Török Emőke
MAI MAGYAR MŰVÉSZEK NÉMETORSZÁGBAN
​

​,,A fotográfia számomra egy folytonos vizuális figyelem spontán impulzusa, amely megragadja a pillanatot és annak örökkévalóságát.” - Henri Cartier-Bresson

       Magyar Ádám 1972-ben született Debrecenben. 2008 óta Berlinben él, programozóként és fényképészként tevékenykedik. 20-as évei végén kezdett a fotográfiával foglalkozni. Sokat utazott Ázsiában, élményeit mindig megörökítette. Munkája a hagyományos dokumentációs fényképészettől a szürreális, kísérletező fotográfia felé fordult. Szívesen kísérletezett a digitális technológiával. ,,Tiszta, egyszobás lakásában találkoztam először Magyarral. Hosszú, barnahajú, szakállas. Szláv szent renenszánsz portréjának tűnik vagy egy idősödő berlini rokkernek.” (Joshua Hammer, online cikk, saját fordítás). Az utóbbi évtizedben fotográfusként vált híressé. Munkáit Shanghaiban, Hongkongban, Berlinben és Helsinkiben is megcsodálhatták már az érdeklődők. A művész számos ösztöndíja és elnyert díja a szakmabeliek elismerését és saját tehetségét bizonyítja. Az alkotó 2004-ben megnyerte a Magyar Sajtófotó André Kertész-nagydíját, 2006-ban és 2007-ben a Pécsi József Fotográfiai Ösztöndíjjal büszkélkedhetett, 2009-ben két külön kategória díjazottja volt az International Photography Award eseményen. A Fine Art és a Special kategóriában is ő lett az első. 2010-ben a Lens Culture International Exposure Award keretén belül is méltatták kiemelkedő teljesítményét.
       Műszaki programozás és fotográfia... Vajon beszélhetünk-e közös nevezőről e két, látszólag egymástól távol álló, szakmaterület között? Magyar Ádám bebizonyította, hogy a matematikus nézőpontja nem zárja ki a művészi meglátást. Munkája igazolja, hogy a kettő egy különleges egészet építhet. A németországi magyar művész a számoktól fordult a művészet felé, de műszaki ismereteinek továbbá is hasznát vette. Olyan programokat és alkalmazásokat tervezett, amelyek segítségével a térnek és időnek egy új megközelítését tette lehetővé a fotográfia és a videózás terén. Képei kettős jellegűek: az egyedi látásmód a mérnöki pontosság párosul. Legfontosabb egyéni kiállításai: a budapesti Kontinuum (2012), a berlini Underworld (2011), a Hongkongban megszervezett Beyond Perspective (2011), a budapesti Comearound (2006), Taxi Jam (2005) és a Kashi Vishwanath Express. Alkotásai gyakran szerepeltek csoportos kiállítások keretén belül is olyan nagyvárosokban, mint Helsinki, San Francisco, Párizs, Tolouse, Birmingham, Shanghai és Róma. Képei a Hong Kong Heritage Museum, a Bidwell Projects és a Deutsche Bank gyűjteményeiben is megtalálhatóak. A Life of Cities és a Light and Lens könyvekben is felbukkanak képei, akárcsak több fotómagazinban: az amerikai PDN és PQ lapokban, a magyarországi Flash Art magazinban, a brit Digital Camera magazin lapban, illetve a dán Katalog-ban.
       A művész kedvenc témája a lüktető nagyváros. Híres képsorozatai: az Urban Flow (Városi áramlás), a Squares (Terek) és a Stainless (Szeplőtlen), a modern világ nyüzsgő hangulatát idézik, az idő gyors pörgését ,,mérik”. Egyedi városfelvételeit egy maga által tervezett kamerával rögzíti. Az ipari line-scan kamera lehetővé teszi a gyors mozgások pontos felvételét is. Ezáltal új teret hódít. Nem egyértelmű, hogy képei dinamikusságot vagy egy helyben állást tükröznek-e. Mondhatni azt is, hogy felszámolják ennek az ellentétpárnak a határát. A polgárt az egésznek a mozgó részeként ábrázolják. A művész egy angol előadásában kijelenti, hogy képei által az élet folyamatosan változó természetét szeretné kifejezni. ,,Perc, perc után következik, generáció, generáció után.” mondja, képei által az időt méri, nem a szubjektív időt, hanem a reális időt, akárcsak az óra. Semmit sem szeretne kiemelni, meglátásában minden egyenlő (forrás: angol videó, saját fordítás). Szerinte az emberek csak apró elemei, részletei a nagyvárosnak. Kedveli a részleteket és jelentéktelen, ignorált pillanatokat.
       A Stainless (Szeplőtlen) sorozatot a már említett új technikával alakítja. A metrókat a lassítás pillanatában rögzíti. Nem a megszokott ,,dirty”- piszkos állapotukban ábrázolja őket. Számára a metró egy  jelkép, a körülöttünk levő technológia és tudomány metaforája. A metrókat több városban is lencsevégre kapta (New Yorkban, Tokióban, Párizsban). A New York-i metrófotózásának érdekes a története: különös felszerelése (számítógép, beolvasó, stb.) és hosszú haja gyanút keltett a rendőrökben. Bevitték az őrségre, s miután helyzetét tisztázta, elengedték egy 25 dolláros büntetéssel. Képein a metrók befutnak az állomásra, az utasok leszállásra készek. Megfigyelhető, hogy az emberek arca kifejezéstelen. Az aluljárók világa monoton, a modern emberek napi rutinjuknak tesznek eleget. A sorozatnak egy videó megfelelője is készült. A videó érdekes, hisz a néző azt gondolná először, hogy a egy panorámaképnek a gyorsított változata, de az éleslátásúak kiszúrják, hogy valójában lassított felvételű videóval van dolguk. Magyar Ádám az idővel játszik, mindegyik képsorozatában megfigyelhetőek hasonló trükkök. Közös vonása még a képeknek, hogy a Stainless és az Urban Flow sorozatok fekete-fehérek.
​

Magyar Ádám: Stainless (Google)
​

       Az Urban Flow (Városi áramlás) sorozat mozgásban levő embereket ,,szkennel be” (Magyar Ádám). A képeket akár optikai csalódásnak is nevezhetnénk, hiszen a járás folyamatát állónak mutatják. Az alkotó az absztrakt térig tágítja az idő múlását. A lüktető, de ugyanakkor nem mozgó kettős a modern élet paradoxona is lehetne. Érdekes megfigyelni, hogy a járókelők egy irányba ,,sietnek”. Egy ember sincs, aki ellenkező irányba igyekzne (egyik képen sem). Magyar Ádám a közönségnek ezt a tényt is megmagyarázza. Lencséje elé szkennelőt helyez, így lesz lehetséges az álló-dinamikus oppozíció, de ez manipulálást is jelent. Ahhoz, hogy ez ellentét jól megfigyelhető legyen, bizonyos elemekt kiszűr. A képek mindegyikének csíkozott a háttere. Ez a tény gyors mozgásra utal. Ezzel szemben áll az emberek lassúsága, tehetetlensége. A csíkos háttér azt az érzést kelti a nézőben, hogy az idő megállt, az embereket pedig bábukként láttatja.
       Az alkotó elmondása szerint az egyik kép csíkozottságát egy Hongkong-i fa elmosódott változata adja, egy másikét pedig egy Oxford Street-i karácsonyi vásáré.
​

Magyar Ádám: Urban Flow (Google)
​

       A Squares (Terek) sorozat színes képekből áll. A képek a járókelők térbeli elhelyezésének mesterséges alakításai. Fentről láttatják az embereket, akik egyformáknak és jelentéktelen pontoknak tűnnek. Az embereket hátulról szemlélteti. A járókelők tökéletes, pontos sor- és oszlopbeli rendeződése szinte lehetetlen: ravasz absztrakció, de felismerhető valóság.
​

Magyar Ádám: Squares (Google)
​

       Az idővel való játszás modern téma. Einstein relativitáselmélete nagyban befolyásolta e területet. Egy internetes cikk Magyar Ádám munkásságát Einstein kamerája metaforával méltatja, valószínűleg éppen ezzel a témával való foglalkozás miatt. A magyar művész képei Dali óráit juttatják eszembe. Összefüggésbe lehet hozni ezeket az alkotásokat, hiszen mindegyikük az  konstruált tényezőként láttatja az időt. A konstruáltságra való utalás is (poszt)modern vonása a műveknek. Manapság már nem beszélhetünk végső igazságokról. Minden konstruált, változó, amit a magyar művész is láttat, sőt még szavakkal is kifejez. A perspektívák sokszorozódnak, a modern művészek a realitás több szintjével játszanak. A realitást nem ismerhetjük meg, végső igazság talán nem is létezik. A modern korban csak konstruáltságról, individuális ,,igazságokról” és meglátásról beszélhetünk.
       Az előbb említett képek is a nagyvárosok konstruáltságát idézik, a gyorsan pergő időt ,,fagyasztják le”, állítják meg. A modern meglátás töredezett, nem homogén, mindenkinek más a felfogása. Tágabb értelemben azt is állíthatjuk, hogy a memória is töredékes. Ebből kifolyólag a teljes rálátás a világra lehetetlen. A realitás is konstruált, nem objektív, hanem szubjektív. A nagyvárosok képei nem <A> világot reprezentálják, hanem azt a képet, mely Ádám meglátásában a világgal egyenlő vagyis a Magyar Ádám szerinti realitást.
       A művész állítása szerint képei az időt mérik, nem a szubjektívet, hanem az objektívet. Ez a kettős a figyelmes olvasónak Bergsont juttatja eszébe. Babits Mihály a Bergson filozófiája című esszéjében jól megmagyarázza a teremtő idő fogalmát: ,,Bergson alapvető gondolata az időről alkotott felfogása. Kant szerint az idő is olyasvalami, mint a tér; szemléletünk egy formája, melyen kívül a valóság jelenségeit nem tudjuk elképzelni; de távolról sem önálló, külön létező és ható dolog. Ez helyes volna, ha az idő is közömbös irányú és egynemű volna, mint a tér, vagyis ha a jelenségek az időben is megfordíthatók lennének, mint a térben. Szóval, ha az idő nem változtatna a dolgokon semmit s a dolgok minősége nem függne az idő való helyzetüktől. Valóban bizonyos fizikai tünemények ilyen megfordíthatók és visszafelé is megcsinálhatók: az idő rájuk nézve egynemű: akár előre, akár vissza.
       De ha magunkban nézünk, látni fogjuk, hogy velünk a dolog nem így van. Mi minden pillanatban öregszünk, ami annyit jelent, hogy ránk nézve az idő minden pillanatban valami újat hoz, valami vissza nem térhetőt és visszafelé meg nem csinálhatót. A mi időnk csak egyirányú; az életet visszafordítani nem lehet. A mi időnk nem egynemű; sőt lényegileg különnemű: minden pillanatban más, új. A mi időnk teremt, újat alkot minden pillanatban.
       Ez azért van, mert minden pillanatunkban benn van - tudtunkkal vagy anélkül - egész múltunk, sőt őseink egész múltja; a múlt nem halt meg, hanem hat reánk; él testünkben, lelkünkben; egész valónk az egész múlt eredője; minden pillanat magában foglalja az egész múltat és valamit ad hozzá. Eszerint minden jelen pillanat lényegileg különbözik az összes megelőzőktől, mert egyik sem foglalhatott magába annyit, mint emez és sohasem térhet vissza ugyanaz, éppen úgy, ami már elmúlt.”
       Magyar Ádám művei egyediek, az alkotó jogosan tudhatja magáénak a sok díját. Az idővel és térrel való kísérletezése új kapukat nyit a fotográfia számára.



Jegyzetek

http://petapixel.com/2014/01/13/adam-magyar-talks-tech-behind-mesmerizing-photo-video-series/(videó, a művész angol nyelven beszél munkájáról)
https://medium.com/matter/einsteins-camera-88aa8a185898
http://www.raday-galeria.hu/?page=muveszek&kod=6121&lang=hu
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00060/01697.htm(Babits Mihály: Bergson filozófiája)
​Képek: Google
​