Tőtős Dorottya
ÚJ MŰFAJOK
A számítástechnika technológiáinak és eszközeinek elterjedése a társadalom és azon belül az egyén számára is jelentős változásokat jelent az élet egyre nagyobb terén. A számítógépek és az internet által kínált szolgáltatások és lehetőségek egyre inkább befolyásolják és meghatározzák a mindennapi életet, legyen szó kommunikációról, kapcsolatteremtésről vagy az egészen elemi cselekvésekről, mint az információ befogadása és feldolgozása.
Korunk tendenciáinak megfelelően például a nagyközönségnek szánt cikkek, hírek, reklámok írott szövege egyre rövidül – abból a feltételezésből kiindulva, hogy a befogadók, fogyasztók figyelme csak adott karakterszámig tartható fenn, meg. Ez nyilván összefügg azzal is, amit képi fordulatnak nevezünk, s melynek bekövetkeztében alapvető szerepet töltenek be a digitális fényképezőgépek, nagy felbontású képernyők, tárolásra alkalmas eszközök – illetve ezek hozzáférhetősége. Ennél egy sokkal specifikusabb felsorolást találhatunk Jonathan Carynél: „szintetikus holográfia, repülés-szimulátorok, számítógépes animáció, robotikus képfelismerés, sugár-nyomkövetés, műholdas térképek, mozgásdetektorok, virtuálisvalóság-sisakok, mágneses- rezonancia spektrográfia.”[1] Látható, hogy a képalkotásra alkalmas eszközök, és ennek következtében a képértelmezés és a képek általi öndefiniálás igénye széles körben elterjedt, legyen szó laikusokról vagy tudósokról.
Ez a képkultusz tehát jelentős mértékben meghatározó az információszerzés- és feldolgozás szempontjából, így az embereknek átalakulnak az írott szöveggel kapcsolatos elvárásaik, aktusaik. Az évtizedek óta jelen lévő panaszdiskurzus értelmében negatív irányba: egyre kevesebben olvasnak, főleg szépirodalmat, elérkezett a Gutenberg-galaxis vége stb. Ehhez képest a nyomtatott könyvek, bár gyakran luxuscikknek számítanak, még mindig meglehetősen stabil helyzettel rendelkeznek.
Ugyanakkor világos: a fent vázlatosan bemutatott helyzetben a szövegközpontú, és többnyire nyomtatásban terjedő (szép)irodalomnak számos nehézséggel kell szembenéznie, hogy az előálló környezetben versenyben maradhasson például a filmművészet, és annál is inkább a filmipar mellett. Ennek következtében a szerzők tehát kénytelenek produktív módon viszonyulni az internet és a digitális technológia világához.
Dolgozatom – a tárgyalandó téma terjedelmét tekintve nyilván – a teljesség igénye nélkül próbál körüljárni néhány olyan jelenséget, amely az irodalomnak az internet világában való „túlélési stratégiáival” kapcsolatos. Ennek kapcsán néhány általános problémára, már vagy még működőképes megoldásokra, és a (magyar) irodalom által még nem igénybe vett lehetőségre térek ki.
Olvasás és írás az interneten
Ahogy Szőcs Imre fogalmazza meg dolgozatában, az internet és a számítógépek talán nem tudják gyökeresen megváltoztatni az olvasás folyamatát, azonban az biztos, hogy befolyásolják olvasási szokásainkat – mit, mikor és miért olvasunk el.[2] Ugyanakkor ez talán nem igaz a szövegalkotás, az írás folyamatára, ugyanis a digitális szöveg sokkal képlékenyebb, könnyebben változtatható, formázható, ez pedig számos problémára jelenthet megoldást, és nem kevesebb új lehetőséget kínál. Tehát a digitális technológia és az internet képes befolyásolni az írás és szövegalkotás folyamatát is. Ennek következtében pedig, az újszerűség elvárásának és mítoszának mentén, a műfajok, kifejeződési formák és lehetőségek átalakulására számíthatunk.
(irodalom az interneten és az internet irodalma)
Ahogyan azt Geert Lovnik is megfogalmazza egy vele készült interjú során: „az európaiak még mindig hisznek abban, hogy ezek a tartományok [a humántudományok és a technológia] külön tartoznak egymástól.”[3] Ennek egy konkrétabb megfogalmazását találjuk Szőcs Imrénél: a hivatásos szerzők viszonyulásmódja az internethez máig sem letisztult. Az internet természetesen remek reklámlehetőség, ezen túlmenően azonban kifejezési eszköz is lehet.[4] Nyilván ez utóbbi jelenti a nehezebb kihívást, viszont ez ígéri a nagyobb sikert is, amennyiben a felnövő célközönség már ebben a környezetben szocializálódik.
Az említett kettősség szorosan kapcsolódik az alcímhez is: amennyiben az internet csak egy reklámfelület vagy tárhely, az irodalom az interneten esetéről van szó. Ezt is eredményesen lehet működtetni,[5] példaként álljon itt Dragomán György írói oldala, a http://gyorgydragoman.com/?lang=hu. A honlap elsősorban Dragomán már kötetben írásait tartalmazza, novellákat, esszéket, fordításokat, valamint a szerző tevékenységével kapcsolatos híreket, kritikákat, interjúkat és videókat. E virtuális stand széles körű terjesztésére szolgál az író facebook oldala, mely kevés eredeti szöveget tartalmaz, a megosztott tartalmakat általában idézetek vezetik fel.
A másik kategóriára, az internet irodalma, nehéz példákat találni, hiszen az interneten szabadon megjelenő írások többségéért a szerzők nem kapnak honoráriumot, azok bárhogyan felhasználhatóak – így a téma a kapcsán a szerzői jog és az internetes kalózkodás is problematikus. Bár az évezred elején volt egy érdekes kezdeményezés, az első magyar online regénypályázat, az elkészült pályamunkák már nem érhetőek el közvetlenül az interneten.[6] A nyertes mű egy akkor már ismert hacker, Jake Smile 1 link című regénye lett, a szöveg nyomtatásban is megjelent a Magvető kiadónál, de úgy, hogy a szerző kiléte a nagyközönség számára így is titok. Az álnévhez tartozó foglalkozás és a mű elérhetetlensége az interneten éles ellentétben áll egymással, utólag így a pályázat jelentősége és hitelessége megkérdőjeleződik, miközben a művek keletkezési módja és közege figyelemre méltó lenne.
Így nagyrészt az internet irodalmát olyan írások képezik, amelyek az irodalom határán helyezkednek el, például az írók naplószerű internetes bejegyzései, a szociális médián közzétett tartalmak, melyekben a személyesség és a foglalkozás érdekes kombinációja nyilvánul meg. Emellett számos olyan külső kezdeményezés van, amelyik a már említett képi fordulatra alapozva az intermedialitás révén keres új kifejezési eszközöket, ilyen például az InstaVers, a könyvtrailerek, a könykritikákat tartalmazó vlogok.
(intermedialitás)
Az internet révén az intermedialitás fogalma is valamelyest átértelmeződik, új lehetőségek nyílnak írott szöveg és más médiumok közötti átjárásra, kapcsolatteremtésre. Ennek egyik nagyon népszerű példája az internetes mémek jelensége, ezek legtöbbször egy-egy széles körben elterjedt, egyezményes kontextust teremtő képből, illetve az ezt egyedivé tevő feliratból állnak.[7] Az internetes mémek alapvető funkciója a szórakoztatás, ezért az irónia, a szarkazmus és a humor különböző formái jellemzőek rájuk. A humor leleplező, csattanószerű működési mechanizmusa alapján ezek az internetes mémek egyszerre kapcsolhatóak a vicc vagy akár az egyperces novella műfajához, azzal az eltéréssel, hogy egyszerre több médiumot vonnak be a jelentésképzésbe.
Az internetes mémeket tehát tekinthetjük önálló műfajnak, és elképzelhetőnek tartom, hogy ezek a megfelelő tartalommal rendelkezve sikeresen közelíthetnek az irodalomhoz, hiszen működési elvük sok ponton közös.
Az InstaVers[8] egy olyan kezdeményezés, amelyik érintkezik az internetes mémek hagyományával, ugyanis produktumai szintén képiség/látvány és szöveg kapcsolatára épülnek, ahol a kettő közötti kapcsolat megfejtése, illetve a kapcsolat jelentésgazdagságának feltárása a befogadóra hárul. A mémek alapját képező kapcsolatnál azonban az InstaVers alkotásai valamivel komplexebbek: a végeredmény ugyan egy kép, de valójában a szövegnek mint testnek, tárgynak a kiaknázását látjuk, ugyanis papírra kinyomtatott versrészletek mellé kerülnek különböző tárgyak. Ez az alakulóban levő műfaj a képversekkel hozható összefüggésbe a szöveg és kísérő tárgy viszonyát tekintve, ezek ugyanis nem puszta illusztrációi a kiemelt idézeteknek, hanem már azok értelmezései. Ugyanakkor az internet egy másik népszerű jelenségével ellentétben nyilvánulnak meg: ezek azok a képek, amelyekre többnyire meg nem alapozott kapcsolat alapján kerülnek inspirációs, motivációs idézetek; a végeredmény így többnyire egy közhely egy szép képen, bármilyen mondanivaló vagy esztétikai érték nélkül.
Ehhez képest az InstaVers munkái esetében a kompozíció összeállítása egyszerre számít értelmezésnek és alkotásnak. Az intermedialitásnak eme több szinten történő kihasználása egészen sikeresnek bizonyul, hiszen az InstaVers saját fesztiváljának megrendezésével kilépett a virtuális térből, amelyik „csak” annyiban alapfeltétele, hogy másképp a létrejött összeállítások nem juthatnának el a közönséghez – egy kiállításra például sokkal kevesebben látogatnának el, mint ahány lájkolója van a kezdeményezés facebook oldalának (7 861). Az InstaVers célja a kortárs költészet népszerűsítése, és indítói jól ráéreztek arra a formára és környezetre, amelyik széles körben ismert és már adott. Ugyanakkor a műfajnak egy hátulütője, gyengesége is van, mely részben a terjesztő közeg természetéből fakad, és impliciten a kezdeményezés nevében és mottójában is megfogalmazódik: Az instavers azonnal oldódik. Ebben benne van az azonnaliság és a megértés öröme, azonban az is, hogy a tartalom feloldódik, megszűnik. A műfajra az erős efemeritás jellemző, az új kultusza pedig állandó kihívás elé állítja az alkotókat.
Az időtállóság egyébként is jelentős problémaként tételeződik az internet korszakában, ugyanis az információáradat állandóan eltakarja, háttérbe szorítja a már létrehozott, megmutatott értékeket.
(blogirodalom)
Ezen elfedés ellenében valamint az információ megszűrésének érdekében jöttek létre a weblogok, melyeknek kezdetben csak szűrő funkciójuk volt. A filter blog eleinte linkek gyűjteménye volt a blog működtetőjének kommentárjaival, ajánlásaival egy adott érdeklődési körben. Később ehhez a szerephez más elemek is csatlakoztak, és a blog lassan mint internetes napló kezdett el létezni. Ezt nevezi Rebecca Blood free-style blognak.[9] A közös pontot a két változat között a médium illetve az arculatteremtő szándék képezi.
Szőcs Imre kifejti, hogy a naplónak az irodalom szempontjából periférikus műfajához, illetve az ezt éltető igényhez miként kapcsolódik a blogírás gyakorlata.[10] Az internet által biztosított anonimitás kiváló kontextust képez a konfessziós kényszernek. A szociális média különböző termékei támogatják is ezt a magatartást, például a facebook kérdése a felhasználókhoz: What’s on your mind? Mi jár a fejedben? a folyamatos állapotfrissítésre késztet. Ugyanakkor a felhasználók nagy hányada a facebookot nem online publikus naplóként képzeli el, ezért gyakran éri megrovás a túl gyakran túl személyes tartalmakat megosztó személyeket. Hogy mégis mekkora az előbb említett konfessziós kényszer, jól látható a Whisper nevű mobilalkalmazás[11] népszerűségéből: több mint 20 millió felhasználóval és kiváló értékeléssel rendelkezik (négy csillag az ötből). Mindez annak ellenére, hogy az alkalmazásról többször is az a hír terjedt, hogy információkat szolgáltat ki felhasználóiról.
Mindez akkor válik az irodalom szempontjából érdekessé, ha valaki felismerve a konfessziós irodalom iránti igényt és a közegben rejlő lehetőséget, él is vele. Jól bizonyítja, mennyire lenne működőképes egy fikcionális karakter facebook-életét követni az a projekt, amelyik a Hullámvasút – egy kicsit skizó fiú profilja nevű oldalt működtette.[12] Bálint karaktere nagy létszámú közösséget mozgatott meg, számos érdeklődő követte a történetét.
A magyar irodalom részéről nem igazán vannak ilyen kezdeményezések, de mindenképp említésre méltó Demény Péter interneten követhető munkássága. Az író rendelkezik egy bloggal és egy felfedett álnéven (Ivan Karamazov) működő facebook profillal is – a blog bejegyzéseinek sűrűségén látható, hogy ezek száma csökkent, ahogy nőtt a Demény Péter facebook-aktivitása. Mindkét felület tartalmaz nagyon személyes, az író magánéletéhez kapcsolódó írásokat[13] és egyértelműen a munkájához köthető szövegeket is. Azonban a magas fokú intimitást mutató személyes bejegyzések is az irodalomhoz közelítenek, érezhető rajtuk a fogalmazásmód igényessége, az írói öntudat megnyilvánulása. Demény Péter kiterjeszti az irodalmat állapotfrissítéseire, melyekhez gyakran az exkluzivitás érzete kapcsolódik, hiszen írásainak többsége csak a facebookon jelenik meg, ahol kétezres ismeretségi körében állandó olvasótáborral rendelkezik.
Ehhez kapcsolódik egyik legutóbb megjelent kötetének keletkezésmódja is. A költő egy éven át minden nap megosztott egy-egy általa írt névnapi köszöntőt a facebookon, ezekből született a Kolindárium. A kötet fülszövegében Balázs Imre József kinyomtatott versblognak, névnaplónak nevezi a vállalkozást, formáját pedig önálló műfajnak tekinti, mely metszéspontok (médiumoké, fikcióé és valóságé stb.) találkozása. Jellemezve a költőtárs viszonyulásmódját ezen új írásformához, így jelöli meg annak legfőbb tulajdonságát: Demény Péter „nem valahová az emberi létezés fölé helyezi az írást, hanem annak természetes részeként tekint rá. Ebből az is követezik, hogy az írásnak nem tökéletesnek kell lennie, hanem hitelesnek, autentikusnak.”[14] Bár a kötet Láng Orsolya illusztrációval gazdagodott, mégsem örvend akkora népszerűségnek, mint a várakozás állapotában és újszerűség igényével olvasott naponta frissülő köszöntőversek. Miközben ugyanakkor a facebookon szinte lehetetlen visszakeresni ezeket az alkotásokat – így a könyvforma az, ami jelen esetben az efemeritás ellen küzd.
Demény Péter tehát egyensúlyt teremt a facebook által lehetővé tett kifejezésmód és az irodalmi eszközök, elvárások között, ezáltal létrehozva egy újszerű kifejezésmódot és új terminusok alkotására késztetve azt, aki próbálja megragadni írásainak műfaját. Ezen a vonalon elindulva volna lehetséges az új eszközök és kifejezésmódok keresése az internet és az irodalom metszéspontján.
(hálózatszerűség)
Példának okáért a hypertext, mely már rendelkezik „előzményekkel” az irodalomban, a digitális technológia kereteiben újabb működési formákat nyerhet meg az irodalom számára. Milorad Pavić Kazár szótár című szótárregénye – és annak sikere – kiváló példája annak, hogy a hypertext jelensége miként hasznosítható az irodalomírásban. A regény olvasása ugyanis történhet a három eltérő kultúra azonos szócikkei mentén is, ahol tehát a szöveg világán belül a címszók linkekként működnek, egymásra utalnak. Bár nyilván ez bizonyos fokú kényelmetlenséget és nehézséget jelent a könyvformátumból adódóan.[15] Ez az „ugráló” olvasásmód mégis lehet vonzóbb, ugyanis interaktivitást feltételez befogadó és szöveg közötti: az olvasó dönti el, melyik „linket” követi, milyen sorrendben. Ezen szabadság révén ő is részese az alkotási folyamatnak, valahogy úgy, ahogy a felhasználók interakciói is állandóan formálják, alakítják, gazdagítják az internetet.
Emellett a hypertext fogalma szoros kapcsolatban áll az intertextualitás fogalmával, mely a posztmodern irodalom egyik kedvelt szövegalkotási és jelentésteremtési eljárásai közé tartozik. Az internet sajátosságaként elkönyvelt hypertext szintén az utalás elvén[16] alapszik, a visszakeresés, beágyazás gyakorlata kapcsolható hozzá, akárcsak az intertextualitáshoz. Ennek alapján elfogadható az állítás, mely szerint az internet hálózatszerűsége, az abba való belépés, illetve annak a megértése nem áll áthidalhatatlanul messze az irodalomtól, pont ezért eredményes lehet ezen hasonlóságok felhasználása az írás folyamatában.
Nem tudok olyan irodalmi műről, amelyik a hypertext nyújtotta interaktivitást és szabadságélményt a virtuális térben valósítaná meg, viszont van erre egy más műfajú remek példa magyar viszonylatban.
A Hollywood Hírügynökség egy online kritikasorozat, melyik a youtube-on keresztül működik.[17] A sorozat különlegességét az adja, hogy ez a vlog műfaján keresztül történik, a videóbejegyzések készítője, a bölcsész végzettségű Szirmai Gergely, hetente tölt fel minőségi eszmefuttatásokkal kísért tízperces filmkritikákat. A sorozat számos kreatív ötlettel tartja fenn az érdeklődést és bővíti követőinek táborát (jelenleg 309 651 feliratkozója van a csatornának), ezek egyike a tárgyalt film operatőri munkájának, jelenetezésének vagy bármely más aspektusának a megismétlése a videó létrehozásában. Ennek egyik példája a MultiDimenzionális KritiKaland!!! című videó,[18] amelyiknek mondanivalója, ellentétben a többi videóval, több kisvideóra van felosztva, a bevezető után pedig a néző döntheti el egy linkre kattintva, hogy előbb a látvány vagy a karakterek kiértékelését követi egy újabb kisvideóban. Az ötlet az elemzett film, The Edge of Tomorrow történetéből származik, ahol a főszereplő ugyanazt az időszakot éli meg többször, minden alkalommal más-más módon és eltérő kimenetellel.
Ez a megoldás hasonlít a Kazár szótár által kínált lehetőséghez, viszont az internetes, digitális felület nagyban megkönnyíti a folyamatot, mely ugyanakkor jobban irányítva is van, hiszen mindig csak két választási lehetőséget kínál fel a videó a továbbhaladásra, ezzel valamelyest megszabva a kritika ívét.
(képlékenység a visszajelzésben)
A Hollywood Hírügynökség (HH) másik kiemelkedő erénye, hogy hatalmas figyelmet fordít követőtáborára, teljesen átlátszó a folyamat, ahogyan a nézők azonnali visszajelzései alakítják a vlogot. Ez részben a youtube-on történik a komment szekcióban, másrészt a HH facebook oldalán, ahol a rajongók kérdéseket fogalmaznak meg, javaslatokat tesznek – állandó a kommunikáció közöttük és Szirmai Gergely között. A közönség fontosságát kifejezendő, a sorozat indulása óta ezt a közösséget Szirmai mindig a Szerkesztőség szóval jelöli meg, mintegy kiemelve, mennyire fontos szerepet töltenek be a visszajelzések. Az elvárásokhoz való igazodás – miközben a vlog színvonala nem csökken, és megmarad a vállalt értékrendszere mellett – valamint a szoros kapcsolattartás, azonnali válaszok nagyban hozzájárulnak a sorozat sikeréhez.
Ez a tény az internetes közeg másik nagy előnyére világít rá: a kommentek, lájkok azonnali visszajelzést jelentenek a befogadók részéről, így például gyorsabban, akár a munkafolyamat közben felmérhető, mire van igény. Ennek kapcsán meg is kérdeztem Demény Pétert a Kolindárium esetében befolyásolta-e az egyes szövegek kötetbe kerülését azok népszerűsége a facebookon, a következő választ kaptam: „Kedves Dorottya, nagyon köszönöm, hogy így foglalkozol velem. J Sajnos, nem emlékszem egyikre sem, ui. amikor minden vers összegyűlt, lett vagy ötszáz oldal; ennyi nyilván nem lehetett a kötetem, tehát válogatni kezdtünk; eddigre azonban már alig vártam, hogy megjelenjen, és felületesebb voltam, így például az Éva kimaradt, ki is kaptam érte. J Szóval a véletlen az én esetemben nagy szerkesztő.” Bár a konkrét kérdésre nem kaptam választ, érdekes volna összevetni az egyes versek lájkjainak, megosztásainak számát azzal, hogy bekerültek-e végül a kötetbe, vagy sem.
Összegzés
A dolgozatban megemlített új műfajok arról tanúskodnak, hogy az irodalom képes termékenyen viszonyulni az internet világához, főként a két rendszer számos közös pontjai mentén.
Ezen új műfajok létrejöttét azok a lehetőségek biztosították, amelyeket a digitális technológia és a virtuális tér tesznek mindenki számára elérhetővé és az elérhetőség révén ismertté. Az internet világában az interakció válik az egyik alapvető követelménnyé, melyre remek keretet nyújtanak a youtube és a facebook, illetve bármelyik olyan közösségi oldal, ahol valós időben lehet hozzászólni a problémákhoz, értékelni a tartalmakat. Ilyetén a youtube és a facebook valójában új médiumokat képeznek, melyben több más médium: kép, hang, szöveg, mozgókép fut össze, és képes egymásra tevődni, egyszerre érvényesülni. Ez a médiumköziség és az azonnali visszajelzés az irodalmi kifejezésmódok kibővítéséhez és átértékeléséhez vezet, új viszonyulásmódot tételezve olvasó és alkotás között – annak mentén, ahogy a befogadás módozatait alakítják a számítástechnika vívmányai.
Források:
Demény Péter, Kolindárium, Kolozsvár, Exit Kiadó, 2015.
Hornyik Sándor, A képi fordulat
http://exindex.hu/print.php?page=3&id=417 (utolsó letöltés: 2016. 02. 16.)
Józsa István interjúja Geert Lovinkkal, Új műfajok a III. évezred elején. Geert Lovink: A media sorsa az Internet korában
http://kortarsmuveszet.weebly.com/geert-lovink-interjuacute.html (utolsó letöltés: 2016. 02. 16.)
Interjú Jake Smilesszal, Álszakállt sem kel ragasztani, 2000/49.
http://magyarnarancs.hu/belpol/alszakallt_sem_kell_ragasztani_jake_smiles_mediahacker-63675 (utolsó letöltés: 2016. 02. 17)
Rebecca Blood, weblogs: a history and perspective
http://www.rebeccablood.net/essays/weblog_history.html (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
Szőcs Imre, Az irodalom peremén. A naplótól a weblogig, mesteri szakdolgozat, BBTE, BtK, 2005.
http://gyorgydragoman.com/?lang=hu (utolsó letöltés 2016. 02. 17.)
https://www.youtube.com/user/HollywoodNewsAgency (utolsó letöltés 2016. 02. 17.)
http://jodemenysegfoka.blog.hu/ (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
Ivan Karamazov, InstaVers, Hullámvasút – egy kicsit skizó fiú naplója facebook oldalak
Jegyzetek
[1] Jonathan Caryt idézi Hornyik Sándor, A képi fordulat
http://exindex.hu/print.php?page=3&id=417 (utolsó letöltés: 2016. 02. 16.)
[2] Szőcs Imre, Az irodalom peremén. A naplótól a weblogig, mesteri szakdolgozat, BBTE, BtK, 2005, 16. o.
[3] http://kortarsmuveszet.weebly.com/geert-lovink-interjuacute.html (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
[4] Szőcs Imre, i. m., 28.
[5] Sikeres, hasznos és működőképes példa az irodalom internetes tárhelyére a http://mek.oszk.hu/ vagy a http://pim.hu/object.d8f182da-fdfa-45ba-914f-2688ce822346.ivy
[6] A Magyar Narancs honlapján megjelent interjú végén található link már nem élő, így nem lehet elérni a regényeket, amelyek a pályázatra készültek.
http://magyarnarancs.hu/belpol/alszakallt_sem_kell_ragasztani_jake_smiles_mediahacker-63675 (utolsó letöltés 2016. 02. 17)
[7] Ezeknek talán a legismertebb internetes gyűjteménye a http://9gag.com/ (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
[8] https://www.facebook.com/InstaVers/?fref=ts (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
[9] Rebecca Blood, weblogs: a history and perspective
http://www.rebeccablood.net/essays/weblog_history.html (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
[10] Szőcs Imre, i. m.
[11] Ez egyébként ugyanazon az elven működik, mint a már tárgyalt internetes mémek: feliratozott képek képezik az anonim vallomásokat, melyeket bárki elolvashat.
[12] https://www.facebook.com/hullamvasut/?ref=ts&fref=ts (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
[13] Demény Péter, Háromszor veri ezt…
http://jodemenysegfoka.blog.hu/2012/09/18/haromszor_veri_ezt (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
Cica örök
Hugó jobbra alszik, Hédi balra fúúj -
a cicák világnapja, drága jó Demény úr!
Forrás: Demény Péter Facebook profilja, 2016. 02. 17.
[14] Balázs Imre József, Verslenyomatok = Demény Péter, Kolindárium, Kolozsvár, Exit Kiadó, 2015, 6.
[15] Mint összefüggő, koherens szövegek írója például gyakran szembesülök a linearitás problémájával: mikor egy adott témát egyszerre több irányból kívánok megközelíteni, viszont az előírt forma az egymásutániságra kényszerít. Ez nyilván részben a nyelv létezésmódjából is következik, azonban a digitális technológia révén elvben lehetséges egy olyan felület létrehozására, mely képes a vizuális szimultaneitás, egymásmellettiség megvalósítására. Egy ilyen „felületre” írt epikus alkotásban a cselekmény, a történetalakítás új módjai válnának lehetségessé, mint például a filmekben a kettéosztott képernyő esetében.
Ez a lábjegyzet is az említett probléma kivetülése, ennek a kommentárszerű paragrafusnak ugyanis tartalmi és stiláris szempontból nehéz lett volna elhelyezkednie a főszövegben a kohézió megbontása nélkül, azonban azáltal, hogy a lábjegyzetbe, tehát a lap aljára és kisebb karakterekkel szedve került, kevésbé tűnik fontosnak, miközben a téma szempontjából lényeges problémát taglal.
[16] Ennek könyvbeli megvalósulását látjuk például Németh Zoltán Parti Nagy-monográfiájában. A kötet különlegességei közé tartozik, hogy a margón oldalszámok jelölik azokat a szöveghelyeket, amelyeken szintén a kiemelt témáról ír a szerző. Ennek persze a Bibliában is megvan a maga előzménye. Ezek a kódok (oldalszám, igevers helye) pont úgy működnek, mint a linkek.
[17] https://www.youtube.com/user/HollywoodNewsAgency (utolsó letöltés 2016. 02. 17.)
[18] https://www.youtube.com/watch?v=NYTRDov-khg (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
Korunk tendenciáinak megfelelően például a nagyközönségnek szánt cikkek, hírek, reklámok írott szövege egyre rövidül – abból a feltételezésből kiindulva, hogy a befogadók, fogyasztók figyelme csak adott karakterszámig tartható fenn, meg. Ez nyilván összefügg azzal is, amit képi fordulatnak nevezünk, s melynek bekövetkeztében alapvető szerepet töltenek be a digitális fényképezőgépek, nagy felbontású képernyők, tárolásra alkalmas eszközök – illetve ezek hozzáférhetősége. Ennél egy sokkal specifikusabb felsorolást találhatunk Jonathan Carynél: „szintetikus holográfia, repülés-szimulátorok, számítógépes animáció, robotikus képfelismerés, sugár-nyomkövetés, műholdas térképek, mozgásdetektorok, virtuálisvalóság-sisakok, mágneses- rezonancia spektrográfia.”[1] Látható, hogy a képalkotásra alkalmas eszközök, és ennek következtében a képértelmezés és a képek általi öndefiniálás igénye széles körben elterjedt, legyen szó laikusokról vagy tudósokról.
Ez a képkultusz tehát jelentős mértékben meghatározó az információszerzés- és feldolgozás szempontjából, így az embereknek átalakulnak az írott szöveggel kapcsolatos elvárásaik, aktusaik. Az évtizedek óta jelen lévő panaszdiskurzus értelmében negatív irányba: egyre kevesebben olvasnak, főleg szépirodalmat, elérkezett a Gutenberg-galaxis vége stb. Ehhez képest a nyomtatott könyvek, bár gyakran luxuscikknek számítanak, még mindig meglehetősen stabil helyzettel rendelkeznek.
Ugyanakkor világos: a fent vázlatosan bemutatott helyzetben a szövegközpontú, és többnyire nyomtatásban terjedő (szép)irodalomnak számos nehézséggel kell szembenéznie, hogy az előálló környezetben versenyben maradhasson például a filmművészet, és annál is inkább a filmipar mellett. Ennek következtében a szerzők tehát kénytelenek produktív módon viszonyulni az internet és a digitális technológia világához.
Dolgozatom – a tárgyalandó téma terjedelmét tekintve nyilván – a teljesség igénye nélkül próbál körüljárni néhány olyan jelenséget, amely az irodalomnak az internet világában való „túlélési stratégiáival” kapcsolatos. Ennek kapcsán néhány általános problémára, már vagy még működőképes megoldásokra, és a (magyar) irodalom által még nem igénybe vett lehetőségre térek ki.
Olvasás és írás az interneten
Ahogy Szőcs Imre fogalmazza meg dolgozatában, az internet és a számítógépek talán nem tudják gyökeresen megváltoztatni az olvasás folyamatát, azonban az biztos, hogy befolyásolják olvasási szokásainkat – mit, mikor és miért olvasunk el.[2] Ugyanakkor ez talán nem igaz a szövegalkotás, az írás folyamatára, ugyanis a digitális szöveg sokkal képlékenyebb, könnyebben változtatható, formázható, ez pedig számos problémára jelenthet megoldást, és nem kevesebb új lehetőséget kínál. Tehát a digitális technológia és az internet képes befolyásolni az írás és szövegalkotás folyamatát is. Ennek következtében pedig, az újszerűség elvárásának és mítoszának mentén, a műfajok, kifejeződési formák és lehetőségek átalakulására számíthatunk.
(irodalom az interneten és az internet irodalma)
Ahogyan azt Geert Lovnik is megfogalmazza egy vele készült interjú során: „az európaiak még mindig hisznek abban, hogy ezek a tartományok [a humántudományok és a technológia] külön tartoznak egymástól.”[3] Ennek egy konkrétabb megfogalmazását találjuk Szőcs Imrénél: a hivatásos szerzők viszonyulásmódja az internethez máig sem letisztult. Az internet természetesen remek reklámlehetőség, ezen túlmenően azonban kifejezési eszköz is lehet.[4] Nyilván ez utóbbi jelenti a nehezebb kihívást, viszont ez ígéri a nagyobb sikert is, amennyiben a felnövő célközönség már ebben a környezetben szocializálódik.
Az említett kettősség szorosan kapcsolódik az alcímhez is: amennyiben az internet csak egy reklámfelület vagy tárhely, az irodalom az interneten esetéről van szó. Ezt is eredményesen lehet működtetni,[5] példaként álljon itt Dragomán György írói oldala, a http://gyorgydragoman.com/?lang=hu. A honlap elsősorban Dragomán már kötetben írásait tartalmazza, novellákat, esszéket, fordításokat, valamint a szerző tevékenységével kapcsolatos híreket, kritikákat, interjúkat és videókat. E virtuális stand széles körű terjesztésére szolgál az író facebook oldala, mely kevés eredeti szöveget tartalmaz, a megosztott tartalmakat általában idézetek vezetik fel.
A másik kategóriára, az internet irodalma, nehéz példákat találni, hiszen az interneten szabadon megjelenő írások többségéért a szerzők nem kapnak honoráriumot, azok bárhogyan felhasználhatóak – így a téma a kapcsán a szerzői jog és az internetes kalózkodás is problematikus. Bár az évezred elején volt egy érdekes kezdeményezés, az első magyar online regénypályázat, az elkészült pályamunkák már nem érhetőek el közvetlenül az interneten.[6] A nyertes mű egy akkor már ismert hacker, Jake Smile 1 link című regénye lett, a szöveg nyomtatásban is megjelent a Magvető kiadónál, de úgy, hogy a szerző kiléte a nagyközönség számára így is titok. Az álnévhez tartozó foglalkozás és a mű elérhetetlensége az interneten éles ellentétben áll egymással, utólag így a pályázat jelentősége és hitelessége megkérdőjeleződik, miközben a művek keletkezési módja és közege figyelemre méltó lenne.
Így nagyrészt az internet irodalmát olyan írások képezik, amelyek az irodalom határán helyezkednek el, például az írók naplószerű internetes bejegyzései, a szociális médián közzétett tartalmak, melyekben a személyesség és a foglalkozás érdekes kombinációja nyilvánul meg. Emellett számos olyan külső kezdeményezés van, amelyik a már említett képi fordulatra alapozva az intermedialitás révén keres új kifejezési eszközöket, ilyen például az InstaVers, a könyvtrailerek, a könykritikákat tartalmazó vlogok.
(intermedialitás)
Az internet révén az intermedialitás fogalma is valamelyest átértelmeződik, új lehetőségek nyílnak írott szöveg és más médiumok közötti átjárásra, kapcsolatteremtésre. Ennek egyik nagyon népszerű példája az internetes mémek jelensége, ezek legtöbbször egy-egy széles körben elterjedt, egyezményes kontextust teremtő képből, illetve az ezt egyedivé tevő feliratból állnak.[7] Az internetes mémek alapvető funkciója a szórakoztatás, ezért az irónia, a szarkazmus és a humor különböző formái jellemzőek rájuk. A humor leleplező, csattanószerű működési mechanizmusa alapján ezek az internetes mémek egyszerre kapcsolhatóak a vicc vagy akár az egyperces novella műfajához, azzal az eltéréssel, hogy egyszerre több médiumot vonnak be a jelentésképzésbe.
Az internetes mémeket tehát tekinthetjük önálló műfajnak, és elképzelhetőnek tartom, hogy ezek a megfelelő tartalommal rendelkezve sikeresen közelíthetnek az irodalomhoz, hiszen működési elvük sok ponton közös.
Az InstaVers[8] egy olyan kezdeményezés, amelyik érintkezik az internetes mémek hagyományával, ugyanis produktumai szintén képiség/látvány és szöveg kapcsolatára épülnek, ahol a kettő közötti kapcsolat megfejtése, illetve a kapcsolat jelentésgazdagságának feltárása a befogadóra hárul. A mémek alapját képező kapcsolatnál azonban az InstaVers alkotásai valamivel komplexebbek: a végeredmény ugyan egy kép, de valójában a szövegnek mint testnek, tárgynak a kiaknázását látjuk, ugyanis papírra kinyomtatott versrészletek mellé kerülnek különböző tárgyak. Ez az alakulóban levő műfaj a képversekkel hozható összefüggésbe a szöveg és kísérő tárgy viszonyát tekintve, ezek ugyanis nem puszta illusztrációi a kiemelt idézeteknek, hanem már azok értelmezései. Ugyanakkor az internet egy másik népszerű jelenségével ellentétben nyilvánulnak meg: ezek azok a képek, amelyekre többnyire meg nem alapozott kapcsolat alapján kerülnek inspirációs, motivációs idézetek; a végeredmény így többnyire egy közhely egy szép képen, bármilyen mondanivaló vagy esztétikai érték nélkül.
Ehhez képest az InstaVers munkái esetében a kompozíció összeállítása egyszerre számít értelmezésnek és alkotásnak. Az intermedialitásnak eme több szinten történő kihasználása egészen sikeresnek bizonyul, hiszen az InstaVers saját fesztiváljának megrendezésével kilépett a virtuális térből, amelyik „csak” annyiban alapfeltétele, hogy másképp a létrejött összeállítások nem juthatnának el a közönséghez – egy kiállításra például sokkal kevesebben látogatnának el, mint ahány lájkolója van a kezdeményezés facebook oldalának (7 861). Az InstaVers célja a kortárs költészet népszerűsítése, és indítói jól ráéreztek arra a formára és környezetre, amelyik széles körben ismert és már adott. Ugyanakkor a műfajnak egy hátulütője, gyengesége is van, mely részben a terjesztő közeg természetéből fakad, és impliciten a kezdeményezés nevében és mottójában is megfogalmazódik: Az instavers azonnal oldódik. Ebben benne van az azonnaliság és a megértés öröme, azonban az is, hogy a tartalom feloldódik, megszűnik. A műfajra az erős efemeritás jellemző, az új kultusza pedig állandó kihívás elé állítja az alkotókat.
Az időtállóság egyébként is jelentős problémaként tételeződik az internet korszakában, ugyanis az információáradat állandóan eltakarja, háttérbe szorítja a már létrehozott, megmutatott értékeket.
(blogirodalom)
Ezen elfedés ellenében valamint az információ megszűrésének érdekében jöttek létre a weblogok, melyeknek kezdetben csak szűrő funkciójuk volt. A filter blog eleinte linkek gyűjteménye volt a blog működtetőjének kommentárjaival, ajánlásaival egy adott érdeklődési körben. Később ehhez a szerephez más elemek is csatlakoztak, és a blog lassan mint internetes napló kezdett el létezni. Ezt nevezi Rebecca Blood free-style blognak.[9] A közös pontot a két változat között a médium illetve az arculatteremtő szándék képezi.
Szőcs Imre kifejti, hogy a naplónak az irodalom szempontjából periférikus műfajához, illetve az ezt éltető igényhez miként kapcsolódik a blogírás gyakorlata.[10] Az internet által biztosított anonimitás kiváló kontextust képez a konfessziós kényszernek. A szociális média különböző termékei támogatják is ezt a magatartást, például a facebook kérdése a felhasználókhoz: What’s on your mind? Mi jár a fejedben? a folyamatos állapotfrissítésre késztet. Ugyanakkor a felhasználók nagy hányada a facebookot nem online publikus naplóként képzeli el, ezért gyakran éri megrovás a túl gyakran túl személyes tartalmakat megosztó személyeket. Hogy mégis mekkora az előbb említett konfessziós kényszer, jól látható a Whisper nevű mobilalkalmazás[11] népszerűségéből: több mint 20 millió felhasználóval és kiváló értékeléssel rendelkezik (négy csillag az ötből). Mindez annak ellenére, hogy az alkalmazásról többször is az a hír terjedt, hogy információkat szolgáltat ki felhasználóiról.
Mindez akkor válik az irodalom szempontjából érdekessé, ha valaki felismerve a konfessziós irodalom iránti igényt és a közegben rejlő lehetőséget, él is vele. Jól bizonyítja, mennyire lenne működőképes egy fikcionális karakter facebook-életét követni az a projekt, amelyik a Hullámvasút – egy kicsit skizó fiú profilja nevű oldalt működtette.[12] Bálint karaktere nagy létszámú közösséget mozgatott meg, számos érdeklődő követte a történetét.
A magyar irodalom részéről nem igazán vannak ilyen kezdeményezések, de mindenképp említésre méltó Demény Péter interneten követhető munkássága. Az író rendelkezik egy bloggal és egy felfedett álnéven (Ivan Karamazov) működő facebook profillal is – a blog bejegyzéseinek sűrűségén látható, hogy ezek száma csökkent, ahogy nőtt a Demény Péter facebook-aktivitása. Mindkét felület tartalmaz nagyon személyes, az író magánéletéhez kapcsolódó írásokat[13] és egyértelműen a munkájához köthető szövegeket is. Azonban a magas fokú intimitást mutató személyes bejegyzések is az irodalomhoz közelítenek, érezhető rajtuk a fogalmazásmód igényessége, az írói öntudat megnyilvánulása. Demény Péter kiterjeszti az irodalmat állapotfrissítéseire, melyekhez gyakran az exkluzivitás érzete kapcsolódik, hiszen írásainak többsége csak a facebookon jelenik meg, ahol kétezres ismeretségi körében állandó olvasótáborral rendelkezik.
Ehhez kapcsolódik egyik legutóbb megjelent kötetének keletkezésmódja is. A költő egy éven át minden nap megosztott egy-egy általa írt névnapi köszöntőt a facebookon, ezekből született a Kolindárium. A kötet fülszövegében Balázs Imre József kinyomtatott versblognak, névnaplónak nevezi a vállalkozást, formáját pedig önálló műfajnak tekinti, mely metszéspontok (médiumoké, fikcióé és valóságé stb.) találkozása. Jellemezve a költőtárs viszonyulásmódját ezen új írásformához, így jelöli meg annak legfőbb tulajdonságát: Demény Péter „nem valahová az emberi létezés fölé helyezi az írást, hanem annak természetes részeként tekint rá. Ebből az is követezik, hogy az írásnak nem tökéletesnek kell lennie, hanem hitelesnek, autentikusnak.”[14] Bár a kötet Láng Orsolya illusztrációval gazdagodott, mégsem örvend akkora népszerűségnek, mint a várakozás állapotában és újszerűség igényével olvasott naponta frissülő köszöntőversek. Miközben ugyanakkor a facebookon szinte lehetetlen visszakeresni ezeket az alkotásokat – így a könyvforma az, ami jelen esetben az efemeritás ellen küzd.
Demény Péter tehát egyensúlyt teremt a facebook által lehetővé tett kifejezésmód és az irodalmi eszközök, elvárások között, ezáltal létrehozva egy újszerű kifejezésmódot és új terminusok alkotására késztetve azt, aki próbálja megragadni írásainak műfaját. Ezen a vonalon elindulva volna lehetséges az új eszközök és kifejezésmódok keresése az internet és az irodalom metszéspontján.
(hálózatszerűség)
Példának okáért a hypertext, mely már rendelkezik „előzményekkel” az irodalomban, a digitális technológia kereteiben újabb működési formákat nyerhet meg az irodalom számára. Milorad Pavić Kazár szótár című szótárregénye – és annak sikere – kiváló példája annak, hogy a hypertext jelensége miként hasznosítható az irodalomírásban. A regény olvasása ugyanis történhet a három eltérő kultúra azonos szócikkei mentén is, ahol tehát a szöveg világán belül a címszók linkekként működnek, egymásra utalnak. Bár nyilván ez bizonyos fokú kényelmetlenséget és nehézséget jelent a könyvformátumból adódóan.[15] Ez az „ugráló” olvasásmód mégis lehet vonzóbb, ugyanis interaktivitást feltételez befogadó és szöveg közötti: az olvasó dönti el, melyik „linket” követi, milyen sorrendben. Ezen szabadság révén ő is részese az alkotási folyamatnak, valahogy úgy, ahogy a felhasználók interakciói is állandóan formálják, alakítják, gazdagítják az internetet.
Emellett a hypertext fogalma szoros kapcsolatban áll az intertextualitás fogalmával, mely a posztmodern irodalom egyik kedvelt szövegalkotási és jelentésteremtési eljárásai közé tartozik. Az internet sajátosságaként elkönyvelt hypertext szintén az utalás elvén[16] alapszik, a visszakeresés, beágyazás gyakorlata kapcsolható hozzá, akárcsak az intertextualitáshoz. Ennek alapján elfogadható az állítás, mely szerint az internet hálózatszerűsége, az abba való belépés, illetve annak a megértése nem áll áthidalhatatlanul messze az irodalomtól, pont ezért eredményes lehet ezen hasonlóságok felhasználása az írás folyamatában.
Nem tudok olyan irodalmi műről, amelyik a hypertext nyújtotta interaktivitást és szabadságélményt a virtuális térben valósítaná meg, viszont van erre egy más műfajú remek példa magyar viszonylatban.
A Hollywood Hírügynökség egy online kritikasorozat, melyik a youtube-on keresztül működik.[17] A sorozat különlegességét az adja, hogy ez a vlog műfaján keresztül történik, a videóbejegyzések készítője, a bölcsész végzettségű Szirmai Gergely, hetente tölt fel minőségi eszmefuttatásokkal kísért tízperces filmkritikákat. A sorozat számos kreatív ötlettel tartja fenn az érdeklődést és bővíti követőinek táborát (jelenleg 309 651 feliratkozója van a csatornának), ezek egyike a tárgyalt film operatőri munkájának, jelenetezésének vagy bármely más aspektusának a megismétlése a videó létrehozásában. Ennek egyik példája a MultiDimenzionális KritiKaland!!! című videó,[18] amelyiknek mondanivalója, ellentétben a többi videóval, több kisvideóra van felosztva, a bevezető után pedig a néző döntheti el egy linkre kattintva, hogy előbb a látvány vagy a karakterek kiértékelését követi egy újabb kisvideóban. Az ötlet az elemzett film, The Edge of Tomorrow történetéből származik, ahol a főszereplő ugyanazt az időszakot éli meg többször, minden alkalommal más-más módon és eltérő kimenetellel.
Ez a megoldás hasonlít a Kazár szótár által kínált lehetőséghez, viszont az internetes, digitális felület nagyban megkönnyíti a folyamatot, mely ugyanakkor jobban irányítva is van, hiszen mindig csak két választási lehetőséget kínál fel a videó a továbbhaladásra, ezzel valamelyest megszabva a kritika ívét.
(képlékenység a visszajelzésben)
A Hollywood Hírügynökség (HH) másik kiemelkedő erénye, hogy hatalmas figyelmet fordít követőtáborára, teljesen átlátszó a folyamat, ahogyan a nézők azonnali visszajelzései alakítják a vlogot. Ez részben a youtube-on történik a komment szekcióban, másrészt a HH facebook oldalán, ahol a rajongók kérdéseket fogalmaznak meg, javaslatokat tesznek – állandó a kommunikáció közöttük és Szirmai Gergely között. A közönség fontosságát kifejezendő, a sorozat indulása óta ezt a közösséget Szirmai mindig a Szerkesztőség szóval jelöli meg, mintegy kiemelve, mennyire fontos szerepet töltenek be a visszajelzések. Az elvárásokhoz való igazodás – miközben a vlog színvonala nem csökken, és megmarad a vállalt értékrendszere mellett – valamint a szoros kapcsolattartás, azonnali válaszok nagyban hozzájárulnak a sorozat sikeréhez.
Ez a tény az internetes közeg másik nagy előnyére világít rá: a kommentek, lájkok azonnali visszajelzést jelentenek a befogadók részéről, így például gyorsabban, akár a munkafolyamat közben felmérhető, mire van igény. Ennek kapcsán meg is kérdeztem Demény Pétert a Kolindárium esetében befolyásolta-e az egyes szövegek kötetbe kerülését azok népszerűsége a facebookon, a következő választ kaptam: „Kedves Dorottya, nagyon köszönöm, hogy így foglalkozol velem. J Sajnos, nem emlékszem egyikre sem, ui. amikor minden vers összegyűlt, lett vagy ötszáz oldal; ennyi nyilván nem lehetett a kötetem, tehát válogatni kezdtünk; eddigre azonban már alig vártam, hogy megjelenjen, és felületesebb voltam, így például az Éva kimaradt, ki is kaptam érte. J Szóval a véletlen az én esetemben nagy szerkesztő.” Bár a konkrét kérdésre nem kaptam választ, érdekes volna összevetni az egyes versek lájkjainak, megosztásainak számát azzal, hogy bekerültek-e végül a kötetbe, vagy sem.
Összegzés
A dolgozatban megemlített új műfajok arról tanúskodnak, hogy az irodalom képes termékenyen viszonyulni az internet világához, főként a két rendszer számos közös pontjai mentén.
Ezen új műfajok létrejöttét azok a lehetőségek biztosították, amelyeket a digitális technológia és a virtuális tér tesznek mindenki számára elérhetővé és az elérhetőség révén ismertté. Az internet világában az interakció válik az egyik alapvető követelménnyé, melyre remek keretet nyújtanak a youtube és a facebook, illetve bármelyik olyan közösségi oldal, ahol valós időben lehet hozzászólni a problémákhoz, értékelni a tartalmakat. Ilyetén a youtube és a facebook valójában új médiumokat képeznek, melyben több más médium: kép, hang, szöveg, mozgókép fut össze, és képes egymásra tevődni, egyszerre érvényesülni. Ez a médiumköziség és az azonnali visszajelzés az irodalmi kifejezésmódok kibővítéséhez és átértékeléséhez vezet, új viszonyulásmódot tételezve olvasó és alkotás között – annak mentén, ahogy a befogadás módozatait alakítják a számítástechnika vívmányai.
Források:
Demény Péter, Kolindárium, Kolozsvár, Exit Kiadó, 2015.
Hornyik Sándor, A képi fordulat
http://exindex.hu/print.php?page=3&id=417 (utolsó letöltés: 2016. 02. 16.)
Józsa István interjúja Geert Lovinkkal, Új műfajok a III. évezred elején. Geert Lovink: A media sorsa az Internet korában
http://kortarsmuveszet.weebly.com/geert-lovink-interjuacute.html (utolsó letöltés: 2016. 02. 16.)
Interjú Jake Smilesszal, Álszakállt sem kel ragasztani, 2000/49.
http://magyarnarancs.hu/belpol/alszakallt_sem_kell_ragasztani_jake_smiles_mediahacker-63675 (utolsó letöltés: 2016. 02. 17)
Rebecca Blood, weblogs: a history and perspective
http://www.rebeccablood.net/essays/weblog_history.html (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
Szőcs Imre, Az irodalom peremén. A naplótól a weblogig, mesteri szakdolgozat, BBTE, BtK, 2005.
http://gyorgydragoman.com/?lang=hu (utolsó letöltés 2016. 02. 17.)
https://www.youtube.com/user/HollywoodNewsAgency (utolsó letöltés 2016. 02. 17.)
http://jodemenysegfoka.blog.hu/ (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
Ivan Karamazov, InstaVers, Hullámvasút – egy kicsit skizó fiú naplója facebook oldalak
Jegyzetek
[1] Jonathan Caryt idézi Hornyik Sándor, A képi fordulat
http://exindex.hu/print.php?page=3&id=417 (utolsó letöltés: 2016. 02. 16.)
[2] Szőcs Imre, Az irodalom peremén. A naplótól a weblogig, mesteri szakdolgozat, BBTE, BtK, 2005, 16. o.
[3] http://kortarsmuveszet.weebly.com/geert-lovink-interjuacute.html (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
[4] Szőcs Imre, i. m., 28.
[5] Sikeres, hasznos és működőképes példa az irodalom internetes tárhelyére a http://mek.oszk.hu/ vagy a http://pim.hu/object.d8f182da-fdfa-45ba-914f-2688ce822346.ivy
[6] A Magyar Narancs honlapján megjelent interjú végén található link már nem élő, így nem lehet elérni a regényeket, amelyek a pályázatra készültek.
http://magyarnarancs.hu/belpol/alszakallt_sem_kell_ragasztani_jake_smiles_mediahacker-63675 (utolsó letöltés 2016. 02. 17)
[7] Ezeknek talán a legismertebb internetes gyűjteménye a http://9gag.com/ (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
[8] https://www.facebook.com/InstaVers/?fref=ts (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
[9] Rebecca Blood, weblogs: a history and perspective
http://www.rebeccablood.net/essays/weblog_history.html (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
[10] Szőcs Imre, i. m.
[11] Ez egyébként ugyanazon az elven működik, mint a már tárgyalt internetes mémek: feliratozott képek képezik az anonim vallomásokat, melyeket bárki elolvashat.
[12] https://www.facebook.com/hullamvasut/?ref=ts&fref=ts (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
[13] Demény Péter, Háromszor veri ezt…
http://jodemenysegfoka.blog.hu/2012/09/18/haromszor_veri_ezt (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
Cica örök
Hugó jobbra alszik, Hédi balra fúúj -
a cicák világnapja, drága jó Demény úr!
Forrás: Demény Péter Facebook profilja, 2016. 02. 17.
[14] Balázs Imre József, Verslenyomatok = Demény Péter, Kolindárium, Kolozsvár, Exit Kiadó, 2015, 6.
[15] Mint összefüggő, koherens szövegek írója például gyakran szembesülök a linearitás problémájával: mikor egy adott témát egyszerre több irányból kívánok megközelíteni, viszont az előírt forma az egymásutániságra kényszerít. Ez nyilván részben a nyelv létezésmódjából is következik, azonban a digitális technológia révén elvben lehetséges egy olyan felület létrehozására, mely képes a vizuális szimultaneitás, egymásmellettiség megvalósítására. Egy ilyen „felületre” írt epikus alkotásban a cselekmény, a történetalakítás új módjai válnának lehetségessé, mint például a filmekben a kettéosztott képernyő esetében.
Ez a lábjegyzet is az említett probléma kivetülése, ennek a kommentárszerű paragrafusnak ugyanis tartalmi és stiláris szempontból nehéz lett volna elhelyezkednie a főszövegben a kohézió megbontása nélkül, azonban azáltal, hogy a lábjegyzetbe, tehát a lap aljára és kisebb karakterekkel szedve került, kevésbé tűnik fontosnak, miközben a téma szempontjából lényeges problémát taglal.
[16] Ennek könyvbeli megvalósulását látjuk például Németh Zoltán Parti Nagy-monográfiájában. A kötet különlegességei közé tartozik, hogy a margón oldalszámok jelölik azokat a szöveghelyeket, amelyeken szintén a kiemelt témáról ír a szerző. Ennek persze a Bibliában is megvan a maga előzménye. Ezek a kódok (oldalszám, igevers helye) pont úgy működnek, mint a linkek.
[17] https://www.youtube.com/user/HollywoodNewsAgency (utolsó letöltés 2016. 02. 17.)
[18] https://www.youtube.com/watch?v=NYTRDov-khg (utolsó letöltés: 2016. 02. 17.)
