Soó Klementina
Értekezés Kazinczy Ferenc Fogságom naplója című művéről

Bevezető

Kazinczy Ferencet általában a nyelvújítás és az irodalomszervezés témakörében tartjuk kiemelkedőnek, viszont írói tevékenysége is jelentős az előbb felsoroltak mellett. Ezek tudatában is, általánosságban kevesen hozzák fel Kazinczy irodalmi munkásságát, amikor róla esik szó. Dolgozatomban, Kazinczy egyik műfaji szempontból nehezen besorolható munkájáról szeretnék említést tenni, amely a Fogságom naplója, valamint kiegészíteném néhány gondolattal saját nyilatkozataiból, memoárról való elképzeléséből a Fogságom naplója kapcsán.  Dolgozatomban szeretnék egy olyan nézőpontot megalkotni, amely szerint ez a mű egy önéletírás.

Ezek mellett dolgozatom második célkitűzése, hogy taglaljam a nyelvhasználat, nyelvek keveredése, nyelvi rétegek kérdését a műben jelenetek által szemléltetve. Kazinczy Ferenc Fogságom naplója című elbeszélésében legtöbbször az idegennek számító német nyelv jelenik meg, ezért szeretném kiemelni ezt a nyelvet a többi közül, hogy részletesebben tárgyalhassam. Ezek mellett szeretném a dolgozatom két témáját kissé egybefűzni, mégpedig azzal, hogy a nyelvek keveredései hogyan hatnak ki a memoárra. 


Lehetséges műfajok felsorolása, alapfogalmak tisztázása

Kazinczy művével több műfaj is kapcsolatba hozható, egyik ilyen például a fikciós regény. A fikciós regény egy olyan műfaj, amely a korszak igazi jellemzőit tartalmazza, viszont fiktív karakterek vagy események jelennek meg benne, tehát ez teljesül a Fogságom naplójában, mivel a jakobinus mozgalom történelmi elemeit láthatjuk bemutatni, viszont vannak olyan részletek is, amelyeknél az elbeszélő nem volt jelen (például a kivégzés), mégis leírja, elmeséli a jelenetet.
A következő műfaj, amelybe be lehetne sorolni a Fogságom naplóját, az a napló, amely azért lenne evidens, mivel a címben is szerepel. A napló és a memoár közt a keletkezési időt emelném ki lényeges különbségnek, mivel a napló esetében a történésekről alkotott beszámoló részletes, dátummal pontosan ellátott eseményeket foglal magába. Emiatt azt feltételezem, hogy ilyen pontosságú szöveget csak az események után rövid idővel lehet létrehozni ahhoz, hogy hiteles maradjon, tehát a Fogságom naplója csak nevét illetően mondható naplónak, annak tudatában, hogy a szerző csak a történések után évekkel írta meg.

A sort az anekdotával folytatnám, amellett azok az érvek szólnak, hogy nincs konkrét befejezése a műnek, amely arra utalhat, hogy akárkit, akármikor elfoghatnak, mint ahogy Kazinczy Ferenccel is történt tehát ez nem egy lezárt történet.
Utolsóként pedig szót ejtenék a memoárról, önéletírásról, mint a szöveg műfaja. Az önéletírás, mint nevéből is lehet sejteni egy olyan szerzemény, amelyben valaki leírja saját maga élettörténetét. Szentistványi Rita szavaival élve „A szöveguniverzum azon darabjai minősülnek önéletírásnak, amelyek szerzője, elbeszélője és szereplője azonos.”[1] A klasszicizmusban memoárt csak a fontos, nagy hatású egyének írtak, viszont ezzel Kazinczy szerénytelenül szembe megy, mert megírja a saját történetét. A műben nem ő kerül középpontba, de köztudott, hogy róla szólnak a történések, önmagát viszont végig mellékszereplőként emlegeti. Ez csak látszólagos szerénység, mivel végig narrátor szerepe van, az ő nézőpontjából mutatódik be minden esemény, helyszín és szereplő. A memoár és az önéletírás nagyon hasonlít egymáshoz, ezért dolgozatomban feltételezem, hogy megegyezik a két fogalom egymással.


Műfaji besorolás nehézségei

A napló és memoár között leheletnyi különbséget fedezhetünk fel, mégis a legszembetűnőbb az a keletkezés ideje. A napló esetében az eseményekről alkotott beszámoló részletes, dátummal, időponttal pontosan ellátott eseményeket foglal magába, tehát ez a mértékű pontosság csak a történések után kevés idővel lehetett hiteles. Amennyiben memoárról beszélünk, az legfőképp az emlékek felelevenítésével íródik, sok-sok évvel a történtek után.
Tételezzük fel, hogy a Fogságom naplóját külsőleg és belsőleg vizsgálnánk, mintha egy ember lenne. A besorolást az nehezíti, hogy a mű külső tulajdonságai alapján a napló formai jegyeit viseli, viszont belső értékei memoárra hajlanak, mivel több jelenet is bizonyítja, hogy az elbeszélő nem emlékszik pontosan a történésekre, esetleg ott sem volt azon a bizonyos helyen, abban az időben. Kazinczy Ferenc több évtized után írja meg művét, részben emlékeire, részben más források alapján, tehát ez is bizonyítja azt, hogy csak formailag lehet napló.
Szilágyi Márton, A fogság helyzete mint téma Kazinczy Ferenc Fogságom naplója című művében[2], azt írja, hogy: „Kazinczy itt narratív formát választott, s visszatekint, emlékezői pozícióból, de a naplóforma kereteit imitálva alakított ki egy sajátos szerkezetet. Ráadásul a korábban rögzített élményeket nem egyszerűen szövegszerűen átemelte az előzőekben vázlatosan ismertetett kézirataiból, hanem koncepciózusan rendezte el az anyagot.” Tehát figyelembe véve minden eddigi felsorolt érvet, főként az események és a műírás között eltelt időt, azt a következtetést vonhatom le, hogy a Fogságom naplója sokkal inkább memoárnak tekinthető, mint naplónak.


Keletkezési körülménye

Mint a bevezetésben is szó esett már róla, Kazinczy Ferenc már raboskodása előtt meghatározó irodalmár szerepet töltött be a Magyar Királyságban, számos mű kapcsolható nevéhez. A történelem során számos olyan íróval találkozhattunk, akik munkásságát meghatározta raboskodásuk, fogságban töltött idejük, erre talán az egyik legjobb példa Radnóti Miklós lágerben íródott versei, amelyek a fogság alatt teljesen megváltoztak az előbbi írásaihoz képest.
Ez a jelenség Kazinczynál nem látható, korabeli feljegyzésekből megtudhatjuk, hogy már elfogása előtt elkezdett dolgozni művén, majd ezt kiegészítette a börtönben készült jegyzeteivel, tehát ezek nyújtottak alapanyagot a Fogságom naplója megírásához. Úgy gondolom ezt Szilágyi Mártonnal sikerült pontosan megfogalmaznia: „Kazinczy ekkor ezzel az eszközzel élvén, elsősorban egyéb irodalmi terveinek akart megfelelni: kezdetben fordításokon dolgozott, s korábban elkezdett munkáit szerette volna befejezni. Azaz Kazinczynak a börtönbe kerülése utáni első reakciója még nem a számára új helyzet dokumentálásának a szándéka volt, noha ez már az első fennmaradt, helyszíni megjegyzések szerint igen korán fölötlött benne”[3]

Részben ezt annak tulajdonítom, hogy addigi életéből egy teljesen új helyzetbe csöppent, és ragaszkodott a megszokotthoz, valamint tekinthető lázadásnak is, mintha nem is akarta volna érzékelni a körülötte kialakult új életszituációt. Emiatt az új impulzusokat, történéseket Kazinczy Ferenc figyelmen kívül hagyta, ami meghatározó lehet a Fogságom naplója című művében is, mivel az akkori feljegyzései hiányosak lehetnek, a régi stílusához való ragaszkodása miatt.


Nyelvek és nyelvi rétegek a műben

A Fogságom naplója általában nem az a mű, amelyet nem tekintenek a nyelv iránti legfőbb forrásanyagnak, ugyanis nem tartalmaz kifejlett nyelvészeti álláspontokat, Kazinczy nem foglal álláspontot a 18. század végén, 19. század elején kialakult nyelvhasználati vitában. A műben több nyelv jelenik meg a magyar mellett, például német, francia, szlovák (tót) és latin, amely eleinte egy meglepődést válthat ki az olvasóból, olyan érzést keltve, hogy ez nem egy magyar, hanem egy többnyelvű alkotás.

Szilágyi Mártontól idézve „… memoárként tükrözi a többnyelvű kommunikációt, hiszen a magyartól elütő részletek mindig vagy a dialógusok, vagy bizonyos szövegek idézése kapcsán bukkannak fel, és nem a narrátori részekben”[4] szembesülhetünk a memoár megalkotottságával. Kazinczy Ferenc nem a magyar nyelv szegényessége miatt használt más nyelveket, mivel a szöveg fő nyelve a magyar, hanem egy írói technikáról, amely hitelesen szeretné visszaadni a jeleneteket. A probléma az, hogy ezek a dokumentációk a tényleges történések és a memoár írása közti időtávlatban mennyire tekinthetőek hitelesnek, attól eltekintve, hogy hitelesség látszatát keltik.

Idegen nyelvű szövegrészleteket legtöbb esetben dialógusoknál fedezhetünk fel, ami szintén a hitelességre törekedést bizonyítja. Egyik ilyen példa az elején levő elfogatás, ugyanis ezt a jelenetet német nyelven írja le Kazinczy, és valószínűleg kizárólag német nyelven folyt a párbeszéd, tehát ez nem önkényes nyelvválasztás az írótól. Ezzel ellentétben, fellelhető olyan eset is a műben, ahol Kazinczy önkényesen próbálja érzékeltetni, hogy a beszélgetés milyen nyelven zajlott. Erre a legjobb példa a szabadulása utáni ebéd, amelyre két rokonával volt hivatalos a börtönparancsnokhoz. A végig commendánsnak hívott parancsnoknál lejátszódott beszélgetést végig németül írja le, viszont közbeékel magyar nyelvű mondatokat is, mintha ezek tartalmi idézetek lennének, például a Fanny kisasszonnyal való beszélgetése az elbeszélőnek.
​
Idézném Kazinczy naplójából ezt a részletet, ugyanis hitelesebb változat, mert a beszélgetés egésze német nyelven folyik. „A’ Commend[áns] nőtelen, öreg ember volt. Gazdasszonya képében vele lakott eggy öreg Tisztné, kinek lyánya is öreg vala és félszemü. Felkelvén az asztaltól, a’ Kisassz[ony] az ablakhoz vitt, melly alatt 2 ölnyire eggy kertecske volt. – H[er]r v[on] K[azinczy] monda; wären Sie im Stande hier hinauszuspringen, aber so, daß wenn man sie schreckte, Sie in einem tempo wieder im Zimmer wären? A’ Commandantra pillantottam. Az nevetett teljes lélekből. Én is tehát. A’ Kisassz[ony] megvallotta, hogy közel 4 holnap olta nézte mindennap a’ deszkából öszve rakott tyúkól’ repedései közzűl, mint táplálom társaimat. O wie oft habe ich Sie wegen der edlen That gesegnet”[5]. Ez a keveredés tehát pont az ellentétét szeretné kifejezni annak, amikor Kazinczyt elhurcolják. Feltételezhetjük, hogy ebben a jelenetben a társalgás nem teljesen német nyelven folyt, habár Kazinczy kiváló német nyelvtudással rendelkezett, de Fanny kisasszonytól nem várhatta el senki a magyar nyelv ismeretét, még ha az ellenkezője állt is fent.


Nyelvek keveredése és a memoár kapcsolata

Amint az előbbiekben bemutattam, Kazinczy Ferenc Fogságom naplója című művét memoárnak tekinthetjük, ezáltal a történelmi hitelessége erősen csökken, mivel nem az események hevében íródott műről beszélünk. A nyelvek keveredése a műben, és a hiányos jelenetek kiegészítése odaképzelt elemekkel feltételezhetően ezt próbálják kompenzálni, mivel a hitelesség érzetét növelik.

Egy példát hoznék erre a jelenségre, mégpedig az 1795. május 30-i bejegyzésben megjelenő őrt, akit Kazinczy nagy valószínűséggel nem ismert, hisz egy őr sem mutatkozik be a fogvatartottjának. Kazinczy mégis így ír róla „Szobámban gyakran fordúla meg egy Rakics nevű rácz közlegény. De Goszpode, úgymond, mi dolog az, hogy te víg vagy, míg mások mindég buslakodnak. Mit csináltál, hogy ide hoztak?”[6], mintha tudná a nevét, és mintha még beszélgetésbe is elegyedne vele. Úgy gondolom ennek két magyarázata lehet: az egyik, hogy Kazinczy valamely másik őrtől meghallotta a saját fogvatartója nevét, amely arra enged következtetni, hogy egy eddig nem említett idegen nyelven is értett (a katona rác nemzetiségű, viszont szerb szó is elhangzik tőle). A másik magyarázat meg az lehet, hogy Kazinczy egyszerűen kitalálta a katona nevét, ezzel is hitelesebbé téve az önéletírását. Az utóbbi magyarázatot tartom valószínűbbnek és ez magyarázná a nyelvek keveredése és a memoár közti kapcsolatot, amelyet a hitelesség kompenzálására építenék.
 
 
Összegzés

A bevezetésben felmerült problémákra és kérdésekre választ kaptam, valamint saját feltételezéseim is sikeresen hozzá tudtam kapcsolni néhány szakirodalmi példához, úgy érzem ezekről nem lényeges beszélnem, mert az eddig leírtak hangoztatják helyettem.

A szokásos összegzés helyett egy idézetet szeretnék megemlíteni utolsó gondolatként, ezzel is tisztelegve Kazinczy Ferenc munkássága és személye előtt. „Kazinczy tulajdonképpen azok közé az irodalmi ritkaságok közé tartozik, akiknek útját nem jelzik örökéletű irodalmi alkotások, s mégis a halhatatlanok közé kerültek, mert egy-egy korszakot visznek vállaikon”[7] Rass Károly szavai tiszteletről és teljes elismerésről árulkodnak Kazinczy iránt, hasonlóan érzek én is iránta. Számomra lenyűgöző az, hogy egy ember hogyan lehet ilyen sokoldalú, nagy tudású, mégsem hencegő egyéniség.

​Életrajzából kiindulva tudhatom, hogy a nyelvújítás terén is nagyokat alkotott, valamint tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a Fogságom naplójában is megjelenő számos nyelv ismerete, ezek mellet az írói pályafutása is nagyra értékelendő. Őszinte tisztelettel és becsülettel nézek rá, mint ember, mint nyelvész, és mint irodalmár egyaránt.
 

 
Bibliográfia
Szakirodalom:

• Kazinczy Ferenc Fogságom naplója, Sajtó alá rendezte: Szilágyi Márton. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2011
• Rass Károly, Kazinczy Ferenc, Erdélyi Múzeum Új folyam 2. (36.) kötet 7-9. sz, 1931
• Szentistványi Rita, Philippe Lejeune: Önéletírás, élettörténet, napló in Szemle, 2003, 265. oldal
• Szilágyi Márton, Nyelvek és nyelvi rétegek Kazinczy Ferenc Fogságom naplója című művében, in. Magyar Nyelvőr, Budapest, 2020, 152-161 oldal
• Szilágyi Márton, A fogság helyzete mint téma Kazinczy Ferenc Fogságom naplója című művében, 2006

 

• Szilágyi Márton, Forrásérték és poétika, Reciti, Budapest, 2017, 74. oldal

 
Primér szöveg:
       Kazinczy Ferenc, Fogságom naplója, Osiris Kiadó, Budapest, 2000


[1] Szentistványi Rita, Philippe Lejeune: Önéletírás, élettörténet, napló in Szemle, 2003, 265. oldal
[2] Szilágyi Márton, A fogság helyzete mint téma Kazinczy Ferenc Fogságom naplója című művében, 2006
[3] Szilágyi Márton, Forrásérték és poétika, Reciti, Budapest, 2017, 74. oldal
[4] Szilágyi Márton, Nyelvek és nyelvi rétegek Kazinczy Ferenc Fogságom naplója című művében, in. Magyar Nyelvőr, Budapest, 2020, 152-161 oldal
[5] Kazinczy Ferenc Fogságom naplója, Sajtó alá rendezte: Szilágyi Márton. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2011
[6] u.a.
[7] Rass Károly, Kazinczy Ferenc, Erdélyi Múzeum Új folyam 2. (36.) kötet 7-9. sz, 1931



2022