Józsa István
SZOBORIDŐ
Kun Árpád György szobrairól
Kun György szobrai elvont gondolatokat vizualizálnak, a szobrász nem az érzékek által élő, hanem csak tudható gondolatok kifejezéséhez alkot konkrét formát.
A görög és a római hagyomány volt Európában az első, amelynek művészete a témában példaértékű megoldásokat mutatott fel, és amely elméletírásában is tárgyalta az alkotás folyamatát. „lgazság", „igazságosság" -- Justitia szobra remekbe szabott, közismert válasz. A kehelyre feltekeredő kígyó képe -- itt a bölcsesség szimbóluma -- a gyógyszertárak homlokzatán századok óta. És telitalálat a színház két jelképes maszkja, az egyik nevet, a másik sír - vidámság , szomorúság , szeretet, szerelem, gyűlölet, háború és béke, íme az egész nagy történet, az egyetlen igaz és igazi. de mindez tulajdonképpen csak eljátszott, csak egy időre, alkalomra felöltött maszk, „csak" játék . Tökéletes a jelkép, évezredek óta működik, az eltelt többezer év alatt nem veszett el és nem került előtérbe újra, használata folyamatos, még a szándék sem jelent meg soha, sehol, hogy újabbat, modernebbet kellene már. Egyetlen pillanatban egy egész történetet tehát. A görög és római hagyomány ezzel a szimbólum- és metaforateremtés módszerét alakította ki és hagyományozta ránk. A kultúraközlés dilemmái ezen az alapon oldhatók fel mindmáig.
Kun György alkotói módszere hasonlóképpen működik. A gondolati alap mitikus réteg, itt van ezekben a szobrokban az emberiség őstudása. A kínai Tao, indiai mítoszok, amerikai indián mese a világ teremtéséről. A mítoszok tömör szövegét úgy kódolja át sajátszerű szobrászati nyelvezetre, hogy tovább minimalizálja a szereplőstruktúrát, jelképek viszonyát. Mert ugye egy szobor általában egyetlen emberalakot, annak egyetlen mozdulatát... Azt a sajátszerű egyetlent megtalálni, hát évezredek óta ez a szobrászat története. A Kolozsvár Társaság Galériájában központi helyre került „A sors kereke" című alkotás. A megvilágosodásnak a gondolata és története. Olyan történet ugye, amelyhez egy emberélet szükségeltetik, és hát sok esetben akkor sem... Az indiai Mahabharata, a Védák, a Tantrák, más ősi szövegek többezer éve leírták ezt a fejlődéstörténetet. Honnan tudhatjuk , hogy világosságban élünk vagy sem? Hogy nappal vagy éjszaka...? Nem. Mikor felismerjük a másik emberben fivérünket, növérünket, akkor megvilágosodtunk. Amíg ez nem történt meg, addig állhat a Nap bárhol, egyszemélyes sötétségben élünk. A Tao, Szabó Lőrinc erre írott verse a sokat emlegetett „sorsot", az abban elvesző ember, a társas együttlétezésre képtelen ember útját képszerűsíti. A szobrász egyetlen szimbólumra épít, a kerékre. A vízszintes tengelyen két ember egymás ellen tapossa a kereket, benne vannak a forgatagban, elszenvedik azt. Piramisszerűen magasodik föléjük a megvilágosodott ember, az ő helye a kerék fölött. Ezért, hogy a mellkasa nyitott, láthatjuk a szivét, eszét.
A világteremtés vajudása, nőalakok lírai--misztikus változásai az élet beteljesülésére - Kun György szobra nem csupán többezer évvel ezelőttiek egyszérű ismátláse. Szobra az egyetemes kultúrkincs ismeretéről, megértéséről beszél, és úgy, hogy az eredet és a szólás 21. százada között kikapcsolja az eltelt időt. Erre a szubjektivizálásra, minimalizálásra épül magánmitológiája.
A görög és a római hagyomány volt Európában az első, amelynek művészete a témában példaértékű megoldásokat mutatott fel, és amely elméletírásában is tárgyalta az alkotás folyamatát. „lgazság", „igazságosság" -- Justitia szobra remekbe szabott, közismert válasz. A kehelyre feltekeredő kígyó képe -- itt a bölcsesség szimbóluma -- a gyógyszertárak homlokzatán századok óta. És telitalálat a színház két jelképes maszkja, az egyik nevet, a másik sír - vidámság , szomorúság , szeretet, szerelem, gyűlölet, háború és béke, íme az egész nagy történet, az egyetlen igaz és igazi. de mindez tulajdonképpen csak eljátszott, csak egy időre, alkalomra felöltött maszk, „csak" játék . Tökéletes a jelkép, évezredek óta működik, az eltelt többezer év alatt nem veszett el és nem került előtérbe újra, használata folyamatos, még a szándék sem jelent meg soha, sehol, hogy újabbat, modernebbet kellene már. Egyetlen pillanatban egy egész történetet tehát. A görög és római hagyomány ezzel a szimbólum- és metaforateremtés módszerét alakította ki és hagyományozta ránk. A kultúraközlés dilemmái ezen az alapon oldhatók fel mindmáig.
Kun György alkotói módszere hasonlóképpen működik. A gondolati alap mitikus réteg, itt van ezekben a szobrokban az emberiség őstudása. A kínai Tao, indiai mítoszok, amerikai indián mese a világ teremtéséről. A mítoszok tömör szövegét úgy kódolja át sajátszerű szobrászati nyelvezetre, hogy tovább minimalizálja a szereplőstruktúrát, jelképek viszonyát. Mert ugye egy szobor általában egyetlen emberalakot, annak egyetlen mozdulatát... Azt a sajátszerű egyetlent megtalálni, hát évezredek óta ez a szobrászat története. A Kolozsvár Társaság Galériájában központi helyre került „A sors kereke" című alkotás. A megvilágosodásnak a gondolata és története. Olyan történet ugye, amelyhez egy emberélet szükségeltetik, és hát sok esetben akkor sem... Az indiai Mahabharata, a Védák, a Tantrák, más ősi szövegek többezer éve leírták ezt a fejlődéstörténetet. Honnan tudhatjuk , hogy világosságban élünk vagy sem? Hogy nappal vagy éjszaka...? Nem. Mikor felismerjük a másik emberben fivérünket, növérünket, akkor megvilágosodtunk. Amíg ez nem történt meg, addig állhat a Nap bárhol, egyszemélyes sötétségben élünk. A Tao, Szabó Lőrinc erre írott verse a sokat emlegetett „sorsot", az abban elvesző ember, a társas együttlétezésre képtelen ember útját képszerűsíti. A szobrász egyetlen szimbólumra épít, a kerékre. A vízszintes tengelyen két ember egymás ellen tapossa a kereket, benne vannak a forgatagban, elszenvedik azt. Piramisszerűen magasodik föléjük a megvilágosodott ember, az ő helye a kerék fölött. Ezért, hogy a mellkasa nyitott, láthatjuk a szivét, eszét.
A világteremtés vajudása, nőalakok lírai--misztikus változásai az élet beteljesülésére - Kun György szobra nem csupán többezer évvel ezelőttiek egyszérű ismátláse. Szobra az egyetemes kultúrkincs ismeretéről, megértéséről beszél, és úgy, hogy az eredet és a szólás 21. százada között kikapcsolja az eltelt időt. Erre a szubjektivizálásra, minimalizálásra épül magánmitológiája.