Józsa István
SZÉKELY GÉZA MONOTÍPIÁI
Székely Géza festőművész, grafikus monotípiáit állította ki Kalotaszentkirályon és Bánffyhunyadon.
A monotípia sokszorosító eljárás -- írja a művészeti szótár --, amellyel paradox módon csak egyetlen levonatot lehet készíteni. A rajzot üveg- vagy fémlapra viszik fel, és a még nedves festékre papírt szorítanak. Fordított eljárása a monotípiának, amikor egy festékkel bedörzsölt táblára fektetik és annak hátoldalára rajzolnak. Itt a vonalak nyomán ragad a festék a papírra.
Az alkotásokon egy kép absztrakciójának a folyamatát követhetjük. Székely Géza tulajdonképpen több képet helyez egymásra, és a befogadó egyik kép teréből lép át a másikba. A téma Kalotaszeg embere, Kalotaszeg szépe, de nem a tájegységre jellemző piros--fekete kontrasztban. A kékek -- Székely Géza székely festő, kékjeiben a szín nem egyszerűen tulajdonság, hanem jelentés-teremtő erővel bír. A piros--fekete kék--feketére vált, a sötét árnyalatok dominálnak, és elvonttá teszik a képet. Amely így már nem portré, hanem elvontabb kompozíció.
Az absztrakció folyamatában expresszionista és szürrealista játék jegyeit variálja, és mindez együtt a gondolatot formázza. A művész feladata -- vallja Székely Géza --, hogy leásson az emberi létezés tragikumáig.
A monotípia sokszorosító eljárás -- írja a művészeti szótár --, amellyel paradox módon csak egyetlen levonatot lehet készíteni. A rajzot üveg- vagy fémlapra viszik fel, és a még nedves festékre papírt szorítanak. Fordított eljárása a monotípiának, amikor egy festékkel bedörzsölt táblára fektetik és annak hátoldalára rajzolnak. Itt a vonalak nyomán ragad a festék a papírra.
Az alkotásokon egy kép absztrakciójának a folyamatát követhetjük. Székely Géza tulajdonképpen több képet helyez egymásra, és a befogadó egyik kép teréből lép át a másikba. A téma Kalotaszeg embere, Kalotaszeg szépe, de nem a tájegységre jellemző piros--fekete kontrasztban. A kékek -- Székely Géza székely festő, kékjeiben a szín nem egyszerűen tulajdonság, hanem jelentés-teremtő erővel bír. A piros--fekete kék--feketére vált, a sötét árnyalatok dominálnak, és elvonttá teszik a képet. Amely így már nem portré, hanem elvontabb kompozíció.
Az absztrakció folyamatában expresszionista és szürrealista játék jegyeit variálja, és mindez együtt a gondolatot formázza. A művész feladata -- vallja Székely Géza --, hogy leásson az emberi létezés tragikumáig.
