Tankó Noémi
ZSÖGÖDI NAGY IMRE: FORRÁS
Dolgozatom témájaként, Nagy Imre egyik alkotását, a Forrás című művét választottam. Megragadott többek közt a festő stílusa, egyedi ecsetvonásai, megragadó színvilága, és az hogy vászonra vitte a mindennapi élet cselekvését, a paraszti életet. Másrészt pedig morális okok vezettek ezen festő és festmény kiválasztásában, hiszen Nagy Imre Erdély egyik legnagyobb festője, ő a székely nép és táj művészeti megörökítője. Lakóhelye csak pár kilóméterre van az enyémtől.
Nagy Imre Csíkzsögödben, vagy Zsögödben, (ma Csíkszereda déli tartozéktelepülése, külvárosa. Zsögödfürdővel együtt 1930-ban egyesült Csíkszeredával) született 1893 július 25- én. Legkorábbi ránk hagyott emléke, az édesnyjáról festett képe, melyet két és fél éves korában készített. Elemi iskolába Zsögödbe, gimnáziumba Csíksomlyóra járt, majd a tanítóképzőt is itt végezte. Tanul a budapesti Képzőművészeti Akadémián, majd 1924-ben visszamegy szülőfalujába és 1949-ig ott él. 1949- től Kolozsvárra költözik, szülőföldje pedig állandó feltöltődés helyszínévé válik. Zsögöből merít ihletet fesményeihez. Munkáit több díjjal is elismerték: 1939-ben a Zichy Mihály grafikai díjjal, 1942-ben a Kolozsvári Művészeti Hetek nagydíjával, 1969-ben a Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége tiszteletbeli tagságával, 1957-ben a Román Népköztársaság Érdemes Mestere címmel, 1963-ban a Munka Érdemrend I. fokozata kitűntetéssel, 1968-ban a Kulturális Érdemrend I. fokozata kitűntetéssel, 1971-ben a Román Kommunista Párt 50. évfordulója érmével, 1972-ben a Köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója érmével, 1973-ban az Augusztus 23. Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 2005-ben pedig posztumusz Magyar Örökség-díjjal jutalmazták.
Meglátogatja Londont is, honnan visszatér, azzal magyarázza ezen tettét az őt marasztalóknak: ,, Haza kell mennem csíkországba”, ők kinevették, hiszen ilyen ország nincs is a térképen, erre ő azt válaszolta, hogy ,,azért megyek, hogy legyen”. Nagy Imre 1976 augusztus 22- én betegségben elhunyt.
Forrás című festményét 1929- ben festette, így festményei közül az elsők közé sorolhatjuk. Annak ellenére, hogy pályája kezdetén készítette, nem mondhatjuk el erről a festményről, hogy kezdetleges, hiszen itt már jól felfedezhető Nagy Imre kiforrott és egyedi stílusa. A festő ezen művét vászonra vitte fel, olajfestékkel.
A festmény elemzésében több elemzési szempontot különböztethetünk meg: a kép formai elemzése, a kép téri rendszerének elemzése, a képen alkalmazott kontrasztok és színek elemzése, a kép belső formájának, kompozíciójának elemzése, a műalkotásról leolvasható képi kifejezőeszközök rendszerében a kor stílusának tükröződése, az alkotó művész személyiségének jegyei a képen. Ezen szempontok szerint elemeztem a festményt
Az első mi szembetűnik ezen a műalkotáson a szemlélő számára, hogy a festmény kültéri kompozíció. Az események a szabadban lettek ábrázolva, egy hűsítő forrás mellett. A fény fentről süt a kép előterébe, ám megcsillan a háttérben is. A kompozíció teljes egészét az emberi alakok uralják ők dominálnak. A képen öt női alakot és egy kisfiú alakját fedezhetjük fel. Maga a forrás, mely a festmény központi elemét képezi, mégsem középen helyezkedik el, hanem a kompozíció jobb alsó részében. Benne tükröződik egy fa, melynek koronájának felső része kiesik a kép hatásköréből. A forráson átvezető pallón két női alak tűnik fel lehajtott fejjel. Mindezen emberi alakok természethűen vannak ábrázolva, arányaik, testfelépítésük, ötözetük a század eleji paraszti életmódban élő embereket testesítik meg. Ezt a festményt rendeltetése szerint a táblaképek csoportjába sorolhatjuk. Legelöl egy női alak jelenik meg, fején egy vizeskorsó, háttal van a forrásnak. Feje lehajtva a korsó súlya alatt. Mindezzel a festő egyértelművé tette azt a tényt, hogy a nő épp vizet hoz a forrásról. Arcvonásai elmosódnak, az arc nincs részletesen ábrázolva. Ruházata egyszerűn nem visel cipőt, testsúlyát teljesen az egyik lábára helyezi. Ez a fajta megoldás tipikusan megfigyelhető Nagy Imre több művében is. A háta mögött egy várakozó nőt fedezhet fel a szemlélő, fejét szinten lefele tartja, kezében a kerámia korsóval. A bal alsó sarokban egy meglepő kis alak tűnik fel, egy pisilő kisfiú széttárt lábakkal és kinek arcvonásai szintén elmosódnak. A háta mögött egy nő térdel, arccal a forrás felé fordulva, épp sulykol. Jobb kezében a felemelt sulyok, lesulytásra készen. Mindhárom nőnek a haja kontyba van fogva, ezzel mutatva meg a nők hétköznapi hajviseletét. A palló és a rajta átkelő két nő teljesen a háttérbe kerül. Mindkét nő kalapot visel, az egyik fényben van, a másik meg teljesen árnyékba kerül. A cipekedés egy tipikus testmozdulatát láthatjuk rajtuk. Teles testsúlyuk ezen nőknek is az egyik lábukra helyeződik. Jelzésszerű vetett árnyéka csak a bal alsó sarokban látható pisilő kisfiúnak, a sulykoló és a korsót vivő lánynak van
A téri elhelyezkedés, beosztás teljesen a valóság illúzióját kelti. Nem annyira szembetűnő a kompozíció mélysége, ám jól megfigyelve észrevehetjük, hogy bár nem olyan messzi távolba, de elnyúlik a táj ábrázolása a pallón áthaladó nők háta mögött. A tér építési rendszere nem tér el a valóságot keltő ábrázolási módtól.
Uralkodó színek a meleg színek, ezzel keltve egy meleg nyárias hangulatot. Inkább kevert színekkel találkozhatunk, mint tiszta színekkel. A kép jellemző alapszíne a barna és a sötétpiros. Természetnek megfelelően alkalmazza, használja a színeket, a fű zöld a víz kék, a fa törzse sötét barna, a koronája pedig zöld, stb. Nem találhatunk olyan elemeket, amelyek színvilága eltérne a természetben megszokottól. Ezen színek használata kiélesíti a festmény témáját.
Kissé különlegesnek ítélhetjük meg a kompozíció szerkezetét (melléklet 1.). A palló vízszintesen két részre osztja a kompozíciót. De nem egyenlő részekre, a felső rész nagyobb, mint az alsó. Két átlót is bejelölhetünk. Az egyik a jobb felső sarokból indul a bal alsó sarok fele. Ezen átlót képezi a fa ága, a korsót cipelő lány felemelt keze, a várakozó és sulykoló nők feje. A másik átló a bal felső sarokból indul a jobb alsó sarok fele, áthaladva az árnyéban levő kalapos nő és a várakozó nő fején. Két teljesen kirajzolódó függőleges vonalat képez a beszűrődő fénycsóvák.
Ez a festmény Nagy Imre egyik kiemelkedő alkotása.
Nagy Imre Csíkzsögödben, vagy Zsögödben, (ma Csíkszereda déli tartozéktelepülése, külvárosa. Zsögödfürdővel együtt 1930-ban egyesült Csíkszeredával) született 1893 július 25- én. Legkorábbi ránk hagyott emléke, az édesnyjáról festett képe, melyet két és fél éves korában készített. Elemi iskolába Zsögödbe, gimnáziumba Csíksomlyóra járt, majd a tanítóképzőt is itt végezte. Tanul a budapesti Képzőművészeti Akadémián, majd 1924-ben visszamegy szülőfalujába és 1949-ig ott él. 1949- től Kolozsvárra költözik, szülőföldje pedig állandó feltöltődés helyszínévé válik. Zsögöből merít ihletet fesményeihez. Munkáit több díjjal is elismerték: 1939-ben a Zichy Mihály grafikai díjjal, 1942-ben a Kolozsvári Művészeti Hetek nagydíjával, 1969-ben a Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége tiszteletbeli tagságával, 1957-ben a Román Népköztársaság Érdemes Mestere címmel, 1963-ban a Munka Érdemrend I. fokozata kitűntetéssel, 1968-ban a Kulturális Érdemrend I. fokozata kitűntetéssel, 1971-ben a Román Kommunista Párt 50. évfordulója érmével, 1972-ben a Köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója érmével, 1973-ban az Augusztus 23. Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 2005-ben pedig posztumusz Magyar Örökség-díjjal jutalmazták.
Meglátogatja Londont is, honnan visszatér, azzal magyarázza ezen tettét az őt marasztalóknak: ,, Haza kell mennem csíkországba”, ők kinevették, hiszen ilyen ország nincs is a térképen, erre ő azt válaszolta, hogy ,,azért megyek, hogy legyen”. Nagy Imre 1976 augusztus 22- én betegségben elhunyt.
Forrás című festményét 1929- ben festette, így festményei közül az elsők közé sorolhatjuk. Annak ellenére, hogy pályája kezdetén készítette, nem mondhatjuk el erről a festményről, hogy kezdetleges, hiszen itt már jól felfedezhető Nagy Imre kiforrott és egyedi stílusa. A festő ezen művét vászonra vitte fel, olajfestékkel.
A festmény elemzésében több elemzési szempontot különböztethetünk meg: a kép formai elemzése, a kép téri rendszerének elemzése, a képen alkalmazott kontrasztok és színek elemzése, a kép belső formájának, kompozíciójának elemzése, a műalkotásról leolvasható képi kifejezőeszközök rendszerében a kor stílusának tükröződése, az alkotó művész személyiségének jegyei a képen. Ezen szempontok szerint elemeztem a festményt
Az első mi szembetűnik ezen a műalkotáson a szemlélő számára, hogy a festmény kültéri kompozíció. Az események a szabadban lettek ábrázolva, egy hűsítő forrás mellett. A fény fentről süt a kép előterébe, ám megcsillan a háttérben is. A kompozíció teljes egészét az emberi alakok uralják ők dominálnak. A képen öt női alakot és egy kisfiú alakját fedezhetjük fel. Maga a forrás, mely a festmény központi elemét képezi, mégsem középen helyezkedik el, hanem a kompozíció jobb alsó részében. Benne tükröződik egy fa, melynek koronájának felső része kiesik a kép hatásköréből. A forráson átvezető pallón két női alak tűnik fel lehajtott fejjel. Mindezen emberi alakok természethűen vannak ábrázolva, arányaik, testfelépítésük, ötözetük a század eleji paraszti életmódban élő embereket testesítik meg. Ezt a festményt rendeltetése szerint a táblaképek csoportjába sorolhatjuk. Legelöl egy női alak jelenik meg, fején egy vizeskorsó, háttal van a forrásnak. Feje lehajtva a korsó súlya alatt. Mindezzel a festő egyértelművé tette azt a tényt, hogy a nő épp vizet hoz a forrásról. Arcvonásai elmosódnak, az arc nincs részletesen ábrázolva. Ruházata egyszerűn nem visel cipőt, testsúlyát teljesen az egyik lábára helyezi. Ez a fajta megoldás tipikusan megfigyelhető Nagy Imre több művében is. A háta mögött egy várakozó nőt fedezhet fel a szemlélő, fejét szinten lefele tartja, kezében a kerámia korsóval. A bal alsó sarokban egy meglepő kis alak tűnik fel, egy pisilő kisfiú széttárt lábakkal és kinek arcvonásai szintén elmosódnak. A háta mögött egy nő térdel, arccal a forrás felé fordulva, épp sulykol. Jobb kezében a felemelt sulyok, lesulytásra készen. Mindhárom nőnek a haja kontyba van fogva, ezzel mutatva meg a nők hétköznapi hajviseletét. A palló és a rajta átkelő két nő teljesen a háttérbe kerül. Mindkét nő kalapot visel, az egyik fényben van, a másik meg teljesen árnyékba kerül. A cipekedés egy tipikus testmozdulatát láthatjuk rajtuk. Teles testsúlyuk ezen nőknek is az egyik lábukra helyeződik. Jelzésszerű vetett árnyéka csak a bal alsó sarokban látható pisilő kisfiúnak, a sulykoló és a korsót vivő lánynak van
A téri elhelyezkedés, beosztás teljesen a valóság illúzióját kelti. Nem annyira szembetűnő a kompozíció mélysége, ám jól megfigyelve észrevehetjük, hogy bár nem olyan messzi távolba, de elnyúlik a táj ábrázolása a pallón áthaladó nők háta mögött. A tér építési rendszere nem tér el a valóságot keltő ábrázolási módtól.
Uralkodó színek a meleg színek, ezzel keltve egy meleg nyárias hangulatot. Inkább kevert színekkel találkozhatunk, mint tiszta színekkel. A kép jellemző alapszíne a barna és a sötétpiros. Természetnek megfelelően alkalmazza, használja a színeket, a fű zöld a víz kék, a fa törzse sötét barna, a koronája pedig zöld, stb. Nem találhatunk olyan elemeket, amelyek színvilága eltérne a természetben megszokottól. Ezen színek használata kiélesíti a festmény témáját.
Kissé különlegesnek ítélhetjük meg a kompozíció szerkezetét (melléklet 1.). A palló vízszintesen két részre osztja a kompozíciót. De nem egyenlő részekre, a felső rész nagyobb, mint az alsó. Két átlót is bejelölhetünk. Az egyik a jobb felső sarokból indul a bal alsó sarok fele. Ezen átlót képezi a fa ága, a korsót cipelő lány felemelt keze, a várakozó és sulykoló nők feje. A másik átló a bal felső sarokból indul a jobb alsó sarok fele, áthaladva az árnyéban levő kalapos nő és a várakozó nő fején. Két teljesen kirajzolódó függőleges vonalat képez a beszűrődő fénycsóvák.
Ez a festmény Nagy Imre egyik kiemelkedő alkotása.
(Melléklet 1)
(Melléklet 2)
Bibliográfia:
Soltra Elemér: A rajz tanítása. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
Szabó András: A nőfény forrása. Pallas-Akadémia – Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, 2006.
http://bathori.multiply.com/journal/item/10
