 2014





Jegyzetek

[1] Sántha Attila: Személynévi eredetű moldvai helynevek (A-F), magyar szemszögből. Moldvai Magyarság XXV. 2015. 12, Személynévi eredetű moldvai helynevek (G-N), magyar szemszögből. Moldvai Magyarság XXVI. 2016. 1, Személynévi eredetű moldvai helynevek (O-Z), magyar szemszögből. Moldvai Magyarság XXVI. 2016. 2.

[2] vö. Sántha Attila: A moldvai Barlád helynévről. Despre etimologia toponimului Barlad din Moldova.Moldvai Magyarság XXVI. 2016. 9.

[3] Grigore Constantinescu: Comuna Hârtieşti. Piteşti, 2015, 1.

[4] Emil Petrovici: Rom. Oriș, Orîș, Orîșa, Orășa, Orășani, Orășeni < magh. Varjas. ,Buletinul Universităților V. Babeș și Bolyai Cluj, Seria $tiințe Sociale, vol. I, nr. 1-2, 1956, 259-263.

[5] Sántha Attila: Egy gyimesi pálos apátság helynévi nyomai – Két tanulmány a 14. századi, Kárpátokon kívüli magyar területekről. Kelet Kapuja, 2018/1, 72-95.

[6] Bátori István: Az Árpád-kori Kolozs és Doboka vármegyék településneveinek névrendszertani vizsgálata (szakdolgozat). Témavezető: Dr. Tóth Valéria. Debrecen, 2011. http://mnytud.arts.unideb.hu/szakdolgozat/1685/batori_i_1685.pdf

[7] Szabó M. Attila: ERDÉLY, BÁNSÁG ÉS PARTIUM TÖRTÉNETI ÉS KÖZIGAZGATÁSI HELYSÉGNÉVTÁRA. Pro-Print Könyvkiadó Csíkszereda, 2003, https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/ErdelyHelysegnevTar-erdely-bansag-es-partium-torteneti-es-kozigazgatasi-helysegnevtara-1/, Copru címszó

[8] Kovács Éva: A Tihanyi összeírás mint helynévtörténeti forrás. (A Magyar Névarchívum kiadványai ; 34.). Debreceni Egy. K., Debrecen, 2015.

[9] Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. KÖTET.TOLNAVÁRMEGYE

[10] Ion Toma: 101 nume de locuri. Humanitas, București, 2015. márc. 23. - 292 oldal

[11] Vámbéry Ármin: A magyarság bölcsőjénél. A magyar-török rokonság kezdete és fejlődése. Athenaeum, Budapest, 1914, 193, olló2 címszó

[12] Sántha Attila: A hajdani Săcuieni megye helynévanyagából (Homorâciu 'hamarügy', Sibiciu 'szépügy'. Moldvai Magyarság XXIII. 2013. 8. (8–10.)

[13] A környék nagy ismerője, Sylvester Lajos írja: „Komandó alatt víztározó épül, neve „Cireşul“; tehát a cseresznye szócsaládjához tartozó név. A „Cireşul“, minden bizonnyal, a Bászka egyik oldalági patakának a nevére, a Cseresére vezethető vissza. Igen ám, de a cseres szó, a legtöbb esetben, cserest, csereerdőt jelent. A Cserespataka övezetében viszont nem honos a cser vagy a csere. Honnan akkor a név ?
A Cseres forrásvidékén tőzeges fellép található. Az ebből előbb csermelyekké, majd patakká összefolyó víz színe rozsdabarna, mint a cserfakéregből készített cserié, amelyet állati bőrcserzésre használnak. A régi háztartásban a cserlékészítés, bőrcserzés közismert volt — a háború utáni nyomor idején apám gépészember létére is készített cserefakéregből cserlevet marhabőrcserzésre, amelyből gépszíjat hasogatott és varrt a cséplőgéphez —, szóval, a Cserespataka a cserlé színének hasonlósága a-lapján kaphatta a nevét. A felületes névadók viszont, hangulati hasonlóság alapján, a „cireş“ szót érezték ki a cseresből. Így kerül cserefára a cseresznye.” (Sylvester: Cserfán termő cseresznye? Háromszék, 1992. július 29.

[14] Fehértói Katalin: A XIV. századi magyar megkülönböztető nevek. NytudÉrt. 68. sz. (1969)

[15] Dragoş Moldovanu: Stratificarea genetic a toponimiei româneşti şi problema continuităţii românilor (I), in: Anuar de lingvistică şi istorie literată, Tom XXIX 1983-1984 A Lingvistică, 417-418.

[16] Sántha Attila: A hajdani Săcuieni megye helynévanyagából (Homorâciu 'hamarügy', Sibiciu 'szépügy'. Moldvai Magyarság XXIII. 2013. 8. (8–10.)

[17]DRH B. Tara Romaneasca I, 69-es dokumentum

[18]„Fără dată' (probabil 1586-1591.) Cartea lui Mihnea Voevod fiul lui Alecsandru Voevod catre Fatul din Targsor ca sa i fie lui mosie in Scauianii-Calivitului.” ( Ştefan D. Grecianu: Genealogiile documentate ale familiilor boiereşti. Vol. II.  Tipografia "Cooperativa", Bucureşti, 1913, 198.

[19]„Schajeni ou Sekujeni couvent & village fur la Jaswa il ya un moulin & beaucoup de vignobles / Boldeschti village pas loin du précedent fur le grand chemin qui mene à Cronftadt il ya du vin” (Monsieur de B...: Mémoires historique et géographiques sur la Valachie, Frankfort et Leipsing, 1778, 129.)

[20]„Săcuieni, târg, vamă [=Scăieni; din Săcuiani, apoi Scăuiani şi, prin absorbţie, Scăiani.” (Octavian Onea: Comentarii şi contribuţii la Dicţionar(ul) istoric al judeţului Prahova. Editura Pygmalion, Ploieşti, 2006, 222.)

[21] Rácz Tibor Ákos 2003. Háromszék első magyar telepesei és a határvédelem. Erdélyi Múzeum 2003/1–2, pp. 1–15, 12.

[22]DRH B. Tara Romaneasca IV, 117-es dokumentum

[23] Nagyban építek három korábbi tanulmányomra, Sántha Attila: A milkói kun püspökség nyomai a toponímiában – puszta személynévi eredetű magyar helynevek a Milkó és a Putna folyók mentén. Moldvai Magyarság XXII. 2012. 9. (6–7), XXII. 2012. 10. (14–15.), A milkói kun püspökség nyomai Észak-Vráncsa mikrotoponímiájában. Moldvai Magyarság XXII. 2012. 11. (14–16.), Észak-Vráncsa toponímiájáról: Nereju és Năruja. Moldvai Magyarság XXIII. 2013. 7. (14–15.)

[24]Documenta Romaniae Historica, Seria A : Moldova. Volumul 01 : 1384-1448, Bucuresti, 1969, 362 (256-os dokumentum)

[25]Dragoş Moldovanu: Toponime de origine romană în Transilvania şi su-vestul Moldovei, in: Anuar de lingvistică şi istorie literară, Tom XLIX – L · 2009–2010, 23.

[26]http://www.primariavidravn.ro/?section=articolePage&idCapitol=17&idArticol=1548&lang=Ro

[27]Documenta Romaniae Historica, Seria A : Moldova. Volumul 01 : 1384-1448, Bucuresti, 1969, 362 (256-os dokumentum)

[28] Emil Lupu : Noi contribuţii la cunoaşterea fostei mănăstiri Mera (Mira) c. cikke ismerteti  Al. P. Arbore ( Toponimie putneanã, in: ,,Milcovia”, I, 1930, 12) és Emil Coliu (Contribuþii la un istoric al Mãnãstirii Mira, in: „Milcovia”,II, vol. 2, 1931, 217. ) elméleteit, in: Saeculum 2002/2, 64.

[29] http://www.muzeulvrancei.ro/file-de-istorie/batalia-de-la-marasti/

[30]Mircea Ciubotaru kritikája Constantin Parascan: Monografie sadoveniană toponimico-literară (Editura Iaşi, Timpul, 2004.) c. kötetéhez, in: Anuar de Lingvistică şi Istorie Literară (publicaţia Institutului de Filologie Română “A.Philippide”- Filiala Iaşi a Academiei Române), 2012, 292: „Vizantea, numele unui  sat din judeţul Vrancea, nu poate fi explicat prin Vizante, gr. "originar din Bizanţ" [?], dacă nu apare şi motivarea denumirii; de fapt, oiconimul este în relaţie cu hidronimul de origine maghiară Vizăuţ.”

[31]Ennek elméleti megalapozásához lásd például a Magyar nyelvtörténet (szerk. Kiss jenő, Pusztai fErenc, Osiris Kiadó, Budapesdt, 2005) c. kötet E. Abaffy Erzsébet által írt ómagyar-kori magánhangzótörténet részét, 321. oldal.

[32]Pozsony Ferenc: Egyházi élet a moldvai csángó közösségekben, http://www.csangomuzeum.ro/csangokrol7.html

[33]Mircea Ciubotaru kritikája Constantin Parascan: Monografie sadoveniană toponimico-literară (Editura Iaşi, Timpul, 2004.) c. kötetéhez, in: Anuar de Lingvistică şi Istorie Literară (publicaţia Institutului de Filologie Română “A.Philippide”- Filiala Iaşi a Academiei Române), 2012, 292: „Vizantea, numele unui  sat din judeţul Vrancea, nu poate fi explicat prin Vizante, gr. "originar din Bizanţ" [?], dacă nu apare şi motivarea denumirii; de fapt, oiconimul este în relaţie cu hidronimul de origine maghiară Vizăuţ.”

[34]Új magyar tájszótár, illetve Sántha Attila:Székely szótár, Kézdivásárhely, 2004, dendel címszó.
​