​Vizi Nóra
A HALHATATLAN ROMEO ÉS JÚLIA
​
​

Az elemzésem tárgyául választott mű, Shakespeare egyik legismertebbnek és legsikeresebbnek tartott darabja, Romeo és Júlia. Shakespeare forrásai Arthur Brooke The Tragical History of Romeus and Juliet és William Painter Palace of Pleasure műveik voltak, a színmű megírása 1591 és 1595 közé tehető. Elemzésem során arra fogok koncentrálni, hogy bemutassam, mik azok a tulajdonságok amelyek páratlanná és még ma is aktuálissá teszik ezt a művet vagy egyáltalán vannak-e ilyenek, ezenfelül reflektálok a mű legfontosabb karaktereire és az egész darab kompozíciójára. Mindig felmerülő kérdés, hogy mi is az ami „időtlenné” teszi a Shakespeare darabokat, a szerzőnek tudható be, hogy ilyen sikeresek művei vagy valami más áll a dolgok hátterében.

Szerkezetét tekintve a mű öt felvonásból és egy előhangból áll, az események Veronában, az ötödik színben pedig Mantovában játszódnak. Az események Verona utcáin indulnak, ami megszokott lehet a Shakespeare műveknél, hiszen nem Romeo és Júlia az egyetlen mű, ami így indul. A Julius Caesar című tragédiában is az utcán kezdődnek meg az események, ebben a műben azonban Róma utcáin járunk. A cselekmény röviden összefoglalva a két ellenségeskedő Capulet és Montague család gyermekeinek szerelmét írja le. Ez az ellenségeskedés már olyan régre nyúlik vissza, hogy már senki sem tudja az okát, de még a szolgák között is érezhető. Mercutio, Benvolio és Romeo ellátogatnak a Capulet házban szervezett ünnepségre, ahol Romeo azonnal beleszeret Júliába, ahogy meglátja őt.  Az ő első szóváltásuk a darab egyik legkiemelkedőbb részét képezi, amit a Dajka közbelépése szakít meg. Nagyon érdekes, ahogy Shakespeare megszerkeszti ezt a párbeszédet, hiszen érezhető, ahogy Romeo és Júlia, a két szerelmes kiemelkedik ebben a színben a többi ember közül és ezt Shakespeare formailag is jelzi az olvasója számára, hiszen szonett formát használ. Ezen kívül egy érdekes szójáték is megfigyelhető. “Zarándok, a kezed mivégre bántod/ Hisz jámbor áhítat volt az egész./ A szent kezét is illeti zarándok/ És csókolódzik akkor kézbe kéz” (I.v) – ezek Júlia első szavai Romeohoz, ahol fontos kiemelni, hogy zarándoknak nevezi őt és a Romeo olaszul zarándokot jelent. Párbeszédjükből áramlik a kettőjük harmóniája, a szonett formával Shakespeare csak ráerősít erre az összhangra.

Ebben a műben azonban nem ez az egyetlen kiemelkedő jelenet, hiszen meg kell említeni a második felvonás, második színjében lezajló erkélyjelenetet, hiszen itt hangzik el „Ó, Romeo, miért vagy te Romeo?” (II.ii.) mondat. Romeo miután átugrott a Capulet család kerítésén meglátja Júliát egyedül az erkélyen, aki arról áradozik, mennyire szereti Romeot, hiszen nem számít arra, hogy szerelme hallja mindazt, amit mond. Ahogy észreveszi őt azonnal figyelmezteti, hogy nem szabadna ott lennie de Romeo nem hallgat Júliára. A két szerelmes kimondja, hogy semmi nem tudja szerelmüket megakadályozni és már az esküvőjüket kezdik tervezni. Ebben a jelenetben az olvasó végig érezhet egyfajta izgalmat, hiszen a két szerelmest bármikor észreveheti valaki. Már felmerül bennük a házasság gondolata, készek lemondani a nevükről is a szerelmükért. A házasság azonban nemcsak hogy túl korai, de a szerelmesek túl fiatalok is még hozzá, Júlia csak tizenhárom éves, “Tizennégy év se múlt fölötte el” (I.ii)- hangzik el a műben. Érdekes Shakespeare kor választása, hiszen a felhasznált forrásokban Júlia idősebb azonban azzal, hogy itt csak tizenhárom évesként jelenik meg fokozza a tragédia végén a hatást, még fájdalmasabbá válik a halála az olvasó számára. Arthur Brooke The Tragical History of Romeus and Juliet című művében, amit Shakespeare forrásnak használt fel, Júlia tizenhat éves, akárcsak Romeo. Érdemes megvizsgálni a Shakespeare művekben a megjelenő számokat, hiszen a szerző azokkal is üzenni szándékozik valamit az olvasójának. A tizennégyes szám megjelenik még a műben pontosan öt alkalommal, Capuletné és a Dajka beszédjében, ami így hangzik: Capuletné: „Még nincs tizennégy”,(I.iii) Dajka: „Tizennégy fogamra-/ Miből alig lehet ma (azt hiszem) négy-,/ Még nincs tizennégy. Mondjátok, mikor lesz/ Mostan vasas Szent Péter napja?”(I.iii) Shakespeare tehát többször is jelzi az olvasónak, hogy Júlia még csak tizenhárom éves, viszont a műben az is kiderül, hogy az események július közepén játszódnak és még két hét, tehát körülbelül tizennégy nap van addig, amíg  Júlia betölti a tizennegyedik életévét.
Júlia kezét szülei Párisnak, a herceg fiának szánták. Lőrinc, a Ferenc-rendi barát, segít a szerelmeseknek, hogy Júlia ne legyen Páris házastársa és így ne legyen egy olyan házasságban, aminek nem szeretne a része lenni, így kitalálja, hogy tettessék Júlia halálát. Habár a szerzetes csak békére vágyik és fő célja az, hogy ne legen többé ellenségeskedés Veronában szeretne segítene a két fiatalon, azonban az ő tetteinek hibája is hozzájárul a végső tragédiához. Nézzük meg közelebbről, hogy mi is a mű tragédiája és hogyan is zajlik le ez a végkifejlet. A tragédia végén az események felgyorsulnak és félreértések sorozata követi egymást. Habár az olvasó tisztában van vele, hogy Júlia igazából nem halott, Romeo nem tudja ezt, ezért végez magával, mert úgy gondolja Júlia léte és szerelme nélkül az ő élete sem ér igazán semmit. Az egész drámai sorozat akkor tetőzik be, amikor Júlia is végez magával látva holt szerelmét. Az odaérők már csak a fiatalok holtestét találják meg. A mű zárlata nagyon tanulságos, hiszen hangsúlyozza, hogy mennyire is fontos a békében élés. A szerelmesek el lettek választva egymástól a két család közötti gyűlölködés miatt, így csak a túlvilágon lehetnek együtt. A két fiatal halála elhozza a két család közötti békét, amit sajnos csak ilyen áron értek el. Az olvasó nincs tisztában azzal, hogy mi is a két család közötti ellenségeskedés oka, hiszen a műben erről nem esik szó, sőt még utalásokat sem találunk erre. Habár Romeo is és Júlia is tisztelik szüleiket, de a két fiatal úgy gondolja a nevük, vagy az, hogy hova tartoznak, nem állhat szerelmük útjába.  A művet a Herceg szavai zárják, aki ezekkel a szavakkal zárja a tragédiát: „Zord békülést hoz e mogorva reggel,/ Fejét a nap se dugja ki nekünk./ Ezt megvitatjuk még a többiekkel, Aztán kegyelmezünk és büntetünk:/ Mert még regékbe sincsen arra szó,/ Mit szenvedett Júlia s Romeo” (V.iii.)

Ha Shakespeare témaválasztását nézzük, akkor kijelenthessük, hogy a romantikus, szenvedélyes szerelem dominál a műben, amit a két fiatal már az első találkozáskor érez. Ez a szerelmes történet azonban fájdalommal végződik. Romeot már a darab elején úgy ismerjük meg, mint a hősszerelmes karakter, aki egy igazi gavallér, intelligens, de még éretlen fiú, hiszen körülbelül csak tizenhat éves. A műben nem esik szó arról, hogy pontosan hány éves is, csak annyit tud meg az olvasó, hogy idősebb, mint Júlia. A hősszerelmes mielőtt meglátja Júliát még Rózába szerelmes, de az általa érzett érzelmes nagyon hamar elszállnak a Júliával való találkozás következtében. Felmerülhet a kérdés az olvasóban, hogy a két fiatal valóban ilyen hamar beleszeretett egymásba vagy, hogy egyáltalán mit tud Romeo a szerelemről, aki még csak tizenhat éves. Hamar kiderül azonban, hogy az érzései igenis komolyak Júlia iránt, az érzései igaziak és mélyebbek, mint valaha. Azonban nem csak a szerelem jelenik meg mint vezérfonal a műben hiszen a két család közötti konfliktus, a halál, a sors vagy a házasság is fontos szerepet kapnak és nagyban befolyásolják az események alakulását. Shakespeare olyan témákat tár az olvasója elé, ami nem ál távol a mai világ emberétől sem, ennek is köszönhető, hogy olyan nagysikerű ez a tragédia még napjainkban is. De mi is a mű üzenete? Mit visz magával az olvasó a tragédia elolvasása után? Mi az, ami megváltozik benne, ha elolvassa ezt a művet, vagy van-e ilyen egyáltalán? Úgy gondolom, számos üzenete van ennek a történetnek, amiből kortól függetlenül, idős és fiatal egyaránt tud tanulni. Amit elsőként kiemelnék, mert úgy gondolom, hogy a legfontosabb és talán a mű legnyilvánvalóbb üzenete is, az a gyűlölködés és konfliktus hiábavalósága. Romeo és Júlia több mint két szerelmes története, akiket elválasztott a családja, hiszen ők jelképezik a szabadságot, valamint azt is bemutatják, hogy milyen katasztrofális véghez vezethet az utálat. Júlia szülei nem figyelnek eleget a lányukra és nem is foglalkoznak a lány kérésével, vágya, hogy ne legyen Páris felesége, nem kerül meghallgatásra. A két szerelmes elhozza a két család békéjét azonban ekkor már túl késő, hogy ők is boldogan együtt élhessenek, hiszen már halottak.  Romeo és Júlia tanulságos a mai ember számára is, hiszen azt üzeni, hogy a múlt haragját el kell engedni, nem érdemes egy olyan régi haragot tartani, aminek már az oka is elfeledett. Az ember nem engedheti, hogy olyan érzelmek, mint a harag vagy gyűlölet eluralkodjon felette. A Montague és Capulet család sem választotta a béke útját, így a gyerekeik életével fizettek. Azonban a végső tragédia nem csak a két család hibája. A két szerelmes türelmetlen és nagyon sietős, az eszük helyett inkább az érzelmeik vezérlik. Shakespeare célja tehát megkérdőjelezhetetlenül a tanító szándék, rávilágítva arra, hogy a bosszúból nem származik semmi jó csak fájdalomhoz és szenvedéshez vezethet. Már az előhangból érezhető, hogy a mű végső kicsengése nem lesz vidám. „És a szülők, hogy gyermekük is elvesz,/ Elföldelik az ősi haragot/. Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan,/ Szülők tusáját, mely sosem apad,/ Csak amikor már sarjuk föld alatt van:” – így szólnak a mű első sorai. Habár az olvasó tisztában van vele, vagy legalábbis sejti, hogy a végkicsengés fájdalmas lesz, a mű vége olyan érzelmekkel teli, hogy minden szívet megérint, nincs ember, aki ne sajnálná ezt a két ártatlan fiatalt akiket a harag és gyűlölet ereje vitt a sírba. Habár Romeo és Júlia nem foglalkoznak azzal, hogy melyik családhoz is taroznak, velük ellentétben Tybalt, Capuletné unokaöccse gyűlöli a Montague családhoz tartozókat, akár kész is megölni Romeot. A felnőttek haragja annyira erős, hogy a fiatalok ebben kel felnőjenek így Tybalt ehhez igazodva, egy hűséges és védelmező Capulet, aki sohasem tagadná meg a családját. Végül az ő sorsa is tragikus lesz, mert Romeo megöli őt, Mercutio meggyilkolása miatt, akit tette után száműznek is a városból. A művet a tragikus események sora jellemzi, ami végül a két szerelmes halálával tetőződik be. Felmerülhet az olvasóban az a kérdés, hogy hibáztatható-e valaki a történtekért? Vádolható-e a Dajka vagy Lőrinc barát, aki segítette a fiatalokat? Úgy gondolom mindkét figurának meghatározó szerepe van az események alakulásában, véleményem szerint mégsem hibáztatható egyik szereplő sem. A Dajka, akit Júlia második anyjának is mondhatunk, mindenben támogatta Júliát és talán ő az egyetlen az egész műben, aki foglalkozik a lánnyal és a boldogságot kívánja neki. Összességében elmondható róla, hogy egy vicces és beszédes karakterként van bemutatva.

Habár Shakespeare műve már több mint négyszáz éves, még mindig nagyon népszerű, ahogy a fent említett érvek bizonyítják a szerzőnek sikerült egy olyan művet alkotnia, ami időtlen. Nemcsak a témaválasztás járult hozzá a mű nagy sikeréhez, a karakterek megformáltsága, a mű mondanivalója és kidolgozottsága is olyan szempontok, amelyek megkérdőjelezhetetlenül igazolják, hogy miért is olyan nagyszerű ez a mű. Nemcsak az olvasókban vagy a színházakban él tovább ez az alkotás, hiszen filmekben is gyakran találkozunk a történettel, de rengeteg olyan festmény is született az évek során ami a történet karaktereit ábrázolja. Nincs olyan ember, aki ne ismerné vagy legalább ne hallotta volna az „Ó, Romeo, miért vagy te Romeo?” (II.ii.) mondatot, de nem ez az egyetlen idézet a műből, amivel akár a mindennapokban is találkozhatunk. Nem szabad említés nélkül hagyni azt a tényt sem, hogy emberek ezrei látogatják meg napjainkban is azt a Veronában található erkélyt, amit úgy tartanak számon, mint Júlia szobájának erkélye, ahol a két szerelmes az éjszakában szerelmét kinyilvánította.

Úgy gondolom, hogy a fent említett érvek bizonyítják, hogy William Shakespeare Romeo és Júlia című tragédiája, olyan vonásokat hordoz magában, amik egyedivé és páratlanul nagysikerűvé teszi nemcsak a művet, de magát a szerzőt is.





Felhasznált irodalom

1. William Shakespeare: Romeoés Júlia (Kosztolányi Dezső fordításában)
2. Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot?
3. Romeo and Juliet: Themes | SparkNotes
4. Rómeó és Júlia (színmű) – Wikipédia (wikipedia.org)
5. Shakespeare - Rómeó és Júlia - Elemzés | Olvasónaplopó (olvasonaplopo.eu)