Szabó Ilona
Gyerekkönyv

​

 
Gyerekkönyv mint alkotás 

Lois Lowry „Számláld meg a csillagokat” című könyve 1989-ben jelent meg. Érdekesség, a forradalom éve és még érdekesebb az időintervallum, amit megír: a II. Világháború, mely vallási és társadalmi szempontból is izgalmas kérdésköröket vet fel, melyet a műfaji sajátossága tetőz be igazán: ifjúsági könyv. A mű a továbbiakban ilyen kérdéseket boncolgat:
1943. Dánia. Nem átlagos évszám, nem átlagos ország. Európa egyik szigetországán járunk, a második világháború idején. Röviden ismertetve az ország helyzete nem túl virágzó: német megszállás alatt van, akárcsak a javarészt  a Kelet-Európai országok, s ez annak a ténynek tudható be, hogy X. Keresztély királyuk behódolt német lerohanás alkalmával, mivel nagy hadsereg híján és rossz földrajzi adottságokkal rendelkezve, kénytelen-kelletlen hagyta, a nácik lerohanták az országot, így a könyv in medias resként is hathat. A király ezzel a patthelyzettel szembesülve adta át országát náci vezetés alá, okulva Norvégia helyzetéből, akik megszenvedték az ellenállást: az ország éhínségbe szenvedett, s területe javarészét szétbombázták a náci katonák. Ámbár ugorjunk csak vissza történetünk  helyszínére, Koppenhágába.

A könyv szereplői, Annemarie és családja békésen élnek, ebben a borzasztó szeleket élő időkben.  Érezhető a náci katonák folytonos ottléte és poroszos szabályrendszere. Egy nap a Papa csodálatos hírrel rukkol elő: legjobb barátnője, Ellen Rosen átköltözik hozzájuk és olyan lesz, mintha testvérek lennének, s megkéri őket, hogy annak rendje és módja szerint viselkedjenek is úgy, amivel  nincs is baj, hiszen a két barátnő tökéletesen megérti egymást. Ám egy éjszaka, nehéz csizma dobogása képében meglátogatják őket a náci katonatisztek. Ez a könyvben szereplő első mozzanat, ahol megjelenik Dávid csillag szimbóluma, amit Ellen által hordott aranyláncban kapunk meg.

A cselekmény szempontjából kulcsfontosságú tárgy a  Dávid-csillag, hiszen jelképe a zsidóságnak, identitásukat jelölő motívum. Ám ez a szimbólum a második világháború idején ugyanolyan okkult jelként tematizálódik akárcsak a horogkereszt, melynek eredeti szimbóluma a béke volt, ezzel is hozzásegítve azt, hogy a zsidók a társadalom szemébe stigmatizáltak legyenek. A háború alatt a zsidóknak kötelező módon viselniük kellett vállukon, vagy mellükön ezt  a jelet, mely jelöltté  tette viselőjét a társadalom szemében, amelyet a mű is kidomborít. A nácik 1942 – ben rendeletet indítványoztak a dán kormánynak, miszerint a dán zsidóknak is muszáj hordaniuk a Dávid-csillagot[1]. Keresztély király visszautasítja ezt, azzal az érvvel, hogy a zsidók is ugyanolyan népek itt Dániában, mint bármely más nemzetiségű, illetve vallású. A könyv ezt a mozzanatot is kidomborítja, a király szimbólumába öltöztetve, hogy megmaradhasson a gyerekeknek szánt irodalmi vonalon.


Gyerekszem vs. felnőttszem 

Kis történetünkre visszakanyarodván, a Johansen család ekkor lépett: vidékre küldték Annamarie anyját a lányokkal, hogy biztonságosan elhelyezzék őket Henrik bácsihoz. Itt fontos kitérni a szereplőkre: Annemarie, a főszereplő lány, aki bátor, jókedvű lány, barátnője, Ellen, az intelligens, megfontoltabb szereplőkört tölti be, így egyensúlyozzák egymást. Annemarie a könyv központi szereplője: nemcsak családja legidősebb lánya, hanem a történet szempontjából hős, aki megment egy halászhajónyi embert, a történet is az ő szemszögéből van elmesélve. Annemarie szülei, akik csak Mama és Papa néven vannak emlegetve, eléggé relevánsan, hiszen tipikus gondoskodó, jóságos szülői tulajdonságokkal vannak felruházva. Végül Henrik bácsi, aki agglegény halász mindennapjait tengeti, a történet végén ismerjük meg a zsidókat segítő tevékenységéről. A szereplők az író, Lowry technikájával vannak bemutatva: mindenki jóságos, szerető figura, velük szemben állnak a német katonák, akik még a jó ízlés határán vannak, gonosznak titulálva. Az író stílusának köszönhetően megteremt egy könnyed, olvasmányos légkört, az olvasó Dániába érezheti magát, mindezt olyan értekezős narratívába tálalva, amely a gyerekeket közelebb viszi a felnőtt irodalom berkeibe.

A lányok ott  könnyes búcsút vesznek egymástól: „majd még látják egymást’’ ,valamikor. Annemarie belenyugodva a történtekbe lassan elalszik, a történtek után már 1945 áprilisában járunk, Koppenhágában. A harangok egyöntetűen kondulnak meg, az emberek az utcára vonulnak vagy erkélyeiken lengetik a piros-fehér zászlót. Vége a háborúnak.

      - „Mit gondolsz apa, visszatérnek Ellenék?” – fogalmazódik meg Annamarie kérdése.
      - „Egyszer, talán igen.” - válaszolja az apja.

Ekkor Annamarie bemegy az erkélyről és kiveszi a testvére nyoszolyás ládájából a Dávid csillagot, amely mostanra nem csak a zsidóság, hanem a zsidók felszabadulását jelenti, a Bibliában emlegetett felszabadulás után a másodikat, mely a szabadság jelképe már.

Talán a gyermeki szív az, aminek díszdobozba csomagolva, de el tudjuk burkolni a mázsás igazságot. Így van ez a mi kis történetünkben is, hiszen ez az ifjúsági könyv méltány emelkedik ki társai közül, s nem csak témájával és tartalmával vezet minket be a felnőttek titkos életükbe, hanem 144-nyi oldalával magával ragadó szereplőivel, valós történeteken futó cselekménye által ismerhetjük meg a dán népet. Egy átlagos ország történetetét figyelhetjük meg a második világháború derekán. De ez az ország valahogy más , más a népével, ellenpéldát mutat. A regényt bizonyos Annelise Platt segítségével alkotta  Lois Lowry, aki a második világháború idején nőtt fel ugyancsak Dániában, ahogy a főszereplő Annemarie is.

Kis történetünk főszereplői kitaláltak, azonban az események valós alapokon helyezkednek el, gyermekruhába bújtatva. Amikor a Mama azt hazudja a kis Kirstennek, hogy születésnapja alkalmából tüzijátékot szerveztek, valójában fájdalmas igazságot bújtat: a dánok híres vidámparkját, a Tivolit robbantják éppen. Ismerjük már mindannyian, hogy a dánok az egész hajóflottájukat elsüllyesztették, csakhogy ne kerüljön német kezekre. Ahogy egyre nagyobb hatalomhoz jutotttak, lassan Dániában is megjelenik az ellenállás programja: szabotálják a náci tevékenységeket, összeülnek és beszédeket tartanak, embereket toboroznak. Ez a könyv méltány emelkedik ki a holokauszt példájával, hisz ellentétben áll a Kertész Imre által leírt[2] szakirodalommal,  amelyben nincsenek hazafias gondolatok, sem túl buzgó szeretet a hazája iránt. Ez könyv egy ellenpélda: a gyerekeket hazaszeretetre neveli, azzal a szándékkal íródott, hogy az ifjúságba verjen gyökeret: hisz bennük van a jövő.
 

Az örökség

A dánok mikor megtudták, hogy a zsidóságot akarják deportálni, egyszerű cselhez folyamodtak:  a zsidóság megkezdte emigrációját Svédországba. De mikor ezt a németek megneszelték és elfogták a menekülőket, a dánoknak újabb fortélyhoz kellett folyamodniuk. A dán tudósok éjt-nappalá téve dolgoztak egy ellenszeren, mely kijátszhatja a németeket és kutyáik szimatát. Végül megalkottak egy olyan szert, mely szárított nyúlvérből és kokainból állt – csalogatta a kutyákat, ám elrontotta a szaglásukat. Annemarie-nak is egy ilyen szerrel átitatott zsebkendőt kellett kézbesítenie bácsikájának. Mivel a csel bevált, majdnem a teljes zsidóságot, mintegy 6000 - 7000 embert, átszállítottak Svédországba hajókon, ahol a svéd  emberek befogadták őket.
​
Eközben a dánok várták a soha el nem jövő szabadságot. Ezt a bravúrt méltány emeli ki a történelem Dániának – hiszen ez a történet nem csak az állam és a vallás általi áldozatokról szól, hanem egy olyan világba kalauzol el minket, ahol emberi értékek képviseltetik magukat.
 ,, Ne a háború előtti időkbe álmodjátok vissza magatokat. Az álmotok inkább az legyen, felnőttnek és fiatalnak egyaránt, hogy egyszer az emberi tisztesség uralkodjon a földön, ne egy előítéletektől beszűkült világ. Ezért érdemes élni és harcolni egyaránt.” [3]
 
- Írja Kim Malthe Bruun, ugyancsak dán áldozat, az egyik ellenállás fő vezetője, akivel  tevékenysége miatt kötél általi halállal végeztek. Az Utoszóban választhatjuk el, hogy hol kezdődik a gyerekirodalom és hol húz határokat a felnőtteknek szóló tartalom. Ez a levélrészlet relevánsan ábrázolja a mű igazi mibenlétét: felnőtt tartalom gyerekirodalomba csomagolva.


Halak a hálóban-akkor és most 
Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap[4]

Ahogy írja Pilinszky János  is, halak a hálóban, az egész zsidó nép, az egész dán nép – halak egy hálóban – egy ideológia hálójában vergődnek, s ez a háló egy nagy ember kezébe van, ezt a hálót csak egy ember vetette ki, s tartja kezében vele a népeket -  a Führer maga. Történetünkben viszont a halak átjutnak ezen a hálón, s mint a só a tengert – egy szabadságban oldódnak fel. Számláld meg a csillagokat – és nevezd meg őket. A zsidók is csak csillagok az égen, a Dávid csillag pedig az  ő Vénuszuk, egy vallás, mely évezredek óta tartja őket össze, úgy ahogy a szabadság és az emberi szeretet az egész dán népet, ahol Európa az égbolt, s benne mind-mind saját történeteket, élményeket hallhatunk, amik a mai napig visszagyökereznek egy olyan véres pecsétjének a történelemnek, mely talán soha nem szabadott volna megtörténnie.
A könyv ezért is válik igazán kutatás szempontjából  élvezetessé:  arra kényszeríti az olvasót, hogy a kétszeres látás technikájával vegyük kézbe, értelmezzük a szimbólumokat, ne elégedjünk meg a betűkkel, az írói szándékot is próbáljuk értelmezni. Egy másik kutatási módszeremül azt vizsgálnám, hogy a gyerekkönyv mivolta ellenére, felnőtteknek is mennyire hasznos információt, mondanivalót foglal magába. Azt hiszem, nem lehet a hasznosságát felmérni: ez a könyv úgy tanító jellegű, mint Lowry más ifjúsági könyvei, egy valamivel több: nem csak az utópisztikusnak ható emberi jóságot eleveníti meg történetével és szereplőivel, hanem a valós történelmet véve alapul megmutatja, hogy a gyerekeknek is nagy szerepük van a felnőttek világában, az irodalom pedig segít tájékozódni ebben a nehéz világban.
 

 
Bibliográfia:
 
Prímér irodalom:Lois lowry: Számláld meg a csillagokat,Budapest, 2002. Animus kiadó
 
Szekundér irodalom:Aase Brick – Hansen Wendy A. Scott Lars Skovhus – Blue Cat – engels for niende,  Denmark, 1. udgave, 7 oplage, 2010 (https://books.google.ca/books?id=oNRdGK67MxgC&pg=PA163#v=onepage&q&f=false)
Kertész Imre: A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt – Haza , otthon,ország című fejezet . Budapest, 1998.Magvető
Pilinszky János: Halak a hálóban,  Budapest,1946. Ezüstkor
Vilhjálmur Örn Vilhjálmsson: A király és a csillag. Denmark and the Holocaust Ed. M. B. Jensen and S. L. B. Jensen, Institute for Holocaust and Genocide Studies, Copenhagen, 2003
 

[1]  Utalás Vilhjálmur Örn Vilhjálmsson tanulmányából
[2] Kertész Imre A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt című művéből utalás 
[3]  Lois Lowry- Számláld meg a csillagokat - az idézet Kim Malthe Bruun ellenálló utolsó leveléből  163 old.   (Utószóban található. Itt a könyv eredeti nyelvén, helye: https://books.google.ca/books?id=oNRdGK67MxgC&pg=PA163#v=onepage&q&f=false )
[4] Pilinszky János : Halak a hálóban című verse alapján 1-4 . sor  )



2021